Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1218-1237
160. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-12 01:06:13
Üzenet elküldve: 2020-05-12 01:06:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Naty szobájában//
- Értem *tűnődik Viel válaszán, hogy csupán valaki kopogott. *
- Árnyék? *ismétli csendesen, hogy minden szót elméjébe véssen, és remélhetőleg meg is marad másnapig majd. ~Óriás kutya, aki megvéd. Az jó.~ Ám akaratlan azok a hegyes fülű négylábú dögök jutnak eszébe, s szárazat nyel ahogy végigfut rajta a gondolat.
Őszintén aggódik a berendezés az ágynemű miatt, amit nem szeretne összekoszolni, így ha megérkezik a kancsó, megpróbál a mosdótálhoz botorkálni, s legalább arcot mosni. Nyakát, kezeit is, aztán széjjel szabdalt ruháját próbálja lefejteni magáról.*
- Segítenél? Kérlek *néz esdeklőn Vielre. Ha teheti nem fekszik ágyba koszosan, s az sem érdekli, ha mások fedetlenül látják. Vieltől nem tart a doki korábban szintén segített neki, és csak azt nem látott rajta amit nem akart, így a jelen helyzetben ez már Natalaydát legkevésbé sem érdekli. Ám leginkább felsőtestet tud csak mosni, már ha a ruháját sikerül vállairól lefelé hajtani. Arca immár tiszta porcelán, szemöldöke fölött egy világosabb heg bújik csupán, mely nem csúfítja ám emlékezteti a városi eseményekre. Haja még mindig szürke inkább, de a szőke szépség sebei immár rossz emlékek, a por pedig szemenként kavarog a tálban. Amikor lábaira veti szemeit, rájön, hogy ez reménytelen vállalkozás, s kénytelen lesz ennyiben hagyni a dolgot. Egy kancsó víz nem elég, ám arra talán igen, hogy kevesebb kárt okozzon az ágyneműben. Ereje is újra fogytán van, így megelégszik azzal amit eddig is kapott és ha segítséggel, vagy anélkül visszatelepedne az ágy szélére, ahol lefejti a maradék ruhát, s maga elé húzza a takarót, hogy Vielt ne hozza ennél is nagyobb zavarba.*
- Köszönöm. *A vizet, s ha segítséget kap, azt is egyben köszöni meg, ám egyre többször kerül figyelme a zsákja felé, ha nincs más alvásra használható textil a környéken, miközben kérdéseire választ kap, hogy hol is van ő most pontosan.*
- Igen, Eeyrnek hála *bólogat, s bár talán nem látszik, Eeyr említése megnyugvással tölti el. Eeyr megsegítette már őket, s ha itt az ő hívei élnek, akkor nyugodtan fogja álomra hajtani a fejét.*
- Én? *Eeyr felőli gondolataiból Viel kérdése zökkenti ki, s talán kissé álmatag a reakciója, azért válaszol.*
- Abogr mester tornyától jövök. *Hangja csendes kissé reszelős, álmatag*
- Az ingovány felől. Egy barátom démonokat ment ölni, a karavánpihenőhöz de én eljöttem.
~cserben hagytam~
- Csak hátráltatnám. De tud magára vigyázni
~és ha nem?~
- Nagyon jó mágus, csak
~féltem~
- A városba tartottam és nem tudom, hogyan kerültem ide *Elájult, vagy elaludt, maga sem tudná megmondani, és azt sem hogy hol érte az eszméletlenség. A doki asztalán tért magához, így talán jobban érthető, hogy nem tudja merre van az arra. Vagy Arthenior.
Hangja egyre gyengébben szól, pillája egyre lassabban csukódik-nyílik.*
- Értem *tűnődik Viel válaszán, hogy csupán valaki kopogott. *
- Árnyék? *ismétli csendesen, hogy minden szót elméjébe véssen, és remélhetőleg meg is marad másnapig majd. ~Óriás kutya, aki megvéd. Az jó.~ Ám akaratlan azok a hegyes fülű négylábú dögök jutnak eszébe, s szárazat nyel ahogy végigfut rajta a gondolat.
Őszintén aggódik a berendezés az ágynemű miatt, amit nem szeretne összekoszolni, így ha megérkezik a kancsó, megpróbál a mosdótálhoz botorkálni, s legalább arcot mosni. Nyakát, kezeit is, aztán széjjel szabdalt ruháját próbálja lefejteni magáról.*
- Segítenél? Kérlek *néz esdeklőn Vielre. Ha teheti nem fekszik ágyba koszosan, s az sem érdekli, ha mások fedetlenül látják. Vieltől nem tart a doki korábban szintén segített neki, és csak azt nem látott rajta amit nem akart, így a jelen helyzetben ez már Natalaydát legkevésbé sem érdekli. Ám leginkább felsőtestet tud csak mosni, már ha a ruháját sikerül vállairól lefelé hajtani. Arca immár tiszta porcelán, szemöldöke fölött egy világosabb heg bújik csupán, mely nem csúfítja ám emlékezteti a városi eseményekre. Haja még mindig szürke inkább, de a szőke szépség sebei immár rossz emlékek, a por pedig szemenként kavarog a tálban. Amikor lábaira veti szemeit, rájön, hogy ez reménytelen vállalkozás, s kénytelen lesz ennyiben hagyni a dolgot. Egy kancsó víz nem elég, ám arra talán igen, hogy kevesebb kárt okozzon az ágyneműben. Ereje is újra fogytán van, így megelégszik azzal amit eddig is kapott és ha segítséggel, vagy anélkül visszatelepedne az ágy szélére, ahol lefejti a maradék ruhát, s maga elé húzza a takarót, hogy Vielt ne hozza ennél is nagyobb zavarba.*
- Köszönöm. *A vizet, s ha segítséget kap, azt is egyben köszöni meg, ám egyre többször kerül figyelme a zsákja felé, ha nincs más alvásra használható textil a környéken, miközben kérdéseire választ kap, hogy hol is van ő most pontosan.*
- Igen, Eeyrnek hála *bólogat, s bár talán nem látszik, Eeyr említése megnyugvással tölti el. Eeyr megsegítette már őket, s ha itt az ő hívei élnek, akkor nyugodtan fogja álomra hajtani a fejét.*
- Én? *Eeyr felőli gondolataiból Viel kérdése zökkenti ki, s talán kissé álmatag a reakciója, azért válaszol.*
- Abogr mester tornyától jövök. *Hangja csendes kissé reszelős, álmatag*
- Az ingovány felől. Egy barátom démonokat ment ölni, a karavánpihenőhöz de én eljöttem.
~cserben hagytam~
- Csak hátráltatnám. De tud magára vigyázni
~és ha nem?~
- Nagyon jó mágus, csak
~féltem~
- A városba tartottam és nem tudom, hogyan kerültem ide *Elájult, vagy elaludt, maga sem tudná megmondani, és azt sem hogy hol érte az eszméletlenség. A doki asztalán tért magához, így talán jobban érthető, hogy nem tudja merre van az arra. Vagy Arthenior.
Hangja egyre gyengébben szól, pillája egyre lassabban csukódik-nyílik.*
159. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-11 22:26:00
Üzenet elküldve: 2020-05-11 22:26:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Odabent//
//A legkönnyebb út//
- Az Erdő szíve? *kérdez vissza töprengve, ismerős neki a kifejezés, biztos benne, hogy hallotta már valahol korábban, még ha jelen pillanatban nem is tudja hová tenni a dolgot, így egyelőre csak némán, és egyre jobban elkerekedő szemekkel bámulja Shent, ahogy a férfi tovább ecseteli a kalandjait* Fél tucat lupus? És egy darabban megúsztad? *képed el teljesen a történet hallatán, hihetetlennek tartva, hogy a férfi még életben van egy ilyen találkozás után az erdő lakóival*
- Ó, nahát! Ismered a vadvédieket? *hökken meg ismét, bár ezúttal sokkal inkább lelkesedés, mint félelem vegyül a hangjába, bár úgy érzi, a történetnek erre a részére visszatérhetnek máskor is, most inkább a folytatásra kíváncsi, vajon hogy lehet, hogy Shen itt ül előtte és látszólag semmi baja egy ilyen kaland után*
- Láttál is valamit? Nem is tudom, valami jelenést, vagy ilyesmit? *kíváncsiskodik lelkesen, remélve, hogy a férfi nem találja majd túlzottan tolakodónak a viselkedését* Nagyon nagy szerencséd volt, hogy megtaláltak téged! *vonja le a következtetést a történet végén, úgy vélve, akár valami istenség mentette meg Shent, akár csak a véletlen, mindenképp nagy segítségükre lehet, ha velük tart majd a kis erdei kirándulásukra* Örülök, hogy nem esett nagy bajod! *teszi hozzá halvány mosoly kíséretében, észre sem véve, hogy feszült figyelmében kissé előredőlt ültében, míg Shent hallgatta*
- Ó, ezt nem tudtam... akkor bizonyára félreértettem valamit. *hanyatlik hátra a székre csalódottan, hisz ismét csak bebizonyosodik, az erdő lakóit illetően sok hiányossága van még, de reméli, Shen segít majd, hogy kiegészítse a tudását ezen a téren*
- Van... öhm... van családod, rokonaid valahol? *kérdez rá bizonytalanul, hisz a férfi elbeszéléséből nem derül ki egyértelműen, vajon a szüleivel élt-e ezeken a helyeken, vagy magára volt utalva már egészen kiskorától kezdve*
- Azt mondtad, Vadvédben is laktál. Tudod, hogy egy részük itt lakik a közelben? Mil'Ochassnak hívják a helyet, ahol letelepedtek. *kezd el cseverészni, hogy másfelé terelje a témát, ha az előző kérdés esetleg túlságosan tolakodó lett volna, és Shen nem akarna válaszolni rá* Ismersz egy bizonyos Lyzendrát? Na és Selest? *kérdezi előbb érdeklődve, majd kissé szomorkásabb hangnemben, hisz nem szívesen közölné a rossz hírt Shennel, ha esetleg Selessel jóban lettek volna. A kellemes beszélgetés azonban nem tart sokáig, hisz későre jár már az idő, és még Natyra is rá szeretne nézni lefekvés előtt, nincs-e szüksége esetleg valamire*
- Legyen. *adja be a derekát fejcsóválva, halvány mosollyal, amiért oly sok lehetőség közepette Shen ismét csak egy kis bort szeretne, de hát még csak most találkoztak, úgy véli, nem ez a legalkalmasabb pillanat sem a kioktatásra, sem a győzködésre, hogy a túl sok alkohol nem tesz túl jót neki*
- Ugyan, nem tartasz fel. *jegyzi meg halvány mosollyal, hiszen bár ez nem teljesen igaz, nem szeretné, ha Shen rosszul érezné magát, amiért csak úgy rájuk tört*
- Arra van a fürdő, erre pedig a szobák. *biccenti meg a fejét előbb jobbra, majd balra, ahogy kilépnek a konyhából, majd el is indul a mondott irányba, hogy ha a férfi követi őt, akkor nemsokára kitárja előtte egy üres szoba ajtaját*
- Remélem, megfelel majd. *pillant kissé félve Shenre, hisz a szobában korábban nem lakott senki, így berendezése is igencsak egyszerű, egy ágy, egy asztal és egy mosdótál* Szólj nyugodtan, ha még bármi kellene! *ajánlja fel, esélyt adva a férfinak, hogy most azonnal éljen a lehetőséggel, ha szeretne, ha azonban nincs több kérdés, akkor magára hagyja, hogy kipihenhesse magát, míg ő a ház többi lakója után néz, mielőtt ő maga is nyugovóra térne.*
//A legkönnyebb út//
- Az Erdő szíve? *kérdez vissza töprengve, ismerős neki a kifejezés, biztos benne, hogy hallotta már valahol korábban, még ha jelen pillanatban nem is tudja hová tenni a dolgot, így egyelőre csak némán, és egyre jobban elkerekedő szemekkel bámulja Shent, ahogy a férfi tovább ecseteli a kalandjait* Fél tucat lupus? És egy darabban megúsztad? *képed el teljesen a történet hallatán, hihetetlennek tartva, hogy a férfi még életben van egy ilyen találkozás után az erdő lakóival*
- Ó, nahát! Ismered a vadvédieket? *hökken meg ismét, bár ezúttal sokkal inkább lelkesedés, mint félelem vegyül a hangjába, bár úgy érzi, a történetnek erre a részére visszatérhetnek máskor is, most inkább a folytatásra kíváncsi, vajon hogy lehet, hogy Shen itt ül előtte és látszólag semmi baja egy ilyen kaland után*
- Láttál is valamit? Nem is tudom, valami jelenést, vagy ilyesmit? *kíváncsiskodik lelkesen, remélve, hogy a férfi nem találja majd túlzottan tolakodónak a viselkedését* Nagyon nagy szerencséd volt, hogy megtaláltak téged! *vonja le a következtetést a történet végén, úgy vélve, akár valami istenség mentette meg Shent, akár csak a véletlen, mindenképp nagy segítségükre lehet, ha velük tart majd a kis erdei kirándulásukra* Örülök, hogy nem esett nagy bajod! *teszi hozzá halvány mosoly kíséretében, észre sem véve, hogy feszült figyelmében kissé előredőlt ültében, míg Shent hallgatta*
- Ó, ezt nem tudtam... akkor bizonyára félreértettem valamit. *hanyatlik hátra a székre csalódottan, hisz ismét csak bebizonyosodik, az erdő lakóit illetően sok hiányossága van még, de reméli, Shen segít majd, hogy kiegészítse a tudását ezen a téren*
- Van... öhm... van családod, rokonaid valahol? *kérdez rá bizonytalanul, hisz a férfi elbeszéléséből nem derül ki egyértelműen, vajon a szüleivel élt-e ezeken a helyeken, vagy magára volt utalva már egészen kiskorától kezdve*
- Azt mondtad, Vadvédben is laktál. Tudod, hogy egy részük itt lakik a közelben? Mil'Ochassnak hívják a helyet, ahol letelepedtek. *kezd el cseverészni, hogy másfelé terelje a témát, ha az előző kérdés esetleg túlságosan tolakodó lett volna, és Shen nem akarna válaszolni rá* Ismersz egy bizonyos Lyzendrát? Na és Selest? *kérdezi előbb érdeklődve, majd kissé szomorkásabb hangnemben, hisz nem szívesen közölné a rossz hírt Shennel, ha esetleg Selessel jóban lettek volna. A kellemes beszélgetés azonban nem tart sokáig, hisz későre jár már az idő, és még Natyra is rá szeretne nézni lefekvés előtt, nincs-e szüksége esetleg valamire*
- Legyen. *adja be a derekát fejcsóválva, halvány mosollyal, amiért oly sok lehetőség közepette Shen ismét csak egy kis bort szeretne, de hát még csak most találkoztak, úgy véli, nem ez a legalkalmasabb pillanat sem a kioktatásra, sem a győzködésre, hogy a túl sok alkohol nem tesz túl jót neki*
- Ugyan, nem tartasz fel. *jegyzi meg halvány mosollyal, hiszen bár ez nem teljesen igaz, nem szeretné, ha Shen rosszul érezné magát, amiért csak úgy rájuk tört*
- Arra van a fürdő, erre pedig a szobák. *biccenti meg a fejét előbb jobbra, majd balra, ahogy kilépnek a konyhából, majd el is indul a mondott irányba, hogy ha a férfi követi őt, akkor nemsokára kitárja előtte egy üres szoba ajtaját*
- Remélem, megfelel majd. *pillant kissé félve Shenre, hisz a szobában korábban nem lakott senki, így berendezése is igencsak egyszerű, egy ágy, egy asztal és egy mosdótál* Szólj nyugodtan, ha még bármi kellene! *ajánlja fel, esélyt adva a férfinak, hogy most azonnal éljen a lehetőséggel, ha szeretne, ha azonban nincs több kérdés, akkor magára hagyja, hogy kipihenhesse magát, míg ő a ház többi lakója után néz, mielőtt ő maga is nyugovóra térne.*
158. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-08 18:42:42
Üzenet elküldve: 2020-05-08 18:42:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Odabent//
//A legkönnyebb út//
*Ha tisztában is vele, hogy a válaszkerülése átlátszó, hát úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Mivel Lau nem kérdez rá, így úgy érzi, hogy remekül elterelte a beszélgetést a számára kellemetlen témákról. Mert ő egy zseni.*
- Aha, persze. *Válaszol, ahogy megmozgatja a mellénye nyakát, mímelve, hogy melege van. Ás egy kicsit tényleg, mert a másfél kulacs bor kezdi kifejteni a hatását. Az ereiben lelassul a vér, a szíve is kevésbé kalapál és a pillantása is nyugodtabb lesz, az arca kisimul kissé. Persze ettől még az elmúlt napok nehézségének nyomai még rajta maradnak, csak kevésbé láthatóak.*
- Megértem. A világ szép, vagy legalábbis vannak szép helyei. *Meg pöcegödrei, de ezt inkább kihagyja. Lau igazán kedves és romlatlan teremtésnek tűnik, nem szeretné a kedvét szegni. Mondjuk a világnak ezen a kis elzárt, békés zugában bizonyosan remekül el lehet lenni.
