Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1207-1226
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-07 20:58:35
Üzenet elküldve: 2023-01-07 20:58:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Két végtagjával az asztalon könyökölve állát tenyereiben kell tartania, hogy ne az asztalra tapassza arcát, és szemét egy pillanatra lehunyva horkolni kezdjen, ugyanis a tűzhely működése egyszerre visszahozz számára kellő meleget, de álmosságot is. Észrevétlenül kipiszkál egy kis csipát szemei alól, majd Luninarihoz fordul, tekintve hogy a kettő közül ő legalább hajlandó volt válaszolni.*
- Nálunk valahogy megoldották, hogy egyes szobáink padlóját fűtve tartsák a hidegebb időkben, főleg a fürdőkben, ezáltal a levegőt már alig érezted meg. Tűzzel vagy mágiával felforrósított levegőt keringettek... "Hipokausztumi forrósítás", vagy ilyesmi. Tyű, de hiányzik. *Sóhajt fel kissé drámaibban a kelleténél.* - De téged látva és hallva minden nap, egyre jobban ráeszmélek hogy mégis mennyire kényelmes életem volt Lihanechben. Van mit fejlődnöm. *Csettint egyet a nyelvével.*
- Hmm. Ismertem egy-két tündért régebbről, de ők pont a legtöbbet szenvedtek a hó miatt: Nehéz úgy munkába menni azzal a magassággal, ha két lépés után vállig süllyednek. Nevelőapám szerint az egyik munkatársát két kezével kellett kiásnia, mert az egyik ház alatt sétálva rázuhant egy halom a tetőről! *Elmosolyodik a vicces történet visszaemlékezésére; Habár nem pont a hegyekben éltek, ritka napokon valóban ijesztő gyorsasággal tudott felgyűlni a hó, ha nem takarítják el sokáig, ugyanis a fagypont alatti hőmérséklet Lanawin északi nagyvárosában néha egész hosszasan szokott tartani. Kettőt pislogsz, és a nap felét azzal kell töltened, hogy ki tudjál jutni a saját házadból. Minő szerencse, hogy otthonról volt iskolázva...
Mindeközben Calliepeya is megjelenik, akit még mindig roppant nehezére esik tegeződni.* - Szebb napokat kívánok. *Bólint egyet tiszteletteljesen köszöntésként is. Csöndben fültanúja anyja és lánya közötti beszélgetésének, miközben el is kezdené kortyolgatni megkapott teáját, de inkább bő tüdővel fújdogálja azt, hogy az majdnem kilöttyen. Füle töve megmoccan, ahogy e nap rejtelmes jelenségéről esik szó. Működésbe kezdenek lépni a fogaskerekek az agyában, el is réved annyira, hogy italjáról megfeledkezzen. Miről feledkezett meg? Esküszött volna róla, hogy ezeknek a fontos eseményeknek a megjegyzéségben elég jó szokott lenni, akkor ma mit kéne tudnia? Ritmikusan az asztalt kezdi el koppintani az ujjával, miközben gondolkodik. Csak nem valami olyan szokás, amit náluk nem ünnepelnek? Valami egzotikus? Idegen?
Addig nem is tudott végezni találgatásaival, míg a válasz meg nem lett mondva. Szemei elkerekednek és egy ragyogó tekintet keletkezik felfrissült arcán.* - Óh, igen! a napforduló! *Tapsol egyet örömében, és egész székét a hármas felé fordítja.* A csillagok estéje! Egyik legkedveltebb ünnepem!* Feláll, és kezével az asztal felé gesztikulál.* - Nálunk egy három napig tartó pihenés, lakomák és jövetelek egyvelege. De nem is amiatt szeretem annyira; a legjobb része a naplemente után kezdődik, mikor a csillagok megjelennek. Fontos kérdés: melyikőtök hallott és használt távcsövet?
//Surran az őz, szökell halkan//
*Két végtagjával az asztalon könyökölve állát tenyereiben kell tartania, hogy ne az asztalra tapassza arcát, és szemét egy pillanatra lehunyva horkolni kezdjen, ugyanis a tűzhely működése egyszerre visszahozz számára kellő meleget, de álmosságot is. Észrevétlenül kipiszkál egy kis csipát szemei alól, majd Luninarihoz fordul, tekintve hogy a kettő közül ő legalább hajlandó volt válaszolni.*
- Nálunk valahogy megoldották, hogy egyes szobáink padlóját fűtve tartsák a hidegebb időkben, főleg a fürdőkben, ezáltal a levegőt már alig érezted meg. Tűzzel vagy mágiával felforrósított levegőt keringettek... "Hipokausztumi forrósítás", vagy ilyesmi. Tyű, de hiányzik. *Sóhajt fel kissé drámaibban a kelleténél.* - De téged látva és hallva minden nap, egyre jobban ráeszmélek hogy mégis mennyire kényelmes életem volt Lihanechben. Van mit fejlődnöm. *Csettint egyet a nyelvével.*
- Hmm. Ismertem egy-két tündért régebbről, de ők pont a legtöbbet szenvedtek a hó miatt: Nehéz úgy munkába menni azzal a magassággal, ha két lépés után vállig süllyednek. Nevelőapám szerint az egyik munkatársát két kezével kellett kiásnia, mert az egyik ház alatt sétálva rázuhant egy halom a tetőről! *Elmosolyodik a vicces történet visszaemlékezésére; Habár nem pont a hegyekben éltek, ritka napokon valóban ijesztő gyorsasággal tudott felgyűlni a hó, ha nem takarítják el sokáig, ugyanis a fagypont alatti hőmérséklet Lanawin északi nagyvárosában néha egész hosszasan szokott tartani. Kettőt pislogsz, és a nap felét azzal kell töltened, hogy ki tudjál jutni a saját házadból. Minő szerencse, hogy otthonról volt iskolázva...
Mindeközben Calliepeya is megjelenik, akit még mindig roppant nehezére esik tegeződni.* - Szebb napokat kívánok. *Bólint egyet tiszteletteljesen köszöntésként is. Csöndben fültanúja anyja és lánya közötti beszélgetésének, miközben el is kezdené kortyolgatni megkapott teáját, de inkább bő tüdővel fújdogálja azt, hogy az majdnem kilöttyen. Füle töve megmoccan, ahogy e nap rejtelmes jelenségéről esik szó. Működésbe kezdenek lépni a fogaskerekek az agyában, el is réved annyira, hogy italjáról megfeledkezzen. Miről feledkezett meg? Esküszött volna róla, hogy ezeknek a fontos eseményeknek a megjegyzéségben elég jó szokott lenni, akkor ma mit kéne tudnia? Ritmikusan az asztalt kezdi el koppintani az ujjával, miközben gondolkodik. Csak nem valami olyan szokás, amit náluk nem ünnepelnek? Valami egzotikus? Idegen?
Addig nem is tudott végezni találgatásaival, míg a válasz meg nem lett mondva. Szemei elkerekednek és egy ragyogó tekintet keletkezik felfrissült arcán.* - Óh, igen! a napforduló! *Tapsol egyet örömében, és egész székét a hármas felé fordítja.* A csillagok estéje! Egyik legkedveltebb ünnepem!* Feláll, és kezével az asztal felé gesztikulál.* - Nálunk egy három napig tartó pihenés, lakomák és jövetelek egyvelege. De nem is amiatt szeretem annyira; a legjobb része a naplemente után kezdődik, mikor a csillagok megjelennek. Fontos kérdés: melyikőtök hallott és használt távcsövet?
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-05 21:48:06
Üzenet elküldve: 2023-01-05 21:48:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Alapból hajlamos a rosszkedvre még ha ez nem is szokott rajta látszani. Most a fáradtság miatt még csak nem is titkolja. A félvér ölelgetés általában szokott a kedvén egy kicsit javítani. Ez most is így van. Még ha az alaphangulatából nem is zökkenti ki. A macskás hasonlatra fáradtan megcirógatja a lány állát.*
-Luni cica.
*A hülyeség még most is tud jönni belőle. Ezek után a konyhába sétálnak. A hangulatuk továbbra sem túl jó. Bámulnak maguk elé. A tintanyaló meg felteszi a hihetetlenül értelmes kérdését. Minden rendben van-e? Vajon? Hideg van, szürke minden, részeg akar lenni, kezd hiányozni neki a különböző szerek általi kifakulás a világból, nőkre vágyik és nem olyanokra mint az ártatlan félvér vagy a többi lányka a házból, verekedni akar, üvölteni akar, meg akar őrülni. Legyen egyáltalán valami! Unatkozik és még sincs kedve semmihez. Méghozzá ilyen nagyszerű kérdésekkel idegesítik is korán reggel. Luninari rá jellemző ömlengős válasza után ezért ő csak fáradtan felsóhajt és ezzel el is mondott mindent a kedvéről vagy arról, hogy menjenek-e a piacra. A havazással kapcsolatos megjegyzésével is magára marad. A hólapátolás számára is egy ismeretlen dolog, de lehet, hogy ott a hegyek környékén megszokottabb tevékenység. A tündérek véleményére meg pont nem kíváncsi ebben a témában. Bizonyára nagyon tájékozottak lehetnek arról milyen szerencsés halálra fagyni a hólétől átnedvesedett ruhákban vagy ha kitörik egy szekér kereke a hótól eltakart nagyobb hepe-hupákban. Vagy ha egy ember töri ki a lábát. Hatalmas szerencse. Akkor erőltet egy halvány mosolyt a képére mikor megkapja a teáját. Azzal legalább egy kicsit tudja melengetni a kezét. Nem túl vidám társaságukba színesen és mosolygósan érkezik be a nyuszimama. Pont ez a vidámság, ami egy őszintének tűnő mosolyt csal a férfire is.*
-Jó reggelt Calliepeya.
~De hosszú neved van még mindig.~
*Az anya lánya társalgást azzal a műmosolyával hallgatja és a teáját fújkálva óvatosan bele-belekortyol. A szőrös dög említése se javít a hangulatán. Ha épp senki nem látja akkor szívesen megriasztja hisz szórakoztatja mikor eliszkol előle, de ennek ellenére nem kedvelte még meg a macskát. Számára túl hangos, szőrös és csak a baj van vele. Legalább az anya reálisabban áll ahhoz a jószághoz mint a lánya, aki néha úgy beszél róla mintha gyerek lenne. A nyuszimama megjegyzésére, hogy ma a legszebb nap lenne felvonja a szemöldökét. Mitől lenne ez szép? A lánya érteni véli, de nem nagyon bökik ki, hogy miről is van szó. Végül mint kiderül otthon náluk ünnep volt ilyenkor. Tényleg! Télen mikor nem kell a földeken dolgozni akkorra szokták az ilyesmiket kitalálni. A saját otthonának szokásairól rá jellemző eleganciával tereli el a témát.*
-Ahány helyen jártam annyiféle ünnepről hallottam már. A mai napnak mi az apropója?
~Leghosszabb éjjel és legrövidebb nappal? Ilyen tényleg van? Nem hangzik rosszul. Legalább hamarabb ledőlhetek és átaludhatom a napot.~
-Mivel ünnepelték?
//Surran az őz, szökell halkan//
*Alapból hajlamos a rosszkedvre még ha ez nem is szokott rajta látszani. Most a fáradtság miatt még csak nem is titkolja. A félvér ölelgetés általában szokott a kedvén egy kicsit javítani. Ez most is így van. Még ha az alaphangulatából nem is zökkenti ki. A macskás hasonlatra fáradtan megcirógatja a lány állát.*
-Luni cica.
*A hülyeség még most is tud jönni belőle. Ezek után a konyhába sétálnak. A hangulatuk továbbra sem túl jó. Bámulnak maguk elé. A tintanyaló meg felteszi a hihetetlenül értelmes kérdését. Minden rendben van-e? Vajon? Hideg van, szürke minden, részeg akar lenni, kezd hiányozni neki a különböző szerek általi kifakulás a világból, nőkre vágyik és nem olyanokra mint az ártatlan félvér vagy a többi lányka a házból, verekedni akar, üvölteni akar, meg akar őrülni. Legyen egyáltalán valami! Unatkozik és még sincs kedve semmihez. Méghozzá ilyen nagyszerű kérdésekkel idegesítik is korán reggel. Luninari rá jellemző ömlengős válasza után ezért ő csak fáradtan felsóhajt és ezzel el is mondott mindent a kedvéről vagy arról, hogy menjenek-e a piacra. A havazással kapcsolatos megjegyzésével is magára marad. A hólapátolás számára is egy ismeretlen dolog, de lehet, hogy ott a hegyek környékén megszokottabb tevékenység. A tündérek véleményére meg pont nem kíváncsi ebben a témában. Bizonyára nagyon tájékozottak lehetnek arról milyen szerencsés halálra fagyni a hólétől átnedvesedett ruhákban vagy ha kitörik egy szekér kereke a hótól eltakart nagyobb hepe-hupákban. Vagy ha egy ember töri ki a lábát. Hatalmas szerencse. Akkor erőltet egy halvány mosolyt a képére mikor megkapja a teáját. Azzal legalább egy kicsit tudja melengetni a kezét. Nem túl vidám társaságukba színesen és mosolygósan érkezik be a nyuszimama. Pont ez a vidámság, ami egy őszintének tűnő mosolyt csal a férfire is.*
-Jó reggelt Calliepeya.
~De hosszú neved van még mindig.~
*Az anya lánya társalgást azzal a műmosolyával hallgatja és a teáját fújkálva óvatosan bele-belekortyol. A szőrös dög említése se javít a hangulatán. Ha épp senki nem látja akkor szívesen megriasztja hisz szórakoztatja mikor eliszkol előle, de ennek ellenére nem kedvelte még meg a macskát. Számára túl hangos, szőrös és csak a baj van vele. Legalább az anya reálisabban áll ahhoz a jószághoz mint a lánya, aki néha úgy beszél róla mintha gyerek lenne. A nyuszimama megjegyzésére, hogy ma a legszebb nap lenne felvonja a szemöldökét. Mitől lenne ez szép? A lánya érteni véli, de nem nagyon bökik ki, hogy miről is van szó. Végül mint kiderül otthon náluk ünnep volt ilyenkor. Tényleg! Télen mikor nem kell a földeken dolgozni akkorra szokták az ilyesmiket kitalálni. A saját otthonának szokásairól rá jellemző eleganciával tereli el a témát.*
-Ahány helyen jártam annyiféle ünnepről hallottam már. A mai napnak mi az apropója?
~Leghosszabb éjjel és legrövidebb nappal? Ilyen tényleg van? Nem hangzik rosszul. Legalább hamarabb ledőlhetek és átaludhatom a napot.~
-Mivel ünnepelték?
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-04 20:33:16
Üzenet elküldve: 2023-01-04 20:33:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Hideg, kedvetlenül elkezdett reggel ide, vagy oda, Intath valahogy mindig meg tudja nevettetni, ez pedig most sincsen másképpen.*
- Élénk és ragyogó, hát hogyne. *mondja aztán a nevetés után ajkaira ragadt mosollyal.* A saját macskámnak érzem magam, annyira nincs kedvem éppen semmit csinálni alváson, evésen, meg a tűz előtt való melegedésen kívül.
*Úgy érzi, hogy ez most olyan dolog, amiben még Int és Adoaver is egyet fog érteni. Kicsit elkedvetleníti, ugyanakkor meg is nyugtatja, és valahol viccesnek is tartja, hogy minden különbözőségük és ellentétük ellenére legalább ennyi összhang van közöttük. Igaz ez az összhang a lehető legértéktelenebb, mivel nem nagyon tudja elképzelni, hogy valakinek éppen a víz hónapjai legyenek a kedvencei, de hát kezdetnek az is megteszi, hogy a doki és az ifjú mágus legalább nincsenek valamiről éppen ellenkező véleményen, ezeket a szürke ködös, esős, sötét napokat pedig egyaránt utálják, éppen úgy, ahogyan ő is.
Talán majd a konyha egyszerű, de jelenleg családi tűzhellyé, vagy az ő védelmező szellemévé átlényegülő tüze hoz némi változást.*
- Köszönöm én jól vagyok, vagy is nem igazán. *vallja be* A víz hónapjai nem éppen a kedvenceim nekem sem. A szülőházam kicsi volt, de legalább könnyebb volt befűteni, pont ezért, mint ezt nagy kőrakást. Más kérdés, hogy mivel fából volt az egész, nem ártott vigyázni a tűzzel. *mondja Adoavernek válaszolva, de igazából persze a dokinak is, visszanyelve magába azt a mondatot, hogy hát pont Adoavernek nem kell elmagyaráznia, hogy a sokszor éltető tűz és meleg mennyire veszélyes is lehet akár. Az ifjú mágus még a végén úgy venné, hogy gúnyolódik rajta, pedig esze ágában sincs, ugyanakkor biztos abban, hogyha az amit Adover csak neki árult el a múltjából, Intath tudomására jutna, akkor ő nem kímélné.*
- A hó a tündérek szerint szerencsét hoz a vidékre, márpedig ők biztosan nem tévednek. Nálunk még sohasem esett annyi, hogy lapátolni is kellett volna, de még így is, én is azt mondom, hogy hetvennégyszer inkább a leghidegebb tavaszi nap, mint pont ez a mai reggel.
