Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
SzarvasligetNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 42 (821. - 840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

840. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-16 13:18:52
 ÚJ
>Linkivyre Rarlpor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Vezessük körbe Linkit//

*Linki saját maga is biztos abban, hogy remek segítség lesz. S még annál is remekebb tanítvány! Így tehát a legnagyobb egyetértésben mosolyog vissza Laurentitiára, s ezúttal már elégedetten fogadja Intath mester legfrissebb buksisimijét. Hogy az alkímiához mekkora fegyelem kell, egyelőre halvány lövése sincs róla, így kénytelen ebben hinni tanítója szavának, bár azt nem is nagyon tervezi kétségbe vonni még egy ideig. Elvégre is nem azért jött el idáig.
A konyhába betérő, ismeretlenből hamar szimpatikus kis lánykává váló Luni reményét egy biccentéssel fogadja.*
- Én is remélem. Kíváncsi vagyok a varázslataidra! *Szavainak lelkesedése őszintén hat, hiszen abszolút az is. Bár látott már mágiát használót, az ilyenfajta varázsokra szerény véleménye szerint lehetetlenség ráunni. Éppen ezért neki is jobban tetszik az Intath mester által felvázolt, idillikusnak ható jövőkép, mi szerint estéjüket ismerkedéssel töltenék kalácsot majszolva és Luni tudásán álmélkodva.
Házigazdájuk nyugtatására bizakodó mosollyal bólogat. Ha eddig csak sejtette, mekkora itt a sürgés-forgás, hát most egészen egyértelművé tették ezt számára.*
- Hű, ez nagyon izgalmasnak hangzik! Otthon mindenki ismert mindenkit. *Magyarázza, miért lehet neki olyan különös ez a változatosság.
Úgy tűnik, a konyhai programjuk végéhez értek, egyelőre legalábbis, s kezdetét veheti a körbevezetés. Linki, zsákját hátára kapva követi a két itt lakót, hogy belessen az előtte szélesre tárt ajtón, mi a fürdőszobát rejtette eddig.*
- Azt hiszem, most rám is férne, hogy használjam. *Jegyzi meg félig mókázva, félig pironkodva, pár apró, söprő mozdulatot téve poros ruháján. Azt pedig, hogy miért ez Intath mester kedvenc része, és miért nem a saját laborja, még véletlenül sem érti. Sokat tűnődnie nincs ideje, már indulnak is tovább a már sokat emlegetett helyiségbe, mit elkövetkező ittléte során valószínűleg a legsűrűbben fog látogatni. A lépcsőnél vigyáz, ahogy erre figyelmeztetik, minek hála egy darabban érkezik meg a lenti térbe. Barna tekintete álmélkodva tágul, hogy magába igyon minden apró, nagyobb, praktikus és véres részletet. Látszólag nem rázza meg az utóbbi sem, legalábbis nem kap a szája elé, vagy kezd el szörnyülködve öklendezni.*
- És megmentetted? *Pillant hirtelen a doktorra kérdésével, kutatva annak zöld tekintetét.*


839. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-13 19:18:38
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1137
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

//Konyha//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*A gnóm lány leendő hasznának említésére ő is a kislányra mosolyog és megsimizi a barna buksit.*
-Határozottan szimpatikus kis segédnek látszik egyelőre. Meg alkímiához nem is kell akkora fegyelem. Mármint a biztonsági szabályokat és a mértékegységeket be kell tartani, de nem olyan mint mikor egy élet forog kockán.
*Ha elront valamit és nem robbant fel vagy sérült meg akkor a legrosszabb ami történt, hogy az alapanyag kuka lett. Ami, meg a tanulási folyamat része. Neki is a fél vagyona biztos kísérletezgetésre ment el és elrontott keverésekre. A ház úrnőjének ajánlatát hálásan elutasította mire érkezett egy másik amit akárhogy is néz az ember nem lehet nem nyílt felkérésnek venni. "ha bármire szükséged lenne!"*
~Na, jó e mellett már nem lehet elmenni.~
-Így lesz drága Laurentitia. Így lesz.
*Mosolyog. Érti ő a célzásokat. Ha ennél jobban akarna utalgatni a dologra a lány akkor már ruhátlanul feküdhetne a konyhaasztalon, hogy desszertet kíván-e a doki. Most még nem érzi, hogy kellően formában lenne a feladathoz, de este majd leadja az igényeit. Most viszont újabb lány érkezik a konyhába. Méghozzá olyan akivel a dokinak már jó ideje elintézetlen dolga van amire most sort is kerít. Az ölelés és a szavai a várt eredményt hozták. Luninari egy nagyon naiv túlságosan is ártatlan lány. Ami, miatt a doki meggyőzhetetlenül biztos benne, hogy vigyáznia kell rá. Az, hogy ő veszélybe került közben az eszébe se jutott. Sőt, már el is felejtette. A másik vidámsága és lelkesedése egy kedves mosolyt csal az elf arcára ahogy lenéz arra a kislányos pofira. Persze egy résznél azért ráfagy a mosoly.*
~Egy hétig azzal a perverzzel tanult? Mit? Nekem megmutatni? Mi? Ezt a lányt? Egy hétig? Mi? Mági... MÁGIA! Jó ég! Majdnem elföldeltem azt a rohadékot.~
-Nagyon jó lenne megnézni. Ma este vacsora után szerintem össze is ülhetünk ott a kandalló előtt. Van pár új arc a házban, megismerkedünk, te megmutatod a nyuszivarázslataid.*Vigyorodik el.*Lesz majd mazsolás kalács is!*Néz csillogó szemmel a másik két lányra. Ő már egész jól leszervezte magában a programját. Varázslatos, ismerkedős kalács evés, majd a ház úrnőjével lemozogják a kalácsot miközben elvarázsolja őt. Sokkal jobb itt élni mint a sóher úr kúriájában. Ott kevesebb volt a kúriálás. A nyuszipapnő anyjával is megismerkedhet a doki úgy néz ki.~Nyuszimama.~A félelf is hasonló szavakkal ajánlja fel a segítségét Laurentitiának, de abba az elf már nem lát bele semmit csak önzetlen segítséget és örül, hogy vannak akik leveszik a terheket a ház úrnőjének válláról. Aki elő is áll egy az elfénél kevésbé vonzó ötlettel.*
-Ebben a sárban kertészkednétek?
*Nem sokat ért hozzá, de tudja, hogy a nedves föld nehezebb mint a száraz. És mocskosabb is. És hogy ha vizesek lesznek megfázhatnak. Meg a ruhájukat ki kell mosni. Szóval jobb lenne a doki szerint legalább egy napot várni az eső után. Persze bár jó elhallgatni a női csicsergést és ilyen szép társaságban lenni, de csak elindulnak keresni egy szobát a kis gnóm lánynak és közben körbevezetik. A fürdőbe érve a doki azért kifejti az őszinte véleményét.*
-Az egyik kedvenc részem a házban.
*Bár ha nem muszáj, nem is naponta szokott, de attól még szeret fürdeni. És nem kis terve, valamiféle kémlelőnyílásokat fúrni majd valahova, hogy kevésbé izgalmas estéit kicsit kellemesebbé tegye. Aztán haladnak is tovább a doki laborjába.*
-Érdekes? Jelen állapotában inkább mást mondanék rá. Lépcsőnél vigyázni!
*Nyit ajtót és sétál le. Tényleg nem úgy néz ki jelen állapotában a rendelő mint ahol egy profi orvos dolgozhatna. Vagy akárki. Vannak kisebb szekrények asztalok, utóbbiból kettő nagyobb is. Egyiken rászáradt vér másikon egy fonott kosár. benne szövetbe csomagolt dolgok. Az asztal alatt pedig egy vödör rejtélyes rendeltetéssel. A kisebb asztalokra orvosi és alkimista eszközök rendszertelenül ráhalmozva. Fiolák, lepárlók, mozsár gyógyfüvek, kenőcsök. Jól látszik, hogy oda lettek lerakva ahol épp fért. Egy könyvespolc is található itt. Azon néhány könyv, de annak is a polcai megpakolva és a tetején egy nagy befőttesüvegben piócák úszkálnak.*
-Múltkor le lett terhelve kicsit a műtő és még nem volt időm rendet tenni mert a városba kellett mennem egy esetre. Egynél több fekvő betegre azért nincs még felkészülve. Rögtönözni kellett egy asztalt. Remélhetőleg nem lesz gyakori ez a látvány.
~Pedig az első napokban valaki rendet tett. Biztos az a vörös fattyú volt. Muszáj leszek elcsábítani, hogy folytassa mert nélküle hagynák, hogy szétrohadjon ez a hely nélkülem.~


838. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-09 21:37:21
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Konyha//

