Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1134-1153
1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-02 23:48:00
Üzenet elküldve: 2026-01-02 23:48:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Dänki//
*Kétségbe se vonta, hogy ajánlata elnyeri a másik tetszését. Egy nő se tud ellenállni az édességnek. A munkamegosztással kapcsolatos ajánlata se lesz elutasítva. Fogja hát, azt a vödröt és megindul vele a tó irányába. Közben fütyörészi egy régi kalóznóta dallamát. Ha tudná mit gondoltak a karjáról az nagyon jól esne neki és motiválná, hogy ne látszódjon rajta az erőlködés. Így viszont le se tagadhatná, hogy az teli vödör milyen nehéz. Meg van rogyva alatta. Újabb bizonyíték arra, hogy ezeknek a jószágoknak nem kell minden nap friss víz. A lánytól kapott kérdésözön azért még ebben az állapotban is megmosolyogtatja.*
-Mondták már, hogy kíváncsi vagy? Amúgy nem egyedül élek itt. Vannak más állandó lakóink is csak most rajtam kívül nincs itt senki. Amúgy nem mondanám vendégháznak. Itt lakunk csak ha valaki erre téved akkor van, hogy befogadjuk. Én pedig amellett, hogy egy tetszetős agglegény volnék még egy orvos, alkimista is lennék. Van egy laborom berendezve. Veled mi a helyzet picur? Két kezeden meg tudod számolni a kérők számát?
*Kétségbe se vonta, hogy ajánlata elnyeri a másik tetszését. Egy nő se tud ellenállni az édességnek. A munkamegosztással kapcsolatos ajánlata se lesz elutasítva. Fogja hát, azt a vödröt és megindul vele a tó irányába. Közben fütyörészi egy régi kalóznóta dallamát. Ha tudná mit gondoltak a karjáról az nagyon jól esne neki és motiválná, hogy ne látszódjon rajta az erőlködés. Így viszont le se tagadhatná, hogy az teli vödör milyen nehéz. Meg van rogyva alatta. Újabb bizonyíték arra, hogy ezeknek a jószágoknak nem kell minden nap friss víz. A lánytól kapott kérdésözön azért még ebben az állapotban is megmosolyogtatja.*
-Mondták már, hogy kíváncsi vagy? Amúgy nem egyedül élek itt. Vannak más állandó lakóink is csak most rajtam kívül nincs itt senki. Amúgy nem mondanám vendégháznak. Itt lakunk csak ha valaki erre téved akkor van, hogy befogadjuk. Én pedig amellett, hogy egy tetszetős agglegény volnék még egy orvos, alkimista is lennék. Van egy laborom berendezve. Veled mi a helyzet picur? Két kezeden meg tudod számolni a kérők számát?
1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-02 23:12:06
Üzenet elküldve: 2026-01-02 23:12:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Intath //
– Hát, jó! Kérek! * Nem kell sokáig győzködni. Ki ne akarna egy jó forró teát inni ilyen cudar időben, ennyi koslatás után? Dänkijinkilinkilinkilinkij biztosan akar. Eddig nem tudta, de most már jobban akarja, mint a szarvasokat nézni.
Örül, hogy Intath besegít az állat(ok) ellátásában, kiváltképp annak, hogy nem neki kell a nehéz vizesvödröt cipelnie. Mondjuk a félkezű férfinek szintén nem lesz könnyű dolga a teli vödör cipelésével, de biztos hozzászokott már, van erő az egy szem karjában is. Az már kevésbé tetszik neki, hogy egyedül marad a szalma kereséssel. Szétnéz az istállóban, valamit csak eszik a többi állat, így elsőként ott próbálkozik. Bürkös nyilván jobban örülne a friss csalánnak és a virágoskertnek, de azt most nem lehet. Habár, ha Intath sokáig cukkolja a tündérlányt, előfordulhat, hogy valami véletlen folytán nyitva marad a karám ajtaja, és Bürkös reggelre lelegeli a fél ligetet. Ez azonban nem most történik meg. Egyelőre csak a szemét forgatja, és sóhajt.
Ha Intath visszatér a vödör vízzel, folytatja a kérdezősködést. Ide-oda ugrál, követi az elfet, ahogy az valószínűleg inni ad az állatoknak. *
– Egyedül laksz ebben a nagy házban? Ilyen messze a várostól? Vagy hol vannak a többiek? Ez amolyan vendégház? Van feleséged? És gyerekeid? És mit szoktál csinálni itt?
– Hát, jó! Kérek! * Nem kell sokáig győzködni. Ki ne akarna egy jó forró teát inni ilyen cudar időben, ennyi koslatás után? Dänkijinkilinkilinkilinkij biztosan akar. Eddig nem tudta, de most már jobban akarja, mint a szarvasokat nézni.
Örül, hogy Intath besegít az állat(ok) ellátásában, kiváltképp annak, hogy nem neki kell a nehéz vizesvödröt cipelnie. Mondjuk a félkezű férfinek szintén nem lesz könnyű dolga a teli vödör cipelésével, de biztos hozzászokott már, van erő az egy szem karjában is. Az már kevésbé tetszik neki, hogy egyedül marad a szalma kereséssel. Szétnéz az istállóban, valamit csak eszik a többi állat, így elsőként ott próbálkozik. Bürkös nyilván jobban örülne a friss csalánnak és a virágoskertnek, de azt most nem lehet. Habár, ha Intath sokáig cukkolja a tündérlányt, előfordulhat, hogy valami véletlen folytán nyitva marad a karám ajtaja, és Bürkös reggelre lelegeli a fél ligetet. Ez azonban nem most történik meg. Egyelőre csak a szemét forgatja, és sóhajt.
Ha Intath visszatér a vödör vízzel, folytatja a kérdezősködést. Ide-oda ugrál, követi az elfet, ahogy az valószínűleg inni ad az állatoknak. *
– Egyedül laksz ebben a nagy házban? Ilyen messze a várostól? Vagy hol vannak a többiek? Ez amolyan vendégház? Van feleséged? És gyerekeid? És mit szoktál csinálni itt?
1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-02 21:02:24
Üzenet elküldve: 2026-01-02 21:02:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Dänki//
*A másik motivációjának megértéséhez nem került közelebb. Ő ugyanis biztos nem gyalogolna el eddig csak azért, hogy szarvasokat lásson. Főleg nem a városból. Ami, számára maga az élet. A kocsmák, a rossz lányok, a különböző szerek... Ki akarna onnan elmenni pár állat miatt? A másik fecsegésén amúgy jót mosolyog. Kedveli az ilyen apró lényeket.*
-Nos, ez egy nagy kaland. Csinálhatok neked egy kis mézes teát a szarvasleséshez.
*Ha a lányok itt lennének akkor valami sütemény is lenne a háznál. Ő viszont csak ilyen édességeket tud csinálni. Az istállón messziről érzik, hogy a félkezűre volt hagyva. A doki nem annyira törődött az állatok tisztán tartásával. A szalma kérdése is váratlanul éri.*
-Oh! Rendben. Hozhatok vizet.
*Azt, ugyanis tudja merre van. A tündérfelháborodást ismét csak kineveti.*
-Persze nagylány.
*Sőt, ha a szőke hagyja neki akkor még azzal is tetézné a dolgot, hogy a legnagyobb természetességgel megsimogatja, azt a kis buksit. Majd fogna egy vödröt és megindulna a tó felé.*
*A másik motivációjának megértéséhez nem került közelebb. Ő ugyanis biztos nem gyalogolna el eddig csak azért, hogy szarvasokat lásson. Főleg nem a városból. Ami, számára maga az élet. A kocsmák, a rossz lányok, a különböző szerek... Ki akarna onnan elmenni pár állat miatt? A másik fecsegésén amúgy jót mosolyog. Kedveli az ilyen apró lényeket.*
-Nos, ez egy nagy kaland. Csinálhatok neked egy kis mézes teát a szarvasleséshez.
*Ha a lányok itt lennének akkor valami sütemény is lenne a háznál. Ő viszont csak ilyen édességeket tud csinálni. Az istállón messziről érzik, hogy a félkezűre volt hagyva. A doki nem annyira törődött az állatok tisztán tartásával. A szalma kérdése is váratlanul éri.*
-Oh! Rendben. Hozhatok vizet.
*Azt, ugyanis tudja merre van. A tündérfelháborodást ismét csak kineveti.*
-Persze nagylány.
*Sőt, ha a szőke hagyja neki akkor még azzal is tetézné a dolgot, hogy a legnagyobb természetességgel megsimogatja, azt a kis buksit. Majd fogna egy vödröt és megindulna a tó felé.*
1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-02 19:40:19
Üzenet elküldve: 2026-01-02 19:40:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Intath //
* Kérdés nélkül követi, illetve követik az elfet a ház mögötti istállóhoz, útközben megcsodálva a ház melletti tavat, amit eddig valahogy nem vett észre. El is bambul, ahogy azt lesi, lát-e benne halakat, esetleg egy pár fürdőző kacsát vagy ilyesmit. Intath kérdése zökkenti ki a nézelődésből. Ezt ő nem tudja hova tenni. *
– Hogy miért? * Röviden elgondolkodik, majd lelkesen felel. *
– Hát ki ne akarna szarvasokat látni? Útközben találkoztam néhány vándorral, és ők mondták, hogy van itt ez a Szarvasliget… Egyébként csak sétálni voltunk Bürkössel. Meguntam a városi létet, mert ott sose történik semmi izgalmas… Kivéve persze amikor mégis. Milyen butaságokat beszélek! Sok minden történik ott is, de gondoltam, megnézem, mi van a városon kívül, mert mióta ide költöztem, egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor hagytam el azt. Tudod, nagyon szeretem a kalandokat. * Egy pillanatra csendben marad, majd megáll az istálló előtt. *
– Hozzunk neki szalmát és vizet, akkor biztos nem szökik meg, és nem legeli le a virágokat. * Próbálja úgy beállítani, mintha a kos ellátása közös érdekük és ezáltal feladatuk lenne – persze, csak mert szeretne tovább beszélgetni az elffel, és jól jönne a segítség is.
Viszont először is bevezeti Bürköst az istállóba, ha Intath mutatja, hogy pontosan hova, hát oda. Közben korábbi sérelmeit is igyekszik szóvá tenni. *
– Amúgy meg már felnőtt vagyok, te… te… Nyakigláb.
* Kérdés nélkül követi, illetve követik az elfet a ház mögötti istállóhoz, útközben megcsodálva a ház melletti tavat, amit eddig valahogy nem vett észre. El is bambul, ahogy azt lesi, lát-e benne halakat, esetleg egy pár fürdőző kacsát vagy ilyesmit. Intath kérdése zökkenti ki a nézelődésből. Ezt ő nem tudja hova tenni. *
– Hogy miért? * Röviden elgondolkodik, majd lelkesen felel. *
– Hát ki ne akarna szarvasokat látni? Útközben találkoztam néhány vándorral, és ők mondták, hogy van itt ez a Szarvasliget… Egyébként csak sétálni voltunk Bürkössel. Meguntam a városi létet, mert ott sose történik semmi izgalmas… Kivéve persze amikor mégis. Milyen butaságokat beszélek! Sok minden történik ott is, de gondoltam, megnézem, mi van a városon kívül, mert mióta ide költöztem, egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor hagytam el azt. Tudod, nagyon szeretem a kalandokat. * Egy pillanatra csendben marad, majd megáll az istálló előtt. *
– Hozzunk neki szalmát és vizet, akkor biztos nem szökik meg, és nem legeli le a virágokat. * Próbálja úgy beállítani, mintha a kos ellátása közös érdekük és ezáltal feladatuk lenne – persze, csak mert szeretne tovább beszélgetni az elffel, és jól jönne a segítség is.
Viszont először is bevezeti Bürköst az istállóba, ha Intath mutatja, hogy pontosan hova, hát oda. Közben korábbi sérelmeit is igyekszik szóvá tenni. *
– Amúgy meg már felnőtt vagyok, te… te… Nyakigláb.
1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-02 18:11:21
Üzenet elküldve: 2026-01-02 18:11:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Dänki//
*Felvonja a szemöldökét a másik reakciójára. Nem csak a büszkeség beszél belőle, de ő tényleg úgy gondolja, hogy a liget egy csinos kis hely. Aztán kiderül, hogy a másik valamiért egy erdőt képzelt el liget címszóval. Persze vannak körülöttük fák, de ha ez egy erdő lenne akkor nem hívnák ligetnek. Szarvas erdő lenne a neve. Komolyabban inkább nem gondol ebbe bele.*
-Persze, hogy vannak. Gyakran látni őket az ablakból ahogy legelnek vagy isznak.
*Nem egyszer fordult elő, hogy ő is szemtanúja volt ennek. Nem érdektelen a látvány iránt, de hogy csak ezért idejöjjön valaki, azt nem tudja megérteni. A kecske sorsa hamar el lesz döntve. Ha nem lenne jó neki az istálló akkor a doki következő ötlete az lett volna, hogy kössék ki egy fához.*
-Persze mutatom.
*Lép ki és csukja be maga mögött az ajtót, hogy elvezesse a lányt az épület mögé.*
-Nem túl gyakran, de azért előfordul. Például, aki a városba megy vagy onnan érkezik az van, hogy nálunk megpihen. Mondd Picur, honnan ez az érdeklődés a szarvasok iránt?
*Felvonja a szemöldökét a másik reakciójára. Nem csak a büszkeség beszél belőle, de ő tényleg úgy gondolja, hogy a liget egy csinos kis hely. Aztán kiderül, hogy a másik valamiért egy erdőt képzelt el liget címszóval. Persze vannak körülöttük fák, de ha ez egy erdő lenne akkor nem hívnák ligetnek. Szarvas erdő lenne a neve. Komolyabban inkább nem gondol ebbe bele.*
-Persze, hogy vannak. Gyakran látni őket az ablakból ahogy legelnek vagy isznak.
*Nem egyszer fordult elő, hogy ő is szemtanúja volt ennek. Nem érdektelen a látvány iránt, de hogy csak ezért idejöjjön valaki, azt nem tudja megérteni. A kecske sorsa hamar el lesz döntve. Ha nem lenne jó neki az istálló akkor a doki következő ötlete az lett volna, hogy kössék ki egy fához.*
-Persze mutatom.
*Lép ki és csukja be maga mögött az ajtót, hogy elvezesse a lányt az épület mögé.*
-Nem túl gyakran, de azért előfordul. Például, aki a városba megy vagy onnan érkezik az van, hogy nálunk megpihen. Mondd Picur, honnan ez az érdeklődés a szarvasok iránt?
1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-02 16:43:15
Üzenet elküldve: 2026-01-02 16:43:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Intath//
* Ha Dänkijinkilinkilinkilinkij nem lenne annyira jóindulatú, most talán visszavágna Intathnak, amiért ismét picurnak nevezi, és még ki is neveti, amikor elmondja, milyen magas. Lenne mivel, hiszen neki legalább megvan az összes keze. De persze Dänkijinkilinkilinkilinkij rendkívül jóindulatú, így inkább szótlanul tűri az elf faragatlan viselkedését. Annál is inkább, mert Bürkös helyette is elkövet mindent, hogy felbosszantsa a magas férfit – egyelőre sikertelenül. *
– Oh, ez? * – Kérdez vissza csodálkozva, ahogy körbenéz. Tulajdonképpen az épületet leszámítva igazán ligetszerű ez a környék. De akkor hol vannak a szarvasok? *
– Azt hittem, az egy erdő lesz. – * Vallja be. * – De ugye vannak szarvasok errefelé?