*Sóhajt, de azért végre felmelegszik a teának készített víz annyira, hogy mindenki elé, - beleértve persze saját magát is, - oda tudjon tenni egy-egy bögrét belőle, teafűvel, és minden más ízlés szerinti ízesítővel együtt.
Ezek után ő is leül gondoskodni saját italáról, amiről azt reméli, hogy némi életkedvet ad neki és belső melegséget, ha nem is lelki, de legalább fizikai értelemben véve.
Ekkor érkezik meg Calliepeya, az édesanyja, mint saját nézete szerint valamiféle furcsa anomália hármuk valóságának egyébként is törékeny szövetén, valószínűtlenül szőke hajával, fehér, de nem lányához hasonló sápadt, hanem valahogyan élettel teli fehér bőrével és a külön erre a napra tartogatott zöld, aranysárga szegélyű ruhájával együtt.
Minden bizonnyal inkább néz úgy ki, mint aki valamiféle bálba készül Arthenior egykori gazdagok lakta negyedében, mint úgy, aki csak egy újabb sötét, ködös és hideg napot szeretne átvészelni éppen. Még mosolyog is, mosolya pedig csak növekszik attól, ahogyan a meglehetősen savanyúnak látszó társaságon végignéz.
Másnak érzi őt most maguknál nagyon. Nem tudja, hogy a többiek, hogy állnak ehhez, de őt személy szerint bármennyire is szereti és tiszteli saját édesanyját a mai napon nagyon is ingerli ez a hideg és szomorú valóságot ignoráló tekintet, ruha és mosoly.*
- Jó reggelt anya! Hol van Holdpihe? *kérdez még is csak ennyit elég jól visszafogva magát, mire Ea kicsit értetlenül néz rá.*
- Hol lenne? Ahol általában. Olyan mélyen alszik az ágyában, hogy meg kellett néznem él-e még egyáltalán.
- Haha, nagyon vicces! *válaszol erre némi sértődéssel, majd eszébe jut valami nyugtalanító.* Elfelejtettem betakargatni, mielőtt...
- Tudod, hogy van bundája. *legyint rá az anyja.* Szerintem ő fázik közülünk a legkevésbé. Aztán, ha meg kijön majd úgy is idetelepszik a tűz mellé. De, ha már itt tartunk... *néz végig a társaságon, majd visszanyelni az első mondatot, ami eszébe jut róla. Többek között azért, mert eddig megfogadta, hogy amikor itt van "vendégségben" akkor igyekszik a lehető legkevesebb vizet zavarni.
Luninak fel kell építenie a saját életét, egy egész gyerekkort átfogó elszigeteltség után, amiről sajnos ő is tehet, nem is keveset. Aztán meg kell találnia az igazi barátait, Laun kívül is, még jobb, ha akár a szerelmét is, még akkor is, ha semmi ilyesmit nem néz ki belőle jelenleg.
Éppen ezért fogadta meg, hogy bármennyire is nehezére esik, - mert ő maga is vágyik lánya, illetve az ő plüssnyulai és macskája társaságán kívül is másra, - nem fog beleszólni semmibe, ami körülöttük történik itt Szarvasligetben. Most viszont mégis megteszi.
Mert, ahogyan ahogy végignéz a társaságon, ami egyelőre egy elfből, egy emberből, és saját lányából áll, aki elf is, ember is egyszerre, ugyanakkor mégis egyik sem a kettő közül, hanem valami teljesen más, több is, kevesebb is, mintha a kettőből csak valamelyik lenne, úgy érzi, hogy muszáj neki is mondania valamit. Már csak azért is, mert akaratlanul is megerősítik a hitét, ami sokáig nagyon fontos volt a számára.*
- Úgy néztek ki, mint, akik alig élnek, és pont ma. Ez az év egyik legszebb napja, ha nem a legszebb! Ne vegyétek sértésnek kérlek, de hát... Luni drágám te igazán emlékezhetnél rá! Ma van az a nap! *hangsúlyozza ki nagyon az "az" szót.
A megszólított ugyan hirtelen nem tud mindenkin végig tekinteni, de nem lepődne meg, ha most éppen ő lenne valamennyiük közül a legmeglepettebb.*
- Tényleg az pont ma van. Otthon sokan ünnepelték. *mondja félig magának, félig mindenki másnak.* Felétek volt valami szokás ilyenkor? *kérdi Intet és Adoavert.*
- Éppen a mai nap lesz az évben leghosszabb éjjel és így a legrövidebb nappal, ha jól értem anyát de...
- Jól értesz *bólint Ea szinte már természetellenesen boldog mosollyal.*
- Szóval, ez elvben az egyik legszebb nap az évben tényleg. *mondja fel a "leckét" kicsit kényszeredetten ugyanakkor azért is, mert a sok szobába való kedvetlen bekuckózás után tényleg szeretné hinni, hogy így van.*
- Igaz eddig nagyon nem így néz ki... *pillant a dokira és Adoaverre, de hát ismerve mit vár tőle édesanyja, meg azért is persze, mert neki is eléggé elege van már a kesergésből és a szürke hidegből, ami természetszerűen hozza elő mindezt belőle jó lenne, ha legalább az életkedv újjászületésének szikráját látná bárki másnál önmagán kívül, akinél ez még szintén nem igazán teljesen teljes.
Holdpihe is ekkor jelenik meg az ajtóban halk nyávogás kíséretében, első ránézésre sokkal álmosabban, mint amennyire éhesen, de hát a cicák már csak ilyenek. Az évszakokról lehet némi fogalmuk, az ünnepnapokról és azok lényegéről már minden bizonnyal annál kevésbé.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.04 21:01:39
//Surran az őz, szökell halkan//
*Hideg, kedvetlenül elkezdett reggel ide, vagy oda, Intath valahogy mindig meg tudja nevettetni, ez pedig most sincsen másképpen.*
- Élénk és ragyogó, hát hogyne. *mondja aztán a nevetés után ajkaira ragadt mosollyal.* A saját macskámnak érzem magam, annyira nincs kedvem éppen semmit csinálni alváson, evésen, meg a tűz előtt való melegedésen kívül.
*Úgy érzi, hogy ez most olyan dolog, amiben még Int és Adoaver is egyet fog érteni. Kicsit elkedvetleníti, ugyanakkor meg is nyugtatja, és valahol viccesnek is tartja, hogy minden különbözőségük és ellentétük ellenére legalább ennyi összhang van közöttük. Igaz ez az összhang a lehető legértéktelenebb, mivel nem nagyon tudja elképzelni, hogy valakinek éppen a víz hónapjai legyenek a kedvencei, de hát kezdetnek az is megteszi, hogy a doki és az ifjú mágus legalább nincsenek valamiről éppen ellenkező véleményen, ezeket a szürke ködös, esős, sötét napokat pedig egyaránt utálják, éppen úgy, ahogyan ő is.
Talán majd a konyha egyszerű, de jelenleg családi tűzhellyé, vagy az ő védelmező szellemévé átlényegülő tüze hoz némi változást.*
- Köszönöm én jól vagyok, vagy is nem igazán. *vallja be* A víz hónapjai nem éppen a kedvenceim nekem sem. A szülőházam kicsi volt, de legalább könnyebb volt befűteni, pont ezért, mint ezt nagy kőrakást. Más kérdés, hogy mivel fából volt az egész, nem ártott vigyázni a tűzzel. *mondja Adoavernek válaszolva, de igazából persze a dokinak is, visszanyelve magába azt a mondatot, hogy hát pont Adoavernek nem kell elmagyaráznia, hogy a sokszor éltető tűz és meleg mennyire veszélyes is lehet akár. Az ifjú mágus még a végén úgy venné, hogy gúnyolódik rajta, pedig esze ágában sincs, ugyanakkor biztos abban, hogyha az amit Adover csak neki árult el a múltjából, Intath tudomására jutna, akkor ő nem kímélné.*
- A hó a tündérek szerint szerencsét hoz a vidékre, márpedig ők biztosan nem tévednek. Nálunk még sohasem esett annyi, hogy lapátolni is kellett volna, de még így is, én is azt mondom, hogy hetvennégyszer inkább a leghidegebb tavaszi nap, mint pont ez a mai reggel.
*Sóhajt, de azért végre felmelegszik a teának készített víz annyira, hogy mindenki elé, - beleértve persze saját magát is, - oda tudjon tenni egy-egy bögrét belőle, teafűvel, és minden más ízlés szerinti ízesítővel együtt.
Ezek után ő is leül gondoskodni saját italáról, amiről azt reméli, hogy némi életkedvet ad neki és belső melegséget, ha nem is lelki, de legalább fizikai értelemben véve.
Ekkor érkezik meg Calliepeya, az édesanyja, mint saját nézete szerint valamiféle furcsa anomália hármuk valóságának egyébként is törékeny szövetén, valószínűtlenül szőke hajával, fehér, de nem lányához hasonló sápadt, hanem valahogyan élettel teli fehér bőrével és a külön erre a napra tartogatott zöld, aranysárga szegélyű ruhájával együtt.
Minden bizonnyal inkább néz úgy ki, mint aki valamiféle bálba készül Arthenior egykori gazdagok lakta negyedében, mint úgy, aki csak egy újabb sötét, ködös és hideg napot szeretne átvészelni éppen. Még mosolyog is, mosolya pedig csak növekszik attól, ahogyan a meglehetősen savanyúnak látszó társaságon végignéz.
Másnak érzi őt most maguknál nagyon. Nem tudja, hogy a többiek, hogy állnak ehhez, de őt személy szerint bármennyire is szereti és tiszteli saját édesanyját a mai napon nagyon is ingerli ez a hideg és szomorú valóságot ignoráló tekintet, ruha és mosoly.*
- Jó reggelt anya! Hol van Holdpihe? *kérdez még is csak ennyit elég jól visszafogva magát, mire Ea kicsit értetlenül néz rá.*
- Hol lenne? Ahol általában. Olyan mélyen alszik az ágyában, hogy meg kellett néznem él-e még egyáltalán.
- Haha, nagyon vicces! *válaszol erre némi sértődéssel, majd eszébe jut valami nyugtalanító.* Elfelejtettem betakargatni, mielőtt...
- Tudod, hogy van bundája. *legyint rá az anyja.* Szerintem ő fázik közülünk a legkevésbé. Aztán, ha meg kijön majd úgy is idetelepszik a tűz mellé. De, ha már itt tartunk... *néz végig a társaságon, majd visszanyelni az első mondatot, ami eszébe jut róla. Többek között azért, mert eddig megfogadta, hogy amikor itt van "vendégségben" akkor igyekszik a lehető legkevesebb vizet zavarni.
Luninak fel kell építenie a saját életét, egy egész gyerekkort átfogó elszigeteltség után, amiről sajnos ő is tehet, nem is keveset. Aztán meg kell találnia az igazi barátait, Laun kívül is, még jobb, ha akár a szerelmét is, még akkor is, ha semmi ilyesmit nem néz ki belőle jelenleg.
Éppen ezért fogadta meg, hogy bármennyire is nehezére esik, - mert ő maga is vágyik lánya, illetve az ő plüssnyulai és macskája társaságán kívül is másra, - nem fog beleszólni semmibe, ami körülöttük történik itt Szarvasligetben. Most viszont mégis megteszi.
Mert, ahogyan ahogy végignéz a társaságon, ami egyelőre egy elfből, egy emberből, és saját lányából áll, aki elf is, ember is egyszerre, ugyanakkor mégis egyik sem a kettő közül, hanem valami teljesen más, több is, kevesebb is, mintha a kettőből csak valamelyik lenne, úgy érzi, hogy muszáj neki is mondania valamit. Már csak azért is, mert akaratlanul is megerősítik a hitét, ami sokáig nagyon fontos volt a számára.*
- Úgy néztek ki, mint, akik alig élnek, és pont ma. Ez az év egyik legszebb napja, ha nem a legszebb! Ne vegyétek sértésnek kérlek, de hát... Luni drágám te igazán emlékezhetnél rá! Ma van az a nap! *hangsúlyozza ki nagyon az "az" szót.
A megszólított ugyan hirtelen nem tud mindenkin végig tekinteni, de nem lepődne meg, ha most éppen ő lenne valamennyiük közül a legmeglepettebb.*
- Tényleg az pont ma van. Otthon sokan ünnepelték. *mondja félig magának, félig mindenki másnak.* Felétek volt valami szokás ilyenkor? *kérdi Intet és Adoavert.*
- Éppen a mai nap lesz az évben leghosszabb éjjel és így a legrövidebb nappal, ha jól értem anyát de...
- Jól értesz *bólint Ea szinte már természetellenesen boldog mosollyal.*
- Szóval, ez elvben az egyik legszebb nap az évben tényleg. *mondja fel a "leckét" kicsit kényszeredetten ugyanakkor azért is, mert a sok szobába való kedvetlen bekuckózás után tényleg szeretné hinni, hogy így van.*
- Igaz eddig nagyon nem így néz ki... *pillant a dokira és Adoaverre, de hát ismerve mit vár tőle édesanyja, meg azért is persze, mert neki is eléggé elege van már a kesergésből és a szürke hidegből, ami természetszerűen hozza elő mindezt belőle jó lenne, ha legalább az életkedv újjászületésének szikráját látná bárki másnál önmagán kívül, akinél ez még szintén nem igazán teljesen teljes.
Holdpihe is ekkor jelenik meg az ajtóban halk nyávogás kíséretében, első ránézésre sokkal álmosabban, mint amennyire éhesen, de hát a cicák már csak ilyenek. Az évszakokról lehet némi fogalmuk, az ünnepnapokról és azok lényegéről már minden bizonnyal annál kevésbé.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.04 21:01:39
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-04 17:23:36
Üzenet elküldve: 2023-01-04 17:23:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
*Úgy néz ki hiába mutogatta az üvegcsékkel a folyamatot, hogy egyértelműbb legyen nem nagyon ment át. Nem egyszerű egy óriással számokról beszélni. Van amelyiknek az is kihívást okoz ha ikrei születnek mert úgy nem jön ki a matek.*
-Kettőből lesz egy jobb. Eddig megvan?
*Próbálná még jobban leegyszerűsíteni a dolgot. Egyrészt mert nem akarja átverni a másikat, de főként mert nem akarja, hogy a mesterkardos böhöm fickó, azt higgye, hogy átverte amiért odaadott neki egy csomó fiolát és csak párat kap vissza. Viszont látszólag valami csak átment. Lehet, hogy csak annyi, hogy minél jobbat tud belőlük csinálni. A biztonság kedvéért azért rákérdez.*
-Rendben. És nem baj ha utána sokkal kevesebbet kapsz vissza, de azok erősebbek lesznek?
*Ha efelől megnyugtatják akkor ő le is ül és hagyja a másikat enni. Több bonyolult számmal nem tervezi riogatni.*
-Majd nekiállok kikeverni őket ha lepihentél. Ha fürödni akarsz akkor ha nem gond magadnak kéne vizet hoznod a tóból és melegítened.
*Ahogy az óriás találkozásuk első pillanatában felhívta rá a figyelmet az elf rendelkezik némi hiányossággal, ami miatt nem túl jó a cipekedésben. Bár lehet ép korában is rálőcsölte volna a vendégre ezt a munkát. Biztos, hogy ép korában is rálőcsölte volna a vendégre ezt a munkát.*
-Kettőből lesz egy jobb. Eddig megvan?
*Próbálná még jobban leegyszerűsíteni a dolgot. Egyrészt mert nem akarja átverni a másikat, de főként mert nem akarja, hogy a mesterkardos böhöm fickó, azt higgye, hogy átverte amiért odaadott neki egy csomó fiolát és csak párat kap vissza. Viszont látszólag valami csak átment. Lehet, hogy csak annyi, hogy minél jobbat tud belőlük csinálni. A biztonság kedvéért azért rákérdez.*
-Rendben. És nem baj ha utána sokkal kevesebbet kapsz vissza, de azok erősebbek lesznek?
*Ha efelől megnyugtatják akkor ő le is ül és hagyja a másikat enni. Több bonyolult számmal nem tervezi riogatni.*
-Majd nekiállok kikeverni őket ha lepihentél. Ha fürödni akarsz akkor ha nem gond magadnak kéne vizet hoznod a tóból és melegítened.
