Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 53 (1041. - 1060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379
1060. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-01 13:58:56
Üzenet elküldve: 2022-03-01 13:58:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
* A kék köpenyes férfi elég visszahúzódónak tűnik neki, ám most nem azért van itt hogy ezt megoldja. Inkább csak leül a kínált helyre és arra koncentrál, ami most neki fontos. Nagy szerencséjére úgy tűnik mégis sikerül megszereznie azt a fránya italt.*
-Ha Luni ennyire bízik benned, nekem sincsen okom kételkedni. *Ahogy pedig a beszélgetésből le tudja szűrni, a szőke hajú elf igazán kedves és barátságos természet.*
-Oh... én nem kérek sokat, a városban ma már ettem, továbbá a ló is jobban szeret ha nem vagyok tele. * Mondja a zavar jeleivel az arcán.*
- A vacsora után, akkor elrendezhetjük a dolgot? A meghívást pedig köszönöm, de ki kell aludjam magam. Mert bizony a kikötői út is veszélyes volt, de az ingoványban is kell az éberség. * Jegyzi meg, majd ahogy megkapja a tányérját neki is lát enni.*
-Igazán kellemes fűszerezésű. * Jegyzi meg, hogy valami kedveset is mondjon, ha már estére befogadták. Egészen más aromájú az étel, mint amit megszokott, de meglehetősen üdítő is ez az élmény.*
* A kék köpenyes férfi elég visszahúzódónak tűnik neki, ám most nem azért van itt hogy ezt megoldja. Inkább csak leül a kínált helyre és arra koncentrál, ami most neki fontos. Nagy szerencséjére úgy tűnik mégis sikerül megszereznie azt a fránya italt.*
-Ha Luni ennyire bízik benned, nekem sincsen okom kételkedni. *Ahogy pedig a beszélgetésből le tudja szűrni, a szőke hajú elf igazán kedves és barátságos természet.*
-Oh... én nem kérek sokat, a városban ma már ettem, továbbá a ló is jobban szeret ha nem vagyok tele. * Mondja a zavar jeleivel az arcán.*
- A vacsora után, akkor elrendezhetjük a dolgot? A meghívást pedig köszönöm, de ki kell aludjam magam. Mert bizony a kikötői út is veszélyes volt, de az ingoványban is kell az éberség. * Jegyzi meg, majd ahogy megkapja a tányérját neki is lát enni.*
-Igazán kellemes fűszerezésű. * Jegyzi meg, hogy valami kedveset is mondjon, ha már estére befogadták. Egészen más aromájú az étel, mint amit megszokott, de meglehetősen üdítő is ez az élmény.*
1059. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-28 18:19:25
Üzenet elküldve: 2022-02-28 18:19:25
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*Luninari mögül előbújva köszönti az elfet és a másik férfit. Bár a kézcsók miatt nagyon pironkodik, hiszen meg sem tudta mosni úttól poros pracliját. Ámbátor úgy tűnik, hogy ez a tény a doktort nem rázza meg nagyon. Kedvesen mosolyog rá s szavaira is bólint, miszerint nem vállalja túl magát.*
- Rendben, de azért igyekezni fogok.
*Csak hozzá teszi még halkan, s míg a bemutatkozás vége lefolyik, ő újra eltűnik Luninari mellett. Neki hála, sikerül végre kezet mosnia, és még az arcát is áttörli. Így jobban érzi már magát és leül az asztalhoz. A székkel úgy helyezkedik, hogy könnyen elérje, amit kell. Mégis csak ő a tökmag az asztalnál. Aztán a bemutatkozások között ő is elmondja körvonalakban azt, amit róla tudni érdemes.*
- A tóvidék környékéről származom, a fenyvesek határáról. Egy gazdag elfnél dolgoznak a szüleim, és én is ott nőttem fel. Sokféle állatot tartott, azoknak a gondozásában segítettem leginkább. De nem szerettem azt, hogy a haszon kedvéért tartotta csak őket. Így inkább eljöttem, világot látni és dolgozni persze. Szerencsém, hogy erre vezetett az utam.
*Jó étvággyal fogyasztja a levest, finom ízű és laktató is. Ám amikor Luni a szalonnasütést emlegeti, szinte elsőként nyújtja apró kezét.*
- Én szeretnék! Megfürdöm és átöltözöm, utána segítek. Szeretek szabadban sütögetni.
*Luninari mögül előbújva köszönti az elfet és a másik férfit. Bár a kézcsók miatt nagyon pironkodik, hiszen meg sem tudta mosni úttól poros pracliját. Ámbátor úgy tűnik, hogy ez a tény a doktort nem rázza meg nagyon. Kedvesen mosolyog rá s szavaira is bólint, miszerint nem vállalja túl magát.*
- Rendben, de azért igyekezni fogok.
*Csak hozzá teszi még halkan, s míg a bemutatkozás vége lefolyik, ő újra eltűnik Luninari mellett. Neki hála, sikerül végre kezet mosnia, és még az arcát is áttörli. Így jobban érzi már magát és leül az asztalhoz. A székkel úgy helyezkedik, hogy könnyen elérje, amit kell. Mégis csak ő a tökmag az asztalnál. Aztán a bemutatkozások között ő is elmondja körvonalakban azt, amit róla tudni érdemes.*
- A tóvidék környékéről származom, a fenyvesek határáról. Egy gazdag elfnél dolgoznak a szüleim, és én is ott nőttem fel. Sokféle állatot tartott, azoknak a gondozásában segítettem leginkább. De nem szerettem azt, hogy a haszon kedvéért tartotta csak őket. Így inkább eljöttem, világot látni és dolgozni persze. Szerencsém, hogy erre vezetett az utam.
*Jó étvággyal fogyasztja a levest, finom ízű és laktató is. Ám amikor Luni a szalonnasütést emlegeti, szinte elsőként nyújtja apró kezét.*
- Én szeretnék! Megfürdöm és átöltözöm, utána segítek. Szeretek szabadban sütögetni.
1058. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-28 01:28:35
Üzenet elküldve: 2022-02-28 01:28:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*Ahogy a bájos lányok jelenléte megnő a konyhában úgy válik a doki is egy pillanat alatt élvezhető társasággá. A kis tündérke ha kezet nyújt neki egy finom csókot kap rá, nem lesz megrázva hisz a férfi zsebben tartja a csonkját szóval nem tudhatják, de nincs neki mivel. A kapott válaszra csak kedvesen mosolyog.*
-Elég ha abban segítesz majd amiben tudsz. Igazán nem kell túlzásokba esni. Ezért is vagyunk itt többen, hogy segítsünk egymásnak és számíthassunk a másikra.
*Szíve szerint most meg is simogatná, azt a vörös tündérbuksit. Mindig is odavolt ezekért az aprónépekért. Reméli, hogy a jövőben majd lesz is lehetősége ilyen kapcsolatot kialakítani a lánnyal bár őt hamar meg szokták kedvelni. A fél elf hölgyet is kedélyesen köszönti. Nem kihagyva a lehetőséget, hogy körbe bókolja őt is és a másik jelen lévő félvért is aki rá jellemző bájos szégyenlősséggel reagálja, azt le.*
-Ez dehogy túlzás. Minden szavam igazság.
*Győzködi lányt és a többi most érkező vendégüket is. Maydeline-ről mint kiderül széleskörűbb ismeretekkel rendelkezik mint ahogy be lett mutatva. Sőt, az egyik isten is áldásokkal halmozza el. Az elf elismerően biccent felé.*
-Őszintén gratulálok. Ezek szerint Luninari egy elsőrangú tanítót talált magának.
*Nem ért a mágiához. Fogalma sincs, hogy mik azok az elemi trükkök és milyen nehezek, de elég büszkének hangzott a lány és elég csinos ahhoz, hogy a doki a kedvében akarjon járni. Ami, jól is megy és bár az italokkal kapcsolatban üzletre terelődik a téma, de az is jó hangulatban halad. A doki a feltételezésre se sértődik meg csak szerényen elmosolyodik.*
-Biztosíthatom róla, hogy az általam készített italok megérik a pénzüket és természetesen működnek is. Olyan felelősségteljesen végzem ezt a hivatást is mint ahogy gyógyítok. Ami tudásomról remélem tényleg csak jókat tudnak mesélni a ház lakói.
*Enged meg egy pimasz vigyort a félvér irányába, aki korábban viccelődött azzal, hogy majdnem csupa jókat mesélt róla. Aztán persze le is ülnek most már mindannyian. Vagyis majdnem mindannyian. A Thrissaya nevű tündérlány Luninari mellé sompolygott oda. Így csak a félvér varázslómester székét tudja betolni akin nem nagyon látszik, hogy varázslómester lenne és nehéz is elképzelni róla. Méghozzá nem is ez az egyetlen amivel meglepi az asztaltársaságot ugyanis a doki kérdésére olyan választ ad amivel egy pillanatra jól láthatóan meglepte a férfit is. Persze aztán rögvest rendezi is a vonásait és csak egykedvűen jegyzi meg.*
-Érdekes kiindulási pont. Viszont bátor dolog egyedül utazni azon a veszélyes környéken. Úgy hallottam, hogy még felfegyverzett városőr csapatok is el tudnak arrafelé nyomtalanul veszni ha olyasmivel találkoznak.
*Hogy hol hallotta az jó kérdés hisz nem sokat jár a városban ahogy erre sincs mindig ennyi vendég. Legtöbbször nincsenek is. Az igazat megvallva néhány ilyen pletykáját maga találja ki, de elég hihetőek. Abba, hogy miért onnan indult Maydeline ahonnan, abba jobban ő sem menne bele pont azokból az okokból amikért a lány se kezdi fejtegetni. Nem tervezi kellemetlen helyzetbe hozni, de a jövőben mindenképp elbeszélgetne vele. Arra, hogy holnap sietve távozna arra bólint.*
-Holnap kényelmesebb lenne mint most a sötétben, de ha olyan sürgős elintézhetjük. Azért remélem a reggelinél még látjuk. Orvosi tanács, hogy ne hagyja ki.
*Vigyorog és fenyegeti meg játékosan a mutatóujjával a félvért. Annak hobbija vagy munkája látszólag nem változtatta meg a férfi véleményét róla. A doki bizonyos dolgokban egész haladó gondolkozású tud lenni. Mégiscsak valahol egy művelt elf volna vagy mi a fene. Mikor érkezik a leves az asztalra akkor jön rá ő is, hogy kicsit sokan vannak. Mondjuk nincs mit tenni. Főleg mivel csak egy olyan száj van az asztalnál akitől a doki sajnálja, de ezt nem teszi szóvá. Mikor rá kerül a sor szed magának és igyekszik halászni egy szép nagy húst is a tányérjába. Egy bálnát is meg tudna enni úgy érzi. Egész nap nem is evett. Az esti szalonnázgatás kérdésére meglepetten kapja fel a fejét és keresi Luninari tekintetét.*
-Milyen rég ígértük meg egymásnak?
*Mert bizony volt arról szó. A menekülés során. Aztán most jutottak csak el ide? Ő mindenesetre biztos nem hagyná ki a lehetőséget. És reméli a lányok se. Mikor pedig megkóstolja a levest élvezettel felsóhajt és előadja a szokásos műsorát.*
-Oh, drága Luninari ez egyenesen mennyei! Ezer csók illeti a szakácsnő kezét érte. Érzem, hogy szinte vérré válik bennem.
*Hálátlannak nem mondhatják.*
*Ahogy a bájos lányok jelenléte megnő a konyhában úgy válik a doki is egy pillanat alatt élvezhető társasággá. A kis tündérke ha kezet nyújt neki egy finom csókot kap rá, nem lesz megrázva hisz a férfi zsebben tartja a csonkját szóval nem tudhatják, de nincs neki mivel. A kapott válaszra csak kedvesen mosolyog.*
-Elég ha abban segítesz majd amiben tudsz. Igazán nem kell túlzásokba esni. Ezért is vagyunk itt többen, hogy segítsünk egymásnak és számíthassunk a másikra.
*Szíve szerint most meg is simogatná, azt a vörös tündérbuksit. Mindig is odavolt ezekért az aprónépekért. Reméli, hogy a jövőben majd lesz is lehetősége ilyen kapcsolatot kialakítani a lánnyal bár őt hamar meg szokták kedvelni. A fél elf hölgyet is kedélyesen köszönti. Nem kihagyva a lehetőséget, hogy körbe bókolja őt is és a másik jelen lévő félvért is aki rá jellemző bájos szégyenlősséggel reagálja, azt le.*
-Ez dehogy túlzás. Minden szavam igazság.
*Győzködi lányt és a többi most érkező vendégüket is. Maydeline-ről mint kiderül széleskörűbb ismeretekkel rendelkezik mint ahogy be lett mutatva. Sőt, az egyik isten is áldásokkal halmozza el. Az elf elismerően biccent felé.*
-Őszintén gratulálok. Ezek szerint Luninari egy elsőrangú tanítót talált magának.
*Nem ért a mágiához. Fogalma sincs, hogy mik azok az elemi trükkök és milyen nehezek, de elég büszkének hangzott a lány és elég csinos ahhoz, hogy a doki a kedvében akarjon járni. Ami, jól is megy és bár az italokkal kapcsolatban üzletre terelődik a téma, de az is jó hangulatban halad. A doki a feltételezésre se sértődik meg csak szerényen elmosolyodik.*
-Biztosíthatom róla, hogy az általam készített italok megérik a pénzüket és természetesen működnek is. Olyan felelősségteljesen végzem ezt a hivatást is mint ahogy gyógyítok. Ami tudásomról remélem tényleg csak jókat tudnak mesélni a ház lakói.
*Enged meg egy pimasz vigyort a félvér irányába, aki korábban viccelődött azzal, hogy majdnem csupa jókat mesélt róla. Aztán persze le is ülnek most már mindannyian. Vagyis majdnem mindannyian. A Thrissaya nevű tündérlány Luninari mellé sompolygott oda. Így csak a félvér varázslómester székét tudja betolni akin nem nagyon látszik, hogy varázslómester lenne és nehéz is elképzelni róla. Méghozzá nem is ez az egyetlen amivel meglepi az asztaltársaságot ugyanis a doki kérdésére olyan választ ad amivel egy pillanatra jól láthatóan meglepte a férfit is. Persze aztán rögvest rendezi is a vonásait és csak egykedvűen jegyzi meg.*
-Érdekes kiindulási pont. Viszont bátor dolog egyedül utazni azon a veszélyes környéken. Úgy hallottam, hogy még felfegyverzett városőr csapatok is el tudnak arrafelé nyomtalanul veszni ha olyasmivel találkoznak.
*Hogy hol hallotta az jó kérdés hisz nem sokat jár a városban ahogy erre sincs mindig ennyi vendég. Legtöbbször nincsenek is. Az igazat megvallva néhány ilyen pletykáját maga találja ki, de elég hihetőek. Abba, hogy miért onnan indult Maydeline ahonnan, abba jobban ő sem menne bele pont azokból az okokból amikért a lány se kezdi fejtegetni. Nem tervezi kellemetlen helyzetbe hozni, de a jövőben mindenképp elbeszélgetne vele. Arra, hogy holnap sietve távozna arra bólint.*
-Holnap kényelmesebb lenne mint most a sötétben, de ha olyan sürgős elintézhetjük. Azért remélem a reggelinél még látjuk. Orvosi tanács, hogy ne hagyja ki.
*Vigyorog és fenyegeti meg játékosan a mutatóujjával a félvért. Annak hobbija vagy munkája látszólag nem változtatta meg a férfi véleményét róla. A doki bizonyos dolgokban egész haladó gondolkozású tud lenni. Mégiscsak valahol egy művelt elf volna vagy mi a fene. Mikor érkezik a leves az asztalra akkor jön rá ő is, hogy kicsit sokan vannak. Mondjuk nincs mit tenni. Főleg mivel csak egy olyan száj van az asztalnál akitől a doki sajnálja, de ezt nem teszi szóvá. Mikor rá kerül a sor szed magának és igyekszik halászni egy szép nagy húst is a tányérjába. Egy bálnát is meg tudna enni úgy érzi. Egész nap nem is evett. Az esti szalonnázgatás kérdésére meglepetten kapja fel a fejét és keresi Luninari tekintetét.*
-Milyen rég ígértük meg egymásnak?
*Mert bizony volt arról szó. A menekülés során. Aztán most jutottak csak el ide? Ő mindenesetre biztos nem hagyná ki a lehetőséget. És reméli a lányok se. Mikor pedig megkóstolja a levest élvezettel felsóhajt és előadja a szokásos műsorát.*
-Oh, drága Luninari ez egyenesen mennyei! Ezer csók illeti a szakácsnő kezét érte. Érzem, hogy szinte vérré válik bennem.
*Hálátlannak nem mondhatják.*
1057. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-27 21:23:04
Üzenet elküldve: 2022-02-27 21:23:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
*Intath nem hazudtolja meg önmagát. Nem mintha az ellenkezőjére számított volna tőle, de azért mégis megkönnyebbül és egyben jól is esik neki, hogy kedvesen fogadja a lányokat, akiket eddigi rövid ismeretségük ellenére is sikerült nagyon megkedvelnie. Az pedig szinte meg is hatja, amikor azt mondja Madynek, hogy az ő barátai mindig szívesen vannak látva Szarvasligetben, és hát persze természetesen az sem esik neki rosszul, hogy az elf a liget egyik kincsének nevezi őt.*
- Na, azért ne túlozz! *mondja kicsit zavartan, de talán le sem tagadhatná, hogy a kapott bók kedvére való.
Aminek viszont még jobban örül, hogy jól számított. Igazat megvallva nem sok esélyt látott arra, hogy Maydeleine végül szerencsével jár a dokival, csak úgy volt vele, hogy egy próbát megér a dolog, mert, ha valakinek lehet itt ilyen varázsitala, akkor az csak ő lehet, erre pedig végül kiderült, hogy tökéletesen okoskodott magában.*
- Örülök akkor, hogy ez is megoldódott. *jegyzi meg kissé feleslegesen, inkább tényleg csak azért, mert örül, miközben az is kiderül, amit azért eddig már sejtett, hogy Mady nem csak a tűzmágiához ért.
