Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 53 (1041. - 1060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1086-1105
1060. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-09 01:39:52
Üzenet elküldve: 2025-09-09 01:39:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
//Metszéspont//
*Mosolyogva hallgatja a másik hosszas magyarázatát. Hiányzott neki kedvenc félvére és azok a reggelek mikor még félálomban hallgatta úgy, hogy nagyon oda se figyelt, mert behatárolt érzékelését arra fordította, hogy igyekezzen felébredni és ezt segítendő megfelelő mennyiségű ölelést begyűjtsön a lánytól. Volt olyan is, hogy épp hallgatni nem volt kedve a lányt, de akkor se szakította félbe csak egyszerűen nem figyelt oda a szavakra csak élvezte magát a hangot. Most valamennyire odafigyel miközben a gondolatai azért kicsit elkalandoznak.*
-Megkóstolom persze. Amúgy elég jól leírtad a dolgot. Akié, a hatalom az dönti el, hogy mi az övé. Csakhogy ha te ilyeneket mondasz akkor sokkal könnyebb úgy gondolnia a hatalomnak, hogy te csak egy kihasználható áldozat vagy számára. Tudni kell megvédeni, ami a tiéd.~Ne mindig nekem kelljen.~Ha kell akkor azzal a papírral ha kell máshogy.
*Arról az Anviel-ről szívesen hallana még. Olyan ugyanis nincs, hogy egy nő unalmas legyen. Csak tudni kell ügyesen megközelíteni. Érdekelné még a dokit, hogy milyen korú, milyen fajú, csinos-e, de a félvér elsüti az egyik legnőiesebb mondatot amit csak tud. "Beszéljünk inkább rólam. Én sokkal érdekesebb vagyok nála." Ha nem is komolyan mondta, de minden vicc mögött egy van egy kicsi igazság. A doki pedig jót nevet.*
-Az biztos kedveském! Mesélj milyen újra a városban? Lázadás előtt éltél ott nem?
*Az ajándék említése megint csak előhozza a másikból a nőt, amin nagyon jót mosolyog a doki. Ennek a kíváncsiságnak a láttán a doki biztos, hogy nem fogja elárulni mi az ajándék. Így izgalmasabb.*
-Az titok.*Mosolyog a másikra. A következő kérdés hallatán látványosan elgondolkozik. Húzza egy kicsit az időt mielőtt választ adna.*Kicsit mindkettő.
*Csillognak vidáman zöldjei a másikra. Aki, ezek után komolyabbá válva kezdi el mesélni, hogy mik a tervei. Azon, hogy ki lesz emelve, hogy vele is szeretne a lány időt tölteni elmosolyodik. Az utolsó mondaton meg fel is nevet.*
-El is várom! Ha már Viel-t is megdorgáltam érte. Téged mondjuk nem olyan egyszerű lenne egy polc tetejére feltenni miatta, de megoldanám.
*Mosolyogva hallgatja a másik hosszas magyarázatát. Hiányzott neki kedvenc félvére és azok a reggelek mikor még félálomban hallgatta úgy, hogy nagyon oda se figyelt, mert behatárolt érzékelését arra fordította, hogy igyekezzen felébredni és ezt segítendő megfelelő mennyiségű ölelést begyűjtsön a lánytól. Volt olyan is, hogy épp hallgatni nem volt kedve a lányt, de akkor se szakította félbe csak egyszerűen nem figyelt oda a szavakra csak élvezte magát a hangot. Most valamennyire odafigyel miközben a gondolatai azért kicsit elkalandoznak.*
-Megkóstolom persze. Amúgy elég jól leírtad a dolgot. Akié, a hatalom az dönti el, hogy mi az övé. Csakhogy ha te ilyeneket mondasz akkor sokkal könnyebb úgy gondolnia a hatalomnak, hogy te csak egy kihasználható áldozat vagy számára. Tudni kell megvédeni, ami a tiéd.~Ne mindig nekem kelljen.~Ha kell akkor azzal a papírral ha kell máshogy.
*Arról az Anviel-ről szívesen hallana még. Olyan ugyanis nincs, hogy egy nő unalmas legyen. Csak tudni kell ügyesen megközelíteni. Érdekelné még a dokit, hogy milyen korú, milyen fajú, csinos-e, de a félvér elsüti az egyik legnőiesebb mondatot amit csak tud. "Beszéljünk inkább rólam. Én sokkal érdekesebb vagyok nála." Ha nem is komolyan mondta, de minden vicc mögött egy van egy kicsi igazság. A doki pedig jót nevet.*
-Az biztos kedveském! Mesélj milyen újra a városban? Lázadás előtt éltél ott nem?
*Az ajándék említése megint csak előhozza a másikból a nőt, amin nagyon jót mosolyog a doki. Ennek a kíváncsiságnak a láttán a doki biztos, hogy nem fogja elárulni mi az ajándék. Így izgalmasabb.*
-Az titok.*Mosolyog a másikra. A következő kérdés hallatán látványosan elgondolkozik. Húzza egy kicsit az időt mielőtt választ adna.*Kicsit mindkettő.
*Csillognak vidáman zöldjei a másikra. Aki, ezek után komolyabbá válva kezdi el mesélni, hogy mik a tervei. Azon, hogy ki lesz emelve, hogy vele is szeretne a lány időt tölteni elmosolyodik. Az utolsó mondaton meg fel is nevet.*
-El is várom! Ha már Viel-t is megdorgáltam érte. Téged mondjuk nem olyan egyszerű lenne egy polc tetejére feltenni miatta, de megoldanám.
1059. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-09 01:01:32
Üzenet elküldve: 2025-09-09 01:01:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Volt már lehetősége észrevenni, hogy tündérbarátnője nem egy egyszerű szerzet. Az a fajta nőszemély, aki elől menekülnek a férfiak pont az ilyen jelenetei és a túlzottan nagy szája miatt. Csakhogy ő sosem arról volt ismert, hogy jó érzékkel válogassa össze azokat akiket a szívébe zár. Így ez a problémás nőszemély csak egy vidám mosolyt kap és egy szemtelen vigyort a fenyegetésére. Majd hozzá lesz vágva egy pióca. Ez azért meglepi.*
-Héj!
*Nem egyszerű begyűjteni őket. Azok munkaeszközök. De az ezt követő támadás még inkább meglepi. Részben ennek, részben pedig annak, hogy nincs a legjobb bőrben sokkal effektívebbre sikerül a kékség támadása talán még annál is mint a másik gondolná. Ugyanis mikor nekiugrik az épp a piócával foglalkozó elfnek az megtántorodik, hátralépne és már veszti is el az egyensúlyát. Kinyúl, hogy reflexből megkapaszkodjon valamiben, amivel a kis tündért találja meg akit lehet ezzel magára is ránt. Fel is jajdul, mert fara nem sokat tompított az esésen. Ez jobban fájt neki, mint a lány támadásai amiket szinte fel sem vesz. Nem ez az első alkalom. Kapott már pofonokat, rúgásokat, karmolásokat, ököllel vagy söröskorsóval is ütöttek már az arcába hisz a kikötőben másféle lányok vannak. Arról nem is beszélve, hogy kalózkorában egy ork csak úgy szórakozásból mindig elpüfölte ha összefutottak a fedélzeten és volt, hogy levágott kézzel kellett végigvonszolnia magát a pusztán. Ehhez képest ezek a tündéröklök nem túl fájóak. sőt, a hallott szavak mosolyt is csalnak rá. Ez az amiért szereti ezt a nehéz természetű nőszemélyt. Finoman át is ölelné a támadóját és elkezdené simogatni, azt a buksit miközben mosolyogva nézne a támadójára.*
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Volt már lehetősége észrevenni, hogy tündérbarátnője nem egy egyszerű szerzet. Az a fajta nőszemély, aki elől menekülnek a férfiak pont az ilyen jelenetei és a túlzottan nagy szája miatt. Csakhogy ő sosem arról volt ismert, hogy jó érzékkel válogassa össze azokat akiket a szívébe zár. Így ez a problémás nőszemély csak egy vidám mosolyt kap és egy szemtelen vigyort a fenyegetésére. Majd hozzá lesz vágva egy pióca. Ez azért meglepi.*
-Héj!
*Nem egyszerű begyűjteni őket. Azok munkaeszközök. De az ezt követő támadás még inkább meglepi. Részben ennek, részben pedig annak, hogy nincs a legjobb bőrben sokkal effektívebbre sikerül a kékség támadása talán még annál is mint a másik gondolná. Ugyanis mikor nekiugrik az épp a piócával foglalkozó elfnek az megtántorodik, hátralépne és már veszti is el az egyensúlyát. Kinyúl, hogy reflexből megkapaszkodjon valamiben, amivel a kis tündért találja meg akit lehet ezzel magára is ránt. Fel is jajdul, mert fara nem sokat tompított az esésen. Ez jobban fájt neki, mint a lány támadásai amiket szinte fel sem vesz. Nem ez az első alkalom. Kapott már pofonokat, rúgásokat, karmolásokat, ököllel vagy söröskorsóval is ütöttek már az arcába hisz a kikötőben másféle lányok vannak. Arról nem is beszélve, hogy kalózkorában egy ork csak úgy szórakozásból mindig elpüfölte ha összefutottak a fedélzeten és volt, hogy levágott kézzel kellett végigvonszolnia magát a pusztán. Ehhez képest ezek a tündéröklök nem túl fájóak. sőt, a hallott szavak mosolyt is csalnak rá. Ez az amiért szereti ezt a nehéz természetű nőszemélyt. Finoman át is ölelné a támadóját és elkezdené simogatni, azt a buksit miközben mosolyogva nézne a támadójára.*
1058. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-08 20:43:01
Üzenet elküldve: 2025-09-08 20:43:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Metszéspont//
- Hé, hé! *mond először csak ennyit. Nem a fülhuzigálás ellen tiltakozik ezzel, bár kicsit fáj neki, de ez valahogyan kellemes fájdalom, teljesen más, mint bárki mástól kapná ugyanezt.*
- Félreértettél. *mosolyodik el ez után megrázva a fejét.* Egy szóval sem mondtam, hogy liget ne lenne az enyém, csak azért, mert tulajdonképpen elloptam azt, amit végül pénzzé tettem. Csak azt, hogy szerintem a tiéd is, legalább annyira, mint az enyém, ha az otthonodnak érzed. És persze szeretném, ha annak éreznéd. Nem mondom, hogy mindegy, hogy kinek a neve van a tulajdonosok listáján hivatalosan, csak érted… pont erről ment ma korábban a vita. Ezek teljesen képlékeny dolgok. Úgy értem, hogy a lázadás előtt a maihoz hasonló vita fel sem merülhetett volna, hogy kié a rezidencia. Aleimrdé volt, akire a rokonai hagyták. De aztán a nemeseket megfosztották a tulajdonuktól, az összeset az összestől, erőszakkal. Most ugyanazok, akik Aleimordtól egykor elkobozták, odaadták Niának. Nem szeretném feltétlenül elviccelni ezt az egészet, de köztünk szólva, nekem valahogy kicsit komolytalannak tűnik ez az egész ezek után. Nálunk otthon teljesen egyértelmű volt, hogy melyik ház melyik családé, vagy melyik szerszám és fegyver kié. De itt az erdőn kívül az éppen hatalmon lévők döntik el, hogy micsoda kié, nem pedig a valóság. Azért lenne liget jobban ez enyém, mint a tiéd, mert az én nevem oda van írva egy papírra, a tiéd pedig nem? Jó, elfogadom, hogy idekint így működnek a dolgok, de akkor pedig te is fogadd el, hogyha liget az enyém is, akkor nekem jogom van belőle elajándékozni azt, amit akarok. Szóval vedd úgy nyugodtan, hogy a rendelőd a tiéd, így pedig liget a te otthonod is. De komolyan. Lau sem mondana mást, és bevallom nem hiszem, hogy kell jelenleg ennél komolyabb érv a részemről. Nem kérsz egy bögre teát inkább? Ez nem szokásos tea, fűből. Árpából van, mint a sör, talán neked is ízlene. Ha nincs is sör íze, kicsit talán emlékeztet rá, és mindenképpen jobb, mint egy szokásos tea. De bocsánat, lehet csapongok kicsit. *mosolyodik el saját magára ismerve, remélve, hogy az elf is megbocsátja azt neki, amit ő gyakran ismer fel hibaként önagában, mégis mindig hajlamos magának ezért megbocsáltani.*
- De hát régen találkoztunk! *mentegeti kicsit magát.*
- De, hogy ne csak azt mondjam, amit mondani akarok, hanem válaszoljak is, Anviel nevelőnőnek lett felvéve az árvaházba. Sok lett a gyerek, szóval kellett még valaki. Ezen kívül, túl sokat nem tudok mondani róla, még nem volt vele alkalmam hosszabban elbeszélgetni. Nem pont ő az nő azt hiszem, - első benyomások alapján biztosan nem, - akivel szívesen elmennél a Pegazusba sörözni, hogy jobban megismerd, mert annyira érdekesnek tűnik, de az biztos, hogy nagyon érti a dolgát, én pedig nagyon tisztelem a munkabírását. De beszéljünk inkább rólam, én sokkal érdekesebb vagyok nála, az biztos! *mosolyodik el újra, bár Intath már nyilván ismeri annyira, hogy rájöjjön, hogy viccelni próbál ismét, vagy legalábbis nem a nevelőnőt nézi le és onnan jönnek ezek a szavak.
Igazából főleg kíváncsiság hajtja. Mindenki szeret ajándékokat kapni, ő pedig főleg, akinek élete legszebb pillanatai közé tartozik a plüssnyulaival, valamint a Zarával való első találkozás. Ezeket a pillanatokat a mai napig úgy tudja felidézni, mintha csak tegnap, vagy legkésőbb tegnapelőtt történtek volna és bizonyos értelemben a mai napig is meghatározzák az életét, de ugyanilyen joggal veheti ajándéknak mindazt, akit és amit Eeyrtől kapott; Aleniát, a visszatérését, aztán pedig Nia karjának visszakapását és a közösen kapott áldást. Gyakorlatilag el is érzékenyül, ahogyan erre gondol, csak próbálja tartani magát.*
- Szóóóval, miféle ajándékot kapok? *igyekszik kislányos hanghordozással és izgatott mosollyal elnyomni ezt az elérzékenyülést.* Mihez hasznos, a mágia tanulásához, hogy ahhoz, hogy egy darabban érjek át a mocsáron?
*Le sem tagadhatná, hogy kíváncsi.*
- De persze mindenképpen szólok, mielőtt mennék. *tér vissza ezek után viszont a már régről ismert, koravénség határát súrolóan komor arc abban a pillanatban, hogy konkrét terveken és hatirenden kezd el gondolkodni.*
- Az a tervem, hogy eltöltünk itt pár nyugodt és kellemes napot Niával és veled *hangsúlyozza direkt ki az utolsó szót, mivel őszintén reménykedik abban, hogyha eltöltenek hármasban olyan órákat is, amikor nem vitáznak és tárgyalnak, hanem „csak” beszélgetnek egymással, akkor talán Alenia és Intath is képes lesz egy kicsikét közelebb kerülni egymáshoz.*
- Utána visszakísérem őt Artheniorba, eltöltök ott legfeljebb egy éjszakát, aztán jövök vissza másnap reggel ide, ahol szintén körülbelül egy éjjelt töltenék el. Csak mindezek után irány a torony. Eszembe sem jutott búcsú nélkül lelépni innen.
