Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1207-1226
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-27 09:41:59
Üzenet elküldve: 2020-04-27 09:41:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Úton//
*A szomorú élettörténet annyira hatja meg a másikat mint, azt aki meséli. Valahogy szinte csak a nőket képes sajnálni, de most nem teszi. Talán mert nem érzi, hogy kell. Szóval úgy válaszol mintha természetes lenne a másik árvasága.*
-Akkor keríts egy ravasz, de rendes barátnőt, aki kitanít ezekből.
*Szép gondolataiból minthogy épp a zöldszemű, facsargatja őt Laurentitia-val együtt, a mellette sétáló kislány zökkenti ki. A bemutatás hallatán végig is néz az adott ruhadarabokon és nem nagyon látszik továbbra se, hogy sikerült volna bármi érzelmet kicsalni belőle. Csak egyszerűen vissza kérdez.*
-Miből gondolod, hogy érdekel engem ami a ruhád alatt van? Nőj még egy kicsit ahhoz.
*Borzolja meg kicsit a szőke hajat, de vigyázva a virágra. A kislány szerencsésnek nevezheti magát. Tündér úgyhogy nem idegesíti túlságosan az elfet, de nem elég érett ahhoz, hogy felkeltse a férfi egyéb érdeklődését. Vagy csak minden tündér ilyen pofátlanul ártatlan, hogy liliomtiprás kezet emelni rájuk? Pedig jó lenne egy, sőt inkább kettő vagy három... Ah, a francba már! Legyen egy egész falunyi kéjvágyó tündérnő! A kis kezek, a kis ajkak, a kicsi, de érett női testek, kéjvágyó sóhajok... Ah! Laurentitia! Miért nem vártál egy kicsit mielőtt megzavarod a dokit! Az orvosokról és a kontárokról sokat tudna mesélni az elf, de ahogy a szakmájáról általában keserűen. Az a ritka pillanat mikor nem így teszi, az akkor fordul elő ha saját munkáját dicséri. De olyan meg ritkán fordul elő. Leginkább szakmabeliek társaságában engedheti meg magának. Másokat taszít a vér. A feltett kérdésre egyből gondolkodás nélkül vágja rá a választ.*
-Nem te kontár vagy.
*A szomorú élettörténet annyira hatja meg a másikat mint, azt aki meséli. Valahogy szinte csak a nőket képes sajnálni, de most nem teszi. Talán mert nem érzi, hogy kell. Szóval úgy válaszol mintha természetes lenne a másik árvasága.*
-Akkor keríts egy ravasz, de rendes barátnőt, aki kitanít ezekből.
*Szép gondolataiból minthogy épp a zöldszemű, facsargatja őt Laurentitia-val együtt, a mellette sétáló kislány zökkenti ki. A bemutatás hallatán végig is néz az adott ruhadarabokon és nem nagyon látszik továbbra se, hogy sikerült volna bármi érzelmet kicsalni belőle. Csak egyszerűen vissza kérdez.*
-Miből gondolod, hogy érdekel engem ami a ruhád alatt van? Nőj még egy kicsit ahhoz.
*Borzolja meg kicsit a szőke hajat, de vigyázva a virágra. A kislány szerencsésnek nevezheti magát. Tündér úgyhogy nem idegesíti túlságosan az elfet, de nem elég érett ahhoz, hogy felkeltse a férfi egyéb érdeklődését. Vagy csak minden tündér ilyen pofátlanul ártatlan, hogy liliomtiprás kezet emelni rájuk? Pedig jó lenne egy, sőt inkább kettő vagy három... Ah, a francba már! Legyen egy egész falunyi kéjvágyó tündérnő! A kis kezek, a kis ajkak, a kicsi, de érett női testek, kéjvágyó sóhajok... Ah! Laurentitia! Miért nem vártál egy kicsit mielőtt megzavarod a dokit! Az orvosokról és a kontárokról sokat tudna mesélni az elf, de ahogy a szakmájáról általában keserűen. Az a ritka pillanat mikor nem így teszi, az akkor fordul elő ha saját munkáját dicséri. De olyan meg ritkán fordul elő. Leginkább szakmabeliek társaságában engedheti meg magának. Másokat taszít a vér. A feltett kérdésre egyből gondolkodás nélkül vágja rá a választ.*
-Nem te kontár vagy.
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-26 21:29:12
Üzenet elküldve: 2020-04-26 21:29:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Annyira már nem fél, hogy megijedjen az elftől. hogy ilyen közel hajol. A magyarázatot nem érti. Az ő haja ilyen selymes és folyton szétcsúszik. Igazán sokáig kiengedve hordta, csak hát Kaffa mióta megvan bele akadt, illetve így talán nem nézik állandóan gyereknek. Nos, ebből csak egy valósult meg, ami a menyétet illeti.*
- Anyám? *kérdez vissza, majd fejét megrázza hevesen. Aztán megérinti a virágot, hogy meg van e még. Így lassabban mozgatja a fejét.*
- Nem ismertem az anyámat, egy lihanechi árvaházban nőttem fel. *mondja el az igazat és az okát is.*
- Micsoda, de hát én adok magamra, nem látod? *kérdez vissza érdekes hangzással.*
- A szép levélmintás ruhám, a nadrágom a kis csizmám. Mind szép tiszta és szép vagyok benne, mondjuk nélkülük is, de az nem tartozik rád.* mondja, az utolsó részt a de után gyorsan elhadarja. Ismét túl hosszan és nem zavarja, hogy érdekesebb témát is feszeget. Pont olyant, ami igen csak ostromolja az elf elméjét.
Az ez utáni magyarázatot, hogy melyik gyógyító elnevezés mit takar, arra csak furán nézi az elfet. Nem igazán érti, miket mond. Vállat von, és halad tovább ugrándozik leginkább. Néha megáll megszagolni egy-egy virágot, vagy, hogy bevárja a nagyobb faj képviselőjét. *
- Nekem nem ez. Ha nyílt sérüléseket, ilyen kis vágásokat meg tudok gyógyítani az érintésemmel én is olyan vagyok úgy, mint te? *érkezik egy igen érdekes kérdés. Ez mindig is foglalkoztatta, de sosem tudta megkérdezni senkitől, aki ért hozzá, és tudna rá felelni.*
*Annyira már nem fél, hogy megijedjen az elftől. hogy ilyen közel hajol. A magyarázatot nem érti. Az ő haja ilyen selymes és folyton szétcsúszik. Igazán sokáig kiengedve hordta, csak hát Kaffa mióta megvan bele akadt, illetve így talán nem nézik állandóan gyereknek. Nos, ebből csak egy valósult meg, ami a menyétet illeti.*
- Anyám? *kérdez vissza, majd fejét megrázza hevesen. Aztán megérinti a virágot, hogy meg van e még. Így lassabban mozgatja a fejét.*
- Nem ismertem az anyámat, egy lihanechi árvaházban nőttem fel. *mondja el az igazat és az okát is.*
- Micsoda, de hát én adok magamra, nem látod? *kérdez vissza érdekes hangzással.*
- A szép levélmintás ruhám, a nadrágom a kis csizmám. Mind szép tiszta és szép vagyok benne, mondjuk nélkülük is, de az nem tartozik rád.* mondja, az utolsó részt a de után gyorsan elhadarja. Ismét túl hosszan és nem zavarja, hogy érdekesebb témát is feszeget. Pont olyant, ami igen csak ostromolja az elf elméjét.
Az ez utáni magyarázatot, hogy melyik gyógyító elnevezés mit takar, arra csak furán nézi az elfet. Nem igazán érti, miket mond. Vállat von, és halad tovább ugrándozik leginkább. Néha megáll megszagolni egy-egy virágot, vagy, hogy bevárja a nagyobb faj képviselőjét. *
- Nekem nem ez. Ha nyílt sérüléseket, ilyen kis vágásokat meg tudok gyógyítani az érintésemmel én is olyan vagyok úgy, mint te? *érkezik egy igen érdekes kérdés. Ez mindig is foglalkoztatta, de sosem tudta megkérdezni senkitől, aki ért hozzá, és tudna rá felelni.*
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-26 19:21:23
Üzenet elküldve: 2020-04-26 19:21:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Rendelőben, majd Naty szobájában//
* Intath kiosztja a feladatokat akörül is, hogy ő hogyan kerüljön a szobába, s annak megfelelően át is kísérik. Natalayda így segítséggel nagy biztonságban át tud érni, ám pocsékul érzi magát, hogy ilyen mocskos ruhában ágyba kényszerül. Régi beidegződés ez, aminek most nem tud mit csinálni, hisz nem mehet ki fürdőbe, nem sétálgathat csak úgy, a doki is megmondta. A kutya öblös ugatására nem reagál különösebben, bár ahogy elnézi a két vendéglátóját, nekik egészen mást jelent az eb jelzése. Hogy Laurentitia mit mond a tündér leánynak, nem hallja, de nem igazán tetszik neki a sutyorgás. Nyugtalan lesz tőle.*
- Ömm, én csak... *nem is tudja mire volna szüksége, és csak örül, hogy összekaparták az udvarról. *
- Mit mondott? *kérdezi Vieltől, amint Laurentita elhagyja a szobát. Abban reménykedik, hogy nem gyógyították volna meg, holmi zöld löttyökkel, ha kárt akarnának benne okozni, így reménykedve abban hogy így is van, várja hogy a tündér mit válaszol. Amúgy megköszörüli a torkát arra az esetre, ha dallamot kellene csiholnia. Ahhoz talán még van elég ereje.*
- Egy keveset ettem, amit a doki adott, arról a tányérról. Ömm, biztosan nagyon finom a leves, egyszer szívesen megkóstolnám *köszörüli újra a torkát.*
- Sajnálom, hogy összekoszolom a szép tiszta ágyneműt. *Fogalma sincs mennyire maszatolta össze magát az úton, s igazság szerint nem volt makulátlan már az ingovány óta sem, s most is csak kezeit látja hogy csupa pormaszat. Az biztos, hogy egyedül nem tud még mosakodni, de a puszta lehetőségnek is örülne, ám megemlíteni nem meri egyelőre.*
- Hol vagyunk most? Arthenior messze van innen?
*Kérdezi a tündér lánykát, mert fogalma sincs tulajdonképpen milyen messze van bárhonnan is ez a hely ahol most van, közben igazít a ruháján, vagy a takarón, nehogy kilátszódjon valahol, ahol nem kellene. *
- És mi ez a hely? *pillant körbe kíváncsi pillantásokkal.*
* Intath kiosztja a feladatokat akörül is, hogy ő hogyan kerüljön a szobába, s annak megfelelően át is kísérik. Natalayda így segítséggel nagy biztonságban át tud érni, ám pocsékul érzi magát, hogy ilyen mocskos ruhában ágyba kényszerül. Régi beidegződés ez, aminek most nem tud mit csinálni, hisz nem mehet ki fürdőbe, nem sétálgathat csak úgy, a doki is megmondta. A kutya öblös ugatására nem reagál különösebben, bár ahogy elnézi a két vendéglátóját, nekik egészen mást jelent az eb jelzése. Hogy Laurentitia mit mond a tündér leánynak, nem hallja, de nem igazán tetszik neki a sutyorgás. Nyugtalan lesz tőle.*
- Ömm, én csak... *nem is tudja mire volna szüksége, és csak örül, hogy összekaparták az udvarról. *
- Mit mondott? *kérdezi Vieltől, amint Laurentita elhagyja a szobát. Abban reménykedik, hogy nem gyógyították volna meg, holmi zöld löttyökkel, ha kárt akarnának benne okozni, így reménykedve abban hogy így is van, várja hogy a tündér mit válaszol. Amúgy megköszörüli a torkát arra az esetre, ha dallamot kellene csiholnia. Ahhoz talán még van elég ereje.*
- Egy keveset ettem, amit a doki adott, arról a tányérról. Ömm, biztosan nagyon finom a leves, egyszer szívesen megkóstolnám *köszörüli újra a torkát.*
- Sajnálom, hogy összekoszolom a szép tiszta ágyneműt. *Fogalma sincs mennyire maszatolta össze magát az úton, s igazság szerint nem volt makulátlan már az ingovány óta sem, s most is csak kezeit látja hogy csupa pormaszat. Az biztos, hogy egyedül nem tud még mosakodni, de a puszta lehetőségnek is örülne, ám megemlíteni nem meri egyelőre.*
- Hol vagyunk most? Arthenior messze van innen?