Amikor a hegyesfülű lány rákérdez hitére, vagyis az erdei szellemre, akkor felismerés gyúl acélszürke szemeiben. A világban másképp szokták nevezni Erdőmélye szellemét, akit ő erdei kísértetként definiál.*
- Mármint az erdő szelleme, vagy az az Erdő Szíve... *Jegyzi meg keresgélve az emlékei között, hogy az a másik lombzabáló, az a szenteskedő fajta ott Erdőmélyén hogyan is nevezte.*
- Tudod, amikor először betévedtem az erdőbe, nem igazán hittem benne. Nem is nagyon érdekelt, meg beteg is voltam, ilyen tüdőbaj vagy mi. Köhögtem, mint állat. Aztán megyek a susnyásban, amikor morgást hallok. Féltucat lupusfulgur támadt rám és ott is maradok, ha a vadvédiek nem húznak ki a szarból... bocsánat, a bajból. *Javítja ki magát, kissé bele is élénkülve a történetbe.*
- Az egyik lupus kiütött, olyan volt, mintha villám hasított volna belén. Persze még sose csapott belém villám, de ha belém csapna, tuti olyan lenne. *Iszik egy jó nagy kortyot, mert a nagy mesélésben kiszáradt az ajka.*
- Nekem ott lett volna végem, mint a botnak, de akkor fohászkodni kezdtem az erdei kísértethez és úgy tűnik, akkor meghallgatott. Mert azok az erdei fickók megtaláltak és elvittek magukhoz. Meggyógyultam és sokáig velük éltem, de aztán szétszéledt a banda. *Észre sem veszi, hogy túl sokat árul el a múltjából. Ha közel van Mil'Ochass, akkor meglehet, hogy Lauék ápolnak valami viszonyt azokkal.*
- Lupusok? Itt? *Int értetlen képpel arra, amerre az erdőt sejti.*
- Azok igazán csak Erdőmélyén élnek. A lápvidék a természetes határ, ami nem engedi át őket, meg az irbiszeket, hogy ne egyék meg a város körüli edőkben bóklászókat. *Mondja szakértőként, mert amúgy ezt tudja. Frankón.*
- Hát. *Kezdi, megdörzsölve a tarkóját. Pedig háttal nem kezdünk mondatot.*
- Volt idő, amikor nem, mármint, amikor kis fiatal voltam. Aztán sokáig Erdőmélyén, aztán meg a kikötői erdőkben, mostanában. *Meséli és ez kivételesen igaz is.
Természetesen most szánt szándékkal teszi a hülyét, hogy valamennyire kerülje a számára kellemetlen témákat, de talán már kezd átesni a ló másik oldalára. De szerencsére eljutnak lassan a beszélgetés végéhez, azaz a maradás kérdéséhez. Amikor Lau megemlíti, hogy szóljon, ha bármire szüksége van, egy kiadós fürdés helyett más jut az eszébe először.*
- Ha kaphatnék még egy utolsó kulacs bort. *Mondja meglötykölve a lassan kiürülő kezében tartottat. Tudja, hogy már-már pofátlansággal határos a viselkedése, de a két kulacs bor megolajozta mindezt.
Ha megkapja, akkor összeszedi a cókmókját és elindulna.*
- Persze, menjünk. *Válaszolja a maga kis ágrólszakadt módján.*
- Nem szeretnélek feltartani, már így sokat kértem. *Mosolyog lassuló pillákkal.*
//A legkönnyebb út//
*Ha tisztában is vele, hogy a válaszkerülése átlátszó, hát úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Mivel Lau nem kérdez rá, így úgy érzi, hogy remekül elterelte a beszélgetést a számára kellemetlen témákról. Mert ő egy zseni.*
- Aha, persze. *Válaszol, ahogy megmozgatja a mellénye nyakát, mímelve, hogy melege van. Ás egy kicsit tényleg, mert a másfél kulacs bor kezdi kifejteni a hatását. Az ereiben lelassul a vér, a szíve is kevésbé kalapál és a pillantása is nyugodtabb lesz, az arca kisimul kissé. Persze ettől még az elmúlt napok nehézségének nyomai még rajta maradnak, csak kevésbé láthatóak.*
- Megértem. A világ szép, vagy legalábbis vannak szép helyei. *Meg pöcegödrei, de ezt inkább kihagyja. Lau igazán kedves és romlatlan teremtésnek tűnik, nem szeretné a kedvét szegni. Mondjuk a világnak ezen a kis elzárt, békés zugában bizonyosan remekül el lehet lenni.
Amikor a hegyesfülű lány rákérdez hitére, vagyis az erdei szellemre, akkor felismerés gyúl acélszürke szemeiben. A világban másképp szokták nevezni Erdőmélye szellemét, akit ő erdei kísértetként definiál.*
- Mármint az erdő szelleme, vagy az az Erdő Szíve... *Jegyzi meg keresgélve az emlékei között, hogy az a másik lombzabáló, az a szenteskedő fajta ott Erdőmélyén hogyan is nevezte.*
- Tudod, amikor először betévedtem az erdőbe, nem igazán hittem benne. Nem is nagyon érdekelt, meg beteg is voltam, ilyen tüdőbaj vagy mi. Köhögtem, mint állat. Aztán megyek a susnyásban, amikor morgást hallok. Féltucat lupusfulgur támadt rám és ott is maradok, ha a vadvédiek nem húznak ki a szarból... bocsánat, a bajból. *Javítja ki magát, kissé bele is élénkülve a történetbe.*
- Az egyik lupus kiütött, olyan volt, mintha villám hasított volna belén. Persze még sose csapott belém villám, de ha belém csapna, tuti olyan lenne. *Iszik egy jó nagy kortyot, mert a nagy mesélésben kiszáradt az ajka.*
- Nekem ott lett volna végem, mint a botnak, de akkor fohászkodni kezdtem az erdei kísértethez és úgy tűnik, akkor meghallgatott. Mert azok az erdei fickók megtaláltak és elvittek magukhoz. Meggyógyultam és sokáig velük éltem, de aztán szétszéledt a banda. *Észre sem veszi, hogy túl sokat árul el a múltjából. Ha közel van Mil'Ochass, akkor meglehet, hogy Lauék ápolnak valami viszonyt azokkal.*
- Lupusok? Itt? *Int értetlen képpel arra, amerre az erdőt sejti.*
- Azok igazán csak Erdőmélyén élnek. A lápvidék a természetes határ, ami nem engedi át őket, meg az irbiszeket, hogy ne egyék meg a város körüli edőkben bóklászókat. *Mondja szakértőként, mert amúgy ezt tudja. Frankón.*
- Hát. *Kezdi, megdörzsölve a tarkóját. Pedig háttal nem kezdünk mondatot.*
- Volt idő, amikor nem, mármint, amikor kis fiatal voltam. Aztán sokáig Erdőmélyén, aztán meg a kikötői erdőkben, mostanában. *Meséli és ez kivételesen igaz is.
Természetesen most szánt szándékkal teszi a hülyét, hogy valamennyire kerülje a számára kellemetlen témákat, de talán már kezd átesni a ló másik oldalára. De szerencsére eljutnak lassan a beszélgetés végéhez, azaz a maradás kérdéséhez. Amikor Lau megemlíti, hogy szóljon, ha bármire szüksége van, egy kiadós fürdés helyett más jut az eszébe először.*
- Ha kaphatnék még egy utolsó kulacs bort. *Mondja meglötykölve a lassan kiürülő kezében tartottat. Tudja, hogy már-már pofátlansággal határos a viselkedése, de a két kulacs bor megolajozta mindezt.
Ha megkapja, akkor összeszedi a cókmókját és elindulna.*
- Persze, menjünk. *Válaszolja a maga kis ágrólszakadt módján.*
- Nem szeretnélek feltartani, már így sokat kértem. *Mosolyog lassuló pillákkal.*
157. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-07 21:56:57
Üzenet elküldve: 2020-05-07 21:56:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Odabent//
//A legkönnyebb út//
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy Shen látványosan kerüli a válaszadást a kérdésére, és bár nem érti miért, mindenesetre nem firtatja tovább a dolgot. Úgy véli, amíg nem árt vele senkinek, mindenkinek joga van a titkaihoz, és különben se azért invitálta be a férfit a házba, hogy részletes vallatásnak vesse alá*
- Meglehet, de szeretem a meleget. *jegyzi meg halvány mosollyal, hisz alapjában véve igencsak fázós természet, bár tisztában van vele, Shen csak próbálja terelni a témát*
- Majd egyszer, ha már itt végeztem. *bólint rá az utazásra* Szeretnék többet látni a világból, eddig még nem igazán volt lehetőségem rá... *folytatja apró kis sóhajjal, hisz szülőfaluján és Arthenioron kívül szinte még sehol sem járt. Az az érzése, ebben meglehetősen különbözhet Shentől, akárcsak abban, miben is hisznek*
- Erdei kísértet? Az meg micsoda? *kérdez vissza bizonytalanul, de egyben kíváncsian, hisz odahaza náluk csak a kisgyerekeket ijesztgették ilyesmivel, ám a férfi nem tűnik olyannak, aki még mindig ilyesmitől tartana, vagy egy percre is komolyan venné a kicsiknek szánt rémtörténeteket. ~Biztos látott valamit az erdőben... ~ vélekedik magában, remélve, hogy esetleg megtudhat majd pár részletet Shen korábbi kalandjairól*
- Ó, nahát! Úgy tűnik, gyakoriak errefelé a lupusok meg az irbiszek. Már mástól is hallottam róla, hogy találkozott velük az erdőben. *jegyzi meg csevegő hangon, ahogy eszébe jut egy korábbi beszélgetése Lyzzel, miközben lenyűgözve pillant Shenre, amiért ilyen jól kiismeri magát a vadonban* Hogy tanultál meg ennyi mindent az erdei állatokról? Mindig az erdőben éltél? *vizslatja kissé félrebillentett fejjel a férfit, azon töprengve, vajon aludt-e már valaha rendes házban, vagy eddig mindig a szabad ég alatt hajtotta álomra a fejét*
- Azon is segíthetünk! *mosolyodik el, miközben szinte le merné a fogadni, Shen néha szándékosan érti félre őt, csak hogy tréfával tudja elütni a dolgot* Igazán remek almás pitét tudok csinálni. Ha még holnap is itt leszel, talán te is megkóstolhatod! *folytatja jelentőségteljesen, még egy okot adva a férfinak a maradásra*
- Remek! *szélesedik ki a mosolya, amikor kiderül, sikerült meggyőzni Shent, és náluk tölti az éjszakát* Ugyan, igazán nincs mit! Szólj, ha még szükséged lenne valamire! *teszi hozzá, hisz az az érzése, amilyen tempóban a férfi iszik, hamarosan újra ki fog ürülni a kulacsa. Mikor azonban már biztos benne, hogy Shen végzett a vacsorával, óvatosan felemelkedik a székéről*
- Ha gondolod, megmutatom, melyik szobában tudod kipihenni magad! *ajánlja fel induláshoz készülődve, hiszen Vielt és Natyt se szeretné túlzottan sokáig megváratni, mihamarabb közölni akarja velük, hogy semmi okuk félni az új vendégtől, épp ellenkezőleg. ~Még a segítségünkre lehet a tudásával, ha tényleg itt marad egy kis ideig~ gondolja magában, remélve, hogy a próbaeste sikerrel fog zárulni mindenki számára.*
//A legkönnyebb út//
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy Shen látványosan kerüli a válaszadást a kérdésére, és bár nem érti miért, mindenesetre nem firtatja tovább a dolgot. Úgy véli, amíg nem árt vele senkinek, mindenkinek joga van a titkaihoz, és különben se azért invitálta be a férfit a házba, hogy részletes vallatásnak vesse alá*
- Meglehet, de szeretem a meleget. *jegyzi meg halvány mosollyal, hisz alapjában véve igencsak fázós természet, bár tisztában van vele, Shen csak próbálja terelni a témát*
- Majd egyszer, ha már itt végeztem. *bólint rá az utazásra* Szeretnék többet látni a világból, eddig még nem igazán volt lehetőségem rá... *folytatja apró kis sóhajjal, hisz szülőfaluján és Arthenioron kívül szinte még sehol sem járt. Az az érzése, ebben meglehetősen különbözhet Shentől, akárcsak abban, miben is hisznek*
- Erdei kísértet? Az meg micsoda? *kérdez vissza bizonytalanul, de egyben kíváncsian, hisz odahaza náluk csak a kisgyerekeket ijesztgették ilyesmivel, ám a férfi nem tűnik olyannak, aki még mindig ilyesmitől tartana, vagy egy percre is komolyan venné a kicsiknek szánt rémtörténeteket. ~Biztos látott valamit az erdőben... ~ vélekedik magában, remélve, hogy esetleg megtudhat majd pár részletet Shen korábbi kalandjairól*
- Ó, nahát! Úgy tűnik, gyakoriak errefelé a lupusok meg az irbiszek. Már mástól is hallottam róla, hogy találkozott velük az erdőben. *jegyzi meg csevegő hangon, ahogy eszébe jut egy korábbi beszélgetése Lyzzel, miközben lenyűgözve pillant Shenre, amiért ilyen jól kiismeri magát a vadonban* Hogy tanultál meg ennyi mindent az erdei állatokról? Mindig az erdőben éltél? *vizslatja kissé félrebillentett fejjel a férfit, azon töprengve, vajon aludt-e már valaha rendes házban, vagy eddig mindig a szabad ég alatt hajtotta álomra a fejét*
- Azon is segíthetünk! *mosolyodik el, miközben szinte le merné a fogadni, Shen néha szándékosan érti félre őt, csak hogy tréfával tudja elütni a dolgot* Igazán remek almás pitét tudok csinálni. Ha még holnap is itt leszel, talán te is megkóstolhatod! *folytatja jelentőségteljesen, még egy okot adva a férfinak a maradásra*
- Remek! *szélesedik ki a mosolya, amikor kiderül, sikerült meggyőzni Shent, és náluk tölti az éjszakát* Ugyan, igazán nincs mit! Szólj, ha még szükséged lenne valamire! *teszi hozzá, hisz az az érzése, amilyen tempóban a férfi iszik, hamarosan újra ki fog ürülni a kulacsa. Mikor azonban már biztos benne, hogy Shen végzett a vacsorával, óvatosan felemelkedik a székéről*
- Ha gondolod, megmutatom, melyik szobában tudod kipihenni magad! *ajánlja fel induláshoz készülődve, hiszen Vielt és Natyt se szeretné túlzottan sokáig megváratni, mihamarabb közölni akarja velük, hogy semmi okuk félni az új vendégtől, épp ellenkezőleg. ~Még a segítségünkre lehet a tudásával, ha tényleg itt marad egy kis ideig~ gondolja magában, remélve, hogy a próbaeste sikerrel fog zárulni mindenki számára.*
156. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-06 10:07:51
Üzenet elküldve: 2020-05-06 10:07:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Odabent//
//A legkönnyebb út//
*Étel nélkül sokáig ellenne, de ital és azon belül is a bor vagy egyéb bódító hatású folyadék nélkül már nehezebben. Egész jól ment, míg Umon meg nem érkezett, vagyis nem futott bele, akitől végül kapott újra bort. Aztán a vidéki kúriában is kaptak és onnan újra visszatértek az emlékek, a rég bevált jó reflexek. Újra innia kellett. Talán ez űzte most ide, ebbe a kis idilli környezetbe. És most Lau mellett ül egy asztalnál. Lau nagyon szimpatikus és nem csak azért, mert kapott tőle bort.