- Hé, hé! *mond először csak ennyit. Nem a fülhuzigálás ellen tiltakozik ezzel, bár kicsit fáj neki, de ez valahogyan kellemes fájdalom, teljesen más, mint bárki mástól kapná ugyanezt.*
- Félreértettél. *mosolyodik el ez után megrázva a fejét.* Egy szóval sem mondtam, hogy liget ne lenne az enyém, csak azért, mert tulajdonképpen elloptam azt, amit végül pénzzé tettem. Csak azt, hogy szerintem a tiéd is, legalább annyira, mint az enyém, ha az otthonodnak érzed. És persze szeretném, ha annak éreznéd. Nem mondom, hogy mindegy, hogy kinek a neve van a tulajdonosok listáján hivatalosan, csak érted… pont erről ment ma korábban a vita. Ezek teljesen képlékeny dolgok. Úgy értem, hogy a lázadás előtt a maihoz hasonló vita fel sem merülhetett volna, hogy kié a rezidencia. Aleimrdé volt, akire a rokonai hagyták. De aztán a nemeseket megfosztották a tulajdonuktól, az összeset az összestől, erőszakkal. Most ugyanazok, akik Aleimordtól egykor elkobozták, odaadták Niának. Nem szeretném feltétlenül elviccelni ezt az egészet, de köztünk szólva, nekem valahogy kicsit komolytalannak tűnik ez az egész ezek után. Nálunk otthon teljesen egyértelmű volt, hogy melyik ház melyik családé, vagy melyik szerszám és fegyver kié. De itt az erdőn kívül az éppen hatalmon lévők döntik el, hogy micsoda kié, nem pedig a valóság. Azért lenne liget jobban ez enyém, mint a tiéd, mert az én nevem oda van írva egy papírra, a tiéd pedig nem? Jó, elfogadom, hogy idekint így működnek a dolgok, de akkor pedig te is fogadd el, hogyha liget az enyém is, akkor nekem jogom van belőle elajándékozni azt, amit akarok. Szóval vedd úgy nyugodtan, hogy a rendelőd a tiéd, így pedig liget a te otthonod is. De komolyan. Lau sem mondana mást, és bevallom nem hiszem, hogy kell jelenleg ennél komolyabb érv a részemről. Nem kérsz egy bögre teát inkább? Ez nem szokásos tea, fűből. Árpából van, mint a sör, talán neked is ízlene. Ha nincs is sör íze, kicsit talán emlékeztet rá, és mindenképpen jobb, mint egy szokásos tea. De bocsánat, lehet csapongok kicsit. *mosolyodik el saját magára ismerve, remélve, hogy az elf is megbocsátja azt neki, amit ő gyakran ismer fel hibaként önagában, mégis mindig hajlamos magának ezért megbocsáltani.*
- De hát régen találkoztunk! *mentegeti kicsit magát.*
- De, hogy ne csak azt mondjam, amit mondani akarok, hanem válaszoljak is, Anviel nevelőnőnek lett felvéve az árvaházba. Sok lett a gyerek, szóval kellett még valaki. Ezen kívül, túl sokat nem tudok mondani róla, még nem volt vele alkalmam hosszabban elbeszélgetni. Nem pont ő az nő azt hiszem, - első benyomások alapján biztosan nem, - akivel szívesen elmennél a Pegazusba sörözni, hogy jobban megismerd, mert annyira érdekesnek tűnik, de az biztos, hogy nagyon érti a dolgát, én pedig nagyon tisztelem a munkabírását. De beszéljünk inkább rólam, én sokkal érdekesebb vagyok nála, az biztos! *mosolyodik el újra, bár Intath már nyilván ismeri annyira, hogy rájöjjön, hogy viccelni próbál ismét, vagy legalábbis nem a nevelőnőt nézi le és onnan jönnek ezek a szavak.
Igazából főleg kíváncsiság hajtja. Mindenki szeret ajándékokat kapni, ő pedig főleg, akinek élete legszebb pillanatai közé tartozik a plüssnyulaival, valamint a Zarával való első találkozás. Ezeket a pillanatokat a mai napig úgy tudja felidézni, mintha csak tegnap, vagy legkésőbb tegnapelőtt történtek volna és bizonyos értelemben a mai napig is meghatározzák az életét, de ugyanilyen joggal veheti ajándéknak mindazt, akit és amit Eeyrtől kapott; Aleniát, a visszatérését, aztán pedig Nia karjának visszakapását és a közösen kapott áldást. Gyakorlatilag el is érzékenyül, ahogyan erre gondol, csak próbálja tartani magát.*
- Szóóóval, miféle ajándékot kapok? *igyekszik kislányos hanghordozással és izgatott mosollyal elnyomni ezt az elérzékenyülést.* Mihez hasznos, a mágia tanulásához, hogy ahhoz, hogy egy darabban érjek át a mocsáron?
*Le sem tagadhatná, hogy kíváncsi.*
- De persze mindenképpen szólok, mielőtt mennék. *tér vissza ezek után viszont a már régről ismert, koravénség határát súrolóan komor arc abban a pillanatban, hogy konkrét terveken és hatirenden kezd el gondolkodni.*
- Az a tervem, hogy eltöltünk itt pár nyugodt és kellemes napot Niával és veled *hangsúlyozza direkt ki az utolsó szót, mivel őszintén reménykedik abban, hogyha eltöltenek hármasban olyan órákat is, amikor nem vitáznak és tárgyalnak, hanem „csak” beszélgetnek egymással, akkor talán Alenia és Intath is képes lesz egy kicsikét közelebb kerülni egymáshoz.*
- Utána visszakísérem őt Artheniorba, eltöltök ott legfeljebb egy éjszakát, aztán jövök vissza másnap reggel ide, ahol szintén körülbelül egy éjjelt töltenék el. Csak mindezek után irány a torony. Eszembe sem jutott búcsú nélkül lelépni innen.
1057. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-08 17:23:22
Üzenet elküldve: 2025-09-08 17:23:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*A nő szája megremeg az idegességtől Intath szavai hallatán. Készen állna egyenesen a másik arcára hajítani azt a kurva piócát. Oh, de még mennyire készen áll! Erre a férfi csak kineveti. Kezét nyújtja, mintha csak azt mondaná "fölöslegesen fogod azt a szart", mire Anettze szemei egy pillanat leforgása alatt lesiklanak saját kezére és a benne tartott undorító lényre. Talán a szíve egy pillanatra meg is áll ott helyben. Arcán egyértelmű változás következik be. Aztán egy egetrengető sikoly törik fel a tündér szájából*
- Aaa! *Nett sohasem volt egy igazán gyors szerzett, ha nem számítjuk szárnyait, de most egy átlagos szárnycsapása és előbbi sikolya gyorsaságával hajítja el azt a tetves piócát az apró kezéből. És hát pont oda dobja, ami a legközelebb van hozzá. Ami nem a másik keze, inkább a hasa és a felső combja környéke, hiszen konkrétan azzal szemez. Az, hogy pontosan hová is csapódik a lény azt, majd csak a férfi látja és vagy érzi. A nő inkább oda sem néz*
- A tündérek méhébe, te átkozott! *Sajátos káromkodása egy félig síró, félig undorodó hangon át szállva jön ki. Az, hogy mikor is találta ezt a szidalmazást ki az egy hosszú sztori, de láthatólag most észre sem veszi saját furcsaságát, csak csuklóját szorongatja másik kezével és szemeivel kitartóan keresgél valami tisztításra alkalmas dolog, lehetőleg víz után*
*Aztán az elmúlt napok alváshiánya, az állandó stressz, az előbb történtek és a tény, hogy a férfi megfektette, de érzelmileg teljesen elérhetetlen, egyszerre tör ki Nettből. Talán még büszkesége megsérülése is közrejátszik következő reakciójában. Nem mintha számítana, hiszen ideje nem nagyon lesz gondolni Intathnak. A tündér úgy ugrik rá, mint egy feldühödött macska. Felfelé ugrik. Egyenesen megpróbálja megfojtani a férfit, de sajnos addig nem ér fel. A legvalószínűbb szenárió az, hogy így dühösen belecsapódik az előtte állóba és jól mellkason üti. Azt talán még fel is éri*
- Nem akarok beszélgetni veled, te túlnőtt kisfiú! Azt akarom, hogy ne legyél büdös és szedd össze magadat, hogy ne kelljen a hülyeségeiddel foglalkoznom, csak azért mert aggódom érted! *A szavak csöndet hagynak a szobában. Kitörik az igazság, és hogy bizony okkal kerülte a tündér a másikat* Persze mindenkit megbaszol, de magadat meg muszáj elcseszned?! *a nő keze, hacsak nem tépik le onnan, frusztráltságában valószínűleg a másik ingét tépkedi, hiszen fojtogatni még mindig nem éri fel* Miért nekem kell téged is rendbe raknom?! Hát nem vagy képes kihasználni, hogy okos vagy, szép vagy, van hol laknod? És hogy velem ellentétben nem vagy tündér?! *A nő őszintén szólva már azt sem tudja miről beszél, vagy inkább azt nem, hogy miért. Egyszerűen annyira elege van mindenből. Nem bír már állandóan kedves és reményteli lenni. Annyi mindent utál magában, főleg azokat akiket szeret, hiszen az összes ilyen Int fajta rohadék a szívében állomásozik állandóan, felváltva. Már azok is elveszik a testét, akik még nincsenek is ott. És mindezek mellett... A szívén kívüli darabjait sem szereti. Rengeteg napon. Az igazság kizúdul belőle, mintha csak a pióca harapta volna meg a lelkét és most folyna a fölösleges lelki szennyese kifelé, a vére helyett. Még könnyei is elkezdenek folyni, utolsó mondatát követően. Úgy látszik nem csak a férfi az, akinek szar hatja volt, vagy bajban van a lelke*
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*A nő szája megremeg az idegességtől Intath szavai hallatán. Készen állna egyenesen a másik arcára hajítani azt a kurva piócát. Oh, de még mennyire készen áll! Erre a férfi csak kineveti. Kezét nyújtja, mintha csak azt mondaná "fölöslegesen fogod azt a szart", mire Anettze szemei egy pillanat leforgása alatt lesiklanak saját kezére és a benne tartott undorító lényre. Talán a szíve egy pillanatra meg is áll ott helyben. Arcán egyértelmű változás következik be. Aztán egy egetrengető sikoly törik fel a tündér szájából*
- Aaa! *Nett sohasem volt egy igazán gyors szerzett, ha nem számítjuk szárnyait, de most egy átlagos szárnycsapása és előbbi sikolya gyorsaságával hajítja el azt a tetves piócát az apró kezéből. És hát pont oda dobja, ami a legközelebb van hozzá. Ami nem a másik keze, inkább a hasa és a felső combja környéke, hiszen konkrétan azzal szemez. Az, hogy pontosan hová is csapódik a lény azt, majd csak a férfi látja és vagy érzi. A nő inkább oda sem néz*
- A tündérek méhébe, te átkozott! *Sajátos káromkodása egy félig síró, félig undorodó hangon át szállva jön ki. Az, hogy mikor is találta ezt a szidalmazást ki az egy hosszú sztori, de láthatólag most észre sem veszi saját furcsaságát, csak csuklóját szorongatja másik kezével és szemeivel kitartóan keresgél valami tisztításra alkalmas dolog, lehetőleg víz után*
*Aztán az elmúlt napok alváshiánya, az állandó stressz, az előbb történtek és a tény, hogy a férfi megfektette, de érzelmileg teljesen elérhetetlen, egyszerre tör ki Nettből. Talán még büszkesége megsérülése is közrejátszik következő reakciójában. Nem mintha számítana, hiszen ideje nem nagyon lesz gondolni Intathnak. A tündér úgy ugrik rá, mint egy feldühödött macska. Felfelé ugrik. Egyenesen megpróbálja megfojtani a férfit, de sajnos addig nem ér fel. A legvalószínűbb szenárió az, hogy így dühösen belecsapódik az előtte állóba és jól mellkason üti. Azt talán még fel is éri*
- Nem akarok beszélgetni veled, te túlnőtt kisfiú! Azt akarom, hogy ne legyél büdös és szedd össze magadat, hogy ne kelljen a hülyeségeiddel foglalkoznom, csak azért mert aggódom érted! *A szavak csöndet hagynak a szobában. Kitörik az igazság, és hogy bizony okkal kerülte a tündér a másikat* Persze mindenkit megbaszol, de magadat meg muszáj elcseszned?! *a nő keze, hacsak nem tépik le onnan, frusztráltságában valószínűleg a másik ingét tépkedi, hiszen fojtogatni még mindig nem éri fel* Miért nekem kell téged is rendbe raknom?! Hát nem vagy képes kihasználni, hogy okos vagy, szép vagy, van hol laknod? És hogy velem ellentétben nem vagy tündér?! *A nő őszintén szólva már azt sem tudja miről beszél, vagy inkább azt nem, hogy miért. Egyszerűen annyira elege van mindenből. Nem bír már állandóan kedves és reményteli lenni. Annyi mindent utál magában, főleg azokat akiket szeret, hiszen az összes ilyen Int fajta rohadék a szívében állomásozik állandóan, felváltva. Már azok is elveszik a testét, akik még nincsenek is ott. És mindezek mellett... A szívén kívüli darabjait sem szereti. Rengeteg napon. Az igazság kizúdul belőle, mintha csak a pióca harapta volna meg a lelkét és most folyna a fölösleges lelki szennyese kifelé, a vére helyett. Még könnyei is elkezdenek folyni, utolsó mondatát követően. Úgy látszik nem csak a férfi az, akinek szar hatja volt, vagy bajban van a lelke*
1056. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-07 22:47:39
Üzenet elküldve: 2025-09-07 22:47:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
-Egy ló igen, de én, hogy lennék már akkora mint egy ló?
*Nagyon el van tévedve az aprócska nőszemély az élőlények súlya kapcsán. Egy megtermett ork talán nyom egy mázsát, de az sem hármat! Azt, viszont elismeri, hogy annak tényleg lehet hangja mikor összeakadnak a lábai. Bár olyan vészesnek mégsem gondolná a problémát, mint ahogy a másik lefesti. Végül is nem szokott illetlen nótákat üvöltözni esténként az ajtaja előtt vagy ott dörömbölni. Akkor jogosabbnak gondolná a felháborodást. Viszont enged neki és tesz egy ígéretet. Viszont nem a kék hajú lenne ha annyiban hagyná a dolgot ennyitől. A közbelépés kifejezés hallatán értetlenül néz a férfi.*
-Mi?
*Olyat még nem ivott, de lehet valami kevert szesz lehet. De nem erre gondolt a lány. Más esetben ha valaki próbál olyan témákat feszegetni amiket az elf nem szeret akkor a férfi, mint most is, először finoman tereli a témát, de mikor erősködnek akkor hidegebbé válik. A tündér kivétel. A következő lépésével mind az elfet, de még a kezébe fogott piócát is meglepi. Csak egy dolgot számított el. Hogy a saját gazdáját fenyegeti azzal az állattal. Aki, erre felvonja a szemöldökét amolyan "Ezt most komolyan gondolod?" arckifejezéssel, majd fogai közé veszi az ingujját és visszahúzza a ruha anyagát felfedve a csupasz alkarját amit a másik felé nyújt egy pimasz vigyor kíséretében.*
-Cuppantsd fel szépségem!
*Még vidáman fel is nevet.*
-Vagy le is csüccsenhetsz egy székre ha csak beszélgetni jöttél. Lehet az kényelmesebb.
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
-Egy ló igen, de én, hogy lennék már akkora mint egy ló?
*Nagyon el van tévedve az aprócska nőszemély az élőlények súlya kapcsán. Egy megtermett ork talán nyom egy mázsát, de az sem hármat! Azt, viszont elismeri, hogy annak tényleg lehet hangja mikor összeakadnak a lábai. Bár olyan vészesnek mégsem gondolná a problémát, mint ahogy a másik lefesti. Végül is nem szokott illetlen nótákat üvöltözni esténként az ajtaja előtt vagy ott dörömbölni. Akkor jogosabbnak gondolná a felháborodást. Viszont enged neki és tesz egy ígéretet. Viszont nem a kék hajú lenne ha annyiban hagyná a dolgot ennyitől. A közbelépés kifejezés hallatán értetlenül néz a férfi.*
-Mi?
*Olyat még nem ivott, de lehet valami kevert szesz lehet. De nem erre gondolt a lány. Más esetben ha valaki próbál olyan témákat feszegetni amiket az elf nem szeret akkor a férfi, mint most is, először finoman tereli a témát, de mikor erősködnek akkor hidegebbé válik. A tündér kivétel. A következő lépésével mind az elfet, de még a kezébe fogott piócát is meglepi. Csak egy dolgot számított el. Hogy a saját gazdáját fenyegeti azzal az állattal. Aki, erre felvonja a szemöldökét amolyan "Ezt most komolyan gondolod?" arckifejezéssel, majd fogai közé veszi az ingujját és visszahúzza a ruha anyagát felfedve a csupasz alkarját amit a másik felé nyújt egy pimasz vigyor kíséretében.*
-Cuppantsd fel szépségem!
*Még vidáman fel is nevet.*
-Vagy le is csüccsenhetsz egy székre ha csak beszélgetni jöttél. Lehet az kényelmesebb.