*Kérdezi a tündér lánykát, mert fogalma sincs tulajdonképpen milyen messze van bárhonnan is ez a hely ahol most van, közben igazít a ruháján, vagy a takarón, nehogy kilátszódjon valahol, ahol nem kellene. *
- És mi ez a hely? *pillant körbe kíváncsi pillantásokkal.*
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-25 08:01:44
Üzenet elküldve: 2020-04-25 08:01:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Úton//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kislány nem mozdul úgyhogy a virág a hajába kerülhet. Ezzel meg a kiokítással a doki el is végezte a feladatát a barátkozáshoz. Viszont jönnek a kérdések.*
-Azért mert kevésbé úgy nézel ki mint, aki nem figyel a hajára. A konty akkor igazán szép ha nincs szétesve, a piros virág meg jól néz ki a szőke hajban. Anyád nem tanított ilyenekre?
*Nem kíváncsian kérdi hanem inkább mogorván. Tényleg nincs sok hangulata tippeket adni pasifogásra ennek a kis valaminek. Laurentitia jobb lenne benne. Ő a tökéletes háziasszony. A haja mindig rendezett, a ruhája illedelmes és előnyös, a viselkedése pedig pont olyan mint, aki este szétszedné az embert. Hát igen. Szép gondolat. Amiről aztán Relael kerek segge is eszébe jut a dokinak, ahogy feszült rajta az bőrnadrág. Jó ég! Ő nem is titkolja miket tenne egy férfival! Ártatlan pofi és a lelket is kikefélem belőled pillantások. Nagyon szenved tőlük a doki. Az ilyesfajta koplalást csak akkor tudta jól viselni ha tengeren voltak és esélye se volt nőhöz jutni. A következő kérdésre csak kérdőn nézett.*
-Nem. De a lányoknak adnia kell magára mert az a dolguk.
*Meg, hogy lelkesen kifacsarják a férfiakat az ágyban. Ahhoz a leckéhez viszont még fiatal a lány. Mármint eléggé úgy néz ki. Mindegy is. Arra, hogy bal lábbal kelt volna fel nem reagál. Nevezhetik végül is így is a dolgot. A sors említésére viszont még mogorvábbá vállnak az arcvonásai egy pillanatra. A lány nagyon ügyesen eltalálta, azt a szót amit a doki a legjobban utál. Hirtelen egy nagyon erős olyan érzése támad, hogy valami szörnyen rossz fog történni. Az a fajta ami megrázza őt és összekuszálja. Amiből ki kell aztán kelni. A sors egyáltalán nem a barátja. Hogy nem mondott semmit észre se veszi. A mágiával kapcsolatban is csak tömören szólal meg.*
-Azok is érthetnek hozzá. A szakma fele kuruzsló. Vagy olyan aki nem ért hozzá és kitalál dolgokat, vagy pedig olyan aki elméletben ért hozzá, de nem gyógyít mert fontosabb, hogy megtanulja a kis lábujj összes csontjának a nevét és ha egy élő beteg jut elé akkor meg hápog, hogy ő ilyet nem tud.
*Morogja el a szokásos panaszát amivel természetesen nem ér sokat mert az ilyenek által megölt betegeit nem hozza vissza és a híre se lesz jobb, de mégis mindig megteszi. Ugyanis ennyit tehet. Meg persze, hogy elmegy az illetőkhöz egy piszkavassal és szétveri a fejüket, de...Tényleg! Miért is nem tesz ilyet? Talán csak mert annyira nem dühítették fel. Vagy mégis? Őszintén szólva nem tudja. Arra, hogy a másik mindig mindenen mosolyog csak egy sötét pillantást kap a tündér és gonosz dolgok futnak át az elf fejében. De azokat nem tenné meg. Nincs kedve a másik bőgését hallgatni. A köszönetre is csak közli amit már elmondott.*
-Ez a dolgom.
*És jól láthatóan nem örül neki.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kislány nem mozdul úgyhogy a virág a hajába kerülhet. Ezzel meg a kiokítással a doki el is végezte a feladatát a barátkozáshoz. Viszont jönnek a kérdések.*
-Azért mert kevésbé úgy nézel ki mint, aki nem figyel a hajára. A konty akkor igazán szép ha nincs szétesve, a piros virág meg jól néz ki a szőke hajban. Anyád nem tanított ilyenekre?
*Nem kíváncsian kérdi hanem inkább mogorván. Tényleg nincs sok hangulata tippeket adni pasifogásra ennek a kis valaminek. Laurentitia jobb lenne benne. Ő a tökéletes háziasszony. A haja mindig rendezett, a ruhája illedelmes és előnyös, a viselkedése pedig pont olyan mint, aki este szétszedné az embert. Hát igen. Szép gondolat. Amiről aztán Relael kerek segge is eszébe jut a dokinak, ahogy feszült rajta az bőrnadrág. Jó ég! Ő nem is titkolja miket tenne egy férfival! Ártatlan pofi és a lelket is kikefélem belőled pillantások. Nagyon szenved tőlük a doki. Az ilyesfajta koplalást csak akkor tudta jól viselni ha tengeren voltak és esélye se volt nőhöz jutni. A következő kérdésre csak kérdőn nézett.*
-Nem. De a lányoknak adnia kell magára mert az a dolguk.
*Meg, hogy lelkesen kifacsarják a férfiakat az ágyban. Ahhoz a leckéhez viszont még fiatal a lány. Mármint eléggé úgy néz ki. Mindegy is. Arra, hogy bal lábbal kelt volna fel nem reagál. Nevezhetik végül is így is a dolgot. A sors említésére viszont még mogorvábbá vállnak az arcvonásai egy pillanatra. A lány nagyon ügyesen eltalálta, azt a szót amit a doki a legjobban utál. Hirtelen egy nagyon erős olyan érzése támad, hogy valami szörnyen rossz fog történni. Az a fajta ami megrázza őt és összekuszálja. Amiből ki kell aztán kelni. A sors egyáltalán nem a barátja. Hogy nem mondott semmit észre se veszi. A mágiával kapcsolatban is csak tömören szólal meg.*
-Azok is érthetnek hozzá. A szakma fele kuruzsló. Vagy olyan aki nem ért hozzá és kitalál dolgokat, vagy pedig olyan aki elméletben ért hozzá, de nem gyógyít mert fontosabb, hogy megtanulja a kis lábujj összes csontjának a nevét és ha egy élő beteg jut elé akkor meg hápog, hogy ő ilyet nem tud.
*Morogja el a szokásos panaszát amivel természetesen nem ér sokat mert az ilyenek által megölt betegeit nem hozza vissza és a híre se lesz jobb, de mégis mindig megteszi. Ugyanis ennyit tehet. Meg persze, hogy elmegy az illetőkhöz egy piszkavassal és szétveri a fejüket, de...Tényleg! Miért is nem tesz ilyet? Talán csak mert annyira nem dühítették fel. Vagy mégis? Őszintén szólva nem tudja. Arra, hogy a másik mindig mindenen mosolyog csak egy sötét pillantást kap a tündér és gonosz dolgok futnak át az elf fejében. De azokat nem tenné meg. Nincs kedve a másik bőgését hallgatni. A köszönetre is csak közli amit már elmondott.*
-Ez a dolgom.
*És jól láthatóan nem örül neki.*
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-25 00:04:34
Üzenet elküldve: 2020-04-25 00:04:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Odakint//
//A legkönnyebb út//
- Hogy mi? Ártó szándé... neeem, dehogy. Nekem csak bor kell. *Emeli védekezőn maga elé kezeit.*
- Vagyis kérek szépen. *Javítja ki magát, mint egy rosszcsont kölyök.
A lány igyekszik megnyugtatni a kutyaalakú veszedelmet, ami most már egészen kutyaszerűen viselkedik, de Sheniben még mindig ott a korábbi megállapítás a sa'terethi szörnyetegről, így csak visszafogottan örömködik a javított megjegyzésnek, miszerint talán akad számára egy kis bor.*
- Az csudi jó lenne. *Mosolyog félénken. Ha kapna egy kis itókát, le is lépne és akkor biztosan nem áldoznák fel meztelenül a tűz körül táncolva az eszméletlen testét. Mondjuk abban is van szépség.
Az invitálásra azonban lefagy a mosolya, mert bár a ház és a hegyesfülű lány is rendesnek látszik, az a fekete dög azért hagy némi kívánni valót maga után.*
- Ömmjövök. *Nyifogja, majd széles ívben kerülve a fekete fertelmet, óvatosan és roppant lassan emelve tappancsait ér be a házba.
Odabent aztán álmélkodva nézelődik, mert nagyon rég volt már, hogy ilyen rendes házban járt. Korábban az erdőben élt, azelőtt a Vashegyen kicsit, azelőtt meg Erdőmélyén. Szóval ez mégiscsak újfajta közeg a számára.
A kínálásra hárítóan felnevet.*
- Ugyan, kár belém az étel. Meg a többi. *Legyint és ledobja a cuccait, tegzestül, íjastul mindenestül az ajtó mellé. Csak úgy puffan. Kezeit tördelve lép beljebb.*
- Visszafelé már nem jövök... Mármint. *Torpan meg, mert ennyire nem akart őszinte lenni.*
- Mármint nem erre. *Vigyorog.
Az igaz, hogy későre jár, legalábbis a vadonban és még át kellene verekednie magát az iszaposon Erdőmélyéig és az éjjel csaknem olyan veszélyes, mint a vadon. Márpedig ő nem a mocsárban akar fűbe harapni. Mert ott nincs fű. Logikus.*
- Tényleg nem akarok rosszat. Komolyan. *Bizonygatja, bár a szaván kívül nincs semmi mása.*
- Elalszom az istállóban, a lovak mellett. Az ágytó' rosszul alszok. Tudod, ez ilyen lombzabáló dolog. *Mosolyog idétlenül. A bemutatkozást pedig viszonozni illik.*
- Sheeee... azaz seee... *Úgy akart bemutatkozni, ahogy Uminál is tette, Thusko, téhával, de aztán rájön, hogy nem akar az utolsó lombzabálónak hazudni, akivel utoljára találkozik. Nem akar gyáva maradni. Halk sóhajjal folytatja.*
- Shen vagyok, Shen'eriel Shianon. *Idejét sem tudja, mikor mondta ki a saját nevét utoljára. Érdekes érzés. Valamennyire szomorú.
Amúgy már bent van, úgyhogy beljebb került.*
- És amúgy? Ti mit csináltok errefelé? *Kérdi félénken, mert azért illik kicsit beszélgetni, mielőtt lehúzza őket egy kis borra.*
//A legkönnyebb út//
- Hogy mi? Ártó szándé... neeem, dehogy. Nekem csak bor kell. *Emeli védekezőn maga elé kezeit.*
- Vagyis kérek szépen. *Javítja ki magát, mint egy rosszcsont kölyök.
A lány igyekszik megnyugtatni a kutyaalakú veszedelmet, ami most már egészen kutyaszerűen viselkedik, de Sheniben még mindig ott a korábbi megállapítás a sa'terethi szörnyetegről, így csak visszafogottan örömködik a javított megjegyzésnek, miszerint talán akad számára egy kis bor.*
- Az csudi jó lenne. *Mosolyog félénken. Ha kapna egy kis itókát, le is lépne és akkor biztosan nem áldoznák fel meztelenül a tűz körül táncolva az eszméletlen testét. Mondjuk abban is van szépség.
Az invitálásra azonban lefagy a mosolya, mert bár a ház és a hegyesfülű lány is rendesnek látszik, az a fekete dög azért hagy némi kívánni valót maga után.*
- Ömmjövök. *Nyifogja, majd széles ívben kerülve a fekete fertelmet, óvatosan és roppant lassan emelve tappancsait ér be a házba.
Odabent aztán álmélkodva nézelődik, mert nagyon rég volt már, hogy ilyen rendes házban járt. Korábban az erdőben élt, azelőtt a Vashegyen kicsit, azelőtt meg Erdőmélyén. Szóval ez mégiscsak újfajta közeg a számára.
A kínálásra hárítóan felnevet.*
- Ugyan, kár belém az étel. Meg a többi. *Legyint és ledobja a cuccait, tegzestül, íjastul mindenestül az ajtó mellé. Csak úgy puffan. Kezeit tördelve lép beljebb.*
- Visszafelé már nem jövök... Mármint. *Torpan meg, mert ennyire nem akart őszinte lenni.*
- Mármint nem erre. *Vigyorog.
Az igaz, hogy későre jár, legalábbis a vadonban és még át kellene verekednie magát az iszaposon Erdőmélyéig és az éjjel csaknem olyan veszélyes, mint a vadon. Márpedig ő nem a mocsárban akar fűbe harapni. Mert ott nincs fű. Logikus.*
- Tényleg nem akarok rosszat. Komolyan. *Bizonygatja, bár a szaván kívül nincs semmi mása.*
- Elalszom az istállóban, a lovak mellett. Az ágytó' rosszul alszok. Tudod, ez ilyen lombzabáló dolog. *Mosolyog idétlenül. A bemutatkozást pedig viszonozni illik.*
- Sheeee... azaz seee... *Úgy akart bemutatkozni, ahogy Uminál is tette, Thusko, téhával, de aztán rájön, hogy nem akar az utolsó lombzabálónak hazudni, akivel utoljára találkozik. Nem akar gyáva maradni. Halk sóhajjal folytatja.*
- Shen vagyok, Shen'eriel Shianon. *Idejét sem tudja, mikor mondta ki a saját nevét utoljára. Érdekes érzés. Valamennyire szomorú.
