Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
SzarvasligetNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-06-02 20:41:08
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Vidéki kúria//
// Konyhában //
*Meg kell hagynia, Luninarinak érzéke lett, hogyan folytassa tovább Adoaver gondolatainak forgásait.* - Ahogy olvastam, ősi törzseknél valóban előbb kezdték el imádni az elemeket mint bármi mást, köztük a holdat is. Nem kell ahhoz varázstudás, hogy mágiát láss belőle. Elég csak ránézni. *Mindent elnyelő sötétség a fáklya fényén túl, és ezt mindössze a tiszta égbolt töri meg: megszámlálhatatlan, apró fények világítják meg a vándorok, és elveszettek útjait, ezzel a hatalmasnak kinéző, fehér gömbbel koronázva. Akármi történik, a felhőkön túl, napleeste után mindig megtalálni őket. Így hát nem csoda, hogy ennyire sokat beszélt, illetve vitatott, ereje. És társa bőre? Hát meg kell hagyni, itt inkább Intath felé hajlana, holdfehérítést jegyeztek volna föl biztos akármelyik könyvben minek gerincére rátette magának sem színes kezét, de volt ő is már téves tucatszor is.
Mikor saját sztorija után dicséret éri, nem-túl-szégyenlősen mosolyodik el: Könyökét asztalán tartva, felfelé mutat ujjával, és már koncentrálnia se nagyon kell ahhoz, amit csinál; ha most a sors úgy dönt, nem hagyja cserben saját affinitásával, kis lángnak kéne megjelennie ujja peremén, vígan lobogva a fél-elf szavaira, tükrözve saját érzelmét. Valóban, maga is úgy érzi, rendesen halad ezen a rögös úton; még a pragmatikus értelemben is kifizetődött ittléte, és ő sem gyújtott fel (még) semmit. Senkitől semmi panasz.*
- Hét éve eltörtem a kezem mikor egy borítóval az arcomban jártam mindenhova egész nap, és leestem a lépcsőről. Lecke megtanulva. *Az élet néha a leghatékonyabb tanár, még ha a legkeményebb is.*
- Áh, kordé! Mindenre gondoltok, én még a nyeregnél voltam gondolatban. No nem mintha olyan rossz lenne órákig a tájat nézni, városiként erre amúgy sem volt sok lehetőségem, de egy B terv mindig kapóra jön. *A kényelemnek sem mond ellent. Bár kíváncsi, ennyien elférnek e, ellenben ki lesz a lovon.
Békés iramban folyik tovább beszélgetésük, és mikor megkapja fogását, már nem sokat gondolkodik azon, várjon e: a levest fújja, kanalastul. Úgy hallja meg ő is a kiáltásokat.* - Hmm? *Néz fel az asztalról meglepetten, kifelé. Zavar és minimális aggodalom látszódik rajta, de Luninari reakcióját hallva rögtön megnyugszik. Vállait rántja a megjegyzésére: ha valaki ilyenkor is az ágyat nyomja, megérdemli ez a módú felkeltést. És még egyet is értenek vele.
Hagyja is barátját válaszolni, ő pedig nekilát levesének, csöndesen szippantja kanalát. Bár fülét nyitva tartja a további hangokra, elsődlegesen az előtti lévő ételre koncentrál. Persze a vicceket és fenyegetéseket hallva ő is mosolyog az orra alatt.*
- Oh? *Kapja fel a fejét, mikor meghallja kopogást, és majdnem kiesik a kanál a kezéből, mikor meglátja az idegen elf lányt, és hallja szavait. Teli szája és meglepődöttsége miatt csak kezét felemelve inteni tud, majd egy nehézkeset nyelve Luninarira emeli tekintetét, mint már jártast ebben a szituációban.*

A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.

1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-05-31 08:28:02
 ÚJ
>Dorveriel Dolostiwen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

// Vidéki kúria //
// Minden ott tartózkodónak //

* Vár néhány pillanatig a kopogás után. Fülel, és nyilvánvaló, hogy népes társaság gyűlhetett össze odabent, legalábbis a hangzavarból ítélve. Bátortalanul megismétli a kopogást, de valószínűleg ezt sem fogja meghallani senki. Nem szeretne udvariatlanul betoppanni, de nincs más választása. A válla felett hátrapillant a hátaslovára, de az még mindig örömmámorban tépkedi a füvet, szóval talán így hagyhatja még egy darabig. *
~ Előre is elnézést... ~
* Halkan benyit a kétszárnyú ajtón és óvatosan becsukja maga mögött. *
~ Na, ettől meg úgy érzem magam, mint egy settenkedő tolvaj. ~
* Sóhajt egyet, majd körülnéz az épületben. Egy folyosóra lépett be, néhány ajtóval, amik ismeretlen irányokba vezetnek. Célirányosan a megannyi hang forrása felé fordul és a harmadik ajtó elé lép. Kicsit lesimogatja a ruháját és szerteszét álló haját, majd hangosan kopogtat az ajtófélfán. Ha esetleg így sem vennék észre a jelenlétét, a biztonság kedvéért be is lép. *
- Elnézést a zavarásért. * Kezdi visszafogott hangon és finoman meghajtja magát üdvözlésül. * Kopogtam, de valószínűleg túl halk voltam, ezért bátorkodtam belépni ide.
* Körülhordozza a tekintetét az egybegyűlteken, úgy tűnik az ebédet zavarta meg. *
- Nem szeretnék tolakodó lenni, csak útbaigazítást szeretnék kérni és már itt sem vagyok.
* Udvariasan mosolyog, dacára kissé szétszórt megjelenésének a neveltetését nem tudja tikolni. *


1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-05-30 10:06:23
 ÚJ
>Lyarah Wrogertik avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Vidéki kúria //
// Ebéd //
// Konyhában //

* Talán kicsinek tűnik a gnóm lány, de egyáltalán nem szeleburdi. Fegyverét nem-igen tudja használni, de már volt rá példa, hogy perverz alakok ellen vetette be. Az elfnek tartott magyarázat nem éri el a célját, így mosolya kicsit lelohad. Mindig is határozott jellemnek tartotta magát, ez továbbra sincs másképp, a fekete hajú elfhez lép, mielőtt csak úgy helyet foglalna. Kezét nyújtja, és ha Luninari elfogadja, akkor határozottan megrázza. *
- Gondoltam, azért illő lenne bemutatkoznom, a nevem Lyarah Wrogertik, de hívj csak Lyzznek.
* Egy mosolyt is továbbra fenntart, hogy ne tűnjön mogorva gnómnak. Tekintetével gyorsan szétnéz majd ártatlanul újra a lány felé fordul. *
- öhm... Hova ülhetek le? Nem akarok egyáltalán zavarni.
* Jegyzi meg feszengve Lyarah, nem így képzelte el a bemutatkozását, de emiatt most nem fog káoszt teremteni másoknak. Étkezés után is bőven van ideje, hogy beszéljen az itteni vezetővel. Egyenesen udvariatlan lenne, ha vissza utasítaná kedvességüket, mellesleg az illatok is eléggé erős érvnek tűnnek a kis gnóm számára. Ha megmutatják a helyét, akkor illően megvárja a többieket, és csak azután foglal helyet. ~ Nem lenne rossz néhány jó pontot szerezni náluk. ~ Morfondírozik tovább, de tekintetével a többieket figyeli. ~ Nem tudom milyen érzés ez, de olyan béke van itt, amit már régóta nem tapasztaltam, talán csak otthon? ~ *


1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-05-29 23:06:05
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1219
OOC üzenetek: 233

Játékstílus: Megfontolt

//Vidéki kúria//

*A húzódzkodásra barátságos mosollyal visszahúzza a kezét.*
~Megkaplak még libuska.~
*Bizony a kis gnóm most került a férfi megszerzendő prédáinak listájára. És szerencsétlenségére faja miatt csak maximum ölelőpárna lehet belőle. Túl kisállatszerű a felnőttesebb dolgokhoz. A kapott kérdés mibenléte nem teljesen jut el a férfihoz.*
-Hát igen. Itt van a közelben. Nincs semmi baja a víznek arról biztosíthatlak.
*Azt, issza ő is. Ha nem éppen szeszt. A megállapításra értetlenül néz a víz és a ház felé.*
-Mi?
*Bizonyos értelemben tanultnak és mindenképp világlátottnak számít, viszont a mérnöki dolgok nagyon távol vannak tőle. Úgy jelenik meg előtte a terv, hogy kis erecskét vájni a földbe és megbontva a ház sarkát végig kell folyatni az épület szobáin. Épp ezen terv elméleti buktatói kezdenek felmerülni benne mikor a vörös kobak még jobban túlhalad a dolgon ő pedig mégannyira se érti már miről beszél az akadémista lány mint az előbb.*
-Malommal? Meleg víz? Hát...öhm...van egy tűzhelyünk. Azon szoktuk melegíteni ételhez vagy ha fürdünk.
*Annyira értetlennek néz ki, mint mások ha ő a trepanációról vagy más szakmai dologról beszél. Ki is segítheti kicsit a pimasz tündérke akit jól megkergethet a pimaszsága miatt. De Luninari is sorra akar kerülni úgy néz ki.*
-Megjegyeztem!
*Kiabál be és kergeti meg a vöröst. Aki nagyon pihent agyú ma reggel. Pont mint a doki.*
-Akkor bokádnál fogva fellógathatunk vele a kamrába mint egy rúd kolbászt!
*Alaposan meg is futtatja a kislány. Rég szaladt már ennyit. Itt a ligetben nem nagyon kell neki. Nincs, aki üldözze és ha mégis akkor olyanok akikkel szívesen elkapatja magát. Végül sikerül a tüncit is utolérni és utána jól megcsikizi annak baloldalát hisz csak arra van keze. Az ellentámadás és főleg annak formája meglepi őt. Be is váltja az ígéretét és játékosan meghúzgálja, azt a fület.*
-Na, várj csak! Ha harapsz akkor inkább Árnyék mellé leszel kikötve a kertbe.
*Nem mintha Árnyék ki lenne kötve, de így jött ki a poén. Miközben ők épp ott a fűben huncutkodnak egy csinos kis szőke érkezik aki más esetben felkeltené a férfi figyelmét másféle huncutkodásra, de most észre se lesz véve. Főleg mert az újabb szemtelenség hallatán a kis tündér alá nyúlna és megpróbálná a vállára kapni a kis testet.*
-Most mész a szekrény tetejére!


