Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1399-1418
160. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-30 00:23:21
Üzenet elküldve: 2019-06-30 00:23:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1423
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1423
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//Szülőszoba//
*Bár nagy az egója és túlzás nélkül állítja, hogy az egyik legjobb orvos, aki maradt, de nem mindig sikerül jó szavakat találnia ahhoz, hogy a lelket tartsa a betegében. Most viszont sikerült, úgy állapítja meg. Büszke is magára, de előre tudja, hogy fáradt lesz mire végeznek. Mikor visszatér a szobába, akkor bólint Laurentitia kérdésére.*
-Meglett.
*A saját kérdéseire pedig az anyukától ismét értelmes válaszokat kap, és néhány fontos kérdést is, amire a doki természetesen udvariasan válaszol.*
-Változó meddig tartanak a fájások. Mikor olyan egy perc körüliek lesznek, úgy látom felkészültünk és úgy is érzi akkor jön a tolás. Addig míg meg nem látom a fejet. Fejjel előre fog megszületni ha minden jól megy. Ezek után talán tíz perc, de egy órán belül biztos megszüli a méhlepényt is. Ekkor megkapja a babát és megetetheti. És ha rajtam múlik és azt teszi amit mondok így is fog történni.
*Miközben beszél, addig egy pillanatra se áll meg. Hálásan pillant a lányra, aki átveszi az egyik kancsót és leteszi az asztalra. Majd tölt egy pohár vizet és mire a mondandója végére ér, addigra átadja egy kedves mosoly kíséretében, és segít is az ivásban a nőnek, majd visszateszi a poharat.*
~Akkor kezdődjön a strapás rész.~
*A kosarából előkeres egy tölcsér formájú fémeszközt és elkezdi beolajozni a csőrét. Elméje ezt a pillanatot találja meg arra, hogy eszébe jusson a zöld szeművel való utóbbi találkozásuk. Hát ez most nem lesz olyan kellemes. Egyik félnek se.*
-Ehet utána is egy keveset. Könnyedet. Laurentitia kisasszony bent maradhat a procedúra során? Jól jönne egy segítő kéz, de ha nagyon kellemetlen megoldhatom egyedül is. Ha végeztem nagyon erős székelési inger lesz a kisasszonyon szóval erre készüljön fel. Éjszakai edény van?
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.06.30 03:18:43, a következő indokkal:
Múlt idő. Világidegen kifejezés.
*Bár nagy az egója és túlzás nélkül állítja, hogy az egyik legjobb orvos, aki maradt, de nem mindig sikerül jó szavakat találnia ahhoz, hogy a lelket tartsa a betegében. Most viszont sikerült, úgy állapítja meg. Büszke is magára, de előre tudja, hogy fáradt lesz mire végeznek. Mikor visszatér a szobába, akkor bólint Laurentitia kérdésére.*
-Meglett.
*A saját kérdéseire pedig az anyukától ismét értelmes válaszokat kap, és néhány fontos kérdést is, amire a doki természetesen udvariasan válaszol.*
-Változó meddig tartanak a fájások. Mikor olyan egy perc körüliek lesznek, úgy látom felkészültünk és úgy is érzi akkor jön a tolás. Addig míg meg nem látom a fejet. Fejjel előre fog megszületni ha minden jól megy. Ezek után talán tíz perc, de egy órán belül biztos megszüli a méhlepényt is. Ekkor megkapja a babát és megetetheti. És ha rajtam múlik és azt teszi amit mondok így is fog történni.
*Miközben beszél, addig egy pillanatra se áll meg. Hálásan pillant a lányra, aki átveszi az egyik kancsót és leteszi az asztalra. Majd tölt egy pohár vizet és mire a mondandója végére ér, addigra átadja egy kedves mosoly kíséretében, és segít is az ivásban a nőnek, majd visszateszi a poharat.*
~Akkor kezdődjön a strapás rész.~
*A kosarából előkeres egy tölcsér formájú fémeszközt és elkezdi beolajozni a csőrét. Elméje ezt a pillanatot találja meg arra, hogy eszébe jusson a zöld szeművel való utóbbi találkozásuk. Hát ez most nem lesz olyan kellemes. Egyik félnek se.*
-Ehet utána is egy keveset. Könnyedet. Laurentitia kisasszony bent maradhat a procedúra során? Jól jönne egy segítő kéz, de ha nagyon kellemetlen megoldhatom egyedül is. Ha végeztem nagyon erős székelési inger lesz a kisasszonyon szóval erre készüljön fel. Éjszakai edény van?
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.06.30 03:18:43, a következő indokkal:
Múlt idő. Világidegen kifejezés.
159. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-29 22:55:34
Üzenet elküldve: 2019-06-29 22:55:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Szülőszoba//
*A maga részéről ő is igyekszik mindent megtenni, hogy minél jobban bátorítsa Selest, bár tisztában van vele, az igazán megnyugtató szavak jelenleg főleg Intathtól érkezhetnek. Ő pedig csak próbál az orvos utasításainak megfelelően mindent megtenni, hogy Seles minél komfortosabban érezze magát*
- Persze, teljesen rendbe jött, akárcsak te fogsz! Meglátod, hamar túl leszünk rajta! *mosolyog a lányra, miután végzett, inkább elhallgatva azt a tényt, hogy szegény Mori egészsége sose volt a legjobb. Nem most van itt azonban a múlton való merengés ideje, hiszen a jelen sokkal sürgetőbben követeli a figyelmét*
- Nyugalom! Itt vagyok, szorítsd meg a kezem! *lép közelebb a lányhoz, mikor látja, hogy ismét csak úrrá lesz rajta egy fájás. Úgy tudja, ilyenkor segít, ha valamibe belekapaszkodik az ember, ezért is ajánlja fel karját Selesnek, hátha így könnyebb lesz elviselnie az egyre sűrűsödő fájásokat. Csak akkor fordítja el tekintetét a lánytól, mikor ismét csak nyílik az ajtó és Intath visszatér*
- Sikerült megtalálni mindent? *kérdezi rögtön, bár a férfinél lévő holmikból úgy véli, igen* Miben segítsek? *mozdul azonnal, hogy elvegye tőle az egyik kancsót, hogy könnyedén az asztalra tudjanak pakolni mindent. Mivel nem tudja, melyik kancsóban mi van, inkább az orvosra bízza az innivaló dolgát, ő maga pedig az étellel foglalkozik helyette*
- Rendben, csak szólj nyugodtan, ha úgy érzed, kéne valami! *mosolyog a lányra, nemcsak az ennivalóra értve szavait, hanem bármi másra, amivel könnyebbé teheti a dolgot. Ahogy azonban eszébe jut, mire is készül épp az orvos, bizonytalanul fordul felé*
- Vagy esetleg jobb lenne most? *kérdezi immár a férfit, hiszen fogalma sincs, a purgálás előtt vagy után lenne-e célszerűbb, ha Seles enne, így ennek eldöntését inkább Intathra bízza* Szükség van még valamire? *érdeklődik tovább, ahogy a fájások gyakoriságával együtt aggodalma és segítőkészsége egyre csak fokozódik.*
*A maga részéről ő is igyekszik mindent megtenni, hogy minél jobban bátorítsa Selest, bár tisztában van vele, az igazán megnyugtató szavak jelenleg főleg Intathtól érkezhetnek. Ő pedig csak próbál az orvos utasításainak megfelelően mindent megtenni, hogy Seles minél komfortosabban érezze magát*
- Persze, teljesen rendbe jött, akárcsak te fogsz! Meglátod, hamar túl leszünk rajta! *mosolyog a lányra, miután végzett, inkább elhallgatva azt a tényt, hogy szegény Mori egészsége sose volt a legjobb. Nem most van itt azonban a múlton való merengés ideje, hiszen a jelen sokkal sürgetőbben követeli a figyelmét*
- Nyugalom! Itt vagyok, szorítsd meg a kezem! *lép közelebb a lányhoz, mikor látja, hogy ismét csak úrrá lesz rajta egy fájás. Úgy tudja, ilyenkor segít, ha valamibe belekapaszkodik az ember, ezért is ajánlja fel karját Selesnek, hátha így könnyebb lesz elviselnie az egyre sűrűsödő fájásokat. Csak akkor fordítja el tekintetét a lánytól, mikor ismét csak nyílik az ajtó és Intath visszatér*
- Sikerült megtalálni mindent? *kérdezi rögtön, bár a férfinél lévő holmikból úgy véli, igen* Miben segítsek? *mozdul azonnal, hogy elvegye tőle az egyik kancsót, hogy könnyedén az asztalra tudjanak pakolni mindent. Mivel nem tudja, melyik kancsóban mi van, inkább az orvosra bízza az innivaló dolgát, ő maga pedig az étellel foglalkozik helyette*
- Rendben, csak szólj nyugodtan, ha úgy érzed, kéne valami! *mosolyog a lányra, nemcsak az ennivalóra értve szavait, hanem bármi másra, amivel könnyebbé teheti a dolgot. Ahogy azonban eszébe jut, mire is készül épp az orvos, bizonytalanul fordul felé*
- Vagy esetleg jobb lenne most? *kérdezi immár a férfit, hiszen fogalma sincs, a purgálás előtt vagy után lenne-e célszerűbb, ha Seles enne, így ennek eldöntését inkább Intathra bízza* Szükség van még valamire? *érdeklődik tovább, ahogy a fájások gyakoriságával együtt aggodalma és segítőkészsége egyre csak fokozódik.*
158. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-29 00:01:43
Üzenet elküldve: 2019-06-29 00:01:43
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Szülőszoba//
*Nyilván a baba születésének ára van, és a folyamat kellemetlenségekkel is jár. Seles Intath okító szavai után egészen elszégyelli magát, hogy egyáltalán ilyet kérdezett. Hiszen a legfontosabb neki a kicsi élete, és mindent meg kell tennie, tenniük, hogy probléma nélkül világra segítsék. Zavara ellenére is díjazza az orvos okító szavait, mert nagyon kedves vele, hogy erre ráébreszti. A férfi önkéntelenül is rátapintott arra, hogy ez kell neki, ami tartja majd benne a lelket.*
- Köszönöm. *Mosolyog vissza rá halványan. A férfi kifelé menet még válaszol a félve feltett kérdésre, és Seles elsápad. Minden lélekjelenlétére szüksége van, hogy ez se törje meg, összeszorítja fogait, és nyugton engedi, hogy Lau borotválja.*
~ A baba helyrerakott. ~ *Gondolja magában. A kicsi nagyon nyomja belül, kényelmetlen érzés, de már nem sokáig tart ez a kint is, bent is állapot. Magára figyel, arra, ami odabent zajlik, mintha csak a babával lenne. És lassan már a kezében is foghatja!
Persze közben a lány történetére is figyel, de soha nem vallaná be neki, hogy ez ebben a helyzetben alig ér valamit, hiszen csak a kellemetlenségekre tud gondolni, a belső érzéseire, na meg arra, nehogy most jöjjön rá a fájás.*
- Szegény kislány. Remélem, nem lett nagy baja a sérülésétől! *Mondja azért, mert nem szeretne hálátlannak tűnni, tényleg látszik Laun a jóindulat. Ahogy végeznek, már éppen el szeretné mondani, hogy remekül érzi magát, mikor egy újabb fájás miatt kell behunynia a szemét. Most igyekszik sokkal jobban viselni a dolgot, és jajongás helyett visszafojtott lélegzettel tűrni. Így is kapkodnia kell néha. Amikor a doktor betoppan, ezt vele is közli tájékoztatásul.*
- Volt egy fájás… Szerintem hamarabb, mint az előbbi. *Véli, és jól, elég precíz az időérzéke.* Meddig tart ez a „fájdogálós” időszak? *Kérdezi kíváncsian. Intath nagyon ragaszkodik ehhez a purgálás-dologhoz, ez elbizonyítja Selest, hogy talán mégis csak hamarabb jön a baba, mint elképzeli. Jó lenne tudni, mennyi ideig kell még kínlódnia.*
- Igen, szeretnék. *Bólint a lány az italra, és ha megkapja, iszik is belőle. Nem sokat, mert tart tőle, hogy hányni fog, de azért az eddigi folyadékveszteségét sem árt lassan pótolni, ha még sokáig kell húzni a vajúdást. Lauhoz fordul.* Később harapnék is valamit, egy szelet kenyér is megteszi. De ráér, egyelőre nem nagyon akarok ételre gondolni… *Utal a nem túl barátságos löttyre. Int utasításaira vár, mert el nem tudja képzelni, mi most a teendő, és követi őket, amennyire csak fizikai korlátai mellett tudja.*
*Nyilván a baba születésének ára van, és a folyamat kellemetlenségekkel is jár. Seles Intath okító szavai után egészen elszégyelli magát, hogy egyáltalán ilyet kérdezett. Hiszen a legfontosabb neki a kicsi élete, és mindent meg kell tennie, tenniük, hogy probléma nélkül világra segítsék. Zavara ellenére is díjazza az orvos okító szavait, mert nagyon kedves vele, hogy erre ráébreszti. A férfi önkéntelenül is rátapintott arra, hogy ez kell neki, ami tartja majd benne a lelket.*
- Köszönöm. *Mosolyog vissza rá halványan. A férfi kifelé menet még válaszol a félve feltett kérdésre, és Seles elsápad. Minden lélekjelenlétére szüksége van, hogy ez se törje meg, összeszorítja fogait, és nyugton engedi, hogy Lau borotválja.*
~ A baba helyrerakott. ~ *Gondolja magában. A kicsi nagyon nyomja belül, kényelmetlen érzés, de már nem sokáig tart ez a kint is, bent is állapot. Magára figyel, arra, ami odabent zajlik, mintha csak a babával lenne. És lassan már a kezében is foghatja!
Persze közben a lány történetére is figyel, de soha nem vallaná be neki, hogy ez ebben a helyzetben alig ér valamit, hiszen csak a kellemetlenségekre tud gondolni, a belső érzéseire, na meg arra, nehogy most jöjjön rá a fájás.*
- Szegény kislány. Remélem, nem lett nagy baja a sérülésétől! *Mondja azért, mert nem szeretne hálátlannak tűnni, tényleg látszik Laun a jóindulat. Ahogy végeznek, már éppen el szeretné mondani, hogy remekül érzi magát, mikor egy újabb fájás miatt kell behunynia a szemét. Most igyekszik sokkal jobban viselni a dolgot, és jajongás helyett visszafojtott lélegzettel tűrni. Így is kapkodnia kell néha. Amikor a doktor betoppan, ezt vele is közli tájékoztatásul.*
- Volt egy fájás… Szerintem hamarabb, mint az előbbi. *Véli, és jól, elég precíz az időérzéke.* Meddig tart ez a „fájdogálós” időszak? *Kérdezi kíváncsian. Intath nagyon ragaszkodik ehhez a purgálás-dologhoz, ez elbizonyítja Selest, hogy talán mégis csak hamarabb jön a baba, mint elképzeli. Jó lenne tudni, mennyi ideig kell még kínlódnia.*
- Igen, szeretnék. *Bólint a lány az italra, és ha megkapja, iszik is belőle. Nem sokat, mert tart tőle, hogy hányni fog, de azért az eddigi folyadékveszteségét sem árt lassan pótolni, ha még sokáig kell húzni a vajúdást. Lauhoz fordul.* Később harapnék is valamit, egy szelet kenyér is megteszi. De ráér, egyelőre nem nagyon akarok ételre gondolni… *Utal a nem túl barátságos löttyre. Int utasításaira vár, mert el nem tudja képzelni, mi most a teendő, és követi őket, amennyire csak fizikai korlátai mellett tudja.*
157. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-28 23:21:49
Üzenet elküldve: 2019-06-28 23:21:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1423
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1423
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//Szülőszoba//
*Az ilyen híreket jó közölni. A szobában lévők látványosan meg is örülnek annak, hogy a baba jól van. A kéréseit ügyesen elfogadják Mármint a borotválásig. Időnként a doki kicsit goromba hisz a feladatával van elfoglalva és a beteg érzéseivel az adott pillanatban nem is törődik. Ezért lepi meg mikor visszakérdez a kismama a borotválást illetően. Laurentitia csalódhat ugyanis az anyukához nem úgy fordul ahogy hozzá tette a gyógynövényeket esetében.*
-Megértem a zavarát, de ez most nem az-az alkalom. Segíteni szeretnék a babával. Ehhez kérem a segítségét akkor is ha kellemetlen. Megígérem, hogy végül a legfontosabb, ami megmarad az lesz ahogy a kicsit fogja a kezében. Csak erre gondoljon!
*Mosolygott bátorítón rá. Kell majd neki ez mert nagyon komoly munka vár rá. És ez csak a kezdete a dolgoknak. Arra bólintott, hogy merre találja a konyhát. Talán olajat is fog találni. Helyes. Menne is csak érkezik a kellemetlen kérdés amire igyekszik gyorsan válaszolni.*
-Átöblítjük a beleket és kimossuk a székletet. Jobb ha most jönnek ki a dolgok és a szülést is megkönnyíti.