Amúgy már bent van, úgyhogy beljebb került.*
- És amúgy? Ti mit csináltok errefelé? *Kérdi félénken, mert azért illik kicsit beszélgetni, mielőtt lehúzza őket egy kis borra.*
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-24 22:44:05
Üzenet elküldve: 2020-04-24 22:44:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Nagyon nagynak számít, hiszen a mellette ugráló kis tündér az pont egy méter magas. Van annyira tudatos a tündér, mint amennyire nem. Szóval lehet szándékoltság abban a félhangosan kiejtett szavakban. Tudja csak és fogja is fel hogy kiállhatatlan. Hirtelen jön az ötlet, hogy kedves lesz inkább az elffel, hátha csak az a baja, hogy mindenki csak gyógyítás miatt keresi, és senki nem nézi érzőlénynek. A békítő virágszálakat elveszi az elf, ennek megörül, hátha használni is fog. Az első kiejtett két parancsra. Elsőre inkább tovább akarna ugrani, de aztán rájön, hátha valami bogár van a hajában és azt próbálja kiügyeskedni az elf onnan. Így nehezen, de megállja és végül is mozdulatlan marad. Azután érő figyelmeztető szavakra már meglepetten pislog. Ekkor veszi észre, hogy a hajába az egyik piros virág került.*
- Ne haragudj, de miért törődőm jobban magammal, ha virágok vannak a hajamban? *a megállapításra már nem is kéne reagálni, csakhogy képtelen megállni.*
- Miért eddig azt hitted fiú vagyok? *döbben meg. Na, itt kezdi azt gondolni, hogy a nagy fajok képviselői igazán furák. Nem is tudja hova tenni, eddig akkor rá se nézett? És a hangját se hallotta, Aerwen szerint ugyanis eléggé lányos vékony hangja van. Kiderül aztán csak, hogy mi a baja az elfnek.*
- Óhh értem már, akkor ballábbal keltél fel, és most minden rosszul sikerül. Az nem jó, és tényleg nem tudok rajta segíteni. Tudod a sorsba meg a múltba nyúló varázslatokhoz nem értek. *igazán nem is tudja, hogy van-e ilyen varázslat ág. De hát annyira nem is kutakodott ezután sohasem. *
- Ahonnan én jövök abban a városban ott nem így hívnak titeket. Vajákos, kuruzsló és gyógyító meg efféle jelzőkkel. *magyarázza csevegő hangnemben tovább. Kezd egyre inkább elfnek tűnni a férfi és nem ijesztő valakinek.*
- Ne kérj bocsánatot, csak én tudok mindig mindenen mosolyogni. Tudod, én mindig jó kedvű vagyok. Lehet jobban is jártál volna. Néha tényleg nem kell ki kelni az ágyból csak piheni és lustálkodni jó. Mondjuk, én ezt se szeretem, de én más vagyok, mint ti. *nem tudja, hogy ezekkel a mondataival most segít vagy sem, de már rájött, hogy mi a helyzet az elffel. Most, már ha kiabálni is elkezdene, nem ijedne meg. Csak Aerwenesen igyekezne megnyugtatni, amit nem biztos, hogy jó néven venné az elf. Kaffát közben leengedi, a földre futkosson egy kicsit a kis megyét. Erre hátán a szárnyai is megrezzennek olyan jellegzetes zizegő hanggal.*
- Amúgy köszönöm, hogy segítesz. *na, az nem jön a szájára, hogy nagyon aranyos vagy, ahhoz mégiscsak egy mogorva elfnek mutatkozott be még az imént.*
A hozzászólás írója (Aerwen Wairaness) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.24 22:45:12
*Nagyon nagynak számít, hiszen a mellette ugráló kis tündér az pont egy méter magas. Van annyira tudatos a tündér, mint amennyire nem. Szóval lehet szándékoltság abban a félhangosan kiejtett szavakban. Tudja csak és fogja is fel hogy kiállhatatlan. Hirtelen jön az ötlet, hogy kedves lesz inkább az elffel, hátha csak az a baja, hogy mindenki csak gyógyítás miatt keresi, és senki nem nézi érzőlénynek. A békítő virágszálakat elveszi az elf, ennek megörül, hátha használni is fog. Az első kiejtett két parancsra. Elsőre inkább tovább akarna ugrani, de aztán rájön, hátha valami bogár van a hajában és azt próbálja kiügyeskedni az elf onnan. Így nehezen, de megállja és végül is mozdulatlan marad. Azután érő figyelmeztető szavakra már meglepetten pislog. Ekkor veszi észre, hogy a hajába az egyik piros virág került.*
- Ne haragudj, de miért törődőm jobban magammal, ha virágok vannak a hajamban? *a megállapításra már nem is kéne reagálni, csakhogy képtelen megállni.*
- Miért eddig azt hitted fiú vagyok? *döbben meg. Na, itt kezdi azt gondolni, hogy a nagy fajok képviselői igazán furák. Nem is tudja hova tenni, eddig akkor rá se nézett? És a hangját se hallotta, Aerwen szerint ugyanis eléggé lányos vékony hangja van. Kiderül aztán csak, hogy mi a baja az elfnek.*
- Óhh értem már, akkor ballábbal keltél fel, és most minden rosszul sikerül. Az nem jó, és tényleg nem tudok rajta segíteni. Tudod a sorsba meg a múltba nyúló varázslatokhoz nem értek. *igazán nem is tudja, hogy van-e ilyen varázslat ág. De hát annyira nem is kutakodott ezután sohasem. *
- Ahonnan én jövök abban a városban ott nem így hívnak titeket. Vajákos, kuruzsló és gyógyító meg efféle jelzőkkel. *magyarázza csevegő hangnemben tovább. Kezd egyre inkább elfnek tűnni a férfi és nem ijesztő valakinek.*
- Ne kérj bocsánatot, csak én tudok mindig mindenen mosolyogni. Tudod, én mindig jó kedvű vagyok. Lehet jobban is jártál volna. Néha tényleg nem kell ki kelni az ágyból csak piheni és lustálkodni jó. Mondjuk, én ezt se szeretem, de én más vagyok, mint ti. *nem tudja, hogy ezekkel a mondataival most segít vagy sem, de már rájött, hogy mi a helyzet az elffel. Most, már ha kiabálni is elkezdene, nem ijedne meg. Csak Aerwenesen igyekezne megnyugtatni, amit nem biztos, hogy jó néven venné az elf. Kaffát közben leengedi, a földre futkosson egy kicsit a kis megyét. Erre hátán a szárnyai is megrezzennek olyan jellegzetes zizegő hanggal.*
- Amúgy köszönöm, hogy segítesz. *na, az nem jön a szájára, hogy nagyon aranyos vagy, ahhoz mégiscsak egy mogorva elfnek mutatkozott be még az imént.*
A hozzászólás írója (Aerwen Wairaness) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.24 22:45:12
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-24 22:10:57
Üzenet elküldve: 2020-04-24 22:10:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Odakint//
//A legkönnyebb út//
*Mosolyogva búcsúzik az orvostól, Naty ápolását pedig egyelőre Vielre bízza, így az utolsó kintről érkező kiáltást már meg se hallja, csak akkor válaszol a férfinak, mikor leér az ajtóhoz*
- Nem fog bántani, csak ha ártó szándékkal jöttél ide. Azzal jöttél? *néz egy pillanatig összehúzott szemmel a férfira, mintha csak ránézésre meg tudná mondani a választ, végül azonban úgy dönt, bár az idegen nem nyújt túl szívderítő látványt, különösebben veszedelmesnek se mondható. Ennek köszönhetően pedig, mikor Árnyék legközelebb a közelébe szalad, igyekszik magára vonni a kutya figyelmét, próbálva megsimogatni és kissé lecsillapítani őt, hogy nyugodtan beszélgethessen látogatójukkal*
- Persze, mindjárt hozok egy kis v... *már bólintana is rá a kérésre, mikor kiderül, kicsit más a véleményük az itallal kapcsolatban* Talán még egy kis bor is akad. *jegyzi meg mosolyogva, miközben csak egy fejmozdulattal jelzi a férfinak, hogy kövesse a házba. Ha nincs ellenvetés, akkor meg is indul befelé, hogy mutassa az utat*
- Úgy látom, esetleg egy kis ennivaló is rád férne. Meg egy alapos fürdés és tiszta ruhák... *fordul hátra, hogy még egyszer jó alaposan végigmérje a férfit. ~Bár ápolatlan, nem tűnik teljesen földönfutónak~ mereng magában, vajon mi lehet az igazság a vendégükkel kapcsolatban*
- Amennyiben nem akarsz semmi rosszat, úgy szívesen látunk éjszakára, ha szeretnéd kicsit kipihenni magad. Ma már nem lenne tanácsos továbbmenned... *javasolja a férfinak, hisz nem szívesen engedné útjára ilyen állapotban, úgy, hogy vélhetően csak bor van nála*
- Egyébként Laurentitia vagyok, de szólíts csak Launak. *mutatkozik be, már az ajtóhoz érve* Dehogyis! Kerülj beljebb nyugodtan! *ajánlja fel a férfinak, mosolyogva rázva meg fejét a felvetés hallatán. Ha azonban az ismeretlen még mindig nem merne bejönni, úgy csak egymaga indul tovább, hogy kihozza a kért bort.*
//A legkönnyebb út//
*Mosolyogva búcsúzik az orvostól, Naty ápolását pedig egyelőre Vielre bízza, így az utolsó kintről érkező kiáltást már meg se hallja, csak akkor válaszol a férfinak, mikor leér az ajtóhoz*
- Nem fog bántani, csak ha ártó szándékkal jöttél ide. Azzal jöttél? *néz egy pillanatig összehúzott szemmel a férfira, mintha csak ránézésre meg tudná mondani a választ, végül azonban úgy dönt, bár az idegen nem nyújt túl szívderítő látványt, különösebben veszedelmesnek se mondható. Ennek köszönhetően pedig, mikor Árnyék legközelebb a közelébe szalad, igyekszik magára vonni a kutya figyelmét, próbálva megsimogatni és kissé lecsillapítani őt, hogy nyugodtan beszélgethessen látogatójukkal*
- Persze, mindjárt hozok egy kis v... *már bólintana is rá a kérésre, mikor kiderül, kicsit más a véleményük az itallal kapcsolatban* Talán még egy kis bor is akad. *jegyzi meg mosolyogva, miközben csak egy fejmozdulattal jelzi a férfinak, hogy kövesse a házba. Ha nincs ellenvetés, akkor meg is indul befelé, hogy mutassa az utat*
- Úgy látom, esetleg egy kis ennivaló is rád férne. Meg egy alapos fürdés és tiszta ruhák... *fordul hátra, hogy még egyszer jó alaposan végigmérje a férfit. ~Bár ápolatlan, nem tűnik teljesen földönfutónak~ mereng magában, vajon mi lehet az igazság a vendégükkel kapcsolatban*
- Amennyiben nem akarsz semmi rosszat, úgy szívesen látunk éjszakára, ha szeretnéd kicsit kipihenni magad. Ma már nem lenne tanácsos továbbmenned... *javasolja a férfinak, hisz nem szívesen engedné útjára ilyen állapotban, úgy, hogy vélhetően csak bor van nála*
- Egyébként Laurentitia vagyok, de szólíts csak Launak. *mutatkozik be, már az ajtóhoz érve* Dehogyis! Kerülj beljebb nyugodtan! *ajánlja fel a férfinak, mosolyogva rázva meg fejét a felvetés hallatán. Ha azonban az ismeretlen még mindig nem merne bejönni, úgy csak egymaga indul tovább, hogy kihozza a kért bort.*
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-24 19:11:03
Üzenet elküldve: 2020-04-24 19:11:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Úton//
*A maga két méterével elfhez mérten átlagos, de egy tündér számára tényleg elég nagynak számít. És kiállhatatlan is. Aztán elindulnak. Ha a másik, azt szeretné, hogy a partnere ne hallja amit mond akkor bölcsebb lenne megválogatni milyen fajú akiről susmorog. Csak egy pillantásra méltatja a doki a megjegyzést. Nem bölcs döntés felhúzni jelen állapotában a férfit, de ahhoz természetesen többet kell tenni. Hogy a lány miképp marad le vagy, hogy nem beszélnek egymással az hidegen hagyja a férfit. Csak a cél lebeg a szeme előtt és hogy mindenkit elküldjön a pokolba amiért olyan messzire kell gyalog elmennie. Az őt körülvevő környezet hidegen hagyja. Eső nem esik, most nem növényt gyűjt úgyhogy azzal se törődik. Inkább befelé figyel. Amiből a szőke tündérke zökkenti. A férfi ábrázata nem úgy néz ki mintha a békítő virágok nagyon hatottak volna. Sőt, mikor lehajol és elveszi őket csak egy mondat hagyja el a száját.*
-Maradj így!
