Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1390-1409
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-15 17:55:24
Üzenet elküldve: 2020-05-15 17:55:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Odabent//
//A legkönnyebb út//
//Zárás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kicsi pont vagyok én ahhoz, hogy az erdei kísértetnek tervei legyenek velem. Szerintem csak megsajnált. *Mosolyog szomorúan, visszaemlékezve az elmúlt időkre. Nem jutott ki túl sok jó neki mióta elhagyta elhagyta az erdőmélyi erődöt. De persze, ez nagyban az ő maga hibája és ezzel tisztában is van.
Lau sajnálatára csak megvonja a vállát, de köszönet teljesen húzza el ajkait. A szülei egy fogadóban hagyták még kölyökként, ott nőtt fel és neheztel is rájuk, amiért csak úgy magára hagyták egy teljesen idegen környezetben, idegenek között.*
- Neeeem, felesleges. Tudom az utat. *Hessegeti el a segíteni kész Laut ijedten. Nem szeretné, ha Lyz tudtára jutna, hogy itt van, mert akkor le kellene lépnie, mielőtt meglátogatja.
Amikor megtudja, hogy Seles elhunyt, kicsit ledöbben. Nem sokat beszélt a lánnyal, de kedves volt és rendes.*
- Nagyon sajnálom. *Motyogja, a bor valóban segít kicsit visszarázódni.*
- Majd én is szeretnék ott lenni, ha szabad.
*Természetes, hogy kedvesnek tartja azt, aki neki bort ad és Lau már a harmadik kulaccsal ad neki, ezzel kiérdemelte a hat legkedvesebb hegyesfülűje címet Sheni lelkében. Umi is adott neki inni, de ő szőrös és mogorva, úgyhogy ebben is Lau vezet.
Aztán a szobába érve már magára marad és mivel megissza a harmadik kulacs bort is, így elég gyorsan kiüti magát és hangosan horkolva alszik.*
//Másnap reggel//
//Lau, All'Ynthriéna//
*Vannak bizonyos hátrányai annak, hogy valaki sokáig nem, vagy csak nagyon keveset iszik, aztán meg benyom három kulaccsal. Sheniről beszélünk, úgyhogy természetesen alkoholról van szó.
A lombzabáló iszonyatos fejfájással ébred, olyannal, mintha fát hasogatnának a koponyáján. Összeszorított szemekkel masszírozza a halántékát és igyekszik visszatérni a valóságba. A képek lassan összeállnak és rájön, hogy hol van és mi történt este.
Kutyaharapást szőrével alapon a kulacsáért nyúl, de az üres, előző éjjel kiitta az egészet.*
- Basszameg. *Nyöszörgi. Odakint fülsiketítő, kakofón koncertet adnak a madarak, a vidéki élet kis tollas patkányai, amitől Shenibe belé áll az ideg. Meg valami rohadt kutya is ugatni kezd.*
- KUSSOLJATOK MÁ'! *Ordítja ki az ablakon, de a madarak valamiért csak nem akarják abbahagyni, bár a kutya elhallgat.
Aztán ráeszmél újra, hogy hol van és ijedten fogja be a száját. Ez most nem az a hely, ahol csak úgy ordibálni lehet.
Lemászik az ágyról és a csizmája után néz, mert gatyában aludt és megigazítja magán az ingét, ami ettől sem kelti túl szép benyomását. Az összes ruhája szakadt, rongyos és kissé büdös is, bár ő maga kevésbé érzi. Nehezen felveszi a csizmáját, kezébe fogja a legfontosabb dolgot, a kulacsot és kiles kinyitva az ajtót a folyosóra.
Elindul a folyosón arra, amerre korábban a konyhát tudta, onnan pedig kijut az udvarra, ahol meglátja Laut, az előző este megismert kedves elf lányt. Aki nem mellesleg három alkalommal is teletöltötte a kulacsát, meg valami ismeretlent. Aztán ott az a hatalmas, fekete szörnyeteg is, ami most, a reggeli napfényben inkább hasonlít egy nagytestű kutyára, mint sa'terethi szörnyetegre.
Sheni megrántja a vállát, de azért ajtón belül marad, hátha az a bolhás jószág neki akarna rontani és onnan nézi Laut és a számára ismeretlen alakot. Nem szeretné megzavarni, de a reggeli szél nem lesz elég, hogy kimossa fejéből a kínt. Ahhoz innia kell. Méghozzá bort.*
//A legkönnyebb út//
//Zárás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kicsi pont vagyok én ahhoz, hogy az erdei kísértetnek tervei legyenek velem. Szerintem csak megsajnált. *Mosolyog szomorúan, visszaemlékezve az elmúlt időkre. Nem jutott ki túl sok jó neki mióta elhagyta elhagyta az erdőmélyi erődöt. De persze, ez nagyban az ő maga hibája és ezzel tisztában is van.
Lau sajnálatára csak megvonja a vállát, de köszönet teljesen húzza el ajkait. A szülei egy fogadóban hagyták még kölyökként, ott nőtt fel és neheztel is rájuk, amiért csak úgy magára hagyták egy teljesen idegen környezetben, idegenek között.*
- Neeeem, felesleges. Tudom az utat. *Hessegeti el a segíteni kész Laut ijedten. Nem szeretné, ha Lyz tudtára jutna, hogy itt van, mert akkor le kellene lépnie, mielőtt meglátogatja.
Amikor megtudja, hogy Seles elhunyt, kicsit ledöbben. Nem sokat beszélt a lánnyal, de kedves volt és rendes.*
- Nagyon sajnálom. *Motyogja, a bor valóban segít kicsit visszarázódni.*
- Majd én is szeretnék ott lenni, ha szabad.
*Természetes, hogy kedvesnek tartja azt, aki neki bort ad és Lau már a harmadik kulaccsal ad neki, ezzel kiérdemelte a hat legkedvesebb hegyesfülűje címet Sheni lelkében. Umi is adott neki inni, de ő szőrös és mogorva, úgyhogy ebben is Lau vezet.
Aztán a szobába érve már magára marad és mivel megissza a harmadik kulacs bort is, így elég gyorsan kiüti magát és hangosan horkolva alszik.*
//Másnap reggel//
//Lau, All'Ynthriéna//
*Vannak bizonyos hátrányai annak, hogy valaki sokáig nem, vagy csak nagyon keveset iszik, aztán meg benyom három kulaccsal. Sheniről beszélünk, úgyhogy természetesen alkoholról van szó.
A lombzabáló iszonyatos fejfájással ébred, olyannal, mintha fát hasogatnának a koponyáján. Összeszorított szemekkel masszírozza a halántékát és igyekszik visszatérni a valóságba. A képek lassan összeállnak és rájön, hogy hol van és mi történt este.
Kutyaharapást szőrével alapon a kulacsáért nyúl, de az üres, előző éjjel kiitta az egészet.*
- Basszameg. *Nyöszörgi. Odakint fülsiketítő, kakofón koncertet adnak a madarak, a vidéki élet kis tollas patkányai, amitől Shenibe belé áll az ideg. Meg valami rohadt kutya is ugatni kezd.*
- KUSSOLJATOK MÁ'! *Ordítja ki az ablakon, de a madarak valamiért csak nem akarják abbahagyni, bár a kutya elhallgat.
Aztán ráeszmél újra, hogy hol van és ijedten fogja be a száját. Ez most nem az a hely, ahol csak úgy ordibálni lehet.
Lemászik az ágyról és a csizmája után néz, mert gatyában aludt és megigazítja magán az ingét, ami ettől sem kelti túl szép benyomását. Az összes ruhája szakadt, rongyos és kissé büdös is, bár ő maga kevésbé érzi. Nehezen felveszi a csizmáját, kezébe fogja a legfontosabb dolgot, a kulacsot és kiles kinyitva az ajtót a folyosóra.
Elindul a folyosón arra, amerre korábban a konyhát tudta, onnan pedig kijut az udvarra, ahol meglátja Laut, az előző este megismert kedves elf lányt. Aki nem mellesleg három alkalommal is teletöltötte a kulacsát, meg valami ismeretlent. Aztán ott az a hatalmas, fekete szörnyeteg is, ami most, a reggeli napfényben inkább hasonlít egy nagytestű kutyára, mint sa'terethi szörnyetegre.
Sheni megrántja a vállát, de azért ajtón belül marad, hátha az a bolhás jószág neki akarna rontani és onnan nézi Laut és a számára ismeretlen alakot. Nem szeretné megzavarni, de a reggeli szél nem lesz elég, hogy kimossa fejéből a kínt. Ahhoz innia kell. Méghozzá bort.*
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-15 09:17:33
Üzenet elküldve: 2020-05-15 09:17:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1329
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1329
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vielke aranybogárkám//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Továbbra sincs meggyőzve a dolgokról. Hallott már bizarr szektákról amik külsőleg tök rendben voltak aztán hoppá. Mint azok a nők akik együtt élnek valami szigeten, ha férfi vetül arra úgy letámadják mint a kiéhezett vadak, bedrogozzák, egész nap és este megy az orrba-szájba, épp amilyen nyílásba, aztán ha már mind végeztek a fickóval szó szerint is végeznek vele. Annyi tengerésztől hallott már ilyet a doki, hogy biztos valóság. Csak sajnos egyszer se találta még meg, azt a szigetet.*
-Hát azért jobb vigyáznod azokkal. Nem csak azért bújhatnak el a világ elől mert magányra vágynak.
~Hanem azért is mert lehet kedvenc szórakozásuk a teliholdnál történő asszonyáldozat a természet szellemének vagy minek aztán közösen lyukat fúrnak a faszukkal egy tölgybe. Beteg állatok!~
*Szerencse, hogy ő rendes fickó. Kivéve mikor rossz állapotban van vagy ha szexről van szó. De most alul öltözöttsége ellenére egyik dologra sincs sok esély. Ússza a hosszokat. Időnként egy-egy gyors pillantást vet a mellette haladó ezüst hajkígyócskára. Mikor pedig eléri a követ meg is ragadja. Nem sokon múlt. Nem semmi a kislány.*
-Siker!
*Kiált fel szinte gyermeki örömmel és vigyorog a kis tündérkére.*
-Hol tanultál meg így úszni csajszi? Mint egy...kis vidra. Asszem azok is jól úsznak.
//Vielke aranybogárkám//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Továbbra sincs meggyőzve a dolgokról. Hallott már bizarr szektákról amik külsőleg tök rendben voltak aztán hoppá. Mint azok a nők akik együtt élnek valami szigeten, ha férfi vetül arra úgy letámadják mint a kiéhezett vadak, bedrogozzák, egész nap és este megy az orrba-szájba, épp amilyen nyílásba, aztán ha már mind végeztek a fickóval szó szerint is végeznek vele. Annyi tengerésztől hallott már ilyet a doki, hogy biztos valóság. Csak sajnos egyszer se találta még meg, azt a szigetet.*
-Hát azért jobb vigyáznod azokkal. Nem csak azért bújhatnak el a világ elől mert magányra vágynak.
~Hanem azért is mert lehet kedvenc szórakozásuk a teliholdnál történő asszonyáldozat a természet szellemének vagy minek aztán közösen lyukat fúrnak a faszukkal egy tölgybe. Beteg állatok!~
*Szerencse, hogy ő rendes fickó. Kivéve mikor rossz állapotban van vagy ha szexről van szó. De most alul öltözöttsége ellenére egyik dologra sincs sok esély. Ússza a hosszokat. Időnként egy-egy gyors pillantást vet a mellette haladó ezüst hajkígyócskára. Mikor pedig eléri a követ meg is ragadja. Nem sokon múlt. Nem semmi a kislány.*
-Siker!
*Kiált fel szinte gyermeki örömmel és vigyorog a kis tündérkére.*
-Hol tanultál meg így úszni csajszi? Mint egy...kis vidra. Asszem azok is jól úsznak.
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-14 23:02:41
Üzenet elküldve: 2020-05-14 23:02:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Doktorbácsim//
*Viel a beszámolóból már biztos lehet abban, hogy ugyanarról a Pyctáról beszélnek, mert hát van erdőmélyi erődje. A probléma az, ami ezután következik, a lány biztos benne, hogy a hívő, tiszta elf nem művel huncutságokat.*
- Dehogy! Olyan békés az a város. *Magyarázza.* Magasra épített házaik vannak, meg békés törzs él ott, középen is van egy fa, amit feldíszítettek, és mélyen tisztelnek. Ez nagyon tetszett.
*Könnyedén követi Intath eszmefuttatását a tenger miatt, még látatlanból is el tudja képzelni a vadságát és erejét. Az angolna viszont nem fér annyira a fejébe. ~ Egy kígyó, ami vízben él, de nem sikló? És hal is? ~ Töri a fejét, de nem sokra jut. Rákérdezni viszont már egész biztosan nem fog, hacsak valaki nem mutat neki egy rajzot egy angolnáról, vagy nem viszi el a tengerhez egyszer, akkor biztos el tudja majd képzelni. Most inkább a követ méregeti, hogy ne veszítse el szem elől, amikor az elf kimondja a rajtot. Amikor eljön a pillanat, Viel is úszni kezd, és az elf láthatja, hogy mozgása ügyes, kecses, és a maga módján még gyors is. Aprócska termete az egyetlen, ami miatt a kő felé talán lemaradozhat, de apait-anyait belead a dologba. Hosszú, ezüstös haja kibontva lobog utána, mintha az lenne valami angolna, vagy ilyesmi.*
//Doktorbácsim//
*Viel a beszámolóból már biztos lehet abban, hogy ugyanarról a Pyctáról beszélnek, mert hát van erdőmélyi erődje. A probléma az, ami ezután következik, a lány biztos benne, hogy a hívő, tiszta elf nem művel huncutságokat.*
- Dehogy! Olyan békés az a város. *Magyarázza.* Magasra épített házaik vannak, meg békés törzs él ott, középen is van egy fa, amit feldíszítettek, és mélyen tisztelnek. Ez nagyon tetszett.
*Könnyedén követi Intath eszmefuttatását a tenger miatt, még látatlanból is el tudja képzelni a vadságát és erejét. Az angolna viszont nem fér annyira a fejébe. ~ Egy kígyó, ami vízben él, de nem sikló? És hal is? ~ Töri a fejét, de nem sokra jut. Rákérdezni viszont már egész biztosan nem fog, hacsak valaki nem mutat neki egy rajzot egy angolnáról, vagy nem viszi el a tengerhez egyszer, akkor biztos el tudja majd képzelni. Most inkább a követ méregeti, hogy ne veszítse el szem elől, amikor az elf kimondja a rajtot. Amikor eljön a pillanat, Viel is úszni kezd, és az elf láthatja, hogy mozgása ügyes, kecses, és a maga módján még gyors is. Aprócska termete az egyetlen, ami miatt a kő felé talán lemaradozhat, de apait-anyait belead a dologba. Hosszú, ezüstös haja kibontva lobog utána, mintha az lenne valami angolna, vagy ilyesmi.*
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-14 22:09:01
Üzenet elküldve: 2020-05-14 22:09:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tiszta lappal//
//Nyílt//
//Laurentitia//
*Érdekes fogadtatásban van része, ám érti a dolgot. Egy belső hang dorgálásképpen azt suttogja neki: ~Nem kellett volna bejönnöd. Kint kellett volna maradnod, és ott jelezned bejöveteled szándékát.~ Óvatosan méregeti a bundás állatot, s nem tudja, hogy ha az támadásba lendülne, mit lenne legérdemesebb cselekedni. Karddal mégsem ronthat neki, azt valószínűleg nem hagynák szó nélkül a rend tagjai. Így is eléggé kellemetlen helyzetbe sodorta magát, főleg, hogy még egy elf is megjelenik. Ugyan lágy a hangja, de amint Ally szembefordul vele, látja átható pillantását, s úgy érzi, akár az elméjébe is képes lenne látni a nő.*
- Nem... nem engedett be senki. Csak... bejöttem.* Kezd bele.*
- Bocsánatot kérek a váratlan megjelenésemmel. Nincsenek rossz szándékaim. És... nem is tudtam, hogy engedélyre van szükségem, ha be szeretnék jönni.
*Hangja teljesen nyugodt, s még utolsó mondata sem tükröz mutogatást vagy egyéb haragos érzést, hisz nincs is benne ilyesmi. Végig Laurentitia szemébe néz, ezzel is megtisztelve a nőt.*
- Tényleg elnézést kérek a kellemetlenségekért. Azt hiszem... megyek.
