Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 48 (941. - 960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1207-1226
960. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-11 21:40:14
Üzenet elküldve: 2025-06-11 21:40:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 529
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 529
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
- Általában igen. *Zárja le ezzel a rövid kis végszóval a komolyabb témát, de ebben a válaszban benne van minden, amit gondol. Több, mint hatvan esztendeje, hogy él már, mégsem érzi úgy, hogy volt elég ideje megtanulni, hogyan is kell bánni azzal a bizonyos fejszével, hogy jókor és jó irányba lendítse ahhoz, hogy ne saját magát vágja vele lábon. Kalitkába zárva, könyvekből, történeteken és képleteken keresztül ismeri ő csupán a világot, nem pedig valós, átélt tapasztalatokból, talán pont ez az oka annak, hogy nem bízik magában és a saját döntéseinek helyességében.
Jól mutatja ezt a békák példája is. Sok mindent tud róluk, ó, hát hogyne tudna. Nagyon jól tudja például azt, hogy az elemek közül a békákat természetesen a vízhez társítják, és az orvostudományban is hasznos lehet például a nyáluk vagy épp a bőrük. Tudja azt is, hogy vannak, akik a békákat a sötét isten jelképének tartják, míg mások egyenesen a bűnösök nyögésével azonosítják a hangjukat. Ez utóbbi akár rémisztő is lehetne a számára, de nem ijed meg tőle, mert mindezen tudás ellenére eddig fogalma sem volt, hogy milyen hangja is van valójában egy békának, és ez a muris hang egyáltalán nem tűnik semmiféle sikításnak.*
- Nagyon érdekes, és vicces hangjuk van *kuncog továbbra is, ahogy hallgatja őket.* Vannak róluk eléggé ijesztő történetek is, de a hangjuk alapján nekem aranyosnak tűnnek. Megfogni azonban nem szeretnék egyet se, mielőtt még felajánlanád. *nevet. Azt sem szeretné persze, ha brekegés vihart hozna rájuk, de az égbolt alapján erre kevés is az esély. Azonban nem a békák fogdosása az egyetlen, amitől ódzkodik. A szalonnasütés önmagában jól hangzik, és megkönnyebbül, mikor Luninari elmondja, hogy ő sem szereti a túl zsíros részét, azonban nincs szerencséje, mert utána mégis kénytelen elképzelni, ahogy a nyársra tűzött zsír a tányérjára és a szép, fehér kenyérre csöpög. Ekkor muszáj közbeszólnia barátnője monológjába, mielőtt végleg elvenné a kedvét a sütögetéstől.*
- Umm, izé, Luni… Nem lehetne valahogy megoldani, hogy minél kevesebbet lássam a zsírt? Most elképzeltem, ahogy csöpög le a szalonnáról, és hát bruh… nem hangzik túl gusztusosan. Koszos lesz tőle a tányér, meg nedves a kenyér is, úgy én biztosan nem enném meg. A hagymát meg egyébként sem szeretem. Én egy olyat szeretnék majd kérni, amiről nem csöpög semmi sehová, és a kenyerem is szép, száraz marad majd. Az úgy biztosan finom lesz. *Luninari most megtapasztalhatja Alenia finnyás oldalát, azt amelyiktől sok szakács is a falra mászhatott vagy a haját téphette annakidején, mikor az étel meg kellett, hogy feleljen a kisasszony minden egyes hajmeresztő szeszélyének. A személyzet rengeteget dolgozott azon, hogy a Sayqueves lány elé makulátlanul tiszta tányérban, ízlésesen tálalva, a lehető legkevesebb zsírban és maszatban tálaljanak minden fogást, mert máskülönben nem volt hajlandó megenni. Ezt még mindmáig nem nőtte ki, úgyhogy, ha Luninari szeretné megmutatni neki a falusi falatozás csodáit, bizony nem lesz könnyű dolga leszoktatnia a szőkeséget a nemesi berögződéseiről.*
- Amúgy tényleg nagyon szép itt. Csendes, a békákon kívül persze. Hová ülhetek le, hogy ne legyen koszos a nadrágom? *Nem szeretné máris összepiszkolni a csinos, fekete-fehér öltözékét.*
- Általában igen. *Zárja le ezzel a rövid kis végszóval a komolyabb témát, de ebben a válaszban benne van minden, amit gondol. Több, mint hatvan esztendeje, hogy él már, mégsem érzi úgy, hogy volt elég ideje megtanulni, hogyan is kell bánni azzal a bizonyos fejszével, hogy jókor és jó irányba lendítse ahhoz, hogy ne saját magát vágja vele lábon. Kalitkába zárva, könyvekből, történeteken és képleteken keresztül ismeri ő csupán a világot, nem pedig valós, átélt tapasztalatokból, talán pont ez az oka annak, hogy nem bízik magában és a saját döntéseinek helyességében.
Jól mutatja ezt a békák példája is. Sok mindent tud róluk, ó, hát hogyne tudna. Nagyon jól tudja például azt, hogy az elemek közül a békákat természetesen a vízhez társítják, és az orvostudományban is hasznos lehet például a nyáluk vagy épp a bőrük. Tudja azt is, hogy vannak, akik a békákat a sötét isten jelképének tartják, míg mások egyenesen a bűnösök nyögésével azonosítják a hangjukat. Ez utóbbi akár rémisztő is lehetne a számára, de nem ijed meg tőle, mert mindezen tudás ellenére eddig fogalma sem volt, hogy milyen hangja is van valójában egy békának, és ez a muris hang egyáltalán nem tűnik semmiféle sikításnak.*
- Nagyon érdekes, és vicces hangjuk van *kuncog továbbra is, ahogy hallgatja őket.* Vannak róluk eléggé ijesztő történetek is, de a hangjuk alapján nekem aranyosnak tűnnek. Megfogni azonban nem szeretnék egyet se, mielőtt még felajánlanád. *nevet. Azt sem szeretné persze, ha brekegés vihart hozna rájuk, de az égbolt alapján erre kevés is az esély. Azonban nem a békák fogdosása az egyetlen, amitől ódzkodik. A szalonnasütés önmagában jól hangzik, és megkönnyebbül, mikor Luninari elmondja, hogy ő sem szereti a túl zsíros részét, azonban nincs szerencséje, mert utána mégis kénytelen elképzelni, ahogy a nyársra tűzött zsír a tányérjára és a szép, fehér kenyérre csöpög. Ekkor muszáj közbeszólnia barátnője monológjába, mielőtt végleg elvenné a kedvét a sütögetéstől.*
- Umm, izé, Luni… Nem lehetne valahogy megoldani, hogy minél kevesebbet lássam a zsírt? Most elképzeltem, ahogy csöpög le a szalonnáról, és hát bruh… nem hangzik túl gusztusosan. Koszos lesz tőle a tányér, meg nedves a kenyér is, úgy én biztosan nem enném meg. A hagymát meg egyébként sem szeretem. Én egy olyat szeretnék majd kérni, amiről nem csöpög semmi sehová, és a kenyerem is szép, száraz marad majd. Az úgy biztosan finom lesz. *Luninari most megtapasztalhatja Alenia finnyás oldalát, azt amelyiktől sok szakács is a falra mászhatott vagy a haját téphette annakidején, mikor az étel meg kellett, hogy feleljen a kisasszony minden egyes hajmeresztő szeszélyének. A személyzet rengeteget dolgozott azon, hogy a Sayqueves lány elé makulátlanul tiszta tányérban, ízlésesen tálalva, a lehető legkevesebb zsírban és maszatban tálaljanak minden fogást, mert máskülönben nem volt hajlandó megenni. Ezt még mindmáig nem nőtte ki, úgyhogy, ha Luninari szeretné megmutatni neki a falusi falatozás csodáit, bizony nem lesz könnyű dolga leszoktatnia a szőkeséget a nemesi berögződéseiről.*
- Amúgy tényleg nagyon szép itt. Csendes, a békákon kívül persze. Hová ülhetek le, hogy ne legyen koszos a nadrágom? *Nem szeretné máris összepiszkolni a csinos, fekete-fehér öltözékét.*
959. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-11 20:46:26
Üzenet elküldve: 2025-06-11 20:46:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Érzékeli, hogy Alenia szeretné egy kis viccelődéssel lezárni korábbi beszélgetésüket, ezért a maga részéről hagyja is neki, ő is inkább nevet.*
- Ebben igazad van. *mondja.* De minél többet élünk, szerencsére annál jobban fel tudjuk mérni, hogy mekkora fával bírunk el, és mekkora fejsze kell hozzá.
*Maradt a hasonlatnál, viszont korábban minden bizonnyal félreértette Aleniát, mivel még mindig úgy gondolja, hogy először leülni és kicsit pihenni szeretett volna, és csak utána ismerni meg itteni szobáját, illetve lepakolni a holmiját oda. Pont azért javasolta éppen a tűzrakó mellett való üldögélést, mert így egyszerre mutathatja meg a tavat közelebbről, a kedvenc helyével együtt, valamint Nia kívánságának is eleget tehet.
Ami őt illeti mindenesetre most elégedetten nyújtózkodik kicsit, örülve neki, hogy újra magába szívhatja azt a tóparti levegőt, amit Artheniorból hiányol, és közben hallgatja Niát. Az nem lepi meg, hogy eddigi élete folyamán még nem volt alkalma szalonnát sütni, de az, hogy nem hallotta még a békák hangját, kicsit azért már igen, annak ellenére is, hogy tudja, hogy milyen nagy burokban nőtt fel a barátnője. Persze gyorsan emlékezteti magát arra, hogy minden bizonnyal azért furcsa számára az egész, mert ahol meg ő volt gyerek, egészen első Artheniorba vezető útjáig azt tanulta, hogy az elfek természetes közege az erdő és a tágabb értemben vett vadon. Ehhez képest elég hamar megtanulta, hogy nem egy elf nem csak nagyon is jól érzi magát egy kőből épített, mesterséges erdőben, hanem sokszor, - mint például pont Alenia, - ott is nőtt fel, és nem sokszor járt a város határán kívül. Aztán ott van Intath, aki a tengeren is elég jól érezte magát, pedig a kék végtelenségnél és a sivatagnál erdőszerűtlenebb helyet a maga részéről nem nagyon tud elképzelni.
Annak mindenesetre határozottan örül, hogy Aleniát mulattatja a békák hangja. Minden egyes perc egy apró nyereség, amikor nem az Inttel való találkozásra kell gondolniuk.*
- Ó, ezek a békák. *mosolyodik el ismét, remélve, hogy Nia nem fél tőlük, bár, ha mégis, komolyabb veszélyt akkor sem fognak jelenteni, mivel elég valószínűtlen, hogy megközelítenék őket.* Most jó idő van, ilyenkor kicsit mindig hangosabbak, mint máskor. A levegő és a tűz hónapjaiban van a békanász, így hívják magukhoz a fiúk a lányokat, ezzel a hanggal. Naplementekor szoktak még hangosabbak lenni, vagy meleg éjszakákon, de érdekes, a leghangosabbak mégis mindig vihar előtt, szóval hasznos, hogy vannak itt a tóban, már csak azért is, mert mindig előre jelzik a vihart. Szerencsére persze túl nagy viharok, vagy nagyon nagy hideg nem szokott lenni errefelé. A tűz hónapjaiban a városba persze jobban beszorul talán a meleg, de az még nem tűnt fel nekem, hogy a hideg évszakok alatt sokkal hidegebb lenne itt, mint bent a városban. Talán csak egy kicsit.
*Mindazt, amit a békákról elmondott persze attól még Alenia is tudhatja, mert még egyszer sem hallotta kuruttyolni őket, ennek ellenére, ha már egyszer kérdezték, most is igyekszik a lehető legrészletesebben válaszolni.*
- Szalonnát sütni pedig nagyon egyszerű, szerintem élvezni fogod. Valahogy sejtettem, hogy egy nemesi kúriában nem nagyon csináltak ilyesmiket, pedig jó móka szerintem. Majd persze segítek, választok neked egy húsosabb darabot, ami finomabb. Sokan a zsíros felére esküsznek, de nem hiszem, hogy neked nagyon ízlene, én sem vagyok oda érte, vacsorára pedig kicsit nehéz is lenne. Szóval csak fel kell tűzni egy nyársra egy egész, vagy fél hagyma társaságában, aztán a tűz fölé tartani és néha forgatni kicsit, tényleg nem bonyolult dolog. Ha szeretnéd magad mellé tehetsz egy tányért, arra egy szép szelet kenyeret, a szalonnádból kicsöpögő zsírt pedig arra csorgathatod, az is elég finom.
*Egészen jókedvű lesz és felszabadult, ahogyan erről beszél. Eeyr tényleg csodálatos. Nem is olyan sokkal régebben még nem sok esélyét látta volna annak, hogy valaha esélye lesz Niával sütni szalonnát. Ha Int képes lenne megbékélni velük, akár még ő is csatlakozhatna hozzájuk.*
*Érzékeli, hogy Alenia szeretné egy kis viccelődéssel lezárni korábbi beszélgetésüket, ezért a maga részéről hagyja is neki, ő is inkább nevet.*
- Ebben igazad van. *mondja.* De minél többet élünk, szerencsére annál jobban fel tudjuk mérni, hogy mekkora fával bírunk el, és mekkora fejsze kell hozzá.
*Maradt a hasonlatnál, viszont korábban minden bizonnyal félreértette Aleniát, mivel még mindig úgy gondolja, hogy először leülni és kicsit pihenni szeretett volna, és csak utána ismerni meg itteni szobáját, illetve lepakolni a holmiját oda. Pont azért javasolta éppen a tűzrakó mellett való üldögélést, mert így egyszerre mutathatja meg a tavat közelebbről, a kedvenc helyével együtt, valamint Nia kívánságának is eleget tehet.
Ami őt illeti mindenesetre most elégedetten nyújtózkodik kicsit, örülve neki, hogy újra magába szívhatja azt a tóparti levegőt, amit Artheniorból hiányol, és közben hallgatja Niát. Az nem lepi meg, hogy eddigi élete folyamán még nem volt alkalma szalonnát sütni, de az, hogy nem hallotta még a békák hangját, kicsit azért már igen, annak ellenére is, hogy tudja, hogy milyen nagy burokban nőtt fel a barátnője. Persze gyorsan emlékezteti magát arra, hogy minden bizonnyal azért furcsa számára az egész, mert ahol meg ő volt gyerek, egészen első Artheniorba vezető útjáig azt tanulta, hogy az elfek természetes közege az erdő és a tágabb értemben vett vadon. Ehhez képest elég hamar megtanulta, hogy nem egy elf nem csak nagyon is jól érzi magát egy kőből épített, mesterséges erdőben, hanem sokszor, - mint például pont Alenia, - ott is nőtt fel, és nem sokszor járt a város határán kívül. Aztán ott van Intath, aki a tengeren is elég jól érezte magát, pedig a kék végtelenségnél és a sivatagnál erdőszerűtlenebb helyet a maga részéről nem nagyon tud elképzelni.
Annak mindenesetre határozottan örül, hogy Aleniát mulattatja a békák hangja. Minden egyes perc egy apró nyereség, amikor nem az Inttel való találkozásra kell gondolniuk.*
- Ó, ezek a békák. *mosolyodik el ismét, remélve, hogy Nia nem fél tőlük, bár, ha mégis, komolyabb veszélyt akkor sem fognak jelenteni, mivel elég valószínűtlen, hogy megközelítenék őket.* Most jó idő van, ilyenkor kicsit mindig hangosabbak, mint máskor. A levegő és a tűz hónapjaiban van a békanász, így hívják magukhoz a fiúk a lányokat, ezzel a hanggal. Naplementekor szoktak még hangosabbak lenni, vagy meleg éjszakákon, de érdekes, a leghangosabbak mégis mindig vihar előtt, szóval hasznos, hogy vannak itt a tóban, már csak azért is, mert mindig előre jelzik a vihart. Szerencsére persze túl nagy viharok, vagy nagyon nagy hideg nem szokott lenni errefelé. A tűz hónapjaiban a városba persze jobban beszorul talán a meleg, de az még nem tűnt fel nekem, hogy a hideg évszakok alatt sokkal hidegebb lenne itt, mint bent a városban. Talán csak egy kicsit.
*Mindazt, amit a békákról elmondott persze attól még Alenia is tudhatja, mert még egyszer sem hallotta kuruttyolni őket, ennek ellenére, ha már egyszer kérdezték, most is igyekszik a lehető legrészletesebben válaszolni.*
- Szalonnát sütni pedig nagyon egyszerű, szerintem élvezni fogod. Valahogy sejtettem, hogy egy nemesi kúriában nem nagyon csináltak ilyesmiket, pedig jó móka szerintem. Majd persze segítek, választok neked egy húsosabb darabot, ami finomabb. Sokan a zsíros felére esküsznek, de nem hiszem, hogy neked nagyon ízlene, én sem vagyok oda érte, vacsorára pedig kicsit nehéz is lenne. Szóval csak fel kell tűzni egy nyársra egy egész, vagy fél hagyma társaságában, aztán a tűz fölé tartani és néha forgatni kicsit, tényleg nem bonyolult dolog. Ha szeretnéd magad mellé tehetsz egy tányért, arra egy szép szelet kenyeret, a szalonnádból kicsöpögő zsírt pedig arra csorgathatod, az is elég finom.
*Egészen jókedvű lesz és felszabadult, ahogyan erről beszél. Eeyr tényleg csodálatos. Nem is olyan sokkal régebben még nem sok esélyét látta volna annak, hogy valaha esélye lesz Niával sütni szalonnát. Ha Int képes lenne megbékélni velük, akár még ő is csatlakozhatna hozzájuk.*
958. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-11 19:00:39
Üzenet elküldve: 2025-06-11 19:00:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 529
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 529
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Talán nem ez a hely a természetes közege, de a szépet bármikor képes értékelni és őszintén szeretni. Szép nem csak az lehet, melyet emberi, elf vagy épp gnóm kezek faragtak vagy építettek márványból és drágakövekből. A természet önmagától is képes csodát alkotni, Szarvasliget pedig igazán hű is ehhez a kijelentéshez. Hogy az otthonának fogja-e majd érezni? Erre a kérdésre nem tud még válaszolni, nem is teszi meg, csupán megejt egy halvány, biztató mosolyt.
Miután a lovaikat a megfelelő helyre terelték, Luninari rögtön egy aprócska programot ajánl fel. Bár ő talán jobban örülne neki, ha előbb a szobáját láthatná, és lepakolhatná ott a holmijait, nem ellenkezik az ellen, hogy egy kicsit leüljenek annál a bizonyos tűzrakónál. A hátizsákjára addig majd vigyáz továbbra is Harmat.*
- Én nem tudom, hogyan kell szalonnát sütni, Luni. *Nevetgél elpirulva és hirtelen elfeledve azokat a nyomasztó gondolatokat is, melyek az Intath-al való találkozást övezik. Vajon tényleg varázserővel bír ez a hely, és képes úgy hatni a lélekre, hogy az megnyugodjon, s elfeledjen mindent, ami rossz és fáj?*
~Hm…~ *mosolyodik el magában erre a gondolatra.* Nem hidegek itt az éjszakák? Mármint hidegebbek, mint a városban *kérdezi, miközben követi a lányt a tóhoz, a tűzrakóhoz, vagy bárhová máshova, ahová vezeti őt.