Hagyja is, hogy a társaság egymásra találjon, és megbeszéljék, amit kell, kicsit félrevonul, hogy le tudja szedni a levest a tűzről, viszont hamar feltűnik neki, hogy Thrissaya követi, amit egyáltalán nem bán persze, miután viszont a másik lány halkan elmondja neki, hogy mit szeretne, akkor azért kicsit haragszik magára.*
- Ne haragudj, persze, ez eszembe sem jutott! *mondja a tündérlánynak kicsit zavartan, és szintén halkan. Nyilván nagy út áll mögötte, elég természetes vágy hát a részéről, hogy legalább a kezét szeretné megmosni evés előtt.*
- Persze, itt is megoldható. Utána pedig természetesen átöltözhetsz, ha szeretnél, viszont a kosz miatt ne aggódj, előfordul az ilyesmi, főleg, ha nagy út van mögöttünk. *mondja, reményei szerint kedvesen, majd gyorsan kerít egy kis tálka vizet és egy szappant is a lánynak. Szerencsére elég jól kiismeri már magát a konyhában, így ez nem okoz túl nagy fennakadást, a többieknek sem kell túl sokat várniuk.
Van viszont, ami miatt aggódhat kicsit, mert úgy tűnik, hogy a valóság némiképpen keresztülhúzta a számításait. Eredetileg ugyanis Vielnek és Intathnak ígérte a levest, és annyit főzött, hogy neki és édesanyjának is jusson még belőle bőven, nem számított arra, hogy majd hirtelen ilyen sokan lesznek itt. Így éppen csak elég lesz talán mindenkinek, főleg, hogy mivel nem szeretné megszegni a Vielnek tett ígéretét, neki külön kiszed egy kis lábasba egy szép adagot belőle.
Elhatározza, hogy saját magának majd kevesebbet szed kicsit, édesanyjának pedig csinál majd más vacsorát, hiszen neki már biztos nem fog jutni. Ha minden jól megy, úgy is csatlakozik hozzájuk ő is szalonnát sütni majd a tónál.
Ettől függetlenül természetesen egyáltalán nem bánja, hogy így alakult. Tetszik neki a látvány, hogy élettel telt meg körülötte a konyha, és egyáltalán nem kedvetlenítené el, hanem éppen ellenkezőleg, ha rendszeresítenék a nagy, közös étkezést nap végén, sokan együtt, jó társaságban.
Leszámítva a kis házat, ahol édesanyjával élt, soha és sehol nem is érezte még magát annyira otthonosan, mint éppen itt és most.*
- Az az igazság, hogy nem számítottam rá, hogy ilyen sokan leszünk itt vacsorára. *mondja a társaságnak, miközben eléjük pakolja a tányérokat és a kanalakat* így lehet kicsit kevés lesz majd a leves, főleg, hogy Vielnek is félre kellett raknom belőle. Viszont jó laktató remélem, füstölt hús van benne és sok zöldséggel főztem, ha minden jól megy, finom is lesz, nem csak tartalmas.
*Reméli senki nem veszi tőle rossz néven, hogy szed neki, mindenkinek próbálva nem csak a levéből, hanem a sűrűjéből is bőven adni, hogy tényleg jól lakjanak. Magának mer utoljára az asztal közepére rakott lábasból, majd ő is az asztalhoz ül.*
- Aki nem lakik jól, vagy csak még nem szeretne lefeküdni, örülnék, ha velem tartana hagymát és szalonnát sütni a tóhoz. Csak előtte persze még mindenkinek keresünk egy szobát. Addig is, jó étvágyat! *mondja, és mivel már maga is eléggé éhes, enni kezd.
Kicsit furcsán érzi magát a háziasszony szerepében, és biztos abban is, hogy Lau jobban csinálná nála, de azért élvezi is valamennyire, és továbbra is boldog annak köszönhetően, hogy olyanok veszik körül, akik között határozottan jól érzi magát.*
*Intath nem hazudtolja meg önmagát. Nem mintha az ellenkezőjére számított volna tőle, de azért mégis megkönnyebbül és egyben jól is esik neki, hogy kedvesen fogadja a lányokat, akiket eddigi rövid ismeretségük ellenére is sikerült nagyon megkedvelnie. Az pedig szinte meg is hatja, amikor azt mondja Madynek, hogy az ő barátai mindig szívesen vannak látva Szarvasligetben, és hát persze természetesen az sem esik neki rosszul, hogy az elf a liget egyik kincsének nevezi őt.*
- Na, azért ne túlozz! *mondja kicsit zavartan, de talán le sem tagadhatná, hogy a kapott bók kedvére való.
Aminek viszont még jobban örül, hogy jól számított. Igazat megvallva nem sok esélyt látott arra, hogy Maydeleine végül szerencsével jár a dokival, csak úgy volt vele, hogy egy próbát megér a dolog, mert, ha valakinek lehet itt ilyen varázsitala, akkor az csak ő lehet, erre pedig végül kiderült, hogy tökéletesen okoskodott magában.*
- Örülök akkor, hogy ez is megoldódott. *jegyzi meg kissé feleslegesen, inkább tényleg csak azért, mert örül, miközben az is kiderül, amit azért eddig már sejtett, hogy Mady nem csak a tűzmágiához ért.
Hagyja is, hogy a társaság egymásra találjon, és megbeszéljék, amit kell, kicsit félrevonul, hogy le tudja szedni a levest a tűzről, viszont hamar feltűnik neki, hogy Thrissaya követi, amit egyáltalán nem bán persze, miután viszont a másik lány halkan elmondja neki, hogy mit szeretne, akkor azért kicsit haragszik magára.*
- Ne haragudj, persze, ez eszembe sem jutott! *mondja a tündérlánynak kicsit zavartan, és szintén halkan. Nyilván nagy út áll mögötte, elég természetes vágy hát a részéről, hogy legalább a kezét szeretné megmosni evés előtt.*
- Persze, itt is megoldható. Utána pedig természetesen átöltözhetsz, ha szeretnél, viszont a kosz miatt ne aggódj, előfordul az ilyesmi, főleg, ha nagy út van mögöttünk. *mondja, reményei szerint kedvesen, majd gyorsan kerít egy kis tálka vizet és egy szappant is a lánynak. Szerencsére elég jól kiismeri már magát a konyhában, így ez nem okoz túl nagy fennakadást, a többieknek sem kell túl sokat várniuk.
Van viszont, ami miatt aggódhat kicsit, mert úgy tűnik, hogy a valóság némiképpen keresztülhúzta a számításait. Eredetileg ugyanis Vielnek és Intathnak ígérte a levest, és annyit főzött, hogy neki és édesanyjának is jusson még belőle bőven, nem számított arra, hogy majd hirtelen ilyen sokan lesznek itt. Így éppen csak elég lesz talán mindenkinek, főleg, hogy mivel nem szeretné megszegni a Vielnek tett ígéretét, neki külön kiszed egy kis lábasba egy szép adagot belőle.
Elhatározza, hogy saját magának majd kevesebbet szed kicsit, édesanyjának pedig csinál majd más vacsorát, hiszen neki már biztos nem fog jutni. Ha minden jól megy, úgy is csatlakozik hozzájuk ő is szalonnát sütni majd a tónál.
Ettől függetlenül természetesen egyáltalán nem bánja, hogy így alakult. Tetszik neki a látvány, hogy élettel telt meg körülötte a konyha, és egyáltalán nem kedvetlenítené el, hanem éppen ellenkezőleg, ha rendszeresítenék a nagy, közös étkezést nap végén, sokan együtt, jó társaságban.
Leszámítva a kis házat, ahol édesanyjával élt, soha és sehol nem is érezte még magát annyira otthonosan, mint éppen itt és most.*
- Az az igazság, hogy nem számítottam rá, hogy ilyen sokan leszünk itt vacsorára. *mondja a társaságnak, miközben eléjük pakolja a tányérokat és a kanalakat* így lehet kicsit kevés lesz majd a leves, főleg, hogy Vielnek is félre kellett raknom belőle. Viszont jó laktató remélem, füstölt hús van benne és sok zöldséggel főztem, ha minden jól megy, finom is lesz, nem csak tartalmas.
*Reméli senki nem veszi tőle rossz néven, hogy szed neki, mindenkinek próbálva nem csak a levéből, hanem a sűrűjéből is bőven adni, hogy tényleg jól lakjanak. Magának mer utoljára az asztal közepére rakott lábasból, majd ő is az asztalhoz ül.*
- Aki nem lakik jól, vagy csak még nem szeretne lefeküdni, örülnék, ha velem tartana hagymát és szalonnát sütni a tóhoz. Csak előtte persze még mindenkinek keresünk egy szobát. Addig is, jó étvágyat! *mondja, és mivel már maga is eléggé éhes, enni kezd.
Kicsit furcsán érzi magát a háziasszony szerepében, és biztos abban is, hogy Lau jobban csinálná nála, de azért élvezi is valamennyire, és továbbra is boldog annak köszönhetően, hogy olyanok veszik körül, akik között határozottan jól érzi magát.*
1056. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-27 11:45:54
Üzenet elküldve: 2022-02-27 11:45:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*Valamilyen ok folytán, talán az orvossal folytatott rövid kommunikációhoz kellő koncentrálás miatt, vagy önnön szórakozottsága miatt, de mindössze csak Luninari és a másik, számára új fél-elf asszonyság köszöntése után veszi észre a tündér lányt is, amiért már a szégyentől elbújna az asztal alatt. Ehelyett inkább fejét elfordítva még egy "üdvözlöm"-t motyog a hármas irányába, az égéstől nagyobb kedve támad továbbra is Intathal farkasszemezgetni.
És habár értékeli, hogy Luninari talán humorból, talán komolyan az ő verbális védelmére sietett (ha egész nap egy ilyen savanyú hangulatú személlyel van, talán kialakult benne egy hatodik érzék), kissé sérti büszkeségét, hogy amaz úgy ítéli, ő nem lenne képes a szópárbajban egyenesen tartani magát.*
~ Vajon őket nem ugatta meg az a kutya, vagy annyira csak el voltam foglalva az elffel, hogy halláskárosodásom lett? ~ *Bár most felesleges még több okot találnia az irigykedésre, hiszen oly sok új személlyel van hirtelen körülvéve, hogy azt se tudja, merre nézzen. A rejtett izgalomtól éber tekintete ide-oda ugrál a többieken, a vendégeket és a lakosokat egyenlő színtű kíváncsisággal, könyvként olvasva ki magának. Ideges, bugyuta mosolygás helyett most sima állát sima jobbjára támasztva, száját eltakarva kémlelődik, néha a többieket bemutató, vele egyező hajszínű lányra centralizálva kék íriszét, jelezve, hogy figyel.
Intath száznyolcvan fokos viselkedésváltozására kikerekedett, majd, a felháborodottságtól becsmérlő, összepréselt szemhéjú arckifejezéssel mered rá.* ~ "Hogyan bocsáthatnám meg magamnak?" Engem persze a műtőasztalon lennél képes szétboncolni! ~ *Ha az elf képes lenne olvasni a gondolataiban, akkor további, közösségben ki sosem mondható, negatív külső-és belső leírásokat vehetne ki magának. A további, számára nyáladzásnak hangzó, másnak valószínűleg teljesen hétköznapi és figyelmes szavakra csak fejét elfordítva szemeit forgatja, majd duzzogva a hármashoz fordul. Nehéz lesz nekik rosszabb benyomást kelteni így.*
- Thrissaya és Maydeleine, részemről az öröm. Ide, vagy ennek a gyönyörű helynek a városi testvéréhez jöttem hosszútávú szállásért fizetni. De nem kavarok sok vizet. *Tesz hozzá saját bemutatásához, remélhetőleg egyszerre nyerve el a kettő bizalmát, és biztosítva Luninarit, hogy nem omlik össze a tömeg okozta súly alatt. Egyéb tekinteteket udvariasan viszonoz; a sok magányos városi este nem űzte ki belőle közösségi énjét, az elf pedig sikeresen visszaadta ideiglenesen elvesztett gerincét.
A leves hallatára hálásan bólint és sokat várva összedörzsöli kezeit. Tekintve, hogy már egy ideje ülve van, nem kell sokat mozdulnia, csak útitáskáját kell az útból eltennie, hogy adjon helyet.
Így sajnos nem egyhamar fog tudni beszélni a tulajdonossal saját elhelyezéséről, de legalább újra átélheti a közösségi étkezés áldását és hangulatát, ami már számára oly réginek érződik. Csakúgy, mint Lihanechben. Beszélgetni, nevetni, és ismerkedni. Mint egy féltett emlék, ezen, számára családi állapotokon belül zajló események visszakozó magatartása ellenére is jók voltak. Ráadásul most nem egy mágussal, két vagy több legyet üt egy csapásra. Talán ezt meg kéne egy kis fizetséggel később köszönnie. Egy kis bónusz a szállás bérlése után.*
*Valamilyen ok folytán, talán az orvossal folytatott rövid kommunikációhoz kellő koncentrálás miatt, vagy önnön szórakozottsága miatt, de mindössze csak Luninari és a másik, számára új fél-elf asszonyság köszöntése után veszi észre a tündér lányt is, amiért már a szégyentől elbújna az asztal alatt. Ehelyett inkább fejét elfordítva még egy "üdvözlöm"-t motyog a hármas irányába, az égéstől nagyobb kedve támad továbbra is Intathal farkasszemezgetni.
És habár értékeli, hogy Luninari talán humorból, talán komolyan az ő verbális védelmére sietett (ha egész nap egy ilyen savanyú hangulatú személlyel van, talán kialakult benne egy hatodik érzék), kissé sérti büszkeségét, hogy amaz úgy ítéli, ő nem lenne képes a szópárbajban egyenesen tartani magát.*
~ Vajon őket nem ugatta meg az a kutya, vagy annyira csak el voltam foglalva az elffel, hogy halláskárosodásom lett? ~ *Bár most felesleges még több okot találnia az irigykedésre, hiszen oly sok új személlyel van hirtelen körülvéve, hogy azt se tudja, merre nézzen. A rejtett izgalomtól éber tekintete ide-oda ugrál a többieken, a vendégeket és a lakosokat egyenlő színtű kíváncsisággal, könyvként olvasva ki magának. Ideges, bugyuta mosolygás helyett most sima állát sima jobbjára támasztva, száját eltakarva kémlelődik, néha a többieket bemutató, vele egyező hajszínű lányra centralizálva kék íriszét, jelezve, hogy figyel.
Intath száznyolcvan fokos viselkedésváltozására kikerekedett, majd, a felháborodottságtól becsmérlő, összepréselt szemhéjú arckifejezéssel mered rá.* ~ "Hogyan bocsáthatnám meg magamnak?" Engem persze a műtőasztalon lennél képes szétboncolni! ~ *Ha az elf képes lenne olvasni a gondolataiban, akkor további, közösségben ki sosem mondható, negatív külső-és belső leírásokat vehetne ki magának. A további, számára nyáladzásnak hangzó, másnak valószínűleg teljesen hétköznapi és figyelmes szavakra csak fejét elfordítva szemeit forgatja, majd duzzogva a hármashoz fordul. Nehéz lesz nekik rosszabb benyomást kelteni így.*
- Thrissaya és Maydeleine, részemről az öröm. Ide, vagy ennek a gyönyörű helynek a városi testvéréhez jöttem hosszútávú szállásért fizetni. De nem kavarok sok vizet. *Tesz hozzá saját bemutatásához, remélhetőleg egyszerre nyerve el a kettő bizalmát, és biztosítva Luninarit, hogy nem omlik össze a tömeg okozta súly alatt. Egyéb tekinteteket udvariasan viszonoz; a sok magányos városi este nem űzte ki belőle közösségi énjét, az elf pedig sikeresen visszaadta ideiglenesen elvesztett gerincét.
A leves hallatára hálásan bólint és sokat várva összedörzsöli kezeit. Tekintve, hogy már egy ideje ülve van, nem kell sokat mozdulnia, csak útitáskáját kell az útból eltennie, hogy adjon helyet.