*Ha a lány hallgat rá és még akkor se mozdul mikor a nem túl barátságos tekintetű férfi keze megindul az arca felé, akkor Int az egyik piros virágot be fűzi a szűke tincsek közé.*
-Jobban is törődhetnél magaddal. Mégiscsak lány vagy.
*Ezzel már megy is tovább. Figyelmesség, kedvesség és kioktatás. Nincs sok hangulata a kedvességhez. Ezt is leginkább csak azért tette, hogy valamivel lereagálja a szőke furcsaságát, ami máskor aranyos lenne ha meg nem egy tündér lenne a lány akkor meg kimondottan idegesítené a férfit. Egy ilyen számára kisállatszerű lénnyel viszont nem tud teljesen görényként bánni.*
-Az egész napom a bajom.
*Közli tömören a helyzetet. Részletezni nincs kedve. Hogy egyszer már megtette az utat és fáradt és meghalt egy betege és csak piára és pin...és egy nő meztelen törődésére vágyik. Csak legyenek túl a dolgon.*
-Nem tudsz.
*Érkezik az újabb lehangolóan tömör válasz a másik csicsergésére. Nincs könnyű dolga a lánynak a dokival. Mondjuk, hogy mit akarna kezdeni a férfi koszos ruhájával az jó kérdés. Most akarja kimosni? Vagy célozgat arra, hogy büdös lenne? Jó hát van rá esély. Tegnap egész nap ezekben járkált össze vissza. Arra, hogy milyen gyógyító is csak érzelemmentesen válaszol.*
-Szoktam. Orvos vagyok.
*Hogy a nagy csúnya véres dolog az egy levágott kéz vagy egy szülés levezetése az mindegy. Az a dolga, hogy életben tartsa a betegét akármi is a baja. Aztán fáradtan csak felsóhajt.*
-Bocs. A mai nap tényleg ritka elcseszett volt. Ha rajtam múlna ki se kelnék az ágyamból talán két napig. Szóval ide is csak azért megyek mert különben cseszné az agyamat, hogy nem jöttem.
*A maga két méterével elfhez mérten átlagos, de egy tündér számára tényleg elég nagynak számít. És kiállhatatlan is. Aztán elindulnak. Ha a másik, azt szeretné, hogy a partnere ne hallja amit mond akkor bölcsebb lenne megválogatni milyen fajú akiről susmorog. Csak egy pillantásra méltatja a doki a megjegyzést. Nem bölcs döntés felhúzni jelen állapotában a férfit, de ahhoz természetesen többet kell tenni. Hogy a lány miképp marad le vagy, hogy nem beszélnek egymással az hidegen hagyja a férfit. Csak a cél lebeg a szeme előtt és hogy mindenkit elküldjön a pokolba amiért olyan messzire kell gyalog elmennie. Az őt körülvevő környezet hidegen hagyja. Eső nem esik, most nem növényt gyűjt úgyhogy azzal se törődik. Inkább befelé figyel. Amiből a szőke tündérke zökkenti. A férfi ábrázata nem úgy néz ki mintha a békítő virágok nagyon hatottak volna. Sőt, mikor lehajol és elveszi őket csak egy mondat hagyja el a száját.*
-Maradj így!
*Ha a lány hallgat rá és még akkor se mozdul mikor a nem túl barátságos tekintetű férfi keze megindul az arca felé, akkor Int az egyik piros virágot be fűzi a szűke tincsek közé.*
-Jobban is törődhetnél magaddal. Mégiscsak lány vagy.
*Ezzel már megy is tovább. Figyelmesség, kedvesség és kioktatás. Nincs sok hangulata a kedvességhez. Ezt is leginkább csak azért tette, hogy valamivel lereagálja a szőke furcsaságát, ami máskor aranyos lenne ha meg nem egy tündér lenne a lány akkor meg kimondottan idegesítené a férfit. Egy ilyen számára kisállatszerű lénnyel viszont nem tud teljesen görényként bánni.*
-Az egész napom a bajom.
*Közli tömören a helyzetet. Részletezni nincs kedve. Hogy egyszer már megtette az utat és fáradt és meghalt egy betege és csak piára és pin...és egy nő meztelen törődésére vágyik. Csak legyenek túl a dolgon.*
-Nem tudsz.
*Érkezik az újabb lehangolóan tömör válasz a másik csicsergésére. Nincs könnyű dolga a lánynak a dokival. Mondjuk, hogy mit akarna kezdeni a férfi koszos ruhájával az jó kérdés. Most akarja kimosni? Vagy célozgat arra, hogy büdös lenne? Jó hát van rá esély. Tegnap egész nap ezekben járkált össze vissza. Arra, hogy milyen gyógyító is csak érzelemmentesen válaszol.*
-Szoktam. Orvos vagyok.
*Hogy a nagy csúnya véres dolog az egy levágott kéz vagy egy szülés levezetése az mindegy. Az a dolga, hogy életben tartsa a betegét akármi is a baja. Aztán fáradtan csak felsóhajt.*
-Bocs. A mai nap tényleg ritka elcseszett volt. Ha rajtam múlna ki se kelnék az ágyamból talán két napig. Szóval ide is csak azért megyek mert különben cseszné az agyamat, hogy nem jöttem.
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-24 18:00:41
Üzenet elküldve: 2020-04-24 18:00:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Intath jelenleg szörnyű hangulatában van, amit nem tudja a tündér, hogy megemlítse vagy ne. Mert most mit ártott neki, semmit. Még szerencse nem hall gondolatokat, rosszul is lenne attól. Ahogy az elf elégedetlenkedve kinyögi a szót, és el is indul. Aerwen hasonló elégedetlen sóhajt hallat. Szándékosan hangosan. Majd mielőtt elindulna, grimaszol és nyelvet ölt az elfnek.
~Minél nagyobbak annál kiállhatatlanabbak. ~ Gondolja, és úgy véli jogosan is.*
- Nagyon remélem, hogy egy hüvelyknyit sem növök, lehet, olyan leszek, mint ő. *mondja halkan Kaffának, és reméli az elf nem hallja meg. ~Vagyis de hallja meg.~ Kérdés meddig lesz bátor, ha megfordul az elf és villámokat lő a szeme, ki tudja, merre menekül el. Szándékosan nem akarja beérni Intath-ot lejjebb maradva nézelődik a tájban, és néha felszed a földről ezt-azt. Apró virágokat gyűjt. Na, nem úgy, mint aki ért hozzá, inkább csak olyanokat, amik tetszenek neki. Az egyiknél viszont kicsit lemarad, így apró lábaival csak futva tudja beérni az elfet. Persze azért egy mogorva szőke elfet nem lehet összekeverni senkivel sem.*
- Vajon még mindig olyan rossz hangulata van? *kérdezgeti Kaffát most eléggé halkan. A kis állat kaffog erre párat, talán ez lehetett a névadó hangzása is.*
- Nézd szedtem neked virágot, hátha jobb kedved lesz tőle. *mondja és az elf felé nyújt pár szál sárga és piros virágot. *
- Amúgy mi bajod van? *az út hosszú, hiszen megtette idáig, így képtelen végig csendben és nyugton maradni.*
- Ha olyan picike, mint én, megpróbálhatok segíteni. Ha például csak a ruhád koszos azon tudok segíteni, ha más is, akkor azon nem biztos. *kezd felszabadultabban cseverészni. Elgondolkodtató az eset, hogy ki a kellemetlenebb, a mogorva elf vagy az örökmozgó kis tündér.*
- Te milyen gyógyító vagy, szoktál olyan nagy csúnya véres dolgokat is csinálni? *Közben, ahogy haladnak körbe ugrálja az elfet, vagy jó párszor, mire megint az útszélére libben tova, megnézni valami bogarat ott. De félszemmel és füllel az elfre figyel, még ha ez nem is látszik kifejezetten.*
*Intath jelenleg szörnyű hangulatában van, amit nem tudja a tündér, hogy megemlítse vagy ne. Mert most mit ártott neki, semmit. Még szerencse nem hall gondolatokat, rosszul is lenne attól. Ahogy az elf elégedetlenkedve kinyögi a szót, és el is indul. Aerwen hasonló elégedetlen sóhajt hallat. Szándékosan hangosan. Majd mielőtt elindulna, grimaszol és nyelvet ölt az elfnek.
~Minél nagyobbak annál kiállhatatlanabbak. ~ Gondolja, és úgy véli jogosan is.*
- Nagyon remélem, hogy egy hüvelyknyit sem növök, lehet, olyan leszek, mint ő. *mondja halkan Kaffának, és reméli az elf nem hallja meg. ~Vagyis de hallja meg.~ Kérdés meddig lesz bátor, ha megfordul az elf és villámokat lő a szeme, ki tudja, merre menekül el. Szándékosan nem akarja beérni Intath-ot lejjebb maradva nézelődik a tájban, és néha felszed a földről ezt-azt. Apró virágokat gyűjt. Na, nem úgy, mint aki ért hozzá, inkább csak olyanokat, amik tetszenek neki. Az egyiknél viszont kicsit lemarad, így apró lábaival csak futva tudja beérni az elfet. Persze azért egy mogorva szőke elfet nem lehet összekeverni senkivel sem.*
- Vajon még mindig olyan rossz hangulata van? *kérdezgeti Kaffát most eléggé halkan. A kis állat kaffog erre párat, talán ez lehetett a névadó hangzása is.*
- Nézd szedtem neked virágot, hátha jobb kedved lesz tőle. *mondja és az elf felé nyújt pár szál sárga és piros virágot. *
- Amúgy mi bajod van? *az út hosszú, hiszen megtette idáig, így képtelen végig csendben és nyugton maradni.*
- Ha olyan picike, mint én, megpróbálhatok segíteni. Ha például csak a ruhád koszos azon tudok segíteni, ha más is, akkor azon nem biztos. *kezd felszabadultabban cseverészni. Elgondolkodtató az eset, hogy ki a kellemetlenebb, a mogorva elf vagy az örökmozgó kis tündér.*
- Te milyen gyógyító vagy, szoktál olyan nagy csúnya véres dolgokat is csinálni? *Közben, ahogy haladnak körbe ugrálja az elfet, vagy jó párszor, mire megint az útszélére libben tova, megnézni valami bogarat ott. De félszemmel és füllel az elfre figyel, még ha ez nem is látszik kifejezetten.*
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-24 12:09:25
Üzenet elküldve: 2020-04-24 12:09:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Kint//
*A doki jelenleg nagyon nem volt vicces és türelmes kedvében. Szóval az előtte lefagyó kislány is csak az idegeire ment. Nézett rá olyan "Szólalj már meg!" arckifejezéssel és várt. Majd meg is szólalt. Bár nem jutottak azzal se túl sokra. Szerencsére mielőtt kitárgyalták volna, hogy milyen állatokat nem lehet még megülni elhangzott a lehangoló igazság is. Meg pedig, hogy gyalog jött a lány és gyalog is tervez a városig ismét eljutni. A doki erre ismét csak sóhajtott egyet.*
~Hogy rohadna meg!~
*El is indult a városba vezető úton amit már megtett egyszer.*
-Erre.
*Nyögte oda a tündérnek aki érezheti, hogy egy ritka kellemetlen útitársat kapott maga mellé.*
*A doki jelenleg nagyon nem volt vicces és türelmes kedvében. Szóval az előtte lefagyó kislány is csak az idegeire ment. Nézett rá olyan "Szólalj már meg!" arckifejezéssel és várt. Majd meg is szólalt. Bár nem jutottak azzal se túl sokra. Szerencsére mielőtt kitárgyalták volna, hogy milyen állatokat nem lehet még megülni elhangzott a lehangoló igazság is. Meg pedig, hogy gyalog jött a lány és gyalog is tervez a városig ismét eljutni. A doki erre ismét csak sóhajtott egyet.*
~Hogy rohadna meg!~
*El is indult a városba vezető úton amit már megtett egyszer.*
-Erre.
*Nyögte oda a tündérnek aki érezheti, hogy egy ritka kellemetlen útitársat kapott maga mellé.*
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-24 11:52:01
Üzenet elküldve: 2020-04-24 11:52:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kint//
*Türelmesen várakozik kint, míg a kis menyéttel beszélget. Elszórakoztatja magukat, amiben Kaffa nagyon nagy kópé. Halkan kuncog, ahogyan a kis állat nedves nózija a nyakát szimatolja. Azonban ahogy a menyét orra a fülét közelíti meg, felvisít.*
- Elég! *kiált fel nevetve. Hiszen ott a tündér csiklandós. Az elf belépőjére és leginkább szavaira lefagy. Legszívesebben kikacagná a nagy szőkét. De nem meri, mert az előbb is olyan csúnyán kiabált. Ajkába harap, hogy nehogy felnevessen.