- Ugyan, hisz Linki most is itt van, és biztos vagyok benne, hogy remek segítség lesz! *igyekszik kissé ellensúlyozni Intath megjegyzését, miközben egy bátorító mosolyt ereszt meg a lány felé, nehogy a doktor már az elején letörje a gnóm lelkesedését*
- Örülök, hogy így gondolod... *jön azonban kissé zavarba, amikor a férfi az itteni élet szépségeit kezdi dicsérni* De kérlek, szólj, ha bármire szükséged lenne! *teszi még hozzá, remélve, hogy Intath jelzi majd, ha mégis valamiféle új felszerelés kellene a laborjába. Egyelőre azonban ennyiben hagyja a témát, hisz Luni is csatlakozik hozzájuk a konyhában*
- Ne aggódj, szép lassan megismersz majd mindenkit! *neveti el magát kissé Linki feleletén* A Szarvasliget szépsége, hogy sosem tudhatod pontosan, kik tartózkodnak itt. Nagyon változatosak a lakók, ahogy az is, hogy ki mennyi időre marad itt. Szóval megesik, hogy egyik nap még minden szoba tele van, másik nap pedig mind kiürül, hogy aztán új látogatók érkezzenek a helyükre. *magyarázza a helyzetet a lánynak, amíg Luni és Intath üdvözlik egymást, hogy ne lepődjön meg, ha hónapokkal később is találkozik majd olyan emberekkel a házban, akiket nem látott korábban*
- Ó, azt mindenképp meg kell majd mutatnod! *csatlakozik be Luniék beszélgetésébe, miután nevének említésére felkapja a fejét. Még nem igazán volt alkalma beszélnie a lánnyal, mióta visszatért a Mágustoronyból, de alig várja, hogy mindent megtudjon a kalandjairól és a tanulmányairól. Ha nem várná a lányt az édesanyja, őket pedig a körbevezetés, akkor most azonnal kifaggatná őt a részletekről, így azonban kénytelen várni kicsit a dologgal*
- Csak nyugodtan, addig marad, ameddig szeretne! *biztosítja egy apró fejbiccentéssel és mosollyal Lunit, hogy részéről tényleg nem probléma, ha az anyja itt marad. ~Ha szeretné, akár be is költözhet... ~teszi hozzá csak magában, hisz tudja, Luninak milyen sokat jelent az édesanyja, és hogy mekkora öröm neki, hogy a közelében lehet. Az az érzése azonban, hogy bármennyire is kellemes a látogatás, csak átmeneti tartózkodásról van szó, ezért is nem szeretné túlságosan feltartani a lányt, hogy minél inkább kiélvezhesse azt a kevéske időt, amit az anyjával tölthet*
- Ha ráérsz, később esetleg segíthetnél a kertben, akár az édesanyáddal együtt, ha szeretne csatlakozni... *veti fel azért mégis Luni kérését hallva, hisz a virágoskertet még mindig nem sikerült teljesen befejezniük* De persze csak ha nincsen semmi más tervetek mára! *teszi még hozzá, nem is várva azonnali választ a lánytól. Azt reméli, amíg Luni megbeszéli az anyjával, hogy tervezik tölteni a napot, addig ő körbevezeti Linkit a házban, remélhetőleg Intath társaságában*
- Azt hiszem, a legjobb lesz, ha erre kezdjük! *fordul jobb kéz felé, ahogy kiér a folyosóra, remélve, hogy a többiek is követik*
- A konyhát már láttad, ez pedig itt a fürdőszoba. *tárja szélesre az ajtót a lány előtt, hogy szemügyre vehesse a helyiséget. Az egyik dézsában még gőzölög egy kis víz, a fal mellett pedig ott áll jól megpakolva a már sokat emlegetett szennyes kosár* Semmi különös, de a célnak tökéletesen megfelel. *vonja meg kissé zavartan a vállát, hisz meglehet, talán ráférne egy kis korszerűsítés a fürdőre, de reméli, Linkinek így is tetszeni fog majd, amit lát*
- De biztos vagyok benne, hogy a rendelő sokkal érdekesebb látvány. *int a szomszéd szoba felé, remélve, hogy Intath magára vállalja majd, hogy körbemutatja a lánynak, mit hol talál, elvégre mégiscsak ő ismeri a legjobban a labort és a berendezését.*


837. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-07 21:40:30
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Konyha//

- Ugyan. *mondja Launak, miután ő megköszöni neki, hogy gondoskodott Natyról amennyire csak tudott.* Régi történet, de igazából legalább ennyivel tartoztam neki. Persze mindenképpen segítettem volna, de így tényleg ez volt a legkevesebb, amit tehettem.
*Nem hiszi, hogy barátnője pont most erőltetni akarná a témát, de reméli, hogy a későbbiekben sem kérdez rá arra, hogy pontosan mire is célzott az imént, és, hogy mindez a rájuk váró rengeteg munka és talán egy kis szórakozás közben majd szépen és csendben feledésbe merül.*
- Remek, köszönöm! *örül meg ezek után a leves maradékának is.* Kicsit azt hiszem melegítek azért majd rajta. *teszi hozzá hangosan gondolkodva, és már menne is, hogy felélessze alatta a tüzet, ha Intath nem állná éppen útját. Na nem mintha ezt a legkevésbé is bánná.
Úgy tűnik, hogy ezúttal ismét egy igazán kedves Intath áll vele szemben, aki még meg is öleli.
Hasonlóhoz hamar hozzá tudna szokni. Régen csak nyulait ölelgethette, vele pedig csak édesanyja tette ugyanezt, azóta azonban már megölelte Lau is és most Int is. Mindkettő határozottan kellemes érzés, csak kicsit persze máshogy.
Mosolyogva, meghatottságát leplezni próbálva ölel vissza, és talán kicsit lassabban bontakozik ki az elf karjaiból, mint illene. Nem hiszi mindenesetre, hogy Intath nagyon zokon venné tőle, ahogyan természetesen ő sem tiltakozik az ellen, hogy annyira a férfi sem siet elengedni őt.*
- Én is örülök, hogy te jól vagy. *mondja neki. Szinte a nyelvén van, de aztán végül sem a helyet, sem a pillanatot nem tartja alkalmasnak annak felelevenítésére, hogy ő annak idején még, ha nem is ok nélkül, de nála sokkal nagyobb kockázatot vállalt.
Végtére is vele ellentétben, akkor tért vissza Artheniorba, amikor mindenki, aki csak tehette menekült onnan, a város pedig még szó szerint lángolt a hátuk mögött. Kicsit furcsa hát tőle, hogy mindezek után neki teszi szóvá, hogy napokkal később ő is visszafordult a kőrengetegbe Lau oldalán, pedig mindezt akkor már sokkal nyugodtabb körülmények között, és lényegesen nagyobb túlélési eséllyel tehették meg, mint azon a szörnyű éjszakán.*
- Sajnálom tényleg, hogyha aggódnod kellett értem! De mire visszatértünk a városba, a lázadásnak szerencsére már vége volt, és nem is töltöttünk ott sok időt. Ha pedig Lau nem beszél rá, hogy menjünk vissza, akkor talán soha nem lesz olyan szerencsénk, hogy Szarvasliget a miénk lehessen. Utána pedig, talán egy hattal az után, hogy ideköltöztünk, elmentem a Mágustoronyhoz Thimmel. Végig ott voltam és tanultam, mialatt nem voltam itt. Talán egyszer majd megmutatom, hogy pontosan mit, ha majd mindenkinek lesz kis ideje. Ugyan megfogadtam, hogy csak úgy ok nem fogok mágiát használni, de azért egy kis gyakorlás sem ártana néha. *mondja, ha nem is teljesen egy szuszra, de azért kicsit hadarva, ami félig lelkesedésből fakad, ami annak köszönhető, hogy boldoggá teszi, hogy immár nem csak mesélhet jövőt érintő terveiről, hanem elmondhatja bárkinek önmagáról azt, hogy valamennyit már sikerült is megvalósítania belőlük. Igaz, hogy varázslatokkal próbálkozni, csak úgy magamutogatásból tényleg nem akar, ugyanakkor, más részről, ha csak az alkalomra vár, amihez pont egy adott varázslat illik, akkor ki tudja, hogy meddig nem élvezheti még ki a pillanatot, amikor apró teste olyan erőket fogad magába és idéz meg, amelyek messze túlmutatnak mindazon, amit egyáltalán képes leírni szavakkal.
A hozzá képest gyors beszéd persze nem csak lelkesedésének köszönhető, hanem legalább ennyire annak is, hogy nem szeretné feltartani a társaságot, miután tudja, hogy hová indultak éppen. Főleg Linkit nem, aki már nyilván izgatottan várja és kíváncsi az új szobájára.
Nem tudja, hogy ameddig nem volt itthon mennyi szobába költöztek be, és mennyi szabad még, így egyet sem ajánl neki, de hát majd biztos ő is megtalálja magának a megfelelőt, ahogyan egykor ő is.*
- Remélem majd találkozunk később. *mosolyog ismét barátságosan a lányra, majd félreáll, hogy el tudjanak mellette menni és ő is a tűzhelyhez léphessen levest melegíteni.
Azt a "nagy tervet" forgatja a fejében, hogy ameddig Lau és Int körbevezetik Linkit a házban, és találnak neki egy szobát, addig ő alattomosan és orvul mindenképpen rendet rak a konyhában. Szép is lenne, ha mindent Lau csinálna egyedül!*
- Anya lehet marad még egy-két napot a szobámban. Vagy ott leszek majd én is, vagy majd itt a konyhában. Szólj nyugodtan, ha bármiben szükséged lenne a segítségemre. Sőt, kifejezetten örülnék, ha szólnál, és tudnék valamiben segíteni. *ajánlja fel végül a lánynak azért nem teljesen önzetlenül.
Az az igazság, hogy túl sok időt töltött Thimmel és az édesanyjával mialatt távol járt Szarvasligettől. Persze, társaságukat kifejezetten élvezte, ettől még hiányzott neki Lau, és most bármilyen alkalmat szívesen megragadna arra, hogy kicsit újra együtt lehessenek.*



836. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-06 15:39:45
 ÚJ
>Linkivyre Rarlpor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Konyha//