– Bürkös nagyon barátságos! Jó lesz neki az istálló. Ugye, Bürkös? * Megvakarja a kos fülét, mire az egy közepesen hosszút mekeg – ez azt jelenti nála, hogy szereti, ha a fülét vakarják. *
– Akkor megmutatod, hol van az istálló, Intath úr? * Szeretné saját szemeivel is megnézni, hova zárják be barátját, amíg ő szarvaslesre megy. Ha van az állatoknak víz és étel kirakva, és a szomszédok is barátságosak, akkor nem lesz akadálya, hogy itt maradjanak estére. *
– Gyakran szállnak meg itt utazók? * Érdeklődik. *
* Ha Dänkijinkilinkilinkilinkij nem lenne annyira jóindulatú, most talán visszavágna Intathnak, amiért ismét picurnak nevezi, és még ki is neveti, amikor elmondja, milyen magas. Lenne mivel, hiszen neki legalább megvan az összes keze. De persze Dänkijinkilinkilinkilinkij rendkívül jóindulatú, így inkább szótlanul tűri az elf faragatlan viselkedését. Annál is inkább, mert Bürkös helyette is elkövet mindent, hogy felbosszantsa a magas férfit – egyelőre sikertelenül. *
– Oh, ez? * – Kérdez vissza csodálkozva, ahogy körbenéz. Tulajdonképpen az épületet leszámítva igazán ligetszerű ez a környék. De akkor hol vannak a szarvasok? *
– Azt hittem, az egy erdő lesz. – * Vallja be. * – De ugye vannak szarvasok errefelé?
– Bürkös nagyon barátságos! Jó lesz neki az istálló. Ugye, Bürkös? * Megvakarja a kos fülét, mire az egy közepesen hosszút mekeg – ez azt jelenti nála, hogy szereti, ha a fülét vakarják. *
– Akkor megmutatod, hol van az istálló, Intath úr? * Szeretné saját szemeivel is megnézni, hova zárják be barátját, amíg ő szarvaslesre megy. Ha van az állatoknak víz és étel kirakva, és a szomszédok is barátságosak, akkor nem lesz akadálya, hogy itt maradjanak estére. *
– Gyakran szállnak meg itt utazók? * Érdeklődik. *
1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-02 16:02:41
Üzenet elküldve: 2026-01-02 16:02:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Dänki//
*Ő általában kedveli az aprónépeket. És ez fordítva is igaz. Már mikor el tudják viselni, hogy nem tudja komolyan venni a neki legtöbbször csak derékig érő lényeket. Az ismeretlen tündérke szavain is csak felröhög.*
-Micsoda nagylány.
*Ezek azok a pillanatok mikor jogosan felmerülhet a kérdés, hogy miként tett ő szert ennyi tündérbarátra. Ha őt kérdeznék akkor az elbűvölő személyiségét emelné ki, de lehet, hogy inkább a tündérekre jellemző általános barátságos természetének lehet ehhez köze. Aztán jön a bemutatkozás, ami több kérdést is felvet benne. Maga a név kapcsán is, meg, hogy mit keres ott egy kecske és mit csinál az a kecske. Viszont a történések olyan gyorsan zajlanak, hogy ezeket feltenni nincs is ideje. Azt, azért megállapítja, hogy aranyos ez a lány miközben épp nevelni próbálja, azt a kecskét. Majd végül oda is kell szaladnia az állathoz, hogy elcibálja attól a gaztól és előadja érkezése okát. Ami, újabb kérdéseket vet fel a dokiban amiket viszont, majd később feltesz.*
-Nos, picur jó helyen vagy. Én Intath vagyok, ez a szarvasliget és tudunk szállást is adni. Csak annyi, hogy a barátoddal tudnánk valamit kezdeni? Tudod van virágoskertünk is amit nem örülne a többi lakó ha lelegelnék. Ha jól kijön más állatokkal akkor az istállóban tudunk neki helyet biztosítani.
*Ő általában kedveli az aprónépeket. És ez fordítva is igaz. Már mikor el tudják viselni, hogy nem tudja komolyan venni a neki legtöbbször csak derékig érő lényeket. Az ismeretlen tündérke szavain is csak felröhög.*
-Micsoda nagylány.
*Ezek azok a pillanatok mikor jogosan felmerülhet a kérdés, hogy miként tett ő szert ennyi tündérbarátra. Ha őt kérdeznék akkor az elbűvölő személyiségét emelné ki, de lehet, hogy inkább a tündérekre jellemző általános barátságos természetének lehet ehhez köze. Aztán jön a bemutatkozás, ami több kérdést is felvet benne. Maga a név kapcsán is, meg, hogy mit keres ott egy kecske és mit csinál az a kecske. Viszont a történések olyan gyorsan zajlanak, hogy ezeket feltenni nincs is ideje. Azt, azért megállapítja, hogy aranyos ez a lány miközben épp nevelni próbálja, azt a kecskét. Majd végül oda is kell szaladnia az állathoz, hogy elcibálja attól a gaztól és előadja érkezése okát. Ami, újabb kérdéseket vet fel a dokiban amiket viszont, majd később feltesz.*
-Nos, picur jó helyen vagy. Én Intath vagyok, ez a szarvasliget és tudunk szállást is adni. Csak annyi, hogy a barátoddal tudnánk valamit kezdeni? Tudod van virágoskertünk is amit nem örülne a többi lakó ha lelegelnék. Ha jól kijön más állatokkal akkor az istállóban tudunk neki helyet biztosítani.
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-02 15:39:43
Üzenet elküldve: 2026-01-02 15:39:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Intath //
* Amíg az várakozik, megpróbál belesni az ablakokon, de még ha be is lát valamennyire a függönyöktől, aligha lát odabent bármi mozgást. Azért reméli, hogy van itthon valaki, különben kénytelen lesz… Szerencsére az ajtó egyszer csak kitárul, és egy magas, félkarú férfi terem előtte. A heves ajtónyitástól Dänkijinkilinkilinkilinkij egy pillanatra összerezzen, de a kedvesnek szánt kérdéstől rögvest megjön a bátorsága.
~ Picur a fejed! ~ Nem szereti, amikor gyereknek nézik, márpedig a „picur” igencsak lealacsonyítónak tűnik neki. Habár ahogy végignéz az elfen, kénytelen beismerni, hogy hozzá képest valóban aprócska teremtés. Fel kéne ugrania, hogy elérje az orrát. Ennek ellenére kikéri magának. *
– Négy és fél láb vagyok! * Sandán néz az elfre, de persze nem fog örökké haragudni rá emiatt. A következő mondata már sokkal barátságosabb hangvételű. *
– A nevem Dänkijinkilinkilinkilinkij. Ő meg Bürkös. * Kicsit oldalra lép, illetve hátrafordul, hogy bemutassa a kost, aki néhány méterrel odébb már neki is látott elpusztítani egy csalánost. *
– Viselkedj, Bürkös! * Kiált rá a tündér. Az állat egy pillanatra felnéz, mintha megértette volna a nevét, de aztán folytatja a gaz irtását. Ha ért is valamit, a szófogadás még távol áll tőle. *
– Öhm… * Néz vissza az ajtóban álló elfre, aztán odaszalad a koshoz, hogy visszarángassa maga mellé. Aztán folytatja is a bemutatkozást. *
– Úgy hallottam, van itt valami Szarvasliget nevű hely. Érdekelnek a szarvasok, ezért jöttem ide, hátha tud segíteni, hogy hol találom. Meg akár, ha van rá lehetőség, szállást is elfogadnánk… természetesen fizetnénk érte! * Magyarázza, miközben próbálja visszatartani Bürköst, nehogy újra elszabaduljon, és lelegelje az egész környéket. *
* Amíg az várakozik, megpróbál belesni az ablakokon, de még ha be is lát valamennyire a függönyöktől, aligha lát odabent bármi mozgást. Azért reméli, hogy van itthon valaki, különben kénytelen lesz… Szerencsére az ajtó egyszer csak kitárul, és egy magas, félkarú férfi terem előtte. A heves ajtónyitástól Dänkijinkilinkilinkilinkij egy pillanatra összerezzen, de a kedvesnek szánt kérdéstől rögvest megjön a bátorsága.
~ Picur a fejed! ~ Nem szereti, amikor gyereknek nézik, márpedig a „picur” igencsak lealacsonyítónak tűnik neki. Habár ahogy végignéz az elfen, kénytelen beismerni, hogy hozzá képest valóban aprócska teremtés. Fel kéne ugrania, hogy elérje az orrát. Ennek ellenére kikéri magának. *
– Négy és fél láb vagyok! * Sandán néz az elfre, de persze nem fog örökké haragudni rá emiatt. A következő mondata már sokkal barátságosabb hangvételű. *
– A nevem Dänkijinkilinkilinkilinkij. Ő meg Bürkös. * Kicsit oldalra lép, illetve hátrafordul, hogy bemutassa a kost, aki néhány méterrel odébb már neki is látott elpusztítani egy csalánost. *
– Viselkedj, Bürkös! * Kiált rá a tündér. Az állat egy pillanatra felnéz, mintha megértette volna a nevét, de aztán folytatja a gaz irtását. Ha ért is valamit, a szófogadás még távol áll tőle. *
– Öhm… * Néz vissza az ajtóban álló elfre, aztán odaszalad a koshoz, hogy visszarángassa maga mellé. Aztán folytatja is a bemutatkozást. *
– Úgy hallottam, van itt valami Szarvasliget nevű hely. Érdekelnek a szarvasok, ezért jöttem ide, hátha tud segíteni, hogy hol találom. Meg akár, ha van rá lehetőség, szállást is elfogadnánk… természetesen fizetnénk érte! * Magyarázza, miközben próbálja visszatartani Bürköst, nehogy újra elszabaduljon, és lelegelje az egész környéket. *
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-02 13:03:55
Üzenet elküldve: 2026-01-02 13:03:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
~Sikerült! Megszületett! Megszületett!~
*Hogy kicsit rég magára van hagyva, azt bárki érzékelhetné ha látná ezt a pillanatot ahogy egy mézszínű folyadékkal teli fiolával a kezében táncol a rendelőjében. Csakhogy ezt nem látja senki csak a saját piócái. Ők viszont nem árulnák el. Nem azért mert tudnák, hogy annak milyen következményei lenne rájuk nézve, hanem mert nem is tudnak beszélni. A dokinak pedig így jó. Az új általa kikevert italt odateszi a többi közé, majd a sikert egy pohár borral ünnepelné meg csakhogy azt kell tapasztalnia, hogy a lehozott kancsó üres. Elhúzza a száját és megindul a nappali felé. Kénytelen újra tölteni. Csak ennek köszönheti, hogy hallja a kopogást. A kancsót leteszi a kezéből, majd a bejárati ajtóhoz lépve, azt egy hirtelen rántással kitárja, hogy fenyegetően nézzen az érkezőkre. De első körben nem lát senkit úgyhogy lejjebb tekint. Majd még lejjebb és így már észreveszi az ajtó előtti szőke tündérlánykát. Egyből eltűnik róla a morcos ábrázat és mosolyra húzódik a szája.*
-Szervusz picur! Mi járatban?
*Hogy kicsit rég magára van hagyva, azt bárki érzékelhetné ha látná ezt a pillanatot ahogy egy mézszínű folyadékkal teli fiolával a kezében táncol a rendelőjében. Csakhogy ezt nem látja senki csak a saját piócái. Ők viszont nem árulnák el. Nem azért mert tudnák, hogy annak milyen következményei lenne rájuk nézve, hanem mert nem is tudnak beszélni. A dokinak pedig így jó. Az új általa kikevert italt odateszi a többi közé, majd a sikert egy pohár borral ünnepelné meg csakhogy azt kell tapasztalnia, hogy a lehozott kancsó üres. Elhúzza a száját és megindul a nappali felé. Kénytelen újra tölteni. Csak ennek köszönheti, hogy hallja a kopogást. A kancsót leteszi a kezéből, majd a bejárati ajtóhoz lépve, azt egy hirtelen rántással kitárja, hogy fenyegetően nézzen az érkezőkre. De első körben nem lát senkit úgyhogy lejjebb tekint. Majd még lejjebb és így már észreveszi az ajtó előtti szőke tündérlánykát. Egyből eltűnik róla a morcos ábrázat és mosolyra húzódik a szája.*
-Szervusz picur! Mi járatban?
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-02 11:06:43
Üzenet elküldve: 2026-01-02 11:06:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
* Szarvasliget. Dänkijinkilinkilinkilinkij úgy egy órája még azt se tudta, hogy létezik ez a hely, de most nagyon izgatott, hogy megismerje. Lefordul az útról ott, ahol szükséges, és néhány perc koslatást követően meg is látja az impozáns kőépületet. Tulajdonképpen nem egy épületet keresett, hanem egy ligetet, de a tény, hogy talált 𝘷𝘢𝘭𝘢𝘮𝘪𝘵, már jobb kedvre deríti. Nem mintha amúgy szomorkás lett volna, bár a hosszú út nem csak Bürköst, hanem őt is kifárasztotta. Ideje lepihenni, aztán mehetnek szarvast nézni. Illetve talán jobb is volna, ha Bürköst itt hagyná ennél az épületnél, és gyalog menne tovább Szarvasligetbe. Akárhogy is, mindenek előtt szeretne beköszönni az itt lakóknak, akik biztosan rendkívül barátságos szerzetek. Ha nem így tenne, még a végén azt hinnék, vadászni jött, ráadásul az itt lakók szarvasaira. Ez nyilvánvalóan távol áll tőle. Leszáll a kos hátáról, és az utolsó néhány tíz métert gyalog teszi meg a főbejárati ajtóig. Szíve hevesen ver, ahogy odalép a küszöbre, és bekopog. Kíváncsi, ki nyit majd ajtót. *
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-11-22 22:12:33
Üzenet elküldve: 2025-11-22 22:12:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Nagyszájú tündérbarátnője jól rátapint a dolgokra. Más esetben itt venné elő a hűvösebb hangnemet és adná tudtára a másiknak, hogy visszább lehet venni, de a lány esetében csak magában kacag.*
-Jó, de ez nem olyan munka, munka. Mint például az orvoslás. Ez inkább hobbi. Az ital meg nem minden.
*Majd kap egy kérdésáradatot, amit próbálna megtörni, de mire nyitja a száját már jön a következő és a kékhajú nem hagyja szóhoz jutni. A rá szegeződő szigorú szempár, talán nem túl meglepő módon, de nem zavarja. Vidám tekintettel viszonozza és mikor megszólal melléktevékenységként elkezd játszani a másik fürtjeivel.*
-Nem vagyok szittyós édesem. Munka közben se iszok. Kibírom nélküle. Azzal még nincs semmi gond ha szeretem a szeszt. Bár drága vagy, hogy ettől féltesz, de megnyugtatlak józanul is bajba tudom magam keverni ha akarom.*Ereszt meg egy játékos vigyort.*De tényleg mikor épp nem vagyok magamra hagyva akkor nem csak a laboromban töltöm az időt hanem szoktam láb alatt is lenni. Pecázni meg jó lenne. Gondolkoztam már rajta. Nem tudom tudok-e, de majd ha szerzek felszerelést akkor kiderül. Tervezek majd egy csónakot szerezni ide a tóra és azon beúszni. Csak nem volt még arra időm.
*A kapott ötlet pedig bosszantja. A kék hajú megint csak szerencsés, hogy az elfnek a kedvesebb oldalával van jóban, mert lehet, hogy le lenne hurrogva. A volt kalóz így se bírja megállni, hogy egy elfojtott, dühös szusszanás ki ne jöjjön belőle. Egy kicsit még csitítaná magát mielőtt megszólal, hogy olyan hangnemben tegye, azt ahogy a másikhoz szeretne szólni.*
-Lehet nem butaság. Bár, azt a kinyalt szőke kurvát annyi kedvem volna elhívni, mint a farkamat egy tál, törött üvegcserépbe nyomni. Nem vagyok túl jó abban, hogy jópofát vágjak ahhoz ha a barátaimat kihasználják. Főleg ha egy lelketlen picsa teszi ezt. De amúgy... Nem hülyeség. Egyáltalán nem.
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Nagyszájú tündérbarátnője jól rátapint a dolgokra. Más esetben itt venné elő a hűvösebb hangnemet és adná tudtára a másiknak, hogy visszább lehet venni, de a lány esetében csak magában kacag.*
-Jó, de ez nem olyan munka, munka. Mint például az orvoslás. Ez inkább hobbi. Az ital meg nem minden.
