Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
SzarvasligetNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 46 (901. - 920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

920. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-07-02 16:03:00
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1224
OOC üzenetek: 235

Játékstílus: Megfontolt

//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//

*Az este további részében az elf kalácsot enne, bort inna és minél többet inna annál ölelkezősebbé válna, ami mivel az összes számára vonzó nő hamar eltűnt így marad is csak az ölelkezés szintjén. Már igencsak nehezen megy számára az egyenes járás mikor szerencsére a saját szobájába téved be és dől be az ágyba lerúgott cipőkkel és félig letolt gatyával. Hogy a bortól vagy valami tündérporral lett-e megszórva rejtély, de gondtalan az álma.*

//Másnap//

*Az ébredés nem a legkellemesebb. A feje kicsit nyomott és szomjan döglik. Ami energiája este volt mostanra teljesen eltűnt. Ahhoz is össze kell szednie minden erejét, hogy percekig tartó szenvedés árán kivergődjön az ágyából. A fény túl erős neki, az élet meg túl nehéz. Végül a testi inger rákényszeríti, hogy megmozduljon. Felhúzza a nadrágját, felveszi a cipőit és kivánszorog a fürdőbe könnyíteni magán.*
~Hogy rohadna meg ez az egész. Miért nem segít valaki ilyenkor? Fogni vagy csak felkelni vagy hozni vizet az ágyam mellé.~
*Az élet kegyetlen vele. Semmi életkedvet nem érez magában. Fáradt sóhajjal vánszorog ki a konyhába megnézni talál-e ott vizet.*


919. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-06-23 09:10:42
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Megfontolt

//Hallani és felkutatni//

*De nem kell sokáig várakozni a konyhaajtóban sem, mert hamar befut Luni. Eddig még bele se gondolt a mágia mibenlétébe, de a lánynak teljesen igaza van, inkább az lenne az érdekes, hogy miképpen fedezték fel, hogy létezik egyáltalán. Majd váratlanul a kezében landol egy ajándék, amire kicsit meglepetten tekint le, ám nem ez lepi meg a legjobban.*
-Papnő? Micsoda csodálatos hivatás lehet az övé. Nagyon szépen köszönöm. *Mondja mosolyogva, nem is várta, hogy a jegyzeteken felül mást is kap, ettől a szinte már túl kedves és önzetlen lánytól. ~Ha az anyukája papnő, lehet az istenek üzentek neki? Hiszen még nem is találkoztunk… ~ Ezt követi is mindjárt a másik meglepő dolog, mikor már fogna hozzá a csomag kibontásához.*
-Elég messze? Oh… hát jó. *Mondja kicsit csalódottan, viszont egy papnő már csak tudhatja.*
-Mondd meg neki, hogy nagyon szépen köszönöm, bármi is legyen a dobozban. *Egyelőre ha találgatnia kéne amulettre vagy egy istennő szoborra tippelne a súlya és a papnői mivolta okán.*
-Én is nagyon örülök, hogy megismertelek. Ha esetleg véletlenül a kikötőben kerülnél bajba, csak gyere el hozzám. A Sellőházban vagy a Boszorkánykonyhán megtalálsz. *Mondja kicsit halkabban, bár úgy sejti, hogy egyik intézmény se mondd sokat neki, ám ha egyszer valóban ott kerül bajba, akkor még igazán jól is jöhet. Nyilván már említette neki, hogy egyedül ne bóklásszon arra, így szándékosságot nem is feltételez a látogatás terén.*
-Nekem viszont indulnom kell lassan. Nem tudom eléggé megköszönni a vendégszereteteteket és a jegyzeteket. *Mondja majd valóban összecsomagolja a szobában a holmiját, de még benéz a konyhába hogy szó szerint búcsút intsen távozása előtt, ha Luni még akkor is ott van. Ha nem, csak kisétál az istállóba és lóra ül.*



918. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-06-22 17:43:02
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Hallani és felkutatni//

*A világon talán semmilyen reális esély nem volt arra, hogy Maydeleine nem várja meg, hogy egyrészt az édesanyja által neki küldött rejtélyes csomagot átadhassa neki, másrészt, ami számára fontosabb, válthasson vele még néhány szót és illendő módon elbúcsúzhasson tőle, különös módon mégis megkönnyebbül, amikor ott találja őt a konyhában evés közben az általa írt jegyzetetek olvasgatva.
Még most sem igazán tudja, hogy csak udvariasságból mondta neki nemrég, azért, hogy ne hozza zavarba, vagy tényleg azt hitte a takarójáról, hogy igazi ruha, mindenesetre a megjegyzésért még most is hálás. Ráadásul ennek köszönhetően szeretné még jobban megismerni őt, már csak azért is, mert kíváncsi rá, hogy igazolható-e saját első benyomásaiból táplálkozó vele kapcsolatos elmélete, miszerint egy teljesen más szegletéből érkezett a világnak, mint amit ő ismer.
Erről azonban nem kérdezi, inkább másról beszél, miközben megpróbálja összeszedni a hozzávalókat édesanyja reggelijéhez, ez a más viszont legalább ennyire fontos és érdekes téma a számára.*
- Igazad volt amikor azt mondtad, hogy minden egyes varázslatnak már a puszta létezése is csodálatos. Bár eddig persze főleg a gyakorlati része érdekelt a mágiának, azért szívesen olvasnék erről egy elméleti könyvet is egyszer valamikor. Mármint úgy értem, hogy arról, hogy egyáltalán mi a mágia, mikortól létezik, már ha nem mindig is létezett. De persze ez még odébb lesz, mert előbb mindenképpen a tőled kapott varázslatokat fogom megtanulni. *mondja, és máris vágyakozva gondol azokra a jegyzetekre, amelyeket csak nemrég adott ki kezei közül.*
- Erről jut eszembe, ezt anya küldi! Biztos babonaságnak hat *mentegetőzik kicsit újra* és bevallom én sem vagyok az a kifejezetten vallásos alkat azt hiszem, mégis ő papnő volt egészen mostanáig, és mellette megtanultam azt, hogy ne becsüljem le a megérzéseit, vagy a hirtelen jött, elsőnek furcsának ható ötleteit. A legtöbbször bejön neki, mintha tényleg súgna neki valami, vagy valakik az általam felfogni képes világon túlról. Megkért, hogy ezt adjam oda neked, mert szerencsét fog hozni, és szerinte szükséged lesz majd rá az utadon. Csak arra kért, hogy majd akkor bontsad ki, amikor megítélésed szerint már elég messze jársz innen ahhoz, hogy bármiért is visszafordulj, különben elszállna a hatása. Gondolom valami amulett, vagy ilyesmi lehet. Viszont, ha ő mondja, akkor szerintem tényleg működni fog a dolog. *nyújtja át az az apró csomagot, ami tudtán kívül egészen pontosan 1200 aranyat tartalmaz Maydeleine Rhywayers számára
Ezek után amennyire látja nincsen már túl sok hátra Maydeleine reggelijéből, és nem is nagyon indokolja semmi a részéről, hogy tovább maradjon, ezért mivel természetesen nem szeretné feltartani udvariasságból el is köszön tőle. Szeretné érzékeltetni mindenesetre azt is, hogy ettől még távolról sincsen kidobva innen, ha maradni akarna még, de a tegnapi beszélgetésükből kiindulva úgy sejti, hogy a másik lány nem fog egy perccel sem tovább maradni, mint amennyi feltétlenül szükséges.*
- Ami pedig azt illeti örülök, hogy megismertelek, és nem csak a varázslatok miatt. *mosolyog.* Mindig szívesen látlak akár itt, akár máshol. Remélem, hogy találkozunk még. *teszi hozzá valóban őszinte kívánságát, miközben kissé elkedvetlenedik Maydeleine várható távozása miatt. Valahogy van egy olyan olyan érzése, hogyha több idejük lenne egymás társaságában, akkor jó barátnők lehetnének, ő pedig tulajdonképpen mindig is ki volt éhezve barátokra és barátnőkre, akikkel beszélgethet, nem csak ölelgetheti és simogathatja őket, mint kedvenc nyuszijait, akiktől bár képtelen lenne megválni, vagy akár aludni nélkülük, mégsem képesek hosszas eszmefuttatásokra és beszélgetésekre.
Amióta száműzött ilyen téren szerencséje volt, mégis a vágy, hogy minél több mindenkit megismerjen és velük kölcsönösen megkedveljék egymást nem csökkent mostanáig.
Édesanyja szerint túl sokat gondolkodik, szerinte azonban ahogy idősödik inkább egyre többet érez, pontosabban úgy érzi, hogy egyre szentimentálisabb. Még a végén, ha majd megéri, öregasszonyként már mindent meg fog könnyezni, amit csak meg lehet.
~ Azért ezt nem ártana elkerülni. ~ fojt magába egy sóhajtást, miközben elkezd reggelit készíteni édesanyjának. Ennek az elkerülésnek pedig első lépése, hogy most is próbál mosolyogni, és nem gondolni tragédiaként arra, hogy kettejük sorsa, ami egy rövid időre egymásba fonódott hamarosan szétválik újra.
Inkább próbálja nézni az egésznek a pozitív oldalát, hogy bármi várjon is rájuk a jövőben, most kölcsönösen nagyon nagy segítséget adtak egymásnak annak túléléséhez és elviseléséhez.*



917. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-06-22 08:02:49
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Megfontolt

//Hallani és felkutatni//

*Annak hallatára, hogy a lány sátrazott a torony környékén, félszeg mosoly kúszik az arcára, nem igazán őszinte fajta. Hiszen neki szinte azt jelenti, mintha a szabad ég alatt töltené valaki az éjszakát a bogarak és csúszómászók között. Még a karja is libabőrös lesz a gondolattól, de nem szólja meg, hiszen ez ha másnak örömet okoz miért ne tehetné meg? Arra már nem is rezzen az arca, hogy Luni erdőben nőtt fel, csak nagy sajnálkozó szemeit tudja ráemelni ismételten. Kicsit irigyli is a lány kitartását, most hogy tudja, a lázadást is túlélte már.*
-Azon nem csodálkoznék, ha valóban ezzel akarnák próbára tenni a tudás után szomjazókat. *Még lát is benne némi realitást. A konyhába menet Lunin is kitör a lelkesedés kórság, őt pedig örömmel tölti el, hogy ennyire értékesnek találja a lány a jegyzeteket, amikkel olyan sokat dolgozott az este.*
-Szerintem minden varázslat önmagában csodálatos, már a létezése is. Amíg nem ismertem egészen szürkébbnek láttam a világot magam körül. Most viszont, hogy már tudom, hogy mindenben ott rejlik, egészen máshogy viszonyulok hozzá. *Tesz egy igazán nagy kijelentést, amit eddig még nem mondott ki kerek perec, de már érezte magában. A lány „ruházatához” eddig nem fűzött semmilyen megjegyzést, minthogy nem igazán törődött vele, hogy jobban megnézze. Azt meg végképp nem szeretné, hogy kellemetlenül érezze magát az ő társaságában, neki pedig nem szokatlan akár a félmeztelen vagy meztelen női testek látványa sem.*
-Oh… értem, azt hittem ez itt a szokásos viselet. *Mondja kedvesen mosolyogva a szabadkozást hallva.*
-De ha neked úgy jobb, menj nyugodtan. *Ereszti szélnek a lányt, míg ő belép végre már a konyhába. Odabenn egy tiszta helyre leteszi a jegyzeteket, majd előkészül és leszel egy karéj kenyeret, amit némi zöldség keretében el is fogyaszt. Nem tart sokáig neki az evés, közben pedig nem hagyja abba az olvasgatást sem. Hiszen a kíváncsisága nagyobb, mint az érzett éhség, csupán már megszokásból tömi magába a puha kenyérgalacsinokat.*
-Ez nagyon érdekes… csak ennyit kell hozzá tenni? *Hümmög maga elé, közben mikor látja, hogy egy-egy kósza kenyérmorzsa a jegyzeten landol, mintha tűz égetné a papírt löki le róla. Az hiányozna már csak, hogy tönkre tegye az értékes jegyzetet, mielőtt akár egyszer is végig olvasta volna. ~Ehhez több gyakorlásra lesz szükség. ~ Lapoz át egy nagyobb adagot. Mikor feleszmél, hogy a kenyér elfogyott már és a lány még sehol, felveszi a papírokat és a konyhaajtóba áll be, hogy kikémleljen, vajon hol akadhatott el?*



916. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-06-21 21:43:59
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Hallani és felkutatni//

*Elmosolyodik Maydeleine első szavaira.*
- Hát igen... *ért egyet kissé lassú, de valahogyan mégis talán határozott bólintással.* Az már biztos. Mi sátraztunk mellette. Nem a legkényelmesebb hosszú távon. Bár én erdőben nőttem fel, de azért mégiscsak házban laktam. Faházban persze, és kis kertünk is volt, de akkor is házban. És rendes ágyban aludtam, kényelmes ágyban. Szóval bevallom én sem igazán élveztem a dolgot. De Talán ez is egyfajta próba, hogy ki meddig bírja, és szándékosan meg van nehezítve, hogy csak a kitartóbbak maradjanak ott. Feltételezem ezért van maga a torony a mocsáron túl, hogy már az odajutás is meg legyen nehezítve. Ha én lennék a nagymester biztosan eszem ágába sem lenne oda rakni.
*~ Vagy talán csak üldözési mániám van. ~ teszi hozzá ezt inkább csak magának.*
- Tó partján lenne, mint ez a birtok, de legkevesebb, hogy egy szép és barátságos liget közepén, hosszú virágágyások között. *folytatja aztán mégis a gondolatmenetét.* De van egy olyan érzésem, hogy a torony mestere nem szívesen adja át a tudását, ami mondjuk valahol érthető, mert biztosan sokkal veszélyesebb hely lenne a világ, hogyha sokkal többen rohangálnának erős varázslatokkal. Más kérdés, hogy varázslatok nélkül is simán tudunk ártani egymásnak, szóval talán mindegy is. Az árát viszont megkéri rendesen, azt meg kell hagyni.
*Természetesen nem tudja megállni, hogy miután figyelmesen végighallgatja Maydeleine jegyzetekhez fűzött magyarázatát, ő maga is ne nézzen bele a másik lány által neki készített lapokba, annak ellenére sem, hogy ő maga ajánlotta fel, hogy induljanak el a konyhába, és még reggelit is ígért, neki már amennyiben persze igényli.
Nem szeretné húzni az időt, és nem is feledkezik bele túl sokáig, de kicsit talán így is tovább, mint korábbi ajánlata után illendő lenne.*
- Húha! *összegzi első benyomásait és ami rá igazán nem jellemző, hogy szinte kipirul a hirtelen jött lelkesedésében.*
- De hát ezek hihetetlen varázslatok! Úgy értem nagyon hasznosak. Ne érts félre, nem gondoltam, hogy nem tanultál sokat, és nem tudsz jó varázslatokat, de ezek akkor is sokkal jobbak, mint amire eredetileg számítottam. *mondja, és kicsit azért, bár igyekszik nem mutatni el is kedvetlenedik. Persze, nyilván ezer oka volt, hogy az események úgy és abban a sorrendben történtek vele, ahogyan történtek, mégis, ha a Maydeleine által leírt varázslatok közül akár csak egyetlen erőteljesebbet ismert volna már akkor, amikor körbevették a tisztáson őket, akkor jó eséllyel sohasem rabolják el Aleniát és minden teljesen máshogy alakul.
~ Nem, ez hülyeség! ~ szól viszont ezúttal gyorsan magára. ~ Miért gondolkodsz ilyeneken már megint, már vagy századszorra? Erre nem volt valóságos esély soha! Eleve, csak azért láthatod most ezeket a varázslatokat, mert itt vagy, és pont azért lehetsz itt, mert az történt Artheniorban, ami történt. ~
Próbálja visszarántani a gondolatait a jelenbe és ennek köszönhetően és hirtelen, mintha valami villámcsapás érné rájön arra, hogy fázik a talpa. Ezek után azt is sikerül felfognia, hogy jó eséllyel azért, mert még mezítláb van, ahogyan azt is, hogy mindössze éji takaróját viseli ruhaként, annyira gyorsan és lelkesen indult el a szobájából nemrég.
Szép lassan az egyszerre meglehetősen nevetséges és kínos kép is összeáll az elméjében a sokkal távolabbi múlton való felesleges rágódás helyett; Levetkőzött éjszaka elalvás előtt, ahogyan szokott, reggel pedig nagy lelkesedésében első lendülettel elindult megkeresni Maydeleinet. Éppen csak azt nem vette észre, hogy mindezt egy szál maga elé fogott takaróban sikerült megcselekednie.
Még jó, hogy legalább nem azt a holdas ágyneműt húzta végig a földön, amit beköltözésük napján kapott, hanem azt a rövidet, amit édesanyja hozott még otthonról. Még jobb, hogy szabad kezével fogva, és maga köré csavarva alacsony termetének köszönhetően tulajdonképpen ruhaként funkcionál ez is. Maydeleine vagy szintén annyira lelkes volt, hogy új varázslatokat tanulhat, mint ő, ezért nem tűnt fel neki, vagy csak túl udvarias ahhoz hogy felemlegesse szokatlan ruháját, bárhogy is, amint benne tudatosul, igyekszik is minél gyorsabban visszatérni a szobájába, már csak azért is, hogy ne látszódjon rajta ezúttal teljesen indokolt zavara.
A másik mágus válaszát mindenesetre még így is megvárja, ha valamit még szeretne mondani neki, csak ezek után mondja, neki, hogy;*
- Ne haragudj, de még vissza kell szaladnom a szobámba. Azt hiszem sikerült annyira sietnem, hogy elfelejtettem rendes ruhát venni. Még sosem történt ilyen korábban. *szabadkozik.* Várj meg a konyhában kérlek, máris ott vagyok! *teszi még hozzá, és amilyen gyorsan csak lehet igyekszik is gyorsan eltűnni Maydeleine látóteréből.*
- Na ezt azért nem gondoltam volna rólad *mondja neki édesanyja amikor kissé lihegve visszaér szobájába egy rövid kis futás után, és maga sem tudja, hogy nevessen, vagy próbáljon feddő, szigorú arcot vágni. Igaz utóbbinak sohasem volt a mestere, hallgatott is eleget miatta a saját szüleitől és egyéb rokonaitól. Nem mintha Luni valaha is rossz kislány lett volna, ettől még mindig elvárták volna tőle, hogy legyen vele szigorúbb és ne kényeztesse el. De hát ő mindig úgy gondolta, hogy azért a lánya, hogy szeresse, főleg úgy, ha már más nem szereti őt pusztán félvér mivolta miatt.*
- Értem én, hogy lelkes vagy, meg minden, meg alig várod, hogy megtanulhasd a kezedben lévő varázslatokat, de elindulni egy szál takaróban, mezítláb, úgy, hogy fel sem öltözöl! Ehhez fogható hülyeséget otthon sohasem csináltál! Épp csak azért nem szóltam utánad, mert én is annyira meglepődtem, és azt hittem úgy is mindjárt észreveszed. Hát...
*Végül a nevetés mellett dönt, pontosabban távolról sem az ő döntése, egyszerűen csak nem tudja magában tartani.
Luninari pedig, aki már eddig is határozottan zavarban volt, erre már csak hebeg valami olyasmit, hogy legközelebb majd jobban figyel, Eának pedig igazán nincsen kedve tovább gyötörni. Inkább csak csodálkozik amiatt, hogy lánya, akit természetszerűen a világon a legjobban ismer és akivel a legtöbb időt töltötte el az életéből még mindig képes neki néha meglepetést okozni.
Csak aztán el ne fajuljanak odáig a dolgok, hogy egyszer majd beállít egy teletetovált és félszemű zsebmetszővel és közli vele, hogy ő a szerelme! Bizarr gondolat, de hogy mennyire kiszámíthatatlan a szerelem azt elég jól tudja. Ugyanakkor valamennyire megnyugtatja, hogy nem csak Luninari nem igazán tudja elképzelni magát valaki más oldalán, hanem igazság szerint jelenleg ő is úgy van vele, hogy bár sokat gondolkodott ezen, képtelen lányának ideális párt elképzelni.
Tovább altatja benne a jövőről való aggodalmat, hogy a reggel több mint fura kezdete után Luninari nagyjából pontosan úgy viselkedik, mint amire számít tőle; igyekszik gyorsan felvenni legalább a látszólagos normalitás fonalát, és úgy viselkedni, mintha az iménti közjáték meg sem történt volna.
Az egyszerűség kedvéért azt a ruháját veszi vissza, amit tegnap este viselt, és belebújik az első cipőbe, ami a kezébe akad, ami amúgy persze szintén az, ami tegnap este is volt a lábán.*
- Ó igen! Ezt majd add oda annak a lánynak, és mondd meg neki, hogy csak akkor bontsa ki, ha már megítélése szerint olyan messze jár innen, hogy semmiképp nem fordulna vissza ide. Szerencsét fog hozni neki, és van egy olyan érzésem, hogy szüksége lesz rá. De csak úgy hoz rá szerencsét, ha akkor bontja ki, amikor mondtam! És te se nyisd ki! *köti Luni lelkére miközben táskája mélyéről előszed egy apró csomagot.*
- Eszemben sincs, ha azt mondod, hogy ne! De miért, mi ez? Valami amulett? Vagy valami jóslat? *csillannak fel Luninari szemei kíváncsian.*
- Nem mondhatom meg, csak, ha már elment. Különben szintén nem hozna szerencsét.
- Fura vagy.
- Mondja a lány, aki egy szál takaróban és mezítláb indul el varázslatokat csereberélni. *neveti el magát Ea, mire Luninari kissé sértődötten húzza el a száját, aminek hatására Ea csak még jobban nevet. Legszívesebben meg is ölelné a lányát, ha nem tudná, hogy ezzel nagyon feltartaná őt.*
- Ez most azért kicsit gonosz volt. *méltatlankodik Luninari.*
- Tudom, de hát ez van. Néha nekem is muszáj kicsit gonosznak lennem. Még megunnál, ha folyton csak kényeztetnélek, nem igaz?
- Nem, dehogy! Azt élvezném. Na mindegy. Rendben, odaadom neki, és köszönöm a nevében is, bármi is ez! De azért majd mondd el később!
*Ezúttal már a jegyzetek nélkül és rendesen felöltözve indul el, remélve, hogy Maydeleinet már a konyhában találja mire ő maga is megérkezik.
Ugyan nem volt sohasem papnő és soha nem is készült annak, most mégis érezni véli, majdnem úgy, mintha az teljes bizonyosság lenne, hogy a másik lány sokkal hamarabb fog távozni, mint szeretné, ezt pedig őszintén sajnálja. Ugyan alig volt idejük jobban megismerni egymást, és nem ajándékba kapta tőle a varázslatokat, hanem cseréltek, mégis a jegyzetek pusztán futólagos átfutása után is tudja, hogy sokkal több tudást kapott tőle, mint amit cserébe ő tudott adni, ezért pedig mérhetetlenül hálás. Ez a hála pedig már-már ahhoz hasonlatos, mintha egy barátnőjétől kellene búcsúznia hamarosan.
Emiatt szomorú, mégis jó kedvre deríti az, hogyha nem találkoznak akkor ki tudja, hogy meddig nem lehetett volna még sajátja mindaz a tudás, amit most neki köszönhetően fog magáévá tenni.*