*Ahogy az óriás találkozásuk első pillanatában felhívta rá a figyelmet az elf rendelkezik némi hiányossággal, ami miatt nem túl jó a cipekedésben. Bár lehet ép korában is rálőcsölte volna a vendégre ezt a munkát. Biztos, hogy ép korában is rálőcsölte volna a vendégre ezt a munkát.*
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-04 16:49:56
Üzenet elküldve: 2023-01-04 16:49:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 903
OOC üzenetek: 1485
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 903
OOC üzenetek: 1485
Játékstílus: Vakmerő
* Nos, igen – az elfnek sikerült leterhelnie az óriást, olyannyira, hogy az néhány másodpercig csak bambán néz maga elé. Nem akart ő ilyen részletes ismertetőt kapni a varázsitalokról, és most, hogy mégis kapott, nem is ért sokat. Az előbb már úgy érezte, kapisgál valamit, de hamar rájön, hogy tévedett. Persze a lényeget megérti: kettő ital összeöntéséből lesz egy. Egy, ami hatásosabb, mint a másik kettő. Ez logikusnak tűnik. Legalábbis Morwon nem gondol bele, hogy két pohár víz összeöntésekor általában a víz kifolyik, hacsak nem egy nagyobb pohárba öntötték őket össze. Mivel ebbe nem gondol bele, a többi dolgot meg nem érti, így hosszas néma csend után vállat vonva megszólal. *
– Nekem jó úgy, ahogy mondod. Csináljá' minél jobb fajtát belőlük! * Jól hangoznak az Intath által említett dolgok, mint például, hogy erősebb, okosabb, szebb és gyorsabb lesz, ha megissza őket (bár valljuk be, efelől még mindig vannak kétségei). A legmeggyőzőbb hatása azonban továbbra is a zöldeknek és a liláknak van, amiktől mintegy kapna egy második esélyt a csatatéren, ha megsérülne. Más kérdés, hogy harc közben igen ritkán van ideje bárkinek is leállni iszogatni, de ez már legalább olyan elvont kérdés, mint hogy mit keresne Morwon egy csatatéren? Ugyanakkor a háborúra sosem lehet elég hamar felkészülni, így nem árt, ha mindig tart magánál egy pár zöld varázsitalt az ember vagy az óriás. Úgyhogy így dönt végül. Mivel a leves után még mindig éhesnek érzi magát, elkezdi enni az elé rakott krumplit is. *
– Nekem jó úgy, ahogy mondod. Csináljá' minél jobb fajtát belőlük! * Jól hangoznak az Intath által említett dolgok, mint például, hogy erősebb, okosabb, szebb és gyorsabb lesz, ha megissza őket (bár valljuk be, efelől még mindig vannak kétségei). A legmeggyőzőbb hatása azonban továbbra is a zöldeknek és a liláknak van, amiktől mintegy kapna egy második esélyt a csatatéren, ha megsérülne. Más kérdés, hogy harc közben igen ritkán van ideje bárkinek is leállni iszogatni, de ez már legalább olyan elvont kérdés, mint hogy mit keresne Morwon egy csatatéren? Ugyanakkor a háborúra sosem lehet elég hamar felkészülni, így nem árt, ha mindig tart magánál egy pár zöld varázsitalt az ember vagy az óriás. Úgyhogy így dönt végül. Mivel a leves után még mindig éhesnek érzi magát, elkezdi enni az elé rakott krumplit is. *
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-01 18:57:50
Üzenet elküldve: 2023-01-01 18:57:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Agyában lassan fogalmazódnak csak meg a szavakká tett fölfedezések és a fölfedezésekből learatott benső véleménnyilvánítások, ahogy bűbájai hiányát rossz ómenként érzékelve lépked a többiekkel együtt az étkezőhelyiségbe. Az alaphangulat közel sem olyan jó, mint érkezése utáni első hetekben volt, és a jegesedő időt nem győzi átkozni emiatt. Az azonos hajszínű elf leány mintha kegyetlenül kialvatlan lenne a megszokottan kedves szavain túl, még a reggeli energiahiány normalitását is beleszámítva, bájgúnár doktoruk pedig... igazából majdnem ugyanolyan kettőjükkel mint általában, csak még jobban. De ez nem jó hír a számára. Mit csináljon? Mit mondjon? Reménykedjen, hogy a nap folyamán érlelődni kezd a jó hangulat? Fél más szerepet jelenleg felvállalni, mint a szemtanú.
Szemei vörösek az agyondörzsöltségtől, de az ezen alapuló bosszantságon kívül nem tapasztal magán rosszabbat. Talán kialakul még valami.*
- Nem 'tom, felmelegszem miközben lapátolom azt, szóval a rossz hozza a jót is. *Ossza véleményét a hóról. Műsorkeltés nélkül foglal helyet Intath-tal ugyanazon az oldalon, egy székkel arrébb, kezeit dörzsölgetve hogy azok a hidegebb szobában felmelegedjenek.* - De Him'Gaz mondhatja, én is örülnék egy kis tavasznak. Ott csak egy-két fűcsomó mellett tüsszögök, nem az egész házban. Minden rendben veletek?* - Böki ki végül az agyában ragadt gondolatoktól kialakult kérdést, kissé maga miatt aggódva sandítva a szőke elf felé.* - Megmondom, én csak amiatt vagyok már ilyenkor fent mert most már tudok lélegezni, de titeket mintha az ágyból rúgtak volna ki. Kevés a takaró? Menjünk a piacra?
//Surran az őz, szökell halkan//
*Agyában lassan fogalmazódnak csak meg a szavakká tett fölfedezések és a fölfedezésekből learatott benső véleménnyilvánítások, ahogy bűbájai hiányát rossz ómenként érzékelve lépked a többiekkel együtt az étkezőhelyiségbe. Az alaphangulat közel sem olyan jó, mint érkezése utáni első hetekben volt, és a jegesedő időt nem győzi átkozni emiatt. Az azonos hajszínű elf leány mintha kegyetlenül kialvatlan lenne a megszokottan kedves szavain túl, még a reggeli energiahiány normalitását is beleszámítva, bájgúnár doktoruk pedig... igazából majdnem ugyanolyan kettőjükkel mint általában, csak még jobban. De ez nem jó hír a számára. Mit csináljon? Mit mondjon? Reménykedjen, hogy a nap folyamán érlelődni kezd a jó hangulat? Fél más szerepet jelenleg felvállalni, mint a szemtanú.
Szemei vörösek az agyondörzsöltségtől, de az ezen alapuló bosszantságon kívül nem tapasztal magán rosszabbat. Talán kialakul még valami.*
- Nem 'tom, felmelegszem miközben lapátolom azt, szóval a rossz hozza a jót is. *Ossza véleményét a hóról. Műsorkeltés nélkül foglal helyet Intath-tal ugyanazon az oldalon, egy székkel arrébb, kezeit dörzsölgetve hogy azok a hidegebb szobában felmelegedjenek.* - De Him'Gaz mondhatja, én is örülnék egy kis tavasznak. Ott csak egy-két fűcsomó mellett tüsszögök, nem az egész házban. Minden rendben veletek?* - Böki ki végül az agyában ragadt gondolatoktól kialakult kérdést, kissé maga miatt aggódva sandítva a szőke elf felé.* - Megmondom, én csak amiatt vagyok már ilyenkor fent mert most már tudok lélegezni, de titeket mintha az ágyból rúgtak volna ki. Kevés a takaró? Menjünk a piacra?
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-12-24 00:32:09
Üzenet elküldve: 2022-12-24 00:32:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Egyértelművé teszi a helyzetet a figyelmetlen tintanyalónak majd megy egy kicsit megölelgetni kedvenc varázs nyuszilányát, ami még az ilyen elcseszett reggeleken is egy kicsit jobb kedvre tudja deríteni. Nem véletlenül írta fel saját magának receptre ezt a Luninari ölelgetést. Hogy ezzel véletlenül akadályozná a másikat a házimunkában az egyáltalán nem érdekli. A böködésre kérdőn lenéz a lányra.*
-Én soha.
*Érkezik a fáradt dörmögés, ami annyi komolyságot tartalmaz mintha az elf egy kevésbé fáradt pillanatában mondta volna. A következő mellkas magasságból érkező kicsit összevisszaságnak ható, de a lányra jól jellemző csivitelést annak a hollófekete buksinak a simogatásával reagálja le.*
-Jó-jó. A te kérésed parancs és nem tud mindenki olyan élénken ragyogó lenni még fáradtan is mint mi ketten.
*Ásít egyet, természetesen a kezét nem téve a szája elé hisz annak a félvérbuksin van a helye. Ha érzi a lány menekülési szándékát pár pillanatra még megszorongatná, jobbra-balra dülöngene vele és csak utána engedné el.*
-Legalább nincs hó.
*Azzal ballag a másik mellett ő is a konyha irányába. A következő beszélgetésre nem reagál. Rajta egyértelműen látszik mennyire felébredt. Olvasni meg nincs kedve. Egyedül a takaró hangzik jól a felsoroltak közül. Miért nem találtak ki egy olyan takarót, ami alól nem kell kibújni ha az elf kikel az ágyból? Vinné magával. Olyan lenne mint egy... köpeny. Sőt, az egy köpeny is lenne. Ez a felfedezés elveszi az ágyból kikelős takaró szépségét. A konyhába érve az első és hozzá legközelebbi üres székre löki le magát. Az asztalra könyökölve arcát a tenyerébe támasztja és elkezdi dörzsölni a szemeit. Olyan nehéz ilyenkor felkelni. Hé! Eddig is csipás volt a szeme?*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Egyértelművé teszi a helyzetet a figyelmetlen tintanyalónak majd megy egy kicsit megölelgetni kedvenc varázs nyuszilányát, ami még az ilyen elcseszett reggeleken is egy kicsit jobb kedvre tudja deríteni. Nem véletlenül írta fel saját magának receptre ezt a Luninari ölelgetést. Hogy ezzel véletlenül akadályozná a másikat a házimunkában az egyáltalán nem érdekli. A böködésre kérdőn lenéz a lányra.*
-Én soha.
*Érkezik a fáradt dörmögés, ami annyi komolyságot tartalmaz mintha az elf egy kevésbé fáradt pillanatában mondta volna. A következő mellkas magasságból érkező kicsit összevisszaságnak ható, de a lányra jól jellemző csivitelést annak a hollófekete buksinak a simogatásával reagálja le.*
-Jó-jó. A te kérésed parancs és nem tud mindenki olyan élénken ragyogó lenni még fáradtan is mint mi ketten.
*Ásít egyet, természetesen a kezét nem téve a szája elé hisz annak a félvérbuksin van a helye. Ha érzi a lány menekülési szándékát pár pillanatra még megszorongatná, jobbra-balra dülöngene vele és csak utána engedné el.*
-Legalább nincs hó.
*Azzal ballag a másik mellett ő is a konyha irányába. A következő beszélgetésre nem reagál. Rajta egyértelműen látszik mennyire felébredt. Olvasni meg nincs kedve. Egyedül a takaró hangzik jól a felsoroltak közül. Miért nem találtak ki egy olyan takarót, ami alól nem kell kibújni ha az elf kikel az ágyból? Vinné magával. Olyan lenne mint egy... köpeny. Sőt, az egy köpeny is lenne. Ez a felfedezés elveszi az ágyból kikelős takaró szépségét. A konyhába érve az első és hozzá legközelebbi üres székre löki le magát. Az asztalra könyökölve arcát a tenyerébe támasztja és elkezdi dörzsölni a szemeit. Olyan nehéz ilyenkor felkelni. Hé! Eddig is csipás volt a szeme?*
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-12-21 22:32:35
Üzenet elküldve: 2022-12-21 22:32:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az, hogy Int szorosan öleli, amellett, hogy mindenképpen jó érzés, egy dologban biztosan akadályozza, az pedig az, hogy minél hamarabb visszaérjen a konyhába, a tűz mellé, amely talán már melegített annyit az éjjel minden bizonnyal kihűlt helyiségen, hogy valamennyire kellemes legyen mellette álldogálni majd.
Más részről viszont a vissza nem utasított ölelés tökéletesen alkalmas arra, hogy kissé méltatlankodva oldalba tudja bökni a dokit, persze tényleg csak amolyan luninaris gyengédséggel, nehogy még a végén megsértődjön rá.*
- Na, csak ne ilyen morcosan! *mondja, mert továbbra sem örül neki, hogy néha kissé jobban leplezetten, néha viszont talán kicsit túl látványosan, de mintha Intath még mindig nem igazán örülne Adoaver társaságának, akit ő már az első itt töltött napjai alatt is nagyon megkedvelt, minden számára különcségnek tartott szokása ellenére is, sőt, kicsit talán éppen ezekért is.*
- Nem szeretek parancsolni, csak kértem. De tény, hogy jobb úgy, ha mind egy helyen vagyunk. Ma nincs kedvem túl sok mindent csinálni. Biztos ez az idő, meg a hideg az oka. Ezt az időszakát utálom a legjobban az évnek, bár anya mindig elmagyarázza ilyenkor, hogy ez kell, mert a természetnek is szüksége van pihenésre és alvásra, hogy aztán újra teljes szépségében ragyoghasson. Ezt értem is persze, de jobban szeretném, ha kevésbé szürkén és hidegen pihenne.
*Miután mindezt elmondta, bár a korábbi apró oldalba bökés ellenére természetesen visszaölel, szépen-lassan azért igyekszik megszabadulni Intath karjai közül, hogy minél gyorsabban visszaérjen a konyhába, nem csak a meleg miatt, hanem mert a tea sem készíti el magától magát természetesen.
Különösebben mondjuk nem siet vissza, úgy érzi, hogy ma reggel arra amúgy is is képtelen lenne, megvárja a többieket, hiszen Int is fel is tápászkodott, át is ölelte, Adoaver pedig elindult. Már csak azért is így tesz, mert egyszerűbb így beszélgetni velük, mint úgy, hogy mondjuk a konyhából kiabál kifelé nekik. A házat pedig amúgy sem célja fellármázni.*
- Nekem még a testem sem igazán ébredt fel, nem hogy az agyam. *mondja aztán Adoaver felé fordulva, de sem ez, sem pedig a fáradtság és a rossz kedv sem igazán akadályozza meg abban, hogy beszéljen.*
- De talán majd a tea segít. Remélem a víz, ha még nem is forr, de legalább már meleg. Később majd szerintnem én is olvasok valamit. Talán akkor jobb kedvem lesz, ha bebújok a jó meleg takaró alá egy könyvvel.
*Arról, hogy a teának felrakott víz mennyire mennyire forró, igyekszik is minél hamarabb meggyőződni, amint a konyhába visszaér. Ránézés alapján, majdnem, de még nem eléggé, addig mindenesetre előkészíteni a teafüveket, bögréket, a cukrot és a mézet, hogy legalább ennyivel előrébb legyen, és ne kelljen kicsit később majd mindent egyszerre csinálnia.
Holdpihe fel nem bukkanása mindenesetre egyelőre megkönnyíti a dolgát, bár hiányolja kis kedvencét, mert jelenléte akkor is boldogsággal szokta eltölteni, ha egyébként valamiért gondot okoz. Igazán nem szeretne szigorú lenni még egy macskával sem, de bizonyos határokat muszáj meghúznia.
Előszedi a vajat és a kalácsot is, remélve, hogy Adoaver és Int már leültek, lehetőleg nem túl távol egymástól, és nem nagyon morcosan egymásra.
Közben mintha lépteket is hallana. Talán édesanyja is felébredt és felöltözött már. Örülne neki, hátha kiszolgálja őket teával ameddig ő kalácsokat keneget, vagy kissé kemény vajat melegít éppen azért, hogy könnyebb legyen vele kalácsokat kenegetni.*
- Még egy kicsit várni kell a teára, de mindjárt kész. *közli addig is a nyilvánvalót. Tényleg neki sincs valami jó kedve, de azért igyekszik mosolyogni, ha máson nem hát azon, hogy legalább a tűz vidáman pattog és éppen melegíti egy kicsit a hátát.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az, hogy Int szorosan öleli, amellett, hogy mindenképpen jó érzés, egy dologban biztosan akadályozza, az pedig az, hogy minél hamarabb visszaérjen a konyhába, a tűz mellé, amely talán már melegített annyit az éjjel minden bizonnyal kihűlt helyiségen, hogy valamennyire kellemes legyen mellette álldogálni majd.
Más részről viszont a vissza nem utasított ölelés tökéletesen alkalmas arra, hogy kissé méltatlankodva oldalba tudja bökni a dokit, persze tényleg csak amolyan luninaris gyengédséggel, nehogy még a végén megsértődjön rá.*
- Na, csak ne ilyen morcosan! *mondja, mert továbbra sem örül neki, hogy néha kissé jobban leplezetten, néha viszont talán kicsit túl látványosan, de mintha Intath még mindig nem igazán örülne Adoaver társaságának, akit ő már az első itt töltött napjai alatt is nagyon megkedvelt, minden számára különcségnek tartott szokása ellenére is, sőt, kicsit talán éppen ezekért is.*
- Nem szeretek parancsolni, csak kértem. De tény, hogy jobb úgy, ha mind egy helyen vagyunk. Ma nincs kedvem túl sok mindent csinálni. Biztos ez az idő, meg a hideg az oka. Ezt az időszakát utálom a legjobban az évnek, bár anya mindig elmagyarázza ilyenkor, hogy ez kell, mert a természetnek is szüksége van pihenésre és alvásra, hogy aztán újra teljes szépségében ragyoghasson. Ezt értem is persze, de jobban szeretném, ha kevésbé szürkén és hidegen pihenne.
*Miután mindezt elmondta, bár a korábbi apró oldalba bökés ellenére természetesen visszaölel, szépen-lassan azért igyekszik megszabadulni Intath karjai közül, hogy minél gyorsabban visszaérjen a konyhába, nem csak a meleg miatt, hanem mert a tea sem készíti el magától magát természetesen.