*Szabadkozását bocsánatkérő pillantással is megerősíti. Utolsó kijelentése elég esetlenre sikerül. Egy bizonytalan lépést is tesz a kijárat irányába, de közben Laurentitiát figyeli, hátha reagál valamit a nő, s ha igen, mit.*
//Nyílt//
//Laurentitia//
*Érdekes fogadtatásban van része, ám érti a dolgot. Egy belső hang dorgálásképpen azt suttogja neki: ~Nem kellett volna bejönnöd. Kint kellett volna maradnod, és ott jelezned bejöveteled szándékát.~ Óvatosan méregeti a bundás állatot, s nem tudja, hogy ha az támadásba lendülne, mit lenne legérdemesebb cselekedni. Karddal mégsem ronthat neki, azt valószínűleg nem hagynák szó nélkül a rend tagjai. Így is eléggé kellemetlen helyzetbe sodorta magát, főleg, hogy még egy elf is megjelenik. Ugyan lágy a hangja, de amint Ally szembefordul vele, látja átható pillantását, s úgy érzi, akár az elméjébe is képes lenne látni a nő.*
- Nem... nem engedett be senki. Csak... bejöttem.* Kezd bele.*
- Bocsánatot kérek a váratlan megjelenésemmel. Nincsenek rossz szándékaim. És... nem is tudtam, hogy engedélyre van szükségem, ha be szeretnék jönni.
*Hangja teljesen nyugodt, s még utolsó mondata sem tükröz mutogatást vagy egyéb haragos érzést, hisz nincs is benne ilyesmi. Végig Laurentitia szemébe néz, ezzel is megtisztelve a nőt.*
- Tényleg elnézést kérek a kellemetlenségekért. Azt hiszem... megyek.
*Szabadkozását bocsánatkérő pillantással is megerősíti. Utolsó kijelentése elég esetlenre sikerül. Egy bizonytalan lépést is tesz a kijárat irányába, de közben Laurentitiát figyeli, hátha reagál valamit a nő, s ha igen, mit.*
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-14 21:39:48
Üzenet elküldve: 2020-05-14 21:39:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Odabent//
//A legkönnyebb út//
*Meglepve hallja, hogy Shen is ismeri Vadvéd lakóit, ám egyelőre ennyiben hagyja a dolgot, úgy véli, majd később visszatér rá, az erdei kísértet dolga jelen pillanatban sokkal jobban foglalkoztatja*
- Biztos még tervei voltak veled, kiválasztott valamire, vagy ilyesmi... *veti fel elgondolkodva, ahogy a férfi a történet végére ér. Bár nem mondja ki hangosan, kicsit irigyli is őt, amiért ilyen élményben volt része. Mióta csak meghalt a húga, ő is valami hasonlóra vár, ami segítene újra értelmet adni az életének*
- Ó, igazán sajnálom. *jegyzi meg szomorúan, ahogy Shen családja kerül szóba, hiszen nem szeretett volna esetlegesen fájdalmas témákat szóba hozni, így igyekszik is inkább másfelé terelni a beszélgetést, bár úgy tűnik, Vadvéd se épp a legalkalmasabb erre a célra*
- Ha meg szeretnéd látogatni őket, szívesen megmutatom az utat arrafelé... *ajánlja fel, bár fogalma sincs Shennek mennyire van szüksége a segítségére, hiszen tapasztalt erdőjáróként bizonyára nyílt terepen is könnyedén boldogulna* Tudod Seles, öhm... nemrég lett anyuka, de a szülés túlságosan is megviselte, és pár napra rá elhunyt. Holnap terveztük eltemetni. *böki ki végül, hogy mi is a helyzet a lánnyal, remélve, hogy nem szomorítja el túlságosan a Shent az imént elhangzottakkal. Bízik benne, a borral talán javíthat kicsit a hangulaton, így igyekszik hamar újratölteni azt a kulacsot*
- Köszönöm. *válaszol zavartan, elvörösödve kissé a bóktól, bár az elhangzott dicséretet csak az elfogyasztott ital számlájára írja, és inkább próbál praktikusabb dolgokkal foglalkozni, mint például hogy miket kell még megmutatnia a férfinak, mielőtt nyugovóra térhetnének*
- Ahogy gondolod. *hagyja helyben a fürdés kérdését, ő elmondott mindent, amit Shennek tudja érdemes a helyről, innentől kezdve rábízza, mikor mit szeretne tenni*
- Ezt örömmel hallom. *mosolyodik el halványan, ahogy az üres szobába érnek, megkönnyebbülve kissé, hogy úgy látja, a férfi tényleg meg van elégedve az éjjeli szálláshelyével*
- Igazán nincs mit. *biccent aprót a férfi felé, hogy jelezze, igazán nem szükséges hálálkodnia. Számára természetes, hogy segít azokon, akik rászorulnak* Ha esetleg mégis szükséged lenne valamire, a szomszédos szoba az enyém. *teszi még hozzá, ha netán csak később jutna a férfi eszébe, hogy hiányzik még valami* Jó éjt! *búcsúzik végül ő is, magára hagyva Shent, hogy végre kipihenhesse magát. A folyosón megállva hallgatózik kicsit, vajon Naty szobája felől érkezik-e valami zaj, ám mivel ilyesmit nem érzékel, úgy ítéli meg, a lány valószínűleg már álomra hajtotta a fejét, így nem szeretné megzavarni, inkább ő maga is visszavonul a szobájába, hogy holnap újult erővel folytathassa a munkát a kertben.*
//Másnap reggel//
*Viszonylag korán ébred, készen rá, hogy egy igazán finom és kiadós reggelit készítsen, ami mindenkinek segít majd visszanyerni az életkedvét és az erejét, így gyorsan felöltözik, és csendben kioson a folyosóra, vigyázva rá, nehogy felverjen valakit véletlen. Úgy tűnik azonban, a mai reggel nem a némaság jegyében fog telni, hiszen ide hallja, hogy Árnyék a folyosón ugat. Gyorsan a kutya keresésére indul, hogy lecsendesítse, ám nem csak őt találja meg, hanem egy ismeretlen lányt is, aki valószínűleg az ugatás kiváltója lehet*
- Üdv! *köszönti bizonytalanul* Ki... ki engedett be? *méregeti óvatosan az ismeretlent, vajon esetleg Viel ismerőse lehet-e, annak köszönhető a jelenléte a házban, bár a kutya viselkedéséből ítélve, ezt nem tartja túl valószínűnek*
- Árnyék, halkabban! Neked sem kéne itt lenned! Viel engedte meg, hogy begyere? Halkabban! *utasítja finoman rendre a kutyát, miközben körbepillant a folyosón, vajon a tündér itt van-e a közelben, és tudja-e, mi folyik itt pontosan.*
//A legkönnyebb út//
*Meglepve hallja, hogy Shen is ismeri Vadvéd lakóit, ám egyelőre ennyiben hagyja a dolgot, úgy véli, majd később visszatér rá, az erdei kísértet dolga jelen pillanatban sokkal jobban foglalkoztatja*
- Biztos még tervei voltak veled, kiválasztott valamire, vagy ilyesmi... *veti fel elgondolkodva, ahogy a férfi a történet végére ér. Bár nem mondja ki hangosan, kicsit irigyli is őt, amiért ilyen élményben volt része. Mióta csak meghalt a húga, ő is valami hasonlóra vár, ami segítene újra értelmet adni az életének*
- Ó, igazán sajnálom. *jegyzi meg szomorúan, ahogy Shen családja kerül szóba, hiszen nem szeretett volna esetlegesen fájdalmas témákat szóba hozni, így igyekszik is inkább másfelé terelni a beszélgetést, bár úgy tűnik, Vadvéd se épp a legalkalmasabb erre a célra*
- Ha meg szeretnéd látogatni őket, szívesen megmutatom az utat arrafelé... *ajánlja fel, bár fogalma sincs Shennek mennyire van szüksége a segítségére, hiszen tapasztalt erdőjáróként bizonyára nyílt terepen is könnyedén boldogulna* Tudod Seles, öhm... nemrég lett anyuka, de a szülés túlságosan is megviselte, és pár napra rá elhunyt. Holnap terveztük eltemetni. *böki ki végül, hogy mi is a helyzet a lánnyal, remélve, hogy nem szomorítja el túlságosan a Shent az imént elhangzottakkal. Bízik benne, a borral talán javíthat kicsit a hangulaton, így igyekszik hamar újratölteni azt a kulacsot*
- Köszönöm. *válaszol zavartan, elvörösödve kissé a bóktól, bár az elhangzott dicséretet csak az elfogyasztott ital számlájára írja, és inkább próbál praktikusabb dolgokkal foglalkozni, mint például hogy miket kell még megmutatnia a férfinak, mielőtt nyugovóra térhetnének*
- Ahogy gondolod. *hagyja helyben a fürdés kérdését, ő elmondott mindent, amit Shennek tudja érdemes a helyről, innentől kezdve rábízza, mikor mit szeretne tenni*
- Ezt örömmel hallom. *mosolyodik el halványan, ahogy az üres szobába érnek, megkönnyebbülve kissé, hogy úgy látja, a férfi tényleg meg van elégedve az éjjeli szálláshelyével*
- Igazán nincs mit. *biccent aprót a férfi felé, hogy jelezze, igazán nem szükséges hálálkodnia. Számára természetes, hogy segít azokon, akik rászorulnak* Ha esetleg mégis szükséged lenne valamire, a szomszédos szoba az enyém. *teszi még hozzá, ha netán csak később jutna a férfi eszébe, hogy hiányzik még valami* Jó éjt! *búcsúzik végül ő is, magára hagyva Shent, hogy végre kipihenhesse magát. A folyosón megállva hallgatózik kicsit, vajon Naty szobája felől érkezik-e valami zaj, ám mivel ilyesmit nem érzékel, úgy ítéli meg, a lány valószínűleg már álomra hajtotta a fejét, így nem szeretné megzavarni, inkább ő maga is visszavonul a szobájába, hogy holnap újult erővel folytathassa a munkát a kertben.*
//Másnap reggel//
*Viszonylag korán ébred, készen rá, hogy egy igazán finom és kiadós reggelit készítsen, ami mindenkinek segít majd visszanyerni az életkedvét és az erejét, így gyorsan felöltözik, és csendben kioson a folyosóra, vigyázva rá, nehogy felverjen valakit véletlen. Úgy tűnik azonban, a mai reggel nem a némaság jegyében fog telni, hiszen ide hallja, hogy Árnyék a folyosón ugat. Gyorsan a kutya keresésére indul, hogy lecsendesítse, ám nem csak őt találja meg, hanem egy ismeretlen lányt is, aki valószínűleg az ugatás kiváltója lehet*
- Üdv! *köszönti bizonytalanul* Ki... ki engedett be? *méregeti óvatosan az ismeretlent, vajon esetleg Viel ismerőse lehet-e, annak köszönhető a jelenléte a házban, bár a kutya viselkedéséből ítélve, ezt nem tartja túl valószínűnek*
- Árnyék, halkabban! Neked sem kéne itt lenned! Viel engedte meg, hogy begyere? Halkabban! *utasítja finoman rendre a kutyát, miközben körbepillant a folyosón, vajon a tündér itt van-e a közelben, és tudja-e, mi folyik itt pontosan.*
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-14 21:10:05
Üzenet elküldve: 2020-05-14 21:10:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Naty szobájában//
*Viel igyekszik segíteni Natalaydának, ahogy tud, de persze elég apró a termete hozzá, hogy a lányt támogassa. Azt látja, hogy meg szeretne mosakodni, ha teheti, közelebb is tolja hozzá a tálat, hogy minél kevesebb energiát emésszen fel a művelet, és egy megnedvesített törölközővel ő maga is megpróbálja megtisztítani a lány arcát, nyakát, aztán ha nagyjából végzett, megszárítkozni is segít. És levetkőzni is, persze amennyire az ember lánynak nem tolakodó a gesztus.*
- Régen ápolgattam másokat. Főleg gyerekeket. *Meséli, csak hogy megindokolja, miért nem kell előtte senkinek szégyenlősnek lennie.* Édesanyám gyógyító. Ha egy kicsit erőre kapsz, majd pancsolsz egy nagyot egy rendes dézsában, vagy kint a tóban. Biztosan jól érzed majd itt magad!
*Azt nem gondolná, hogy Eeyr neve ilyen nyugalmat ébreszt a betegben, de mindig örömteli találkozás az ilyen, mikor másvalaki is értékeli a Fény Úrnőjének erejét. Viel úgy mosolyodik el Natalayda válaszára, mintha valami szép ajándékot kapott volna – az ő olvasatában azt kapott. A híres Abogr mester említése pedig rejtélyes izgalmat ébreszt benne, de nem mutatja annak jelét, mennyire csodálja a mágiát. Az ágy szélére telepedve végighallgatja a lány szavait, és megvárja, míg teljesen lecsukódik a szeme. Magában elmond egy imát a démonokkal küzdő társért. Legyen igaza.*
- Pihenj csak, Natalayda, itt biztonságban vagy. *Mondja neki, ahogy annak idején az apróságoknak mondta. A felnőttek és a gyerekek pontosan ugyanúgy alszanak... Ezután még tesz-vesz egy kicsit a szobában, rendet rak, vizet cserél, és kitesz egy pohárral a lányak, hátha megszomjazik. Hacsak nincs még valami mondanivalója, mellette olvasgat egy ideig, amikor lemegy a nap, ő is elbóbiskol egy széken. Ezüst haja megcsillan a holdak fényében.*
//Napváltás//
*Viel az éjszaka többször is felébredt, és egy-egy pillantással felmérte Natalayda állapotát, esetleg, ha elfogyott, töltött még neki vizet a pohárba. Ha semmi komplikáció nem történt, még mindig a szobában ébred, nagyot nyújtózik, és úgy dönt, keres valami harapnivalót a konyhában, vagy elkészíti azt a finom levest, amit annyiszor emlegetett már.*
//All'Ynthriéna//
//Tiszta lappal//
//Nyílt//
*Miközben Viel a konyhában tesz-vesz az épületben, a szekrények mélyén pakolgatva, a nagy csörömpölés mellett észre sem veszi, hogy odakint vendégük akadt. Nem úgy a hűséges fekete hátaskutyája, Árnyék, aki, bár hatalmas termete miatt sokat eszik, hűséges járőrként szolgál rá a betevőjére. Becsületére legyen mondva, hogy néha ő is szokott aludni, és most is lemaradt az akció feléről, miközben az ajtó mellett szunyókált, ám mikor nem várt vendégük az istálló után az ajtó felé indul, valami elemi ösztön által észreveszi, hogy turpisság van a levegőben (meg valaki másnak az illata is megcsapja az orrát). A félelf lány arra lehet figyelmes, hogy nagy csattogással-csörtetéssel egy óriási, fekete, puha bundás szőrmók caplat közé és az ajtó közé a folyosó közepén, megveti mackólábait. Bár az elejét és a hátulját általában nehéz lenne megkülönböztetni, most egyértelműen a harapós fele van Ally felé, mert dörgedelmeset ugat. Ha tekintete nem is, mert nem látszik, de a gesztusai egyértelműen azt üzenik, hogy belépni tilos.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.14 21:13:49
*Viel igyekszik segíteni Natalaydának, ahogy tud, de persze elég apró a termete hozzá, hogy a lányt támogassa. Azt látja, hogy meg szeretne mosakodni, ha teheti, közelebb is tolja hozzá a tálat, hogy minél kevesebb energiát emésszen fel a művelet, és egy megnedvesített törölközővel ő maga is megpróbálja megtisztítani a lány arcát, nyakát, aztán ha nagyjából végzett, megszárítkozni is segít. És levetkőzni is, persze amennyire az ember lánynak nem tolakodó a gesztus.*
- Régen ápolgattam másokat. Főleg gyerekeket. *Meséli, csak hogy megindokolja, miért nem kell előtte senkinek szégyenlősnek lennie.* Édesanyám gyógyító. Ha egy kicsit erőre kapsz, majd pancsolsz egy nagyot egy rendes dézsában, vagy kint a tóban. Biztosan jól érzed majd itt magad!