Azt hitte, hogy az utazás során folytatott beszélgetésüket már befejezték, de barátnője csak visszatér a témához, ami valljuk be, nem is meglepő. Olyan Lunis dolog ez, hogy ő nem tud elengedni semmit, míg ki nem beszélhette magából az összes véleményét, ami benne van. Röviden kuncog is, mikor elhangzik a „különben” szó, hisz már ismeri annyira a félvért, hogy tudja, mi következik. Pontosan az, amire gondolt, így ő csak lágyan lépdelve a fűben hallgatja.*
- Dönteni kell *kezd bele végül jelentőségteljesen a válaszába. Ha pontot kell tenni ennek a témának a végére, akkor azt most megteszi méltón.* Ha nem hoznánk meg fontos döntéseket, az pont az egyik korábbi vitánk lényegéhez vezetne. Tudod, szerintem valahol a lázadás is a vezetők döntésképtelenségének volt köszönhető, tehát valakinek muszáj megválaszolnia ezeket a nehéz kérdéseket, ám mégis azt mondom, hogy ezt annak kell megtennie, aki elég érett és alkalmas rá. Köszönöm, hogy szerinted én az vagyok, de nem szeretném túl nagy fába vágni a fejszémet. Nos, valójában el sem bírok egy fejszét… *Nevetgél ismét, ahogy elhaladva egy fatuskó mellett meg is pillantja a szóban forgó, a fába vágott, veszedelmesnek és főleg súlyosnak tűnő eszközt.*
- Köszönöm *hálálkodik újra, mikor Luninari már meg sem tudja számolni hányadszor biztosítja őt a támogatásáról, de aztán már elveszik a tó, a tűzrakóhely és a mindezt körülölelő táj látványában.*
- Ez volna az? Milyen nyugodt! Várj… mi ez a hang? *Felemeli hirtelen a kezét, mintha csak csendre intené társát, és hallgatja, ahogy a békák boldogan kuruttyolnak valahol a tó közelében, vagy talán benne. Egy kúria falai közé zárva nem sok béka énekel, így hiába olvashatott már róluk is rengeteget, a hangjukat még egyáltalán nem ismeri, de rendkívül murisnak találja. Ki is neveti szegénykéket.*
*Talán nem ez a hely a természetes közege, de a szépet bármikor képes értékelni és őszintén szeretni. Szép nem csak az lehet, melyet emberi, elf vagy épp gnóm kezek faragtak vagy építettek márványból és drágakövekből. A természet önmagától is képes csodát alkotni, Szarvasliget pedig igazán hű is ehhez a kijelentéshez. Hogy az otthonának fogja-e majd érezni? Erre a kérdésre nem tud még válaszolni, nem is teszi meg, csupán megejt egy halvány, biztató mosolyt.
Miután a lovaikat a megfelelő helyre terelték, Luninari rögtön egy aprócska programot ajánl fel. Bár ő talán jobban örülne neki, ha előbb a szobáját láthatná, és lepakolhatná ott a holmijait, nem ellenkezik az ellen, hogy egy kicsit leüljenek annál a bizonyos tűzrakónál. A hátizsákjára addig majd vigyáz továbbra is Harmat.*
- Én nem tudom, hogyan kell szalonnát sütni, Luni. *Nevetgél elpirulva és hirtelen elfeledve azokat a nyomasztó gondolatokat is, melyek az Intath-al való találkozást övezik. Vajon tényleg varázserővel bír ez a hely, és képes úgy hatni a lélekre, hogy az megnyugodjon, s elfeledjen mindent, ami rossz és fáj?*
~Hm…~ *mosolyodik el magában erre a gondolatra.* Nem hidegek itt az éjszakák? Mármint hidegebbek, mint a városban *kérdezi, miközben követi a lányt a tóhoz, a tűzrakóhoz, vagy bárhová máshova, ahová vezeti őt.
Azt hitte, hogy az utazás során folytatott beszélgetésüket már befejezték, de barátnője csak visszatér a témához, ami valljuk be, nem is meglepő. Olyan Lunis dolog ez, hogy ő nem tud elengedni semmit, míg ki nem beszélhette magából az összes véleményét, ami benne van. Röviden kuncog is, mikor elhangzik a „különben” szó, hisz már ismeri annyira a félvért, hogy tudja, mi következik. Pontosan az, amire gondolt, így ő csak lágyan lépdelve a fűben hallgatja.*
- Dönteni kell *kezd bele végül jelentőségteljesen a válaszába. Ha pontot kell tenni ennek a témának a végére, akkor azt most megteszi méltón.* Ha nem hoznánk meg fontos döntéseket, az pont az egyik korábbi vitánk lényegéhez vezetne. Tudod, szerintem valahol a lázadás is a vezetők döntésképtelenségének volt köszönhető, tehát valakinek muszáj megválaszolnia ezeket a nehéz kérdéseket, ám mégis azt mondom, hogy ezt annak kell megtennie, aki elég érett és alkalmas rá. Köszönöm, hogy szerinted én az vagyok, de nem szeretném túl nagy fába vágni a fejszémet. Nos, valójában el sem bírok egy fejszét… *Nevetgél ismét, ahogy elhaladva egy fatuskó mellett meg is pillantja a szóban forgó, a fába vágott, veszedelmesnek és főleg súlyosnak tűnő eszközt.*
- Köszönöm *hálálkodik újra, mikor Luninari már meg sem tudja számolni hányadszor biztosítja őt a támogatásáról, de aztán már elveszik a tó, a tűzrakóhely és a mindezt körülölelő táj látványában.*
- Ez volna az? Milyen nyugodt! Várj… mi ez a hang? *Felemeli hirtelen a kezét, mintha csak csendre intené társát, és hallgatja, ahogy a békák boldogan kuruttyolnak valahol a tó közelében, vagy talán benne. Egy kúria falai közé zárva nem sok béka énekel, így hiába olvashatott már róluk is rengeteget, a hangjukat még egyáltalán nem ismeri, de rendkívül murisnak találja. Ki is neveti szegénykéket.*
957. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-11 09:52:46
Üzenet elküldve: 2025-06-11 09:52:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Nem mindenben ért egyet azzal, amit Nia korábban mondott, ugyanakkor a sebes vágta talán nem is igazán alkalmas arra, hogy elmélyült beszélgetéseket folytassanak egymással, de annyiból nem bánja, hogy azért nem mindennapos élmény egy varázsnyúl hátán utazni, még úgy sem, hogy birtokában van ez a különleges varázslat. Jól esett csak az utazásra és az útra figyelni és keveset, meg csak a legszükségesebbeket beszélni közben, amint megérkeznek viszont, a hosszabb mondatok újra szükségessé válnak.
Az első viszont, amit nyomukban érez magában az a megkönnyebbülés és boldogság, mivel nagyon örül annak, hogy Aleniának első, Szarvasligetről alkotott benyomásai kellemesek.*
- Én is így érzem. *mondja lelkesen, mivel teljesen biztos benne, hogy Alenia nem csak udvariasságból mondja Szarvasligetre, hogy varázslatos.* Remélem, hogy egyszer majd te is elkezded annyira az otthonodnak érezni ezt a helyet is, ahogyan Artheniort kezdtem el én.
*Persze tudja jól, hogy az ilyesmit nem lehet erőltetni, mert vagy jön magától, vagy nem. Szép emlékeknek kell valakit egy adott pontjára kötnie a világnak, vagy legalább sok emléknek ahhoz, hogy valamennyire az otthonának érezze azt, már csak ezért is reméli, hogy valahogy sikerül majd szót érteniük Inttel, és a vele való találkozás nem teszi eleve megvalósíthatatlanná ezt a vágyát.*
- Gyere, üljünk le akkor a tűzrakóhoz, a tónál! A kedvenc helyem ligetben. *mondja mosolyogva, miután megtudja, hogy Nia pihenni szeretne egy kicsit, és talán igaza is van, lehet, hogy tényleg a legjobb lenne most csak üldögélni pár percet legalább, mielőtt még bárminek is nekikezdenének.*
- Remélem lesz alkalmunk ma, vagy holnap este szalonnát sütni ott. Semmi sem fogható ahhoz, hogy tűz mellett ülünk, közben érezzük a szalonna illatát és nézzük a holdakat meg a csillagokat. Igazán szépek itt az esték. De a nappal is. Órákig el tudnám nézni, ahogyan a lágy szél fodrozza a vizet.
*Reméli Alenia elfogadja az invitálást, és tényleg leülnek kicsit kipihenni az utazás fáradalmai a tó partján.
Hagyja, hogy a csend köréjük telepedjen kicsit, bár teljes csendről sosem lehet beszélni ott, ahol madarak énekelnek és lágyan hullámzik a tó vize. Kicsit hosszabb hallgatás után szólal meg ezek után újra, miután hagyja Aleniát is kicsit figyelni erre és élvezni a liget által magából árasztott nyugalmat.*
- Különben szerintem van, amiben tévedsz. Nem csak egy döntés vezethet katasztrófához, hanem sokszor az is, ha nem tudunk dönteni, vagy halogatunk, amikor megtehetnénk, hogy döntünk. *mondja ezek után, és természetesen eszébe jut, hogy utóbbira túl jó példát látott Aleimord részéről a lázadás éjszakáján, és ez kis híján mindannyiuk életébe került.*
- De téged ez a veszély nem fenyeget. Igenis kész vagy arra, hogy döntéseket hozzál, ráadásul jókat. Lehet, hogy Eeyr és a szerencse is melléd állt, mert Artheniorban pont nem sokkal azután változott meg a tanács hozzáállása a nemességhez, hogy visszatértél, mégis szinte csodákat vittél véghez azóta. Emlékezz csak, hogy milyen állapotban volt a ház, amikor először találkoztunk ott újra! Most gyönyörű, élettel teli, ráadásul szép és nemes célokat szolgál, igazán büszke lehetsz rá. Amikor visszatértél gyakorlatilag nem volt semmid, a ruhádon kívül, amit viseltél, mostanra visszakaptad a nemesi címedet, van új otthonod, ott az árvaház, és nyilván az istennő sem csak úgy, véletlenül áldott meg. Szóval én a helyedben kicsit sem kételkednék magamban. Arról nem is beszélve, hogy nem vagy egyedül, én is itt vagyok, hogy segítsek neked, tudod.
*Nem csak azért mondja mindezt, mert tényleg így gondolja, hanem reméli, hogy képes szavaival megerősítenie Alenia hitét önmagában. Mert az biztos, hogy Intath nagyon magabiztos lesz majd, amikor találkoznak vele.*
*Nem mindenben ért egyet azzal, amit Nia korábban mondott, ugyanakkor a sebes vágta talán nem is igazán alkalmas arra, hogy elmélyült beszélgetéseket folytassanak egymással, de annyiból nem bánja, hogy azért nem mindennapos élmény egy varázsnyúl hátán utazni, még úgy sem, hogy birtokában van ez a különleges varázslat. Jól esett csak az utazásra és az útra figyelni és keveset, meg csak a legszükségesebbeket beszélni közben, amint megérkeznek viszont, a hosszabb mondatok újra szükségessé válnak.
Az első viszont, amit nyomukban érez magában az a megkönnyebbülés és boldogság, mivel nagyon örül annak, hogy Aleniának első, Szarvasligetről alkotott benyomásai kellemesek.*
- Én is így érzem. *mondja lelkesen, mivel teljesen biztos benne, hogy Alenia nem csak udvariasságból mondja Szarvasligetre, hogy varázslatos.* Remélem, hogy egyszer majd te is elkezded annyira az otthonodnak érezni ezt a helyet is, ahogyan Artheniort kezdtem el én.
*Persze tudja jól, hogy az ilyesmit nem lehet erőltetni, mert vagy jön magától, vagy nem. Szép emlékeknek kell valakit egy adott pontjára kötnie a világnak, vagy legalább sok emléknek ahhoz, hogy valamennyire az otthonának érezze azt, már csak ezért is reméli, hogy valahogy sikerül majd szót érteniük Inttel, és a vele való találkozás nem teszi eleve megvalósíthatatlanná ezt a vágyát.*
- Gyere, üljünk le akkor a tűzrakóhoz, a tónál! A kedvenc helyem ligetben. *mondja mosolyogva, miután megtudja, hogy Nia pihenni szeretne egy kicsit, és talán igaza is van, lehet, hogy tényleg a legjobb lenne most csak üldögélni pár percet legalább, mielőtt még bárminek is nekikezdenének.*
- Remélem lesz alkalmunk ma, vagy holnap este szalonnát sütni ott. Semmi sem fogható ahhoz, hogy tűz mellett ülünk, közben érezzük a szalonna illatát és nézzük a holdakat meg a csillagokat. Igazán szépek itt az esték. De a nappal is. Órákig el tudnám nézni, ahogyan a lágy szél fodrozza a vizet.
*Reméli Alenia elfogadja az invitálást, és tényleg leülnek kicsit kipihenni az utazás fáradalmai a tó partján.
Hagyja, hogy a csend köréjük telepedjen kicsit, bár teljes csendről sosem lehet beszélni ott, ahol madarak énekelnek és lágyan hullámzik a tó vize. Kicsit hosszabb hallgatás után szólal meg ezek után újra, miután hagyja Aleniát is kicsit figyelni erre és élvezni a liget által magából árasztott nyugalmat.*
- Különben szerintem van, amiben tévedsz. Nem csak egy döntés vezethet katasztrófához, hanem sokszor az is, ha nem tudunk dönteni, vagy halogatunk, amikor megtehetnénk, hogy döntünk. *mondja ezek után, és természetesen eszébe jut, hogy utóbbira túl jó példát látott Aleimord részéről a lázadás éjszakáján, és ez kis híján mindannyiuk életébe került.*
- De téged ez a veszély nem fenyeget. Igenis kész vagy arra, hogy döntéseket hozzál, ráadásul jókat. Lehet, hogy Eeyr és a szerencse is melléd állt, mert Artheniorban pont nem sokkal azután változott meg a tanács hozzáállása a nemességhez, hogy visszatértél, mégis szinte csodákat vittél véghez azóta. Emlékezz csak, hogy milyen állapotban volt a ház, amikor először találkoztunk ott újra! Most gyönyörű, élettel teli, ráadásul szép és nemes célokat szolgál, igazán büszke lehetsz rá. Amikor visszatértél gyakorlatilag nem volt semmid, a ruhádon kívül, amit viseltél, mostanra visszakaptad a nemesi címedet, van új otthonod, ott az árvaház, és nyilván az istennő sem csak úgy, véletlenül áldott meg. Szóval én a helyedben kicsit sem kételkednék magamban. Arról nem is beszélve, hogy nem vagy egyedül, én is itt vagyok, hogy segítsek neked, tudod.
*Nem csak azért mondja mindezt, mert tényleg így gondolja, hanem reméli, hogy képes szavaival megerősítenie Alenia hitét önmagában. Mert az biztos, hogy Intath nagyon magabiztos lesz majd, amikor találkoznak vele.*
956. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-07 09:04:07
Üzenet elküldve: 2025-06-07 09:04:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 529
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 529
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Nincs több hozzáfűzni valója. Luninari tökéletesen foglalja össze nem csak a saját, de az ő gondolatait is arról, hogy miért is nem érdemes olyan történések következményein tűnődnie, melyek soha nem váltak valósággá. Csak úgy, céltalanul merengenie pedig nemeskisasszonyként nem is volt ideje, hisz ahogy azt az előbb el is mondta, ez a világ a zárt ajtók mögött egyszerűen teljesen máshogyan működött, mint a köznép hétköznapi élete. Szülei rengeteg feladatot bíztak rá, legfőképp tanulnia kellett sokat, s így, mire lett volna elég szabadideje, már energiája nem maradt arra, hogy elmélkedjen.*
- Nem tudom, hogy irigyeljelek-e vagy inkább ne a szabad gyermekkorod miatt. Talán ez is egy olyan dolog, melyre nincs jó válasz. Annyit tudok mondani neked, hogy sokszor nem biztos, hogy érdemes megvizsgálni azt a több oldalt vagy azért, mert annyira egyértelmű a válasz az adott kérdésre, vagy azért, mert túl nehéz. *Ennyit azért mégis megjegyez még, mielőtt a szó a döntésekre, azok szabadságára és terheire terelődik. Ez egy még nehezebb téma, mint az előző, s lóháton ügetve ugyan nem látni, de Alenia kissé félre is húzza a száját, ahogy hallgatja barátnőjét azt ecsetelve, miért is jobb, ha önállóan dönthet, mintha valaki más tenné meg helyette. Ő ezzel nem teljesen ért egyet.*
- Szerintem nincs igazad. A felelősséggel járó nyomást el lehet viselni akkor is, ha nincs elég tapasztalatod, de egy rossz döntés olykor súlyos következményeit már nem tudod helyrehozni. Én döntöttem arról, hogy menjünk ki a tisztásra, holott a szüleim megtiltották. Egy apró, ártatlan ellenkezés volt ez a részemről, és mindketten tudjuk, hogy mi lett a vége. Szörnyű következményei lettek a döntésemnek, és ahogy te is mondod, csak az isteni csodának köszönhetjük, hogy sikerült mindezt a visszájára fordítani. A legtöbbünknek legtöbbször nincs ekkora szerencséje. Szerintem senkinek nem szabad önállóan döntenie addig, míg nincsen rá készen. Én azt hiszem, hogy még nem vagyok. *A nemesi taníttatások szólnak belőle most is, melyeket még hosszú ideig képtelen lesz levetkőzni magáról. Engedelmességgel tartozik az idősnek, bölcsnek, annak, aki elég tapasztalt ahhoz, hogy joga legyen dönteni, és soha nem is vitatja egy ilyen tekintélyes személy döntésének helyességét. Neki még egyáltalán nincs meg a tekintélye ehhez.
Holdpihe sincs most abban a helyzetben, hogy döntési joga legyen a vágtázást illetően. A két lány „a lovak közé csap”, s átsuhanva a Szarvasliget felé vezető ösvényen meg sem állnak, míg el nem érik a ligetet. Ott Alenia megállítja Harmatot, és átadja a vezetés jogát Luninarinak. Hogy miért, arra a válasz igazán egyszerű. Úgy érzi most magát, mintha más otthonába érkezett volna, oda pedig udvariatlanság a vendéglátó engedélye és vezetése nélkül, ráadásul előtte belépni.*
- Mert nem tartom illendőnek. *Fogalmazza meg hangosan is az indokot, majd Hamartot most már csak lépésben vezetve, kissé Luninari mögött indul tovább.*
- Varázslatos. Ez a szó jut róla eszembe. A civilizáció által épített város után úgy érzem, mintha egy másik világba csöppentem volna. A fák, a virágok, olyan érzés az egész, mintha körülölelne minket a természet. Lehet, hogy így is van. *Béke és nyugalom. A hely valóban ezt hirdeti, kár, hogy neki mégis eszébe jut újra a személy, aki minden valószínűséggel porig fogja zúzni mindkettőt. Milyen furcsa, hogy az ellentétek egy helyen találkoznak.*
- Rendben. *Mondja, majd mikor már meg is érkeznek az épületek közelébe, a szőkeség le is ugrik a lováról.* Jól van Harmat! Köszönöm, ügyes voltál. *Mond hálát az állatnak, és meg is simogatja a fejét, majd aztán a saját, fekete-fehér öltözékét kezdi eligazgatni magán. Átöltözni nem tervez, a szokatlan nadrág ellenére egészen megszerette ezeket a ruhákat, azonban egy rövid pihenő és némi fésülködés valóban nem ártana neki, hisz a menetszél eléggé összekócolta a tincseit.*
- Szeretnék egy kicsit leülni, mielőtt bármit csinálunk. *Néz a fél-elf felé kérlelően. A szobájára kíváncsi, s valószínűleg pihenni is ott lesz a legkényelmesebb, de szerinte a bepakolás, és legfőképp az Intath-tal való találkozás még várhat.*
*Nincs több hozzáfűzni valója. Luninari tökéletesen foglalja össze nem csak a saját, de az ő gondolatait is arról, hogy miért is nem érdemes olyan történések következményein tűnődnie, melyek soha nem váltak valósággá. Csak úgy, céltalanul merengenie pedig nemeskisasszonyként nem is volt ideje, hisz ahogy azt az előbb el is mondta, ez a világ a zárt ajtók mögött egyszerűen teljesen máshogyan működött, mint a köznép hétköznapi élete. Szülei rengeteg feladatot bíztak rá, legfőképp tanulnia kellett sokat, s így, mire lett volna elég szabadideje, már energiája nem maradt arra, hogy elmélkedjen.*
- Nem tudom, hogy irigyeljelek-e vagy inkább ne a szabad gyermekkorod miatt. Talán ez is egy olyan dolog, melyre nincs jó válasz. Annyit tudok mondani neked, hogy sokszor nem biztos, hogy érdemes megvizsgálni azt a több oldalt vagy azért, mert annyira egyértelmű a válasz az adott kérdésre, vagy azért, mert túl nehéz. *Ennyit azért mégis megjegyez még, mielőtt a szó a döntésekre, azok szabadságára és terheire terelődik. Ez egy még nehezebb téma, mint az előző, s lóháton ügetve ugyan nem látni, de Alenia kissé félre is húzza a száját, ahogy hallgatja barátnőjét azt ecsetelve, miért is jobb, ha önállóan dönthet, mintha valaki más tenné meg helyette. Ő ezzel nem teljesen ért egyet.*
- Szerintem nincs igazad. A felelősséggel járó nyomást el lehet viselni akkor is, ha nincs elég tapasztalatod, de egy rossz döntés olykor súlyos következményeit már nem tudod helyrehozni. Én döntöttem arról, hogy menjünk ki a tisztásra, holott a szüleim megtiltották. Egy apró, ártatlan ellenkezés volt ez a részemről, és mindketten tudjuk, hogy mi lett a vége. Szörnyű következményei lettek a döntésemnek, és ahogy te is mondod, csak az isteni csodának köszönhetjük, hogy sikerült mindezt a visszájára fordítani. A legtöbbünknek legtöbbször nincs ekkora szerencséje. Szerintem senkinek nem szabad önállóan döntenie addig, míg nincsen rá készen. Én azt hiszem, hogy még nem vagyok. *A nemesi taníttatások szólnak belőle most is, melyeket még hosszú ideig képtelen lesz levetkőzni magáról. Engedelmességgel tartozik az idősnek, bölcsnek, annak, aki elég tapasztalt ahhoz, hogy joga legyen dönteni, és soha nem is vitatja egy ilyen tekintélyes személy döntésének helyességét. Neki még egyáltalán nincs meg a tekintélye ehhez.