*A ház laborjával kapcsolatos fejtegetésekbe nem igazán tud beleszólni, lévén, még nem volt alkalma látni. Bár, ha lett volna, sem biztos, hogy bármi kivetnivalót képes lenne megállapítani. Neki addig megfelel, amíg Intath mesternek is, s ahogy a beszélgetés halad, úgy tűnik, neki még sincs gondja vele.
Falatozását befejezve, s némi izgatottsággal ácsorog már az asztal mellett, mikor egy számára új arc lép be a konyhába, hogy egyenest hármasukhoz sétáljon. Persze, számára nem túl nagy kihívás új arcnak lenni, hiszen eddig pontosan a körülötte ülő kettőt ismeri. A lány barátságos mosolyát hasonlóval viszonozza, majd bemutatkozásával is ugyan így tesz.*
- Szia! Én pedig Linki, nagyon örülök! *Teszi hozzá hadarva, mert látja, az újonnan érkező figyelme hamar az elf férfire terelődik. Ez kölcsönös is, s ahogy a doktor feláll, hogy Luni felé induljon, gnóm lányunk hátrál egy lépést, hogy teret engedjen a jövő történéseinek.
A Natalayda nevezetű lány hogylétéről érkező tájékoztatást, bár fogalma sincs ki lehet, érdeklődve hallgatja végig, amint az ebből következő beszélgetéseket is. Két kezét háta mögött kulcsolja össze, úgy figyeli az eseményeket, s közben magában morfondírozik. Nem tudhatja, hogy egészen hasonló dolgokon, mint korábban Luni. Bár nem igazán hallotta ezelőtt a Szarvasliget hírét, már valahogy az elhelyezkedéséből sem gondolta, hogy ennyi minden zajlik a ház kőfalai között és közvetlen közelében. Ezek szerint tévesen, hiszen ittlétének rövid ideje alatt már három lányról is hallott, aki miatt asztaltársai aggódhattak.
Gondolataiból Laurentitia kisasszony kérdésére ocsúdik, hogy barna kócát meglibbentve intsen nemet.*
- Nem, igazából én még senkivel sem rajtatok kívül. *Mosolyodik házigazdájukra. Az igazat megvallva, arról sincs fogalma, kikre számíthat még, kivéve azt a két kétes alakot, akiket a mester emlegetett korábban. Rájuk pedig egyáltalán nem is kíváncsi.
A továbbiakban várakozó álláspontba helyezkedik, készen rá, hogy földön heverő zsákját bármikor a hátára kaphassa, ha esetleg indulásra kerülne a sor.*


835. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-05 21:16:15
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1137
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

//Konyha//

*Túl kedvesek vele. Már három semmirekellő meglátogatta, most itt ez a gnóm lányka, aki egyelőre szorgosnak tűnik és még olyat mondanak, hogy jöjjenek csak.*
-Mégis mikor kellenének nincsenek. Amúgy meg a baj van velük.
*Húzza el a száját. Nem elégedett meg egyikkel se. Pedig ő nem tartja magát rossz főnöknek. Kihajtja belőlük a lelket, megtöri őket, mindenre megtanítja, de nem muszáj lefeküdni vele. A legtöbb női orvostanonc csak álmodhat ilyesmiről. Az, hogy a két barna hajú konyhatündér inkább két barát lenne nem töri meg az elf szívmelengető álomképét. A gnóm lány teljesen még nem nyitott könyv előtte, de van némi elképzelése milyen lélek lehet az elmondott történetek alapján. Ami, bizonyos szinten jó dolog, de úgy érzi eljön majd az idő, hogy figyelnie kelljen rá. Egyelőre viszont csak élvezi a bókokat és egy túlságosan nagyvonalú ajánlatot is kap amiért ha közelebb ülne hozzá biztos járna egy hálatelt kézcsók az elftől.*
-Túl jó vagy hozzám drága Laurentitia, de nincs rá szükség. Arra amire használom egyelőre a jelenlegi állapotában tökéletes. Már így is le vagyok kötelezve amiért eltűrtök itt és még ilyen kedvesek vagytok hozzám, hogy szinte szavam se lehet olyan jó dolgom van.
~Teljesen rám van indulva. Jobb ha figyelek mert körbevezetjük Linkit ő meg közben beránt az egyik üres szobába.~
*Nem mintha ellenére lenne a dolog. Ma mondjuk már jó dolga volt a dokinak. Előbb a tündér intézte el a mocskosabb igényeit. Aztán Linki és Laurentitia a létfenntartáshoz szükséges és a depressziót elkerülendő igényeit. Utóbbi kap is ismét egy kis kobaksimit amit már meg is szokott. Az új érkező láttán az amúgy is soha le nem lohadó mosolya még szélesebb lesz.*
-Luninari!
*Fel is álla székéből, hogy a másikhoz lépjen, akinek ha nem tesz ellene semmit egy közvetlen baráti ölelésben lehet része, ami aztán ki lesz tartva.*
-Aggódtam ám érted te lány. Visszamenni a városba mikor lázadás volt aztán ide kerültem és nem láttalak. Sokat jártál az eszemben nem szép dolog így ijesztgetni.
*Ha a lány engedte az ölelést most húzódik el tőle és néz le a szemeibe barátságos mosollyal.*
-Örülök, hogy egyben vagy.
*A betegéről is megtudja, hogy még él ami szintén egy jó hír.*
-Ne is erőltesse. A teste most kicsit legyengült és a betegségek is könnyebben elkaphatják. Majd ha kicsit jobban lesz már sétálhat. Valószínűleg ma még rá nézek.
*Ígéri meg. Egyrészt mert jobb ha megfigyeli még. Másrészt meg mert csinos volt az a szőke. Az a bizonyos anyuka is ismét szóba kerül akit az elf még nem látott pedig szívesen megnézne. Az elf nők nagy előnye, hogy később öregszenek. Lehet már egy nagy lányuk, de ők még fiatalosak. Érdekes lenne megnézni, hogy a csinos, de túlságosan ártatlan Luninari milyen papnő anyukából pottyant ki. Arra, hogy Laurentitia maga akarja a mosogatást intézni úgy is, hogy fel lett kínálva, hogy megteszik helyette a doki csak húzza a száját. Nagyon munkamániás az a nő. Ráférne egy nagy pihenőnap. Mikor kiülhet a tó mellé. Napozhat kicsit vagy a lányokkal vehetnek egy fürdőt is. Akár a városba is bemehetnének ott eltölteni egy semmittevős napot. Vagy csak rápattanhatna Int-re és addig le se szállhatna míg minden bajuk el nem szállt. A doki nagyon segítőkész ha a ház úrnőjének egészségéről van szó. Viszont egyelőre csak szótlanul nézi a három lányt és hagyja őket, hogy megbeszéljék a dolgokat miközben fejben máshol van.*


834. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-05 20:12:33
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Konyha//

- Jöjjenek csak! A sok tanítvány annak a jele, hogy egy igazán bölcs tanító lakik a házban. *felel halvány mosollyal Int szavaira, részint, hogy helyesbítse korábbi hibáját, részint pedig mert komolyan így gondolja. Ő maga nem sokat ért az orvosláshoz, ám úgy véli, Intath komoly szaktekintély a témában. ~Főleg, ha már vándorok viszik a hírét... ~idézi fel magában Linki korábbi szavait. Az ebéd továbbra is kellemes hangulatban telik, Linki valóban olyan kedvesnek tűnik, amilyennek első pillanatban gondolta, így örül, hogy egy darabig velük fog lakni, azt pedig, hogy utána mit hoz majd a jövő, egyelőre függőben hagyja. ~Majd alakul minden a maga módján~ érvel magában, elvégre ő se tervezte, hogy itt fog végül kikötni, mégse bánja az ide vezető út egyetlen lépését se. ~Na jó, talán egyet~ mereng el egy pillanatra a szomorú emlékeken, de persze hamar összekapja magát és igyekszik másfelé terelni a témát*
- Ó, ezt nem tudtam. *képed el kissé Intath rendelőt illető megjegyzésén, hisz ő abban a hitben volt eddig, hogy az a környék legjobban felszerelt laborja* Ha esetleg szükséged van még valamire, talán megoldhatjuk a beszerzését... *teszi hozzá bizonytalanul, hiszen bár nincsenek eleresztve pénzzel, ugyanis a Szarvasligetben nem ez az első, szerencsére számos korábbi lakójuk gondolta úgy, hogy befogadását szeretné aranyakkal meghálálni, ennek köszönhetően pedig sikerült egy kis tartalékot felhalmozniuk, amiből fedezhetik a felmerülő költségeket. Ahhoz azonban, hogy kiderüljön, mi hiányzik, nem árt először felmérni a terepet, ám a beígért körbevezetés egyelőre elhalasztódni látszik, hisz újabb lakó érkezik a konyhába*
- Szia! *köszönti mosolyogva a visszatérő Lunit, majd figyelmesen hallgatja a lány híreit Naty felől*
- Köszönöm, hogy segítettél neki! *hálálkodik a lánynak, amiért gondját viselte a szőkeségnek. ~Nodric nagyon méregette őt, jobb volt így, hogy nem maradt a konyhában~ idézi fel Naty találkozását a férfival, de persze inkább megtartja magának az ilyen irányú gondolatait, nem akarja folytatni a Nodricról való beszélgetést Inttel*
- Ez igazán kedves tőle. *biccenti meg kissé a fejét Luni felé, hisz nem is gondolta volna, hogy az anyja a saját ruhái közül fog felajánlani egyet Naty számára. ~Nyugodtan elvehettetek volna egyet az enyéim közül is~ gondolja magában, elvégre Luni anyja is csak vendég itt, egyáltalán nem várható el tőle, hogy magára vállalja a többi itt lakó ruháztatásának terhét, mégis különösen hálás az asszony segítségéért*
- Hagyd csak, nem szükséges! Majd elintézem később! *hárítja el Luni felajánlását, hisz igazán nem szeretné tovább terhelni a lányt, aki már eddig is annyit segített neki* Csak előbb még keresünk Linkinek egy szobát. Találkoztatok már? Intath új tanítványa! *mutatja be egymásnak a két lányt*
- A levesből van még egy kevés a tűzhelyen, nyugodtan egyétek csak meg. *mutat a melegedő fazékra, amelynek az alján még ott van a leves sűrűje, miközben felemelkedik a székéről, hogy a sokat emlegetett körbevezetésre induljon, már ha senkinek sincs ellenvetése. A levesből sajnos már nem túl sok maradt, ám néhány szelet finom kenyérrel talán még pont elég lehet Luninak és az édesanyjának.*


833. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-03 21:08:04
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Luninari szobája//