Így sajnos nem egyhamar fog tudni beszélni a tulajdonossal saját elhelyezéséről, de legalább újra átélheti a közösségi étkezés áldását és hangulatát, ami már számára oly réginek érződik. Csakúgy, mint Lihanechben. Beszélgetni, nevetni, és ismerkedni. Mint egy féltett emlék, ezen, számára családi állapotokon belül zajló események visszakozó magatartása ellenére is jók voltak. Ráadásul most nem egy mágussal, két vagy több legyet üt egy csapásra. Talán ezt meg kéne egy kis fizetséggel később köszönnie. Egy kis bónusz a szállás bérlése után.*
1055. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-27 10:07:24
Üzenet elküldve: 2022-02-27 10:07:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*~Kicsit fura? ~ Majd végig hallgatja a történetet a férfiről, ám neki ebben semmi fura nincsen, talán. A Sellőben már megszokta, hogy mindenkinek van valami rigolyája, és néha számára teljesen abszurdnak ható dolgok azok. Lassan beérnek a konyhába, ahol két férfit találnak, mindkettő a lányok ellentéte, az átlagnál magasabb, inkább hozzá közelít, mint Lunihoz. Meglepetten áll egy pillanatig, valamiért arra gondolt, hogy Intath mindenbizonnyal egy gnóm vagy tündér, nem hitte volna hogy a magasság itt ennyire ingadozó. A kék köpenyes férfi mindjárt köszönti is.*
-Üdvözlet. *Int és próbál megnyerő mosolyt párosítani az úttól poros kinézetéhez. Luni bemutatása közben derül ki számára, hogy a tündér is csak úgy összevadászta odakinn, ő is pont úgy új érkező mint ő maga, de sejhetően tovább marad. Az ajtónál álló, meglehetősen magas, egyértelműen elf származású férfi kedvesen fordul a lány felé, ami egyértelműen szimpatikus számára is. Meg is hajol, mikor elhangzik az ő bemutatása, az ott álló férfi nyom is egy kézcsókot, ami látszólag meg is lepi.*
-Ám nem csak a tűzmágiához értek, van egyéb elemi trükköm is és megesik, hogy Eeyr istennő is a kegyeibe fogad egy- egy áldás erejéig. *Mert hát már elég sok mindent kipróbált és eddig még mind sikerült, már csak új gyakorolni valót kell szerezzen a toronyból.*
-Milyen kedves. *Jegyzi meg, mikor a férfi bókol neki, ezt már könnyebben felismeri, ilyet szokott kapni mástól is, így jobban reagál. Intath bemutatására rá is tekint, egy meglehetősen jó kiállású, tipikus elf férfi, akiből eddig még sokat nem volt szerencséje ismerni. Tagadhatatlan, hogy a tiszta elf felmenők meglátszanak a küllemen. Meg is említi, hogy bizony van kék itala és Luni ismerőseinek szívesen ad belőle, talán még olcsóbban is.*
- Természetesen nem kérem ingyen, kifizetem, csak én nem igazán értek az ilyesmikhez, így jobb ha egy hozzáértő készíti el. Arra pedig nem sajnálom az aranyat, ha tényleg működik.* Teszi hozzá. Majd Adoavert is megnézi magának, hiszen ha valóban mágus ő is, akkor talán nem most találkoznak majd utoljára. Majd Luni kérésére helyet is foglal, a szőke hajú elf pedig előzékenyen ki is húzza nekik a székeket, igazán kivételes bánásmódban vannak részesítve, az tagadhatatlan.*
-Milyen előzékeny, köszönöm. A Kikötőből érkeztem a Sellőházból, és a torony felé tartok, ahogy az elhangzott, néha kell egy kis olvasás, hogy új ismeretekkel gyarapodjunk. *Ül le, majd továbbra is Intath felé néz, eleinte csak a felismerés szomorítja el, mert látja, hogy bizony neki egy kicsivel kevesebb jutott, mint egy átlag elfnek, de nem akar rámutatni a hiányosságra. A másik dolog amit remél, hogy a Sellőház nem sokat fog mondani a jelenlévőknek, nem mintha szégyellné, de tudja, hogy egyes társaságokban tabu az efféle dolog.*
-Vacsora után ha nem bánják, akkor el is intézhetnénk a cserét, mert reggel korán indulnék. Nem zavarnám soká a köreiket. *Talán nem is fog tudni rendesen aludni az izgatottságtól és már pirkadatkor ki fog lovagolni.*
*~Kicsit fura? ~ Majd végig hallgatja a történetet a férfiről, ám neki ebben semmi fura nincsen, talán. A Sellőben már megszokta, hogy mindenkinek van valami rigolyája, és néha számára teljesen abszurdnak ható dolgok azok. Lassan beérnek a konyhába, ahol két férfit találnak, mindkettő a lányok ellentéte, az átlagnál magasabb, inkább hozzá közelít, mint Lunihoz. Meglepetten áll egy pillanatig, valamiért arra gondolt, hogy Intath mindenbizonnyal egy gnóm vagy tündér, nem hitte volna hogy a magasság itt ennyire ingadozó. A kék köpenyes férfi mindjárt köszönti is.*
-Üdvözlet. *Int és próbál megnyerő mosolyt párosítani az úttól poros kinézetéhez. Luni bemutatása közben derül ki számára, hogy a tündér is csak úgy összevadászta odakinn, ő is pont úgy új érkező mint ő maga, de sejhetően tovább marad. Az ajtónál álló, meglehetősen magas, egyértelműen elf származású férfi kedvesen fordul a lány felé, ami egyértelműen szimpatikus számára is. Meg is hajol, mikor elhangzik az ő bemutatása, az ott álló férfi nyom is egy kézcsókot, ami látszólag meg is lepi.*
-Ám nem csak a tűzmágiához értek, van egyéb elemi trükköm is és megesik, hogy Eeyr istennő is a kegyeibe fogad egy- egy áldás erejéig. *Mert hát már elég sok mindent kipróbált és eddig még mind sikerült, már csak új gyakorolni valót kell szerezzen a toronyból.*
-Milyen kedves. *Jegyzi meg, mikor a férfi bókol neki, ezt már könnyebben felismeri, ilyet szokott kapni mástól is, így jobban reagál. Intath bemutatására rá is tekint, egy meglehetősen jó kiállású, tipikus elf férfi, akiből eddig még sokat nem volt szerencséje ismerni. Tagadhatatlan, hogy a tiszta elf felmenők meglátszanak a küllemen. Meg is említi, hogy bizony van kék itala és Luni ismerőseinek szívesen ad belőle, talán még olcsóbban is.*
- Természetesen nem kérem ingyen, kifizetem, csak én nem igazán értek az ilyesmikhez, így jobb ha egy hozzáértő készíti el. Arra pedig nem sajnálom az aranyat, ha tényleg működik.* Teszi hozzá. Majd Adoavert is megnézi magának, hiszen ha valóban mágus ő is, akkor talán nem most találkoznak majd utoljára. Majd Luni kérésére helyet is foglal, a szőke hajú elf pedig előzékenyen ki is húzza nekik a székeket, igazán kivételes bánásmódban vannak részesítve, az tagadhatatlan.*
-Milyen előzékeny, köszönöm. A Kikötőből érkeztem a Sellőházból, és a torony felé tartok, ahogy az elhangzott, néha kell egy kis olvasás, hogy új ismeretekkel gyarapodjunk. *Ül le, majd továbbra is Intath felé néz, eleinte csak a felismerés szomorítja el, mert látja, hogy bizony neki egy kicsivel kevesebb jutott, mint egy átlag elfnek, de nem akar rámutatni a hiányosságra. A másik dolog amit remél, hogy a Sellőház nem sokat fog mondani a jelenlévőknek, nem mintha szégyellné, de tudja, hogy egyes társaságokban tabu az efféle dolog.*
-Vacsora után ha nem bánják, akkor el is intézhetnénk a cserét, mert reggel korán indulnék. Nem zavarnám soká a köreiket. *Talán nem is fog tudni rendesen aludni az izgatottságtól és már pirkadatkor ki fog lovagolni.*
1054. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-26 20:34:04
Üzenet elküldve: 2022-02-26 20:34:04
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*Figyelmesen hallgatja Luni történetét a vagyonosabb elf rokonról. Nem mondaná róluk, hogy rosszak, csak azért, mert kereskedésre adták fejüket, hiszen mindenki úgy él meg, ahogy tud. Egészen addig, amíg a kényes egyensúlyt megtartják, nincs nagy baj, mert pótolják azt, ami elveszett a világból. Örömmel veszi a hírt, hogy egy kiscsikó is van az itteni istállóban. A kicsiket nagyon szereti. Talán azért, mert ő is kicsi és tudja milyen jó, ha van valaki, aki gondoskodik róluk. Bár azt is megérti, hogy az elf meglepődött a hír hallatán.*
- Ajándékgyermek, örülni kell neki.
*Csak ennyit tesz hozzá; mert annak ellenére hogy húst eszik, csapdát állít és meg is tudja nyúzni a vacsorájának valót; neki minden élet ajándék. Vétek elpazarolni. Többet viszont nem mond, mert belépnek a házba, ahol máris rögtön két férfi figyeli a belépőjüket. Látható, hogy Luninari belépése előtt némileg feszélyezett volt a hangulat, s a lány ezt most még inkább oldani akarja. Cseles húzás lehet, hogy mindjárt őt tolja előre, gondolhatná. Intath, az elf és orvos, aki fura és hajlamos kiakadni, rögvest lehajol hozzá. Mosollyal és kérdésekkel fogadja, ami jogos ugyebár, s nem is rest válaszolni rá. Legyűri apró riadalmát az új arcok láttán, hiszen nem érez veszélyt felőlük. Tekinteté Intath szemébe fúrja, s ha akarja, még kezet is foghatnak. Vagy nem. Előbbi esetben egy apró, kicsit hideg, kicsit érdes kezet foghat a hatalmas tenyerében.*
- Odahaza is állatokat gondoztam és főzni is tudok, persze hogy! Legfeljebb csak az edények méretével lesz gond.
*Teszi hozzá halkan, mert van az a fazék s kondér, amit már ő nem bír el megtartani, főleg ha tele van. Kicsit aggódva figyeli az asztal körbeülését, s hamarost Luni nyomába szegődik, neki súgva el baját.*
- A kezemet megmosnám, ha itt lehet. Ühm, utána majd átöltöznék, mert nyomomban jár a kosz. Feltakarítom, nem hagyom így. Csak mutasd meg, hogy merre menjek.
*A kezeit mindenképp megmosná és a képét is a vízzel, ha a közelben akad egy tálka erre alkalmas víz. Ha mást nem is, mert legszívesebben mosakodna és átöltözne, de nem váratja meg a többieket.*
*Figyelmesen hallgatja Luni történetét a vagyonosabb elf rokonról. Nem mondaná róluk, hogy rosszak, csak azért, mert kereskedésre adták fejüket, hiszen mindenki úgy él meg, ahogy tud. Egészen addig, amíg a kényes egyensúlyt megtartják, nincs nagy baj, mert pótolják azt, ami elveszett a világból. Örömmel veszi a hírt, hogy egy kiscsikó is van az itteni istállóban. A kicsiket nagyon szereti. Talán azért, mert ő is kicsi és tudja milyen jó, ha van valaki, aki gondoskodik róluk. Bár azt is megérti, hogy az elf meglepődött a hír hallatán.*
- Ajándékgyermek, örülni kell neki.
*Csak ennyit tesz hozzá; mert annak ellenére hogy húst eszik, csapdát állít és meg is tudja nyúzni a vacsorájának valót; neki minden élet ajándék. Vétek elpazarolni. Többet viszont nem mond, mert belépnek a házba, ahol máris rögtön két férfi figyeli a belépőjüket. Látható, hogy Luninari belépése előtt némileg feszélyezett volt a hangulat, s a lány ezt most még inkább oldani akarja. Cseles húzás lehet, hogy mindjárt őt tolja előre, gondolhatná. Intath, az elf és orvos, aki fura és hajlamos kiakadni, rögvest lehajol hozzá. Mosollyal és kérdésekkel fogadja, ami jogos ugyebár, s nem is rest válaszolni rá. Legyűri apró riadalmát az új arcok láttán, hiszen nem érez veszélyt felőlük. Tekinteté Intath szemébe fúrja, s ha akarja, még kezet is foghatnak. Vagy nem. Előbbi esetben egy apró, kicsit hideg, kicsit érdes kezet foghat a hatalmas tenyerében.*
- Odahaza is állatokat gondoztam és főzni is tudok, persze hogy! Legfeljebb csak az edények méretével lesz gond.
*Teszi hozzá halkan, mert van az a fazék s kondér, amit már ő nem bír el megtartani, főleg ha tele van. Kicsit aggódva figyeli az asztal körbeülését, s hamarost Luni nyomába szegődik, neki súgva el baját.*
- A kezemet megmosnám, ha itt lehet. Ühm, utána majd átöltöznék, mert nyomomban jár a kosz. Feltakarítom, nem hagyom így. Csak mutasd meg, hogy merre menjek.
*A kezeit mindenképp megmosná és a képét is a vízzel, ha a közelben akad egy tálka erre alkalmas víz. Ha mást nem is, mert legszívesebben mosakodna és átöltözne, de nem váratja meg a többieket.*
1053. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-26 19:18:14
Üzenet elküldve: 2022-02-26 19:18:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*A félreérthető kérdésre végül egy hihető választ kap. Amitől még nem enyhül meg. Továbbra is nem túl kedvesen méregeti a másikat. Aki még egy kis fenyegetést vagy inkább figyelmeztetést kap elősegítendő jövőbeni jó viselkedését a kúriában. Ez a beszélgetést döntő pontja. Most dőlhet el, hogy fognak a jövőben kijönni vagy egyáltalán ki tudnak-e majd jönni. A másik jól láthatóan nem számított hasonló köszöntésre és végül úgy dönt nem áll bele a vitába. A kapott válaszra az elf tartása egy kicsit megenyhül és vállat ránt.*
-Ok nélkül nem szoktam. Sose szerettem sírt ásni.
*Vidám társalgásukat aztán fecsegő lányok érkezése töri meg. Akik mivel bájosabbak mint a varázsló így ők egy kedvesebb mosolyt kapnak az elftől. Luninari "fenyegetésére" játékosan fel is teszi egy szem ép kezét míg a másik továbbra is a zsebében van.*
-Jaj csak, azt ne. Hogyan bocsájtanám meg magamnak?
*Túlozza kicsit el a kétségbeesését amiből valószínűleg mindenki rájöhet, hogy a félvér és a doki is csak mókáznak. A félénk vörös lányka bemutatására mivel ő eddig az ajtóban állt így lehajol hozzá és egy kedves mosollyal néz abba a különös színű szempárba.*
-Szervusz Thrissaya. Van ám nálunk sok állat. Kecskék, tyúkok, lovak. Valahol, azt hiszem egy disznó is röfög az ólban, úgyhogy jól jön majd a lányoknak pár segítő kéz. Viel most pont gyógyulgat, de nincs komoly baja. Ő finom levest tud főzni ez rád is igaz?
*Feltűnően másképp fogadja a lányokat mint a férfit. Luninari valószínűleg túl naiv ahhoz, hogy ebből bármi rosszat leszűrjön, de Adoaver ki tudja mit gondol erről. A másik lányhoz nem kell már lehajolnia. Épp csak annyira, hogy ha az engedi neki akkor kézcsókkal köszöntse.*
-Örvendek a találkozásnak Maydeleine kisasszony. Luninari barátai természetesen mindig szívesen vannak látva nálunk. Ő a liget egyik kincse. Szabadjon megjegyeznem kegyed külseje pont ellentmond a mágusokról alkotott képnek. Pozitív értelemben persze. Kár tagadni megnyugtató, hogy nem egy vén szakállas kecske akar a ligetünk egyik éke körül legyeskedni. Hobbiként az alkimista hivatást gyakorlom úgyhogy akad pár kék italom a laboromban, de ha egy kedves barátom segítőjének olcsóbban is, de köteles vagyok valamennyit elkérni értük. Tudja nem olcsó az alapanyag.
*Jó kedélyűen elcseveg a lányokkal. A jobbik arcát mutatja nekik. A bemutatás során szerényen mosolyog a félvérre, aki mikor kiegészíti akkor játékosan megcsipkedi annak a pofiját.*
-Igen?
*Nem nézi ki a lányból, hogy tényleg rosszat mondott volna róla. Túl jószívű. A bemutatások után végre eljutnak az evés részig is. Ő ki is húzza a széket a vendégeknek, hogy ne érhesse szó érte, majd miután be is tolta nekik csak utána ül le maga is és tesz fel egy hasonló kérdést nekik is, mint Adoaver-nek.*
-És hogy is kerültek ide? Hosszú útjuk volt?
*Nem teszi szóvá a tündérke sáros cipőjét mert nem akarja zavarba hozni azzal, hogy összekoszolta a házat.*
*A félreérthető kérdésre végül egy hihető választ kap. Amitől még nem enyhül meg. Továbbra is nem túl kedvesen méregeti a másikat. Aki még egy kis fenyegetést vagy inkább figyelmeztetést kap elősegítendő jövőbeni jó viselkedését a kúriában. Ez a beszélgetést döntő pontja. Most dőlhet el, hogy fognak a jövőben kijönni vagy egyáltalán ki tudnak-e majd jönni. A másik jól láthatóan nem számított hasonló köszöntésre és végül úgy dönt nem áll bele a vitába. A kapott válaszra az elf tartása egy kicsit megenyhül és vállat ránt.*
-Ok nélkül nem szoktam. Sose szerettem sírt ásni.
*Vidám társalgásukat aztán fecsegő lányok érkezése töri meg. Akik mivel bájosabbak mint a varázsló így ők egy kedvesebb mosolyt kapnak az elftől. Luninari "fenyegetésére" játékosan fel is teszi egy szem ép kezét míg a másik továbbra is a zsebében van.*
-Jaj csak, azt ne. Hogyan bocsájtanám meg magamnak?
*Túlozza kicsit el a kétségbeesését amiből valószínűleg mindenki rájöhet, hogy a félvér és a doki is csak mókáznak. A félénk vörös lányka bemutatására mivel ő eddig az ajtóban állt így lehajol hozzá és egy kedves mosollyal néz abba a különös színű szempárba.*
-Szervusz Thrissaya. Van ám nálunk sok állat. Kecskék, tyúkok, lovak. Valahol, azt hiszem egy disznó is röfög az ólban, úgyhogy jól jön majd a lányoknak pár segítő kéz. Viel most pont gyógyulgat, de nincs komoly baja. Ő finom levest tud főzni ez rád is igaz?
*Feltűnően másképp fogadja a lányokat mint a férfit. Luninari valószínűleg túl naiv ahhoz, hogy ebből bármi rosszat leszűrjön, de Adoaver ki tudja mit gondol erről. A másik lányhoz nem kell már lehajolnia. Épp csak annyira, hogy ha az engedi neki akkor kézcsókkal köszöntse.*
-Örvendek a találkozásnak Maydeleine kisasszony. Luninari barátai természetesen mindig szívesen vannak látva nálunk. Ő a liget egyik kincse. Szabadjon megjegyeznem kegyed külseje pont ellentmond a mágusokról alkotott képnek. Pozitív értelemben persze. Kár tagadni megnyugtató, hogy nem egy vén szakállas kecske akar a ligetünk egyik éke körül legyeskedni. Hobbiként az alkimista hivatást gyakorlom úgyhogy akad pár kék italom a laboromban, de ha egy kedves barátom segítőjének olcsóbban is, de köteles vagyok valamennyit elkérni értük. Tudja nem olcsó az alapanyag.
*Jó kedélyűen elcseveg a lányokkal. A jobbik arcát mutatja nekik. A bemutatás során szerényen mosolyog a félvérre, aki mikor kiegészíti akkor játékosan megcsipkedi annak a pofiját.*
-Igen?
*Nem nézi ki a lányból, hogy tényleg rosszat mondott volna róla. Túl jószívű. A bemutatások után végre eljutnak az evés részig is. Ő ki is húzza a széket a vendégeknek, hogy ne érhesse szó érte, majd miután be is tolta nekik csak utána ül le maga is és tesz fel egy hasonló kérdést nekik is, mint Adoaver-nek.*
-És hogy is kerültek ide? Hosszú útjuk volt?