Az elf lány viszont kapva kap a kiejtett szón és rákérdez Sheni céljára. Sheni egy nyikkanás kíséretében elhallgat és hogy időt nyerjen, átnyújtja a kulacsot és míg Lau újratölti, addig elkerekedett szemekkel, kétségbeesetten próbál kitalálni valami épkézláb választ.
Amikor az elf lány visszatér a kulaccsal, átveszi és bocsánatkérő mosollyal időt kérve beleiszik. A vizes megjegyzésre csak egy fejcsóválással felel.*
- Kiszáradt a torkom. *Vigyorog zavartan, majd megoldja köpenye rögzítőjét a vállán.*
- Nincs itt meleg? *Kérdi kínjában.
Szerencsére Lau témát vált a szántóföldekkel, így a hegyesfülű rákoncentrál arra.*
- Biztosan nagyon szép lehet, egyszer majd nézz el. Nem jártam ott, de azt mondják, nagyon szép. Az a sok... *gondolkodik.* szántőföld, meg... akármi. *Próbálja idétlen vigyorral leplezni zavarát.
A vadászathoz kapcsolódó kérdés már sokkal testhezállóbb és arra legalább tud válaszolni. Az arany kérdésére csak legyint.*
- Az erdő mindent megad, amire szükséged van. Csak okosan kell bánni vele és nem érhet baj. Én az erdei kísértetben hiszek, aki Erdőmélyén él, egy életre megtanultam, hogy tisztelni kell az erdőt. *Mindezt tőle szokatlan komolysággal ejti ki, de aki olyan tapasztalaton esik át, mint ő, az tudja, hogyan kezelje.
A vadak és különös állatok kérdésére is igenlően bólint.*
- Volt egy találkozásom lupusfulgurokkal, irbisszel és más erdőmélyi vadakkal. De ismerem az egyszerű erdő egyszerű vadjait is. Remekül tudom követni a nyomaikat. *Büszkén húzza ki magát képességei taglalása közben.
A marasztalásra szégyellősen elmosolyodik és inkább a kulacsába iszik. Kedves ettől a Lautól, hogy marasztalja és már-már hajlik is a dologra. Biztosan kellemes, minthogy Erdőmélyén az irbiszek elé vesse magát.*
- Én nem vagyok nehéz. *Lepődik meg és végignéz magán. Eléggé csont és bőr, hisz makkon nem lehet tartani az ideális súlyt.
A próbaestére újra elgondolkodik. Idejét sem tudja, mikor aludt ágyban. Az erdőben, szabad ég alatt vagy egy ágakból rakott sátor alatt éjszakázni az avaron nem épp a legkényelmesebb, de meg lehet szokni. Viszont a vetett ágy mégiscsak más színvonal. Halkan sóhajtva iszik újra a kulacsába. A bortól kellemesen elpilledt, most más a második kulacsot fogyasztja és azon a kis eledelen kívül, amit most Lautól kapott, nem sok van a gyomrában. Amit korábban evett azt a fogadó ablaka alatt hagyta.*
- Rendben. Áll az alku. *Mosolyog kisfiúsan. Mármint mintha ez alku lenne. Itt csak Lau ad, ő meg pofátlanul elfogadja.*
- Ömm... köszönöm, amúgy. A bort is. Meg mindent. *Mondja szokatlan komolysággal, acélszürke szemeiben megtört őszinteséggel.*
//A legkönnyebb út//
*Étel nélkül sokáig ellenne, de ital és azon belül is a bor vagy egyéb bódító hatású folyadék nélkül már nehezebben. Egész jól ment, míg Umon meg nem érkezett, vagyis nem futott bele, akitől végül kapott újra bort. Aztán a vidéki kúriában is kaptak és onnan újra visszatértek az emlékek, a rég bevált jó reflexek. Újra innia kellett. Talán ez űzte most ide, ebbe a kis idilli környezetbe. És most Lau mellett ül egy asztalnál. Lau nagyon szimpatikus és nem csak azért, mert kapott tőle bort.
Az elf lány viszont kapva kap a kiejtett szón és rákérdez Sheni céljára. Sheni egy nyikkanás kíséretében elhallgat és hogy időt nyerjen, átnyújtja a kulacsot és míg Lau újratölti, addig elkerekedett szemekkel, kétségbeesetten próbál kitalálni valami épkézláb választ.
Amikor az elf lány visszatér a kulaccsal, átveszi és bocsánatkérő mosollyal időt kérve beleiszik. A vizes megjegyzésre csak egy fejcsóválással felel.*
- Kiszáradt a torkom. *Vigyorog zavartan, majd megoldja köpenye rögzítőjét a vállán.*
- Nincs itt meleg? *Kérdi kínjában.
Szerencsére Lau témát vált a szántóföldekkel, így a hegyesfülű rákoncentrál arra.*
- Biztosan nagyon szép lehet, egyszer majd nézz el. Nem jártam ott, de azt mondják, nagyon szép. Az a sok... *gondolkodik.* szántőföld, meg... akármi. *Próbálja idétlen vigyorral leplezni zavarát.
A vadászathoz kapcsolódó kérdés már sokkal testhezállóbb és arra legalább tud válaszolni. Az arany kérdésére csak legyint.*
- Az erdő mindent megad, amire szükséged van. Csak okosan kell bánni vele és nem érhet baj. Én az erdei kísértetben hiszek, aki Erdőmélyén él, egy életre megtanultam, hogy tisztelni kell az erdőt. *Mindezt tőle szokatlan komolysággal ejti ki, de aki olyan tapasztalaton esik át, mint ő, az tudja, hogyan kezelje.
A vadak és különös állatok kérdésére is igenlően bólint.*
- Volt egy találkozásom lupusfulgurokkal, irbisszel és más erdőmélyi vadakkal. De ismerem az egyszerű erdő egyszerű vadjait is. Remekül tudom követni a nyomaikat. *Büszkén húzza ki magát képességei taglalása közben.
A marasztalásra szégyellősen elmosolyodik és inkább a kulacsába iszik. Kedves ettől a Lautól, hogy marasztalja és már-már hajlik is a dologra. Biztosan kellemes, minthogy Erdőmélyén az irbiszek elé vesse magát.*
- Én nem vagyok nehéz. *Lepődik meg és végignéz magán. Eléggé csont és bőr, hisz makkon nem lehet tartani az ideális súlyt.
A próbaestére újra elgondolkodik. Idejét sem tudja, mikor aludt ágyban. Az erdőben, szabad ég alatt vagy egy ágakból rakott sátor alatt éjszakázni az avaron nem épp a legkényelmesebb, de meg lehet szokni. Viszont a vetett ágy mégiscsak más színvonal. Halkan sóhajtva iszik újra a kulacsába. A bortól kellemesen elpilledt, most más a második kulacsot fogyasztja és azon a kis eledelen kívül, amit most Lautól kapott, nem sok van a gyomrában. Amit korábban evett azt a fogadó ablaka alatt hagyta.*
- Rendben. Áll az alku. *Mosolyog kisfiúsan. Mármint mintha ez alku lenne. Itt csak Lau ad, ő meg pofátlanul elfogadja.*
- Ömm... köszönöm, amúgy. A bort is. Meg mindent. *Mondja szokatlan komolysággal, acélszürke szemeiben megtört őszinteséggel.*
155. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-05 19:44:54
Üzenet elküldve: 2020-05-05 19:44:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Odabent//
//A legkönnyebb út//
*A megjegyzésre csak halványan elmosolyodik, az az érzése, a férfi sose ismerné be, de azért a bor is jobban esik neki, ha van mellé valami, amivel kissé megnyugtathatja a gyomrát. Bár azt ő is kénytelen belátni, hogy az ital határozottan gyorsabban fogy, mint az ennivaló. Az elsuttogott szavakat hallva csak szomorkásan mered maga el, bár szép a gondolat, mégis van benne valami végtelenül szívfájdító, amitől egy pillanatra álomszerűnek tűnik az egész, hiszen nem nézte ki ebből az inkább tréfás és jó kedélyű férfiból, hogy ilyen érzések kavarognak benne*
- A célod? *pislog kissé értetlenül a másikra, vajon mire is gondolhatott, hisz számára egyértelműen a békés élet a cél, és nem igazán jut eszébe más, amit végső soron bárki más akarhatna. A vigyor azonban elbizonytalanítja, nehezen tudja eldönteni, vajon még mindig komolyan beszél-e Shen, vagy csak tréfálkozik*
- Bort... igen... persze. *veszi át zavartan újra a kulacsot, hogy megtöltse* Bár talán egy kis víz jobbat tenne... *próbálkozik ismét, hogy meggyőzze a férfit, létezik más innivaló is a boron kívül, de szinte biztos benne, hogy ismét csak tiltakozásba fog ütközni Shen részéről*
- Á, értem. *biggyeszti le ajkait csalódottan, ahogy kiderül, a szántóföldek kimaradtak a férfi útvonalából* Tudod, arrafelé nőttem fel, de már régóta nem jártam ott. *indokolja meg röviden kérdezősködését, még ha a férfi nem is épp az a kíváncsi alkat*
- Meglepő kijelentés ez egy vadásztól. Azt hittem, az a lényege az egésznek, hogy aranyat keress vele, nem? *pillant meglepetten Shenre, ahogy a fizetség kerül szóba, és bár számára az csak könnyebbség, hogy a férfi nem az aranyakért segítene nekik, ha úgy döntene, itt marad, mégis kissé különösnek találja a dolgot, hisz nehezen tudja elképzelni, hogy az erdőben be tudna szerezni mindent, amire szüksége van, és sosem kéne vásárolni járnia*
- Ó, de kár! *sóhajt fel lemondóan ismét, az újabb információk hallatán, arra a következtetésre jutva magában, bizonyára épp költözés közben tévedt be hozzájuk Shen* Meg tudom érteni, hogy itt akarod hagyni a várost... de ahhoz nem kell Lihanechig, vagy még messzebb menned, hogy megszabadulj a gondjaidtól. *jegyzi meg óvatosan, feltételezve, hogy ha a férfi délről jön, akkor bizonyára észak felé, Lihanechbe vagy még messzebb tart, hogy ott telepedjen le*
- Hallottál róluk? Esetleg találkoztál is velük? *érdeklődik lelkesen, ahogy az erdőre terelődik a szó, hisz reméli, Shen tud pár hasznos tanáccsal szolgálni a számára, ami alapján eldöntheti, vajon érdemes-e egyáltalán belevágniuk a környék felfedezésébe, vagy sem*
- Mondjuk, örülnék neki, ha maradnál. *jegyzi meg bujkáló mosollyal, mikor úgy tűnik, a férfi hajlandónak mutatkozik arra, hogy újragondolja a terveit* Hidd el, sok nehéz természetű illető megfordult már erre, de eddig minddel megbirkóztunk. *folytatja tovább, miközben egy pillanatra szomorúság csillan meg a szemében, ahogy Aleimord jut az eszébe. Már régen nem látta a férfit és aggódik érte, vajon mi lehet vele*
- Mi lenne, ha a mai este amolyan próba lenne? Itt alszol a házban, holnapig pedig kiderül, ki mennyire bírja a másikat... *ajánlja fel, remélve, hogy ez a megoldás Shennek is kedvérevaló lesz.*
//A legkönnyebb út//
*A megjegyzésre csak halványan elmosolyodik, az az érzése, a férfi sose ismerné be, de azért a bor is jobban esik neki, ha van mellé valami, amivel kissé megnyugtathatja a gyomrát. Bár azt ő is kénytelen belátni, hogy az ital határozottan gyorsabban fogy, mint az ennivaló. Az elsuttogott szavakat hallva csak szomorkásan mered maga el, bár szép a gondolat, mégis van benne valami végtelenül szívfájdító, amitől egy pillanatra álomszerűnek tűnik az egész, hiszen nem nézte ki ebből az inkább tréfás és jó kedélyű férfiból, hogy ilyen érzések kavarognak benne*
- A célod? *pislog kissé értetlenül a másikra, vajon mire is gondolhatott, hisz számára egyértelműen a békés élet a cél, és nem igazán jut eszébe más, amit végső soron bárki más akarhatna. A vigyor azonban elbizonytalanítja, nehezen tudja eldönteni, vajon még mindig komolyan beszél-e Shen, vagy csak tréfálkozik*
- Bort... igen... persze. *veszi át zavartan újra a kulacsot, hogy megtöltse* Bár talán egy kis víz jobbat tenne... *próbálkozik ismét, hogy meggyőzze a férfit, létezik más innivaló is a boron kívül, de szinte biztos benne, hogy ismét csak tiltakozásba fog ütközni Shen részéről*
- Á, értem. *biggyeszti le ajkait csalódottan, ahogy kiderül, a szántóföldek kimaradtak a férfi útvonalából* Tudod, arrafelé nőttem fel, de már régóta nem jártam ott. *indokolja meg röviden kérdezősködését, még ha a férfi nem is épp az a kíváncsi alkat*
- Meglepő kijelentés ez egy vadásztól. Azt hittem, az a lényege az egésznek, hogy aranyat keress vele, nem? *pillant meglepetten Shenre, ahogy a fizetség kerül szóba, és bár számára az csak könnyebbség, hogy a férfi nem az aranyakért segítene nekik, ha úgy döntene, itt marad, mégis kissé különösnek találja a dolgot, hisz nehezen tudja elképzelni, hogy az erdőben be tudna szerezni mindent, amire szüksége van, és sosem kéne vásárolni járnia*
- Ó, de kár! *sóhajt fel lemondóan ismét, az újabb információk hallatán, arra a következtetésre jutva magában, bizonyára épp költözés közben tévedt be hozzájuk Shen* Meg tudom érteni, hogy itt akarod hagyni a várost... de ahhoz nem kell Lihanechig, vagy még messzebb menned, hogy megszabadulj a gondjaidtól. *jegyzi meg óvatosan, feltételezve, hogy ha a férfi délről jön, akkor bizonyára észak felé, Lihanechbe vagy még messzebb tart, hogy ott telepedjen le*
- Hallottál róluk? Esetleg találkoztál is velük? *érdeklődik lelkesen, ahogy az erdőre terelődik a szó, hisz reméli, Shen tud pár hasznos tanáccsal szolgálni a számára, ami alapján eldöntheti, vajon érdemes-e egyáltalán belevágniuk a környék felfedezésébe, vagy sem*
- Mondjuk, örülnék neki, ha maradnál. *jegyzi meg bujkáló mosollyal, mikor úgy tűnik, a férfi hajlandónak mutatkozik arra, hogy újragondolja a terveit* Hidd el, sok nehéz természetű illető megfordult már erre, de eddig minddel megbirkóztunk. *folytatja tovább, miközben egy pillanatra szomorúság csillan meg a szemében, ahogy Aleimord jut az eszébe. Már régen nem látta a férfit és aggódik érte, vajon mi lehet vele*
- Mi lenne, ha a mai este amolyan próba lenne? Itt alszol a házban, holnapig pedig kiderül, ki mennyire bírja a másikat... *ajánlja fel, remélve, hogy ez a megoldás Shennek is kedvérevaló lesz.*
154. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-04 12:05:17
Üzenet elküldve: 2020-05-04 12:05:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Odabent//
//A legkönnyebb út//
*A kisfiúsan komoly férfi álcája mögött nem nehéz észrevenni, hogy valami nem stimmel a hegyesfülűvel. Elég zavart, csapongó és erőltetett olykor a performasz ahhoz, hogy át lehessen látni a szitán és tetten érni a füllentést. A bor az kell neki, ebben bárki biztos lehet.