*Miután Naty végighallgatja őt, majd arra is válaszol, amit mond, végül mind a ketten belépnek Luni szobájába, ahová eredetileg indultak.
Édesanyja, aki már némiképpen éhesen várja reggeliért induló lányát, hamar felméri a helyzetet. Természetesen felismeri Natalaydát, akinek tegnap az istállóba vezette a lovát, de hogy miért van alsóruhában azt persze nem tudja, de nyilván mindjárt magyarázatot kap mindenre lányától.
Az viszont már elsőre is látszik, hogy Luni őt hozta neki étel helyett. Márpedig őt nem eheti meg, annyi szent.*
- Szörnyű feleség lennél. Férfi legyen a talpán, aki képes lenne ennyit várni egy kis reggelire, ráadásul hiába! *ugratja kedvesen nevetve Luninarit, majd a szőke lányhoz fordul, és illendően bemutatkozik.*
- Ó, sajnálom, tényleg! *mondja Luninari nem kevés lelkifurdalással, amiért ő maga evett egy kicsit, éppen eleget ahhoz, hogy ne korogjon a gyomra.
Aztán szavai és gondolatai is elterelődnek az ételről, mivel Natyval együtt felvázolják a helyzetet, és, hogy pontosan mire szeretnék megkérni őt, illetve miben kérik a segítségét.
Miután keresnek neki egy rendes és szép ruhát Ea ruhatárából, és fel is veszi, kissé fáradtnak tűnik, ezért Luninari visszakíséri a szobájába, ahol lepihenhet, majd megígéri, hogy kicsit később még megnézi, hogyan érzi magát. Bármennyire is jobban van most, nyilván nem fog egyik napról a másikra felépülni, Luni pedig úgy gondolja, hogy az alvás és a pihenés sohasem lehet egy beteg ellensége.
Mire visszaér édesanyjához, csak azért, hogy biztosítsa őt arról, hogy most már tényleg mindjárt hoz valami reggelit, Ea igyekszik megnyugtatni, hogy nem is olyan nagy probléma, hogy eddig elmaradt az étel.*
- Annyira ne siess! Igazából találtam még egy szendvicset miközben az előbb Natynak kerestünk ruhát. Megettem ameddig átkísérted őt a szobájába, így már nem annyira sürgős az a reggeli.
- Értem. Ez nagy szerencse. *jegyzi meg Luni, és meg is áll kicsit mielőtt mégiscsak sietne tovább.
Most, hogy újra kettesben vannak, sokáig csak hallgat, szomorú, elgondolkodó arccal bámulva kifelé az ablakon, ami persze Eának is feltűnik, de nem hozza szóba.
Azokra az időkre gondol, amikor annyira magányos volt, hogy plüssnyulain kívül nem voltak még más barátai. Most ugyan már nem ez a helyzet, mégis ezek a hosszú évek elég mély nyomot hagytak a lelkében ahhoz, hogy gyakran eszébe jusson, és azonnal felidézze, ha valami szomorú dolog történik körülötte, vagy éppen csak valami nem úgy sikerül ahogyan azt eredetileg tervezte.*
- Mi lenne, ha egy kicsit mégis maradnál? *fordul aztán hirtelen, ugyanakkor mégis lassú mozdulattal édesanyja felé.* Lau is azt mondta, hogy lenne számodra itt hely. De nálam is elférnél. Ez a szoba ugyan egyszemélyes, de hát a házunk sem volt otthon ennél sokkal nagyobb. A birtok viszont nagy és gyönyörű, és itt van ez a tó is, ami szintén. Minden este szalonnát süthetnénk a partján. Élhetnénk újra együtt, csak ezúttal itt.
- Ezt már megbeszéltük *rázza meg a fejét Ea.* Ez a te életed, a te otthonod, és ők itt a te barátaid.
- A tieid is lehetnének.
- Gyakran meglátogatlak majd, ahogy megígértem. De szeretnék egy saját kis házat, ahogyan utazni is akarok. Túl sokat porosodtam odahaza. Muszáj egy darabig mozgásban lennem újra, és világot látni megint.
- Persze, megértem. *adja meg magát végül Luninari, félig legalábbis.* Viszont olyan furcsa odakint az idő. Túl gyorsan változik, a vihar is nagyon hirtelen jött az előbb. Még biztosan minden tiszta sár odakint. Legalább még pár napot várhatnál az indulással.
- Pár napot, mert esett az eső és van kint egy kis sár? *néz rá Ea nem titkolt meglepettséggel.* Néha komolyan úgy viselkedsz, mintha nem is az erdőben nőttél volna fel velem, hanem a városban Aleimordékkal, valamilyen puccos kúriában.
*Ezen jót nevet, de amikor látja, hogy lánya megbántottságát leplezve próbálva fordul el tőle, hozzálép, és lehajol, hogy megcsókolhassa a homlokát.*
- Istenek, ne vegyél már mindent ennyire magadra! Egyszerűen túlérzékenykeded a dolgokat. Tudod, hogy nem megbántani akartalak, csak vicceltem. Lásd be, hogy fura és vicces egyszerre, hogy pont te így beszélsz.
- Jó, jó, sajnálom, igazad van! Nem is az fájt kicsit, amint mondtál, inkább az, hogy kinevettél.
- Jaj, de hát nem is úgy nevettem! Nem bántásból, tudod. Az, hogy nagyon büszke vagyok rád, még nem jelenti azt, hogy nincsenek hibáid. Mindenkinek vannak. Neked ez az egyik. Túl sok dolgot veszel túl komolyan. De nekem is van rengeteg persze.
- Dehogy, neked alig. *tiltakozik Luni mosolyogva.* De akkor sem kéne még menned. A hangokból ítélve a kis eső nem igazán írja le azt, hogy milyen idő volt odakint az előbb. És, ha már pont emlegetted az erdőt, ne felejtsd el, hogy most nem ott vagy! Nem túl sok félezer éves fa van errefelé, ami alá el lehet bújni, ha pont út közben kap el egy villám nélküli vihar. Fiatalabbakból is sokkal kevesebb van, mint mifelénk, és biztosan nem védenek olyan jól az esőtől sem.
- Jó, ebben van valami. *bólint Ea Luni érveire.* Talán igazad is van, és tényleg nem kellene elindulni. Csak na... nem igazán szeretem módosítgatni a terveimet a kelleténél gyakrabban.
*Erre Luninari mindössze annyit tehet, hogy megértően bólint. Végtére is ezt tényleg teljesen meg tudja érteni. Édesanyja papnő volt évtizedeken keresztül, ünnepnapokhoz és szertartásokhoz alkalmazkodva élték az életüket, szigorú időpontokhoz ragaszkodva, merev időbeosztás szerint, mindig pontosan és előre megtervezve mindent. Nem ahhoz szokott hozzá, hogy valamit csak úgy nem csinál meg, mert nincs kedve, vagy valami közbejött. Egyszerűen nem tehette meg.*
- Megértem. Azért csak gondolkodj el rajta, hogy vársz még egy kicsit. *mondja végül Luni.* Addig is, hozok valami nagyon finomat, de most már tényleg! Sietek.

//Konyha//

*Miután valóban sietve távozik a szobájából, hogy most már tényleg minél hamarabb ételt vihessen édesanyjának, a konyhába visszatérve már meg sem lepődik, hogy megint talál ott valakit, akit nem ismert eddig, ezúttal egy nála is alacsonyabb, első látásra máris rokonszenves gnóm lányt.
Majdnem el is neveti magát azon, hogy a tegnapi és a mai nap alapján milyen nagy élet van Szarvasligetben, amiről az Artheniroban történtek után azt remélte, hogy majd leginkább csendes lesz és békés, miközben a környékre is alig vetődik majd valaki néhanapján. Ehhez képest majdnem úgy jönnek-mennek itt, mintha újra a régi Gazdagnegyed fénykorában készülne tanulmányaira a Sayqueves házban. De jobban belegondolva persze mindez egyáltalán nem baj, és ezerszer inkább itt legyen jövés-menés, minthogy még egyszer valaha vissza kelljen mennie a városba élni.
Nevetése mindenesetre nem igazán illene az alkalomhoz, és amúgy is elég furán venné ki magát, ha csak úgy magában nevetgélne olyasmin, amiről a többieknek fogalma sem lehet.*
- Szép napot, Luninari vagyok, vagyis Luni *mondja a gnóm lánynak egy barátságos mosollyal, majd tekintete Intathra téved. Az elf láttán ugyan kissé felderül az arca, mégsem terül rajta szét mosoly, csak egy kicsit halovány. Legutóbbi találkozásuk után egyelőre nem mer vele túl közvetlen lenni.
Csak remélni tudja, hogy most jobb kedvében találja őt, mint akkor, amikor Naty ellátásban próbált a maga módján segíteni.
Csak futólag tűnődik el azon, hogy milyen sok arcát látta már az elfnek, annak köszönhetően, hogy szinte mindig máshol és már körülmények között találkoztak eddig.*
- Natalayda megreggelizett, utána elkísértem lepihenni. Látszólag sokkal jobban van, mint tegnap volt, már tud menni meg beszélni rendesen. Mindenesetre biztosan nem akarta túlerőltetni magát, ezért inkább lepihent kicsit. *mondja inkább főleg neki tűnődés helyett, mivel Lau mindezzel tisztában van, meg aztán biztos abban, hogy Intath amúgy is kíváncsi arra, hogy van a betege.*
- Szép ruhát kapott anyától különben. *tájékoztatja Laut is, majd azonnal felméri a helyzetet, hogy a kisebb társaság éppen most fejezte be az étkezést.*
- Majd én elpakolok! *ajánlja fel, és reméli elfogadják. Túl sok időt töltött innen távol, most ideje minél több dologban és minél gyorsabban hasznossá tenni magát. Meg aztán amúgy is dolga van a még konyhában.*
- Úgy is kellene anyának vinnem valami reggelit most már tényleg, mert már elég régen megígértem, de előbb is csak Natyt tudtam neki vinni kaja helyett. Ugye maradt egy kis leves?



832. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-02 15:23:31
 ÚJ
>Linkivyre Rarlpor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Konyha//

~Az előző kettő?~ *Üt szöget agyában az elejtett részlet. Bár nem gondolta azt, hogy ő lenne Intath mester első tanítványa, azon sem töprengett még, vajon mi történhetett a korábbiakkal. Egészen mostanáig. Biztosan ki fogja faggatni tanítóját a jövőben ezekről a kérdésekről, na meg annyi minden másról is. Természetesen az alkímia fortélyait beleértve. Legyen akármilyen fáradt és elcsigázott az utazástól, lelkesedése egyre csak növekszik, minél több időt tölt újdonsült társaságával, s minél többet hall azok mindennapi csevejéből. Nagyon örül magának, miközben jóízűen kanalazgat, és már közös programot is terveznek a ház úrnőjével.*
- Igen, mint két jó barát! *Egyezik bele vigyorogva Laurentitia felvetésébe, mi sokkal inkább kedvére való, mint gyermekeként tetszelegni.
Magáról is szívesen mesél, nem nagyon van mit titkolnia, nem éktelenkedik sötét folt életében, mit rejtegetnie kéne, így szavai nyíltnak és őszintének hatnak, mert hát azok is. Múltja már megtörtént, így felvázolásában sem ütközik komolyabb nehézségekbe, ám ahogy jövőjére terelődik a szó, elbizonytalanodik. Hiszen az annyiféle lehet, mint ahogy azt alig néhány perccel ezelőtt éppen Intath mestertől tudta meg, akár kalandozók csapatához is csatlakozhat hasznos tagként, ha már elég képzett lesz. Persze kötelességtudata ettől nem szűnt meg létezni, csupán némiképp megingott elhatározása.*
- Igen, biztosan! *Bólint végül mosolyogva meggyőződéssel, hiszen azzal teljesen egyet ért, hogy tudása nagyban gazdagodhat tanítója által. Ha pedig rajta múlik, fog is. Azt meg, hogy mindezen nagy tudással mit fog kezdeni, arra jut magában, ráér még eldönteni. Nincs szüksége ekkora nyomásra egy ilyen apró gnóm lánykának.
A szoba kérdéséből kerekedő mentegetőzésen jót derül, miután túltette magát háláján, s cserfesen kacagva fogadja az ismét kobakján landoló doktori kezet. Már-már kezdi megszokni az elf ezen kedveskedő gesztusát.*
- Nagyon jó! *Nyugtázza ezzel egyszerre mindkét társa szavait, s néhány utolsó kanalazással ő is befejezi étkezését.*
- Akkor indulhatunk is! *Néz körbe izgatottan, hogy ellenőrizze, tényleg mindenki más is végzett-e, nem akar ő igazán senkit siettetni.*
- Ott biztos több időt is fogok tölteni! *Kuncog a laborra utalva, na meg saját elkötelezettségére, miközben felkászálódik ültéből, hogy jelezze, ő aztán bármikor kész az indulásra.*


831. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-30 22:02:09
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1137
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

//Konyha//

*Hát azért nagy segítség a férfi számára, hogy nem neki kell az asszonymunkát elvégeznie. Ha olyan közvetlen lenne a viszonyuk végig is csókolná azokat a szorgos kacsókat. Arra viszont, hogy zavarba jött a kijavításra a férfi megnyugtatón a másikhoz szól.*
-Ugyan. Az előző kettő azért jött.
~És egyik se bírta. A szőke amint kellett volna eltűnt, a barna meg sose volt jó és még lopott is. Lehet ebben a városban összesen nincs rajtam kívül egy darab valamire való gyógyító? Mennének akkor inkább el kurvának.~
*Ha kevésbé kellemes társaságban lenne és nem épp egy finom levest enne akkor lehet el is rontaná a kedvét ez a gondolat így viszont nem annyira. Elég csak a két lány arcára néznie. A felől is meg lesz nyugtatva, hogy Laurentitia vigyáz majd magára. Bólint is rá és tényleg megnyugszik. Nagy baj lenne ha a szállás és ételadójának baja esne. Még ha szívesen ápolgatná is. A kalács ötlete is felvillanyozza. Főleg ha ők ketten fognak nekiállni. Maga a ház úrnőjét olyannak képzeli aki nagyon jó anyuka lenne és már most is az. Vigyáz rájuk meg befogadja őket. Csak kéne mellé egy fél karú elf apuka aki rá vigyáz és neki viseli gondját. Nagyon szívesen elnézegetné ahogy azok ketten dolgoznak, de inkább nem fogja mert félő, hogy befogják dolgozni és se a "Fáradt vagyok.", se a "Nyomorék vagyok és nem tudok ilyet csinálni." érvet nem fogadják el. Szóval jobb lesz lemenekülni majd a műtőjébe. A tündér barátnőjét érintő kérdésre csak bólint. Természetes, hogy elbeszélget vele. Kicsi és vidám és szeret csicseregni meg lehet vele játszani. Megkedvelte már. Linki meséjét hallva is bólogat.*
~Akkor vissza szeretne menni vagy világot szeretne látni? Mert ez itt nem az. Ki kell majd belőle szednem mert ha úgy tűnik el mint az előző és hasonló állapotban tér vissza lehet elseggelem.~
*A helyzetét próbálta javítani, hogy azért nem szobára ment a kislánnyal, mert előbb itt a konyhában akarta megtömni, de a ház úrnője csak nem elégedett. A felé küldött pillantásokat ártatlan nézéssel és feltett kézzel fogadja, hogy ő nem bűnös. Nem tett ő semmi rosszat. Megadja magát. Aztán a feltett kéz a gnóm buksira pottyan, hogy megborzolja azt.*
-De jó neked.
*Mosolyog le rá. Aztán eszik tovább. Ha ilyen kis aranyos lánykák érkeznek ide ők a doki által is szívesen vannak látva. Be is kanalazza a levese maradékát ami szintén egy tündéri tündérlány keze munkáját dicséri. A műtőjét érő dicséretre csak kérdőn néz.*
-Ugyan. Végtelen pénzeket lehetne még abba beleölni. Csak egy kis szerény rendelő és alkimistalabor. Úgy, hogy én használom arra elég.


830. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-29 22:47:09
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Konyha//

- Nem tesz semmit. *jön kissé zavarba a dicsérő szavaktól* Remek. *mosolyodik el kicsit, ahogy kiderül, Intath miatt nem kell aggódnia, ám a helyesbítés miatt rögtön szabadkozni kezd*
- Bocsánat, nem is értem, miért hittem... *hebegi kissé megrökönyödve, miközben próbál visszaemlékezni, vajon említette-e bármelyikük is, mit is jött tanulni Linki. ~Bár igazából mindegy is, Intath remekül ért a gyógyításhoz és az alkímiához is~ zárja le magában a dolgot, gondolatainak megfelelően egy halvány mosolyt villantva a doktorra, miközben reméli, hogy a lány nem vette rossz néven a baklövését*
- Vigyázni fogok, ígérem! *bólint közben aprót Intath megjegyzésére, hogy megnyugtassa őt, vele tényleg minden a legnagyobb rendben*
- Köszönjük! *lelkesedik fel, amikor megkapják az esélyt a közös süteménysütésre*
- Vagy mint két jó barát, nem? *pillant mosolyogva Linkire, vajon neki is kedvére való-e az ötlet. Kedvesnek találja Intath szavait, és korát tekintve akár már lehetne is az, mégse érzi magát anyának a legkevésbé se, és reméli, még egy jó darabig nem is kell majd annak lennie*
- Az jó lenne. *mosolyodik el kissé a Vielt illető ajánlatra. Úgy véli, amiatt, hogy a gyógyítás és mások megsegítése mindkettejük életében fontos szerepet játszik, a tündér és a doktor között valami különleges kapcsolat alakult ki, és Intath talán tényleg tud segíteni Vielnek, hogy megtalálja, amit ennyire keres*
- Ó, ez igazán nemes gondolat! *hallgatja közben figyelemmel Linkit is, akinek nem kevésbé érdekes a sorsa* Biztos nagy tudással gazdagodva térsz majd vissza hozzájuk. Már ha vissza akarsz majd térni. *teszi hozzá gyorsan az utolsó mondatot, hogy ne érezze úgy a lány, hogy máris szabadulni szeretne tőle, pusztán csak nem ismeri még a szándékait, így csak tapogatózni tud, mik is majd a tervei a későbbiekben*
- Ejj, akkor ezt sürgősen pótolnunk kell! *rázza meg kissé a fejét tettetett rosszallással, hogy a doktor még csak egy szobát se mutatott új vendégüknek*
- Ha végeztél, rögtön keresünk egyet! Talán még a doki mellett is akad egy... *pillant reménykedve Intathra, vajon van-e a közelében szabad szoba. ~Ott a másik új lány közelében is lehetne, hátha összebarátkoznak~ érvel magában a szobabeosztás kapcsán, de persze végső soron Linkire bízza majd, a még üres szobák közül melyiket is választja. Az viszont már most egyértelmű a számára, hogy már magának a szobának a gondolata is milyen elképesztő a lány számára*
- Igazán nincs mit. *ereszt meg egy mosolyt Linki felé* Különben is, a szoba semmi, látnád csak Intath műhelyét, az ám a ház leglenyűgözőbb része! *teszi hozzá lelkesen, biztosra véve, hogy ha már a szoba gondolta ennyire megdöbbentette, akkor a labort látva szóhoz se fog jutni a lány. Mivel beszélgetés közben ő már végzett a saját adagjával, így a többiekre vár, hogy ha ők is befejezték az ebédet, akkor elkezdhessék Linki körbevezetését.*


829. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-28 18:10:57
 ÚJ
>Linkivyre Rarlpor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Konyha//