1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-05-26 19:53:59
 ÚJ
>Thrissaya Aldwaran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Vidéki kúria//

* Az ő és a doki közötti kapcsolat olyan mély, mint az ingének a zsebe. Barátilag jól elvannak, immár jó pár napja. S ez a baráti iszony, vagyis viszony eljutott arra a szintre, hogy ő szalad, az elf meg utána. Nevetgél, s mit ád az ég, a szöszi doki egy-egy elszólásán kifejezetten röhög. *
- Ne! Akkorára ne húzzad a fülem! Kétszer is körbe éri a bokám és elesem!
* Jó, oké, annyira azért nem hosszúak az elf fülei, de mégis. Szalad előre, mert bár szöszi doki lábai hosszúak, ő viszont apró és fürge. Na meg korán reggel kelt, frissen, kipihenten és már dolgozott a jószágok körül. Vagyis nem másnapos tunya csiga. *
- A felső polc jó hely, be-be-be! Ott van a legjobb kompót és onnan elérem a füled hegyét!
* Nevetve sikítozni kezd, mert csak utoléri valahogy, mire is felhemperedik a fűben és csiklandozva lészen mindkét oldala. *
- Nem leszek éhes! Elf orvost eszem ebédre!
* S ezzel bele is harap a doki felé eső közelebbik lábába. Nem csattan nagyot a sok kis apró fog, de azért istenesen megrágja, ha módja lesz rá. Időközben egy másik elf is befut a ház közelébe, aki saját két szép szemével láthatja, hogy itt egy elfeket evő tündér lakik. Galád módon vetette rá magát az inas, majdcsak nem rágós alsó lábszárra. Nem tudja még, mit fog kapni ezért, de végül majd csak üres szájjal felnyög, kimondottan dühösen és vigyorogva. *
- Sovány biza', mint a tyúk kaparója!
* Ha még összeakadva is bunyóznak vagy ilyesmi, hangja és Int is engedi, tovább kiabál a ház felé. *
- A dokinak dupla adagot adj enni! Sovány a vádlija!


1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-05-25 09:48:54
 ÚJ
>Lyarah Wrogertik avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Vidéki kúria//

* A kéz mozdulat láttán hátrahőköl udvariasan. Ismeretlen férfiakkal mindig is bizonytalan volt. Szemöldöke már a fellegeket nyaldossa, nem épp ez játszódott le képzeletében. Az elhangzott szavakat fejében átírva sokkal megnyugtatóbbnak találja. '' Természetesen! Ilyen művelt hölgyeket örömmel fogadunk intézményünkbe! '' Gondolataiba a csalódottság fészkeli be magát, de még nem érzi, hogy a teljes remény veszni látszódna.
Nem most fog elkeseredni, ha már idáig jutott. Gondolatai azonosulnak terveivel, így csak saját elméjét szükséges megzaboláznia. *
- A vizet a tóból?
* Próbálja maga felé fordítani a kérdést. A házon végig tekint gyorsan, hogy aztán egy rövid következtetéssel megállapítást tegyen a doktornak. *
- Pedig könnyedén megoldható lehetne akár a vizet bevezetni az épület szárnyakba.
* Állát megfogva tekintete mély gondolatokat tükröz. *
- Egy malommal meghajtott csatornavezetékkel könnyedén megoldható, még állandó meleg vizet is kivitelezhetőnek tartom.
* Thrissaya és a doktor viselkedését természetesnek találja. ~ Bizonyára mély kapcsolatot ápolhatnak, vagy a doktor túl szeleburdi. ~ Állapítja meg fejben. A kergetőzést türelmesen követi tekintetével, nem fog közbe avatkozni. Még valahol élvezi is a látottakat. A kiáltásra egy pillanatra felkapja a fejét, de türelmesen megvárja a harc végét. *

A hozzászólás írója (Lyarah Wrogertik) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.25 09:49:45


1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-05-24 21:02:53
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Vidéki kúria//
//Ebéd előtt//
//Konyhában - majd kiabálás mindenkinek, aki éppen hallja//

*Adoaver megjegyzésére jót mosolyog magában, aztán inkább figyelmesen hallgatja az általa véletlen balesetként okozott tűz történetét, ami szerencsére sem végzetes, sem pedig tragikus nem lett végül, ellenben elindította új lakótársukat a tűzmágia útján.
Az ifjú tűzmágus mond ezen kívül viszont mást is, amit nem képes szó nélkül hagyni, végtére is ezek számára kedves témák, túlságosan is talán.*
- Az biztos, hogy az erdő mélyében, az éjszakában meg a holdban van valami meseszerű önmagában is. Mágia nélkül is mágikus dolgok lennének, ha van ennek bármi értelme, de szerintem érted, hogy hogyan gondolom. Anya szerint pedig a bőröm is a holdnak köszönhetően ennyire fehér. Persze Int szerint ez hülyeség, mert ez máson múlik, azért én inkább hiszek anyának. *vallja be, de Adoaver talán már korábban is megtapasztalhatta ilyen téren kissé kettős természetét.
Mint mágus elvben a tudomány jegyese, vagy legalábbis elkötelezett az irányában, mégis, ahol felnőtt még a különböző égtáj felől érkező szeleknek is neveik voltak, egy hitét mélyen megélő egykori papnő lányaként pedig talán nem is gondolkodhatna másképpen, mint úgy, hogy szeretne alapvetően racionális lény lenni, de teljesen azért még sem.
Nem kell és nem is lehet minden szép gondolatot és mesét a puszta kételkedéssel agyoncsapni.
Tény, hogy nem nagy szakértője annak, hogy minek köszönheti a színét valakinek a bőre, de miért ne lehetne a holdnak is hozzá köze? Ahogyan a nap is lebarnít, ezzel az erővel a hold is kifehéríthet, főleg, ha valaki annyit nézegette őt, mint ő, ráadásul pont teliholdkor született.
Ezen azonban most nem gondolkodik sokat, főleg, hogy Adoaver bízik benne annyira, hogy elmesélje, hogy pontosan mi történt, amit természetesen nagyra értékel, ez pedig itt és most sokkal fontosabbnak tűnik annál, hogy ő maga ossza meg saját, éppen most kissé csapongó gondolatait, amit a fahéj és almaillat amúgy is talán megrészegít kicsit.*
- A tűzzel kapcsolatban meg az a lényeg szerintem, hogy nem történt komolyabb baj, és soha többé nem is fog. Már szerintem most is egész jól tudod irányítani az elemet *mutat a fiúra valamiért a fakanállal, amit eddig a leves kavargatására használt, de aztán a lábas fülére teszi* Mady varázslatai után pedig még könnyebb lesz. Csak majd ne útközben tanuld őket, mert akkor előbb-utóbb orra esel valamiben. *mosolyodik el.* De erről jut eszembe, gondoltam rá, hogy nem gyalog megyünk *hallgat el kicsit, de nem a hatásszünet kedvéért, hanem mert felidéz egy nem komoly, szomorú, drámai, vagy vidám emléket, amilyeneket általában szokott, ha a múltra gondol, viszont ennél sokkal fontosabbat, ami a hasznukra lehet.*
- Van lovunk *böki ki végül.* meg egy kis kordénk is. Utazhatunk azon vissza a városba, akkor olvasni is tudsz majd. Hazafelé pedig majd hozzuk rajta az ott szerzett dolgokat. Amennyire tudjuk kényelmessé tehetjük az utat.
*Többek között ezért is örül, hogy egy másik mágus is van a ligetben rajta kívül. Mivel szerinte épeszű értelmes élőlény magától nem merészkedik be a mocsárba, csak akkor, hogyha éppen a mágustoronyhoz tart, ez is éppen egy olyan dolog, amit másvalakivel nem tudna megbeszélni, bármennyire is szereti őket.
Különben mély együttérzéssel hallgatta Adoaver beszámolóját az útról, néha még bólogatott is hozzá, mint aki pontosan mindent ért, pedig azért mindent egybevetve nagy szerencséjére, meg persze főleg Thimnek köszönhetően az ő útja jóval kellemesebben telt oda, valamint onnan visszafelé is.*
- Tényleg elég szörnyen hangzik a toronyhoz tett első utad, de a következő már talán nem lesz ilyen. Engem szerencsére egy barátom kísért el, amikor először mentem, aki, ha kellett, még arra is képes volt, hogy vágja előttem az utat. Biztos, hogy nélküle sokkal nehezebb, és tovább is tartott volna. Mondjuk egyedül nem is merek menni szerintem, de ez már más kérdés. Vittünk sátrat is, raktunk tüzet, anyával is ott találkoztam újra, szóval nekem inkább kellemes emlék, bár az első ingovány szélén töltött idő, amikor nem a toronyhoz mentünk, pont nem az. *mondja, de ezt inkább már ki sem fejti. A leves tálalása előtti pillanat nem igazán alkalmas bonyolult emlékek és érzések átadására, és tart tőle, hogy lassan talán bizalmassá alakuló kapcsolatuk azért még távolról sem tart itt. Saját hangját pedig bár szereti hallani hosszan fejtegetni egy-egy gondolatát, feleslegesen fecsegni mindenféléről azért utál. Éppen eléggé csodálja saját édesanyját amiatt, hogy hasonlót képes volt hosszan elviselni még odahaza, ahhoz, hogy ő ilyesmibe menjen bele.
Mivel a többiek egyelőre nincsenek még sehol, Adoaver viszont már enne, elé rak tányért és kanalat, majd pedig miután konyharuhával megfogta a lábast, hogy ne égesse meg a kezét, és lerakja az asztalra szed is neki a levesből. Magának is letesz egy tányért és kanalat vele szemben.
Körülbelül éppen ekkor hallja meg a tündérlány kiabálását, amit mintha kopogás is követne, előbbi viszont a "Luni, Luni, Luni!"szóismétlések alapján nyilván nem szólhat senki másnak, csakis neki.
Már bele sem mer gondolni, hogy hány főre való ételt készített, és, hogy lehet megint nem lesz elég, abba sem, hogy Thrissaya szavainak értelme, valamint az egyéb, konyhába beszűrődő hangok alapján mi a csillagok történhetnek odakint, de ezen is csak mosolyog.
Tetszik neki, hogy valahogyan életvidám lett a liget, illetve legalábbis számára sokkal vidámabb hely, amióta Thrissaya is velük van. Biztos benne, hogy Lau sem bánja mindezt, annak pedig külön örül, hogy mióta itt él ő is egyre kevésbé hajlamos a melankóliára és komor maga elé bámulásra órákon keresztül, ami annak idején gyakran része volt mindennapjainak.*
- Az egekre! Még a végén ezek ketten felverik az egész házat *rázza meg a fejét mégis, de csak látszólag, rosszallóan kicsit az orra alatt motyogva, közben viszont csak elmosolyodik.*
- Még szerencse, hogy ebédidőben senki sem alszik. Illetve remélem, hogy senki. *teszi hozzá még mindig csak Adoavernek. Ugyan nem szeret kiabálni, de jelen pillanatban egyszerűbb, mint ki-be rohangálni a konyha és a bejárat között, ha már éppen beszélni szeretne a többiekkel, így most ő is amennyire csak képes rendesen kiereszti a hangját, talán még édesanyja is hallani fogja, aki épp most valószínűleg a szobájában vára a levest.*
- Intath mikor nem bolond? *kérdez és kiabál vissza nevetve, remélve, hogy képes annyira hangsúlyozni a kedvenc elf orvosára használt jelzőt hogy akár egy teljesen idegen számára is egyértelmű legyen, hogy az éppen semmi mást nem jelenthet számára, mint valakit, akit minden általa eddig felfedezett különbözőségük ellenére is nagyon szeret.*
- Gyertek, mert kész az ebéd, nehogy nekem kihűljön a leves! Mindenki jöjjön! A gnóm lány is, mielőtt még Int elijesztené innen valami béna viccel. Jut mindenkinek ebéd bőven.
*Az utolsó mondatok után ugyan kicsit zavarba jön, de reméli nem látszik raja.
"Jut mindenkinek ebéd bőven."
Tudja, hogy könnyelmű kis gondolat volt a részéről mindez, mert ez legjobb esetben is csak az ittben és a mostban igaz, ami eléggé szűk. De legalább még itt és most igaz.
Éppen azért készül visszatérni a városba, hogy ez még sokáig így legyen itt.*