Átadja a kulacsot, de csak gyermeki ártatlansággal pislog Lau fintorán. Bár talán még az asztal felett is érzi azt a bukét, ami kiszabadul a poshadt belsejű kulacsból. Nem akadályozza meg abban, hogy az elf lány kiöblítse a kulacs belsejét, mielőtt megtölti borral. Bár akadtak olyan törzsvendégek az útszéli fogadóban, ahol gyermekéveit töltötte, akik szerint ilyenkor elvész a kulacs belső ízharmóniája. Ő ebben sosem hitt.
A mohón átvett kulacsba kortyolás után szégyellősen engedi le az ívószert és törli meg már amúgy is koszos ruhájának ujjával a száját.*
- Inkább a bor, mint az étel, de mindkettőt köszönöm. *Motyogja maga elé, kerülve kissé Lau pillantását. Az ágynemű és a pihenés különbségének említésére féloldalasan elmosolyodik, ahogy egy talán rég elporladt dalnok egy sorát plagizálja.*
- Pihenek majd, később az égben. Ha a szárnyamat már fáradtra téptem. *Elég halkan mondja, de Lau értheti, hisz egy asztalnál ülnek.*
- Ha elérem a célom, akkor már nem kell tovább törődnöm a nyugalommal soha többé. *Vigyorodik el, amikor a férfik után elérnek az erősebbik nem nyughatatlanságára és a hozzá főződő viszonyukra. Aztán rájön, hogy talán túl sokat árult el céljáról vagy kuszának ható szavaiból talán egész másra fok követktetni az elf lány, úgyhogy gyorsan elhallgat, és ijedten elkerekedő szemekkel meghúzza újra a kulacsot. A bőrrel vont kulacs űrtartalma nem nagy, főleg, ha olyan kortyokat nyel belőle a lombzabáló, mint amilyeneket Shen. Így hamar kiürül, ő pedig kiskutyaszemekkel nyújtja Lau felé újra.*
- Kaphatok még? Szomjas... voltam. *Ennél egyszerűbb kifogás nem jut az eszébe. Mégsem mondhatja, hogy alkoholfüggő, akinek már elvonási tünetei voltak.*
- Dél, igen dél. *Veszi fel a beszélgetés fonalát, ha kap még bort, ha nem. A szántóföldeket érintő kérdésre megszeppenve gondolkodik, de rájön, hogy azokat a falvakat csak érintették a ficsúr gyümölcsárus birtokáig, így őszintén tud válaszolni.*
- Én inkább csak a kikötői erdőben voltam, a szántók felé nem mentem el. *Válaszolja. Ez elég jó érvnek tűnik számára és még valóságalapja is van.
A felajánlás meglepi, ha kapna bort újra, akkor biztosan beleinna. Ezúttal már kisebb korttyal, hisz egy kulacs már benne van.*
- Az arany már rég nem érdekel. *Motyogja és ez így is van.*
- Én... nem is tudom. Nem akartam már visszajönni semerre. *Mutat szabad kezének hüvelykujjával maga mögé. A tervei visszavonhatatlansága kissé letaglózza, mármint ha arra gyáva volt, hogy Lyz elé álljon és elmondja az érzéseit, mi garantálja, hogy Erdőmélye határán nem piszkítja össze a gatyáját és fut el üvöltve a célja elől?*
- Különleges lények, jaaa. *Marad a motyogás, csak most ez maga elé bámulással is párosul. Az erdőt szereti és nem csak azért, mert a lombzabálókról azt tartják, hogy szeretik az erdőt. Erdőmélyén szívesen élt és mióta jó viszonyt ápol az erdő szellemeivel, már attól sem tart, hogy elevenen felzabálja valami fenevad. A nyomolvasáshoz nagyon jól ért és tapasztalata is van. Ha maradna, talán még bor is lenne neki bőven. Ezek a helyi népek Lau elmondása szerint, orvosok, meg ilyesmi, biztosan nem nagy borfogyasztók. Ha kapott bort, újra beleiszik. Ha nem, csak az asztallapot piszkálja.*
- Mondjuk. Tudok kicsit maradni. Aztán majd meglátjuk, meddig bírom. *Újra az a szégyellős motyogás.*
- Vagy ti engem. *Néz fel félénken Laura.*
//A legkönnyebb út//
*A kisfiúsan komoly férfi álcája mögött nem nehéz észrevenni, hogy valami nem stimmel a hegyesfülűvel. Elég zavart, csapongó és erőltetett olykor a performasz ahhoz, hogy át lehessen látni a szitán és tetten érni a füllentést. A bor az kell neki, ebben bárki biztos lehet.
Átadja a kulacsot, de csak gyermeki ártatlansággal pislog Lau fintorán. Bár talán még az asztal felett is érzi azt a bukét, ami kiszabadul a poshadt belsejű kulacsból. Nem akadályozza meg abban, hogy az elf lány kiöblítse a kulacs belsejét, mielőtt megtölti borral. Bár akadtak olyan törzsvendégek az útszéli fogadóban, ahol gyermekéveit töltötte, akik szerint ilyenkor elvész a kulacs belső ízharmóniája. Ő ebben sosem hitt.
A mohón átvett kulacsba kortyolás után szégyellősen engedi le az ívószert és törli meg már amúgy is koszos ruhájának ujjával a száját.*
- Inkább a bor, mint az étel, de mindkettőt köszönöm. *Motyogja maga elé, kerülve kissé Lau pillantását. Az ágynemű és a pihenés különbségének említésére féloldalasan elmosolyodik, ahogy egy talán rég elporladt dalnok egy sorát plagizálja.*
- Pihenek majd, később az égben. Ha a szárnyamat már fáradtra téptem. *Elég halkan mondja, de Lau értheti, hisz egy asztalnál ülnek.*
- Ha elérem a célom, akkor már nem kell tovább törődnöm a nyugalommal soha többé. *Vigyorodik el, amikor a férfik után elérnek az erősebbik nem nyughatatlanságára és a hozzá főződő viszonyukra. Aztán rájön, hogy talán túl sokat árult el céljáról vagy kuszának ható szavaiból talán egész másra fok követktetni az elf lány, úgyhogy gyorsan elhallgat, és ijedten elkerekedő szemekkel meghúzza újra a kulacsot. A bőrrel vont kulacs űrtartalma nem nagy, főleg, ha olyan kortyokat nyel belőle a lombzabáló, mint amilyeneket Shen. Így hamar kiürül, ő pedig kiskutyaszemekkel nyújtja Lau felé újra.*
- Kaphatok még? Szomjas... voltam. *Ennél egyszerűbb kifogás nem jut az eszébe. Mégsem mondhatja, hogy alkoholfüggő, akinek már elvonási tünetei voltak.*
- Dél, igen dél. *Veszi fel a beszélgetés fonalát, ha kap még bort, ha nem. A szántóföldeket érintő kérdésre megszeppenve gondolkodik, de rájön, hogy azokat a falvakat csak érintették a ficsúr gyümölcsárus birtokáig, így őszintén tud válaszolni.*
- Én inkább csak a kikötői erdőben voltam, a szántók felé nem mentem el. *Válaszolja. Ez elég jó érvnek tűnik számára és még valóságalapja is van.
A felajánlás meglepi, ha kapna bort újra, akkor biztosan beleinna. Ezúttal már kisebb korttyal, hisz egy kulacs már benne van.*
- Az arany már rég nem érdekel. *Motyogja és ez így is van.*
- Én... nem is tudom. Nem akartam már visszajönni semerre. *Mutat szabad kezének hüvelykujjával maga mögé. A tervei visszavonhatatlansága kissé letaglózza, mármint ha arra gyáva volt, hogy Lyz elé álljon és elmondja az érzéseit, mi garantálja, hogy Erdőmélye határán nem piszkítja össze a gatyáját és fut el üvöltve a célja elől?*
- Különleges lények, jaaa. *Marad a motyogás, csak most ez maga elé bámulással is párosul. Az erdőt szereti és nem csak azért, mert a lombzabálókról azt tartják, hogy szeretik az erdőt. Erdőmélyén szívesen élt és mióta jó viszonyt ápol az erdő szellemeivel, már attól sem tart, hogy elevenen felzabálja valami fenevad. A nyomolvasáshoz nagyon jól ért és tapasztalata is van. Ha maradna, talán még bor is lenne neki bőven. Ezek a helyi népek Lau elmondása szerint, orvosok, meg ilyesmi, biztosan nem nagy borfogyasztók. Ha kapott bort, újra beleiszik. Ha nem, csak az asztallapot piszkálja.*
- Mondjuk. Tudok kicsit maradni. Aztán majd meglátjuk, meddig bírom. *Újra az a szégyellős motyogás.*
- Vagy ti engem. *Néz fel félénken Laura.*
153. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-03 19:50:17
Üzenet elküldve: 2020-05-03 19:50:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Odabent//
//A legkönnyebb út//
*Csak mosolyogva csóválja a fejét Shen szavaira, miközben mutatja az utat a konyha felé. Bár fogalma sincs, mi történhetett vele, amitől ilyen lett, az az érzése, ez a látszólagos könnyedség csak álca, és igen súlyos dolgok lapulhatnak a háttérben. Szeretne segíteni rajta, azonban kéretlenül nem szívesen vájkál senki életében, így egyelőre beéri azzal, hogy azokat a problémákat igyekszik enyhíteni, amiket tud, nevezetesen az étel és az ital hiányt*
- Köszönöm! *veszi el a kulacsot a férfitől* Ugh! *fintorodik el azonban kicsit, ahogy kinyitja azt és megcsapja az orrát a cefreszag. Bár az ő boruk se épp a legjobb vagy legdrágább, azért annál mindenképp jobbnak tartja, hogy csak úgy beletöltse ebbe az igencsak viseltes tömlőbe, így hacsak Shen nem akadályozza meg benne, akkor előbb kissé átöblíti a kulacsot, mielőtt borral töltve visszaadná a férfinak*
- Tessék! *nyújtja felé a bort, miközben ő maga is letelepedik egy székre az asztal túloldalán* Úgy látom, azért mégiscsak jólesik egy kis étel a bor mellé... *jegyzi meg elmosolyodva, ahogy az asztalon jóformán már csak hűlt helyét találja a kenyérnek és a sonkának*
- A koszos ágyneműt ki lehet mosni, de a pihentető alvást nem helyettesíti semmi. *próbálja marasztalni a férfit, de persze ha továbbra sincs ínyére az ötlet, akkor nem fog erőszakoskodni, csak elmosolyodik kissé, amikor Shennek is leesik a csattanó*
- Köszönjük. *pirul el kissé a nevet illető dicséretet hallva. Sokat jelent neki a bók, hisz ebből azt szűri le, még ha nem is ez az igazság, hogy a férfi nem tartja teljesen ostobaságnak az okokat, amiért létrehozták ezt a helyet*
- Nem úgy értettem... *rázza meg kissé a fejét, ahogy Shenre terelődik a szó. ~Vagy nem csak úgy... ~egészíti ki magában a mondandóját, mert bár tisztában van vele, hogy egy férfivel van dolga, nem csak ez a lényeg* Természetesen a férfiaknak is szükségük van nyugalomra... csak ők nehezebben ismerik fel és nehezebben is viselik az ilyesmit. Csak annyi időt szánnak pihenésre, amennyit feltétlen muszáj, úgy tűnt, ebben te se vagy kivétel. *igyekszik jobban megértetni a másikkal, mire is gondolt pontosan, még ha tévesek is a feltételezései. Mégis úgy véli, Shen is csak azért jött be ide leülni és enni egy kicsit, mert ő marasztalta, ha a saját feje után ment volna, akkor már újra az utat róná*
- Á, délről? *csillan fel egy pillanatra érdeklődve a szeme, ahogy a férfi származása kerül szóba* Esetleg a Szántóföldek környékén is jártál? Hallottál valamit az ottani falvakról? *érdeklődik izgatottan, hisz azóta nem hallott semmit a családjáról, hogy elmenekült Vadászlakról, így örömmel vesz bármi hírt, ami az ott lakókról szól*
- Esetleg van valami, amire konkrétan vadászol? *kérdezgeti tovább a férfit, ha az még nem unta el a dolgot* Egészségedre! *biccenti meg kissé a fejét, ahogy megcsappan a kulacs tartalma, majd folytatja tovább a beszédet, ahol abbahagyta*
- Tudod, épp szükségünk lenne egy hozzád hasonló vadászra, ha esetleg a mostani utad után kedved lenne újra visszatérni ide... *jegyzi meg, hisz biztos benne, nem véletlen tévedt erre a férfi, most is épp úton van valamerre, de reméli, a jelenlegi küldetése után talán nekik is a segítségükre lehet*
- Állítólag az itteni erdőkben sokféle különleges lény lakik... többen gondoltunk már rá, hogy jó lenne felfedezni őket. Ebben pedig igencsak hasznunkra lenne egy tapasztalt erdőjáró segítsége. Fizetni sajnos nem tudunk sokat, de kosztot és kvártélyt bármikor fel tudunk ajánlani itt a házban. *fejti ki részletesebben Shennek a dolgot, ha a férfi még figyel rá, kíváncsian várva, vajon mi lesz a válasza az elhangzottakra.*
//A legkönnyebb út//
*Csak mosolyogva csóválja a fejét Shen szavaira, miközben mutatja az utat a konyha felé. Bár fogalma sincs, mi történhetett vele, amitől ilyen lett, az az érzése, ez a látszólagos könnyedség csak álca, és igen súlyos dolgok lapulhatnak a háttérben. Szeretne segíteni rajta, azonban kéretlenül nem szívesen vájkál senki életében, így egyelőre beéri azzal, hogy azokat a problémákat igyekszik enyhíteni, amiket tud, nevezetesen az étel és az ital hiányt*