*Kissé riadtan tekint Intath mesterre, mikor felhívják a figyelmét, hogy engedélyt kellene kérnie tőle idejének eltöltésére. Egészen úgy, mint aki valami nagyon rosszat mondott. Egészen idáig nem is tudatosult benne, hogy ha tanítványnak szegődik, eztán nem azt csinálja majd amit akar, főleg nem akkor, amikor kedve szottyan hozzá. Bizony napirendje lesz, s feladatai, miket a szőke elftől várhat. Az engedélyre és megadásának módjára viszont azonnal rebben is korai ijedelme, ennél kedvesebben nem is hagyhatták volna jóvá a ház asszonyával közös vállalkozásukat. Aranyosnak mondjuk nem gondolja magát, na meg Laurentitia lányának sem, mégsem fog nekiállni pukkancskodni, vagy akár csak kotnyelesen kijavítani a lefestett életképet. Inkább mosolyogva ingatja meg kissé kobakját, mint az anyuka, kinek gyermeke badarságokat zagyvál.
Eztán hamar rátérnek a leves kérdésére, mivel nem is rest eltölteni gyomrát. A hiányolt tündérről és annak ebéről folytatott csevejt érdeklődve hallgatja, s némiképp aggódva is, hozzátenni viszont nem tud sokat néhány kósza hümmögésen kívül. Azt se kéne teli szájjal, ha nem akar pórul járni. Ahogy pedig rá kanyarodik a szó, fel is hagy falási tevékenységével a felelet erejéig.*
- Igen, én inkább az alkímia miatt jöttem Intath mesterhez. *Helyesel, pillanatra a férfi felé irányítva barna tekintetét.*
- Van gyógyító, de a bájitalok nehézkesen jutnak csak el hozzánk. Azokkal pedig sokkal könnyebb lenne az élet. Ezért is gondoltam, hogy majd én megkönnyítem nekik! *Mosolyodik elhatározásától csillogó szempárral házigazdájára. Látszik rajta, hogy komolyan gondolja célját, s nem is kérdés, hogy mindent meg fog tenni, ami annak eléréséhez szükségeltetik.
Kanaláért nyúlva folytatja levese maradékának bepuszilását, bár kissé veszítve már kezdeti lendületéből. Fecsegése közben volt ideje ülepedni étkének, egy kis gnóm pocak pedig hamar megtelik, főleg, ha termetes karéj kenyér is jár a főétel mellé. Műveletét nem szakítja meg akkor sem, mikor a néne viselkedéséről esik szó, csupán egy furcsálló vállrándítással intézi el a dolgot.
A szobájával kapcsolatos kérdésre keze megáll a mozdulatban, ahogy újabb adagot kanalazna, szemei kistányér méretűre kerekednek. Fejével nemet int, mire mestere is ráerősít. Nem gondolta volna, hogy ilyen hamar része lehet ilyen kiváltságban, valamennyivel több nehézségre számított. Ide talált, kedvesen fogadták, tanítványnak nevezik, evett is és most be is költöztetik. Mintha csak sorsa útját találta volna meg, oly könnyedén és egyértelműen vezeti minden kitűzött célja felé.*
- Én... Én nagyon köszönöm! *Hálálkodik mosolyogva, s arcáról leolvasható, mennyit is jelent neki, hogy így befogadták.*


828. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-25 12:31:10
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1137
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Vielke aranybogárkám//

*A férfi odavan a kihívásokért. Viszont az ezüst hajú kis naiv, ártatlan lényét biztos nem akarná megbántani. A mostani vallomását hallgatja is jót mosolyog a doki.*
-Hát jobb is akkor ha azokat nem fogdosod. Főleg mert az is lehet, hogy egy boszorkány, aki békává változott. Vigyázni kell azokkal.
*Hogy komolyan beszél vagy megint csak ugratja a kislányt nem lehet tudni. Az arca mindenesetre nem árulkodik arról, hogy viccelődne. A nevelés kérdésén elhúzza a száját.*
-Jó, de ő egy kutya. Okosabb mint azok akik csak ott úszkálnak, meg ha a szájuk rányomják a kajára esznek, de azt is addig míg bele nem döglenek. Meg gondolom ezek ilyen ösztön dolgok náluk. Árnyéknak se mondhatnád meg, hogy ne öldököljön madarat meg egeret vagy macskát. Benne van a vérében.
~Mint nekem, hogy jó pasi legyek.~
*És ahhoz méltóan fel is szedte a jelenleg környezetében legjobb nőt és a nyakába is kapta. Természetesen csak a játék miatt. A vidám kis éles hang meg a másik jókedve megmosolyogtatja. A füle sincs megcibálva szerencsére. Ugyanis azok a legérzékenyebb részei a dokinak. A kapott kérdés szerencsére nem fogja meg, hisz látott már nem is egyet wegtorenben. Hogy ők ketten most mekkorák nem tudja, de úgy sejti.*
-Van amelyik még nálunk is magasabb. Ha a fejem tetejére állnál akkor se lennél akkora. De azért volna már amelyikkel szembe tudnál nézni vagy amelyiknél magasabb is lennél már. Óriástündér!
*Hogy félt tőlük meg is tudja érteni. Bár nem egy erőszakos nép, de tényleg nem túl bizalomgerjesztőek. Főleg, hogy azokhoz képest még Int is alacsonynak számít. Nem is érti Wegtoren-ben, hogy vannak meg pont a törpékkel.*
-És mi most kincset keresünk!
*Válaszol arra a kérdésre is. Hisz a tengeren köztudott, hogy kincset szokás keresni. Tündérpapagájjal a vállunkon.*


827. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-25 10:29:58
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1137
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

//Konyha//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Meg lett nyugtatva a szennyessel kapcsolatban. Sejtette, hogy ez lesz, de azért ki nem hagyná a lehetőséget, hogy kifejtse a háláját amiért nem neki kell az ilyen női munkával foglalkoznia.*
-Laurentitia te egy kincs vagy. És nem kell attól aggódni. Utána én is vettem egy gyors fürdőt. És ha jól emlékszem Linki alkimistának jött nem gyógyítást szeretne tanulni.
*A kettő azért nem ugyan az, még ha egyik segíthet a másiknak is. Bár tény, hogy nem lenne a férfinek ellenére ha a ház lányai ápolgatnák kicsit míg ő ki se kelne az ágyból. Persze a mostani helyzetet is élvezi, hogy ketten dicsérik. Megadón maga elé is teszi a kezét.*
-Hát rendben. Ha ti mondjátok lehet benne valami.
*Mosolyog szerényen és ebben a témában tényleg jogos is a szerénysége. Persze megvan az ügyessége, hogy kikeverjen pár bonyolultabb varázsitalt, de neki is sokat van még tanulnia és ahogy mondta ez neki csak hobbi. Egyszer sikerült nagyobb pénzt szereznie vele, de amúgy nem nagyon érte még meg neki csinálnia. A ház úrnőjének szavai, hogy még nem volt jobban teljesen azért nem nyugtatják meg az elfet, de ez talán nem a legjobb alkalom, hogy felvágja a lányt az asztalra és alaposan megvizsgálja. Így hát elengedi a dolgot.*
-Igen? Hát jó, de azért vigyázz magadra.
*Hogy legújabb kis tanítványa is felajánlja, hogy besegít a mazsolás kalács készítésbe már teljesen megnyugtatja a dokit. Ilyesmihez még szép, hogy megadja az engedélyét.*
-Persze, hogy megengedem. Biztos vagyok benne, hogy nagyon aranyosak lesztek. Nem mint egy nagyival, inkább mint egy fiatal anyuka és a lánya. Két barna hajú konyhatündér.
*Mosolyog a lányokra. Jól látszik rajta, hogy egyáltalán nem sértésnek szánta a szavait és teljesen komolyan gondolja. Nem sokat ért a konyhai dolgokhoz. Halat tud sütni, de mintha a tésztát kéne dagasztani. És elképzelni ahogy a kis gnóm lányka valami hokedlin állva segít Laurentitiának. Megdobogtatják a doki szívét az ilyen gondolatok és kivételesen nem valami mocskos szándékból. Viszont akkor majd úgy fog dolgozni, hogy a kislánynak is maradjon. Szerencsére úgy bevásárolt, hogy van bőven mivel gyakorolnia Linki-nek. És maga is kipróbálhat pár dolgot hátha mondjuk egy erősebb italt sikerül kikevernie. Ha itt lenne a könyvtár könnyebben utánajárhatna az ilyesminek. A házban lévő könyvek nem mennek bele olyan mélyen a szakmába. De nem is baj. Dolgozott már a doki eleget. Ráfér, hogy kicsit visszavegyen és ártalmatlan módon élvezze az életet naiv és jórészt érinthetetlenül aranyos lányok társaságában. Akik közül az egyik finom levesét eszi és azon aggódik nincs-e baja.*
-Ha hazajön majd elbeszélgetek vele.
*Nem tetszik neki, hogy a kis tündér barátnője zavart és úgy kószál a világban. Még ha kutyával is teszi. Meg egy kis bűntudat is van benne, hogy nem volt itt vele mikor kellett volna. Linki történetének a hallgatása közben is ezen jár az agya, de azért odafigyel.*
-Hmmmm.
*Gyógyított ő sok mindenkit. Nem jegyezte meg őket. Az érdekes csak, hogy tovább is adták, hogy érti a dolgát. A piacos vénasszony említésére kapja fel az elf a fejét. Értelem is csillan a szemében.*
-Jaaa! Igen. Nem olyan kicsi lány az, de igen. Nem hittem volna, hogy ilyen véleménnyel lenne rólam az a...nénike. Felém nem szokta mutatni.
~Inkább olyan mintha zabszem szorult volna a ráncos segge lukába. Lehet azért küldte ide ezt a lányt is, hogy ne az övé körül legyeskedjek. Vén banya.~
*A szobák kérdésére megrázza a fejét.*
-Még nem. Éhes volt úgyhogy egyből idehoztam. Na, szobát is kapsz. Megmondtam én neked, hogy Laurentitiának aranyszíve van.
*Mosolyog a gnóm lánykára vidáman, hogy sikerült elérnie amit szeretett volna.*


826. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-23 21:58:20
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Konyha//