~Ezek a nagyobbak ennyire ostobák?~
Döbben meg szigorúan csak az elméjében. Érdeklődve pillant fel a férfire, és nem tudja, mit mondjon most. Mit merjen mondani? Értsen egyet, vagy okítsa ki, hogy ez nyilvánvalóan butaság? Mert akármilyen pici is, egy menyét csak összetörne a súlya alatt.*
- Één dehogyis. *nyögi ki meglepettségében a következő két szót.*
- Ő Kaffa a menyétem, és hátasnak még nekem is túl kicsi. *csak sikerül valahogy úgy mondani, ahogy nem akarta. *
- Gyalog jöttem, és el is tévedtem. *most kicsit gondban is van, merre induljon Arthenior felé, így bízik az elfben hogy jó irányba indul el. Ha nem akkor Aerwen valamerre elindul amerre sejti a várost. Amerre logikus hogy van. *
*Türelmesen várakozik kint, míg a kis menyéttel beszélget. Elszórakoztatja magukat, amiben Kaffa nagyon nagy kópé. Halkan kuncog, ahogyan a kis állat nedves nózija a nyakát szimatolja. Azonban ahogy a menyét orra a fülét közelíti meg, felvisít.*
- Elég! *kiált fel nevetve. Hiszen ott a tündér csiklandós. Az elf belépőjére és leginkább szavaira lefagy. Legszívesebben kikacagná a nagy szőkét. De nem meri, mert az előbb is olyan csúnyán kiabált. Ajkába harap, hogy nehogy felnevessen.
~Ezek a nagyobbak ennyire ostobák?~
Döbben meg szigorúan csak az elméjében. Érdeklődve pillant fel a férfire, és nem tudja, mit mondjon most. Mit merjen mondani? Értsen egyet, vagy okítsa ki, hogy ez nyilvánvalóan butaság? Mert akármilyen pici is, egy menyét csak összetörne a súlya alatt.*
- Één dehogyis. *nyögi ki meglepettségében a következő két szót.*
- Ő Kaffa a menyétem, és hátasnak még nekem is túl kicsi. *csak sikerül valahogy úgy mondani, ahogy nem akarta. *
- Gyalog jöttem, és el is tévedtem. *most kicsit gondban is van, merre induljon Arthenior felé, így bízik az elfben hogy jó irányba indul el. Ha nem akkor Aerwen valamerre elindul amerre sejti a várost. Amerre logikus hogy van. *
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-23 22:49:47
Üzenet elküldve: 2020-04-23 22:49:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//A rendelőben//
//Naty szobájában//
//Majd kint//
*A dokinak nem nagyon van most hangulata az aranyos tündérszerű dolgokhoz. Szóval a szőke szárnyas szavaira is csak sóhajt.*
-Mindegy.
*Jelenleg világutáló hangulatában van. Ezt a beérkező két lány is láthatja rajta. Az ölelés azért jól láthatóan meglepi a férfit. Főleg mert nem tudja mihez kötni. És bár egy mocskos gondolat azért végigfut az agyán, de az ezüst hajú lányról tudja, hogy, azt azért nem tenné meg a jobb kedvre derítéséért. Viszont maga a gesztus így is egy kicsit azért jól esik neki. Meg is veregeti a kis vállakat. Ezek után parancsszavak csattannak. A tányér utánuk hozása is segítség és nem is kell több. Majd a szőke szárnyas értetlenkedik.*
-Akkor amin idejöttél. Istenem!
*Fakad ki. Értetlenséghez tényleg nagyon nincs hangulata. Remélhetőleg nem felejtette, hogy kell megülni, azt az állatot. Betegét két oldalról támogatva megindulnak a neki előre elkészített szobába. Hogy közben annak a szőkének mije látszik ki azzal nem törődik. Ellentétben egyes perverzekkel ő az ilyesfajta ismerkedést meghagyja a közös megegyezéssel történő játékoknak, ahol a lány nem érzi magát kellemetlenül és kiszolgáltatottan. Maximum kellemesen kiszolgáltatottan. A szobában a tündér megkapja az utasításait, hogy miképp figyeljen a betegre. Csinált már ilyet ezért bízik meg benne a férfi, de csak egy kicsit. A fej simogatása könnyen nézhető egy kisállat megdicsérésének is. Talán nem ártó szándékkal, de kicsit annak is tartja a lányt. Bár ellentétben az állatokkal ő szimpatikusabb az elfnek. Mindegy. A ház úrnője is kedves mint mindig. A vállára tett kézre bólint.*
-Ajánlom is. Vigyázzatok magatokra!
*Nem szereti az ilyen sunyi perverzeket. Bármi kitelik tőlük. Az újabb ölelés szintén meglepi a dokit. Ebbe már lát bele dolgokat hisz Laurentitia eddig is küldözgette neki az üzeneteket, meg ugyebár ő egy fiatal elf lány, aki a napja nagy részében, süt főz, takarít, Int meg egy olyan pasi akiért az ilyen lányok nedvesre sírják a bugyijukat. De azért leküzdi a kényszert, hogy belemarkoljon abba a minden bizonnyal feszes és kerek fenékbe amiről annyiszor elképzelte már mit tenne vele minden egyes alkalommal mikor meglátta a lányt a konyhában szorgoskodni, vagy négy kész láb ahogy felmosott. Lehet, hogy ha haza is jön akkor tényleg megadja neki amire vágyik. Kezd már nagyon tele lenni a töke mindennel.*
-Rendben. Visszajövök.~Édes!~
*Ezzel lement a laborjába és magához vett mindent, ami kellhet neki. A felszerelését, a gyógyfüveit, néhány varázsitalt azért összeöntött, majd azokat is eltette és persze csak a biztonság kedvéért a dögös kötényét is. Ami nem csak azért dögös mert jól áll neki hanem azért is mert a sok rászáradt vértől már majdhogynem egy egész dögtenyészet lehet rajta. Majd le kell cserélni valami elegánsabbra amitől jobban nedvesedik az úrilányok lába köze. Na, majd ha megint lesz pénze. Miután mindent összehalászott abban a káoszban, azokat a kis szexi fonott kosarába tette és felszenvedve magát a lépcsőn kiment a lányhoz. Aki, valami szőrös hosszú patkánnyal trécselt épp.*
-Ne próbálj megszívatni, hogy az hozott el ide a városból.
*Közölte fáradtan.*
//Naty szobájában//
//Majd kint//
*A dokinak nem nagyon van most hangulata az aranyos tündérszerű dolgokhoz. Szóval a szőke szárnyas szavaira is csak sóhajt.*
-Mindegy.
*Jelenleg világutáló hangulatában van. Ezt a beérkező két lány is láthatja rajta. Az ölelés azért jól láthatóan meglepi a férfit. Főleg mert nem tudja mihez kötni. És bár egy mocskos gondolat azért végigfut az agyán, de az ezüst hajú lányról tudja, hogy, azt azért nem tenné meg a jobb kedvre derítéséért. Viszont maga a gesztus így is egy kicsit azért jól esik neki. Meg is veregeti a kis vállakat. Ezek után parancsszavak csattannak. A tányér utánuk hozása is segítség és nem is kell több. Majd a szőke szárnyas értetlenkedik.*
-Akkor amin idejöttél. Istenem!
*Fakad ki. Értetlenséghez tényleg nagyon nincs hangulata. Remélhetőleg nem felejtette, hogy kell megülni, azt az állatot. Betegét két oldalról támogatva megindulnak a neki előre elkészített szobába. Hogy közben annak a szőkének mije látszik ki azzal nem törődik. Ellentétben egyes perverzekkel ő az ilyesfajta ismerkedést meghagyja a közös megegyezéssel történő játékoknak, ahol a lány nem érzi magát kellemetlenül és kiszolgáltatottan. Maximum kellemesen kiszolgáltatottan. A szobában a tündér megkapja az utasításait, hogy miképp figyeljen a betegre. Csinált már ilyet ezért bízik meg benne a férfi, de csak egy kicsit. A fej simogatása könnyen nézhető egy kisállat megdicsérésének is. Talán nem ártó szándékkal, de kicsit annak is tartja a lányt. Bár ellentétben az állatokkal ő szimpatikusabb az elfnek. Mindegy. A ház úrnője is kedves mint mindig. A vállára tett kézre bólint.*
-Ajánlom is. Vigyázzatok magatokra!
*Nem szereti az ilyen sunyi perverzeket. Bármi kitelik tőlük. Az újabb ölelés szintén meglepi a dokit. Ebbe már lát bele dolgokat hisz Laurentitia eddig is küldözgette neki az üzeneteket, meg ugyebár ő egy fiatal elf lány, aki a napja nagy részében, süt főz, takarít, Int meg egy olyan pasi akiért az ilyen lányok nedvesre sírják a bugyijukat. De azért leküzdi a kényszert, hogy belemarkoljon abba a minden bizonnyal feszes és kerek fenékbe amiről annyiszor elképzelte már mit tenne vele minden egyes alkalommal mikor meglátta a lányt a konyhában szorgoskodni, vagy négy kész láb ahogy felmosott. Lehet, hogy ha haza is jön akkor tényleg megadja neki amire vágyik. Kezd már nagyon tele lenni a töke mindennel.*
-Rendben. Visszajövök.~Édes!~
*Ezzel lement a laborjába és magához vett mindent, ami kellhet neki. A felszerelését, a gyógyfüveit, néhány varázsitalt azért összeöntött, majd azokat is eltette és persze csak a biztonság kedvéért a dögös kötényét is. Ami nem csak azért dögös mert jól áll neki hanem azért is mert a sok rászáradt vértől már majdhogynem egy egész dögtenyészet lehet rajta. Majd le kell cserélni valami elegánsabbra amitől jobban nedvesedik az úrilányok lába köze. Na, majd ha megint lesz pénze. Miután mindent összehalászott abban a káoszban, azokat a kis szexi fonott kosarába tette és felszenvedve magát a lépcsőn kiment a lányhoz. Aki, valami szőrös hosszú patkánnyal trécselt épp.*
-Ne próbálj megszívatni, hogy az hozott el ide a városból.
*Közölte fáradtan.*
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-23 20:05:29
Üzenet elküldve: 2020-04-23 20:05:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A rendelőben//
//Majd kint//
*A homlokát ráncolja az elf szavaira, hogy mi a nátha meg mi a tüzet. Nos, ezt a részét nem érti? Hogy jön a betegséghez a tűz? ~Biztos tüsszent! ~ Rakja össze az egészet kis fejében gyorsan.*
- Hjaj de hiszen mondtam, hogy tüsszent is. *mondja halkan, de elégedetlenség hallatszik kis hangjában. Vélhetően a tünetet értette félre, de talán ez már nem is fontos. Hiszen láthatóan nem ért ehhez, így muszáj eljönnie az elfnek. Nagyon mogorvának tűnik az elf, így inkább most az egyszer nem beszél feleslegesen. A frissen betérő két nő, mind magasabb nála. Aerwen pedig a rendelő nyitott ajtajából ugrik arrébb. A fehér hajú heges arcú lányt egészen ámulva nézi meg, és még közelebb is menne, de ezt nem meri megkockáztatni. Rony-n kívül ő a második tündér, akit lát. De neki sincsen szárnya. A kendője alól fura zizegő szerű hangot hallat két haszontalan testrésze, ahogy tudatosul benne, hogy tényleg egy tündért lát. A szőke elf férfi szavai pedig meglepik.*
- Micsodaa? *akad fenn ezen, aztán inkább elindul ki. *
- Micsoda butaság, én lovon? Csak Rony tevéire merek felülni, azt is inkább akkor, ha ő is ott van.