- Köszönöm! *veszi el a kulacsot a férfitől* Ugh! *fintorodik el azonban kicsit, ahogy kinyitja azt és megcsapja az orrát a cefreszag. Bár az ő boruk se épp a legjobb vagy legdrágább, azért annál mindenképp jobbnak tartja, hogy csak úgy beletöltse ebbe az igencsak viseltes tömlőbe, így hacsak Shen nem akadályozza meg benne, akkor előbb kissé átöblíti a kulacsot, mielőtt borral töltve visszaadná a férfinak*
- Tessék! *nyújtja felé a bort, miközben ő maga is letelepedik egy székre az asztal túloldalán* Úgy látom, azért mégiscsak jólesik egy kis étel a bor mellé... *jegyzi meg elmosolyodva, ahogy az asztalon jóformán már csak hűlt helyét találja a kenyérnek és a sonkának*
- A koszos ágyneműt ki lehet mosni, de a pihentető alvást nem helyettesíti semmi. *próbálja marasztalni a férfit, de persze ha továbbra sincs ínyére az ötlet, akkor nem fog erőszakoskodni, csak elmosolyodik kissé, amikor Shennek is leesik a csattanó*
- Köszönjük. *pirul el kissé a nevet illető dicséretet hallva. Sokat jelent neki a bók, hisz ebből azt szűri le, még ha nem is ez az igazság, hogy a férfi nem tartja teljesen ostobaságnak az okokat, amiért létrehozták ezt a helyet*
- Nem úgy értettem... *rázza meg kissé a fejét, ahogy Shenre terelődik a szó. ~Vagy nem csak úgy... ~egészíti ki magában a mondandóját, mert bár tisztában van vele, hogy egy férfivel van dolga, nem csak ez a lényeg* Természetesen a férfiaknak is szükségük van nyugalomra... csak ők nehezebben ismerik fel és nehezebben is viselik az ilyesmit. Csak annyi időt szánnak pihenésre, amennyit feltétlen muszáj, úgy tűnt, ebben te se vagy kivétel. *igyekszik jobban megértetni a másikkal, mire is gondolt pontosan, még ha tévesek is a feltételezései. Mégis úgy véli, Shen is csak azért jött be ide leülni és enni egy kicsit, mert ő marasztalta, ha a saját feje után ment volna, akkor már újra az utat róná*
- Á, délről? *csillan fel egy pillanatra érdeklődve a szeme, ahogy a férfi származása kerül szóba* Esetleg a Szántóföldek környékén is jártál? Hallottál valamit az ottani falvakról? *érdeklődik izgatottan, hisz azóta nem hallott semmit a családjáról, hogy elmenekült Vadászlakról, így örömmel vesz bármi hírt, ami az ott lakókról szól*
- Esetleg van valami, amire konkrétan vadászol? *kérdezgeti tovább a férfit, ha az még nem unta el a dolgot* Egészségedre! *biccenti meg kissé a fejét, ahogy megcsappan a kulacs tartalma, majd folytatja tovább a beszédet, ahol abbahagyta*
- Tudod, épp szükségünk lenne egy hozzád hasonló vadászra, ha esetleg a mostani utad után kedved lenne újra visszatérni ide... *jegyzi meg, hisz biztos benne, nem véletlen tévedt erre a férfi, most is épp úton van valamerre, de reméli, a jelenlegi küldetése után talán nekik is a segítségükre lehet*
- Állítólag az itteni erdőkben sokféle különleges lény lakik... többen gondoltunk már rá, hogy jó lenne felfedezni őket. Ebben pedig igencsak hasznunkra lenne egy tapasztalt erdőjáró segítsége. Fizetni sajnos nem tudunk sokat, de kosztot és kvártélyt bármikor fel tudunk ajánlani itt a házban. *fejti ki részletesebben Shennek a dolgot, ha a férfi még figyel rá, kíváncsian várva, vajon mi lesz a válasza az elhangzottakra.*
152. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-03 17:10:30
Üzenet elküldve: 2020-05-03 17:10:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vielke aranybogárkám//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az, hogy a lány ismerné, azt a gyanús fickót még önmagában nem zavarná a dokit. De, hogy látogatóba is elmegy hozzá az már igen. Rá is kérdez.*
-Az erdőmélyi erődjébe ahova nőket szokott vinni majd pofátlanul nagy mennyiségű gyógyitalt vásárol nem sokkal utána?
*Ha maguk az elhangzottak nem lennének elegek az elf hangjából kihallatszódó él, jól jelezheti, hogy a férfi nem találja teljesen korrekt alaknak a gyanús erdőben bujkáló figurát. Szóval nem kell sok ahhoz, hogy a doki látatlanul is megharagudjon arra a fakúróra. A víz mindenesetre jó. Valahogy pusztán az úszkálás képes mosolyt csalni az emberek arcára. Már ha tudnak úszni. Amúgy nem annyira szoktak örülni neki. De a doki igen és a kislány is. A gondolatmenetet annyira nem találja kuszának az elf. Jól megérti mire gondol a másik hisz jól ki lett fejtve.*
-Pedig bizony az. Termékeny, gyönyörű, vonzza a férfiakat és ha olyan kedve van hirtelen haragjában egész hajókat elsüllyeszt csak úgy. Igazi nő!
*Kacag vidáman a saját hasonlatán. Bizony ezt nem csak úgy kitalálta. Ha férfihoz kéne valakit hasonlítani akkor egy sokkal kiszámíthatóbb jelenséget keresne. Amit akár irányítani is könnyebb. Most semmi nem jut eszébe, de nem is annyira érdekli.*
-Bizony. És egész nagy is lehet.
*Helyesen az angolna kérdésére. Persze vannak kisebbek is, de hosszúak is. Látott már párat. Végül beljebb sétál és beveti magát a vízbe nagy csobbanással. A szőke hajkorona csak úgy eltűnik, hogy aztán megint felbukkanjon és megrázza magát a férfi. Széles vigyora jól jelzi, hogy élvezi a dolgot. A lány ötletére megnézi a célpontot és bólint.*
-Rendben. Benne vagyok.
*Mellé úszik és felkészül.*
-Háromra jó? Eeeeeegy! Kettőőőő! Háááárom!
*Ezzel meg is indul. Talán nem olyan női szem számára vonzó jelenség, mintha egy unalmas kockahasú, napbarnított ember favágó lenne, de a gizda elf nyúlánk alkata is előny és hosszú végtagjait tényleg ügyesen használja, hogy minél gyorsabban hajtsa magát a vízben.*
//Vielke aranybogárkám//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az, hogy a lány ismerné, azt a gyanús fickót még önmagában nem zavarná a dokit. De, hogy látogatóba is elmegy hozzá az már igen. Rá is kérdez.*
-Az erdőmélyi erődjébe ahova nőket szokott vinni majd pofátlanul nagy mennyiségű gyógyitalt vásárol nem sokkal utána?
*Ha maguk az elhangzottak nem lennének elegek az elf hangjából kihallatszódó él, jól jelezheti, hogy a férfi nem találja teljesen korrekt alaknak a gyanús erdőben bujkáló figurát. Szóval nem kell sok ahhoz, hogy a doki látatlanul is megharagudjon arra a fakúróra. A víz mindenesetre jó. Valahogy pusztán az úszkálás képes mosolyt csalni az emberek arcára. Már ha tudnak úszni. Amúgy nem annyira szoktak örülni neki. De a doki igen és a kislány is. A gondolatmenetet annyira nem találja kuszának az elf. Jól megérti mire gondol a másik hisz jól ki lett fejtve.*
-Pedig bizony az. Termékeny, gyönyörű, vonzza a férfiakat és ha olyan kedve van hirtelen haragjában egész hajókat elsüllyeszt csak úgy. Igazi nő!
*Kacag vidáman a saját hasonlatán. Bizony ezt nem csak úgy kitalálta. Ha férfihoz kéne valakit hasonlítani akkor egy sokkal kiszámíthatóbb jelenséget keresne. Amit akár irányítani is könnyebb. Most semmi nem jut eszébe, de nem is annyira érdekli.*
-Bizony. És egész nagy is lehet.
*Helyesen az angolna kérdésére. Persze vannak kisebbek is, de hosszúak is. Látott már párat. Végül beljebb sétál és beveti magát a vízbe nagy csobbanással. A szőke hajkorona csak úgy eltűnik, hogy aztán megint felbukkanjon és megrázza magát a férfi. Széles vigyora jól jelzi, hogy élvezi a dolgot. A lány ötletére megnézi a célpontot és bólint.*
-Rendben. Benne vagyok.
*Mellé úszik és felkészül.*
-Háromra jó? Eeeeeegy! Kettőőőő! Háááárom!
*Ezzel meg is indul. Talán nem olyan női szem számára vonzó jelenség, mintha egy unalmas kockahasú, napbarnított ember favágó lenne, de a gizda elf nyúlánk alkata is előny és hosszú végtagjait tényleg ügyesen használja, hogy minél gyorsabban hajtsa magát a vízben.*
151. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-03 16:28:19
Üzenet elküldve: 2020-05-03 16:28:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Doktorbácsim//
*Úgy tűnik, Int is ismeri Pyctát, illetve „egy Pyctát”, de Viel nem tartja valószínűnek, hogy olyan sok Pycta taposhatja Lanawin földjét. És ha az irbiszen pancsoló társa nem lepődött meg, akkor ez bizony nem is lehet másik, csak az erdőszerető elf barátjáról lehet itt szó.*
- Ó, nem, Pycta nem gyanús. Nagyon kedves. Jártam már nála látogatóban.
*Azt inkább nem említi meg, hogy ráijesztett az irbisz a bokorban, Intath még a végén látatlanból is megharagudna. A tündérnek a békesség a legfontosabb. Inkább csak ő is követi a férfi példáját, de vele ellentétben ő egészen addig lépeget a vízbe, míg csak derékig ér neki, aztán fejét is belemártja. A haját kisöpri az arcából, és kislányos boldogsággal mosolyog a doktorra.*
- Nem is gondoltam volna, hogy a tenger lány. Ahol én születtem, ott a föld szeretete állt mindenek felett, mégsem gondoltunk rá nőként. Pedig a termékenysége miatt valószínűleg inkább annak felelne meg. *Töpreng kicsit, de persze nem várja Intath-tól, hogy a kusza gondolatmenetét kövesse.*
- Szóval egy kígyó, mi? *Alig bírja elfojtani a nevetését a vicces bemutató miatt. Örül, hogy ilyennek látja barátját, mert ugyan az orvoslás fontos, de a vidámság még annál is erősebb gyógyír.*
- Mit szólnál, ha versenyt úsznánk a kőig és vissza? *A túlpartra mutat, a megnevezett tereptárgy felé.* Aki előbb visszaér ide, az az igazi angolna! Árnyék lesz a bíra! *Int az állat felé, aki a nagy hangoskodásra azért csak felkapja a fejét, de még mindig a fa alatt heverészik, a kényelmes ennyi miatt nem hagyná el.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.03 16:29:09
//Doktorbácsim//
*Úgy tűnik, Int is ismeri Pyctát, illetve „egy Pyctát”, de Viel nem tartja valószínűnek, hogy olyan sok Pycta taposhatja Lanawin földjét. És ha az irbiszen pancsoló társa nem lepődött meg, akkor ez bizony nem is lehet másik, csak az erdőszerető elf barátjáról lehet itt szó.*
- Ó, nem, Pycta nem gyanús. Nagyon kedves. Jártam már nála látogatóban.
*Azt inkább nem említi meg, hogy ráijesztett az irbisz a bokorban, Intath még a végén látatlanból is megharagudna. A tündérnek a békesség a legfontosabb. Inkább csak ő is követi a férfi példáját, de vele ellentétben ő egészen addig lépeget a vízbe, míg csak derékig ér neki, aztán fejét is belemártja. A haját kisöpri az arcából, és kislányos boldogsággal mosolyog a doktorra.*
- Nem is gondoltam volna, hogy a tenger lány. Ahol én születtem, ott a föld szeretete állt mindenek felett, mégsem gondoltunk rá nőként. Pedig a termékenysége miatt valószínűleg inkább annak felelne meg. *Töpreng kicsit, de persze nem várja Intath-tól, hogy a kusza gondolatmenetét kövesse.*
- Szóval egy kígyó, mi? *Alig bírja elfojtani a nevetését a vicces bemutató miatt. Örül, hogy ilyennek látja barátját, mert ugyan az orvoslás fontos, de a vidámság még annál is erősebb gyógyír.*
- Mit szólnál, ha versenyt úsznánk a kőig és vissza? *A túlpartra mutat, a megnevezett tereptárgy felé.* Aki előbb visszaér ide, az az igazi angolna! Árnyék lesz a bíra! *Int az állat felé, aki a nagy hangoskodásra azért csak felkapja a fejét, de még mindig a fa alatt heverészik, a kényelmes ennyi miatt nem hagyná el.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.03 16:29:09
150. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-03 10:26:38
Üzenet elküldve: 2020-05-03 10:26:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Odakint, majd odabent//
//A legkönnyebb út//
- Tényleg csak bor kellene, aztán ki is zárhattok. *Mondja zavart pislogással, mert talán nem érzi, hogy kik akarják kizárni egymást. De lehet, hogy nem figyelt eléggé.*
- Ömm... köszi. *Vakarja meg a fejét a bizalom pillanatnyi megerősítésére.
A fekete bestia kint marad, ami nagy megkönnyebbülés a számára, bár ilyen közelről már inkább hasonlít egy nagy kutyára, mint sa'terethi szörnyetegre. Jól van na, kicsit paranoiás, meg elvonásija is van. De durván.
