Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 37 (721. - 740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1218-1237
740. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-08 22:44:52
Üzenet elküldve: 2023-06-08 22:44:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*A tervezetteknél másabb témák vetültek és még vetülnek fel Callipeya társaságában, de ez alkalommal érdekes módon nem érzi magát emiatt kényelmetlenül. Lehet, hogy a papírdekorációk vágása közben lassan elérte azt a stresszmentes állapotot, ahol racionális agya egy részét ideiglenesen lekapcsolva locsoghat miközben az ollóra figyel - visszatérő összpontosítással. De az is lehet, hogy a bölcselkedő papnő személyisége feloldotta feszességét, még ha nem is örökre.
Őszinte szomorsággal hallja Luninari érintettségét az artheniori lázadással kapcsolatban - persze hogy nem fog többet kérdezni erről, hát miféle szörnyeteg lenne képes ezt a témát most tovább bogarászni?
Nem sejt rosszat a volt papnőről mikor amaz keze felé közeledik, és hagyja is, hogy megtegye a lelki csillapításnak szánt mozdulatot; a fiatalember lassan becsukja szemeit, majd egy rövid bólintással tudatja Luninari anyjának, hogy hálás a gesztusért - nincs elég bőr a képén hogy egy mosolyt is álcázzon hozzá, ahogy más szóval sem akarja még fedni magát, mert félő, hogy elérzékenyül. Megpróbál tovább haladni munkájával.*
- Egy igazi mester leszek... *Motyog magában, de hallhatóan, félig válaszul Callipeya bátorító kijelentéseire.* - Egy második Abogr... *Nem tud egyenesen szembenézve válaszolni az aranyszívű elf hölgynek. Lánya anyja...
Hogy aztán a továbbiakat hogy folytassa, azon már gondolkodni is nehézségei támadnak. Nagy' szívesen mondaná, hogy lesznek még szebb idők is mind időjárás és kronológia terén, de ő sem a csapadékot, se a történelem foszlányos fonalait nem irányítja. Vakon ígéretni nem szeret, márpedig. De annyi biztos, hogyha nem jön meg magától a szebb idő, akkor meghozzák maguknak. De ennyit viszont érez, hogy fontos mondania a hallott bevallás után:*
- Nos, szerintem a jelenlegi énje sokat simít a múlton, ha számít ez önnek. Bár már mind megugrottuk a gyerekkort, a kapcsolatokat sosem fogjuk. Tehát vélekedem hogy Luninarinak számíthat. *Még véletlenül sem akar vagy próbál érzelmi manipulációt használni az asszonyon, mindössze saját hozzáállását próbálja vele megosztani, hangozhat akármennyire furcsának. Mondhatná, hogy nem érdemes már a múlt miatt aggódnia, de a magaslóról még ő sem akar beszélni. Azok az emberek mondhatják azt, akik nem vétettek vészes hibákat. Kevés az olyan.
Tapintatos figyelemmel hallgatja Callipeya további gondolatait és történetének részét. Szóval akkor ezért... ezúttal ő tesz kísérletet arra, hogy saját kezét a volt papnő vállára tegye, és ha hagyja, akkor a következőt mondja számára, lassan elengedve amazt:*
- Sokszor a jövőbeli énje a személy legnagyobb kritikusa. Mindkét döntéssel nyert és vesztett volna, nem volt tiszta választás. Hanem most itt kötött ki, ebben az időben, és lányának és önnek több esélye lehet a boldogságra, mint akkoriban ott lehetet. Mi pedig segíteni fogunk önöknek ezt elérni, ezt megígérhetem. *Egy kissé szégyenlős nézés, és vissza is lép dolgozni, ami egy pár pillanat múlva már be is fejeződik.*
- Ééééés... megvan. *Az utolsó vágás után végre-valahára leválasztódik a tüzelőnek majd használandó papiros-maradék az általa műalkotásnak mondható ezerágas csillagokról, amikből ezzel a módszerrel nagyjából egy másfél-tucatnyi darabot sikerül elkészíteni. Nem valami sok, de a maga részéről jobb volt mintha egyesével rajzolgatta volna az ábrákat.* - Nem valami rossz munka, ha szabad dicsekednem. *Emeli ki mellkasát, csak Callipeya megjegyzésére kuncog egyet.* - Neki a városi Fürdőház lenne leginkább ízlésére, azt nem kétlem. *Nem csak azok az okok miatt, amit elsőre egy fürdőház hallatára el lehet képzelni. Azért ő sem ostoba, és akármennyire is furcsán hangzik, továbbra is egy férfiú. A nagy különbséggel, hogy ő továbbra is szigorú neveltetésben részesedett.* - Ha nem lenne a feje az egekben és a keze... De menjünk is, ha végez, mielőtt valami rosszatt mondok.