Különösebben mondjuk nem siet vissza, úgy érzi, hogy ma reggel arra amúgy is is képtelen lenne, megvárja a többieket, hiszen Int is fel is tápászkodott, át is ölelte, Adoaver pedig elindult. Már csak azért is így tesz, mert egyszerűbb így beszélgetni velük, mint úgy, hogy mondjuk a konyhából kiabál kifelé nekik. A házat pedig amúgy sem célja fellármázni.*
- Nekem még a testem sem igazán ébredt fel, nem hogy az agyam. *mondja aztán Adoaver felé fordulva, de sem ez, sem pedig a fáradtság és a rossz kedv sem igazán akadályozza meg abban, hogy beszéljen.*
- De talán majd a tea segít. Remélem a víz, ha még nem is forr, de legalább már meleg. Később majd szerintnem én is olvasok valamit. Talán akkor jobb kedvem lesz, ha bebújok a jó meleg takaró alá egy könyvvel.
*Arról, hogy a teának felrakott víz mennyire mennyire forró, igyekszik is minél hamarabb meggyőződni, amint a konyhába visszaér. Ránézés alapján, majdnem, de még nem eléggé, addig mindenesetre előkészíteni a teafüveket, bögréket, a cukrot és a mézet, hogy legalább ennyivel előrébb legyen, és ne kelljen kicsit később majd mindent egyszerre csinálnia.
Holdpihe fel nem bukkanása mindenesetre egyelőre megkönnyíti a dolgát, bár hiányolja kis kedvencét, mert jelenléte akkor is boldogsággal szokta eltölteni, ha egyébként valamiért gondot okoz. Igazán nem szeretne szigorú lenni még egy macskával sem, de bizonyos határokat muszáj meghúznia.
Előszedi a vajat és a kalácsot is, remélve, hogy Adoaver és Int már leültek, lehetőleg nem túl távol egymástól, és nem nagyon morcosan egymásra.
Közben mintha lépteket is hallana. Talán édesanyja is felébredt és felöltözött már. Örülne neki, hátha kiszolgálja őket teával ameddig ő kalácsokat keneget, vagy kissé kemény vajat melegít éppen azért, hogy könnyebb legyen vele kalácsokat kenegetni.*
- Még egy kicsit várni kell a teára, de mindjárt kész. *közli addig is a nyilvánvalót. Tényleg neki sincs valami jó kedve, de azért igyekszik mosolyogni, ha máson nem hát azon, hogy legalább a tűz vidáman pattog és éppen melegíti egy kicsit a hátát.*
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-12-20 10:18:20
Üzenet elküldve: 2022-12-20 10:18:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Bár Luninari továbbra is aranyszívű aurát sugároz magából, fáradtabbnak néz ki a szokásosnál, még a sokszor denevér-vak Adoaver számára is.* ~ Nem jó ez a víz hava. ~ *Gondolja, valószínűleg hozzá képest a másiknak másmilyen módon tesz rosszat a fagy és eseménytelenség. De ő nem egy lélekolvasó, megkérdezni pedig nincs mersze, ő hogy érzi magát a négy fal között.
Intath egésze pedig nem is nagyon lepi meg, még ha nem is teszi boldoggá; ha nem ő lenne olyan, akkor a fiatalember ülne ott és kedvetlenkedne. Vagy ült volna ott, látva hogy amaz feláll. Ekkor hallja Luninarit is, és meglepetten fordul az ajtó irányába.*
- Óh, hát persze! *Még ha nem is látszana rajta, szívesen töltene velük több időt, ha más miatt nem is, még unaloműzésként is. Igen, még a doktorral is.* - Még ébred föl az agyam, úgyhogy a könyvet most későbbre hagytam volna. *Az elftől jövő parancsra pedig a szemét forgatja, de csak a hátát mutatva neki, nem akar már ilyen korán problémát kavarni. Így ásítozva és nyújtózkodva követni kezdi a többieket, olvasmányát a nappaliban hagyva. Hirtelen gondolatból inspirálva ökölbe szorítja kezeit, e ház tüzet bűvölői tudhatják, mivel próbálkozik, ha látják. De mégsem sikerül, zavartan szemezgeti végtagjait, és fejét rázva követi a többieket a konyhába.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Bár Luninari továbbra is aranyszívű aurát sugároz magából, fáradtabbnak néz ki a szokásosnál, még a sokszor denevér-vak Adoaver számára is.* ~ Nem jó ez a víz hava. ~ *Gondolja, valószínűleg hozzá képest a másiknak másmilyen módon tesz rosszat a fagy és eseménytelenség. De ő nem egy lélekolvasó, megkérdezni pedig nincs mersze, ő hogy érzi magát a négy fal között.
Intath egésze pedig nem is nagyon lepi meg, még ha nem is teszi boldoggá; ha nem ő lenne olyan, akkor a fiatalember ülne ott és kedvetlenkedne. Vagy ült volna ott, látva hogy amaz feláll. Ekkor hallja Luninarit is, és meglepetten fordul az ajtó irányába.*
- Óh, hát persze! *Még ha nem is látszana rajta, szívesen töltene velük több időt, ha más miatt nem is, még unaloműzésként is. Igen, még a doktorral is.* - Még ébred föl az agyam, úgyhogy a könyvet most későbbre hagytam volna. *Az elftől jövő parancsra pedig a szemét forgatja, de csak a hátát mutatva neki, nem akar már ilyen korán problémát kavarni. Így ásítozva és nyújtózkodva követni kezdi a többieket, olvasmányát a nappaliban hagyva. Hirtelen gondolatból inspirálva ökölbe szorítja kezeit, e ház tüzet bűvölői tudhatják, mivel próbálkozik, ha látják. De mégsem sikerül, zavartan szemezgeti végtagjait, és fejét rázva követi a többieket a konyhába.*
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-12-19 19:28:04
Üzenet elküldve: 2022-12-19 19:28:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*A doki hangulatára amúgy is jellemző a szélsőségesség. Más reggeleken lehet a lány nyakába ugrott volna már rég. Most alapból abból a székből felkelni se akar. Egy nagy puha kanapé, de jó lenne. A könyvmoly fickó is felbukkan nem túl nagy örömére egy általa nem túl humorosnak talált mondattal hozzá szólva amit némi kedvetlen morgással reagál le. Ő nagyjából ennyiben is hagyná a dolgot. Még kötekedni sincs hangulata. Azt, se vette észre, hogy úgy használná ki kedvenc varázs nyuszilánya jószívűségét ahogy csak neki szabad. A félvér ártatlan szél elfújja kérdésére eszmél csak és szólal fel jóval határozottabban.*
-Ez parancs volt!
*Kel fel ő is a helyéről, nyögdécsel kicsit és kezd el vánszorogni a lány felé. Tényleg túl fáradt mert az újabb szőrös dög említésére nem támad ingere valami megjegyzést tenni. Egy dologhoz viszont nem fáradt és ebben most kivételesen a lány előzi őt meg. Ő csak annyit tesz, hogy egy egész ölelést csinál abból a kedves kis belékarolásból. Nincs mit tenni. A másik túl aranyos és pont olyan kis ölelgetni való. Főleg reggel és fáradtan. Jó azért nőhetett volna legalább annyit, hogy az állát ilyenkor a másik feje búbján tudja pihentetni az elf, de pont jó így is.*
-Tökéletes lesz. Egy kincs vagy és a te rántottád sosem lehetne megunni Luninari kedvesem.
*Bókol a kicsit fáradt hangján. Pont azért mert ő se szívesen kelne fel és csinálna nemhogy magának másnak se reggelit. Ezt pedig meg kell becsülni. Vagy legalább úgy tenni. Arról nem is szólva, hogy a mellkasig érő félvérlányok ölelgetése jót tesz az ilyen hideg napokon. Ez az orvosi javaslata saját magának.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*A doki hangulatára amúgy is jellemző a szélsőségesség. Más reggeleken lehet a lány nyakába ugrott volna már rég. Most alapból abból a székből felkelni se akar. Egy nagy puha kanapé, de jó lenne. A könyvmoly fickó is felbukkan nem túl nagy örömére egy általa nem túl humorosnak talált mondattal hozzá szólva amit némi kedvetlen morgással reagál le. Ő nagyjából ennyiben is hagyná a dolgot. Még kötekedni sincs hangulata. Azt, se vette észre, hogy úgy használná ki kedvenc varázs nyuszilánya jószívűségét ahogy csak neki szabad. A félvér ártatlan szél elfújja kérdésére eszmél csak és szólal fel jóval határozottabban.*
-Ez parancs volt!
*Kel fel ő is a helyéről, nyögdécsel kicsit és kezd el vánszorogni a lány felé. Tényleg túl fáradt mert az újabb szőrös dög említésére nem támad ingere valami megjegyzést tenni. Egy dologhoz viszont nem fáradt és ebben most kivételesen a lány előzi őt meg. Ő csak annyit tesz, hogy egy egész ölelést csinál abból a kedves kis belékarolásból. Nincs mit tenni. A másik túl aranyos és pont olyan kis ölelgetni való. Főleg reggel és fáradtan. Jó azért nőhetett volna legalább annyit, hogy az állát ilyenkor a másik feje búbján tudja pihentetni az elf, de pont jó így is.*
-Tökéletes lesz. Egy kincs vagy és a te rántottád sosem lehetne megunni Luninari kedvesem.
*Bókol a kicsit fáradt hangján. Pont azért mert ő se szívesen kelne fel és csinálna nemhogy magának másnak se reggelit. Ezt pedig meg kell becsülni. Vagy legalább úgy tenni. Arról nem is szólva, hogy a mellkasig érő félvérlányok ölelgetése jót tesz az ilyen hideg napokon. Ez az orvosi javaslata saját magának.*
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-12-19 18:53:49
Üzenet elküldve: 2022-12-19 18:53:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
*A doki sose volt valami nagy harcos. A magassága megvan, talán a faji képességei se teszik teljesen reménytelenné, de ha épp forr a vére akkor túl eszetlen, mikor meg nem, akkor jobb szereti a hátulról történő sunyibb megoldásokat. A szemtől-szembe küzdelmek nem az ő stílusa. Az ő listáján az alkoholmérgezés vagy a női combok közt történő halál áll a csúcson, de ott van még egy. A nagy látványos sokakban nyomot hagyó emlékezetes halál. Robbanásokkal mondjuk vagy egy fél város elpusztulásával aminek ő volt az okozója. Igen az tetszene neki. Főleg ha aztán meg is írnák és vele riogatnák hosszú évszázadokig a gyerekeket. A szeszekkel kapcsolatban egyet értenek a másikkal. Milyen a rossz pia? Hát jó! A bor ami még forr, zavaros sör, pálinka amibe még a széklábat is belefőzték. Ha nem fordul fel tőle az ember akkor jó. Mondjuk lehet az se rossz amitől igen csak azt kevesebb ideig lehet élvezni. Egyébként érdekesek az ilyen tervezgetések. Lehet sose lesz belőlük semmi, de jól ki lehet őket találni és veregetni egymás hátát, hogy de jó ötlet volt. Mondjuk részegen még ennél több a lelkesedés, de így is kibukott a dokiból két név. Akik közül az egyiket se ismeri az óriás. Mondjuk, aki parancsnokokkal haverkodik annak egy őrmester tényleg nem túl emlékezetes. A lánnyal viszont bizonyára nem találkozott. Ő képes mély nyomot hagyni az emberben vagy óriásban. És nem késsel. Beszélgetésük közben azért a konyhai alkímiáról se feledkezik meg az elf. Időnként megkavargatja a tűzön a krumplit, hogy le ne égjen. A mutatott italok és főleg azoknak a száma és változatossága meglepi a dokit. Az biztos, hogy ami ott van az asztalon az egy kisebb vagyonnal ér fel. Ez azért megmozgatja a férfi fantáziáját. De a mesterfegyver látványa és a talán nagyjából megfelelő fizetség, az elf ugye nem kereskedő, hogy pontosan tisztában legyen az ilyenekkel, meggyőzik, hogy nem kéne visszaélnie a helyzetével. Ha a másik levese elfogyott akkor szövetbe bugyolált csonka kezével ügyeskedi az asztalra a krumplis tálat. Majd elkezdi vizsgálgatni a sokféle fiolát. Zöldön vagy kéken kívül más varázsitalokkal rég volt már dolga. Méghozzá ahogy nézi olyanokat is kapott amilyenekről még csak olvasott és csak sejtése van róla, hogy miképp is kéne velük bánnia. Ezt viszont nem mutatja és nem is mondaná. Micsoda lehetőség! Végre feszegetheti a saját határait! Méghozzá fizetnek érte! Mikor a nemes házában volt házi alkimista akkor se volt ilyen jó dolga. El is kezd magyarázni. Közben rakosgatja a fiolákat, hogy szemléltesse is amiről beszél.*
-Figyelj ezek közül olyanból tudok keverni amiből legalább kettő van. Mint ezekből a barnákból amikből elsőre nem látszik, de két fajta van. Ebből a kettőből tudok keverni olyat mint ez a kettő, amiből egy még erősebbet. Vagyis a négy fiolából lesz kettő, de erősebb varázsital. Ezektől lehetsz gyorsabb. Ezek közül a lilák közül, ebből a négyből tudok keverni két erősebb italt amik már a nem mágikus, de nem csak a természetben előforduló mérgek ellen jók. Ilyen az ha megmérgeznek vagy ha másnapos vagy. Azokból meg egyet ami a mágikus mérgek ellen is jó.~Már ha jól sejtem miként is kéne.~Ezekből a világosabb színű kékekből tudok csinálni hat darab olyan sötét kéket mint ezek. És úgy az összesből négy még erősebbet, ha azt szeretnéd amiből két még azoknál is erősebbet. Amiknél erősebbel nem próbálkoznék meg mert olyat még nem csináltam és az már bonyolult. Ezekből a halványhúgy színűekből két ilyen sötétebbhúgy színűt. Amikből összesen két még sötétebbet.~Elméletileg.~ Amiből megpróbálhatok mégsötétebbet, de hogy sikerül azt nem tudom garantálni. Na, de a zöldekből! Ezekből a világosakból amik arra jók, hogy azokat a sebeket begyógyítják amik nem maradandóak tudok öt ilyen sötétebbet amik már maradandó, de lehet magától is rendesen begyógyuló sebeket is meggyógyítanak. Amikből tudnék négy olyan zöldet keverni amik olyan sérülésekből is meggyógyítanak amikbe pár napon belül belehalsz. És azokból tudnék két olyat amikkel a pár óra alatt megölő sérülésekből is kigyógyulhatsz. Annál jobbat nem mernek ígérni, de az csak kettő fiola lenne ebből az összesből. Értetted a lényeget? Kettő darabból lesz egy darab erősebb. Hogyan szeretnéd, hogy kikeverjem neked őket?
*Talán azzal, hogy az fiolákkal mutatta közben, hogy lesz belőlük egyre kevesebb sikerült átadnia az üzenetet. Egyébként lehet ő se értené mit beszél ha nem értene hozzá. Bár lehet ezt elkezdhette volna magyarázni az előtt, hogy ételt tett az óriás elé. Az egyszerre két dologra való odafigyeléssel lehet leterhelte a másikat.*
-Figyelj ezek közül olyanból tudok keverni amiből legalább kettő van. Mint ezekből a barnákból amikből elsőre nem látszik, de két fajta van. Ebből a kettőből tudok keverni olyat mint ez a kettő, amiből egy még erősebbet. Vagyis a négy fiolából lesz kettő, de erősebb varázsital. Ezektől lehetsz gyorsabb. Ezek közül a lilák közül, ebből a négyből tudok keverni két erősebb italt amik már a nem mágikus, de nem csak a természetben előforduló mérgek ellen jók. Ilyen az ha megmérgeznek vagy ha másnapos vagy. Azokból meg egyet ami a mágikus mérgek ellen is jó.~Már ha jól sejtem miként is kéne.~Ezekből a világosabb színű kékekből tudok csinálni hat darab olyan sötét kéket mint ezek. És úgy az összesből négy még erősebbet, ha azt szeretnéd amiből két még azoknál is erősebbet. Amiknél erősebbel nem próbálkoznék meg mert olyat még nem csináltam és az már bonyolult. Ezekből a halványhúgy színűekből két ilyen sötétebbhúgy színűt. Amikből összesen két még sötétebbet.~Elméletileg.~ Amiből megpróbálhatok mégsötétebbet, de hogy sikerül azt nem tudom garantálni. Na, de a zöldekből! Ezekből a világosakból amik arra jók, hogy azokat a sebeket begyógyítják amik nem maradandóak tudok öt ilyen sötétebbet amik már maradandó, de lehet magától is rendesen begyógyuló sebeket is meggyógyítanak. Amikből tudnék négy olyan zöldet keverni amik olyan sérülésekből is meggyógyítanak amikbe pár napon belül belehalsz. És azokból tudnék két olyat amikkel a pár óra alatt megölő sérülésekből is kigyógyulhatsz. Annál jobbat nem mernek ígérni, de az csak kettő fiola lenne ebből az összesből. Értetted a lényeget? Kettő darabból lesz egy darab erősebb. Hogyan szeretnéd, hogy kikeverjem neked őket?