*Nagyot sóhajt, ahogy kiér Szarvasligetből. Körbe néz, sehol sem látja az útitársát.*
- Kaffa! *kiált a kis gézengúz után. Az állat fekete fehér foltos kis menyét, sebesen ugrándozva szalad kis gazdája felé.*
- Hát itt vagy te kis rosszcsont. Megvárjuk a gyógyítós elf morcos bácsit, aztán megyünk vissza Ronyhoz. És találkozhatsz Dudvával *magyarázza a kisállatnak amaz meg hevesen szimatolja a tündér arcát. Oda is nyomja az orrát, így képes nevetésre bírni az aranyszőke tündér lány.*
- Na, nyugodj meg. És ne idegesítsd a mogorva bácsit jó? *nyomatékosan kérdezi ezt, mire az állat a lány vállára telepszik, jelezve, hogy jó lesz ezúttal.*
A hozzászólás írója (Aerwen Wairaness) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.23 20:05:44
//Majd kint//
*A homlokát ráncolja az elf szavaira, hogy mi a nátha meg mi a tüzet. Nos, ezt a részét nem érti? Hogy jön a betegséghez a tűz? ~Biztos tüsszent! ~ Rakja össze az egészet kis fejében gyorsan.*
- Hjaj de hiszen mondtam, hogy tüsszent is. *mondja halkan, de elégedetlenség hallatszik kis hangjában. Vélhetően a tünetet értette félre, de talán ez már nem is fontos. Hiszen láthatóan nem ért ehhez, így muszáj eljönnie az elfnek. Nagyon mogorvának tűnik az elf, így inkább most az egyszer nem beszél feleslegesen. A frissen betérő két nő, mind magasabb nála. Aerwen pedig a rendelő nyitott ajtajából ugrik arrébb. A fehér hajú heges arcú lányt egészen ámulva nézi meg, és még közelebb is menne, de ezt nem meri megkockáztatni. Rony-n kívül ő a második tündér, akit lát. De neki sincsen szárnya. A kendője alól fura zizegő szerű hangot hallat két haszontalan testrésze, ahogy tudatosul benne, hogy tényleg egy tündért lát. A szőke elf férfi szavai pedig meglepik.*
- Micsodaa? *akad fenn ezen, aztán inkább elindul ki. *
- Micsoda butaság, én lovon? Csak Rony tevéire merek felülni, azt is inkább akkor, ha ő is ott van.
*Nagyot sóhajt, ahogy kiér Szarvasligetből. Körbe néz, sehol sem látja az útitársát.*
- Kaffa! *kiált a kis gézengúz után. Az állat fekete fehér foltos kis menyét, sebesen ugrándozva szalad kis gazdája felé.*
- Hát itt vagy te kis rosszcsont. Megvárjuk a gyógyítós elf morcos bácsit, aztán megyünk vissza Ronyhoz. És találkozhatsz Dudvával *magyarázza a kisállatnak amaz meg hevesen szimatolja a tündér arcát. Oda is nyomja az orrát, így képes nevetésre bírni az aranyszőke tündér lány.*
- Na, nyugodj meg. És ne idegesítsd a mogorva bácsit jó? *nyomatékosan kérdezi ezt, mire az állat a lány vállára telepszik, jelezve, hogy jó lesz ezúttal.*
A hozzászólás írója (Aerwen Wairaness) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.23 20:05:44
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-23 20:03:24
Üzenet elküldve: 2020-04-23 20:03:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Odakint//
//A legkönnyebb út//
- Mit ne ingereljek? *Kérdi vékonyka hangon az ablakon át felé szűrődő hangtól. Mintha ő itt most bárki is ingerelne. Ő csak az életét félti.
A megjelenő hegyesfülű lány úgy kezd el társalogni a megtestesült gonosszal, mintha az valami kedves jószág lenne. ~ Árnyék? Erdei kísértet, most védj meg! ~ gondolja magában, amikor a lány nevén nevezi ezt a sa'terethi szörnyűséget.*
- Ha számít, én se nagyon szeretném, hogy az a valami bántson. *Jegyzi meg félénken és egy tapodtat se mozdul a helyéről, nehogy egy mozdulattal vagy lépéssel felhergelje Árnyékot, a Lázadók Sírjának fenevadját. Legalábbis Sheni így definiálja a jókora, borzas éjfekete szőrű förtelmet.
De úgy tűnik, a megjelenő lombzabáló lány féken tudja tartani a szörnyet, amiből Shen arra következtet, hogy biztosan nagy hatalmú mágus vagy szörnyszelídítő.*
- Ömmm... én csak egy kis italt szeretnék kérni. *Próbálkozik meg egy óvatos kéréssel. Direkt mondott italt, mert a végén még vizet adnak neki. Az ő gyomra meg olyan, mint a viaszkos csizma. A vizet nem ereszti be.*
- Borocska vagy ilyesmi. *Pontosít azért.*
- Nincstelen földönfutó vagyok a városból. Csak egy kis bor és már itten se vagyok, az erdei kísértet engem úgy segéljen. *Rajzol óvó kört a szíve fölé. Neki így maradt meg az Erdőszellem, ami Erdőmélyén csaknem a vesztét okozta. Azóta tiszteli és féli őt és ez azóta sem változott.
Az fekete fenevad, ami egyre inkább kezd valami kutyafélére hasonlítani, nem hagyja abba a kaffogást és az érkező hegyesfülű körül sem tágít.
Úgy tűnik, mégsem lesz megerőszakolva. Ami jó. Viszont az, hogy a lány ilyen könnyedén hatalma alá hajtotta a fenevadat, újabb kérdéseket vet fel.
~ Mi van, ha elkábítanak és a hold fényénél meztelenül táncolva feláldoznak Árnyékistenüknek? ~ Szárazat nyel a gondolatra, bár ez amiatt is lehet, hogy egy ideje nem vett magához semmiféle italt.
Jó, nem egy szívderítő látvány és a szaga sem a legjobb, mert napok óta nem fürdött vagy tisztálkodott. Talán a bolhák is megtalálták, de kit nem, aki nincstelen? De amúgy rendes lombzabáló, mindene megvan. Keze, lába, hegyes füle és lyuk az arca közepén, amiből hangok jönnek ki, az a szája.*
- De nem akarok bajt, ha akarod, lelépek.
//A legkönnyebb út//
- Mit ne ingereljek? *Kérdi vékonyka hangon az ablakon át felé szűrődő hangtól. Mintha ő itt most bárki is ingerelne. Ő csak az életét félti.
A megjelenő hegyesfülű lány úgy kezd el társalogni a megtestesült gonosszal, mintha az valami kedves jószág lenne. ~ Árnyék? Erdei kísértet, most védj meg! ~ gondolja magában, amikor a lány nevén nevezi ezt a sa'terethi szörnyűséget.*
- Ha számít, én se nagyon szeretném, hogy az a valami bántson. *Jegyzi meg félénken és egy tapodtat se mozdul a helyéről, nehogy egy mozdulattal vagy lépéssel felhergelje Árnyékot, a Lázadók Sírjának fenevadját. Legalábbis Sheni így definiálja a jókora, borzas éjfekete szőrű förtelmet.
De úgy tűnik, a megjelenő lombzabáló lány féken tudja tartani a szörnyet, amiből Shen arra következtet, hogy biztosan nagy hatalmú mágus vagy szörnyszelídítő.*
- Ömmm... én csak egy kis italt szeretnék kérni. *Próbálkozik meg egy óvatos kéréssel. Direkt mondott italt, mert a végén még vizet adnak neki. Az ő gyomra meg olyan, mint a viaszkos csizma. A vizet nem ereszti be.*
- Borocska vagy ilyesmi. *Pontosít azért.*
- Nincstelen földönfutó vagyok a városból. Csak egy kis bor és már itten se vagyok, az erdei kísértet engem úgy segéljen. *Rajzol óvó kört a szíve fölé. Neki így maradt meg az Erdőszellem, ami Erdőmélyén csaknem a vesztét okozta. Azóta tiszteli és féli őt és ez azóta sem változott.
Az fekete fenevad, ami egyre inkább kezd valami kutyafélére hasonlítani, nem hagyja abba a kaffogást és az érkező hegyesfülű körül sem tágít.
Úgy tűnik, mégsem lesz megerőszakolva. Ami jó. Viszont az, hogy a lány ilyen könnyedén hatalma alá hajtotta a fenevadat, újabb kérdéseket vet fel.
~ Mi van, ha elkábítanak és a hold fényénél meztelenül táncolva feláldoznak Árnyékistenüknek? ~ Szárazat nyel a gondolatra, bár ez amiatt is lehet, hogy egy ideje nem vett magához semmiféle italt.
Jó, nem egy szívderítő látvány és a szaga sem a legjobb, mert napok óta nem fürdött vagy tisztálkodott. Talán a bolhák is megtalálták, de kit nem, aki nincstelen? De amúgy rendes lombzabáló, mindene megvan. Keze, lába, hegyes füle és lyuk az arca közepén, amiből hangok jönnek ki, az a szája.*
- De nem akarok bajt, ha akarod, lelépek.
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-23 19:47:36
Üzenet elküldve: 2020-04-23 19:47:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Odakint//
//A legkönnyebb út//
*Amíg odabent Lau arra kéri a lányt, hogy legyen óvatos, addig odakint Árnyék lelkesen őrzi a házat. Azt nem lehet mondani, hogy túl nagy hévvel ugat, csak úgy ímmel-ámmal, meg hát a távolságot sem szeretné nagyon áthágni, az a húsz lépés bőven elég, hogy még ne pusztuljon bele érzékeny orra az elfből kipárolgó szagokba. Nem tetszik neki a figura, de hát minden barátja otthon van, ezért úgy gondolja, elég hangos vuffogással a tudtukra adni, hogy ezzel a diplomáciai jellegű kérdéssel feltétlenül foglalkozniuk kell. Eszében sincs tettlegességig elvinni a dolgot.
Amikor Lau kilép az ajtón, Árnyék felcsapja a levegőbe a farkát, megörülve a társaságnak, és közelebb somfordál, de elég ügyetlenül sikerül a dolog, mert közben a szagtól meg szíve szerint menekülne. Oda-vissza lefutja vagy ötször a Lau és közte húzódó távot, mire végre megállapodik egy tisztes távolságban. Ha Viel jött volna ki, azonnal megpróbálna közé és Shen közé állni, de Lau még nincs gyarló kutyalelkében ennyire kitüntetett helyen. Körbe-körbe futkos körülötte, zavarodottan csapkodva a lányt a farkával, a fene se tudja, hogy játszani akar, vagy valamit mondani neki. Mackószerű mozgásával még humorosabb a jelenet. Közben vadul, dúlva-fúlva kapkodja a levegőt. Mindenesetre az ugatást abbahagyta.*
//A legkönnyebb út//
*Amíg odabent Lau arra kéri a lányt, hogy legyen óvatos, addig odakint Árnyék lelkesen őrzi a házat. Azt nem lehet mondani, hogy túl nagy hévvel ugat, csak úgy ímmel-ámmal, meg hát a távolságot sem szeretné nagyon áthágni, az a húsz lépés bőven elég, hogy még ne pusztuljon bele érzékeny orra az elfből kipárolgó szagokba. Nem tetszik neki a figura, de hát minden barátja otthon van, ezért úgy gondolja, elég hangos vuffogással a tudtukra adni, hogy ezzel a diplomáciai jellegű kérdéssel feltétlenül foglalkozniuk kell. Eszében sincs tettlegességig elvinni a dolgot.