A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.24 21:17:40


1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-05-23 08:37:15
 ÚJ
>Dorveriel Dolostiwen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

// Keserves út //
// Vidéki kúria //

- Nos, valószínűleg eltévedtem.
* Jegyzi meg halkan, csak magának, a nyilvánvalót. Úgy tűnik nem fizetett eleget az útszéli vándornak ahhoz, hogy valódi és hasznos információt kapjon az irányról. Legalábbis ezt sejteti az előtte álló bájos épület, ami a legkevésbé sem hasonlít a városi forgatagra. Ennek mondjuk kifejezetten örül, még nem készült fel lélekben a városi tömegre és zajra. Fáradtan a kölcsönkért hátas csatakos oldalához támaszkodik. Észre sem veszi, hogy talán hosszú percek óta bámulja a házat, amikor vidám nevetés hangja üti meg a fülét. Egyébként is sajgó szívébe azonnal belemar a fájdalom, öntudatlanul is a mellkasához szorítja az öklét. Még nem halványodtak el benne egészen a hajdanvolt boldog idők pillanatai. *
~ Valószínűleg meg tudják mondani merre induljak. ~
* Ez még magának is gyenge érvelésnek tűnik, de vonzza a békés hely látványa és az innen származó boldog hangok. A ló kantárszárát leereszti a fűbe, amaz pedig elég éhes és fáradt ahhoz, hogy csak lehajtsa a fejét és egyen. Egy darabig nem megy innen sehova. Kedvesen megpaskolja a nyakát és elindul az ajtó felé. A ló és lovasa is meglehetősen szánalmas látványt nyújthatnak, mindketten sárosak és csapzottak. Az ajtó felé megpróbálja az út porának nagy részét lecsapkodni magáról, elég kevés sikerrel. Egy nagy sóhajjal bekopog az ajtón. *


1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-05-21 14:32:07
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1219
OOC üzenetek: 233

Játékstílus: Megfontolt

//Vidéki kúria//

*Mókázására egyik részről csak zavart értetlenség a válasz. Nem baj a tündér belemegy a játékba. A gnóm szavaira meg nem bírja megállni.*
-Ha sok ilyen kis vörös libuskát tanítanak ott akkor érdemes lenne nekem is megnéznem, azt a helyet.
*És hacsak nem hajol el a lány akkor ő is kap egy barátságos buksisimit a jókedvű dokitól. Kár tagadni a gnómok mindig is gyengéi voltak a férfinek. Olyan komolyan vehetetlen kis testük van. Mikor megkap valami papírt akkor kérdőn néz. Csonka karját kikapva a zsebéből megtámasztja a dokumentumot míg ép kezével ügyesen kihalássza belőle a papírt és megnézi. Nos, neki nem mond sokat. Vagyis inkább nem ér sokat. Az utolsó lihanechi liba is csak rossz emlékeket hagyott hátra. Ennek ellenére nem teszi szóvá az akadémiai tanulmányok iránti ellenérzéseit főleg az anatómia vagy a gyógynövények ismeretében.*
-Nos, ez mint látod nem épp egy egyetem. Még a vizet is nekünk kell a tóból a házba vinnünk. Szívesen látunk, helyet tudunk adni, kosztot is és segítséget erőnk szerint, de anyagi támogatást nem biztos. Ez a látszattal ellentétben nem nemesi kúria éves bevétellel. Az van amit a lakók termelnek. A mecénáskodás szép dolog, de kecskefejésből nem futja rá.
*Mondja a ház orvosa, aki nem csinál szinte semmi házimunkát és gyakran issza le magát esténként annyira, hogy aztán másnap macskajajjal ténfereg egész nap. Bár valahogy rá mégis mindig van szükség. Az összes környékbeli sérült idekeveredik valahogy. Viszont egy mérnök tervezőnek mi keveredne ide? Egy feltalálatlan zenélő mütyür? A dokinak semmi baja a lánnyal, de őszintén elmondja a helyzetet mire számíthat. A tündérke közbeszólására azért felvonja a szemöldökét.*
-Tessék?
*Majd jön a szemtelenkedés amit már nem tud szó nélkül hagyni. Annyi szerencséje van a lánynak, hogy az a Lihanechni asztaltámasz vagyis diploma pont a doki egyetlen ép kezében van.*
-Na, várj csak!
*Ezzel vissza is adná a tulajnak pont annyi időt adva a tündérnek, hogy bekiabáljon és el tudjon szaladni. Utána meg is indul utána játékosan fenyegetve.*
-Addig lesz húzgálva a füled ezért míg olyan nem lesz mint az enyém! Felteszlek a felső polcra aztán pisloghatsz nagyokat! Thrissaya! Várj csak mindjárt elkaplak!
*És ha sikerülne a lány közelébe érnie amiben elf vére és hosszabb lábai segítik, meg is csiklandozná annak oldalát.*
-Thrissaya! Mindjárt megleszel!