*Nem teszi szóvá a tündérke sáros cipőjét mert nem akarja zavarba hozni azzal, hogy összekoszolta a házat.*
1052. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-26 18:21:54
Üzenet elküldve: 2022-02-26 18:21:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
*Kissé butának érzi magát hirtelen, ezért is bólint gyorsan a tündérlány szavaira. Tulajdonképpen amilyen egyszerű amit mond, éppen olyan nagy igazság van benne, hiszen tényleg mindenki különböző. Ő is ismert például kedves elfeket is, és olyanokat is, akiktől még most is a hideg rázza, ha az egészbe jutnak, ahogyan persze az embereket is főleg kedves és aranyos teremtményeknek ismerte meg, mégis ők voltak a többségben abban a tömegben, ami lerombolta egykori otthonát, és minden bizonnyal őt sem kímélték volna meg, ha éppen nemesnek nézik.*
- Igazad van, persze, valóban nem egyforma senki, csak azért, mert egy néphez tartozik. *siet is egyetérteni gyorsan.*
- Értem. *bólogat aztán a folytatásra is, amikor Maydeleinet bevárva elindulnak a konyha felé.* Ez nem lep meg különösebben, hiszen ismertem hasonló elfeket én is. A távoli rokonaim a Gazdagnegyedben éltek, Artheniorban. Náluk laktam egy kis ideig, amikor a városba kerültem. Már nem sok közük volt a természethez nekik sem. Kereskedő volt az egész család, abból éltek, és egy akkora nagy emeletes kőházban laktak, hogy egy kisebb falu összes lakója szerintem teljesen simán elfért volna benne. A családfőnek volt egy nagyon kedves és szép menyasszonya, az ő gyerekkori ruháit hordom azóta, hogy adott nekem belőlük jó sokat. Neki csak a cipős és a ruhás szobája nagyobb volt, mint a ház, ahol felnőttem. Képzelhetitek, hogyan tátottam a számat, amikor beléptem oda, alig hittem el, amit láttam. Más eleve egy szekrényben tartja a ruháit, neki pedig egy háznyi szobája volt csak erre.
*Ugyan főleg a tündérlánynak mesél, mivel azonban már Mady is velük van, és nem szeretné kirekeszteni a beszélgetésből, szavait természetesen hozzá is intézni.
Bár nem sok kellemes emléke maradt Artheniorból, de azon még mindig mulat magában, hogy mit érzett és látott, amikor Nairada ruhás szobájába beléptek. És bár tudja jól, hogy annyi ruhája volt a lánynak, hogy igazán nem számított, hogy kinőtt, gyerekkori ruhái egy részét neki adta, mégis a mai napig őszinte és nagyon erős hálát érez iránta emiatt. Főleg, hogy az is éppen ő volt, akitől a városban az első kedves érintést kapta, egy hátsimogatást, kint a kertben, ami akkor nagyon jól esett és nagyon sokat is jelentett neki.*
- Igen, Intath itt lakik. Nagyon kedves elf, csak néha kicsit fura. *válaszol aztán Madynek, de természetesen Thrissayának is beszél.* Csak köztünk szólva... *halkítja le a hangját, mintha Int mögöttük osonna éppen, hogy hallgatózhasson* néha kicsit furcsa. Teljesen kiakadt ma azon, amikor kiderült, hogy a lova csikót ellett, pedig nagyon szép kis csikó. Ő már terhesen vette, de azt hitte rá, hogy csak kövér. Mondtam is neki, hogy nem értem miért zavarja ez annyira, végül is a lovakkal is megesik néha az ilyesmi. Amúgy is én fogok gondoskodni róla.
*Ugyan nem szokása pletykálkodni, most azonban két másik lánnyal az oldalán valahogy megjön hozzá a kedve, ahogyan a beszédhez is. Sok ideje viszont nincsen erre, bár, ha akár Thrissayának, akár Madynek válaszolni, vagy kérdezni lenne még kedve, azt természetesen megvárja, csak utána nyit be a konyhába a két másik lánnyal, ahol, ha jól látja egy kissé feszült Adoavert, és egy morcos Intathot talál,.
Éppen ezért jut Adoavernek részéről egy határozottan kedves mosoly. Megsajnálja őt, mert, ha jól értelmezi az apró jeleket, akkor nem elég, hogy előbb Árnyék morcos oldalával találkozott odakint, most éppen a délutáni, az istállóból éppen csak kihozott Intath ül vele szemben.*
- El ne ijeszd nekem innen Adoavert, mert mérges leszek! *fenyegeti meg reményei szerint éppen annyira játékosan Intet, hogy jobb kedvre derítse vele, mégis elég komolyan ahhoz, hogy Adoaver érezze, az ő pártfogását mindenképpen élvezi minden eddig megismert különcsége ellenére is.
Viszont, ha ennyi nem deríti jobb kedvre a dokit, már tudja, hogy mi, pontosabban ki az, aki majd biztosan arra fogja.*
- Idenézz inkább, hogy kit találtam odakint! *emeli meg kicsit és óvatosan, majd engedi el a tündérlány kezét, egyben pedig barátságosan rámosolyog.
Egyszerre mulattatja, de kicsit furcsa is számára a helyzet, hogy most mindenkit neki kell bemutatnia. Ráadásul éppen azzal próbálta idecsábítani Adoavert, hogy itt mekkora csend és nyugalom van a városhoz képest, ehhez képest meg kiment az udvarra, és néhány perc elteltével két új érkezővel tért vissza.
Beszélni és mesélni viszont, hiába is tagadná magának, be kell ismernie, hogy szeret, de amúgy is egyszerűbbnek tartja, ha nem az újonnan érkezetteknek kell a szavakat keresgélniük számukra idegen környezetben, hanem megkönnyíti kicsit nekik a helyzetet.*
- Ő Thrissaya, szintén szállást keres. Ért az állatokhoz, tud halat és nyulat fogni, be tud segíteni Launak és nekem főzni, és szívesen is dolgozna nálunk szállásért cserébe. Természetesen igent mondtam. Biztos Viel is boldog lesz, ha lesz rajta kívül másik tündér is a háznál. *mondja mély meggyőződéssel.*
- Ő pedig Maydeleine. *mutat a másik lányra, akinek magassága talán még jobban kihangsúlyozza azt, hogy Thrissaya is, ő is milyen alacsonyak.* Nagyon hasznos tűzvarázslatokat tanultam tőle. Éjszakára ő is marad, mert már túl késő lenne nekivágni a Mágustoronyhoz vezető útnak. Viszont, kék varázsitalra lenne szüksége. Nekem olyanom sajnos nincsen, neked esetleg nem lenne véletlenül? *kérdi teljesen ártatlan arccal és reménykedve Intet.*
- Ó és igen! Ő pedig Intath, a kedvenc orvosom, akiről már meséltem. *mondja a két lánynak.* Nyugalom, csupa jót. *fordul vissza az elfhez.* Majdnem. *teszi hozzá pár pillanatnyi hatásszünet után, mert nem tudja megállni, hogy legalább ezt az egy kis fricskát tegye hozzá.*
- Ő pedig Adoaver, mágustanonc, vagy mágus, ez igazából még nem derült ki, mert nem volt túl sok időnk beszélgetni. Előttetek érkezett nem sokkal. *mondja ezt pedig természetesen a lányoknak. Bár szeret beszélni, reméli most nem vitte túlzásba, mindenesetre reményei szerint most nem megnehezítette, hanem éppen ellenkezőleg, megkönnyítette szavaival a többiek dolgát.*
- Üljetek le, és hozom is rögtön a levest! Már biztosan mindenki éhes. *javasolja, majd kavargatni kezdi újramelegített főztjét, közben persze odafigyelve a többiekre is.
Nagyon reméli, hogy Intathnak lesz kék varázsitala, és hogy Adoavert sem fogja elijeszteni innen a túl sok benyomás, ami érkezése óta eltelt viszonylg rövid idő alatt érhette itt.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.26 18:30:44
*Kissé butának érzi magát hirtelen, ezért is bólint gyorsan a tündérlány szavaira. Tulajdonképpen amilyen egyszerű amit mond, éppen olyan nagy igazság van benne, hiszen tényleg mindenki különböző. Ő is ismert például kedves elfeket is, és olyanokat is, akiktől még most is a hideg rázza, ha az egészbe jutnak, ahogyan persze az embereket is főleg kedves és aranyos teremtményeknek ismerte meg, mégis ők voltak a többségben abban a tömegben, ami lerombolta egykori otthonát, és minden bizonnyal őt sem kímélték volna meg, ha éppen nemesnek nézik.*
- Igazad van, persze, valóban nem egyforma senki, csak azért, mert egy néphez tartozik. *siet is egyetérteni gyorsan.*
- Értem. *bólogat aztán a folytatásra is, amikor Maydeleinet bevárva elindulnak a konyha felé.* Ez nem lep meg különösebben, hiszen ismertem hasonló elfeket én is. A távoli rokonaim a Gazdagnegyedben éltek, Artheniorban. Náluk laktam egy kis ideig, amikor a városba kerültem. Már nem sok közük volt a természethez nekik sem. Kereskedő volt az egész család, abból éltek, és egy akkora nagy emeletes kőházban laktak, hogy egy kisebb falu összes lakója szerintem teljesen simán elfért volna benne. A családfőnek volt egy nagyon kedves és szép menyasszonya, az ő gyerekkori ruháit hordom azóta, hogy adott nekem belőlük jó sokat. Neki csak a cipős és a ruhás szobája nagyobb volt, mint a ház, ahol felnőttem. Képzelhetitek, hogyan tátottam a számat, amikor beléptem oda, alig hittem el, amit láttam. Más eleve egy szekrényben tartja a ruháit, neki pedig egy háznyi szobája volt csak erre.
*Ugyan főleg a tündérlánynak mesél, mivel azonban már Mady is velük van, és nem szeretné kirekeszteni a beszélgetésből, szavait természetesen hozzá is intézni.
Bár nem sok kellemes emléke maradt Artheniorból, de azon még mindig mulat magában, hogy mit érzett és látott, amikor Nairada ruhás szobájába beléptek. És bár tudja jól, hogy annyi ruhája volt a lánynak, hogy igazán nem számított, hogy kinőtt, gyerekkori ruhái egy részét neki adta, mégis a mai napig őszinte és nagyon erős hálát érez iránta emiatt. Főleg, hogy az is éppen ő volt, akitől a városban az első kedves érintést kapta, egy hátsimogatást, kint a kertben, ami akkor nagyon jól esett és nagyon sokat is jelentett neki.*
- Igen, Intath itt lakik. Nagyon kedves elf, csak néha kicsit fura. *válaszol aztán Madynek, de természetesen Thrissayának is beszél.* Csak köztünk szólva... *halkítja le a hangját, mintha Int mögöttük osonna éppen, hogy hallgatózhasson* néha kicsit furcsa. Teljesen kiakadt ma azon, amikor kiderült, hogy a lova csikót ellett, pedig nagyon szép kis csikó. Ő már terhesen vette, de azt hitte rá, hogy csak kövér. Mondtam is neki, hogy nem értem miért zavarja ez annyira, végül is a lovakkal is megesik néha az ilyesmi. Amúgy is én fogok gondoskodni róla.
*Ugyan nem szokása pletykálkodni, most azonban két másik lánnyal az oldalán valahogy megjön hozzá a kedve, ahogyan a beszédhez is. Sok ideje viszont nincsen erre, bár, ha akár Thrissayának, akár Madynek válaszolni, vagy kérdezni lenne még kedve, azt természetesen megvárja, csak utána nyit be a konyhába a két másik lánnyal, ahol, ha jól látja egy kissé feszült Adoavert, és egy morcos Intathot talál,.
Éppen ezért jut Adoavernek részéről egy határozottan kedves mosoly. Megsajnálja őt, mert, ha jól értelmezi az apró jeleket, akkor nem elég, hogy előbb Árnyék morcos oldalával találkozott odakint, most éppen a délutáni, az istállóból éppen csak kihozott Intath ül vele szemben.*
- El ne ijeszd nekem innen Adoavert, mert mérges leszek! *fenyegeti meg reményei szerint éppen annyira játékosan Intet, hogy jobb kedvre derítse vele, mégis elég komolyan ahhoz, hogy Adoaver érezze, az ő pártfogását mindenképpen élvezi minden eddig megismert különcsége ellenére is.
Viszont, ha ennyi nem deríti jobb kedvre a dokit, már tudja, hogy mi, pontosabban ki az, aki majd biztosan arra fogja.*
- Idenézz inkább, hogy kit találtam odakint! *emeli meg kicsit és óvatosan, majd engedi el a tündérlány kezét, egyben pedig barátságosan rámosolyog.
Egyszerre mulattatja, de kicsit furcsa is számára a helyzet, hogy most mindenkit neki kell bemutatnia. Ráadásul éppen azzal próbálta idecsábítani Adoavert, hogy itt mekkora csend és nyugalom van a városhoz képest, ehhez képest meg kiment az udvarra, és néhány perc elteltével két új érkezővel tért vissza.
Beszélni és mesélni viszont, hiába is tagadná magának, be kell ismernie, hogy szeret, de amúgy is egyszerűbbnek tartja, ha nem az újonnan érkezetteknek kell a szavakat keresgélniük számukra idegen környezetben, hanem megkönnyíti kicsit nekik a helyzetet.*
- Ő Thrissaya, szintén szállást keres. Ért az állatokhoz, tud halat és nyulat fogni, be tud segíteni Launak és nekem főzni, és szívesen is dolgozna nálunk szállásért cserébe. Természetesen igent mondtam. Biztos Viel is boldog lesz, ha lesz rajta kívül másik tündér is a háznál. *mondja mély meggyőződéssel.*
- Ő pedig Maydeleine. *mutat a másik lányra, akinek magassága talán még jobban kihangsúlyozza azt, hogy Thrissaya is, ő is milyen alacsonyak.* Nagyon hasznos tűzvarázslatokat tanultam tőle. Éjszakára ő is marad, mert már túl késő lenne nekivágni a Mágustoronyhoz vezető útnak. Viszont, kék varázsitalra lenne szüksége. Nekem olyanom sajnos nincsen, neked esetleg nem lenne véletlenül? *kérdi teljesen ártatlan arccal és reménykedve Intet.*
- Ó és igen! Ő pedig Intath, a kedvenc orvosom, akiről már meséltem. *mondja a két lánynak.* Nyugalom, csupa jót. *fordul vissza az elfhez.* Majdnem. *teszi hozzá pár pillanatnyi hatásszünet után, mert nem tudja megállni, hogy legalább ezt az egy kis fricskát tegye hozzá.*
- Ő pedig Adoaver, mágustanonc, vagy mágus, ez igazából még nem derült ki, mert nem volt túl sok időnk beszélgetni. Előttetek érkezett nem sokkal. *mondja ezt pedig természetesen a lányoknak. Bár szeret beszélni, reméli most nem vitte túlzásba, mindenesetre reményei szerint most nem megnehezítette, hanem éppen ellenkezőleg, megkönnyítette szavaival a többiek dolgát.*
- Üljetek le, és hozom is rögtön a levest! Már biztosan mindenki éhes. *javasolja, majd kavargatni kezdi újramelegített főztjét, közben persze odafigyelve a többiekre is.
Nagyon reméli, hogy Intathnak lesz kék varázsitala, és hogy Adoavert sem fogja elijeszteni innen a túl sok benyomás, ami érkezése óta eltelt viszonylg rövid idő alatt érhette itt.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.26 18:30:44
1051. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-26 16:59:49
Üzenet elküldve: 2022-02-26 16:59:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
- Ha azt mondom, hogy a templomi könyvtárban, már ha könyvtárnak lehet csúfolni azt az elhanyagolt borospincét, papírra vannak vésve a városban és környékén található jelentősebb épületek, mennyire tartana engem hazugnak? Ez, valamint egy alaposabb körbekérdezés, nem titkos térképet csentem el valami főhivatalnoktól. *Vonja meg a vállát semlegesen, mint aki olyan nyilvánvaló információt közlött, mint akinek már el kéne gondolkodnia azon, vajon beugratós kérdést tettek föl neki, esetleg félreértette azt. Azt gondolná, az orvos örülne, hogy akad látogató, akár fizető is, aki e gyönyörű hely szálláslehetőségeit kihasználná, kerék lenne a tranzakciók és szolgáltatások által létrejött aranycserék lefolyásában, de ennek éppen az ellenkezőjét érzi a kérdésből.
Hogy aztán félvállról tett kérdésére ekkora hidegzuhanyt kapjon, arra semmilyen módon nem tudott volna fölkészülni. Arcán kiélvezhetően látszik a döbbenet ábrázata, egy pár pillanatig mindössze szoborként mered az elfre. Kevert érzelmek kavarognak a srácban, és nem tudja, melyiket használva hozzon létre összefüggő mondatokat. Egyrészről természetesen meg van illetődve, hogy önnön bőre óvására kapott figyelmeztetést, de másrészt értékeli Intath nagyon is őszintének hangzó, szókimondó feleletét. Megharagudna a szőke sármosra, ha már adott volna okot neki, hogy ne e szavakkal kellje őt üdvözölnie és eligazítania a kúria hozzá tartozó szobáihoz. De talán a munkájából adódó stressz ülte meg magát. Valamint amaz illemtanának teljes hiánya okot ad arra, hogy levegye sajátját is, amiért akár meg is tudná köszönni. Akármennyire is szereti megjátszani magát idegenekkel szemben, kifejezetten ízlése ellenére lenne, hogy hajolgasson, bókolgasson. Csak belé lett nevelve a kötelezettség, brutális hatékonysággal.
Miután felkészül arra, hogy folytassa a beszélgetést, beletörődötten felsóhajt, de száját egy vékony félmosolyra húzza.*
- Egy "ne rohangáljon a laboromban" is elég lett volna, de rendben, határozottan felfogtam az üzenetet. Ha az elkövetkezendő időszakban nem érez késztetést arra, hogy valamelyik szerszámával leválassza a nyakamról a fejem, akkor garantálhatom, egész jól ki fogunk jönni egymással. *Az őt ért hideg agresszió ellenére nem úgy érzi, bármelyik ígéretét is valóságba hozná. Nem, külsőre túl higgadtnak, túl épeszűnek tűnik ahhoz. És ha a kocsmalakókhoz viszonyítja őt, kifejezetten szívélyes személynek találná.
új lépéseket hallva az előudvar felől nyíló bejáratra veti nagyjából higgadt, táskás tekintetét, arra gondolva, előbbi kísérője máris végzett a behemót megetetésével. De ő egy számára vadonúj személlyel ért vissza, ami pedig további kíváncsi tekintetekre késztetik őt. Tanulva a nemrégi múltból, most inkább előre köszön:*
- Üdvözlöm, hölgyem. és üdv újra, Luninari.