A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.21 23:43:07


915. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-06-19 15:18:22
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Megfontolt

//Hallani is felkutatni//

*Nem is kell sokat várnia és hallja, hogy motoszkálás hangja szűrődik be a folyosóról. Kicsit bizonytalanok a léptek, így felül az ágyon, hogy azonnal lássa ki is az, de mindjárt érkezik is a kopogás is. Mikor megpillantja Lunit elmosolyodik, látja, hogy ő sem tétlenkedett, mert egy kupac jegyzetet is lobogtat a kezében, amivel bizonyára ő is sokat dolgozott.*
-Jó reggelt. Igen, jobban aludtam, mint az elmúlt egy hatban bármikor. A Mágustorony nem kifejezetten hosszú ottlétekre van tervezve, azt hiszem, vagy csak én vagyok kényes erre. *Mondja kicsit zavartan, miközben a kezével a haját piszkálja, mert teljesen elképzelhető, hogy csak hozzászokott már a puha párnákhoz és a bevetett, friss ágynemű illatához. Ettől függetlenül tudja, hogy az emberek nagy része ennél rosszabb körülmények között kénytelen álomra hajtani a fejét. Ez követően feláll és az asztalkához sétál a szobában, hogy két kézzel összerendezze a sok papírt, majd odaütögeti őket a laphoz, így két kézzel szépen át tudja fogni és megszemlélésre odaadni Luninank. Azzal a lendülettel ő is belenéz a másik irásaiba.*
-Hm… úgy látom ezzel nem lesz probléma. *Néz fel belőle megkönnyebbült mosollyal, egyértelműen el tudja olvasni az írást. Majd a lány érdeklődik, az esti jegyzetelése felől is, erre kicsit oldalra billenti a fejét, persze sokáig fenn maradt és körmölt, de úgy hiszi minden fáradozása megtérül.*
-Meglehet, de ez most nem volt fáradtság. *Nem is hazudik, mert az izgatott várakozástól, talán aludni se tudott volna, ha nem fárasztotta volna le magát körmöléssel előtte. ~Milyen ártatlan és jólelkű teremtés. ~ Nézi a másikat kicsit elrévedve a gondolataiban, alig meri elhinni, hogy a megpróbáltatások után is meg tudta tartani ezt a kedves oldalát. Mikor a másik említi, hogy az övé kicsit kevesebb, meg is emelgeti, de kétségtelen már látásra is, hogy ő több anyagot tudott összehordani.*
-Minden lapra egy varázslat leírása került, külön készítettem őket, nehogy összekuszálódj. Így szoktam meg, szerintem neked is könnyebb lesz így tanulni. *Nézegeti a lány jegyzeteit is, nagyjából hasonlókat írtak, a varázslatok mibenlétéről, a velük járó szavakat és mozdulatokat és néhány megjegyzést mindhez valamint a hatásokat. Már éppen erősen benne van a papírban, mikor Luni említi a konyhát.*
-Oh… persze, menjünk, azt hiszem, valamit én is bekapnék az út előtt. *Szabadkozik, mert tegnap nem igazán evett és legközelebb már csak a városban lesz rá lehetősége, így ezt most megragadná.*
-Ez itt egy… kettő… három…. négy…. *Számolgatja össze a papíron külön szedett, lány által írt varázslatokat.*
-Reggelit? Milyen kis gondos vagy... magadnak vagy... az anyukádnak is... hát persze. *Ugrik be neki az, amit tegnap a lány mondott, ő nem feltétlen igényli az elkészsített reggelit, majd valamit bekap.*




914. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-06-18 22:41:06
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Hallani is felkutatni//

*Mélyen alszik, mégis kissé nyugtalanul ébred fel a nap első sugaraira, legnagyobb meglepetésére pedig édesanyját már szintén ébren találja.*
- Reggel van már? *kérdi félve, bár biztos benne, hogy a tegnap este megbeszéltek után Maydeleine felébresztené mielőtt elhagyná a birtokot.*
- Dehogy! Aludj csak nyugodtan tovább, ha szeretnél! Majd felébresztelek kicsit később.
- Te nem akarsz aludni?
- Kialudtam magam. *hazudja Ea szemrebbenés nélkül, mialatt pedig lánya megnyugodva visszaalszik kedvenc nyulaival, sokadszorra is az ablakhoz sétál kinézni a tóra, hogy megint csak átgondolja az életét. Igazából mindkettőjük életét, de főleg a sajátját, amiből mégiscsak természetszerűen következik egyetlen lányáé, akié az övétől függött mindig is, egészen a legutóbbi hatokig, amely az utólagos tudás birtokában most már úgy tűnik, hogy minden szándéka ellenére is kikerülhetetlenül következtek a múltból, akárcsak mintha valami naplemente lenne.
Sohasem késő, és sohasem baj még egyszer átgondolni ugyanazt, hogy rájöjjön, hogy hol hibázott mind a kettőjükkel kapcsolatban.
A nap már sokkal magasabban jár mire hosszasan, és lányára jellemző kissé tán körülményes kerülőutakkal, számtalan fontos, de más számára talán annak nem tűnő részletnél leragadva átgondolja mindezt, közben pedig Luninari felébred újra.*
- Ugye nem aludtam el? *kérdi is azonnal a nap első ijedtségének lendületével a reggeli, vagy már késő délelőtti világosságot látva.*
- Dehogy! Mondtam, hogy időben keltelek. *válaszol neki.* Rosszul esik, hogy nem bízol bennem. De tudod mit! Bizonyítsd be nekem, hogy érdemes veled maradnom még egy kicsit! *teszi hozzá, nehezen próbálva leplezni teljesen komolynak álcázott arcával, hogy valójában csak viccel, még akkor is, hogyha attól tart, hogy lányának nem igazán van humorérzéke, saját magának pedig saját maga megítélése szerint is elég hülye viccei vannak.*
- Éhes vagyok. Hozz nekem reggelit! *folytatja azért mindezek ellenére.* De az istenekre, nehogy megint sonka legyen, meg a kedvenc kecskéd tejéből készült sajt. Süss nekem tojást, vagy valami ilyesmi! Légy kreatív! Ha lesz egyszer egy férfi az életedben akkor neki sem adhatod mindig ugyanazt. Tudod, ők elég válogatósak, a többség meg akkor sem menne be a konyhába, ha... á, mindegy.
*Ha az utolsó mondat nem hangzik el, Luninari még hajlamos is lenne teljesen komolyan venni őt, így azonban figyelme azonnal el is terelődik az utolsó témára. Annyira, hogy még két mozdulat közben is megmerevedik majdnem úgy, mintha varázsolni készülne ismét.*
- Tudod... azt hiszem, hogy én félek a férfiaktól. Vagy valami ilyesmi. *vallja be, mire édesanyja is annyira megdöbben, hogy muszáj feltennie az egyik legegyszerűbb és talán leges-legősibb kérdést, amióta csak népe szerint távoli őseik feltalálták a beszédet és a nyelvet.*
- Mi van?
- Na jó, ez így nem pontos. Csak hát... nem tudom mit akarnak tőlem. Ott van mondjuk Thim. Szerintem tetszem neki és ez megijeszt, az az igazság. Biztosan nem csak azért jött el velem a Mágustoronyhoz, és vigyázott rám végig, mert annyira szeret velem beszélgetni. Mi van, ha többet szeretne? Te vagy a papnő. Illetve voltál, ne haragudj! *hajtja le még a fejét is, mert tudja, hogy akaratán kívül is olyat mondott, amit nem kellett volna.* Mit csináljak vele? Mit mondjak neki? Nem tudom, hogy mit, vagy kit akarok, vagy kire várok. De jó eséllyel még nem volt szerelmes soha. Mindaz, amit akárki iránt is éreztem nem hasonlítható ahhoz, mint amit te meséltél apáról. Persze jó vele lenni, kellemes érzés, biztonságban érzem magam, de ez még biztosan nem szerelem szerintem. Hálátlan lennék azok után, hogy annyi mindent tett értem? Biztosan. És mégis... azt hiszem hogyha nem gondolok rád és a nyuszikra, akkor a legerősebb érzelmeim Lau és Alenia iránt voltak. De az sem lehetett szerelem. Más, mint amiről meséltél. Viszont még Nai közelében is máshogy éreztem magam. Talán jobban, vagy nem is tudom...
- Jaj Luni! Fel is nőttél, de kislány is vagy még mindig. Tényleg veled kell még maradnom kicsit. *mondja Ea, ezúttal azonban azt a mosolyt kell lepleznie, ami egyszerre szomorú, ugyanakkor mégis megkönnyebbült. Előző azért, mert Luninari reggeli helyett előadott zavaros önvallomása máris előrevetíti azt, hogy szerelmek terén ugyanúgy nem lesz egyszerű dolga, mint neki, akiért egykor a falu legszebb ifjai versengtek, végül mégis egy csak ideiglenesen befogadott, és valójában lenézett embernek szült gyermeket, a második viszont azért, mert amennyire éjszaka félig ébren, félig pedig félálomban átgondolta, szeretne még egy darabig olyan anya lenni, akire lányának szüksége van.*
- Ez sajnos sokkal bonyolultabb dolog annál, hogy képes legyél megérteni. Ha még ennyi idősen, és ennyi átélt rossz után sem igazán érted, hogy mi is az a szerelem, akkor a legegyszerűbb, ha egyelőre nem is foglalkozol ilyesmivel, csak a mágiára koncentrálsz. Ez érdekel, nem? Hát akkor meg találd meg a saját utadat, és kész! Minden más majd ebből következik úgy is. Néha a dolgok megtörténnek csak úgy maguktól. Sőt, ezt már tapasztaltad is. Miből lett a lázadás Artheniorban? Miért tűntek el a nemesek vele együtt? Volt oka mind a kettőnek, de neked ahhoz semmi közöd a világon nem volt. Túl sokszor történnek dolgok csak úgy maguktól, anélkül, hogy bármit is tennénk értük, vagy olyan okokból, amire nincsen semmilyen hatásunk, sőt nem is akarunk hatni rájuk. Sokszor meg pont az nem válik valóra, amit a legjobban szeretnénk megvalósítani. Ezerszer elmondtam már neked. Mind halandók vagyunk, csak az igazi istenek és istennők akarata számít, de még ők sem írhatják felük sohasem a sorsot! Szóval ne gondolkodj azon, hogy kit szeretsz, vagy kit kellene szeretned. Eleve nem kell senkit sem szeretned, ha nem szeretnéd szeretni! Ez a tanácsom, mint egykori papnőnek. Gondolkodj el ezen, ha már úgy is annyira szeretsz gondolkodni! De most menj, hozz nekem reggelit! Aztán lágy legyen ám az a rántotta, ahogyan szeretem!
*Ea az utolsó két mondattal egyben elvágja a válasz lehetőség is.*
- Rendben, az lesz! *ígéri meg Luninari, és az imént hallottak feldolgozása legelején éppen csak annyi gyakorlatiasság marad benne, hogy legalább a tegnap készült jegyzeteket képes felkapni és magával vinni.
Miután szobája ajtaját édesanyjára zárja éppen indulna is azonnal a konyha felé, amikor észreveszi, hogy pont annak a szobának az ajtaja van nyitva, ami mögé tegnap Maydeleinet vezette.
Bár látja, hogy az ajtó kitárva, mintha csak őt várná, maga sem tudja, hogy miért óvakodik oda, akárha a másik lánytól félnie kellene. Talán az előző beszélgetésnek sikerült kicsit megint elbizonytalanítania önmagában, talán még mindig túlságosan mindazon események hatása alatt van, amiről azt hiszi, hogy már nincs is igazán a hatása alatt. Most nem számít. A biztonság kedvéért azért hármat kopogtat halkan az ajtón, hiába tudja, hogy feleslegesen.*
- Szia, jó reggelt! *mondja kissé talán bátortalanul.*
- Remélem, hogy jól aludtál. *teszi hozzá udvariasnak szánt, de valóban őszinte kívánságát, majd hagyva időt a válaszra boldogan meglobogtatja az általa készített jegyzeteket.*
- Próbáltam a lehető legolvashatóbban írni, remélem jó lesz így és minden érthető lesz majd.
*A szobába belépve Maydeleine kezébe adja a jegyzeteket, hogy nyugodtan átlapozhassa őket és beléjük olvashasson, közben pedig vágyakozva néz a lány tudását rejtő papírlapok után, de azért nem nyúl értük a világért sem.*
- Ugye nem kellett ezért fennmaradnod túl sokáig ezekért? *kérdi kissé szorongó aggodalommal nézve saját kissé vékonyabb papírkötegére.*
- Félek, hogy amit én tudok az kicsit kevesebb, mint amit te. De azért csak nézz bele! A lényeg mindenképpen benne van szerintem. *mondja, miközben reméli, hogy tényleg sikerült jól leírnia mindent, úgy, hogy az is megérthesse, aki nem olvashatta át rendesen az általa hosszú napokon át bújt könyveket.*
- Közben, ha gondolod kimehetünk a konyhába. *ajánlja fel.* Biztosan éhes vagy és szomjas, nekem pedig reggelit is kell készítenem.