1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-05-20 20:44:22
 ÚJ
>Thrissaya Aldwaran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Vidéki kúria//

*Befelé haladásuk némiképp megtorpan, mert Int épp tetten éri őket az igyekvésben. Márpedig a szöszi doki nem az a fajta, aki mellett két apró leány csak úgy el tudna menni. Szerencsére a gnőm érti, hogy mi is a csízió, így nem szalad el a kézcsók elől. Aztán az elf bolondozni kezd, korán van még, legalábbis neki. Különc színű szemei tágra merednek s csak nem leesik szája, meg fülei is, annyira tátít. Majd mikor apró vállain érzi a doktor hosszú karját, becsukja a száját is végre. Különben félő is lenne, hogy Luni egyből lapátolhatná bele az ebédet.*
- Hát persze hogy, hogyne, természetesen!
*Felel s bólogat, na meg vigyorog. S persze nem szól egy szót sem, mert a lány lelkes sorolásba és keresgélésbe kezd, s holmi papaírok halma kerül elő. S nem szól azért sem, mert talán a doktor produkciója után Lihanech másképp lett lészen kimondva.*
- Remek! Szerintem jól jönne a segítséged néhány dologban, de mivel én is csak nemrég óta vagyok itt, mással kell ezt megbeszélned. Egyértelmű, hogy nem Int a megfelelő személy erre.
*Böki ki nagyon komolyan és néz az elf szemébe. Már amennyire fellát odáig.*
- Már megint lüke vagy édes drága doktorom. De nem baj, mi ilyennek szeretünk.
*Közvetlen ezután a gnóm leányra mered és riadt szemekkel, halk hangon szól rá.*
- El ne hidd egy szavát sem, teljesen bolond!
*Nevetve szalad el a doktor elől, hangosan nevetve. Ebből már látszik, hogy Thriss kedve is igencsak jó. S persze nem, tőle sem áll távol a bolondozás. Így legalább tudja, vagy legalábbis már sejti Lyarah, hogy két nem teljesen normális egyed is él a ligetben. Kezdi otthonosan érezni magát, így a kicsit vadóc énje is előtör, néha. A sok-sok gyaloglást kipihente, úgyhogy most sokat rohan, meg ugrál és fára mászik. Nadrágban van, megteheti könnyen, s meg is teszi, hogy kézre áll a fűben, no meg szaltót vet és bukdácsol kicsit. Még kintről kiabál befelé, nem csoda, ha Árnyék, a ház őrizője, csak némán ül és nem érti, mi történik körülötte.*
- Luni, Luni, Luni! Jött egy okos gnóm leány. Int pedig megint bolond!
*Hú, ezért lehet hogy ki fog kapni. Ha más nem, majd elkergetőznek a ligetben. Nevetgél, szóval lehet tudni, hogy nincs semmi baj.*


1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-05-18 21:32:02
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Ebéd előtt//
//Konyhában//

*Nem sokkal az udvarias válasznak szánt bók kimondása után elkezd töprengeni, hogy nem volt ez alkalommal falra kergethető. Halálosan komolynak nem szánta őket, sem gondolta úgy hogy szaván tarthatják érte egyszer, mindössze le volt kötelezve a már egy héten keresztül folyó szolgáltatásért, őt, mint egy idegent így ellátni az első napoktól fogva. Hát miért ne tett volna bele megjegyzésébe valami extra méltatást, valami hipotetikus eseménnyel? De helyzettől és személytől függően minden másképpen hangozhat, másképpen jöhet ki. Ez ellen csak annyit tudna tenni, hogy soha semmi szóra nem nyitná száját, ami pedig cseppet sem lehet jobb lakótársainak. Vagy mégis? Mielőtt még Adoaver elmerült volna saját megkezdődött kételkedéseivel önnön társasági fortélyainak hatékonyságával kapcsolatban, feleszmél hogy továbbra is társaságban van. Figyelni, beszélni.
Mágikus tudásszomjának, célpontossága indokának közlése után hajszálpontosan eltalálta Luninari azt az érzést, ami a fél-elf lány elgondolásának a kifejtése alatt keríti hatalmába: rendkívül kényelmetlenül érzi magát az elkövetkezendő egy perc alatt, bal öklét jobb tenyerével takarva pihengeti őket az asztalon, és csukott ajkak mögött vég képeket. Nagyon is reméli, hogy annak a Madynak a jegyzetei hasznosak lesznek, nincs tervei közt ezt a helyet is lángokban hagyni, már lassan kezd hozzászokni a korai keléshez, ahogy a szúnyogok sem olyan rosszak. Annyira.
Elragadtatva hallgatja lakótársát az ő ágának megmagyarázásakor. És még az hitte, neki volt ez egy jóslat.* -...Tyűha. Valóban úgy hangzik, mintha meg lett volna kötve a kezed. És mellé a vonzalom, mintha egy mesében olvasnám! Veled ellentétben nekem nem volt különösebb érdeklődésem a gyújtogatáshoz, mindössze egy tűzágból származó varázslatot próbáltam csakúgy kíváncsiságból leutánozni, valami komplexebb kézmozdulat egy öreg könyvből. Ami már sajnos hamu. Nem is tudtam, hogy van affinitásom, vagy hogy milyen hatása lesz annak a varázslatnak. Volt mit elmagyaráznom otthon, de rájöttem, milyen jövőm lehet. *A további hallottakon elmélázik egy pillanatot.* - Ha jól hallottam, régebben a városban is voltak hivatalos mágusmesterek, tőlük sok védőmágiát lehetett volna megtanulni, úgy vélem. ~ Vajon hogy alakult volna a lázadás, ha még akkor is fennált volna az a létesítmény? ~ *Ezt a kérdést az utolsó pillanatban inkább visszatartja magának. Nem szeretne véletlenül sebeket tépegetni.
Vígan hallja Luninari helyeslését csatlakozásának eldöntése után, s ő is megmondja a magáét a toronnyal kapcsolatban:* - Hogy hülye helyen van, az még a legkedvesebb szívvel sem túlzás, mint gondolt az a tata?! Majdnem kiköptem a tüdőmet az első utamnál a mocsárban, és egy artheniori katona kísért engem, aki ott majdnem lebetegedett! Én cserélhettem ki az összes létező ruhámat ami rajtam volt, úgy eláztunk de neki még nagyobb mákja volt, ugyanis bakancsostul beázott, és nem volt váltása. Zoknitól hajszálig úszott a sárban szegény Garsin. Ha nem aludhattunk volna a toronyban, ami túlzás, mivel összetolt székekre feküdtünk le és úti terítőket használtunk takarónak, akkor kint fagytunk volna halálra! Még jó, hogy azonnal elkezdtem tanulni, és hogy sokáig maradtunk, visszaúton legalább valamennyire szárazabban tudtam tartani magunkat a lángjaimmal, mert akármikor teszed az ingoványba a lábad, ott mindig nedves van, több napi eső nélkül is! Ráadásul több tucat méternyire egy tó felett lebeg az egész kőrakás, a tériszonyosokra nem gondolt?! *Csakúgy füstölög, és lecsillapodása után is fanyar ízt hagy szájában a visszaemlékezés. Az étel említése viszont felvidítja.*
- Tudnék enni most, nagyon köszönöm. *Igazából a beszélgetés jobban meghozta étvágyát, ahogy lassan már korgó gyomrát is hallani lehet. Hol vannak a többiek? Egy pár perce még mondta volna hogy várjanak egy kicsit, esetleg menjenek ki és keressék meg őket együtt, de egy hét után csak meg kéne jegyezniük a időt, vagy legalábbis a jó illatok jelentését. Csak nem történt valami?*
- Ami azt illeti, nem kellett volna már nekik megjönniük? Ne nézzünk először ki, hátha közbejött valami?


1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-05-17 18:13:11
 ÚJ
>Lyarah Wrogertik avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Vidéki kúria//

* Az elf kiállása különleges képet ad róla, egyedinek és műveltnek tűnik a stílusa ellenére is. Lyarah mindig is ravasz teremtés hírében állt, a bemutatkozása után pedig az illatok okozta hatás sem marad el. Nem panaszkodhatna a hosszú út miatt, de mégis nem néhány lépést kellett megtennie kicsiny lábaival. A kis tündér megállapítására csak bólintani tud. ~ Az biztos, hogy nem harap. ~ *
- Ettől kell akkor legkevésbé félni.
* Kacag fel szeleburdin, mire Intath egyedi hang hordozással szól hozzá. Amint meghallja a stílust a szemőldöke az ég felé indul. ~ Előbb még nem így beszélt. ~ Torkát megköszörűlve mosolyt húz az arcára. *
- Nos a Libanechi egyetemen végeztem, mérnők és tervezőként.
* Kezd el az oldalán lévő kis táskában kotorászni, hogy elő is vegyen egy halom papírt. Tervrajzai nagy részét külön táskában tartja, hogy minél kevésbé sérüljön, de még így is bőven találni rajtuk gyűrődéseket. A papír tömegből gyorsan elő is halász egy kék fedeles kemény papírt, ami inkább könyvre emlékeztő, de csak egyetlen egy oldal van benne. A többi szükségtelen papírt pedig elkezdi összefogni. *
- Parancsoljon-
* Ha sikerül neki normálisan összefogni, akkor táskájának mélyére süllyeszti. Ha Intath kinyitja a dokumentumot, akkor egy Libanehi diplomát pillanthat meg, a szükséges alá írásokkal el látva. *
- Azt hallottam, hogy támogatják a feltalálókat. Rengeteg tervem és elképzelésem van amit szeretnék megvalósítani, de sajnos befektetők nélkül nem tudom megoldani. Természetesen örömmel fejlesztek ki olyanokat is amire igény van, vagy esetleg szeretnék! Kovácsoláshoz is értek, illetve a növények terén is jártas vagyok, ezen kívül anatómiával is foglalkoztam, de inkább a keményebb fémek feldolgozása és alakítása áll hozzám közel. Szeretem a kihívásokat és az állandó megbízatásokat.
* Próbálja magát ügyetlenül előadni, látható rajta, hogy a határozottsága már alább hagyott, soha nem tudta magát jól eladni, pedig mindenki tudja, hogy ez az első szempont egy feltaláló esetében. *