- Ha azt mondom, hogy a templomi könyvtárban, már ha könyvtárnak lehet csúfolni azt az elhanyagolt borospincét, papírra vannak vésve a városban és környékén található jelentősebb épületek, mennyire tartana engem hazugnak? Ez, valamint egy alaposabb körbekérdezés, nem titkos térképet csentem el valami főhivatalnoktól. *Vonja meg a vállát semlegesen, mint aki olyan nyilvánvaló információt közlött, mint akinek már el kéne gondolkodnia azon, vajon beugratós kérdést tettek föl neki, esetleg félreértette azt. Azt gondolná, az orvos örülne, hogy akad látogató, akár fizető is, aki e gyönyörű hely szálláslehetőségeit kihasználná, kerék lenne a tranzakciók és szolgáltatások által létrejött aranycserék lefolyásában, de ennek éppen az ellenkezőjét érzi a kérdésből.
Hogy aztán félvállról tett kérdésére ekkora hidegzuhanyt kapjon, arra semmilyen módon nem tudott volna fölkészülni. Arcán kiélvezhetően látszik a döbbenet ábrázata, egy pár pillanatig mindössze szoborként mered az elfre. Kevert érzelmek kavarognak a srácban, és nem tudja, melyiket használva hozzon létre összefüggő mondatokat. Egyrészről természetesen meg van illetődve, hogy önnön bőre óvására kapott figyelmeztetést, de másrészt értékeli Intath nagyon is őszintének hangzó, szókimondó feleletét. Megharagudna a szőke sármosra, ha már adott volna okot neki, hogy ne e szavakkal kellje őt üdvözölnie és eligazítania a kúria hozzá tartozó szobáihoz. De talán a munkájából adódó stressz ülte meg magát. Valamint amaz illemtanának teljes hiánya okot ad arra, hogy levegye sajátját is, amiért akár meg is tudná köszönni. Akármennyire is szereti megjátszani magát idegenekkel szemben, kifejezetten ízlése ellenére lenne, hogy hajolgasson, bókolgasson. Csak belé lett nevelve a kötelezettség, brutális hatékonysággal.
Miután felkészül arra, hogy folytassa a beszélgetést, beletörődötten felsóhajt, de száját egy vékony félmosolyra húzza.*
- Egy "ne rohangáljon a laboromban" is elég lett volna, de rendben, határozottan felfogtam az üzenetet. Ha az elkövetkezendő időszakban nem érez késztetést arra, hogy valamelyik szerszámával leválassza a nyakamról a fejem, akkor garantálhatom, egész jól ki fogunk jönni egymással. *Az őt ért hideg agresszió ellenére nem úgy érzi, bármelyik ígéretét is valóságba hozná. Nem, külsőre túl higgadtnak, túl épeszűnek tűnik ahhoz. És ha a kocsmalakókhoz viszonyítja őt, kifejezetten szívélyes személynek találná.
új lépéseket hallva az előudvar felől nyíló bejáratra veti nagyjából higgadt, táskás tekintetét, arra gondolva, előbbi kísérője máris végzett a behemót megetetésével. De ő egy számára vadonúj személlyel ért vissza, ami pedig további kíváncsi tekintetekre késztetik őt. Tanulva a nemrégi múltból, most inkább előre köszön:*
- Üdvözlöm, hölgyem. és üdv újra, Luninari.
1050. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-26 13:01:49
Üzenet elküldve: 2022-02-26 13:01:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*Mikor Luni közli vele a sajnálatos hírt, mintha csak az ő hibája lenne, hogy éppen nem tart kék italt magánál, egy kis csalódás látszik a szemeiben, hiszen úgy volt vele, hogy bizonyára a lánynál lesz ilyen főzet.*
-Érdekes, én sem tudom mire valók, de biztos nem jók kék helyett. *Gondolkodik el komolyan a helyettesítés lehetőségén, ám végül elveti, hiszen miért lenne külön kék, ha más italoknak is ugyan olyan a hatásuk? Ekkor merül fel Luniban valami, hogy egy Intath nevű egyénnek megtörténhet hogy viszont van.*
-Ki azaz Intath? Itt lakik veletek? Jól ismered? *Kérdez rá, mert bizony nem sokat konyít ezekhez a kevert izékhez, de bárki ember fiától nem szívesen venne varázsszert. Nem sokkal később az imént feltett kérdésekre is megérkezik a válasz.*
-Orvos? Nem semmi, hogy nálatok még egy orvos is lakik, az mindig hasznos. *Hiszen akkor ez tényleg nem csak egy vidéki kúria, ha egy komoly gyógyító is található itt. Bizonyára sokan keresik fel őket e miatt.*
-Menjünk. *Bólint rá, majd elviszi az istállóba a lovat és gyorsan kiköti, majd a lányok után siet, akik a konyhába mennek egyenest.*
-Talán egy éjszakát még kibírunk. *Von vállat a kedves meghívásra, talán jobb lenne valóban reggel nekiindulni a lápnak, talán addig nem is fog esni.*
-Köszönöm a meghívást. A lovam biztosan veletek értene egyet, szembe szélben ő is leterheltebb. *Mondja miközben befelé tartanak a konyhába. Csak néha siklik át a tekintete a tündéren, látja, hogy elég félénk természet, de nem hibáztatja, bizonyára nem lehet könnyű neki se. Ha pedig idő közben beérnek a konyhába, szemügyre veszi az ott lévő két férfit és várja, hogy Luni bemutassa a megfelelőnek.*
*Mikor Luni közli vele a sajnálatos hírt, mintha csak az ő hibája lenne, hogy éppen nem tart kék italt magánál, egy kis csalódás látszik a szemeiben, hiszen úgy volt vele, hogy bizonyára a lánynál lesz ilyen főzet.*
-Érdekes, én sem tudom mire valók, de biztos nem jók kék helyett. *Gondolkodik el komolyan a helyettesítés lehetőségén, ám végül elveti, hiszen miért lenne külön kék, ha más italoknak is ugyan olyan a hatásuk? Ekkor merül fel Luniban valami, hogy egy Intath nevű egyénnek megtörténhet hogy viszont van.*
-Ki azaz Intath? Itt lakik veletek? Jól ismered? *Kérdez rá, mert bizony nem sokat konyít ezekhez a kevert izékhez, de bárki ember fiától nem szívesen venne varázsszert. Nem sokkal később az imént feltett kérdésekre is megérkezik a válasz.*
-Orvos? Nem semmi, hogy nálatok még egy orvos is lakik, az mindig hasznos. *Hiszen akkor ez tényleg nem csak egy vidéki kúria, ha egy komoly gyógyító is található itt. Bizonyára sokan keresik fel őket e miatt.*
-Menjünk. *Bólint rá, majd elviszi az istállóba a lovat és gyorsan kiköti, majd a lányok után siet, akik a konyhába mennek egyenest.*
-Talán egy éjszakát még kibírunk. *Von vállat a kedves meghívásra, talán jobb lenne valóban reggel nekiindulni a lápnak, talán addig nem is fog esni.*
-Köszönöm a meghívást. A lovam biztosan veletek értene egyet, szembe szélben ő is leterheltebb. *Mondja miközben befelé tartanak a konyhába. Csak néha siklik át a tekintete a tündéren, látja, hogy elég félénk természet, de nem hibáztatja, bizonyára nem lehet könnyű neki se. Ha pedig idő közben beérnek a konyhába, szemügyre veszi az ott lévő két férfit és várja, hogy Luni bemutassa a megfelelőnek.*
1049. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-26 12:46:31
Üzenet elküldve: 2022-02-26 12:46:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*Az ismeretlen látszólag nem érzi magát túl kellemesen. Ami az elfet a legkevésbé se zavarja. Ha a ligetben a lányok akik a vonzerőnek és a liget kincsének számítanak akkor ő a kalóz aki vigyáz a kincsre és azoknak a legnagyobb átka akik ártani akarnak a helynek és lakóinak. Mondjuk Luninari is besegít most egy kicsit a varázslatával. Mikor magukra maradnak neki is kezd a kikérdezésnek. Amire érdekes választ kap.*
-Hivatalos feljegyzés? Honnan jutottál te olyanhoz?
*Néz végig a másikon. A gyanakvás számára természetes. Aztán már megpróbál javítani a helyzetén a fickó és megmagyarázni eddigi hallgatását és beszélgetést kezdeményezni. Amire rideg tekintet és egykedvű válasz érkezik.*
-Gyakrabban mint hinnéd úgyhogy vigyázz magadra nehogy várnod kelljen a sorodra. Egyébként nem szeretem a laboromban a nézelődőket. Ha nem vagyok ott kerüld el messziről és ha ott vagyok akkor is kopogj. Ha pedig bárki zaklatja a betegeimet én küldöm a saját műtőasztalomra. Volt már rá példa.*Bár a vörös csak egy fejleüvöltéssel megúszta.*Bár ez a liget többi lakójára is igaz. Nem érdemes visszaélni a vendégszeretetükkel.
*És elhangzott a nyílt fenyegetés és figyelmeztetés amit szinte elvár egy ilyen helyzet.*
*Az ismeretlen látszólag nem érzi magát túl kellemesen. Ami az elfet a legkevésbé se zavarja. Ha a ligetben a lányok akik a vonzerőnek és a liget kincsének számítanak akkor ő a kalóz aki vigyáz a kincsre és azoknak a legnagyobb átka akik ártani akarnak a helynek és lakóinak. Mondjuk Luninari is besegít most egy kicsit a varázslatával. Mikor magukra maradnak neki is kezd a kikérdezésnek. Amire érdekes választ kap.*
-Hivatalos feljegyzés? Honnan jutottál te olyanhoz?
*Néz végig a másikon. A gyanakvás számára természetes. Aztán már megpróbál javítani a helyzetén a fickó és megmagyarázni eddigi hallgatását és beszélgetést kezdeményezni. Amire rideg tekintet és egykedvű válasz érkezik.*
-Gyakrabban mint hinnéd úgyhogy vigyázz magadra nehogy várnod kelljen a sorodra. Egyébként nem szeretem a laboromban a nézelődőket. Ha nem vagyok ott kerüld el messziről és ha ott vagyok akkor is kopogj. Ha pedig bárki zaklatja a betegeimet én küldöm a saját műtőasztalomra. Volt már rá példa.*Bár a vörös csak egy fejleüvöltéssel megúszta.*Bár ez a liget többi lakójára is igaz. Nem érdemes visszaélni a vendégszeretetükkel.
*És elhangzott a nyílt fenyegetés és figyelmeztetés amit szinte elvár egy ilyen helyzet.*
1048. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-25 20:28:25
Üzenet elküldve: 2022-02-25 20:28:25
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A ház előtt - vidéki kúria//
- Ők is többfélék, mint mi. Van elhanyagolt külsejű és okos is közöttük.
*Mondja rá nevetve, mert szó-szó, óriásból is van másmilyen. Nem csak nagy szőrös és buta. Ami pedig a csapda készítést illeti, azt meg lehet oldani pár apróságból és kötélből, s nem is kell mindennek épp nála lennie. Persze ő is szereti a nyulakat simogatni, meg játszani velük. Ámde az ő taníttatásának az volt az alapja, hogy az éhezéssel nem tisztel meg senkit. Végül is nem kedvtelésből vadászgat. Persze nem tudja, hogy mi minden forog most Luni fejében. Várja már, hogy jobban megismerjék egymást és reméli, lesz erre elég idejük.*
- Ha jó az idő hozzá, kellemes kikapcsolódás a halfogás. Egy ilyen szép vidéken, mint ez sok-sok lehetőség van, szinte bármire. Már alig várom, hogy bejárjam a környéket, és megismerjem a többieket!
*Főleg az emlegetett elfet. Otthonáról nem szomorkásan mesél, valóban csak a kaland kedvéért jött el, s rossz emlékei nem igazán vannak.*
- Kevesebb állattal könnyebb persze, de az uraság igen gazdag elf, hatalmas birtokkal. Őt ne úgy képzeld el, mint egy csupa szív jóság elfet, akinek mindene a természet. Nem veti meg a gazdagságot, a jó módot. Jó pár jószágot csak azért tartottunk, hogy sokasodjanak és a prémjükön túl tudjon adni. Igazából ez nem tetszett és ezt a részét nem szerettem.
*Ígéretet tenne a mesélésre, de a másik lány, Mady érkezése elhallgattatja. Figyeli a két leányt, amint beszélnek s haladnak is közben tovább, a ház felé. Hallott már a varázslatos főzetekről, de nem ismeri úgy őket. Figyel hát, hátha meg tud valami érdekeset. Mady sietősen menne tovább, dolga van, sürgető. Kicsit azért megijed, mikor a lányra váró útról hall, de biztosan tud magára vigyázni. Apró sáros lábait fürgén szedi Luni mellett, s ha végre beérnek a házba, végig őt követi. Ami nem is nehéz, mert a lány nem igen hajlandó elengedi az ő apró kezét. A többiek, akárkik is akár mennyien is legyenek, az elfen kívül, egy apró s igencsak megszeppen tündér lányt láthatnak majd. Akinek csizmája sáros, s ruhája poros az úttól. Luni takarásában áll meg, onnan figyel kissé félénken a viola szemű leány.*
- Ők is többfélék, mint mi. Van elhanyagolt külsejű és okos is közöttük.
*Mondja rá nevetve, mert szó-szó, óriásból is van másmilyen. Nem csak nagy szőrös és buta. Ami pedig a csapda készítést illeti, azt meg lehet oldani pár apróságból és kötélből, s nem is kell mindennek épp nála lennie. Persze ő is szereti a nyulakat simogatni, meg játszani velük. Ámde az ő taníttatásának az volt az alapja, hogy az éhezéssel nem tisztel meg senkit. Végül is nem kedvtelésből vadászgat. Persze nem tudja, hogy mi minden forog most Luni fejében. Várja már, hogy jobban megismerjék egymást és reméli, lesz erre elég idejük.*
- Ha jó az idő hozzá, kellemes kikapcsolódás a halfogás. Egy ilyen szép vidéken, mint ez sok-sok lehetőség van, szinte bármire. Már alig várom, hogy bejárjam a környéket, és megismerjem a többieket!
*Főleg az emlegetett elfet. Otthonáról nem szomorkásan mesél, valóban csak a kaland kedvéért jött el, s rossz emlékei nem igazán vannak.*
- Kevesebb állattal könnyebb persze, de az uraság igen gazdag elf, hatalmas birtokkal. Őt ne úgy képzeld el, mint egy csupa szív jóság elfet, akinek mindene a természet. Nem veti meg a gazdagságot, a jó módot. Jó pár jószágot csak azért tartottunk, hogy sokasodjanak és a prémjükön túl tudjon adni. Igazából ez nem tetszett és ezt a részét nem szerettem.
*Ígéretet tenne a mesélésre, de a másik lány, Mady érkezése elhallgattatja. Figyeli a két leányt, amint beszélnek s haladnak is közben tovább, a ház felé. Hallott már a varázslatos főzetekről, de nem ismeri úgy őket. Figyel hát, hátha meg tud valami érdekeset. Mady sietősen menne tovább, dolga van, sürgető. Kicsit azért megijed, mikor a lányra váró útról hall, de biztosan tud magára vigyázni. Apró sáros lábait fürgén szedi Luni mellett, s ha végre beérnek a házba, végig őt követi. Ami nem is nehéz, mert a lány nem igen hajlandó elengedi az ő apró kezét. A többiek, akárkik is akár mennyien is legyenek, az elfen kívül, egy apró s igencsak megszeppen tündér lányt láthatnak majd. Akinek csizmája sáros, s ruhája poros az úttól. Luni takarásában áll meg, onnan figyel kissé félénken a viola szemű leány.*
1047. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-25 19:16:35
Üzenet elküldve: 2022-02-25 19:16:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Szarvasliget közelébe érve - a ház előtt//
*Az óriásokról való beszámolón ismét jót nevet.*
- Érdekes, valahogy nem így képzeltem őket. *mondja.* A meséinkben sokkal jobban fésültek voltak ennél, csak éppen nem túl okosak, de persze, mivel javarészt ezek tényleg mesék, gondolom, hogy nem teljesen fedik a valóságot. Főleg, ha építészek is vannak közöttük.
*Sajnos a lány lelkes beszámolója sokkal több kérdést vet fel benne, mint amennyit megválaszol az eddigiekre, bár egyáltalán nem biztos abban, hogy ez baj. Inkább csak azt bánja, hogy kíváncsiságát nem tudja kielégíteni most azonnal, azzal vigasztalja viszont magát, hogyha a tündérlány tényleg velük marad, lesz majd tőle még kérdezni és vele beszélgetni ideje bőven. És persze van amit ő is nagyon szívesen elmesélne, és talán legalább annyira érdekelné a lányt, mint amennyire éppen őt most az ő történetei.
Van persze, ami kicsit meglepi, például a nyulaknak szánt csapda. Mivel éppen nem lát nála egyet sem, amit kis kedvencként hordoz mondjuk egy kosárban, nem kell nagyon próbára tennie a képzelőerejét, hogy megértse miért ejti csapdába őket, ez viszont ugyanakkor nem csak érthető a számára, de abban is biztos, hogy ő maga nem tudná megtenni, legalábbis nem rendszeresen, csak akkor, ha nagyon éhes.
Igazából persze evett már nyulat sokszor, és határozottan finomnak találta a húsukat, mégis, hiába nőtt fel a természetben, olyan helyen, ahol a vadászat volt a fő élelemszerző forrás, ha van állat, amit annak ellenére is sajnál megenni, hogy szereti az ízét, az főleg plüssnyulai miatt éppen pont maga a nyúl. Ők majdnem olyanok számára, mintha az állatvilág tündérei lennének, így egy nyuszikra vadászó tündér, legyenek ők bármennyire is finomak és laktatók, kicsit még mindig elképzelhetetlen számára, még akkor is, ha éppen a kezét fogja egynek.
A maga részéről inkább háziállatként szeretné tartani őket, legalább annyira, mint amennyire macskát szeretne. Igazán boldoggá tenné, hogyha lenne egyszer legalább egy, de inkább több szelídített nyula, akik a tenyeréből esznek, fejüket a kezei alá tolják, hogy simogassa őket, és nyalogassák is tenyerét szeretetük jeleként.