*Majd kap egy kérdésáradatot, amit próbálna megtörni, de mire nyitja a száját már jön a következő és a kékhajú nem hagyja szóhoz jutni. A rá szegeződő szigorú szempár, talán nem túl meglepő módon, de nem zavarja. Vidám tekintettel viszonozza és mikor megszólal melléktevékenységként elkezd játszani a másik fürtjeivel.*
-Nem vagyok szittyós édesem. Munka közben se iszok. Kibírom nélküle. Azzal még nincs semmi gond ha szeretem a szeszt. Bár drága vagy, hogy ettől féltesz, de megnyugtatlak józanul is bajba tudom magam keverni ha akarom.*Ereszt meg egy játékos vigyort.*De tényleg mikor épp nem vagyok magamra hagyva akkor nem csak a laboromban töltöm az időt hanem szoktam láb alatt is lenni. Pecázni meg jó lenne. Gondolkoztam már rajta. Nem tudom tudok-e, de majd ha szerzek felszerelést akkor kiderül. Tervezek majd egy csónakot szerezni ide a tóra és azon beúszni. Csak nem volt még arra időm.
*A kapott ötlet pedig bosszantja. A kék hajú megint csak szerencsés, hogy az elfnek a kedvesebb oldalával van jóban, mert lehet, hogy le lenne hurrogva. A volt kalóz így se bírja megállni, hogy egy elfojtott, dühös szusszanás ki ne jöjjön belőle. Egy kicsit még csitítaná magát mielőtt megszólal, hogy olyan hangnemben tegye, azt ahogy a másikhoz szeretne szólni.*
-Lehet nem butaság. Bár, azt a kinyalt szőke kurvát annyi kedvem volna elhívni, mint a farkamat egy tál, törött üvegcserépbe nyomni. Nem vagyok túl jó abban, hogy jópofát vágjak ahhoz ha a barátaimat kihasználják. Főleg ha egy lelketlen picsa teszi ezt. De amúgy... Nem hülyeség. Egyáltalán nem.
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-11-22 18:47:48
Üzenet elküldve: 2025-11-22 18:47:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Anettze szemei először empátiával telnek meg, majd úgy fordulnak mélyen gyökerező szomorúságba. A kék hajú nagyot nyel, ahogy tudatosít valamit magában, keserűen. A másik élete határozottan túl sivár*
- A munka nem lehet minden az életedben. És az ital sem. *Intathnak nem kell kimondania bizonyos dolgokat, ahhoz hogy a nő tudjon róla. Nem hülye. Ha Intathnak nem, hát ő akkor megemlíti a sört, a bort és minden más társukat. Ismeri már annyira a másikat, hogy tudja az mibe is szeret annyira temetkezni, ezért mutat rá rögtön, céllal, a szokásra. Ki akar valamit hozni a szavaival, valamiféle konkrét eredményt, miközben olyan lágyan beszél.*
- Hányszor sodortad már magadat veszélybe a szesz miatt? *Keményen folytatja és ez után is sokat kérdez. Nagy tüdejének hála könnyedén megoldja azt, hogy ne szakítsák félbe. Közben úgy néz a másikra, mintha tényleg fontos volna amit mondani akar* Egyáltalán tudod még, hogy mikor teszed? Mi volt a legutóbbi? Sőt... Miután erre válaszolsz, kérdezek mást is... Mikor voltál utoljára nagyon boldog az ital nélkül? Mert én jelenleg úgy látom, hogy szimplán esélyt sem kap errefelé az, hogy valójában szórakozz. Szeretsz sütögetni másokkal? Halászni? Vadászni? Lovagolni? *A tündér miközben kérdezget, fejében már születnek az ötletek valamiféle megoldásról. Sokszor történik vele hasonló, hogy addig beszél míg rá nem jön, hol van elrejtve benne legbelül a segítség* Talán jót tenne, ha az itt lakókkal szerveznél egy csapatépítő programot, vagy egy közösségi eseményt, ahová még külsősök is eljönnének... És utána jobban tudnál mindenki igazságérzetére hatni. Most kissé ködös a fejem, lehet a szesz nekem sem segít gondolkodni, de csak fontold meg! Szerintem van értelme a dolognak. Valahol biztosan.
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Anettze szemei először empátiával telnek meg, majd úgy fordulnak mélyen gyökerező szomorúságba. A kék hajú nagyot nyel, ahogy tudatosít valamit magában, keserűen. A másik élete határozottan túl sivár*
- A munka nem lehet minden az életedben. És az ital sem. *Intathnak nem kell kimondania bizonyos dolgokat, ahhoz hogy a nő tudjon róla. Nem hülye. Ha Intathnak nem, hát ő akkor megemlíti a sört, a bort és minden más társukat. Ismeri már annyira a másikat, hogy tudja az mibe is szeret annyira temetkezni, ezért mutat rá rögtön, céllal, a szokásra. Ki akar valamit hozni a szavaival, valamiféle konkrét eredményt, miközben olyan lágyan beszél.*
- Hányszor sodortad már magadat veszélybe a szesz miatt? *Keményen folytatja és ez után is sokat kérdez. Nagy tüdejének hála könnyedén megoldja azt, hogy ne szakítsák félbe. Közben úgy néz a másikra, mintha tényleg fontos volna amit mondani akar* Egyáltalán tudod még, hogy mikor teszed? Mi volt a legutóbbi? Sőt... Miután erre válaszolsz, kérdezek mást is... Mikor voltál utoljára nagyon boldog az ital nélkül? Mert én jelenleg úgy látom, hogy szimplán esélyt sem kap errefelé az, hogy valójában szórakozz. Szeretsz sütögetni másokkal? Halászni? Vadászni? Lovagolni? *A tündér miközben kérdezget, fejében már születnek az ötletek valamiféle megoldásról. Sokszor történik vele hasonló, hogy addig beszél míg rá nem jön, hol van elrejtve benne legbelül a segítség* Talán jót tenne, ha az itt lakókkal szerveznél egy csapatépítő programot, vagy egy közösségi eseményt, ahová még külsősök is eljönnének... És utána jobban tudnál mindenki igazságérzetére hatni. Most kissé ködös a fejem, lehet a szesz nekem sem segít gondolkodni, de csak fontold meg! Szerintem van értelme a dolognak. Valahol biztosan.
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-11-12 17:40:03
Üzenet elküldve: 2025-11-12 17:40:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hold és tűz//
- De persze ez nem azt jelenti, hogy még nem gondoltam egy másik ág megkezdésére is, legyen az a jövő közel, vagy távol. *Nehezebb érthetően gesztikulálnia az istállóhoz tartó séta közben, de jobb kezét attól még helyeslően megemeli maga mellé* - Bár túl bő a választék egy előre eldöntött ítéletre, a nap, levegő vagy a víz ága között jár az eszem, az utóbbihoz gondolom nem kell magyarázatot adnom, hogy miért. *Demonstrációt nincs ideje tartani tippként, ugyanis nem egy rengeteg lépés választja el őket az istállótól. Luninari ígérete az álmairól megduplázza kíváncsiságát, a halogatás oka pedig aggodalmát, de némán rábólint, hogy a jó alkalom eljöveteléig csöndben marad, még ha nem is érti teljesen, miért akarja hogy anyja hallótávolságán kívül maradjon ez. Valamiben nem értenek együtt ezzel kapcsolatban, vagy csak nem akar aggódást okozni neki? Nem egy (volt) papnő a legjobb személy ilyen problémák megbeszélésére, vagy éppen fordítva?
Ugyan nem fog árulkodni barátja előtt, mikor odaérnek; Callipeyanak megköszöni az értük tett előkészületeket, egy gyors, rutintalan öleléssel elköszön, és megígéri hogy nem hozz magukra problémát.
Amíg integetve nézi szinte második anyja visszaútját a kőépületbe, teljesen megfeledkezik arról, amit Luninari tegnap ígért, így mikor ismerősen ismeretlen szavakat kezd el kántálni, zavartan fordul hozzá, hogy egy pillanat múlva riadtan ugorjon vissza valami ijesztően nagytól, és fehérestől.* - MI A ffffffene ez... Ó. *Ugyan először egy teljesen másik szó akart kijönni, de hamar elkezdenek forogni a kerekek az agyában.* - Szóval erről beszéltél... *Hogy nem tudta hogy ezt fogja csinálni! Egy nyúl! Ami még a nyakában is van, Akkor ez kukucskál ki a zsákból!* - Nagyobb mint amit a rajzokban láttam. És aranyosabb. *Egy kicsit absztrakt látványt fog nyújtani, ha együtt látják így őket az országúton, de nem annyira kényes ő, hogy ajándék nyúlnak a fogát nézze, főleg hogy nem is ő fog rajta lovagolni. Neki jut a hétköznapi, répa helyett valószínűleg szénán nevelt és a normálnak megfelelő méretű kanca. Meglátszik rajta, milyen régen ült már lovon utoljára, de előbb-utóbb csak a hátán terem, útra készen. Biztatóan, bár inkább saját maga biztatásából vakarja meg hosszú nyakát.*
- Hmm? *Megindulnak, mikorra Luninari befejezi magyarázatát. Nem tart sokáig, míg Adoaver válaszol, bár előtte némán elhüledezik azon, hogyan megy kedves barátja végig egy spektrális nyúllal a lak külkerületén.* - Ez eddig normálisnak hangzik, ami megnyugtat. Ha jól emlékszem a Márványházban tanultakból, az álmok igazából azoknak az információknak, úgymond tapasztalatoknak a megtestesülése az agyadból átszűrve, amit az előző napokban-hetekben látsz, hallasz, akárcsak érzel vagy gondolsz is. Nem tudom ez mennyire ütközik össze azzal amit Callipeya mond, de szerintem ha Intatht-ot kérdeznéd, akkor ő is hasonlót mondana, na meg valami löttyöt és diétát javasolna a jobb alvásért. *De az ismétlődő, baljós érzést keltő rejtélyes álmok? Az már biztos a kettejük tudásterén kívül lesz, lehet vissza kéne egyszer menniük Eeyr templomába, ha onnantól kezdődhetett az egész.*
- Nincsenek nekem igazából rossz álmaim, meg általában álmaim is ritkán. *Megrázná vállát, ha egymás mellett lépnek.* - Pedig az én agyam elég információt tart meg szerintem. Megér ez is egy nézelődést a toronyban, még a vendéglő megnyitása előtt. Bár halat még nem nagyon fogtam, nektek van benne tapasztalatotok?
- De persze ez nem azt jelenti, hogy még nem gondoltam egy másik ág megkezdésére is, legyen az a jövő közel, vagy távol. *Nehezebb érthetően gesztikulálnia az istállóhoz tartó séta közben, de jobb kezét attól még helyeslően megemeli maga mellé* - Bár túl bő a választék egy előre eldöntött ítéletre, a nap, levegő vagy a víz ága között jár az eszem, az utóbbihoz gondolom nem kell magyarázatot adnom, hogy miért. *Demonstrációt nincs ideje tartani tippként, ugyanis nem egy rengeteg lépés választja el őket az istállótól. Luninari ígérete az álmairól megduplázza kíváncsiságát, a halogatás oka pedig aggodalmát, de némán rábólint, hogy a jó alkalom eljöveteléig csöndben marad, még ha nem is érti teljesen, miért akarja hogy anyja hallótávolságán kívül maradjon ez. Valamiben nem értenek együtt ezzel kapcsolatban, vagy csak nem akar aggódást okozni neki? Nem egy (volt) papnő a legjobb személy ilyen problémák megbeszélésére, vagy éppen fordítva?
Ugyan nem fog árulkodni barátja előtt, mikor odaérnek; Callipeyanak megköszöni az értük tett előkészületeket, egy gyors, rutintalan öleléssel elköszön, és megígéri hogy nem hozz magukra problémát.
Amíg integetve nézi szinte második anyja visszaútját a kőépületbe, teljesen megfeledkezik arról, amit Luninari tegnap ígért, így mikor ismerősen ismeretlen szavakat kezd el kántálni, zavartan fordul hozzá, hogy egy pillanat múlva riadtan ugorjon vissza valami ijesztően nagytól, és fehérestől.* - MI A ffffffene ez... Ó. *Ugyan először egy teljesen másik szó akart kijönni, de hamar elkezdenek forogni a kerekek az agyában.* - Szóval erről beszéltél... *Hogy nem tudta hogy ezt fogja csinálni! Egy nyúl! Ami még a nyakában is van, Akkor ez kukucskál ki a zsákból!* - Nagyobb mint amit a rajzokban láttam. És aranyosabb. *Egy kicsit absztrakt látványt fog nyújtani, ha együtt látják így őket az országúton, de nem annyira kényes ő, hogy ajándék nyúlnak a fogát nézze, főleg hogy nem is ő fog rajta lovagolni. Neki jut a hétköznapi, répa helyett valószínűleg szénán nevelt és a normálnak megfelelő méretű kanca. Meglátszik rajta, milyen régen ült már lovon utoljára, de előbb-utóbb csak a hátán terem, útra készen. Biztatóan, bár inkább saját maga biztatásából vakarja meg hosszú nyakát.*
- Hmm? *Megindulnak, mikorra Luninari befejezi magyarázatát. Nem tart sokáig, míg Adoaver válaszol, bár előtte némán elhüledezik azon, hogyan megy kedves barátja végig egy spektrális nyúllal a lak külkerületén.* - Ez eddig normálisnak hangzik, ami megnyugtat. Ha jól emlékszem a Márványházban tanultakból, az álmok igazából azoknak az információknak, úgymond tapasztalatoknak a megtestesülése az agyadból átszűrve, amit az előző napokban-hetekben látsz, hallasz, akárcsak érzel vagy gondolsz is. Nem tudom ez mennyire ütközik össze azzal amit Callipeya mond, de szerintem ha Intatht-ot kérdeznéd, akkor ő is hasonlót mondana, na meg valami löttyöt és diétát javasolna a jobb alvásért. *De az ismétlődő, baljós érzést keltő rejtélyes álmok? Az már biztos a kettejük tudásterén kívül lesz, lehet vissza kéne egyszer menniük Eeyr templomába, ha onnantól kezdődhetett az egész.*
- Nincsenek nekem igazából rossz álmaim, meg általában álmaim is ritkán. *Megrázná vállát, ha egymás mellett lépnek.* - Pedig az én agyam elég információt tart meg szerintem. Megér ez is egy nézelődést a toronyban, még a vendéglő megnyitása előtt. Bár halat még nem nagyon fogtam, nektek van benne tapasztalatotok?
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-11-11 21:16:22
Üzenet elküldve: 2025-11-11 21:16:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hold és tűz//
*Ő hamar megreggelizik, ezért mialatt Adoaver több szelet kenyeret is megken magának készségesen válaszol, nagyon örülve annak, hogy tegnap este óta a fiú étvágya is megjött. Igaz, hogy Holdpihe valóban megszakítja kicsit gondolatai menetét, meg aztán az indulást is alig várja már, így egyelőre csak eddig szokatlan szűkszavúságra futja tőle.*
- Te nem szoktál? *kérdez vissza.* Rossz álmai szerintem mindenkinek vannak.
*Lehet, hogy úgy is tűnik, mint aki nem akar beszélni erről, pedig igazából nem tud annyira reggel, vagy hajnal lenni, hogy ő ne beszélgessen hosszan szinte bárkivel és bármikor, akivel beszélgetni szeret.