*Azt nem gondolná, hogy Eeyr neve ilyen nyugalmat ébreszt a betegben, de mindig örömteli találkozás az ilyen, mikor másvalaki is értékeli a Fény Úrnőjének erejét. Viel úgy mosolyodik el Natalayda válaszára, mintha valami szép ajándékot kapott volna – az ő olvasatában azt kapott. A híres Abogr mester említése pedig rejtélyes izgalmat ébreszt benne, de nem mutatja annak jelét, mennyire csodálja a mágiát. Az ágy szélére telepedve végighallgatja a lány szavait, és megvárja, míg teljesen lecsukódik a szeme. Magában elmond egy imát a démonokkal küzdő társért. Legyen igaza.*
- Pihenj csak, Natalayda, itt biztonságban vagy. *Mondja neki, ahogy annak idején az apróságoknak mondta. A felnőttek és a gyerekek pontosan ugyanúgy alszanak... Ezután még tesz-vesz egy kicsit a szobában, rendet rak, vizet cserél, és kitesz egy pohárral a lányak, hátha megszomjazik. Hacsak nincs még valami mondanivalója, mellette olvasgat egy ideig, amikor lemegy a nap, ő is elbóbiskol egy széken. Ezüst haja megcsillan a holdak fényében.*
//Napváltás//
*Viel az éjszaka többször is felébredt, és egy-egy pillantással felmérte Natalayda állapotát, esetleg, ha elfogyott, töltött még neki vizet a pohárba. Ha semmi komplikáció nem történt, még mindig a szobában ébred, nagyot nyújtózik, és úgy dönt, keres valami harapnivalót a konyhában, vagy elkészíti azt a finom levest, amit annyiszor emlegetett már.*
//All'Ynthriéna//
//Tiszta lappal//
//Nyílt//
*Miközben Viel a konyhában tesz-vesz az épületben, a szekrények mélyén pakolgatva, a nagy csörömpölés mellett észre sem veszi, hogy odakint vendégük akadt. Nem úgy a hűséges fekete hátaskutyája, Árnyék, aki, bár hatalmas termete miatt sokat eszik, hűséges járőrként szolgál rá a betevőjére. Becsületére legyen mondva, hogy néha ő is szokott aludni, és most is lemaradt az akció feléről, miközben az ajtó mellett szunyókált, ám mikor nem várt vendégük az istálló után az ajtó felé indul, valami elemi ösztön által észreveszi, hogy turpisság van a levegőben (meg valaki másnak az illata is megcsapja az orrát). A félelf lány arra lehet figyelmes, hogy nagy csattogással-csörtetéssel egy óriási, fekete, puha bundás szőrmók caplat közé és az ajtó közé a folyosó közepén, megveti mackólábait. Bár az elejét és a hátulját általában nehéz lenne megkülönböztetni, most egyértelműen a harapós fele van Ally felé, mert dörgedelmeset ugat. Ha tekintete nem is, mert nem látszik, de a gesztusai egyértelműen azt üzenik, hogy belépni tilos.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.14 21:13:49
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-14 16:12:02
Üzenet elküldve: 2020-05-14 16:12:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tiszta lappal//
//Nyílt//
*A távolban feltűnik az ismerős kőépület, az Aranyszarvas Rend épülete. Nőttön nő, amint vágtázva közeledik hozzá, s néhány pillanat múlva már kibontakozik a körvonalakból az épület teljes elülső oldala. Előbb ügetésre fogja Ally a lovát, de mikor már elég közel van a rend "székhelyéhez", a tempót léptetéssé lassítja. Végül meg is állítja az állatot, s ő maga leugrik a nyeregből. Gyönyörű a táj, s szíve megtelik örömmel, hisz pár száz méter különbséggel a rend szomszédságában van a birtok, melyen született. Hazai terepen jár tehát, s többször megfordult már a szarvasosok közelében, de ténylegesen még nem tért be hozzájuk. Wollyt elsőnek a tóhoz vezeti, hogy ihasson belőle a hátasa, s csak eztán viszi az istállóba. Közben fejét forgatva szemlélődik. A tájban gyönyörködik. ~Igazán csodálatos vidék.~ Miután Wollyt lerendezi, az épület felé sétál, s közben is ide-oda járnak különös színű szemei. A kétszárnyú ajtón lép be, s kicsit tétován bolyong az épületen belül. Rövidesen rátalál egy teremre, melynek bútorzatát asztalok és székek alkotnak egy kemence és néhány hordó társaságában. S nincs is egyedül, mikor belép.*
- Szép napot mindenkinek!* Mondja mosolyogva.*
//Nyílt//
*A távolban feltűnik az ismerős kőépület, az Aranyszarvas Rend épülete. Nőttön nő, amint vágtázva közeledik hozzá, s néhány pillanat múlva már kibontakozik a körvonalakból az épület teljes elülső oldala. Előbb ügetésre fogja Ally a lovát, de mikor már elég közel van a rend "székhelyéhez", a tempót léptetéssé lassítja. Végül meg is állítja az állatot, s ő maga leugrik a nyeregből. Gyönyörű a táj, s szíve megtelik örömmel, hisz pár száz méter különbséggel a rend szomszédságában van a birtok, melyen született. Hazai terepen jár tehát, s többször megfordult már a szarvasosok közelében, de ténylegesen még nem tért be hozzájuk. Wollyt elsőnek a tóhoz vezeti, hogy ihasson belőle a hátasa, s csak eztán viszi az istállóba. Közben fejét forgatva szemlélődik. A tájban gyönyörködik. ~Igazán csodálatos vidék.~ Miután Wollyt lerendezi, az épület felé sétál, s közben is ide-oda járnak különös színű szemei. A kétszárnyú ajtón lép be, s kicsit tétován bolyong az épületen belül. Rövidesen rátalál egy teremre, melynek bútorzatát asztalok és székek alkotnak egy kemence és néhány hordó társaságában. S nincs is egyedül, mikor belép.*
- Szép napot mindenkinek!* Mondja mosolyogva.*
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-13 12:23:37
Üzenet elküldve: 2020-05-13 12:23:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Odabent//
//A legkönnyebb út//
- Jaja, valami olyasmi. De én mindig erdei kísértetnek hívtam. *Bólint Lau visszakérdezésére. Talán az a nőcsábító, szentfazék elf mondta mindig amúgy. A rohadék.*
- Nem teljesen, de nagyjából. Szerencsém volt és megszánt az erdei kísértet. Különben ott halok, az tuti. *Bólogat egyetértően. Ő is tudja, hogy nem sokon múlott akkor a sorsa. Nagyon köhögött, véreset köpött, a tüdeje nem volt akkor a legjobb formában. Abból is az erdőmélyiek gyógyították ki.
A következő kérdés megakasztja a válaszok sorát. Szárazat nyel, úgyhogy innia kell a kulacsból.*
- Szegről-végről. *Válaszolja egyáltalán nem magabiztosan, kerülve Lau tekintetét.*
- Nem láttam, de éreztem. *Kap az alkalmon, hogy elterelje a figyelmet Vadvédről.*
- Éreztem, hogy az erdei kísértet letekint rám, mindenhonnan és megszán. Megleckéztetett, de az életem nem vette el. *Ezt már roppant magabiztosan és komolyan mondja, a szeme csillog, ami az elfogyasztott bortól is simán lehet.
A lehetséges félreértésre csak legyint.*
- Seráfütty. *Nem gond, nem ismerheti mindenki annyira az erdőt, mint Sheni.*
- Nincsen senkim. Kölyökkorom óta egyedül élek, leszámítva pár alkalmat innen-onnan. *Nem szeretne visszatérni a vadvédi időkre, de úgy tűnik, nem tudja elkerülni a témát, amikor Lau rákérdez.*
- Igeeeen? *Kérdez vissza kínos mosollyal. Sejthette volna, hogy ha Mil'Ochass ilyen közel van, akkor Lau tudni fog róla, sőt, mint kiderül ismeri is őket. Lyz nevének említésére újra melege lesz és kirázza a hideg egyszerre.*
- Fut-futólag. Igen-igen-igen, ismerősen cseng a nevük. *Csücsörít, mintha az emlékeiben kutatna. Lyz a szíve csücske, akit elcsábított az a lombzabáló szenteskedő. Selest is ismerte, bár vele kevesebbet társalgott, de tudja, hogy az a pojáca kalóz-szabó volt a bikája.
Rendkívül örül, amikor Lau igent mond az újabb kulacs borra. Pedig már kettő benne van, amikor gyorsan kiissza a maradékot, hogy a hegyesfülű lány teletölthesse újra.*
- Tökre kedves vagy. *Mondja hálás mosollyal. A szavai már kezdenek kásásodni kicsit. De egész nap úton volt és csak azt a kicsit ette, amit Lau adott neki.
A fürdő említésére kicsit elhúzza a száját, kezében a zsákjával és az íjjal egyik lábáról a másikra álldogál zavartan.*
- Majd holnap lefürdök, ma már nem akarok még több galibát okozni. *Mondja zavart mosollyal. Nincs kedve fürdeni, bár lehet, hogy büdös, de ő nem érzi és elég régóta ilyen állapotban van.
Amikor az üres szobába érnek, hálás mosollyal néz körbe odabent. Az egyszerű berendezés neki sokkal több, mint amit az elmúlt hónapokban láthatott. Neki avar volt az ágya és hasonlók, ez meg itt az istenek földje.*
- Nem-nem, mindenem megvan. *Emeli fel teli kulacsát, megrázva benne a bort. Neki estére ennél több nem is kell, de tényleg.
Belép és leteszi a cuccait a földre az ablak alá. Még kicsit forog, mintha nem tudná, mihez kezdjen, majd Laura néz.*
- Nagyon köszönöm. *Szavai halkan és hálásan csengenek. Komoly és őszinte, teljesen más, mint eddig.*
- Jó éjt. *Köszön el és ha Lau magára hagyja, becsukja az ajtót és nekikezd levetkőzni. A ruháit az ágy mellé dobja, a hátizsákjára, lerúgja a csizmáját és elterül az ágyon, hasán fogja a kulacsot és bele-beleiszik.
Mire a kulacs végére ér, teljesen ellazul és be is csiccsent, de akkorra mindegy már. Lehet az ágy, a kényelem vagy csak a bor, de kisvártatva hangos horkolás hallatszik ki Sheni szobájából, aki olyat alszik, mint amit nagyon régóta nem.*
//A legkönnyebb út//
- Jaja, valami olyasmi. De én mindig erdei kísértetnek hívtam. *Bólint Lau visszakérdezésére. Talán az a nőcsábító, szentfazék elf mondta mindig amúgy. A rohadék.*
- Nem teljesen, de nagyjából. Szerencsém volt és megszánt az erdei kísértet. Különben ott halok, az tuti. *Bólogat egyetértően. Ő is tudja, hogy nem sokon múlott akkor a sorsa. Nagyon köhögött, véreset köpött, a tüdeje nem volt akkor a legjobb formában. Abból is az erdőmélyiek gyógyították ki.
A következő kérdés megakasztja a válaszok sorát. Szárazat nyel, úgyhogy innia kell a kulacsból.*
- Szegről-végről. *Válaszolja egyáltalán nem magabiztosan, kerülve Lau tekintetét.*
- Nem láttam, de éreztem. *Kap az alkalmon, hogy elterelje a figyelmet Vadvédről.*
- Éreztem, hogy az erdei kísértet letekint rám, mindenhonnan és megszán. Megleckéztetett, de az életem nem vette el. *Ezt már roppant magabiztosan és komolyan mondja, a szeme csillog, ami az elfogyasztott bortól is simán lehet.
A lehetséges félreértésre csak legyint.*
- Seráfütty. *Nem gond, nem ismerheti mindenki annyira az erdőt, mint Sheni.*
- Nincsen senkim. Kölyökkorom óta egyedül élek, leszámítva pár alkalmat innen-onnan. *Nem szeretne visszatérni a vadvédi időkre, de úgy tűnik, nem tudja elkerülni a témát, amikor Lau rákérdez.*
- Igeeeen? *Kérdez vissza kínos mosollyal. Sejthette volna, hogy ha Mil'Ochass ilyen közel van, akkor Lau tudni fog róla, sőt, mint kiderül ismeri is őket. Lyz nevének említésére újra melege lesz és kirázza a hideg egyszerre.*
- Fut-futólag. Igen-igen-igen, ismerősen cseng a nevük. *Csücsörít, mintha az emlékeiben kutatna. Lyz a szíve csücske, akit elcsábított az a lombzabáló szenteskedő. Selest is ismerte, bár vele kevesebbet társalgott, de tudja, hogy az a pojáca kalóz-szabó volt a bikája.
Rendkívül örül, amikor Lau igent mond az újabb kulacs borra. Pedig már kettő benne van, amikor gyorsan kiissza a maradékot, hogy a hegyesfülű lány teletölthesse újra.*
- Tökre kedves vagy. *Mondja hálás mosollyal. A szavai már kezdenek kásásodni kicsit. De egész nap úton volt és csak azt a kicsit ette, amit Lau adott neki.
A fürdő említésére kicsit elhúzza a száját, kezében a zsákjával és az íjjal egyik lábáról a másikra álldogál zavartan.*
- Majd holnap lefürdök, ma már nem akarok még több galibát okozni. *Mondja zavart mosollyal. Nincs kedve fürdeni, bár lehet, hogy büdös, de ő nem érzi és elég régóta ilyen állapotban van.
Amikor az üres szobába érnek, hálás mosollyal néz körbe odabent. Az egyszerű berendezés neki sokkal több, mint amit az elmúlt hónapokban láthatott. Neki avar volt az ágya és hasonlók, ez meg itt az istenek földje.*
- Nem-nem, mindenem megvan. *Emeli fel teli kulacsát, megrázva benne a bort. Neki estére ennél több nem is kell, de tényleg.
Belép és leteszi a cuccait a földre az ablak alá. Még kicsit forog, mintha nem tudná, mihez kezdjen, majd Laura néz.*
- Nagyon köszönöm. *Szavai halkan és hálásan csengenek. Komoly és őszinte, teljesen más, mint eddig.*
- Jó éjt. *Köszön el és ha Lau magára hagyja, becsukja az ajtót és nekikezd levetkőzni. A ruháit az ágy mellé dobja, a hátizsákjára, lerúgja a csizmáját és elterül az ágyon, hasán fogja a kulacsot és bele-beleiszik.
Mire a kulacs végére ér, teljesen ellazul és be is csiccsent, de akkorra mindegy már. Lehet az ágy, a kényelem vagy csak a bor, de kisvártatva hangos horkolás hallatszik ki Sheni szobájából, aki olyat alszik, mint amit nagyon régóta nem.*
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-12 01:06:13
Üzenet elküldve: 2020-05-12 01:06:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Naty szobájában//
- Értem *tűnődik Viel válaszán, hogy csupán valaki kopogott. *
- Árnyék? *ismétli csendesen, hogy minden szót elméjébe véssen, és remélhetőleg meg is marad másnapig majd. ~Óriás kutya, aki megvéd. Az jó.~ Ám akaratlan azok a hegyes fülű négylábú dögök jutnak eszébe, s szárazat nyel ahogy végigfut rajta a gondolat.
Őszintén aggódik a berendezés az ágynemű miatt, amit nem szeretne összekoszolni, így ha megérkezik a kancsó, megpróbál a mosdótálhoz botorkálni, s legalább arcot mosni. Nyakát, kezeit is, aztán széjjel szabdalt ruháját próbálja lefejteni magáról.*
- Segítenél? Kérlek *néz esdeklőn Vielre. Ha teheti nem fekszik ágyba koszosan, s az sem érdekli, ha mások fedetlenül látják. Vieltől nem tart a doki korábban szintén segített neki, és csak azt nem látott rajta amit nem akart, így a jelen helyzetben ez már Natalaydát legkevésbé sem érdekli. Ám leginkább felsőtestet tud csak mosni, már ha a ruháját sikerül vállairól lefelé hajtani. Arca immár tiszta porcelán, szemöldöke fölött egy világosabb heg bújik csupán, mely nem csúfítja ám emlékezteti a városi eseményekre. Haja még mindig szürke inkább, de a szőke szépség sebei immár rossz emlékek, a por pedig szemenként kavarog a tálban. Amikor lábaira veti szemeit, rájön, hogy ez reménytelen vállalkozás, s kénytelen lesz ennyiben hagyni a dolgot. Egy kancsó víz nem elég, ám arra talán igen, hogy kevesebb kárt okozzon az ágyneműben. Ereje is újra fogytán van, így megelégszik azzal amit eddig is kapott és ha segítséggel, vagy anélkül visszatelepedne az ágy szélére, ahol lefejti a maradék ruhát, s maga elé húzza a takarót, hogy Vielt ne hozza ennél is nagyobb zavarba.*
- Köszönöm. *A vizet, s ha segítséget kap, azt is egyben köszöni meg, ám egyre többször kerül figyelme a zsákja felé, ha nincs más alvásra használható textil a környéken, miközben kérdéseire választ kap, hogy hol is van ő most pontosan.*
- Igen, Eeyrnek hála *bólogat, s bár talán nem látszik, Eeyr említése megnyugvással tölti el. Eeyr megsegítette már őket, s ha itt az ő hívei élnek, akkor nyugodtan fogja álomra hajtani a fejét.*
- Én? *Eeyr felőli gondolataiból Viel kérdése zökkenti ki, s talán kissé álmatag a reakciója, azért válaszol.*
- Abogr mester tornyától jövök. *Hangja csendes kissé reszelős, álmatag*
- Az ingovány felől. Egy barátom démonokat ment ölni, a karavánpihenőhöz de én eljöttem.
~cserben hagytam~
- Csak hátráltatnám. De tud magára vigyázni
~és ha nem?~
- Nagyon jó mágus, csak
~féltem~
- A városba tartottam és nem tudom, hogyan kerültem ide *Elájult, vagy elaludt, maga sem tudná megmondani, és azt sem hogy hol érte az eszméletlenség. A doki asztalán tért magához, így talán jobban érthető, hogy nem tudja merre van az arra. Vagy Arthenior.