Holdpihe sincs most abban a helyzetben, hogy döntési joga legyen a vágtázást illetően. A két lány „a lovak közé csap”, s átsuhanva a Szarvasliget felé vezető ösvényen meg sem állnak, míg el nem érik a ligetet. Ott Alenia megállítja Harmatot, és átadja a vezetés jogát Luninarinak. Hogy miért, arra a válasz igazán egyszerű. Úgy érzi most magát, mintha más otthonába érkezett volna, oda pedig udvariatlanság a vendéglátó engedélye és vezetése nélkül, ráadásul előtte belépni.*
- Mert nem tartom illendőnek. *Fogalmazza meg hangosan is az indokot, majd Hamartot most már csak lépésben vezetve, kissé Luninari mögött indul tovább.*
- Varázslatos. Ez a szó jut róla eszembe. A civilizáció által épített város után úgy érzem, mintha egy másik világba csöppentem volna. A fák, a virágok, olyan érzés az egész, mintha körülölelne minket a természet. Lehet, hogy így is van. *Béke és nyugalom. A hely valóban ezt hirdeti, kár, hogy neki mégis eszébe jut újra a személy, aki minden valószínűséggel porig fogja zúzni mindkettőt. Milyen furcsa, hogy az ellentétek egy helyen találkoznak.*
- Rendben. *Mondja, majd mikor már meg is érkeznek az épületek közelébe, a szőkeség le is ugrik a lováról.* Jól van Harmat! Köszönöm, ügyes voltál. *Mond hálát az állatnak, és meg is simogatja a fejét, majd aztán a saját, fekete-fehér öltözékét kezdi eligazgatni magán. Átöltözni nem tervez, a szokatlan nadrág ellenére egészen megszerette ezeket a ruhákat, azonban egy rövid pihenő és némi fésülködés valóban nem ártana neki, hisz a menetszél eléggé összekócolta a tincseit.*
- Szeretnék egy kicsit leülni, mielőtt bármit csinálunk. *Néz a fél-elf felé kérlelően. A szobájára kíváncsi, s valószínűleg pihenni is ott lesz a legkényelmesebb, de szerinte a bepakolás, és legfőképp az Intath-tal való találkozás még várhat.*
955. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-02 19:44:59
Üzenet elküldve: 2025-06-02 19:44:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
- Teljesen megértelek. *bólint komoly arccal Alenia válaszára.* Furcsa, bár kicsit más okokból, de én sem igazán vágyom vissza a gyerekkoromba. Megértem, hogy te sem vágysz olyan életre, amiben több a kötöttség, mint a szabadság, ha jó célt szolgál, ha nem.
*Hogy honnan jönnek nála az általa korábban kifejtett gondolatok? Jó kérdés, de fél tőle, hogy erre nem igazán fog tudni pontos választ adni, de legalább annak örülhet, hogy sejtése, miszerint Nia nem szokott hasonlókon gondolkodni, beigazolódott.*
- Nem tudom, honnan jutott eszembe, amit az előbb mondtam arról, hogy vajon mi lett volna akkor, ha korábban születek. *mondja kis tűnődés után.* Kislányként rengeteg időm volt gondolkodni. Nyilván nem mondok vele újat, meg beszéltünk is már erről, de elég magányos gyerek voltam, anyán kívül nem nagyon tudtam kivel beszélgetni, de mivel ő gyakran elfoglalt volt, ha valamilyen szertartásra, vagy nagyobb ünnepre kellett felkészülnie, és én nem mindig és mindenben tudtam segíteni neki, sokat voltam egyedül. Valamivel el kellett magamat szórakoztatnom, és volt időm gondolkodni mindenfélén, azt hiszem. Már akkor rászoktam, hogy próbáljak bármilyen kérdést több oldalról megvizsgálni, és szerintem tényleg nem árt néha más, vagy nem szokványos nézőpontból átgondolni bármit, amit csak lehet, és talán akkor olyan eredményre juthatunk, ami máskor nem jönne ki. De ettől még természetesen igazad van abban, hogy valóban felesleges merengeni meg nem történt eseményeken. Nem jó, ha túl sok ideig tereli el a figyelmünket a valóságról.
*Persze, amit Nia mond a felelősségről, és arról, hogy nem szereti, ha egyedül kell döntenie, az ugyanúgy elgondolkodtatja, mint a korábbi szavai. Talán nem véletlenül a lázadás éjszakája jut eszébe erről az egészről, amikor Aleimord, nem pedig ő volt abban a helyzetben, hogy dönthessen, hiába tudta, hogy az ő döntése sokkal ésszerűbb lett volna az adott helyzetben, hiányzott a tekintélye ahhoz, hogy Aleimord akár csak fontolóra vegye a szavait. Márpedig kevés rosszabb dolog történhet szerinte annál, minthogy ki legyen szolgáltatva mások szerinte nem csak rossz, hanem határozottan káros döntéseinek. Ugyan nem hiszi, hogy valami hatalmas, nagy okosságot fog majd mondani, amit Alenia ne tudna nélküle, de az, hogy egyedül kell meghozniuk a döntéseiket, és tetteiknek következményei vannak, tipikusan olyan dolgok, amelyeket egyetlen felnőtt sem kerülhet el ezen a világon.
Nem mintha ő olyan felnőttnek, vagy idősnek érezné és tartaná magát, de azért kislánynak már semmiképpen nem kislány. Már akkor sem volt az, amikor száműzték otthonról, mégis, ha volt egy éles vége a gyerekkorának, akkor az nem lehet más, mint éppen az a nap, amikor el kellett búcsúznia az édesanyjától, és plüssnyulai társaságában útra kelni, az akkor még számára teljesen ismeretlen és éppen ezért félelmetes Arthenior felé. Még azt sem tudta, hogy édesanyja levelet küld utána távoli rokonainak, és végül majd csak egyetlen éjszakát kell egyedül a Pegazusban töltenie, mert Alenia és Wilhorp hamarosan érte jönnek, hogy elvigyék őt az új otthonába.*
- Tudod, azt is megértem, hogy nem jó, ha minden döntés a miénk, de azt a felelősséget, hogy a döntéseinknek következményei vannak nem kerülhetjük el. Ugyanakkor, nem vagyunk rossz helyzetben szerintem. Először is, az egyik legrosszabb, ami történhet, hogy másoknak, vagy mások döntéseinek kiszolgáltatott életet kell élned, úgy is, hogy pontosan tudod, hogy rossz döntést hoznak rólad. Ennél sokkal jobb a saját döntésünk szabadsága még úgy is, ha természetesen mi magunk is tévedhetünk, de még mindig tévedek inkább én, minthogy az okozzon kárt nekem, hogy más téved helyettem. Ugyanakkor, egyikünk sincs teljesen egyedül. Eeyr velünk van, és bármilyen döntést is kelljen meghozni a jövőben mi is itt vagyunk egymásnak segíteni, így engem ez valahogy nem tölt el rossz érzéssel. Az is igaz persze, hogy rajtad nagyobb a felelősség, mint rajtam, viszont szerintem eddig határozottan jól alakultak a dolgok, azóta, hogy újra találkoztunk. Visszakaptad a karodat, a nemesi címedet, Eeyr megáldott és kitüntetett, lett új házad, az árvaházba pedig Maival és a többiekkel tud működni anélkül, hogy neked napi szinten foglalkoznod kellene vele.
*Igyekszik biztatóan, bátorítóan és természetesen szeretettel mosolyogni a másik lányra, mivel pedig úgy ítéli meg, hogy amit tudtak megbeszéltek, a világért sem szeretne semmi jó elrontója lenni.*
- Rendben, vágtázzunk! *egyezik bele megint csak egy mosollyal, bár sejti, hogy Holdpihe annyira nem fogja élvezni, még akkor sem, ha ketrecét igen puhán kibélelte. Ugyanakkor, ha már van két gyors hátasuk vétek lenne nem kihasználni őket, ráadásul biztos abban, hogy Holdpihe is örülni fog, hogy újra bebarangolhatja majd ligetet a tóparttól és az istállótól kezdve egészen a padlásig. Ha beszélni tudna, talán ő is azt mondaná neki, hogy szeretne minél hamarabb másik otthonába hazatérni.
De hát ő is nagyon szeretne már otthon lenni, és nem csak azért, mert minél hamarabb le akarja tudni az Intathal való beszélgetést. Liget is és édesanyja is hiányzott neki, főleg, hogy mostani artheniori tartózkodása kissé hosszabbra nyúlt, mint eredetileg tervezte, na nem mintha nem érte volna meg, hiszen így jelen lehetett a templomban a tegnapi csoda alkalmával.
Holdpihe neheztelése és néha felhangzó panaszos nyávogása ellenére ő maga is élvezi az utat, a sebességet, örül magának a ténynek, hogy haladnak, de a legjobban természetesen Alenia nevetése teszi boldoggá és az, hogy barátnője láthatóan nagyon élvezi az utat, ami jó társaságban és szép időben sokkal hamarabb eltelik, mint egyébként szokott. Jó egy kicsit csak vágtázni, nem gondolkodni és nem aggódni semmi miatt.*
- Ugyan, miért ne mehetnél be előttem? *neveti el magát, amikor céljukhoz érnek.* És igen, megérkeztünk. Nem is jöhettünk volna jobbkor. Úgy értem, hogy tökéletes az idő. Ugyan még nem sok látszik belőle, de hogy tetszik? *kérdi hangjában talán egy kis félelemmel, ami talán természetes, és ezúttal nem is feltétlen Intath miatt, hanem mert annyit és olyan szépeket mesélt Szarvasligetről, hogy kicsit fél tőle, hogy így akaratlanul is túl nagy várakozásokat alakított ki Aleniában vele kapcsolatban, és talán éppen ezért fog csalódni a valóságban.
Reméli mindenesetre, hogy Nia is át fogja érezni azt a csendes békét és nyugalmat, amit ő is érez kiáramlani a helyből, bár nyilván a kellemes napsütés és a madarak csicsergése is rásegít erre az érzésre. Ahol most vannak, a lényeg talán már látszik; a hófehér ház, maga a tó, az istálló és az a gyönyörű táj, amely mindezt önmagába öleli.*
- Vigyük be Harmatot az istállóba, aztán keressünk neked egy szobát. *javasolja.* Utána megkeressük Intathot, hacsak nem futunk bele közben.
*Előre megy mindenesetre valóban, és, ha Alenia követi őt, akkor az istálló előtt megszünteti a varázslatát, szabadjára engedi Holdpihét, aki boldogan fut ki szűk ketrecéből, hogy újra birtokba vehesse itteni birodalmát, Harmat pedig hamarosan megkapja kényelmes helyét az istállóban, ahol több ló, kecske, de disznó is található. Illatra talán nem a legkellemesebb a hely, de ő szereti ezt az illatot, és éppen csak a legszükségesebb időt töltik itt, mert most bármennyire is szeretne, és talán a kecskék is szeretnék, nem áll meg kecskéket simogatni.
Talán okosabb lenne, ha először kettesben beszélne a dokival, ugyanakkor azt is teljesen megérti, ha Alenia nem akar addig egy szobában szorongani és azon gondolkodni, hogy vajon hogyan alakul az a beszélgetés, amiben, - noha éppen róla szól, - nem vesz részt. Ez most olyan döntés lesz, amit barátnőjének tényleg egyedül kell majd meghoznia, az ő feladata éppen csak annyi lesz, hogy tiszteletben tartsa azt.
Elindul a ház felé, azon gondolkodva, hogy akár körbe is vezethetné Aleniát, egyenként mutatva meg minden egyes helyiséget, de utóbbira reméli bőven lesz még idő, talán egyszerűbb, ha Nia először lerakja a holmiját, átöltözik, vagy megfésülködik, ha szeretne. Utána aztán jöhet az a beszélgetés, amire egyikük sem vágyik igazán, csak sajnos muszáj.*
- Teljesen megértelek. *bólint komoly arccal Alenia válaszára.* Furcsa, bár kicsit más okokból, de én sem igazán vágyom vissza a gyerekkoromba. Megértem, hogy te sem vágysz olyan életre, amiben több a kötöttség, mint a szabadság, ha jó célt szolgál, ha nem.
*Hogy honnan jönnek nála az általa korábban kifejtett gondolatok? Jó kérdés, de fél tőle, hogy erre nem igazán fog tudni pontos választ adni, de legalább annak örülhet, hogy sejtése, miszerint Nia nem szokott hasonlókon gondolkodni, beigazolódott.*
- Nem tudom, honnan jutott eszembe, amit az előbb mondtam arról, hogy vajon mi lett volna akkor, ha korábban születek. *mondja kis tűnődés után.* Kislányként rengeteg időm volt gondolkodni. Nyilván nem mondok vele újat, meg beszéltünk is már erről, de elég magányos gyerek voltam, anyán kívül nem nagyon tudtam kivel beszélgetni, de mivel ő gyakran elfoglalt volt, ha valamilyen szertartásra, vagy nagyobb ünnepre kellett felkészülnie, és én nem mindig és mindenben tudtam segíteni neki, sokat voltam egyedül. Valamivel el kellett magamat szórakoztatnom, és volt időm gondolkodni mindenfélén, azt hiszem. Már akkor rászoktam, hogy próbáljak bármilyen kérdést több oldalról megvizsgálni, és szerintem tényleg nem árt néha más, vagy nem szokványos nézőpontból átgondolni bármit, amit csak lehet, és talán akkor olyan eredményre juthatunk, ami máskor nem jönne ki. De ettől még természetesen igazad van abban, hogy valóban felesleges merengeni meg nem történt eseményeken. Nem jó, ha túl sok ideig tereli el a figyelmünket a valóságról.
*Persze, amit Nia mond a felelősségről, és arról, hogy nem szereti, ha egyedül kell döntenie, az ugyanúgy elgondolkodtatja, mint a korábbi szavai. Talán nem véletlenül a lázadás éjszakája jut eszébe erről az egészről, amikor Aleimord, nem pedig ő volt abban a helyzetben, hogy dönthessen, hiába tudta, hogy az ő döntése sokkal ésszerűbb lett volna az adott helyzetben, hiányzott a tekintélye ahhoz, hogy Aleimord akár csak fontolóra vegye a szavait. Márpedig kevés rosszabb dolog történhet szerinte annál, minthogy ki legyen szolgáltatva mások szerinte nem csak rossz, hanem határozottan káros döntéseinek. Ugyan nem hiszi, hogy valami hatalmas, nagy okosságot fog majd mondani, amit Alenia ne tudna nélküle, de az, hogy egyedül kell meghozniuk a döntéseiket, és tetteiknek következményei vannak, tipikusan olyan dolgok, amelyeket egyetlen felnőtt sem kerülhet el ezen a világon.
Nem mintha ő olyan felnőttnek, vagy idősnek érezné és tartaná magát, de azért kislánynak már semmiképpen nem kislány. Már akkor sem volt az, amikor száműzték otthonról, mégis, ha volt egy éles vége a gyerekkorának, akkor az nem lehet más, mint éppen az a nap, amikor el kellett búcsúznia az édesanyjától, és plüssnyulai társaságában útra kelni, az akkor még számára teljesen ismeretlen és éppen ezért félelmetes Arthenior felé. Még azt sem tudta, hogy édesanyja levelet küld utána távoli rokonainak, és végül majd csak egyetlen éjszakát kell egyedül a Pegazusban töltenie, mert Alenia és Wilhorp hamarosan érte jönnek, hogy elvigyék őt az új otthonába.*
- Tudod, azt is megértem, hogy nem jó, ha minden döntés a miénk, de azt a felelősséget, hogy a döntéseinknek következményei vannak nem kerülhetjük el. Ugyanakkor, nem vagyunk rossz helyzetben szerintem. Először is, az egyik legrosszabb, ami történhet, hogy másoknak, vagy mások döntéseinek kiszolgáltatott életet kell élned, úgy is, hogy pontosan tudod, hogy rossz döntést hoznak rólad. Ennél sokkal jobb a saját döntésünk szabadsága még úgy is, ha természetesen mi magunk is tévedhetünk, de még mindig tévedek inkább én, minthogy az okozzon kárt nekem, hogy más téved helyettem. Ugyanakkor, egyikünk sincs teljesen egyedül. Eeyr velünk van, és bármilyen döntést is kelljen meghozni a jövőben mi is itt vagyunk egymásnak segíteni, így engem ez valahogy nem tölt el rossz érzéssel. Az is igaz persze, hogy rajtad nagyobb a felelősség, mint rajtam, viszont szerintem eddig határozottan jól alakultak a dolgok, azóta, hogy újra találkoztunk. Visszakaptad a karodat, a nemesi címedet, Eeyr megáldott és kitüntetett, lett új házad, az árvaházba pedig Maival és a többiekkel tud működni anélkül, hogy neked napi szinten foglalkoznod kellene vele.
*Igyekszik biztatóan, bátorítóan és természetesen szeretettel mosolyogni a másik lányra, mivel pedig úgy ítéli meg, hogy amit tudtak megbeszéltek, a világért sem szeretne semmi jó elrontója lenni.*
- Rendben, vágtázzunk! *egyezik bele megint csak egy mosollyal, bár sejti, hogy Holdpihe annyira nem fogja élvezni, még akkor sem, ha ketrecét igen puhán kibélelte. Ugyanakkor, ha már van két gyors hátasuk vétek lenne nem kihasználni őket, ráadásul biztos abban, hogy Holdpihe is örülni fog, hogy újra bebarangolhatja majd ligetet a tóparttól és az istállótól kezdve egészen a padlásig. Ha beszélni tudna, talán ő is azt mondaná neki, hogy szeretne minél hamarabb másik otthonába hazatérni.
De hát ő is nagyon szeretne már otthon lenni, és nem csak azért, mert minél hamarabb le akarja tudni az Intathal való beszélgetést. Liget is és édesanyja is hiányzott neki, főleg, hogy mostani artheniori tartózkodása kissé hosszabbra nyúlt, mint eredetileg tervezte, na nem mintha nem érte volna meg, hiszen így jelen lehetett a templomban a tegnapi csoda alkalmával.
Holdpihe neheztelése és néha felhangzó panaszos nyávogása ellenére ő maga is élvezi az utat, a sebességet, örül magának a ténynek, hogy haladnak, de a legjobban természetesen Alenia nevetése teszi boldoggá és az, hogy barátnője láthatóan nagyon élvezi az utat, ami jó társaságban és szép időben sokkal hamarabb eltelik, mint egyébként szokott. Jó egy kicsit csak vágtázni, nem gondolkodni és nem aggódni semmi miatt.*
- Ugyan, miért ne mehetnél be előttem? *neveti el magát, amikor céljukhoz érnek.* És igen, megérkeztünk. Nem is jöhettünk volna jobbkor. Úgy értem, hogy tökéletes az idő. Ugyan még nem sok látszik belőle, de hogy tetszik? *kérdi hangjában talán egy kis félelemmel, ami talán természetes, és ezúttal nem is feltétlen Intath miatt, hanem mert annyit és olyan szépeket mesélt Szarvasligetről, hogy kicsit fél tőle, hogy így akaratlanul is túl nagy várakozásokat alakított ki Aleniában vele kapcsolatban, és talán éppen ezért fog csalódni a valóságban.
Reméli mindenesetre, hogy Nia is át fogja érezni azt a csendes békét és nyugalmat, amit ő is érez kiáramlani a helyből, bár nyilván a kellemes napsütés és a madarak csicsergése is rásegít erre az érzésre. Ahol most vannak, a lényeg talán már látszik; a hófehér ház, maga a tó, az istálló és az a gyönyörű táj, amely mindezt önmagába öleli.*
- Vigyük be Harmatot az istállóba, aztán keressünk neked egy szobát. *javasolja.* Utána megkeressük Intathot, hacsak nem futunk bele közben.