Most mégis a beszélgetés egyelőre csak odakint folytatódik, de mivel mégiscsak mindketten elemi mágusok, akik ráadásul éppen „szent helyükre” készülnek visszatérni, talán nem meglepő, hogy előbb kerül szóba újra maga a mágia, mint az, hogy melyikük mit szokott álmodni az éjjel.*
- Igazad van a könyvekkel kapcsolatban. Meg különben is, a tűzág mindig hasznos. Nem véletlenül választottam én is a hold mellé. Akár háború van, akár nem, megtámadhatnak, bármi baj történhet, akkor pedig az egyik leghatékonyabb védőmágia talán. Egyetlen apró tűzcsóva elriaszthat bárkit, hogy a közeledbe jöjjön, ha pont veled akar kellemetlenkedni. A mágia igazán mély megismeréséhez pedig minden ág ismeretére szükség van szerintem, szóval miért ne lehetne a tűz a legelső? *mosolyog bátorítóan Adoaverre, és csak ezek után tér vissza az álmok kérdésére, amiről félig-meddig már el is feledkezett, de talán elismeri, hogy kicsit félreérthetően fogalmazott az előbb. Elképzelhető, hogy mindaz, amit mondott úgy hangzott kicsit, mintha rendszeresen rémálmai lennének, pedig szerencsére ez meglehetősen távol áll a valóságtól.*
- Szívesen beszélek az álmaimról, amint anya hallótávolságán kívül leszünk. *ígéri meg egészen halkan, majdnem már suttogva, mert már elég közel vannak az édesanyjához és az istállóhoz. Bár biztos, hogy egykori rémálmait korábban neki is említette, így nem valószínű, hogy különösebben felzaklatná őt a téma, azért előtte nem szívesen említi meg.
Aztán, amikor megérkeznek, már tényleg csak az van hátra az indulás előtt, hogy édesanyjától elbúcsúzzon pár kölcsönösen kedves szó és egy ölelés formájában, Callipeya pedig ezek és a fiútól való búcsú után el is indul vissza a házba, így Adoaver és Luninari már tényleg minden tekintetben útra készen állnak, Luninari maga alá is bűvöli nyomban a holdnyulat.*
- Felőlem mehetünk! Remélem én is, hogy minél hamarabb megérkezünk. *jegyzi meg ő is, de természetesen mielőtt elindulna még megvárja, hogy Adoaver lóra szálljon, és persze az indulással is szintén megvárja őt. Csak a fiún múlik, hogy válaszát már hátasaikon Szarvasliget határa felé ügetve majd már az országúton, vagy pedig még elindulás előtt hallgatja meg tőle.*
- Most, hogy anya már nincs itt… *kezdi* sajnálom, ha félreérthetően fogalmaztam volna, *folytatja* de igazi rémálmaim ritkán vannak, Voltak, de őt nem akarom emlékeztetni erre. Mert persze volt rá példa régebben bőven, biztos a lázadás előtt és közben történtek miatt. Meg gyerekként is, de az szerintem természetes, gyerekként hajlamosabb mindenki jobban és több mindentől félni, mint utána. De mostanában a legtöbbször már csak értelmetlen dolgokat álmodok, mondjuk, hogy veled és Inttel ülök a Pegazusban, de a következő pillanatban meg már ligetben vagyunk és mindenki, aki valaha járt ligetben itt van velünk, és anya is velünk, de nincs semmi logikos magyarázat arra, hogy hogyan kerültünk onnan ide, és rajtam kívül látszólag nem is lepődik meg rajta senki, hogy előbb még ott voltunk, aztán pedig itt. De legtöbbször csak össze-vissza mindenféléről szoktam álmodni, szó szerint hülyeségeket. Olyan is előfordult már velem, hogy egy ismeretlen házban voltam, csupa idegennel, mégis barátságos és otthonos volt minden, és az volt az érzésem, hogy mindenkit ismerek, sőt már nem is először vagyok itt velük, álmodtam már róluk és a háztól korábban is, éppen csak elfelejtettem. Sőt, a legtöbb álmot valószínűleg elfelejtem közvetlenül ébredés után. Anya szerint persze álmunkban a lelkünk válik el a testünktől és az utazik mindenfelé, ezért álmodunk. De lehet tudományos magyarázat is rá akár. Ha nem rémálom, szeretek álmodni persze, de az az igazság, hogy néhány után úgy is felébrek, ha nem kell belőle mindenképp felriadnom. Pihentetőbb az az alvás, ami teljesen öntudatlan és álommentes. Csak így értettem, amikor azt mondtam, hogy legalább nem álmodtam semmit.
*Kicsit hallgat, addig mindenképpen ameddig a plüssnyulait megigazítja. Csak ezek után kérdez vissza.*
- Mi a helyzet a te álmaiddal? Persze, ha nem szeretnél nem mesélsz róluk.
*Utóbbit csak a rend és az udvariasság kedvéért teszi hozzá, holott igazából persze kíváncsi a válaszra.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, mire egy ezüstösen áttetsző, öszvér méretű szellemnyúl jelenik meg. Az idéző képes meglovagolni a jelenést, minek sebessége megegyezik egy átlagos lóéval. Szellemalak, így nem süpped a talajba, nehéz terepen is legalább olyan gyorsan halad, mint máshol. Ha a varázsló megvakarja a szellem jobb füle tövét, az ezüstös csillogás közepette eltűnik.
*Ő hamar megreggelizik, ezért mialatt Adoaver több szelet kenyeret is megken magának készségesen válaszol, nagyon örülve annak, hogy tegnap este óta a fiú étvágya is megjött. Igaz, hogy Holdpihe valóban megszakítja kicsit gondolatai menetét, meg aztán az indulást is alig várja már, így egyelőre csak eddig szokatlan szűkszavúságra futja tőle.*
- Te nem szoktál? *kérdez vissza.* Rossz álmai szerintem mindenkinek vannak.
*Lehet, hogy úgy is tűnik, mint aki nem akar beszélni erről, pedig igazából nem tud annyira reggel, vagy hajnal lenni, hogy ő ne beszélgessen hosszan szinte bárkivel és bármikor, akivel beszélgetni szeret.
Most mégis a beszélgetés egyelőre csak odakint folytatódik, de mivel mégiscsak mindketten elemi mágusok, akik ráadásul éppen „szent helyükre” készülnek visszatérni, talán nem meglepő, hogy előbb kerül szóba újra maga a mágia, mint az, hogy melyikük mit szokott álmodni az éjjel.*
- Igazad van a könyvekkel kapcsolatban. Meg különben is, a tűzág mindig hasznos. Nem véletlenül választottam én is a hold mellé. Akár háború van, akár nem, megtámadhatnak, bármi baj történhet, akkor pedig az egyik leghatékonyabb védőmágia talán. Egyetlen apró tűzcsóva elriaszthat bárkit, hogy a közeledbe jöjjön, ha pont veled akar kellemetlenkedni. A mágia igazán mély megismeréséhez pedig minden ág ismeretére szükség van szerintem, szóval miért ne lehetne a tűz a legelső? *mosolyog bátorítóan Adoaverre, és csak ezek után tér vissza az álmok kérdésére, amiről félig-meddig már el is feledkezett, de talán elismeri, hogy kicsit félreérthetően fogalmazott az előbb. Elképzelhető, hogy mindaz, amit mondott úgy hangzott kicsit, mintha rendszeresen rémálmai lennének, pedig szerencsére ez meglehetősen távol áll a valóságtól.*
- Szívesen beszélek az álmaimról, amint anya hallótávolságán kívül leszünk. *ígéri meg egészen halkan, majdnem már suttogva, mert már elég közel vannak az édesanyjához és az istállóhoz. Bár biztos, hogy egykori rémálmait korábban neki is említette, így nem valószínű, hogy különösebben felzaklatná őt a téma, azért előtte nem szívesen említi meg.
Aztán, amikor megérkeznek, már tényleg csak az van hátra az indulás előtt, hogy édesanyjától elbúcsúzzon pár kölcsönösen kedves szó és egy ölelés formájában, Callipeya pedig ezek és a fiútól való búcsú után el is indul vissza a házba, így Adoaver és Luninari már tényleg minden tekintetben útra készen állnak, Luninari maga alá is bűvöli nyomban a holdnyulat.*
- Felőlem mehetünk! Remélem én is, hogy minél hamarabb megérkezünk. *jegyzi meg ő is, de természetesen mielőtt elindulna még megvárja, hogy Adoaver lóra szálljon, és persze az indulással is szintén megvárja őt. Csak a fiún múlik, hogy válaszát már hátasaikon Szarvasliget határa felé ügetve majd már az országúton, vagy pedig még elindulás előtt hallgatja meg tőle.*
- Most, hogy anya már nincs itt… *kezdi* sajnálom, ha félreérthetően fogalmaztam volna, *folytatja* de igazi rémálmaim ritkán vannak, Voltak, de őt nem akarom emlékeztetni erre. Mert persze volt rá példa régebben bőven, biztos a lázadás előtt és közben történtek miatt. Meg gyerekként is, de az szerintem természetes, gyerekként hajlamosabb mindenki jobban és több mindentől félni, mint utána. De mostanában a legtöbbször már csak értelmetlen dolgokat álmodok, mondjuk, hogy veled és Inttel ülök a Pegazusban, de a következő pillanatban meg már ligetben vagyunk és mindenki, aki valaha járt ligetben itt van velünk, és anya is velünk, de nincs semmi logikos magyarázat arra, hogy hogyan kerültünk onnan ide, és rajtam kívül látszólag nem is lepődik meg rajta senki, hogy előbb még ott voltunk, aztán pedig itt. De legtöbbször csak össze-vissza mindenféléről szoktam álmodni, szó szerint hülyeségeket. Olyan is előfordult már velem, hogy egy ismeretlen házban voltam, csupa idegennel, mégis barátságos és otthonos volt minden, és az volt az érzésem, hogy mindenkit ismerek, sőt már nem is először vagyok itt velük, álmodtam már róluk és a háztól korábban is, éppen csak elfelejtettem. Sőt, a legtöbb álmot valószínűleg elfelejtem közvetlenül ébredés után. Anya szerint persze álmunkban a lelkünk válik el a testünktől és az utazik mindenfelé, ezért álmodunk. De lehet tudományos magyarázat is rá akár. Ha nem rémálom, szeretek álmodni persze, de az az igazság, hogy néhány után úgy is felébrek, ha nem kell belőle mindenképp felriadnom. Pihentetőbb az az alvás, ami teljesen öntudatlan és álommentes. Csak így értettem, amikor azt mondtam, hogy legalább nem álmodtam semmit.
*Kicsit hallgat, addig mindenképpen ameddig a plüssnyulait megigazítja. Csak ezek után kérdez vissza.*
- Mi a helyzet a te álmaiddal? Persze, ha nem szeretnél nem mesélsz róluk.
*Utóbbit csak a rend és az udvariasság kedvéért teszi hozzá, holott igazából persze kíváncsi a válaszra.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, mire egy ezüstösen áttetsző, öszvér méretű szellemnyúl jelenik meg. Az idéző képes meglovagolni a jelenést, minek sebessége megegyezik egy átlagos lóéval. Szellemalak, így nem süpped a talajba, nehéz terepen is legalább olyan gyorsan halad, mint máshol. Ha a varázsló megvakarja a szellem jobb füle tövét, az ezüstös csillogás közepette eltűnik.
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-11-10 18:17:49
Üzenet elküldve: 2025-11-10 18:17:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hold és tűz//
*Nem biztos benne hogy vajon szerencséjének köszönhető e, hogy elsőnek tért be a konyhába, vagy még épphogy csak az éjfélt lépte át az idő, és még vissza kéne fordulnia egy pár órát feltöltődni, mert magában biztos az utóbbit érzi. Ugyan amiatt nem kellett aggódnia (sajnos) hogy vissza fog e itt aludni, ugyanis a síri csöndben egyhamar meghallja a korakelő elf asszony lépteit, még elég ideje is van hogy egy bölcs filozófus asztalon könyöklő formáját felvehesse, mire egy szempár vetődne rá.* - Percekkel előztelek csak meg titeket, aggodalomra semmi ok. *Vajon csak udvariasságból köszöntötte "reggellel", vagy már a késői havakban járnak? Az ablakon kinézve nem tudta eldönteni, égitestet pedig nem talált, még a csillagoktól is blokkolják látását a felhőt.*
- Nem csodálkozok ha mi ébresztjük fel a lovakat. *Viccel el Callipeyának, nem tudván hogy mekkora ennek a valószínűsége, még mielőtt Luninari is megjön. Energia- és ezáltal érdeklődéshiánya miatt Adoaver nem azzal kezdi az összejövetelüket, hogy alaposan megszemlélje utazótársa feleszereltségét, maximum az az első reakciója az, hogy nála jóval felkészültebbnek néz ki a több táska miatt.*
- 'Hajnalt, az most hihetőbbnek hangzik... várjunk, te rosszakat szoktál álmodni?* Ez a hír eddig nem nagyon érte el őt, ha igaz. A kivallatás viszont még el sem kezdődhet mielőtt a ház valahogy még mindig egyetlen macskája jelenlétét és étvágyát nagy dobra verve bejelenti, mindkettőjük figyelmét elterelve. Az ifjú mágus nem a házikedvencek gyűjtője, de még ő is csak szótalanul tud elgyönyörködni a kis fehér szőrpamacsban, ahogy a fontossági sorrendet tudva ő kezd el először étkezni. Mindenesetre nekik sem késik a reggeli, aminek felettébb örül; tegnapi étvágytalansága ma korgó gyomrában fejtette ki hatását, így a pofonegyszerű étket most olyan szenvedéllyel pusztítja el, mintha mézzel-cukorral gyúrták volna össze a tésztáját kevesebb mint fél napja. Teketória nélkül megken magának még egy párat, ha maradt még hozzá hús, ha nem. Szégyenkezéshez még nem éber, de legalább biztos lesz elég ideje Luninari anyjának előkészülni. Bíbor felsőköpenye szinte rikítóként hat ebben a sötétségben, a lánynak nehéz lesz eltévesztenie így kint.* - Na lássuk... öh... *Fordul felé, de egy pár másodperc erejéig keresnie kell a szavakat, mikor mágustársát egy kisebb zsákkal a nyakában látja, mint valami pórul járt teherhordót, az pedig bőven zavarba hozza, hogy nem tudja azonnal kitalálni, mik lógnak ki abból a kis cukros erszényből. Biztos valami a lovaknak az etetéshez?* - Szóval lássuk elérjük e a így tornyot még ebéd előtt. *Kínosan meg kellett köszörülnie a torkát, mielőtt befejezi, de csipkelődő megjegyzés nem futott át az agyán. Majd összerakja magában az okot az okozattal út közben.*
- ...Jaj bocsáss meg, igen, még be szeretném fejezni a tűzágat! *Jut eszébe válaszolni is, mikor már elindulnak és kint járnak. A hideg megerősíti ezt a gondolatot, annyi biztos.* - Ugyan sok gyakorlati hasznot már nem tudok húzni belőle mert nem háborúba megyek, de egy könyvet is csak akkor teszel le ha a végére értél, nem a legjobb része után, ugyebár? Amúgy rendszeresek nálad a rossz álmok, vagy azok csak mostanában jöttek elő?