*Majd ha más nincs már tényleg menne is a konyhába előkészülni és magára hagyja a két lányt. Oda érve nem is zavartatja magát. Szétnéz alaposan. Ha épp lopni akarna akkor is így tenne. Talál sót és olajat. Neki is áll előkészíteni a folyadékot. Csak víz van benne, némi só és annyira melegítve, hogy langyos legyen. Ehhez a doki nem is kéne ha mások ismernék a mikéntjét.*
~Kellett nekem erre keverednem. Remélem legalább a nyakamba borulnak ha már így lefárasztanak. Nehogy már a gnóm csaj látványa legyen a jutalmam.~
*Mikor végzett a kancsó vagy lábas sós vízzel és egy kancsó sima vízzel indul vissza a beteghez.*
-Nos mi a helyzet? Hogy állnak a fájások?
*Kérdez rá miközben belép mintha csak a szomszédasszonytól a tyúkokról kérdezősködne. Az ajtót a lábával húzza be és a vizeket leteszi egy asztalra ha van hely.*
-Anyuka szeretne inni mielőtt hozzálátunk?
*Az ilyen híreket jó közölni. A szobában lévők látványosan meg is örülnek annak, hogy a baba jól van. A kéréseit ügyesen elfogadják Mármint a borotválásig. Időnként a doki kicsit goromba hisz a feladatával van elfoglalva és a beteg érzéseivel az adott pillanatban nem is törődik. Ezért lepi meg mikor visszakérdez a kismama a borotválást illetően. Laurentitia csalódhat ugyanis az anyukához nem úgy fordul ahogy hozzá tette a gyógynövényeket esetében.*
-Megértem a zavarát, de ez most nem az-az alkalom. Segíteni szeretnék a babával. Ehhez kérem a segítségét akkor is ha kellemetlen. Megígérem, hogy végül a legfontosabb, ami megmarad az lesz ahogy a kicsit fogja a kezében. Csak erre gondoljon!
*Mosolygott bátorítón rá. Kell majd neki ez mert nagyon komoly munka vár rá. És ez csak a kezdete a dolgoknak. Arra bólintott, hogy merre találja a konyhát. Talán olajat is fog találni. Helyes. Menne is csak érkezik a kellemetlen kérdés amire igyekszik gyorsan válaszolni.*
-Átöblítjük a beleket és kimossuk a székletet. Jobb ha most jönnek ki a dolgok és a szülést is megkönnyíti.
*Majd ha más nincs már tényleg menne is a konyhába előkészülni és magára hagyja a két lányt. Oda érve nem is zavartatja magát. Szétnéz alaposan. Ha épp lopni akarna akkor is így tenne. Talál sót és olajat. Neki is áll előkészíteni a folyadékot. Csak víz van benne, némi só és annyira melegítve, hogy langyos legyen. Ehhez a doki nem is kéne ha mások ismernék a mikéntjét.*
~Kellett nekem erre keverednem. Remélem legalább a nyakamba borulnak ha már így lefárasztanak. Nehogy már a gnóm csaj látványa legyen a jutalmam.~
*Mikor végzett a kancsó vagy lábas sós vízzel és egy kancsó sima vízzel indul vissza a beteghez.*
-Nos mi a helyzet? Hogy állnak a fájások?
*Kérdez rá miközben belép mintha csak a szomszédasszonytól a tyúkokról kérdezősködne. Az ajtót a lábával húzza be és a vizeket leteszi egy asztalra ha van hely.*
-Anyuka szeretne inni mielőtt hozzálátunk?
156. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-28 19:58:56
Üzenet elküldve: 2019-06-28 19:58:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Szülőszoba//
*Ő is megereszt egy örömteli mosolyt Seles felé, hallva, hogy minden rendben van a babával, majd már siet is, hogy Intath utasításainak megfelelően párnát és törülközőt hozzon*
- Így ni! *paskolgatja meg a párnákat kicsit, mielőtt visszafektetné rá a lányt, lehetőség szerint minél kényelmesebb pozícióban, majd kíváncsian fordul vissza az orvos felé, várva, hogy fény derüljön rá, mi lesz a következő teendő. A hallottak azonban eléggé csökkentik lelkes segítőkészségét, és kissé bizonytalanul veszi el a borotvát Inttől. ~Biztos szükség van erre?~ kérdezi magában kétkedve, de az előző, gyógynövényes jelenet után inkább úgy dönt, nem teszi szóvá aggályait*
- Kint a folyosón, jobb kéz felől a második ajtó. *ad rövid útmutatást a konyha felé* Só és víz biztosan van, talán olaj is akad. *folytatja kissé elbizonytalanodva. Még nem volt alkalma nagyon részletesen feltérképezni, mi mindent hagytak itt az előző tulajok, de az az érzése, nem a konyha volt a legfontosabb helyiség, amit ki akartak üríteni távozás előtt, így Int igen jó eséllyel akár még találhat is olajat, ha körbenéz kicsit*
- Talán, ha már ott vagy... biztos vagyok benne, jól esne Selesnek valami könnyed harapnivaló. *jegyzi meg, miután lopva a lányra pillant. Attól tart, Seles csak azért nem mer kérni, nehogy még több gondot okozzon, pedig igencsak régen ehetett már. Azt pedig inkább Intathra bízza, mivel csillapítsa éhségét a kismama, hisz nem akar további veszekedést* Szolgáld ki magad nyugodtan bármivel, amit találsz! *teszi még hozzá, mielőtt az orvos távozna, ha esetleg az udvariasság visszatartaná a férfit a túlzott kutakodástól. Mikor azonban végül kettesben maradnak, zavart mosollyal, kissé kényszeredetten fordul vissza Seles felé. Ő sem érzi túl komfortosan magát Intath kérésétől, de hát ő az orvos, csak jobban tudja, mire van szükség*
- Na essünk túl rajta. *suttogja, inkább csak magának, mint Selesnek, miközben nekiveselkedik az előttük álló feladatnak*
- Egyszer már csináltam ám hasonlót. *szólal meg hirtelen, főleg csak azért, mert reméli, így kevésbé lesz kínos a szituáció és talán Seles figyelmét is sikerül elterelnie kicsit* Igaz, akkor hajat kellett borotválnom. A kishúgom csúnyán beverte a fejét, és a doktor akkor is azt tanácsolta, vágjuk le a haját, hogy jobban hozzáférhessen a sebhez... Sajnáltam szegényt, gyönyörű, hosszú haja volt, és igen hevesen tiltakozott az ellen, hogy megszabadítsuk tőle. Nehezen állt kötélnek, és akkor se hagyta másnak, csak nekem. *maga se tudja, miért mondja ezt el Selesnek, de úgy véli, még mindig jobb, ha cseverésznek kicsit, mint ha néma csendben üldögélnek. Beszélgetés közben pedig szép lassan végez is a neki kiszabott feladattal, így most már semmi nem állhatja útját a kisbaba világrajövetelének*
- Kész is vagyunk! Hogy érzed magad? *mosolyog halványan a lányra, ahogy kissé lejjebb hajtja a szoknyáját, hogy kevésbé érezze zavarban magát, míg Intath visszatérésére várnak.*
*Ő is megereszt egy örömteli mosolyt Seles felé, hallva, hogy minden rendben van a babával, majd már siet is, hogy Intath utasításainak megfelelően párnát és törülközőt hozzon*
- Így ni! *paskolgatja meg a párnákat kicsit, mielőtt visszafektetné rá a lányt, lehetőség szerint minél kényelmesebb pozícióban, majd kíváncsian fordul vissza az orvos felé, várva, hogy fény derüljön rá, mi lesz a következő teendő. A hallottak azonban eléggé csökkentik lelkes segítőkészségét, és kissé bizonytalanul veszi el a borotvát Inttől. ~Biztos szükség van erre?~ kérdezi magában kétkedve, de az előző, gyógynövényes jelenet után inkább úgy dönt, nem teszi szóvá aggályait*
- Kint a folyosón, jobb kéz felől a második ajtó. *ad rövid útmutatást a konyha felé* Só és víz biztosan van, talán olaj is akad. *folytatja kissé elbizonytalanodva. Még nem volt alkalma nagyon részletesen feltérképezni, mi mindent hagytak itt az előző tulajok, de az az érzése, nem a konyha volt a legfontosabb helyiség, amit ki akartak üríteni távozás előtt, így Int igen jó eséllyel akár még találhat is olajat, ha körbenéz kicsit*
- Talán, ha már ott vagy... biztos vagyok benne, jól esne Selesnek valami könnyed harapnivaló. *jegyzi meg, miután lopva a lányra pillant. Attól tart, Seles csak azért nem mer kérni, nehogy még több gondot okozzon, pedig igencsak régen ehetett már. Azt pedig inkább Intathra bízza, mivel csillapítsa éhségét a kismama, hisz nem akar további veszekedést* Szolgáld ki magad nyugodtan bármivel, amit találsz! *teszi még hozzá, mielőtt az orvos távozna, ha esetleg az udvariasság visszatartaná a férfit a túlzott kutakodástól. Mikor azonban végül kettesben maradnak, zavart mosollyal, kissé kényszeredetten fordul vissza Seles felé. Ő sem érzi túl komfortosan magát Intath kérésétől, de hát ő az orvos, csak jobban tudja, mire van szükség*
- Na essünk túl rajta. *suttogja, inkább csak magának, mint Selesnek, miközben nekiveselkedik az előttük álló feladatnak*
- Egyszer már csináltam ám hasonlót. *szólal meg hirtelen, főleg csak azért, mert reméli, így kevésbé lesz kínos a szituáció és talán Seles figyelmét is sikerül elterelnie kicsit* Igaz, akkor hajat kellett borotválnom. A kishúgom csúnyán beverte a fejét, és a doktor akkor is azt tanácsolta, vágjuk le a haját, hogy jobban hozzáférhessen a sebhez... Sajnáltam szegényt, gyönyörű, hosszú haja volt, és igen hevesen tiltakozott az ellen, hogy megszabadítsuk tőle. Nehezen állt kötélnek, és akkor se hagyta másnak, csak nekem. *maga se tudja, miért mondja ezt el Selesnek, de úgy véli, még mindig jobb, ha cseverésznek kicsit, mint ha néma csendben üldögélnek. Beszélgetés közben pedig szép lassan végez is a neki kiszabott feladattal, így most már semmi nem állhatja útját a kisbaba világrajövetelének*
- Kész is vagyunk! Hogy érzed magad? *mosolyog halványan a lányra, ahogy kissé lejjebb hajtja a szoknyáját, hogy kevésbé érezze zavarban magát, míg Intath visszatérésére várnak.*
155. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-28 17:50:51
Üzenet elküldve: 2019-06-28 17:50:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Lyllinor szobája//
*YIlanda az előző pánik ellenére most jobb kedélyűnek tűnik, ami mosolyt csal Viel szájára. Amikor a lány Lyllinor szavait hallgatja, tanácstalanul megrázza a fejét.*
- Csak valami halandzsa volt. *Vallja be.* Amikor kis tündér voltam, édesanyám szerint én is mondtam ilyesmiket álmomban, de aztán kinőttem. *Azt YIlanda fantáziájára bízza, hogy milyen kicsi lehet egy kis tündér, hiszen Viel így, kifejlett formájában sem valami nagy szerzet. Úgy látja, a félelf nagyon hezitál, hogy felemelje-e a lányt, először azt hiszi, hogy azért, mert fél, hogy megsérti egy hirtelen mozdulattal, de aztán rájön, hogy valószínűleg az erejét méregeti.*
- Sajnos könnyebb felemelni, mint gondolnád. Az előbb Intath kedvéért nekem is fel kellett támasztanom. Nem csoda, hogy olyan gyenge szegény. *Szomorkodik, és csak fejét csóválva hallgatja a beszámolót, miközben igyekszik minél gyorsabban lepakolni a párnákat, és lehúzni a paplant. A szekrényben talál egy újat.* Hogy ez a kislány nem tud nyugton maradni! Az orvos is biztosan helytelenítené.
*Feltornássza magát az ágyra, és végig négykézlábalva elegyengeti az új paplant. Úgy gondolja, most pont jó az alkalom a kíváncsiskodásra.*
- Ő valami barátod? Ez az Intath?
*Aztán már éppen végez, és hordja vissza a párnákat, fel is veri őket. YIlanda olyan érdekesen közelíti meg a terhességet, hogy hangosan felnevet csengő-bongó hangján.*
- Egyben? Mármint jól? Vagy még nem külön van a baba, meg külön a lány? *Mosolyog derűsen. Ez a szóvicc tetszik neki. Közben el is készül, és lehuppan az ágyról a földre.* Kész, teheted! *Mutatja, hova, és ha kész, vissza is rakja a borogatásokat. Tényleg kevesli a vizet, ami a vödörben van, egy kis időre még elég, de valószínűleg kell majd még.*
- Ez nem sok. *Állapítja meg félhangosan.*
*YIlanda az előző pánik ellenére most jobb kedélyűnek tűnik, ami mosolyt csal Viel szájára. Amikor a lány Lyllinor szavait hallgatja, tanácstalanul megrázza a fejét.*
- Csak valami halandzsa volt. *Vallja be.* Amikor kis tündér voltam, édesanyám szerint én is mondtam ilyesmiket álmomban, de aztán kinőttem. *Azt YIlanda fantáziájára bízza, hogy milyen kicsi lehet egy kis tündér, hiszen Viel így, kifejlett formájában sem valami nagy szerzet. Úgy látja, a félelf nagyon hezitál, hogy felemelje-e a lányt, először azt hiszi, hogy azért, mert fél, hogy megsérti egy hirtelen mozdulattal, de aztán rájön, hogy valószínűleg az erejét méregeti.*
- Sajnos könnyebb felemelni, mint gondolnád. Az előbb Intath kedvéért nekem is fel kellett támasztanom. Nem csoda, hogy olyan gyenge szegény. *Szomorkodik, és csak fejét csóválva hallgatja a beszámolót, miközben igyekszik minél gyorsabban lepakolni a párnákat, és lehúzni a paplant. A szekrényben talál egy újat.* Hogy ez a kislány nem tud nyugton maradni! Az orvos is biztosan helytelenítené.
*Feltornássza magát az ágyra, és végig négykézlábalva elegyengeti az új paplant. Úgy gondolja, most pont jó az alkalom a kíváncsiskodásra.*
- Ő valami barátod? Ez az Intath?