A halakkal viszont már egészen más a helyzet a részéről. Sokkal természetesebb számára, hogy ők sokkal inkább étel alapanyaga, mint élő állat, hiába tudja, hogy ettől még természetesen az utóbbiak ők is.*
- Éppen ma beszéltük Intathal, aki az egyik itt élő elf, hogyha bemegyünk a városba, veszünk botot, amivel lehet horgászni. Jó, ha neked van hálód, mert itt a tónál bőven fogsz tudni halat fogni vele. Úgy is régen ettünk már halat. Ő tengerész volt, viszont, ha jól értettem, akkor a sózott sült halnál még nem nagyon csinált bonyolultabb ételt, bár azt legalább nagyon szerette. Viszont, amiről te meséltél, tényleg nagyon finomnak hangzik, szívesen megkóstolnám. Én inkább csak halleveseket tudok főzni, igaz abból többfélét is, attól függően, hogy ki mennyire szereti erősen, vagy csak csípősen. *mondja, aztán megpróbálja elképzelni azt a helyet, ahonnan szavai alapján Thrissaya érkezhetett. Reméli, hogy nem valami szomorú történet van a puszta tény mögött, hogy elindult világot látni, bár amennyire meg tudja ítélni nem olyan hangsúllyal beszél a múltról, mint ami végleges és visszahozhatatlan, mint mondjuk az ő múltja, vagy akár Intathé, akit az előbb emlegetett éppen.
Igaz az uraságról és az állatokról múlt időben beszél, de amennyire meg tudja ítélni néhány percnyi beszélgetés alapján, inkább csak azért, mert egy ideje már elhagyta az otthonát.*
- Nagyon izgalmasan hangzik. *mosolyog továbbra is.* Biztos gyönyörű hely lehetett, csupa olyan állattal, ami nálunk nem volt. Ahol én felnőttem ott főleg vadásztak, bár azért a kertekben is volt néhány állat tartva, de semmi különleges, vagy olyan, amit ki is kell hajtani legelni. Kutya is éppen ezért csak vadászkutya. Rajtuk bizony nem kutyagolt senki. Árnyék legalább csak akkor ugat, amikor tényleg kell, nem csak úgy és akkor amikor éppen kedve van. *mesél.* Ennyiből ezt a helyet jobban szeretem. Itt kevés az állat, de próbálom őket jól tartani, nem csak azért, hogy meghálálják. Tényleg szeretem őket. És szerintem jól mondod, éppen ezért szeretik a mesét is, bármennyire is értik. Érzik, hogy szeretettel bánnak velük.
*Maydeleine közben már odaér hozzájuk, ezért mond csak ezek után annyit, amennyi szerinte semmit nem árul el abból, amit amiről az imént beszéltek, inkább csak általánosságnak hangzik;*
- Nagyon szívesen meghallgatnám a meséket és a dalokat is.
*Ezek után fordul minden figyelmével a másik lányhoz.*
- Ugyan, egy darabig biztos nem megyek innen sehová. *mosolyog vissza.* Örülök, hogy újra látlak! Viszont kék, sajnálom, de pont nincsen, nem is volt soha. *mondja gondterhelt arccal és talán látszik rajta, hogy tényleg őszintén, nagyon sajnálja, mintha az ő hibája lenne, hogy sosem jutott eszébe beszerezni hasonlót, amiről nem is sejtette, hogy valaha egyszer majd szüksége lesz rá.* Csak vörös, barna és sárga van. Utóbbi kettőre már nem is emlékszem, hogy mire jók, csak a vörösre, hogy attól erősebb leszek, de szívesen neked adom amelyik kell, ha az is használ valamit a kék helyett. *teszi hozzá. Igazából, lehet persze, hogy butaság, de nem bánná, ha szabadulhatna tőlük, akár ingyen is, hiszen olyan körülmények között kerültek hozzá, amelyekre semmiképpen nem emlékszik vissza szívesen, mostanra pedig nem többek mint kacatok a polcon, vagy a szekrény tetején, ahová pakolás közben és után éppen kerülnek.
Tulajdonképpen azon az éjszakán dőlt el talán a sorsa, miután a Gazdagnegyed égése után Aleimord a kezébe nyomta ezeket a varázsitalokat, hátha majd szüksége lesz neki és a többi menekültnek rájuk. Ha akkor nem éri utol azt a szekeret, ami nélküle ment el, ki tudja mi történt volna vele a teljesen felfordult városban, a káosz éjszakáján.
Aztán egy kivételével, amit végül talán fel kellett volna, de nem tudtak felhasználni, továbbadta a varázsitalokat, végül mégis visszakapta valamennyit, mert a többiek sem használták fel őket, és nekik sem kellettek.
~ Hülye múlt. Szerencsére vége. Most itt vagyok. ~*
- De talán Intathnak van kék is. *jut hirtelen eszébe. A nagy menekülés éjszakáján megismert különös elf legalább kellemes jelenné vált mostanra a nyomasztó múlt egyik sötét árnyékából.* Ő orvos és ma is használt valami különös szagú és kinézetű gyógyszert, szóval akár még varázsitala is lehet. Ott ül éppen a konyhában, mert tőlem várja a vacsoráját, mi pedig eleve oda tartottunk. Gyere velünk és kérdezzük meg, hátha! *javasolja. Ugyan nem biztos abban, hogy pont kék varázsitala lenne az elfnek, de abban teljesen az, hogyha valakinek lehet itt Szarvasligetben, az nem lehet más, csak ő.*
- De biztos muszáj most menned tovább? *kérdi.* Tényleg fura mostanában az időjárás, de tudod, hogy szívesen látunk éjszakára úgy is. Mindegy, menjünk be, majd eldöntöd! *javasolja, és elkezdi a mind a két másik lányt a konyhába vezetni, oda ahol Adoavert és Intet hagyta.
Reméli szó és ló nélkül követik befelé. Beszélgetni közben is tudnak, és legalább Mady is közelebb lesz ez által remélt varázsitalához, valamint ő Thrissaya, Intath, és ő maga is saját vacsorájához, amire már régóta vár. Igazából már nem csak Árnyék éhes régóta, hanem amint tudatosodik benne, ő is.
Amennyit dolgozott azzal a sok zöldséget füstölt húsos lébe főzött, és óvatosan, de azért mégis határozottan fűszerezett, kis lángon főzött levessel, talán ő is igazán megérdemli, hogy végre jóízűen jól is lakjon belőle.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.25 19:31:34
*Az óriásokról való beszámolón ismét jót nevet.*
- Érdekes, valahogy nem így képzeltem őket. *mondja.* A meséinkben sokkal jobban fésültek voltak ennél, csak éppen nem túl okosak, de persze, mivel javarészt ezek tényleg mesék, gondolom, hogy nem teljesen fedik a valóságot. Főleg, ha építészek is vannak közöttük.
*Sajnos a lány lelkes beszámolója sokkal több kérdést vet fel benne, mint amennyit megválaszol az eddigiekre, bár egyáltalán nem biztos abban, hogy ez baj. Inkább csak azt bánja, hogy kíváncsiságát nem tudja kielégíteni most azonnal, azzal vigasztalja viszont magát, hogyha a tündérlány tényleg velük marad, lesz majd tőle még kérdezni és vele beszélgetni ideje bőven. És persze van amit ő is nagyon szívesen elmesélne, és talán legalább annyira érdekelné a lányt, mint amennyire éppen őt most az ő történetei.
Van persze, ami kicsit meglepi, például a nyulaknak szánt csapda. Mivel éppen nem lát nála egyet sem, amit kis kedvencként hordoz mondjuk egy kosárban, nem kell nagyon próbára tennie a képzelőerejét, hogy megértse miért ejti csapdába őket, ez viszont ugyanakkor nem csak érthető a számára, de abban is biztos, hogy ő maga nem tudná megtenni, legalábbis nem rendszeresen, csak akkor, ha nagyon éhes.
Igazából persze evett már nyulat sokszor, és határozottan finomnak találta a húsukat, mégis, hiába nőtt fel a természetben, olyan helyen, ahol a vadászat volt a fő élelemszerző forrás, ha van állat, amit annak ellenére is sajnál megenni, hogy szereti az ízét, az főleg plüssnyulai miatt éppen pont maga a nyúl. Ők majdnem olyanok számára, mintha az állatvilág tündérei lennének, így egy nyuszikra vadászó tündér, legyenek ők bármennyire is finomak és laktatók, kicsit még mindig elképzelhetetlen számára, még akkor is, ha éppen a kezét fogja egynek.
A maga részéről inkább háziállatként szeretné tartani őket, legalább annyira, mint amennyire macskát szeretne. Igazán boldoggá tenné, hogyha lenne egyszer legalább egy, de inkább több szelídített nyula, akik a tenyeréből esznek, fejüket a kezei alá tolják, hogy simogassa őket, és nyalogassák is tenyerét szeretetük jeleként.
A halakkal viszont már egészen más a helyzet a részéről. Sokkal természetesebb számára, hogy ők sokkal inkább étel alapanyaga, mint élő állat, hiába tudja, hogy ettől még természetesen az utóbbiak ők is.*
- Éppen ma beszéltük Intathal, aki az egyik itt élő elf, hogyha bemegyünk a városba, veszünk botot, amivel lehet horgászni. Jó, ha neked van hálód, mert itt a tónál bőven fogsz tudni halat fogni vele. Úgy is régen ettünk már halat. Ő tengerész volt, viszont, ha jól értettem, akkor a sózott sült halnál még nem nagyon csinált bonyolultabb ételt, bár azt legalább nagyon szerette. Viszont, amiről te meséltél, tényleg nagyon finomnak hangzik, szívesen megkóstolnám. Én inkább csak halleveseket tudok főzni, igaz abból többfélét is, attól függően, hogy ki mennyire szereti erősen, vagy csak csípősen. *mondja, aztán megpróbálja elképzelni azt a helyet, ahonnan szavai alapján Thrissaya érkezhetett. Reméli, hogy nem valami szomorú történet van a puszta tény mögött, hogy elindult világot látni, bár amennyire meg tudja ítélni nem olyan hangsúllyal beszél a múltról, mint ami végleges és visszahozhatatlan, mint mondjuk az ő múltja, vagy akár Intathé, akit az előbb emlegetett éppen.
Igaz az uraságról és az állatokról múlt időben beszél, de amennyire meg tudja ítélni néhány percnyi beszélgetés alapján, inkább csak azért, mert egy ideje már elhagyta az otthonát.*
- Nagyon izgalmasan hangzik. *mosolyog továbbra is.* Biztos gyönyörű hely lehetett, csupa olyan állattal, ami nálunk nem volt. Ahol én felnőttem ott főleg vadásztak, bár azért a kertekben is volt néhány állat tartva, de semmi különleges, vagy olyan, amit ki is kell hajtani legelni. Kutya is éppen ezért csak vadászkutya. Rajtuk bizony nem kutyagolt senki. Árnyék legalább csak akkor ugat, amikor tényleg kell, nem csak úgy és akkor amikor éppen kedve van. *mesél.* Ennyiből ezt a helyet jobban szeretem. Itt kevés az állat, de próbálom őket jól tartani, nem csak azért, hogy meghálálják. Tényleg szeretem őket. És szerintem jól mondod, éppen ezért szeretik a mesét is, bármennyire is értik. Érzik, hogy szeretettel bánnak velük.
*Maydeleine közben már odaér hozzájuk, ezért mond csak ezek után annyit, amennyi szerinte semmit nem árul el abból, amit amiről az imént beszéltek, inkább csak általánosságnak hangzik;*
- Nagyon szívesen meghallgatnám a meséket és a dalokat is.
*Ezek után fordul minden figyelmével a másik lányhoz.*
- Ugyan, egy darabig biztos nem megyek innen sehová. *mosolyog vissza.* Örülök, hogy újra látlak! Viszont kék, sajnálom, de pont nincsen, nem is volt soha. *mondja gondterhelt arccal és talán látszik rajta, hogy tényleg őszintén, nagyon sajnálja, mintha az ő hibája lenne, hogy sosem jutott eszébe beszerezni hasonlót, amiről nem is sejtette, hogy valaha egyszer majd szüksége lesz rá.* Csak vörös, barna és sárga van. Utóbbi kettőre már nem is emlékszem, hogy mire jók, csak a vörösre, hogy attól erősebb leszek, de szívesen neked adom amelyik kell, ha az is használ valamit a kék helyett. *teszi hozzá. Igazából, lehet persze, hogy butaság, de nem bánná, ha szabadulhatna tőlük, akár ingyen is, hiszen olyan körülmények között kerültek hozzá, amelyekre semmiképpen nem emlékszik vissza szívesen, mostanra pedig nem többek mint kacatok a polcon, vagy a szekrény tetején, ahová pakolás közben és után éppen kerülnek.
Tulajdonképpen azon az éjszakán dőlt el talán a sorsa, miután a Gazdagnegyed égése után Aleimord a kezébe nyomta ezeket a varázsitalokat, hátha majd szüksége lesz neki és a többi menekültnek rájuk. Ha akkor nem éri utol azt a szekeret, ami nélküle ment el, ki tudja mi történt volna vele a teljesen felfordult városban, a káosz éjszakáján.
Aztán egy kivételével, amit végül talán fel kellett volna, de nem tudtak felhasználni, továbbadta a varázsitalokat, végül mégis visszakapta valamennyit, mert a többiek sem használták fel őket, és nekik sem kellettek.
~ Hülye múlt. Szerencsére vége. Most itt vagyok. ~*
- De talán Intathnak van kék is. *jut hirtelen eszébe. A nagy menekülés éjszakáján megismert különös elf legalább kellemes jelenné vált mostanra a nyomasztó múlt egyik sötét árnyékából.* Ő orvos és ma is használt valami különös szagú és kinézetű gyógyszert, szóval akár még varázsitala is lehet. Ott ül éppen a konyhában, mert tőlem várja a vacsoráját, mi pedig eleve oda tartottunk. Gyere velünk és kérdezzük meg, hátha! *javasolja. Ugyan nem biztos abban, hogy pont kék varázsitala lenne az elfnek, de abban teljesen az, hogyha valakinek lehet itt Szarvasligetben, az nem lehet más, csak ő.*
- De biztos muszáj most menned tovább? *kérdi.* Tényleg fura mostanában az időjárás, de tudod, hogy szívesen látunk éjszakára úgy is. Mindegy, menjünk be, majd eldöntöd! *javasolja, és elkezdi a mind a két másik lányt a konyhába vezetni, oda ahol Adoavert és Intet hagyta.
Reméli szó és ló nélkül követik befelé. Beszélgetni közben is tudnak, és legalább Mady is közelebb lesz ez által remélt varázsitalához, valamint ő Thrissaya, Intath, és ő maga is saját vacsorájához, amire már régóta vár. Igazából már nem csak Árnyék éhes régóta, hanem amint tudatosodik benne, ő is.
Amennyit dolgozott azzal a sok zöldséget füstölt húsos lébe főzött, és óvatosan, de azért mégis határozottan fűszerezett, kis lángon főzött levessel, talán ő is igazán megérdemli, hogy végre jóízűen jól is lakjon belőle.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.25 19:31:34
1046. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-25 07:18:47
Üzenet elküldve: 2022-02-25 07:18:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasliget közelébe érve - a ház előtt//
*Ahogy közelednek Luninak fel is tűnik és oda is kiált neki, látszólag örül a jelenlétének. Le is száll a lováról és odavezeti közelebb hozzájuk. Egy vörös aprónép társaságában találja éppen, nem is igazán szeretné zavarni a köreiket, csak gondolta egy kérdést azért megér a dolog. Mivel a fülei élesek, már fél szavakból, fél útról is hallja, hogy meghívás van folyamatban az irányában.*
-Jó napot! Milyen jó, hogy itt talállak, attól féltem, hogy esetleg másutt leledzel. *Mondja kedves mosollyal és némi megkönnyebbüléssel a hangjában.*
-Neeem szeretnék sokáig zavarni, mert sietek a toronyirányt. Olyan zord mostanában az időjárás, még az eső előtt szeretnék átjutni az ingoványon. *Meséli a dolgot teljesen jogosan, hiszen a szél és a mostanában el- eleredő eső veszélyeztetheti az útját. Árnyék pedig valóban csak körbe szaglássza őket, de nem vakkant.*
-Esetleg nem tudnál adni kék varázsitalt? Otthonról elfelejtettem hozni, félúton jutott eszembe, természetesen fizetnék is érte, ha lenne, valami erősebb is jöhet. Nem időzöm majd sokat ott, sietnem kell vissza a Sellőbe. *Tárja elé a valódi kérését és reménykedik benne, hogy a lány tud neki segíteni. Addig a fekete ló békésen elfoglalja magát, nem úgy fest, hogy neki is olyan sietős a dolog, mint a gazdájának.*
-Visszafele szerintem a rövidebb utat is választom majd, de talán legközelebb. *Mert értékelné természetesen a meghívást is, de a sürgető érzés nem hagyna alább benne, mivel hogy most nem itt kéne lennie, hanem a munkájával kéne foglalkoznia, csak hát, hajtja a kíváncsiság.*
*Ahogy közelednek Luninak fel is tűnik és oda is kiált neki, látszólag örül a jelenlétének. Le is száll a lováról és odavezeti közelebb hozzájuk. Egy vörös aprónép társaságában találja éppen, nem is igazán szeretné zavarni a köreiket, csak gondolta egy kérdést azért megér a dolog. Mivel a fülei élesek, már fél szavakból, fél útról is hallja, hogy meghívás van folyamatban az irányában.*
-Jó napot! Milyen jó, hogy itt talállak, attól féltem, hogy esetleg másutt leledzel. *Mondja kedves mosollyal és némi megkönnyebbüléssel a hangjában.*
-Neeem szeretnék sokáig zavarni, mert sietek a toronyirányt. Olyan zord mostanában az időjárás, még az eső előtt szeretnék átjutni az ingoványon. *Meséli a dolgot teljesen jogosan, hiszen a szél és a mostanában el- eleredő eső veszélyeztetheti az útját. Árnyék pedig valóban csak körbe szaglássza őket, de nem vakkant.*
-Esetleg nem tudnál adni kék varázsitalt? Otthonról elfelejtettem hozni, félúton jutott eszembe, természetesen fizetnék is érte, ha lenne, valami erősebb is jöhet. Nem időzöm majd sokat ott, sietnem kell vissza a Sellőbe. *Tárja elé a valódi kérését és reménykedik benne, hogy a lány tud neki segíteni. Addig a fekete ló békésen elfoglalja magát, nem úgy fest, hogy neki is olyan sietős a dolog, mint a gazdájának.*
-Visszafele szerintem a rövidebb utat is választom majd, de talán legközelebb. *Mert értékelné természetesen a meghívást is, de a sürgető érzés nem hagyna alább benne, mivel hogy most nem itt kéne lennie, hanem a munkájával kéne foglalkoznia, csak hát, hajtja a kíváncsiság.*
1045. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-24 21:38:34
Üzenet elküldve: 2022-02-24 21:38:34
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasliget közelébe érve - a ház előtt//
*Annyira élvezi, hogy van kivel beszélnie. Út közben néhányakkal összefutott ugyan, szóba elegyedtek, de az mégis más. Egészen baráti, s az most olyan jól esik neki. Érzi, hogy Luniban bízhat.*
- Egyszer láttam egy óriást, biztosan az volt, magasabb az elfeknél is. De nagyon bozontos volt, még Árnyéknál is bozontosabb. Meg büdös.