*A Nodricot illető megjegyzésre már nem reagál, a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet, amíg a férfi vissza nem tér a házba, már ha egyáltalán valaha is fog tenni ilyet*
- Talán neked is jót tenne egy forró fürdő ebéd után. Nehogy orvos és páciens is legyél egyben az új segéded mellett! *jegyzi meg félig tréfálkozva, félig azért aggódva az Inttel történtekkel kapcsolatban, nehogy végül tényleg valami baja legyen a férfinak* A mosatlan miatt pedig ne aggódj, hagyd csak a kosárban, majd később elintézem! *igyekszik biztosítani Intathot arról, hogy ő majd foglalkozik az összes szennyessel, amit a fürdőszobában erre a célra rendszeresített kosárban talál, amint alkalma lesz rá*
- Ha már ketten mondjuk, akkor biztos így van! *kacsint Linkire az orvost dicsérő megjegyzés hallatán, hisz még ha Intath szerénykedni is próbál, akkor is tagadhatatlan, hogy nagy tudása van már a gyógyítás terén*
- Kedves, hogy aggódsz, de igazán nem kell félteni. Sose voltam jobban. *ereszt meg egy mosolyt a férfi felé, hogy megnyugtassa, nagyrészt komolyan is gondolva, amit mond. Bár tagadhatatlan, hogy Seles elvesztése megviselte, hisz a lány jó barátnője lett, amíg itt lakott, ezt leszámítva most életében végre először azt érzi, hogy ott van és azt csinálja, ahol és amit tennie kell, ez az érzés pedig megelégedettséggel tölti el*
- Akkor ez eldőlt! Mazsolás kalács lesz! *csapja össze lelkesen a kezeit, ahogy a döntés megszületik, magában már csak azért fohászkodva, hogy legyen még mazsola a kamrában*
- Ó, az remek lenne, köszönöm! *mosolyodik el, ahogy a lány felajánlja, hogy segítene neki* De persze csak ha a doktor úr is megengedi. Igazán nem szeretném elvonni a legújabb segédje figyelmét a tanulásról... *pillant kérdőn Intathra, neki vajon van-e ellenvetése a dolog ellen. Természetesen egyedül is boldogul a sütéssel, ha a másik kettő már rögtön bele is vágna a tanulásba*
- Nem tudom, nem mondott semmit, csak elrohant. Elég zavartnak tűnt... *válaszol már evés közben a Vielt illető kérdésekre* Azt hiszem, igen, Árnyék is vele ment. *bólint pillanatnyi gondolkodás után, hisz a kutya nem jöhet be a házba, márpedig Viel itt búcsúzott el tőlük, így nem látta, Árnyék vele ment-e vagy sem, de az ugatás hiánya miatt feltételezi, hogy igen. Őszintén reméli, hogy a tündér hamarosan visszatér majd hozzájuk, hisz hirtelen távozása őt is aggasztja, még ha mindent meg is tesz, hogy ez ne látszódjon rajta*
- Nahát, egy gnóm falu! Milyen érdekes! *fordul vissza lelkesen Linki felé, amikor a lány származására terelődik a szó, miközben ismét csak tudatosul benne, hogy milyen kevés helyen is járt még a világon* És honnan jött a gyógyítás iránti érdeklődés? Nálatok is vannak gyógyítók? *kérdezősködik tovább, vajon rendelkezik-e már valamiféle előképzettséggel a lány*
- Viel ezt örömmel hallaná! *mosolyodik el Linki megjegyzését hallva a levesről* Tényleg, Linkinek is megmutattad már a szabad szobákat? *fordul hirtelen Inthez, ahogy eszébe jut egy újabb tisztázandó kérdés* Ebéd után neked is keresünk majd egyet! *ereszt meg egy mosolyt a lány felé, hogy biztosítsa róla, ha esetleg étkezés után szeretné kissé kipihenni magát, akkor azt nemsokára meg is teheti majd a saját szobájában.*


825. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-22 22:49:58
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Doktorbácsim//

*Még ha Intath kifejezetten csinos pillanatában volna is, Viel akkor se táplálna iránta romantikus érzéseket. Viszont a kettejük közt szövődő barátsághoz ennyi móka és kacagás után már kétség sem fér. A piócákról elmélkednek, meg arról, hogy azok megeszik egymást.*
- Azt hiszem, a véleményemet nem sok lány osztaná, de szeretem és bájosnak tartom a békákat. Persze csak akkor, ha nem varangyos békák, azok állítólag balszerencsét hoznak a tündérekre, sőt! Meg is betegíthetik őket. *Fejti ki komolyan, és körbe is pillant egy kicsit, biztos nincs-e semmi ilyesmi a láthatáron. Sajnos egyelőre „jó” békát se igen látott itt a víznél.*
- Én Árnyéktól is elvárom, hogy jól viselkedjen, és szabálykövető legyen. Például hogy ne jöjjön be az előtérbe. Már legutóbb is nagyon megharagudtam rá. *Jegyzi még meg mellékesen. Intath nyakában ülni a legjobb móka a világon, ezért már nem fog ilyesmin filozofálni. Miközben éppen azon igyekszik, hogy papagájnak mutassa magát, integet a nagy kutyusának. Árnyék a vízparton épp farokcsóválva nézi őket, a nagy zajtól és persze Viel vidámságától ő is izgatott lett.*
- Szia, Árnyék! *Harsogja a lány, és most már meg mer kísérelni egy óvatos integetést is, de rögtön ezután újra meg is fogja a doki fülét. Nem nagyon markolja ám, csak úgy, a nagyobb biztonságérzet kedvéért fog rá apró kezeivel. Amikor pedig elindulnak, úgy érzi magát, mintha óriás lenne.*
- Intath, mekkora egy óriás? Akkora, mint mi most? *Kíváncsiskodik.* Még soha nem láttam egyet sem. Illetve de, egyet igen, de nem mertem nagyon rápillantani. És különben is – hová megyünk, kapitány? *Fészkelődik izgatottan.*


824. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-22 20:38:59
 ÚJ
>Linkivyre Rarlpor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Konyha//

- Én is ezt mondtam neki! *Heherészi immár kissé felszabadultabban, ahogy Laurentitia kis híján pontosan megismétli mondatát, mivel első ízben sikerült kiérdemelnie Intath mester buksisimijét. Hiszen pont ezt mondta neki a piacos néne is, hogy nála jobbat nem talál. Ha már ketten is ezt állítják, nagyon rossz döntést nem hozhatott.
A kölcsönös dicsérgetéseket, mik a két fél között pattognak, csak derűsen mosolyogva figyeli, hol az egyik, hol a másik fél arcát szemlélve. Egészen idillikus légkör kezd kialakulni ebben az egyetlen szobában, mit Linki ezidáig megismerhetett, ez pedig korábbi szégyenlősségét kezdi eloszlatni lassan, de annál biztosabban.
A sütemény említésére természetesen felragyog barna tekintete, s attól sem keseredik el, hogy már nem maradt. Mikor pedig a kedvencét kérdezik, tűnődve húzza csücsörítésbe tömzsi ajkait. Igazán nehéz választás elé állították, alaposan meg kell fontolnia hát feleletét.*
- Azt hiszem, a mazsolás kalács! *Állapítja meg végül, láthatóan nehéz döntést hozva.* - Szívesen segítek is, a nagyival sokat szoktam sütni! *Ajánlkozik rögvest, s nem csak azért, mert az imént említették, hogy ez talán elvárás is az itt lakóktól. Valóban szívesen venne részt ilyesféle serénykedésekben.
A következőkben a levesé lesz a főszerep, mely köré békésen össze is gyűlnek. Tányérja csurig, kenyere, akár a feje, ennél jobb már nem is lehetne.*
- Jó étvágyat! És nagyon köszönöm! *Csapja össze két tenyerét vidáman, mielőtt kanalazásba kezdene. Egy ideig csak csendben lapátol, ahogy az elkószált tündér esete kerül terítékre, s azon morfondírozik, vajon sikerrel járhat-e egy ilyen célkitűzés. Ő legalábbis nem ismer olyat, kinek a Fény úrnője egyértelműt közölt volna, pláne nem arra, amit kérdezett tőle. A kutya említésére némiképp fellelkesedik, általában jó viszonyt szokott ápolni a bundás jószágokkal. Így már még inkább várja a Viellel való találkozást.
A kisasszony hozzá intézett kérdése éppen két falat között éri, s bár kanalát félútról visszafordítva a tányérba helyezi, száját egy talán túlzásba vitt falat kenyér tömíti el. Elnézést kérő tekintettel igyekszik minél gyorsabban felszabadítani szavainak útját.*
- Hát... *Nyel egy utolsót, biztos, ami biztos.* - Szóval nem messze a várostól van egy kis falu, csak gnómok lakják. Onnan jövök, van pár vándor, akik sűrűn betérnek. Ők meséltek sokat a félkezű elfről, aki a szóbeszéd szerint ügyes a dolgában. Egy-kettő azt hiszem találkozott is már a mesterrel. *Itt tekintetét egy pillanatra Intath mesterre emeli, majd vissza Laurentitia-ra.*
- Szóval velük jöttem a városba, mondták, hogy egy néne szokott vele üzletelni a piacon. Meg is találtam, és ő igazított útba. Azt mondta, a kislánya nagyon beteg, de még sosem volt olyan jókedvű, mint Intath mester kezelése után. *Mosolyodik, ismét a férfi felé vezetve ábrázatát.*
- Hmm, ez a leves nagyon finom! *Böki ki végül, s már nyúl is árválkodó kanala után.*


823. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-21 06:08:59
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1137
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