*Előre megy mindenesetre valóban, és, ha Alenia követi őt, akkor az istálló előtt megszünteti a varázslatát, szabadjára engedi Holdpihét, aki boldogan fut ki szűk ketrecéből, hogy újra birtokba vehesse itteni birodalmát, Harmat pedig hamarosan megkapja kényelmes helyét az istállóban, ahol több ló, kecske, de disznó is található. Illatra talán nem a legkellemesebb a hely, de ő szereti ezt az illatot, és éppen csak a legszükségesebb időt töltik itt, mert most bármennyire is szeretne, és talán a kecskék is szeretnék, nem áll meg kecskéket simogatni.
Talán okosabb lenne, ha először kettesben beszélne a dokival, ugyanakkor azt is teljesen megérti, ha Alenia nem akar addig egy szobában szorongani és azon gondolkodni, hogy vajon hogyan alakul az a beszélgetés, amiben, - noha éppen róla szól, - nem vesz részt. Ez most olyan döntés lesz, amit barátnőjének tényleg egyedül kell majd meghoznia, az ő feladata éppen csak annyi lesz, hogy tiszteletben tartsa azt.
Elindul a ház felé, azon gondolkodva, hogy akár körbe is vezethetné Aleniát, egyenként mutatva meg minden egyes helyiséget, de utóbbira reméli bőven lesz még idő, talán egyszerűbb, ha Nia először lerakja a holmiját, átöltözik, vagy megfésülködik, ha szeretne. Utána aztán jöhet az a beszélgetés, amire egyikük sem vágyik igazán, csak sajnos muszáj.*
954. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-01 09:30:58
Üzenet elküldve: 2025-06-01 09:30:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Nem kifejezetten bonyolult kitalálni hogy már nincs abban az állapotban, hogy gyorsan és egyenesen tudjon reagálni a hozzá intézett szavakhoz, vagy hogy néha meghallja őket. Kezdi a szokásosnál is nehezebbnek érezni végtagjait, mintha kivettek volna belőlük minden izmot ami mozgatni tudná őket. Luninari hangját hallja, és miután eldönti hogy valószínűleg neki szólnak a szavak, igyekszik összedobni egy válaszra méltó szóhalmazt.* - Az... az jó. Nem bírom, de kemény, kemény mag. És okos, néha, csak lenne ilyen cipzárja? Filter, vagy mi? Amikor így, hülyén beszél, na az, na, kikészít... *Félhangos szavai elkezdik előzni egymást, majd elhagyja egy óriási ásítás az ifjú mágus száját.
Ennél a pontnál hacsak nem határozottan megemelt hangerővel szól hozzá Callipeya, Adoaver meg se hallja a kérelmét; néz a kandalló tüzébe mint akinek ott lenne a helye. De nem mintha felfogná a jelentést ennél a pontnál. Mindenesetre kegyetlenül fáradtnak is érzi magát, így ha a lángok melegével ellentétes, éles hideg vizet kezdi érezni arcán, halántékán, és érzi hogy a libabőrt okozó érzés ellepi az egész fejét, artikulálatlanul nyafog és tiltakozóan lóbálni kezdi a szélrózsa összes irányába a kobakját, megpróbálva elhajolni a rossz érzést hozó végtag elől; nem érez már magában annyi energiát, hogy sajátjaival is próbáljon bárminemű ellenálást nyújtani. Akárhogy is, a hideg felfrissíti annyira ideiglenesen, hogy ne essen be a tűzbe és értetlenül pislogjon a volt papnőre, majd egy pár cseppet magáról is lesöpörjön életre kelt tenyereivel. Valahogy eközben újra Luninarit hallja, valamit mond a Szarvasligetről amit már nem tud visszakövetni, honnan eredhetett.*
- Hát... persze. *Bólogat rá mintha tudná miről beszél.* - Még ha mi igen, de ez a hely nem fog. Jó érzés ez. Nagyon is.
//Surran az őz, szökell halkan//
*Nem kifejezetten bonyolult kitalálni hogy már nincs abban az állapotban, hogy gyorsan és egyenesen tudjon reagálni a hozzá intézett szavakhoz, vagy hogy néha meghallja őket. Kezdi a szokásosnál is nehezebbnek érezni végtagjait, mintha kivettek volna belőlük minden izmot ami mozgatni tudná őket. Luninari hangját hallja, és miután eldönti hogy valószínűleg neki szólnak a szavak, igyekszik összedobni egy válaszra méltó szóhalmazt.* - Az... az jó. Nem bírom, de kemény, kemény mag. És okos, néha, csak lenne ilyen cipzárja? Filter, vagy mi? Amikor így, hülyén beszél, na az, na, kikészít... *Félhangos szavai elkezdik előzni egymást, majd elhagyja egy óriási ásítás az ifjú mágus száját.
Ennél a pontnál hacsak nem határozottan megemelt hangerővel szól hozzá Callipeya, Adoaver meg se hallja a kérelmét; néz a kandalló tüzébe mint akinek ott lenne a helye. De nem mintha felfogná a jelentést ennél a pontnál. Mindenesetre kegyetlenül fáradtnak is érzi magát, így ha a lángok melegével ellentétes, éles hideg vizet kezdi érezni arcán, halántékán, és érzi hogy a libabőrt okozó érzés ellepi az egész fejét, artikulálatlanul nyafog és tiltakozóan lóbálni kezdi a szélrózsa összes irányába a kobakját, megpróbálva elhajolni a rossz érzést hozó végtag elől; nem érez már magában annyi energiát, hogy sajátjaival is próbáljon bárminemű ellenálást nyújtani. Akárhogy is, a hideg felfrissíti annyira ideiglenesen, hogy ne essen be a tűzbe és értetlenül pislogjon a volt papnőre, majd egy pár cseppet magáról is lesöpörjön életre kelt tenyereivel. Valahogy eközben újra Luninarit hallja, valamit mond a Szarvasligetről amit már nem tud visszakövetni, honnan eredhetett.*
- Hát... persze. *Bólogat rá mintha tudná miről beszél.* - Még ha mi igen, de ez a hely nem fog. Jó érzés ez. Nagyon is.
953. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-05-31 11:07:21
Üzenet elküldve: 2025-05-31 11:07:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 529
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 529
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Számára ez az utazás majdnem felér egy ünneppel. Hosszú évekig még a házat is csak szigorú engedéllyel és testőrök társaságában hagyhatta el, hát még a várost. Igaz, hogy a féltés, melyet a szüleitől kapott nem volt alaptalan, ezt az élet be is bizonyította neki, de attól még tény az is, hogy soha nem volt alkalma annyira megszokni az ilyesfajta kiruccanásokat, hogy számára természetesnek vagy hétköznapinak tűnjenek.
Lassú ügetés közben, csendben hallgatja barátnője hangját, miközben ő a természet csodálatos színeiben gyönyörködik, de közben persze figyel a lányra.*
- A nemesi gyermekkor minden, csak nem gondtalan. Kötelességek, megfelelési kényszer, és a szabad döntések teljes hiánya övezi. Mindez talán minket szolgál, de nem vágynék bele vissza. *Válaszol határozottan a feltett kérdésre.* Ugyan, azt a bizonytalanságot és nyomást sem szeretem, ami most vesz körül azzal, hogy a döntéseimet most már magamnak kell meghoznom, és minden egyes ilyen döntésnek súlya és következményei vannak, mégis azt mondom, hogy nem, nem akarnék újra kislány lenni, még pár napra sem.
*Ami meg azt illeti, hogy mi lett volna, ha egyszerre lettek volna ők ketten gyermekek, először nem is tudja, mit válaszoljon. Egyrészt, ő még most is gyereknek érzi magát valahol, legalábbis egészen biztosan nem érzi magát késznek a felnőtt életre. Gondolkodni azon, hogy mennyire más jövő lehetett volna, ha nem akkor születik meg, amikor, hanem később, pedig soha eszébe sem jutott.*
- Honnan jönnek ezek a gondolatok, Luni? Nekem szerintem sosem jutott volna eszembe ilyesmin merengeni. Szerintem nem is érdemes. Azon a múlton, ami megtörtént, azon lehet, de ami nem, azon felesleges. Túl sok minden lett volna más, lehet, hogy nem is ismernélek. Ki tudja. *Válaszolja röviden az elhangzottakra, majd újra elfoglalja magát a környezetükben való gyönyörködéssel, ahogy egyre közelebb érnek Szarvasligethez.*
- Akkor vágtázzunk kicsit! Kíváncsi vagyok rá, Harmat hogy bírja, és élvezni akarom. Rég csináltam már ilyet. *Ő kényelmesen érzi magát lova társaságában, és annak hátán, így egy csöpp félelmet sem érez akkor, mikor a nyeregbe csapva vágtázni kezd, el Luninari mellett, mely közben a hangos, nevető hangja jelzi, hogy mennyire élvezi. Intath most eszébe sem jut. Nem számít, hogy mi vár rájuk, ha majd odaérnek, csupán az, hogy ez most mennyire kellemes időtöltés. Ezek után meg sem áll már, s csak Szarvasliget határában lassít le, ahol megvárja, míg Luninari és a varázsnyuszi is mellé nem ér.*
- Itt vagyunk, igaz? Az már Szarvasliget? *Néz előre a távolba. Még meg sem érkeztek igazán, de már most érzi, hogy miért olyan különleges ez a hely.*
- Akkor hát, csak utánad. Nem érzem magam feljogosítva arra, hogy előtted lépjek be ide. *Mosolyog lágyan, és ha fél-elf barátnője megindul, akkor most már lépésben követi őt Harmattal.*
*Számára ez az utazás majdnem felér egy ünneppel. Hosszú évekig még a házat is csak szigorú engedéllyel és testőrök társaságában hagyhatta el, hát még a várost. Igaz, hogy a féltés, melyet a szüleitől kapott nem volt alaptalan, ezt az élet be is bizonyította neki, de attól még tény az is, hogy soha nem volt alkalma annyira megszokni az ilyesfajta kiruccanásokat, hogy számára természetesnek vagy hétköznapinak tűnjenek.
Lassú ügetés közben, csendben hallgatja barátnője hangját, miközben ő a természet csodálatos színeiben gyönyörködik, de közben persze figyel a lányra.*
- A nemesi gyermekkor minden, csak nem gondtalan. Kötelességek, megfelelési kényszer, és a szabad döntések teljes hiánya övezi. Mindez talán minket szolgál, de nem vágynék bele vissza. *Válaszol határozottan a feltett kérdésre.* Ugyan, azt a bizonytalanságot és nyomást sem szeretem, ami most vesz körül azzal, hogy a döntéseimet most már magamnak kell meghoznom, és minden egyes ilyen döntésnek súlya és következményei vannak, mégis azt mondom, hogy nem, nem akarnék újra kislány lenni, még pár napra sem.
*Ami meg azt illeti, hogy mi lett volna, ha egyszerre lettek volna ők ketten gyermekek, először nem is tudja, mit válaszoljon. Egyrészt, ő még most is gyereknek érzi magát valahol, legalábbis egészen biztosan nem érzi magát késznek a felnőtt életre. Gondolkodni azon, hogy mennyire más jövő lehetett volna, ha nem akkor születik meg, amikor, hanem később, pedig soha eszébe sem jutott.*
- Honnan jönnek ezek a gondolatok, Luni? Nekem szerintem sosem jutott volna eszembe ilyesmin merengeni. Szerintem nem is érdemes. Azon a múlton, ami megtörtént, azon lehet, de ami nem, azon felesleges. Túl sok minden lett volna más, lehet, hogy nem is ismernélek. Ki tudja. *Válaszolja röviden az elhangzottakra, majd újra elfoglalja magát a környezetükben való gyönyörködéssel, ahogy egyre közelebb érnek Szarvasligethez.*
- Akkor vágtázzunk kicsit! Kíváncsi vagyok rá, Harmat hogy bírja, és élvezni akarom. Rég csináltam már ilyet. *Ő kényelmesen érzi magát lova társaságában, és annak hátán, így egy csöpp félelmet sem érez akkor, mikor a nyeregbe csapva vágtázni kezd, el Luninari mellett, mely közben a hangos, nevető hangja jelzi, hogy mennyire élvezi. Intath most eszébe sem jut. Nem számít, hogy mi vár rájuk, ha majd odaérnek, csupán az, hogy ez most mennyire kellemes időtöltés. Ezek után meg sem áll már, s csak Szarvasliget határában lassít le, ahol megvárja, míg Luninari és a varázsnyuszi is mellé nem ér.*
- Itt vagyunk, igaz? Az már Szarvasliget? *Néz előre a távolba. Még meg sem érkeztek igazán, de már most érzi, hogy miért olyan különleges ez a hely.*
- Akkor hát, csak utánad. Nem érzem magam feljogosítva arra, hogy előtted lépjek be ide. *Mosolyog lágyan, és ha fél-elf barátnője megindul, akkor most már lépésben követi őt Harmattal.*
952. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-05-29 11:49:34
Üzenet elküldve: 2025-05-29 11:49:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Nem nagyon győzik meg a lány szavai. Aki, nem kívánja a bajt az kerüli azt. Luninari viszont az elf szerint ha bárkit veszélyben lát egyből megakarja, majd menteni és ezzel sodorja majd saját magát is veszélybe. Társalgásukat a betintázott tintanyaló zavarja meg. A félvér jól sejti a doki kiválóan szórakozik a másikon. Bolondot csinál magából a két lány szeme láttára. Ennél csak a másnapi szégyenkező, sápadt pofáját lesz, majd nagyobb öröm látni. A félvér zavartan válaszolgat annak részeg hablatyolására. Az elf, a Luninari-tól kapott pillantás ellenére se tervezi ezt megtenni. Nem csak azért mert úgyse jutna el az emberférfi tudatáig vagy mert épp egy nagyon elnyújtott kortyot iszik a kupájából, hanem egyszerűen csak nem fűlik a foga ehhez. Más volna a helyzet ha az egyik régi kalóz cimborájáról volna szó. Azzal egymásra borulnának, ugyan így elmondanák, hogy ők milyen remek komák, közösen kihánynának az ablakon és eldőlnének valahol hortyogva. A tintanyalónak ilyen kiváltságok nem jutnak. Mikor a félvér valószínűleg az ital hatására, de felé fordul és közli, hogy itt érzi először, hogy tartozik valahova akkor magához húzza a lányt és nyom egy puszit arra a buksira.*
-Jaj, Luninari drágám.
*Tudja jól, hogy ez mit jelent. És csak szánni tudja azokat a kéregagyú fajtársakat akik nem tudták megbecsülni ezt a lányt. Fel se fogják mit vesztettek mikor elkergették maguktól. Közben nyuszimama a tintanyalót veszi kezelésbe. Annak szavai hallatán azért elkerekedik az elf szeme. Hirtelen el se tudja képzelni mit akarhat tenni a nő, de aztán csak megmossa a férfi arcát. Még így is megmaradt az elfben a kellemetlen kép, hogy udvarlója vagy férje legyen a félvérnek. Még csak az kéne, hogy valami mihaszna fickó megkörnyékezze ezt a szegény naiv lányt. Ahhoz neki is lenne egy két szava viszont, ezt nem teszi szóvá. A liget sorsához se kíván hozzászólni. Csendesen iszogatva hagyja, hogy a két lány ki-ki a maga módján, de foglalkozzanak a tintanyalóval, aki nagyon úgy néz ki, hogy vagy a szobájába lesz víve vagy ott a kanapén tölti el ezt az estét, mert mindjárt bealszik. Már ha nem történt ez már meg.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Nem nagyon győzik meg a lány szavai. Aki, nem kívánja a bajt az kerüli azt. Luninari viszont az elf szerint ha bárkit veszélyben lát egyből megakarja, majd menteni és ezzel sodorja majd saját magát is veszélybe. Társalgásukat a betintázott tintanyaló zavarja meg. A félvér jól sejti a doki kiválóan szórakozik a másikon. Bolondot csinál magából a két lány szeme láttára. Ennél csak a másnapi szégyenkező, sápadt pofáját lesz, majd nagyobb öröm látni. A félvér zavartan válaszolgat annak részeg hablatyolására. Az elf, a Luninari-tól kapott pillantás ellenére se tervezi ezt megtenni. Nem csak azért mert úgyse jutna el az emberférfi tudatáig vagy mert épp egy nagyon elnyújtott kortyot iszik a kupájából, hanem egyszerűen csak nem fűlik a foga ehhez. Más volna a helyzet ha az egyik régi kalóz cimborájáról volna szó. Azzal egymásra borulnának, ugyan így elmondanák, hogy ők milyen remek komák, közösen kihánynának az ablakon és eldőlnének valahol hortyogva. A tintanyalónak ilyen kiváltságok nem jutnak. Mikor a félvér valószínűleg az ital hatására, de felé fordul és közli, hogy itt érzi először, hogy tartozik valahova akkor magához húzza a lányt és nyom egy puszit arra a buksira.*
-Jaj, Luninari drágám.
*Tudja jól, hogy ez mit jelent. És csak szánni tudja azokat a kéregagyú fajtársakat akik nem tudták megbecsülni ezt a lányt. Fel se fogják mit vesztettek mikor elkergették maguktól. Közben nyuszimama a tintanyalót veszi kezelésbe. Annak szavai hallatán azért elkerekedik az elf szeme. Hirtelen el se tudja képzelni mit akarhat tenni a nő, de aztán csak megmossa a férfi arcát. Még így is megmaradt az elfben a kellemetlen kép, hogy udvarlója vagy férje legyen a félvérnek. Még csak az kéne, hogy valami mihaszna fickó megkörnyékezze ezt a szegény naiv lányt. Ahhoz neki is lenne egy két szava viszont, ezt nem teszi szóvá. A liget sorsához se kíván hozzászólni. Csendesen iszogatva hagyja, hogy a két lány ki-ki a maga módján, de foglalkozzanak a tintanyalóval, aki nagyon úgy néz ki, hogy vagy a szobájába lesz víve vagy ott a kanapén tölti el ezt az estét, mert mindjárt bealszik. Már ha nem történt ez már meg.*
951. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-05-28 16:53:35
Üzenet elküldve: 2025-05-28 16:53:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
- Tudod, hogy tényleg nem kívánom a bajt, de, ha eljön, akár való nekem, akár nem, muszáj lesz többet tennem ellene, mint legutóbb sikerült. *mondja Intnek, nem mesélve el újra, amit már korábban elmesélt, hogy mennyire tehetetlen volt, akár akkor, amikor Aleniát elrabolták mellőle, akár akkor, amikor a fosztogató gyilkosok kis híján rájuk gyújtották a házat, amelynek ő a pincéjében bujkált. Éppen azért, mert szó szerint testközelből élte át a lázadást, nem annyira optimista, - hiába szeretne az lenni, - hogy higgyen benne, hogy hasonló sem itt, sem sehol máshol soha többé nem történhet meg.
Ezek után Édesanyja javaslatára iszik egy jó pohár vizet ő is, és jól is esik igazából neki. Nem is érezte eddig, hogy mennyire szomjas volt, pontosabban nem is volt az, csak az édesített forralt bort megadta neki azt az illúziót, hogy a szomját csillapítja, amikor éppen nem ezt tette, hanem az ellenkezőjét.
Adover mindensetre akaratlanul is elég hamar eltereli a gondolatait múltról és a jövőről is, és nézve és hallgatva őt aggódik érte, főleg úgy, hogy azért ő sem érzi magát teljesen józannak, de azért annyira még igen, hogy érzékelje, hogy az ifjú mágus kicsit más tudatállapotban van, mint eddig volt, vagy éppen vannak ők rajta kívül hárman. Talán csak eddig, de most még biztosan.
Ezt érzi a szavaiból, és természetesen igyekszik is nyugtatni őt, reagálni a maga módján.*
- Mi is nagyon örülünk neked, ne aggódj! Még Int is örül, hogy itt vagy! *jelenti ki határozottan, bár nem állja meg, hogy ne küldjön egy kicsit lapos pillantást Intath felé, ami mégis, mintha arra kérné a dokit, hogy mondjon valami kedveset Adoavernek. Mégis a fény ünnepe van, és úgy tűnik, hogy ember barátjuknak ezúttal sikerült teljesen átérezni és szó szerint testébe is fogadni az ünnep szellemét. Ő ennek örül, és tiszteli érte, akár szándékosan jutott ebbe az állapotba, akár csak többet ivott véletlenül egy-két pohárral. De az tény, hogy a fény ünnepe valahol mindig is erről szólt. Fény egyenlő szeretet, barátság, öröm és család. Ők pedig így a maguk fura módján tényleg egy család, még akkor is, és annak ellenére, hogy csak ő és saját édesanyja vérszerinti rokonok itt éppen.