*Nem biztos benne hogy vajon szerencséjének köszönhető e, hogy elsőnek tért be a konyhába, vagy még épphogy csak az éjfélt lépte át az idő, és még vissza kéne fordulnia egy pár órát feltöltődni, mert magában biztos az utóbbit érzi. Ugyan amiatt nem kellett aggódnia (sajnos) hogy vissza fog e itt aludni, ugyanis a síri csöndben egyhamar meghallja a korakelő elf asszony lépteit, még elég ideje is van hogy egy bölcs filozófus asztalon könyöklő formáját felvehesse, mire egy szempár vetődne rá.* - Percekkel előztelek csak meg titeket, aggodalomra semmi ok. *Vajon csak udvariasságból köszöntötte "reggellel", vagy már a késői havakban járnak? Az ablakon kinézve nem tudta eldönteni, égitestet pedig nem talált, még a csillagoktól is blokkolják látását a felhőt.*
- Nem csodálkozok ha mi ébresztjük fel a lovakat. *Viccel el Callipeyának, nem tudván hogy mekkora ennek a valószínűsége, még mielőtt Luninari is megjön. Energia- és ezáltal érdeklődéshiánya miatt Adoaver nem azzal kezdi az összejövetelüket, hogy alaposan megszemlélje utazótársa feleszereltségét, maximum az az első reakciója az, hogy nála jóval felkészültebbnek néz ki a több táska miatt.*
- 'Hajnalt, az most hihetőbbnek hangzik... várjunk, te rosszakat szoktál álmodni?* Ez a hír eddig nem nagyon érte el őt, ha igaz. A kivallatás viszont még el sem kezdődhet mielőtt a ház valahogy még mindig egyetlen macskája jelenlétét és étvágyát nagy dobra verve bejelenti, mindkettőjük figyelmét elterelve. Az ifjú mágus nem a házikedvencek gyűjtője, de még ő is csak szótalanul tud elgyönyörködni a kis fehér szőrpamacsban, ahogy a fontossági sorrendet tudva ő kezd el először étkezni. Mindenesetre nekik sem késik a reggeli, aminek felettébb örül; tegnapi étvágytalansága ma korgó gyomrában fejtette ki hatását, így a pofonegyszerű étket most olyan szenvedéllyel pusztítja el, mintha mézzel-cukorral gyúrták volna össze a tésztáját kevesebb mint fél napja. Teketória nélkül megken magának még egy párat, ha maradt még hozzá hús, ha nem. Szégyenkezéshez még nem éber, de legalább biztos lesz elég ideje Luninari anyjának előkészülni. Bíbor felsőköpenye szinte rikítóként hat ebben a sötétségben, a lánynak nehéz lesz eltévesztenie így kint.* - Na lássuk... öh... *Fordul felé, de egy pár másodperc erejéig keresnie kell a szavakat, mikor mágustársát egy kisebb zsákkal a nyakában látja, mint valami pórul járt teherhordót, az pedig bőven zavarba hozza, hogy nem tudja azonnal kitalálni, mik lógnak ki abból a kis cukros erszényből. Biztos valami a lovaknak az etetéshez?* - Szóval lássuk elérjük e a így tornyot még ebéd előtt. *Kínosan meg kellett köszörülnie a torkát, mielőtt befejezi, de csipkelődő megjegyzés nem futott át az agyán. Majd összerakja magában az okot az okozattal út közben.*
- ...Jaj bocsáss meg, igen, még be szeretném fejezni a tűzágat! *Jut eszébe válaszolni is, mikor már elindulnak és kint járnak. A hideg megerősíti ezt a gondolatot, annyi biztos.* - Ugyan sok gyakorlati hasznot már nem tudok húzni belőle mert nem háborúba megyek, de egy könyvet is csak akkor teszel le ha a végére értél, nem a legjobb része után, ugyebár? Amúgy rendszeresek nálad a rossz álmok, vagy azok csak mostanában jöttek elő?
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-11-07 10:39:01
Üzenet elküldve: 2025-11-07 10:39:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hold és tűz//
*Miközben némi izgatottsággal készülődik Adoaver szavai azért természetesen még elgondolkodtatják. Sem túl nagy szakértője, sem nagy barátja a lovaknak, bár Kormoskát például megszerette.*
- Nem tudom említettem-e már, de kicsit félek a lovaktól. De majd igyekszem összeszedni magam, ha este tényleg szórakoztatni kell kicsit elalvás előtt, nem hagyom csak rád.
*Mástól akár enyhe iróniának is hathatnának ezek a szavak, de reméli, hogy rajta látszik, hogy komolyan gondolja őket. Ennél nagyobb áldozatokat is képes lenne hozni annak érdekében, hogy a toronyban minden zökkenőmentesen menjen.*
- De talán annyira nem fog unatkozni. Az istállóban sincs több dolga, mint enni és pihenni, szóval remélem. De azért majd mindenképpen ránézünk néha. *ígéri meg mielőtt még ő is jó éjszakát kívánna.*
//Másnap//
*Mint minden fontos útra való indulás előtti éjjel, ez is kissé nyugtalanul telik el. Bár fáradt a nap végére, mégis nehezen jön kicsit szemére az álom, aztán az éjszaka elején kétszer felébred és a fürdőbe is kimegy, de végül csak sikerül mély álomba aludnia magát.
A reggel előtt nem magától ébred fel, igaz nem is édesanyja ébreszti, legalábbis nem szándékosan, de mindenképpen az ő motoszkálása az, aminek hatására kinyitja szemeit, aki már felöltözve ellenőrzi éppen az ő hátizsákját.
Visszaalvásról persze szó sem lehet, és, ha nem is pihente ki teljesen magát, túlságosan is izgatott ahhoz, hogy ne gyorsan mosakodjon, fésülködjön és készülődjön. Nem tudja, hogy mennyire van korán, mert az évnek ebben a szakaszában már kicsit később kel a nap, de abból kiindulva, hogy még nem kezdett el világosodni, úgy gondolja, hogy nincs különösebb okuk a kapkodásra, főleg úgy nem, hogy tegnap már majdnem mindent teljesen összekészítettek.
Édesanyja mindenesetre előre megy közben a konyhába. Bár ő is kissé fáradt, azért vidáman köszönti Adoavert, aki már ott várja őket.*
- Jó reggelt! Remélem nem kellett sokat várnod ránk. Luni is mindjárt jön.
*Nem túloz, mert lánya tényleg hamar megérkezik, felöltözve, zsákjával a hátán, utazóköpenyével a karján, és még valami olyasmit is hoz, ami első rénézésre kisebb csomagnak tűnik. Valójában egy nem túl nagy, nyakba akasztható szövetzsák, amiből két plüssnyúl hosszú füles feje kandikál ki. Mivel nem akarja, hogy az étel, a víz és a váltás ruha elől elfoglalják a helyet, meg, hogy ne utazzanak kényelmesen muszáj lesz így magával hoznia őket az útra.
Lehet, hogy a fiú gyerekesnek fogja tartani ezért, de úgy véli, hogy barátságuk ennyit azért elbír. Macskáját is nehéz szívvel hagyja itthon, de az, hogy több éjszakát nélkülük aludjon teljesen elképzelhetetlen számára, hiába tudja, hogy már nem kislány.*
- Jó reggelt! *mosolyog a Adoaverre.* Vagy inkább szép hajnalt! Remélem jól tudtál aludni. Nekem az ilyen indulás előtti éjszakák mindig kicsit nyugtalanul telnek. De most legalább nem álmodtam semmit.
*Kellemes meglepetés, hogy itt találja őt a konyhában, bár igazán nem vette volna rossz néven tőle, hogyha nem kel fel időben. Az ilyesmi sajnos nem mindig az elhatározáson múlik, vele is előfordult már, hogy jóval többet aludt, mint általában szokott.
Közben Holdpihe is megjelenik reggelit kérni. Talán csak képzeli, de macskája, mintha érezné, hogy most kissé hosszabb ideig fognak elválni egymástól, mint eddig bármikor, és mintha kicsit panaszosabban nyávogva kérné tőle a reggelit és szorosabban dörgölőzne hozzá, mint egyébként szokott. Eleve nem minden éjjel szokott mellette aludni sem, úgy, mint ahogyan ezúttal tette. Természetesen nem mulasztja el, hogy megsimogassa és ölelje, adjon egy kis puszit a fejére, majd gyorsan „felszolgálja” neki a reggelit.
Ha Adover nem lenne itt, talán kicsit el is sírná magát a gondolatra, hogy napokig nem fogja látni, de előtte igyekszik tartani magát. Meg is mossa az arcát hideg vízzel, de nem csak ezért, hanem azért is, hogy kicsit jobban felébredjen.
Ezalatt édesanyja gyorsan egy kis reggelit tesz eléjük, ami most nem áll másból, mint egy szelet kenyérből, sonkából, sajtból és egy pohár vízből.
Nem tudja, hogy Adoaver mennyire éhes, de ő túlságosan nem érzi magát annak, így ezeket a falatokat is kissé türelmetlenül tömi magába, csak végre elindulhassanak, miközben édesanyja előremegy az istállóhoz felkészíteni Adoavernek Szarvasliget közös lovát. Még Lauval és Viellel vásároltak Artheniorban őt közvetlenül a ligetbe való költözés után, nem éppen egy büszke paripa, akit megbámul mindenki, ha lovasával együtt egy faluba téved, de a célra, hogy utazni lehessen rajta, tökéletesen megfelel.
Ha túl vannak a reggelin, és a már kikészített ételcsomagot hátizsákjukba pakolják, felőle indulhatnak is az istállóhoz.
Miután felvette köpenyét, hátizsákját és a plüssnyulaknak ideiglenes otthont biztosító kisebb zsákot is a nyakába akasztotta már csak Adoaverre vár, ugyanakkor a türelmetlenség legapróbb jele nélkül, mivel igazából nem is türelmetlen. Korán is van, jól fel is készültek szerinte, és amúgy sem egy-két percen fognak múlni a toronyban folytatott tanulmányaik.
Holdpihe azért még kap tőle egy búcsúnak szánt simogatást mielőtt elindulnának*
- Nem is kérdeztem még, te mit szeretnél tanulni? Tűzvarázslatokat? *kérdi ezek után őszinte érdeklődéssel, ha pedig Adoaver is elkészült mindennel, akkor rajta ne múljon, elképzelhető, hogy a fiú ezt a kérdést már az istálló felé vezető úton fogja megválaszolni.*
*Miközben némi izgatottsággal készülődik Adoaver szavai azért természetesen még elgondolkodtatják. Sem túl nagy szakértője, sem nagy barátja a lovaknak, bár Kormoskát például megszerette.*
- Nem tudom említettem-e már, de kicsit félek a lovaktól. De majd igyekszem összeszedni magam, ha este tényleg szórakoztatni kell kicsit elalvás előtt, nem hagyom csak rád.
*Mástól akár enyhe iróniának is hathatnának ezek a szavak, de reméli, hogy rajta látszik, hogy komolyan gondolja őket. Ennél nagyobb áldozatokat is képes lenne hozni annak érdekében, hogy a toronyban minden zökkenőmentesen menjen.*
- De talán annyira nem fog unatkozni. Az istállóban sincs több dolga, mint enni és pihenni, szóval remélem. De azért majd mindenképpen ránézünk néha. *ígéri meg mielőtt még ő is jó éjszakát kívánna.*
//Másnap//
*Mint minden fontos útra való indulás előtti éjjel, ez is kissé nyugtalanul telik el. Bár fáradt a nap végére, mégis nehezen jön kicsit szemére az álom, aztán az éjszaka elején kétszer felébred és a fürdőbe is kimegy, de végül csak sikerül mély álomba aludnia magát.
A reggel előtt nem magától ébred fel, igaz nem is édesanyja ébreszti, legalábbis nem szándékosan, de mindenképpen az ő motoszkálása az, aminek hatására kinyitja szemeit, aki már felöltözve ellenőrzi éppen az ő hátizsákját.
Visszaalvásról persze szó sem lehet, és, ha nem is pihente ki teljesen magát, túlságosan is izgatott ahhoz, hogy ne gyorsan mosakodjon, fésülködjön és készülődjön. Nem tudja, hogy mennyire van korán, mert az évnek ebben a szakaszában már kicsit később kel a nap, de abból kiindulva, hogy még nem kezdett el világosodni, úgy gondolja, hogy nincs különösebb okuk a kapkodásra, főleg úgy nem, hogy tegnap már majdnem mindent teljesen összekészítettek.
Édesanyja mindenesetre előre megy közben a konyhába. Bár ő is kissé fáradt, azért vidáman köszönti Adoavert, aki már ott várja őket.*
- Jó reggelt! Remélem nem kellett sokat várnod ránk. Luni is mindjárt jön.
*Nem túloz, mert lánya tényleg hamar megérkezik, felöltözve, zsákjával a hátán, utazóköpenyével a karján, és még valami olyasmit is hoz, ami első rénézésre kisebb csomagnak tűnik. Valójában egy nem túl nagy, nyakba akasztható szövetzsák, amiből két plüssnyúl hosszú füles feje kandikál ki. Mivel nem akarja, hogy az étel, a víz és a váltás ruha elől elfoglalják a helyet, meg, hogy ne utazzanak kényelmesen muszáj lesz így magával hoznia őket az útra.
Lehet, hogy a fiú gyerekesnek fogja tartani ezért, de úgy véli, hogy barátságuk ennyit azért elbír. Macskáját is nehéz szívvel hagyja itthon, de az, hogy több éjszakát nélkülük aludjon teljesen elképzelhetetlen számára, hiába tudja, hogy már nem kislány.*
- Jó reggelt! *mosolyog a Adoaverre.* Vagy inkább szép hajnalt! Remélem jól tudtál aludni. Nekem az ilyen indulás előtti éjszakák mindig kicsit nyugtalanul telnek. De most legalább nem álmodtam semmit.
*Kellemes meglepetés, hogy itt találja őt a konyhában, bár igazán nem vette volna rossz néven tőle, hogyha nem kel fel időben. Az ilyesmi sajnos nem mindig az elhatározáson múlik, vele is előfordult már, hogy jóval többet aludt, mint általában szokott.
Közben Holdpihe is megjelenik reggelit kérni. Talán csak képzeli, de macskája, mintha érezné, hogy most kissé hosszabb ideig fognak elválni egymástól, mint eddig bármikor, és mintha kicsit panaszosabban nyávogva kérné tőle a reggelit és szorosabban dörgölőzne hozzá, mint egyébként szokott. Eleve nem minden éjjel szokott mellette aludni sem, úgy, mint ahogyan ezúttal tette. Természetesen nem mulasztja el, hogy megsimogassa és ölelje, adjon egy kis puszit a fejére, majd gyorsan „felszolgálja” neki a reggelit.
Ha Adover nem lenne itt, talán kicsit el is sírná magát a gondolatra, hogy napokig nem fogja látni, de előtte igyekszik tartani magát. Meg is mossa az arcát hideg vízzel, de nem csak ezért, hanem azért is, hogy kicsit jobban felébredjen.
Ezalatt édesanyja gyorsan egy kis reggelit tesz eléjük, ami most nem áll másból, mint egy szelet kenyérből, sonkából, sajtból és egy pohár vízből.
Nem tudja, hogy Adoaver mennyire éhes, de ő túlságosan nem érzi magát annak, így ezeket a falatokat is kissé türelmetlenül tömi magába, csak végre elindulhassanak, miközben édesanyja előremegy az istállóhoz felkészíteni Adoavernek Szarvasliget közös lovát. Még Lauval és Viellel vásároltak Artheniorban őt közvetlenül a ligetbe való költözés után, nem éppen egy büszke paripa, akit megbámul mindenki, ha lovasával együtt egy faluba téved, de a célra, hogy utazni lehessen rajta, tökéletesen megfelel.
Ha túl vannak a reggelin, és a már kikészített ételcsomagot hátizsákjukba pakolják, felőle indulhatnak is az istállóhoz.
Miután felvette köpenyét, hátizsákját és a plüssnyulaknak ideiglenes otthont biztosító kisebb zsákot is a nyakába akasztotta már csak Adoaverre vár, ugyanakkor a türelmetlenség legapróbb jele nélkül, mivel igazából nem is türelmetlen. Korán is van, jól fel is készültek szerinte, és amúgy sem egy-két percen fognak múlni a toronyban folytatott tanulmányaik.
Holdpihe azért még kap tőle egy búcsúnak szánt simogatást mielőtt elindulnának*
- Nem is kérdeztem még, te mit szeretnél tanulni? Tűzvarázslatokat? *kérdi ezek után őszinte érdeklődéssel, ha pedig Adoaver is elkészült mindennel, akkor rajta ne múljon, elképzelhető, hogy a fiú ezt a kérdést már az istálló felé vezető úton fogja megválaszolni.*
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-11-05 13:19:54
Üzenet elküldve: 2025-11-05 13:19:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hold és tűz//
*Úgy néz ki, eddigi semmittevésének eljött a vége, végre valahára. Igazából nem nagyon emlékszik rá, mennyi aranya maradt tasolyában amit a mágustoronyban fel fog tudni használni, szóval nem biztos hogy neki annyira meg fogja érni átvágni a mocsáron még paripákkal is, de muszáj lesz valamivel megtörni ezeket a monoton napokat mielőtt a végelkeseredésbe süllyed, márpedig jobb lehetőséget eddig nem talált. vagy lehet hogy csak nem nézelődött eléggé, ezért kellett az, hogy a segítség szó szerint az arca elé kerüljön a fél-elf leányzó személyében.