//Konyha//

-Nem hiszem, hogy csak dísznek hordaná azokat a fegyvereket.
*Állapítja azért meg. Ha egy sima fegyvertelen perverz érkezik a házhoz az is szúrja a doki szemét. Hát még ha egy nagydarab harcos. Remélhetőleg nem jön majd vissza a barátaival. Azzal kapcsolatban meg lett legalább nyugtatva a doki, hogy nem haragszanak rá Anettze idehozása miatt. Sejtette azért, de annyi jólneveltség csak van benne, hogy legalább utólag bocsánatot kérjen érte.*
-Egy meleg fürdőt összedobtam neki meg átöltözött. Remélem én is, hogy nem lett baja.
~Majd ha felkelt csinálhatnék neki talán valami teát.~
-Jut is eszembe én is kicsit meg is áztam meg a városban is voltam váltóruha nélkül és lett némi mosatlan a részemről.
*A régi önmagához képest annyira nem rossz a helyzet. Nem itta le magát, nem hempergett a földön, nem lett le se hányva. Csak beleizzadt. Nem is kicsit. De ami fontosabb, hogy bemutassa a két lányt egymásnak akik mindketten a bókjaikkal nyerték el az elf szívét. Laurentitia nem is hagyja ki a lehetőséget, hogy ne dicsérje kicsit a férfit aki szerény mosollyal válaszol.*
-Ugyan. Nekem is sokat van még tanulom.
*Nem is rest viszonozni a bókokat amikkel sikerül némi pírt csempésznie a ház úrnőjének az orcáira. Az egója most megkapta, azt a pozitív töltést ami kellett neki azok után, hogy múltkor elég idegesen és szerencsétlen körülmények között távozott a házból. A sütemény kérdésére egyből nekilát megnyugtatni a lányt.*
-Ugyan biztos vagyok benne, hogy lesz még lehetősége megkóstolni őket. Amúgy is ráfér néha a ház úrnőjére is egy kis pihenés és segítség. Még csak az kéne, hogy valami bajod legyen. Néha azért féltelek.
*Jegyzi meg a féligazságot. Hogy a féltés jutna eszébe mikor meglátja a nőt a padlót felmosni vagy a konyhapultnál az nem igaz. De, hogy eszébe szokott jutni, hogy pihennie kéne az igaz. Még ha nemcsak, hogy nem is tesz érte hanem most is mosatlant hozott neki. Ha közvetlenebb viszony lenne kettejük közt vagy a doki részeg lenne egyszer biztos felajánlaná neki is, hogy megmasszírozza. Biztos tiszta görcs lehet szegény nő. Az ajánlatra is most udvariasabban szólal meg.*
-Csak ha nem okoz problémát.
*Felajánlhatná, hogy segít benne, de ő csak egy szegény nyomorék aki nem is ért a süteményekhez. Jobb helye lesz a laborban. Most is jó helye van ott az asztalnál főleg mikor egy leves is elé kerül.*
-Jó étvágyat!
*Kezd neki. Nem lepődött volna meg azon se ha édes lett volna az a leves hisz mégiscsak a tündérkonyhaművészet egy remeke. De az egy átlagos finom leves. Ami a kellemes testmozgás után különösen jól esik a férfinek. Közben a kis ezüsthajú szakácsnő hollétéről is hall amire összébb vonja a szemöldökét. A kis barátnőjéről van szó és amúgy is túlféltő természet úgyhogy még szép, hogy visszakérdez.*
-Mivel kapcsolatban? Valami baj történt?
~Jöhetett volna hozzám is. Én legalább tényleg válaszolok. Vagy azért ment volna oda mert én nem voltam itt? Beszélnem kell majd vele.~
-Én nem láttam őt. Vitte a kutyáját is? Nem hallottam ugatni most, hogy Linki jött.
*Az azért megnyugtatná legalább annyiban, hogy kevésbé kötnek bele a lányba. Végül is csak egy kis ártatlan tündérkéről van szó. Veszélyes lehet neki a város. Nem túl nyugodtan kanalazgatja a levesét miközben azért odafigyel legújabb kis segédje válaszára is. Ő is kíváncsi többre is annál, hogy szétsimogatni való buksija van.*


822. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-20 20:20:13
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Konyha//

- Nem az... *sóhajt fel a Nodricot illető megjegyzést hallva, maga se tudva, hogy a tényeket, vagy pusztán reményeit mondja ki hangosan* Csak nem beszéli valami túl jól a nyelvünket. *foglalja össze, amit tudni érdemes a férfiról, őszintén remélve, hogy boldogulni fog majd, akármerre is viszi az útja*
- Ó, semmi gond! *igyekszik biztosítani Intet arról, hogy semmi probléma nincs azzal, hogy idehozta a barátját anélkül, hogy előtte megbeszélte volna vele. ~Elvégre nem tartozik senki számadással~ gondolja magában őszintén, hogy mindenkinek a saját belátására van bízva, kit enged be a Szarvasligetbe és az életükbe, és kit nem*
- Remélem, nem fázott meg szegény az esőben! *aggodalmaskodik kicsit, ahogy többet tud meg a lányról, hisz az iménti hirtelen zápor bizony eléggé hevesnek tűnt*
- Örvendek, Linki! *biccenti meg ő is a fejét, bátorítólag mosolyogva a lányra* Ha tényleg alkímiát szeretnél tanulni, akkor a legjobb helyre jöttél. Intathnál keresve se találhatnál jobb tanárt! *ereszt meg egy apró mosolyt a férfi felé is*
- Ugyan, nemcsak az én érdemem az egész... *vörösödik el azonban kissé, ahogy a doktor a házat és az ő munkásságát kezdi dicsérni*
- És nemcsak az enyém a ház. *folytatja tovább, mielőtt még Linki azt hinné, egymaga képes fenntartani a helyet* Mindenkié, aki benne lakik, és mindenkit szívesen látunk, aki hajlandó segíteni a rendben tartásában. *árnyalja kicsit a képet, hová is került a lány*
- Ó, ezek után még jobban sajnálom, hogy már nem maradt semmilyen sütemény. *költözik szomorú kifejezés az arcára, ahogy Intath az édességeit kezdi méltatni, hiszen a mai nap sűrű eseményei közt nem maradt már ideje arra, hogy még süssön is valamit, a tegnapi adag pedig már elfogyott* Még van egy kis elintéznivalóm, de estére mindenképp sütök majd nektek valami finomat, hogy megünnepeljük Link beköltözését! Mi a kedvenced? *fordul a lány felé, elmosolyodva, ahogy kiderül, mennyire éhes már a vendégük*
- De előbb a leves! *csapja össze lelkesen a kezeit, ahogy két újabb tányért keres, és gyorsan mer a levesből az asztalnál ülőknek* Jó étvágyat! *helyezi eléjük egy-egy teli tányért, meg egy jó nagy adag kenyeret, miközben ő is csatlakozik hozzájuk, maga elé húzva az adagot, amit még Nodricnak mert ki*
- Ha jól értettem, a templomba ment a városban. Azt mondta, tanácsot kell kérnie a Fény Úrnőjétől... *válaszol a Viel hollétét firtató kérdésre, remélve, hogy további keresztkérdések nem lesznek majd, hisz nem igazán tudja, pontosan mivel kapcsolatban is akar a tündér tanácsot kérni, vagy hogy tud beszélni egy istenséggel*
- Bizonyára hamarosan visszatér. *igyekszik megnyugtatni a lányt, hogy ha itt marad, akkor szép lassan lesz alkalma majd a Szarvasliget összes lakójával találkozni* Nem láttátok esetleg az úton? *teszi fel a kérdést csak úgy mellékesen, próbálva álcázni, mennyire is nyugtalanítja Viel hirtelen távozása*
- Hol hallottál a doktorról, Linki, a városban? Artheniorba valósi vagy? *próbál meg többet megtudni a lányról, remélve persze, hogy nem tartja fel túlságosan az evésben.*


821. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-17 10:33:02
 ÚJ
>Linkivyre Rarlpor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Konyha//

*Félénksége valóban kiül nem csak orcájára, egész lényére, ahogy szinte Intath mester árnyékául szegődik, amint a konyhába lépnek. Pedig ez igazán nem jellemző a lányra, az esetek többségében talpraesett és cserfes. Mondjuk az is igaz, hogy az esetek többsége mind ezidáig falujában, jól megszokott emberek között és helyzetekben esett meg vele. Így igazán nem is rója fel magának mostani suta viselkedését.
A szerinte is harciasnak tűnő férfi, egy szó, annyi se, már le is lép, szinte még ki sem hűlt nyomukban az ajtónyílás, már suhan is ki rajta. Vagy inkább robog. Barna pillantása kíváncsian követi a megtermett test útját, egy rövid ideig el is mélázik irányába, miután az már eltűnt a bejárat mögött.
Egy kedves női hang köszöntésére ocsúdik újra, hogy visszakapva tekintetét elsőként a másik hasa tájékának szegezze azt, majd rögtön biccentse is fel fejét, igyekezve illedelmesen szemkontaktust teremteni. Míg a félkezű doktor elregéli elregélni valóját, addig félszeg mosollyal ajkain vizsgálja Lau valóban jószívűnek sejlő vonásait, amint pedig vállán érzi a bátorító paskolást, végre szóra is nyitja azokat.*
- Nagyon örülök! *Biccenti meg köszönésképpen kobakját.* - Nagyon nagy házad van! *Állapítja meg az egyértelműt, csak, hogy mondjon is valamit, hiszen mindenki más annyi mindent közöl. Akkor már ő se maradjon szégyenben.
A kérdésekre, mik mind ugyan azt igyekeznek megtudakolni tőle, bólintással helyesel mind Laurentitia, mind Intath mester felé, senki előtt sem kívánja titkolni, hogy akár egy egész tehenet is el tudna pusztítani egy levegővételre. Vagy egy egész tortát, ha már süteményekről esik szó.*
- Igen, nagyon éhesek! *Erősíti meg azért szóban is, s mintha teste erre reagálna, azon minutumban kordul gyomra. Jobbját kapja az érintett területre, hogy kicsit megdörzsölgesse nyugtatólag, majd követve a többiek példáját, elfoglalja kínált helyét az asztalnál. Hátizsákjától is megszabadul végre, maga mellé ejtve azt a földre.*
- Akkor én is remélem! *Mosolyodik immár valamivel kedélyesebben mestere felé, ki a levest készítő Viel méltatásába kezd, majd érdeklődve csatlakozik be a lány hollétéről érkező felelet várásába.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1353-1372