1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-05-13 23:22:54
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1219
OOC üzenetek: 233

Játékstílus: Megfontolt

//Vidéki kúria//

*Játékos vigyor, közvetlen, vidám természet, barátságos tekintet, karcsú alkattal párosított két méteres magasság, csinos arc, hosszú valamilyen gyógynövény illatú, ápolt hajzuhatag, ami mikor lehajol a kézcsókért előrebukva szintén tiszteletét teszi az új jövevény előtt és ékszerek. Nyakában két lánc mindkettőn függő, ujján pedig egy gyűrű. Ez volna elsőre Intath Aldeis. A kis tündért valamennyire már kiismerte. Fajához híven segítőkész, aranyos és pont simogatásra termett lobonccal rendelkezik. Ezen felül szereti a jószágokat és igencsak házias, ami valahogy jobban illik hozzá mint például Viel-hez. A gnóm még idegen. A doki első pillantásra megállapította, hogy szívesen bevonná a bűvkörébe, mint ahogy minden aprónéppel teszi és imádná, azt a pofit megcsipkedni és egy újabb vörös kobakot maga körül sertepertélni. A szavai alapján még jobban finomodik a véleménye róla. Tisztelettudó. Ezt a szöveget lehet begyakorolta már ideúton és szeret viccesen hangzó okos kifejezéseket használni amik a doki szerint, ettől a kisállatszerű teremtménytől különösen viccesen hangzanak. Nem is állja meg, hogy ne mókázza el a dolgot.*
-Oh, nhocsak!*Válaszol "h" hangokban gazdag műveltnek szánt hanghordozással.*Ahho' a heghjobb helyre thoppant be a kishhhhhölllllhhhhhggyö. Inthath Alhdheish vholnhék a helyi ohvos. Mihfféle khvalitáshokkal rhendelkhezik khegyed uhgyanis itthen nhagyon mhegvhálogatjuk a lhakhóinkhat. Ugyhebhár khedvheshem?
*Fordul a tündér felé el nem engedve a szerepet, átkarolva annak kis vállait. Korán van, most pont ilyen hangulatban kelt fel, egyébként is hajlamos a hülyeségre, de legalább még józan.*


1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-05-10 22:15:55
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Ebéd előtt//
//Konyhában//

*Miközben majdnem mindennel készen van, kissé szórakozottan hallgatja az ifjú mágust, és boldogan állapítja meg, hogy ismét jól esik neki, amit hall, annak ellenére is, hogy ő maga továbbra sem teljesen biztos saját tudományában, már ami a főzést illeti.*
- Hát remélem tényleg finom lesz, régen csináltam már hasonló szószt. Igazából egyedül még talán soha, meg mivel nem mindenki szereti, ezért ki is hagytam belőle mindent, ami csak kicsit is csípős. De talán így is jó lesz majd. Ha nem, a krumpli önmagában még mindig elég finom, azt nem lehet elrontani, legalábbis nehezen. *tűnődik hangosan, csak magában mosolyogva azon, hogy amit Adoaver az imént mondott arról, hogy akár egy holdig is képes lenne ugyanazt a fogást enni, ha ő és Thrissaya csinálja, egészen olyan bók volt, amit akár Intath is mondhatott volna, ennek köszönhetően pedig megint eltűnődik azon, hogy az elf és az ifjú ember milyen hatással lesznek majd vajon hosszú távon egymásra.
Bár nem kételkedik egyikük jó szándékában és őszinteségében sem, Adoaver mostani kijelentését azért mindenképpen túlzásnak érzi, de hát annyi baj legyen! Hamar meg tudja győzni magát arról, hogy ha van is benne egy nagy adag szépítés, attól még tényeken alapszik, ő pedig mindig boldog, ha elismerik a munkáját, de persze az is örömmel tölti el, ha gondoskodhat másokról, meg, ha csak valami aprósággal, mondjuk pont egy finom ebéddel, örömet tud szerezni a többieknek.*
- Köszönöm különben, remélem tényleg ilyen jók vagyunk, de idővel szeretném, ha egyre ügyesebbek lennénk. Az almákkal viszont pont nem kell segíteni, majd talán legközelebb. Meg ma már, ha tényleg elindulunk egyébként sem szeretnék semmilyen komolyabb munkába belevágni, így is fáradtak leszünk mire a városba érünk. *mondja, majd figyelmesen hallgat, és szinte erőltetnie kell, hogy meglepetésében ne tátsa el a száját a fiú ez után következő, tömör beszámolóján, ami egyben korábbi kérdésére válasz.*
- Ó, értem... *gondolkodik el egy darabig, keresve a szavakat.* Nem pont ilyesmire számítottam, bevallom. Gondolom baleset volt és nem dicsértek meg érte utána. Sajnálom, biztosan elég kellemetlen élmény lehetett, ne is beszélj róla, ha nem szeretnél. De hát a tűz maga, mágiaágnak is elég erős és veszélyes. Még is, nagyon örülök, hogy Madynek köszönhetően volt alkalmam tanulni, bár az igazat megvallva, nem szeretném, hogy valaha olyan helyzetbe kerüljünk, hogy a legerősebb általam eddig megismert varázslatait használnom kelljen. Szerencsére az én holdas történetemben nincsen semmi dráma. Csak teliholdas éjszakán születtem, anya szerint ez sokat számít, mert, ha öntudatlanul is, de csak akkor szereztem az első benyomásaimat erről a világról. És tényleg, mindig úgy éreztem, hogy valami különösen vonz a holdhoz, és kislányként is, ha fent maradtam éjszaka, bár a csillagokat is szerettem, őt mindig sokkal hosszabban és szívesebben néztem. Meséket is hallottam róla sokat, szóval nekem valahogy adta magát, hogy a hold ág lesz majd az első, amibe belekezdek. Meg aztán az Artheniorban történtek is meggyőztek, hogy szükségem lehet erős, védőmágiára, abban pedig a hold a legjobb. Így azt tanultam a toronyban, minden más tudásomat másoktól szedtem össze, itt ligetben. Ennyiből is nagyon szerencsés fekvésű hely.
*Persze nem mondja el újra, amit már az első este is elmondott Adoavernek, amikor marasztalni szerette volna. Az, mindenesetre, hogy erről beszél mindenképpen feltétlen bizalmának a bizonyítéka. Igaz más is tud erről, végtére is nem nagy titok, még is a témát valamennyire intimnek érzi, így talán nem fecsegné el csak úgy akárkinek, hogy miért érez különleges kapcsolatot a hold és önmaga között, és miért volt számára magától értetődő, hogy tanuljon meg bárhány ágat is, elsősorban mindig holdmágus lesz majd.
De hát liget lakóiban tényleg bízik, legyen szó bármelyikükről. Mára kicsit már egy nagy családnak érzi az itt élőket, vagy legkevesebb annak a pótlékjának, amiben szülőfalujában és Artheniorban sohasem lehetett része. Most viszont életében először tartozhat édesanyján és plüssnyulain kívül is valami önmaguknál nagyobbhoz, először lehet része és hasznos tagja egy együtt élő és lélegző közösségnek, ez pedig nem csak boldoggá teszi, hanem az otthon fogalmát is átértékeli benne, mivel már ezt a kellemes érzést is azonosítja vele, nem csak legközelebbi szerettei meghitt közelségét, a nyugalmat, a biztonságot, a csendet, a tűzrakót és a tavat.
Bár most kicsit maga mögött fogja hagyni mindezt, de biztos benne, hogy annál jobb lesz majd visszajönni, mint amennyire most elmenni nehéz.
Talán Adoaver is hasonló okokból vívódik kicsit, ő legalábbis erre következtet a testbeszédéből, bár valószínűbbnek tartja, amit végül a szavai megerősítenek, hogy inkább a torony vonzza őt, mint liget marasztalja, amit természetesen nagyon is ért.
Viszont újabb határozott jó pontot kap tőle, igaz csak gondolatban, mert nagyon tetszik neki, hogy megtartja az ígéreteit.*
- Hát, ha velünk jössz, akkor természetesen nem fogsz hiányozni út közben. *neveti el magát röviden.* Örülök, hogy velünk tartasz. *mondja aztán már komolyabb arccal, de még mindig mosolyogva.* Különben is fontos, hogy megtartsuk az ígéreteinket. Azt pedig egyébként sem tanácsolnám, hogy egyedül vágj neki a toronyhoz vezető útnak, de hát már jártál ott, ezért pontosan tudod, hogy miért. Bár talán nem annyira veszélyes, de annyira éppen az, hogy ne legyen jó ötlet egyedül mászkálni éppen arra. Viszont egy druida ideális útitárs lesz majd ehhez. Hülye egy helyen van az a torony, az már egyszer biztos, de gondolom azért rakta a mester pont egy mocsár közepére, hogy ez által is kiszűrje azokat, akik oda mennek, mert így nyilván csak az megy oda, aki teljesen komolyan gondolja, hogy mágiát tanulna. Ha a város közepén lenne, biztosan sokkal többen zaklatnák ezzel. *osztja meg a gyanúját a híres torony elhelyezkedésével kapcsolatban, de aztán gondolatai hamar visszatérnek a ködös találgatások mezejéről a fahájas almaleves illatú valóságba.*
- Mennyire vagy éhes? *kérdi végül egy hirtelen váltással.* Szedjek neked egy tányérral, vagy vársz kicsit, hátha jönnek a többiek is?
*Szívesen kiszolgálja a fiút, ahogy bárkit a házból, ha úgy alakul, és azt sem venné egyáltalán zokon, ha esetleg egyedül, vagy vele kettesben szeretne enni. Ugyan szereti a nagy és közös étkezéseket, amikor kicsit beszélgethetnek és ugrathatják egymást, vagy inkább Intath, akit akar, meg néha talán ő is, de főleg az estéhez tudja elképzelni az ilyen alkalmakat, a vacsorához jobban illik az ilyesmi, mint a reggelihez és az ebédhez. Különben is, egy ekkora házban, ahol sokan élik a maguk különböző ritmusában az életüket, ha mindig egymásra várnának, ameddig mindenki összegyűlik az étkezőben, akkor sokan lennének nagyon éhesek, mire végre sor kerülhetne a reggelire és az ebédre.*
- Mielőtt elindulunk én is próbálok rendesen jól lakni. Ugyan nem olyan nagy út, de azért kell hozzá az erő. *állapítja meg, bár nála a városba való visszatéréshez inkább van lelki, mint fizikai erőre szükség, de úgy érzi, mostanra már abból is összegyűjtött eleget, ha pedig mégsem, egy finom ebéd azért valamennyit ezen is segíthet.*