*Aztán már éppen végez, és hordja vissza a párnákat, fel is veri őket. YIlanda olyan érdekesen közelíti meg a terhességet, hogy hangosan felnevet csengő-bongó hangján.*
- Egyben? Mármint jól? Vagy még nem külön van a baba, meg külön a lány? *Mosolyog derűsen. Ez a szóvicc tetszik neki. Közben el is készül, és lehuppan az ágyról a földre.* Kész, teheted! *Mutatja, hova, és ha kész, vissza is rakja a borogatásokat. Tényleg kevesli a vizet, ami a vödörben van, egy kis időre még elég, de valószínűleg kell majd még.*
- Ez nem sok. *Állapítja meg félhangosan.*
154. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-27 20:58:00
Üzenet elküldve: 2019-06-27 20:58:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Szülőszoba//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Egészséges? Hú, de jó! *Könnyebbül meg a lány. Az biztos, hogy hatalmas szerencséjük van. Seles, amikor éppen nem szenved, nagyon boldogan mosolyog, hiszen minden félelme ellenére támogató közegre talált a szüléshez. Már csak egy valaki hiányzik, de erre igyekszik nem gondolni, hiszen éppen elég baja van így is, nem ragadhatják el az érzelmei.*
~ Most a baba a legfontosabb. ~ *Mondja magának, bár nem ez lenne az első alkalom, és vélhetően nem is ez lesz az utolsó, hogy ezt mondja. Rendesen szeretné csinálni, annyi nehézségen mentek keresztül, ő is és a kicsi is, hogy egy kis szerencse már tényleg kijárt nekik. Bár rosszul érzi magát a helyzet miatt, Lau olyan lelkesen segít, ahogy az ember csak szívjóságból tenné, és ettől a lány alaposan megkönnyebbül. Ügyel a légzésre, ahogy Intath mutatta, és mikor megérkeznek a párnák, kicsit az elf lányra nehezedve elhelyezkedik közéjük. Így minden sokkal kényelmesebb, az orvos szavai bátorságot öntenek Selesbe – noha csak hajlamos magát alábecsülni, és nem ismerné be magának, hogy az erdőben töltött vándorélet alaposan megedzette. Intath eközben megerősíti abban, amit ő maga is gondolt, hogy ez csak a kezdet, és hogy még nincs itt helye pániknak. Intath szavai azonban kizökkentik ebből a remek állapotból.*
- Erre feltétlenül szükség van? *Kérdi zavartan, ami a borotválást illeti, de kénytelen arra gondolni, hogy a baba is azon az úton érkezik, és hogy egy vagy két számára idegen matat ott, már olyan mindegy. Attól még nem firtatja, inkább úgy helyezkedik, és ruháját is felgyűri, hogy átessenek a kellemetlen procedúrán.*
- Mi az a purgálás? *Kérdezi megszeppenve, ha még Intathot utoléri a kérdés. Nem tudja, mit gondoljon erről a szóról, még soha az életében nem hallotta, és a víz és só sem segít, hogy összerakja a dolgot.*
- Egyelőre megleszek. *Mondja csöndesen, de közben már azon töpreng, mire lenne szüksége, ha majd alkalmas, és próbálja leküzdeni iszonyatos zavarát. Nem evett és ivott már pár órája, hosszú volt az útjuk, és bár most éppen nincs valami jól, azért a kötelességtudata azt súgja, hogy majd harapnia kell valamit a nagy megmérettetés előtt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Egészséges? Hú, de jó! *Könnyebbül meg a lány. Az biztos, hogy hatalmas szerencséjük van. Seles, amikor éppen nem szenved, nagyon boldogan mosolyog, hiszen minden félelme ellenére támogató közegre talált a szüléshez. Már csak egy valaki hiányzik, de erre igyekszik nem gondolni, hiszen éppen elég baja van így is, nem ragadhatják el az érzelmei.*
~ Most a baba a legfontosabb. ~ *Mondja magának, bár nem ez lenne az első alkalom, és vélhetően nem is ez lesz az utolsó, hogy ezt mondja. Rendesen szeretné csinálni, annyi nehézségen mentek keresztül, ő is és a kicsi is, hogy egy kis szerencse már tényleg kijárt nekik. Bár rosszul érzi magát a helyzet miatt, Lau olyan lelkesen segít, ahogy az ember csak szívjóságból tenné, és ettől a lány alaposan megkönnyebbül. Ügyel a légzésre, ahogy Intath mutatta, és mikor megérkeznek a párnák, kicsit az elf lányra nehezedve elhelyezkedik közéjük. Így minden sokkal kényelmesebb, az orvos szavai bátorságot öntenek Selesbe – noha csak hajlamos magát alábecsülni, és nem ismerné be magának, hogy az erdőben töltött vándorélet alaposan megedzette. Intath eközben megerősíti abban, amit ő maga is gondolt, hogy ez csak a kezdet, és hogy még nincs itt helye pániknak. Intath szavai azonban kizökkentik ebből a remek állapotból.*
- Erre feltétlenül szükség van? *Kérdi zavartan, ami a borotválást illeti, de kénytelen arra gondolni, hogy a baba is azon az úton érkezik, és hogy egy vagy két számára idegen matat ott, már olyan mindegy. Attól még nem firtatja, inkább úgy helyezkedik, és ruháját is felgyűri, hogy átessenek a kellemetlen procedúrán.*
- Mi az a purgálás? *Kérdezi megszeppenve, ha még Intathot utoléri a kérdés. Nem tudja, mit gondoljon erről a szóról, még soha az életében nem hallotta, és a víz és só sem segít, hogy összerakja a dolgot.*
- Egyelőre megleszek. *Mondja csöndesen, de közben már azon töpreng, mire lenne szüksége, ha majd alkalmas, és próbálja leküzdeni iszonyatos zavarát. Nem evett és ivott már pár órája, hosszú volt az útjuk, és bár most éppen nincs valami jól, azért a kötelességtudata azt súgja, hogy majd harapnia kell valamit a nagy megmérettetés előtt.*
153. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-27 20:36:07
Üzenet elküldve: 2019-06-27 20:36:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Lyllinor szobája//
*Immár teljesen megnyugodott, hiszen egy szülő nővel kevesebb tartózkodik a szobában mint abban, amiből most menekült kifelé, az, hogy a tündérke arca is megnyugvást tükröz, ahogy a beteg gnóm lány felett görnyed, szintén árulkodó. Ekkor mintha mocorogni kezdene Lyllinor, talán még motyog is, de ő még annál is kevésbé lesz fültanúja, mint Viel.*
-Hoho! Megmozdult. *Állapítja meg, mintha az akkora eredménynek számítana. Aztán érkezik a kérés, hogy kapja már ölbe a csöppet, hogy át tudja húzni a huzatot addig alatta.*
-Persze, de azért igyekezz, mert a haja… elég nehéznek tűnik. *Mondja fél mosollyal az arcán, inkább csak nem szerette volna bevallani, hogy nem kifejezetten erős.*
-Utána majd hozod hideg vizet neked, ha bevállalod továbbra is a hűtését. *Lép közelebb majd megropogtatja a vállait, hogy nekikészüljön a művelethez.*
-Igen, mikor elmentem még legalább a két lábán meg tudott állni. Sok mindent vett magára már első nap, a helyett, hogy kímélte volna magát. Ééén, megmondtam Angunak, hogy le kéne kötözzük, de nagyon ellenkezett. *Mosolyodik el ismét, hiszen úgy tapasztalta, ha nagy is a baj, a humorérzék az, amit soha nem szabad elveszíteni, és ami még ilyenkor is átsegít a mély árkok felett. Aztán érkezik a puhatolózás is a másik szobában uralkodó állapotok felől, amit csak egy fél mondatban lecsap.*
-Még egyben vannak. *Tudja le, nem is igazán szeretne erre gondolni, kirázza a hideg is tőle. Inkább lehajol és a gnóm lányka háta és lábai alá nyúlva felemeli, reménykedve a gyors kivitelezésben, hogy a tünci tudja tenni a dolgát.*
*Immár teljesen megnyugodott, hiszen egy szülő nővel kevesebb tartózkodik a szobában mint abban, amiből most menekült kifelé, az, hogy a tündérke arca is megnyugvást tükröz, ahogy a beteg gnóm lány felett görnyed, szintén árulkodó. Ekkor mintha mocorogni kezdene Lyllinor, talán még motyog is, de ő még annál is kevésbé lesz fültanúja, mint Viel.*
-Hoho! Megmozdult. *Állapítja meg, mintha az akkora eredménynek számítana. Aztán érkezik a kérés, hogy kapja már ölbe a csöppet, hogy át tudja húzni a huzatot addig alatta.*
-Persze, de azért igyekezz, mert a haja… elég nehéznek tűnik. *Mondja fél mosollyal az arcán, inkább csak nem szerette volna bevallani, hogy nem kifejezetten erős.*
-Utána majd hozod hideg vizet neked, ha bevállalod továbbra is a hűtését. *Lép közelebb majd megropogtatja a vállait, hogy nekikészüljön a művelethez.*
-Igen, mikor elmentem még legalább a két lábán meg tudott állni. Sok mindent vett magára már első nap, a helyett, hogy kímélte volna magát. Ééén, megmondtam Angunak, hogy le kéne kötözzük, de nagyon ellenkezett. *Mosolyodik el ismét, hiszen úgy tapasztalta, ha nagy is a baj, a humorérzék az, amit soha nem szabad elveszíteni, és ami még ilyenkor is átsegít a mély árkok felett. Aztán érkezik a puhatolózás is a másik szobában uralkodó állapotok felől, amit csak egy fél mondatban lecsap.*
-Még egyben vannak. *Tudja le, nem is igazán szeretne erre gondolni, kirázza a hideg is tőle. Inkább lehajol és a gnóm lányka háta és lábai alá nyúlva felemeli, reménykedve a gyors kivitelezésben, hogy a tünci tudja tenni a dolgát.*
152. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-27 20:25:38
Üzenet elküldve: 2019-06-27 20:25:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A kezdet kezdete//
*Bármennyire is jól esik neki az éretlensége ellenére is finom kecskesajt, a zöldség, meg a kenyér, azért csak igyekszik továbbra is lassan enni, hogy ezzel is kitartóan húzza az időt beszélgetés közben. Egy darabig jól is működik ez a taktika, egészen addig, amíg Launak fel nem tűnik, hogy valóban kissé lassan fogy a tányérjáról az étel, és ennek köszönhetően arra gondol, hogy egyszerűen nincsen étvágya. Persze nem vallhatja be, hogy direkt eszik lassan, hogy több időt tölthessenek együtt, bár valószínű, hogy Lau a legkevésbé sem haragudna rá azért, hogy ragaszkodik hozzá, és, hogy ahogyan mindig, most is élvezi a társaságát. Éppen csak attól fél, hogy mindez még határozatlanabbnak mutatná őt, ha kiderülne, éppen akkor, amikor Lau is megnyugtatni próbálja, és neki is hinnie kellene abban, hogy helyes döntést hozott.*
- Igazad van. Tényleg kell egy kis erő az útra. *mosolyog inkább egyetértően nagy és komoly vallomások helyett, innentől kezdve viszont már nincs más választása, rendes tempóban kell ennie. Annyiból nem bánja mindenesetre, mert így legalább hamarabb kapja meg majd a lánytól azt az apróságot, amit még nagyon szeretne, mielőtt elindul, mert valóban sokat jelentene neki.*
- Köszönöm, kedves vagy. *mondja aztán, amikor Lau felajánlja neki, hogy megtanítja lovagolni. Talán látszik rajta, hogy annak ellenére, hogy nagyon szeret Lauval lenni, erre azért egy cseppet sem vágyik.*
- De tudok lovagolni. Egy kicsit, meg, hogyha nagyon muszáj. Nem ez a baj. Attól félek, hogy megharapnak. Vagy, hogy leesek, és összetöröm magamat. Túl nagy állatok nekem, azt hiszem. Uraság is. Persze, tudom, hogy butaság, de kislány korom óta félek tőlük. Anya jót akart, és odavitt egyhez, amikor egy kisebb faluban jártunk. Azt hitte tetszeni fogunk egymásnak, de az a ló nagyon csúnyán nézett rám, én pedig nagyon megijedtem. Lehet nem akart megharapni, vagy megrúgni, de akkor valamiért erre gondoltam rögtön. Ijedős kislány voltam azt hiszem.
*Az utolsó mondata utáni kissé önironikusra sikerült mosoly legalább nem önostorozó is egyben, és a lehetőségekhez képest vidám. Tisztában van saját gyengeségeivel, és képes is nevetni rajtuk, ő legalábbis így értékeli saját magát.*
- Jobban belegondolva persze, ez olyan sokat nem is változott. *mosolyog megint, de amint Lau ismét megemlíti Aleimordot és Thimet elég hamar megkomolyodik ismét az arca.*
- Én is remélem. *mondja csendesen, remélve egyben azt is, hogy kétségei nem látszanak meg kék tekintetében. Lehet, hogy téved, mégis hajlamos arra a gondolatra, hogy, aki túlságosan nyughatatlan, lehet, hogy sohasem találja meg azt, amit keres. Vagy akár az is lehet, hogy az Aleimordhoz hasonló elfek célja valójában az, hogy folyton úton legyenek, természetesen pusztán képletes értelemben véve. Thim sokkal egyszerűbb esetnek látszik nála. Igaz nem is vele van a probléma.*
- Persze-persze, ez igaz. Nem is miatta aggódom, vagy nem is feltétlenül azért, hogy nem fogunk tudni miről beszélni. *vallja is be Launak.*
- Tudom, hogy nem élne vissza a helyzettel. De attól még én zavarban lennék, ha átfogná a derekamat. Vagy én az övét. *hangsúlyozza ki erősen az "én" és az "övét" szavakat, és bár kezdetnek nagyon komoly arcot vág, végül csak elneveti magát.*
- Persze, ha igaz, amit mondasz, akkor egyszer meg kell szokni úgy is. Gyönyörű, kedves, és okos, ugye? Na látod, pont erről beszélek! Utoljára anya mondott nekem ilyeneket. De tudod mit? Nektek el is hiszem.
*Mindettől valahogy láthatóan tényleg jobb lesz a kedve. Végül is ki ne szeretne magáról hasonló dolgokat hallani, főleg, ha kicsit azért amúgy is hiú, vagy inkább a kicsinél azért jobban.
Tudja, hogy talán lehetne magasabb, lehetnének talán picit nagyobb mellei, és biztos lenne képes még hibákat találni magában, ha nagyon akarna, de az biztos, hogy arcát és szemeit mindig is nagyon szívesen nézegette a tükörben. Tulajdonképpen sokkal inkább gyönyörködött bennük, mint csak úgy nézegette őket, mindez pedig fekete hajára is igaz, amely olyan, mintha egyenesen arra találták volna ki, hogy arca fehérségét és lágy, finom vonásait még jobban kiemelje. Utóbbit fésülgetni is mindig nagyon szerette.
A Lau által lefestett jövőképen is csak mosolyogni tud. Bár így elsőre hirtelen maga sem tudja biztosan, hogy vágyik-e ilyesmire, de pár pillanatnyi gondolkodás után rájön, hogy igen. Édesanyja is mindig azt mondta neki, hogy egyszer úgy is meg kell majd ismernie a szerelmet. Meg, hogy nincs is ennél semmi szebb és jobb egy lány életében. Még sosem látott apjáról is láthatóan jól eső nosztalgiával és már-már szeretettel beszélt mindig, holott sok év eltelt már azóta, hogy utoljára látta, és terhesen hagyta magára, még akkor is, ha nem teljesen önszántából.
Afelől sincsenek kétségei, hogy a sziritáni lagziban kikkel és mit csinált azokban az órákban, mialatt ő Zara előadását nézte, majd vele beszélgetett, és helybéli gyerekekkel játszott. Végtére is, mégiscsak a szerelemnek is a papnője. Néha máshogy is gyakorolnia kell a vallását, nem csak füstölők égetésével, unalmas szertatásokkal és hasonlókkal.*
- Azt hiszem ez jó lenne. De most azért kicsit nehezen tudom elképzelni mégis. *vallja be őszintén.*
- De különben ez rád is igaz. Főleg, hogyha sokan megfordulnak itt. Előbb-utóbb jönnie kell majd valakinek, akivel megtetszetek egymásnak. Lehet, hogy kicsit furcsa kérdés, de kire vágsz? Milyen legyen, akivel együtt szeretnél lenni? Nem feltétlenül külsőleg gondolom, bár azért az is érdekelne. Már, hogyha nem vagyok túl tolakodó. Remélem nem. *teszi hozzá az utolsó két mondatot inkább csak a biztonság kedvéért, mert úgy gondolja és reméli is egyben, hogy vannak már olyan jó barátnők, hogy akár ilyen bizalmas dolgokról is gond nélkül beszélgethessenek egymással hosszú kínos csendek, és nagy elpirulások nélkül.
Amúgy is mindig kíváncsi volt arra, hogy Lau csak férfiakban gondolkodik-e, mint szóba jöhető szeretők. Magában ugyanis nem teljesen biztos ilyen téren. Persze, hogyan is lehetne? Ahol ő felnőtt, megvetett félvérként esélye sem lett volna bárkivel is közelebbi kapcsolatba kerülnie, még barátként sem, nemhogy valaki szerelmévé válni. Így nem nagyon kínozta magát azzal, hogy bárkiről is álmodozzon a faluból. És hát, nem csak előítélet, de az elfek általában szépek. Mind azok, a fiúk is, és a lányok is, ez pedig nem volt másképpen az ő szülőfalujában sem. Mivel azonban olyan egyformának látta őket, ha más nem lélekben, nem tudta senki igazán elvarázsolni, vagy megragadni a fantáziáját.
Miután pedig Artheniorba érkezett, bár Wilhorp tetszett neki, mint fiatal férfi, ő hamar eltűnt az életéből, innentől kezdve pedig csak lányokkal került közelebbi kapcsolatba.
Aleniát szinte imádat határáig csodálta. Kicsit irigyelte is, de a tagadhatatlanul tetszett neki a lány haja, az arca, a ruhái, és egész megjelenése, meg az a magabiztos, igazi hercegnőket idéző kisugárzás, ami valahogy mégis mintha kis lelki hideggel és egy adag üdítően könnyed felelőtlenséggel is egyaránt keveredett volna.
Lauban a kedvességét szerette meg, és azt, hogy úgy érezte kezdetektől fogva, hogy ők valahogy rokonlelkek. Tény, hogy Alenia mellett ő volt az, aki leginkább megragadta a fantáziáját és a lelkét azóta, hogy elhagyta az otthonát. Éppen csak azt nem tudja, hogy amit érez iránta, az természetes-e, vagy pedig egy kicsit több és más, mintha egyszerűen csak barátnők lennének. Még az is lehet, hogy pusztán csak arról van szó, hogy a maga ösztönös módján édesanyját próbálja pótolni valahogy, ami nyilván lehetetlen. Lau amúgy is túl fiatal ahhoz, hogy édesanyjának helyettesítője lehessen, és talán inkább olyasmi számára, mint egy szerető, gondoskodó nővér.
Bárhogy is, kíváncsisága reményteli kielégítése mellett persze nem kis megkönnyebbüléssel tölti el, hogy szerelemről beszélgethetnek és fantáziálhatnak együtt ahelyett, hogy közelgő útjáról beszélnének, vagy arról, hogy mi lesz utána, miután visszatért, bár utóbbi vitathatatlanul sokkal kellemesebb téma.
Úgy érzi mindenesetre, hogy ezzel kapcsolatban Lau most egy kicsit félreértette, de nem teszi szóvá. Ebből látszik mindenesetre, hogy kicsit talán önzőbb a másik lánynál, aki a lehető legnagylelkűbben értette félre őt.