1055. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-07 13:10:23
Üzenet elküldve: 2025-09-07 13:10:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Kétségkívül Intath Aldeis még sosem festett ilyen rosszul a kék hajú tündér előtt, de ez nem törli el a tényt, hogy egy aprócska nő lépteihez képest, amikor részegen egy magas, részeg férfi felborul, mint valami rossz szobor, az igencsak rohadtul hangos*
- Már hogy ne lehetnél már pár mázsa? Egy ló is nyom annyit! Tündérként elhiheted, hogy nem szoktam elfeket emelgetni, hogy felmérjem hány kilók vagytok. *Anettze ingerült kedvében van, szavai frusztráltan csengenek a földalatti helységben* Nem azt mondtam, hogy kövér vagy, hanem hogy sokkal nagyobb nálam és ez meghallatszik, amikor felborulsz. De nem ezért jöttem le ide! *A nő érzi, hogy belül kavarognak benne az érzelmek, valamit tennie kell mielőtt még elmenekül bármiféle előrehaladás nélkül. ~Nem hiszem el, hogy egy ilyen rosszul festő alakkal feküdtem le. És nem hiszem el, hogy még mindig megismételném~ A férfit nézve azok a gondolatok, amik megszületnek a fejében, tépik minden egyes részét a benne élő bűntudatnak és önutálatnak. Mégsem képes nem foglalkozni Int jólétével, vagy utálni a fickót. ~Még helyet is adott nekem maradni, minden visszafizetés nélkül. És kedves volt...~ Az agyának nem szabadna ide mennie, mégis kiköt itt, hogy arról győzködi magát igazából megérdemli az előtte lévő éppen aktuális személy, hogy ő foglalkozzon vele*
- Dehogy leszel csendesebb! Ez egy faszság. Neked közbelépés kell. *A nő arcáról igazi önmagával harcoló kifejezés olvasható le, majd némi undor, mielőtt következő tettéhez próbálna folyamodni. Amennyiben sikerül neki megfog egy olyan undorító kis vérszipolyozó lényt- úgy hogy őt ne harapja meg- és a férfi felé lép vele*
- Esküszöm, hogy rád dobom, ha nem mondod el mi bajod van! Ennek a problémának meg kell szűnnie! *Úgy néz ki Anettze nem a kedves, simogatós módon törődik lecsúszott szeretteivel. Ellenben... nagyon is eltökélten. Határozottan megfenyegeti a férfit az undorító lénnyel a kezében. Még akkor is ha szárnyai akkorákat csapkodnak érzelmeitől, mintha bármelyik pillanatban készen állna elrepülni, akárcsak egy nagy madár, mikor nyilvánvalóan nem az*
A hozzászólás írója (Anettze Ru) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.07 13:11:34
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Kétségkívül Intath Aldeis még sosem festett ilyen rosszul a kék hajú tündér előtt, de ez nem törli el a tényt, hogy egy aprócska nő lépteihez képest, amikor részegen egy magas, részeg férfi felborul, mint valami rossz szobor, az igencsak rohadtul hangos*
- Már hogy ne lehetnél már pár mázsa? Egy ló is nyom annyit! Tündérként elhiheted, hogy nem szoktam elfeket emelgetni, hogy felmérjem hány kilók vagytok. *Anettze ingerült kedvében van, szavai frusztráltan csengenek a földalatti helységben* Nem azt mondtam, hogy kövér vagy, hanem hogy sokkal nagyobb nálam és ez meghallatszik, amikor felborulsz. De nem ezért jöttem le ide! *A nő érzi, hogy belül kavarognak benne az érzelmek, valamit tennie kell mielőtt még elmenekül bármiféle előrehaladás nélkül. ~Nem hiszem el, hogy egy ilyen rosszul festő alakkal feküdtem le. És nem hiszem el, hogy még mindig megismételném~ A férfit nézve azok a gondolatok, amik megszületnek a fejében, tépik minden egyes részét a benne élő bűntudatnak és önutálatnak. Mégsem képes nem foglalkozni Int jólétével, vagy utálni a fickót. ~Még helyet is adott nekem maradni, minden visszafizetés nélkül. És kedves volt...~ Az agyának nem szabadna ide mennie, mégis kiköt itt, hogy arról győzködi magát igazából megérdemli az előtte lévő éppen aktuális személy, hogy ő foglalkozzon vele*
- Dehogy leszel csendesebb! Ez egy faszság. Neked közbelépés kell. *A nő arcáról igazi önmagával harcoló kifejezés olvasható le, majd némi undor, mielőtt következő tettéhez próbálna folyamodni. Amennyiben sikerül neki megfog egy olyan undorító kis vérszipolyozó lényt- úgy hogy őt ne harapja meg- és a férfi felé lép vele*
- Esküszöm, hogy rád dobom, ha nem mondod el mi bajod van! Ennek a problémának meg kell szűnnie! *Úgy néz ki Anettze nem a kedves, simogatós módon törődik lecsúszott szeretteivel. Ellenben... nagyon is eltökélten. Határozottan megfenyegeti a férfit az undorító lénnyel a kezében. Még akkor is ha szárnyai akkorákat csapkodnak érzelmeitől, mintha bármelyik pillanatban készen állna elrepülni, akárcsak egy nagy madár, mikor nyilvánvalóan nem az*
A hozzászólás írója (Anettze Ru) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.07 13:11:34
1054. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-07 02:16:55
Üzenet elküldve: 2025-09-07 02:16:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
//Metszéspont//
*Jót mosolyog a másik magyarázatán.*
-Miért keresel kifogásokat arról, hogy valami miért nem a tied? Egyszer még valaki komolyan fogja őket venni.*Húzgálja meg játékosan a félvérfület.*Amúgy is-is. Ezeknek igenis van jelentése kedveském. Ahogy annak is, hogy te miként érzel ez iránt a hely iránt. A liget igenis a tiéd. Vigyázz rá!
*Mint egykori kalóz valójában jóval szabadosabban gondolkozik a tulajdonjogokról, mint amit itt előadott. Az a tiéd amit magadénak akarsz, képes ellopni és meg is tartani. Ha rosszul alakulnak a dolgok akkor tett volna érte más módszerekkel, hogy a rezidencia visszakerüljön az ő lányaihoz. Lett volna papír is róla, hogy hivatalos legyen. A kevésbé hivatalos részek meg mehettek volna a szőnyeg alá. Közben a félvére kiröppen az öléből, hogy teát csináljon magának. A közben elhangzó monológot figyelmesen hallgatja és pörög az agya.*
-Maradok a te ölelgetésednél.*Kezdi ezzel és vigyorog a lányra.*Mai szerintem nyitott lesz a dologra. Fontosak neki a kis szurtosok és majd segít kitalálni valamit. Az is lehet, hogy ő is lejönne~Kefélni.~megnézni a helyet előtte. Biztos vagyok benne, hogy felüdülés lenne számára is a liget. Az-az Anviel viszont ki? Vele nem találkoztam múltkor.
*Bár az is lehet elkerülték egymást. De arra sem emlékszik, hogy említette volna a kék szemű. Próbál visszaemlékezni, de mivel csak arcpirító emlékképek jutnak eszébe ezért inkább máskorra hagyja a merengést. A következő ötleten, főleg azon ahogy, azt Luninari előadja nem bírja megállni, hogy el ne mosolyodjon.*
-Jól van.*Enged ennyit a másiknak.*Viszont mielőtt elmennél szólj. Szeretnék adni valamit, ami hasznos lehet.
*Jót mosolyog a másik magyarázatán.*
-Miért keresel kifogásokat arról, hogy valami miért nem a tied? Egyszer még valaki komolyan fogja őket venni.*Húzgálja meg játékosan a félvérfület.*Amúgy is-is. Ezeknek igenis van jelentése kedveském. Ahogy annak is, hogy te miként érzel ez iránt a hely iránt. A liget igenis a tiéd. Vigyázz rá!
*Mint egykori kalóz valójában jóval szabadosabban gondolkozik a tulajdonjogokról, mint amit itt előadott. Az a tiéd amit magadénak akarsz, képes ellopni és meg is tartani. Ha rosszul alakulnak a dolgok akkor tett volna érte más módszerekkel, hogy a rezidencia visszakerüljön az ő lányaihoz. Lett volna papír is róla, hogy hivatalos legyen. A kevésbé hivatalos részek meg mehettek volna a szőnyeg alá. Közben a félvére kiröppen az öléből, hogy teát csináljon magának. A közben elhangzó monológot figyelmesen hallgatja és pörög az agya.*
-Maradok a te ölelgetésednél.*Kezdi ezzel és vigyorog a lányra.*Mai szerintem nyitott lesz a dologra. Fontosak neki a kis szurtosok és majd segít kitalálni valamit. Az is lehet, hogy ő is lejönne~Kefélni.~megnézni a helyet előtte. Biztos vagyok benne, hogy felüdülés lenne számára is a liget. Az-az Anviel viszont ki? Vele nem találkoztam múltkor.
*Bár az is lehet elkerülték egymást. De arra sem emlékszik, hogy említette volna a kék szemű. Próbál visszaemlékezni, de mivel csak arcpirító emlékképek jutnak eszébe ezért inkább máskorra hagyja a merengést. A következő ötleten, főleg azon ahogy, azt Luninari előadja nem bírja megállni, hogy el ne mosolyodjon.*
-Jól van.*Enged ennyit a másiknak.*Viszont mielőtt elmennél szólj. Szeretnék adni valamit, ami hasznos lehet.
1053. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-07 01:43:01
Üzenet elküldve: 2025-09-07 01:43:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*A másik heves, nagyszájú és éles a nyelve, mint a kiskedvencének. Nem egy könnyű természet. Az elf mégis jót mulat a kapott megjegyzésen.*
-Megvan a maguk bája. Tudnak adni puszit.
*Vigyorog jót a humorosnak szánt megjegyzésén. Rendelője valóban nem a legvidámabb hely. Azok szemében pedig akiknek az egyik asztalon pihenő orvosi szerszámok nem csak munkaeszközök, azok szemében valóban kínzókamrának is tűnhet. Mármint az egyik része. A másik, mint egy méregkeverő műhelye a sok színes üvegcsével és az ismeretlen növényekkel. A következő szavakra szívesen válaszolna, de a kapott vád hallatán elkerekedik a szeme és benne ragad a szó. Sok mindent zúdítottak már a fejére az élete során, de ilyet még nem. Kell is a kiegészítés a lánytól, de az se sokat javít az elhangzottakon.*
-Hát három mázsa, hogy lennék már? Meg mi az, hogy kövér vagyok?
*Ha a lány azzal vádolja meg, hogy az anyja a leősibb foglalkozást űzte, ő meg kecskékkel hál, azt könnyebben elengedi a füle mellett. Nem azért mert kényes lenne a súlyára csak tisztában van vele, hogy nincs azzal semmi gond. Tökéletesen megfelel egy koplaló, izommunkát nem végző ő korabeli férfinak. Lapos, mint egy nyárfa deszka. Épp a bordái erezete látszik egy kicsit. Mostanában kicsit jobban, de szerinte az még belefér. Szóval ezt nehéz elfogadnia, hogy ő kövér lenne. Részeges? Igen. Büdös? Igen. Bunkó? Még az is. De kövér? Az utolsó kérdésre nem is tud mit válaszolni. Mit mondjon? Nincs kedve? Nem látja értelmét?*
-Csendesebb leszek.
*Kerüli inkább ki a választ.*
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*A másik heves, nagyszájú és éles a nyelve, mint a kiskedvencének. Nem egy könnyű természet. Az elf mégis jót mulat a kapott megjegyzésen.*
-Megvan a maguk bája. Tudnak adni puszit.
*Vigyorog jót a humorosnak szánt megjegyzésén. Rendelője valóban nem a legvidámabb hely. Azok szemében pedig akiknek az egyik asztalon pihenő orvosi szerszámok nem csak munkaeszközök, azok szemében valóban kínzókamrának is tűnhet. Mármint az egyik része. A másik, mint egy méregkeverő műhelye a sok színes üvegcsével és az ismeretlen növényekkel. A következő szavakra szívesen válaszolna, de a kapott vád hallatán elkerekedik a szeme és benne ragad a szó. Sok mindent zúdítottak már a fejére az élete során, de ilyet még nem. Kell is a kiegészítés a lánytól, de az se sokat javít az elhangzottakon.*
-Hát három mázsa, hogy lennék már? Meg mi az, hogy kövér vagyok?
*Ha a lány azzal vádolja meg, hogy az anyja a leősibb foglalkozást űzte, ő meg kecskékkel hál, azt könnyebben elengedi a füle mellett. Nem azért mert kényes lenne a súlyára csak tisztában van vele, hogy nincs azzal semmi gond. Tökéletesen megfelel egy koplaló, izommunkát nem végző ő korabeli férfinak. Lapos, mint egy nyárfa deszka. Épp a bordái erezete látszik egy kicsit. Mostanában kicsit jobban, de szerinte az még belefér. Szóval ezt nehéz elfogadnia, hogy ő kövér lenne. Részeges? Igen. Büdös? Igen. Bunkó? Még az is. De kövér? Az utolsó kérdésre nem is tud mit válaszolni. Mit mondjon? Nincs kedve? Nem látja értelmét?*
-Csendesebb leszek.
*Kerüli inkább ki a választ.*
1052. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-06 23:23:33
Üzenet elküldve: 2025-09-06 23:23:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Metszéspont//
*Nem zavarja, ha teljesen még mindig nincsen komolyan véve, főleg, hogy az elf bőven kárpótolja mindezért azzal, hogy megöleli. Nem húzódik el, kicsit még a fejét is a vállára hajtja, bár túl sokáig nem maradhatnak így mivel tudja, hogy hamarosan rá kell néznie az árpára, sőt, már szívesen inna is egy nagy bögre forró teát. Nem mintha odakint olyan nagyon hideg lenne, de egy forró tea a legmelegebb napon is jól szokott neki esni, jobban belegondolva lehet, hogy éppen azért, amiért elvben az izzasztó szobának is működnie kell a doki szerint. Mindez viszont túlságosan távoli jövőnek tűnik ahhoz, hogy hosszasan tünődjön rajta, ennél sokkal jobban foglalkoztatja az, amit Intath arról mondott, hogy ő csak vendég lenne itt. Talán csak naivitását bizonyítja ezzel is az elfnek, de az otthon kérdésében akkor is kimondja a véleményét.*
- Miért mondod, hogy ez nem az otthonod, csak mert papíron nem, vagy mert nem voltál itt, amikor közös pénzből megvettük? Eleve, régen volt. Sokakat azóta gyakorlatilag nem is láttam, hogy aláírtuk a szerződést és minden bizonnyal sohasem jönnek vissza ide. Ami engem illet, persze, van pénzem ligetben, de milyen pénz? Nem igazán olyan, amit munkával kerestem volna. Az Aleimord pincéjéből kimenekített óborokat adtam el a Pegazusban, tudod. Ennyit tudtam akkor hozzátenni ligethez a magam részéről. Te viszont úgy, mint én, vagy anya már berendezkedtél itt, hozzá tartozol ehhez a helyhez, szóval nekem igenis itthon vagy, éppen úgy, mint mi. De persze, ha nem így érzed, nem akarom erőltetni, hogy meggondold magad, csak szerintem nincs sok értelme másképp gondolnod.
*Kicsit elüldögél még az elf ölelésében, de aztán, ha Int is elengedi, akkor csak feláll megnézni, hogy elkészült-e már a teája.*
- A gyerekeket igazából nem dolgozni hoznám ide, hanem, hogy jól érezzék magukat, de ez persze nem zárja ki azt, hogy valamit ne csinálhatnának itt, ami nekünk is hasznos. Ha már állatokkal foglalkozik valaki, az tényleg nem csak annyiból áll, hogy simogatod őket meg játszol velük, szóval nem árt, ha tényleg megtanulják azt, hogyan kell ellátni őket és gondoskodni róluk. Ami pedig a zsivajt illeti, az első kis csapat, amit hozni szeretnék kifejezetten csendes és nyugodt. Ha engem szeretsz ölelgetni akkor szerintem Krizát is aranyosnak találnád. Tényleg olyan, mint én, csak kicsiben, meg teljesen emberként, bár mivel nem nőttem túl nagyra, tulajdonképpen nem is tűnik hozzám képest annyira kicsinek. A bátyja Arn egy kicsit hangosabb és elevenebb, de hát fiú, amúgy nem hiszem, hogy különösebb gondot okozna, a kis barátjuk Gab pedig szintén elég csendes. De… lehet nagyon előre szaladtam gondolatban. Még azt is el tudom képzelni, hogy Mai és Anviel nem is akarnák velem elengedni őket, meg Alenia sem tartaná jó ötletnek. Való igaz, szinte semmi gyakorlatom nincsen abban, hogy hogyan kell gyerekekre vigyázni. Viszont az ilyesmi olyan, mint a főzés szerintem, csak úgy lehet megtanulni, ha csinálod, a szakácskönyv nem fogja megfőzni a pörköltet helyetted, vagy megsütni a kacsát. Amúgy pedig, a leggondosabb szülők mellett is történhetnek néha kisebb balesetek, elég csak félrenézni néhány pillanatra sokszor, ilyet azért már láttam otthon. Meg aztán… *hallgat el, hogy kicsit jobban átgondolja a terveit. Túl sok minden történt mostanában, ő pedig, - most így belátja magának, - talán kicsit több dolgot szeretne elkezdeni és csinálni egyszerre hirtelen, mint amennyihez ereje és ideje is egyszerre lenne.*
- A toronyba is vissza kellene mennem. Be akarom fejezni a hold ág tanulását. Mielőtt akár gyerekeket hoznék ide, akár a városban próbálnék segíteni bárkin, ez az első, amit meg szeretnék csinálni. Szóval, igenis törődöm magammal is. *mosolyodik el diadalittasan végül, mert mint mindenki más, ő is szereti, hogyha igaza van. Más kérdés, hogy mindez csak az után történhet meg, hogy eltöltenek itt néhány napot Niával, mindent megbeszélnek, aztán pedig visszakíséri őt Artheniorba.*
*Nem zavarja, ha teljesen még mindig nincsen komolyan véve, főleg, hogy az elf bőven kárpótolja mindezért azzal, hogy megöleli. Nem húzódik el, kicsit még a fejét is a vállára hajtja, bár túl sokáig nem maradhatnak így mivel tudja, hogy hamarosan rá kell néznie az árpára, sőt, már szívesen inna is egy nagy bögre forró teát. Nem mintha odakint olyan nagyon hideg lenne, de egy forró tea a legmelegebb napon is jól szokott neki esni, jobban belegondolva lehet, hogy éppen azért, amiért elvben az izzasztó szobának is működnie kell a doki szerint. Mindez viszont túlságosan távoli jövőnek tűnik ahhoz, hogy hosszasan tünődjön rajta, ennél sokkal jobban foglalkoztatja az, amit Intath arról mondott, hogy ő csak vendég lenne itt. Talán csak naivitását bizonyítja ezzel is az elfnek, de az otthon kérdésében akkor is kimondja a véleményét.*
- Miért mondod, hogy ez nem az otthonod, csak mert papíron nem, vagy mert nem voltál itt, amikor közös pénzből megvettük? Eleve, régen volt. Sokakat azóta gyakorlatilag nem is láttam, hogy aláírtuk a szerződést és minden bizonnyal sohasem jönnek vissza ide. Ami engem illet, persze, van pénzem ligetben, de milyen pénz? Nem igazán olyan, amit munkával kerestem volna. Az Aleimord pincéjéből kimenekített óborokat adtam el a Pegazusban, tudod. Ennyit tudtam akkor hozzátenni ligethez a magam részéről. Te viszont úgy, mint én, vagy anya már berendezkedtél itt, hozzá tartozol ehhez a helyhez, szóval nekem igenis itthon vagy, éppen úgy, mint mi. De persze, ha nem így érzed, nem akarom erőltetni, hogy meggondold magad, csak szerintem nincs sok értelme másképp gondolnod.