*Talán azzal, hogy az fiolákkal mutatta közben, hogy lesz belőlük egyre kevesebb sikerült átadnia az üzenetet. Egyébként lehet ő se értené mit beszél ha nem értene hozzá. Bár lehet ezt elkezdhette volna magyarázni az előtt, hogy ételt tett az óriás elé. Az egyszerre két dologra való odafigyeléssel lehet leterhelte a másikat.*
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-12-19 17:51:29
Üzenet elküldve: 2022-12-19 17:51:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Örül neki, hogy Adoaver megvárta, hogy megforduljon és visszajöjjön a folyosóra, különben nyilván megijedt volna tőle, ha hirtelen a háta mögé lép és úgy szólal meg, még akkor is, ha tudja, hogy éppen itt nem leselkedik rá semmilyen veszély. Igaz ez nem teljesen pontos így, végtére is bármilyen veszélyt el tud képzelni az észszerűség keretein belül akár még Szarvasligetben is, mégis sokadszor gondol már arra, hogy azzal, hogy kiköltöztek a városból, legalább annak az esélyét lecsökkentették a lehető legkisebbre, hogy valakit elraboljanak közülük, vagy, hogy valakik rájuk akarják gyújtani a házat, miközben ők még bent vannak.
Igaz azóta, hogy ezek megtörténtek, már megtanulta, hogy Arthenior sem az a szörnyű hely, mint amilyennek az első benyomásai alapján tapasztalta, de, hogy egy ilyen szürke és kedvetlen reggelen pont ez jusson eszébe, ezen valahogy még sem csodálkozik.
Igyekszik mindenesetre összeszednie magát, és amikor Adoavert megpillantja nagyon nem is kell erőlködnie, mivel ösztönösen is elmosolyodik, csak hát ez a mosoly most kissé halványabbra és erőtlenebbre sikerül, mint máskor. Reméli, hogy a fiú nem veszi magára, illetve, ha tudni nem is, de legalább sejteni sejti majd, hogy a szokottnál kedvetlenebb mosolya az időnek szól és a szürkeségnek, nem pedig annak, hogy nem örül neki.
Közben lelki szemeivel látja Intet kifelé botorkálni, az ifjú mágust pedig letelepedni a kandallónál, ez pedig még jobban elkedvetleníti, mint amennyire már eleve el volt kedvetlenedve, bár igyekszik nem mutatni. Tudja, hogy két barátjának a viszonya nem teljesen felhőtlen, de, ha kevés időt töltenek együtt, akkor nem is lesz az, de még jobb sem soha. Márpedig úgy néz ki, hogy Int jön vele a konyhába, Adoaver ellenben bent szeretne reggelizni a kandalló mellett.
Máskor, illetve bármikor máskor zokszó nélkül kiszolgálná, de most be kell vallania magának, nem sok kedve van rohangálni az istálló, a konyha, meg a tanulószobának kinevezett nappali, vagy inkább a nappalinak kinevezett tanulószoba között.*
- Szívesen megkenek neked annyi szelet kalácsot vajjal, amennyit szeretnél, de nem lenne kedved inkább a konyhában enni velünk? *kérdi, reménykedve az igenlő válaszban, és talán nem kellene megmagyarázni, hogy miért tette fel ezt a kérdést, de talán nem is ő lenne, ha nem tenné meg.*
- Olvasni ott is tudsz, ott is jó meleg lesz hamarosan, a tea kéznél, meg aztán hamarosan jön szerintem anya és Holdpihe is, őket is ki kéne szolgálnom majd. Egyszerűbb, ha mindenki egy helyen van.
*Persze, pontosan tudja, hogy a Holdpihe kicsit furcsa, talán fellengzős és modoros név is egy macskának, de hát mit tehetett volna mást, mint hogy így nevezze el?
Fehér, mint a legragyogóbb telihold, de emellé természetesen szőrös, mint minden tisztességes macska, ha pedig már szőrös, akkor pihe-puha és valahogy olyan kis édesen pihés is, így lett Hold, vagy Holdacska helyett, aminek eredetileg nevezni szerette volna, végül is Holdpihe a neve. Meg mert a Holdvirág és a Hercegnőcske kicsit talán túlzás lett volna, bár utóbbinak szokta hívni, igaz nem túl gyakran, hogy ne zavarja össze azzal, hogy két néven nevezi.
Intathtól azért számít valami nem túl kedves megjegyzésre, pontosan tudva, hogy nem rajong a macskákért, és azt is, hogy nevetségesnek tartja azt a rajongást és szeretetet, amivel körülvesz egy amúgy meglehetősen önző és lusta teremtményt, aki talán még egerészni sem egerészik. Hogy ennek elejét vegye, és, ha hagyja, akkor igyekszik is belekarolni a szőke elfbe.*
- És te mit ennél? *kérdi tőle.* Úgy is ki kell mennem az istállóba tojásért anyának, jöhet neked is egy kis rántotta? Gondoltam reszelek bele kis krumplit, és maradék sajtot, hogy ne legyen annyira unalmas, hogy megint rántotta a reggeli.
*Persze, és ez talán látszik is rajta, az nem deríti túlságosan jó kedvre, mert pont akkor kell majd jó eséllyel kimennie a lobogó tűz mellől a hidegbe, mire maga a tűz és az első néhány korty tea átmelegítette már, de hát enniük muszáj, és egy kis paprikázott, borsozott, krumplis-sajtos rántott ő maga is szívesen megenne.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Örül neki, hogy Adoaver megvárta, hogy megforduljon és visszajöjjön a folyosóra, különben nyilván megijedt volna tőle, ha hirtelen a háta mögé lép és úgy szólal meg, még akkor is, ha tudja, hogy éppen itt nem leselkedik rá semmilyen veszély. Igaz ez nem teljesen pontos így, végtére is bármilyen veszélyt el tud képzelni az észszerűség keretein belül akár még Szarvasligetben is, mégis sokadszor gondol már arra, hogy azzal, hogy kiköltöztek a városból, legalább annak az esélyét lecsökkentették a lehető legkisebbre, hogy valakit elraboljanak közülük, vagy, hogy valakik rájuk akarják gyújtani a házat, miközben ők még bent vannak.
Igaz azóta, hogy ezek megtörténtek, már megtanulta, hogy Arthenior sem az a szörnyű hely, mint amilyennek az első benyomásai alapján tapasztalta, de, hogy egy ilyen szürke és kedvetlen reggelen pont ez jusson eszébe, ezen valahogy még sem csodálkozik.
Igyekszik mindenesetre összeszednie magát, és amikor Adoavert megpillantja nagyon nem is kell erőlködnie, mivel ösztönösen is elmosolyodik, csak hát ez a mosoly most kissé halványabbra és erőtlenebbre sikerül, mint máskor. Reméli, hogy a fiú nem veszi magára, illetve, ha tudni nem is, de legalább sejteni sejti majd, hogy a szokottnál kedvetlenebb mosolya az időnek szól és a szürkeségnek, nem pedig annak, hogy nem örül neki.
Közben lelki szemeivel látja Intet kifelé botorkálni, az ifjú mágust pedig letelepedni a kandallónál, ez pedig még jobban elkedvetleníti, mint amennyire már eleve el volt kedvetlenedve, bár igyekszik nem mutatni. Tudja, hogy két barátjának a viszonya nem teljesen felhőtlen, de, ha kevés időt töltenek együtt, akkor nem is lesz az, de még jobb sem soha. Márpedig úgy néz ki, hogy Int jön vele a konyhába, Adoaver ellenben bent szeretne reggelizni a kandalló mellett.
Máskor, illetve bármikor máskor zokszó nélkül kiszolgálná, de most be kell vallania magának, nem sok kedve van rohangálni az istálló, a konyha, meg a tanulószobának kinevezett nappali, vagy inkább a nappalinak kinevezett tanulószoba között.*
- Szívesen megkenek neked annyi szelet kalácsot vajjal, amennyit szeretnél, de nem lenne kedved inkább a konyhában enni velünk? *kérdi, reménykedve az igenlő válaszban, és talán nem kellene megmagyarázni, hogy miért tette fel ezt a kérdést, de talán nem is ő lenne, ha nem tenné meg.*
- Olvasni ott is tudsz, ott is jó meleg lesz hamarosan, a tea kéznél, meg aztán hamarosan jön szerintem anya és Holdpihe is, őket is ki kéne szolgálnom majd. Egyszerűbb, ha mindenki egy helyen van.
*Persze, pontosan tudja, hogy a Holdpihe kicsit furcsa, talán fellengzős és modoros név is egy macskának, de hát mit tehetett volna mást, mint hogy így nevezze el?
Fehér, mint a legragyogóbb telihold, de emellé természetesen szőrös, mint minden tisztességes macska, ha pedig már szőrös, akkor pihe-puha és valahogy olyan kis édesen pihés is, így lett Hold, vagy Holdacska helyett, aminek eredetileg nevezni szerette volna, végül is Holdpihe a neve. Meg mert a Holdvirág és a Hercegnőcske kicsit talán túlzás lett volna, bár utóbbinak szokta hívni, igaz nem túl gyakran, hogy ne zavarja össze azzal, hogy két néven nevezi.
Intathtól azért számít valami nem túl kedves megjegyzésre, pontosan tudva, hogy nem rajong a macskákért, és azt is, hogy nevetségesnek tartja azt a rajongást és szeretetet, amivel körülvesz egy amúgy meglehetősen önző és lusta teremtményt, aki talán még egerészni sem egerészik. Hogy ennek elejét vegye, és, ha hagyja, akkor igyekszik is belekarolni a szőke elfbe.*
- És te mit ennél? *kérdi tőle.* Úgy is ki kell mennem az istállóba tojásért anyának, jöhet neked is egy kis rántotta? Gondoltam reszelek bele kis krumplit, és maradék sajtot, hogy ne legyen annyira unalmas, hogy megint rántotta a reggeli.
*Persze, és ez talán látszik is rajta, az nem deríti túlságosan jó kedvre, mert pont akkor kell majd jó eséllyel kimennie a lobogó tűz mellől a hidegbe, mire maga a tűz és az első néhány korty tea átmelegítette már, de hát enniük muszáj, és egy kis paprikázott, borsozott, krumplis-sajtos rántott ő maga is szívesen megenne.*
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-12-19 16:52:16
Üzenet elküldve: 2022-12-19 16:52:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 903
OOC üzenetek: 1485
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 903
OOC üzenetek: 1485
Játékstílus: Vakmerő
* Az alkoholmérgezés a második legszebb halál a csatában való kivérzés után, így Intath bizony bánhatja, hogy nem nyerte meg a versenyt. Az egyetlen, ami vigasztalhatja szegény elfet, hogy így még van lehetősége harcban meghalni. Habár ránézésre Morwon nem tudná róla elképzelni, hogy olyan fajta lenne, aki gyakran jár háborúba – vagy, ha régen így is volt, mióta félkezű lett, bizonyára leszokott róla. Aztán talán csak lebecsüli a nála kisebb szerzetek meghalni vágyását. Morwon nem nagyon szeret meghalni, habár az is igaz, hogy még sosem próbálta és azt is tudja, hogy egyszer majd mindenképp eljön az ő ideje is. Hacsak nem él örökké. Nem tudhatja, hogy így van-e, amíg meg nem hal. Akkor meg már mit számít? Visszatérve… *
– Az bezony jó! * Bólogat a pityóka-szeszre, mintha értene a piákhoz. Persze valamennyire ért, de hosszú ideje tartó pályafutása alatt még nem nagyon ivott olyat, ami sokkal rosszabb lett volna, mint bármi más, így aztán mindent megiszik. A városi népek talán válogatósabbak, de ez nem az ő baja. Csak meg kell találniuk KisMorwot… Hogy miért? Azt már nem tudja. Viszont szóba jönnek a városi őrök, meg a kapitányuk, aki Bredoc. Vagy valami hasonló dolgok. Sőt, aztán egy Relael nevű nőt is megemlít a doki. Állítólag a Thargoknál él, de Morwon még sosem hallott róla. Vagy csak nem maradt meg a neve. Bárhogy is legyen, nem ismeri. Az is igaz, hogy ő maga sem járt a Thargoknál már… Jó ideje. *
– Nem tom, ki az. De, ha tud segíteni, az jó. * Vonja meg vállait. Aztán következik a bájitalok témája, ami jelenleg jobban foglalkoztatja az óriást, mint a szeszfőzés, meg ilyenek. Nem azért, mert az ne lenne érdekes, viszont akárhogy is nézi, ahhoz még egy csomó szervezés kell, meg egyéb bonyolult dolgok, amikben ő nem jó és nem is nagyon szereti csinálni. Ellenben a bájitalok itt vannak és most vannak, itt az asztalon, előttük, Intath pedig felajánlotta a segítségét, úgyhogy minden jó.
Morwon egy gyors mozdulattal megtörli a száját, majd a kanalat visszateszi a tányérba és eltolja az egészet magától. Minden figyelmét Intre szenteli innentől. Végül megvonja vállait és az asztalon elterülő üvegcsékre mutat. Van köztük 4 db Sötétzöld varázsital, amit Intath Aldeis bármikor elvehet.
Van ott 2 db Citromsárga varázsital is, amivel szintén azt csinál Intath Aldeis, amit akar. A lista természetesen nem ér véget, mivel 10 db Világoszöld varázsital is van ott Intath Aldeis számára. Ami azt illeti, 2 Sötétkék varázsital van csak Intath Aldeis asztalán, viszont 12 db Világoskék varázsital van azok mellett, ami szintén Intath Aldeisre van bízva innentől. Persze Intath Aldeis nem ússza meg ennyivel, 4 db Fakósárga varázsital is hozzá kerül, ha elveszi. Ezen felül 5 db Halványlila varázsital is található a többi mellett, amit Intath Aldeis kedvére öntögethet egymásba vagy ahogy szeretné. Ó, de még csak itt kezdődik az érdekes rész! 2 Világosbarna varázsital is Intath Aldeis keze ügyébe kerülhet, valamint 1 Fehér varázsital is az elfnél landol, akinek neve nem más, mint Intath Aldeis. Habár a fekete elméletileg nem jó semmire, Morwon nem válogat, az 1 db Fekete varázsitalt is Intath Aldeisnek adja, legfeljebb visszakapja majd, ha nem kell neki. A fentieken kívül már csak 2 Mandulabarna varázsital van kitéve Intath Aldeis asztalára, illetve még egyetlen magányos, piros színű italocska, amit csak nem hagy magára Intath Aldeis. Úgyhogy az 1 db Piros varázsital is hozzá kerül.
Még felsorolni is nehéz, Morwon inkább meg sem számolja, hogy mennyi az annyi, úgysem szeret számolni. Inkább előveszi szütyőjét, amiben aranyait tartja és mélyen belemarkol. Kitesz500 aranyat Intath Aldeis asztalára. *
– Az elég lesz?
– Az bezony jó! * Bólogat a pityóka-szeszre, mintha értene a piákhoz. Persze valamennyire ért, de hosszú ideje tartó pályafutása alatt még nem nagyon ivott olyat, ami sokkal rosszabb lett volna, mint bármi más, így aztán mindent megiszik. A városi népek talán válogatósabbak, de ez nem az ő baja. Csak meg kell találniuk KisMorwot… Hogy miért? Azt már nem tudja. Viszont szóba jönnek a városi őrök, meg a kapitányuk, aki Bredoc. Vagy valami hasonló dolgok. Sőt, aztán egy Relael nevű nőt is megemlít a doki. Állítólag a Thargoknál él, de Morwon még sosem hallott róla. Vagy csak nem maradt meg a neve. Bárhogy is legyen, nem ismeri. Az is igaz, hogy ő maga sem járt a Thargoknál már… Jó ideje. *
– Nem tom, ki az. De, ha tud segíteni, az jó. * Vonja meg vállait. Aztán következik a bájitalok témája, ami jelenleg jobban foglalkoztatja az óriást, mint a szeszfőzés, meg ilyenek. Nem azért, mert az ne lenne érdekes, viszont akárhogy is nézi, ahhoz még egy csomó szervezés kell, meg egyéb bonyolult dolgok, amikben ő nem jó és nem is nagyon szereti csinálni. Ellenben a bájitalok itt vannak és most vannak, itt az asztalon, előttük, Intath pedig felajánlotta a segítségét, úgyhogy minden jó.
Morwon egy gyors mozdulattal megtörli a száját, majd a kanalat visszateszi a tányérba és eltolja az egészet magától. Minden figyelmét Intre szenteli innentől. Végül megvonja vállait és az asztalon elterülő üvegcsékre mutat. Van köztük 4 db Sötétzöld varázsital, amit Intath Aldeis bármikor elvehet.