Lau rögtön a többiekre, magára a közösségre gondolt, amelynek mind a ketten a részei. Persze ő is szereti az itt élőket, és boldog, hogy köztük lehet, mivel azonban neki még mindig Lau a kedvenc, ő konkrétan most nem gondolt senki másra, csak rá. Neki, és csak neki szeretne valami szépet varázsolni, ha képes lesz megtanulni egy-két jó és hasznos varázslatot.*
- Különben, ha tényleg egy új veteményes a vágyad ide, és meg tudom csinálni, akkor miért ne? Neked is igazad van, de semmi értelme nincs a mágiának, ha csak a saját hasznunkra fordítjuk. *mondja ki végül egyik legmélyebb meggyőződését. Mert igaz ugyan, hogy javarészt gyerekkori vágyak, kényszerhelyzet, és saját céljai miatt akar mágiát tanulni, de ettől még, hogyha barátai életét is szebbé teheti a tudásával, vagy rajtuk is segíthet, akkor miért ne tegye meg? Ha a vágyott tudás birtokában is csak magára lenne képes gondolni, az már tényleg igazi önzőség lenne, amit nem lenne képes megbocsátani magának.*
//A kezdet kezdete//
*Bármennyire is jól esik neki az éretlensége ellenére is finom kecskesajt, a zöldség, meg a kenyér, azért csak igyekszik továbbra is lassan enni, hogy ezzel is kitartóan húzza az időt beszélgetés közben. Egy darabig jól is működik ez a taktika, egészen addig, amíg Launak fel nem tűnik, hogy valóban kissé lassan fogy a tányérjáról az étel, és ennek köszönhetően arra gondol, hogy egyszerűen nincsen étvágya. Persze nem vallhatja be, hogy direkt eszik lassan, hogy több időt tölthessenek együtt, bár valószínű, hogy Lau a legkevésbé sem haragudna rá azért, hogy ragaszkodik hozzá, és, hogy ahogyan mindig, most is élvezi a társaságát. Éppen csak attól fél, hogy mindez még határozatlanabbnak mutatná őt, ha kiderülne, éppen akkor, amikor Lau is megnyugtatni próbálja, és neki is hinnie kellene abban, hogy helyes döntést hozott.*
- Igazad van. Tényleg kell egy kis erő az útra. *mosolyog inkább egyetértően nagy és komoly vallomások helyett, innentől kezdve viszont már nincs más választása, rendes tempóban kell ennie. Annyiból nem bánja mindenesetre, mert így legalább hamarabb kapja meg majd a lánytól azt az apróságot, amit még nagyon szeretne, mielőtt elindul, mert valóban sokat jelentene neki.*
- Köszönöm, kedves vagy. *mondja aztán, amikor Lau felajánlja neki, hogy megtanítja lovagolni. Talán látszik rajta, hogy annak ellenére, hogy nagyon szeret Lauval lenni, erre azért egy cseppet sem vágyik.*
- De tudok lovagolni. Egy kicsit, meg, hogyha nagyon muszáj. Nem ez a baj. Attól félek, hogy megharapnak. Vagy, hogy leesek, és összetöröm magamat. Túl nagy állatok nekem, azt hiszem. Uraság is. Persze, tudom, hogy butaság, de kislány korom óta félek tőlük. Anya jót akart, és odavitt egyhez, amikor egy kisebb faluban jártunk. Azt hitte tetszeni fogunk egymásnak, de az a ló nagyon csúnyán nézett rám, én pedig nagyon megijedtem. Lehet nem akart megharapni, vagy megrúgni, de akkor valamiért erre gondoltam rögtön. Ijedős kislány voltam azt hiszem.
*Az utolsó mondata utáni kissé önironikusra sikerült mosoly legalább nem önostorozó is egyben, és a lehetőségekhez képest vidám. Tisztában van saját gyengeségeivel, és képes is nevetni rajtuk, ő legalábbis így értékeli saját magát.*
- Jobban belegondolva persze, ez olyan sokat nem is változott. *mosolyog megint, de amint Lau ismét megemlíti Aleimordot és Thimet elég hamar megkomolyodik ismét az arca.*
- Én is remélem. *mondja csendesen, remélve egyben azt is, hogy kétségei nem látszanak meg kék tekintetében. Lehet, hogy téved, mégis hajlamos arra a gondolatra, hogy, aki túlságosan nyughatatlan, lehet, hogy sohasem találja meg azt, amit keres. Vagy akár az is lehet, hogy az Aleimordhoz hasonló elfek célja valójában az, hogy folyton úton legyenek, természetesen pusztán képletes értelemben véve. Thim sokkal egyszerűbb esetnek látszik nála. Igaz nem is vele van a probléma.*
- Persze-persze, ez igaz. Nem is miatta aggódom, vagy nem is feltétlenül azért, hogy nem fogunk tudni miről beszélni. *vallja is be Launak.*
- Tudom, hogy nem élne vissza a helyzettel. De attól még én zavarban lennék, ha átfogná a derekamat. Vagy én az övét. *hangsúlyozza ki erősen az "én" és az "övét" szavakat, és bár kezdetnek nagyon komoly arcot vág, végül csak elneveti magát.*
- Persze, ha igaz, amit mondasz, akkor egyszer meg kell szokni úgy is. Gyönyörű, kedves, és okos, ugye? Na látod, pont erről beszélek! Utoljára anya mondott nekem ilyeneket. De tudod mit? Nektek el is hiszem.
*Mindettől valahogy láthatóan tényleg jobb lesz a kedve. Végül is ki ne szeretne magáról hasonló dolgokat hallani, főleg, ha kicsit azért amúgy is hiú, vagy inkább a kicsinél azért jobban.
Tudja, hogy talán lehetne magasabb, lehetnének talán picit nagyobb mellei, és biztos lenne képes még hibákat találni magában, ha nagyon akarna, de az biztos, hogy arcát és szemeit mindig is nagyon szívesen nézegette a tükörben. Tulajdonképpen sokkal inkább gyönyörködött bennük, mint csak úgy nézegette őket, mindez pedig fekete hajára is igaz, amely olyan, mintha egyenesen arra találták volna ki, hogy arca fehérségét és lágy, finom vonásait még jobban kiemelje. Utóbbit fésülgetni is mindig nagyon szerette.
A Lau által lefestett jövőképen is csak mosolyogni tud. Bár így elsőre hirtelen maga sem tudja biztosan, hogy vágyik-e ilyesmire, de pár pillanatnyi gondolkodás után rájön, hogy igen. Édesanyja is mindig azt mondta neki, hogy egyszer úgy is meg kell majd ismernie a szerelmet. Meg, hogy nincs is ennél semmi szebb és jobb egy lány életében. Még sosem látott apjáról is láthatóan jól eső nosztalgiával és már-már szeretettel beszélt mindig, holott sok év eltelt már azóta, hogy utoljára látta, és terhesen hagyta magára, még akkor is, ha nem teljesen önszántából.
Afelől sincsenek kétségei, hogy a sziritáni lagziban kikkel és mit csinált azokban az órákban, mialatt ő Zara előadását nézte, majd vele beszélgetett, és helybéli gyerekekkel játszott. Végtére is, mégiscsak a szerelemnek is a papnője. Néha máshogy is gyakorolnia kell a vallását, nem csak füstölők égetésével, unalmas szertatásokkal és hasonlókkal.*
- Azt hiszem ez jó lenne. De most azért kicsit nehezen tudom elképzelni mégis. *vallja be őszintén.*
- De különben ez rád is igaz. Főleg, hogyha sokan megfordulnak itt. Előbb-utóbb jönnie kell majd valakinek, akivel megtetszetek egymásnak. Lehet, hogy kicsit furcsa kérdés, de kire vágsz? Milyen legyen, akivel együtt szeretnél lenni? Nem feltétlenül külsőleg gondolom, bár azért az is érdekelne. Már, hogyha nem vagyok túl tolakodó. Remélem nem. *teszi hozzá az utolsó két mondatot inkább csak a biztonság kedvéért, mert úgy gondolja és reméli is egyben, hogy vannak már olyan jó barátnők, hogy akár ilyen bizalmas dolgokról is gond nélkül beszélgethessenek egymással hosszú kínos csendek, és nagy elpirulások nélkül.
Amúgy is mindig kíváncsi volt arra, hogy Lau csak férfiakban gondolkodik-e, mint szóba jöhető szeretők. Magában ugyanis nem teljesen biztos ilyen téren. Persze, hogyan is lehetne? Ahol ő felnőtt, megvetett félvérként esélye sem lett volna bárkivel is közelebbi kapcsolatba kerülnie, még barátként sem, nemhogy valaki szerelmévé válni. Így nem nagyon kínozta magát azzal, hogy bárkiről is álmodozzon a faluból. És hát, nem csak előítélet, de az elfek általában szépek. Mind azok, a fiúk is, és a lányok is, ez pedig nem volt másképpen az ő szülőfalujában sem. Mivel azonban olyan egyformának látta őket, ha más nem lélekben, nem tudta senki igazán elvarázsolni, vagy megragadni a fantáziáját.
Miután pedig Artheniorba érkezett, bár Wilhorp tetszett neki, mint fiatal férfi, ő hamar eltűnt az életéből, innentől kezdve pedig csak lányokkal került közelebbi kapcsolatba.
Aleniát szinte imádat határáig csodálta. Kicsit irigyelte is, de a tagadhatatlanul tetszett neki a lány haja, az arca, a ruhái, és egész megjelenése, meg az a magabiztos, igazi hercegnőket idéző kisugárzás, ami valahogy mégis mintha kis lelki hideggel és egy adag üdítően könnyed felelőtlenséggel is egyaránt keveredett volna.
Lauban a kedvességét szerette meg, és azt, hogy úgy érezte kezdetektől fogva, hogy ők valahogy rokonlelkek. Tény, hogy Alenia mellett ő volt az, aki leginkább megragadta a fantáziáját és a lelkét azóta, hogy elhagyta az otthonát. Éppen csak azt nem tudja, hogy amit érez iránta, az természetes-e, vagy pedig egy kicsit több és más, mintha egyszerűen csak barátnők lennének. Még az is lehet, hogy pusztán csak arról van szó, hogy a maga ösztönös módján édesanyját próbálja pótolni valahogy, ami nyilván lehetetlen. Lau amúgy is túl fiatal ahhoz, hogy édesanyjának helyettesítője lehessen, és talán inkább olyasmi számára, mint egy szerető, gondoskodó nővér.
Bárhogy is, kíváncsisága reményteli kielégítése mellett persze nem kis megkönnyebbüléssel tölti el, hogy szerelemről beszélgethetnek és fantáziálhatnak együtt ahelyett, hogy közelgő útjáról beszélnének, vagy arról, hogy mi lesz utána, miután visszatért, bár utóbbi vitathatatlanul sokkal kellemesebb téma.
Úgy érzi mindenesetre, hogy ezzel kapcsolatban Lau most egy kicsit félreértette, de nem teszi szóvá. Ebből látszik mindenesetre, hogy kicsit talán önzőbb a másik lánynál, aki a lehető legnagylelkűbben értette félre őt.
Lau rögtön a többiekre, magára a közösségre gondolt, amelynek mind a ketten a részei. Persze ő is szereti az itt élőket, és boldog, hogy köztük lehet, mivel azonban neki még mindig Lau a kedvenc, ő konkrétan most nem gondolt senki másra, csak rá. Neki, és csak neki szeretne valami szépet varázsolni, ha képes lesz megtanulni egy-két jó és hasznos varázslatot.*
- Különben, ha tényleg egy új veteményes a vágyad ide, és meg tudom csinálni, akkor miért ne? Neked is igazad van, de semmi értelme nincs a mágiának, ha csak a saját hasznunkra fordítjuk. *mondja ki végül egyik legmélyebb meggyőződését. Mert igaz ugyan, hogy javarészt gyerekkori vágyak, kényszerhelyzet, és saját céljai miatt akar mágiát tanulni, de ettől még, hogyha barátai életét is szebbé teheti a tudásával, vagy rajtuk is segíthet, akkor miért ne tegye meg? Ha a vágyott tudás birtokában is csak magára lenne képes gondolni, az már tényleg igazi önzőség lenne, amit nem lenne képes megbocsátani magának.*
151. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-27 20:14:36
Üzenet elküldve: 2019-06-27 20:14:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj, doki//
//Lyllinor szobája//
*Ahogy Viel végez az imával, csöndben, eltöprengve néz maga elé, és nyugodtan, a hittel telítődve fordul YIlanda felé. Ha más nem is, halvány mosolya elárulja, hogy nincs akkora baj, hogy van már megoldás a gnóm lányka betegségére. Ez valószínűleg a félelf lánynak is megnyugtató lehet ennyi izgalom után. Közben a gnóm lány mocorogni kezd, és mintha mondana is valamit, de a tündér hiába hajtja fejét egészen közel a füléhez, nem hall belőle semmit.*
- Minden rendben lesz, Lylli! *Vigasztalja, bár nincs sok reménye, hogy a lány érti, amit mond.*
- Megmostam az arcát és a mellkasát, ahogy Intath kérte, és adott egy szert is, amit majd meg kell innia. *Mutat kis kezével az asztalon heverő fehér fiolára, amiben tejszerű folyadék lötyög.* De egyelőre meg kell várnunk, hogy felébredjen, és addig hűtjük. Esetleg amíg nem ébredezik, nem tudnál segíteni, hogy kicseréljük alatta a huzatot? *Érdeklődik, mert úgy gondolja, a lány biztosan elbírja a csöpp Lyllinort, még ha neki nem is sikerülne, a huzat pedig nagyon nedves az izzadtságtól.* Elég, ha felkapod Lyllinort, én gyorsan áthúzom az ágyat. Egy ideig nem is kell vele vacakolni.
*Ha YIlanda beleegyezik, Viel gyorsan leveszi a lányról a borogatásokat, nehogy a földön végezzék a tiszta ruhák, és neki is lát a munkának.*
- Szegény nagyon beteg lett. Meg kell várnunk, míg lejjebb megy a láza, és addig hűtjük. *Magyarázza közben katonásan, mert valahogy ő is átvette Intath stílusát, most, hogy végre a tettek mezejére lépnek.*
- A másik szobában minden rendben? *Kérdezi óvatosan.* Hallottam a nyöszörgést. Jól van a kismama?
//Lyllinor szobája//
*Ahogy Viel végez az imával, csöndben, eltöprengve néz maga elé, és nyugodtan, a hittel telítődve fordul YIlanda felé. Ha más nem is, halvány mosolya elárulja, hogy nincs akkora baj, hogy van már megoldás a gnóm lányka betegségére. Ez valószínűleg a félelf lánynak is megnyugtató lehet ennyi izgalom után. Közben a gnóm lány mocorogni kezd, és mintha mondana is valamit, de a tündér hiába hajtja fejét egészen közel a füléhez, nem hall belőle semmit.*
- Minden rendben lesz, Lylli! *Vigasztalja, bár nincs sok reménye, hogy a lány érti, amit mond.*
- Megmostam az arcát és a mellkasát, ahogy Intath kérte, és adott egy szert is, amit majd meg kell innia. *Mutat kis kezével az asztalon heverő fehér fiolára, amiben tejszerű folyadék lötyög.* De egyelőre meg kell várnunk, hogy felébredjen, és addig hűtjük. Esetleg amíg nem ébredezik, nem tudnál segíteni, hogy kicseréljük alatta a huzatot? *Érdeklődik, mert úgy gondolja, a lány biztosan elbírja a csöpp Lyllinort, még ha neki nem is sikerülne, a huzat pedig nagyon nedves az izzadtságtól.* Elég, ha felkapod Lyllinort, én gyorsan áthúzom az ágyat. Egy ideig nem is kell vele vacakolni.
*Ha YIlanda beleegyezik, Viel gyorsan leveszi a lányról a borogatásokat, nehogy a földön végezzék a tiszta ruhák, és neki is lát a munkának.*
- Szegény nagyon beteg lett. Meg kell várnunk, míg lejjebb megy a láza, és addig hűtjük. *Magyarázza közben katonásan, mert valahogy ő is átvette Intath stílusát, most, hogy végre a tettek mezejére lépnek.*
- A másik szobában minden rendben? *Kérdezi óvatosan.* Hallottam a nyöszörgést. Jól van a kismama?
150. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-26 23:29:02
Üzenet elküldve: 2019-06-26 23:29:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1423
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1423
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//Szülőszoba//
*Ő most orvos és ahhoz méltón is viselkedik ahogy tapasztalta miként kell ilyen helyzetben. Feladatokat osztani, biztatást adni oda ahova kell és összetartani a dolgokat, hogy ne legyen káosz. A kismama fájásai nem tetszenek neki, de mikor összeszedi magát akkor hasznos dolgokat mondd amire a doki figyelmesen bólogat.*
-Értem. Tíz perc. Jól van az jó. Még van időnk. A kapuban? Aham. Az jó. Ha átlátszó az, azt jelenti, hogy egészséges a baba.
*Közben kiosztja a többieket amiért magán akcióznak. A vörös reakciójára csak bólint. Most nagyon szigorúnak tűnik. Nem olyan mosolygós mint amilyennek korábban megismerhették. A kiadott feladatokra ugrik is Laurentitia és míg ismét egyedül lett a kismamával visszatér egy kis mosoly az arcára és úgy fordul kedvesen a nőhöz.*
-Jelenleg még a dolgok elején vagyunk. A teste felkészül csak a szülésre. A fájások egyre gyakoribbak lesznek. Van időnk felkészülni és amennyire csak tud pihenjen. Jó kezekben van. Vigyázok mindkettejükre.
*Szorongatja meg kicsit a nő kezét bátorítóan. Mikor Lau visszatér akkor a kosarához lép és némi kutakodás után egy bőrtokból borotvapengét vesz elő és nyújtja felé.*
-Arra kérném, hogy borotválja meg a kismamát, hogy majd jobban rálássak a dolgokra. Ezen kívül felkészülnék purgálásra. Merre találom a konyhát? Ott találok sót és vizet? Véletlenül valami olaj nincs?