*Kicsit elüldögél még az elf ölelésében, de aztán, ha Int is elengedi, akkor csak feláll megnézni, hogy elkészült-e már a teája.*
- A gyerekeket igazából nem dolgozni hoznám ide, hanem, hogy jól érezzék magukat, de ez persze nem zárja ki azt, hogy valamit ne csinálhatnának itt, ami nekünk is hasznos. Ha már állatokkal foglalkozik valaki, az tényleg nem csak annyiból áll, hogy simogatod őket meg játszol velük, szóval nem árt, ha tényleg megtanulják azt, hogyan kell ellátni őket és gondoskodni róluk. Ami pedig a zsivajt illeti, az első kis csapat, amit hozni szeretnék kifejezetten csendes és nyugodt. Ha engem szeretsz ölelgetni akkor szerintem Krizát is aranyosnak találnád. Tényleg olyan, mint én, csak kicsiben, meg teljesen emberként, bár mivel nem nőttem túl nagyra, tulajdonképpen nem is tűnik hozzám képest annyira kicsinek. A bátyja Arn egy kicsit hangosabb és elevenebb, de hát fiú, amúgy nem hiszem, hogy különösebb gondot okozna, a kis barátjuk Gab pedig szintén elég csendes. De… lehet nagyon előre szaladtam gondolatban. Még azt is el tudom képzelni, hogy Mai és Anviel nem is akarnák velem elengedni őket, meg Alenia sem tartaná jó ötletnek. Való igaz, szinte semmi gyakorlatom nincsen abban, hogy hogyan kell gyerekekre vigyázni. Viszont az ilyesmi olyan, mint a főzés szerintem, csak úgy lehet megtanulni, ha csinálod, a szakácskönyv nem fogja megfőzni a pörköltet helyetted, vagy megsütni a kacsát. Amúgy pedig, a leggondosabb szülők mellett is történhetnek néha kisebb balesetek, elég csak félrenézni néhány pillanatra sokszor, ilyet azért már láttam otthon. Meg aztán… *hallgat el, hogy kicsit jobban átgondolja a terveit. Túl sok minden történt mostanában, ő pedig, - most így belátja magának, - talán kicsit több dolgot szeretne elkezdeni és csinálni egyszerre hirtelen, mint amennyihez ereje és ideje is egyszerre lenne.*
- A toronyba is vissza kellene mennem. Be akarom fejezni a hold ág tanulását. Mielőtt akár gyerekeket hoznék ide, akár a városban próbálnék segíteni bárkin, ez az első, amit meg szeretnék csinálni. Szóval, igenis törődöm magammal is. *mosolyodik el diadalittasan végül, mert mint mindenki más, ő is szereti, hogyha igaza van. Más kérdés, hogy mindez csak az után történhet meg, hogy eltöltenek itt néhány napot Niával, mindent megbeszélnek, aztán pedig visszakíséri őt Artheniorba.*
1051. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-06 22:56:17
Üzenet elküldve: 2025-09-06 22:56:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Egy olyan nő szájából furcsa lenne hallani, hogy irtózik a piócáktól és a saját vérétől, aki kígyót tart az ágyában, de valójában igaz kijelentés volna. Szárnyai a szokásos bizalommentes helyzetekre való módon zizegni kezdenek, ahogy a kék hajú megpillantja a furcsa lenti zugocskát, vagy éppen véleménye szerinti kínzókamrát. Nem tetszik neki a hely kisugárzása. Hiányoznak belőle a színek, az élet, legfőképpen pedig az életkedv*
- És még Vanília nem aranyos *nem bírja ki, hogy ne jegyezze meg lesújtó hangszínnel cenzúrázatlan gondolatait. Szája mindig is nagy volt. Bármiről is volt szó. Bár legfőképpen talán mégiscsak akkor, amikor olyan alvás és türelem híján van, mint most*
- Dehogy vagyok elragadó! És ez neked sem volt bók. Napok óta nem alszom, mert a 300 bűzlő kilóddal állandóan végiggurulsz a szobámnál *A szavak nyilvánvalóan túlzásnak vannak szánva, de valójában a tüncinek tényleg fogalma sincs, hogy mennyire lehet nehéz egy kifejlett elf férfi, ezért jobbá látja hozzátenni még következő szavait is, főleg, hogy még mindig kicsikét zavarban van és ilyenkor amúgyis zavarában sokat beszél* Bár nem tudom valójában hány kiló egy elf, de te tuti többet nyomsz az átlagnál olyan hangos vagy, mikor átkúszol a szobám előtt a padlón részegen! *Több hat után most jön az első alkalom, hogy valójában 10 lépésnél közelebb kerül Intath-hoz és hát jelenleg... Széjjeloltja* Miért nem fürdesz? *Énje egy aprócska része naivan szeretné azt hinni, hogy csak azért nem, mert hiányolja őt a másik a sok fürdős élményük után, de ezt nyilvánvalóan csak azért gondolja, mert megrögzötten szeretné, hogy valakihez végre kötődhessen*
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Egy olyan nő szájából furcsa lenne hallani, hogy irtózik a piócáktól és a saját vérétől, aki kígyót tart az ágyában, de valójában igaz kijelentés volna. Szárnyai a szokásos bizalommentes helyzetekre való módon zizegni kezdenek, ahogy a kék hajú megpillantja a furcsa lenti zugocskát, vagy éppen véleménye szerinti kínzókamrát. Nem tetszik neki a hely kisugárzása. Hiányoznak belőle a színek, az élet, legfőképpen pedig az életkedv*
- És még Vanília nem aranyos *nem bírja ki, hogy ne jegyezze meg lesújtó hangszínnel cenzúrázatlan gondolatait. Szája mindig is nagy volt. Bármiről is volt szó. Bár legfőképpen talán mégiscsak akkor, amikor olyan alvás és türelem híján van, mint most*
- Dehogy vagyok elragadó! És ez neked sem volt bók. Napok óta nem alszom, mert a 300 bűzlő kilóddal állandóan végiggurulsz a szobámnál *A szavak nyilvánvalóan túlzásnak vannak szánva, de valójában a tüncinek tényleg fogalma sincs, hogy mennyire lehet nehéz egy kifejlett elf férfi, ezért jobbá látja hozzátenni még következő szavait is, főleg, hogy még mindig kicsikét zavarban van és ilyenkor amúgyis zavarában sokat beszél* Bár nem tudom valójában hány kiló egy elf, de te tuti többet nyomsz az átlagnál olyan hangos vagy, mikor átkúszol a szobám előtt a padlón részegen! *Több hat után most jön az első alkalom, hogy valójában 10 lépésnél közelebb kerül Intath-hoz és hát jelenleg... Széjjeloltja* Miért nem fürdesz? *Énje egy aprócska része naivan szeretné azt hinni, hogy csak azért nem, mert hiányolja őt a másik a sok fürdős élményük után, de ezt nyilvánvalóan csak azért gondolja, mert megrögzötten szeretné, hogy valakihez végre kötődhessen*
1050. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-06 22:26:01
Üzenet elküldve: 2025-09-06 22:26:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Kedvesnek nem lehetett mondani a viszontlátást. Ő fáradt volt, a lány pedig magába zárkózó. Aminek okát máskor minden bizonnyal szívesen megfejtette volna, kellő türelemmel felolvasztva a jeget kettejük közt, de most fáradt volt. Párszor próbálkozott, de végül visszatért a munkához. Az lefoglalta az agyát. Megkímélte az újabb töprengeni valótól. A szürke hűvös falak, a piócái szótlan jelenléte tökéletes társaság voltak számára és a sötét gondolatainak. Csak akkor volt gond mikor az elméje már nem bírta a munkát és a teste is egyre erősebben jelzett, hogy pihennie kell. Ha dolgozni fáradt akkor gondolkozni miért nem? Ördögi dolog. Persze nem olyasmi amire orvosként ne lett volna gyógyszer. Szesz kell a sebre! Most is épp lent ügyködött, a jegyzeteihez lépve leírt pár észrevételt, majd visszatette a kénsárga folyadékkal teli fiolát az egyik tartóba mikor női kiáltás törte meg a ház csöndjét. Mikor került oda a kék hajú? Mit is mondott? Mikor felfogja akkor vigyor húzódik a képére.~Beléd is.~Ki viszont nem mondja ezt. Amennyire ismeri a másikat biztos sértődés lenne belőle. Így csak elegánsan meghajol.*
-Köszönöm. Te ma is elragadó vagy.
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Kedvesnek nem lehetett mondani a viszontlátást. Ő fáradt volt, a lány pedig magába zárkózó. Aminek okát máskor minden bizonnyal szívesen megfejtette volna, kellő türelemmel felolvasztva a jeget kettejük közt, de most fáradt volt. Párszor próbálkozott, de végül visszatért a munkához. Az lefoglalta az agyát. Megkímélte az újabb töprengeni valótól. A szürke hűvös falak, a piócái szótlan jelenléte tökéletes társaság voltak számára és a sötét gondolatainak. Csak akkor volt gond mikor az elméje már nem bírta a munkát és a teste is egyre erősebben jelzett, hogy pihennie kell. Ha dolgozni fáradt akkor gondolkozni miért nem? Ördögi dolog. Persze nem olyasmi amire orvosként ne lett volna gyógyszer. Szesz kell a sebre! Most is épp lent ügyködött, a jegyzeteihez lépve leírt pár észrevételt, majd visszatette a kénsárga folyadékkal teli fiolát az egyik tartóba mikor női kiáltás törte meg a ház csöndjét. Mikor került oda a kék hajú? Mit is mondott? Mikor felfogja akkor vigyor húzódik a képére.~Beléd is.~Ki viszont nem mondja ezt. Amennyire ismeri a másikat biztos sértődés lenne belőle. Így csak elegánsan meghajol.*
-Köszönöm. Te ma is elragadó vagy.
1049. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-06 21:51:49
Üzenet elküldve: 2025-09-06 21:51:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*A kígyók legfontosabb érzéke a szaglás. Amennyiben elég jól ismerjük őket, könnyedén felismerhetjük azt amikor kedvetlenek, akárcsak bármilyen más állatnál képesek volnánk. Ezekben a napokban Anettze nem győzte kérdezgetni- mind hiába- szegény házikedvencét, hogy mit is tehetne érte, hogy annak elmúljon frusztráltsága. Valójában persze tudta ő jól, hogy mi az egyetlen, amit tehetne, de arra olyan nehezen vitte rá a lélek. Kitartóan, kétségbeesetten reménykedett, hogy várja őt más út. A szép , sárgás, fehéres tekergő azonban tagadhatatlanul nyugtalan volt, mindennap egy kicsit jobban is. Bármennyi kitérőt is tett házi kedvencével különböző földekre, bármennyiszer futott is el kínosan attól a bizonyos szobától, amit Intath kölcsönadott nekik, sosem tudott elég messzire menni, hogy saját frusztráltsága elmaradjon, míg elég közel sem, hogy végre szegény Vanília megkönnyebbülést nyerhessen. Nem volt mit szépíteni, a pince felől szörnyű szagok áradtak. Éjszaka pedig furcsa zajok terjengtek, állandó káromkodás, hatalmas kiterülő test hangja a padlón... A doktor szörnyű formában volt! Otromba módon szarul. Jobban gatyán, mint egy szaros gatya! Na, jó, így érthető már. Még kígyónak sem kellett lenni, hogy ezt felismerd. Ez volt az egészben a legrosszabb részlet, hogy nem lehetett nem érzékelni. Az együtt töltött estéjük után a tündér meglógott a ligetből rögvest, egy hirtelen nagyon fontos, ámbár addig elfelejtett tanuló útra, most viszont, hogy visszatért, csak még nehezebb volt figyelmen kívül hagyni a dokit, mint akkor. Pedig eleve azért menekült el, mert túl nehéz dolga volt. Egyébként persze, hogy kerülte a másikat, az kihozta a legrosszabb énjét. Már megint valaki, olyan iránt kezdett el kialakítani érzéseket, aki teljesen elérhetetlennek bizonyult. Valaki, olyan iránt , aki először csak látszólag vágyott szeretetre, de elfogadni, már képtelen volt azt. Viszonozni pedig csak hullámozva tudta, hosszú kiszáradással teli időszakokban. Aztán amikor lezárja a szíved partjaihoz az útvonalát, akkor még azt is megkérdőjelezed nem-e csak beképzeld, mert annyira szeretted az ötletet. Anettze állandóan ezt tette, kitartóan a saját hülyeségébe menekült, mikor csak össze akart kuporodni az ágyon, és egyedül magányosnak lenni. Természetesen erre képtelen volt. Neki mindig kellett valaki, akit megmenteni akarhat! Mindig valaki, akinek az ágyában köthet ki. Egy röpke pillanat míg minden jó lehet. De most... Kígyó, férfi, férfi kígyó, férfi kígyója, oly mindegy! Mindet ideje volt megmenteni a bűztől, bármennyire is remegtek kékes szárnyai a félelemtől. A mai nap nem az ő traumáiról szólt, hanem Vaníliáéról. Nem élhettek tovább ilyen ótvár körülményekkel*
- Erős, hatalmas tündér vagy, vékony a legjobb helyeken! Egyetlenegy túl kedves, túl összetört, túl büdös nőcsábász sem állíthat meg! *A "hatalmas" tündér a csendet megszégyenítően halkan motyogta maga elé szobájában a szavakat. Aztán megpróbált elindulni bárhová ahol ennyi idő után szembenézhetne azzal, aki ideiglenes otthont ajánlott neki. Ideiglenest, mert még mindig nem tudta valaha jó ötlet lenne-e másnak akarni ezt*
*Amennyiben végre ismét megtalálja a szőkét, első szavai biztosan egy bizonyos valamik lesznek. Kitörve, gyorsan belőle. Szinte elordítva magát, keresztül a házon*
- B-bűzlesz. És szarul is festesz!