A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.18 23:08:50


913. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-06-16 10:48:30
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139

Játékstílus: Megfontolt

//Távozás//

*Másnap reggel, mikor minden őt érintő dolgot elrendezett kimegy, hogy felszerszámozza a lovát. Még maga is meglepődik azon, hogy mennyire korán verte ki az álmot a fény szeméből, de most már nincs mit tenni, megtörtént. Miután mindezzel elkészült agyal egy kicsit rajta, hogy fel merje-e ébreszteni Laurentitiát, hiszen lehet tegnap este még sok dolga volt és még aludna. Arra a döntésre jut, hogy levelet ír, azzal a tudással ami, neki van. Nem használ bonyolult szavakat vagy összetett mondatokat csak leírja a lényeget. A levél tartalmazza, hogy a felújítással, amit kért tőle a nő megvolnának, hogy Lylinor végül nem marad velük végig és hogy két gyereket találtak a romok között, akik még most is ott élnek. Szó esik a rendbe rakott kertről és a férfiről, akit felfogadtak, hogy segítsen nekik ebben a nagy munkában. A szarvast majdnem kifelejti, de végül azt is odafirkantja a végére az aláírásával együtt.*
-Ezzel meg is volnánk. *Ezt követően becsúsztatja a nő ajtaja alatt az összehajtott levelet, majd csendben elhagyja az aranyos szőrű paripája hátán. Még mindig nem szokta meg a lovaglást így lassan lépkednek, de miért is sietnének? Most úgy érzi, egy kis pihenésre lenne szüksége, hogy azt a rengeteg felelősséget maga mögött tudja hagyni, meg rengeteg alkoholra. ~Kölköket bízni rám? Esélytelen …~*



912. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-06-15 09:09:23
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Megfontolt

//Hallani is felkutatni//

*Kinyitja az ablakot, hogy a hűvös levegő átjárja a szobát. Már eléggé fáradt, néha maguktól csukódnak a szemei, de lassan végez. Mivel még annyira késő nincsen, hogy ezt indokolja, úgy véli az utazás az, ami leginkább megviselte. Nem is kell sokat lengetni az esti szellőnek a függöny szélét, hogy valami éjszakai rovart becsaljon a gyertya fényének rebegése a szobába. Félre is húzódik, hogy undorodva megszemlélje a nagyra nőtt éjjeli lepkét, ami a függönyön talál megfelelő leszállási felületet.*
-Hess! Gyerünk… kifeléééééé..*Rázogatja meg a függönyt, hogy rávegye a rovart a mocorgásra, ám inkább a szoba belseje felé tetszik neki szállni, mint kifelé. Megfog egy nagyobb díszpárnát és legyező mozdulatokkal terelgeti körbe- körbe a szobában, mire végül kitalál a szabadba. A megpróbáltatás zihálásra készteti, de csak az után, miután becsukta az ablakot, hogy több ilyen szörnyeteggel ma már ne keljen megküzdenie.*
-Túléltem… *Legyezi magát a kezével, mivel az üldözésben kimelegedett. Ezt követően átöltözik, kicsit megmosakszik és elteszi magát holnapra. Az ember nem alszik olyan jól más helyen, mint a saját ágyában, ez ki is ütközik, így korán reggel már mocorog és forgolódik. Néhány kényelmetlenebb póz után pedig fel is kel. Rendbe szedi a kinézetét, megfésülködik és megmossa az arcát, majd miután felöltözött kikukkant a folyosóra. Nem tudja itt mikor szoktak kelni a lakók így nem szeretne zajt csapni, csak nyitva hagyja az ajtaját, hogy lássa ha Luni elmegy előtte, közben még a jegyzeteket javítgatja, amiket tegnap készített.*




911. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-06-12 09:17:30
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Hallani és felkutatni//
//Napváltás//

*Maydeleine talán csalódottnak látszik kicsit, amiért nem igazán tudott neki semmilyen használható információt adni Aleimordról, de ebben nem biztos, abban viszont igen, hogy Lau ilyen téren sokkal többet tud nála. Jobban belegondolva, az utolsó alkalomkor is, amikor találkoztak, az egykori nemes szinte végig a barátnőjével volt, vele alig váltott néhány szót, talán még annyit sem.
Túl sok ideje mindenesetre nincsen tűnődni ezen, mert hamarosan megérkezik saját szobája elé.
Halkan nyit és lép be, bár sejti, hogy édesanyja még nem alszik, inkább csak próbálja elfoglalni magát valahogy, talán olvas, a ruháit válogatja, vagy pedig gondolatban igyekszik összerakni azt a közeli kunyhót, ahová költözni készül, éppen már "csak" megépíteni kellene valahogy.*
- Látom nem alszol még, *jegyzi meg Luninari kissé feleslegesen, amikor valóban ott találja őt gondolataiba mélyedve, és kifelé bámulva az ablakon a tó irányába.*
- Nem, tényleg nem. Csak gondolkodtam, korábban meg pakolásztam. Kicsit korábban jöttél, mint számítottam rá. Azt hittem késő estig maradsz.
- Hát úgy volt de, aztán jött egy új vendégünk, akiről kiderült, hogy szintén mágus *mondja, majd a maga kissé terjengős módján és lelkesen elmeséli a Maydeleineal való találkozását, valamint azt, hogy mit beszélt meg vele.*
- Szóval akkor hosszú éjszakád lesz. *mosolyodik el Ea.* Érdekes, volt valami hasonló megérzésem. Jó, hogy még sem mentem el ma. *teszi hozzá, némi megkönnyebbüléssel. Persze azt eddig is tudta, hogy nem úgy működik a dolog, hogy pusztán azért, mert feladja az életét, mint papnő, egyik napról a másikra már nem jönnek be a megérzései többé. A jövőre való ösztönös, bár valószínűbb, hogy istenektől kapott ráérzésének a képessége minden bizonnyal élete végéig vele fog maradni.*
- Talán mégis maradok veled még pár napot *mondja ezek után, elnyomva egy ásítást.* Végül is, sokáig nem láttalak, nekem legalább egy évnek tűnt. A világ is és az új élet is meg amúgy is meg fognak várni.
- Ennek nagyon örülök. *mosolyodik el Luni.* Bőven elférünk itt ketten. Ha pedig kunyhót építesz majd, ahhoz úgy is kelleni fogok. Talán majd Thim is besegít, ha előkerül. Intet nem merném megkérni ilyesmire, meg nyilván neki amúgy is ezer más dolga van, főleg most, hogy már egy kis tanonca is van.
*Kicsit erről is, meg a Maydeleine megérkezése előtti estéről is mesél, amit Ea türelmesen végig is hallgat, csak, amikor lánya ismét arról kezd el beszélni, hogy hogyan és milyen módszerrel kellene megpróbálni kunyhót építeni, akkor szól közbe.*
- Ezt még ráérünk megbeszélni bőven. Különben én akár egy sátorban is elalszom, a lényeg, hogy legyen egy kis kert meg néhány tyúk, hogy azért enni is legyen mit. Meg legalább egy patak a közelben, hogy a meleg hónapokban legyen hol fürdeni, a hidegekben meg hozni onnan a vizet. De ez legyen majd a következő hatok problémája. Időm rengeteg lesz, mert nincs többé semmilyen szertartás, vagy ünnep, amire készülnöm kellene. Most csak aludni szeretnék egy nagyot. Próbálj te sem fennmaradni túl sokáig.
- Próbálok. *ígéri meg erre Luninari.* De összecsapni sem szeretném a dolgot. Azért sietek, mert kicsit fárasztó volt ez a nap, és én is szívesen aludnék egy jót.
- Rendben, akkor jó éjszakát! *köszön el tőle Ea, majd elfoglalja ágyának a rá eső részét. Lánya eközben eloltja a gyertyákat, éppen csak annyit hagy égve, amennyi fényénél le tud ülni írni.
Tudásának felidézése és az írás közben aztán hamar el is veszti az időérzékét, csak onnan tudja, hogy nem telt el kevés idő, hogy odakint nagyon megsűrűsödött a sötét.
Mikor aztán végez levetkőzik, fáradtan oltja el a gyertyákat és fészkeli be magát nyulaival együtt édesanyja mellé, remélve hogy reggel azért sikerül majd időben felkelnie.
Még azonban végére sem ér ennek a gondolatnak és már alszik is.*



910. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-06-07 10:52:00
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Megfontolt

//Hallani is felkutatni//

*Az emlékek feltódulásával valóban nem akarta felzaklatni a lányt, érzi, hogy nagyon mélyen érintette a dolog, sőt, kit ne érintett volna rosszul egy ilyen élmény? Arra gondol, hogy Luni még a szerencsésebbek közé tartozhat, akinek van olyan szerette, aki túlélte a dolgot és egymásnak támaszt tudnak nyújtani az átélt szörnyűségek feldolgozásában. Bizonyára itt, messze a várostól egyszerűbb is megnyugodnia, talán már nem is ébred rémálmoktól gyötörve, csutakosan hajnalban. Azt, hogy esetleg a nemest el is szalaszthatta, kicsit elcsügged, de nem jöhet össze még neki se minden egyszerre. Megelégszik azzal, hogy épségben megjárta a tornyot és tudással bővülten indulhat neki a hazaútnak.*
-Igen, ha találkoznál vele esetleg, akkor csókoltatom. De ha hozzám jön először akkor megemlítem neki az üzeneted. *Adja a szavát és úgy érzi ő lesz a szerencsésebb, ha rá hárul majd a feladat, hogy át is tudja adni. Közben odaérnek az éjszakai szállásához, ami egy meglepően takaros szoba. Nem olyan, mint amit a Sellőben kiadnak, de a célnak tökéletesen megfelel, talán még több is, egészen kényelmesnek tűnik. ~Végre megmosakodhatok! ~ Pillant a plafonra, hiszen út közben sokat fohászkodott ezért a pillanatért, ugyanis rühell piszkosnak lenni és tépettnek. ~Néha áldozatot kell hozni, hogy elérhessük a céljainkat. ~ Egyre inkább bele tud nyugodni a komfortján kívül eső helyzetekbe is, főleg, ha azok egy nemesebb célt hivatottak szolgálni.*
-Akkor reggel találkozunk. Addig lemásolok néhány jegyzetet. *Utal a korábban tett megállapodásukra.*
-Értem, neked is jó pihenést akkor. *Biccent, miután szemrevételezte az ajtót, ami mögött a lány szobája lapul, majd becsukja a sajátját. Első dolga, hogy megszabadul a piszkos ruhától és kicsit kirázza, meg letisztítja, hogy mégse nézzen ki olyan szakadnak. Miután már tisztára mosta magát is leül az asztalhoz, papírt és pennát vesz elő, hogy a varázslatokat átjegyzetelje rájuk. Már egészen jól belejött az írásba, így gyorsan halad.*




909. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-06-04 14:58:39
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Hallani is felkutatni//

- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem az volt életem legrosszabb éjszakája. *bólint Maydeleine szavaira kicsit lassan, és talán le sem tudná tagadni, hogy lelki szemei előtt ismét lejátszódnak azok a jelenetek, amiket bármennyire is szeretne elfelejteni örökre, pontosan tudja róluk, hogy nem fogja tudni őket soha.
Jól esik neki mindenesetre, hogy kihallani vél együttérzést a másik lány hangjából, ami alapján arra gondol, hogy egyáltalán nem ítélte őt meg rosszul.*
- De tényleg szerencsénk volt, meg hát azért Lau lélekjelenléte is kellett hozzá, hogy megmeneküljünk. És volt velünk egy kereskedő is, ő is sokat segített. *idézi fel még mindig nem túl részletesen, az említett éjszakát, ami nem is volt olyan nagyon régen, mégis annak ellenére, hogy tényleg szörnyű "élmény" és emlék, valahogy mégis úgy érzi, hogy már képes sokkal nyugodtabban és távolságtartóbban beszélni róla, mint azt akár egy, vagy két hattal az előtt meg tudta volna tenni. Talán az általa már ismert varázslatoknak köszönhető, és a megnyugtató tudatnak, hogy távol van a várostól. Ha pedig lesznek még egyszer valahol hasonló zavargások, ő pedig ismét belekeveredik, már nem egy borral megrakott polc alatt bujkálva kell majd átvészelnie az egészet.*
- Más kérdés, hogy a szerencse elég viszonylagos fogalom. Azt hiszem, hogy akkor lettünk volna igazán szerencsések, hogyha nem találjuk magunkat az egésznek a közepén, de hát végül is élünk, szóval tulajdonképpen egy szavam sem lehet.
*Utóbbit már kissé halovánnyal ugyan, de mégis csak mosollyal mondja, amit némiképpen táplál az is, amit Aleimordról hall.*
- Tényleg kicsi a világ. *ért aztán egyet a másik lánnyal* de azt sajnos nem tudom, hogy mikor járt itt utoljára, erről Laut kéne megkérdezned, ha még találkozol vele. Én is csak tegnap értem haza a toronytól, és elég sok időt töltöttem ott, mert kicsit lassabban ment a tanulás, mint reméltem. Bárhogy is, ennyi idő alatt bőven meglátogathatott bennünket. *teszi hozzá a biztonság kedvéért, mert a világért sem jelentene ki olyasmit határozottan, amiben nem biztos. Annyi minden történt amióta hazaért, hogy Launak nyilván nem lehetett ideje elmesélni neki mindent, ami az ő távollétében történt a birtokon, és amúgy is inkább az éppen aktuális teendőkre koncentráltak, amiből akadt bőven.*
- Persze, ha valamit üzennél neki, akkor örömmel átadom. Ahogy én is azt üzenem neki, ha te találkoznál vele előbb, hogy üdvözlöm, és remélem jól megy a sora!
*Minden persze nem lehet tökéletes. Ahányszor Aleimord szóba kerül, nem tud nem gondolni Aleniára, abban azonban már egyre kevésbé reménykedik, hogy valaha is élve viszontlátja őt, mégsem képes teljesen feladni a reményt. Azt valahol ugyanolyan árulásnak, pontosabban majdnem annak érezné, mint amikor félelmében magára hagyta őket, és nem ment velük a lángoló városba vissza, hanem inkább az onnan kifelé menekülő többiek után szaladt. A mai napig csak azért képes legalább félig felmenteni magát ezért, mert meggyőződése, hogy az egyetlen lehetséges és racionális döntést hozta akkor.
Szerencsére Maydeleine köszönete kissé kibillenti elsötétedő gondolataiból.*
- Igazán nincs mit, tényleg! Nem is tartalak fel. Jó éjszakát és majd jó pihenést! *köszön el feleszmélve a kellemetlen múltidézésből.* Nekem is van még írni valóm, te pedig biztos fáradtabb vagy, mint most én. Az én szobám különben itt van, hárommal arrébb. *mutatja meg.* Ha előbb kelnél fel nálam, és nem lennék a konyhában, csak kopogj be, és kelts fel nyugodtan. Akkor reggel! *köszön el végül mosolyogva, és kissé lassú léptekkel ugyan, de határozottan visszamegy a konyhába egy kis ételért és italért.*

//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//

*Amit összeszed be is viszi a többieknek. Szeretne ugyan még velük maradni, de hát nem lehet egyszerre két helyen, ha pedig estébe, vagy éjszakába nyúlóan velük marad és közben még a bor is elnehezíti a fejét, nem fogja tudni összeírni mindazt, amit Maydeleinenak reggelre ígért.
Kicsit így is elkedvetleníti, hogy alvás helyett egyelőre nem kevés munka vár rá egy hosszú nap végén, de hát valamit valamiért. Lehet, hogy most ugyan nem csinálhatja azt, amihez kedve lenne, de hogyha holnap gazdagabb lesz néhány varázslattal, akkor mindenképpen megéri. Főleg úgy, hogy mindezért még a toronyba sem kell visszamennie az ingoványon át.
Azt ugyan nem tudja, hogy milyen beszélgetés, vagy hangulat kellős közepébe sétál bele, de nagyon reméli, hogy mindenki jól érzi magát, és végre Lau is pihen kicsit, ahelyett, hogy egymaga akarna mindent elintézni a ház körül.*
- Sajnos ma estére el kell köszönnöm tőletek. *mondja miután lepakolt mindent.*
- Megbeszéltem az új vendégünkkel, hogy jegyzeteket cserélünk, viszont nekem azok nem nagyon vannak, illetve elég kevés, ezért reggelig kellene csinálnom párat. Ha túl sokáig maradok, akkor félek, hogy nem végzek időben, mert elalszom. De ígértem, hogy mutatok nektek valamit, és szeretném tartani a szavamat. Ez egyszerű kis varázslat, viszont tipikus holdmágia szerintem, mivel a mágiának ez az ága elsősorban a védelemről szól. Nem csak látványos és szép, de véd hidegtől, széltől, esőtől, szóval utazás közben nagyon hasznos tud lenni. Ezüst köpenynek hívják különben, nyilván kitaláljátok majd, hogy miért.
*Miközben próbál összpontosítani a hold számára nagyon kellemes, kedvesen sápadt fényére, majd kimondja a megfelelő szavakat, melegen reméli, hogy a varázslat ezúttal is létrejön, és a többiek is láthatják, amint az mágia tompa fényű, szerinte mégis gyönyörű ezüst köpenyt sző apró teste köré, mint odakint az előbb.
Ezek után papírt és ceruzát vesz magához, és akár sikerült a varázslata, akár nem, mindenképpen elköszön.*
- Jó éjszakát nektek! Remélem mindenkivel találkozom holnap. *köszön el mindenkitől egy valóban őszinte kívánsággal, majd elindul vissza a szobájába, hogy minél gyorsabban és pontosabban papírra vethesse eddigi mágiatudásának legjavát.*


A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.04 14:59:48

A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.

908. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-05-31 08:55:51
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Megfontolt

//Hallani és felkutatni//

*Megerősítést is nyer a megérzése, hogy valóban egy nemes birtokát képezte a ház és a hely, ahol most az istálló és a tó is áll. A nemesekkel történt sajnálatos vagy nem sajnálatos eseményekről is hallott, akkor még Lihanechben élt és örült neki. Nem igazán pozitív vagy éppen negatív a hozzáállása a nemes kérdéshez, van egy, akit nagyon utál van akit nagyon kedvel, így semleges. Még a szemei is kitágulnak, mikor kiderül, hogy a lány és a nő, aki az imént ajtót nyitott neki éppen a lázadás középpontjában tartózkodtak.*
-Tiszta szerencse, hogy nektek nem esett bajotok. Borzalmas élmény lehetett, nem is csodálom, hogy ezek után inkább itt, a városon kívül akartok élni. *Emeli a kezét a szája elé, mintha valami tiltott dologról sutyorognának.*
-Hallottam róla, hogy akkoriban a nemesek itt hagytak mindent, csak hogy megmeneküljenek. *Majd szóba hozza Aleimordot is, akinek az említésére a másik is felkapja a fejét.*
-Milyen kicsi a világ nem? *Mosolyodik el szélesen.*
-Már egy ideje én sem láttam, de eljött meglátogatni a kikötőbe egyszer. *Úgy érzi a lány szavaiból, hogy bizony a férfit itt nem fogja megtalálni, pedig titkon ebben reménykedett.*
-Milyen kedves volt tőlük, ezek szerint mostanában errefelé sem járt. *Tesz egy megállapítást, hátha még valami egyebet is megtud. A városban történt incidensről inkább többet nem kérdez, úgy érzi egy ilyen fiatal lánynak elég megrázó lehetett, az is csoda, hogy már tud róla sírás nélkül beszélni. Nem ismeri persze Lunit, de ilyen típusú lánnyal már találkozott korábban, csak abból tud következtetni*
-Oh..az már régebben volt. *Legyint a házas körbevezetésre tett megállapításra.*
-Mikor a kikötőben találkoztunk már egészen tápláltnak tűnt, ahhoz képest, amilyen sovány volt még, mikor összefutottunk errefelé. *Teszi hozzá, hogy egy kis aggodalmat oszlasson, hiszen mikor először megpillantotta a csupa csont és bőr nemest, még ismeretlenül is aggódott az állapotáért, még ha a rokona lett volna. Ezt követően megnyugtatást kap, hogy a bozontos kutya akivel kinn volt szerencséje találkozni, idebent nem fogja meglepni és, hogy reggelre a lány lejegyzetel neki néhány egyszerűbb varázslat mechanizmust a saját tudástárából.*
-Oh, az nagyszerű lenne tényleg. Én is így teszek, már egészen belejöttem a jegyzetelésbe a toronynál. Aztán reggel átnézzük mi sikeredett. *Csapja össze elégedetten a kezeit, ahogy odaérnek a szobához. Egészen takarosnak tűnik, ahogy az egész házról ez volt a benyomása. Kétségtelen, hogy ahol sok a női kéz ott mindig rend és tisztaság van.*
-Még egyszer köszönöm, az állataim nevében is. *Hajol meg az ajtóban majd besétál, hogy egy rövid pihenés után nekilásson sokszorosítani a megszerzett tudását.*


907. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-05-27 16:23:36
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Hallani és felkutatni//

*Igyekszik elméjében gondosan elraktározni mindent, amit hall, és természetesen nem kerüli el a figyelmét mindaz az ellentmondás aközött, amit még kislányként hallott a hajókról, és a tenger semmihez sem fogható szépségéről, vagy az ott található csodálatos kalandokról, meg aközött, amit nemrég mondott neki a Maydeleine, miszerint nem okos, sőt egyenesen veszélyes dolog egyedül bóklászni a kikötőben. Márpedig bárhogyan is nézi, hajózás és kikötő egymástól elválaszthatatlanok.
Igaz ugyan, hogy saját tapasztalatai szerint egy békés, erdei tisztáson való séta is végződhet tragédiával bármikor, ha a halandónak nincs szerencséje, vagy pedig kegyetlen a sors, (már amennyiben ez a két dolog nem egy és ugyanaz) így végtére is teljesen mindegy. De hát nem véletlenül tanul mágiát. Egy lány, hozzá hasonló fizikummal csak akkor lehet képes megvédeni magát, hogyha jó védő és nem utolsó sorban talán még jobb támadó varázslatokat ismer. Sokkal civilizáltabb is mágiát használni, mint késsel hadonászni, vagy ököllel csapkodva vért fröccsenteni szanaszét, esetleg körömmel karmolni beszakadásig, és véleménye szerint mágiával a túlerő ellen is nagyobb esélye van, mint egyszerű fegyverekkel, vagy akár pusztakézzel. Mert, hogy mi történik akkor, hogyha egy jól felfegyverzett, fegyelmezett fegyveres csapat szemben áll egy gyéren felfegyverzett, de hatalmas tömeggel, arra már látott példát. Lehet, hogy máskor és máshol történhet máshogy is, de ő főleg katonákat látott holtan elterülni, végül pedig életüket féltve és mentve elmenekülni a dühös, gyilkolni vágyó és akaró tömeg elől.
Minden bizonnyal pedig nem ő az egyetlen, akinek Artheniorban azon az éjszakán hasonló tapasztalata volt, végül pedig ez vezetett oda, hogy most itt él egy egykori nemes, egykori birtokán a társaival.*
- Igazából nem tévedtél sokat, sőt, semennyit sem tulajdonképpen. *mosolyodik el, bár ezúttal csak halványan, mivel a válasz amit meg szeretne fogalmazni, meglehetősen rossz emlékeket kelt benne, főleg, hogy sokadszorra is felidézte magában azt a bizonyos felejthetetlen estét és éjszakát.*
- Ez tényleg egy nemesi birtok, pontosabban valaha tényleg egy nemesnek a birtoka volt, ő adta el nekünk, amikor elhatározta, hogy eltűnik Artheniornak még a környékéről is. Tudod, ha már korábban említetted a Kikötőt, hogy nem tanácsos egyedül mászkálni arrafelé, sajnos néha azért Athenior is elég veszélyes hely tud lenni. Jó sokan megcsömörlöttek az ottani élettől egy időben. Pont, amikor én is és Lau is ott éltünk mindketten, akkor gyújtottak fel és romboltak le ott egy egész lakónegyedet, és véletlenül mi is a közepébe keveredtünk az egésznek. Nem úgy értem persze, hogy részt vettünk benne, inkább igyekeztünk gyorsan eltűnni a környékről is, de nem volt egyszerű. Lau nélkül nem is sikerült volna, de szerencsénk is volt, többször is. Először, amikor túléltük, másodszor pedig amikor a városba visszatérve pont azzal a nemessel akadtunk össze, aki éppen vevőt keresett erre a házra és a birtokra. *meséli el megint csak az egyszerűsített változatát a történteknek, a lényeg mindenesetre mindenképpen benne van szerinte.
Lehet, hogy túl könnyen fogad a bizalmába idegeneket, mindenesetre úgy érzi, hogy nincsen semmi oka nem megbízni a másik lányban, ráadásul amúgy is csak a múltról mesél, amin pedig már nem változtathat senki, még az istenek sem, már amennyiben léteznek egyáltalán.*
- Aleimord? De furcsa! *kapja aztán fel a fejét, és ismét elmosolyodik, annak ellenére is, hogy a Maydeleine által megemlített elf sem feltétlenül csak kellemes emlékeket kelt benne. Mégis nagyon örül, hogy hallhat róla valamit.*
- És egyben nagyon érdekes véletlen. Örülök, ha jól van. Tudod, távoli rokonom, a szülei a másod unokatestvérei az édesanyámnak. Amikor a városba kerültem, akkor ő és a húga fogadtak be magukhoz, és egy darabig náluk éltem, még mielőtt Lauval először az ő szülőfalujába, végül pedig ide keveredtünk. *mondja. Ez is persze megint csak egy durván leegyszerűsített változata a történteknek, de hát mindent tényleg nincs is értelme elmesélni, ha pedig megtenné, ahhoz legalább egy fél este kellene, néhány perc aligha lenne elegendő rá. De azért van másik oka is, amiért nem beszél. Bármennyire is sikerült már rövid idő alatt megkedvelnie Maydeleinet, úgy érzi, hogy felesleges terhelnie őt saját történetével, legalábbis azzal, amit nem csak leegyszerűsítve és nagy vonalakban ad elő. Valahogy érzi, hogy neki is meg lehet a sajátja, ami jó eséllyel szintén legalább annyira nem vidám, mint az övé.
Különben sem lehet folyton a múltat emlegetni. Végtére is itt lehet, él, végre tud néhány igazán hasznos varázslatot, most még édesanyja is itt van vele, nem is beszélve Lauról és a nyulairól, a múlt fényében ennél többet igazán nem kívánhat a jelennel kapcsolatban magának.*
- Amikor legutóbb találkoztam vele, akkor nem volt éppen a legjobb állapotban, de, ha azt mondod, hogy itt él a környéken, és körbevezetett egy házban, akkor már biztosan sokkal jobban érzi magát, ennek pedig nagyon örülök. *mondja, és most minden bizonnyal látszik rajta, hogy tényleg örül.* Remélem egyszer majd hozzánk is benéz valamikor, ha tényleg itt lakik ő is a környéken valahol. Ami pedig azt illeti ez itt tényleg elég színes egy társaság, de én pont ezért szeretem. Senki sem tud elég fura lenni ahhoz azt hiszem, hogy igazán kilógjon a sorból. *fogalmazza meg a távoli rokonával kapcsolatos mondatok utániakat főleg félig már csak magának.
Bármennyire szeretne viszont még ezek után tovább és sok mindenről beszélgetni a lánnyal, rájön, hogy nyilván valóban fáradt lehet egy hosszú utazás után, ezért nem erőlteti a dolgot.*
- Nos, ahogy gondolod, de semmiség lenne tényleg. Reggelre pedig leírom, amit tudok. Azért, ha az éj közepén mégis megéheznél, gyere ki nyugodtan, és keress magadnak valami ételt a konyhában. Itt nyílik a végéből a kamra. Nem kell aggódni, mert Árnyék nem jöhet be a házba, de így most már, hogy ismer, nem fog megugatni, vagy morogni rád egyébként sem. Köztünk szólva, amúgy is szerintem csak a szája nagy, valójában nyúllelkű egy állat, nem hiszem, hogy valaha képes lenne bántani bárkit. Talán tényleg csak akkor, ha valamelyikünk élete komolyan veszélyben lenne. *mondja, majd gondolkodik hangosan, mivel pedig nem szeretne túl erőszakos vendéglátó lenni, teljesíti is vendégük kívánságát, és megfogva egy gyertyát el is kezdi neki mutatni az utat a szobája felé, ami a konyhától nincs is túlságosan messze.*



906. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-05-27 13:33:04
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Megfontolt

//Hallani és felkutatni//

*Valóban, ahogy végig gondolja a dolgot, ő sem igazán tudja elképzelni a lányt a kikötőben kóvályogni. Mert valószínű ha egyedül merészkedne arra elég gyorsan körbe véve találhatná magát, majd egy hajón, amire nem a saját akaratából szállt fel.*
-Érdekesnek, érdekes, teljesen különbözik Artheniortól, azonban pont ezért is veszélyes, nem szabad egyedül bóklászni arrafelé. *Jegyzi meg, mert azt nem szeretné, hogy a lány az említett helyben csak az izgalmas kalandot lássa és az újdonság varázsát, mindenképpen figyelembe kell vennie az érme másik oldalát is. Ha hallaná, ami a másik lány fejében következtetés címén felmerül bizony jót mosolyogna rajta, bár nem feltétlen mondaná rá, hogy nem úgy van. Bizonyos tekintetben egy kísérleti patkány is egy „szigeten” él, amíg korlátozva van a helye, hova mehet és hova nem. Így ő is be volt zárva egy hatalmas épületbe, ami neki a világot jelentette akkoriban. Továbbá nagy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázza, hogy a szintén olvasott társasága sincs olyan információ tudatában, hogy a mágia vonzana bármiféle élőlényt is. A lány felvetése egy kicsit elgondolkodtatja. *
-Még akár mágikus lény is lehet. *Von vállat.*
-Valaki biztos tudja miféle, de én csak úgy kaptam, minden hozzáfűzött magyarázat nélkül. Egyáltalán nem buta gondolat, ezt verd ki a fejedből. Amilyen furcsa és titokzatos világban élünk, még bármi igaz lehet. *Von vállat, immár, hogy megismerkedett a mágia egy alapabb szintjével, szinte egyre több minden válik lehetővé azok közül, amelyeket sose hitt, hogy véghez vihet egymaga. Majd megegyeznek, hogy míg ő a dolgát teszi és kiszolgálja az állatokat az istállóban addig a lány is teszi a dolgát. Mikor visszaér Luni már ott ácsorog a konyhában. Itt választ kap arra a kérdésére, ami már ideérkezése óta foglalkoztatja, hogy hány ember kell egy ekkora ház fenntartásához? ~Szóval közösen vették meg. ~*
-Én pedig végig azt hittem, hogy ez egy nemes birtoka. *Mondja halkan, eddig még csak olyat látott.*
-A közelben van is egy másik ilyen ház, amiben jártam is, Aleimord vezetett körbe, bár azt már jó ideje nem lakják. Ő is errefelé él valahol, legutóbb legalábbis azt mondta. *A végét már csak úgy maga elé merengve mondja. Van benne egy kis reménykedés, hátha a lány ismeri a nemest és meg tudja mondani merre találja, ha már itt van talán meglátogathatná. Végig hallgatja a lány felsorolását, amit bizony elég részletesnek talál.*
-Egy tó? Az csodálatos lehet. Egy orvos is és egy tündér? Micsoda színes társaság, azt nem lehet mondani, hogy az ember nem illik bele, mert minden van. *Mondja kedvesen mosolyogva, őszintén a kirekesztést nem is igazán szereti, bár az orkoktól tudat alatt is tart egy kicsit, a régi rémmesék nem múlnak el nyomtalanul, de ezúttal ilyet itt nem talál úgy fest.*
-Nagyon kedves tőletek, hogy ilyen nyitottak vagytok a vándor erre tévedők irányában. Még egyszer szeretném megköszönni a vendéglátást és a jegyzet cserét már én is nagyon várom. Viszont, ha édesanyád is pont most van itt nálad, nem szeretném megzavarni a családi összejövetelt. *Mondja kicsit csalódottan, bár ha az ő anyjáról lenne szó, bizony bárkit félredobna, hogy egy estén át beszélgethessenek.*
-Ha megmutatod a szobám le is pakolnék. *Nem igazán éhes, inkább csak fáradt az utazás miatt.*
-De másra nincsen szükségem, egy falat se menne le, nagyon figyelmes tőled mindenesetre. *Utasítja vissza udvariasan a felajánlást.*



905. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-05-27 12:48:34
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Hallani és felkutatni//

*Úgy látszik, hogy Maydeleinenak egyáltalán nincsen kifogása továbbra sem a társasága ellen, mi több még egy kedves mosollyal is megajándékozza őt, ennek pedig nagyon örül. Ugyan lassan már kezd hozzászokni ahhoz, hogy amióta elhagyta első otthonát, mások leginkább kedvesek vele, vagy legalábbis nem úgy néznek rá, mint aki puszta létezésével meg merészelte zavarni az ő becses köreiket, ettől még minden egyes alkalommal jó érzés számára, hogyha hasonlót tapasztal.
Az is eltölti némi megkönnyebbüléssel, hogy úgy tűnik a másik lányt nem zavarja különösebben, ha kicsit jobban megered a nyelve, így ilyen téren sem kell feltétlenül visszafognia magát, hogyha később úgy alakul, hogy szóba kerül valami, amiről sokat beszélhetne.
A lány következő szavaira mindenesetre nem nagyon tud mit mondani.*
- A kikötő. Szinte semmit sem tudok róla, *jegyzi meg kicsit tűnődő hangon* bár ismerek olyanokat, aki jártak már arra. Biztosan érdekes hely.
*A kikötőről mindenesetre bármennyire is keveset tud, úgy érzi, hogy ez az elejtett megjegyzés elég sok mindent megmagyaráz a számára. Maydeleine nyilván valamiféle szigetről érkezhetett, ahol a kutya, ami náluk teljesen közönséges és elterjedt állat, valamiért ismeretlen, mint ahogyan errefelé az óriás szitakötő. Ebbe a témába mindenesetre nem megy mélyebben bele, bármennyire is kíváncsi arra, hogy helyesen következtetett-e, avagy sem, mivel ő maga sem biztos benne, hogy örülne annak, ha szülőfalujáról kellene mesélnie. Ki tudhatja, hogy kinek miért kell elhagynia az otthonát, nyilván nem mindenki puszta kalandvágyból teszi, ahogyan neki is kényszer volt annak idején.
Azt sem bánja, hogy a fénygömb eltűnik, örül, hogy láthatta, és hogy olyan szerencséje volt, hogy ezúttal egy másik mágussal hozta össze a sors.*
- Nem, nem hallottam, vagy olvastam ilyesmiről, legalábbis a Mágustoronyban nem, de hát én csak a holdmágiában mélyedtem el jobban, a többiről legjobb esetben is csak elég felületes meg általános ismereteim vannak, ezért jutott eszembe, hogy akár ez is lehet az ok, de attól tartok buta egy gondolat volt. A szülőfalumban ugyan azt beszélték, hogy mivel a tündérek maguk is mágikus lények, más mágiája is vonzza őket. A te útitársad pedig szintén akár mágikus lény is lehet első ránézésre, ezért gondoltam, hogy talán ebben az esetben is ez a helyet. De persze könnyen lehet, hogy ez a tündéres dolog is csak falusi babona, nem tudom, mifelénk sok mindenben hisznek, amiben máshol nem. *igyekszik megmagyarázni, hogyan jött a gondolat, miközben saját szavain is meglepődik kicsit, hiszen már elég régóta eljött otthonról, soha nem is tervez visszatérni oda, mi több ezt a házat érzi már az otthonának, mégis még mindig képes a "mifelénk" szót használni akkor, ha szülőfalva szóba kerül.*
- Jó ötlet. Én sajnos keveset jegyzeteltem, de valamennyit azért igen, és viszonylag gyorsan le tudok írni sok mindent. *mondja aztán a lány újabb felvetésére.* Elég friss még az emlék, így sokkal könnyebb. Szinte még mindig előttem vannak azok a könyvek és a sorok. *teszi hozzá, és saját megítélése szerint ez talán kicsit fáradtan hangzott, amit nem is csodál. Izgalmasnak hangzik a mágiatanulás, de leginkább olvasással jár, olvasással, és még annál is több olvasással, amibe hosszabb távon azért elég rendesen bele lehet fáradni. Vele legalábbis ez történt a toronyban.*
- Persze, menjél csak, egy kicsit addig én is teszem a dolgomat. *mondja, miután Maydeleine elindulna az állatairól gondoskodni.* Itt találkozunk akkor.

//Szarvasligeti estek – 1. felvonás//

*Ameddig Maydeleine az állatairól gondoskodik, ő addig gyorsan visszamegy a konyhában összeszedett étellel és itallal a többiekhez, hiszen eredetileg azért jött ki, hogy ebben segítsen Launak. Nem szeretné cserben hagyni sem őt, sem pedig a benti kisebb társaságot. Miattuk amúgy is kissé lelkiismeret-furdalása van, hiszen megígérte nekik, hogy mesél, és hogy mutat valamit abból, amit tanult. Igaz mesélni már mindent elmesélt, amit csak tudott, ettől még legalább egy varázslattal adós. Reméli mindenesetre, hogy nem késik le semmiről, és nem ér gyorsabban véget az este, mielőtt ő megbeszélne új vendégükkel mindent, amit meg szeretne vele beszélni.
Az ezüstköpenyt mindenesetre leveszi magáról mielőtt belépne, végtére is arról volt szó, hogy előttük fog varázsolni, nem pedig arról, hogy már kész varázslatot mutat nekik, legalább ennyiben tartja magát a korábban adott szavához.*
- Kérlek bocsássatok meg nekem! *mondja nekik, miután belép.* Egyelőre csak kis ételt és italt hoztam még. Pont jött egy lány ameddig kint voltam, szállást kért itt éjszakára, és kiderült róla, hogy ő is mágus. Szeretnék vele beszélni, hátha értékes tapasztalatokat cserélhetünk, vagy akár tanulhatok tőle valamit.
*Reméli, hogy mindezt a magyarázatot senki sem fogja rossz néven venni tőle, és megértik, hiszen talán hasonló esetben ők sem tennének másként, a hozott ételeket és italokat mindenesetre lerakja, vár kicsit, és csak utána siet vissza a konyhába.*

//Hallani és felkutatni//

*Talán éppen időben ér vissza, de hát szinte szaladt, így tőle szokatlan módon sápadt arca ki is van pirulva egy kissé.*
- Dehogy, még csak az kéne! Kevesen lennénk ketten ide, azt hiszem. *mosolyodik el aztán Maydeleine kérdésre, miszerint ketten élnek-e itt, aztán legjobb tudása szerint elkezdeni legalább nagyjából felvázolni a helyzetet.*
- Lau és én a városban ismerkedtünk össze *mondja* mármint Artheniorban. *teszi hozzá az utóbbi szavakat a biztonság kedvéért, hiszen sejti, hogy nem feltétlenül mindenki számára Arthenior "a város" mint neki.*
- És a többiekkel is ott találkoztunk össze nagyjából, azok közül, akik itt élnek most velünk.
Akkoriban, amikor idejöttünk elég sokan vágytak kifelé a városból, ezért összedobtuk minden pénzünket, ami volt és közösen vettük meg ezt a házat, a hozzá tartozó birtokkal együtt, így igazából nincs is tulajdonosa, pontosan mindannyian azok vagyunk, akik itt élünk. *mesél tovább, erősen leegyszerűsítve a történetet.* Van egy szép szobája mindenkinek, van ez a konyha, van egy nagyobb helyiség, ott most is kisebb társaság gyűlt össze, nekik vittem még ételt és italt az előbb. Van egy szép tavunk és tűzrakónk is, nagyjából önellátóak is vagyunk itt, legalábbis vannak állataink, így nem kell mindent megvennünk, amire szükségünk van, szóval körülbelül minden meg van itt, ami kell. Most is amúgy van itt Laun, rajtad és rajtam kívül egy elf orvos és a tanonca, aki pont ma költözött be, egy tündérlány, édesanyám is itt van éppen vendégségben nálam, és van itt még egy fél-elf lány is, akit szintén a városból ismerünk, ő pedig éppen ma ért haza, mert valami dolga volt máshol, szóval elég színes társaság, remélem nem hagytam ki senkit. És még nincs is itt mindenki, aki itt lakik. *jut eszébe Thim.* De van még szabad szobánk, szóval nem, nem zavarsz egyáltalán, sőt én kifejezetten örülök. Nem nagyon számítottam arra, hogy a közeljövőben beszélhetek másik mágussal. De különben is, általában szívesen látjuk a vendégeket. De még, ha nem látnánk szívesen, akkor sem hagynánk, hogy kint bolyongj, vagy aludj éjszaka a környéken, ha mágus vagy, ha nem. Igaz ez nem éppen egy veszélyes vidék, de hát sosem lehet tudni. *mosolyog végül ő barátságosan, remélve, hogy ennyivel tényleg meggyőzi a másik lányt arról, hogy egyáltalán nem zavar.*
- Most, hogy az útitársaidról már gondoskodtál mi a helyzet veled? Nem ennél, vagy innál valamit? *kérdi ezek után végül.*



904. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-05-26 08:29:31
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139

Játékstílus: Megfontolt

//Szarvasligeti estek – 1. felvonás//
//YIlanda szobája//

*Nem igazán bírja a gyomra a kialakuló furcsán negédes hangulatot, amit a szőke elf még tetéz is. ~Mint egy gyerekmegőrző… ~ De ezek a gyerek méretű teremtmények legalább tudnak magukra vigyázni és önállóan megkeresni a betevő falatot. Csak remélni tudja, hogy a városban is minden rendben.*
-Intath … mester. Cöh... Új segéded van? Itt fogtok trancsírozni a pincében? *Kérdez rá, miközben feláll a helyéről.*
-A városban voltam, a nemesi rezidencián dolgoztunk. Most is inkább lennék ott, mint itt. Ne nyomorgasd már szegény kölköket, ugye tudod, hogy csak kicsit, de már nem gyerekek? *Tesz fel egy kérdést, amire igazából nem is vár választ.*
-Hát ha Angu nincs, akkor nincs. Lau meg, ha keresne akkor a szobámban vagyok. *Hagyja meg az ott lévőknek, majd távozik a köreikből, ahogy az imént már említette, a szobája irányába, ahol már minden egyes tárgyon szépen megült a por, így kezdheti az egészet egy nagy takarítással.*



903. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-05-25 07:41:02
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Megfontolt