Hangja egyre gyengébben szól, pillája egyre lassabban csukódik-nyílik.*
- Értem *tűnődik Viel válaszán, hogy csupán valaki kopogott. *
- Árnyék? *ismétli csendesen, hogy minden szót elméjébe véssen, és remélhetőleg meg is marad másnapig majd. ~Óriás kutya, aki megvéd. Az jó.~ Ám akaratlan azok a hegyes fülű négylábú dögök jutnak eszébe, s szárazat nyel ahogy végigfut rajta a gondolat.
Őszintén aggódik a berendezés az ágynemű miatt, amit nem szeretne összekoszolni, így ha megérkezik a kancsó, megpróbál a mosdótálhoz botorkálni, s legalább arcot mosni. Nyakát, kezeit is, aztán széjjel szabdalt ruháját próbálja lefejteni magáról.*
- Segítenél? Kérlek *néz esdeklőn Vielre. Ha teheti nem fekszik ágyba koszosan, s az sem érdekli, ha mások fedetlenül látják. Vieltől nem tart a doki korábban szintén segített neki, és csak azt nem látott rajta amit nem akart, így a jelen helyzetben ez már Natalaydát legkevésbé sem érdekli. Ám leginkább felsőtestet tud csak mosni, már ha a ruháját sikerül vállairól lefelé hajtani. Arca immár tiszta porcelán, szemöldöke fölött egy világosabb heg bújik csupán, mely nem csúfítja ám emlékezteti a városi eseményekre. Haja még mindig szürke inkább, de a szőke szépség sebei immár rossz emlékek, a por pedig szemenként kavarog a tálban. Amikor lábaira veti szemeit, rájön, hogy ez reménytelen vállalkozás, s kénytelen lesz ennyiben hagyni a dolgot. Egy kancsó víz nem elég, ám arra talán igen, hogy kevesebb kárt okozzon az ágyneműben. Ereje is újra fogytán van, így megelégszik azzal amit eddig is kapott és ha segítséggel, vagy anélkül visszatelepedne az ágy szélére, ahol lefejti a maradék ruhát, s maga elé húzza a takarót, hogy Vielt ne hozza ennél is nagyobb zavarba.*
- Köszönöm. *A vizet, s ha segítséget kap, azt is egyben köszöni meg, ám egyre többször kerül figyelme a zsákja felé, ha nincs más alvásra használható textil a környéken, miközben kérdéseire választ kap, hogy hol is van ő most pontosan.*
- Igen, Eeyrnek hála *bólogat, s bár talán nem látszik, Eeyr említése megnyugvással tölti el. Eeyr megsegítette már őket, s ha itt az ő hívei élnek, akkor nyugodtan fogja álomra hajtani a fejét.*
- Én? *Eeyr felőli gondolataiból Viel kérdése zökkenti ki, s talán kissé álmatag a reakciója, azért válaszol.*
- Abogr mester tornyától jövök. *Hangja csendes kissé reszelős, álmatag*
- Az ingovány felől. Egy barátom démonokat ment ölni, a karavánpihenőhöz de én eljöttem.
~cserben hagytam~
- Csak hátráltatnám. De tud magára vigyázni
~és ha nem?~
- Nagyon jó mágus, csak
~féltem~
- A városba tartottam és nem tudom, hogyan kerültem ide *Elájult, vagy elaludt, maga sem tudná megmondani, és azt sem hogy hol érte az eszméletlenség. A doki asztalán tért magához, így talán jobban érthető, hogy nem tudja merre van az arra. Vagy Arthenior.
Hangja egyre gyengébben szól, pillája egyre lassabban csukódik-nyílik.*
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-11 22:26:00
Üzenet elküldve: 2020-05-11 22:26:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Odabent//
//A legkönnyebb út//
- Az Erdő szíve? *kérdez vissza töprengve, ismerős neki a kifejezés, biztos benne, hogy hallotta már valahol korábban, még ha jelen pillanatban nem is tudja hová tenni a dolgot, így egyelőre csak némán, és egyre jobban elkerekedő szemekkel bámulja Shent, ahogy a férfi tovább ecseteli a kalandjait* Fél tucat lupus? És egy darabban megúsztad? *képed el teljesen a történet hallatán, hihetetlennek tartva, hogy a férfi még életben van egy ilyen találkozás után az erdő lakóival*
- Ó, nahát! Ismered a vadvédieket? *hökken meg ismét, bár ezúttal sokkal inkább lelkesedés, mint félelem vegyül a hangjába, bár úgy érzi, a történetnek erre a részére visszatérhetnek máskor is, most inkább a folytatásra kíváncsi, vajon hogy lehet, hogy Shen itt ül előtte és látszólag semmi baja egy ilyen kaland után*
- Láttál is valamit? Nem is tudom, valami jelenést, vagy ilyesmit? *kíváncsiskodik lelkesen, remélve, hogy a férfi nem találja majd túlzottan tolakodónak a viselkedését* Nagyon nagy szerencséd volt, hogy megtaláltak téged! *vonja le a következtetést a történet végén, úgy vélve, akár valami istenség mentette meg Shent, akár csak a véletlen, mindenképp nagy segítségükre lehet, ha velük tart majd a kis erdei kirándulásukra* Örülök, hogy nem esett nagy bajod! *teszi hozzá halvány mosoly kíséretében, észre sem véve, hogy feszült figyelmében kissé előredőlt ültében, míg Shent hallgatta*
- Ó, ezt nem tudtam... akkor bizonyára félreértettem valamit. *hanyatlik hátra a székre csalódottan, hisz ismét csak bebizonyosodik, az erdő lakóit illetően sok hiányossága van még, de reméli, Shen segít majd, hogy kiegészítse a tudását ezen a téren*
- Van... öhm... van családod, rokonaid valahol? *kérdez rá bizonytalanul, hisz a férfi elbeszéléséből nem derül ki egyértelműen, vajon a szüleivel élt-e ezeken a helyeken, vagy magára volt utalva már egészen kiskorától kezdve*
- Azt mondtad, Vadvédben is laktál. Tudod, hogy egy részük itt lakik a közelben? Mil'Ochassnak hívják a helyet, ahol letelepedtek. *kezd el cseverészni, hogy másfelé terelje a témát, ha az előző kérdés esetleg túlságosan tolakodó lett volna, és Shen nem akarna válaszolni rá* Ismersz egy bizonyos Lyzendrát? Na és Selest? *kérdezi előbb érdeklődve, majd kissé szomorkásabb hangnemben, hisz nem szívesen közölné a rossz hírt Shennel, ha esetleg Selessel jóban lettek volna. A kellemes beszélgetés azonban nem tart sokáig, hisz későre jár már az idő, és még Natyra is rá szeretne nézni lefekvés előtt, nincs-e szüksége esetleg valamire*
- Legyen. *adja be a derekát fejcsóválva, halvány mosollyal, amiért oly sok lehetőség közepette Shen ismét csak egy kis bort szeretne, de hát még csak most találkoztak, úgy véli, nem ez a legalkalmasabb pillanat sem a kioktatásra, sem a győzködésre, hogy a túl sok alkohol nem tesz túl jót neki*
- Ugyan, nem tartasz fel. *jegyzi meg halvány mosollyal, hiszen bár ez nem teljesen igaz, nem szeretné, ha Shen rosszul érezné magát, amiért csak úgy rájuk tört*
- Arra van a fürdő, erre pedig a szobák. *biccenti meg a fejét előbb jobbra, majd balra, ahogy kilépnek a konyhából, majd el is indul a mondott irányba, hogy ha a férfi követi őt, akkor nemsokára kitárja előtte egy üres szoba ajtaját*
- Remélem, megfelel majd. *pillant kissé félve Shenre, hisz a szobában korábban nem lakott senki, így berendezése is igencsak egyszerű, egy ágy, egy asztal és egy mosdótál* Szólj nyugodtan, ha még bármi kellene! *ajánlja fel, esélyt adva a férfinak, hogy most azonnal éljen a lehetőséggel, ha szeretne, ha azonban nincs több kérdés, akkor magára hagyja, hogy kipihenhesse magát, míg ő a ház többi lakója után néz, mielőtt ő maga is nyugovóra térne.*
//A legkönnyebb út//
- Az Erdő szíve? *kérdez vissza töprengve, ismerős neki a kifejezés, biztos benne, hogy hallotta már valahol korábban, még ha jelen pillanatban nem is tudja hová tenni a dolgot, így egyelőre csak némán, és egyre jobban elkerekedő szemekkel bámulja Shent, ahogy a férfi tovább ecseteli a kalandjait* Fél tucat lupus? És egy darabban megúsztad? *képed el teljesen a történet hallatán, hihetetlennek tartva, hogy a férfi még életben van egy ilyen találkozás után az erdő lakóival*
- Ó, nahát! Ismered a vadvédieket? *hökken meg ismét, bár ezúttal sokkal inkább lelkesedés, mint félelem vegyül a hangjába, bár úgy érzi, a történetnek erre a részére visszatérhetnek máskor is, most inkább a folytatásra kíváncsi, vajon hogy lehet, hogy Shen itt ül előtte és látszólag semmi baja egy ilyen kaland után*
- Láttál is valamit? Nem is tudom, valami jelenést, vagy ilyesmit? *kíváncsiskodik lelkesen, remélve, hogy a férfi nem találja majd túlzottan tolakodónak a viselkedését* Nagyon nagy szerencséd volt, hogy megtaláltak téged! *vonja le a következtetést a történet végén, úgy vélve, akár valami istenség mentette meg Shent, akár csak a véletlen, mindenképp nagy segítségükre lehet, ha velük tart majd a kis erdei kirándulásukra* Örülök, hogy nem esett nagy bajod! *teszi hozzá halvány mosoly kíséretében, észre sem véve, hogy feszült figyelmében kissé előredőlt ültében, míg Shent hallgatta*
- Ó, ezt nem tudtam... akkor bizonyára félreértettem valamit. *hanyatlik hátra a székre csalódottan, hisz ismét csak bebizonyosodik, az erdő lakóit illetően sok hiányossága van még, de reméli, Shen segít majd, hogy kiegészítse a tudását ezen a téren*
- Van... öhm... van családod, rokonaid valahol? *kérdez rá bizonytalanul, hisz a férfi elbeszéléséből nem derül ki egyértelműen, vajon a szüleivel élt-e ezeken a helyeken, vagy magára volt utalva már egészen kiskorától kezdve*
- Azt mondtad, Vadvédben is laktál. Tudod, hogy egy részük itt lakik a közelben? Mil'Ochassnak hívják a helyet, ahol letelepedtek. *kezd el cseverészni, hogy másfelé terelje a témát, ha az előző kérdés esetleg túlságosan tolakodó lett volna, és Shen nem akarna válaszolni rá* Ismersz egy bizonyos Lyzendrát? Na és Selest? *kérdezi előbb érdeklődve, majd kissé szomorkásabb hangnemben, hisz nem szívesen közölné a rossz hírt Shennel, ha esetleg Selessel jóban lettek volna. A kellemes beszélgetés azonban nem tart sokáig, hisz későre jár már az idő, és még Natyra is rá szeretne nézni lefekvés előtt, nincs-e szüksége esetleg valamire*
- Legyen. *adja be a derekát fejcsóválva, halvány mosollyal, amiért oly sok lehetőség közepette Shen ismét csak egy kis bort szeretne, de hát még csak most találkoztak, úgy véli, nem ez a legalkalmasabb pillanat sem a kioktatásra, sem a győzködésre, hogy a túl sok alkohol nem tesz túl jót neki*
- Ugyan, nem tartasz fel. *jegyzi meg halvány mosollyal, hiszen bár ez nem teljesen igaz, nem szeretné, ha Shen rosszul érezné magát, amiért csak úgy rájuk tört*
- Arra van a fürdő, erre pedig a szobák. *biccenti meg a fejét előbb jobbra, majd balra, ahogy kilépnek a konyhából, majd el is indul a mondott irányba, hogy ha a férfi követi őt, akkor nemsokára kitárja előtte egy üres szoba ajtaját*
- Remélem, megfelel majd. *pillant kissé félve Shenre, hisz a szobában korábban nem lakott senki, így berendezése is igencsak egyszerű, egy ágy, egy asztal és egy mosdótál* Szólj nyugodtan, ha még bármi kellene! *ajánlja fel, esélyt adva a férfinak, hogy most azonnal éljen a lehetőséggel, ha szeretne, ha azonban nincs több kérdés, akkor magára hagyja, hogy kipihenhesse magát, míg ő a ház többi lakója után néz, mielőtt ő maga is nyugovóra térne.*
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-08 18:42:42
Üzenet elküldve: 2020-05-08 18:42:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Odabent//
//A legkönnyebb út//
*Ha tisztában is vele, hogy a válaszkerülése átlátszó, hát úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Mivel Lau nem kérdez rá, így úgy érzi, hogy remekül elterelte a beszélgetést a számára kellemetlen témákról. Mert ő egy zseni.*
- Aha, persze. *Válaszol, ahogy megmozgatja a mellénye nyakát, mímelve, hogy melege van. Ás egy kicsit tényleg, mert a másfél kulacs bor kezdi kifejteni a hatását. Az ereiben lelassul a vér, a szíve is kevésbé kalapál és a pillantása is nyugodtabb lesz, az arca kisimul kissé. Persze ettől még az elmúlt napok nehézségének nyomai még rajta maradnak, csak kevésbé láthatóak.*
- Megértem. A világ szép, vagy legalábbis vannak szép helyei. *Meg pöcegödrei, de ezt inkább kihagyja. Lau igazán kedves és romlatlan teremtésnek tűnik, nem szeretné a kedvét szegni. Mondjuk a világnak ezen a kis elzárt, békés zugában bizonyosan remekül el lehet lenni.
Amikor a hegyesfülű lány rákérdez hitére, vagyis az erdei szellemre, akkor felismerés gyúl acélszürke szemeiben. A világban másképp szokták nevezni Erdőmélye szellemét, akit ő erdei kísértetként definiál.*
- Mármint az erdő szelleme, vagy az az Erdő Szíve... *Jegyzi meg keresgélve az emlékei között, hogy az a másik lombzabáló, az a szenteskedő fajta ott Erdőmélyén hogyan is nevezte.*
- Tudod, amikor először betévedtem az erdőbe, nem igazán hittem benne. Nem is nagyon érdekelt, meg beteg is voltam, ilyen tüdőbaj vagy mi. Köhögtem, mint állat. Aztán megyek a susnyásban, amikor morgást hallok. Féltucat lupusfulgur támadt rám és ott is maradok, ha a vadvédiek nem húznak ki a szarból... bocsánat, a bajból. *Javítja ki magát, kissé bele is élénkülve a történetbe.*
- Az egyik lupus kiütött, olyan volt, mintha villám hasított volna belén. Persze még sose csapott belém villám, de ha belém csapna, tuti olyan lenne. *Iszik egy jó nagy kortyot, mert a nagy mesélésben kiszáradt az ajka.*
- Nekem ott lett volna végem, mint a botnak, de akkor fohászkodni kezdtem az erdei kísértethez és úgy tűnik, akkor meghallgatott. Mert azok az erdei fickók megtaláltak és elvittek magukhoz. Meggyógyultam és sokáig velük éltem, de aztán szétszéledt a banda. *Észre sem veszi, hogy túl sokat árul el a múltjából. Ha közel van Mil'Ochass, akkor meglehet, hogy Lauék ápolnak valami viszonyt azokkal.*
- Lupusok? Itt? *Int értetlen képpel arra, amerre az erdőt sejti.*
- Azok igazán csak Erdőmélyén élnek. A lápvidék a természetes határ, ami nem engedi át őket, meg az irbiszeket, hogy ne egyék meg a város körüli edőkben bóklászókat. *Mondja szakértőként, mert amúgy ezt tudja. Frankón.*
- Hát. *Kezdi, megdörzsölve a tarkóját. Pedig háttal nem kezdünk mondatot.*
- Volt idő, amikor nem, mármint, amikor kis fiatal voltam. Aztán sokáig Erdőmélyén, aztán meg a kikötői erdőkben, mostanában. *Meséli és ez kivételesen igaz is.
Természetesen most szánt szándékkal teszi a hülyét, hogy valamennyire kerülje a számára kellemetlen témákat, de talán már kezd átesni a ló másik oldalára. De szerencsére eljutnak lassan a beszélgetés végéhez, azaz a maradás kérdéséhez. Amikor Lau megemlíti, hogy szóljon, ha bármire szüksége van, egy kiadós fürdés helyett más jut az eszébe először.*
- Ha kaphatnék még egy utolsó kulacs bort. *Mondja meglötykölve a lassan kiürülő kezében tartottat. Tudja, hogy már-már pofátlansággal határos a viselkedése, de a két kulacs bor megolajozta mindezt.