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*A kígyók legfontosabb érzéke a szaglás. Amennyiben elég jól ismerjük őket, könnyedén felismerhetjük azt amikor kedvetlenek, akárcsak bármilyen más állatnál képesek volnánk. Ezekben a napokban Anettze nem győzte kérdezgetni- mind hiába- szegény házikedvencét, hogy mit is tehetne érte, hogy annak elmúljon frusztráltsága. Valójában persze tudta ő jól, hogy mi az egyetlen, amit tehetne, de arra olyan nehezen vitte rá a lélek. Kitartóan, kétségbeesetten reménykedett, hogy várja őt más út. A szép , sárgás, fehéres tekergő azonban tagadhatatlanul nyugtalan volt, mindennap egy kicsit jobban is. Bármennyi kitérőt is tett házi kedvencével különböző földekre, bármennyiszer futott is el kínosan attól a bizonyos szobától, amit Intath kölcsönadott nekik, sosem tudott elég messzire menni, hogy saját frusztráltsága elmaradjon, míg elég közel sem, hogy végre szegény Vanília megkönnyebbülést nyerhessen. Nem volt mit szépíteni, a pince felől szörnyű szagok áradtak. Éjszaka pedig furcsa zajok terjengtek, állandó káromkodás, hatalmas kiterülő test hangja a padlón... A doktor szörnyű formában volt! Otromba módon szarul. Jobban gatyán, mint egy szaros gatya! Na, jó, így érthető már. Még kígyónak sem kellett lenni, hogy ezt felismerd. Ez volt az egészben a legrosszabb részlet, hogy nem lehetett nem érzékelni. Az együtt töltött estéjük után a tündér meglógott a ligetből rögvest, egy hirtelen nagyon fontos, ámbár addig elfelejtett tanuló útra, most viszont, hogy visszatért, csak még nehezebb volt figyelmen kívül hagyni a dokit, mint akkor. Pedig eleve azért menekült el, mert túl nehéz dolga volt. Egyébként persze, hogy kerülte a másikat, az kihozta a legrosszabb énjét. Már megint valaki, olyan iránt kezdett el kialakítani érzéseket, aki teljesen elérhetetlennek bizonyult. Valaki, olyan iránt , aki először csak látszólag vágyott szeretetre, de elfogadni, már képtelen volt azt. Viszonozni pedig csak hullámozva tudta, hosszú kiszáradással teli időszakokban. Aztán amikor lezárja a szíved partjaihoz az útvonalát, akkor még azt is megkérdőjelezed nem-e csak beképzeld, mert annyira szeretted az ötletet. Anettze állandóan ezt tette, kitartóan a saját hülyeségébe menekült, mikor csak össze akart kuporodni az ágyon, és egyedül magányosnak lenni. Természetesen erre képtelen volt. Neki mindig kellett valaki, akit megmenteni akarhat! Mindig valaki, akinek az ágyában köthet ki. Egy röpke pillanat míg minden jó lehet. De most... Kígyó, férfi, férfi kígyó, férfi kígyója, oly mindegy! Mindet ideje volt megmenteni a bűztől, bármennyire is remegtek kékes szárnyai a félelemtől. A mai nap nem az ő traumáiról szólt, hanem Vaníliáéról. Nem élhettek tovább ilyen ótvár körülményekkel*
- Erős, hatalmas tündér vagy, vékony a legjobb helyeken! Egyetlenegy túl kedves, túl összetört, túl büdös nőcsábász sem állíthat meg! *A "hatalmas" tündér a csendet megszégyenítően halkan motyogta maga elé szobájában a szavakat. Aztán megpróbált elindulni bárhová ahol ennyi idő után szembenézhetne azzal, aki ideiglenes otthont ajánlott neki. Ideiglenest, mert még mindig nem tudta valaha jó ötlet lenne-e másnak akarni ezt*
*Amennyiben végre ismét megtalálja a szőkét, első szavai biztosan egy bizonyos valamik lesznek. Kitörve, gyorsan belőle. Szinte elordítva magát, keresztül a házon*
- B-bűzlesz. És szarul is festesz!
1048. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-04 20:52:29
Üzenet elküldve: 2025-09-04 20:52:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
//Zárás//
*Jó a kedve és ő annyit nem ivott, hogy be legyen csiccsentve. Nos, igen, szétnézve a társaságon egyértelműnek tűnik, hogy ő mindhármat le tudná inni a sárgaföldig. A tintanyaló viszont alaposan el van folyva. A kérdés hallatán a doki röhögve visszakérdez.*
-Mire lennék?
*Aztán jön a válasz amin megint csak felröhög. Nyitott már fel kékvérűeket. Tudja, hogy néznek ki és nincs bennük semmi különleges, amire féltékeny lehetne. A következő szavak már erősebbek és jól jelzik, hogy a fiú tényleg többet ivott a kelleténél. A félvér válaszol helyette, bár ő sem a legjobb szavakat választja.*
-Még én sem? Köszönöm szépen! Miket néztek ki belőlem?
*Valójában maga se tudja a választ. Nem szerette sosem az indokolatlan erőszakot. Ölt, csonkított, fordított ki magukból embereket szó, szerint és átvitt értelemben is olyan módszerekkel amik csak a hallatán a legtöbb ember gyomra felfordul, de ez számára mindig csak munka volt. Nem töltötte el se élvezettel, se utálattal. Egy idő után nem volt több mint egy gyógynövény feldolgozása. Egy unalmas feladat amin jó lenne túllenni. Benne van a lehetőség, hogy ha úgy alakul és olyan helyzetben találkoznak akkor kést állít a tintanyalóba, de nem féltékenységből vagy gyűlöletből. Azért mert szükséges. Ezt kívánják az érdekei. Ha kérik akkor segít a lányoknak a férfi ágyba dugásában, majd csatlakozik a kinti sütögetéshez. Visz ki takarókat is, hogy meg ne fázzanak azok ketten. A tűz elölről melegíthet, de a hátukra nem árt az extra védelem. Valahogy így telik el az ő kis ünneplésük. Összességében még a doki is elégedetten dől be a nap végén az ágyába.*
//Surran az őz, szökell halkan//
//Zárás//
*Jó a kedve és ő annyit nem ivott, hogy be legyen csiccsentve. Nos, igen, szétnézve a társaságon egyértelműnek tűnik, hogy ő mindhármat le tudná inni a sárgaföldig. A tintanyaló viszont alaposan el van folyva. A kérdés hallatán a doki röhögve visszakérdez.*
-Mire lennék?
*Aztán jön a válasz amin megint csak felröhög. Nyitott már fel kékvérűeket. Tudja, hogy néznek ki és nincs bennük semmi különleges, amire féltékeny lehetne. A következő szavak már erősebbek és jól jelzik, hogy a fiú tényleg többet ivott a kelleténél. A félvér válaszol helyette, bár ő sem a legjobb szavakat választja.*
-Még én sem? Köszönöm szépen! Miket néztek ki belőlem?
*Valójában maga se tudja a választ. Nem szerette sosem az indokolatlan erőszakot. Ölt, csonkított, fordított ki magukból embereket szó, szerint és átvitt értelemben is olyan módszerekkel amik csak a hallatán a legtöbb ember gyomra felfordul, de ez számára mindig csak munka volt. Nem töltötte el se élvezettel, se utálattal. Egy idő után nem volt több mint egy gyógynövény feldolgozása. Egy unalmas feladat amin jó lenne túllenni. Benne van a lehetőség, hogy ha úgy alakul és olyan helyzetben találkoznak akkor kést állít a tintanyalóba, de nem féltékenységből vagy gyűlöletből. Azért mert szükséges. Ezt kívánják az érdekei. Ha kérik akkor segít a lányoknak a férfi ágyba dugásában, majd csatlakozik a kinti sütögetéshez. Visz ki takarókat is, hogy meg ne fázzanak azok ketten. A tűz elölről melegíthet, de a hátukra nem árt az extra védelem. Valahogy így telik el az ő kis ünneplésük. Összességében még a doki is elégedetten dől be a nap végén az ágyába.*
1047. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-04 19:59:25
Üzenet elküldve: 2025-09-04 19:59:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
//Zárás//
*Úgy tűnik, hogy nem igazán sikerült teljesen magához téríteniük Adoavert, pedig megpróbálták, de ezt csak amolyan tényként jegyzi meg magának, mintha azt gondolná, hogy minden nem sikerülhet.
Ettől még szerinte szép volt és lett ez az ünnep végül, körülbelül éppen valami olyasmi, aminek eredetileg szánták. Amennyire egyáltalán lehetséges volt egy kicsit mindannyian közelebb kerültek egymáshoz, pedig mondjuk Int és Adoaver nagyon messziről indultak el a másik oldal felé.
~Húha!~
Érteni véli, és mégsem érti ezek után az Adoaver utolsó, Intnek intézett kérdését. Ez talán az első szó, ami valamennyire képes csapongó gondolatait formába önteni. A kérdést, bármennyire is félájultan tette fel az ifjú ember, valahol teljesen jogosnak érzi, csak neki még sokkal többet kellene innia ahhoz, hogy hasonlóra rákérdezzen.
Amúgy nem hiszi, hogy éppen az élet, a fény és az újrakezdés ünnepe lenne az, amikor ilyesmiken kellene gondolkodnia. És azt sem, hogy bármi olyasmi lenne a válasz, ami igazából egyiküknek sem tetszene.*
- Egyikünk sem ölt meg senkit aznap éjjel. Még Int sem, nyugi! *mondja először csendesen, de határozottan, utána mégis kicsit nevet.*
- Jövőre majd pont ilyenkor majd többet eszünk és kevesebbet iszunk. *térítik édesanyjának a szavai vissza a jelenbe. Ezek után gyengéd óvatossággal simítja végig Adoaver halántékát, aki ezt alighanem már nem érzékeli. Mondjuk, ami azt illeti, ő is már egy kicsikét fáradtnak érzi magát.
Sokat ivott volna? Kár volt? Mindegy, tényleg mindegy.
Megpróbálja akár édesanyja, akár ő ás Int segítségével az ágyába tenni Adoavert, a saját „vendégszobájába.” Utóbbi szó persze megtévesztő. Egyáltalán nem tekinti őt itt vendégnek, legfeljebb csak a lehető legelvontabb értelemben véve, miszerint az élet útján, amelyen ki tudja, hogy végül majd hová jutnak és merre mennek tovább, végül éppen itt ragadnak le egynéhány nappalra és éjszakára.
Persze, ha Adoavder inkább a fotelben szeretne aludni, tényleg nem erőltetik a felnyalábolását, még vizet is hagynak mellette, ahogyan a szobájába is vinnének neki.*
- Hát jó. Ünnepi ebéden és vacsorán túl vagyunk, a boron is, már csak a csillagok, a tűz és szalonna hiányoznak. *mond csak ennyit Ea mosolyogva miután magukban maradnak és ki is megy ezek után a hidegbe, felszerelkezve mindazzal, mi szükséges mindehhez, ebben pedig persze nincsen benne a csillagok és a tűz.
A csillagoknak még egy papnő imájára sincsen szükségük, utóbbit pedig természetesen végül a lánya éleszti fel, az ünnep szelleméhez illően elemi mágia nélkül, csak úgy, mintha bárki más szeretne tüzet gyújtani éppen.
De ez nem tart túl sokáig. A holdak és csillagok teszik a dolgukat, a nap felkel, a szalonna megsül, aztán pedig egy furcsa, de mégis kellemes nap után ők maguk is alszanak, és bár nem az ünnep megrendezésén múlott, de jön a jövő.*
//Surran az őz, szökell halkan//
//Zárás//
*Úgy tűnik, hogy nem igazán sikerült teljesen magához téríteniük Adoavert, pedig megpróbálták, de ezt csak amolyan tényként jegyzi meg magának, mintha azt gondolná, hogy minden nem sikerülhet.
Ettől még szerinte szép volt és lett ez az ünnep végül, körülbelül éppen valami olyasmi, aminek eredetileg szánták. Amennyire egyáltalán lehetséges volt egy kicsit mindannyian közelebb kerültek egymáshoz, pedig mondjuk Int és Adoaver nagyon messziről indultak el a másik oldal felé.
~Húha!~
Érteni véli, és mégsem érti ezek után az Adoaver utolsó, Intnek intézett kérdését. Ez talán az első szó, ami valamennyire képes csapongó gondolatait formába önteni. A kérdést, bármennyire is félájultan tette fel az ifjú ember, valahol teljesen jogosnak érzi, csak neki még sokkal többet kellene innia ahhoz, hogy hasonlóra rákérdezzen.
Amúgy nem hiszi, hogy éppen az élet, a fény és az újrakezdés ünnepe lenne az, amikor ilyesmiken kellene gondolkodnia. És azt sem, hogy bármi olyasmi lenne a válasz, ami igazából egyiküknek sem tetszene.*
- Egyikünk sem ölt meg senkit aznap éjjel. Még Int sem, nyugi! *mondja először csendesen, de határozottan, utána mégis kicsit nevet.*
- Jövőre majd pont ilyenkor majd többet eszünk és kevesebbet iszunk. *térítik édesanyjának a szavai vissza a jelenbe. Ezek után gyengéd óvatossággal simítja végig Adoaver halántékát, aki ezt alighanem már nem érzékeli. Mondjuk, ami azt illeti, ő is már egy kicsikét fáradtnak érzi magát.
Sokat ivott volna? Kár volt? Mindegy, tényleg mindegy.
Megpróbálja akár édesanyja, akár ő ás Int segítségével az ágyába tenni Adoavert, a saját „vendégszobájába.” Utóbbi szó persze megtévesztő. Egyáltalán nem tekinti őt itt vendégnek, legfeljebb csak a lehető legelvontabb értelemben véve, miszerint az élet útján, amelyen ki tudja, hogy végül majd hová jutnak és merre mennek tovább, végül éppen itt ragadnak le egynéhány nappalra és éjszakára.
Persze, ha Adoavder inkább a fotelben szeretne aludni, tényleg nem erőltetik a felnyalábolását, még vizet is hagynak mellette, ahogyan a szobájába is vinnének neki.*
- Hát jó. Ünnepi ebéden és vacsorán túl vagyunk, a boron is, már csak a csillagok, a tűz és szalonna hiányoznak. *mond csak ennyit Ea mosolyogva miután magukban maradnak és ki is megy ezek után a hidegbe, felszerelkezve mindazzal, mi szükséges mindehhez, ebben pedig persze nincsen benne a csillagok és a tűz.
A csillagoknak még egy papnő imájára sincsen szükségük, utóbbit pedig természetesen végül a lánya éleszti fel, az ünnep szelleméhez illően elemi mágia nélkül, csak úgy, mintha bárki más szeretne tüzet gyújtani éppen.
De ez nem tart túl sokáig. A holdak és csillagok teszik a dolgukat, a nap felkel, a szalonna megsül, aztán pedig egy furcsa, de mégis kellemes nap után ők maguk is alszanak, és bár nem az ünnep megrendezésén múlott, de jön a jövő.*
1046. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-03 23:45:05
Üzenet elküldve: 2025-09-03 23:45:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
//Metszéspont//
-Persze, persze!
*Nevet fel és veszi legalább annyira komolyan a másik szavait, mint korábban is. A kecskék etetése nem hiszi egyenlő azzal, ha a másik magával foglalkozik. Ha kiül a tó mellé, vesz egy fürdőt, elkapja a dokit vagy bárkit, mert egész nap nem akar mást csinálni csak szórakozni, az önmagával való törődés. A visszakérdezésre bólint az elf.*
-Igen. A ház a tiétek én csak vendég vagyok.
*Akármilyen is a viszony köztük, ezzel a doki mindig tisztában volt és tisztában is lesz. Még ha nem is egyszer kicsit többet engedett meg magának mint, ami a vendégjogba még belefér. Most is amit a szőkétől kér nem önmagának teszi hanem a lányainak. Akik ha kiteszik a szűrét egy nap akkor is lesz nekik egy olyan gőzölő és gyógynövénykert amiből hasznot húzhatnak. A gyerekek kapcsán szokásához híven elkezd csicseregni a félvér. Van egy olyan sejtése az elfnek, hogy ez nem egy hirtelen támadt ötlet lehet, mert tényleg alaposan átgondolta a másik. Arra a vallomásra, hogy a lánynak nem lehet gyereke a másik arcához nyúlna, hogy egy kedves mosoly kíséretében megcirógassa.*~Ezt látod, de nem veszed észre, hogy a szőke kihasznál?~*A fene essen bele! Meg is ölelgeti a félvérét és még egy puszit is nyom a buksijára miközben párat végigsimít azon a fekete hajzuhatagon.*
-Én téged kedvellek édes drága kis Luninari kedveském!
*Ölelgetné még kicsit a lány, majd közelebb húzná a székét, hogy közvetlenül a másik mellé üljön és úgy folytassák a beszélgetést, hogy fél kézzel átkarolja a félvért.*
-Ahogy mondtam nincs beleszólásom a dologba. Viszont a rendelőmet tényleg messzire kerülje el a sok kis szurtos. Az meg kizárt dolog, hogy*Hirtelen elhallgat mert támadt egy ötlete.*Lehet, hogy veszem hasznukat. Meglátjuk. De nem ígérek semmit.
*Ha már itt vannak akkor befogni őket valami munkára nem hülyeség.*
-Amúgy ha tudnak lovat csutakolni, meg ilyenek akkor az tényleg hasznukra válhat akárhol. De tőlem tartsd távol őket. A gyerekzsivajtól megfájdul a fejem.
-Persze, persze!
*Nevet fel és veszi legalább annyira komolyan a másik szavait, mint korábban is. A kecskék etetése nem hiszi egyenlő azzal, ha a másik magával foglalkozik. Ha kiül a tó mellé, vesz egy fürdőt, elkapja a dokit vagy bárkit, mert egész nap nem akar mást csinálni csak szórakozni, az önmagával való törődés. A visszakérdezésre bólint az elf.*
-Igen. A ház a tiétek én csak vendég vagyok.
*Akármilyen is a viszony köztük, ezzel a doki mindig tisztában volt és tisztában is lesz. Még ha nem is egyszer kicsit többet engedett meg magának mint, ami a vendégjogba még belefér. Most is amit a szőkétől kér nem önmagának teszi hanem a lányainak. Akik ha kiteszik a szűrét egy nap akkor is lesz nekik egy olyan gőzölő és gyógynövénykert amiből hasznot húzhatnak. A gyerekek kapcsán szokásához híven elkezd csicseregni a félvér. Van egy olyan sejtése az elfnek, hogy ez nem egy hirtelen támadt ötlet lehet, mert tényleg alaposan átgondolta a másik. Arra a vallomásra, hogy a lánynak nem lehet gyereke a másik arcához nyúlna, hogy egy kedves mosoly kíséretében megcirógassa.*~Ezt látod, de nem veszed észre, hogy a szőke kihasznál?~*A fene essen bele! Meg is ölelgeti a félvérét és még egy puszit is nyom a buksijára miközben párat végigsimít azon a fekete hajzuhatagon.*
-Én téged kedvellek édes drága kis Luninari kedveském!