Az étellel kínálásra, meg a többire mondhatná, hogy azért kár, mert épp halni készül Erdőmélyén, de meglehet, hogy ez kellemetlenül érintené a lombzabáló lányt, úgyhogy inkább ezt a titkot meghagyja magának. Követi Laut a konyhába, hogy zavartan bámészkodjon, amíg a lányt ételt hoz neki és ő félszegen leül az asztalhoz. Legutóbb még Umonnal ettek egy asztalnál thargföldön, de az ilyenek mindig ritkaság számba mennek nála, hisz azelőtt jóformán a kikötői erdőben élt makkon és vadhúson.
A sonka és a kenyér jól néz ki és valójában éhes, mint a rohadás, így bár ellenezte, mégis tör egy kis kenyeret és vesz mellé a sonkából.*
- Köszönöm. *Mondja gyerekes zavartsággal.*
- Ömm... igen, van egy kulacsom. *Oldja le övéről a kopott bőrrel borított alkalmatosságot. Sokat megélt darab, ez jól látszik rajta, belül pedig savanyú borszaga van, ami bizonyítja, hogy víz talán sosem volt benne.
Egy falatból kettő lesz és azon kapja magát, hogy tele a képe kenyérrel és sonkával.*
- Vágom. *Próbálja artikulálni a szót, de tele szájjal nehéz, így csak komótosan pislog és próbál mosolyogni a tanácsra.
Legyűri az ételt és ettől a közvetlen kedvességtől kicsit elszontyolodik. Nem biztos, hogy mégis jó ötlet volt erre jönni.*
- Tényleg köszönöm, de nem szeretnék alkalmatlankodni és miattam nem kell, csak összekennék mindent. *Mentegetőzik, de a leveles résznél leblokkol, mert fogalma sincs pillanatnyilag, miért kellene neki levelet nassolnia az ágyban.*
- Jaaaa, hogy levelet enni? *Esik le neki végül a tantusz. Előszeretettel illeti saját faját a nem túl barátságos, lombzabáló jelzővel, amit mások, főleg a fajtársai, elég rossz néven szoktak venni, ám őt ez nem igazán szokta érdekelni. Ám most ez a kedves, fiatal elf lány még rá is tromfol.*
- Szarvasliget. *Ismétli a nevet.*
- Szép név egy szép helynek. *Húzza el a száját elismerően. Miközben Lau beszél, már csak piszkálja az ételt, egy-egy kis darab sonkát tép csak, azt rágcsálja, miközben figyel. A liget bemutatására hitetlenül elmosolyodik. Mintha lenne a világban bárhol is olyan hely, ahol el lehet bújni gondok és a problémák elől, ahol lehet gyógyulni, meg a többi baromság.*
- Orvos, aha. *Motyogja, csak hogy tiszta legyen, azért figyel.*
- Jaaa, pff, igen, férfi vagyok, meg minden. Nyugalom? Ááá. *Tetteti a kemény nagybetűs férfit, aki amúgy éppen nemrég futott el gyáván a beismerés és a múltja elől.
A kérdés rántja vissza az asztal fölé, pislog párat, hogy kitisztuljon a feje.*
- Én, hát, ja, nem. Nem a városból. Délről. *Mutat arra, amerre az égtájat sejti. Persze fogalma sincs, az merre van idebent.*
- Vadász vagyok, erdőjáró. *Bukik ki belőle az első dolog, ami az eszébe jut és nem is áll messze az igazságtól.*
- Csak úgy vadász... kodtam errefelé. *Próbál valami okosat mondani, de nem igazán jön össze neki. Ha megkapja a bort, akkor mohón kap felé és ha Launak nincs kifogása ellene, akkor jól meg is húzza, mint szomjazó az első korty vizet.*
- Bocsika. *Engedi le a kulacsot.*
- Ez már nagyon kellett.
//A legkönnyebb út//
- Tényleg csak bor kellene, aztán ki is zárhattok. *Mondja zavart pislogással, mert talán nem érzi, hogy kik akarják kizárni egymást. De lehet, hogy nem figyelt eléggé.*
- Ömm... köszi. *Vakarja meg a fejét a bizalom pillanatnyi megerősítésére.
A fekete bestia kint marad, ami nagy megkönnyebbülés a számára, bár ilyen közelről már inkább hasonlít egy nagy kutyára, mint sa'terethi szörnyetegre. Jól van na, kicsit paranoiás, meg elvonásija is van. De durván.
Az étellel kínálásra, meg a többire mondhatná, hogy azért kár, mert épp halni készül Erdőmélyén, de meglehet, hogy ez kellemetlenül érintené a lombzabáló lányt, úgyhogy inkább ezt a titkot meghagyja magának. Követi Laut a konyhába, hogy zavartan bámészkodjon, amíg a lányt ételt hoz neki és ő félszegen leül az asztalhoz. Legutóbb még Umonnal ettek egy asztalnál thargföldön, de az ilyenek mindig ritkaság számba mennek nála, hisz azelőtt jóformán a kikötői erdőben élt makkon és vadhúson.
A sonka és a kenyér jól néz ki és valójában éhes, mint a rohadás, így bár ellenezte, mégis tör egy kis kenyeret és vesz mellé a sonkából.*
- Köszönöm. *Mondja gyerekes zavartsággal.*
- Ömm... igen, van egy kulacsom. *Oldja le övéről a kopott bőrrel borított alkalmatosságot. Sokat megélt darab, ez jól látszik rajta, belül pedig savanyú borszaga van, ami bizonyítja, hogy víz talán sosem volt benne.
Egy falatból kettő lesz és azon kapja magát, hogy tele a képe kenyérrel és sonkával.*
- Vágom. *Próbálja artikulálni a szót, de tele szájjal nehéz, így csak komótosan pislog és próbál mosolyogni a tanácsra.
Legyűri az ételt és ettől a közvetlen kedvességtől kicsit elszontyolodik. Nem biztos, hogy mégis jó ötlet volt erre jönni.*
- Tényleg köszönöm, de nem szeretnék alkalmatlankodni és miattam nem kell, csak összekennék mindent. *Mentegetőzik, de a leveles résznél leblokkol, mert fogalma sincs pillanatnyilag, miért kellene neki levelet nassolnia az ágyban.*
- Jaaaa, hogy levelet enni? *Esik le neki végül a tantusz. Előszeretettel illeti saját faját a nem túl barátságos, lombzabáló jelzővel, amit mások, főleg a fajtársai, elég rossz néven szoktak venni, ám őt ez nem igazán szokta érdekelni. Ám most ez a kedves, fiatal elf lány még rá is tromfol.*
- Szarvasliget. *Ismétli a nevet.*
- Szép név egy szép helynek. *Húzza el a száját elismerően. Miközben Lau beszél, már csak piszkálja az ételt, egy-egy kis darab sonkát tép csak, azt rágcsálja, miközben figyel. A liget bemutatására hitetlenül elmosolyodik. Mintha lenne a világban bárhol is olyan hely, ahol el lehet bújni gondok és a problémák elől, ahol lehet gyógyulni, meg a többi baromság.*
- Orvos, aha. *Motyogja, csak hogy tiszta legyen, azért figyel.*
- Jaaa, pff, igen, férfi vagyok, meg minden. Nyugalom? Ááá. *Tetteti a kemény nagybetűs férfit, aki amúgy éppen nemrég futott el gyáván a beismerés és a múltja elől.
A kérdés rántja vissza az asztal fölé, pislog párat, hogy kitisztuljon a feje.*
- Én, hát, ja, nem. Nem a városból. Délről. *Mutat arra, amerre az égtájat sejti. Persze fogalma sincs, az merre van idebent.*
- Vadász vagyok, erdőjáró. *Bukik ki belőle az első dolog, ami az eszébe jut és nem is áll messze az igazságtól.*
- Csak úgy vadász... kodtam errefelé. *Próbál valami okosat mondani, de nem igazán jön össze neki. Ha megkapja a bort, akkor mohón kap felé és ha Launak nincs kifogása ellene, akkor jól meg is húzza, mint szomjazó az első korty vizet.*
- Bocsika. *Engedi le a kulacsot.*
- Ez már nagyon kellett.
149. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-02 01:49:15
Üzenet elküldve: 2020-05-02 01:49:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vielke aranybogárkám//
*Ha szép idő van vidám tündérlányokkal akkor a dokinak is jó a kedve és szívesen bolondozik. A lány szavain elgondolkozik.*
-Pycta? Ismertem egyet. De az gyanús fickó volt.
*Jelenti ki. Méghozzá az a fajta gyanús fickó akinek jobb nem belekeveredni az ügyeibe mert akkor muszáj lesz valami önveszélyes dolgot csinálnia. Nem könnyű a rendet banditák élete. Nem csak aranyos lányokkal való fürdőzésből áll. A kérdésre mosolyogva válaszol hisz úgy veszi észre ezzel sikerült lenyűgöznie a lánykát.*
-Bizony ott. Folyóra nem szokás orvost is vinni.*Ahhoz képest, hogy egy napra van innen, sőt nemrég még a tündérek valami fontos helye is ott volt elég kevesen jártak a tengernél. Leginkább a mágusok.*Pedig lenyűgöző. A legveszélyesebb nő a világon.
*Vigyorog és dicsekszik kicsit az úszótudományával a lánynak miközben ledobja az ingét. Feléjük ebből nem csináltak nagy ügyet ha fürdőztek. Sőt még nadrág se volt rajtuk. A kuncogásra kérdőn néz majd a feltételezésen jót vigyorog és lelkesen elkezd magyarázni.*
-Nem. Az inkább olyan volt...olyan volt mint egy kígyó! Csak olyan uszonyok voltak a farka végén. És tudod, hogy úszik? Hát így!
*Mutatja a kezével a kígyómozgást. Ő most nem egy komoly doktorbácsi, aki a gnóm kislányt meggyógyította. Inkább a vidáman mesélő nagy bolond, aki bele is megy a vízbe és elkezdi magát fröcskölni. A lány szavaira vidáman csillogó szemekkel néz rá és a tündérangolna kifejezésen jót kacag. Ez tetszett neki.*
-Ejha! Az nem semmi.
//Vielke aranybogárkám//
*Ha szép idő van vidám tündérlányokkal akkor a dokinak is jó a kedve és szívesen bolondozik. A lány szavain elgondolkozik.*
-Pycta? Ismertem egyet. De az gyanús fickó volt.
*Jelenti ki. Méghozzá az a fajta gyanús fickó akinek jobb nem belekeveredni az ügyeibe mert akkor muszáj lesz valami önveszélyes dolgot csinálnia. Nem könnyű a rendet banditák élete. Nem csak aranyos lányokkal való fürdőzésből áll. A kérdésre mosolyogva válaszol hisz úgy veszi észre ezzel sikerült lenyűgöznie a lánykát.*
-Bizony ott. Folyóra nem szokás orvost is vinni.*Ahhoz képest, hogy egy napra van innen, sőt nemrég még a tündérek valami fontos helye is ott volt elég kevesen jártak a tengernél. Leginkább a mágusok.*Pedig lenyűgöző. A legveszélyesebb nő a világon.
*Vigyorog és dicsekszik kicsit az úszótudományával a lánynak miközben ledobja az ingét. Feléjük ebből nem csináltak nagy ügyet ha fürdőztek. Sőt még nadrág se volt rajtuk. A kuncogásra kérdőn néz majd a feltételezésen jót vigyorog és lelkesen elkezd magyarázni.*
-Nem. Az inkább olyan volt...olyan volt mint egy kígyó! Csak olyan uszonyok voltak a farka végén. És tudod, hogy úszik? Hát így!
*Mutatja a kezével a kígyómozgást. Ő most nem egy komoly doktorbácsi, aki a gnóm kislányt meggyógyította. Inkább a vidáman mesélő nagy bolond, aki bele is megy a vízbe és elkezdi magát fröcskölni. A lány szavaira vidáman csillogó szemekkel néz rá és a tündérangolna kifejezésen jót kacag. Ez tetszett neki.*
-Ejha! Az nem semmi.
148. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-01 23:58:23
Üzenet elküldve: 2020-05-01 23:58:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Doktorbácsim//
*Viel még a feltételezésre is felnevet.*
- Nem lehet macska! Láttad volna, hogy marakodott Pycta irbiszével, két cica így nem tud egymásra haragudni. Ehhez kell az az ősi ellenségesség, amit mi, kétlábúak nem érhetünk fel ésszel.
*Csak most kezd belegondolni, milyen kellemetlenségekkel jár majd, ha a szárazabb, nyári időszakban meg kell fürdenie az állatot. Ha Árnyék ennyire ágál ellene, lehet, hogy egyedül nem is fog tudni vele megbirkózni. De most nem fájlalja emiatt a fejét, inkább a hozzá csatlakozó Intathra figyel, aki szerencsére kifejezetten jókedvűnek látszik. A nap is süt, mindenki vidám, kell ennél több? Vielnek biztosan nem. Egészen elbámul a doki szavain.*
- A tengeren? *Kérdezi ámulva. Ez neki olyan szó, amivel nem nagyon tud mit kezdeni, nagyszerűnek és elképzelhetetlennek tartja. Persze szeretné megnézni egyszer, azt mondják, gyönyörű kék, ami Viel egyik kedvenc színe.* Én még nem láttam a tengert.
*Nem szól rá semmit, hogy Intath vetkőzni kezd, de azért megejt egy huncut kuncogást, amilyenhez foghatót talán még nem is hallott tőle az elf.*
- Az angolna úgy néz ki, mint te levetett inggel? *Persze ezt részben azért is tartja hihetetlennek, mert számára minden vízben élő lény úgy néz ki, mint egy átlagos hal. Uszony, lapos, ovális test, pikkelyek. Az angolnát éppen így képzeli el, csak más színűnek, méretűnek gondolja, mint mondjuk egy pontyot. Történetesen sokkal nagyobbnak, mert hát a tenger óriási; ez a rejtélyes állat talán akkora lehet, mint Intath maga.*
- Képzeld, én úgy úszok, mint egy… Mint egy tündér… egy tündérangolna! *Büszkélkedik, persze csak játékosan.*
//Doktorbácsim//
*Viel még a feltételezésre is felnevet.*
- Nem lehet macska! Láttad volna, hogy marakodott Pycta irbiszével, két cica így nem tud egymásra haragudni. Ehhez kell az az ősi ellenségesség, amit mi, kétlábúak nem érhetünk fel ésszel.
*Csak most kezd belegondolni, milyen kellemetlenségekkel jár majd, ha a szárazabb, nyári időszakban meg kell fürdenie az állatot. Ha Árnyék ennyire ágál ellene, lehet, hogy egyedül nem is fog tudni vele megbirkózni. De most nem fájlalja emiatt a fejét, inkább a hozzá csatlakozó Intathra figyel, aki szerencsére kifejezetten jókedvűnek látszik. A nap is süt, mindenki vidám, kell ennél több? Vielnek biztosan nem. Egészen elbámul a doki szavain.*
- A tengeren? *Kérdezi ámulva. Ez neki olyan szó, amivel nem nagyon tud mit kezdeni, nagyszerűnek és elképzelhetetlennek tartja. Persze szeretné megnézni egyszer, azt mondják, gyönyörű kék, ami Viel egyik kedvenc színe.* Én még nem láttam a tengert.