Ha megkapja, akkor összeszedi a cókmókját és elindulna.*
- Persze, menjünk. *Válaszolja a maga kis ágrólszakadt módján.*
- Nem szeretnélek feltartani, már így sokat kértem. *Mosolyog lassuló pillákkal.*
//A legkönnyebb út//
*Ha tisztában is vele, hogy a válaszkerülése átlátszó, hát úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Mivel Lau nem kérdez rá, így úgy érzi, hogy remekül elterelte a beszélgetést a számára kellemetlen témákról. Mert ő egy zseni.*
- Aha, persze. *Válaszol, ahogy megmozgatja a mellénye nyakát, mímelve, hogy melege van. Ás egy kicsit tényleg, mert a másfél kulacs bor kezdi kifejteni a hatását. Az ereiben lelassul a vér, a szíve is kevésbé kalapál és a pillantása is nyugodtabb lesz, az arca kisimul kissé. Persze ettől még az elmúlt napok nehézségének nyomai még rajta maradnak, csak kevésbé láthatóak.*
- Megértem. A világ szép, vagy legalábbis vannak szép helyei. *Meg pöcegödrei, de ezt inkább kihagyja. Lau igazán kedves és romlatlan teremtésnek tűnik, nem szeretné a kedvét szegni. Mondjuk a világnak ezen a kis elzárt, békés zugában bizonyosan remekül el lehet lenni.
Amikor a hegyesfülű lány rákérdez hitére, vagyis az erdei szellemre, akkor felismerés gyúl acélszürke szemeiben. A világban másképp szokták nevezni Erdőmélye szellemét, akit ő erdei kísértetként definiál.*
- Mármint az erdő szelleme, vagy az az Erdő Szíve... *Jegyzi meg keresgélve az emlékei között, hogy az a másik lombzabáló, az a szenteskedő fajta ott Erdőmélyén hogyan is nevezte.*
- Tudod, amikor először betévedtem az erdőbe, nem igazán hittem benne. Nem is nagyon érdekelt, meg beteg is voltam, ilyen tüdőbaj vagy mi. Köhögtem, mint állat. Aztán megyek a susnyásban, amikor morgást hallok. Féltucat lupusfulgur támadt rám és ott is maradok, ha a vadvédiek nem húznak ki a szarból... bocsánat, a bajból. *Javítja ki magát, kissé bele is élénkülve a történetbe.*
- Az egyik lupus kiütött, olyan volt, mintha villám hasított volna belén. Persze még sose csapott belém villám, de ha belém csapna, tuti olyan lenne. *Iszik egy jó nagy kortyot, mert a nagy mesélésben kiszáradt az ajka.*
- Nekem ott lett volna végem, mint a botnak, de akkor fohászkodni kezdtem az erdei kísértethez és úgy tűnik, akkor meghallgatott. Mert azok az erdei fickók megtaláltak és elvittek magukhoz. Meggyógyultam és sokáig velük éltem, de aztán szétszéledt a banda. *Észre sem veszi, hogy túl sokat árul el a múltjából. Ha közel van Mil'Ochass, akkor meglehet, hogy Lauék ápolnak valami viszonyt azokkal.*
- Lupusok? Itt? *Int értetlen képpel arra, amerre az erdőt sejti.*
- Azok igazán csak Erdőmélyén élnek. A lápvidék a természetes határ, ami nem engedi át őket, meg az irbiszeket, hogy ne egyék meg a város körüli edőkben bóklászókat. *Mondja szakértőként, mert amúgy ezt tudja. Frankón.*
- Hát. *Kezdi, megdörzsölve a tarkóját. Pedig háttal nem kezdünk mondatot.*
- Volt idő, amikor nem, mármint, amikor kis fiatal voltam. Aztán sokáig Erdőmélyén, aztán meg a kikötői erdőkben, mostanában. *Meséli és ez kivételesen igaz is.
Természetesen most szánt szándékkal teszi a hülyét, hogy valamennyire kerülje a számára kellemetlen témákat, de talán már kezd átesni a ló másik oldalára. De szerencsére eljutnak lassan a beszélgetés végéhez, azaz a maradás kérdéséhez. Amikor Lau megemlíti, hogy szóljon, ha bármire szüksége van, egy kiadós fürdés helyett más jut az eszébe először.*
- Ha kaphatnék még egy utolsó kulacs bort. *Mondja meglötykölve a lassan kiürülő kezében tartottat. Tudja, hogy már-már pofátlansággal határos a viselkedése, de a két kulacs bor megolajozta mindezt.
Ha megkapja, akkor összeszedi a cókmókját és elindulna.*
- Persze, menjünk. *Válaszolja a maga kis ágrólszakadt módján.*
- Nem szeretnélek feltartani, már így sokat kértem. *Mosolyog lassuló pillákkal.*
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-07 21:56:57
Üzenet elküldve: 2020-05-07 21:56:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Odabent//
//A legkönnyebb út//
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy Shen látványosan kerüli a válaszadást a kérdésére, és bár nem érti miért, mindenesetre nem firtatja tovább a dolgot. Úgy véli, amíg nem árt vele senkinek, mindenkinek joga van a titkaihoz, és különben se azért invitálta be a férfit a házba, hogy részletes vallatásnak vesse alá*
- Meglehet, de szeretem a meleget. *jegyzi meg halvány mosollyal, hisz alapjában véve igencsak fázós természet, bár tisztában van vele, Shen csak próbálja terelni a témát*
- Majd egyszer, ha már itt végeztem. *bólint rá az utazásra* Szeretnék többet látni a világból, eddig még nem igazán volt lehetőségem rá... *folytatja apró kis sóhajjal, hisz szülőfaluján és Arthenioron kívül szinte még sehol sem járt. Az az érzése, ebben meglehetősen különbözhet Shentől, akárcsak abban, miben is hisznek*
- Erdei kísértet? Az meg micsoda? *kérdez vissza bizonytalanul, de egyben kíváncsian, hisz odahaza náluk csak a kisgyerekeket ijesztgették ilyesmivel, ám a férfi nem tűnik olyannak, aki még mindig ilyesmitől tartana, vagy egy percre is komolyan venné a kicsiknek szánt rémtörténeteket. ~Biztos látott valamit az erdőben... ~ vélekedik magában, remélve, hogy esetleg megtudhat majd pár részletet Shen korábbi kalandjairól*
- Ó, nahát! Úgy tűnik, gyakoriak errefelé a lupusok meg az irbiszek. Már mástól is hallottam róla, hogy találkozott velük az erdőben. *jegyzi meg csevegő hangon, ahogy eszébe jut egy korábbi beszélgetése Lyzzel, miközben lenyűgözve pillant Shenre, amiért ilyen jól kiismeri magát a vadonban* Hogy tanultál meg ennyi mindent az erdei állatokról? Mindig az erdőben éltél? *vizslatja kissé félrebillentett fejjel a férfit, azon töprengve, vajon aludt-e már valaha rendes házban, vagy eddig mindig a szabad ég alatt hajtotta álomra a fejét*
- Azon is segíthetünk! *mosolyodik el, miközben szinte le merné a fogadni, Shen néha szándékosan érti félre őt, csak hogy tréfával tudja elütni a dolgot* Igazán remek almás pitét tudok csinálni. Ha még holnap is itt leszel, talán te is megkóstolhatod! *folytatja jelentőségteljesen, még egy okot adva a férfinak a maradásra*
- Remek! *szélesedik ki a mosolya, amikor kiderül, sikerült meggyőzni Shent, és náluk tölti az éjszakát* Ugyan, igazán nincs mit! Szólj, ha még szükséged lenne valamire! *teszi hozzá, hisz az az érzése, amilyen tempóban a férfi iszik, hamarosan újra ki fog ürülni a kulacsa. Mikor azonban már biztos benne, hogy Shen végzett a vacsorával, óvatosan felemelkedik a székéről*
- Ha gondolod, megmutatom, melyik szobában tudod kipihenni magad! *ajánlja fel induláshoz készülődve, hiszen Vielt és Natyt se szeretné túlzottan sokáig megváratni, mihamarabb közölni akarja velük, hogy semmi okuk félni az új vendégtől, épp ellenkezőleg. ~Még a segítségünkre lehet a tudásával, ha tényleg itt marad egy kis ideig~ gondolja magában, remélve, hogy a próbaeste sikerrel fog zárulni mindenki számára.*
//A legkönnyebb út//
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy Shen látványosan kerüli a válaszadást a kérdésére, és bár nem érti miért, mindenesetre nem firtatja tovább a dolgot. Úgy véli, amíg nem árt vele senkinek, mindenkinek joga van a titkaihoz, és különben se azért invitálta be a férfit a házba, hogy részletes vallatásnak vesse alá*
- Meglehet, de szeretem a meleget. *jegyzi meg halvány mosollyal, hisz alapjában véve igencsak fázós természet, bár tisztában van vele, Shen csak próbálja terelni a témát*
- Majd egyszer, ha már itt végeztem. *bólint rá az utazásra* Szeretnék többet látni a világból, eddig még nem igazán volt lehetőségem rá... *folytatja apró kis sóhajjal, hisz szülőfaluján és Arthenioron kívül szinte még sehol sem járt. Az az érzése, ebben meglehetősen különbözhet Shentől, akárcsak abban, miben is hisznek*
- Erdei kísértet? Az meg micsoda? *kérdez vissza bizonytalanul, de egyben kíváncsian, hisz odahaza náluk csak a kisgyerekeket ijesztgették ilyesmivel, ám a férfi nem tűnik olyannak, aki még mindig ilyesmitől tartana, vagy egy percre is komolyan venné a kicsiknek szánt rémtörténeteket. ~Biztos látott valamit az erdőben... ~ vélekedik magában, remélve, hogy esetleg megtudhat majd pár részletet Shen korábbi kalandjairól*
- Ó, nahát! Úgy tűnik, gyakoriak errefelé a lupusok meg az irbiszek. Már mástól is hallottam róla, hogy találkozott velük az erdőben. *jegyzi meg csevegő hangon, ahogy eszébe jut egy korábbi beszélgetése Lyzzel, miközben lenyűgözve pillant Shenre, amiért ilyen jól kiismeri magát a vadonban* Hogy tanultál meg ennyi mindent az erdei állatokról? Mindig az erdőben éltél? *vizslatja kissé félrebillentett fejjel a férfit, azon töprengve, vajon aludt-e már valaha rendes házban, vagy eddig mindig a szabad ég alatt hajtotta álomra a fejét*
- Azon is segíthetünk! *mosolyodik el, miközben szinte le merné a fogadni, Shen néha szándékosan érti félre őt, csak hogy tréfával tudja elütni a dolgot* Igazán remek almás pitét tudok csinálni. Ha még holnap is itt leszel, talán te is megkóstolhatod! *folytatja jelentőségteljesen, még egy okot adva a férfinak a maradásra*
- Remek! *szélesedik ki a mosolya, amikor kiderül, sikerült meggyőzni Shent, és náluk tölti az éjszakát* Ugyan, igazán nincs mit! Szólj, ha még szükséged lenne valamire! *teszi hozzá, hisz az az érzése, amilyen tempóban a férfi iszik, hamarosan újra ki fog ürülni a kulacsa. Mikor azonban már biztos benne, hogy Shen végzett a vacsorával, óvatosan felemelkedik a székéről*
- Ha gondolod, megmutatom, melyik szobában tudod kipihenni magad! *ajánlja fel induláshoz készülődve, hiszen Vielt és Natyt se szeretné túlzottan sokáig megváratni, mihamarabb közölni akarja velük, hogy semmi okuk félni az új vendégtől, épp ellenkezőleg. ~Még a segítségünkre lehet a tudásával, ha tényleg itt marad egy kis ideig~ gondolja magában, remélve, hogy a próbaeste sikerrel fog zárulni mindenki számára.*
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-06 10:07:51
Üzenet elküldve: 2020-05-06 10:07:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Odabent//
//A legkönnyebb út//
*Étel nélkül sokáig ellenne, de ital és azon belül is a bor vagy egyéb bódító hatású folyadék nélkül már nehezebben. Egész jól ment, míg Umon meg nem érkezett, vagyis nem futott bele, akitől végül kapott újra bort. Aztán a vidéki kúriában is kaptak és onnan újra visszatértek az emlékek, a rég bevált jó reflexek. Újra innia kellett. Talán ez űzte most ide, ebbe a kis idilli környezetbe. És most Lau mellett ül egy asztalnál. Lau nagyon szimpatikus és nem csak azért, mert kapott tőle bort.
Az elf lány viszont kapva kap a kiejtett szón és rákérdez Sheni céljára. Sheni egy nyikkanás kíséretében elhallgat és hogy időt nyerjen, átnyújtja a kulacsot és míg Lau újratölti, addig elkerekedett szemekkel, kétségbeesetten próbál kitalálni valami épkézláb választ.
Amikor az elf lány visszatér a kulaccsal, átveszi és bocsánatkérő mosollyal időt kérve beleiszik. A vizes megjegyzésre csak egy fejcsóválással felel.*
- Kiszáradt a torkom. *Vigyorog zavartan, majd megoldja köpenye rögzítőjét a vállán.*
- Nincs itt meleg? *Kérdi kínjában.
Szerencsére Lau témát vált a szántóföldekkel, így a hegyesfülű rákoncentrál arra.*
- Biztosan nagyon szép lehet, egyszer majd nézz el. Nem jártam ott, de azt mondják, nagyon szép. Az a sok... *gondolkodik.* szántőföld, meg... akármi. *Próbálja idétlen vigyorral leplezni zavarát.
A vadászathoz kapcsolódó kérdés már sokkal testhezállóbb és arra legalább tud válaszolni. Az arany kérdésére csak legyint.*
- Az erdő mindent megad, amire szükséged van. Csak okosan kell bánni vele és nem érhet baj. Én az erdei kísértetben hiszek, aki Erdőmélyén él, egy életre megtanultam, hogy tisztelni kell az erdőt. *Mindezt tőle szokatlan komolysággal ejti ki, de aki olyan tapasztalaton esik át, mint ő, az tudja, hogyan kezelje.
A vadak és különös állatok kérdésére is igenlően bólint.*
- Volt egy találkozásom lupusfulgurokkal, irbisszel és más erdőmélyi vadakkal. De ismerem az egyszerű erdő egyszerű vadjait is. Remekül tudom követni a nyomaikat. *Büszkén húzza ki magát képességei taglalása közben.
A marasztalásra szégyellősen elmosolyodik és inkább a kulacsába iszik. Kedves ettől a Lautól, hogy marasztalja és már-már hajlik is a dologra. Biztosan kellemes, minthogy Erdőmélyén az irbiszek elé vesse magát.*
- Én nem vagyok nehéz. *Lepődik meg és végignéz magán. Eléggé csont és bőr, hisz makkon nem lehet tartani az ideális súlyt.
A próbaestére újra elgondolkodik. Idejét sem tudja, mikor aludt ágyban. Az erdőben, szabad ég alatt vagy egy ágakból rakott sátor alatt éjszakázni az avaron nem épp a legkényelmesebb, de meg lehet szokni. Viszont a vetett ágy mégiscsak más színvonal. Halkan sóhajtva iszik újra a kulacsába. A bortól kellemesen elpilledt, most más a második kulacsot fogyasztja és azon a kis eledelen kívül, amit most Lautól kapott, nem sok van a gyomrában. Amit korábban evett azt a fogadó ablaka alatt hagyta.*
- Rendben. Áll az alku. *Mosolyog kisfiúsan. Mármint mintha ez alku lenne. Itt csak Lau ad, ő meg pofátlanul elfogadja.*
- Ömm... köszönöm, amúgy. A bort is. Meg mindent. *Mondja szokatlan komolysággal, acélszürke szemeiben megtört őszinteséggel.*
//A legkönnyebb út//
*Étel nélkül sokáig ellenne, de ital és azon belül is a bor vagy egyéb bódító hatású folyadék nélkül már nehezebben. Egész jól ment, míg Umon meg nem érkezett, vagyis nem futott bele, akitől végül kapott újra bort. Aztán a vidéki kúriában is kaptak és onnan újra visszatértek az emlékek, a rég bevált jó reflexek. Újra innia kellett. Talán ez űzte most ide, ebbe a kis idilli környezetbe. És most Lau mellett ül egy asztalnál. Lau nagyon szimpatikus és nem csak azért, mert kapott tőle bort.
Az elf lány viszont kapva kap a kiejtett szón és rákérdez Sheni céljára. Sheni egy nyikkanás kíséretében elhallgat és hogy időt nyerjen, átnyújtja a kulacsot és míg Lau újratölti, addig elkerekedett szemekkel, kétségbeesetten próbál kitalálni valami épkézláb választ.