Van ott 2 db Citromsárga varázsital is, amivel szintén azt csinál Intath Aldeis, amit akar. A lista természetesen nem ér véget, mivel 10 db Világoszöld varázsital is van ott Intath Aldeis számára. Ami azt illeti, 2 Sötétkék varázsital van csak Intath Aldeis asztalán, viszont 12 db Világoskék varázsital van azok mellett, ami szintén Intath Aldeisre van bízva innentől. Persze Intath Aldeis nem ússza meg ennyivel, 4 db Fakósárga varázsital is hozzá kerül, ha elveszi. Ezen felül 5 db Halványlila varázsital is található a többi mellett, amit Intath Aldeis kedvére öntögethet egymásba vagy ahogy szeretné. Ó, de még csak itt kezdődik az érdekes rész! 2 Világosbarna varázsital is Intath Aldeis keze ügyébe kerülhet, valamint 1 Fehér varázsital is az elfnél landol, akinek neve nem más, mint Intath Aldeis. Habár a fekete elméletileg nem jó semmire, Morwon nem válogat, az 1 db Fekete varázsitalt is Intath Aldeisnek adja, legfeljebb visszakapja majd, ha nem kell neki. A fentieken kívül már csak 2 Mandulabarna varázsital van kitéve Intath Aldeis asztalára, illetve még egyetlen magányos, piros színű italocska, amit csak nem hagy magára Intath Aldeis. Úgyhogy az 1 db Piros varázsital is hozzá kerül. Még felsorolni is nehéz, Morwon inkább meg sem számolja, hogy mennyi az annyi, úgysem szeret számolni. Inkább előveszi szütyőjét, amiben aranyait tartja és mélyen belemarkol. Kitesz500 aranyat Intath Aldeis asztalára.
*– Az elég lesz?
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-12-17 18:34:06
Üzenet elküldve: 2022-12-17 18:34:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Ezekben a hideg, barátságtalan időjárással és monoton eseménytelenséggel telő idők közepette Adoaver jóval több napot tölt a kúria épületében, mint abból kint; opciói szabadidőtöltésre rohamosan elfogynak, A mocsárral jobban tudja mint ilyenkor megbirkózni, katonabarátja katonáskodik, a fagypont és alatti hőmérséklet pedig neki ugyanúgy fő ellensége, mint ahogy a velük járó nátha. Sajátos jellemzőjévé vált a tőle jövő szipogás, ahogy még a szokásosnál is színtelenebb kezekkel lapozgatja a szinte egymásnak fagyott lapokat reggeli, délelőtti, délutáni, illetve esti olvasásai közben. Mostanság már egyenes derékkal megadja részét a Szarvasliget épségben tartásában, még ha nem is oly vidáman mosolyogva, mint ahogy mástól elvárható lenne; talán azért nem hervadt még el egy ilyen életstílus következteképp.
E reggel az első dolog, amire felfigyel szemei felnyílásai után, hogy napok után végre tisztának érzi orrlyukait. Mintha a világot vették volna le hátáról, olyan megkönnyebbült mosollyal burkolja ki magát az éjszaka szorosan magára tekert, többréteges lepedőkből; az egyik dolog, ami létfontosságúvá vált számára az esti hideg ellen. Sebesen felöltözik, de nem ölti magára ismérves kék köpenyét; Az első derek megjötte után lemondott róla, és beadta derekát egy vastag gyapjú pulóver-nadrág kombinációnak, amit méregdrágán és mohón vett az artheniori piacon. Minden arany megérte. A testét majd' egészében eltakaró palást hiányában erősen kitűnik nyurga alakja és sovány végtagjai. Találomra felkapva az első kezébe kerülő kötetet, zöld borítással, meg is teszi a rövid, csendes utat a tanulóba elhelyezkedni, utána enni, mielőtt szokásos napi tevékenységét, a semmit, megkezdené. De a folyosó felénél már hangokat kezd hallani, ráadásul ismerőseket. Halvány, de őszinte mosollyal állapítja meg magában, hogy kik is azok.
És úgy hiszi, hogy a női hang tulajdonosa kifelé menne, úgyhogy nem lép még be: pár lépéssel hátra megy az ajtótól, hogy se belé ne ütközzön, se a frászt ne hozza rá, hanem keresztbe teszi saját kezeit, és megvárja, míg Luninari a folyosón terem. Valószínűleg nem tart sokáig, míg amaz észreveszi.*
- Én is kérnék egy kis teát, ha nem gond. *Köszön is a reggeli fáradtság mosolyával.* - Kalács pedig még maradt ma estéig, ajánlom hogy azt együnk. *Bök hüvelykujjával háta mögé, a konyha küszöbére. Ha a fél-elf lány elengedi, akkor ő is belép a nappalinak használt tanulószobába, gyorsan helyet foglalva a legközelebbi asztalnál, könyvét letéve oda.*
- Szép az idő, ugye? *Ez az ő reggeli köszönése ma Intathnak. Bár mosolyog, de a szeme alatt lévő táskákból nem nehéz megállapítani, hogy neki se kedvence a hideg.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Ezekben a hideg, barátságtalan időjárással és monoton eseménytelenséggel telő idők közepette Adoaver jóval több napot tölt a kúria épületében, mint abból kint; opciói szabadidőtöltésre rohamosan elfogynak, A mocsárral jobban tudja mint ilyenkor megbirkózni, katonabarátja katonáskodik, a fagypont és alatti hőmérséklet pedig neki ugyanúgy fő ellensége, mint ahogy a velük járó nátha. Sajátos jellemzőjévé vált a tőle jövő szipogás, ahogy még a szokásosnál is színtelenebb kezekkel lapozgatja a szinte egymásnak fagyott lapokat reggeli, délelőtti, délutáni, illetve esti olvasásai közben. Mostanság már egyenes derékkal megadja részét a Szarvasliget épségben tartásában, még ha nem is oly vidáman mosolyogva, mint ahogy mástól elvárható lenne; talán azért nem hervadt még el egy ilyen életstílus következteképp.
E reggel az első dolog, amire felfigyel szemei felnyílásai után, hogy napok után végre tisztának érzi orrlyukait. Mintha a világot vették volna le hátáról, olyan megkönnyebbült mosollyal burkolja ki magát az éjszaka szorosan magára tekert, többréteges lepedőkből; az egyik dolog, ami létfontosságúvá vált számára az esti hideg ellen. Sebesen felöltözik, de nem ölti magára ismérves kék köpenyét; Az első derek megjötte után lemondott róla, és beadta derekát egy vastag gyapjú pulóver-nadrág kombinációnak, amit méregdrágán és mohón vett az artheniori piacon. Minden arany megérte. A testét majd' egészében eltakaró palást hiányában erősen kitűnik nyurga alakja és sovány végtagjai. Találomra felkapva az első kezébe kerülő kötetet, zöld borítással, meg is teszi a rövid, csendes utat a tanulóba elhelyezkedni, utána enni, mielőtt szokásos napi tevékenységét, a semmit, megkezdené. De a folyosó felénél már hangokat kezd hallani, ráadásul ismerőseket. Halvány, de őszinte mosollyal állapítja meg magában, hogy kik is azok.
És úgy hiszi, hogy a női hang tulajdonosa kifelé menne, úgyhogy nem lép még be: pár lépéssel hátra megy az ajtótól, hogy se belé ne ütközzön, se a frászt ne hozza rá, hanem keresztbe teszi saját kezeit, és megvárja, míg Luninari a folyosón terem. Valószínűleg nem tart sokáig, míg amaz észreveszi.*
- Én is kérnék egy kis teát, ha nem gond. *Köszön is a reggeli fáradtság mosolyával.* - Kalács pedig még maradt ma estéig, ajánlom hogy azt együnk. *Bök hüvelykujjával háta mögé, a konyha küszöbére. Ha a fél-elf lány elengedi, akkor ő is belép a nappalinak használt tanulószobába, gyorsan helyet foglalva a legközelebbi asztalnál, könyvét letéve oda.*
- Szép az idő, ugye? *Ez az ő reggeli köszönése ma Intathnak. Bár mosolyog, de a szeme alatt lévő táskákból nem nehéz megállapítani, hogy neki se kedvence a hideg.*
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-12-17 15:14:33
Üzenet elküldve: 2022-12-17 15:14:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Tűz ropogása. Unalom és még csak reggel van. Meg csend. Bár általában szeretnek mind egy helyen összegyűlni, ami a konyha szokott lenni, de a kúria van elég nagy, hogy ha nem így tesznek akkor olyan érzés legyen benne mintha egyedül lenne az ember. Vagy tényleg egyedül van mert mindenki más még alszik. Pedig általában ő szokott az lenni, aki legkésőbb kel fel. Unott tűzbe bámulásából Luninari zökkenti ki. A doki téli ruházata nem sokban különbözik a nyáritól. Konkrétabban semmiben. Ruhatára fehérebb és az évek alatt szürkébbé vállt fehér ingekből áll meg két kabátból. Azok közül az egyik a csinos kis inkább átmeneti viseletként hordható szarvasbőr kabátka, a másik a prémes piros kabát amit attól a szárnyas malactól kapott. Jelenleg az egyik viseletesebb ingét vette fel. Ezért is kuporog annyira a tűznél. A tea ötletére szívesen felvetné, hogy hozzon inkább neki oda egy bögrével, de a reggeli nehezebben megoldható. Nem azért mert ne lennének asztalok a nappaliban. Inkább mert a konyhában melegebb van.*
-Mindjárt megyek. Köszönöm.
*Azzal ott is lesz hagyva. Ha tudná, hogy a macska az oka akkor biztos megsértődne, de most bele se gondol. Csak nézi a tüzet és igyekszik felmelegedni. Lehet a tea el is készül mire összeszedi magát ahhoz, hogy kivánszorogjon a szomszédos konyhába és leüljön az egyik asztalhoz kedvetlen ábrázattal a képén. Egyértelműen nincs jó hangulata.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Tűz ropogása. Unalom és még csak reggel van. Meg csend. Bár általában szeretnek mind egy helyen összegyűlni, ami a konyha szokott lenni, de a kúria van elég nagy, hogy ha nem így tesznek akkor olyan érzés legyen benne mintha egyedül lenne az ember. Vagy tényleg egyedül van mert mindenki más még alszik. Pedig általában ő szokott az lenni, aki legkésőbb kel fel. Unott tűzbe bámulásából Luninari zökkenti ki. A doki téli ruházata nem sokban különbözik a nyáritól. Konkrétabban semmiben. Ruhatára fehérebb és az évek alatt szürkébbé vállt fehér ingekből áll meg két kabátból. Azok közül az egyik a csinos kis inkább átmeneti viseletként hordható szarvasbőr kabátka, a másik a prémes piros kabát amit attól a szárnyas malactól kapott. Jelenleg az egyik viseletesebb ingét vette fel. Ezért is kuporog annyira a tűznél. A tea ötletére szívesen felvetné, hogy hozzon inkább neki oda egy bögrével, de a reggeli nehezebben megoldható. Nem azért mert ne lennének asztalok a nappaliban. Inkább mert a konyhában melegebb van.*
-Mindjárt megyek. Köszönöm.
*Azzal ott is lesz hagyva. Ha tudná, hogy a macska az oka akkor biztos megsértődne, de most bele se gondol. Csak nézi a tüzet és igyekszik felmelegedni. Lehet a tea el is készül mire összeszedi magát ahhoz, hogy kivánszorogjon a szomszédos konyhába és leüljön az egyik asztalhoz kedvetlen ábrázattal a képén. Egyértelműen nincs jó hangulata.*
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-12-17 13:57:59
Üzenet elküldve: 2022-12-17 13:57:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Amikor felébred, hamar rájön, hogy hiába a vastag takaró, ami alatt fekszik, meg a hálóruha, mind a két keze fázik, ahogyan pedig óvatosan kitapogatja maga mellett gondosan betakargatott plüssnyulait, azonnal egyértelmű lesz számára, hogy ők is, így óvatosan magához öleli mind a kettőt, és simogatásaival igyekszik felmelegíteni őket.
Mindezt halkan teszi, mert, ahogyan nézi édesanyja még alszik, és eleve nem túl könnyű elosztani maguk között egy ekkora ágyat úgy, hogy mind a ketten elmondhassák magukról azt, hogy megmaradt a maguk személyes tere.
Igazából ez az egy hátránya annak, hogy Ea újra a vendége, különben kifejezetten örül neki, hogy itt van vele. Nem mintha nem éltek volna odahaza is át jó néhány hidegebb hónapot, és nem mintha egy volt papnő ne tudna nagyon is vigyázni magára, azért ő örül neki, hogy nem pont most kódorog odakint a nagyvilágban új élményekre vadászva. Ennek ellenére valamiért most először gondolkodik el rajta, hogy lehet át kellene hozni egy kisebb ágyat egy éppen használaton kívüli szobából, főleg, hogy amióta beköszöntöttek a hideg hónapok, valahogy a ház is mintha csendesebb és kihaltabb lenne, így üres szoba és gazdátlan ágy biztosan akad majd benne.
Most mindenesetre halkan öltözik fel, vastag harisnyát vesz, csizmát és nadrágot, meleg, fekete felsővel, vágyakozva gondolva vissza azokra az időkre, amikor a Nairadától ajándékba kapott finom anyagból szőtt, légies ruhákban járhatott, amelyek már színükkel is magukban hordoztak valamiféle könnyed bájt és vidámságot. De hát talán hamarosan ismét jön a jó idő, bár, ahogyan az ablakon kinéz, bármennyire is szeretné, elég nehéz elképzelnie. Inkább olyan, mintha minden mindig ilyen akarna maradni, mint amilyen most.
Az ég megint olyan, mint egy nagy szürke felmosórongy, de annál, hogy napot nem lát, sokkal jobban zavarja, hogy már csillagokat és holdat sem egy ideje. Persze az égitestek ettől még a helyükön vannak, ahogyan kint a tó is, éppen csak fehér odakint a tájnak egy része. Első ránézésre azt is hiszi, hogy havazott az éjjel, de aztán hamar rájön, hogy nem, ez csak dér.
Macskája is csendben alszik még a kosarában, bevackolva magát játékai közé, amelyeket legtöbbször figyelemre sem méltat. Hálás neki mindenesetre, hogy ezen a reggelen nem nyávogta ki őt az ágyból reggelit követelve magának. Mindenesetre, ahogyan halkan fölé hajol, kicsit aggódik érte. Amennyire az az első benyomás alapján megállapítható volt, igyekezett magának olyan macskát választani, aki nem túl eleven, kicsit lustább az átlagnál, viszont szeret dorombolni és gazdája tenyere alá bújni. Ez valamennyire sikerült is, csak hát biztos benne, hogy macskája jobban ismeri őt, mint fordítva, így például, ha résnyire hagyja neki az ajtót, amikor a szobából kimegy, akkor hamarosan majd megtalálja őt a konyhában, ahogy teát főz, valamint kikészít neki reggelit kis tejjel és vízzel.
Ő ellenben sokszor nem tudja, hogy új kis kedvencét merre találhatná meg, és vajon mit csinál, amikor nem látja? Egerészik, vagy csak saját szórakoztatására a környéken csatangol, fogalma sincs, de mindent egybevetve nyugodtabb lenne, ha kicsit több időt töltene vele, és kevesebbet a látóterén kívül. Szerencsére mindenesetre az istálló környékén nem szívesen jár, még úgy sem, hogy ott tyúkok is vannak. Talán hozzá hasonlóan kissé ő is fél a lovaktól, ezért kerüli azt a helyet, de természetesen erre is csak tippel.
Mindenesetre most, hogy felöltözött, pontosan, ahogyan tervezte, elindul a konyhába a kissé kihűlt falak között, kosárba tett és bebugyolált plüssnyulaival együtt.*
- Gyertek drágáim, átmelegszünk kicsit kint a konyhában. *mondja nekik halkan egy-egy puszi után, hogy se édesanyját, se a macskáját ne ébressze fel. Odakint aztán lerakja őket az asztalra.
Tudja, hogy ki kellene menni megetetni az állatokat, egyelőre azonban még nem tudja rávenni magát. Felrak inkább egy kis vizet forrni a teának, addig is melegszik kicsit a tűznél, ha pedig valaki felbukkan, akkor készít valami reggelit is, mielőtt az istálló lakói enni kapnak, bár, ha így lesz, legalább tojásért majd akkor is ki kell mennie.
Aztán tervei szerint megfőzi az ebédet, addig is kellemes melegben lesz majd legalább. Ettől még a kedve valahogy nem lesz jobb, úgy érzi magát, mintha a hideg hónapok nem csak fizikailag, hanem kissé lelkileg is lefárasztanák. Valahogyan kevesebb kedvet érez magában bármihez, mint eddig, legyen szó akár a ház körül való szokásos munkákról, akár a mágiával való ismerkedésről. Még az a szerencse, hogy nincs egyedül. Hálás a sorsnak, amiért nem csak édesanyja és plüssnyulai, valamint állatai vannak itt vele, hanem a barátai is. Így bármennyire is kedvetlen sokszor kicsit és fáradt, legalább magányosnak nem magányos. Bár itt és most, éppen ebben a pillanatban kicsit igen. Szerencséjére van egy sejtése arról, hogy Intet hol találhatná meg, ha már ébren van, így aztán miután az általa rakott tűz már melegíti a teának szánt vizet, benéz a nappaliba hátha, és ezúttal ez a "hátha" jó tippnek bizonyul.*
- Főzök teát, meg utána csinálok valami reggelit. *mondja a kandalló előtt szó szerint gubbasztó, kissé elnyűttnek és fáradtnak látszó elfnek, remélve, hogy ezek tökéletes hívó szavak lesznek neki.