1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-05-08 10:57:12
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Ebéd előtt//
//Konyhában//

*Luninari köszönésére az ifjú részéről egy barátságos integetést kap jobb kezével; vagyis inkább karját az asztalról kissé fölemelve, kézfejét mozgatja balra-jobbra gyors, határozott stílusban, már az első alkalom után kiverte fejéből a hajolgatásokat, az a kényszer már rég elmúlt. Elkényelmesedik székében, lassan de biztosan kezdve hajolni arra az ötletre, hogy talán, de talán az ebédre el kéne tennie olvasmányát: eddig nagyjából minden olyan alkalommal, amikor nem étkezésre, vagy aludni ment, magával hordott egyet. A többiek már kivehetik, de ő nem csak puszta hobbiból szeretné mesterszintre vinni mágia-karrierjét. Ez persze nem azt jelenti, hogy "csak" eme mesterséggel foglalkozó köteteket lapozgatott: sokszor lehetett kezeiben látni könnyebb olvasmányokat, rövidebb novelláktól dokumentációs jellegű irományokig, Arthenior történetétől kezdve a helység körül található faunáig. Ennek következményeként persze a tőle telhető legtöbbet tette, hogy kikerülje a házimunkákat. Nem nagy mosollyal piszkítja be kezeit, még ha a többieknek is segít így.
A vele egyező hajszínű fél-elf hátát nézve azt is levonja magából, hogy ennél jobb helyen talán nem is volt, kivéve lehet a mágustornyot: a gyönyörű ház, a gyönyörű park, a tó, a csend, és a liget többi, nem kiállhatatlan lakosai... tényleg szíve fájdalma, hogy a tornyot nem lehet áttelepíteni a közelbe. Talán Abogr mestert megkérheti, hogy legyen kissé társaságibb és helyezze át, ha ő neki is megy a beilleszkedés, akkor az öregnek sem lehet nehéz. Igen, e kerti tó felett lebegjen az a kőhalmaz, a láthatatlan lépcsők a kis vízhalmaz közelebbi széléről, nem sokkal a tűzrakástól induljanak meg, és a segítség kedvéért ne is helyezkedjen el olyan magasan az épület. Úgy, na úgy lenne minden tökéletes.*
- Szósz... mennyeinek hangzik. *Bólogat elégedetten az extraságra. Az utóbbi napokban szinte el lett kényeztetve a két lány kosztjaival, tucatjaival jobbnak érezte azokat bármilyen borsosan vett kész ételnél.* - Egy egész holdon keresztül készíthetnétek ugyanazt a fogást és kétlem, hogy bármelyikünk megunná. Az almákat pedig fölszedhetjük Intathtal, ha szeretnétek, amúgy is rám fér a hajolgatás. Na meg rá is. *A többiek közül a doktorral állnak még talán ingatag lábon, de az sem egy kifejezetten rossz kapcsolat. Nem gyűlöli, vagy ilyesmi, de nem is gondol rá egy önfeledt vigyorral. Nem tartja rossz embernek, csak számára olyan bájgúnár viselkedést tanusít a kúria női tagjai körül, hogy az már majdnem ijesztő. Vele pedig persze hogy olyan hideg. Mondjuk ő sem mindig illeti testvérként, de ez már az adok-kapok effektus. Talán csak összemelegednek egyszer, talán nem.
Mikor Luninari városi utazásáról beszél, szeretné emlékeztetni őt, hogy nem utazik el örökre, ahogy ők sem fognak hirtelen kiköltözni a ligetből ok nélkül; sőt, Artheniorba való kirándulása során nagy eséllyel fedezhet fel pár tiszteletre méltó személyt is, tehát felesleges szomorkodnia. De eme szavak torkán akadnak, mikor arra a bizonyos jegyzetekre esik szó. Először ledöbbent, majd a hálától meleg szemekkel és kis mosollyal hallgatja amaz döntését, hogy neki szánja (legalábbis egy időre) a papírosokat, majd arca kifejezéstelenné, sőt, ködössé válik, mikor mágia-ág választása okának felderítésére érkezett egy kérdés. Felhős arccal gondolkodik, majd így felel, a szokásosnál kissé színtelenebb hangon:*
- Röviden-tömören az indíttatás, hogy pár éve felgyújtottam egy könyvtárat Lihanechben. Nem ismételném meg, úgyhogy meg akarom tanulni irányítani ezt az elementált. *A következő kérdésre a választ viszont nagyon is latolgatja, látszik rajta, hogy egy szenvedélyes küzdelem folyik lelkében. Ujját az asztalon kopogtatva nézi az asztalt, a fafelület ráncait, az alig észrevehető, agyondörzsöltség után is létező egy-két, már ártalmatlan szálkát, és összeráncolt homlokkal tépelődik. Végül egy orron keresztül is hallható kilélegzés után ezt mondja:*
- Először a toronyhoz való utazásról döntöttem volna. De emlékszem, mikor még a Pegazusban töltöttem az éjszakáimat, találkoztam egy elffel. Sylvar, Druida. Annak az elfnek megígértem, hogy ha ismét Abogr-hoz utazok, elviszem őt is, és nem szeretek hazudozni. Veletek megyek. És a házat is illene előbb-utóbb megtekintenem, az igaz. De hé... *Néz fel Luninarihoz ismét egy mosollyal, már egy lazább tekintettel.* - legalább nem fogtok hiányolni ha mellettetek totyogok, ugye? *Szónoki kérdés, nem vár rá komoly választ. Mindenesetre elhatározta magát, elkíséri a lányokat.*


1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-05-06 13:38:08
 ÚJ
>Thrissaya Aldwaran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Vidéki kúria//

*Úgy tűnik, még mindig ő áll a sor végén, ami a magasságot illeti. Legkisebb teremtményként ténfereg a birtokon, s az új jövevény, aki talán szintén, esetleg gnóm, őnála még megint magasabb. Na sebaj, az ilyen apróságokon, hogy ő az apróság, nem akad ki. Még csak durcás sem lesz. Termetének meg vannak a maga előnyei. Most leginkább az, hogy a másik leányzó nyugodtabban követi, és immár két apró fitos orr szimatol a levegőbe.*
- Igen-igen, Luni főztje nagyon jó! De én is tudok ám főzni, csak most az állatokkal foglalkoztam. Ilyen is meg olyasón is van. Nem sorolom fel a liget jószágait, de ha érdekelnek, akkor majd megmutatom neked.
*Tesz rá ígéretet, már ha egyáltalán marad a lány itt, vagy érdekli az ilyesmi. Aztán nagy hirtelen LDK tűnik fel a színen. Vagyis a Liget Kedvenc Dokija. A maga részéről hagyja a buksi simit, már megszokta. S lassan már az lesz feltűnő, ha nem kap ilyen figyelmet. Ekkor a másik lány bemutatkozik, így legalább Int tudja, miről van szó.*
- Ő itt a liget doktora, nem kell tőle félni, nem harap.
*Felel mosolyogva és hagyja, hogy a másik kettő ismerkedjen. Utána is ráérnek folytatni az útjukat a mennyei illatok felé.*


1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-05-03 21:55:05
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Ebéd előtt//
//Konyhában//