*Ölelgetné még kicsit a lány, majd közelebb húzná a székét, hogy közvetlenül a másik mellé üljön és úgy folytassák a beszélgetést, hogy fél kézzel átkarolja a félvért.*
-Ahogy mondtam nincs beleszólásom a dologba. Viszont a rendelőmet tényleg messzire kerülje el a sok kis szurtos. Az meg kizárt dolog, hogy*Hirtelen elhallgat mert támadt egy ötlete.*Lehet, hogy veszem hasznukat. Meglátjuk. De nem ígérek semmit.
*Ha már itt vannak akkor befogni őket valami munkára nem hülyeség.*
-Amúgy ha tudnak lovat csutakolni, meg ilyenek akkor az tényleg hasznukra válhat akárhol. De tőlem tartsd távol őket. A gyerekzsivajtól megfájdul a fejem.
1045. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-03 21:52:41
Üzenet elküldve: 2025-09-03 21:52:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Metszéspont//
*Csak bólint arra, amit a doki Vielről mond, mivel ehhez sokat hozzátenni nem tud.*
- Hát remélem, hogy tényleg hamarosan látom, már csak azért is, mert tényleg minden segítségre szükségem lesz majd tényleg. Különben nincs teljesen igazad. Én tényleg nem mindig csak másokkal törődöm, magammal is szoktam.
*Rémlik, hogy ez már szóba került, bár Intath akkor sem nagyon hitt neki és inkább elviccelte az egészet, amit ő nem is vett zokon, úgy, ahogyan most sem ezt a megjegyzést.*
- Szóval vendég, mi? *teszi fel a kérdést mosolyogva ezek után, de pontosan olyan hangsúllyal, mint aki valami rossz viccet hallott, igaz, ezek után a biztonság kedvéért nem hagyja csak úgy a levegőben lógni ezt a kérdést.*
- Én sohasem így tekintettem rád. Szerintem te itt élsz. Ez az otthonod, ahogyan nekem és anyának is, még akkor is, ha én kicsit azért már Artheniorban is lakom. Azért mindig liget lesz az első.
*Utóbbit nem fejti ki bővebben, mivel egy részről Intath nyilván tisztában van a helyzettel, más részről pedig ameddig lehetséges nem szeretne visszakanyarodni az Alenia témához, nem mintha amúgy nem beszélne és mesélne nagyon szívesen a lányról, - bármikor, bárkinek. Mégis, úgy érzi, hogy ezt most nem kell erőltetni, talán, ha betarja az ígéreteit és több időt tölt el Inttel, a végén ő is meg fogja kedvelni.*
- Nem, ilyesmire nem gondoltam, hogy gyerekeket költöztessek ide. *igyekszik ezek után megnyugtatni az elfet, még akkor is, ha pillanatnyilag nem tűnik úgy, mint akit nagyon felzaklatott volna az ötlet.* Jobb helyük van az árvaházban Maival és Anviellel szerintem, csak tényleg szeretném, ha legalább pár napot, vagy egy hatot eltölthetnének itt. Több ötletem volt ezzel kapcsolatban. Először arra gondoltam, hogy a legjobb gyerekeket hozhatnánk el ide, egyfajta jutalomképpen, de aztán pillanatokon belül beláttam, hogy ez csak irigységet és féltékenységet szülne közöttük. Egyesek biztos azt éreznék, hogy kivételezünk másokkal, akik a kedvenceink, szóval arra gondoltam, hogy szépen sorban, három, vagy négy fős csoportokban mindegyikükkel eljönnék ligetbe. Ha csak ennyien lennének, akkor szerintem segítség nélkül még én is tudnék boldogulni velük, persze, Anya biztosan szívesen besegítene. Itt aztán fürödhetnének a tóban, horgászhatnának, főleg, ha lesz csónak és felszerelés, én tanítgatnám őket az állatokkal bánni, főzni, te esetleg arra, hogy melyik gyógynövény mire jó és hasonlók. Ha van hozzá kedved. Persze, nem erőltetném, ha nem szeretnél részt venni benne nem muszáj. Már idefelé jövet is gondolkodtam ezen, de az, amit te magad mondtál korábban elgondolkodtatott és még jobban megerősített abban, hogy ez nem rossz ötlet. Ha azt szeretnénk, hogy önálló felnőttek legyenek belőlük, nem taníthatjuk őket csak olvasni, írni, számolni, és az sem lenne jó, ha az egész világból nem ismernének semmi mást csak az árvaházat és a várost. Tényleg szeretném, ha a lehetőségekhez képest szép gyerekkoruk lenne. Persze… belátom, ezt biztosan nem csak önzetlenségből kívánom. Tudod, hogy nekem sohasem lehet saját gyerekem, de az, hogy foglalkozom velük, talán legalább kicsit olyan lenne, mintha hozzám, vagy hozzám is tartoznának. *vallja be, mert nem csak Intathnak, hanem saját magának is őszinteséggel tartozik.
Azt mindenesetre, hogy Int nem mond elsőre azonnal és határozott nemet, jó jelnek veszi. Nem vár ugyan lelkes helyeslést a dokitól, de azért reménykedik benne, hogy végül meg fog neki tetszeni az ötlet.*
- Egy-kettőt közülük biztosan te is kedvelnél, és talán szívesen töltenél időt velük. Persze, ha nem, igyekeznék úgy megszervezni a dolgokat, hogy ne sok vizet zavarjanak. Mondjuk máskor adnék nekik enni, mint amikor neked és a vendégeknek, és persze távol tartanám őket a rendelődtől.
*Tudja persze, hogy a gyerekeket szinte minden vonzza, ami tiltott, ettől még talán az is elég lesz, ha Int csak egyszer csúnyán néz rájuk, hogy ne akarjanak a közelébe menni. Nem mintha az lenne a célja, hogy vele ijesztegessen bárkit, főleg gyerekeket, ugyanakkor azt is belátja, hogy csak azért mert neki ötletei támadtak, nem boríthatja fel teljesen Szarvasliget rendjét és nyugalmát.*
*Csak bólint arra, amit a doki Vielről mond, mivel ehhez sokat hozzátenni nem tud.*
- Hát remélem, hogy tényleg hamarosan látom, már csak azért is, mert tényleg minden segítségre szükségem lesz majd tényleg. Különben nincs teljesen igazad. Én tényleg nem mindig csak másokkal törődöm, magammal is szoktam.
*Rémlik, hogy ez már szóba került, bár Intath akkor sem nagyon hitt neki és inkább elviccelte az egészet, amit ő nem is vett zokon, úgy, ahogyan most sem ezt a megjegyzést.*
- Szóval vendég, mi? *teszi fel a kérdést mosolyogva ezek után, de pontosan olyan hangsúllyal, mint aki valami rossz viccet hallott, igaz, ezek után a biztonság kedvéért nem hagyja csak úgy a levegőben lógni ezt a kérdést.*
- Én sohasem így tekintettem rád. Szerintem te itt élsz. Ez az otthonod, ahogyan nekem és anyának is, még akkor is, ha én kicsit azért már Artheniorban is lakom. Azért mindig liget lesz az első.
*Utóbbit nem fejti ki bővebben, mivel egy részről Intath nyilván tisztában van a helyzettel, más részről pedig ameddig lehetséges nem szeretne visszakanyarodni az Alenia témához, nem mintha amúgy nem beszélne és mesélne nagyon szívesen a lányról, - bármikor, bárkinek. Mégis, úgy érzi, hogy ezt most nem kell erőltetni, talán, ha betarja az ígéreteit és több időt tölt el Inttel, a végén ő is meg fogja kedvelni.*
- Nem, ilyesmire nem gondoltam, hogy gyerekeket költöztessek ide. *igyekszik ezek után megnyugtatni az elfet, még akkor is, ha pillanatnyilag nem tűnik úgy, mint akit nagyon felzaklatott volna az ötlet.* Jobb helyük van az árvaházban Maival és Anviellel szerintem, csak tényleg szeretném, ha legalább pár napot, vagy egy hatot eltölthetnének itt. Több ötletem volt ezzel kapcsolatban. Először arra gondoltam, hogy a legjobb gyerekeket hozhatnánk el ide, egyfajta jutalomképpen, de aztán pillanatokon belül beláttam, hogy ez csak irigységet és féltékenységet szülne közöttük. Egyesek biztos azt éreznék, hogy kivételezünk másokkal, akik a kedvenceink, szóval arra gondoltam, hogy szépen sorban, három, vagy négy fős csoportokban mindegyikükkel eljönnék ligetbe. Ha csak ennyien lennének, akkor szerintem segítség nélkül még én is tudnék boldogulni velük, persze, Anya biztosan szívesen besegítene. Itt aztán fürödhetnének a tóban, horgászhatnának, főleg, ha lesz csónak és felszerelés, én tanítgatnám őket az állatokkal bánni, főzni, te esetleg arra, hogy melyik gyógynövény mire jó és hasonlók. Ha van hozzá kedved. Persze, nem erőltetném, ha nem szeretnél részt venni benne nem muszáj. Már idefelé jövet is gondolkodtam ezen, de az, amit te magad mondtál korábban elgondolkodtatott és még jobban megerősített abban, hogy ez nem rossz ötlet. Ha azt szeretnénk, hogy önálló felnőttek legyenek belőlük, nem taníthatjuk őket csak olvasni, írni, számolni, és az sem lenne jó, ha az egész világból nem ismernének semmi mást csak az árvaházat és a várost. Tényleg szeretném, ha a lehetőségekhez képest szép gyerekkoruk lenne. Persze… belátom, ezt biztosan nem csak önzetlenségből kívánom. Tudod, hogy nekem sohasem lehet saját gyerekem, de az, hogy foglalkozom velük, talán legalább kicsit olyan lenne, mintha hozzám, vagy hozzám is tartoznának. *vallja be, mert nem csak Intathnak, hanem saját magának is őszinteséggel tartozik.
Azt mindenesetre, hogy Int nem mond elsőre azonnal és határozott nemet, jó jelnek veszi. Nem vár ugyan lelkes helyeslést a dokitól, de azért reménykedik benne, hogy végül meg fog neki tetszeni az ötlet.*
- Egy-kettőt közülük biztosan te is kedvelnél, és talán szívesen töltenél időt velük. Persze, ha nem, igyekeznék úgy megszervezni a dolgokat, hogy ne sok vizet zavarjanak. Mondjuk máskor adnék nekik enni, mint amikor neked és a vendégeknek, és persze távol tartanám őket a rendelődtől.
*Tudja persze, hogy a gyerekeket szinte minden vonzza, ami tiltott, ettől még talán az is elég lesz, ha Int csak egyszer csúnyán néz rájuk, hogy ne akarjanak a közelébe menni. Nem mintha az lenne a célja, hogy vele ijesztegessen bárkit, főleg gyerekeket, ugyanakkor azt is belátja, hogy csak azért mert neki ötletei támadtak, nem boríthatja fel teljesen Szarvasliget rendjét és nyugalmát.*
1044. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-01 20:21:13
Üzenet elküldve: 2025-09-01 20:21:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
//Metszéspont//
*Nemcsak hagyja, de szorosan megölelgeti a törékeny kis félvérét. Neki is nagy gyengéje az ilyesmi. A kérdésre pedig határozottan bólint.*
-Olyan.
*Azon nem lepődik meg, hogy bóknak fogja fel a lány ezeket a szavakat. Nem is sértésnek szánta. Bár ebben a szövegkörnyezetben dicséretnek se lehetne venni. A doki is imádja a kis ezüst hajút. Mindig mosolyog, mindig vidám, csupaszív és kényelmesen elfér a doktor bácsi térdén és ölelgetéshez is tökéletes méretű. Csak ő is az a fajta, aki a fél karját gondolkodás nélkül tűzbe teszi bárkiért. Nem egy egészséges dolog ez. Azon, hogy gyakori ábránd lenne a tündérség azon fel is kuncog a férfi. Nem tudja, hogy ez igaz-e. Bár tény, hogy a tündérekben van valami ölelgetni való. Az ezt követő kérdésen elgondolkozik, majd megrázza a fejét.*
-Ezt pontosan nem, de ő is azért volt olyan távol mert hazament és ott valami kitörő járvány megfékezésén munkálkodott. Ő is mindig csak másokkal tud foglalkozni.
*Pedig az önzőség egy sokkal természetesebb. Miért akarnád mások gondjait magadra vállalni, ha foglalkozhatsz saját magaddal is?*
-Biztos vagyok benne, hogy ő is segíteni szeretne majd.
*Azon csak mosolyog, hogy majd a lány fogja megakadályozni, hogy ismét kihasználják az embereket. Dehogy fogja! Viszont nem vitatkozik vele a férfi. Hadd higgyen csak a félvér a mesékben. A következő kérdés viszont meglepi. A válasz természetesen magától értetődő viszont nem mondhatja ki. Miért kell mindig valami idegesítő dögöt idehoznia a félvérnek? Múltkor a macska, most gyerekek...*
-Én csak vendég vagyok kedveském. Ide is szeretnéd költöztetni őket?
*Nemcsak hagyja, de szorosan megölelgeti a törékeny kis félvérét. Neki is nagy gyengéje az ilyesmi. A kérdésre pedig határozottan bólint.*
-Olyan.
*Azon nem lepődik meg, hogy bóknak fogja fel a lány ezeket a szavakat. Nem is sértésnek szánta. Bár ebben a szövegkörnyezetben dicséretnek se lehetne venni. A doki is imádja a kis ezüst hajút. Mindig mosolyog, mindig vidám, csupaszív és kényelmesen elfér a doktor bácsi térdén és ölelgetéshez is tökéletes méretű. Csak ő is az a fajta, aki a fél karját gondolkodás nélkül tűzbe teszi bárkiért. Nem egy egészséges dolog ez. Azon, hogy gyakori ábránd lenne a tündérség azon fel is kuncog a férfi. Nem tudja, hogy ez igaz-e. Bár tény, hogy a tündérekben van valami ölelgetni való. Az ezt követő kérdésen elgondolkozik, majd megrázza a fejét.*
-Ezt pontosan nem, de ő is azért volt olyan távol mert hazament és ott valami kitörő járvány megfékezésén munkálkodott. Ő is mindig csak másokkal tud foglalkozni.
*Pedig az önzőség egy sokkal természetesebb. Miért akarnád mások gondjait magadra vállalni, ha foglalkozhatsz saját magaddal is?*
-Biztos vagyok benne, hogy ő is segíteni szeretne majd.
*Azon csak mosolyog, hogy majd a lány fogja megakadályozni, hogy ismét kihasználják az embereket. Dehogy fogja! Viszont nem vitatkozik vele a férfi. Hadd higgyen csak a félvér a mesékben. A következő kérdés viszont meglepi. A válasz természetesen magától értetődő viszont nem mondhatja ki. Miért kell mindig valami idegesítő dögöt idehoznia a félvérnek? Múltkor a macska, most gyerekek...*
-Én csak vendég vagyok kedveském. Ide is szeretnéd költöztetni őket?
1043. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-01 00:09:14
Üzenet elküldve: 2025-09-01 00:09:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Metszéspont//
*Minden korábbi félelme ellenére nem lett naivnak nevezve, a kedves mozdulatoknak is örül, annak pedig főleg, hogy úgy érzi végre ugyanaz a békés, tulajdonképpen meghitt és családias hangulat veszi körbe ligetben, mint az előtt, hogy elképzelhetetlen lett volna számára az, hogy valaha félnie kelljen egy rá váró, Intathal való találkozástól és beszélgetéstől. Meg is öleli kicsit az elfet, ha hagyja neki.