Várni mindenesetre nem várja meg amíg felszedelőzködik. Nem szereti kis kedvencének a méltatlankodó nyávogását hallgatni, márpedig valami hasonló lesz akkor, ha sem a konyhában nem találja ott őt, sem még reggeli nincsen még kikészítve neki vízzel és tejjel. Így, amint a konyhába visszaér egyelőre ezzel foglalatoskodik, miközben a halkan pattogó tűz már melegíti a teának szánt vizet.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Amikor felébred, hamar rájön, hogy hiába a vastag takaró, ami alatt fekszik, meg a hálóruha, mind a két keze fázik, ahogyan pedig óvatosan kitapogatja maga mellett gondosan betakargatott plüssnyulait, azonnal egyértelmű lesz számára, hogy ők is, így óvatosan magához öleli mind a kettőt, és simogatásaival igyekszik felmelegíteni őket.
Mindezt halkan teszi, mert, ahogyan nézi édesanyja még alszik, és eleve nem túl könnyű elosztani maguk között egy ekkora ágyat úgy, hogy mind a ketten elmondhassák magukról azt, hogy megmaradt a maguk személyes tere.
Igazából ez az egy hátránya annak, hogy Ea újra a vendége, különben kifejezetten örül neki, hogy itt van vele. Nem mintha nem éltek volna odahaza is át jó néhány hidegebb hónapot, és nem mintha egy volt papnő ne tudna nagyon is vigyázni magára, azért ő örül neki, hogy nem pont most kódorog odakint a nagyvilágban új élményekre vadászva. Ennek ellenére valamiért most először gondolkodik el rajta, hogy lehet át kellene hozni egy kisebb ágyat egy éppen használaton kívüli szobából, főleg, hogy amióta beköszöntöttek a hideg hónapok, valahogy a ház is mintha csendesebb és kihaltabb lenne, így üres szoba és gazdátlan ágy biztosan akad majd benne.
Most mindenesetre halkan öltözik fel, vastag harisnyát vesz, csizmát és nadrágot, meleg, fekete felsővel, vágyakozva gondolva vissza azokra az időkre, amikor a Nairadától ajándékba kapott finom anyagból szőtt, légies ruhákban járhatott, amelyek már színükkel is magukban hordoztak valamiféle könnyed bájt és vidámságot. De hát talán hamarosan ismét jön a jó idő, bár, ahogyan az ablakon kinéz, bármennyire is szeretné, elég nehéz elképzelnie. Inkább olyan, mintha minden mindig ilyen akarna maradni, mint amilyen most.
Az ég megint olyan, mint egy nagy szürke felmosórongy, de annál, hogy napot nem lát, sokkal jobban zavarja, hogy már csillagokat és holdat sem egy ideje. Persze az égitestek ettől még a helyükön vannak, ahogyan kint a tó is, éppen csak fehér odakint a tájnak egy része. Első ránézésre azt is hiszi, hogy havazott az éjjel, de aztán hamar rájön, hogy nem, ez csak dér.
Macskája is csendben alszik még a kosarában, bevackolva magát játékai közé, amelyeket legtöbbször figyelemre sem méltat. Hálás neki mindenesetre, hogy ezen a reggelen nem nyávogta ki őt az ágyból reggelit követelve magának. Mindenesetre, ahogyan halkan fölé hajol, kicsit aggódik érte. Amennyire az az első benyomás alapján megállapítható volt, igyekezett magának olyan macskát választani, aki nem túl eleven, kicsit lustább az átlagnál, viszont szeret dorombolni és gazdája tenyere alá bújni. Ez valamennyire sikerült is, csak hát biztos benne, hogy macskája jobban ismeri őt, mint fordítva, így például, ha résnyire hagyja neki az ajtót, amikor a szobából kimegy, akkor hamarosan majd megtalálja őt a konyhában, ahogy teát főz, valamint kikészít neki reggelit kis tejjel és vízzel.
Ő ellenben sokszor nem tudja, hogy új kis kedvencét merre találhatná meg, és vajon mit csinál, amikor nem látja? Egerészik, vagy csak saját szórakoztatására a környéken csatangol, fogalma sincs, de mindent egybevetve nyugodtabb lenne, ha kicsit több időt töltene vele, és kevesebbet a látóterén kívül. Szerencsére mindenesetre az istálló környékén nem szívesen jár, még úgy sem, hogy ott tyúkok is vannak. Talán hozzá hasonlóan kissé ő is fél a lovaktól, ezért kerüli azt a helyet, de természetesen erre is csak tippel.
Mindenesetre most, hogy felöltözött, pontosan, ahogyan tervezte, elindul a konyhába a kissé kihűlt falak között, kosárba tett és bebugyolált plüssnyulaival együtt.*
- Gyertek drágáim, átmelegszünk kicsit kint a konyhában. *mondja nekik halkan egy-egy puszi után, hogy se édesanyját, se a macskáját ne ébressze fel. Odakint aztán lerakja őket az asztalra.
Tudja, hogy ki kellene menni megetetni az állatokat, egyelőre azonban még nem tudja rávenni magát. Felrak inkább egy kis vizet forrni a teának, addig is melegszik kicsit a tűznél, ha pedig valaki felbukkan, akkor készít valami reggelit is, mielőtt az istálló lakói enni kapnak, bár, ha így lesz, legalább tojásért majd akkor is ki kell mennie.
Aztán tervei szerint megfőzi az ebédet, addig is kellemes melegben lesz majd legalább. Ettől még a kedve valahogy nem lesz jobb, úgy érzi magát, mintha a hideg hónapok nem csak fizikailag, hanem kissé lelkileg is lefárasztanák. Valahogyan kevesebb kedvet érez magában bármihez, mint eddig, legyen szó akár a ház körül való szokásos munkákról, akár a mágiával való ismerkedésről. Még az a szerencse, hogy nincs egyedül. Hálás a sorsnak, amiért nem csak édesanyja és plüssnyulai, valamint állatai vannak itt vele, hanem a barátai is. Így bármennyire is kedvetlen sokszor kicsit és fáradt, legalább magányosnak nem magányos. Bár itt és most, éppen ebben a pillanatban kicsit igen. Szerencséjére van egy sejtése arról, hogy Intet hol találhatná meg, ha már ébren van, így aztán miután az általa rakott tűz már melegíti a teának szánt vizet, benéz a nappaliba hátha, és ezúttal ez a "hátha" jó tippnek bizonyul.*
- Főzök teát, meg utána csinálok valami reggelit. *mondja a kandalló előtt szó szerint gubbasztó, kissé elnyűttnek és fáradtnak látszó elfnek, remélve, hogy ezek tökéletes hívó szavak lesznek neki.
Várni mindenesetre nem várja meg amíg felszedelőzködik. Nem szereti kis kedvencének a méltatlankodó nyávogását hallgatni, márpedig valami hasonló lesz akkor, ha sem a konyhában nem találja ott őt, sem még reggeli nincsen még kikészítve neki vízzel és tejjel. Így, amint a konyhába visszaér egyelőre ezzel foglalatoskodik, miközben a halkan pattogó tűz már melegíti a teának szánt vizet.*
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-12-16 21:02:44
Üzenet elküldve: 2022-12-16 21:02:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Surran az őz, szökell halkan //
*A laborjában elviselhetetlen hideg van. A szobában is. Kint főleg. A legtöbb őt érdeklő könyvet már kiolvasta a többit meg hamar elunta. A házimunkához nem fűlik a foga és a lányokat ez nem zavarja. Lehet ők pont kint a hidegben a jószágokat látják el vagy sepregetnek. Neki túl szürke minden, nem tud mit csinálni, kicsit kedvetlen. A nappaliban gubbaszt, unott kócos fejjel a kandalló mellett egy odahúzott széken.*
~Kéne ide egy dívány. Azon elfeküdni és betakarózni lenne ilyenkor igazi. De egy fotellel is beérném.~
*Azért változott kicsit a kalóz, aki annak idején megelégedett azzal a sötét, imbolygó fülkével a hajó belsejében, egy függőággyal és ha más nem volt akkor lekapargatta a penészt a kenyérről örülve, hogy az is van. Most meg a nagy jó dolgában ha rajta múlna átaludná az egész napot és elégedetlen.*
~Tetves tél! Rohadjon meg. Ez a nap már el van cseszve pedig csak most keltem fel. Még berúgni sincs itt az ideje. Egyek? Nyeh! Tetves hideg!~
// Surran az őz, szökell halkan //
*A laborjában elviselhetetlen hideg van. A szobában is. Kint főleg. A legtöbb őt érdeklő könyvet már kiolvasta a többit meg hamar elunta. A házimunkához nem fűlik a foga és a lányokat ez nem zavarja. Lehet ők pont kint a hidegben a jószágokat látják el vagy sepregetnek. Neki túl szürke minden, nem tud mit csinálni, kicsit kedvetlen. A nappaliban gubbaszt, unott kócos fejjel a kandalló mellett egy odahúzott széken.*
~Kéne ide egy dívány. Azon elfeküdni és betakarózni lenne ilyenkor igazi. De egy fotellel is beérném.~
*Azért változott kicsit a kalóz, aki annak idején megelégedett azzal a sötét, imbolygó fülkével a hajó belsejében, egy függőággyal és ha más nem volt akkor lekapargatta a penészt a kenyérről örülve, hogy az is van. Most meg a nagy jó dolgában ha rajta múlna átaludná az egész napot és elégedetlen.*
~Tetves tél! Rohadjon meg. Ez a nap már el van cseszve pedig csak most keltem fel. Még berúgni sincs itt az ideje. Egyek? Nyeh! Tetves hideg!~
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-11-26 20:43:04
Üzenet elküldve: 2022-11-26 20:43:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
*Vannak esetek mikor el tud nézni az ember mondott dolgokat bizonyos személyeknek. Ilyenek a bolond, hugyos vénemberek vagy a bolond már maguk alá hugyozó állapotban lévő részegek, az agyalágyultak vagy az óriások. Verte őket eléggé a természet. Rájuk nem lehet haragudni. Talán a doki sem haragudott volna azért ha valami kicsusszan a másik száján. Mármint a levesen kívül. Azt, is megtudja, hogy azon a régebbi ivóversenyen hasonló szabályok lehettek mint az övéken voltak. Figyelmesen bólint. Jelezve, hogy figyel meg mert őt is meglepi a dolog. Elég hülye szabály szerinte. Abban a gyanúban is támogatóra lel, hogy csaltak ellene. Ha még egy óriásnak is egyértelmű akkor csak van benne valami. A kérdésen a dokinak is kell gondolkoznia mert nem volt jó állapotban a verseny végére.*
-Talán...Nem biztos, de mintha ő is kapott volna kulacsot. Meg egy évig ingyen vedelhet a pegazusban.
*Felháborító, hogy nem ő nyert. Lehet már elvitte volna az alkoholmérgezés, de Int-nek ez járt volna! Ezen tragikusan végződő történetről tereli a másik új vizekre a a témát. A doki először csak vigyorog, de aztán az ötlet hallatán jól láthatóan elgondolkozik. Ez amúgy nem is hülyeség. A másiknak ugye lehet hallani a nevét a városban. Ő is tudta ki az a Morwon. Hozzá is szoktak betévedni emberek mert valahonnan hallottak a helyi orvosról. Így akár üzlet is lehetne belőle.*
-Figyelj már! Én tervezek piát főzni. Pityókaszeszre gondoltam, de egy olyan alkalomra akár valami különlegesebbel is megpróbálkozhatnék.
*Aminek aztán mehet híre vagy ott eladhatja a maradékot sok-sok aranyért. Erre még akár találhatnának is befektetőket. Sőt! A hirtelen felszólalást nem tudta hova tenni. A másikra nézve megállapította, hogy az visszatért a saját gondolataihoz. Amiben úgy döntött inkább nem is szakítja meg. Jusson csak nyugodtan a végére. Nehogy aztán megint fel kell vegye a fonalat mert az nem kis idő az ilyeneknél. Aztán elkezd beszélni az elf meg hallgatja. Először értetlenül aztán lassan tisztulnak a dolgok. Hogy egyszer ő is találkozott az illetővel az eszébe se jut. Nem maradtak emlékei arról az estről csak halványan. Azt, tudja, hogy nem szívleli a láncos kutyákat, de egy ilyen melóhoz nem árthat a segítségük.*
-Én valami hadnagyot vagy őrnagyot vagy hasonlót ismerek. Az nem Morwon hanem Bredoc, de lehet tud a főnökéről.*Aki, nem biztos, hogy főnök. Lehet csak az óriás gondolta annak. Érdemes az ilyen lehetőségeket is figyelembe venni.*Viszont nekem is van ám olyan barátom, aki segíthet. Vagyis barátnőm mert lány. A thargoknál él, de amúgy városi nemes volt, viszont*Tart egy drámai szünetet.*szeret inni. Meg amúgy nem olyan gőgös fajta nemes hanem jó fej. És van egy csomó ismerőse. Úgy hívják Relael.
*Talán anno beszéltek valami estről amiről a doki azóta se kapott meghívót. És valahogy van egy olyan érzése az elfnek, hogy nem zavarná a lányt ha nem nemesi körökben tartanának egy bemelegítőt ahhoz a leendő alkalomhoz. Annyira mélyen azért nem gondol bele a dologba. Még csak formálódik a fejében és úgy mondja ki ami eszébe jut. A varázsitalok kapcsán igyekszik érthetően magyarázni azoknak a hatását. Morwon ábrázatáról nehéz megállapítani, hogy tényleg átmentek-e az információk. A fekete kapcsán visszakérdez a másik jogosan.*
-Ki azért ne dobd! Drága ahhoz. Nekem pont azért, sok dolgom nem volt még vele. Ennyit tudok róla. Lehet, hogy bekeverve valamivel lehet belőle hasznos dolog, de én nem tudok receptet rá. Talán egy másik alkimista tudna.
*Arra, hogy érti miképp működnek a dolgok nem bírja megállni, egy magabiztos mosoly húzódik a képére. Ha nem is számít a legnagyobb tudósnak, de tény, hogy érti a szakmáját. Az összeöntögetés kérdésére bólint.*
-Rendben. Ahányszor kevergetnem kell annyiszor tíz arany mert az alapanyagot te hozod. És amúgy tudni is kell annak a módját nem olyan egyszerű dolog. Ez így rendben van? Meg mit szeretnél, hogy kikeverjek? Erősebb azonnal gyógyító az két zöld. Annál is erősebb négy zöld. Annál is nyolc zöld. Ami nem gyógyít be mindent, de javít rajta az három zöld. A többi színnél ugyan ez, csak azok nem gyógyítanak hanem jobban hatnak.
*Amíg a keze elég, addig azon mutatja a varázsitalok számát. A nyolcnál meg kétszer mutatja a kinyújtott négy ujját.*
-Talán...Nem biztos, de mintha ő is kapott volna kulacsot. Meg egy évig ingyen vedelhet a pegazusban.
*Felháborító, hogy nem ő nyert. Lehet már elvitte volna az alkoholmérgezés, de Int-nek ez járt volna! Ezen tragikusan végződő történetről tereli a másik új vizekre a a témát. A doki először csak vigyorog, de aztán az ötlet hallatán jól láthatóan elgondolkozik. Ez amúgy nem is hülyeség. A másiknak ugye lehet hallani a nevét a városban. Ő is tudta ki az a Morwon. Hozzá is szoktak betévedni emberek mert valahonnan hallottak a helyi orvosról. Így akár üzlet is lehetne belőle.*
-Figyelj már! Én tervezek piát főzni. Pityókaszeszre gondoltam, de egy olyan alkalomra akár valami különlegesebbel is megpróbálkozhatnék.
*Aminek aztán mehet híre vagy ott eladhatja a maradékot sok-sok aranyért. Erre még akár találhatnának is befektetőket. Sőt! A hirtelen felszólalást nem tudta hova tenni. A másikra nézve megállapította, hogy az visszatért a saját gondolataihoz. Amiben úgy döntött inkább nem is szakítja meg. Jusson csak nyugodtan a végére. Nehogy aztán megint fel kell vegye a fonalat mert az nem kis idő az ilyeneknél. Aztán elkezd beszélni az elf meg hallgatja. Először értetlenül aztán lassan tisztulnak a dolgok. Hogy egyszer ő is találkozott az illetővel az eszébe se jut. Nem maradtak emlékei arról az estről csak halványan. Azt, tudja, hogy nem szívleli a láncos kutyákat, de egy ilyen melóhoz nem árthat a segítségük.*
-Én valami hadnagyot vagy őrnagyot vagy hasonlót ismerek. Az nem Morwon hanem Bredoc, de lehet tud a főnökéről.*Aki, nem biztos, hogy főnök. Lehet csak az óriás gondolta annak. Érdemes az ilyen lehetőségeket is figyelembe venni.*Viszont nekem is van ám olyan barátom, aki segíthet. Vagyis barátnőm mert lány. A thargoknál él, de amúgy városi nemes volt, viszont*Tart egy drámai szünetet.*szeret inni. Meg amúgy nem olyan gőgös fajta nemes hanem jó fej. És van egy csomó ismerőse. Úgy hívják Relael.