*Hangos tűnődését Adoaver szakítja félbe, ráadásul kedves szavakkal, nem mintha amúgy nem örülne nem csak annak, hogy hirtelen társasága akadt, hanem magának az ifjú mágusnak is.
Még boldogabbá teszi, hogy úgy tűnik az elmúlt hat és napok alkalmával szép észrevétlenül maguk mögött maradt a magázódás, amitől kicsit mindig úgy érezte magát, mintha évtizedekkel lenne idősebb saját koránál, és tényleg valamiféle kötényes háziasszony lenne, akinek minden gondolata a körül forog, hogy meg legyenek etetve az állatok, és mindenki más, meg persze, hogy mindig legyen a háznál tiszta ágynemű.
Vagy éppen az ellenkezőjének, nemes kisasszonynak, aki sosem volt, és szerinte nem is állt volna neki túl jól. Tisztán emlékszik még az első közös estéjükre, amikor szóba került ez a téma a tűz mellett, és nem csak az alapján gondolja úgy, hogy azon kívül, hogy veszélyes, sokkal több kötöttséggel jár, mint amennyire szórakoztató lehet. Nem véletlenül "menekült" el Alenia is vele annak idején az első adandó alkalommal, hogy észrevétlenül megtehette, a hozzá illő társaság elől.
De ezek az emlékek már egy másik élethez tartoznak, és most, hogy sok, nézete szerint szinte, vagy teljesen idilli napot eltöltött itt ligetben újra, elevenségük ellenére is kicsit úgy érzi valahogy, mintha valaki mással történtek volna azok az artheniori napok.*
- Szia, örülök, hogy látlak! *mosolyog, mivel már az első este megkedvelte Adoavert és mindez azóta sem változott.
Az is határozottan tetszik neki, hogy most is egy könyvet lát nála. Jó, hogy szorgalmas és tényleg komolyan veszi a tanulást, az itt töltött idő alapján ráadásul biztosra veszi, hogy nem csak múló szeszély nála a mágia iránti érdeklődés, így már csak ezért is jó, hogy van a közelében valaki, akivel bármikor beszélhet arról, ami őt is a legjobban foglalkoztatja.*
- Hát remélem, hogy tényleg jönnek lassan, meg, hogy nem csak az illata finom. *mondja, bár úgy tűnik, mintha tényleg szeretnék, vagy legalább is meg lennének elégedve a főztjével, vagy mindazzal, amit Thrissayával közösen csináltak eddig. Végtére is mindenki nem lehet mindig udvarias örökké, és neki is egészen ízlett mindaz, amit monstanában evett.*
- Fahéjas almaleves lesz, utána pedig főtt krumpli, szósszal. *válaszol az étellel kapcsolatos kérdésre.* Remélem nem baj, hogy most kicsit más, de kezdtem aggódnia miatta, hogy túl egyhangúan főzök. Gondolkodtam, hogy ne kecsketejfölös krumplileves legyen-e, de az már pár napja volt, ráadásul most már azért nem árt spórolni mindazzal, ami még a kamrában van, almát viszont lehet itt egész közel szedni a környéken jó sokat. Épp két napja tettünk egy nagyobb sétát anyával, és elég sok gyümölcsfa van, ami nem tartozik egy tanyához sem szerencsére.
*Bár ez nem feltétlenül kellemes emlék, mégis mosolyog ismét kicsit, mivel gondolataiban a vidéken, út közben szedett gyümölcs valahogy az élettel magával kapcsolódott össze nála, köszönhetően annak, hogy amikor Lauval menekültek voltak, akkor éppen egy ilyen gazdátlan gyümölcsfákról tudtak enni először újra, miután élve sikerült kijutniuk a városból, sőt még ki is pihenték magukat az egyik fa óvó lombja alatt, az ő ruháit használva takaróként és ágyként.*
- De többek közt ezért, lehet, hogy ma elindulok vissza a városba ebéd után. Hiányozni fog liget, meg mindenki, aki nem jön velem, de sajnos nem húzhatom örökké dolgot, és minél tovább maradok itt, annál nehezebb rávenni magam, hogy újra itt hagyjam ligetet kicsit. Viszont kell kis pénz, aztán pedig pár dolog a piacról. De mielőtt elmennék még szeretném odaadni neked Mady jegyzeteit. Persze nyilván nem olyan pontos és szakszerű, mint egy könyv a toronyból, de már belenéztél, és meséltem én is annyit a tűz ágról, hogy szerintem nem fog különösebb gondot okozni, és biztosan találsz benne olyan varázslatot, ami majd hasznos lesz és még nem ismersz. Nem kételkedem benne, hogy vagy már azon a szinten, hogy tudjál belőle tanulni egyedül, ahogyan abban sem, hogy vigyázni fogsz rá. Szívesen odaadnám akár örökbe is, de igazság szerint szeretném eltenni emlékbe, csak ezért kérem vissza majd egyszer. Viszont ráér visszaadni, addig lehet nálad ameddig csak szükségét érzed. Elárulod, hogy miért pont a tűz érdekel a legjobban az összes elem közül? Ezt még nem is kérdeztem eddig. Vagy nincsen semmi különösebb oka? *kérdi, tényleg őszinte kíváncsisággal, türelmesen várva meg a választ, miközben utoljára még megkóstolja a már majdnem kész levest.*
- Nincs kedved különben velünk jönni neked is, hogy megnézd a másik házat, vagy maradsz még kicsit inkább itt, hogy nyugodtan tudj tanulni? Esetleg a torony?
*Ez is szintén nagyon érdekli, közben pedig reméli, hogy az általa használt többes szám indokolt. Ugyan édesanyja is vele fog menni, mivel alig várja, hogy újra kóborolhasson kicsit Artheniorban, de előbb igazából nem rá gondolt főleg, hanem a tündérlányra. Reméli, hogy Thrissaya sem gondolta meg magát, továbbra is kíváncsi a városra is, és az ő társaságát is élvezi még annyira, hogy örömmel menjen oda vele.
Azt sem bánná természetesen, ha Adoaver is velük tartana, végtére is jó társaságban sokkal szórakoztatóbb utazni, és minél többen vannak annál könnyebben is boldogulnának bármivel, ami Artheniorban várhat rájuk.
Igaz ezúttal nem számít különösebb bajra, de azért úgy gondolja, hogy egy olyan hatalmas város, mint ahová most vissza készül térni azért mindig tartogathat meglepetést, ezért ha számít bajra, ha nem, az óvatosság azért továbbra sem árt.*


1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-05-02 19:01:20
 ÚJ
>Lyarah Wrogertik avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Vidéki kúria//
//Sütögetés//

*Az elején továbbra is bizonytalanul tekinget a kellemes látványt nyújtó bírtok területére. Nem is szükséges sokáig kiabálnia, egy hasonló máretű vörös hajú lány reagál szavára, amit először bizonytalan tekintettel reagál le. Csak azután húz mosolyt ajkaira. *
- Rendben, köszönöm szépen a segítséget.
* Húzza ki magát a gnóm, hogy azzal a néhány centijével is bőven kitűnjön a tündérrel szemben. Nem mintha magassági versenyt szándékozna tartani. A kellemes illatok irányába tekinget, hogy utána orrával azonosítsa be a forrás helyszínét. *
- Kellemes illatok szállnak a levegőben, nem tagadom.
* Húz egy ártatlan mosolyt az arcára, hogy aztán a tündér bemutatkozása után elinduljon felé. El is kezd kuncogni a megjegyzésen míg mögülük nem hangzik el az ellenvélemény. Egy pillanatra le is fagy, mintha rajta kapták volna valami csínytalanságon. Tekintetét az ismeretlen hang felé fordítja, hogy aztán megpróbáljon mindkét fél felé bemutatkozni, egy illendő meghajlással. *
- Jó napot kívánok! A nevem Lyarah Wrogertik. Az Aranyszarvas Rend egyik vezetőjét keresem, szeretnék egy önéletrajzot benyújtani.
* A szolid bemutatkozást követően a gnóm máris a tárgyra tér, szavai az előzőekhez képest határozottan cseng. A bemutatkozás után Intath megsimogatja a tündér kobakját, amire egy pillanatra megrándul a szemöldöke, de mosolyával próbálja ellensúlyozni, nem szokott ilyen érzelem nyilvánításhoz. ~ Lehet, hogy a fogadott lánya. ~ Gondolja. A kéz-csóktól nem húzódik el, és azon kívül, hogy talán kicsit túl hosszúnak érzi nem tudna megjegyzést tenni rá. Nemesi családtól olyan távol állt, mint hegységtől a tenger mélye. Ha a másik két fél bevezeti valahova, akkor követni fogja őket. Természetesen nagy figyelmet szentel minden szavuknak és a mosoly továbbra is levakarhatatlan arcáról. *


1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-05-01 15:11:09
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1219
OOC üzenetek: 233