Luninari pedig megnyugtatja válaszával a lovakkal kapcsolatban, amivel jelen pillanatra nincs ellenkeznivalója. Vagyis van, de az egyrészt nem pontosan hátasaikról, hanem arról a még rejtélyes varázslatról van szó, amit másnapra ígér, és szégyen bevallania, nem tudja mi, másrészt lassan meg kell tanulnia bizalmát jobb tehetségű barátjába fektetni, úgyhogy nem kezdi el ezzel furtatni, hanem türelmesen megvárja a holnapot, ahol valószínűleg sokadszorra is le lesz nyűgözve.* - Egy fához? Remélhetőleg nem fognak nagyon unatkozni, bár a mocsár után kevés esélyét látom annak. De legalább nekünk is lesz egy kis feladatunk etetni és szórakoztatni őket, ha már beleununk a tanulásba, tehát itt igazából mindenki nyerhet. *Akkor nagyméretű cipelőikkel tiszta a helyzet, Adoavernek pedig elfogytak a halaszthatatlan kérdései.* - Biztos rendelkezik a mágusmester valami rejtett humorérzékkel, csak nem merte még senki megkeresni! Legyünk az elsők, egyetértesz? *Veti fel nagy tréfásan. Elkezd segíteni a hölgyeknek eltakarítani a konyhában amit használnak, mindeközben van ideje kigondolni hogy vajon hány óra különbség van az ifjú mágus korán kelési ideje és Callipeyajé között. Az utóbbi időben csúnyán meg lett tolva az ágyban töltött órái, annyi biztos: ezáltal talán jobb lesz ha kivág az esti rutinjaból egy keveset és nem szórakozik annyit a fürdőhelyiségben, illetve nem gyertyakialvásig olvas alvás előtt. Ellenkező esetben biztos nem fognak korán elindulni.*
- Akkor nyugodalmas éjszakát mindkettőtöknek, holnap ugyanitt találkozunk! *Egy laza intéssel el is köszön végül, hogy hátralévő esti tevékenységeit gyorsított járásban elvégezze. Összeszedi másnapi öltözékét és felszerelését, alaposan lecsutakolja magát tetőtöl talpig, és fiatalkorú izgatottsággal ágyba dől.*
//Másnap//
*Az álmatlan álmok órái után vaksötétségben nyitja ki szemét, ami eddigi szokása után majdhogynem megijeszti.* ~ Mennyi idő lehet? Ellopták a napot? ~ *Ha még emlékezne rá hogy minek a havában járnak akkor az ablakon kinézve ki tudna tippelni egy órát, de így csak azzal a tudattal kell beérnie, hogy "korán" van, eléggé ahhoz hogy még nem késett el. Tehetetlenül dörzsölgeti a csipát a szeméből; ha most visszaalszik, akkor semmi sem garantálja, hogy időben felébred, azt pedig nem akarja hogy Luninari anyja külön miatta vágjon át a fél lakon hogy fölkeltse. Na igen, elszokott a hajnaltól. De ha most megy le, akkor legalább garantáltan egyidőben lesz a papnővel, ha épp nem előzi őt meg. Felöltözik, nagyjából rendberakja szobáját későbbi visszajövetelére, és hátitáskájával karöltve megteszi a rövid utat a konyhába, szinte ízlelhető álmossággal. Reméli hogy éber lesz, mire felül a lóra.*
*Úgy néz ki, eddigi semmittevésének eljött a vége, végre valahára. Igazából nem nagyon emlékszik rá, mennyi aranya maradt tasolyában amit a mágustoronyban fel fog tudni használni, szóval nem biztos hogy neki annyira meg fogja érni átvágni a mocsáron még paripákkal is, de muszáj lesz valamivel megtörni ezeket a monoton napokat mielőtt a végelkeseredésbe süllyed, márpedig jobb lehetőséget eddig nem talált. vagy lehet hogy csak nem nézelődött eléggé, ezért kellett az, hogy a segítség szó szerint az arca elé kerüljön a fél-elf leányzó személyében.
Luninari pedig megnyugtatja válaszával a lovakkal kapcsolatban, amivel jelen pillanatra nincs ellenkeznivalója. Vagyis van, de az egyrészt nem pontosan hátasaikról, hanem arról a még rejtélyes varázslatról van szó, amit másnapra ígér, és szégyen bevallania, nem tudja mi, másrészt lassan meg kell tanulnia bizalmát jobb tehetségű barátjába fektetni, úgyhogy nem kezdi el ezzel furtatni, hanem türelmesen megvárja a holnapot, ahol valószínűleg sokadszorra is le lesz nyűgözve.* - Egy fához? Remélhetőleg nem fognak nagyon unatkozni, bár a mocsár után kevés esélyét látom annak. De legalább nekünk is lesz egy kis feladatunk etetni és szórakoztatni őket, ha már beleununk a tanulásba, tehát itt igazából mindenki nyerhet. *Akkor nagyméretű cipelőikkel tiszta a helyzet, Adoavernek pedig elfogytak a halaszthatatlan kérdései.* - Biztos rendelkezik a mágusmester valami rejtett humorérzékkel, csak nem merte még senki megkeresni! Legyünk az elsők, egyetértesz? *Veti fel nagy tréfásan. Elkezd segíteni a hölgyeknek eltakarítani a konyhában amit használnak, mindeközben van ideje kigondolni hogy vajon hány óra különbség van az ifjú mágus korán kelési ideje és Callipeyajé között. Az utóbbi időben csúnyán meg lett tolva az ágyban töltött órái, annyi biztos: ezáltal talán jobb lesz ha kivág az esti rutinjaból egy keveset és nem szórakozik annyit a fürdőhelyiségben, illetve nem gyertyakialvásig olvas alvás előtt. Ellenkező esetben biztos nem fognak korán elindulni.*
- Akkor nyugodalmas éjszakát mindkettőtöknek, holnap ugyanitt találkozunk! *Egy laza intéssel el is köszön végül, hogy hátralévő esti tevékenységeit gyorsított járásban elvégezze. Összeszedi másnapi öltözékét és felszerelését, alaposan lecsutakolja magát tetőtöl talpig, és fiatalkorú izgatottsággal ágyba dől.*
//Másnap//
*Az álmatlan álmok órái után vaksötétségben nyitja ki szemét, ami eddigi szokása után majdhogynem megijeszti.* ~ Mennyi idő lehet? Ellopták a napot? ~ *Ha még emlékezne rá hogy minek a havában járnak akkor az ablakon kinézve ki tudna tippelni egy órát, de így csak azzal a tudattal kell beérnie, hogy "korán" van, eléggé ahhoz hogy még nem késett el. Tehetetlenül dörzsölgeti a csipát a szeméből; ha most visszaalszik, akkor semmi sem garantálja, hogy időben felébred, azt pedig nem akarja hogy Luninari anyja külön miatta vágjon át a fél lakon hogy fölkeltse. Na igen, elszokott a hajnaltól. De ha most megy le, akkor legalább garantáltan egyidőben lesz a papnővel, ha épp nem előzi őt meg. Felöltözik, nagyjából rendberakja szobáját későbbi visszajövetelére, és hátitáskájával karöltve megteszi a rövid utat a konyhába, szinte ízlelhető álmossággal. Reméli hogy éber lesz, mire felül a lóra.*
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-11-04 19:17:03
Üzenet elküldve: 2025-11-04 19:17:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hold és tűz//
*Adoaver piacról való megjegyzésén nevet egy kicsit, főleg mert úgy véli, hogy túloz egy kissé. Neki a „horda” szóról az orkokat leszámítva természetesen főleg a lázadás éjjele jut eszébe, amelyhez képest a piac önző, egymást sokszor szinte taposó vásárlóinak tömege maga a megtestesült illem és kedély.*
- Van benne valami, de engem a széles választék kárpótol a tömegért. *jegyzi meg, miközben nem is tudja, hogy saját édesanyját mennyire boldoggá teszi ezzel, mert neki rögtön az jut eszébe, hogy furcsa, hogy ahhoz képest, hogy lánya mennyire a világtól szinte teljesen elzárva nőtt fel, mégis úgy beszél, mintha született városi lány lenne; szeret vásárolni és nézelődni, ezért pedig olyasmit is képes elviselni, amit különben több mint kényelmetlenségnek tartana.
Bár papnőként akár gondolhatná az ellenkezőjét is, fontosnak tartja, hogy Luninari tágítsa a látóterét. Ennyiből az Eeyrrel való „találkozás” is határozottan jó hatással volt rá, akár az, hogy már nem csak Szarvasligetet, hanem Niának köszönhetően Artheniort is otthonának tekinti.
Továbbra sem szól közbe mindenesetre, csak figyeli a fiatalok beszélgetését, miközben ő éppen átmenet Adoaver és Luninari között. Ha nem is eszik olyan jó étvággyal, mint a lánya, azért Adoavernél ezen az este úgy tűnik, hogy nem nehéz többet enni. De a leves ízénél, és saját gyomránál természetesen a beszélgetés tartalma jobban foglalkoztatja.
Nem igazán lepi meg ezek után, hogy amikor a lovak szóba kerülnek Luni nem bírja megállni, hogy ne mosolyodjon el újra.*
- Az én hátasomnak nincs szüksége ételre, de holnap reggel úgyis meglátod majd *jegyzi meg, amiből Adoaver könnyedén kikövetkeztetheti, hogy egyfajta varázslatról beszél. Ugyanakkor ez a mosoly nem tart sokáig, mert a fiú szavai mélyen elgondolkodtatják, és ez a gondolkodás most nem a számukra kedvező eredményre vezet. Bár ez a nem kedvező eredmény inkább csak részlegesen nem az, örül neki ugyanakkor, hogy Adoaver felvetette a problémát, amire ő nem is gondolt, igaz leginkább azért nem, mert Thimmel gyalog járt a toronyban, a holdnyúl pedig nem eszik, legalábbis ezen a létsíkon biztosan nem.*
- Hát, ha nem is túl sokkal, de a torony már a mocsáron túl van. *mondja.* Úgy rémlik, hogy van annyi fű a tó partján, hogyha kikötjük a lovat egy fához, akkor vígan el tud legelni. Jobb, ha velünk marad, mert haza biztosan nem találna egyedül, főleg nem a mocsáron át, vagyis még ha igen, akkor sem biztos, hogy jó ötlet lenne pont az ingoványba behajtani. De jó, hogy szóba hoztad, mert én eddig nem gondoltam erre. Ha nem gond akkor a nyerged mögé felerősítünk egy kisebb zsákot egy kevés zabbal, szénával, meg pár sárgarépával, hogy ne csak fűvel kelljen majd jóllaknia. *igyekszik is gyorsan megoldani a felmerülő problémát, szerinte egész jól. Valahol vicces is, hogy szerencsétlen lóval fogja elcipeltetni saját eleségét.
Más probléma pedig úgy tűnik, hogy egyelőre nem merül fel. Nem csak ő könnyebbül meg kicsit, hanem Callipeya is, hogy Adoavernek nincsenek különleges igényei az ételcsomagot illetően, amit a Mágustoronyba magukkal kell vinniük. Nem mintha ne teljesítették volna örömmel a kérését, de azért csak egyszerűbb lesz így, hogy nem kétféle teljesen különböző csomagot kell majd összeállítani, csak ugyanazt, de kétszer.*
- Akkor ezt megbeszéltük! *csapja össze tenyereit elégedetten az utolsó előtti falatok előtt. Meglehet ez a kissé színpadias gesztus inkább a fiúhoz illene, most ő is annyira lelkes, hogy valahogyan saját magától is teljesen természetesnek érzi.*
- Jó ötleteink vannak a fogadóval kapcsolatban, de lehet a nagymesternek nem kellene felvetni őket. *kacsintana aztán, ha tudna, nem csak nagyon fura fejet vágna akkor, ha meg szeretné próbálni. Reméli mindenesetre, hogy Adoaver kiérzi szavai hangsúlyából ezt a bizonyos meg sem próbált kacsintást.*
- Szerintem megbeszéltük a lényeget. És persze, igazad van! Feküdjünk korán tényleg szerintem is, hogy ki tudjuk pihenni magunkat. Én mondjuk majd csak reggel fürdök, indulás előtt. Aztán gyorsan elköszönök Intathtól. Utána találkozzunk a konyhában! Eszünk pár falatot, és indulunk is. Nem tudom, hogy te milyen korán szoktál kelni, de engem majd anya kelt, ha magamtól nem ébredek fel időben. Ha nagyon sokáig nem ébrednél fel, majd felrázunk valahogy.
*Persze megint csak viccel, mert biztos benne, hogy Adoaver nem fog sokáig aludni. Az indulás előtti alvás és a nyugtalan álom általában kéz a kézben járnak. Ettől függetlenül sajnálja, hogy az időben ébredésre és ébresztésre nincsen általa is ismert varázslat.
Feláll az asztaltól mindenesetre az utolsó kanálnyi levesmaradék után, és elkezd segíteni édesanyjának elpakolni, mosogatni, majd összekészíteni az ételcsomagot holnapra.
Szerencsére jóllakott, a maradék leves sorsáért pedig nem aggódik. Édesanyja egyik kedvence, és emlékei szerint Intath is szereti, bár nála nehéz megállapítani, hiszen mindent dicsér, amit akár együtt, akár külön sütnek, vagy főznek, ami csak két dolgot jelenthet; vagy azt, hogy amúgy elképesztően jó szakácsnők ő is, Ea is, vagy azt, hogy néha Intath sokkal udvariasabb, mint amennyire őszinte. Amennyiben utóbbi a helyzet, az főleg az Aleniával való artheniori találkozásuk fényében több, mint érdekes, de szerencsére ameddig a Mágustorony felé mennek, vagy onnan jönnek, illetve éppen ott vannak ezen nem nagyon kell majd gondolkodnia.
Persze, ha Adovernek bármi mondanivalója lenne még válaszol amennyire tud, az este hátralévő része innentől kezdve már tényleg csak az elpakolásról, mosogatásról, valamint az útravaló összeállításáról szól, holnap reggel pedig akár ott is folytathatják, ahol most abbahagyják, akár teljesen lezártnak is vehetik a mai esti beszélgetést.
Bárhogy legyen a maga részéről ő felkészültnek érzi magát az útra.*
*Adoaver piacról való megjegyzésén nevet egy kicsit, főleg mert úgy véli, hogy túloz egy kissé. Neki a „horda” szóról az orkokat leszámítva természetesen főleg a lázadás éjjele jut eszébe, amelyhez képest a piac önző, egymást sokszor szinte taposó vásárlóinak tömege maga a megtestesült illem és kedély.*
- Van benne valami, de engem a széles választék kárpótol a tömegért. *jegyzi meg, miközben nem is tudja, hogy saját édesanyját mennyire boldoggá teszi ezzel, mert neki rögtön az jut eszébe, hogy furcsa, hogy ahhoz képest, hogy lánya mennyire a világtól szinte teljesen elzárva nőtt fel, mégis úgy beszél, mintha született városi lány lenne; szeret vásárolni és nézelődni, ezért pedig olyasmit is képes elviselni, amit különben több mint kényelmetlenségnek tartana.
Bár papnőként akár gondolhatná az ellenkezőjét is, fontosnak tartja, hogy Luninari tágítsa a látóterét. Ennyiből az Eeyrrel való „találkozás” is határozottan jó hatással volt rá, akár az, hogy már nem csak Szarvasligetet, hanem Niának köszönhetően Artheniort is otthonának tekinti.
Továbbra sem szól közbe mindenesetre, csak figyeli a fiatalok beszélgetését, miközben ő éppen átmenet Adoaver és Luninari között. Ha nem is eszik olyan jó étvággyal, mint a lánya, azért Adoavernél ezen az este úgy tűnik, hogy nem nehéz többet enni. De a leves ízénél, és saját gyomránál természetesen a beszélgetés tartalma jobban foglalkoztatja.