Igazán reménykedik benne, hogy Intath is kiprésel magából valami kedvességet a fiú irányába, bármennyire is mulasson rajta éppen magában. Mert azért a végtelenségig nem naiv, éppen ezért szinte bármiben le merné fogadni, hogy a doki igazából jót nevet Adoaveren, akkor is, ha ezt nem hangosan meg feltűnően teszi, és élvezi, hogy ilyen állapotban láthatja őt.*
- Család vagyunk. Ez biztos. Mind nagyon fontosak vagytok nekem.
*Előbbit nyilván kissé talán felesleges kimondania, de azért úgy érzi, hogy Adoaver bármennyire is össze-vissza beszél, valamit mégis muszáj mondania arra, amit mond. Főleg akkor, hogyha elsősorban talán éppen hozzá beszél.*
- Te is, ugye tudod? *néz vissza Intre.* Amióta itt élek, talán először érzem azt, hogy igazán tartozok valahova.
*Ez is olyan mondat, amit nyilván felesleges kimondania, de attól még, hogy nem részeg, az alkoholban lassan, de biztosan azért feloldódnak az ő gátlásai is.
Ea közben anyai szeretettel simogatja meg Adoaver fejét.*
- Remélem nem veszed rossz néven, de kicsit muszáj hozzád érnem. *jelenti ki ez után.* Luni, te is nézd mit csinálok, egy nap talán majd az udvarlóddal, vagy a férjeddel kell majd hasonlót tenned.
*Erre lánya, ha nem is pirul el, de kicsit azért zavarba jön, de persze figyel, ha pedig Adoaver nem tiltakozik a gondoskodás ilyenfajta megnyilvánulása ellen, akkor Ea belemártja hosszú ujjait a hideg vízbe, aztán először a fiú homlokára, aztán a halántékára, nyakára, arcára juttat így a folyadékból, ami tulajdonképpen magának az életnek az egyik forrása, így még szimbolikában is kiválóan illeszkedik a fény ünnepéhez. Aztán néhányszor megismétli ezt, hideg vizet masszíroz bele nagyon gyengéd óvatossággal a halántékba, a nyakba, a homlokba és magába az arcba.
Nyilván hatásosabb lenne, ha az egész kancsó vizet az ifjú mágus fejére öntené, csak hát nem túl gyengéd, ráadásul büntetésképpen hatna, pedig hát Adoaver, - bár ő maga már csak saját hosszú élete miatt is fiúként gondol rá, ahogyan nyilván Luni is, akivel egy idős, vagy esetleg nála legfeljebb pár évvel idősebb lehet, nyilván szintén, - igazából felnőtt férfi. Akár saját elhatározásából rúgott be, akár egyszerűen csak elmérte saját lehetőségeit, nézete szerint semmiképpen nem szorul rá semmiféle fegyelmezésre.
Vele ellentétben lánya talán inkább a szavak, mint a tettek fél-elfje, ezért ahelyett, hogy az ő példáját próbálná követni, inkább továbbra is arra reagál, amit Adoaver mondott nem sokkal korábban.*
- Nyugodj meg, Szarvasliget mindig is Szarvasliget fog maradni, bármi történjék is. *ígéri meg a lehető legkomolyabban és nagyon ünnepélyesen, ami szerinte már csak ezért is szintén illik az ünnephez.*
- Ennyivel nem csak Launak tartozom, aki megmentette az életemet Artheniorban, hanem saját magunknak is, akik itt éltünk és dolgoztunk azért, hogy kellemes otthont teremtsünk ezen a helyen.
*Ahogyan kicsit belehevül a nagyon rövid, szónoklatnak nem igazán nevezhető pohárköszöntőbe, majdnem még azt is mondja, hogy erre bizony inni kell, de még idejében észbe kap, hiszen édesanyja éppen azon van, hogy Adoavert legalább egy kicsikét kijózanítsa, vagy legalábbis a túlzott részegséggel járó rosszulléttől megmentse.
Ő maga azért még iszik egy kis kortyot saját hangosan kimondott gondolataira, mintha ezzel, akárha valamifelé varázslattal tenné, tényleg meg tudná erősíteni amúgy eddig is sziklaszilárdságú szándékát, hogy mindentől és mindenkitől meg fogja védeni Szarvasligetet, most és a jövőben is.*
//Surran az őz, szökell halkan//
- Tudod, hogy tényleg nem kívánom a bajt, de, ha eljön, akár való nekem, akár nem, muszáj lesz többet tennem ellene, mint legutóbb sikerült. *mondja Intnek, nem mesélve el újra, amit már korábban elmesélt, hogy mennyire tehetetlen volt, akár akkor, amikor Aleniát elrabolták mellőle, akár akkor, amikor a fosztogató gyilkosok kis híján rájuk gyújtották a házat, amelynek ő a pincéjében bujkált. Éppen azért, mert szó szerint testközelből élte át a lázadást, nem annyira optimista, - hiába szeretne az lenni, - hogy higgyen benne, hogy hasonló sem itt, sem sehol máshol soha többé nem történhet meg.
Ezek után Édesanyja javaslatára iszik egy jó pohár vizet ő is, és jól is esik igazából neki. Nem is érezte eddig, hogy mennyire szomjas volt, pontosabban nem is volt az, csak az édesített forralt bort megadta neki azt az illúziót, hogy a szomját csillapítja, amikor éppen nem ezt tette, hanem az ellenkezőjét.
Adover mindensetre akaratlanul is elég hamar eltereli a gondolatait múltról és a jövőről is, és nézve és hallgatva őt aggódik érte, főleg úgy, hogy azért ő sem érzi magát teljesen józannak, de azért annyira még igen, hogy érzékelje, hogy az ifjú mágus kicsit más tudatállapotban van, mint eddig volt, vagy éppen vannak ők rajta kívül hárman. Talán csak eddig, de most még biztosan.
Ezt érzi a szavaiból, és természetesen igyekszik is nyugtatni őt, reagálni a maga módján.*
- Mi is nagyon örülünk neked, ne aggódj! Még Int is örül, hogy itt vagy! *jelenti ki határozottan, bár nem állja meg, hogy ne küldjön egy kicsit lapos pillantást Intath felé, ami mégis, mintha arra kérné a dokit, hogy mondjon valami kedveset Adoavernek. Mégis a fény ünnepe van, és úgy tűnik, hogy ember barátjuknak ezúttal sikerült teljesen átérezni és szó szerint testébe is fogadni az ünnep szellemét. Ő ennek örül, és tiszteli érte, akár szándékosan jutott ebbe az állapotba, akár csak többet ivott véletlenül egy-két pohárral. De az tény, hogy a fény ünnepe valahol mindig is erről szólt. Fény egyenlő szeretet, barátság, öröm és család. Ők pedig így a maguk fura módján tényleg egy család, még akkor is, és annak ellenére, hogy csak ő és saját édesanyja vérszerinti rokonok itt éppen.
Igazán reménykedik benne, hogy Intath is kiprésel magából valami kedvességet a fiú irányába, bármennyire is mulasson rajta éppen magában. Mert azért a végtelenségig nem naiv, éppen ezért szinte bármiben le merné fogadni, hogy a doki igazából jót nevet Adoaveren, akkor is, ha ezt nem hangosan meg feltűnően teszi, és élvezi, hogy ilyen állapotban láthatja őt.*
- Család vagyunk. Ez biztos. Mind nagyon fontosak vagytok nekem.
*Előbbit nyilván kissé talán felesleges kimondania, de azért úgy érzi, hogy Adoaver bármennyire is össze-vissza beszél, valamit mégis muszáj mondania arra, amit mond. Főleg akkor, hogyha elsősorban talán éppen hozzá beszél.*
- Te is, ugye tudod? *néz vissza Intre.* Amióta itt élek, talán először érzem azt, hogy igazán tartozok valahova.
*Ez is olyan mondat, amit nyilván felesleges kimondania, de attól még, hogy nem részeg, az alkoholban lassan, de biztosan azért feloldódnak az ő gátlásai is.
Ea közben anyai szeretettel simogatja meg Adoaver fejét.*
- Remélem nem veszed rossz néven, de kicsit muszáj hozzád érnem. *jelenti ki ez után.* Luni, te is nézd mit csinálok, egy nap talán majd az udvarlóddal, vagy a férjeddel kell majd hasonlót tenned.
*Erre lánya, ha nem is pirul el, de kicsit azért zavarba jön, de persze figyel, ha pedig Adoaver nem tiltakozik a gondoskodás ilyenfajta megnyilvánulása ellen, akkor Ea belemártja hosszú ujjait a hideg vízbe, aztán először a fiú homlokára, aztán a halántékára, nyakára, arcára juttat így a folyadékból, ami tulajdonképpen magának az életnek az egyik forrása, így még szimbolikában is kiválóan illeszkedik a fény ünnepéhez. Aztán néhányszor megismétli ezt, hideg vizet masszíroz bele nagyon gyengéd óvatossággal a halántékba, a nyakba, a homlokba és magába az arcba.
Nyilván hatásosabb lenne, ha az egész kancsó vizet az ifjú mágus fejére öntené, csak hát nem túl gyengéd, ráadásul büntetésképpen hatna, pedig hát Adoaver, - bár ő maga már csak saját hosszú élete miatt is fiúként gondol rá, ahogyan nyilván Luni is, akivel egy idős, vagy esetleg nála legfeljebb pár évvel idősebb lehet, nyilván szintén, - igazából felnőtt férfi. Akár saját elhatározásából rúgott be, akár egyszerűen csak elmérte saját lehetőségeit, nézete szerint semmiképpen nem szorul rá semmiféle fegyelmezésre.
Vele ellentétben lánya talán inkább a szavak, mint a tettek fél-elfje, ezért ahelyett, hogy az ő példáját próbálná követni, inkább továbbra is arra reagál, amit Adoaver mondott nem sokkal korábban.*
- Nyugodj meg, Szarvasliget mindig is Szarvasliget fog maradni, bármi történjék is. *ígéri meg a lehető legkomolyabban és nagyon ünnepélyesen, ami szerinte már csak ezért is szintén illik az ünnephez.*
- Ennyivel nem csak Launak tartozom, aki megmentette az életemet Artheniorban, hanem saját magunknak is, akik itt éltünk és dolgoztunk azért, hogy kellemes otthont teremtsünk ezen a helyen.
*Ahogyan kicsit belehevül a nagyon rövid, szónoklatnak nem igazán nevezhető pohárköszöntőbe, majdnem még azt is mondja, hogy erre bizony inni kell, de még idejében észbe kap, hiszen édesanyja éppen azon van, hogy Adoavert legalább egy kicsikét kijózanítsa, vagy legalábbis a túlzott részegséggel járó rosszulléttől megmentse.
Ő maga azért még iszik egy kis kortyot saját hangosan kimondott gondolataira, mintha ezzel, akárha valamifelé varázslattal tenné, tényleg meg tudná erősíteni amúgy eddig is sziklaszilárdságú szándékát, hogy mindentől és mindenkitől meg fogja védeni Szarvasligetet, most és a jövőben is.*
950. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-04-16 17:07:40
Üzenet elküldve: 2025-04-16 17:07:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Ha még abban a tudatállapotban lenne, minden bizonnyal elkezdene merengeni azon, biztos borral volt e tele pohara a régi szép Lihanechi zsúrokon, esetleg mennyire is volt az higítva. Talán volt mellette mindig valaki, aki mérte azt. De ahogy közveszélyesen széles karkörzéssel Luninarinak integet, nem a múlt rejtélyeinek feltárásai töltik el a fejét, hanem egy teljesen másik világ, rikítóbb színekkel, és egyszerűbb feladatokkal.*
- Héééé, én sorrendbe teszem a könyveimet, kikérem magamnak... *Motyog maga alá nézve, mint aki keresi a saját lábait.
Eredetileg is szétszórt figyelme katasztrofális övezetekre süllyed, így mikor a fél-elf lány megszánja egy válasszal, nem azonnal érkezik meg a hangja hozzá. De amikor igen, kuncogva bólogatni kezd, örülve az egyetértésnek.* - Igen-igen! Ez a mese a miénk, azt csinálunk benne amit akarunk! Amit...tyű... *Visszapattan róla a többi. Látszólag nagyon küszködik vele, hogy ebből a félszobányi távolságból tovább hangoskodjon barátjának, mintha még a levegőből kapkodná ki a szavakat.*
- Nagyon... nagyon örülök nektek, hogy, öhm, itt vagytok. Még a dokinak is de el ne mondd ezt neki! Namindegyis, végre azt teszek, amire kedvem szottyan, és nem is egyedül! Csodás egy évem volt valamennyiőtökkel, és ezt az évet saját önszántamból töltöttem el veletek! Csak bárcsak, báááárcsak, a többiekkel is tudnák beszélni, ezt a hely kicsit otthonra emlékeztet ahogy néha visszhangzik a folyosó, de tudom, TUDOM, hogy ez is változni fog! Leszünk mi jó nagy törzs...család? Valamelyik biztos, még kitalálom... és nagymágusok! Olyan nagyok, hogy...hogy...ó anyám... *Itt kiderül, hogy egyszerre beszélni és mozogni már képtelen, mert amikor félvakon követni kezdi Luninari anyját, elhallgat, mint a sír. Meg se fordul a fejében, hogy ne engedelmeskedjen neki, teljesen megbízik a külső, már tudatán kívül is eső világban. Szinte belebotlik a fotelba. Az ülés közvetlenül a kandallóra néz, a kellemes meleg pedig úgy elpuhítja az ifjú mágust, hogy az szinte elsüllyed a karosszékben.*
- Ez így... ez így az élet... *Mormogja a levegőbe egy soha nem látott mértékben megbékült ábrázattal.* - Maradhat ez így örökre. *Nehezen emeli fel a fejét a mellkasáról, mielőtt hátranézne és észreveszi a volt papnő birtokában lévő szendvicset. Nem tudja, hogy bólintani, vagy ráznia kéne a fejét, de biztos elfogadja.*
- Kösssszönnöm. *Harap bele úgy, hogy a tetejét tartja alul, majd miután érzi hogy a második harapást már majdnem blokkolta valami bent, belekortyol a vízbe, ami a bor után csalódástkeltően íztelen neki; félre is rakja gyorsan. Egy hosszabb ideig csak meredten nézi a lángokat, aki nem látja félig-meddig nyitott szemeit, azt hiheti, már elaludt. De végül csak kinyitja megint a száját, az előbbiek után tisztább artikulálással:*
- Nagyon szeretek itt lenni. *Ugyan nincs kicélzott személye következő csapongásának, attól még folytatja.* - Az ég, a fű... még az erdő is. Itt minden olyan tiszta, friss. Kapok levegőt. Kapok napot is. Fenébe a könyvekkel, nem kell több. Csak, csak maradjon ez meg. Nem lesz ebből Arthenior, vagy Lihanech. Ha kell, akkor én gondoskodok róla. Aha, biztos van erre rá mágia, kell lennie. A csodák abból épülnek.
//Surran az őz, szökell halkan//
*Ha még abban a tudatállapotban lenne, minden bizonnyal elkezdene merengeni azon, biztos borral volt e tele pohara a régi szép Lihanechi zsúrokon, esetleg mennyire is volt az higítva. Talán volt mellette mindig valaki, aki mérte azt. De ahogy közveszélyesen széles karkörzéssel Luninarinak integet, nem a múlt rejtélyeinek feltárásai töltik el a fejét, hanem egy teljesen másik világ, rikítóbb színekkel, és egyszerűbb feladatokkal.*
- Héééé, én sorrendbe teszem a könyveimet, kikérem magamnak... *Motyog maga alá nézve, mint aki keresi a saját lábait.
Eredetileg is szétszórt figyelme katasztrofális övezetekre süllyed, így mikor a fél-elf lány megszánja egy válasszal, nem azonnal érkezik meg a hangja hozzá. De amikor igen, kuncogva bólogatni kezd, örülve az egyetértésnek.* - Igen-igen! Ez a mese a miénk, azt csinálunk benne amit akarunk! Amit...tyű... *Visszapattan róla a többi. Látszólag nagyon küszködik vele, hogy ebből a félszobányi távolságból tovább hangoskodjon barátjának, mintha még a levegőből kapkodná ki a szavakat.*
- Nagyon... nagyon örülök nektek, hogy, öhm, itt vagytok. Még a dokinak is de el ne mondd ezt neki! Namindegyis, végre azt teszek, amire kedvem szottyan, és nem is egyedül! Csodás egy évem volt valamennyiőtökkel, és ezt az évet saját önszántamból töltöttem el veletek! Csak bárcsak, báááárcsak, a többiekkel is tudnák beszélni, ezt a hely kicsit otthonra emlékeztet ahogy néha visszhangzik a folyosó, de tudom, TUDOM, hogy ez is változni fog! Leszünk mi jó nagy törzs...család? Valamelyik biztos, még kitalálom... és nagymágusok! Olyan nagyok, hogy...hogy...ó anyám... *Itt kiderül, hogy egyszerre beszélni és mozogni már képtelen, mert amikor félvakon követni kezdi Luninari anyját, elhallgat, mint a sír. Meg se fordul a fejében, hogy ne engedelmeskedjen neki, teljesen megbízik a külső, már tudatán kívül is eső világban. Szinte belebotlik a fotelba. Az ülés közvetlenül a kandallóra néz, a kellemes meleg pedig úgy elpuhítja az ifjú mágust, hogy az szinte elsüllyed a karosszékben.*
- Ez így... ez így az élet... *Mormogja a levegőbe egy soha nem látott mértékben megbékült ábrázattal.* - Maradhat ez így örökre. *Nehezen emeli fel a fejét a mellkasáról, mielőtt hátranézne és észreveszi a volt papnő birtokában lévő szendvicset. Nem tudja, hogy bólintani, vagy ráznia kéne a fejét, de biztos elfogadja.*
- Kösssszönnöm. *Harap bele úgy, hogy a tetejét tartja alul, majd miután érzi hogy a második harapást már majdnem blokkolta valami bent, belekortyol a vízbe, ami a bor után csalódástkeltően íztelen neki; félre is rakja gyorsan. Egy hosszabb ideig csak meredten nézi a lángokat, aki nem látja félig-meddig nyitott szemeit, azt hiheti, már elaludt. De végül csak kinyitja megint a száját, az előbbiek után tisztább artikulálással:*
- Nagyon szeretek itt lenni. *Ugyan nincs kicélzott személye következő csapongásának, attól még folytatja.* - Az ég, a fű... még az erdő is. Itt minden olyan tiszta, friss. Kapok levegőt. Kapok napot is. Fenébe a könyvekkel, nem kell több. Csak, csak maradjon ez meg. Nem lesz ebből Arthenior, vagy Lihanech. Ha kell, akkor én gondoskodok róla. Aha, biztos van erre rá mágia, kell lennie. A csodák abból épülnek.
949. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-04-05 19:59:35
Üzenet elküldve: 2025-04-05 19:59:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Magához húzza a félvérét és a térdére ülteti a lányt. Így kezd el neki mesélni az egyébként nem túl szép témákról.*
-Pontosan tudom mi lett a vége mert szerepem volt benne. Ami, szerepet most is vállalom minden részletével és ha hasonló helyzetben lennék ugyan úgy járnék el. És erről beszélek. Vannak tettek amiket nem lehet visszacsinálni akkor se ha utólag már nem úgy csinálnád. Érthető, hogy meg akarod védeni magad és visszacsinálnál dolgokat a múltban, de amiről szó van ahhoz nem elég csupán elhatározás úgyhogy ne akard keresni a bajt magadnak. Viszont ha nincs menekvés és nem tudsz elbújni és mégis arra kényszerülsz, hogy ártanod kell valakinek akkor meg ne habozz. Olyankor csak úgy lehet túlélni ha erőt veszel magadon és még akkor is megteszed amit meg kell ha nem esik jól és ugyan olyan rossz lesz utólag arra visszagondolni, mint Niára. Nem lehet visszacsinálni és örökre veled marad. Együtt kell élni a tetteid súlyával, de cserébe élsz. Ahogy mondtam nem kellemes dolog ez. Nem való neked. Élvezd, hogy elkerült eddig a baj és ne is kívánd, hogy megtaláljon.