*Talán anno beszéltek valami estről amiről a doki azóta se kapott meghívót. És valahogy van egy olyan érzése az elfnek, hogy nem zavarná a lányt ha nem nemesi körökben tartanának egy bemelegítőt ahhoz a leendő alkalomhoz. Annyira mélyen azért nem gondol bele a dologba. Még csak formálódik a fejében és úgy mondja ki ami eszébe jut. A varázsitalok kapcsán igyekszik érthetően magyarázni azoknak a hatását. Morwon ábrázatáról nehéz megállapítani, hogy tényleg átmentek-e az információk. A fekete kapcsán visszakérdez a másik jogosan.*
-Ki azért ne dobd! Drága ahhoz. Nekem pont azért, sok dolgom nem volt még vele. Ennyit tudok róla. Lehet, hogy bekeverve valamivel lehet belőle hasznos dolog, de én nem tudok receptet rá. Talán egy másik alkimista tudna.
*Arra, hogy érti miképp működnek a dolgok nem bírja megállni, egy magabiztos mosoly húzódik a képére. Ha nem is számít a legnagyobb tudósnak, de tény, hogy érti a szakmáját. Az összeöntögetés kérdésére bólint.*
-Rendben. Ahányszor kevergetnem kell annyiszor tíz arany mert az alapanyagot te hozod. És amúgy tudni is kell annak a módját nem olyan egyszerű dolog. Ez így rendben van? Meg mit szeretnél, hogy kikeverjek? Erősebb azonnal gyógyító az két zöld. Annál is erősebb négy zöld. Annál is nyolc zöld. Ami nem gyógyít be mindent, de javít rajta az három zöld. A többi színnél ugyan ez, csak azok nem gyógyítanak hanem jobban hatnak.
*Amíg a keze elég, addig azon mutatja a varázsitalok számát. A nyolcnál meg kétszer mutatja a kinyújtott négy ujját.*
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-11-26 19:17:41
Üzenet elküldve: 2022-11-26 19:17:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 903
OOC üzenetek: 1485
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 903
OOC üzenetek: 1485
Játékstílus: Vakmerő
* Nem kell neki kétszer mondani, de még csak egyszer sem. Jóízűen elkezdi enni az elé tett levest, közben fel-felnéz a beszélőre. Néha bólogat is. Nem gondolta volna, hogy az elfek ilyen jól bírják a piát, de ezt inkább nem említi meg Intathnak – mégsem kéne a vendégszeretetét efféle "bókkal" viszonozni. Inkább csak eszik tovább és csöndben marad. A végén szól csak. *
– Há igazándibó én se tudtam, hogy mitet iszok. Csak elém rakták, én meg lehúztam. * Vállat von. *
– No, de igaz… Most, hogy jobban belegondolok, tán a kör elején bemondták, hogy épp mitet iszunk. Vót ott minden féle, nem jegyzem meg az ilyeneket. * Meg mást sem, de ez most lényegtelen. *
– No, az a lovag bizton csalt, bezony! Messziről kiszúrom a csalókat, ez nem is kérdés. Oszt az mitet nyert végül? * Úgy gondolja, ez minden bizonnyal egy kisebb ivóverseny lehetett csak. Máskülönben őt is meghívták volna, ráadásul az is gyanús, hogy a második helyezett csak egy kulacsot kapott. Ennek tükrében az első sem kaphatott egy disznónál nagyobb értéket. Viszont a beszélgetés azon túl, hogy régi emlékeket ébresztett benne, új gondolatokat is elindított. Fel is veti újdonsült ötletét az újdonsült ismerősnek. *
– Te Int! Nem lesz mostanában vajmi ivóverseny? Akár itt, akár a városba. S, ha nem lesz, nem-é rendezünk mink egyet? Mindenki szereti az ivóversenyeket, mer' egy csomóan eljönnek, no meg osztán van ingyé pia. * Elhallgat. Azon morfondírozik, honnan szerezhetnének ingyen piát. Legutóbbi nyereménye már biztosít neki ingyen ivászatot, az a hordó sör-bor-pálinka, ami volt neki, nos az… *
– KisMorw! * Kiált fel hirtelenjében. Nem ad egyből magyarázatot, először még továbbgondolja a dolgot. Megpöndöríti szakálla végét, aztán megvakarja feje búbját. *
– Ki kéne deríteni, hogy hun van KisMorw. Ő egy ilyen kis vöröshajú embernő, akit tán KisMorwnak hívnak. Vagy csak simán Morwonnak. De lehet, hogy van másik neve is. Egy időben vajmi hadvezér vót a városi őröknél. Azt eltűnt sajnos. Ő a legjobb barátom, bizton segítene, ha meglelnénk. * Miközben a személyleírást mondja, kezével mutatja is, hogy nagyjából mekkora lehet Zia. Kisebb, mint Morwon ültében.
Természetesen a bájitalokról sem feledkeznek meg, figyelmesen hallgatja az elf tanításait a különböző színű italokról. A kék mellett a zöld és a lila a két kedvence. Noha, volt akkora szerencséje, hogy eddigi élete során egyszer se marta meg mérges kígyó vagy szúrta meg skorpió, most már azt is tudja, hogy ez sem jelentené pályafutásának a végét. Legalábbis, hogyha van nála olyan varázsital. S ezek után biztosan lesz, hogyha veszélyes helyekre utazik. A zöld hasonló okokból tetszik neki, ám az még gyakrabban lehet hasznos. Ami azt illeti, látott már felcsereket, gyógyítókat, akik valami löttyökkel kínálták betegeiket vagy sérültjeiket, elég valószínű, hogy azok is ilyesmi italok lehettek. Mármint zöldek.
A fekete varázsital rendkívül feleslegesnek és veszélyesnek hangzik, így azon is elgondolkodik, hogy egyből elhajítja, de nem akar rendetlenséget csinálni a szobában, ezért inkább csak rákérdez, hátha valamit nem mondott el vele kapcsolatban az elf. *
– No, oszt akkó mire jó? Senki se szeret dühös lenni, akkó most dobjam ki vagy ne?
* Hagyja, hogy a másik válaszoljon, azután újabb ötlete támad. Úgyhogy azt is megosztja Intathtal. *
– Látom, te tényleg tudod, hogy működnek ezek a dógok. Csinálná nekem olyat, amit mondottá, hogy így összeöntöd őket, meg minden, oszt attól erősebbek lesznek? Fizetek érte, ha kő. * Végre befejezi levesét, ami ha nem lett volna eleve hideg, már ki hűlt volna ennyi idő alatt. Morwon fejében már csak egy kérdés marad, de azért már nem akarja kinyitni a száját, épp elég kérdést tett fel az elmúlt percekben a férfinak. Kicsit hagyja, hadd beszéljen ő is. *
~ Ha két feketét egymásba öntünk fele, vajon még dühösebbek leszünk tőle, ha megisszuk? Vagy épp ellenkezőleg? ~
– Há igazándibó én se tudtam, hogy mitet iszok. Csak elém rakták, én meg lehúztam. * Vállat von. *
– No, de igaz… Most, hogy jobban belegondolok, tán a kör elején bemondták, hogy épp mitet iszunk. Vót ott minden féle, nem jegyzem meg az ilyeneket. * Meg mást sem, de ez most lényegtelen. *
– No, az a lovag bizton csalt, bezony! Messziről kiszúrom a csalókat, ez nem is kérdés. Oszt az mitet nyert végül? * Úgy gondolja, ez minden bizonnyal egy kisebb ivóverseny lehetett csak. Máskülönben őt is meghívták volna, ráadásul az is gyanús, hogy a második helyezett csak egy kulacsot kapott. Ennek tükrében az első sem kaphatott egy disznónál nagyobb értéket. Viszont a beszélgetés azon túl, hogy régi emlékeket ébresztett benne, új gondolatokat is elindított. Fel is veti újdonsült ötletét az újdonsült ismerősnek. *
– Te Int! Nem lesz mostanában vajmi ivóverseny? Akár itt, akár a városba. S, ha nem lesz, nem-é rendezünk mink egyet? Mindenki szereti az ivóversenyeket, mer' egy csomóan eljönnek, no meg osztán van ingyé pia. * Elhallgat. Azon morfondírozik, honnan szerezhetnének ingyen piát. Legutóbbi nyereménye már biztosít neki ingyen ivászatot, az a hordó sör-bor-pálinka, ami volt neki, nos az… *
– KisMorw! * Kiált fel hirtelenjében. Nem ad egyből magyarázatot, először még továbbgondolja a dolgot. Megpöndöríti szakálla végét, aztán megvakarja feje búbját. *
– Ki kéne deríteni, hogy hun van KisMorw. Ő egy ilyen kis vöröshajú embernő, akit tán KisMorwnak hívnak. Vagy csak simán Morwonnak. De lehet, hogy van másik neve is. Egy időben vajmi hadvezér vót a városi őröknél. Azt eltűnt sajnos. Ő a legjobb barátom, bizton segítene, ha meglelnénk. * Miközben a személyleírást mondja, kezével mutatja is, hogy nagyjából mekkora lehet Zia. Kisebb, mint Morwon ültében.
Természetesen a bájitalokról sem feledkeznek meg, figyelmesen hallgatja az elf tanításait a különböző színű italokról. A kék mellett a zöld és a lila a két kedvence. Noha, volt akkora szerencséje, hogy eddigi élete során egyszer se marta meg mérges kígyó vagy szúrta meg skorpió, most már azt is tudja, hogy ez sem jelentené pályafutásának a végét. Legalábbis, hogyha van nála olyan varázsital. S ezek után biztosan lesz, hogyha veszélyes helyekre utazik. A zöld hasonló okokból tetszik neki, ám az még gyakrabban lehet hasznos. Ami azt illeti, látott már felcsereket, gyógyítókat, akik valami löttyökkel kínálták betegeiket vagy sérültjeiket, elég valószínű, hogy azok is ilyesmi italok lehettek. Mármint zöldek.
A fekete varázsital rendkívül feleslegesnek és veszélyesnek hangzik, így azon is elgondolkodik, hogy egyből elhajítja, de nem akar rendetlenséget csinálni a szobában, ezért inkább csak rákérdez, hátha valamit nem mondott el vele kapcsolatban az elf. *
– No, oszt akkó mire jó? Senki se szeret dühös lenni, akkó most dobjam ki vagy ne?
* Hagyja, hogy a másik válaszoljon, azután újabb ötlete támad. Úgyhogy azt is megosztja Intathtal. *
– Látom, te tényleg tudod, hogy működnek ezek a dógok. Csinálná nekem olyat, amit mondottá, hogy így összeöntöd őket, meg minden, oszt attól erősebbek lesznek? Fizetek érte, ha kő. * Végre befejezi levesét, ami ha nem lett volna eleve hideg, már ki hűlt volna ennyi idő alatt. Morwon fejében már csak egy kérdés marad, de azért már nem akarja kinyitni a száját, épp elég kérdést tett fel az elmúlt percekben a férfinak. Kicsit hagyja, hadd beszéljen ő is. *
~ Ha két feketét egymásba öntünk fele, vajon még dühösebbek leszünk tőle, ha megisszuk? Vagy épp ellenkezőleg? ~
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-11-19 00:32:59
Üzenet elküldve: 2022-11-19 00:32:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
*Ha tudná milyen mestertől tanult a másik talán el se hinné neki. Ahogy Morwon is érthető kétkedéssel fogadja az elf szavait Nimeril-el kapcsolatban. Viszont nem akadnak fenn a dolgon. Int sosem arról volt híres, hogy tudná mikor kell befognia a száját. Ha a másik sértődékeny lenne vagy közelebb állna az említett félvérhez valószínűleg rosszul is járhatott volna a gizda doki a vádaskodása miatt. Viszont ez nem történik meg. Az óriással való viszonyán nem ront a helyzet. Ő nem tehet róla, hogy milyen az-az akadémista cafka. A kérdésére az elf igyekszik minél érthetőbben elmagyarázni mi haszna van azoknak a színes löttyöknek amit a másik panaszkodott, hogy túl kevés meginni. Persze lehet, hogy így is alaposan feladta a dolgot az óriásnak. Majdnem négyféle dolgot említett. Többet már csak azért se mert volna mert öt után már egy kezén sincs annyi ujja a másiknak, hogy számon tartsa. Ez meg fejben tartandó korlát szokott lenni az ilyen egyszerűbb figurák esetében. A koszt kérdésén se alakul ki harag. A másiknak jó lesz az ebéd maradéka. Még melegíteni se kéri. Ha meg a mennyiség lesz kevés Int már mondta, hogy kitalálhatnak valamit. Mindenesetre az összes megmaradt levest kimeri a másiknak és elé is teszi. Közben a krumplit azért csak elkezdi melegíteni. Az úgy a jó. Az ivóversenyről meg mint kiderül nem csalta meg a dokit a memóriája. Mindenféle pletyka eljutott hozzá annak idején és ez valahogy megmaradt benne annyira, hogy a név hallatán beugorjon. Vagy az ivászat miatt vagy az akkor benne felmerülő kérdés miatt, hogy miért engedtek óriásokat is arra a versenyre. Viszont nem kérdez rá.*
-Na, az derék dolog. A tavalyi versenyen én is ott voltam. Második lettem, de az már azért egy vicc volt. Első párlatot is belekevertek a piák közé amitől az egyik versenyző ha nem vagyok ott akkor meg is vakult volna örökre. Az első meg egy harcos volt, aki gyanús módon sose a legerősebb itókát választotta. Mert a szerencséden is múlott a dolog. Nem tudtad mit iszol. A végére meg már mi ketten voltunk csak. Én ittam a sárkánydöglesztőket ő meg a mezei barackot és hasonlókat. Hát jó hogy előbb dobtam ki a rókát. De azért jó volt az. Kaptam jutalomnak valami kulacsot.
*Büszkélkedik kicsit ő is a sikereivel. Amiből remélhetőleg kihallatszik, hogy ha nem csaltak volna akkor természetesen ő nyert volna. Morwon kérdésére elkezd magyarázni. Közben megvizsgál minden üvegcsét fény előtt nehogy hülyeséget mondjon.*
-Ezek nagyrészt képességjavító dolgok. Egyiknek se tart a hatása örökre csak kis ideig. Ettől a sárgától ügyesebb leszel. Kézügyesség, akrobataság. Ilyesmi. De nem nagyon. Ettől a barnától gyorsabb. A pirostól erősebb lehetsz, de*Végigméri a másikat.*úgy működnek ezek, hogy minél inkább rájuk szorulsz annál erősebbek és minél kevésbé annál gyengébbek. Rám például biztos hatna ez a piros, egy mezei orkra vagy törpre, esetleg óriásra már nem csak egy erősebb. A te esetedben viszont lehet, hogy nem nagyon használna a legerősebb fajta piros varázsital se. Ez a lila a természetben lévő mérgeket szünteti meg. Ha mondjuk gombászás közben véletlenül mérgezőt eszel ez jó arra. Vagy a kígyók, pókok mérgeire. A fehér kis időre a kinézeted változtatja meg. Apróságokat amiktől megnyerőbb, jóképűbb, daliásabb lehetsz. Ez a fekete viszont veszélyes. Dühös leszel tőle ok nélkül és lehet le se tudsz higgadni míg tart a hatása. Ezzel vigyázni kell.
-Na, az derék dolog. A tavalyi versenyen én is ott voltam. Második lettem, de az már azért egy vicc volt. Első párlatot is belekevertek a piák közé amitől az egyik versenyző ha nem vagyok ott akkor meg is vakult volna örökre. Az első meg egy harcos volt, aki gyanús módon sose a legerősebb itókát választotta. Mert a szerencséden is múlott a dolog. Nem tudtad mit iszol. A végére meg már mi ketten voltunk csak. Én ittam a sárkánydöglesztőket ő meg a mezei barackot és hasonlókat. Hát jó hogy előbb dobtam ki a rókát. De azért jó volt az. Kaptam jutalomnak valami kulacsot.
*Büszkélkedik kicsit ő is a sikereivel. Amiből remélhetőleg kihallatszik, hogy ha nem csaltak volna akkor természetesen ő nyert volna. Morwon kérdésére elkezd magyarázni. Közben megvizsgál minden üvegcsét fény előtt nehogy hülyeséget mondjon.*
-Ezek nagyrészt képességjavító dolgok. Egyiknek se tart a hatása örökre csak kis ideig. Ettől a sárgától ügyesebb leszel. Kézügyesség, akrobataság. Ilyesmi. De nem nagyon. Ettől a barnától gyorsabb. A pirostól erősebb lehetsz, de*Végigméri a másikat.*úgy működnek ezek, hogy minél inkább rájuk szorulsz annál erősebbek és minél kevésbé annál gyengébbek. Rám például biztos hatna ez a piros, egy mezei orkra vagy törpre, esetleg óriásra már nem csak egy erősebb. A te esetedben viszont lehet, hogy nem nagyon használna a legerősebb fajta piros varázsital se. Ez a lila a természetben lévő mérgeket szünteti meg. Ha mondjuk gombászás közben véletlenül mérgezőt eszel ez jó arra. Vagy a kígyók, pókok mérgeire. A fehér kis időre a kinézeted változtatja meg. Apróságokat amiktől megnyerőbb, jóképűbb, daliásabb lehetsz. Ez a fekete viszont veszélyes. Dühös leszel tőle ok nélkül és lehet le se tudsz higgadni míg tart a hatása. Ezzel vigyázni kell.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1207-1226