*Mielőtt távozik felkészülni még a kismamához fordul.*
-Úgy helyezkedjen ahogy kényelmes. Ha bármire szüksége van szól és ugrunk is. Szomjas vagy éhes az normális. Ha hányni kell engedje ki. Ha megenyhül a gyomra az jó dolog. Mindjárt visszajövök.
*Ezennel ha nem tartóztatják megy is előkészülni.*
*Ő most orvos és ahhoz méltón is viselkedik ahogy tapasztalta miként kell ilyen helyzetben. Feladatokat osztani, biztatást adni oda ahova kell és összetartani a dolgokat, hogy ne legyen káosz. A kismama fájásai nem tetszenek neki, de mikor összeszedi magát akkor hasznos dolgokat mondd amire a doki figyelmesen bólogat.*
-Értem. Tíz perc. Jól van az jó. Még van időnk. A kapuban? Aham. Az jó. Ha átlátszó az, azt jelenti, hogy egészséges a baba.
*Közben kiosztja a többieket amiért magán akcióznak. A vörös reakciójára csak bólint. Most nagyon szigorúnak tűnik. Nem olyan mosolygós mint amilyennek korábban megismerhették. A kiadott feladatokra ugrik is Laurentitia és míg ismét egyedül lett a kismamával visszatér egy kis mosoly az arcára és úgy fordul kedvesen a nőhöz.*
-Jelenleg még a dolgok elején vagyunk. A teste felkészül csak a szülésre. A fájások egyre gyakoribbak lesznek. Van időnk felkészülni és amennyire csak tud pihenjen. Jó kezekben van. Vigyázok mindkettejükre.
*Szorongatja meg kicsit a nő kezét bátorítóan. Mikor Lau visszatér akkor a kosarához lép és némi kutakodás után egy bőrtokból borotvapengét vesz elő és nyújtja felé.*
-Arra kérném, hogy borotválja meg a kismamát, hogy majd jobban rálássak a dolgokra. Ezen kívül felkészülnék purgálásra. Merre találom a konyhát? Ott találok sót és vizet? Véletlenül valami olaj nincs?
*Mielőtt távozik felkészülni még a kismamához fordul.*
-Úgy helyezkedjen ahogy kényelmes. Ha bármire szüksége van szól és ugrunk is. Szomjas vagy éhes az normális. Ha hányni kell engedje ki. Ha megenyhül a gyomra az jó dolog. Mindjárt visszajövök.
*Ezennel ha nem tartóztatják megy is előkészülni.*
149. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-26 22:37:28
Üzenet elküldve: 2019-06-26 22:37:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Szülőszoba//
//Érintőlegesen YIla//
- Én se. Piszok nagy mázlista lehetsz! És te is! *mosolyog a lányra, hogy lelket öntsön belé, majd közelebb hajol, utolsó szavait már a kis pocaklakónak címezve* Ugyan, ne aggódj ilyesmin! Minden rendben és a babával is minden rendben lesz! *szorítja meg biztatón Seles kezét, míg az orvosra várnak*
- Az biztos. *mosolyodik el hálásan, ahogy megpillantja Intathot, hiszen nem is jöhetett volna jobbkor a segítsége, még ha meg is lepi, hogy pont őt is most sodorta ide a sors. ~Előbb Aleimord, aztán Intath... talán ha életben van, előbb-utóbb még szegény Alenia is felbukkan itt~ töpreng magában, figyelmét azonban hamar visszafordítja a jelen és a még szobában tartózkodó YIlanda felé, hogy átadja neki a nemrég vásárolt növényeket. Ezen művelet közben azonban meglepi a férfi heves tiltakozása. Egyik szemöldökét felvonva tekint vissza Intre, miért ellenzi ennyire a dolgot, úgy ítéli meg azonban, Seles esete igencsak sürgető, így nincs idejük arra, hogy a növényeken veszekedjenek*
- Azért csak legyenek nálad. *bízza YIlára az új szerzeményeket, hiszen bár Lylli talán kibírja még azt pár órát, míg megszületik a baba, ha hirtelen nagyon rosszra fordulna az állapota, reméli, a fél-elf nem lesz majd rest mégis használni a kapott gyógynövényeket, hiába az ellentétes orvosi utasítás. Magában persze még mindig azért fohászkodik, hogy legyen elég idejük segíteni mindkettejükön, de sosem lehet elég óvatos az ember, így nem árt előre felkészülni a legrosszabb lehetőségre. Ezek után azonban inkább a kismamára és az orvosra fordítja a figyelmét, gondosan megjegyezve minden egyes utasítást*
- Törölközők és párnák, értem. Mindjárt jövök! *bólogat először Intath felé, majd Selesre villant egy gyors mosolyt, mielőtt a környező üres szobák felé venné az irányt, hogy összegyűjtsön minden fellelhető párnát. Tesz egy gyors kitérőt a fürdő felé is, hogy összeszedje a tiszta törölközőket, majd olyan gyorsan siessen vissza Seleshez, ahogy csak tud*
- Tessék! *helyezi Int közelébe a törölközőket, majd Seleshez lép, fél karját ajánlva a lánynak, hogy abba kapaszkodva megemelkedhessen kissé, míg ő másik kezével alátolja a párnákat, hogy kellőképpen meg legyen támasztva*
- És most? *fordul Intath felé, ahogy végez, egyik kezével továbbra is Seles vállát szorítva, hogy kissé megnyugtassa a lányt, míg a további utasításokra vár.*
//Érintőlegesen YIla//
- Én se. Piszok nagy mázlista lehetsz! És te is! *mosolyog a lányra, hogy lelket öntsön belé, majd közelebb hajol, utolsó szavait már a kis pocaklakónak címezve* Ugyan, ne aggódj ilyesmin! Minden rendben és a babával is minden rendben lesz! *szorítja meg biztatón Seles kezét, míg az orvosra várnak*
- Az biztos. *mosolyodik el hálásan, ahogy megpillantja Intathot, hiszen nem is jöhetett volna jobbkor a segítsége, még ha meg is lepi, hogy pont őt is most sodorta ide a sors. ~Előbb Aleimord, aztán Intath... talán ha életben van, előbb-utóbb még szegény Alenia is felbukkan itt~ töpreng magában, figyelmét azonban hamar visszafordítja a jelen és a még szobában tartózkodó YIlanda felé, hogy átadja neki a nemrég vásárolt növényeket. Ezen művelet közben azonban meglepi a férfi heves tiltakozása. Egyik szemöldökét felvonva tekint vissza Intre, miért ellenzi ennyire a dolgot, úgy ítéli meg azonban, Seles esete igencsak sürgető, így nincs idejük arra, hogy a növényeken veszekedjenek*
- Azért csak legyenek nálad. *bízza YIlára az új szerzeményeket, hiszen bár Lylli talán kibírja még azt pár órát, míg megszületik a baba, ha hirtelen nagyon rosszra fordulna az állapota, reméli, a fél-elf nem lesz majd rest mégis használni a kapott gyógynövényeket, hiába az ellentétes orvosi utasítás. Magában persze még mindig azért fohászkodik, hogy legyen elég idejük segíteni mindkettejükön, de sosem lehet elég óvatos az ember, így nem árt előre felkészülni a legrosszabb lehetőségre. Ezek után azonban inkább a kismamára és az orvosra fordítja a figyelmét, gondosan megjegyezve minden egyes utasítást*
- Törölközők és párnák, értem. Mindjárt jövök! *bólogat először Intath felé, majd Selesre villant egy gyors mosolyt, mielőtt a környező üres szobák felé venné az irányt, hogy összegyűjtsön minden fellelhető párnát. Tesz egy gyors kitérőt a fürdő felé is, hogy összeszedje a tiszta törölközőket, majd olyan gyorsan siessen vissza Seleshez, ahogy csak tud*
- Tessék! *helyezi Int közelébe a törölközőket, majd Seleshez lép, fél karját ajánlva a lánynak, hogy abba kapaszkodva megemelkedhessen kissé, míg ő másik kezével alátolja a párnákat, hogy kellőképpen meg legyen támasztva*
- És most? *fordul Intath felé, ahogy végez, egyik kezével továbbra is Seles vállát szorítva, hogy kissé megnyugtassa a lányt, míg a további utasításokra vár.*
148. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-26 20:47:14
Üzenet elküldve: 2019-06-26 20:47:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Szülőszoba//
*Selesnek jó erősen megkezdődtek a fájásai, de ez korántsem jelenti azt, hogy a baba öt perc múlva kipottyan majd. Legalább is ő így tudja, és bár nem orvos, a faluban hallott már ilyesmiről, és anyja is beszélt róla, hogy születik a baba. Az igazán meglepő számára az, hogy ennyire fáj; erre egyáltalán nem számított, és borzasztó ijedtséggel tölti el, még ha igyekszik is összekapni magát, hiszen a java még hátra van. Bármi is történik vele éppen, az biztos, hogy a helyzet nem olyan veszedelmes, mint amilyennek a berontó vörös félelf lány beállítja. Még. Lehet, hogy Seles meg is mosolyogná, vagy megvigasztalná az idegent, most azonban jobban foglalkoztatja a félelem és a bűntudat, amiért ezt rálőcsölte a ház lakóira. Kétségbeesése azonban hamarosan enyhe örömbe csap át, mert kiderül, hogy van orvos.*
- Nem gondoltam volna, hogy ekkora szerencsénk lesz. *Mosolyog a lány Laura, és kezét a hasára teszi, mintegy megerősítésként a babának, hogy nem lesz semmi baj. Bár valószínű, hogy a picit igazán semmilyen körülmény sem tántorítja el, ha már egyszer elindult.*
- Nincs semmi baj! *Kiált még a vörös lány után, mielőtt valami balesetet szenved itt a nagy szaladgálásban. Ennek a szegény orvosnak már annyi baja lehet, hogy önmagában is borzalom. Tekintetével megkeresi Laut, megszorítja a kezét, és bűntudattal néz rá.* Ne haragudj, hogy ekkora galibát okozok!
*Közben betoppan az orvos is, egy elf férfi, aki egyáltalán nem ismerős Selesnek, pedig egy ideig a városban élt. Meggyőző viselkedése azonban épp elég a lánynak, hogy a saját fájdalmaival foglalkozzon.*
- Seles vagyok. Ör… *Mutatkozik be ő is kedvesen, és egészen addig tart ez az állapot, míg meg nem történik, amitől tartott, vagyis megint rájön egy fájás. Nem rosszabb, mint az előző, de kicsit mintha már elfelejtette volna, milyen rettenetes. Kitépi a kezét Lauéból, és szájára szorítja két tenyerét, hogy ne sikítson. Nagy nehezen kiállja a próbát, és hangosan kapkodva a levegőt fordul Intath felé, hogy végre megválaszolja a neki feltett kérdéseket.*
- Nem tudom, korábban is volt már, de nem ilyen… Olyan tíz perc lehetett… *Zihál közben rendesen, mert alig kap az előbbi után levegőt. Nagyon nehezen csitítja le magát, hogy kövesse Intath instrukcióit, és a megfelelő ritmust vegye fel, de valahogy sikerül.* A víz az előbb folyt el a kapuban… *Mutat nedves szoknyájára.* A színét nem tudom. *Ismeri be, de elég felhúznia a szoknyáját, hogy harisnyája színéből eldöntse.* Átlátszó, azt hiszem.
*Közben figyel, és megint rendesen lélegzik, ahogy kell. Eddig jól érzi magát, de tudja, most jön a java.*
*Selesnek jó erősen megkezdődtek a fájásai, de ez korántsem jelenti azt, hogy a baba öt perc múlva kipottyan majd. Legalább is ő így tudja, és bár nem orvos, a faluban hallott már ilyesmiről, és anyja is beszélt róla, hogy születik a baba. Az igazán meglepő számára az, hogy ennyire fáj; erre egyáltalán nem számított, és borzasztó ijedtséggel tölti el, még ha igyekszik is összekapni magát, hiszen a java még hátra van. Bármi is történik vele éppen, az biztos, hogy a helyzet nem olyan veszedelmes, mint amilyennek a berontó vörös félelf lány beállítja. Még. Lehet, hogy Seles meg is mosolyogná, vagy megvigasztalná az idegent, most azonban jobban foglalkoztatja a félelem és a bűntudat, amiért ezt rálőcsölte a ház lakóira. Kétségbeesése azonban hamarosan enyhe örömbe csap át, mert kiderül, hogy van orvos.*
- Nem gondoltam volna, hogy ekkora szerencsénk lesz. *Mosolyog a lány Laura, és kezét a hasára teszi, mintegy megerősítésként a babának, hogy nem lesz semmi baj. Bár valószínű, hogy a picit igazán semmilyen körülmény sem tántorítja el, ha már egyszer elindult.*
- Nincs semmi baj! *Kiált még a vörös lány után, mielőtt valami balesetet szenved itt a nagy szaladgálásban. Ennek a szegény orvosnak már annyi baja lehet, hogy önmagában is borzalom. Tekintetével megkeresi Laut, megszorítja a kezét, és bűntudattal néz rá.* Ne haragudj, hogy ekkora galibát okozok!
*Közben betoppan az orvos is, egy elf férfi, aki egyáltalán nem ismerős Selesnek, pedig egy ideig a városban élt. Meggyőző viselkedése azonban épp elég a lánynak, hogy a saját fájdalmaival foglalkozzon.*
- Seles vagyok. Ör… *Mutatkozik be ő is kedvesen, és egészen addig tart ez az állapot, míg meg nem történik, amitől tartott, vagyis megint rájön egy fájás. Nem rosszabb, mint az előző, de kicsit mintha már elfelejtette volna, milyen rettenetes. Kitépi a kezét Lauéból, és szájára szorítja két tenyerét, hogy ne sikítson. Nagy nehezen kiállja a próbát, és hangosan kapkodva a levegőt fordul Intath felé, hogy végre megválaszolja a neki feltett kérdéseket.*
- Nem tudom, korábban is volt már, de nem ilyen… Olyan tíz perc lehetett… *Zihál közben rendesen, mert alig kap az előbbi után levegőt. Nagyon nehezen csitítja le magát, hogy kövesse Intath instrukcióit, és a megfelelő ritmust vegye fel, de valahogy sikerül.* A víz az előbb folyt el a kapuban… *Mutat nedves szoknyájára.* A színét nem tudom. *Ismeri be, de elég felhúznia a szoknyáját, hogy harisnyája színéből eldöntse.* Átlátszó, azt hiszem.
*Közben figyel, és megint rendesen lélegzik, ahogy kell. Eddig jól érzi magát, de tudja, most jön a java.*
147. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-25 23:28:12
Üzenet elküldve: 2019-06-25 23:28:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Bújj, bújj, Doki//
//Lyllinor szobája//
//Említés szintjén Lau és Seles, meg a baba//
*Van valami mélyen megnyugtató abban, mikor egy higgadt szakember magabiztosan végzi a munkáját, s döntését röviden szavakba önti, megkönnyítve a felelősség súlyától a körülötte lévőket. Kijelöli az utat, a célhoz tetteket rendel. Lyllinor lenne a legboldogabb, ha utasításokat kapna, amiket precízen végrehajthat. Ha választhatna, örömmel gondoskodna a betegről ahelyett, hogy terhet jelent kedves barátainak, s megosztja erőiket egy új élet indulásánál. Persze nem szeretné, hogy bárki helyette legyen beteg, ám ha úgy adódna, elvállalna minden feladatot.
A mozgolódásra, a vizsgálattal járó benyomásokra, tudati szintjének alsó határára sodródik, ahol már álom és valóság szürrealitásokban mosódnak össze. A hideg valóban rázza tagjait, hiszen kimozdítják meleg fészkéből, s a lázra a szoba levegője kellemetlen kontrasztot nyújt. Viel ölelése, simogatása ellenben biztonságot, a törődés érzését ajándékozza neki. Felköhög, mikor felültetik, pillái megrezzennek, de teste erőtlen marad, tudata nem kúszik fel az ébrenlét szintjére. A száját, torkát vizslató mozdulatokra megrezzen, de mivel fájdalom valóban nem éri, csak a magabiztos ujjak enyhe nyomása, megint megnyugszik kissé. Pulzusa persze magas marad, szervezete dolgozik a problémán, ereje azonban fogytán.
Álombéli jégcsatája összekavarodik a valóság elemeivel, maga sem tudná kibogozni, mit él át, de van benne sötét lidérc éppúgy, mint jóságos tündér, s aranyhajú tünemény, de jó barát is. Köhögése nehézkes, légzése kapkodó, mikor újra leeresztik a párnára. Szegény Viel mindenféle lehetséges elváráson felül teljesít, YIlanda is hatékonyan támogatja mindkét fókuszcsoportot, nem kevesebb terhet vállalva magára, Intath pedig tapasztalt gyógyítóként, s a színen egyedüli férfiként elkerülhetetlenül pályázhat A Nap Hőse címért. Nehéz lenne persze sorrendet felállítani, hiszen Lau is csodásan helyt áll, Seles eleve magas helyezést érdemel életet teremtő megpróbáltatásai miatt, miképp a kisbaba is küzdelmes órákat él meg. Ha Lyll magánál lenne, tulajdonképpen mindenkinek odaadná a címet, mindenféle rangsor nélkül, és szerényen megsimogatná mindenki hátát nagy szeretettel. No jó, Int esetében inkább zavarba jönne.