//Hallani és felkutatni//

*Miközben a lány a létrejött varázslat miértjén morfondírozik, neki csak azon jár az esze, hogy esetleg másfajta ruhákat is tudnának-e ebből a lélegzetelállító anyagból varázsolni. Mégiscsak nőből van, így szereti szépet, az álláspontjuk is egyezik, határozottan valami gyönyörű dolog jött létre. Ezt követően ő is próbára teszi a saját elsajátított tudását és nem csalódik, a fénygömb valóban megmutatja magát. Meg is könnyebbül de rendesen, hiszen micsoda szégyen lett volna ezek után, ha neki nem jön össze a dolog.*
-Köszönöm. Gondoltam jól jöhet még, ha esetleg egy sötétebb helyen kell átkeljek. A kikötő környékén nem árt, ha van egy ilyen kéznél az embernél. *Mondja kedvesen mosolyogva. Nem is tenné tovább próbára a szerencséjét, meg a másik látását, be is csukja a tenyerét, hogy a fénygömb semmivé legyen.*
-Talán ennyi elég is volna. Amúgy egyáltalán nem nehéz megtanulni, szerintem neked is menne. *Majd a szó ismét a furcsa kinézetű sárkánylégyre terelődik és úgy érzi, hogy a lány hangjában talán akad egy kevés félelem is.*
-Neeeem. Semmi ilyesmiről nincsen szó, nem a mágia miatt van. Nyertem. Mivel pedig tőlem kap enni, így engem követ, ennyire egyszerű a dolog. *Mondja a halántékát dörzsölgetve, még az kéne, hogy a varázslástól furcsa lények kezdjék el követi az ember az erdőben. Bár, hogy ha jobban belegondol, talán szöget is üt a fejében ez a félelem, de próbálja gyorsan elhessegetni.*
-Vagy esetleg te hallottál már ilyenről? Mármint, hogy a mágia miatt furcsa lények merészkedtek elő? *Néz nagy szemekkel a lányra, miközben a konyha felé tartanak. Odabent magához vesz néhány almát a sárkánylégynek, a ló meg majd kap azt, amit az istállóban ma este szervíroznak.*
-Amúgy a toronynál nagyon sokat jegyzeteltem, én azokból szoktam tanulni és gyakorolni is. Így nem kell folyton ott legyen, ahol a könyv is. Elég cipelni valóm akad a nélkül is. Egy pillanat és visszajövök csak lerendezem őket. *Mondja, majd kisiet a két állathoz, nagy ívben kerülve a kutyát, hogy megejthesse az etetést és az istállóztatást. A lény már megszokta, hogy a paripával van egy légtérben, talán már kedveli is annyira, hogy ne mozduljon mellőle. Miután pedig mindenkinek kiosztotta a jussát visszatér a házba, pont oda, ahol a lányt az imént hagyta, a konyhába.*
-Milyen szép tágas ez a ház, ketten laktok itt? *Kérdez rá, bár ezt erősen kétli azért.*
-Biztosan nem zavarok?



902. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-05-24 11:07:50
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Hallani és felkutatni//

- Sikerült! *mondja nagyon boldogan, és persze megkönnyebbülten is. Ritkán szokott úgy igazán fellelkesülni, de most igazság szerint nagyon nehezére esik nem ugrálni örömében, ahogyan végigpillant apró testén és ezüst köpenye kicsit olyan, mintha magába a holdfénybe burkolózott volna bele. Ezüstösen ragyogó fénye ugyan erősebb és harsányabb, mint a hold szelíd, barátságos sápadtsága, mégis nem tudja nem észrevenni a párhuzamot közöttük, ráadásul, bárhonnan is nézi, mindenképpen a hold erejét használja, pont úgy, ahogyan arra már egész kislány korától fogva vágyott, azóta, hogy először töltött esténként, vagy éjszakánként hosszú órákat azzal, hogy a holdat és a csillagokat bámulta a kertjükből, vagy valamelyik tisztásról.
Ilyen érzés hát mágiát használni, kicsit mintha több lenne önmagánál, mint eddig volt, és ha jobban belegondol akkor mindezzel nem is áll messze a valóságtól, hiszen éppen az imént növesztett puszta akaratával és egy kis koncentráció és mana árán a teste köré még egy réteget; egy burkot, ami elválasztja és megvédelmezi a külvilágtól. Na persze fegyverektől nem védené meg, de kezdetnek éppen megteszi az is, hogy az időjárás viszontagságaitól megoltalmazza őt.
Tudja, hogy létezik nem egy olyan varázslat is, ami már sokkal több mindentől véd, és egyszer meg fogja majd tanulni azokat is, most azonban ennek az egy, egyszerű kis varázslatnak is úgy örül, mintha éppen a hold mesebeli tájain sétálgathatna az ott élő, a világ összes létező színében pompázó nyulak között.*
- Köszönöm! Szerintem is gyönyörű. *mondja aztán kicsit zavarban, végtére is nem feltétlenül az ő érdeme, illetve csak annyiban az övé, hogy egyáltalán sikerült létrehoznia az általa kívánt varázslatot, a köpeny maga ettől még nyilván minden máguson pont ugyanúgy néz ki, ahogyan most rajta. Mégis valóban gyönyörű. Meg is érti a másik lány ösztönös mozdulatát, el is mosolyodik rajta, és bár idebent nincsen sem eső, sem szél, sem pedig hideg, egyelőre nincs is kedve levenni a magára bűvölt mágikus ruhát.
Aztán természetesen, amikor Maydeleine felajánlja, hogy mutat valamit az általa ismert varázslatok közül, nem tiltakozik, hanem nagyon is kíváncsian figyel.*
- Persze, mutasd csak, nagyon kíváncsi vagyok! *hadarja gyorsan, hogy még befejezhesse a mondatot az előtt, hogy a másik lány megpróbálná megidézni saját varázslatát, mivel nem szeretné őt zavarni az összpontosításban. Ezek után egyáltalán nem is csalódik várakozásaiban.*
- Ó, káprázatosan szép ez is. *ámul el teljesen őszintén, és szintén tesz egy ösztönös mozdulatot, hogy megérinthesse a fényt, de végül inkább visszahúzza a kezét.* És szintén nagyon hasznos. *teszi hozzá, mert nagyon is el tud képzelni olyan helyzetet, amikor szüksége lehet hasonló fénygömbre, akár azért, hogy a sötétben lásson, akár azért, mert veszélyben van, és másoknak kell meglátniuk őt.
~ Ne már, hogy most is ilyen gondolataid vannak! ~ korholja is magát ezért, és egy ezüstköpennyel a testén, Maydeleine szintén mágikus világító gömbjének a fényében igazából nem is esik olyan nagyon nehezére sokkal pozitívabb fényben látni a jövőt és a világot, mint máskor.*
- Ha van kis időd, úgy értem, hogyha nem szeretnél lepihenni rögtön, akkor nincs kedved velem jönni a konyhába? Úgy is ott lenne dolgom, és egyébként is jobb, mint itt álldogálni. Ott kicsit kényelembe helyezhetnéd magadat, ha pedig éhes vagy, csinálok gyorsan valami ételt. *mondja, miközben lelkesedését továbbra is nehezen tudja leplezni. Kérdései is lennének a nap és tűzmágiáról és Maydeleine által ismert konkrét varázslatokról is, és természetesen azt sem bánná, ha tanulhatna valami újat, de hát nem szeretné, ha a másik lány tolakodóan kíváncsinak tartaná. Reméli mindenesetre, hogy nem túlságosan fáradt, ezért elfogadva az ajánlatát követi őt a konyhába, így pedig kicsit jobban megismerheti.*
- A barátodat amúgy merre szedted össze, vagy hogyan? Esetleg ő kezdett követni? Talán a mágia vonzza a hozzá hasonló lényeket? *kérdi mindenesetre még előtte teljesen őszinte érdeklődéssel, mert úgy érzi, hogy ezt mindenképpen tudnia kell már most.
Bár inkább csak udvariasságból mondta a különös kísérőről, hogy aranyos, - igaz a maga módján tulajdonképpen tényleg szép, - attól még nem lenne jó, ha mondjuk hamarosan mellé is szegődne hasonló úti, vagy lakótárs. Bár talán meg tudná szokni, ha nem gondolna folyton arra, hogy egy túlfejlett szitakötővel él együtt, ettől még továbbra is inkább egy macskára, és egy szamárra vágyna, mint egy hatalmas bogárra. Mind a kettő nagyon hasznos, és nem utolsó sorban okos és szeretgethető.
Ha minden jól megy, akkor Maydeleine válaszát már a konyha felé vezető nem túl hosszú út alatt hallgathatja meg. Az a gondolat ugyan még felmerül benne előtte, hogy talán butaságot kérdezett, hiszen semmi olyasmit nem olvasott, vagy hallott a mágiáról, amiből logikusan következne az, hogy egyszer akár még egy óriás szitakötő is követheti bármerre is jár, de hát olyan nagyon sok dolgot nem tud még mindazokról a dolgokról, amelyekről mindenképpen tudni szeretne, hogy akár még ez is elképzelhető.
Bárhogy is, ha minden jól megy, akkor nem csak erre az egy kérdésére kapott válasszal lesz okosabb ma este.*

A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.24 11:13:55


901. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-05-21 10:14:01
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Megfontolt

//Hallani és felkutatni//

*Az ajtó mögött kicsit jobban megbújó teremtésre téved a tekintete. ~Egy kicsit emlékeztet Nalára. ~ Bár a lány egyértelműen nem tündér, de a vonásai finomak és a magassága sem emlékezteti elf felmenőkre. Így érthető a félénk visszahúzódás, ha még csak fiatal gyerekről van szó, viszont a hegyes fülek némiképpen megzavarják az összképet, amik előkandikálnak a fekete hajzuhatag alól. Majd érkezik a visszafogott megállapítás, mi szerint a sárkánylégy ezen paraméterek alapján már az aranyos kategóriába esik. A jobb oldali szemöldöke felugrik a meglepettségtől a homlokára.*
-Aranyos? Szerintem ez így erős kifejezés, bár én minden bogártól ódzkodom, de azt hiszem megszoktam már, hogy körülöttem van. Viszont, ha reggel őt látnám meg először, mikor kinyitom a szemeim… biztos sikítás lenne a vége. *Mosolyog jót a feltételezett szituáción. Majd ismét jön a következő meglepő tény, minthogy csakis ő itt az egyetlen mágus, ez a fiatal lány. ~Túl nagy ez az épület, hogy csak ketten lakjanak itt. ~ De a kérdésével nem akar tolakodónak tűnni, így még kivár.*
-Ez igen! Nem semmi lelkesedés. *Teszi hozzá, miután Luni elmondja, hogy meg akarja tanulni az összes létező varázslatot. Majd kínálkozik a remek alkalom, hogy lásson egy más által elsütött varázslatot is.*
-Igen, én is magamban szeretek próbálkozni, míg biztosan nem megy. Mert kell ám a gyakorlás, csak úgy lehet igazán jó az ember ebben. *Teszi hozzá, teljesen megérti a lány felvetült aggodalmát. Nem igazán zavarja, hogy kicsit jobban megnyílik a lány neki, mert a varázslatra nagyon kíváncsi, az meg, hogy esetleg még meg is tudná tanulni, egészen tűzbe hozza a gondolat.*
-Lássuk, lássuk, csak nyugodtan… *Legyintget a kezével a levegőben, hiszen tudja, hogy sok tényezőtől függ, hogy sikerül-e egy varázslat és neki az sem fontos hányszor ugrik neki a lány, viszont látni azt szeretné. Lélegzet visszafojtva áll az ajtóban és nyújtogatja a nyakát, majd úgy dönt egy halk lépést azért tesz beljebb, hogy jobban lássa mi történik. A mormolás után valami fényszerű dolog telepszik a lányra, ami igazán szép, mintha fényes pókhálóból lenne szőve.*
-Ez gyönyörű… *Nyúlna is oda, bár úgy sejti, lehet akkor elrontana mindent, ha meg akarná érinteni, így nem teszi.*
-Én is hadd mutassak akkor egyet. Remélem menni fog, sokat gyakoroltam, most kiderül mennyire biztos. *Lép kijjebb, a kapun kívülre, mert ha valami rosszul sül el, nem akar semmiben kárt tenni.*
-Egy fénygömb azt hiszem látványos lenne… *Gondolkodik, majd nekilát megidézni azt.*


A varázsló felfele kinyitja tenyerét, melynek hatására abban egy világító gömb jelenik meg. A gömb minden nem mágikus sötétséget bevilágít harminc lépéses környezetben. A hatás addig tart, míg a varázshasználó felfelé, nyitva tartja a tenyerét.

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1374-1393