Nem igazán lepi meg ezek után, hogy amikor a lovak szóba kerülnek Luni nem bírja megállni, hogy ne mosolyodjon el újra.*
- Az én hátasomnak nincs szüksége ételre, de holnap reggel úgyis meglátod majd *jegyzi meg, amiből Adoaver könnyedén kikövetkeztetheti, hogy egyfajta varázslatról beszél. Ugyanakkor ez a mosoly nem tart sokáig, mert a fiú szavai mélyen elgondolkodtatják, és ez a gondolkodás most nem a számukra kedvező eredményre vezet. Bár ez a nem kedvező eredmény inkább csak részlegesen nem az, örül neki ugyanakkor, hogy Adoaver felvetette a problémát, amire ő nem is gondolt, igaz leginkább azért nem, mert Thimmel gyalog járt a toronyban, a holdnyúl pedig nem eszik, legalábbis ezen a létsíkon biztosan nem.*
- Hát, ha nem is túl sokkal, de a torony már a mocsáron túl van. *mondja.* Úgy rémlik, hogy van annyi fű a tó partján, hogyha kikötjük a lovat egy fához, akkor vígan el tud legelni. Jobb, ha velünk marad, mert haza biztosan nem találna egyedül, főleg nem a mocsáron át, vagyis még ha igen, akkor sem biztos, hogy jó ötlet lenne pont az ingoványba behajtani. De jó, hogy szóba hoztad, mert én eddig nem gondoltam erre. Ha nem gond akkor a nyerged mögé felerősítünk egy kisebb zsákot egy kevés zabbal, szénával, meg pár sárgarépával, hogy ne csak fűvel kelljen majd jóllaknia. *igyekszik is gyorsan megoldani a felmerülő problémát, szerinte egész jól. Valahol vicces is, hogy szerencsétlen lóval fogja elcipeltetni saját eleségét.
Más probléma pedig úgy tűnik, hogy egyelőre nem merül fel. Nem csak ő könnyebbül meg kicsit, hanem Callipeya is, hogy Adoavernek nincsenek különleges igényei az ételcsomagot illetően, amit a Mágustoronyba magukkal kell vinniük. Nem mintha ne teljesítették volna örömmel a kérését, de azért csak egyszerűbb lesz így, hogy nem kétféle teljesen különböző csomagot kell majd összeállítani, csak ugyanazt, de kétszer.*
- Akkor ezt megbeszéltük! *csapja össze tenyereit elégedetten az utolsó előtti falatok előtt. Meglehet ez a kissé színpadias gesztus inkább a fiúhoz illene, most ő is annyira lelkes, hogy valahogyan saját magától is teljesen természetesnek érzi.*
- Jó ötleteink vannak a fogadóval kapcsolatban, de lehet a nagymesternek nem kellene felvetni őket. *kacsintana aztán, ha tudna, nem csak nagyon fura fejet vágna akkor, ha meg szeretné próbálni. Reméli mindenesetre, hogy Adoaver kiérzi szavai hangsúlyából ezt a bizonyos meg sem próbált kacsintást.*
- Szerintem megbeszéltük a lényeget. És persze, igazad van! Feküdjünk korán tényleg szerintem is, hogy ki tudjuk pihenni magunkat. Én mondjuk majd csak reggel fürdök, indulás előtt. Aztán gyorsan elköszönök Intathtól. Utána találkozzunk a konyhában! Eszünk pár falatot, és indulunk is. Nem tudom, hogy te milyen korán szoktál kelni, de engem majd anya kelt, ha magamtól nem ébredek fel időben. Ha nagyon sokáig nem ébrednél fel, majd felrázunk valahogy.
*Persze megint csak viccel, mert biztos benne, hogy Adoaver nem fog sokáig aludni. Az indulás előtti alvás és a nyugtalan álom általában kéz a kézben járnak. Ettől függetlenül sajnálja, hogy az időben ébredésre és ébresztésre nincsen általa is ismert varázslat.
Feláll az asztaltól mindenesetre az utolsó kanálnyi levesmaradék után, és elkezd segíteni édesanyjának elpakolni, mosogatni, majd összekészíteni az ételcsomagot holnapra.
Szerencsére jóllakott, a maradék leves sorsáért pedig nem aggódik. Édesanyja egyik kedvence, és emlékei szerint Intath is szereti, bár nála nehéz megállapítani, hiszen mindent dicsér, amit akár együtt, akár külön sütnek, vagy főznek, ami csak két dolgot jelenthet; vagy azt, hogy amúgy elképesztően jó szakácsnők ő is, Ea is, vagy azt, hogy néha Intath sokkal udvariasabb, mint amennyire őszinte. Amennyiben utóbbi a helyzet, az főleg az Aleniával való artheniori találkozásuk fényében több, mint érdekes, de szerencsére ameddig a Mágustorony felé mennek, vagy onnan jönnek, illetve éppen ott vannak ezen nem nagyon kell majd gondolkodnia.
Persze, ha Adovernek bármi mondanivalója lenne még válaszol amennyire tud, az este hátralévő része innentől kezdve már tényleg csak az elpakolásról, mosogatásról, valamint az útravaló összeállításáról szól, holnap reggel pedig akár ott is folytathatják, ahol most abbahagyják, akár teljesen lezártnak is vehetik a mai esti beszélgetést.
Bárhogy legyen a maga részéről ő felkészültnek érzi magát az útra.*
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-11-04 14:00:04
Üzenet elküldve: 2025-11-04 14:00:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hold és tűz//
*Nem is tudta, hogy Luninarinak problémája volt a kövekből épített házakkal; azt ugyan ki tudja találni, hogy valószínűleg eredeti otthonuknál fából lehetett jóformán minden a nyersanyagok egyöntetűsége és az elzárkózottságuk miatt, de azt kissé nehézkes megérteni, miért nem tetszhetett neki az "új" anyag. Lehet saját zavartsága onnan eredhet, hogy ő maga jóformán csak ilyenekben nőtt fel, na meg a márványból készültekben.*
- Ha nem lenne egy folyamatosan mozgó horda minden irányból ami miatt neked is figyelned kell, akkor sokkal inkább élvezni lehetne akár csak szemezgetni is a kínálatokat. *Igaz, hogy sokan nem igazán szeretik ha mindössze csak megbámulják, nem pedig veszik őket, felkeltve ezzel az érdeklődés illúzióját minden igazi szándék nélkül. Nem is beszélve a többi vevőről, akiknek el kell dönteniük hogy a sor végét jelképezni ekkor a mágus, vagy csak egy bámészkodót.
Szerény adagú vacsoráját nem meglepő módon előbb fejezi be mint Luninari, aminek kimutatására előre teszi az üresnek tekinthető tányért a kivett evőeszközökkel együtt az asztalon. Mosogatni nem áll még neki, tekintve hogy még beszélgetnek, az asztalt meg főképp nem hagyja ott.* - Köszönöm szépen. *Bólint egyet Callipeya felé nézve, egy hálás mosoly tündöklik az arcán, és tekinteté látva nehezen állja meg, hogy ne ígérkezzen azzal hogy másnap reggel be fogja pótolni a mai este hiányosságát.
A képzeletbeli izzadságcseppet letörli a homlokáról barátja gyors és boldogsággal teli beleegyezését hallva, egy pillanatra attól félt hogy szokásosnál gyatrább állapota talán elbátortalanítja a fél-elfet arról, hogy elkísértesse megát, és inkább az otthonmaradásra buzdítja. Aggodalma amaz vidámságát látva fölösleges volt, aminek nagyon is hálás.*
- Demonstráció arra az egy varázslatra pont nem lesz szükséges, elhiszem anélkül is..! *Lett is nem csak képzeletbeli izzadság rajta. Az kéne még, hogy bizonyítási vágy vagy puszta szórakoztatás céljából közvetlen veszélynek tegye ki magát! Ő nem egy tamáskodó elf doktor, de amilyen ellenőrizetlen ott az út jóformán minden szakasza, nagyon is előfordulhat hogy leragadja a beláthatatlan lápba valami, vagy csak félresikerül az ige. De ezen a kockázatos lehetőségen kívül tudja, hogy nagyjából veszélytelen lenne átvágniuk sokadszorra azon a ingoványon, szóval nem lesz ma álmatlan éjszakája. *
- Hmm... Régen volt már, de igen, megtanultam. Holott nem akarok minden szálba belekötőnek hangzani, a lovakkal mit kezdünk mikor elérjük a tornyot? Istálló nincs ott, a toronyba pedig ha engednék sem férnének be. Visszatalálnának ide?* Ez egy valódi kérdés, még ha elég naivnak is hangzik; ő nem foglalkozott még olyan mélységben patás barátaikkal annyira, hogy tudja intelligenciájuk, és szükség esetén hűségük határát.*
- Köszönöm az ajánlatot Callipeya, elfogadom. Hátizsákom nagyon is van, és ha itt hagyok egy-két könyvet akkor még hely is lesz benne; és nem kell miattam más eleséget csinálni, nyugodtan fel lehet tölteni ugyanazzal a finomságokkal, mint Luninariét. És ha valóban lovakkal megyünk, akkor holtbiztos hogy nem fogyunk ki a vízből mire elérjük a tornyot, ott a tóból pedig fel tudunk tölteni.* És, bár továbbra is csak a vágyálom szintjén van a valósággal szemben egy, a mágustorony vendégeit kiszolgálni képes vendéglő, maga az elképzelés Adoavert is képes elszórakoztatni hosszútávon, vagy csak Luninari lelkesedése kezd rádörgölni.*
- Az emberhiány pótlására akár önkéntes munkát is lehetne alkalmazni: a tanulók halászhatják ki azt amit később megfőznek nekik és a társaiknak, így a lehető legfrissebben fogják megkapni az ételt, és a raktározás miatt sem kell aggódni! Viszont a mocsár az továbbra is egy nagy akadály... Ha valahogy meg lehetne kerülni az ingoványt, még ha drasztikusan is meghosszabbodna miatta az úti idő, akkor már több mint megvalósítható lenne az egész.... *Sajnos egyikük sem mérnök, ülnök vagy a Népek Tanácsának befolyásosabb tagja, úgyhogy ez a leányálom valószínűleg az is marad, hacsak valahogy magát a mágusmestert nem sikerül ebbe belefűzniük.*
- Van egy sejtésem hogy nem maradtak meg azok alvóhelyiségek a toronyban úgy, ahogy emlékszem rájuk, de emiatt aggódhatunk akkor, amikor már ot vagyunk. Valamiről még szeretnétek beszélni? Egy fürdést mind a kettőnknek el kéne végeznünk, és egy tisztességes időt aludni, ha korán akarunk indulni.
*Nem is tudta, hogy Luninarinak problémája volt a kövekből épített házakkal; azt ugyan ki tudja találni, hogy valószínűleg eredeti otthonuknál fából lehetett jóformán minden a nyersanyagok egyöntetűsége és az elzárkózottságuk miatt, de azt kissé nehézkes megérteni, miért nem tetszhetett neki az "új" anyag. Lehet saját zavartsága onnan eredhet, hogy ő maga jóformán csak ilyenekben nőtt fel, na meg a márványból készültekben.*
- Ha nem lenne egy folyamatosan mozgó horda minden irányból ami miatt neked is figyelned kell, akkor sokkal inkább élvezni lehetne akár csak szemezgetni is a kínálatokat. *Igaz, hogy sokan nem igazán szeretik ha mindössze csak megbámulják, nem pedig veszik őket, felkeltve ezzel az érdeklődés illúzióját minden igazi szándék nélkül. Nem is beszélve a többi vevőről, akiknek el kell dönteniük hogy a sor végét jelképezni ekkor a mágus, vagy csak egy bámészkodót.
Szerény adagú vacsoráját nem meglepő módon előbb fejezi be mint Luninari, aminek kimutatására előre teszi az üresnek tekinthető tányért a kivett evőeszközökkel együtt az asztalon. Mosogatni nem áll még neki, tekintve hogy még beszélgetnek, az asztalt meg főképp nem hagyja ott.* - Köszönöm szépen. *Bólint egyet Callipeya felé nézve, egy hálás mosoly tündöklik az arcán, és tekinteté látva nehezen állja meg, hogy ne ígérkezzen azzal hogy másnap reggel be fogja pótolni a mai este hiányosságát.
A képzeletbeli izzadságcseppet letörli a homlokáról barátja gyors és boldogsággal teli beleegyezését hallva, egy pillanatra attól félt hogy szokásosnál gyatrább állapota talán elbátortalanítja a fél-elfet arról, hogy elkísértesse megát, és inkább az otthonmaradásra buzdítja. Aggodalma amaz vidámságát látva fölösleges volt, aminek nagyon is hálás.*
- Demonstráció arra az egy varázslatra pont nem lesz szükséges, elhiszem anélkül is..! *Lett is nem csak képzeletbeli izzadság rajta. Az kéne még, hogy bizonyítási vágy vagy puszta szórakoztatás céljából közvetlen veszélynek tegye ki magát! Ő nem egy tamáskodó elf doktor, de amilyen ellenőrizetlen ott az út jóformán minden szakasza, nagyon is előfordulhat hogy leragadja a beláthatatlan lápba valami, vagy csak félresikerül az ige. De ezen a kockázatos lehetőségen kívül tudja, hogy nagyjából veszélytelen lenne átvágniuk sokadszorra azon a ingoványon, szóval nem lesz ma álmatlan éjszakája. *
- Hmm... Régen volt már, de igen, megtanultam. Holott nem akarok minden szálba belekötőnek hangzani, a lovakkal mit kezdünk mikor elérjük a tornyot? Istálló nincs ott, a toronyba pedig ha engednék sem férnének be. Visszatalálnának ide?* Ez egy valódi kérdés, még ha elég naivnak is hangzik; ő nem foglalkozott még olyan mélységben patás barátaikkal annyira, hogy tudja intelligenciájuk, és szükség esetén hűségük határát.*
- Köszönöm az ajánlatot Callipeya, elfogadom. Hátizsákom nagyon is van, és ha itt hagyok egy-két könyvet akkor még hely is lesz benne; és nem kell miattam más eleséget csinálni, nyugodtan fel lehet tölteni ugyanazzal a finomságokkal, mint Luninariét. És ha valóban lovakkal megyünk, akkor holtbiztos hogy nem fogyunk ki a vízből mire elérjük a tornyot, ott a tóból pedig fel tudunk tölteni.* És, bár továbbra is csak a vágyálom szintjén van a valósággal szemben egy, a mágustorony vendégeit kiszolgálni képes vendéglő, maga az elképzelés Adoavert is képes elszórakoztatni hosszútávon, vagy csak Luninari lelkesedése kezd rádörgölni.*
- Az emberhiány pótlására akár önkéntes munkát is lehetne alkalmazni: a tanulók halászhatják ki azt amit később megfőznek nekik és a társaiknak, így a lehető legfrissebben fogják megkapni az ételt, és a raktározás miatt sem kell aggódni! Viszont a mocsár az továbbra is egy nagy akadály... Ha valahogy meg lehetne kerülni az ingoványt, még ha drasztikusan is meghosszabbodna miatta az úti idő, akkor már több mint megvalósítható lenne az egész.... *Sajnos egyikük sem mérnök, ülnök vagy a Népek Tanácsának befolyásosabb tagja, úgyhogy ez a leányálom valószínűleg az is marad, hacsak valahogy magát a mágusmestert nem sikerül ebbe belefűzniük.*
- Van egy sejtésem hogy nem maradtak meg azok alvóhelyiségek a toronyban úgy, ahogy emlékszem rájuk, de emiatt aggódhatunk akkor, amikor már ot vagyunk. Valamiről még szeretnétek beszélni? Egy fürdést mind a kettőnknek el kéne végeznünk, és egy tisztességes időt aludni, ha korán akarunk indulni.