*Nem mond a lány olyasmit amiben ne volna igazság. Viszont nem mindig olyan egyszerű ártani másoknak mint elképzeljük. Persze ha eleget csináljuk akkor el tud bennünk halni az, ami nehézzé teszi a dolgot, de a doki nem kíván ilyesmit Luninari-nak. Azt, szeretné ha a félvér boldog lenne a többi lánnyal, az anyjával és a múlt árnyai olyan távol maradnának tőle amennyire csak lehet. Ez egy szép gondolat. Megéri megvédeni. Ha kell olyan módszerekkel amiről beszélt a félvérnek, hogy ne használja őket. Viszont a dokiban már meghalt az, ami nehézzé teszi bizonyos tettek megtételét. Annak kapcsán hogyan szokott szórakozni a lány csak mosolyog. A kapott kérdésen elgondolkozik.*
-Én mások előtt szeretek úgy megjelenni, hogy tettem valamit a kinézetemért, de ha egyedül lennék akkor nem biztos, hogy foglalkoznék vele. Ha nem látnak akkor számomra nem olyan fontos. Annak idején a tengeren is sokan úgy voltak vele. Csak őket az se zavarta ha mi a legénység többi tagja, hogyan látjuk őket. Meg volt egy ork akit egyáltalán nem érdekelt, hogy nézett ki. Őt víz akkor érte ha ráesett az eső, hogy mit evett az látszott a ruháját, amit akkor cserélt le ha már lefoszlott róla, de valószínűleg már a több évnyi szutyok és ételmaradék tartotta össze nem a szövet.*Nevet fel az emléken.*A legtöbben a kikötőben nyiratkoztak meg és vették fel a tiszta vagy a csinos ruhájukat. De nem baj, hogy tetszelegsz magadnak. Nem ártasz senkinek, ez a szórakozásod és aranyos is.
*Aranyos pillanatukat viszont megszakítja a tintanyaló részeg közbekiabálása.*
~Ez bebaszott.~
*A félvér próbál értelmesen válaszolni a férfiből áradó zavaros gondolatfoszlányokra. A dokinak van egy sejtése, hogy a másik se teljesen érti miket beszél. Nyuszimama tapasztaltabb módon kezeli a helyzetet. Leülteti a fickót és kerít vizet meg valamit, ami felissza a szeszt. A sejtése helyes. Az elf nagyon jól szórakozik ezen a helyzeten. Hülyét csinál magából a tintanyaló. Aki, nem bírja a piát az ne igyon. Meg is érdemli, hogy jót vigyorogjon rajta.*
//Surran az őz, szökell halkan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Magához húzza a félvérét és a térdére ülteti a lányt. Így kezd el neki mesélni az egyébként nem túl szép témákról.*
-Pontosan tudom mi lett a vége mert szerepem volt benne. Ami, szerepet most is vállalom minden részletével és ha hasonló helyzetben lennék ugyan úgy járnék el. És erről beszélek. Vannak tettek amiket nem lehet visszacsinálni akkor se ha utólag már nem úgy csinálnád. Érthető, hogy meg akarod védeni magad és visszacsinálnál dolgokat a múltban, de amiről szó van ahhoz nem elég csupán elhatározás úgyhogy ne akard keresni a bajt magadnak. Viszont ha nincs menekvés és nem tudsz elbújni és mégis arra kényszerülsz, hogy ártanod kell valakinek akkor meg ne habozz. Olyankor csak úgy lehet túlélni ha erőt veszel magadon és még akkor is megteszed amit meg kell ha nem esik jól és ugyan olyan rossz lesz utólag arra visszagondolni, mint Niára. Nem lehet visszacsinálni és örökre veled marad. Együtt kell élni a tetteid súlyával, de cserébe élsz. Ahogy mondtam nem kellemes dolog ez. Nem való neked. Élvezd, hogy elkerült eddig a baj és ne is kívánd, hogy megtaláljon.
*Nem mond a lány olyasmit amiben ne volna igazság. Viszont nem mindig olyan egyszerű ártani másoknak mint elképzeljük. Persze ha eleget csináljuk akkor el tud bennünk halni az, ami nehézzé teszi a dolgot, de a doki nem kíván ilyesmit Luninari-nak. Azt, szeretné ha a félvér boldog lenne a többi lánnyal, az anyjával és a múlt árnyai olyan távol maradnának tőle amennyire csak lehet. Ez egy szép gondolat. Megéri megvédeni. Ha kell olyan módszerekkel amiről beszélt a félvérnek, hogy ne használja őket. Viszont a dokiban már meghalt az, ami nehézzé teszi bizonyos tettek megtételét. Annak kapcsán hogyan szokott szórakozni a lány csak mosolyog. A kapott kérdésen elgondolkozik.*
-Én mások előtt szeretek úgy megjelenni, hogy tettem valamit a kinézetemért, de ha egyedül lennék akkor nem biztos, hogy foglalkoznék vele. Ha nem látnak akkor számomra nem olyan fontos. Annak idején a tengeren is sokan úgy voltak vele. Csak őket az se zavarta ha mi a legénység többi tagja, hogyan látjuk őket. Meg volt egy ork akit egyáltalán nem érdekelt, hogy nézett ki. Őt víz akkor érte ha ráesett az eső, hogy mit evett az látszott a ruháját, amit akkor cserélt le ha már lefoszlott róla, de valószínűleg már a több évnyi szutyok és ételmaradék tartotta össze nem a szövet.*Nevet fel az emléken.*A legtöbben a kikötőben nyiratkoztak meg és vették fel a tiszta vagy a csinos ruhájukat. De nem baj, hogy tetszelegsz magadnak. Nem ártasz senkinek, ez a szórakozásod és aranyos is.
*Aranyos pillanatukat viszont megszakítja a tintanyaló részeg közbekiabálása.*
~Ez bebaszott.~
*A félvér próbál értelmesen válaszolni a férfiből áradó zavaros gondolatfoszlányokra. A dokinak van egy sejtése, hogy a másik se teljesen érti miket beszél. Nyuszimama tapasztaltabb módon kezeli a helyzetet. Leülteti a fickót és kerít vizet meg valamit, ami felissza a szeszt. A sejtése helyes. Az elf nagyon jól szórakozik ezen a helyzeten. Hülyét csinál magából a tintanyaló. Aki, nem bírja a piát az ne igyon. Meg is érdemli, hogy jót vigyorogjon rajta.*
948. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-04-04 14:07:36
Üzenet elküldve: 2025-04-04 14:07:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Nem jön zavarba attól, hogy Int magához húzza, és körülbelül a térdére, vagy a combjaira ülteti. Ha lett volna bátyja, vagy apja is vele lett volna, miközben felnő minden bizonnyal ugyanígy tette volna meg ezt a mozdulatot, hasonlókat mondott volna neki, ő pedig hasonlóképpen válaszol, mint alapjában véve jó kislány.
Bár az este az ünnepről szól, a fény és így az élet ünnepéről, azért attól még a fénytől elválaszthatatlan az árnyék is, amit vet. Az alkohol is elvben vidámságot ad, azért néha el is mélyíti a beszélgetéseket nem csak felszínes örömködéssé teszi őket, most pedig éppen ezt tapasztalja a saját bőrén meg. Beszélgetés közben nem kerülhetik ki a komolyabb és így komorabb témákat sem, igaz, aki vele beszél, az általában előbb-utóbb belefut ebbe a problémába, már amennyiben ez probléma egyáltalán.*
- Kedves vagy tényleg, de tudod, hogy erről nem tudod megváltoztatni a véleményemet. Emlékszel, hogy mi történt Artheniorban. Mellőlem rabolták el Aleniát, akit aztán megkínoztak, a vége pedig az lett ami. *mondja úgy, hogy nem szívesen mondja ki a többi tényt, amire amúgy sem kell emlékeztetnie az elfet, főleg, hogy bár úgy érzi kényszeresen ismétli magát, Intet mégsem sikerült meggyőzni saját nyilvánvaló igazáról, mert hát ő úgy érzi még mindig, hogy ebben a kérdésben csakis neki lehet igaza.*
- Ha akkor csak két-három erősebb varázslatot ismertem volna ez sohasem történik meg. De nem csak erről van szó. A lázadás közben egy szekrény alatt bujkáltam Aleimord borpincéjében, és csak reménykedtem, hogy a fosztogatók nem fedeznek fel, és nem hisznek nemesnek. Vannak olyan helyzetek, ahonnan sajnos nem lehet elfutni. Más kérdés, hogy egy dühös tömeget, ami szét akar tépni éppen, valószínűleg nincs az a mágia, ami meg tudna állítani, hacsak nem valami egészen drasztikus és gonosz. De mindenképpen kerülhetek olyan helyzetbe, hogy egyedül vagyok és elfutni sem tudok, erre pedig igenis tökéletes, ha ismerek pár olyan varázslatot, ami önmagában is elrettentő. Például a tűzcsóva, amit említettem. Azt sem muszáj egyből valakinek az arcába küldenem, nem igaz? De, ha rabló lennék, valószínűleg hatszor is meggondolnám, hogy meg akarom-e közelíteni azt, aki ilyesmiket tud, akkor pedig főleg, ha nem kirabolni akarnám magam, hanem valami teljesen mást csinálni saját magammal.
*Nem hiszi, hogy Int ne tudná mire gondol, főleg, ha már annyit emlegette a kikötőt és az ottani lányokat, talán egy kevés, vagy inkább nem kevés honvágyból is. De ez, meg az előző nyilván kényes téma, és a rossz emlékek felidézése helyett szívesebben beszél arról, ami szerinte vicces, mert nem tagadhatja, hogy van annak némi humoros oldala is, hogy Int és ő, bármennyire közel álljanak is egymáshoz, mennyire máshogy fogják fel azt, hogy mi az, ami az életben örömöt okoz.*
- Kár, hogy te nem szereted az állatokat úgy, mint én. Tudod, egy kedves, doromboló macska, miután a puha szőrét simogatod, meg tud nyugtatni és fel is vidít. És a kecske is szeret, a szeretet pedig szintén örömöt okoz, ami pedig örömöt okoz, az általában szórakoztat is, nem? A főzéssel ugyanígy vagyok. Miért ne szórakoztatna az, ha tudom, hogy ami végül készül az valószínűleg úgy lesz majd finom, hogy nem csak nekem fog ízleni, hanem nektek is? Az öltözködés is… nem csak a saját kedvemért csinálom. Lány vagyok mégiscsak, persze, hogy szeretek másoknak is tetszeni. De magamnak is, szóval, ha senki sem látna és egyedül lennék éppen ebben a házban, akkor is szeretnék szép ruhában lenni és rendesen megfésülködni. Miért, ez furcsa, te nem így vagy ezzel? Jó, azt értem, hogyha egyedül lennél itt, akkor nem minden nap úgy öltöznél fel, mintha bálba készülnél, de azért csak jobban érzed te is olyan ingben és gatyában magad, ami tetszik is, és szerinted jól áll neked, nem? *kérdi nagy kék szemekkel, mert erre tényleg nagyon kíváncsi. Eddig valamiért úgy gondolkodott, hogy az öltözködés kérdésével mindenki körülbelül úgy van, mint ő, de most a doki kérdéséből kiindulva egy kissé azért elbizonytalanodott.
Az ő beszélgetése a dokival és édesanyjáé Adoaverrel eddig nagyjából párhuzamosan zajlott, most azért némiképpen meglepődve és magát is kicsit szégyellve pillant fel, amikor először hallja, hogy Adoaver felemeli kicsit a hangját és most már hozzá is beszél.
Be kell látnia, hogy túlságosan is belefeledkezett az Inttel való beszélgetésbe és vitába ahhoz, hogy egyáltalán értse, hogy Adoaver miről beszél éppen, vagy bármit is vissza tudjon idézni abból, hogy édesanyja miről beszélt a fiúval, de annyiból azért kicsit felmenti magát, hogy jó eséllyel a fiú és édesanyja sem tudná teljesen visszaidézni, hogy Int és ő miről beszéltek.
A doki válaszát mindenesetre még mindenképpen megvárvja, de aztán persze figyel a fiúra. Az első, ami feltűnik neki, hogy a hangszíne is mennyire más, utána pedig az, hogy egymás után furcsa dolgokat is mond.
Megártott volna neki nála jobban is a forralt bor? Könnyen lehet, de, ha igen, valószínűleg az ő hibájuk, mert túl erős bort választottak ahhoz, hogy ünnepi italt főzzenek belőle. Vagy nem, és Adoaver ivott kicsit sokat. Nem tudja, mert nem figyelte, ami azt illeti, ő is a saját borával volt elfoglalva inkább, és nyilván mindenki másnak más az a mennyiség, ami már kicsit sok neki.
Aztán azt is furcsállja kicsit, amit édesanyja mond Adoavernek.*
- Ugyan, ugyan! *veregeti meg barátságosan, de nagyon óvatosan, reményei szerint igazi anyai mozdulattal Adoaver vállát.*
- Lehet én gondolom rosszul, de nincs olyan, hogy véletlen. Biztos, hogy te is mágusnak születtél, csak nem voltak erre látványos jelek, de ha nem így van, minden bizonnyal más könyvet emelsz le a polcról és nincsen semmiféle baleset sem.
*Nem biztos benne, hogy az, amit vigasztalásnak szán célt ér, mert úgy tűnik, hogy a fiú gondolatai a bor hatására egy kicsit megszaladnak, aminek köszönhetően Luninak, és jó eséllyel Intnek is magára vonja a figyelmét szerinte.*
- Menő, az bizony! Egy megelevenedő erdő, mint valami mesében. *mosolyog előbbi lelkesen, mert tényleg tetszik neki az ötlet.* A tornádót én is akarom! Minden varázslatot meg akarok tanulni, de… *hallgat el kicsit, mert hirtelen nem tudja, hogy mit kéne mondania, vagy mit mondhatna minderre.*
- De nyugodj meg, az én törzsemet nem kell megmenteni. És már nem is a törzsem, csak volt. *használja a fiú szavait, akkor is, ha furcsa szülőfalujának a népére úgy gondolni, mint valami törzsre, holott a szó szigorú értelmében vett definíciójának minden bizonnyal megfelel.*
- Most már ti vagytok a törzsem, és Szarvasliget az otthonom, és biztos vagyok benne, hogy mi ketten együtt mindkettőt meg tudnánk védeni.
*Ezt valószínűleg egyszerre magabiztosan mondja és kedvesen, édesanyja közben más módon foglalkozik a fiatal mágussal.*
- Gyere, ülj le kicsit! *próbálja gyengéden elvezetni Adoavert az első kényelmes fotelig, és, ha az ifjú ember hagyja neki, akkor óvatosan bele is ülteti, bár lehet ez nem a legjobb ötlet.*
- Luni drágám, ezt egyszer úgy is meg kell tanulnod! *mondja közben Ea.* Hozzál kérlek két nagy kancsó hideg vizet a kamrából, és egy friss szendvicset Adoavernek. Lehet, hogy sokat ittál hirtelen.
*Az utolsó mondatot már Adoavernek szánja, lánya mindenesetre engedelmeskedik. Kicsit ugyan nehezen tápászkodik fel, mert már nagyon kényelmesen ült, de aztán csak elindul. Léptei ugyan nem bizonytalanok, miközben siet, de azért hazudna, ha azt mondaná, hogy ő maga nem érzi magában a bor áldásos hatásait egyre jobban. De azt is érzi, hogy szívesen inna még tovább.
Nem sokkal később valóban visszatér egy tálcával, amin ott van két kancsó hideg víz és egy kellemes illatú szendvics, amelyre egyenletesen olvadt rá a sajt.*
- Egyél és igyál. *mondja Adoavernek gyengéd aggodalommal, és persze ki is szolgálja, hogyha kell.* Egy kis hideg víz biztos jót fog tenni. Még jó lenne együtt megnézni a csillagokat odakint.
- Te is igyál a biztonság kedvéért egy kis pohárral. *mondja neki Ea, kíváncsian sandítva fél szemmel Intre, hogy vajon jót mulat-e most magában azon, hogy szegény fiú egy kicsit kiütötte magát, bár gyanítja, hogy igen.
Figyelme viszont természetesen inkább Adoaveré. Talán nem lesz rosszul, és még nem olyan vészes a helyzet, hogy egy kis étel és hideg víz ne tudná orvosolni gyorsan. Legrosszabb esetben legfeljebb alszik majd egy kicsit, a maga részéről ebben reménykedik.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Nem jön zavarba attól, hogy Int magához húzza, és körülbelül a térdére, vagy a combjaira ülteti. Ha lett volna bátyja, vagy apja is vele lett volna, miközben felnő minden bizonnyal ugyanígy tette volna meg ezt a mozdulatot, hasonlókat mondott volna neki, ő pedig hasonlóképpen válaszol, mint alapjában véve jó kislány.
Bár az este az ünnepről szól, a fény és így az élet ünnepéről, azért attól még a fénytől elválaszthatatlan az árnyék is, amit vet. Az alkohol is elvben vidámságot ad, azért néha el is mélyíti a beszélgetéseket nem csak felszínes örömködéssé teszi őket, most pedig éppen ezt tapasztalja a saját bőrén meg. Beszélgetés közben nem kerülhetik ki a komolyabb és így komorabb témákat sem, igaz, aki vele beszél, az általában előbb-utóbb belefut ebbe a problémába, már amennyiben ez probléma egyáltalán.*
- Kedves vagy tényleg, de tudod, hogy erről nem tudod megváltoztatni a véleményemet. Emlékszel, hogy mi történt Artheniorban. Mellőlem rabolták el Aleniát, akit aztán megkínoztak, a vége pedig az lett ami. *mondja úgy, hogy nem szívesen mondja ki a többi tényt, amire amúgy sem kell emlékeztetnie az elfet, főleg, hogy bár úgy érzi kényszeresen ismétli magát, Intet mégsem sikerült meggyőzni saját nyilvánvaló igazáról, mert hát ő úgy érzi még mindig, hogy ebben a kérdésben csakis neki lehet igaza.*
- Ha akkor csak két-három erősebb varázslatot ismertem volna ez sohasem történik meg. De nem csak erről van szó. A lázadás közben egy szekrény alatt bujkáltam Aleimord borpincéjében, és csak reménykedtem, hogy a fosztogatók nem fedeznek fel, és nem hisznek nemesnek. Vannak olyan helyzetek, ahonnan sajnos nem lehet elfutni. Más kérdés, hogy egy dühös tömeget, ami szét akar tépni éppen, valószínűleg nincs az a mágia, ami meg tudna állítani, hacsak nem valami egészen drasztikus és gonosz. De mindenképpen kerülhetek olyan helyzetbe, hogy egyedül vagyok és elfutni sem tudok, erre pedig igenis tökéletes, ha ismerek pár olyan varázslatot, ami önmagában is elrettentő. Például a tűzcsóva, amit említettem. Azt sem muszáj egyből valakinek az arcába küldenem, nem igaz? De, ha rabló lennék, valószínűleg hatszor is meggondolnám, hogy meg akarom-e közelíteni azt, aki ilyesmiket tud, akkor pedig főleg, ha nem kirabolni akarnám magam, hanem valami teljesen mást csinálni saját magammal.
*Nem hiszi, hogy Int ne tudná mire gondol, főleg, ha már annyit emlegette a kikötőt és az ottani lányokat, talán egy kevés, vagy inkább nem kevés honvágyból is. De ez, meg az előző nyilván kényes téma, és a rossz emlékek felidézése helyett szívesebben beszél arról, ami szerinte vicces, mert nem tagadhatja, hogy van annak némi humoros oldala is, hogy Int és ő, bármennyire közel álljanak is egymáshoz, mennyire máshogy fogják fel azt, hogy mi az, ami az életben örömöt okoz.*
- Kár, hogy te nem szereted az állatokat úgy, mint én. Tudod, egy kedves, doromboló macska, miután a puha szőrét simogatod, meg tud nyugtatni és fel is vidít. És a kecske is szeret, a szeretet pedig szintén örömöt okoz, ami pedig örömöt okoz, az általában szórakoztat is, nem? A főzéssel ugyanígy vagyok. Miért ne szórakoztatna az, ha tudom, hogy ami végül készül az valószínűleg úgy lesz majd finom, hogy nem csak nekem fog ízleni, hanem nektek is? Az öltözködés is… nem csak a saját kedvemért csinálom. Lány vagyok mégiscsak, persze, hogy szeretek másoknak is tetszeni. De magamnak is, szóval, ha senki sem látna és egyedül lennék éppen ebben a házban, akkor is szeretnék szép ruhában lenni és rendesen megfésülködni. Miért, ez furcsa, te nem így vagy ezzel? Jó, azt értem, hogyha egyedül lennél itt, akkor nem minden nap úgy öltöznél fel, mintha bálba készülnél, de azért csak jobban érzed te is olyan ingben és gatyában magad, ami tetszik is, és szerinted jól áll neked, nem? *kérdi nagy kék szemekkel, mert erre tényleg nagyon kíváncsi. Eddig valamiért úgy gondolkodott, hogy az öltözködés kérdésével mindenki körülbelül úgy van, mint ő, de most a doki kérdéséből kiindulva egy kissé azért elbizonytalanodott.