Viel gondoskodása gnómöltőknyi időre kötelezi le, s még csak a kezét se tudja megszorítani, ha már szólni képtelen, hogy köszönetét kifejezze. A tündér hangja kedvesen surran apró füleibe, megint mocorogni és köhögni kezd, feje oldalra fordul és talán valamit motyog is. Meglehet, hogy egy szeretettel teli gondolattal szeretné pihenni küldeni barátnőjét, hiszen végigvirrasztotta vele az éjszakát, kimerült lehet.*
//Lyllinor szobája//
//Említés szintjén Lau és Seles, meg a baba//
*Van valami mélyen megnyugtató abban, mikor egy higgadt szakember magabiztosan végzi a munkáját, s döntését röviden szavakba önti, megkönnyítve a felelősség súlyától a körülötte lévőket. Kijelöli az utat, a célhoz tetteket rendel. Lyllinor lenne a legboldogabb, ha utasításokat kapna, amiket precízen végrehajthat. Ha választhatna, örömmel gondoskodna a betegről ahelyett, hogy terhet jelent kedves barátainak, s megosztja erőiket egy új élet indulásánál. Persze nem szeretné, hogy bárki helyette legyen beteg, ám ha úgy adódna, elvállalna minden feladatot.
A mozgolódásra, a vizsgálattal járó benyomásokra, tudati szintjének alsó határára sodródik, ahol már álom és valóság szürrealitásokban mosódnak össze. A hideg valóban rázza tagjait, hiszen kimozdítják meleg fészkéből, s a lázra a szoba levegője kellemetlen kontrasztot nyújt. Viel ölelése, simogatása ellenben biztonságot, a törődés érzését ajándékozza neki. Felköhög, mikor felültetik, pillái megrezzennek, de teste erőtlen marad, tudata nem kúszik fel az ébrenlét szintjére. A száját, torkát vizslató mozdulatokra megrezzen, de mivel fájdalom valóban nem éri, csak a magabiztos ujjak enyhe nyomása, megint megnyugszik kissé. Pulzusa persze magas marad, szervezete dolgozik a problémán, ereje azonban fogytán.
Álombéli jégcsatája összekavarodik a valóság elemeivel, maga sem tudná kibogozni, mit él át, de van benne sötét lidérc éppúgy, mint jóságos tündér, s aranyhajú tünemény, de jó barát is. Köhögése nehézkes, légzése kapkodó, mikor újra leeresztik a párnára. Szegény Viel mindenféle lehetséges elváráson felül teljesít, YIlanda is hatékonyan támogatja mindkét fókuszcsoportot, nem kevesebb terhet vállalva magára, Intath pedig tapasztalt gyógyítóként, s a színen egyedüli férfiként elkerülhetetlenül pályázhat A Nap Hőse címért. Nehéz lenne persze sorrendet felállítani, hiszen Lau is csodásan helyt áll, Seles eleve magas helyezést érdemel életet teremtő megpróbáltatásai miatt, miképp a kisbaba is küzdelmes órákat él meg. Ha Lyll magánál lenne, tulajdonképpen mindenkinek odaadná a címet, mindenféle rangsor nélkül, és szerényen megsimogatná mindenki hátát nagy szeretettel. No jó, Int esetében inkább zavarba jönne.
Viel gondoskodása gnómöltőknyi időre kötelezi le, s még csak a kezét se tudja megszorítani, ha már szólni képtelen, hogy köszönetét kifejezze. A tündér hangja kedvesen surran apró füleibe, megint mocorogni és köhögni kezd, feje oldalra fordul és talán valamit motyog is. Meglehet, hogy egy szeretettel teli gondolattal szeretné pihenni küldeni barátnőjét, hiszen végigvirrasztotta vele az éjszakát, kimerült lehet.*
146. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-25 17:55:31
Üzenet elküldve: 2019-06-25 17:55:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj, Doki//
//Lyllinor szobája//
*Nem is igazán hallja a szöszi megjegyzését, hiszen most idő van, annak is örül, hogy ennyit ki tudott nyögni, nem, hogy még magyarázkodjon is.
Mikor betoppan az orvossal Seles szobájába úgy tűnik Laurentitia felismeri, így egy bemutatással kevesebb hárul rá. Aztán kap valami gyomokat is a kezébe, mindjárt az orrához is emeli a zsákot és megszagolja. Veszett borzalmas szagot áraszt, ez az arcáról egyértelműen leolvasható.*
~Legszívesebben elásnám a hátsó kertben, de ha ilyen borzasztó a szaga, csak jót tehet nem?~ *Méregeti a kezében. Örömmel hallja, hogy az elf nő azonnal tettre kész, ez által úgy fest, ő akár fel is szívódhatna most már. Nem tagadhatja, hogy a mindjárt szülő nőből szivárgó nyöszörgések kicsit megijesztik. Aztán Intath is rájuk rivall, erre csak megadóan feltartja a kezeit.*
-Jól van, nyugi, nem teszek semmit, amit nem mondasz. *Csitítja magát, nem szeretné átvenni ismét a szobában uralkodó hangulatokat, valamennyire már sikeresen kiűzte magából a pánikot, de azért szabadulna onnan. Ki is sétál, majd immár jelentősen lassabban visszatér Lyllinor szobájába és megáll az ajtóban. Hallja, hogy a kis tündér valakihez beszél. Csak a fejével hajol be, hogy lássa, mi történik odabent, nem akarja megzavarni, így megvárja a végét, csak aztán lép be.*
-Nah, mi a teendő? *Kérdi, közben a vállait megropogtatva nyújtózik és leteszi az asztalkára a zsákocskát, amit Laurentitiától kapott.*
-Mit mondott az orvos? *Őszintén bevallva, nem igazán hallott hangokat a fejében lüktető doboláson kívül, de most már teljes a nyugalom, minthogy egy terhes nő sem liheg a szobában. Lyllinor van csak odabent rajuk kívül, de nagyon csendes, szerencsére.*
//Lyllinor szobája//
*Nem is igazán hallja a szöszi megjegyzését, hiszen most idő van, annak is örül, hogy ennyit ki tudott nyögni, nem, hogy még magyarázkodjon is.
Mikor betoppan az orvossal Seles szobájába úgy tűnik Laurentitia felismeri, így egy bemutatással kevesebb hárul rá. Aztán kap valami gyomokat is a kezébe, mindjárt az orrához is emeli a zsákot és megszagolja. Veszett borzalmas szagot áraszt, ez az arcáról egyértelműen leolvasható.*
~Legszívesebben elásnám a hátsó kertben, de ha ilyen borzasztó a szaga, csak jót tehet nem?~ *Méregeti a kezében. Örömmel hallja, hogy az elf nő azonnal tettre kész, ez által úgy fest, ő akár fel is szívódhatna most már. Nem tagadhatja, hogy a mindjárt szülő nőből szivárgó nyöszörgések kicsit megijesztik. Aztán Intath is rájuk rivall, erre csak megadóan feltartja a kezeit.*
-Jól van, nyugi, nem teszek semmit, amit nem mondasz. *Csitítja magát, nem szeretné átvenni ismét a szobában uralkodó hangulatokat, valamennyire már sikeresen kiűzte magából a pánikot, de azért szabadulna onnan. Ki is sétál, majd immár jelentősen lassabban visszatér Lyllinor szobájába és megáll az ajtóban. Hallja, hogy a kis tündér valakihez beszél. Csak a fejével hajol be, hogy lássa, mi történik odabent, nem akarja megzavarni, így megvárja a végét, csak aztán lép be.*
-Nah, mi a teendő? *Kérdi, közben a vállait megropogtatva nyújtózik és leteszi az asztalkára a zsákocskát, amit Laurentitiától kapott.*
-Mit mondott az orvos? *Őszintén bevallva, nem igazán hallott hangokat a fejében lüktető doboláson kívül, de most már teljes a nyugalom, minthogy egy terhes nő sem liheg a szobában. Lyllinor van csak odabent rajuk kívül, de nagyon csendes, szerencsére.*
145. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-24 23:16:30
Üzenet elküldve: 2019-06-24 23:16:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj, Doki//
*Kissé megszeppen amiatt, amit erről a pestisről hall. Most már határozottan rémisztőnek tűnik. Megborzong egy kicsit.*
- Nos, Eeyrnek hála, hogy megvan az ellenszer… *Jegyzi meg ártatlanul. Persze nem csak Eeyrnek hála, ez amolyan formaság Viel részéről, hogy a jótettek mögé magát az istent látja, innen eredezteti az emberi jóságot. Többek között neki hálás azért is, hogy ez az Intath ilyen lelkiismeretesen végzi a munkáját, és már azt is kitalálta, mi a megoldás. A lány nagy nehezen kievickél gnóm barátnője mögül, és visszafekteti az ágyba, majd szépen betakargatja. Kíváncsi rá, hogy mi baja Lyllinek, de nem kérdez rá, talán megvan a maga oka, hogy a férfi nem mondja el. Lehet, hogy nem is értené pontosan. Egyelőre arra figyel, hogy mi a teendő, és örül neki, hogy a borogatással nem lőtt mellé.*
- Ez remek! *Mondja, és egy halvány mosolyt is megereszt, de fél füllel már a kavarodásra figyel. Először csak messziről hallja, mi történt, majd hirtelen kivágódik az ajtó, és YIlanda ront be közéjük olyan slunggal, hogy Viel csak pislogni tud ijedtében, és már rabolja is el Intathot, akármit szólna is a tündérlány.*
- Én… *Kapkodja a fejét. Mocorogni kezd, szeretne menni segíteni, de aztán elhatározza magát, hogy bárhova is megy az orvos, ő itt marad a gnóm lány mellett, és vigyáz rá, amíg jobban nem lesz. Megígérte. Közben pedig már érkeznek is az utasítások, amiknek természetesen eleget tesz.* Rendben, megcsinálom! *Bólint az orvosnak, és már gyűri is fel ismét a ruhaujját, hogy megmossa őt, és kicserélje a borogatást.*
- Megleszek egyedül! *Mondja YIlandának megnyugtatásképp, hogy ne érezze magát kellemetlenül, amiért a másik szobába indul. Úgy tűnik, az idegen nő szülni fog, és ez legalább olyan fontos, mint a betegeket ellátni. Sok minden múlhat rajta, hogy milyen körülmények közt jön világra a kicsi. Viel, miközben gyengéd mozdulatokkal simogatja Lylli arcát a nedves ruhával. És közben, mintegy ösztönösen, a szájára jönnek egy gyermekkorában tanult ima szavai.*
- Fény Úrnője, világítsd meg utunkat! Még akkor is, ha a sötétségben vagy ködben göröngyös ösvényen tapos a lábunk, adj nekünk egy esélyt – add meg Lyllinornak és a babának, hogy jobbá tehessék a világot. Biztos vagyok benne, hogy nem okoznak majd neked csalódást…
*Dolga végeztével leül az ágy szélére, és fáradtan néz maga elé.*
*Kissé megszeppen amiatt, amit erről a pestisről hall. Most már határozottan rémisztőnek tűnik. Megborzong egy kicsit.*
- Nos, Eeyrnek hála, hogy megvan az ellenszer… *Jegyzi meg ártatlanul. Persze nem csak Eeyrnek hála, ez amolyan formaság Viel részéről, hogy a jótettek mögé magát az istent látja, innen eredezteti az emberi jóságot. Többek között neki hálás azért is, hogy ez az Intath ilyen lelkiismeretesen végzi a munkáját, és már azt is kitalálta, mi a megoldás. A lány nagy nehezen kievickél gnóm barátnője mögül, és visszafekteti az ágyba, majd szépen betakargatja. Kíváncsi rá, hogy mi baja Lyllinek, de nem kérdez rá, talán megvan a maga oka, hogy a férfi nem mondja el. Lehet, hogy nem is értené pontosan. Egyelőre arra figyel, hogy mi a teendő, és örül neki, hogy a borogatással nem lőtt mellé.*
- Ez remek! *Mondja, és egy halvány mosolyt is megereszt, de fél füllel már a kavarodásra figyel. Először csak messziről hallja, mi történt, majd hirtelen kivágódik az ajtó, és YIlanda ront be közéjük olyan slunggal, hogy Viel csak pislogni tud ijedtében, és már rabolja is el Intathot, akármit szólna is a tündérlány.*
- Én… *Kapkodja a fejét. Mocorogni kezd, szeretne menni segíteni, de aztán elhatározza magát, hogy bárhova is megy az orvos, ő itt marad a gnóm lány mellett, és vigyáz rá, amíg jobban nem lesz. Megígérte. Közben pedig már érkeznek is az utasítások, amiknek természetesen eleget tesz.* Rendben, megcsinálom! *Bólint az orvosnak, és már gyűri is fel ismét a ruhaujját, hogy megmossa őt, és kicserélje a borogatást.*
- Megleszek egyedül! *Mondja YIlandának megnyugtatásképp, hogy ne érezze magát kellemetlenül, amiért a másik szobába indul. Úgy tűnik, az idegen nő szülni fog, és ez legalább olyan fontos, mint a betegeket ellátni. Sok minden múlhat rajta, hogy milyen körülmények közt jön világra a kicsi. Viel, miközben gyengéd mozdulatokkal simogatja Lylli arcát a nedves ruhával. És közben, mintegy ösztönösen, a szájára jönnek egy gyermekkorában tanult ima szavai.*
- Fény Úrnője, világítsd meg utunkat! Még akkor is, ha a sötétségben vagy ködben göröngyös ösvényen tapos a lábunk, adj nekünk egy esélyt – add meg Lyllinornak és a babának, hogy jobbá tehessék a világot. Biztos vagyok benne, hogy nem okoznak majd neked csalódást…
*Dolga végeztével leül az ágy szélére, és fáradtan néz maga elé.*
144. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-23 17:58:45
Üzenet elküldve: 2019-06-23 17:58:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A kezdet kezdete//
- Jobb lenne, ha rendesen ennél. Szükséged lesz még az erődre az úton! *jegyzi meg, mikor feltűnik neki, hogy Luni tányérjáról nem fogy kellő ütemben a reggeli. Bár szavai kissé dorgálónak tűnhetnek, inkább az aggodalom az, ami hangjában csendül, hisz tényleg tart tőle, hogy a lány esetleg rosszul lesz útközben, ha csak ilyen keveset reggelizik. Ennél többet azonban nem akarja erőltetni a témát, hisz biztos benne, Luni tudja a legjobban, mennyi ennivalót kíván ma reggel, ahogy azt is, szükségük van-e Uraságra az út során, avagy mégsem*
- Ahogy gondolod. Talán igazad van, mégsem lenne olyan jó ötlet elvinnetek... *ismeri el, ahogy magában Luni érvein mereng, hisz tényleg veszélyes lehet, ha netán úgy alakul, hogy szegény lány egyedül marad Uraság hátán*
- Ha szeretnéd, megtaníthatlak ám lovagolni, miután visszaértek. Nem olyan veszélyes vagy bonyolult, mint amilyennek tűnk. *magyarázza mosolyogva a lánynak. Tisztában van vele, előbb Luni félelmét kell leküzdeniük a lovakkal szemben, de reméli, ebben is tud majd segíteni neki, nem csak a technikai részben, de persze nem fogja többet felhozni ez a javaslatot, ha a lány nem szeretné. ~Ki tudja? Talán még az is lehet, mire visszaér, már képes lesz más módon is közlekedni!~ mereng magában, kissé elmosolyodva, ahogy lelki szemei előtt megjelenik a levegőben szálldogáló Luni képe. Ez azonban hamar elmosódik, ahogy a lány tovább ecseteli aggodalmait a lovaglás kivitelezését illetően, és egy pillanatig nem is tudja igazán, mit kellene most mondania. Egy pillanatra akaratlanul is kishúga jut az eszébe, akinek szintén nem volt és már nem is lesz alkalma megtapasztalni, milyen érzés egy férfi ölelése. ~Nem mintha amúgy annyi tapasztalatom lenne ezen a téren... ~ sóhajt fel magában, hisz sziklaszilárd véleménye, hogy szívügyekben keresni se lehetne nála pocsékabb tanácsadót, azonban igyekszik összeszedni magát és végre valami épkézláb feleletet adni, ami remélhetőleg elűzi a lány aggályait*
- Ezeken felesleges aggódnod. Egy ölelés még nem jelent semmit, és az az érzésem, Thim tökéletes úriember, nem tenne semmi olyat, ami ellenedre lenne. *igyekszik megnyugtatni a lányt, majd halvány mosollyal hozzáteszi* És ne aggódj emiatt, eljön majd a pillanat, amikor olyasvalaki fog átölelni, aki szeret és akit te is szeretsz. Gyönyörű vagy, kedves és okos. Pár év és a férfiak odáig lesznek érted. *kacsint Lunira mondandója végeztével. Bár igyekszik elvenni a dolog élét, komolyan úgy gondolja, a lány előbb vagy utóbb meg fogja találni méltó párját, aki képes lesz teljes egészében értékelni őt. ~Talán pont Thim az... ~reménykedik magában, hisz örülne, ha annyi szomorúság után végre rámosolyogna Lunira a boldogság, de nem mer ennyire előrehaladni a történetben*