Amikor Lau kilép az ajtón, Árnyék felcsapja a levegőbe a farkát, megörülve a társaságnak, és közelebb somfordál, de elég ügyetlenül sikerül a dolog, mert közben a szagtól meg szíve szerint menekülne. Oda-vissza lefutja vagy ötször a Lau és közte húzódó távot, mire végre megállapodik egy tisztes távolságban. Ha Viel jött volna ki, azonnal megpróbálna közé és Shen közé állni, de Lau még nincs gyarló kutyalelkében ennyire kitüntetett helyen. Körbe-körbe futkos körülötte, zavarodottan csapkodva a lányt a farkával, a fene se tudja, hogy játszani akar, vagy valamit mondani neki. Mackószerű mozgásával még humorosabb a jelenet. Közben vadul, dúlva-fúlva kapkodja a levegőt. Mindenesetre az ugatást abbahagyta.*
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-23 19:33:15
Üzenet elküldve: 2020-04-23 19:33:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A rendelőben, majd Natalayda szobájában//
//A legkönnyebb út//
*A doktor és betege, valamint az ismeretlen látogató beszélgetésében nem szól bele, csak akkor adja elő a saját kérdéseit, mikor úgy érzi, Intathnak van egy kis ideje figyelni rá*
- Értem. Rendben, mindenképp! *bólint az orvos utasításaira, gondosan az eszébe vésve mindegyiket, akárcsak, úgy tűnik, Natalayda*
- Csak Lau. *válaszol mosolyogva a lánynak is, örülve, hogy emlékszik rá* Örülök, hogy jobban vagy! *teszi hozzá megkönnyebbülten, miközben egy hálás mosolyt ereszt meg Intath felé, akinek, megítélése szerint, ez a javulás köszönhető, majd ha az orvos is a segítségükre siet, akkor ketten együtt talán talpra is tudják állítani a sebesült szőkeséget*
- Ha fájna valamid, csak szólj nyugodtan! *suttogja halkan a lánynak, miközben Intath a tündéreknek oszt utasításokat, majd ha mindenki tudja a dolgát, akkor ő is a sajátja után néz*
- Viszlát! *búcsúzik kifelé menet az ismeretlen tündértől, miközben Inttel együtt a szobája felé támogatják Natyt, hisz meglehet, indulás előtt már nem találkoznak többé. Bár lehetősége nincs megbizonyosodni róla, de reméli, Viel is követi őket a tányérral*
- Nyugalom. Nem lesz baja! És Thim se fog a közelébe menni, erről biztosíthatlak! *teszi Int vállára a kezét, ha a férfi hagyja, miután segítettek Natynak elhelyezkedni az ágyon, hisz kizártnak tartja, hogy egy kis tündér távol tudjon tartani egy nagyra nőtt elfet, ő a maga részéről azonban mindent meg fog tenni, hogy betegük zavartalanul pihenhessen itt, a Szarvasligetben*
- Menj csak! Itt már nem lesz gond! Most máshol van rád szükség! *fordul biztatónak szánt mosollyal az orvos felé, hogy innentől már nyugodtan rájuk bízhatja az ügyet, majd ha a férfinak sincs ellenére, akkor egy rövid öleléssel búcsúzik tőle*
- Jó utat! Várunk vissza! *teszi még hozzá, majd ha az orvos magukra hagyta őket, újra Naty felé fordítja a figyelmét*
- Szóval, hogy érzed magad? Mire lenne szükséged? *guggol le az ágy mellé, míg a lány válaszára vár, hisz igazán nem szeretné, ha a doktor csalódna benne vagy Vielben a betegellátást illetően. Akármire is van szüksége azonban a lánynak, a megvalósítás kicsit várat magára, hiszen pont ekkor zavarja meg őket kintről egy ismeretlen hang*
- Ez meg ki lehet? *pillant meglepetten előbb Natyra, majd Vielre, vajon ők vártak-e látogatót, hisz ő a maga részéről nem számított senkire*
- Nyugalom! Nem lesz gond! Csak ne ingereld! *kiált ki ő is az ablakon a férfinak, mielőtt visszafordulna Viel felé*
- Én addig kimegyek megnézni, ki az! *bólint rá a tervre, miközben óvatosan Viel vállára teszi a kezét, próbálva az ajtó felé terelni a lányt, hogy Naty ne hallja, amit mond* Ha szólok, akkor zárd magatokra az ajtót, jó? *suttogja fojtott hangon, hiszen első ránézésre nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek látogatójuk. Nem szeretné azonban felzaklatni a betegüket sem, így ha még van bármi megbeszélnivaló, akkor azt az ajtónál igyekszik megtárgyalni a tündérrel*
- Egy perc és jövök vissza! *szólal meg végül hangosabban, immár Natynak címezve a szavait, majd ha senkinek nincs kifogása a terv ellen, akkor indul is, hogy látogatójuk után nézzen*
- Nyugalom, Árnyék, nincs gond! Sshh... Viel nem szeretné, ha bántanád a vendégünket! *igyekszik előbb a kutyát lecsendesíteni, miközben közelebb sétál az állathoz, remélve, hogy az felismeri őt, és a jelenléte meggyőzi, hogy már nincs szükség az ugatásra*
- Üdv! Miben segíthetek? *köszönti végül az ismeretlent, mikor vége lehetősége van rá, udvariasan érdeklődve ittléte okáról, hiszen az előbb csak egy tompa kiáltás szűrődött be a házba, a szavak értelmét sajnos nem sikerült kivennie.*
//A legkönnyebb út//
*A doktor és betege, valamint az ismeretlen látogató beszélgetésében nem szól bele, csak akkor adja elő a saját kérdéseit, mikor úgy érzi, Intathnak van egy kis ideje figyelni rá*
- Értem. Rendben, mindenképp! *bólint az orvos utasításaira, gondosan az eszébe vésve mindegyiket, akárcsak, úgy tűnik, Natalayda*
- Csak Lau. *válaszol mosolyogva a lánynak is, örülve, hogy emlékszik rá* Örülök, hogy jobban vagy! *teszi hozzá megkönnyebbülten, miközben egy hálás mosolyt ereszt meg Intath felé, akinek, megítélése szerint, ez a javulás köszönhető, majd ha az orvos is a segítségükre siet, akkor ketten együtt talán talpra is tudják állítani a sebesült szőkeséget*
- Ha fájna valamid, csak szólj nyugodtan! *suttogja halkan a lánynak, miközben Intath a tündéreknek oszt utasításokat, majd ha mindenki tudja a dolgát, akkor ő is a sajátja után néz*
- Viszlát! *búcsúzik kifelé menet az ismeretlen tündértől, miközben Inttel együtt a szobája felé támogatják Natyt, hisz meglehet, indulás előtt már nem találkoznak többé. Bár lehetősége nincs megbizonyosodni róla, de reméli, Viel is követi őket a tányérral*
- Nyugalom. Nem lesz baja! És Thim se fog a közelébe menni, erről biztosíthatlak! *teszi Int vállára a kezét, ha a férfi hagyja, miután segítettek Natynak elhelyezkedni az ágyon, hisz kizártnak tartja, hogy egy kis tündér távol tudjon tartani egy nagyra nőtt elfet, ő a maga részéről azonban mindent meg fog tenni, hogy betegük zavartalanul pihenhessen itt, a Szarvasligetben*
- Menj csak! Itt már nem lesz gond! Most máshol van rád szükség! *fordul biztatónak szánt mosollyal az orvos felé, hogy innentől már nyugodtan rájuk bízhatja az ügyet, majd ha a férfinak sincs ellenére, akkor egy rövid öleléssel búcsúzik tőle*
- Jó utat! Várunk vissza! *teszi még hozzá, majd ha az orvos magukra hagyta őket, újra Naty felé fordítja a figyelmét*
- Szóval, hogy érzed magad? Mire lenne szükséged? *guggol le az ágy mellé, míg a lány válaszára vár, hisz igazán nem szeretné, ha a doktor csalódna benne vagy Vielben a betegellátást illetően. Akármire is van szüksége azonban a lánynak, a megvalósítás kicsit várat magára, hiszen pont ekkor zavarja meg őket kintről egy ismeretlen hang*
- Ez meg ki lehet? *pillant meglepetten előbb Natyra, majd Vielre, vajon ők vártak-e látogatót, hisz ő a maga részéről nem számított senkire*
- Nyugalom! Nem lesz gond! Csak ne ingereld! *kiált ki ő is az ablakon a férfinak, mielőtt visszafordulna Viel felé*
- Én addig kimegyek megnézni, ki az! *bólint rá a tervre, miközben óvatosan Viel vállára teszi a kezét, próbálva az ajtó felé terelni a lányt, hogy Naty ne hallja, amit mond* Ha szólok, akkor zárd magatokra az ajtót, jó? *suttogja fojtott hangon, hiszen első ránézésre nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek látogatójuk. Nem szeretné azonban felzaklatni a betegüket sem, így ha még van bármi megbeszélnivaló, akkor azt az ajtónál igyekszik megtárgyalni a tündérrel*
- Egy perc és jövök vissza! *szólal meg végül hangosabban, immár Natynak címezve a szavait, majd ha senkinek nincs kifogása a terv ellen, akkor indul is, hogy látogatójuk után nézzen*
- Nyugalom, Árnyék, nincs gond! Sshh... Viel nem szeretné, ha bántanád a vendégünket! *igyekszik előbb a kutyát lecsendesíteni, miközben közelebb sétál az állathoz, remélve, hogy az felismeri őt, és a jelenléte meggyőzi, hogy már nincs szükség az ugatásra*
- Üdv! Miben segíthetek? *köszönti végül az ismeretlent, mikor vége lehetősége van rá, udvariasan érdeklődve ittléte okáról, hiszen az előbb csak egy tompa kiáltás szűrődött be a házba, a szavak értelmét sajnos nem sikerült kivennie.*
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-23 18:53:48
Üzenet elküldve: 2020-04-23 18:53:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//A rendelőben, majd Natalayda szobájában//
*A betoppanó Viel vékonyka, törékeny lány, visszafogott külseje és seszínű, pórias ruhái inkább valami utazó szerzetesfélére emlékeztethetik azokat, akik még nem találkoztak vele azelőtt, persze csak ha nem ijeszti meg őket hegekkel körülvett, hófehér jobb szeme. Adottságaiból adódik, hogy mankónak sem túl jó (habár nem sokkal nagyobb annál, mások hóna alá tökéletesen elfér, ezért ajánlja fel olyan lelkesen a segítséget).*
- Eeyr úrnő áldjon! A nevem Vieljana, örülök, hogy megismerhetlek! *Szólal meg fátyolos, révedező hangon. Leginkább Intath foglalkoztatja épp, vagyis a férfi lelkivilága. Viel közönyös távolságtartással néz rá, mintha azon töprengene, hogy megölelje a doktorbácsit, vagy inkább rávágjon a kezére fakanállal. Végül valószínűleg az előbbinél marad, mert a férfi átvállalja róla a cipekedés terhét.*
- Én… *Próbál ellenkezni, csodálkozva. Nem teljesen úgy képzelte el a segítést, hogy elvisz egy tányért, valószínűleg ezzel nem oldja meg azt, amiért Int az előbb kiabált. Talán az orvos, sőt még akár Árnyék is odébb tud vinni egy tányért. De feleselni sincs értelme, ezért csak becsukja a száját.* Rendben.
*Persze Aerwenről sem feledkezik meg, felé biccent.*
- Intath nagyon jó gyógyító, majd meglátod. *Mosolyog rá kedvesen, biztatóan. Nem tudja, miért lehet szükség az orvosra, de általában ahol orvos kell, az sosem vidám dolog. A kedvesség mindig sokat segít. Közben a menet elindul, és Viel aztán egy szót sem szól azért sem, ha Natalayda ruhája valahol nem takar eléggé. Tőle magától sem idegen a gyógyítás, anyjával sokat jártak házról házra, a szemérmeskedés nála is fölösleges. Kicsit fel is lelkesedik, mikor kiderül, hogy ezt a feladatot kell űznie. Szívesen vigyáz másokra. Közben meg is érkeznek, és lerakja a tányért.*
- Nagyon vigyázok. *Ígéri meg komolyan, mire Intath megsimogatja a fejét. Viel eddigi komolysága ennyitől teljesen szertefoszlik, és kuncog egyet, sőt még el is pirul egy kissé zavarában.* Ettél már, Natalayda? Édesanyám levesreceptje mindenre gyógyír ám. *Csacsog hirtelen izgalmában. Arról is megbizonyosodik, hogy a lány kényelmesen pihen-e, megfelelő-e az ágya.* Intath már az egyik barátnőmet is meggyógyította, rá is én vigyáztam.
*Eközben derül fény a kinti érkezőre, vagyis Árnyék ugatásának tárgyára. A lány kérdőn pillant Laura.*
- Azt hiszem, jobb, ha én bent maradok, ahogy Intath is kérte. Mondd meg Árnyéknak, hogy csendesedjen, mondd, hogy én üzenem! *Kéri komolyan a másikat, mintha teljesen evidens lenne, hogy hozzá hasonlóan Lau is ért kutyanyelven.*
*A betoppanó Viel vékonyka, törékeny lány, visszafogott külseje és seszínű, pórias ruhái inkább valami utazó szerzetesfélére emlékeztethetik azokat, akik még nem találkoztak vele azelőtt, persze csak ha nem ijeszti meg őket hegekkel körülvett, hófehér jobb szeme. Adottságaiból adódik, hogy mankónak sem túl jó (habár nem sokkal nagyobb annál, mások hóna alá tökéletesen elfér, ezért ajánlja fel olyan lelkesen a segítséget).*
- Eeyr úrnő áldjon! A nevem Vieljana, örülök, hogy megismerhetlek! *Szólal meg fátyolos, révedező hangon. Leginkább Intath foglalkoztatja épp, vagyis a férfi lelkivilága. Viel közönyös távolságtartással néz rá, mintha azon töprengene, hogy megölelje a doktorbácsit, vagy inkább rávágjon a kezére fakanállal. Végül valószínűleg az előbbinél marad, mert a férfi átvállalja róla a cipekedés terhét.*
- Én… *Próbál ellenkezni, csodálkozva. Nem teljesen úgy képzelte el a segítést, hogy elvisz egy tányért, valószínűleg ezzel nem oldja meg azt, amiért Int az előbb kiabált. Talán az orvos, sőt még akár Árnyék is odébb tud vinni egy tányért. De feleselni sincs értelme, ezért csak becsukja a száját.* Rendben.