*Nem szól rá semmit, hogy Intath vetkőzni kezd, de azért megejt egy huncut kuncogást, amilyenhez foghatót talán még nem is hallott tőle az elf.*
- Az angolna úgy néz ki, mint te levetett inggel? *Persze ezt részben azért is tartja hihetetlennek, mert számára minden vízben élő lény úgy néz ki, mint egy átlagos hal. Uszony, lapos, ovális test, pikkelyek. Az angolnát éppen így képzeli el, csak más színűnek, méretűnek gondolja, mint mondjuk egy pontyot. Történetesen sokkal nagyobbnak, mert hát a tenger óriási; ez a rejtélyes állat talán akkora lehet, mint Intath maga.*
- Képzeld, én úgy úszok, mint egy… Mint egy tündér… egy tündérangolna! *Büszkélkedik, persze csak játékosan.*
147. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-01 23:23:03
Üzenet elküldve: 2020-05-01 23:23:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Doktorbácsim//
*Nem tervezte megriasztani a lányt. Csak örül neki és ki is használja a helyzetet, hogy jól megnézze ilyen körülmények közt is. Természetesen nem a lány bokáját bámulja meg hanem az ezüst hajkoronát a nap fényében. A széles mosolytól mindenesetre szívderítő látvány a kislány.*
-Helyes. Az nem lehet, hogy nem is kutya csak egy nagyra nőtt macska?
*Viccelődik. Egész jó kedve van ahhoz képest, hogy az előző estét is a bor megszlopálásával és részegen kidőléssel végezte be. A tóhoz érve lerúgja a cipőjét és belelép a vízbe. Tényleg kellemes hőmérsékletű. A kérdésre úgy válaszol mintha természetes lenne.*
-Ezelőtt hajóorvos voltam. Úgy úszok mint egy béka. Vagy hal. Egy elf...öhm...elf angolna! Az tudod, hogy néz ki?
*Kérdez rá és kezdi el kigombolni a felsőjét mintha természetes lenne.*
//Doktorbácsim//
*Nem tervezte megriasztani a lányt. Csak örül neki és ki is használja a helyzetet, hogy jól megnézze ilyen körülmények közt is. Természetesen nem a lány bokáját bámulja meg hanem az ezüst hajkoronát a nap fényében. A széles mosolytól mindenesetre szívderítő látvány a kislány.*
-Helyes. Az nem lehet, hogy nem is kutya csak egy nagyra nőtt macska?
*Viccelődik. Egész jó kedve van ahhoz képest, hogy az előző estét is a bor megszlopálásával és részegen kidőléssel végezte be. A tóhoz érve lerúgja a cipőjét és belelép a vízbe. Tényleg kellemes hőmérsékletű. A kérdésre úgy válaszol mintha természetes lenne.*
-Ezelőtt hajóorvos voltam. Úgy úszok mint egy béka. Vagy hal. Egy elf...öhm...elf angolna! Az tudod, hogy néz ki?
*Kérdez rá és kezdi el kigombolni a felsőjét mintha természetes lenne.*
146. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-01 23:01:32
Üzenet elküldve: 2020-05-01 23:01:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Naty szobájában//
*Viel még mindig nem érti, mi köze ehhez Thimnek, pedig nagyon úgy tűnik, hogy ő az, akitől Intath távol akarja tartani a beteget. A lány nagyokat pislog, de nem szól semmit, még mindig a lelki szemei előtt lebeg, hogy Thim mennyit segített nekik Lyllinorral és Seles testével is. Nincs helye vitának, az orvosuknak sietnie kell, ő pedig egy érkező vendég miatt Natalaydával kettesben marad. Lau suttogására csak biccent, majd magyarázkodik egy kicsit, helyet foglalva a beteg ágya szélén.*
- Semmi különös, csak egy ismeretlen kopogtatott. *Az ablak felé int, mintegy magyarázva a kutyaugatást.* Lau kérte, hogy különösen vigyázzak rád, amíg elrendezi az ügyet. Meg aztán Árnyék is ügyel ránk. Ő a kutya. Nagy, de nem bánt senkit, viszont jó védelmező. *Magyarázza még mindig kicsit sokat beszélve, a nagy izgalomtól folyik belőle így a szó.*
- Jó volna egy kis leves, az tulajdonképpen víz. Lehet, hogy még ma megfőzöm, ha az időm engedi. *Mosolyog, viszont arról rögtön gondoskodik, hogy legyen mit innia: kiszalad, majd kannában egy kis vizet készít Natalayda mellé, pohárral együtt, és egy mosdótálba is tölt belőle, ha kezet, arcot szeretne mosni. Közben hallgatózik, de odébb beszélgetés hangját hallani, tehát nem lehet nagy baj a vendégükkel.* Én is csak most érkeztem. *Mondja csak úgy mellékesen. Igazából ő maga is éhes egy kicsit, pillantásával próbálja felmérni, mi lehetett abban a tányérban. Valami biztos akad a konyhában, és gyorsan azt is megleshetné, Lau rendben van-e. Most azonban még nem akar a lány előtt falatozni, ha Int adott neki enni, és nem túl sokat, talán nem jött el még az ideje az oldal szalonnák belapátolásának.*
- Ugyan, ne is törődj vele! *Legyint az ággyal kapcsolatban.* Majd kimossuk. A lényeg, hogy pihenj.
*Egy kicsit meglepődik, sőt meg is ijed Natalayda kérdésén. Fogalma sincs, a lány hogyan keveredett erre, de egy pillanatra Viel már-már azt hiszi, talán a fejsérülése súlyosabb, mint a doki hitte, esetleg romlik az állapota. Csak az nyugtatja meg, hogy emlékezteti magát: Szarvasliget elég eldugott helyen van, itt már azért el is lehet tévedni.*
- Arthenior itt van nem messze. *Mutat a megfelelő irányba.* Én is ott találkoztam Lauval és a barátaival, akik házat akartak vásárolni maguknak. Egy kedves nemes éppen eladásra kínálta ezt a birtokot, és mindannyiunknak nagyon tetszett, azóta itt élünk, ez a mi menedékünk, Eeyrnek hála. *És bár valóban hálás, hogy a többiek jól vannak, azért a gondolatai az elhunyt Seles felé is szállnak. Magában azt kívánja, bár minden barátja élhetne.*
- És te? Mi szél hozott? *Kíváncsiskodik, de persze csak akkor, ha az ápolt betege nem tűnik nagyon álmosnak. Nem akarja lefárasztani a lányt, biztosan hosszú utat tett meg.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.01 23:01:51
*Viel még mindig nem érti, mi köze ehhez Thimnek, pedig nagyon úgy tűnik, hogy ő az, akitől Intath távol akarja tartani a beteget. A lány nagyokat pislog, de nem szól semmit, még mindig a lelki szemei előtt lebeg, hogy Thim mennyit segített nekik Lyllinorral és Seles testével is. Nincs helye vitának, az orvosuknak sietnie kell, ő pedig egy érkező vendég miatt Natalaydával kettesben marad. Lau suttogására csak biccent, majd magyarázkodik egy kicsit, helyet foglalva a beteg ágya szélén.*
- Semmi különös, csak egy ismeretlen kopogtatott. *Az ablak felé int, mintegy magyarázva a kutyaugatást.* Lau kérte, hogy különösen vigyázzak rád, amíg elrendezi az ügyet. Meg aztán Árnyék is ügyel ránk. Ő a kutya. Nagy, de nem bánt senkit, viszont jó védelmező. *Magyarázza még mindig kicsit sokat beszélve, a nagy izgalomtól folyik belőle így a szó.*
- Jó volna egy kis leves, az tulajdonképpen víz. Lehet, hogy még ma megfőzöm, ha az időm engedi. *Mosolyog, viszont arról rögtön gondoskodik, hogy legyen mit innia: kiszalad, majd kannában egy kis vizet készít Natalayda mellé, pohárral együtt, és egy mosdótálba is tölt belőle, ha kezet, arcot szeretne mosni. Közben hallgatózik, de odébb beszélgetés hangját hallani, tehát nem lehet nagy baj a vendégükkel.* Én is csak most érkeztem. *Mondja csak úgy mellékesen. Igazából ő maga is éhes egy kicsit, pillantásával próbálja felmérni, mi lehetett abban a tányérban. Valami biztos akad a konyhában, és gyorsan azt is megleshetné, Lau rendben van-e. Most azonban még nem akar a lány előtt falatozni, ha Int adott neki enni, és nem túl sokat, talán nem jött el még az ideje az oldal szalonnák belapátolásának.*
- Ugyan, ne is törődj vele! *Legyint az ággyal kapcsolatban.* Majd kimossuk. A lényeg, hogy pihenj.
*Egy kicsit meglepődik, sőt meg is ijed Natalayda kérdésén. Fogalma sincs, a lány hogyan keveredett erre, de egy pillanatra Viel már-már azt hiszi, talán a fejsérülése súlyosabb, mint a doki hitte, esetleg romlik az állapota. Csak az nyugtatja meg, hogy emlékezteti magát: Szarvasliget elég eldugott helyen van, itt már azért el is lehet tévedni.*
- Arthenior itt van nem messze. *Mutat a megfelelő irányba.* Én is ott találkoztam Lauval és a barátaival, akik házat akartak vásárolni maguknak. Egy kedves nemes éppen eladásra kínálta ezt a birtokot, és mindannyiunknak nagyon tetszett, azóta itt élünk, ez a mi menedékünk, Eeyrnek hála. *És bár valóban hálás, hogy a többiek jól vannak, azért a gondolatai az elhunyt Seles felé is szállnak. Magában azt kívánja, bár minden barátja élhetne.*
- És te? Mi szél hozott? *Kíváncsiskodik, de persze csak akkor, ha az ápolt betege nem tűnik nagyon álmosnak. Nem akarja lefárasztani a lányt, biztosan hosszú utat tett meg.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.01 23:01:51
145. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-01 22:31:34
Üzenet elküldve: 2020-05-01 22:31:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Odakint, majd odabent//
//A legkönnyebb út//
- A kettő nem zárja ki egymást... *jegyzi meg óvatosan, még mindig az ismeretlent szemlélve. Árnyék viselkedése nyugtalanítja kicsit, de mivel semmi olyat nem lát, ami indokolná a távolságtartást, végül elmosolyodik kissé*
- De hiszek neked. *bólint egy aprót, hogy nyomatékosítja a döntését, mielőtt beinvitálja a házba a férfit*
- Árnyék, maradj! *inti halk, de határozott hangon a kutyát, hogy jobb lenne, ha a kertben maradna, hiszen vendégük láthatóan továbbra is tart tőle, fogalma sincs róla azonban, Árnyék vajon hallgat-e rá, elvégre Viel parancsaihoz van szokva, de reménykedik benne, hogy ha be is jön utánuk a házba, akkor is inkább saját gazdája keresésére indul, minthogy továbbra is velük tartson*
- Már miért lenne kár? Ugyan már! *torpan meg egy pillanatra a konyha felé menet, hogy megütközve pillantson a férfira. Véleménye szerint sose kár segíteni másokon, így akár akarja az ismeretlen, akár nem, a konyhába érve csak finoman jelez egy apró fejmozdulattal, hogy az asztalnál nyugodtan foglaljon helyet, míg ő egy kis kenyeret és sonkát kerít neki*
- Tessék. Jó étvágyat! Mindjárt hozom a bort is. *jelenti be mosolyogva, csak hogy nem sokkal később egy pohár itallal térjen vissza* Esetleg van nálad valami borostömlő, vagy ilyesmi? *érdeklődik a férfitól, felkészülve rá, hogy az útjára is ellássa, akárhova is készül*
- Pedig talán jobb lenne, ha erre jönnél... ez a legbiztonságosabb út a városba. *jegyzi meg bizonytalanul, hiszen az az érzése, valami nem teljesen stimmel a férfi magyarázatával, nem akar azonban túlságosan vájkálni az ügyeiben, így egyelőre nem kérdezősködik tovább*
- Elhiszem. Komolyan. *válaszol inkább bujkáló mosollyal az újabb magyarázkodásra, hiszen ha kissé különcnek is tűnik a vendégük, abban egyre inkább biztos, hogy nem akar ártani nekik. ~Remélem, másoknak se... ~jut eszébe az ajtó mellé dobott íj*
- Dehogyis, rengeteg szobánk van. Talán nem olyan kényelmesek, mint egy istálló, de hidd el, az illatuk ezerszer különb! *igyekszik meggyőzni a férfit, maradjon inkább a házban, hisz nem hagyhatja, hogy egy vendég tényleg az állatok közt töltse az éjszakát, miközben vagy fél tucat szoba áll üresen a házban* Ha szeretnéd, szerzek pár levelet is vacsorára, ha még kedved támadna nassolni az ágyban! *teszi hozzá tréfásan. Tetszik neki, hogy a férfi látszólag nem veszi túl komolyan se magát, se semmi mást, és még saját faját se fél kifigurázni*
- Igazán örvendek, Shen! *biccent halvány mosollyal a bemutatkozásra* Örömmel látunk itt a Szarvasligetben! Még csak nemrég vettük meg ezt a házat a barátaimmal együtt, és elsősorban az volt a célunk, hogy legyen egy hely, ahová visszahúzódhatunk az élet viszontagságai elől... ahol nincsenek gondok, csak béke és nyugalom. Segítünk pihenni és gyógyulni, egy igazán kitűnő orvos is lakik itt, aki már számtalan betegen segített. *ecseteli lelkesen, miféle helyre is került Shen* Bár gondolom, egy magadfajta férfinak unalmasnak tűnhet ez a nyugalmas élet... *kap észbe hirtelen, hogy talán untatja a másikat, hiszen bár nem sokat tud róla, kinézete és felszerelése alapján inkább afféle harcos alkatnak, vagy magányos vándornak nézi, semmit olyasvalakinek, akinek az okozna örömet, hogy virágokat ültessen vagy épp ebédet főzzön*
- És te mi járatban vagy erre? A városból jössz? *érdeklődik mégis kicsit Shen története felől, bár reméli, semmi olyasmit nem kérdez, amire a férfinak nem akaródzna válaszolnia.*
//A legkönnyebb út//
- A kettő nem zárja ki egymást... *jegyzi meg óvatosan, még mindig az ismeretlent szemlélve. Árnyék viselkedése nyugtalanítja kicsit, de mivel semmi olyat nem lát, ami indokolná a távolságtartást, végül elmosolyodik kissé*
- De hiszek neked. *bólint egy aprót, hogy nyomatékosítja a döntését, mielőtt beinvitálja a házba a férfit*
- Árnyék, maradj! *inti halk, de határozott hangon a kutyát, hogy jobb lenne, ha a kertben maradna, hiszen vendégük láthatóan továbbra is tart tőle, fogalma sincs róla azonban, Árnyék vajon hallgat-e rá, elvégre Viel parancsaihoz van szokva, de reménykedik benne, hogy ha be is jön utánuk a házba, akkor is inkább saját gazdája keresésére indul, minthogy továbbra is velük tartson*
- Már miért lenne kár? Ugyan már! *torpan meg egy pillanatra a konyha felé menet, hogy megütközve pillantson a férfira. Véleménye szerint sose kár segíteni másokon, így akár akarja az ismeretlen, akár nem, a konyhába érve csak finoman jelez egy apró fejmozdulattal, hogy az asztalnál nyugodtan foglaljon helyet, míg ő egy kis kenyeret és sonkát kerít neki*
- Tessék. Jó étvágyat! Mindjárt hozom a bort is. *jelenti be mosolyogva, csak hogy nem sokkal később egy pohár itallal térjen vissza* Esetleg van nálad valami borostömlő, vagy ilyesmi? *érdeklődik a férfitól, felkészülve rá, hogy az útjára is ellássa, akárhova is készül*
- Pedig talán jobb lenne, ha erre jönnél... ez a legbiztonságosabb út a városba. *jegyzi meg bizonytalanul, hiszen az az érzése, valami nem teljesen stimmel a férfi magyarázatával, nem akar azonban túlságosan vájkálni az ügyeiben, így egyelőre nem kérdezősködik tovább*
- Elhiszem. Komolyan. *válaszol inkább bujkáló mosollyal az újabb magyarázkodásra, hiszen ha kissé különcnek is tűnik a vendégük, abban egyre inkább biztos, hogy nem akar ártani nekik. ~Remélem, másoknak se... ~jut eszébe az ajtó mellé dobott íj*
- Dehogyis, rengeteg szobánk van. Talán nem olyan kényelmesek, mint egy istálló, de hidd el, az illatuk ezerszer különb! *igyekszik meggyőzni a férfit, maradjon inkább a házban, hisz nem hagyhatja, hogy egy vendég tényleg az állatok közt töltse az éjszakát, miközben vagy fél tucat szoba áll üresen a házban* Ha szeretnéd, szerzek pár levelet is vacsorára, ha még kedved támadna nassolni az ágyban! *teszi hozzá tréfásan. Tetszik neki, hogy a férfi látszólag nem veszi túl komolyan se magát, se semmi mást, és még saját faját se fél kifigurázni*
- Igazán örvendek, Shen! *biccent halvány mosollyal a bemutatkozásra* Örömmel látunk itt a Szarvasligetben! Még csak nemrég vettük meg ezt a házat a barátaimmal együtt, és elsősorban az volt a célunk, hogy legyen egy hely, ahová visszahúzódhatunk az élet viszontagságai elől... ahol nincsenek gondok, csak béke és nyugalom. Segítünk pihenni és gyógyulni, egy igazán kitűnő orvos is lakik itt, aki már számtalan betegen segített. *ecseteli lelkesen, miféle helyre is került Shen* Bár gondolom, egy magadfajta férfinak unalmasnak tűnhet ez a nyugalmas élet... *kap észbe hirtelen, hogy talán untatja a másikat, hiszen bár nem sokat tud róla, kinézete és felszerelése alapján inkább afféle harcos alkatnak, vagy magányos vándornak nézi, semmit olyasvalakinek, akinek az okozna örömet, hogy virágokat ültessen vagy épp ebédet főzzön*
- És te mi járatban vagy erre? A városból jössz? *érdeklődik mégis kicsit Shen története felől, bár reméli, semmi olyasmit nem kérdez, amire a férfinak nem akaródzna válaszolnia.*
144. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-01 22:27:55
Üzenet elküldve: 2020-05-01 22:27:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Doktorbácsim//
*Viel annyira elfoglalja magát Árnyékkal, no meg azzal, hogy a vizet kavargassa lábujjaival, hogy egy kissé össze is rándul, mikor hirtelen egy kiáltás harsan mögötte. Persze azonnal rájön, hogy a kedvenc dokija az, és tőle nincs oka félni. Szélesen mosolyog.*
- Pont jó! Árnyékkal akartam pancsolni egyet, de úgy látszik, nem az ő világa. *Mutat a nevéhez illően az árnyékban tespedő, óriási ebre. Ennek ellenére nem hibáztatja, hatalmas bundája miatt egy órába is beletelhet, mire rendesen megszárad. Azzal a lánynak semmi problémája nem volna, ha Int csatlakozna hozzá, az egyetlen gondja csak az, hogy rájön, rendkívül hivalkodóan mutogatja az alsó lábszárát, hiszen éppen csak bokáig áll a vízben. Ez valahogy nem fér bele szigorú tündéretikettjébe, ezért halványan elpirulva tesz egy lépést beljebb a mélyülő mederben, hogy pontosan térdig takarja a víz. Most már meg meri kérdezni Intath-t:*
- Te tudsz úszni?