*Meséli fellelkesülve, hogy olyant ő már látott. Bizony.*
- Meg a papa is mesélt róluk. Odahaza az uraságnak volt egy barátja. Óriás volt és építész. Sokféle házat épített. Állítólag az uraság házát is ő építette.
*Szép nagy ház volt az, díszes oszlopokkal, hegyes tetőkkel, nagyon sok szép fehér színű fából. A bútorok is mind világosak voltak. Nagy virágos kerttel, s másik helyen meg sokféle növényt is gondoztak. Meg az állatok! Sokfélét tartott ott, amiket bizony gondozni kellett.*
- Üm, ühüm. Tudok kis csapád állítani a nyúl fogáshoz. A halakhoz meg van egy kis hálóm, igaz, azt már párszor meg kellett foltozni, de még használható. Otthon a mama vajat melegített, megforgatta benne a halszeleteket és megszórta szárított zöld fűszerekkel. Nagyon finom.
*Ő láthatóan lelkes, mert úgy látszik, jó helyen kötött ki. Ha a többiek is elfogadják akkor itt biztosan jól fogja magát érezni. Biztonságos helye lesz, ennél most nem is igen kell több. Kíváncsi már a többiekre, és akad akkor még egy másik tündér lány is itt, aminek láthatóan boldoggá teszi. Mégsem ő lesz az egyetlen apró termet itt. Ráadásul a lány Árnyék gazdája, s meg is szokta őt ülni!*
- Igen, mi tündérek olykor kutyagolunk, szó szerint.
*Neveti el magát, mert az ő méretüknek jobban megfelel egy termetesebb kutya, s ha igen jól bánnak velük, nem is kell más védelmező egy tündér számára. Bár egyre ritkábban látott olyan tündért, aki kutya háton közlekedett volna.*
- Az uraságnak igen sok és sokféle állata volt. Még egy erdei Irbisz is, szép szürkés bundával. Nem tudom, hogy miként és honnan került hozzá, mert Fátyol csak az uraság szavára hallgatott, nekünk nem volt dolgunk vele, s nem is járatta csak úgy, szabadon.
*Valaki biztosan betörhette neki, de erről nem beszélt senki. Nem tudja miért, pedig kérdezte, de hamar elvették a kedvét Fátyollal kapcsolatban.*
- De tartott lovakat és Gwuffokat is. Kecskéket és bárányokat, meg tyúkokat. Sokféle madarat. Én a bárányokat tereltem ki mindig legelni, estére meg vissza a helyükre. Volt az alomban egy-egy kutyus, akit terelésre tanítottunk meg, az ő hátán kutyagoltam én és vigyáztam a barikra.
*Kellemesnek volt mondható a feladat, és a birtokon nem igen kellett félnie semmitől. Bár akadtak azért kóborok, akik zavarogtak, olyankor viszont volt segítség a többiek felől.*
- Igen, az állatoknak mindig meséltem. Azt persze nem tudom, hogy valóban értették-e, amit mondtam, de a viselkedésük merőben más volt. Talán a hallott szó és a bánásmód volt az, ami sokat jelentett. De nektek is mesélhetek, meg énekelhetek.
*Meséli halkan, Luni kezét fogva, szinte már suttog. Nem akarja, hogy másik tudják ezt, mert fél, hogy kinevetnék érte. A sustorgásának egy újonnan érkező vet véget, akit, hála a holdnak, Luni ismer. Így nem fél, csak illedelmesen megáll és várja, hogy a Mady nevezetű a közelükbe érjen.*
*Annyira élvezi, hogy van kivel beszélnie. Út közben néhányakkal összefutott ugyan, szóba elegyedtek, de az mégis más. Egészen baráti, s az most olyan jól esik neki. Érzi, hogy Luniban bízhat.*
- Egyszer láttam egy óriást, biztosan az volt, magasabb az elfeknél is. De nagyon bozontos volt, még Árnyéknál is bozontosabb. Meg büdös.
*Meséli fellelkesülve, hogy olyant ő már látott. Bizony.*
- Meg a papa is mesélt róluk. Odahaza az uraságnak volt egy barátja. Óriás volt és építész. Sokféle házat épített. Állítólag az uraság házát is ő építette.
*Szép nagy ház volt az, díszes oszlopokkal, hegyes tetőkkel, nagyon sok szép fehér színű fából. A bútorok is mind világosak voltak. Nagy virágos kerttel, s másik helyen meg sokféle növényt is gondoztak. Meg az állatok! Sokfélét tartott ott, amiket bizony gondozni kellett.*
- Üm, ühüm. Tudok kis csapád állítani a nyúl fogáshoz. A halakhoz meg van egy kis hálóm, igaz, azt már párszor meg kellett foltozni, de még használható. Otthon a mama vajat melegített, megforgatta benne a halszeleteket és megszórta szárított zöld fűszerekkel. Nagyon finom.
*Ő láthatóan lelkes, mert úgy látszik, jó helyen kötött ki. Ha a többiek is elfogadják akkor itt biztosan jól fogja magát érezni. Biztonságos helye lesz, ennél most nem is igen kell több. Kíváncsi már a többiekre, és akad akkor még egy másik tündér lány is itt, aminek láthatóan boldoggá teszi. Mégsem ő lesz az egyetlen apró termet itt. Ráadásul a lány Árnyék gazdája, s meg is szokta őt ülni!*
- Igen, mi tündérek olykor kutyagolunk, szó szerint.
*Neveti el magát, mert az ő méretüknek jobban megfelel egy termetesebb kutya, s ha igen jól bánnak velük, nem is kell más védelmező egy tündér számára. Bár egyre ritkábban látott olyan tündért, aki kutya háton közlekedett volna.*
- Az uraságnak igen sok és sokféle állata volt. Még egy erdei Irbisz is, szép szürkés bundával. Nem tudom, hogy miként és honnan került hozzá, mert Fátyol csak az uraság szavára hallgatott, nekünk nem volt dolgunk vele, s nem is járatta csak úgy, szabadon.
*Valaki biztosan betörhette neki, de erről nem beszélt senki. Nem tudja miért, pedig kérdezte, de hamar elvették a kedvét Fátyollal kapcsolatban.*
- De tartott lovakat és Gwuffokat is. Kecskéket és bárányokat, meg tyúkokat. Sokféle madarat. Én a bárányokat tereltem ki mindig legelni, estére meg vissza a helyükre. Volt az alomban egy-egy kutyus, akit terelésre tanítottunk meg, az ő hátán kutyagoltam én és vigyáztam a barikra.
*Kellemesnek volt mondható a feladat, és a birtokon nem igen kellett félnie semmitől. Bár akadtak azért kóborok, akik zavarogtak, olyankor viszont volt segítség a többiek felől.*
- Igen, az állatoknak mindig meséltem. Azt persze nem tudom, hogy valóban értették-e, amit mondtam, de a viselkedésük merőben más volt. Talán a hallott szó és a bánásmód volt az, ami sokat jelentett. De nektek is mesélhetek, meg énekelhetek.
*Meséli halkan, Luni kezét fogva, szinte már suttog. Nem akarja, hogy másik tudják ezt, mert fél, hogy kinevetnék érte. A sustorgásának egy újonnan érkező vet véget, akit, hála a holdnak, Luni ismer. Így nem fél, csak illedelmesen megáll és várja, hogy a Mady nevezetű a közelükbe érjen.*
1044. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-24 20:07:47
Üzenet elküldve: 2022-02-24 20:07:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Szarvasliget közelébe érve//
*Talán látszik rajta, hogy megkönnyebbül amiért a lány még egy mágustorony kedvéért sem szeretne átvágni a mocsáron. Igaz őt magát is csak körülbelül ez az egyetlen dolog képes rávenni arra, hogy még egy párszor arra menjen. Nem mintha annyira szörnyű, vagy elviselhetetlen helyről lenne szó, de azért éppen elég nyomasztó, és szerinte elég veszélyes is ahhoz, hogy valaki csak úgy, egymagában nekiinduljon.*
- Értem. Jól tetted, hogy nem mentél tovább. *bólogat komoly arccal, aztán viszont elneveti magát, mert elképzeli a jelenetet, ahogyan egy apró tündért egy óriás visz a vállán.*
- Érdekes ötlet, ez nekem eszembe sem jutott volna. *vallja be.* Láttál már óriást valaha? Én még soha. Ahol felnőttem ott nem éltek, csak pár mesében hallottam róluk. Aztán jártam néhány kisebb faluban, meg éltem kicsit Artheniorban is, meg most már egy ideje itt, de nekem még nem volt hozzájuk szerencsém egyszer sem sehol. Ettől még nyilván léteznek, csak gondolom elég ritkák, azért nem találkoztam még velük. Azt sem nagyon tudom, hogy pontosan mekkorák lehetnek, csak azt, hogy nálunk biztosan magasabbak, de hát ez nem is olyan nehéz.
*~ Vajon beférnének egyáltalán a házba? Mert, ha nem, akkor itt kint kellene aludniuk, ami elég kellemetlen lehet, ha hidegebbre fordul az idő. ~ tűnődik magában. Közben viszont még mindig mosolyog. Van valami a lányban, aminek hatására határozottan jó kedve lesz, igaz a mai napra már eddig sem lehetett panasza. Kicsit hosszú volt, és sok minden történt, de most, hogy Viel már talán jobban van, Intath pedig őt is megvizsgálta, nincs oka aggodalomra, és mindent egybevetve sokkal többet nevetett ma és volt vidám, mint bármelyik másik átlagos napján mostanában. Talán csak akkor volt boldogabb, amikor a Mágustoronynál újra találkozhatott édesanyjával.
Thrissaya ráadásul úgy tűnik, hogy szeret beszélni és mesélni, legalább annyira amennyire ő, ennek pedig szintén kifejezetten örül, miközben figyelmesen hallgatva őt hol elismerően bólint, hol egyszerűen csak emésztgeti magában a hallottakat. Nem is tudja, hogy mire reagáljon hirtelen, de először nyulak elkapása ragadja meg a fantáziáját leginkább.*
- Nyulat fogni? Akkor te ügyesebb vagy nálam, nem hiszem, hogy nekem valaha sikerülne. Ha csak nem szelídek, akkor nagyon gyorsak.
*Ezek után némi hallgatás után szólal csak meg újra. Nem tudja, hogy mennyire látszik rajta, de elég lelkes ő maga is, mert, ha igaz, amit a lány mond, - márpedig neki eszébe sem jut kételkedni egyetlen szavában sem, - akkor tényleg nagyon jó lenne, ha maradna náluk és egyelőre nem utazna tovább.
Már most alig várja többek között, hogy együtt szorgoskodjanak a konyhában. Nagyon szeret főzni, főleg, ha tudja, hogy nem csak az ízek kedvéért, hanem azért is készíti az ételeket, hogy a többiekről gondoskodjon. Szinte már túl idilli kép, ahogyan egy tündérlány segít ebben neki, akár csak azzal, hogy hagymát pucol, vagy húst szeletel. Ezen kívül, ha még énekelni is szépen tud, és az állatokhoz is ért, még annál is nagyobb és hasznosabb segítség lehet, mint elsőre gondolta volna.*
- Ó, én nagyon örülnék neki, ha maradnál. Szívesen veszek minden segítséget, akár a konyhában, akár az állatokkal, mert nekünk is van jó néhány. Nektek milyen állataitok voltak? Nekünk kecskéink vannak és tyúkjaink, lovak, egy disznó, és persze Árnyék, a házőrzőnk, aki nagyon okos szerintem, nem hiszem, hogy találkoztam már nála okosabb kutyával. Az ő gazdája Viel, egy másik tündérlány, aki szintén itt él. Neki azt is megengedi, hogy megülje mint valami lovat. *meséli el ezt Thrissayának is, mert aranyosnak találja az Árnyékon való kutyagolást, és gyanítja, hogy ez a lánynak is tetszene, sőt, talán még Intet is megmosolyogtatná, aki még azt sem érti, hogy miért és hogyan lehet egyáltalán egy állatot szeretni.*
- Az állatoknak meséltél? *kérdi ezek után, mert nem biztos benne, hogy jól értette.* Persze, ha nem szeretnéd, nem mondom el senkinek, de attól még szívesen hallgatnám egyszer, és szerintem az állataiknak sem lenne kifogása ellene, akár értik szó szerint, akár nem. A kedvenc kecskémnek, Hópehelynek én is szoktam dúdolgatni, szerintem szereti.
//A ház előtt//
*Éppen csak ösztönösen fordul kicsit hátra az istálló irányába, ahogyan az ott lakókról beszél, amikor pont ennek a mozdulatnak köszönhetően mintha ismerőst pillantana meg maguk felé közeledni.*
- Mady? *kérdi magától, és kicsit meg is torpan, ezzel pedig valószínűleg Thrissayát is megállásra készteti.*
- Ó, ne haragudj kérlek! *mondja a tündérlánynak.* Ahogy nézem az egyik átutazó vendégünk visszatért. Várjuk meg, és menjünk be együtt, biztos ő is éhes. *javasolja, éppen csak annyira engedve el Thrissaya kezét, hogy mosolyogva integethessen a Madynek, amivel egyértelműen azt üzeni neki, hogy örül, hogy újra látja.
Mivel pedig már Árnyék is ismeri már őt, nyilván vele sem lesz majd gondja, nyugodtan elvezetheti lovát az istállóba, vagy egyszerűen elküldheti oda. Addig is pedig, ameddig odaér hozzájuk, ő tovább beszélgethet a tündérlánnyal.
Már csak azt sajnálja, hogy így később érnek vissza a konyhába, és lemarad az Adoaver és Intath között elhangzottak nagy részéről, de ezért bőven kárpótolja, mind Thrissaya, mind pedig Maydeleine társasága.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.24 20:21:06
*Talán látszik rajta, hogy megkönnyebbül amiért a lány még egy mágustorony kedvéért sem szeretne átvágni a mocsáron. Igaz őt magát is csak körülbelül ez az egyetlen dolog képes rávenni arra, hogy még egy párszor arra menjen. Nem mintha annyira szörnyű, vagy elviselhetetlen helyről lenne szó, de azért éppen elég nyomasztó, és szerinte elég veszélyes is ahhoz, hogy valaki csak úgy, egymagában nekiinduljon.*
- Értem. Jól tetted, hogy nem mentél tovább. *bólogat komoly arccal, aztán viszont elneveti magát, mert elképzeli a jelenetet, ahogyan egy apró tündért egy óriás visz a vállán.*
- Érdekes ötlet, ez nekem eszembe sem jutott volna. *vallja be.* Láttál már óriást valaha? Én még soha. Ahol felnőttem ott nem éltek, csak pár mesében hallottam róluk. Aztán jártam néhány kisebb faluban, meg éltem kicsit Artheniorban is, meg most már egy ideje itt, de nekem még nem volt hozzájuk szerencsém egyszer sem sehol. Ettől még nyilván léteznek, csak gondolom elég ritkák, azért nem találkoztam még velük. Azt sem nagyon tudom, hogy pontosan mekkorák lehetnek, csak azt, hogy nálunk biztosan magasabbak, de hát ez nem is olyan nehéz.
*~ Vajon beférnének egyáltalán a házba? Mert, ha nem, akkor itt kint kellene aludniuk, ami elég kellemetlen lehet, ha hidegebbre fordul az idő. ~ tűnődik magában. Közben viszont még mindig mosolyog. Van valami a lányban, aminek hatására határozottan jó kedve lesz, igaz a mai napra már eddig sem lehetett panasza. Kicsit hosszú volt, és sok minden történt, de most, hogy Viel már talán jobban van, Intath pedig őt is megvizsgálta, nincs oka aggodalomra, és mindent egybevetve sokkal többet nevetett ma és volt vidám, mint bármelyik másik átlagos napján mostanában. Talán csak akkor volt boldogabb, amikor a Mágustoronynál újra találkozhatott édesanyjával.
Thrissaya ráadásul úgy tűnik, hogy szeret beszélni és mesélni, legalább annyira amennyire ő, ennek pedig szintén kifejezetten örül, miközben figyelmesen hallgatva őt hol elismerően bólint, hol egyszerűen csak emésztgeti magában a hallottakat. Nem is tudja, hogy mire reagáljon hirtelen, de először nyulak elkapása ragadja meg a fantáziáját leginkább.*
- Nyulat fogni? Akkor te ügyesebb vagy nálam, nem hiszem, hogy nekem valaha sikerülne. Ha csak nem szelídek, akkor nagyon gyorsak.
*Ezek után némi hallgatás után szólal csak meg újra. Nem tudja, hogy mennyire látszik rajta, de elég lelkes ő maga is, mert, ha igaz, amit a lány mond, - márpedig neki eszébe sem jut kételkedni egyetlen szavában sem, - akkor tényleg nagyon jó lenne, ha maradna náluk és egyelőre nem utazna tovább.