Az ő beszélgetése a dokival és édesanyjáé Adoaverrel eddig nagyjából párhuzamosan zajlott, most azért némiképpen meglepődve és magát is kicsit szégyellve pillant fel, amikor először hallja, hogy Adoaver felemeli kicsit a hangját és most már hozzá is beszél.
Be kell látnia, hogy túlságosan is belefeledkezett az Inttel való beszélgetésbe és vitába ahhoz, hogy egyáltalán értse, hogy Adoaver miről beszél éppen, vagy bármit is vissza tudjon idézni abból, hogy édesanyja miről beszélt a fiúval, de annyiból azért kicsit felmenti magát, hogy jó eséllyel a fiú és édesanyja sem tudná teljesen visszaidézni, hogy Int és ő miről beszéltek.
A doki válaszát mindenesetre még mindenképpen megvárvja, de aztán persze figyel a fiúra. Az első, ami feltűnik neki, hogy a hangszíne is mennyire más, utána pedig az, hogy egymás után furcsa dolgokat is mond.
Megártott volna neki nála jobban is a forralt bor? Könnyen lehet, de, ha igen, valószínűleg az ő hibájuk, mert túl erős bort választottak ahhoz, hogy ünnepi italt főzzenek belőle. Vagy nem, és Adoaver ivott kicsit sokat. Nem tudja, mert nem figyelte, ami azt illeti, ő is a saját borával volt elfoglalva inkább, és nyilván mindenki másnak más az a mennyiség, ami már kicsit sok neki.
Aztán azt is furcsállja kicsit, amit édesanyja mond Adoavernek.*
- Ugyan, ugyan! *veregeti meg barátságosan, de nagyon óvatosan, reményei szerint igazi anyai mozdulattal Adoaver vállát.*
- Lehet én gondolom rosszul, de nincs olyan, hogy véletlen. Biztos, hogy te is mágusnak születtél, csak nem voltak erre látványos jelek, de ha nem így van, minden bizonnyal más könyvet emelsz le a polcról és nincsen semmiféle baleset sem.
*Nem biztos benne, hogy az, amit vigasztalásnak szán célt ér, mert úgy tűnik, hogy a fiú gondolatai a bor hatására egy kicsit megszaladnak, aminek köszönhetően Luninak, és jó eséllyel Intnek is magára vonja a figyelmét szerinte.*
- Menő, az bizony! Egy megelevenedő erdő, mint valami mesében. *mosolyog előbbi lelkesen, mert tényleg tetszik neki az ötlet.* A tornádót én is akarom! Minden varázslatot meg akarok tanulni, de… *hallgat el kicsit, mert hirtelen nem tudja, hogy mit kéne mondania, vagy mit mondhatna minderre.*
- De nyugodj meg, az én törzsemet nem kell megmenteni. És már nem is a törzsem, csak volt. *használja a fiú szavait, akkor is, ha furcsa szülőfalujának a népére úgy gondolni, mint valami törzsre, holott a szó szigorú értelmében vett definíciójának minden bizonnyal megfelel.*
- Most már ti vagytok a törzsem, és Szarvasliget az otthonom, és biztos vagyok benne, hogy mi ketten együtt mindkettőt meg tudnánk védeni.
*Ezt valószínűleg egyszerre magabiztosan mondja és kedvesen, édesanyja közben más módon foglalkozik a fiatal mágussal.*
- Gyere, ülj le kicsit! *próbálja gyengéden elvezetni Adoavert az első kényelmes fotelig, és, ha az ifjú ember hagyja neki, akkor óvatosan bele is ülteti, bár lehet ez nem a legjobb ötlet.*
- Luni drágám, ezt egyszer úgy is meg kell tanulnod! *mondja közben Ea.* Hozzál kérlek két nagy kancsó hideg vizet a kamrából, és egy friss szendvicset Adoavernek. Lehet, hogy sokat ittál hirtelen.
*Az utolsó mondatot már Adoavernek szánja, lánya mindenesetre engedelmeskedik. Kicsit ugyan nehezen tápászkodik fel, mert már nagyon kényelmesen ült, de aztán csak elindul. Léptei ugyan nem bizonytalanok, miközben siet, de azért hazudna, ha azt mondaná, hogy ő maga nem érzi magában a bor áldásos hatásait egyre jobban. De azt is érzi, hogy szívesen inna még tovább.
Nem sokkal később valóban visszatér egy tálcával, amin ott van két kancsó hideg víz és egy kellemes illatú szendvics, amelyre egyenletesen olvadt rá a sajt.*
- Egyél és igyál. *mondja Adoavernek gyengéd aggodalommal, és persze ki is szolgálja, hogyha kell.* Egy kis hideg víz biztos jót fog tenni. Még jó lenne együtt megnézni a csillagokat odakint.
- Te is igyál a biztonság kedvéért egy kis pohárral. *mondja neki Ea, kíváncsian sandítva fél szemmel Intre, hogy vajon jót mulat-e most magában azon, hogy szegény fiú egy kicsit kiütötte magát, bár gyanítja, hogy igen.
Figyelme viszont természetesen inkább Adoaveré. Talán nem lesz rosszul, és még nem olyan vészes a helyzet, hogy egy kis étel és hideg víz ne tudná orvosolni gyorsan. Legrosszabb esetben legfeljebb alszik majd egy kicsit, a maga részéről ebben reménykedik.*
947. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-20 19:04:31
Üzenet elküldve: 2025-03-20 19:04:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Callipeya megfigyelheti, hogy Adoaver már jóval többet pislog egy átlagos könyvmolynál, jelezve hogy a benne lévő bor lassan az este, ami valószínűleg már túllépte az éjszakát, utolsó stádiumába kezdi átvinni az ifjú mágust, talán megelőzve vele Luninarit. Ösztönösen odalógatja fejét mikor mintha a fél-elf leányt pár decibellel hangosabban hallaná csicseregni, de a kimerültség megakadályozza abban, hogy egyéb reakciót adjon le a közte és a rajta és a volt papnőn túli világról.*
- Ámulatba ejtő. Igazán. *Bólogat automatikusan tovább.* - Egyre inkább úgy érzem, hogy meg KELL látogatnom azt az erdőt. Már nem is csak a ti törzsetek miatt, hanem egyszerűen, hmm, túl mesebelinek hangzik az én lihanechi füleimnek, hogy így megelégedjek vele. A mágusmester tornya már nem éppen érződik annyira... tágasnak. Persze, ha engem is hasonlóképpen fognak fogadni ott mint azt a fosztogató zöldbőrű bagázst, akkor hidegelem ezt az álmot. *Az említett zöldbőrű bagázsról nem is beszélve. Valahogy kétli, hogy azóta megoldhatta annak a környéknek a vezetői a problémát.
A Luninari körül repkedő részleteket, akármennyire is hangzik anyai színezésnek, valahogy most ő is olyan természetesnek fogadja a magyarázatot, mintha azt mondta volna az asszony, hogy az ég kék. Mint ahogy a mágiája iránti vonzódását is.*
- Fura, nagyon fura ez. *Motyog, lassan egybefolyó szavakkal.* - Neki mintha a sors adta volna a kezét az útra. Nekem meg, egyszerűen csak, balesetből történt. Egy rossz könyv rossz helyen, egy elrontott varázslat, egy lángoló könyvtár. Nem értem miért így zajlott le ez a szüzsé.
*De amint hallja, hogy körözze meg maga a fél-elfet, szinte megrémül.*
- Neeeeeeem, nem-nem-nem! Nem arcátlankodok bele ennyire, nem akarom ezzel zavarni. Meg ha Intath meghallja, akkor felboncol, hogy vadhajszákra igyekszem őt küldeni. Arthenior minden csak nem veszélytelen, ezt én is bevallom, és nem hiszem hogy kedve lenne testőrködni, ha úgy alakul a helyzet hogy emberkeresésre akar menni Luni.
*Kételye magával szemben meginog Callipeya szavaira, tisztább napokban biztos el is pirulna.* - Ááááá... hát igen, talán mégis tudok nyújtani egy kis segítségek némi forró trükkel. De egy karddal ellentétben nem tudjuk annyit a mi erőnket lóbálni, hogy hosszas ideig ott maradhatnánk a csatamezőn. De attól még köszönöm... *Hogy szárazra beszélt torkát megnedvesítse, iszik még abból a borból, és most már kezd környezete elhomályosodni, ahogy a környezetet szórakoztató hangja is leslattyogni.* - De hát... láttál is egy orkot akkor, ők olyan ERŐSEK... még a nők is! Biztos megennének egy tűzgolyót reggelire! Bárcsak kérhetnét segítséget az erdőtől! A szelleme, na az a leghatalmasabb! Ellenük fordítani a földet, a fákat... mocsarat csinálni alattuk, és a fáknak a... hogy is hívták? Gyökerek? Igen-igen, a gyökerek elgáncsolják őket, köréjük fonódnak, úgy van! Menőn hangzik, ugye? Luninari, ugye menőn hangzik? Megmentjük a törzsedet, Luninari! Hősök leszünk, mint ahogy írva van! Csak még meg kell tanulnom... azt a tornádót...
//Surran az őz, szökell halkan//
*Callipeya megfigyelheti, hogy Adoaver már jóval többet pislog egy átlagos könyvmolynál, jelezve hogy a benne lévő bor lassan az este, ami valószínűleg már túllépte az éjszakát, utolsó stádiumába kezdi átvinni az ifjú mágust, talán megelőzve vele Luninarit. Ösztönösen odalógatja fejét mikor mintha a fél-elf leányt pár decibellel hangosabban hallaná csicseregni, de a kimerültség megakadályozza abban, hogy egyéb reakciót adjon le a közte és a rajta és a volt papnőn túli világról.*
- Ámulatba ejtő. Igazán. *Bólogat automatikusan tovább.* - Egyre inkább úgy érzem, hogy meg KELL látogatnom azt az erdőt. Már nem is csak a ti törzsetek miatt, hanem egyszerűen, hmm, túl mesebelinek hangzik az én lihanechi füleimnek, hogy így megelégedjek vele. A mágusmester tornya már nem éppen érződik annyira... tágasnak. Persze, ha engem is hasonlóképpen fognak fogadni ott mint azt a fosztogató zöldbőrű bagázst, akkor hidegelem ezt az álmot. *Az említett zöldbőrű bagázsról nem is beszélve. Valahogy kétli, hogy azóta megoldhatta annak a környéknek a vezetői a problémát.
A Luninari körül repkedő részleteket, akármennyire is hangzik anyai színezésnek, valahogy most ő is olyan természetesnek fogadja a magyarázatot, mintha azt mondta volna az asszony, hogy az ég kék. Mint ahogy a mágiája iránti vonzódását is.*
- Fura, nagyon fura ez. *Motyog, lassan egybefolyó szavakkal.* - Neki mintha a sors adta volna a kezét az útra. Nekem meg, egyszerűen csak, balesetből történt. Egy rossz könyv rossz helyen, egy elrontott varázslat, egy lángoló könyvtár. Nem értem miért így zajlott le ez a szüzsé.
*De amint hallja, hogy körözze meg maga a fél-elfet, szinte megrémül.*
- Neeeeeeem, nem-nem-nem! Nem arcátlankodok bele ennyire, nem akarom ezzel zavarni. Meg ha Intath meghallja, akkor felboncol, hogy vadhajszákra igyekszem őt küldeni. Arthenior minden csak nem veszélytelen, ezt én is bevallom, és nem hiszem hogy kedve lenne testőrködni, ha úgy alakul a helyzet hogy emberkeresésre akar menni Luni.
*Kételye magával szemben meginog Callipeya szavaira, tisztább napokban biztos el is pirulna.* - Ááááá... hát igen, talán mégis tudok nyújtani egy kis segítségek némi forró trükkel. De egy karddal ellentétben nem tudjuk annyit a mi erőnket lóbálni, hogy hosszas ideig ott maradhatnánk a csatamezőn. De attól még köszönöm... *Hogy szárazra beszélt torkát megnedvesítse, iszik még abból a borból, és most már kezd környezete elhomályosodni, ahogy a környezetet szórakoztató hangja is leslattyogni.* - De hát... láttál is egy orkot akkor, ők olyan ERŐSEK... még a nők is! Biztos megennének egy tűzgolyót reggelire! Bárcsak kérhetnét segítséget az erdőtől! A szelleme, na az a leghatalmasabb! Ellenük fordítani a földet, a fákat... mocsarat csinálni alattuk, és a fáknak a... hogy is hívták? Gyökerek? Igen-igen, a gyökerek elgáncsolják őket, köréjük fonódnak, úgy van! Menőn hangzik, ugye? Luninari, ugye menőn hangzik? Megmentjük a törzsedet, Luninari! Hősök leszünk, mint ahogy írva van! Csak még meg kell tanulnom... azt a tornádót...
946. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-20 13:42:19
Üzenet elküldve: 2025-03-20 13:42:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
*Hát igen. Lehet nem elismerni a doktor úr fontosságát? Valóban szégyellhetik magukat a lányok, hogy így magára hagyták az elfet. Meg is érdemelnének egy tündéri dorgálást.*
-Jó lenne.
*Felesleges tagadni azért nélkülük nem igazi a ház. Jó így megteheti a doki, hogy nem fürdik vagy rakja rendbe a haját és sokkal könnyebb belefeledkezni a munkába is anélkül, hogy megzavarnák olyan apróságokkal, hogy lehet menni enni, ha meg nincs munka akkor lehet napközben is részegnek lenni, de azért jó lenne ha visszajönnének. A meséjéből a kislány tű pontossággal választja ki, azt a részletet amiről a doki ha akarna tudna olyan választ adni amivel összetörhetné a kis tündérlelket. Mikor is vállt férfivé? Mikor megmártotta a pengéjét annak a hodarilfüggőnek a testében, aki a dokkoknál rátámadt? Mikor a kapitány kontójára az-az asszony vagy inkább nénikorú, dohány és alkoholszagú szajha bevezette őt a szerelem művészetébe? Bármelyiket lehetne mondani, de valójában talán inkább egy folyamat volt ez. Mikor elvesztette a félelmet, az erkölcsi érzékeit és megismerte, hogy kell a sorsot átverve igazából élni. Újjászületett.*
-Azt, kincsem, hogy szinte még kölyök voltam mikor a fedélzetre kerültem. Ott lett belőlem ilyen kicsiből*Mutatja egy elf kamasz magasságát.*akkora, mint most vagyok.
*Mosolyog jót a lányka játékosságán. A csónakázás kapcsán se kell csalódnia. Vele fog tartani a kis elsőtisztje a vad szarvasligeti hullámok közé.*
-Már mondtam kincsem, hogy kereskedőhajón szolgáltam. Fogalmam sincs, hogy kell kalózkodni, de ha mind ilyen bájos, mint te vagy akkor pár kalóztámadást igazán el tudtam volna viselni.
*Kócolja össze a tündérkalózbuksit. Aztán a kalózokról veszélyesebb vizekre eveznek a beszélgetésükkel. Mikor az elf fejében elővillan ahogy egyszer a kislány mesélt róla, hogy ismeri azt a Pyctát egyből elpattan benne valami. Emlékszik jól ahogy, azt a nemes csajt becsábította az erdőbe, aztán mikor legközelebb találkoztak akkor nagy mennyiségű gyógyitalt akart venni. Van is elképzelése mi lehetett annak a tudatlan lánynak a sorsa. Ezt persze a tündérke akkor nem hitte. De most kiderül, hogy vele is volt valami? Hozzáért az ő kicsi kincséhez? Nincs mese! Égni fog az egész erdő! Mielőtt azonban jobban belelovalná magát a doki, szerencsére megnyugtatja őt a lány. Sőt, mint kiderül olyan maradandó emlék nem is volt számára az a fakúró rokon és már azt is elfelejtette ki az. Helyes. Issza ki a teája maradékát az elf erre a nagy ijedtségre. Majd hall még kicsit arról a bizonyos orvosról és bár bizonyos esetekben a doki hajlamos legalább olyan naivnak lenni mint a tündérke, például ha a lányairól van szó, de lassan neki is feltűnik, hogy mintha ismerős lenne ez a leírás. A kínpad hallatán pedig ő is felkacag.*
-Jaj kincsem! Nem megmondtam, hogy vigyázni kell a link alakokkal? Azt, hiszem ismerem a fickót.*Miközben beszél felkel, hogy odalépjen a lányhoz akit, ha hagyja neki ölbe is kapna, hogy vele együtt csüccsenjen vissza a székére.*Pontosan tudom, hogy egy ilyen semmirekellő alak nem való hozzád. Nem szabad ám akármilyen csini pofinak bedőlni.
*Nyomna egy puszit az ezüst buksira. Ő meg egy pillanatra már komolyan vette, hogy a tündérkéjét elcsábította valami gyanús orvos.*
-Jó lenne.
*Felesleges tagadni azért nélkülük nem igazi a ház. Jó így megteheti a doki, hogy nem fürdik vagy rakja rendbe a haját és sokkal könnyebb belefeledkezni a munkába is anélkül, hogy megzavarnák olyan apróságokkal, hogy lehet menni enni, ha meg nincs munka akkor lehet napközben is részegnek lenni, de azért jó lenne ha visszajönnének. A meséjéből a kislány tű pontossággal választja ki, azt a részletet amiről a doki ha akarna tudna olyan választ adni amivel összetörhetné a kis tündérlelket. Mikor is vállt férfivé? Mikor megmártotta a pengéjét annak a hodarilfüggőnek a testében, aki a dokkoknál rátámadt? Mikor a kapitány kontójára az-az asszony vagy inkább nénikorú, dohány és alkoholszagú szajha bevezette őt a szerelem művészetébe? Bármelyiket lehetne mondani, de valójában talán inkább egy folyamat volt ez. Mikor elvesztette a félelmet, az erkölcsi érzékeit és megismerte, hogy kell a sorsot átverve igazából élni. Újjászületett.*
-Azt, kincsem, hogy szinte még kölyök voltam mikor a fedélzetre kerültem. Ott lett belőlem ilyen kicsiből*Mutatja egy elf kamasz magasságát.*akkora, mint most vagyok.
*Mosolyog jót a lányka játékosságán. A csónakázás kapcsán se kell csalódnia. Vele fog tartani a kis elsőtisztje a vad szarvasligeti hullámok közé.*
-Már mondtam kincsem, hogy kereskedőhajón szolgáltam. Fogalmam sincs, hogy kell kalózkodni, de ha mind ilyen bájos, mint te vagy akkor pár kalóztámadást igazán el tudtam volna viselni.
*Kócolja össze a tündérkalózbuksit. Aztán a kalózokról veszélyesebb vizekre eveznek a beszélgetésükkel. Mikor az elf fejében elővillan ahogy egyszer a kislány mesélt róla, hogy ismeri azt a Pyctát egyből elpattan benne valami. Emlékszik jól ahogy, azt a nemes csajt becsábította az erdőbe, aztán mikor legközelebb találkoztak akkor nagy mennyiségű gyógyitalt akart venni. Van is elképzelése mi lehetett annak a tudatlan lánynak a sorsa. Ezt persze a tündérke akkor nem hitte. De most kiderül, hogy vele is volt valami? Hozzáért az ő kicsi kincséhez? Nincs mese! Égni fog az egész erdő! Mielőtt azonban jobban belelovalná magát a doki, szerencsére megnyugtatja őt a lány. Sőt, mint kiderül olyan maradandó emlék nem is volt számára az a fakúró rokon és már azt is elfelejtette ki az. Helyes. Issza ki a teája maradékát az elf erre a nagy ijedtségre. Majd hall még kicsit arról a bizonyos orvosról és bár bizonyos esetekben a doki hajlamos legalább olyan naivnak lenni mint a tündérke, például ha a lányairól van szó, de lassan neki is feltűnik, hogy mintha ismerős lenne ez a leírás. A kínpad hallatán pedig ő is felkacag.*
-Jaj kincsem! Nem megmondtam, hogy vigyázni kell a link alakokkal? Azt, hiszem ismerem a fickót.*Miközben beszél felkel, hogy odalépjen a lányhoz akit, ha hagyja neki ölbe is kapna, hogy vele együtt csüccsenjen vissza a székére.*Pontosan tudom, hogy egy ilyen semmirekellő alak nem való hozzád. Nem szabad ám akármilyen csini pofinak bedőlni.