Amikor az elf lány visszatér a kulaccsal, átveszi és bocsánatkérő mosollyal időt kérve beleiszik. A vizes megjegyzésre csak egy fejcsóválással felel.*
- Kiszáradt a torkom. *Vigyorog zavartan, majd megoldja köpenye rögzítőjét a vállán.*
- Nincs itt meleg? *Kérdi kínjában.
Szerencsére Lau témát vált a szántóföldekkel, így a hegyesfülű rákoncentrál arra.*
- Biztosan nagyon szép lehet, egyszer majd nézz el. Nem jártam ott, de azt mondják, nagyon szép. Az a sok... *gondolkodik.* szántőföld, meg... akármi. *Próbálja idétlen vigyorral leplezni zavarát.
A vadászathoz kapcsolódó kérdés már sokkal testhezállóbb és arra legalább tud válaszolni. Az arany kérdésére csak legyint.*
- Az erdő mindent megad, amire szükséged van. Csak okosan kell bánni vele és nem érhet baj. Én az erdei kísértetben hiszek, aki Erdőmélyén él, egy életre megtanultam, hogy tisztelni kell az erdőt. *Mindezt tőle szokatlan komolysággal ejti ki, de aki olyan tapasztalaton esik át, mint ő, az tudja, hogyan kezelje.
A vadak és különös állatok kérdésére is igenlően bólint.*
- Volt egy találkozásom lupusfulgurokkal, irbisszel és más erdőmélyi vadakkal. De ismerem az egyszerű erdő egyszerű vadjait is. Remekül tudom követni a nyomaikat. *Büszkén húzza ki magát képességei taglalása közben.
A marasztalásra szégyellősen elmosolyodik és inkább a kulacsába iszik. Kedves ettől a Lautól, hogy marasztalja és már-már hajlik is a dologra. Biztosan kellemes, minthogy Erdőmélyén az irbiszek elé vesse magát.*
- Én nem vagyok nehéz. *Lepődik meg és végignéz magán. Eléggé csont és bőr, hisz makkon nem lehet tartani az ideális súlyt.
A próbaestére újra elgondolkodik. Idejét sem tudja, mikor aludt ágyban. Az erdőben, szabad ég alatt vagy egy ágakból rakott sátor alatt éjszakázni az avaron nem épp a legkényelmesebb, de meg lehet szokni. Viszont a vetett ágy mégiscsak más színvonal. Halkan sóhajtva iszik újra a kulacsába. A bortól kellemesen elpilledt, most más a második kulacsot fogyasztja és azon a kis eledelen kívül, amit most Lautól kapott, nem sok van a gyomrában. Amit korábban evett azt a fogadó ablaka alatt hagyta.*
- Rendben. Áll az alku. *Mosolyog kisfiúsan. Mármint mintha ez alku lenne. Itt csak Lau ad, ő meg pofátlanul elfogadja.*
- Ömm... köszönöm, amúgy. A bort is. Meg mindent. *Mondja szokatlan komolysággal, acélszürke szemeiben megtört őszinteséggel.*
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-05 19:44:54
Üzenet elküldve: 2020-05-05 19:44:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Odabent//
//A legkönnyebb út//
*A megjegyzésre csak halványan elmosolyodik, az az érzése, a férfi sose ismerné be, de azért a bor is jobban esik neki, ha van mellé valami, amivel kissé megnyugtathatja a gyomrát. Bár azt ő is kénytelen belátni, hogy az ital határozottan gyorsabban fogy, mint az ennivaló. Az elsuttogott szavakat hallva csak szomorkásan mered maga el, bár szép a gondolat, mégis van benne valami végtelenül szívfájdító, amitől egy pillanatra álomszerűnek tűnik az egész, hiszen nem nézte ki ebből az inkább tréfás és jó kedélyű férfiból, hogy ilyen érzések kavarognak benne*
- A célod? *pislog kissé értetlenül a másikra, vajon mire is gondolhatott, hisz számára egyértelműen a békés élet a cél, és nem igazán jut eszébe más, amit végső soron bárki más akarhatna. A vigyor azonban elbizonytalanítja, nehezen tudja eldönteni, vajon még mindig komolyan beszél-e Shen, vagy csak tréfálkozik*
- Bort... igen... persze. *veszi át zavartan újra a kulacsot, hogy megtöltse* Bár talán egy kis víz jobbat tenne... *próbálkozik ismét, hogy meggyőzze a férfit, létezik más innivaló is a boron kívül, de szinte biztos benne, hogy ismét csak tiltakozásba fog ütközni Shen részéről*
- Á, értem. *biggyeszti le ajkait csalódottan, ahogy kiderül, a szántóföldek kimaradtak a férfi útvonalából* Tudod, arrafelé nőttem fel, de már régóta nem jártam ott. *indokolja meg röviden kérdezősködését, még ha a férfi nem is épp az a kíváncsi alkat*
- Meglepő kijelentés ez egy vadásztól. Azt hittem, az a lényege az egésznek, hogy aranyat keress vele, nem? *pillant meglepetten Shenre, ahogy a fizetség kerül szóba, és bár számára az csak könnyebbség, hogy a férfi nem az aranyakért segítene nekik, ha úgy döntene, itt marad, mégis kissé különösnek találja a dolgot, hisz nehezen tudja elképzelni, hogy az erdőben be tudna szerezni mindent, amire szüksége van, és sosem kéne vásárolni járnia*
- Ó, de kár! *sóhajt fel lemondóan ismét, az újabb információk hallatán, arra a következtetésre jutva magában, bizonyára épp költözés közben tévedt be hozzájuk Shen* Meg tudom érteni, hogy itt akarod hagyni a várost... de ahhoz nem kell Lihanechig, vagy még messzebb menned, hogy megszabadulj a gondjaidtól. *jegyzi meg óvatosan, feltételezve, hogy ha a férfi délről jön, akkor bizonyára észak felé, Lihanechbe vagy még messzebb tart, hogy ott telepedjen le*
- Hallottál róluk? Esetleg találkoztál is velük? *érdeklődik lelkesen, ahogy az erdőre terelődik a szó, hisz reméli, Shen tud pár hasznos tanáccsal szolgálni a számára, ami alapján eldöntheti, vajon érdemes-e egyáltalán belevágniuk a környék felfedezésébe, vagy sem*
- Mondjuk, örülnék neki, ha maradnál. *jegyzi meg bujkáló mosollyal, mikor úgy tűnik, a férfi hajlandónak mutatkozik arra, hogy újragondolja a terveit* Hidd el, sok nehéz természetű illető megfordult már erre, de eddig minddel megbirkóztunk. *folytatja tovább, miközben egy pillanatra szomorúság csillan meg a szemében, ahogy Aleimord jut az eszébe. Már régen nem látta a férfit és aggódik érte, vajon mi lehet vele*
- Mi lenne, ha a mai este amolyan próba lenne? Itt alszol a házban, holnapig pedig kiderül, ki mennyire bírja a másikat... *ajánlja fel, remélve, hogy ez a megoldás Shennek is kedvérevaló lesz.*
//A legkönnyebb út//
*A megjegyzésre csak halványan elmosolyodik, az az érzése, a férfi sose ismerné be, de azért a bor is jobban esik neki, ha van mellé valami, amivel kissé megnyugtathatja a gyomrát. Bár azt ő is kénytelen belátni, hogy az ital határozottan gyorsabban fogy, mint az ennivaló. Az elsuttogott szavakat hallva csak szomorkásan mered maga el, bár szép a gondolat, mégis van benne valami végtelenül szívfájdító, amitől egy pillanatra álomszerűnek tűnik az egész, hiszen nem nézte ki ebből az inkább tréfás és jó kedélyű férfiból, hogy ilyen érzések kavarognak benne*
- A célod? *pislog kissé értetlenül a másikra, vajon mire is gondolhatott, hisz számára egyértelműen a békés élet a cél, és nem igazán jut eszébe más, amit végső soron bárki más akarhatna. A vigyor azonban elbizonytalanítja, nehezen tudja eldönteni, vajon még mindig komolyan beszél-e Shen, vagy csak tréfálkozik*
- Bort... igen... persze. *veszi át zavartan újra a kulacsot, hogy megtöltse* Bár talán egy kis víz jobbat tenne... *próbálkozik ismét, hogy meggyőzze a férfit, létezik más innivaló is a boron kívül, de szinte biztos benne, hogy ismét csak tiltakozásba fog ütközni Shen részéről*
- Á, értem. *biggyeszti le ajkait csalódottan, ahogy kiderül, a szántóföldek kimaradtak a férfi útvonalából* Tudod, arrafelé nőttem fel, de már régóta nem jártam ott. *indokolja meg röviden kérdezősködését, még ha a férfi nem is épp az a kíváncsi alkat*
- Meglepő kijelentés ez egy vadásztól. Azt hittem, az a lényege az egésznek, hogy aranyat keress vele, nem? *pillant meglepetten Shenre, ahogy a fizetség kerül szóba, és bár számára az csak könnyebbség, hogy a férfi nem az aranyakért segítene nekik, ha úgy döntene, itt marad, mégis kissé különösnek találja a dolgot, hisz nehezen tudja elképzelni, hogy az erdőben be tudna szerezni mindent, amire szüksége van, és sosem kéne vásárolni járnia*
- Ó, de kár! *sóhajt fel lemondóan ismét, az újabb információk hallatán, arra a következtetésre jutva magában, bizonyára épp költözés közben tévedt be hozzájuk Shen* Meg tudom érteni, hogy itt akarod hagyni a várost... de ahhoz nem kell Lihanechig, vagy még messzebb menned, hogy megszabadulj a gondjaidtól. *jegyzi meg óvatosan, feltételezve, hogy ha a férfi délről jön, akkor bizonyára észak felé, Lihanechbe vagy még messzebb tart, hogy ott telepedjen le*
- Hallottál róluk? Esetleg találkoztál is velük? *érdeklődik lelkesen, ahogy az erdőre terelődik a szó, hisz reméli, Shen tud pár hasznos tanáccsal szolgálni a számára, ami alapján eldöntheti, vajon érdemes-e egyáltalán belevágniuk a környék felfedezésébe, vagy sem*
- Mondjuk, örülnék neki, ha maradnál. *jegyzi meg bujkáló mosollyal, mikor úgy tűnik, a férfi hajlandónak mutatkozik arra, hogy újragondolja a terveit* Hidd el, sok nehéz természetű illető megfordult már erre, de eddig minddel megbirkóztunk. *folytatja tovább, miközben egy pillanatra szomorúság csillan meg a szemében, ahogy Aleimord jut az eszébe. Már régen nem látta a férfit és aggódik érte, vajon mi lehet vele*
- Mi lenne, ha a mai este amolyan próba lenne? Itt alszol a házban, holnapig pedig kiderül, ki mennyire bírja a másikat... *ajánlja fel, remélve, hogy ez a megoldás Shennek is kedvérevaló lesz.*
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-04 12:05:17
Üzenet elküldve: 2020-05-04 12:05:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Odabent//
//A legkönnyebb út//
*A kisfiúsan komoly férfi álcája mögött nem nehéz észrevenni, hogy valami nem stimmel a hegyesfülűvel. Elég zavart, csapongó és erőltetett olykor a performasz ahhoz, hogy át lehessen látni a szitán és tetten érni a füllentést. A bor az kell neki, ebben bárki biztos lehet.
Átadja a kulacsot, de csak gyermeki ártatlansággal pislog Lau fintorán. Bár talán még az asztal felett is érzi azt a bukét, ami kiszabadul a poshadt belsejű kulacsból. Nem akadályozza meg abban, hogy az elf lány kiöblítse a kulacs belsejét, mielőtt megtölti borral. Bár akadtak olyan törzsvendégek az útszéli fogadóban, ahol gyermekéveit töltötte, akik szerint ilyenkor elvész a kulacs belső ízharmóniája. Ő ebben sosem hitt.
A mohón átvett kulacsba kortyolás után szégyellősen engedi le az ívószert és törli meg már amúgy is koszos ruhájának ujjával a száját.*
- Inkább a bor, mint az étel, de mindkettőt köszönöm. *Motyogja maga elé, kerülve kissé Lau pillantását. Az ágynemű és a pihenés különbségének említésére féloldalasan elmosolyodik, ahogy egy talán rég elporladt dalnok egy sorát plagizálja.*
- Pihenek majd, később az égben. Ha a szárnyamat már fáradtra téptem. *Elég halkan mondja, de Lau értheti, hisz egy asztalnál ülnek.*
- Ha elérem a célom, akkor már nem kell tovább törődnöm a nyugalommal soha többé. *Vigyorodik el, amikor a férfik után elérnek az erősebbik nem nyughatatlanságára és a hozzá főződő viszonyukra. Aztán rájön, hogy talán túl sokat árult el céljáról vagy kuszának ható szavaiból talán egész másra fok követktetni az elf lány, úgyhogy gyorsan elhallgat, és ijedten elkerekedő szemekkel meghúzza újra a kulacsot. A bőrrel vont kulacs űrtartalma nem nagy, főleg, ha olyan kortyokat nyel belőle a lombzabáló, mint amilyeneket Shen. Így hamar kiürül, ő pedig kiskutyaszemekkel nyújtja Lau felé újra.*
- Kaphatok még? Szomjas... voltam. *Ennél egyszerűbb kifogás nem jut az eszébe. Mégsem mondhatja, hogy alkoholfüggő, akinek már elvonási tünetei voltak.*
- Dél, igen dél. *Veszi fel a beszélgetés fonalát, ha kap még bort, ha nem. A szántóföldeket érintő kérdésre megszeppenve gondolkodik, de rájön, hogy azokat a falvakat csak érintették a ficsúr gyümölcsárus birtokáig, így őszintén tud válaszolni.*
- Én inkább csak a kikötői erdőben voltam, a szántók felé nem mentem el. *Válaszolja. Ez elég jó érvnek tűnik számára és még valóságalapja is van.
A felajánlás meglepi, ha kapna bort újra, akkor biztosan beleinna. Ezúttal már kisebb korttyal, hisz egy kulacs már benne van.*
- Az arany már rég nem érdekel. *Motyogja és ez így is van.*
- Én... nem is tudom. Nem akartam már visszajönni semerre. *Mutat szabad kezének hüvelykujjával maga mögé. A tervei visszavonhatatlansága kissé letaglózza, mármint ha arra gyáva volt, hogy Lyz elé álljon és elmondja az érzéseit, mi garantálja, hogy Erdőmélye határán nem piszkítja össze a gatyáját és fut el üvöltve a célja elől?*
- Különleges lények, jaaa. *Marad a motyogás, csak most ez maga elé bámulással is párosul. Az erdőt szereti és nem csak azért, mert a lombzabálókról azt tartják, hogy szeretik az erdőt. Erdőmélyén szívesen élt és mióta jó viszonyt ápol az erdő szellemeivel, már attól sem tart, hogy elevenen felzabálja valami fenevad. A nyomolvasáshoz nagyon jól ért és tapasztalata is van. Ha maradna, talán még bor is lenne neki bőven. Ezek a helyi népek Lau elmondása szerint, orvosok, meg ilyesmi, biztosan nem nagy borfogyasztók. Ha kapott bort, újra beleiszik. Ha nem, csak az asztallapot piszkálja.*
- Mondjuk. Tudok kicsit maradni. Aztán majd meglátjuk, meddig bírom. *Újra az a szégyellős motyogás.*
- Vagy ti engem. *Néz fel félénken Laura.*
//A legkönnyebb út//
*A kisfiúsan komoly férfi álcája mögött nem nehéz észrevenni, hogy valami nem stimmel a hegyesfülűvel. Elég zavart, csapongó és erőltetett olykor a performasz ahhoz, hogy át lehessen látni a szitán és tetten érni a füllentést. A bor az kell neki, ebben bárki biztos lehet.
Átadja a kulacsot, de csak gyermeki ártatlansággal pislog Lau fintorán. Bár talán még az asztal felett is érzi azt a bukét, ami kiszabadul a poshadt belsejű kulacsból. Nem akadályozza meg abban, hogy az elf lány kiöblítse a kulacs belsejét, mielőtt megtölti borral. Bár akadtak olyan törzsvendégek az útszéli fogadóban, ahol gyermekéveit töltötte, akik szerint ilyenkor elvész a kulacs belső ízharmóniája. Ő ebben sosem hitt.