Játékstílus: Megfontolt

//Vidéki kúria//
//Sütögetés//

*A lovak kérdését már megnyerték a lányok, de a doki nem bírja azért annyiban hagyni a dolgot. Amire kétféle reakciót kap. Az egyik nevetés a mágusféle irányából.*
-Hát így hívják az anyját!
*Nincs ebben semmi nevetséges. A másik viszont, hogy Luninari váratlanul és durván leszólja a megállapítását. Amire azért már felkapja a fejét.*
-Hülyeség? A csirkéből és a birkából is az öregnek rágósabb a húsa. A lónál miért ne lenne így? És ha azokból a kölyök finomabb, a lovat miért ne ennék úgy?
*Számára teljesen természetes. Amúgy is vannak helyek ahol a kutyát is elkapják mert nincs mi. A ló nagyobb is annál. Azon se döbbenne le a doki ha bizonyos helyeken tündérlányok is kerülnének az asztalra. Mármint fogásként. Ezért is kell majd vigyázniuk egymásra a lányoknak ha a városban járnak. Ha a doki a régi szakmájának élne és nem ismerné egyiküket se, akkor könnyű célpontnak tűnnének. Pár szép szó és maguktól bemennének a csapdájába. Szépek is voltak a régi idők. Aleimordék történeténél valóban az elf talán túlságosan is szélsőségesen fogalmaz, de rühelli a nemeseket és bizonyos benne, hogy igaza van. Előbb Luninari majd az anyja kicsit finomabban, de ismét beleszól a beszélgetésükbe és helyre teszi a dolgokat. A férfi meghallgatja majd mosolyogva szólal meg.*
-A régi rend nem tűnik el. Ahol pedig a nő, mint tárgyként van kezelve és a használt elveszti az értékét ott ha több rossz befektetés is lesz, de ami számít az a jó tiszta üzlet. Ahogy hallottam Nairada se a könyvekből szerzett tudásával maradt életben miután meghúzta magát a barbárok földjén. Inkább azzal a tudással, ami az unatkozó egymást furkáló nők sajátja.
*Pár mondatot hallott csak róla. Szép arc, ad a megjelenésére, számító, tényleg megsértette Aleimord vérfertőzése és van valamennyi erkölcsössége. A számító pedig kiemelve volt, ami alapján szimpatikusnak tűnt számára. Meg ugye a szerelmi csalódás és a csini pofi. Szereti az olyan nemes szukákat. A szarvas helye is el lesz mondva. Mondjuk logikus, hogy nem a házban van. De az akkor is egy nagy állat. Mármint szerinte. A lovakat se szokta még meg pedig azon utazott is már. A macska említésére nem bír megállni egy odaszólást.*
-Míg a kutya el nem kapja.
*Kutya és macska nem jó barát tisztában van vele. Így nem is adna hosszú életet a dögnek. Főleg ha az útjába kerül vagy bajt csinál a rendelőjében. Valami nagyon van most azzal a félvérrel mert a doki ékszeres példája se tetszik neki. Abba is beleokoskodik. A férfi meg viszont.*
-A városi házak nagy részének nincs is kertje. Aludni meg ott is lehet amit nem arra építettek úgyhogy szerintem a példám megállja a helyét.
*Ha nem akkor is. Talán ha hoztak volna ki bort akkor már kezdené sérteni a férfit, hogy akármit mond a lány mindig megpróbálja meghazudtolni. Vagy talán oldottabb lenne a téma. Mindenesetre jó lenne egy kis bor. Meghallgatják a mese végét is. A férfi közönyösen állt a dolgokhoz, de a lányok úgy elpityeredtek mintha ők tudtak volna már pityókázni csak a dokit hagyták ki. Aki végignézve rajtuk elkuncogja magát és a gizda sráchoz szól.*
-Nézd meg mit csináltál! Hát szabad így megsiratni szegény lányokat?
*Ha bármelyik is pont mellette ül ahhoz hozzádőlne.*
-Jól van na!
*A félvér pedig ma már másodszor vagy harmadszor adja jelét annak, hogy milyen gyerekes is tud néha lenni. Ez csak egy mese volt. Valószínűleg, sőt szinte biztos, hogy nem létezik az a hegy. Kár oda virágot vinni. A jó kívánságot mivel ő nem most jött így az elf nem veszi magára. Lassan mindenki lefekvéshez készülődik. Így a doki is a nadrágjába törli a kezét, megkérdezi biztos ne segítsen-e az összepakolásnál és ha nem, akkor előbb a nyuszimamához lép. Közli, hogy örült a találkozásnak reméli lesz még alkalmuk beszélni, jó estét kíván majd a lányának is akinek búcsúzóul még játékosan meghúzgálja az egyik copfját és kuncogva a többiek után siet. A tündérkét se engedi még el anélkül, hogy megérdeklődje mutattak-e neki szobát és mikor megtudja, hogy igen akkor egy buksisimi kíséretében köszöntse a házban és jó éjszakát kívánjon és csak utána menjen lefeküdni.*

//Vidéki kúria//
//Sütögetés//

*Az elmúlt hat napban a doki nem unatkozott. Visszarendezte a műtőjében a kaotikus rendet amit ő képes átlátni, elhívták a kitelepült nemesekhez betegeket vizsgálni. A legtöbbnek úri baja volt, de cserébe jól fizettek. Részt vett ivóversenyen, téli fesztiválon egy szemrevaló mágikus ékszerrel bővült az egyre csicsásabb kinézete és mindezt kipihente. Így jó hangulatban ébred. Mondjuk kicsit fáradt. És a reggeli fésülködés fél kézzel még most is egy kínszenvedés. Épp ballag a konyhába mikor tündérhangokat hall a bejárati ajtó felől. Nem is bírja ki, hogy ne szóljon közbe.*
-Pedig én pont megéheztem egy kis tündérhusira! Jé! Nézzenek oda! Két apró vörös lányka! Hát meg lehet titeket zabálni. Ki vagy kincsem? Segíthetek?
*Hajolna is le hozzájuk, hogy a tündérnek megsimogassa a kobakját, a gnómnak meg ha engedi egy finom csókot leheljen aprócska kezére. Ha a másik úri közegből jött akkor hamar észreveheti, hogy a férfi nem, hisz ő nem csak játssza a kézcsókot ahogy illene.*


1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-04-25 19:47:32
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Vidéki kúria//
//Sütögetés//

*Az este maradék részében álmossága miatt leamortizálódik beszélőkéje, így a legtöbb témában nem nagyon tesz erőlködést valami okosat vagy érdekeset szólni, mindössze állát kézfején nyugtatva nézi a többieket. Hanem a "Szexi Fehér Csaj" megnevezésre olyannyira elképed, hogy hosszas, lóköhögésre utaló hangot hallat magából, ami úgyszintén hosszas nevetésbe megy át. Röhejesnek találja a nevet, amilyen illetlen is, de talán az segít, hogy pont az orvostól hallja ezt. Valahogy olyannyira beleillik ez a stílusából kirajzolódott természetébe, hogy nem tudja megállni.* - Szexi Fehér Csaj... *Motyogja magának, alig állva meg mosolyogva, hogy ne kezdjen el hisztérikusan röhögni. Egy darabig össze kell szednie magát, míg túltesz ezen.
Már kijelentéseik előtt sem aggódott a két lány miatt kirándulásuk közelségét hallva, ő maga nem tartja Artheniort egy veszélyes terepnek. Persze, hangos, könnyű elveszni benne, és nem érdemes mindenkivel leállni egy rövid tárgyalásokra sem, de nem úgy érzi, hogy bármikor a bőre épsége függött volna ott bármitől. De az utóbbi történetet hallva nem tudja hibáztatni, hogy ennyire fölkészültek. Maga is az lenne a helyében.
Nem várta, hogy történetének, legalábbis annak végének ennyire melankolikus hatása legyen; egy ideig szó nélkül néz ültében a saját térdeire, fontolgatva következő szavait, hogy bocsánatot kérjen, vigasztaljon, vagy bármi más. Talán kevésbé hozta volna könnyekbe a fél-elfet és a tündért, ha az egész kalandot is hallották volna. Nem csak ezt a vegyes érzelmű véget. Luminari és Thrissaya szavai mindenesetre elérik őt, és visszaadnak némi magabiztosságot neki.* - Már annak is örül, hogy gondoltatok rá. *Feleli halkan végül, először főként az előbbi személy szavaira célozva.* - De az nem tenne jót neki, ha legendája miatt búval hajtanátok le fejeteket. Maradjatok csak az emlékekkel, és tele szeretettel. A dadusom mindig ezt mondta.
*Végül csak eljött éjszakai fennmaradásának vége. Mosollyal és kókadt fejjel jó éjszakákat motyog mindenkinek, miközben ő maga is feltápászkodik. Tekintve, hogy másnap reggel, vagy remélhetőleg délután, függően attól, mikor ébred fel, látja őket, nem tervez hosszú elköszönést. Kótyagosan ballag vissza a házba, nagyjából emlékezve az útra, saját hálószobájához. Belépve körbe sem néz, vetkőz, betakarózik, és már alszik is.*

//Egy jó hattal később//
//Ebéd előtt//
*Az elkövetkezendő napok nem mondtak ellent egy általa kigondolhatott elképzeléseknek, hogy ő mégis hogyan töltené el egy erdőbéli nyaralóban az idejét. Néha egymagában, néha társasággal felfedezte a kúria többi szobáit, hátsó kerületét, istállóstul, tavastul, mindenestül, valószínűleg egy-két ember tetszésére és legalább egy másik bosszankodására. E energikus tevékenységek után olvasással töltötte a napot, vagy az épület körül elterülő füven ülve-fekve, vagy ház sok pince feletti helyiségének valamelyikében, de főleg a tanulószobában. Azon várva várt alkalmakkal, mikor a várva várt tanulásra-tanítgatásra esett idő, mágiára, Adoaver nem volt rest megmutatni eddig felhalmozott tehetségét, tűzmágiájának tárházát. Már emiatt egyedül megérte ide eljönni, úgy érzi.
Nem sokáig tart, míg Luminarinak társasága nem akad a konyhában: a fiatal, csukjátlan srácot hamar a helyiségbe hozták a finom illattok, és kezében még mindig egy kötettel, helyet foglal magának.*
- A többiek is jönnek egyhamar, ha működik az orruk, úgyhogy szerintem nincs szükséged kirohangálni. Mi lesz az ebéd?


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1372-1391