- Ami pedig a beszélgetést illeti... ha nem jut eszedbe semmit, amit mondhatnál, akkor kérdezz valamit. Az emberek szeretik, ha érdeklődnek utánuk, és ha próbálják megismerni őket. Egy-két kérdés után meg már megy magától a társalgás. *osztja meg kis tippjét a lánnyal, remélve, sikerül enyhíteni az utazás közbeni beszélgetéstől való félelmét. Úgy tűnik, ez valamennyire sikerül is neki, hisz hamarosan Aleimordra terelődik a szó, és az ismerős téma kapcsán mintha a lány is kissé magabiztosabban beszélne*
- Azt hiszem, igazad lehet. Elvégre itt se akart maradni... *ismeri be szomorúan a történteket. Magának se szívesen vallja be, de ebben a tulajdonságában igencsak hasonlít a nemeshez. Ő is mindig elvágyódott máshová, bár most végre úgy tűnik, sikerült megtalálnia, hova* Remélem, sikerül majd megtalálnia, amit keres. *bólogat a lány megnyugtató szavaira, hisz ő is csak hasonló jókat tud kívánni Aleimordnak*
- Ez kedves, köszönöm! *mosolyodik el Luni szavaira, ahogy a hiánya és annak észrevétele kerül szóba, bár az az érzése, a valóság ezen a téren még meg fogja lepni a lányt. ~Hidd el, tényleg nem fogok annyira hiányozni, mint most képzeled!~ sóhajt fel magában, hisz tudja, az elválás a legnehezebb, de az idő gyógyítja ezeket a sebeket és csillapodnak majd az érzések*
- Ennél többet nem is kívánhatok! *mosolyodik el szélesen a következő megjegyzést hallva, majd őszintén meghatódik, ahogy Luni az anyjához mérhetőnek tartja szerény szavait, bár ezen a ponton nem bírja megállni, hogy ne mondjon ellent a lánynak*
- Ugyan, az anyai szeretethez nincs fogható. Biztos vagyok benne, ő sokkal jobb tanácsokkal tudna ellátni, mint én. *mosolyodik el halványan a dicséretre, tudva jól, mennyit jelent Luninak rég látott édesanyja*
- Ó, az nagyszerű lenne! Mondjuk egy veteményes igazán jól jönne... vagy egy gyümölcsöskert! *tereli el megint a tréfálkozás felé a témát, mielőtt ismét túlságosan komorrá válna a hangulat. Fogalma sincs, milyen varázslatokat tervez megtanulni a lány, vagy mikre lesz képes, ha visszatér, de biztos benne, mindenképp elképesztő lesz látni a varázslatait*
- De komolyan mondom, nem tartozol semmivel. Ne azon agyalj, mi lenne jó nekünk! *fűzi még hozzá a témához, hiszen tudja, a lány néha túlzottan is hajlamos az önzetlenségre, de úgy véli, ez pont nem olyasmi, ahol mások érzéseit vagy véleményeit kéne előtérbe helyezni, hanem arra fókuszálni, ami őt magát érdekli, és amiben igazán jó, még ha az pillanatnyilag nem is tűnik olyasminek, aminek hasznát vehetnék. ~Mindennek megvan a maga helye és ideje~ teszi hozzá csak magában, hisz egyáltalán nem várja el Lunitól, hogy csak olyan varázslatokat tanuljon, melynek a ház körül hasznát vehetik.*
//A kezdet kezdete//
- Jobb lenne, ha rendesen ennél. Szükséged lesz még az erődre az úton! *jegyzi meg, mikor feltűnik neki, hogy Luni tányérjáról nem fogy kellő ütemben a reggeli. Bár szavai kissé dorgálónak tűnhetnek, inkább az aggodalom az, ami hangjában csendül, hisz tényleg tart tőle, hogy a lány esetleg rosszul lesz útközben, ha csak ilyen keveset reggelizik. Ennél többet azonban nem akarja erőltetni a témát, hisz biztos benne, Luni tudja a legjobban, mennyi ennivalót kíván ma reggel, ahogy azt is, szükségük van-e Uraságra az út során, avagy mégsem*
- Ahogy gondolod. Talán igazad van, mégsem lenne olyan jó ötlet elvinnetek... *ismeri el, ahogy magában Luni érvein mereng, hisz tényleg veszélyes lehet, ha netán úgy alakul, hogy szegény lány egyedül marad Uraság hátán*
- Ha szeretnéd, megtaníthatlak ám lovagolni, miután visszaértek. Nem olyan veszélyes vagy bonyolult, mint amilyennek tűnk. *magyarázza mosolyogva a lánynak. Tisztában van vele, előbb Luni félelmét kell leküzdeniük a lovakkal szemben, de reméli, ebben is tud majd segíteni neki, nem csak a technikai részben, de persze nem fogja többet felhozni ez a javaslatot, ha a lány nem szeretné. ~Ki tudja? Talán még az is lehet, mire visszaér, már képes lesz más módon is közlekedni!~ mereng magában, kissé elmosolyodva, ahogy lelki szemei előtt megjelenik a levegőben szálldogáló Luni képe. Ez azonban hamar elmosódik, ahogy a lány tovább ecseteli aggodalmait a lovaglás kivitelezését illetően, és egy pillanatig nem is tudja igazán, mit kellene most mondania. Egy pillanatra akaratlanul is kishúga jut az eszébe, akinek szintén nem volt és már nem is lesz alkalma megtapasztalni, milyen érzés egy férfi ölelése. ~Nem mintha amúgy annyi tapasztalatom lenne ezen a téren... ~ sóhajt fel magában, hisz sziklaszilárd véleménye, hogy szívügyekben keresni se lehetne nála pocsékabb tanácsadót, azonban igyekszik összeszedni magát és végre valami épkézláb feleletet adni, ami remélhetőleg elűzi a lány aggályait*
- Ezeken felesleges aggódnod. Egy ölelés még nem jelent semmit, és az az érzésem, Thim tökéletes úriember, nem tenne semmi olyat, ami ellenedre lenne. *igyekszik megnyugtatni a lányt, majd halvány mosollyal hozzáteszi* És ne aggódj emiatt, eljön majd a pillanat, amikor olyasvalaki fog átölelni, aki szeret és akit te is szeretsz. Gyönyörű vagy, kedves és okos. Pár év és a férfiak odáig lesznek érted. *kacsint Lunira mondandója végeztével. Bár igyekszik elvenni a dolog élét, komolyan úgy gondolja, a lány előbb vagy utóbb meg fogja találni méltó párját, aki képes lesz teljes egészében értékelni őt. ~Talán pont Thim az... ~reménykedik magában, hisz örülne, ha annyi szomorúság után végre rámosolyogna Lunira a boldogság, de nem mer ennyire előrehaladni a történetben*
- Ami pedig a beszélgetést illeti... ha nem jut eszedbe semmit, amit mondhatnál, akkor kérdezz valamit. Az emberek szeretik, ha érdeklődnek utánuk, és ha próbálják megismerni őket. Egy-két kérdés után meg már megy magától a társalgás. *osztja meg kis tippjét a lánnyal, remélve, sikerül enyhíteni az utazás közbeni beszélgetéstől való félelmét. Úgy tűnik, ez valamennyire sikerül is neki, hisz hamarosan Aleimordra terelődik a szó, és az ismerős téma kapcsán mintha a lány is kissé magabiztosabban beszélne*
- Azt hiszem, igazad lehet. Elvégre itt se akart maradni... *ismeri be szomorúan a történteket. Magának se szívesen vallja be, de ebben a tulajdonságában igencsak hasonlít a nemeshez. Ő is mindig elvágyódott máshová, bár most végre úgy tűnik, sikerült megtalálnia, hova* Remélem, sikerül majd megtalálnia, amit keres. *bólogat a lány megnyugtató szavaira, hisz ő is csak hasonló jókat tud kívánni Aleimordnak*
- Ez kedves, köszönöm! *mosolyodik el Luni szavaira, ahogy a hiánya és annak észrevétele kerül szóba, bár az az érzése, a valóság ezen a téren még meg fogja lepni a lányt. ~Hidd el, tényleg nem fogok annyira hiányozni, mint most képzeled!~ sóhajt fel magában, hisz tudja, az elválás a legnehezebb, de az idő gyógyítja ezeket a sebeket és csillapodnak majd az érzések*
- Ennél többet nem is kívánhatok! *mosolyodik el szélesen a következő megjegyzést hallva, majd őszintén meghatódik, ahogy Luni az anyjához mérhetőnek tartja szerény szavait, bár ezen a ponton nem bírja megállni, hogy ne mondjon ellent a lánynak*
- Ugyan, az anyai szeretethez nincs fogható. Biztos vagyok benne, ő sokkal jobb tanácsokkal tudna ellátni, mint én. *mosolyodik el halványan a dicséretre, tudva jól, mennyit jelent Luninak rég látott édesanyja*
- Ó, az nagyszerű lenne! Mondjuk egy veteményes igazán jól jönne... vagy egy gyümölcsöskert! *tereli el megint a tréfálkozás felé a témát, mielőtt ismét túlságosan komorrá válna a hangulat. Fogalma sincs, milyen varázslatokat tervez megtanulni a lány, vagy mikre lesz képes, ha visszatér, de biztos benne, mindenképp elképesztő lesz látni a varázslatait*
- De komolyan mondom, nem tartozol semmivel. Ne azon agyalj, mi lenne jó nekünk! *fűzi még hozzá a témához, hiszen tudja, a lány néha túlzottan is hajlamos az önzetlenségre, de úgy véli, ez pont nem olyasmi, ahol mások érzéseit vagy véleményeit kéne előtérbe helyezni, hanem arra fókuszálni, ami őt magát érdekli, és amiben igazán jó, még ha az pillanatnyilag nem is tűnik olyasminek, aminek hasznát vehetnék. ~Mindennek megvan a maga helye és ideje~ teszi hozzá csak magában, hisz egyáltalán nem várja el Lunitól, hogy csak olyan varázslatokat tanuljon, melynek a ház körül hasznát vehetik.*
143. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-21 14:16:17
Üzenet elküldve: 2019-06-21 14:16:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1423
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1423
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj, Doki//
*A tündérlány szavaira se jelennek meg érzelmek az arcán. A feladatára koncentrál.*
-Szerencsés. Városokat írt ki és nemrég errefelé is felütötte a fejét. A thargok ismerik az ellenszert.
*Azt, megállapítja, hogy tényleg jó barátok lettek ezek ketten. Pedig mintha csak két napja találkoztak volna. Fura. De aranyosak. A kérést szó nélkül megteszi a kicsi a dokinak meg tényleg csak az a dolga, hogy belenézzen abba a szájba a nyelvet kicsit arrébb tolva, hogy jól rálásson. A torokkal nincs semmi baj.*
-Rendben köszönöm. Megvan a baj.
*Ezzel az asztalhoz is sétál és leteszi rá a kis fapálcikát és kivesz a kosarából egy fehér tejszerű anyagot tartalmazó kis fiolát. Az érkezőkre ő is odafigyel. A magyarázatra pedig bólint.*
-Igen találkoztunk már. Jól tetted a hideg borogatást. Továbbra is megpróbáljuk lehűteni egy kicsit a testét. Ha egy kicsit magához térne akkor tudna inni. Ki van száradva.
*A berontó vörösre meglepetten pislog. Tényleg tele van energiával. Annyit rohangál és ugrál mint valami versenyló. Az elhangzó szavak hallatán pedig megdobog a doktorbácsi kicsi szíve és elmosolyodva a tündérkére néz.*
-Hát lehet egy ilyen vallomás hallatán nem zavarba jönni?
*Jól szórakozik, de látszik a lányon, hogy van valami szóval kicsit komolyabban rákérdez.*
-Rendben veled megyek, de nyugodj meg és mondd el mi a gond?
*Úgy tűnik nagyon megtetszhetett a lánynak mert ismét belekarol és elmondja a lényeget. Valaki szülni fog. Laurentitia? Ahogy visszaemlékszik nem látszott rajta.*
-Várj a kosaram!
*Azt, még kézbe venné és indulhatnak is. Azért a tündérkének még visszaszól.*
-Mosd meg az arcát és a mellkasát! Ha magához tér itasd meg vele, ami az asztalon van meg vizet is! Ha baj van szólj!
*Majd megy is. Itt aztán nem hagynak egy perc nyugtot sem az embernek. Nem kell messzire menni már be is vezetik egy szobába ahol a helyzet olyasmi amilyennek kell lennie ott ahol épp szülnek. Egy pocakos nő az ágyon egy barátnő mellette és még egy karonfogva a doki által. Egyetlen férfiként lehetne mondani, hogy egész jó sora van, de ez most nem az a pillanat.*
-Üdv, érdekes kis viszont látás.
*Mosolyog és megy az asztalhoz, hogy letegye rá a kosarát. Az, hogy a második nő közli, hogy rá van szükség nem kicsit megsimogatja a kis önbizalmát. A kismamához fordul és a leg bizalomgerjesztőbb kedves mosolyát és hangját veszi elő.*
-Intath vagyok. Orvos. Mindent megteszek, hogy sikeresen lemenjen ez a szülés. Csak, azt kell tennie amit mondok rendben? Tessék megnyugodni és összeszedni magát. Figyeljen a hangomra és a légzésére.*Mutatja is, hogy csinálja a nő. Ha utánozza őt a kismama akkor elismerőn ránéz.*Igen, ügyes. A fájások milyen gyakoriak? A víz elfolyt már? Milyen színű volt arra emlékszik?
*Meg is nézi a kismama pulzusát és megvizsgálja a pocakot. Közben megcsapja a fülét amit Laurentitia mondd és szigorúan oda fordul.*
-Nélkülem nem itatnak semmit vele! Még csak az kéne!
~Amatőrök. Itt vagyok és még így is orvost akarnak játszani.~
*A kérdésre mondja is a teendőt.*
-Kelleni fog törölköző. Sok. És segítsen kicsit megtámasztani a kismama hátát. Párnák jól jönnének.*Majd már fordul is a kismamához.*A légzésre! Figyeljünk a légzésre!*Mutatja, hogy kell.*
*A tündérlány szavaira se jelennek meg érzelmek az arcán. A feladatára koncentrál.*
-Szerencsés. Városokat írt ki és nemrég errefelé is felütötte a fejét. A thargok ismerik az ellenszert.
*Azt, megállapítja, hogy tényleg jó barátok lettek ezek ketten. Pedig mintha csak két napja találkoztak volna. Fura. De aranyosak. A kérést szó nélkül megteszi a kicsi a dokinak meg tényleg csak az a dolga, hogy belenézzen abba a szájba a nyelvet kicsit arrébb tolva, hogy jól rálásson. A torokkal nincs semmi baj.*
-Rendben köszönöm. Megvan a baj.
*Ezzel az asztalhoz is sétál és leteszi rá a kis fapálcikát és kivesz a kosarából egy fehér tejszerű anyagot tartalmazó kis fiolát. Az érkezőkre ő is odafigyel. A magyarázatra pedig bólint.*
-Igen találkoztunk már. Jól tetted a hideg borogatást. Továbbra is megpróbáljuk lehűteni egy kicsit a testét. Ha egy kicsit magához térne akkor tudna inni. Ki van száradva.
*A berontó vörösre meglepetten pislog. Tényleg tele van energiával. Annyit rohangál és ugrál mint valami versenyló. Az elhangzó szavak hallatán pedig megdobog a doktorbácsi kicsi szíve és elmosolyodva a tündérkére néz.*
-Hát lehet egy ilyen vallomás hallatán nem zavarba jönni?
*Jól szórakozik, de látszik a lányon, hogy van valami szóval kicsit komolyabban rákérdez.*
-Rendben veled megyek, de nyugodj meg és mondd el mi a gond?
*Úgy tűnik nagyon megtetszhetett a lánynak mert ismét belekarol és elmondja a lényeget. Valaki szülni fog. Laurentitia? Ahogy visszaemlékszik nem látszott rajta.*
-Várj a kosaram!
*Azt, még kézbe venné és indulhatnak is. Azért a tündérkének még visszaszól.*
-Mosd meg az arcát és a mellkasát! Ha magához tér itasd meg vele, ami az asztalon van meg vizet is! Ha baj van szólj!
*Majd megy is. Itt aztán nem hagynak egy perc nyugtot sem az embernek. Nem kell messzire menni már be is vezetik egy szobába ahol a helyzet olyasmi amilyennek kell lennie ott ahol épp szülnek. Egy pocakos nő az ágyon egy barátnő mellette és még egy karonfogva a doki által. Egyetlen férfiként lehetne mondani, hogy egész jó sora van, de ez most nem az a pillanat.*
-Üdv, érdekes kis viszont látás.
*Mosolyog és megy az asztalhoz, hogy letegye rá a kosarát. Az, hogy a második nő közli, hogy rá van szükség nem kicsit megsimogatja a kis önbizalmát. A kismamához fordul és a leg bizalomgerjesztőbb kedves mosolyát és hangját veszi elő.*
-Intath vagyok. Orvos. Mindent megteszek, hogy sikeresen lemenjen ez a szülés. Csak, azt kell tennie amit mondok rendben? Tessék megnyugodni és összeszedni magát. Figyeljen a hangomra és a légzésére.*Mutatja is, hogy csinálja a nő. Ha utánozza őt a kismama akkor elismerőn ránéz.*Igen, ügyes. A fájások milyen gyakoriak? A víz elfolyt már? Milyen színű volt arra emlékszik?
*Meg is nézi a kismama pulzusát és megvizsgálja a pocakot. Közben megcsapja a fülét amit Laurentitia mondd és szigorúan oda fordul.*
-Nélkülem nem itatnak semmit vele! Még csak az kéne!