*Nyomna egy puszit az ezüst buksira. Ő meg egy pillanatra már komolyan vette, hogy a tündérkéjét elcsábította valami gyanús orvos.*
945. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-20 08:53:34
Üzenet elküldve: 2025-03-20 08:53:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
*A kis tündér ragyogó szemmel hallgatja Intath magyarázatát, az abból egyértelműen elmaradhatatlan hízelgésével. Érzi ő, hogy van ebben némi irónia, elvégre a dokinak is elkélne a lányok társasága, ezért van olyan állapotban a ház, amilyenben.*
- Nem is tudom, mihez kezdenénk nélküled! *Kontráz rá jókedvűen.* Remélem, a többiek is erre jutnak, és hamar hazakeverednek a Ligetbe. *Azért az utóbbiból kihallatszik némi feddés is, de nem az elfnek szól, hanem a lakóknak.
Viel még soha nem látta a tengert, de képekről mindig nagyon tetszett neki, mert a kedvenc színe a világoskék. Most ráncolja a homlokát, próbálja elképzelni, hogy Intath bőgatyában, fonott hajjal kaszabol valami nagy fedélzeten. Inkább tűnik murisnak, mint komolynak, szóval biztos Viel csinálja rosszul.*
- Mit jelent, hogy ott lettél férfi? *Tesz inkább egy keresztkérdést. Szája széle huncut mosolyba kanyarodik.* Ott nőtt ki a szakállad? *Kérdi, és megpiszkálja Intath állát.*
- Na, majd ha csónakázunk, mutasd meg kicsiben, hogy kell kalózkodni. Én is akarok, de a tengertől biztosan félnék, abból nem lehet csak úgy kiúszni. A fél szemem már hiányzik is, harr!
*Azért a kicsi tündér azt nem gondolta volna, hogy ilyen indulatokat vált ki barátjából. Egészen megszeppen a felháborodásától, amikor ezzel a Pyctával jön.*
~ Az meg ki? Biztos lecsapott valami lányt Int kezéről ~
- Jaj dehogy! *Nyugtatja, és próbál nem kacagni, mert valahol jogos is lehetne az az aggodalom.* Azt se tudom, ki az. Mármint hogy ki Pycta. *Helyesbít, nehogy kiforgassák a szavait.* A fiút tudom. *Azért nem adja az információt olyan könnyen.* Találgass még! Egy maaaagas elf orvos, hosszú szőke hajjal, ami mindenkit meggyógyít, és nagyon kedves velem... Hmmmm? *Nyújtja el a pillanatot a lehető legnagyobb drámaisággal a piruló tündérke.* A neve rímel azzal, hogy... kínpad? *Böki ki, de ez olyan rosszul hangzik, megspékelve a doki rémületével, hogy akaratlanul is kirobban belőle a kacagás.*
- Nem is tudom, mihez kezdenénk nélküled! *Kontráz rá jókedvűen.* Remélem, a többiek is erre jutnak, és hamar hazakeverednek a Ligetbe. *Azért az utóbbiból kihallatszik némi feddés is, de nem az elfnek szól, hanem a lakóknak.
Viel még soha nem látta a tengert, de képekről mindig nagyon tetszett neki, mert a kedvenc színe a világoskék. Most ráncolja a homlokát, próbálja elképzelni, hogy Intath bőgatyában, fonott hajjal kaszabol valami nagy fedélzeten. Inkább tűnik murisnak, mint komolynak, szóval biztos Viel csinálja rosszul.*
- Mit jelent, hogy ott lettél férfi? *Tesz inkább egy keresztkérdést. Szája széle huncut mosolyba kanyarodik.* Ott nőtt ki a szakállad? *Kérdi, és megpiszkálja Intath állát.*
- Na, majd ha csónakázunk, mutasd meg kicsiben, hogy kell kalózkodni. Én is akarok, de a tengertől biztosan félnék, abból nem lehet csak úgy kiúszni. A fél szemem már hiányzik is, harr!
*Azért a kicsi tündér azt nem gondolta volna, hogy ilyen indulatokat vált ki barátjából. Egészen megszeppen a felháborodásától, amikor ezzel a Pyctával jön.*
~ Az meg ki? Biztos lecsapott valami lányt Int kezéről ~
- Jaj dehogy! *Nyugtatja, és próbál nem kacagni, mert valahol jogos is lehetne az az aggodalom.* Azt se tudom, ki az. Mármint hogy ki Pycta. *Helyesbít, nehogy kiforgassák a szavait.* A fiút tudom. *Azért nem adja az információt olyan könnyen.* Találgass még! Egy maaaagas elf orvos, hosszú szőke hajjal, ami mindenkit meggyógyít, és nagyon kedves velem... Hmmmm? *Nyújtja el a pillanatot a lehető legnagyobb drámaisággal a piruló tündérke.* A neve rímel azzal, hogy... kínpad? *Böki ki, de ez olyan rosszul hangzik, megspékelve a doki rémületével, hogy akaratlanul is kirobban belőle a kacagás.*
944. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-18 14:59:12
Üzenet elküldve: 2025-03-18 14:59:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
*Rég nem látták már egymást. Hogy ennek köszönhető vagy valami másnak, az jó kérdés, de eléggé csapkodnak a beszélgetésük során. Valahogy a kislány múltjánál kötnek ki, majd a házasság szerepénél és az emberi, elfi, tündéri kapcsolatoknál. Viszont a fő, hogy mindketten élvezik. A kislány is kifejti amit a doki már rég megtett. Hogy ő hozzájuk tartozik. Bár a pontosság kedvéért ő leginkább a doktorbácsihoz tartozik. Nincs mit tenni. Régi kalóz ösztönök. Minden kincset muszáj összegyűjtenie. A kincsi kincse se hiányozhat. A múltját érintő kérdésre az ilyenkor megszokott félőszinte választ adja.*
-Nos, kincsem? Az egyáltalán kérdés, hogy ez a liget és az itt élők mennyire fontosak nekem? Mi lenne veletek lányokkal nélkülem?~Nem volna, aki napi rendszerességgel körbeudvarol és nagyon hálásan dicsér minden fáradozásotokért amit érte tesztek miközben ő ügyesen meglóg minden házimunka elől. Belegondolni is szörnyű.~Amúgy amit még otthonomnak mondhatok az a tenger. Ott lett belőlem igazi orvos, férfi és akit most itt látsz. Nem tagadom megesett, hogy veszélyes volt mikor a tengerúrnőnek rossz kedve volt, meg nehéz időszakok is voltak. Előfordult, hogy éhen maradtunk vagy nem tudtam cimborákat megmenteni, de összességében nagyon szép emlékeim vannak. Habár nem egy tenger, de szeretnék majd ide szerezni egy csónakot és azzal kimenni a tóra pecázni. El is kísérhetnél. Tanítanék neked tengerészdalokat és megtanítanám az isteni sült hal készítésének a titkát. Ehhez mit szólsz?
*Mintha nem a tündérke lenne az első akinek ilyen ajánlatot tesz. Mindegy. Legtöbbször hasonló helyzetekben ki tudta magát beszélni vagy időben le tudott lépni mikor összecsaptak felette a hullámok. Kár aggódni a jövőért. Az ilyen ígéretek amúgy is inkább csak szépek. Nem az a fő, hogy betartjuk-e őket vagy hogyan. Majd ahogy tovább folyik a beszélgetés fonala a doki nyugalma is kezd a végéhez közeledni.*
-Rosszul voltál? Mi történt kincsem? Mi volt a bajod? Elf?~Mi a fasz? Ekkora fickóra fel kell mászni. Vagy ez jön be a tündérnőknek? Várjunk! Ugye nem?~Az-az erdei fickó? Hogy is hívták. Pycta! Róla van szó? Arról szó sem lehet! Mikor lettél rosszul? Itatott veled valamit? Mi történt? Nem haragszom rád csak legyél velem őszinte! Oh, kincsem annyira éreztem, hogy nem bízhatok abban a mocsadékban.
-Nos, kincsem? Az egyáltalán kérdés, hogy ez a liget és az itt élők mennyire fontosak nekem? Mi lenne veletek lányokkal nélkülem?~Nem volna, aki napi rendszerességgel körbeudvarol és nagyon hálásan dicsér minden fáradozásotokért amit érte tesztek miközben ő ügyesen meglóg minden házimunka elől. Belegondolni is szörnyű.~Amúgy amit még otthonomnak mondhatok az a tenger. Ott lett belőlem igazi orvos, férfi és akit most itt látsz. Nem tagadom megesett, hogy veszélyes volt mikor a tengerúrnőnek rossz kedve volt, meg nehéz időszakok is voltak. Előfordult, hogy éhen maradtunk vagy nem tudtam cimborákat megmenteni, de összességében nagyon szép emlékeim vannak. Habár nem egy tenger, de szeretnék majd ide szerezni egy csónakot és azzal kimenni a tóra pecázni. El is kísérhetnél. Tanítanék neked tengerészdalokat és megtanítanám az isteni sült hal készítésének a titkát. Ehhez mit szólsz?
*Mintha nem a tündérke lenne az első akinek ilyen ajánlatot tesz. Mindegy. Legtöbbször hasonló helyzetekben ki tudta magát beszélni vagy időben le tudott lépni mikor összecsaptak felette a hullámok. Kár aggódni a jövőért. Az ilyen ígéretek amúgy is inkább csak szépek. Nem az a fő, hogy betartjuk-e őket vagy hogyan. Majd ahogy tovább folyik a beszélgetés fonala a doki nyugalma is kezd a végéhez közeledni.*
-Rosszul voltál? Mi történt kincsem? Mi volt a bajod? Elf?~Mi a fasz? Ekkora fickóra fel kell mászni. Vagy ez jön be a tündérnőknek? Várjunk! Ugye nem?~Az-az erdei fickó? Hogy is hívták. Pycta! Róla van szó? Arról szó sem lehet! Mikor lettél rosszul? Itatott veled valamit? Mi történt? Nem haragszom rád csak legyél velem őszinte! Oh, kincsem annyira éreztem, hogy nem bízhatok abban a mocsadékban.
943. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-18 08:17:10
Üzenet elküldve: 2025-03-18 08:17:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
*Viel elgondolkodik Intath szavain, és végül is igazat kell adnia a tapasztalt elfnek. Ha az apja képes volt magára hagyni az édesanyját, méghozzá annak tudatában, hogy a szíve alatt a csemetéjüket hordja, ez talán visszatartotta volna? Egy buta papír, egy szertartás? A lány kötve hiszi. Lemondón mosolyog.*
- Igazad lehet. Csak szeretjük magunkban keresni a hibát, hogy az adott pillanatban nem azt tettük, ami helyes, ami jó irányba viszi az életünket. De kötődni lehet kötöttségek nélkül is. Ott vagytok például ti: nem vagytok a családom, fura is lenne! *Viel felnevet, elég csak belegondolnia, milyen furcsa portrét készíthetnének róluk. Nagyon rövidlátónak kellene lenni, hogy valaki azt higgye, rokonok.* De közben ez a hely a második otthonom, és hozzátok tartozom. És ez így van rendjén.
- Te egyébként hogy vagy ezzel? Te mit neveznél otthonodnak? Szarvasligetet, vagy van másik hely is? Honnan származol?
*Az elfekben az a jó, hogy sokat láttak, és érdekesek a történeteik. Viel sok teán át elhallgatná, és nem unná meg. Azonban lehet, hogy a mesedélutánra nem most kerül sor, mert Intath figyelmét más köti le, amikor az iruló-piruló tündér barátnője csacsogni kezd arról a fiúról. A tenyerébe temeti az arcát, két kis füle pirosabb, mint a nyári naplemente. Nagyot sóhajt, erőt gyűjt a válaszhoz.*
- Hát az úgy volt, hogy elmentem egy házhoz, és ő ott volt, és meggyógyított, mikor rosszul voltam. Ért hozzá. Amúgy elf. Ilyen magas. *Mondja, és térdre feltornászva magát a széken megböki az elf búbját. Ép szeme vidáman, izgatottan csillog, ahogy most közelebbről mustrálja.* Elég csini. *Teszi hozzá.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.18 08:18:06
- Igazad lehet. Csak szeretjük magunkban keresni a hibát, hogy az adott pillanatban nem azt tettük, ami helyes, ami jó irányba viszi az életünket. De kötődni lehet kötöttségek nélkül is. Ott vagytok például ti: nem vagytok a családom, fura is lenne! *Viel felnevet, elég csak belegondolnia, milyen furcsa portrét készíthetnének róluk. Nagyon rövidlátónak kellene lenni, hogy valaki azt higgye, rokonok.* De közben ez a hely a második otthonom, és hozzátok tartozom. És ez így van rendjén.
- Te egyébként hogy vagy ezzel? Te mit neveznél otthonodnak? Szarvasligetet, vagy van másik hely is? Honnan származol?
*Az elfekben az a jó, hogy sokat láttak, és érdekesek a történeteik. Viel sok teán át elhallgatná, és nem unná meg. Azonban lehet, hogy a mesedélutánra nem most kerül sor, mert Intath figyelmét más köti le, amikor az iruló-piruló tündér barátnője csacsogni kezd arról a fiúról. A tenyerébe temeti az arcát, két kis füle pirosabb, mint a nyári naplemente. Nagyot sóhajt, erőt gyűjt a válaszhoz.*
- Hát az úgy volt, hogy elmentem egy házhoz, és ő ott volt, és meggyógyított, mikor rosszul voltam. Ért hozzá. Amúgy elf. Ilyen magas. *Mondja, és térdre feltornászva magát a széken megböki az elf búbját. Ép szeme vidáman, izgatottan csillog, ahogy most közelebbről mustrálja.* Elég csini. *Teszi hozzá.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.18 08:18:06
942. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-17 23:31:18
Üzenet elküldve: 2025-03-17 23:31:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
*Kis trükkjével hamar sikerül célt érnie. Ezzel pedig vidám kacajt csal ki a kislányból amin ő is jót mosolyog. Ez hiányzott már ezek közé a falak közé. Bájos lánykák kacaja és véget nem érő csevej és pletykálkodás. A doki a házasság kapcsán szégyentelenül elmondja a véleményét. Ami, nem egyezik a rózsaillatú, makulátlan lelkű erkölcscsőszök világába, de van egy erős sejtése, hogy a fény istennőjének naiv lelkű kispapnője nem fogja itt helyben kiátkozni miatta és csak ezért megszakítani vele minden kapcsolatot. Ezen sejtése be is jön.*
-Kötöttség... Ha a férjed hagy el vagy a gyereked apja nem mindegy kincsem? Jó így legalább egy nagyon drága kincs maradt utána,*Ad egy cuppanós puszit a tündérbuksira.*viszont más különbség nem nagyon van. Meg amúgy is a kapcsolatokban nem jó a kötöttség. Igazából egyik félnek se jó mikor muszájból vannak együtt legyen szó szerelemről vagy bármi más, egymásra utalt helyzetről.
*Kicsit vicces dolog ezekről beszélni a kislánnyal. Akinek a fejében a kapcsolatok csúcsa az ha kézen fogva megy valahova egy tündérfiú és egy tündérlány, azt még nem kell attól félteni, hogy vágy zavarja meg a kicsi fejét. Mégis visszatérnek ahhoz a fiúhoz, aki tetszett a lánynak. Meglepetten kerekedik az elf szeme és nézi barátnője pofiját.*
~Esküvő nem lehetne? Már házas vagy mi? Magas? Egyelek meg, de kis... Nem tündér? Mi az, hogy nem tündér? Mi van a pasijaitokkal, hogy nem te vagy az első, aki mást keres?~
-Mit jelent az, hogy másképp gondolkozik a lányokról? Meg mi ő ha nem tündér? Most nincs barátnője? Amúgy szokott lenni? Ugye nem valami nőfalót találtál magadnak kincsem? Vigyázni kell a link alakokkal! Hogy ismerkedtetek meg?
-Kötöttség... Ha a férjed hagy el vagy a gyereked apja nem mindegy kincsem? Jó így legalább egy nagyon drága kincs maradt utána,*Ad egy cuppanós puszit a tündérbuksira.*viszont más különbség nem nagyon van. Meg amúgy is a kapcsolatokban nem jó a kötöttség. Igazából egyik félnek se jó mikor muszájból vannak együtt legyen szó szerelemről vagy bármi más, egymásra utalt helyzetről.
*Kicsit vicces dolog ezekről beszélni a kislánnyal. Akinek a fejében a kapcsolatok csúcsa az ha kézen fogva megy valahova egy tündérfiú és egy tündérlány, azt még nem kell attól félteni, hogy vágy zavarja meg a kicsi fejét. Mégis visszatérnek ahhoz a fiúhoz, aki tetszett a lánynak. Meglepetten kerekedik az elf szeme és nézi barátnője pofiját.*
~Esküvő nem lehetne? Már házas vagy mi? Magas? Egyelek meg, de kis... Nem tündér? Mi az, hogy nem tündér? Mi van a pasijaitokkal, hogy nem te vagy az első, aki mást keres?~
-Mit jelent az, hogy másképp gondolkozik a lányokról? Meg mi ő ha nem tündér? Most nincs barátnője? Amúgy szokott lenni? Ugye nem valami nőfalót találtál magadnak kincsem? Vigyázni kell a link alakokkal! Hogy ismerkedtetek meg?
941. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-17 21:29:50
Üzenet elküldve: 2025-03-17 21:29:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
- Olyan nincs, hogy szépség. Mindenkiben van valami szép, és nem mindig a külső. *Vágja rá Int kérdéseire válaszul határozottan Viel, és ezzel hopp, meg is cáfolja saját magát. Felnevet csengő tündérkacagással, hogy ilyen könnyen behúzta őt a csőbe a doktor.* Na jó, igazad van.
*Csak akkor komorodik el egy kicsit, amikor a férfi a házasságról beszél, illetve arról, miért nincs annak nagy jelentősége. Bár a körítés szép, ezért bátorságot önt belé, hogy eláruljon valamit, amit korábban még másnak nem mesélt el.*
- Tudod, én is házasságon kívül születtem, de édesanyám éppen azért nevelt az ellenkezőjére. Ő nem volt igazán boldog. *Pillant a teájába, lesütve a szemét.* Persze, engem nagyon szeret, és ez kárpótolta, de mindig fájt neki, hogy olcsó ígéretek mellett magára hagyták. Úgy gondolta, hogy akkor még mindig együtt lennének, ha megházasodtak volna, mert az valami elköteleződés, kötöttség. *Von vállat. Tudja, hogy édesanyja mindig jót akar neki, de még soha nem gondolkodott ezen, csak természetesnek vette, hogy a házasság a helyes, erényes út. Ami pedig a titokzatos fiút illeti, akitől fülig pirul...*
- És annál a fiúnál, aki nekem tetszik, esküvőről szó sem eshetne. Például… *Vesz nagy levegőt pirulva.* Ő nagyon-nagyon magas, még csak nem is tündér, és egészen másképp gondolkodik a lányokról. Viszont egyedül él, és most nincs barátnője.
*Ártatlanul, mégis áhítattal pislog Intathra még mindig pirosló arcocskájával, ragyogó szemekkel, és nem szól. Mintha várna valamire, hogy a doki maga fejtse meg a szavait.*
*Csak akkor komorodik el egy kicsit, amikor a férfi a házasságról beszél, illetve arról, miért nincs annak nagy jelentősége. Bár a körítés szép, ezért bátorságot önt belé, hogy eláruljon valamit, amit korábban még másnak nem mesélt el.*
- Tudod, én is házasságon kívül születtem, de édesanyám éppen azért nevelt az ellenkezőjére. Ő nem volt igazán boldog. *Pillant a teájába, lesütve a szemét.* Persze, engem nagyon szeret, és ez kárpótolta, de mindig fájt neki, hogy olcsó ígéretek mellett magára hagyták. Úgy gondolta, hogy akkor még mindig együtt lennének, ha megházasodtak volna, mert az valami elköteleződés, kötöttség. *Von vállat. Tudja, hogy édesanyja mindig jót akar neki, de még soha nem gondolkodott ezen, csak természetesnek vette, hogy a házasság a helyes, erényes út. Ami pedig a titokzatos fiút illeti, akitől fülig pirul...*
- És annál a fiúnál, aki nekem tetszik, esküvőről szó sem eshetne. Például… *Vesz nagy levegőt pirulva.* Ő nagyon-nagyon magas, még csak nem is tündér, és egészen másképp gondolkodik a lányokról. Viszont egyedül él, és most nincs barátnője.
*Ártatlanul, mégis áhítattal pislog Intathra még mindig pirosló arcocskájával, ragyogó szemekkel, és nem szól. Mintha várna valamire, hogy a doki maga fejtse meg a szavait.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1207-1226