*Persze ha ismerné Intath múltját, ezt a kérdést botorság lenne feltennie, de még sohasem beszélgettek erről igazán. Egyszerűen csak nem akarja erőltetni az úszást, ha ezzel kellemetlenséget okozhat az elfnek.*
//Doktorbácsim//
*Viel annyira elfoglalja magát Árnyékkal, no meg azzal, hogy a vizet kavargassa lábujjaival, hogy egy kissé össze is rándul, mikor hirtelen egy kiáltás harsan mögötte. Persze azonnal rájön, hogy a kedvenc dokija az, és tőle nincs oka félni. Szélesen mosolyog.*
- Pont jó! Árnyékkal akartam pancsolni egyet, de úgy látszik, nem az ő világa. *Mutat a nevéhez illően az árnyékban tespedő, óriási ebre. Ennek ellenére nem hibáztatja, hatalmas bundája miatt egy órába is beletelhet, mire rendesen megszárad. Azzal a lánynak semmi problémája nem volna, ha Int csatlakozna hozzá, az egyetlen gondja csak az, hogy rájön, rendkívül hivalkodóan mutogatja az alsó lábszárát, hiszen éppen csak bokáig áll a vízben. Ez valahogy nem fér bele szigorú tündéretikettjébe, ezért halványan elpirulva tesz egy lépést beljebb a mélyülő mederben, hogy pontosan térdig takarja a víz. Most már meg meri kérdezni Intath-t:*
- Te tudsz úszni?
*Persze ha ismerné Intath múltját, ezt a kérdést botorság lenne feltennie, de még sohasem beszélgettek erről igazán. Egyszerűen csak nem akarja erőltetni az úszást, ha ezzel kellemetlenséget okozhat az elfnek.*
143. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-29 21:40:43
Üzenet elküldve: 2020-04-29 21:40:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vielke aranybogárkám//
*A doki tudja élvezni az élet adta lehetőségeket. Az alkoholt, a drogokat, a nőket és a legszebbet a vizet. Persze nem a kis béna vödör vagy kupa víz. A tenger! A doki legnagyobb szerelme. Még ha most nehéz is eldönteni, de igen még mindig ő vezet. Nem is hagyná ki a lehetőséget, hogy bár nem a tenger, de a kúria melletti kis tavacskát meglátogassa. Az is felmerül benne, hogy talán úszik egy kicsit. Horgászni lenne a legjobb, de az úszás is jó. Ahogy épp arrafelé tart szemtanúja lesz annak ahogy a nagy fekete dög elszalad a kislánytól. Oda is integet az ezüsthajúnak, aki azon kevesek közé tartozik akik megengedték a dokinak, hogy tegezze.*
-Jó a víz?
//Vielke aranybogárkám//
*A doki tudja élvezni az élet adta lehetőségeket. Az alkoholt, a drogokat, a nőket és a legszebbet a vizet. Persze nem a kis béna vödör vagy kupa víz. A tenger! A doki legnagyobb szerelme. Még ha most nehéz is eldönteni, de igen még mindig ő vezet. Nem is hagyná ki a lehetőséget, hogy bár nem a tenger, de a kúria melletti kis tavacskát meglátogassa. Az is felmerül benne, hogy talán úszik egy kicsit. Horgászni lenne a legjobb, de az úszás is jó. Ahogy épp arrafelé tart szemtanúja lesz annak ahogy a nagy fekete dög elszalad a kislánytól. Oda is integet az ezüsthajúnak, aki azon kevesek közé tartozik akik megengedték a dokinak, hogy tegezze.*
-Jó a víz?
142. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-28 21:46:46
Üzenet elküldve: 2020-04-28 21:46:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Int//
*Egy újabb gyönyörű nap ragyogott fel, ezért Viel úgy dönt, megragadja a lehetőséget, és fürdőzik hitében – szó szerint, mivel napozni indul a tavacska partjára, hogy jobban megnézze magának. A célnak megfelelően feltűrt ujjú, fehér ingecskét és térdig érő, bő, buggyos nadrágot visel, hogy legyen is hol megsütnie a napnak. Persze a nagy, fekete Árnyék is egyből a nyomába szegődik, mi más dolga volna? A neve kötelezi.*
- Te tudsz úszni? Hm? *Kérdezgeti tőle Viel, és a nagy eb a játék örömével ugrándozik körülötte, bár nem érti, mit mond. A tündér lány a vízpartot méregeti, aztán óvatosan beledugja lábujjait a tavacskába, de örömmel nyugtázza, hogy nem vészesen hideg. Kuncog, és integet a kutyájának, aki azonban dermedten áll, és bámulja a vizet.*
- Na! Gyere! *Integet neki Viel, és még a combjára is csapkod, valami azonban eltört a kutyában. Ugrándozik néhányat, de mindig elhátrál a víztől, majd megint közelebbről szimatol, és újra hátraugrik.*
- Nem félhetsz tőle! Nem bánt! *A lány egy kis vízzel megfröccsenti a hatalmas ebet. Itt betelt a pohár. Árnyék inkább más elfoglaltság után néz, csalódottan berobog a fák közé, hogy törzsükkel megvakargassa az oldalát. Már ügyet sem vet a lány buta játékaira, nem, amíg az a vízben pancsikol.*
//Int//
*Egy újabb gyönyörű nap ragyogott fel, ezért Viel úgy dönt, megragadja a lehetőséget, és fürdőzik hitében – szó szerint, mivel napozni indul a tavacska partjára, hogy jobban megnézze magának. A célnak megfelelően feltűrt ujjú, fehér ingecskét és térdig érő, bő, buggyos nadrágot visel, hogy legyen is hol megsütnie a napnak. Persze a nagy, fekete Árnyék is egyből a nyomába szegődik, mi más dolga volna? A neve kötelezi.*
- Te tudsz úszni? Hm? *Kérdezgeti tőle Viel, és a nagy eb a játék örömével ugrándozik körülötte, bár nem érti, mit mond. A tündér lány a vízpartot méregeti, aztán óvatosan beledugja lábujjait a tavacskába, de örömmel nyugtázza, hogy nem vészesen hideg. Kuncog, és integet a kutyájának, aki azonban dermedten áll, és bámulja a vizet.*
- Na! Gyere! *Integet neki Viel, és még a combjára is csapkod, valami azonban eltört a kutyában. Ugrándozik néhányat, de mindig elhátrál a víztől, majd megint közelebbről szimatol, és újra hátraugrik.*
- Nem félhetsz tőle! Nem bánt! *A lány egy kis vízzel megfröccsenti a hatalmas ebet. Itt betelt a pohár. Árnyék inkább más elfoglaltság után néz, csalódottan berobog a fák közé, hogy törzsükkel megvakargassa az oldalát. Már ügyet sem vet a lány buta játékaira, nem, amíg az a vízben pancsikol.*
141. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-28 20:53:18
Üzenet elküldve: 2020-04-28 20:53:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Nem meghatni akart, és szánalmat se. Csak felelt, mert hát így illik, ha tájékoztatja a másikat bizonyos dolgokról. A javaslatra elfintorodik.*
- Olyant nehéz találni. Fogalmad sincs mennyire nehéz. *így nem is tudja, hogy akar-e barátnőt találni. Elvégre Rony tündér, és jóban vannak, csak ő nem lány, így inkább a barátja lehet.*
- Jobb is, ha nem érdekel. *kontrázik rá a szőke elf szavaira. Az hogy minek tartaná egy dolog, de Aerwen valóságban már bőven felnőtt a tündérek szemében. Az hogy nem nőtt magasabbra arról már nem ő tehet. A hajborzolásra már inkább szétengedi a haját, ennél kócosabb már úgy se lehet a kontya. Sejtelme sincsen, mi lehet a baja az elfnek, azontúl amit az előbb mondott. Mert biztos nem ennyi gond. De semmitől nem akar jobb kedvű lenni. Persze azért nem feladni akarja, csak most inkább kicsit visszább vesz, figyel, gondolkozik. A kérdésére rövid csípős választ kap.*
- Kontár? *kérdez vissza. Hümmög egy sort.*
- Minden bizonnyal igazad van. Tudod, annyira nem vagyok jó a gyógyításban, meg az ilyen dolgokban. Sosem kellett ilyesmit csinálnom, még csak azt sem tudom, hogyan kezdenék hozzá. Szóval én nem szívesen ártom bele magam olyanba, amihez nem értek, de láttam olyanokat, akik meg folyton ezt csinálták. Nagyon idegesítőek ám az ilyenek. Te szoktál ilyen lenni? És mennyire van messze Arthenior? Mikor jöttem eltévedtem és tovább tartott idejutnom. Gondolom, most nem tévedünk így lehet rövidebb lesz. *Most éppen nem ugrál, így úgy tetszik, egy levegővétellel mondja el mindezt. Pedig nem is így volt.*
A hozzászólás írója (Aerwen Wairaness) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.28 21:25:16
*Nem meghatni akart, és szánalmat se. Csak felelt, mert hát így illik, ha tájékoztatja a másikat bizonyos dolgokról. A javaslatra elfintorodik.*
- Olyant nehéz találni. Fogalmad sincs mennyire nehéz. *így nem is tudja, hogy akar-e barátnőt találni. Elvégre Rony tündér, és jóban vannak, csak ő nem lány, így inkább a barátja lehet.*
- Jobb is, ha nem érdekel. *kontrázik rá a szőke elf szavaira. Az hogy minek tartaná egy dolog, de Aerwen valóságban már bőven felnőtt a tündérek szemében. Az hogy nem nőtt magasabbra arról már nem ő tehet. A hajborzolásra már inkább szétengedi a haját, ennél kócosabb már úgy se lehet a kontya. Sejtelme sincsen, mi lehet a baja az elfnek, azontúl amit az előbb mondott. Mert biztos nem ennyi gond. De semmitől nem akar jobb kedvű lenni. Persze azért nem feladni akarja, csak most inkább kicsit visszább vesz, figyel, gondolkozik. A kérdésére rövid csípős választ kap.*
- Kontár? *kérdez vissza. Hümmög egy sort.*
- Minden bizonnyal igazad van. Tudod, annyira nem vagyok jó a gyógyításban, meg az ilyen dolgokban. Sosem kellett ilyesmit csinálnom, még csak azt sem tudom, hogyan kezdenék hozzá. Szóval én nem szívesen ártom bele magam olyanba, amihez nem értek, de láttam olyanokat, akik meg folyton ezt csinálták. Nagyon idegesítőek ám az ilyenek. Te szoktál ilyen lenni? És mennyire van messze Arthenior? Mikor jöttem eltévedtem és tovább tartott idejutnom. Gondolom, most nem tévedünk így lehet rövidebb lesz. *Most éppen nem ugrál, így úgy tetszik, egy levegővétellel mondja el mindezt. Pedig nem is így volt.*
A hozzászólás írója (Aerwen Wairaness) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.28 21:25:16
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1218-1237