~Amatőrök. Itt vagyok és még így is orvost akarnak játszani.~
*A kérdésre mondja is a teendőt.*
-Kelleni fog törölköző. Sok. És segítsen kicsit megtámasztani a kismama hátát. Párnák jól jönnének.*Majd már fordul is a kismamához.*A légzésre! Figyeljünk a légzésre!*Mutatja, hogy kell.*
142. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-20 21:14:06
Üzenet elküldve: 2019-06-20 21:14:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Szülőszoba//
*Kicsit sajnálja, hogy nem volt alkalmuk több időt tölteni a városban, hiszen így nem tudott, és talán sokáig nem is tud majd találkozni Seuttal, ahogy, úgy tűnik, Anguval sem, hiszen ahogy egy alkalmas szoba után kutat Selesnek, meglepve látja, hogy az, amelyikbe a férfi lepakolta a holmiját, most üresen tátong. Nem sok ideje van azonban ezen töprengeni, hiszen sokkal sürgetőbb dolgok követelik maguknak a figyelmét, mégpedig a küszöbön álló szülés. Őt magát is hasonló rémület kerülgeti, mint az ágyon heverő lányt, bár biztos benne, a kettőt össze se lehet hasonlítani. Fogalma sincs, mit kellene csinálni, hiszen eddig mindig elzavarták, ha a falujukban valaki éppen szült, mondván, ez nem fiatal lánynak való látvány, ezt azonban valahogy nem akaródzik megmondania Selesnek. Már épp szólásra nyitná a száját, hogy valami megnyugtatót mondjon, mikor YIla lép be a szobába*
- YIla! De jó, hogy látlak! *sóhajt fel megkönnyebbülten, mikor megpillantja a lányt. Bár nem tudja, neki van-e tapasztalata szüléslevezetés terén, avagy sem, határozottan megkönnyebbül, hogy nem marad egyedül a feladattal* Ő Seles, aki, hát... nos, épp szülni készül! *ismeri be zavart mosollyal, hiszen ő sem épp így képzelte el a bemutatást, de szükséghelyzet szükségmegoldásokat kíván. Meglepve hallja azonban, hogy itt is zajlott az élet, míg ő nem volt idehaza*
- Orvos? *kérdez vissza zavartan, nem tudva, kire gondol YIla, de akárki is az, óriási mázli, hogy pont most tévedt erre. Bővebb magyarázatot azonban nemigen remél, hiszen amilyen gyorsan jött, olyan sebesen hagyja is magukra őket a lány, ő pedig mosolyogva fordul vissza Seleshez*
- Látod? Jobbkor nem is jöhetne a baba! Pont van itt egy orvos! *szorítja meg a lány kezét, remélhetőleg egy kis bátorságot öntve belé* Nem lesz gond, a doktor majd segít, és mondja, mit kell tenned! *beszél tovább, hogy elterelje Seles figyelmét a fájdalmáról, míg az érkező orvosra várnak. Ahogy azonban a várva várt segítség megérkezik, szinte szó szerint leesik az álla*
- Intath?! *mered egy pillanatig döbbenten a férfira, majd szélesen elmosolyodik* Pont, akire szükségünk van! Segíts, kérlek! Seles épp szülni készül! *vázolja röviden a helyzetet, majd arrébb lép, hogy az orvos megvizsgálhassa a beteget. Ő addig előhalássza a zsebéből a piacon vásárolt gyógynövényeket és YIlához fordul*
- Ezeket most hoztuk Lyllinek, állítólag segítenek. Viellel talán megpróbálhatnátok valamiféle teát vagy keveréket csinálni belőle... *javasolja a lánynak, hiszen ő maga inkább Seles mellett maradna, elvégre elkélhet a segítség még akkor is, ha van itt egy hozzáértő szakember* Azt hiszem, jobb, ha én itt maradok. Addig vigyáznátok Lyllire? *pillant kérlelőn a lányra, felé nyújtva a növényeket abban a reményben, hogy YIla majd elveszi őket. Akár megtörténik ez, akár nem, ő hamarosan visszafordul inkább Seles felé, hiszen úgy tűnik, szegénynek már nem sok lehet hátra*
- Szóval, mi kell? Mit tegyünk? *pillant az orvosra, ahogy Seles mellé guggolva ismét megfogja a kezét. ~Itt vagyunk, nyugalom, nem lesz baj!~ igyekszik üzenni a tekintetével, ahogy röviden a lányra pillant.*
*Kicsit sajnálja, hogy nem volt alkalmuk több időt tölteni a városban, hiszen így nem tudott, és talán sokáig nem is tud majd találkozni Seuttal, ahogy, úgy tűnik, Anguval sem, hiszen ahogy egy alkalmas szoba után kutat Selesnek, meglepve látja, hogy az, amelyikbe a férfi lepakolta a holmiját, most üresen tátong. Nem sok ideje van azonban ezen töprengeni, hiszen sokkal sürgetőbb dolgok követelik maguknak a figyelmét, mégpedig a küszöbön álló szülés. Őt magát is hasonló rémület kerülgeti, mint az ágyon heverő lányt, bár biztos benne, a kettőt össze se lehet hasonlítani. Fogalma sincs, mit kellene csinálni, hiszen eddig mindig elzavarták, ha a falujukban valaki éppen szült, mondván, ez nem fiatal lánynak való látvány, ezt azonban valahogy nem akaródzik megmondania Selesnek. Már épp szólásra nyitná a száját, hogy valami megnyugtatót mondjon, mikor YIla lép be a szobába*
- YIla! De jó, hogy látlak! *sóhajt fel megkönnyebbülten, mikor megpillantja a lányt. Bár nem tudja, neki van-e tapasztalata szüléslevezetés terén, avagy sem, határozottan megkönnyebbül, hogy nem marad egyedül a feladattal* Ő Seles, aki, hát... nos, épp szülni készül! *ismeri be zavart mosollyal, hiszen ő sem épp így képzelte el a bemutatást, de szükséghelyzet szükségmegoldásokat kíván. Meglepve hallja azonban, hogy itt is zajlott az élet, míg ő nem volt idehaza*
- Orvos? *kérdez vissza zavartan, nem tudva, kire gondol YIla, de akárki is az, óriási mázli, hogy pont most tévedt erre. Bővebb magyarázatot azonban nemigen remél, hiszen amilyen gyorsan jött, olyan sebesen hagyja is magukra őket a lány, ő pedig mosolyogva fordul vissza Seleshez*
- Látod? Jobbkor nem is jöhetne a baba! Pont van itt egy orvos! *szorítja meg a lány kezét, remélhetőleg egy kis bátorságot öntve belé* Nem lesz gond, a doktor majd segít, és mondja, mit kell tenned! *beszél tovább, hogy elterelje Seles figyelmét a fájdalmáról, míg az érkező orvosra várnak. Ahogy azonban a várva várt segítség megérkezik, szinte szó szerint leesik az álla*
- Intath?! *mered egy pillanatig döbbenten a férfira, majd szélesen elmosolyodik* Pont, akire szükségünk van! Segíts, kérlek! Seles épp szülni készül! *vázolja röviden a helyzetet, majd arrébb lép, hogy az orvos megvizsgálhassa a beteget. Ő addig előhalássza a zsebéből a piacon vásárolt gyógynövényeket és YIlához fordul*
- Ezeket most hoztuk Lyllinek, állítólag segítenek. Viellel talán megpróbálhatnátok valamiféle teát vagy keveréket csinálni belőle... *javasolja a lánynak, hiszen ő maga inkább Seles mellett maradna, elvégre elkélhet a segítség még akkor is, ha van itt egy hozzáértő szakember* Azt hiszem, jobb, ha én itt maradok. Addig vigyáznátok Lyllire? *pillant kérlelőn a lányra, felé nyújtva a növényeket abban a reményben, hogy YIla majd elveszi őket. Akár megtörténik ez, akár nem, ő hamarosan visszafordul inkább Seles felé, hiszen úgy tűnik, szegénynek már nem sok lehet hátra*
- Szóval, mi kell? Mit tegyünk? *pillant az orvosra, ahogy Seles mellé guggolva ismét megfogja a kezét. ~Itt vagyunk, nyugalom, nem lesz baj!~ igyekszik üzenni a tekintetével, ahogy röviden a lányra pillant.*
141. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-20 19:04:10
Üzenet elküldve: 2019-06-20 19:04:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Otthonkeresés//
*Éppen a konyhában próbálja összeszedni és párosítani a szerinte össze illő dolgokat, mikor kiabálást hall a folyosóról, nem érti, csak foszlányok jutnak el hozzá. A hang ismerős, majdnem teljesen biztos benne, hogy Laurentitia az, gondolta, hogy ő is a ház közelében lehet. Úgy véli nem ártana szólnia az idegenről a házban, hiszen mégiscsak együtt élnek. Arra megy amerről a hangokat hallja, a folyosón már nem éri utol őket, de a nyitott ajtó miatt egyértelmű számára melyik szobába mentek. Ugyanis ketten vannak, ez a beszélgetésből tudható, odafelé egész végig azon gondolkodik, vajon ki lehet a másik személy.*
~Női hang volt, ez biztos.~ *Állapítja meg, de nem jut semmire egymaga, így követi őket a szobába. Pont arra toppan be, hogy „szüli fogok.” Tágra nyílnak a szemei, immár világos neki, hogy egy számára teljesen idegent hozott az elf a házba, továbbá reménykedik benne, hogy egy dinnyét dugdos a ruhája alatt.*
-MICSODA?! *Nem akart nagyon illetlennek és modortalannak hatni, bár kétségtelen, hogy sikerült.*
-Szülni? Itt? Most?! *Pillant Laurentitiára teljesen tanácstalanul, hiszen pont annyi tapasztalata van e téren, mint a gyereknek magának, akinek a jelek szerint talán már a feje kint is lóg.*
~Biztos, hogy ezt látni akarom?!~ *Viszont, mivel most a gnóm kislány is betegeskedik és valakinek mellette is kell maradnia, talán ő sem maradhat tétlen.*
-Orvost! Hát persze, pont van is itt egy. Úgy vélem, ez talán sürgősebb eset, mint Lyllinor. *Topog egy helyben, hiszen látszólag a nőnek erős fájdalmai vannak, és nem hiszi, hogy a szoba jelenleg alkalmas arra, hogy minden gond nélkül megtörténjen, aminek ilyenkor meg kéne.*
-Ne… ne mozduljatok! Mindenki marad, ott ahol van, mindjárt visszajövök! *Emeli fel a két karját, tenyerét a többiek felé mutatva, bár tisztában van vele, ha a gyerek jönni akar, nem fogja érdekelni mi a helyzet.*
//Bújj, bújj, Doki//
*Kicsit megszédül, érzi, hogy lassan úrrá lesz rajta a pánik, az ajtót úgy hagyja kicsapva, ahogy van és átszalad a szemben lévő szobába. Szerencsére ugyan abba a szárnyba kísérte be Laurentitia a nőt, amiben éppen Lyllinor szobája is található. Majdnem egymással szemben vannak az ajtók, így elég hamar oda is ér és feltépi, berontva szinte a szobába. Nem futott, de gyorsan veszi a levegőt, mintha átvette volna a terhes nő légzéstempóját.*
-Kellesz! De nem itt! *Elgondolkozik egy másodpercig mit is mondjon, aztán úgy dönt, nem tudja ezt körülírni, főleg nem szakmai szemmel, csupán csak azért mert nem ért az egészhez.*
-Gyere velem, ez nem várhat! A másik szobában! *Úgy érzi, túl lassan böfögi fel az információkat a helyzet súlyához képest, így odalép Intath mellé és megragadja a felkarját.*
-Szülni fog! *Látszik a két szemében, hogy eléggé kétségbeesetten akar hirtelen minden információt átadni, persze ez így nem megy, de próbálkozni azért még lehet. Főleg, mert, mintha a torkában egy hatalmas gombóc lenne, ami megakadályozná a hangok kiadását. Már azt is győzelemként éli meg, ha egy értelmesebb mondatot ki tud bökni. Nagy levegőt vesz, hátha majd így.*
-Viel! Mindjárt visszajövök hozzád és segítek, de őt el kell raboljam. *Néz a kis tündérre, aki éppen a beteg kislány vizsgálatában segédkezett, ez talán csillapítani fogja a lelkiismeret furdalást, ami felbukkan a miatt, hogy elorozza az éppen megérkezett orvost, de vészhelyzet van. Már húzza is ki az ajtón, persze ha érzi, hogy jön magától is, akkor elereszti és a másik szoba ajtajánál megállva befelé mutatva előre engedi az elfet*
-Itt van. *Ha a férfi belép, ő nem követi, csak megáll az ajtóban, remélve, hogy Laurentitiával ezt már ketten megoldják és mehet vissza az otthagyott beteg kislányhoz.*
~Ez talán már nem fog sokáig tartani.~
*Éppen a konyhában próbálja összeszedni és párosítani a szerinte össze illő dolgokat, mikor kiabálást hall a folyosóról, nem érti, csak foszlányok jutnak el hozzá. A hang ismerős, majdnem teljesen biztos benne, hogy Laurentitia az, gondolta, hogy ő is a ház közelében lehet. Úgy véli nem ártana szólnia az idegenről a házban, hiszen mégiscsak együtt élnek. Arra megy amerről a hangokat hallja, a folyosón már nem éri utol őket, de a nyitott ajtó miatt egyértelmű számára melyik szobába mentek. Ugyanis ketten vannak, ez a beszélgetésből tudható, odafelé egész végig azon gondolkodik, vajon ki lehet a másik személy.*
~Női hang volt, ez biztos.~ *Állapítja meg, de nem jut semmire egymaga, így követi őket a szobába. Pont arra toppan be, hogy „szüli fogok.” Tágra nyílnak a szemei, immár világos neki, hogy egy számára teljesen idegent hozott az elf a házba, továbbá reménykedik benne, hogy egy dinnyét dugdos a ruhája alatt.*
-MICSODA?! *Nem akart nagyon illetlennek és modortalannak hatni, bár kétségtelen, hogy sikerült.*
-Szülni? Itt? Most?! *Pillant Laurentitiára teljesen tanácstalanul, hiszen pont annyi tapasztalata van e téren, mint a gyereknek magának, akinek a jelek szerint talán már a feje kint is lóg.*
~Biztos, hogy ezt látni akarom?!~ *Viszont, mivel most a gnóm kislány is betegeskedik és valakinek mellette is kell maradnia, talán ő sem maradhat tétlen.*
-Orvost! Hát persze, pont van is itt egy. Úgy vélem, ez talán sürgősebb eset, mint Lyllinor. *Topog egy helyben, hiszen látszólag a nőnek erős fájdalmai vannak, és nem hiszi, hogy a szoba jelenleg alkalmas arra, hogy minden gond nélkül megtörténjen, aminek ilyenkor meg kéne.*
-Ne… ne mozduljatok! Mindenki marad, ott ahol van, mindjárt visszajövök! *Emeli fel a két karját, tenyerét a többiek felé mutatva, bár tisztában van vele, ha a gyerek jönni akar, nem fogja érdekelni mi a helyzet.*
//Bújj, bújj, Doki//
*Kicsit megszédül, érzi, hogy lassan úrrá lesz rajta a pánik, az ajtót úgy hagyja kicsapva, ahogy van és átszalad a szemben lévő szobába. Szerencsére ugyan abba a szárnyba kísérte be Laurentitia a nőt, amiben éppen Lyllinor szobája is található. Majdnem egymással szemben vannak az ajtók, így elég hamar oda is ér és feltépi, berontva szinte a szobába. Nem futott, de gyorsan veszi a levegőt, mintha átvette volna a terhes nő légzéstempóját.*
-Kellesz! De nem itt! *Elgondolkozik egy másodpercig mit is mondjon, aztán úgy dönt, nem tudja ezt körülírni, főleg nem szakmai szemmel, csupán csak azért mert nem ért az egészhez.*
-Gyere velem, ez nem várhat! A másik szobában! *Úgy érzi, túl lassan böfögi fel az információkat a helyzet súlyához képest, így odalép Intath mellé és megragadja a felkarját.*
-Szülni fog! *Látszik a két szemében, hogy eléggé kétségbeesetten akar hirtelen minden információt átadni, persze ez így nem megy, de próbálkozni azért még lehet. Főleg, mert, mintha a torkában egy hatalmas gombóc lenne, ami megakadályozná a hangok kiadását. Már azt is győzelemként éli meg, ha egy értelmesebb mondatot ki tud bökni. Nagy levegőt vesz, hátha majd így.*
-Viel! Mindjárt visszajövök hozzád és segítek, de őt el kell raboljam. *Néz a kis tündérre, aki éppen a beteg kislány vizsgálatában segédkezett, ez talán csillapítani fogja a lelkiismeret furdalást, ami felbukkan a miatt, hogy elorozza az éppen megérkezett orvost, de vészhelyzet van. Már húzza is ki az ajtón, persze ha érzi, hogy jön magától is, akkor elereszti és a másik szoba ajtajánál megállva befelé mutatva előre engedi az elfet*
-Itt van. *Ha a férfi belép, ő nem követi, csak megáll az ajtóban, remélve, hogy Laurentitiával ezt már ketten megoldják és mehet vissza az otthagyott beteg kislányhoz.*
~Ez talán már nem fog sokáig tartani.~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1399-1418