A mohón átvett kulacsba kortyolás után szégyellősen engedi le az ívószert és törli meg már amúgy is koszos ruhájának ujjával a száját.*
- Inkább a bor, mint az étel, de mindkettőt köszönöm. *Motyogja maga elé, kerülve kissé Lau pillantását. Az ágynemű és a pihenés különbségének említésére féloldalasan elmosolyodik, ahogy egy talán rég elporladt dalnok egy sorát plagizálja.*
- Pihenek majd, később az égben. Ha a szárnyamat már fáradtra téptem. *Elég halkan mondja, de Lau értheti, hisz egy asztalnál ülnek.*
- Ha elérem a célom, akkor már nem kell tovább törődnöm a nyugalommal soha többé. *Vigyorodik el, amikor a férfik után elérnek az erősebbik nem nyughatatlanságára és a hozzá főződő viszonyukra. Aztán rájön, hogy talán túl sokat árult el céljáról vagy kuszának ható szavaiból talán egész másra fok követktetni az elf lány, úgyhogy gyorsan elhallgat, és ijedten elkerekedő szemekkel meghúzza újra a kulacsot. A bőrrel vont kulacs űrtartalma nem nagy, főleg, ha olyan kortyokat nyel belőle a lombzabáló, mint amilyeneket Shen. Így hamar kiürül, ő pedig kiskutyaszemekkel nyújtja Lau felé újra.*
- Kaphatok még? Szomjas... voltam. *Ennél egyszerűbb kifogás nem jut az eszébe. Mégsem mondhatja, hogy alkoholfüggő, akinek már elvonási tünetei voltak.*
- Dél, igen dél. *Veszi fel a beszélgetés fonalát, ha kap még bort, ha nem. A szántóföldeket érintő kérdésre megszeppenve gondolkodik, de rájön, hogy azokat a falvakat csak érintették a ficsúr gyümölcsárus birtokáig, így őszintén tud válaszolni.*
- Én inkább csak a kikötői erdőben voltam, a szántók felé nem mentem el. *Válaszolja. Ez elég jó érvnek tűnik számára és még valóságalapja is van.
A felajánlás meglepi, ha kapna bort újra, akkor biztosan beleinna. Ezúttal már kisebb korttyal, hisz egy kulacs már benne van.*
- Az arany már rég nem érdekel. *Motyogja és ez így is van.*
- Én... nem is tudom. Nem akartam már visszajönni semerre. *Mutat szabad kezének hüvelykujjával maga mögé. A tervei visszavonhatatlansága kissé letaglózza, mármint ha arra gyáva volt, hogy Lyz elé álljon és elmondja az érzéseit, mi garantálja, hogy Erdőmélye határán nem piszkítja össze a gatyáját és fut el üvöltve a célja elől?*
- Különleges lények, jaaa. *Marad a motyogás, csak most ez maga elé bámulással is párosul. Az erdőt szereti és nem csak azért, mert a lombzabálókról azt tartják, hogy szeretik az erdőt. Erdőmélyén szívesen élt és mióta jó viszonyt ápol az erdő szellemeivel, már attól sem tart, hogy elevenen felzabálja valami fenevad. A nyomolvasáshoz nagyon jól ért és tapasztalata is van. Ha maradna, talán még bor is lenne neki bőven. Ezek a helyi népek Lau elmondása szerint, orvosok, meg ilyesmi, biztosan nem nagy borfogyasztók. Ha kapott bort, újra beleiszik. Ha nem, csak az asztallapot piszkálja.*
- Mondjuk. Tudok kicsit maradni. Aztán majd meglátjuk, meddig bírom. *Újra az a szégyellős motyogás.*
- Vagy ti engem. *Néz fel félénken Laura.*
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-03 19:50:17
Üzenet elküldve: 2020-05-03 19:50:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Odabent//
//A legkönnyebb út//
*Csak mosolyogva csóválja a fejét Shen szavaira, miközben mutatja az utat a konyha felé. Bár fogalma sincs, mi történhetett vele, amitől ilyen lett, az az érzése, ez a látszólagos könnyedség csak álca, és igen súlyos dolgok lapulhatnak a háttérben. Szeretne segíteni rajta, azonban kéretlenül nem szívesen vájkál senki életében, így egyelőre beéri azzal, hogy azokat a problémákat igyekszik enyhíteni, amiket tud, nevezetesen az étel és az ital hiányt*
- Köszönöm! *veszi el a kulacsot a férfitől* Ugh! *fintorodik el azonban kicsit, ahogy kinyitja azt és megcsapja az orrát a cefreszag. Bár az ő boruk se épp a legjobb vagy legdrágább, azért annál mindenképp jobbnak tartja, hogy csak úgy beletöltse ebbe az igencsak viseltes tömlőbe, így hacsak Shen nem akadályozza meg benne, akkor előbb kissé átöblíti a kulacsot, mielőtt borral töltve visszaadná a férfinak*
- Tessék! *nyújtja felé a bort, miközben ő maga is letelepedik egy székre az asztal túloldalán* Úgy látom, azért mégiscsak jólesik egy kis étel a bor mellé... *jegyzi meg elmosolyodva, ahogy az asztalon jóformán már csak hűlt helyét találja a kenyérnek és a sonkának*
- A koszos ágyneműt ki lehet mosni, de a pihentető alvást nem helyettesíti semmi. *próbálja marasztalni a férfit, de persze ha továbbra sincs ínyére az ötlet, akkor nem fog erőszakoskodni, csak elmosolyodik kissé, amikor Shennek is leesik a csattanó*
- Köszönjük. *pirul el kissé a nevet illető dicséretet hallva. Sokat jelent neki a bók, hisz ebből azt szűri le, még ha nem is ez az igazság, hogy a férfi nem tartja teljesen ostobaságnak az okokat, amiért létrehozták ezt a helyet*
- Nem úgy értettem... *rázza meg kissé a fejét, ahogy Shenre terelődik a szó. ~Vagy nem csak úgy... ~egészíti ki magában a mondandóját, mert bár tisztában van vele, hogy egy férfivel van dolga, nem csak ez a lényeg* Természetesen a férfiaknak is szükségük van nyugalomra... csak ők nehezebben ismerik fel és nehezebben is viselik az ilyesmit. Csak annyi időt szánnak pihenésre, amennyit feltétlen muszáj, úgy tűnt, ebben te se vagy kivétel. *igyekszik jobban megértetni a másikkal, mire is gondolt pontosan, még ha tévesek is a feltételezései. Mégis úgy véli, Shen is csak azért jött be ide leülni és enni egy kicsit, mert ő marasztalta, ha a saját feje után ment volna, akkor már újra az utat róná*
- Á, délről? *csillan fel egy pillanatra érdeklődve a szeme, ahogy a férfi származása kerül szóba* Esetleg a Szántóföldek környékén is jártál? Hallottál valamit az ottani falvakról? *érdeklődik izgatottan, hisz azóta nem hallott semmit a családjáról, hogy elmenekült Vadászlakról, így örömmel vesz bármi hírt, ami az ott lakókról szól*
- Esetleg van valami, amire konkrétan vadászol? *kérdezgeti tovább a férfit, ha az még nem unta el a dolgot* Egészségedre! *biccenti meg kissé a fejét, ahogy megcsappan a kulacs tartalma, majd folytatja tovább a beszédet, ahol abbahagyta*
- Tudod, épp szükségünk lenne egy hozzád hasonló vadászra, ha esetleg a mostani utad után kedved lenne újra visszatérni ide... *jegyzi meg, hisz biztos benne, nem véletlen tévedt erre a férfi, most is épp úton van valamerre, de reméli, a jelenlegi küldetése után talán nekik is a segítségükre lehet*
- Állítólag az itteni erdőkben sokféle különleges lény lakik... többen gondoltunk már rá, hogy jó lenne felfedezni őket. Ebben pedig igencsak hasznunkra lenne egy tapasztalt erdőjáró segítsége. Fizetni sajnos nem tudunk sokat, de kosztot és kvártélyt bármikor fel tudunk ajánlani itt a házban. *fejti ki részletesebben Shennek a dolgot, ha a férfi még figyel rá, kíváncsian várva, vajon mi lesz a válasza az elhangzottakra.*
//A legkönnyebb út//
*Csak mosolyogva csóválja a fejét Shen szavaira, miközben mutatja az utat a konyha felé. Bár fogalma sincs, mi történhetett vele, amitől ilyen lett, az az érzése, ez a látszólagos könnyedség csak álca, és igen súlyos dolgok lapulhatnak a háttérben. Szeretne segíteni rajta, azonban kéretlenül nem szívesen vájkál senki életében, így egyelőre beéri azzal, hogy azokat a problémákat igyekszik enyhíteni, amiket tud, nevezetesen az étel és az ital hiányt*
- Köszönöm! *veszi el a kulacsot a férfitől* Ugh! *fintorodik el azonban kicsit, ahogy kinyitja azt és megcsapja az orrát a cefreszag. Bár az ő boruk se épp a legjobb vagy legdrágább, azért annál mindenképp jobbnak tartja, hogy csak úgy beletöltse ebbe az igencsak viseltes tömlőbe, így hacsak Shen nem akadályozza meg benne, akkor előbb kissé átöblíti a kulacsot, mielőtt borral töltve visszaadná a férfinak*
- Tessék! *nyújtja felé a bort, miközben ő maga is letelepedik egy székre az asztal túloldalán* Úgy látom, azért mégiscsak jólesik egy kis étel a bor mellé... *jegyzi meg elmosolyodva, ahogy az asztalon jóformán már csak hűlt helyét találja a kenyérnek és a sonkának*
- A koszos ágyneműt ki lehet mosni, de a pihentető alvást nem helyettesíti semmi. *próbálja marasztalni a férfit, de persze ha továbbra sincs ínyére az ötlet, akkor nem fog erőszakoskodni, csak elmosolyodik kissé, amikor Shennek is leesik a csattanó*
- Köszönjük. *pirul el kissé a nevet illető dicséretet hallva. Sokat jelent neki a bók, hisz ebből azt szűri le, még ha nem is ez az igazság, hogy a férfi nem tartja teljesen ostobaságnak az okokat, amiért létrehozták ezt a helyet*
- Nem úgy értettem... *rázza meg kissé a fejét, ahogy Shenre terelődik a szó. ~Vagy nem csak úgy... ~egészíti ki magában a mondandóját, mert bár tisztában van vele, hogy egy férfivel van dolga, nem csak ez a lényeg* Természetesen a férfiaknak is szükségük van nyugalomra... csak ők nehezebben ismerik fel és nehezebben is viselik az ilyesmit. Csak annyi időt szánnak pihenésre, amennyit feltétlen muszáj, úgy tűnt, ebben te se vagy kivétel. *igyekszik jobban megértetni a másikkal, mire is gondolt pontosan, még ha tévesek is a feltételezései. Mégis úgy véli, Shen is csak azért jött be ide leülni és enni egy kicsit, mert ő marasztalta, ha a saját feje után ment volna, akkor már újra az utat róná*
- Á, délről? *csillan fel egy pillanatra érdeklődve a szeme, ahogy a férfi származása kerül szóba* Esetleg a Szántóföldek környékén is jártál? Hallottál valamit az ottani falvakról? *érdeklődik izgatottan, hisz azóta nem hallott semmit a családjáról, hogy elmenekült Vadászlakról, így örömmel vesz bármi hírt, ami az ott lakókról szól*
- Esetleg van valami, amire konkrétan vadászol? *kérdezgeti tovább a férfit, ha az még nem unta el a dolgot* Egészségedre! *biccenti meg kissé a fejét, ahogy megcsappan a kulacs tartalma, majd folytatja tovább a beszédet, ahol abbahagyta*
- Tudod, épp szükségünk lenne egy hozzád hasonló vadászra, ha esetleg a mostani utad után kedved lenne újra visszatérni ide... *jegyzi meg, hisz biztos benne, nem véletlen tévedt erre a férfi, most is épp úton van valamerre, de reméli, a jelenlegi küldetése után talán nekik is a segítségükre lehet*
- Állítólag az itteni erdőkben sokféle különleges lény lakik... többen gondoltunk már rá, hogy jó lenne felfedezni őket. Ebben pedig igencsak hasznunkra lenne egy tapasztalt erdőjáró segítsége. Fizetni sajnos nem tudunk sokat, de kosztot és kvártélyt bármikor fel tudunk ajánlani itt a házban. *fejti ki részletesebben Shennek a dolgot, ha a férfi még figyel rá, kíváncsian várva, vajon mi lesz a válasza az elhangzottakra.*
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-03 17:10:30
Üzenet elküldve: 2020-05-03 17:10:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1329
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1329
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vielke aranybogárkám//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az, hogy a lány ismerné, azt a gyanús fickót még önmagában nem zavarná a dokit. De, hogy látogatóba is elmegy hozzá az már igen. Rá is kérdez.*
-Az erdőmélyi erődjébe ahova nőket szokott vinni majd pofátlanul nagy mennyiségű gyógyitalt vásárol nem sokkal utána?
*Ha maguk az elhangzottak nem lennének elegek az elf hangjából kihallatszódó él, jól jelezheti, hogy a férfi nem találja teljesen korrekt alaknak a gyanús erdőben bujkáló figurát. Szóval nem kell sok ahhoz, hogy a doki látatlanul is megharagudjon arra a fakúróra. A víz mindenesetre jó. Valahogy pusztán az úszkálás képes mosolyt csalni az emberek arcára. Már ha tudnak úszni. Amúgy nem annyira szoktak örülni neki. De a doki igen és a kislány is. A gondolatmenetet annyira nem találja kuszának az elf. Jól megérti mire gondol a másik hisz jól ki lett fejtve.*
-Pedig bizony az. Termékeny, gyönyörű, vonzza a férfiakat és ha olyan kedve van hirtelen haragjában egész hajókat elsüllyeszt csak úgy. Igazi nő!
*Kacag vidáman a saját hasonlatán. Bizony ezt nem csak úgy kitalálta. Ha férfihoz kéne valakit hasonlítani akkor egy sokkal kiszámíthatóbb jelenséget keresne. Amit akár irányítani is könnyebb. Most semmi nem jut eszébe, de nem is annyira érdekli.*
-Bizony. És egész nagy is lehet.
*Helyesen az angolna kérdésére. Persze vannak kisebbek is, de hosszúak is. Látott már párat. Végül beljebb sétál és beveti magát a vízbe nagy csobbanással. A szőke hajkorona csak úgy eltűnik, hogy aztán megint felbukkanjon és megrázza magát a férfi. Széles vigyora jól jelzi, hogy élvezi a dolgot. A lány ötletére megnézi a célpontot és bólint.*
-Rendben. Benne vagyok.
*Mellé úszik és felkészül.*
-Háromra jó? Eeeeeegy! Kettőőőő! Háááárom!
*Ezzel meg is indul. Talán nem olyan női szem számára vonzó jelenség, mintha egy unalmas kockahasú, napbarnított ember favágó lenne, de a gizda elf nyúlánk alkata is előny és hosszú végtagjait tényleg ügyesen használja, hogy minél gyorsabban hajtsa magát a vízben.*
//Vielke aranybogárkám//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az, hogy a lány ismerné, azt a gyanús fickót még önmagában nem zavarná a dokit. De, hogy látogatóba is elmegy hozzá az már igen. Rá is kérdez.*
-Az erdőmélyi erődjébe ahova nőket szokott vinni majd pofátlanul nagy mennyiségű gyógyitalt vásárol nem sokkal utána?
*Ha maguk az elhangzottak nem lennének elegek az elf hangjából kihallatszódó él, jól jelezheti, hogy a férfi nem találja teljesen korrekt alaknak a gyanús erdőben bujkáló figurát. Szóval nem kell sok ahhoz, hogy a doki látatlanul is megharagudjon arra a fakúróra. A víz mindenesetre jó. Valahogy pusztán az úszkálás képes mosolyt csalni az emberek arcára. Már ha tudnak úszni. Amúgy nem annyira szoktak örülni neki. De a doki igen és a kislány is. A gondolatmenetet annyira nem találja kuszának az elf. Jól megérti mire gondol a másik hisz jól ki lett fejtve.*
-Pedig bizony az. Termékeny, gyönyörű, vonzza a férfiakat és ha olyan kedve van hirtelen haragjában egész hajókat elsüllyeszt csak úgy. Igazi nő!
*Kacag vidáman a saját hasonlatán. Bizony ezt nem csak úgy kitalálta. Ha férfihoz kéne valakit hasonlítani akkor egy sokkal kiszámíthatóbb jelenséget keresne. Amit akár irányítani is könnyebb. Most semmi nem jut eszébe, de nem is annyira érdekli.*
-Bizony. És egész nagy is lehet.
*Helyesen az angolna kérdésére. Persze vannak kisebbek is, de hosszúak is. Látott már párat. Végül beljebb sétál és beveti magát a vízbe nagy csobbanással. A szőke hajkorona csak úgy eltűnik, hogy aztán megint felbukkanjon és megrázza magát a férfi. Széles vigyora jól jelzi, hogy élvezi a dolgot. A lány ötletére megnézi a célpontot és bólint.*
-Rendben. Benne vagyok.
*Mellé úszik és felkészül.*
-Háromra jó? Eeeeeegy! Kettőőőő! Háááárom!