*Persze Aerwenről sem feledkezik meg, felé biccent.*
- Intath nagyon jó gyógyító, majd meglátod. *Mosolyog rá kedvesen, biztatóan. Nem tudja, miért lehet szükség az orvosra, de általában ahol orvos kell, az sosem vidám dolog. A kedvesség mindig sokat segít. Közben a menet elindul, és Viel aztán egy szót sem szól azért sem, ha Natalayda ruhája valahol nem takar eléggé. Tőle magától sem idegen a gyógyítás, anyjával sokat jártak házról házra, a szemérmeskedés nála is fölösleges. Kicsit fel is lelkesedik, mikor kiderül, hogy ezt a feladatot kell űznie. Szívesen vigyáz másokra. Közben meg is érkeznek, és lerakja a tányért.*
- Nagyon vigyázok. *Ígéri meg komolyan, mire Intath megsimogatja a fejét. Viel eddigi komolysága ennyitől teljesen szertefoszlik, és kuncog egyet, sőt még el is pirul egy kissé zavarában.* Ettél már, Natalayda? Édesanyám levesreceptje mindenre gyógyír ám. *Csacsog hirtelen izgalmában. Arról is megbizonyosodik, hogy a lány kényelmesen pihen-e, megfelelő-e az ágya.* Intath már az egyik barátnőmet is meggyógyította, rá is én vigyáztam.
*Eközben derül fény a kinti érkezőre, vagyis Árnyék ugatásának tárgyára. A lány kérdőn pillant Laura.*
- Azt hiszem, jobb, ha én bent maradok, ahogy Intath is kérte. Mondd meg Árnyéknak, hogy csendesedjen, mondd, hogy én üzenem! *Kéri komolyan a másikat, mintha teljesen evidens lenne, hogy hozzá hasonlóan Lau is ért kutyanyelven.*
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-23 17:20:20
Üzenet elküldve: 2020-04-23 17:20:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Odakint//
//A legkönnyebb út//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Épp lépne a ház vagy kúria, sose tudta az ilyen puccos épületek pontos nevét, szóval felé, amikor a kerti növények között megjelenik egy sa'terethi szörnyeteg. Minden bizonnyal azért, hogy szétmarcangolja a testét és felfalja a lelkét. Mer' mi másért?*
- Azanyádúristenit. *Torpan meg, még a kezeit is felrántja maga elé, de nem int a megjelenő bestia felé, csak úgy a mellkasának szorítja.
Elkerekedett szemekkel lesi a növények között ólálkodó szörnyeteget, amelyet még Erdőmélyén se látott. Szinte teljesen biztos benne, hogy itt komoly dolgok fognak történni és most sajnálja igazán, hogy az íját szétszedte még a piacon. Ha nála volna, talán megvédhetné magát, ha ez az éjsötét beste ráveti magát, de elhatározza, hogy nem fogja harc nélkül feladni. Lehet, hogy összeszarja magát és sikítani fog, mint egy kislány, de harcolni fog.*
- Csigalom-nyugavér, haver. *Mutatja fegyvertelen, koszos tenyerét az akármi felé védekezőn, jelezve, hogy nála nincs semmi cucc, amivel árthatna neki.
Pont az a patthelyzet áll elő, amint az úri takarítóasszonynál, akit megerőszakoltak a folyosón és akit a városőr vont kérdőre, hogy miért nem szaladt el. Az asszony azt mondta: balra fal, jobbra fal, magam előtt meg már felmostam. Valami ilyesmi áll fent Sheninél is, csak ő mozdulni képtelen. Bár reméli, őt nem fogja megerőszakolni senki. De a gondolat miatt még jobban megijed.
Elf füleinek hála talán hozzá is eljut az "egy pillanat" türelmét kérő mondatocskája, de Sheni úgy gondolja, neki már csak pillanatok vannak hátra az elevenen szétmarcangolástól és a lehetséges megszentségtelenítéstől.*
- Erdő szelleme ne hagyj el. *Fohászkodik.*
- Öhm... má' nem akarok pofátlan lenni, de itten van egy szörnyeteg és félek, hogy megerőszakol! *Szól vissza mutatóujját felemelve a hang irányába. Miért kellett neki épp a takarítóra gondolnia?*
//A legkönnyebb út//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Épp lépne a ház vagy kúria, sose tudta az ilyen puccos épületek pontos nevét, szóval felé, amikor a kerti növények között megjelenik egy sa'terethi szörnyeteg. Minden bizonnyal azért, hogy szétmarcangolja a testét és felfalja a lelkét. Mer' mi másért?*
- Azanyádúristenit. *Torpan meg, még a kezeit is felrántja maga elé, de nem int a megjelenő bestia felé, csak úgy a mellkasának szorítja.
Elkerekedett szemekkel lesi a növények között ólálkodó szörnyeteget, amelyet még Erdőmélyén se látott. Szinte teljesen biztos benne, hogy itt komoly dolgok fognak történni és most sajnálja igazán, hogy az íját szétszedte még a piacon. Ha nála volna, talán megvédhetné magát, ha ez az éjsötét beste ráveti magát, de elhatározza, hogy nem fogja harc nélkül feladni. Lehet, hogy összeszarja magát és sikítani fog, mint egy kislány, de harcolni fog.*
- Csigalom-nyugavér, haver. *Mutatja fegyvertelen, koszos tenyerét az akármi felé védekezőn, jelezve, hogy nála nincs semmi cucc, amivel árthatna neki.
Pont az a patthelyzet áll elő, amint az úri takarítóasszonynál, akit megerőszakoltak a folyosón és akit a városőr vont kérdőre, hogy miért nem szaladt el. Az asszony azt mondta: balra fal, jobbra fal, magam előtt meg már felmostam. Valami ilyesmi áll fent Sheninél is, csak ő mozdulni képtelen. Bár reméli, őt nem fogja megerőszakolni senki. De a gondolat miatt még jobban megijed.
Elf füleinek hála talán hozzá is eljut az "egy pillanat" türelmét kérő mondatocskája, de Sheni úgy gondolja, neki már csak pillanatok vannak hátra az elevenen szétmarcangolástól és a lehetséges megszentségtelenítéstől.*
- Erdő szelleme ne hagyj el. *Fohászkodik.*
- Öhm... má' nem akarok pofátlan lenni, de itten van egy szörnyeteg és félek, hogy megerőszakol! *Szól vissza mutatóujját felemelve a hang irányába. Miért kellett neki épp a takarítóra gondolnia?*
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-23 01:29:03
Üzenet elküldve: 2020-04-23 01:29:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Odakint//
//A legkönnyebb út//
*Míg Vieljana odabent látja el bokros teendőit, Árnyék továbbra is aggódik érte. Még mindig az ajtó környékén lófrál, ahol kis barátját látta bemenni, habár ő maga nem kicsi: az óriási, fekete, hosszúszőrű hátas eb aztán igazán szembetűnő jelenség, főleg, miután az új érkezőt hallva előlép a kert növényei mögül, és érdeklődve figyel. Erről Shen'eriel valószínűleg nehezebben értesül, mert Árnyék egy megtermett szőrcsomó, akinek az elejét és a hátulját is igen nehéz megkülönböztetni, nem hogy az ábrázata látsszon. A lényeg az, hogy ott áll úgy húsz lépésnyire, és lesi a kiabálót. Ezután egy hatalmasat vuffant, majd megint, vuff, vuff, mély, dörgő hangján. Gazdája, egy fehér hajú tündérlány kikandikál egy ablakon.*
- Egy pillanat! *Szól vékonyka hangján. Árnyék csodálkozva fordul a hang irányába, de aztán némi töprengés után megint az idegent veszi célba, ismét megveti nagy tappancsait, és kisebb meggyőződéssel, de azért „vuffog” még néhányat.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.23 01:30:43
//A legkönnyebb út//
*Míg Vieljana odabent látja el bokros teendőit, Árnyék továbbra is aggódik érte. Még mindig az ajtó környékén lófrál, ahol kis barátját látta bemenni, habár ő maga nem kicsi: az óriási, fekete, hosszúszőrű hátas eb aztán igazán szembetűnő jelenség, főleg, miután az új érkezőt hallva előlép a kert növényei mögül, és érdeklődve figyel. Erről Shen'eriel valószínűleg nehezebben értesül, mert Árnyék egy megtermett szőrcsomó, akinek az elejét és a hátulját is igen nehéz megkülönböztetni, nem hogy az ábrázata látsszon. A lényeg az, hogy ott áll úgy húsz lépésnyire, és lesi a kiabálót. Ezután egy hatalmasat vuffant, majd megint, vuff, vuff, mély, dörgő hangján. Gazdája, egy fehér hajú tündérlány kikandikál egy ablakon.*
- Egy pillanat! *Szól vékonyka hangján. Árnyék csodálkozva fordul a hang irányába, de aztán némi töprengés után megint az idegent veszi célba, ismét megveti nagy tappancsait, és kisebb meggyőződéssel, de azért „vuffog” még néhányat.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.23 01:30:43
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-22 17:29:19
Üzenet elküldve: 2020-04-22 17:29:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//A rendelőben//
*A szőke tündérke szavaira sóhajt egyet fáradtan és elkezd magyarázni.*
-A nátha az amit én állapítok meg mert az maga a betegség. A tünet meg, ami alapján el tudom dönteni, hogy egy beteg mitől szenved. Mondjuk, hogy náthától-e. A láz meg lehet veszélyes. Jobb ha megnézem.
*Más esetben lenne neki hangulata magyarázni és kedvesnek lenni és összebarátkozni a lánnyal, de most fáradt és, hogy mitől az részben látszik is a rendelőben. Legalább a beteg tudja, hogy mikor kell hallgatni még ha le is kell kicsit cseszni hozzá. Az érkezőkkel a doki közli a helyzetét Laurentitia pedig egyből a számára lényeges dologra tér ki.*
~Persze baszd meg! Majd ketté szakadok neked.~
-Vele megyek igen. Ő úgy tűnik megmarad, de pihennie kell sokat. Ha mégis lesz valami szaladjatok értem.
*A kedveskedés és a csacsogás őt személy szerint hidegen hagyja most. Csak a feladat lebeg előtte jelen állapotában. Ami, a betegének a szobájába juttatása és a városba való eljutás. Mikor Viel felajánlja a segítségét a doki nem is halasztja el a dolgot, de természetesen nem arra kéri a kislányt, hogy támogassa a beteget.*
-Jó a tányért hozhatod utánunk.
*Adja is a kezébe és a szőke másik oldalán megállva Lau-val együtt támogathatják. Persze a maradék tündérről se lett megfeledkezve.*
-Ha valami lovon jöttél, akkor készítsd elő és a ház előtt találkozunk.
*Ha más nincs akkor tényleg mehetnek is egészen a szobáig ahol segít az ágyra leültetni a szőkét és kiosztja az utasításokat Viel-nek.*
-Szemed le ne vedd róla. Azt, a perverz vöröst meg ne merd a közelébe engedni! Szomjas, éhes, akármi segíts neki jó? És tényleg vigyázz rá!
*Ha kap egy igent akkor oszt egy tündérbuksi simit és ha nem tartóztatják ő már menne is a rendelőjébe összeszedni ami kellhet neki. Eszközök, gyógynövények, italok. Kevergetni se volt még ideje.*
*A szőke tündérke szavaira sóhajt egyet fáradtan és elkezd magyarázni.*
-A nátha az amit én állapítok meg mert az maga a betegség. A tünet meg, ami alapján el tudom dönteni, hogy egy beteg mitől szenved. Mondjuk, hogy náthától-e. A láz meg lehet veszélyes. Jobb ha megnézem.
*Más esetben lenne neki hangulata magyarázni és kedvesnek lenni és összebarátkozni a lánnyal, de most fáradt és, hogy mitől az részben látszik is a rendelőben. Legalább a beteg tudja, hogy mikor kell hallgatni még ha le is kell kicsit cseszni hozzá. Az érkezőkkel a doki közli a helyzetét Laurentitia pedig egyből a számára lényeges dologra tér ki.*
~Persze baszd meg! Majd ketté szakadok neked.~
-Vele megyek igen. Ő úgy tűnik megmarad, de pihennie kell sokat. Ha mégis lesz valami szaladjatok értem.
*A kedveskedés és a csacsogás őt személy szerint hidegen hagyja most. Csak a feladat lebeg előtte jelen állapotában. Ami, a betegének a szobájába juttatása és a városba való eljutás. Mikor Viel felajánlja a segítségét a doki nem is halasztja el a dolgot, de természetesen nem arra kéri a kislányt, hogy támogassa a beteget.*
-Jó a tányért hozhatod utánunk.
*Adja is a kezébe és a szőke másik oldalán megállva Lau-val együtt támogathatják. Persze a maradék tündérről se lett megfeledkezve.*
-Ha valami lovon jöttél, akkor készítsd elő és a ház előtt találkozunk.
*Ha más nincs akkor tényleg mehetnek is egészen a szobáig ahol segít az ágyra leültetni a szőkét és kiosztja az utasításokat Viel-nek.*
-Szemed le ne vedd róla. Azt, a perverz vöröst meg ne merd a közelébe engedni! Szomjas, éhes, akármi segíts neki jó? És tényleg vigyázz rá!
*Ha kap egy igent akkor oszt egy tündérbuksi simit és ha nem tartóztatják ő már menne is a rendelőjébe összeszedni ami kellhet neki. Eszközök, gyógynövények, italok. Kevergetni se volt még ideje.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1207-1226