Van, ami mégis kizökkenti valamennyire, pedig, ha már Viel és Árnyék korábban szóba kerültek hasonlóra akár számíthatott is volna.*
- Olyan lennék, mint Viel? *húzza fel az egyik szemöldökét először kicsit meglepetten, aztán inkább elmosolyodik.*
- Ez jó, ez igazéból bók. Tudod, hogy kedvelem őt és Árnyékot is. Meg aztán, tőle függetlenül, mindig szerettem volna tündér lenni. Repülni, még, ha csak egy kicsit is és nem túl magasan. Élvezni azt, hogy meg tudok ülni egy Árnyékhoz hasonló kutyát. Vagy csak egyszerűen… tündérnek lenni. Ha még egyszer születnék, szívesen lennék tündér tényleg. Akár még szárnyak nélkül is. Talán nem is vagyok ezzel egyedül. Lehet csak magamból indulok ki, de szerintem minden kislány álmodozott már hasonlóról. *mosolyodik el, újra, de aztán megkomolyodik az arca, annak ellenére is, hogy ezzel a komolysággal most nem jár együtt a régebben általában szinte mindig vele járó kissé koravén komorság. Változott, és főleg annak köszönhetően, hogy Eeyr újra összehozhatta őt Aleniával, aztán pedig részese lehetett tegnap az istennő templomában annak a csodának, ahogyan barátnőjének a karja visszanő.*
- Viel is mondogatott neked hasonlókat? *kérdi őszinte érdeklődéssel.* Persze, ez nem meglepő. Sőt, ha Lau itt lenne, tudom, hogy ő is egyetértene velem. Mindenesetre adtál nekem egy jó ötletet, köszönöm! Alenia után Viel lesz az első, akivel beszélnem kell a terveimről, már amennyiben megtalálom őt, vagy visszajön ide. Mert egyedül nem fog menni. A mágustusás szereplésem talán szerzett a városban egy kis hírnevet nekem, de ez tényleg csak egy talán. Aztán az is lehet, hogy csak számomra fontos, amúgy meg már a kutya sem emlékszik rá. Végül is az egész tusa egy nagyobb fesztivál része volt, bizonyos értelemben véve csak egy látványosság a sok közül, lehet, hogy régen elfelejtette már mindenki, és csak azoknak fontos, akik akkor részt vettek benne. De az biztos, hogy az én két szép szemem valószínűleg önmagában kevés lenne ahhoz, hogy sokan és rendszeresen adakozzanak, még úgy is, hogy egy egykori nemes áll mögöttem.
*Csak egy pillanatra gondolkodik el azon, hogy annyira biztos Alenia támogatásában, mintha már igent mondott volna a terveire. Úgy véli, hogy Eeyrből magából logikusan következik, hogy így lesz. A doki meg talán csak túl pesszimista, legalábbis eddig úgy érzi, hogy nem nagyon győzte meg. Valahol mondjuk viccesnek és egyben furának is tartja, hogy egy jövőről szóló beszélgetésben éppen ő képviselje a szebb jövőbe vetett hitet, aki mindig is depresszióra így pedig pesszimizmusra volt hajlamos.*
- Amúgy már mondtam, talán igazad van. Lehet tényleg sötét terveket szövöget az új tanács, de, ha mindaz megvalósul, amit meg én tervezek, akkor soha többé senki nem fogja tudni olyan nyomorba taszítani a népet, mint ahogyan az a régi Artheniorban megtörtént.
*Intet persze talán kevésbé érdekli, hogy mi fog történni Artheniorban, viszont neki már legalább félig újra otthona az a város, és nem szándékozik tétlenül, pusztán passzív szemlélőként nézni az ottani eseményeket, mint arra a múltban kénytelen volt. Szarvasliget azonban, és az, hogy itt mi minden történhet még nyilván érdekelni fogja Intathot is.*
- Zavarna itt néhány gyerek? *kérdi hirtelen váltással, miközben feláll, aztán a fedőt felemelve megnézi, hogy mennyire forr az árpa. Szerencsére eddig pont jól, nem túl hevesen, de nem is alig és lustán.*
- Van egy kedvenc kislányom, Krizának hívják, és az igazság az, hogy saját sok évvel ezelőtti önmagamra emlékeztet. Neki pedig van egy bátyja, kettejüknek pedig egy kis barátjuk. A lázadás alatt veszthették el a szüleiket. Fogalmam sincs, hogy melyik oldalon álltak a harcban, nem is érdekel. Lehet nem is harcoltak, csak annyira nem volt semmi közük az egészhez, mintha engem öltek volna meg aznap éjjel. Őket szeretném elhozni ide. Szegények semmit nem láttak még a világból Arthenioron kívül. Jót tenne nekik a tópart és a vidéki levegő. Zavarnának téged? Ha csak hárman lennének, szerintem tudnék vigyázni rájuk.
*Tudja, hogy utóbbi nem hangzott túl meggyőzően, pedig, ha valamit, akkor ezt tényleg nagyon szeretné megtenni, és egyelőre elérhetőbbnek is tűnik, mint hosszabb távú, kisebb világmegváltást magában foglaló ötletei és vágyai. És persze ez szintén még csak a kezdet lenne. Az igazi terve az lenne, hogy pár fős csoportokban az árvaház összes gyermekét elhozza magával ide, hogy mást is láthassanak a világból, mint árvaházat, várost és komor köveket, amelyekből mindezek felépülnek.*
*Minden korábbi félelme ellenére nem lett naivnak nevezve, a kedves mozdulatoknak is örül, annak pedig főleg, hogy úgy érzi végre ugyanaz a békés, tulajdonképpen meghitt és családias hangulat veszi körbe ligetben, mint az előtt, hogy elképzelhetetlen lett volna számára az, hogy valaha félnie kelljen egy rá váró, Intathal való találkozástól és beszélgetéstől. Meg is öleli kicsit az elfet, ha hagyja neki.
Van, ami mégis kizökkenti valamennyire, pedig, ha már Viel és Árnyék korábban szóba kerültek hasonlóra akár számíthatott is volna.*
- Olyan lennék, mint Viel? *húzza fel az egyik szemöldökét először kicsit meglepetten, aztán inkább elmosolyodik.*
- Ez jó, ez igazéból bók. Tudod, hogy kedvelem őt és Árnyékot is. Meg aztán, tőle függetlenül, mindig szerettem volna tündér lenni. Repülni, még, ha csak egy kicsit is és nem túl magasan. Élvezni azt, hogy meg tudok ülni egy Árnyékhoz hasonló kutyát. Vagy csak egyszerűen… tündérnek lenni. Ha még egyszer születnék, szívesen lennék tündér tényleg. Akár még szárnyak nélkül is. Talán nem is vagyok ezzel egyedül. Lehet csak magamból indulok ki, de szerintem minden kislány álmodozott már hasonlóról. *mosolyodik el, újra, de aztán megkomolyodik az arca, annak ellenére is, hogy ezzel a komolysággal most nem jár együtt a régebben általában szinte mindig vele járó kissé koravén komorság. Változott, és főleg annak köszönhetően, hogy Eeyr újra összehozhatta őt Aleniával, aztán pedig részese lehetett tegnap az istennő templomában annak a csodának, ahogyan barátnőjének a karja visszanő.*
- Viel is mondogatott neked hasonlókat? *kérdi őszinte érdeklődéssel.* Persze, ez nem meglepő. Sőt, ha Lau itt lenne, tudom, hogy ő is egyetértene velem. Mindenesetre adtál nekem egy jó ötletet, köszönöm! Alenia után Viel lesz az első, akivel beszélnem kell a terveimről, már amennyiben megtalálom őt, vagy visszajön ide. Mert egyedül nem fog menni. A mágustusás szereplésem talán szerzett a városban egy kis hírnevet nekem, de ez tényleg csak egy talán. Aztán az is lehet, hogy csak számomra fontos, amúgy meg már a kutya sem emlékszik rá. Végül is az egész tusa egy nagyobb fesztivál része volt, bizonyos értelemben véve csak egy látványosság a sok közül, lehet, hogy régen elfelejtette már mindenki, és csak azoknak fontos, akik akkor részt vettek benne. De az biztos, hogy az én két szép szemem valószínűleg önmagában kevés lenne ahhoz, hogy sokan és rendszeresen adakozzanak, még úgy is, hogy egy egykori nemes áll mögöttem.
*Csak egy pillanatra gondolkodik el azon, hogy annyira biztos Alenia támogatásában, mintha már igent mondott volna a terveire. Úgy véli, hogy Eeyrből magából logikusan következik, hogy így lesz. A doki meg talán csak túl pesszimista, legalábbis eddig úgy érzi, hogy nem nagyon győzte meg. Valahol mondjuk viccesnek és egyben furának is tartja, hogy egy jövőről szóló beszélgetésben éppen ő képviselje a szebb jövőbe vetett hitet, aki mindig is depresszióra így pedig pesszimizmusra volt hajlamos.*
- Amúgy már mondtam, talán igazad van. Lehet tényleg sötét terveket szövöget az új tanács, de, ha mindaz megvalósul, amit meg én tervezek, akkor soha többé senki nem fogja tudni olyan nyomorba taszítani a népet, mint ahogyan az a régi Artheniorban megtörtént.
*Intet persze talán kevésbé érdekli, hogy mi fog történni Artheniorban, viszont neki már legalább félig újra otthona az a város, és nem szándékozik tétlenül, pusztán passzív szemlélőként nézni az ottani eseményeket, mint arra a múltban kénytelen volt. Szarvasliget azonban, és az, hogy itt mi minden történhet még nyilván érdekelni fogja Intathot is.*
- Zavarna itt néhány gyerek? *kérdi hirtelen váltással, miközben feláll, aztán a fedőt felemelve megnézi, hogy mennyire forr az árpa. Szerencsére eddig pont jól, nem túl hevesen, de nem is alig és lustán.*
- Van egy kedvenc kislányom, Krizának hívják, és az igazság az, hogy saját sok évvel ezelőtti önmagamra emlékeztet. Neki pedig van egy bátyja, kettejüknek pedig egy kis barátjuk. A lázadás alatt veszthették el a szüleiket. Fogalmam sincs, hogy melyik oldalon álltak a harcban, nem is érdekel. Lehet nem is harcoltak, csak annyira nem volt semmi közük az egészhez, mintha engem öltek volna meg aznap éjjel. Őket szeretném elhozni ide. Szegények semmit nem láttak még a világból Arthenioron kívül. Jót tenne nekik a tópart és a vidéki levegő. Zavarnának téged? Ha csak hárman lennének, szerintem tudnék vigyázni rájuk.
*Tudja, hogy utóbbi nem hangzott túl meggyőzően, pedig, ha valamit, akkor ezt tényleg nagyon szeretné megtenni, és egyelőre elérhetőbbnek is tűnik, mint hosszabb távú, kisebb világmegváltást magában foglaló ötletei és vágyai. És persze ez szintén még csak a kezdet lenne. Az igazi terve az lenne, hogy pár fős csoportokban az árvaház összes gyermekét elhozza magával ide, hogy mást is láthassanak a világból, mint árvaházat, várost és komor köveket, amelyekből mindezek felépülnek.*
1042. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-08-31 01:45:19
Üzenet elküldve: 2025-08-31 01:45:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
//Metszéspont//
*Hogyne lenne kedve a kedvenc félvér nyuszilányának a cirógatásához. Ahhoz mindig van kedve. És nagy szerencse, hogy nem képes belelátni a másik fejébe különben mindenféle jószándéka ellenére is kinevetné a lány a gondolatait. Így viszont csak enyhén rázza a fejét és mosolyog annak a szavain. Vitatkozni felesleges azzal, aki a tényeket nem akarja látni. Ha valaki, őszintén kedves veled az nem lop meg és nem használ ki. Jobb esetben előbb-utóbb a félvér is észreveszi ezt. Ha szerencséje akkor előbb. Attól viszont őszintébb az elf mosolya, hogy észre lett véve, hogy ő teremtette ezt a helyzetet. Nos igen. Ezért igazán megérdemli az elismerést. Méghozzá az ötletét, hogy az így teremtett helyzetet miképp használhatnák is kezdi értékelni a félvér. Aki bár nem rendelkezik azokkal az elméleti és gyakorlati ismeretekkel, mint a doki, amik alapján a férfi úgy gondolja, hogy ennek egészségmegőrző hatása van. Viszont a lány, így is hisz a szavának.*
-Nem tudhatod. Lehet kipróbálod és a kedvenc helyed lesz.
*A várossal kapcsolatban már valóban nem ilyen egyszerű a helyzet. Hisz a félvér el sem tudja képzelni, hogy valójában, hogy működik ez a dolog. Egyrészt túl ártatlan hozzá, másrészt más környezetben nevelkedett. Egy több ezer arany értékű kúriát sem képes felfogni, hogy mennyit ér. A hatalom fontosságát főleg nem fogja tudni felbecsülni. A szőke nem meglepő, hogy túlértékeli a fajtáját. Pedig lámpaoszlopokon jobban mutatnak, mint a tanácsteremben. A lány észrevételei ettől függetlenül egészen ésszerűek.*
-Valóban. Csakhogy ha áttették volna a tanácsházát oda akkor nem tudnád ezt a kérdést feltenni kedveském. Idővel annak is eljön majd az ideje. Szépen lépésenként szövögetik a hálójukat. A hidak kapcsán pedig azon kell elgondolkoznod, hogy sárváros meddig volt képes életben maradni. Bűntanya a város közepében,~Aminek a helyére jött egy másik.~élősködve az egyszerű polgárokon~Akárcsak az új lakói.~és évekig nem lehetett kipucolni. Aki, ott tanyát ver, azt nem kell félteni.
*Majd a lány előadja a saját ötletét, hogy neki milyen céljai vannak. Mit is lehetne erre mondani? Persze a doki tudna olyat kérdezni, ami után elgondolkozik a lány, hogy jól gondolkodik-e, dea volt kalóznak nem célja az ilyesmi. Van az a fajta naivitás amivel ártunk magunknak és van ez. Mikor valaki olyan ártatlan, hogy vigyázni szeretne rá az elf. El is mosolyodik ettől a doki.*
-Olyan vagy mint Viel. Kicsit nagyobb és sötét a hajad, de olyan vagy, mint Viel.
*Hogyne lenne kedve a kedvenc félvér nyuszilányának a cirógatásához. Ahhoz mindig van kedve. És nagy szerencse, hogy nem képes belelátni a másik fejébe különben mindenféle jószándéka ellenére is kinevetné a lány a gondolatait. Így viszont csak enyhén rázza a fejét és mosolyog annak a szavain. Vitatkozni felesleges azzal, aki a tényeket nem akarja látni. Ha valaki, őszintén kedves veled az nem lop meg és nem használ ki. Jobb esetben előbb-utóbb a félvér is észreveszi ezt. Ha szerencséje akkor előbb. Attól viszont őszintébb az elf mosolya, hogy észre lett véve, hogy ő teremtette ezt a helyzetet. Nos igen. Ezért igazán megérdemli az elismerést. Méghozzá az ötletét, hogy az így teremtett helyzetet miképp használhatnák is kezdi értékelni a félvér. Aki bár nem rendelkezik azokkal az elméleti és gyakorlati ismeretekkel, mint a doki, amik alapján a férfi úgy gondolja, hogy ennek egészségmegőrző hatása van. Viszont a lány, így is hisz a szavának.*
-Nem tudhatod. Lehet kipróbálod és a kedvenc helyed lesz.
*A várossal kapcsolatban már valóban nem ilyen egyszerű a helyzet. Hisz a félvér el sem tudja képzelni, hogy valójában, hogy működik ez a dolog. Egyrészt túl ártatlan hozzá, másrészt más környezetben nevelkedett. Egy több ezer arany értékű kúriát sem képes felfogni, hogy mennyit ér. A hatalom fontosságát főleg nem fogja tudni felbecsülni. A szőke nem meglepő, hogy túlértékeli a fajtáját. Pedig lámpaoszlopokon jobban mutatnak, mint a tanácsteremben. A lány észrevételei ettől függetlenül egészen ésszerűek.*
-Valóban. Csakhogy ha áttették volna a tanácsházát oda akkor nem tudnád ezt a kérdést feltenni kedveském. Idővel annak is eljön majd az ideje. Szépen lépésenként szövögetik a hálójukat. A hidak kapcsán pedig azon kell elgondolkoznod, hogy sárváros meddig volt képes életben maradni. Bűntanya a város közepében,~Aminek a helyére jött egy másik.~élősködve az egyszerű polgárokon~Akárcsak az új lakói.~és évekig nem lehetett kipucolni. Aki, ott tanyát ver, azt nem kell félteni.
*Majd a lány előadja a saját ötletét, hogy neki milyen céljai vannak. Mit is lehetne erre mondani? Persze a doki tudna olyat kérdezni, ami után elgondolkozik a lány, hogy jól gondolkodik-e, dea volt kalóznak nem célja az ilyesmi. Van az a fajta naivitás amivel ártunk magunknak és van ez. Mikor valaki olyan ártatlan, hogy vigyázni szeretne rá az elf. El is mosolyodik ettől a doki.*
-Olyan vagy mint Viel. Kicsit nagyobb és sötét a hajad, de olyan vagy, mint Viel.
1041. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-08-30 22:34:00
Üzenet elküldve: 2025-08-30 22:34:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Metszéspont//
*Nem húzódik el a cirógatás elől, ha az elfnek kedve van leküzdeni a közöttük lévő nem olyan túl nagy fizikai távolságot és megtenni. Neki is van gyengéje, nem is egy, és éppen ez az egyik, már amennyiben gyengeségnek veszi azt, hogy szereti, ha kedvesek vele és kedvesen érintik meg. Ezzel nyilván más is így van, az viszont igaz, hogy mivel gyerekkorában ilyesmit csak édesanyjától kapott, tényleg elég könnyű „megvenni” vele.