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-11-02 18:29:34
Üzenet elküldve: 2025-11-02 18:29:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hold és tűz//
*Egy bólintással veszi tudomásul, hogy Adoaver egyelőre nem szándékozik találkozni Aleniával, ami annyiból nem is baj, hogyha ez lenne minden vágya, a Mágustoronyba való út mindenképpen elhalasztaná az ő megismerkedésüket. Mindazonáltal biztos benne, hogy a találkozás előbb-utóbb létre fog jönni, most pedig, hogy tulajdonképpen már csak egyet kell aludni az indulásig, gondolatai inkább kalandoznak a tanulmányai és a torony, mint Alenia felé. Ennek ellenére amit a fiatal mágus Artheniorról mond természetesen visszatereli őket valamennyire a városra, ahol egész sok időt töltött el mostanában, főleg magához képest.*
- Az ott élők sokaságát is megszoktam igen, meg azt a rengeteg kőből épült házat is, ami először nyomasztott. *válaszol készségesen.* Persze szép a tisztás, a templom és a templomkert is nagyon, de a legjobban talán a piacot szerettem meg. Igaz ott a legnagyobb a nyüzsgés és a tömeg, de nagyon szeretem, hogy tényleg szinte bármi kapható, amit keresel, legyen szó akár ételről, akár bármilyen ruháról, ékszerről, vagy élő állatról. Holdpihét is ott vettem, tudod.
*Erre a mondatra mondjuk kicsit összeszorul a szíve. Most először fog előfordulni, hogy a macskáját hosszabb időre magára hagyja majd. Bár tisztában van vele, hogy édesanyjánál is jó helyen lesz, ahogyan azzal is, hogy nem cipelheti mindenhová magával, különösen a Mágustoronyba nem, legalábbis elég kellemetlen lenne egy néha rendetlenkedő macskára is figyelni két ige tanulása közben, arról már nem is beszélve, ha még a dolgát is elvégezné éppen azon a helyen, ami tulajdonképpen az elemi mágia templomának tekinthető. Nem szent hely a szó hagyományos értelmében véve, ugyanakkor biztos benne, hogy a legtöbb mágus hozzá hasonlóan mégis valami olyasmit érezhet iránta, mint ő, ez pedig csak egy oltár, vagy templom által keltett áhítathoz hasonlítható.
Callipeya közben fél szemmel a fiatalokat figyeli, és azon gondolkodik, hogy mennyire meg képesek találni egymással a közös hangot, annak ellenére is, hogy sok mindenben különböznek egymástól. Most, hogy éppen esznek, persze az a legszembetűnőbb, hogy ezt mennyire másképpen teszik. Persze anyáskodó énje tör elő belőle, de véleményét egyelőre megtartja magának, hogy ne akassza meg a beszélgetést az aggodalmaival. Reméli, hogy Adover étvágytalansága nem valamilyen betegségnek a tünete, vagy nem annak köszönhető, hogy nem ízlik neki a leves.
Vele ellentétben Luninari, ha nem is mohó gyorsasággal, de láthatóan elég jó étvággyal eszik, mintha ez a leves lenne a kedvenc étele, pedig tudja róla, hogy nem az csak szereti. Nem mulasztja el azt sem, hogy erőspaprikát is belenyomjon a vöröses lébe. Bár továbbra sem túl nagyétkű, és nem is tudja őt elképzelni kövéren, de még egy kis pocakkal sem, azért, ha kettesben lesznek, lehet fel fogja majd hívni arra a figyelmét, hogy lassan abba a korba lép, ahol már figyelnie kell az alakjára, már amennyiben szeretné megőrizni annak törékenységét. Legalábbis nem árt meggondolni, hogy mit és mennyit vacsorázik, ha nap közben keveset mozgott éppen. Ennek viszont most azért sincs itt az ideje, mert éppen ezekben a pillanatokban beszélik meg, hogy együtt mennek majd a Mágustoronyba, aminek a maga részéről nagyon örül. Nem mintha Luni nem tudna vigyázni magára éppen a mágiának köszönhetően, de azért nyugodtabb, ha nem mindössze két plüss és egy holdnyúl társaságában kell majd átkelnie a mocsáron.
Úgy látja azonban, hogy nem csak ő maga örül ennek, hanem maga Luni is.*
- Ez vicces, pont az előbb jutott nekem is az eszembe, hogy megkérjelek, hogy gyere velem. *mondja ezúttal valóban széles mosollyal és lelkesen.*
- Nagyon örülnék neki, ha velem jönnél! Nem szeretek egyedül utazni és amúgy is túl sokszor voltam csak saját magam társasága. Sokkal jobb beszélgetni út közben, mint csak csendben nézelődni és gondolkodni. Meg aztán, kicsit nyomasztó hely a mocsár és ketten nagyobb biztonságban is leszünk, mint külön-külön lennénk. Mondjuk nekem van egy varázslatom, ami megvéd attól, hogy elsüllyedjek, alig várom, hogy megmutassam, csak sajnos megtanítani nem tudom. De ettől még biztosan tetszeni fog neked.
*Azt egyelőre nem fejti ki, hogy miért is nem képes megtanítani ezt a bizonyos varázslatot, már csak azért sem, mert legkésőbb holnap minden bizonnyal szóba fog kerülni, amikor induláskor majd maga alá bűvöli a holdnyulat, és ugyan továbbra is nagyon szeret beszélni, igyekszik kicsit visszavenni abból a szokásából, hogy egyszerre túl sok információval árasztja el azt, akivel éppen beszélget.*
- Tudsz lovagolni, igaz? *kérdi inkább.* Biztosan találunk neked egy lovat az istállóban, akkor gyorsabban tudjuk megtenni az út nagy részét, a mocsárban pedig óvatosan haladunk majd.
- Van hátizsákod, ugye? *kérdi a fiút ezek után Callipeya.* Ha ketten mentek, akkor kétszer annyi ételt kell majd csomagolnom az útra. Mit szeretnél? Luni elég sokáig elél sonkán, szalonnán, kecskesajton meg egy kis kenyéren, de hátha te valami változatosabbra vágysz. Kenyérből mondjuk nincs értelme amúgy sem túl sokat vinni, mert egy idő után úgyis megszárad. Vizet is vinnetek kell, mert a mocsárban nincs iható. Tényleg nem ártana egy fogadó a Mágustorony mellett, bármilyen körülményes lenne is fenntartani.
- Igen, Adoavernek igaza van. *csatlakozik rá erre Luninari.* Tényleg nagyon nehéz lenne ott működtetni egy fogadót, de azért talán nem is teljesen lehetetlen. *teszi hozzá, mert néha elég nehezen engedi csak el saját ötleteit.*
- Csak egy nagyobb készlettel kellene elkezdeni nyitáskor, és pár embert csak azért alkalmazni, hogy egész nap halásszon, és főleg halat árulni, mint étel, hogy legalább annak az utánpótlásáról ne, csak az italokéról kelljen gondoskodni. Ha valaha is vonzott volna az, hogy fogadós legyek és nem lenne ezer sokkal jobb tervem ennél, akkor szívesen megpróbálnám megcsinálni. Akkor legalább mindig a torony közelében lehetnék, hiszen szó szerint varázslatos hely. Azt mondjuk örömmel hallom, hogy már aludni is lehet ott. Mi még sátorban aludtunk a tóparton, amikor Thimmel voltam arra, de szerencsére ez éppen a tűz hónapjaiban volt, akkor még éjjel sem volt hideg. De azért így majd csak kényelmesebb lesz. Már azért kicsit hűvös lenne kint aludni, más kérdés, hogyha nem lenne más lehetőség, akkor mindenképpen megtenném.
*Eltökéltnek látszik, ahogyan ezt mondja, és valóban az, hogyha a tanulásról van szó, de azért nem bánja, hogy ezúttal a könnyebb úton járhat, nem csak, ami az ottani pihenést illeti. Most a legutóbbi alkalommal ellentétben egy másik mágussal kelhet útra, segíthetik és szórakoztathatják egymást.
Lényegében már csak el kell dönteni, hogy milyen és mennyi hideg élelmet vigyenek magukkal, befejezni a vacsorát, gyorsan összerakni a csomagokat majd nyugovóra térni, reggel pedig újra megtenni az egyszer már megtett utat.
Ha képes lenne egyetlen pillanat alatt ott teremni, ahol szeretne, akkor az ételcsomagok elkészítése és az átöltözés utáni legelső pillanat lenne ez a pillanat.*
*Egy bólintással veszi tudomásul, hogy Adoaver egyelőre nem szándékozik találkozni Aleniával, ami annyiból nem is baj, hogyha ez lenne minden vágya, a Mágustoronyba való út mindenképpen elhalasztaná az ő megismerkedésüket. Mindazonáltal biztos benne, hogy a találkozás előbb-utóbb létre fog jönni, most pedig, hogy tulajdonképpen már csak egyet kell aludni az indulásig, gondolatai inkább kalandoznak a tanulmányai és a torony, mint Alenia felé. Ennek ellenére amit a fiatal mágus Artheniorról mond természetesen visszatereli őket valamennyire a városra, ahol egész sok időt töltött el mostanában, főleg magához képest.*
- Az ott élők sokaságát is megszoktam igen, meg azt a rengeteg kőből épült házat is, ami először nyomasztott. *válaszol készségesen.* Persze szép a tisztás, a templom és a templomkert is nagyon, de a legjobban talán a piacot szerettem meg. Igaz ott a legnagyobb a nyüzsgés és a tömeg, de nagyon szeretem, hogy tényleg szinte bármi kapható, amit keresel, legyen szó akár ételről, akár bármilyen ruháról, ékszerről, vagy élő állatról. Holdpihét is ott vettem, tudod.
*Erre a mondatra mondjuk kicsit összeszorul a szíve. Most először fog előfordulni, hogy a macskáját hosszabb időre magára hagyja majd. Bár tisztában van vele, hogy édesanyjánál is jó helyen lesz, ahogyan azzal is, hogy nem cipelheti mindenhová magával, különösen a Mágustoronyba nem, legalábbis elég kellemetlen lenne egy néha rendetlenkedő macskára is figyelni két ige tanulása közben, arról már nem is beszélve, ha még a dolgát is elvégezné éppen azon a helyen, ami tulajdonképpen az elemi mágia templomának tekinthető. Nem szent hely a szó hagyományos értelmében véve, ugyanakkor biztos benne, hogy a legtöbb mágus hozzá hasonlóan mégis valami olyasmit érezhet iránta, mint ő, ez pedig csak egy oltár, vagy templom által keltett áhítathoz hasonlítható.
Callipeya közben fél szemmel a fiatalokat figyeli, és azon gondolkodik, hogy mennyire meg képesek találni egymással a közös hangot, annak ellenére is, hogy sok mindenben különböznek egymástól. Most, hogy éppen esznek, persze az a legszembetűnőbb, hogy ezt mennyire másképpen teszik. Persze anyáskodó énje tör elő belőle, de véleményét egyelőre megtartja magának, hogy ne akassza meg a beszélgetést az aggodalmaival. Reméli, hogy Adover étvágytalansága nem valamilyen betegségnek a tünete, vagy nem annak köszönhető, hogy nem ízlik neki a leves.
Vele ellentétben Luninari, ha nem is mohó gyorsasággal, de láthatóan elég jó étvággyal eszik, mintha ez a leves lenne a kedvenc étele, pedig tudja róla, hogy nem az csak szereti. Nem mulasztja el azt sem, hogy erőspaprikát is belenyomjon a vöröses lébe. Bár továbbra sem túl nagyétkű, és nem is tudja őt elképzelni kövéren, de még egy kis pocakkal sem, azért, ha kettesben lesznek, lehet fel fogja majd hívni arra a figyelmét, hogy lassan abba a korba lép, ahol már figyelnie kell az alakjára, már amennyiben szeretné megőrizni annak törékenységét. Legalábbis nem árt meggondolni, hogy mit és mennyit vacsorázik, ha nap közben keveset mozgott éppen. Ennek viszont most azért sincs itt az ideje, mert éppen ezekben a pillanatokban beszélik meg, hogy együtt mennek majd a Mágustoronyba, aminek a maga részéről nagyon örül. Nem mintha Luni nem tudna vigyázni magára éppen a mágiának köszönhetően, de azért nyugodtabb, ha nem mindössze két plüss és egy holdnyúl társaságában kell majd átkelnie a mocsáron.
Úgy látja azonban, hogy nem csak ő maga örül ennek, hanem maga Luni is.*
- Ez vicces, pont az előbb jutott nekem is az eszembe, hogy megkérjelek, hogy gyere velem. *mondja ezúttal valóban széles mosollyal és lelkesen.*
- Nagyon örülnék neki, ha velem jönnél! Nem szeretek egyedül utazni és amúgy is túl sokszor voltam csak saját magam társasága. Sokkal jobb beszélgetni út közben, mint csak csendben nézelődni és gondolkodni. Meg aztán, kicsit nyomasztó hely a mocsár és ketten nagyobb biztonságban is leszünk, mint külön-külön lennénk. Mondjuk nekem van egy varázslatom, ami megvéd attól, hogy elsüllyedjek, alig várom, hogy megmutassam, csak sajnos megtanítani nem tudom. De ettől még biztosan tetszeni fog neked.
*Azt egyelőre nem fejti ki, hogy miért is nem képes megtanítani ezt a bizonyos varázslatot, már csak azért sem, mert legkésőbb holnap minden bizonnyal szóba fog kerülni, amikor induláskor majd maga alá bűvöli a holdnyulat, és ugyan továbbra is nagyon szeret beszélni, igyekszik kicsit visszavenni abból a szokásából, hogy egyszerre túl sok információval árasztja el azt, akivel éppen beszélget.*
- Tudsz lovagolni, igaz? *kérdi inkább.* Biztosan találunk neked egy lovat az istállóban, akkor gyorsabban tudjuk megtenni az út nagy részét, a mocsárban pedig óvatosan haladunk majd.
- Van hátizsákod, ugye? *kérdi a fiút ezek után Callipeya.* Ha ketten mentek, akkor kétszer annyi ételt kell majd csomagolnom az útra. Mit szeretnél? Luni elég sokáig elél sonkán, szalonnán, kecskesajton meg egy kis kenyéren, de hátha te valami változatosabbra vágysz. Kenyérből mondjuk nincs értelme amúgy sem túl sokat vinni, mert egy idő után úgyis megszárad. Vizet is vinnetek kell, mert a mocsárban nincs iható. Tényleg nem ártana egy fogadó a Mágustorony mellett, bármilyen körülményes lenne is fenntartani.
- Igen, Adoavernek igaza van. *csatlakozik rá erre Luninari.* Tényleg nagyon nehéz lenne ott működtetni egy fogadót, de azért talán nem is teljesen lehetetlen. *teszi hozzá, mert néha elég nehezen engedi csak el saját ötleteit.*
- Csak egy nagyobb készlettel kellene elkezdeni nyitáskor, és pár embert csak azért alkalmazni, hogy egész nap halásszon, és főleg halat árulni, mint étel, hogy legalább annak az utánpótlásáról ne, csak az italokéról kelljen gondoskodni. Ha valaha is vonzott volna az, hogy fogadós legyek és nem lenne ezer sokkal jobb tervem ennél, akkor szívesen megpróbálnám megcsinálni. Akkor legalább mindig a torony közelében lehetnék, hiszen szó szerint varázslatos hely. Azt mondjuk örömmel hallom, hogy már aludni is lehet ott. Mi még sátorban aludtunk a tóparton, amikor Thimmel voltam arra, de szerencsére ez éppen a tűz hónapjaiban volt, akkor még éjjel sem volt hideg. De azért így majd csak kényelmesebb lesz. Már azért kicsit hűvös lenne kint aludni, más kérdés, hogyha nem lenne más lehetőség, akkor mindenképpen megtenném.
*Eltökéltnek látszik, ahogyan ezt mondja, és valóban az, hogyha a tanulásról van szó, de azért nem bánja, hogy ezúttal a könnyebb úton járhat, nem csak, ami az ottani pihenést illeti. Most a legutóbbi alkalommal ellentétben egy másik mágussal kelhet útra, segíthetik és szórakoztathatják egymást.
Lényegében már csak el kell dönteni, hogy milyen és mennyi hideg élelmet vigyenek magukkal, befejezni a vacsorát, gyorsan összerakni a csomagokat majd nyugovóra térni, reggel pedig újra megtenni az egyszer már megtett utat.
Ha képes lenne egyetlen pillanat alatt ott teremni, ahol szeretne, akkor az ételcsomagok elkészítése és az átöltözés utáni legelső pillanat lenne ez a pillanat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1134-1153