*Ezzel meg is indul. Talán nem olyan női szem számára vonzó jelenség, mintha egy unalmas kockahasú, napbarnított ember favágó lenne, de a gizda elf nyúlánk alkata is előny és hosszú végtagjait tényleg ügyesen használja, hogy minél gyorsabban hajtsa magát a vízben.*
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-03 16:28:19
Üzenet elküldve: 2020-05-03 16:28:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Doktorbácsim//
*Úgy tűnik, Int is ismeri Pyctát, illetve „egy Pyctát”, de Viel nem tartja valószínűnek, hogy olyan sok Pycta taposhatja Lanawin földjét. És ha az irbiszen pancsoló társa nem lepődött meg, akkor ez bizony nem is lehet másik, csak az erdőszerető elf barátjáról lehet itt szó.*
- Ó, nem, Pycta nem gyanús. Nagyon kedves. Jártam már nála látogatóban.
*Azt inkább nem említi meg, hogy ráijesztett az irbisz a bokorban, Intath még a végén látatlanból is megharagudna. A tündérnek a békesség a legfontosabb. Inkább csak ő is követi a férfi példáját, de vele ellentétben ő egészen addig lépeget a vízbe, míg csak derékig ér neki, aztán fejét is belemártja. A haját kisöpri az arcából, és kislányos boldogsággal mosolyog a doktorra.*
- Nem is gondoltam volna, hogy a tenger lány. Ahol én születtem, ott a föld szeretete állt mindenek felett, mégsem gondoltunk rá nőként. Pedig a termékenysége miatt valószínűleg inkább annak felelne meg. *Töpreng kicsit, de persze nem várja Intath-tól, hogy a kusza gondolatmenetét kövesse.*
- Szóval egy kígyó, mi? *Alig bírja elfojtani a nevetését a vicces bemutató miatt. Örül, hogy ilyennek látja barátját, mert ugyan az orvoslás fontos, de a vidámság még annál is erősebb gyógyír.*
- Mit szólnál, ha versenyt úsznánk a kőig és vissza? *A túlpartra mutat, a megnevezett tereptárgy felé.* Aki előbb visszaér ide, az az igazi angolna! Árnyék lesz a bíra! *Int az állat felé, aki a nagy hangoskodásra azért csak felkapja a fejét, de még mindig a fa alatt heverészik, a kényelmes ennyi miatt nem hagyná el.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.03 16:29:09
//Doktorbácsim//
*Úgy tűnik, Int is ismeri Pyctát, illetve „egy Pyctát”, de Viel nem tartja valószínűnek, hogy olyan sok Pycta taposhatja Lanawin földjét. És ha az irbiszen pancsoló társa nem lepődött meg, akkor ez bizony nem is lehet másik, csak az erdőszerető elf barátjáról lehet itt szó.*
- Ó, nem, Pycta nem gyanús. Nagyon kedves. Jártam már nála látogatóban.
*Azt inkább nem említi meg, hogy ráijesztett az irbisz a bokorban, Intath még a végén látatlanból is megharagudna. A tündérnek a békesség a legfontosabb. Inkább csak ő is követi a férfi példáját, de vele ellentétben ő egészen addig lépeget a vízbe, míg csak derékig ér neki, aztán fejét is belemártja. A haját kisöpri az arcából, és kislányos boldogsággal mosolyog a doktorra.*
- Nem is gondoltam volna, hogy a tenger lány. Ahol én születtem, ott a föld szeretete állt mindenek felett, mégsem gondoltunk rá nőként. Pedig a termékenysége miatt valószínűleg inkább annak felelne meg. *Töpreng kicsit, de persze nem várja Intath-tól, hogy a kusza gondolatmenetét kövesse.*
- Szóval egy kígyó, mi? *Alig bírja elfojtani a nevetését a vicces bemutató miatt. Örül, hogy ilyennek látja barátját, mert ugyan az orvoslás fontos, de a vidámság még annál is erősebb gyógyír.*
- Mit szólnál, ha versenyt úsznánk a kőig és vissza? *A túlpartra mutat, a megnevezett tereptárgy felé.* Aki előbb visszaér ide, az az igazi angolna! Árnyék lesz a bíra! *Int az állat felé, aki a nagy hangoskodásra azért csak felkapja a fejét, de még mindig a fa alatt heverészik, a kényelmes ennyi miatt nem hagyná el.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.03 16:29:09
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-03 10:26:38
Üzenet elküldve: 2020-05-03 10:26:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Odakint, majd odabent//
//A legkönnyebb út//
- Tényleg csak bor kellene, aztán ki is zárhattok. *Mondja zavart pislogással, mert talán nem érzi, hogy kik akarják kizárni egymást. De lehet, hogy nem figyelt eléggé.*
- Ömm... köszi. *Vakarja meg a fejét a bizalom pillanatnyi megerősítésére.
A fekete bestia kint marad, ami nagy megkönnyebbülés a számára, bár ilyen közelről már inkább hasonlít egy nagy kutyára, mint sa'terethi szörnyetegre. Jól van na, kicsit paranoiás, meg elvonásija is van. De durván.
Az étellel kínálásra, meg a többire mondhatná, hogy azért kár, mert épp halni készül Erdőmélyén, de meglehet, hogy ez kellemetlenül érintené a lombzabáló lányt, úgyhogy inkább ezt a titkot meghagyja magának. Követi Laut a konyhába, hogy zavartan bámészkodjon, amíg a lányt ételt hoz neki és ő félszegen leül az asztalhoz. Legutóbb még Umonnal ettek egy asztalnál thargföldön, de az ilyenek mindig ritkaság számba mennek nála, hisz azelőtt jóformán a kikötői erdőben élt makkon és vadhúson.
A sonka és a kenyér jól néz ki és valójában éhes, mint a rohadás, így bár ellenezte, mégis tör egy kis kenyeret és vesz mellé a sonkából.*
- Köszönöm. *Mondja gyerekes zavartsággal.*
- Ömm... igen, van egy kulacsom. *Oldja le övéről a kopott bőrrel borított alkalmatosságot. Sokat megélt darab, ez jól látszik rajta, belül pedig savanyú borszaga van, ami bizonyítja, hogy víz talán sosem volt benne.
Egy falatból kettő lesz és azon kapja magát, hogy tele a képe kenyérrel és sonkával.*
- Vágom. *Próbálja artikulálni a szót, de tele szájjal nehéz, így csak komótosan pislog és próbál mosolyogni a tanácsra.
Legyűri az ételt és ettől a közvetlen kedvességtől kicsit elszontyolodik. Nem biztos, hogy mégis jó ötlet volt erre jönni.*
- Tényleg köszönöm, de nem szeretnék alkalmatlankodni és miattam nem kell, csak összekennék mindent. *Mentegetőzik, de a leveles résznél leblokkol, mert fogalma sincs pillanatnyilag, miért kellene neki levelet nassolnia az ágyban.*
- Jaaaa, hogy levelet enni? *Esik le neki végül a tantusz. Előszeretettel illeti saját faját a nem túl barátságos, lombzabáló jelzővel, amit mások, főleg a fajtársai, elég rossz néven szoktak venni, ám őt ez nem igazán szokta érdekelni. Ám most ez a kedves, fiatal elf lány még rá is tromfol.*
- Szarvasliget. *Ismétli a nevet.*
- Szép név egy szép helynek. *Húzza el a száját elismerően. Miközben Lau beszél, már csak piszkálja az ételt, egy-egy kis darab sonkát tép csak, azt rágcsálja, miközben figyel. A liget bemutatására hitetlenül elmosolyodik. Mintha lenne a világban bárhol is olyan hely, ahol el lehet bújni gondok és a problémák elől, ahol lehet gyógyulni, meg a többi baromság.*
- Orvos, aha. *Motyogja, csak hogy tiszta legyen, azért figyel.*
- Jaaa, pff, igen, férfi vagyok, meg minden. Nyugalom? Ááá. *Tetteti a kemény nagybetűs férfit, aki amúgy éppen nemrég futott el gyáván a beismerés és a múltja elől.
A kérdés rántja vissza az asztal fölé, pislog párat, hogy kitisztuljon a feje.*
- Én, hát, ja, nem. Nem a városból. Délről. *Mutat arra, amerre az égtájat sejti. Persze fogalma sincs, az merre van idebent.*
- Vadász vagyok, erdőjáró. *Bukik ki belőle az első dolog, ami az eszébe jut és nem is áll messze az igazságtól.*
- Csak úgy vadász... kodtam errefelé. *Próbál valami okosat mondani, de nem igazán jön össze neki. Ha megkapja a bort, akkor mohón kap felé és ha Launak nincs kifogása ellene, akkor jól meg is húzza, mint szomjazó az első korty vizet.*
- Bocsika. *Engedi le a kulacsot.*
- Ez már nagyon kellett.
//A legkönnyebb út//
- Tényleg csak bor kellene, aztán ki is zárhattok. *Mondja zavart pislogással, mert talán nem érzi, hogy kik akarják kizárni egymást. De lehet, hogy nem figyelt eléggé.*
- Ömm... köszi. *Vakarja meg a fejét a bizalom pillanatnyi megerősítésére.
A fekete bestia kint marad, ami nagy megkönnyebbülés a számára, bár ilyen közelről már inkább hasonlít egy nagy kutyára, mint sa'terethi szörnyetegre. Jól van na, kicsit paranoiás, meg elvonásija is van. De durván.
Az étellel kínálásra, meg a többire mondhatná, hogy azért kár, mert épp halni készül Erdőmélyén, de meglehet, hogy ez kellemetlenül érintené a lombzabáló lányt, úgyhogy inkább ezt a titkot meghagyja magának. Követi Laut a konyhába, hogy zavartan bámészkodjon, amíg a lányt ételt hoz neki és ő félszegen leül az asztalhoz. Legutóbb még Umonnal ettek egy asztalnál thargföldön, de az ilyenek mindig ritkaság számba mennek nála, hisz azelőtt jóformán a kikötői erdőben élt makkon és vadhúson.
A sonka és a kenyér jól néz ki és valójában éhes, mint a rohadás, így bár ellenezte, mégis tör egy kis kenyeret és vesz mellé a sonkából.*
- Köszönöm. *Mondja gyerekes zavartsággal.*
- Ömm... igen, van egy kulacsom. *Oldja le övéről a kopott bőrrel borított alkalmatosságot. Sokat megélt darab, ez jól látszik rajta, belül pedig savanyú borszaga van, ami bizonyítja, hogy víz talán sosem volt benne.
Egy falatból kettő lesz és azon kapja magát, hogy tele a képe kenyérrel és sonkával.*
- Vágom. *Próbálja artikulálni a szót, de tele szájjal nehéz, így csak komótosan pislog és próbál mosolyogni a tanácsra.
Legyűri az ételt és ettől a közvetlen kedvességtől kicsit elszontyolodik. Nem biztos, hogy mégis jó ötlet volt erre jönni.*
- Tényleg köszönöm, de nem szeretnék alkalmatlankodni és miattam nem kell, csak összekennék mindent. *Mentegetőzik, de a leveles résznél leblokkol, mert fogalma sincs pillanatnyilag, miért kellene neki levelet nassolnia az ágyban.*
- Jaaaa, hogy levelet enni? *Esik le neki végül a tantusz. Előszeretettel illeti saját faját a nem túl barátságos, lombzabáló jelzővel, amit mások, főleg a fajtársai, elég rossz néven szoktak venni, ám őt ez nem igazán szokta érdekelni. Ám most ez a kedves, fiatal elf lány még rá is tromfol.*
- Szarvasliget. *Ismétli a nevet.*
- Szép név egy szép helynek. *Húzza el a száját elismerően. Miközben Lau beszél, már csak piszkálja az ételt, egy-egy kis darab sonkát tép csak, azt rágcsálja, miközben figyel. A liget bemutatására hitetlenül elmosolyodik. Mintha lenne a világban bárhol is olyan hely, ahol el lehet bújni gondok és a problémák elől, ahol lehet gyógyulni, meg a többi baromság.*
- Orvos, aha. *Motyogja, csak hogy tiszta legyen, azért figyel.*
- Jaaa, pff, igen, férfi vagyok, meg minden. Nyugalom? Ááá. *Tetteti a kemény nagybetűs férfit, aki amúgy éppen nemrég futott el gyáván a beismerés és a múltja elől.
A kérdés rántja vissza az asztal fölé, pislog párat, hogy kitisztuljon a feje.*
- Én, hát, ja, nem. Nem a városból. Délről. *Mutat arra, amerre az égtájat sejti. Persze fogalma sincs, az merre van idebent.*
- Vadász vagyok, erdőjáró. *Bukik ki belőle az első dolog, ami az eszébe jut és nem is áll messze az igazságtól.*
- Csak úgy vadász... kodtam errefelé. *Próbál valami okosat mondani, de nem igazán jön össze neki. Ha megkapja a bort, akkor mohón kap felé és ha Launak nincs kifogása ellene, akkor jól meg is húzza, mint szomjazó az első korty vizet.*
- Bocsika. *Engedi le a kulacsot.*
- Ez már nagyon kellett.
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-02 01:49:15
Üzenet elküldve: 2020-05-02 01:49:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1329
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1329
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vielke aranybogárkám//
*Ha szép idő van vidám tündérlányokkal akkor a dokinak is jó a kedve és szívesen bolondozik. A lány szavain elgondolkozik.*
-Pycta? Ismertem egyet. De az gyanús fickó volt.
*Jelenti ki. Méghozzá az a fajta gyanús fickó akinek jobb nem belekeveredni az ügyeibe mert akkor muszáj lesz valami önveszélyes dolgot csinálnia. Nem könnyű a rendet banditák élete. Nem csak aranyos lányokkal való fürdőzésből áll. A kérdésre mosolyogva válaszol hisz úgy veszi észre ezzel sikerült lenyűgöznie a lánykát.*
-Bizony ott. Folyóra nem szokás orvost is vinni.*Ahhoz képest, hogy egy napra van innen, sőt nemrég még a tündérek valami fontos helye is ott volt elég kevesen jártak a tengernél. Leginkább a mágusok.*Pedig lenyűgöző. A legveszélyesebb nő a világon.
*Vigyorog és dicsekszik kicsit az úszótudományával a lánynak miközben ledobja az ingét. Feléjük ebből nem csináltak nagy ügyet ha fürdőztek. Sőt még nadrág se volt rajtuk. A kuncogásra kérdőn néz majd a feltételezésen jót vigyorog és lelkesen elkezd magyarázni.*
-Nem. Az inkább olyan volt...olyan volt mint egy kígyó! Csak olyan uszonyok voltak a farka végén. És tudod, hogy úszik? Hát így!
*Mutatja a kezével a kígyómozgást. Ő most nem egy komoly doktorbácsi, aki a gnóm kislányt meggyógyította. Inkább a vidáman mesélő nagy bolond, aki bele is megy a vízbe és elkezdi magát fröcskölni. A lány szavaira vidáman csillogó szemekkel néz rá és a tündérangolna kifejezésen jót kacag. Ez tetszett neki.*
-Ejha! Az nem semmi.
//Vielke aranybogárkám//
*Ha szép idő van vidám tündérlányokkal akkor a dokinak is jó a kedve és szívesen bolondozik. A lány szavain elgondolkozik.*
-Pycta? Ismertem egyet. De az gyanús fickó volt.
*Jelenti ki. Méghozzá az a fajta gyanús fickó akinek jobb nem belekeveredni az ügyeibe mert akkor muszáj lesz valami önveszélyes dolgot csinálnia. Nem könnyű a rendet banditák élete. Nem csak aranyos lányokkal való fürdőzésből áll. A kérdésre mosolyogva válaszol hisz úgy veszi észre ezzel sikerült lenyűgöznie a lánykát.*
-Bizony ott. Folyóra nem szokás orvost is vinni.*Ahhoz képest, hogy egy napra van innen, sőt nemrég még a tündérek valami fontos helye is ott volt elég kevesen jártak a tengernél. Leginkább a mágusok.*Pedig lenyűgöző. A legveszélyesebb nő a világon.
*Vigyorog és dicsekszik kicsit az úszótudományával a lánynak miközben ledobja az ingét. Feléjük ebből nem csináltak nagy ügyet ha fürdőztek. Sőt még nadrág se volt rajtuk. A kuncogásra kérdőn néz majd a feltételezésen jót vigyorog és lelkesen elkezd magyarázni.*
-Nem. Az inkább olyan volt...olyan volt mint egy kígyó! Csak olyan uszonyok voltak a farka végén. És tudod, hogy úszik? Hát így!
*Mutatja a kezével a kígyómozgást. Ő most nem egy komoly doktorbácsi, aki a gnóm kislányt meggyógyította. Inkább a vidáman mesélő nagy bolond, aki bele is megy a vízbe és elkezdi magát fröcskölni. A lány szavaira vidáman csillogó szemekkel néz rá és a tündérangolna kifejezésen jót kacag. Ez tetszett neki.*
-Ejha! Az nem semmi.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1390-1409