Már most alig várja többek között, hogy együtt szorgoskodjanak a konyhában. Nagyon szeret főzni, főleg, ha tudja, hogy nem csak az ízek kedvéért, hanem azért is készíti az ételeket, hogy a többiekről gondoskodjon. Szinte már túl idilli kép, ahogyan egy tündérlány segít ebben neki, akár csak azzal, hogy hagymát pucol, vagy húst szeletel. Ezen kívül, ha még énekelni is szépen tud, és az állatokhoz is ért, még annál is nagyobb és hasznosabb segítség lehet, mint elsőre gondolta volna.*
- Ó, én nagyon örülnék neki, ha maradnál. Szívesen veszek minden segítséget, akár a konyhában, akár az állatokkal, mert nekünk is van jó néhány. Nektek milyen állataitok voltak? Nekünk kecskéink vannak és tyúkjaink, lovak, egy disznó, és persze Árnyék, a házőrzőnk, aki nagyon okos szerintem, nem hiszem, hogy találkoztam már nála okosabb kutyával. Az ő gazdája Viel, egy másik tündérlány, aki szintén itt él. Neki azt is megengedi, hogy megülje mint valami lovat. *meséli el ezt Thrissayának is, mert aranyosnak találja az Árnyékon való kutyagolást, és gyanítja, hogy ez a lánynak is tetszene, sőt, talán még Intet is megmosolyogtatná, aki még azt sem érti, hogy miért és hogyan lehet egyáltalán egy állatot szeretni.*
- Az állatoknak meséltél? *kérdi ezek után, mert nem biztos benne, hogy jól értette.* Persze, ha nem szeretnéd, nem mondom el senkinek, de attól még szívesen hallgatnám egyszer, és szerintem az állataiknak sem lenne kifogása ellene, akár értik szó szerint, akár nem. A kedvenc kecskémnek, Hópehelynek én is szoktam dúdolgatni, szerintem szereti.
//A ház előtt//
*Éppen csak ösztönösen fordul kicsit hátra az istálló irányába, ahogyan az ott lakókról beszél, amikor pont ennek a mozdulatnak köszönhetően mintha ismerőst pillantana meg maguk felé közeledni.*
- Mady? *kérdi magától, és kicsit meg is torpan, ezzel pedig valószínűleg Thrissayát is megállásra készteti.*
- Ó, ne haragudj kérlek! *mondja a tündérlánynak.* Ahogy nézem az egyik átutazó vendégünk visszatért. Várjuk meg, és menjünk be együtt, biztos ő is éhes. *javasolja, éppen csak annyira engedve el Thrissaya kezét, hogy mosolyogva integethessen a Madynek, amivel egyértelműen azt üzeni neki, hogy örül, hogy újra látja.
Mivel pedig már Árnyék is ismeri már őt, nyilván vele sem lesz majd gondja, nyugodtan elvezetheti lovát az istállóba, vagy egyszerűen elküldheti oda. Addig is pedig, ameddig odaér hozzájuk, ő tovább beszélgethet a tündérlánnyal.
Már csak azt sajnálja, hogy így később érnek vissza a konyhába, és lemarad az Adoaver és Intath között elhangzottak nagy részéről, de ezért bőven kárpótolja, mind Thrissaya, mind pedig Maydeleine társasága.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.24 20:21:06
1043. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-23 09:16:09
Üzenet elküldve: 2022-02-23 09:16:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*A házőrzővel való kellemetlen farkasszemezés után sokkal fesztelenebb első találkozásokra számított, de ezután ha minden eddigi új személlyel ilyen első másodpercei lesznek, késztetése támad visszamenni a kutyához.
Magában megköszöni, hogy Luninari nem ült némám egy helyen és igyekezett bemutatni őt; Adoaver bugyután mosolyogva kísérte a fél-elf szavait, idegtépően gondolkozva, hogy álljon fel hozzájuk, vagy ahhoz már túl késő. Az orvos bemutatására pedig pedig csak a következőt köhögi ki:* - Örvendek. *Általános bőbeszédsége hirtelen a padlón köt ki; nem meri egy rossz szóval tovább rontani a helyzetén, márpedig úgy, hogy nem tudja az előtte álló férfi természetét, egy rossz megjegyzéssel könnyen elérheti ezt. Testbeszédjéből, ide-oda ugráló tekintetéből és elhalt mosolyából a lány láthatja, hogy nem érzi magát a legkényelmesebben.
De amaz részéről jön is a rövid elválás ideje, kedve támad, hogy kövesse is, de csak az asztalnál marad, mindössze tekintetével és egy bólintással kíséri el. De amikor látja, ahogy Luninari saját ökleivel melegíti meg a tányérokat, érzi, hogy a maradék levegő is eltűnik belőle. Miután amaz elhagyja a konyhát, lassan az Intathnak bemutatott elf felé fordul, továbbra is ülve maradva. Az orvos láthatja, hogy minden életkedv eltűnt a szeméből, s csak némán, kedvetlenül nézi őt.* ~ A környék legjobb orvosa, mert ő az egyetlen orvos a környéken? Vicces. ~ *Önnön kézfejeire is kukkant, jól tudva már, mit kezdjen velük, mikor a lány előbb-utóbb saját, varázslattal kapcsolatos tudásával fogva kérdezni. Ez az ő mázlija. Intath kérdésére egy kissé megemelt szemöldökkel néz, mint aki nem érti a természetét.* - Pletykák, hivatalos feljegyzés... Arthenior mellett nehéz lenne egy ilyen épületegyüttes létezését tökéletesen rejtve tartani, ha arra utal. *Feleli szárazon. Nos, ha már amúgy is valami betolakodónak lett tekintve személy és kutya által egyaránt, lejjebb már igen nehéz ásnia magát.*
- Elnézését kérem a szószűkösség miatt, általában tökéletesen képes vagyok jómagam bemutatására. De még hozzá kell az új emberekhez, ebben az esetben elfekhez szoknom. Ha jól hallottam, maga orvos? Mennyiszer van szükség a... tudására? Mire számítsak?
*A házőrzővel való kellemetlen farkasszemezés után sokkal fesztelenebb első találkozásokra számított, de ezután ha minden eddigi új személlyel ilyen első másodpercei lesznek, késztetése támad visszamenni a kutyához.
Magában megköszöni, hogy Luninari nem ült némám egy helyen és igyekezett bemutatni őt; Adoaver bugyután mosolyogva kísérte a fél-elf szavait, idegtépően gondolkozva, hogy álljon fel hozzájuk, vagy ahhoz már túl késő. Az orvos bemutatására pedig pedig csak a következőt köhögi ki:* - Örvendek. *Általános bőbeszédsége hirtelen a padlón köt ki; nem meri egy rossz szóval tovább rontani a helyzetén, márpedig úgy, hogy nem tudja az előtte álló férfi természetét, egy rossz megjegyzéssel könnyen elérheti ezt. Testbeszédjéből, ide-oda ugráló tekintetéből és elhalt mosolyából a lány láthatja, hogy nem érzi magát a legkényelmesebben.
De amaz részéről jön is a rövid elválás ideje, kedve támad, hogy kövesse is, de csak az asztalnál marad, mindössze tekintetével és egy bólintással kíséri el. De amikor látja, ahogy Luninari saját ökleivel melegíti meg a tányérokat, érzi, hogy a maradék levegő is eltűnik belőle. Miután amaz elhagyja a konyhát, lassan az Intathnak bemutatott elf felé fordul, továbbra is ülve maradva. Az orvos láthatja, hogy minden életkedv eltűnt a szeméből, s csak némán, kedvetlenül nézi őt.* ~ A környék legjobb orvosa, mert ő az egyetlen orvos a környéken? Vicces. ~ *Önnön kézfejeire is kukkant, jól tudva már, mit kezdjen velük, mikor a lány előbb-utóbb saját, varázslattal kapcsolatos tudásával fogva kérdezni. Ez az ő mázlija. Intath kérdésére egy kissé megemelt szemöldökkel néz, mint aki nem érti a természetét.* - Pletykák, hivatalos feljegyzés... Arthenior mellett nehéz lenne egy ilyen épületegyüttes létezését tökéletesen rejtve tartani, ha arra utal. *Feleli szárazon. Nos, ha már amúgy is valami betolakodónak lett tekintve személy és kutya által egyaránt, lejjebb már igen nehéz ásnia magát.*
- Elnézését kérem a szószűkösség miatt, általában tökéletesen képes vagyok jómagam bemutatására. De még hozzá kell az új emberekhez, ebben az esetben elfekhez szoknom. Ha jól hallottam, maga orvos? Mennyiszer van szükség a... tudására? Mire számítsak?
1042. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-23 07:58:39
Üzenet elküldve: 2022-02-23 07:58:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//A ház előtt//
*Sejtette, hogy elsőre nem is lesz meg a helyes leágazás. Mikor az első kúriát szemrevételezi, akkor ugrik be neki, hogy emlékszik a ház küllemére, és ez bizony nem az. A harmadik leágazásnál, mikor megpillantja a hatalmas épületet, már az alatta kemény munkát végző lónak is szemlátomást elege kezd lenni abból, hogy a jelenlegi gazdájának fogalma sincsen hogy merre is tartanak. Megtorpan a kapunál és prüszkölni kezd. Azonban az is esélyesnek látszik hogy valami nem odaillő szállt be az orrába, amit végül sikerül eltávolítania.*
-Nah! Csak óvatosan, most már rendben vagy? *Hajol oda az állat nyakához és megveregeti, majd befelé indulnak a kúriához. Az udvarrészre érve látja, hogy odakinn megint ott ólálkodik az a szőrös szörnyeteg, aki legutóbb is bizonytalanságban tartotta, míg ki nem derült róla, hogy valójában egy kutya. Továbbá úgy tűnik neki távolról, hogy többen is kinn tartózkodnak a ház előtt, így csak lassan léptet a fekete lóval, nehogy megijessze őket, viszont egyértelmű legyen, hogy ők is ide tartanak.*
-Remélem nem jöttünk rosszkor. *Jegyzi meg egyelőre még csak a lónak, kiabálni semmiképpen nem szeretne, ám így csuklya nélkül talán már messziről is megismeri a fél-elf lány is.*
-Viselkedj rendesen azzal a szőrgombóccal, mert most vendégek vagyunk ez meg nem patkány, azt mondják... *Szól még a lóhoz, nem mintha annak bármi is eljutna a felfogásáig, ami a szájából elhangzik. Mert a kikötőben bizony nem ritkák a nagy patkányok, akiket előszeretettel taposnának meg az ijedtségtől fel- felhőkölő állatok.*
*Sejtette, hogy elsőre nem is lesz meg a helyes leágazás. Mikor az első kúriát szemrevételezi, akkor ugrik be neki, hogy emlékszik a ház küllemére, és ez bizony nem az. A harmadik leágazásnál, mikor megpillantja a hatalmas épületet, már az alatta kemény munkát végző lónak is szemlátomást elege kezd lenni abból, hogy a jelenlegi gazdájának fogalma sincsen hogy merre is tartanak. Megtorpan a kapunál és prüszkölni kezd. Azonban az is esélyesnek látszik hogy valami nem odaillő szállt be az orrába, amit végül sikerül eltávolítania.*
-Nah! Csak óvatosan, most már rendben vagy? *Hajol oda az állat nyakához és megveregeti, majd befelé indulnak a kúriához. Az udvarrészre érve látja, hogy odakinn megint ott ólálkodik az a szőrös szörnyeteg, aki legutóbb is bizonytalanságban tartotta, míg ki nem derült róla, hogy valójában egy kutya. Továbbá úgy tűnik neki távolról, hogy többen is kinn tartózkodnak a ház előtt, így csak lassan léptet a fekete lóval, nehogy megijessze őket, viszont egyértelmű legyen, hogy ők is ide tartanak.*
-Remélem nem jöttünk rosszkor. *Jegyzi meg egyelőre még csak a lónak, kiabálni semmiképpen nem szeretne, ám így csuklya nélkül talán már messziről is megismeri a fél-elf lány is.*
-Viselkedj rendesen azzal a szőrgombóccal, mert most vendégek vagyunk ez meg nem patkány, azt mondják... *Szól még a lóhoz, nem mintha annak bármi is eljutna a felfogásáig, ami a szájából elhangzik. Mert a kikötőben bizony nem ritkák a nagy patkányok, akiket előszeretettel taposnának meg az ijedtségtől fel- felhőkölő állatok.*
1041. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-22 20:53:34
Üzenet elküldve: 2022-02-22 20:53:34
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasliget közelébe érve//
- Mocsár? Nem-nem, az kizárt. Legfeljebb csak akkor, ha egy óriás vinne át a vállán.
*Tiltakozik erősen, s meg is jegyzi a mutatott irányokat a város és az ingovány felé is. Maga a Mágustorony érdekesen hangzik, kíváncsi is lenne rá. De azért holmi sáros, ragadós ocsmánynak hangzó valamint nem gyalogolna át apró lábaival. Így is éppen eleget kínlódott holmi; tündér erővel mérten; megkerülhetetlen pocsolyák miatt.*
- Annyira azért nem vagyok nagy vándor. Egyszer majdnem ott maradt mindkét csizmám egy ragadósabb részen. Alig tudtam kijutni onnan. Fél napot a csizmáimat és a ruháimat szárítgattam magamon a tűz mellett ülve. Szerencsére meg tudtam őket tisztogatni egy alkalmas helyen.
*Igen. Gyorsan átöltözve és kimosva tiszta vízzel a ruháit, hogy azok a tűz mellett száradjanak és ő se fagyjon halálra. Annyi esze azért van, hogy ilyesmi ne fogjon ki rajta. Hallja is a lány hangjából, hogy szíve szerint távol tartaná őt az ilyen úttól. Hegyes a füle, jócskán. Elf lehet, vagy talán félvér? Magasabb nála, de nem annyira, mint odahaza az uraság. Láthatóan megörül a hírnek, hogy akad számára szállás és szívesen látnák itt, nem okozna gondot. A közelgő vacsora ötlete is kedvére való és még az sem okozna gondot számára, hogy akár a tópart mellett, a szabad ég alatt sütögethetnének. Ketten? Nem tudja, hogy mennyien lehetnek itt éppen, de vendégekről is szó esik.*
- Az remek lenne! Szinte majd minden estét a szabadban töltöttem, tűz mellett aludtam. Tudok nyulat is fogni, vagy halat ha kell.
*Kezét nyújtja, hogy Luni a házba kísérhesse, s persze közben akkor ő még folytatja mondókáját, mivelhogy van mit mondania. Mégis csak másabb ez, mint egyedül leni. Apró lábai követik a másik lányt, akinek a tenyerében majdnem eltűnik az ő apróbb keze. Persze puha is lenne az érintése, ha egész nap egy szép díszes szobában ülne és kenegetné magát mindenféle illatos dolgokkal. De ő a szabadban él leginkább, fát gyűjt, halat, nyulat fog s nyúz is, nem fél a munkától.*
- Talán majd egyszer megnézem azt a várost, most mégis inkább maradnék itt, ha megengeditek. Szívesen megdolgozom a szállásért, főzni is segíthetek. Igaz, leginkább hámozással és ilyesmikkel. Az edényeiteket nem biztos, hogy elbírnám.
*Nagyon fellelkesült a gondolattól, hogy maradhat, s a nála kicsit magasabb teremtés is jó barátnak ígérkezik. Kedves teremtés.*
- Odahaza szerettem énekelni, mikor apának segítettem hazaterelni az állatokat. Meg mesélni is, de ez utóbbit ne mond el senkinek. Azt mondják, hogy ők úgy sem értik a mások szavát.
- Mocsár? Nem-nem, az kizárt. Legfeljebb csak akkor, ha egy óriás vinne át a vállán.
*Tiltakozik erősen, s meg is jegyzi a mutatott irányokat a város és az ingovány felé is. Maga a Mágustorony érdekesen hangzik, kíváncsi is lenne rá. De azért holmi sáros, ragadós ocsmánynak hangzó valamint nem gyalogolna át apró lábaival. Így is éppen eleget kínlódott holmi; tündér erővel mérten; megkerülhetetlen pocsolyák miatt.*
- Annyira azért nem vagyok nagy vándor. Egyszer majdnem ott maradt mindkét csizmám egy ragadósabb részen. Alig tudtam kijutni onnan. Fél napot a csizmáimat és a ruháimat szárítgattam magamon a tűz mellett ülve. Szerencsére meg tudtam őket tisztogatni egy alkalmas helyen.
*Igen. Gyorsan átöltözve és kimosva tiszta vízzel a ruháit, hogy azok a tűz mellett száradjanak és ő se fagyjon halálra. Annyi esze azért van, hogy ilyesmi ne fogjon ki rajta. Hallja is a lány hangjából, hogy szíve szerint távol tartaná őt az ilyen úttól. Hegyes a füle, jócskán. Elf lehet, vagy talán félvér? Magasabb nála, de nem annyira, mint odahaza az uraság. Láthatóan megörül a hírnek, hogy akad számára szállás és szívesen látnák itt, nem okozna gondot. A közelgő vacsora ötlete is kedvére való és még az sem okozna gondot számára, hogy akár a tópart mellett, a szabad ég alatt sütögethetnének. Ketten? Nem tudja, hogy mennyien lehetnek itt éppen, de vendégekről is szó esik.*
- Az remek lenne! Szinte majd minden estét a szabadban töltöttem, tűz mellett aludtam. Tudok nyulat is fogni, vagy halat ha kell.
*Kezét nyújtja, hogy Luni a házba kísérhesse, s persze közben akkor ő még folytatja mondókáját, mivelhogy van mit mondania. Mégis csak másabb ez, mint egyedül leni. Apró lábai követik a másik lányt, akinek a tenyerében majdnem eltűnik az ő apróbb keze. Persze puha is lenne az érintése, ha egész nap egy szép díszes szobában ülne és kenegetné magát mindenféle illatos dolgokkal. De ő a szabadban él leginkább, fát gyűjt, halat, nyulat fog s nyúz is, nem fél a munkától.*
- Talán majd egyszer megnézem azt a várost, most mégis inkább maradnék itt, ha megengeditek. Szívesen megdolgozom a szállásért, főzni is segíthetek. Igaz, leginkább hámozással és ilyesmikkel. Az edényeiteket nem biztos, hogy elbírnám.
*Nagyon fellelkesült a gondolattól, hogy maradhat, s a nála kicsit magasabb teremtés is jó barátnak ígérkezik. Kedves teremtés.*
- Odahaza szerettem énekelni, mikor apának segítettem hazaterelni az állatokat. Meg mesélni is, de ez utóbbit ne mond el senkinek. Azt mondják, hogy ők úgy sem értik a mások szavát.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379