Aleniának rögtön a kezdet kezdetén sikerült, éppen ezért nem esnek neki továbbra sem jól Intath bizonyos szavai. Alenia barátsága olyan kincs a számára, amit nem cserélne el semmire, főleg aranyakra nem váltaná fel, a doki szavait pedig, - ha nem is mondja ki nyíltan, - elég nehéz máshogy értelmeznie, mint úgy, hogy Alenia mindig is csak érdekből barátkozott vele, holott ez nyilvánvalóan nem lehet igaz, mert például, amikor megismerkedtek ugyan mi érdeke fűződött volna ahhoz, hogy egy erdőből éppen csak a városba vetődött, ingben járó, előkelő társaságba sehogyan sem illő lánnyal kezdjen el barátkozni? Persze, ha az érdek szót úgy értelmezi, hogy a kölcsönös vonzalom és az őszinte vágy a barátkozásra, vagy később egy barátnő szeretetére való támaszkodás szintén lehet érdek, akkor nyilván érdekből tette, amit tett, csakhogy Intath nyilván nem pont ilyen értelemben használta ezt az amúgy számára nem túl kellemes csengésű szót.*
- Abban biztosan igazad van, hogy nem mindenki lesz velem teljesen őszintén kedves. De Alenia az, és mindig is az volt. Hidd el, sokkal jobban ismerem őt nálad. Sokat beszélgettünk, sok időt töltöttünk együtt, és életének két nagyon meghatározó pillanatában is éppen mellette voltam. Sőt, merem állítani, hogy senki nem ismeri őt nálam jobban éppen! De annak nagyon örülök és tényleg köszönöm, hogy bármit gondolsz is róla, vagy rólam, adsz neki esélyt és nem leszel vele barátságtalan. Ez tényleg sokat jelent nekem, de amúgy is jobban áll neked a kedves mosoly és a hang. *mosolyodik el.*
- Ráadásul, ügyesen olyan helyzetet teremtettél, hogy bármit kérünk tőle, meg fogja csinálni, ez pedig csak liget javára válhat, azzal pedig jól járunk majd mind, ő is, mert remélem, hogy nem utoljára jár itt. *próbálja pusztán a tényeket megállapítani, úgy, hogy hangjából, vagy akár tekintetéből ne lehessen érezni, hogy helyesli, vagy helyteleníti mindezt. Valahol talán mindegy is, hogy ő hogyan ítéli meg. A végeredmény, mármint amilyen liget lesz, ha túl lesznek mindenen, a kedvére való, a doki módszerét viszont, ahogyan elérte ezt Aleniánál mégsem tudja helyeselni, akkor sem, ha a motivációját teljesen megérti.*
- Most így, ahogy elmondtad már az izzasztó szobát is jobban értem, de, mint mondtam, eleve nem elleneztem volna. Lehet ki is fogom próbálni, de még mindig nem hiszem, hogy a kedvenc helyem lesz, még akkor sem, ha az egészségemnek jót tenne.
*Azért egy próbát majd minden bizonnyal meg fog érni.*
- A várossal kapcsolatban már nem biztos, hogy egyet fogunk érteni, vagy nem is tudom… *bizonytalanodik el kicsit, végtére is ebben valahogyan egyszerre találkoznak és távolodnak egymástól a nézeteik, talán, mert ez az egész csak sokkal összetettebb kérdés annál, hogy Int ad-e esélyt Niának, vagy sem, illetve, hogy mik is a terveik ligettel, főleg, hogy minden, ami Artheniorban történik, nem csak rajtuk fog majd múlni.*
- Bár Aleniával sokat beszélgettem erről is, az ő nézőpontját nyilván erőteljesen meghatározza a családja és a múltja, ahogyan ez enyémet is. A korábban történtekről nem is beszélve. Ő nem tudná elképzelni nemesség nélkül a világot, vele ellentétben viszont én sem vagyok benne biztos, hogy feltétlenül jó ötlet volt új nemességet kreálni meg új Gazdagnegyedet építeni, csak szebb néven, sőt, de, ha már megtörtént, eltörölni csak egy új lázadással lehetne, amit viszont nyilván nem szeretnék. Az biztos, hogy túl keveset tudok a kinti világ történelméről ahhoz, hogy magabiztos jóslatokat merjek tenni a jövőre nézve. Ráadásul nem ismerek személyesen egyetlen tanácstagot sem, és olyan varázslatom sincsen, amivel, ha ismernék, akkor olvasni tudnám a gondolataikat. Te talán jobban ismered a történelmet nálam, ezt a világot pedig biztosan, de a fejükbe nem láthatsz bele te sem. Ennek ellenére is könnyen lehet, hogy teljesen igazad van mindenben, amit mondasz. Sajnos logikusnak hangzik, csak egy helyen sántít nekem kicsit a gondolatmeneted. Arra gondolok, hogyha tényleg tudatosan készülnének arra, hogy a régi utat fogják járni és magukon kívül nem törődni senkivel, akkor úgy lenne logikus, ha a tanácsházát is átköltöztették volna Selyemrévbe, de az a helyén maradt, a város közepén, mindenhonnan elérhetően, pedig legutóbb is ott kezdődtek a zavargások, és csak az után terjedtek át a Gazdagnegyedre is, miután az már javában égett. Vagyis a tömeg haragja először talán nem is a gazdagok, hanem a város vezetése ellen irányult, csak utána kötötték össze gondolatban egymással a kettőt. Vagy inkább, a városháza a rend szimbóluma volt, és amikor látták égni, akkor döbbentek rá, hogy az összeomlott és Gazdagnegyed szabad préda. De van még egy másik apróság is; ha egy tó vesz körül, ugyanúgy csapdába eshetsz, elég lerombolni, vagy csak lezárni a hozzád vezető hidakat, hogy már csak csónakokon tudjál menekülni, az pedig elég lassú és védtelen akkor, ha tényleg menekülnöd kell. De nem kell megijedned, nem politikusnak készülők és nem tanácstag akarok lenni. Sőt, ilyen ambíciói tudtommal Aleniának sincsenek.
*Még magának Niának sem beszélt a terveiről idáig, talán csak utalás szintjén, bár ez valahol annak is köszönhető, hogy rengeteg terv és gondolat még csak most, a dokival való beszélgetés közben kezd el kikristályosodni és végleges formát ölteni benne.*
- Inkább egy tanácstól és a nemesektől független szervezetet szeretnék létrehozni, bár utóbbiak pénze majd nyilván kelleni fog hozzá. Olyan szervezetre gondoltam, ami pénzt gyűjt, főleg a nemesektől, de bárkitől, aki hajlandó adni néhány aranyat mások megsegítésére. Felméri a helyzetet, hogy ki szorul rá igazán, aztán pedig segít a legszegényebbeknek és a legkiszolgáltatottabbaknak, pont azért, hogy senki ne érezze azt, hogy teljesen magára lett hagyva, meg, hogy a városvezetés és a nemesek felől akár éhen is halhat. Ha a leggazdagabb és a legszegényebb között sokkal kisebb lesz a különbség, mint legutóbb volt, és utóbbi is élhet majd normális életet, vagyis, ha nem hagyjuk, hogy az általad említett szörnyű állapotok valaha visszatérjenek, akkor szerintem sokkal jobban fent lehet majd tartani a békét és az egyensúlyt a városban élők között. És ezzel mindenki jól járna. A gazdagoknak nem kellene egy újabb lázadástól, a szegényeknek pedig az éhhaláltól rettegnie. Mit szólsz? Ha már újra van nemesség, nem hiszem, hogy van jobb módszer ennél arra, hogy biztosítsuk a városban a békét. *fejti ki tervének az alapját végül, bár fél tőle, hogy Int újra csak naivnak fogja tartani, holott mindez még csak az első, a leges legelső lépés lenne egy szerinte valóban szebb jövő felé. Úgy érzi, hogyha erre az útra rálép, akkor végtelen távlatok és lehetőségek nyílhatnak meg előtte, amelyek végén konyhák állnának, ahol ingyen is ehetnének a legszegényebbek, árvaházak, és nem csak az övéké, és egy olyan Arthenior, ahol bárki dolgozhat, aki szeretne, ráadásul mindezt tisztességes bérért. Talán utópia, lehet, az is, hogy innen nézve lehetetlennek tűnik, de amikor lelkileg összetörve és kétségbeesetten megtette első bátortalan lépéseit Arthenior felé, akkor az is szinte teljesen reménytelennek tűnnt, amit onnantól kezdve egészen eddig a napig sikerült elérnie.*
*Nem húzódik el a cirógatás elől, ha az elfnek kedve van leküzdeni a közöttük lévő nem olyan túl nagy fizikai távolságot és megtenni. Neki is van gyengéje, nem is egy, és éppen ez az egyik, már amennyiben gyengeségnek veszi azt, hogy szereti, ha kedvesek vele és kedvesen érintik meg. Ezzel nyilván más is így van, az viszont igaz, hogy mivel gyerekkorában ilyesmit csak édesanyjától kapott, tényleg elég könnyű „megvenni” vele.
Aleniának rögtön a kezdet kezdetén sikerült, éppen ezért nem esnek neki továbbra sem jól Intath bizonyos szavai. Alenia barátsága olyan kincs a számára, amit nem cserélne el semmire, főleg aranyakra nem váltaná fel, a doki szavait pedig, - ha nem is mondja ki nyíltan, - elég nehéz máshogy értelmeznie, mint úgy, hogy Alenia mindig is csak érdekből barátkozott vele, holott ez nyilvánvalóan nem lehet igaz, mert például, amikor megismerkedtek ugyan mi érdeke fűződött volna ahhoz, hogy egy erdőből éppen csak a városba vetődött, ingben járó, előkelő társaságba sehogyan sem illő lánnyal kezdjen el barátkozni? Persze, ha az érdek szót úgy értelmezi, hogy a kölcsönös vonzalom és az őszinte vágy a barátkozásra, vagy később egy barátnő szeretetére való támaszkodás szintén lehet érdek, akkor nyilván érdekből tette, amit tett, csakhogy Intath nyilván nem pont ilyen értelemben használta ezt az amúgy számára nem túl kellemes csengésű szót.*
- Abban biztosan igazad van, hogy nem mindenki lesz velem teljesen őszintén kedves. De Alenia az, és mindig is az volt. Hidd el, sokkal jobban ismerem őt nálad. Sokat beszélgettünk, sok időt töltöttünk együtt, és életének két nagyon meghatározó pillanatában is éppen mellette voltam. Sőt, merem állítani, hogy senki nem ismeri őt nálam jobban éppen! De annak nagyon örülök és tényleg köszönöm, hogy bármit gondolsz is róla, vagy rólam, adsz neki esélyt és nem leszel vele barátságtalan. Ez tényleg sokat jelent nekem, de amúgy is jobban áll neked a kedves mosoly és a hang. *mosolyodik el.*
- Ráadásul, ügyesen olyan helyzetet teremtettél, hogy bármit kérünk tőle, meg fogja csinálni, ez pedig csak liget javára válhat, azzal pedig jól járunk majd mind, ő is, mert remélem, hogy nem utoljára jár itt. *próbálja pusztán a tényeket megállapítani, úgy, hogy hangjából, vagy akár tekintetéből ne lehessen érezni, hogy helyesli, vagy helyteleníti mindezt. Valahol talán mindegy is, hogy ő hogyan ítéli meg. A végeredmény, mármint amilyen liget lesz, ha túl lesznek mindenen, a kedvére való, a doki módszerét viszont, ahogyan elérte ezt Aleniánál mégsem tudja helyeselni, akkor sem, ha a motivációját teljesen megérti.*
- Most így, ahogy elmondtad már az izzasztó szobát is jobban értem, de, mint mondtam, eleve nem elleneztem volna. Lehet ki is fogom próbálni, de még mindig nem hiszem, hogy a kedvenc helyem lesz, még akkor sem, ha az egészségemnek jót tenne.
*Azért egy próbát majd minden bizonnyal meg fog érni.*
- A várossal kapcsolatban már nem biztos, hogy egyet fogunk érteni, vagy nem is tudom… *bizonytalanodik el kicsit, végtére is ebben valahogyan egyszerre találkoznak és távolodnak egymástól a nézeteik, talán, mert ez az egész csak sokkal összetettebb kérdés annál, hogy Int ad-e esélyt Niának, vagy sem, illetve, hogy mik is a terveik ligettel, főleg, hogy minden, ami Artheniorban történik, nem csak rajtuk fog majd múlni.*
- Bár Aleniával sokat beszélgettem erről is, az ő nézőpontját nyilván erőteljesen meghatározza a családja és a múltja, ahogyan ez enyémet is. A korábban történtekről nem is beszélve. Ő nem tudná elképzelni nemesség nélkül a világot, vele ellentétben viszont én sem vagyok benne biztos, hogy feltétlenül jó ötlet volt új nemességet kreálni meg új Gazdagnegyedet építeni, csak szebb néven, sőt, de, ha már megtörtént, eltörölni csak egy új lázadással lehetne, amit viszont nyilván nem szeretnék. Az biztos, hogy túl keveset tudok a kinti világ történelméről ahhoz, hogy magabiztos jóslatokat merjek tenni a jövőre nézve. Ráadásul nem ismerek személyesen egyetlen tanácstagot sem, és olyan varázslatom sincsen, amivel, ha ismernék, akkor olvasni tudnám a gondolataikat. Te talán jobban ismered a történelmet nálam, ezt a világot pedig biztosan, de a fejükbe nem láthatsz bele te sem. Ennek ellenére is könnyen lehet, hogy teljesen igazad van mindenben, amit mondasz. Sajnos logikusnak hangzik, csak egy helyen sántít nekem kicsit a gondolatmeneted. Arra gondolok, hogyha tényleg tudatosan készülnének arra, hogy a régi utat fogják járni és magukon kívül nem törődni senkivel, akkor úgy lenne logikus, ha a tanácsházát is átköltöztették volna Selyemrévbe, de az a helyén maradt, a város közepén, mindenhonnan elérhetően, pedig legutóbb is ott kezdődtek a zavargások, és csak az után terjedtek át a Gazdagnegyedre is, miután az már javában égett. Vagyis a tömeg haragja először talán nem is a gazdagok, hanem a város vezetése ellen irányult, csak utána kötötték össze gondolatban egymással a kettőt. Vagy inkább, a városháza a rend szimbóluma volt, és amikor látták égni, akkor döbbentek rá, hogy az összeomlott és Gazdagnegyed szabad préda. De van még egy másik apróság is; ha egy tó vesz körül, ugyanúgy csapdába eshetsz, elég lerombolni, vagy csak lezárni a hozzád vezető hidakat, hogy már csak csónakokon tudjál menekülni, az pedig elég lassú és védtelen akkor, ha tényleg menekülnöd kell. De nem kell megijedned, nem politikusnak készülők és nem tanácstag akarok lenni. Sőt, ilyen ambíciói tudtommal Aleniának sincsenek.
*Még magának Niának sem beszélt a terveiről idáig, talán csak utalás szintjén, bár ez valahol annak is köszönhető, hogy rengeteg terv és gondolat még csak most, a dokival való beszélgetés közben kezd el kikristályosodni és végleges formát ölteni benne.*
- Inkább egy tanácstól és a nemesektől független szervezetet szeretnék létrehozni, bár utóbbiak pénze majd nyilván kelleni fog hozzá. Olyan szervezetre gondoltam, ami pénzt gyűjt, főleg a nemesektől, de bárkitől, aki hajlandó adni néhány aranyat mások megsegítésére. Felméri a helyzetet, hogy ki szorul rá igazán, aztán pedig segít a legszegényebbeknek és a legkiszolgáltatottabbaknak, pont azért, hogy senki ne érezze azt, hogy teljesen magára lett hagyva, meg, hogy a városvezetés és a nemesek felől akár éhen is halhat. Ha a leggazdagabb és a legszegényebb között sokkal kisebb lesz a különbség, mint legutóbb volt, és utóbbi is élhet majd normális életet, vagyis, ha nem hagyjuk, hogy az általad említett szörnyű állapotok valaha visszatérjenek, akkor szerintem sokkal jobban fent lehet majd tartani a békét és az egyensúlyt a városban élők között. És ezzel mindenki jól járna. A gazdagoknak nem kellene egy újabb lázadástól, a szegényeknek pedig az éhhaláltól rettegnie. Mit szólsz? Ha már újra van nemesség, nem hiszem, hogy van jobb módszer ennél arra, hogy biztosítsuk a városban a békét. *fejti ki tervének az alapját végül, bár fél tőle, hogy Int újra csak naivnak fogja tartani, holott mindez még csak az első, a leges legelső lépés lenne egy szerinte valóban szebb jövő felé. Úgy érzi, hogyha erre az útra rálép, akkor végtelen távlatok és lehetőségek nyílhatnak meg előtte, amelyek végén konyhák állnának, ahol ingyen is ehetnének a legszegényebbek, árvaházak, és nem csak az övéké, és egy olyan Arthenior, ahol bárki dolgozhat, aki szeretne, ráadásul mindezt tisztességes bérért. Talán utópia, lehet, az is, hogy innen nézve lehetetlennek tűnik, de amikor lelkileg összetörve és kétségbeesetten megtette első bátortalan lépéseit Arthenior felé, akkor az is szinte teljesen reménytelennek tűnnt, amit onnantól kezdve egészen eddig a napig sikerült elérnie.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1086-1105