//Surran az őz, szökell halkan//
*A tervezetteknél másabb témák vetültek és még vetülnek fel Callipeya társaságában, de ez alkalommal érdekes módon nem érzi magát emiatt kényelmetlenül. Lehet, hogy a papírdekorációk vágása közben lassan elérte azt a stresszmentes állapotot, ahol racionális agya egy részét ideiglenesen lekapcsolva locsoghat miközben az ollóra figyel - visszatérő összpontosítással. De az is lehet, hogy a bölcselkedő papnő személyisége feloldotta feszességét, még ha nem is örökre.
Őszinte szomorsággal hallja Luninari érintettségét az artheniori lázadással kapcsolatban - persze hogy nem fog többet kérdezni erről, hát miféle szörnyeteg lenne képes ezt a témát most tovább bogarászni?
Nem sejt rosszat a volt papnőről mikor amaz keze felé közeledik, és hagyja is, hogy megtegye a lelki csillapításnak szánt mozdulatot; a fiatalember lassan becsukja szemeit, majd egy rövid bólintással tudatja Luninari anyjának, hogy hálás a gesztusért - nincs elég bőr a képén hogy egy mosolyt is álcázzon hozzá, ahogy más szóval sem akarja még fedni magát, mert félő, hogy elérzékenyül. Megpróbál tovább haladni munkájával.*
- Egy igazi mester leszek... *Motyog magában, de hallhatóan, félig válaszul Callipeya bátorító kijelentéseire.* - Egy második Abogr... *Nem tud egyenesen szembenézve válaszolni az aranyszívű elf hölgynek. Lánya anyja...
Hogy aztán a továbbiakat hogy folytassa, azon már gondolkodni is nehézségei támadnak. Nagy' szívesen mondaná, hogy lesznek még szebb idők is mind időjárás és kronológia terén, de ő sem a csapadékot, se a történelem foszlányos fonalait nem irányítja. Vakon ígéretni nem szeret, márpedig. De annyi biztos, hogyha nem jön meg magától a szebb idő, akkor meghozzák maguknak. De ennyit viszont érez, hogy fontos mondania a hallott bevallás után:*
- Nos, szerintem a jelenlegi énje sokat simít a múlton, ha számít ez önnek. Bár már mind megugrottuk a gyerekkort, a kapcsolatokat sosem fogjuk. Tehát vélekedem hogy Luninarinak számíthat. *Még véletlenül sem akar vagy próbál érzelmi manipulációt használni az asszonyon, mindössze saját hozzáállását próbálja vele megosztani, hangozhat akármennyire furcsának. Mondhatná, hogy nem érdemes már a múlt miatt aggódnia, de a magaslóról még ő sem akar beszélni. Azok az emberek mondhatják azt, akik nem vétettek vészes hibákat. Kevés az olyan.
Tapintatos figyelemmel hallgatja Callipeya további gondolatait és történetének részét. Szóval akkor ezért... ezúttal ő tesz kísérletet arra, hogy saját kezét a volt papnő vállára tegye, és ha hagyja, akkor a következőt mondja számára, lassan elengedve amazt:*
- Sokszor a jövőbeli énje a személy legnagyobb kritikusa. Mindkét döntéssel nyert és vesztett volna, nem volt tiszta választás. Hanem most itt kötött ki, ebben az időben, és lányának és önnek több esélye lehet a boldogságra, mint akkoriban ott lehetet. Mi pedig segíteni fogunk önöknek ezt elérni, ezt megígérhetem. *Egy kissé szégyenlős nézés, és vissza is lép dolgozni, ami egy pár pillanat múlva már be is fejeződik.*
- Ééééés... megvan. *Az utolsó vágás után végre-valahára leválasztódik a tüzelőnek majd használandó papiros-maradék az általa műalkotásnak mondható ezerágas csillagokról, amikből ezzel a módszerrel nagyjából egy másfél-tucatnyi darabot sikerül elkészíteni. Nem valami sok, de a maga részéről jobb volt mintha egyesével rajzolgatta volna az ábrákat.* - Nem valami rossz munka, ha szabad dicsekednem. *Emeli ki mellkasát, csak Callipeya megjegyzésére kuncog egyet.* - Neki a városi Fürdőház lenne leginkább ízlésére, azt nem kétlem. *Nem csak azok az okok miatt, amit elsőre egy fürdőház hallatára el lehet képzelni. Azért ő sem ostoba, és akármennyire is furcsán hangzik, továbbra is egy férfiú. A nagy különbséggel, hogy ő továbbra is szigorú neveltetésben részesedett.* - Ha nem lenne a feje az egekben és a keze... De menjünk is, ha végez, mielőtt valami rosszatt mondok.
739. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-05 02:38:39
Üzenet elküldve: 2023-06-05 02:38:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Sokat tudó mosolya nem tűnik el a képéről mintha tényleg ilyen rejtélyes és a másik által megérthetetlen téma volna ez. Csak rázza a fejét mikor a lány, azt fejtegeti, hogy ne tudná kinézni a tintanyalóból, hogy pofán verné csak úgy pofán verné Intet. Pedig így van. Sőt, a doki szerint ez így is van rendjén. Ő jobban szereti az ilyen kommunikációt mint amit a nők szoktak egymás közt vívni. Attól a hideg ki szokta rázni. A plafont bámulva hallgatja a lány csevejét. Annyira nem érdekli most ez a téma. Elmondta a véleményét és igaza van. Abba meg nem menne bele, hogy mennyire is különbözik ő attól a ficsúrtól. Egy dolgot emel csak ki.*
-Nem vagyok tudós. Szakember vagyok.
*Ezt már kifejtette. Ki nem állhatja a tudósorvosokat. A szakma és a társadalom egyik rákfenéjének tartja őket és szíve szerint köpne rájuk. Kellő alkohollal a szervezetében sokkal hevesebben szidná őket. Így csak a hangsúly ad erőt a szavainak. Hevesség és káromkodás nem jár melléjük. A főzéssel kapcsolatban már muszáj felkelnie. A szavai bár félig komolytalanok, de fél kézzel tényleg nem túl jó szakács. Egy mócsingosabb húst, ami csúszkál a kés alatt nem vág el olyan könnyen mint annak előtte. A krumplipucolás meg egy lehetetlen küldetés számára. De nem akarja sajnáltatni magát vagy a hangulatot lerontani ezért is komolytalankodik. Meg mert a félvér olyan könnyű célpontnak tűnik. A pultnál ténykedik lehet koszos a keze is. Nem vár a doki ellentámadást. Meg is lepi, hogy mégis érkezik. Kacagva húzódik el a másiktól mikor visszakapja a csikit. Majd jön a Luninari-féle véget nem érő monológ a húsrántásról. Ő enni szereti az ilyesmit. Még hallgatni is fárasztó az elkészítése. Meg amúgy is ez asszonymunka.*
-Halat sütni könnyebb.
*Állapítja meg röviden. Arról nem is beszélve, hogy kolbászt vagy szalonnát magában is ehet, ami újabb érv amellett, hogy ne kelljen főznie.*
-Maradok a zsíros kenyérnél.
*Állapítja meg a kapott kérdésre. Ha muszáj lenne valószínűleg menne neki, de szerencsére nem az. Főleg mert ilyen aranyos félvér lányka főz rá. Aki, most mégis elhagyná. Hogy vagdosson kicsit. Hogy mikor lettek a lányok így felosztva vagy a munka kettészedve, azt nem tudja, de jobban belegondolva lehet csak nem figyelt oda. Kicsit tompa volt ma reggel.*
-Ne aggódj talán nem sírom el magam.*Próbálja játékosan megcsipkedni a félvér pofit.*Akár vagdoshattok magatokban is. Tudod, hogy nem kell nekem dajka. Elvagyok magamban.
*Például heverészéssel és alvással.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Sokat tudó mosolya nem tűnik el a képéről mintha tényleg ilyen rejtélyes és a másik által megérthetetlen téma volna ez. Csak rázza a fejét mikor a lány, azt fejtegeti, hogy ne tudná kinézni a tintanyalóból, hogy pofán verné csak úgy pofán verné Intet. Pedig így van. Sőt, a doki szerint ez így is van rendjén. Ő jobban szereti az ilyen kommunikációt mint amit a nők szoktak egymás közt vívni. Attól a hideg ki szokta rázni. A plafont bámulva hallgatja a lány csevejét. Annyira nem érdekli most ez a téma. Elmondta a véleményét és igaza van. Abba meg nem menne bele, hogy mennyire is különbözik ő attól a ficsúrtól. Egy dolgot emel csak ki.*
-Nem vagyok tudós. Szakember vagyok.
*Ezt már kifejtette. Ki nem állhatja a tudósorvosokat. A szakma és a társadalom egyik rákfenéjének tartja őket és szíve szerint köpne rájuk. Kellő alkohollal a szervezetében sokkal hevesebben szidná őket. Így csak a hangsúly ad erőt a szavainak. Hevesség és káromkodás nem jár melléjük. A főzéssel kapcsolatban már muszáj felkelnie. A szavai bár félig komolytalanok, de fél kézzel tényleg nem túl jó szakács. Egy mócsingosabb húst, ami csúszkál a kés alatt nem vág el olyan könnyen mint annak előtte. A krumplipucolás meg egy lehetetlen küldetés számára. De nem akarja sajnáltatni magát vagy a hangulatot lerontani ezért is komolytalankodik. Meg mert a félvér olyan könnyű célpontnak tűnik. A pultnál ténykedik lehet koszos a keze is. Nem vár a doki ellentámadást. Meg is lepi, hogy mégis érkezik. Kacagva húzódik el a másiktól mikor visszakapja a csikit. Majd jön a Luninari-féle véget nem érő monológ a húsrántásról. Ő enni szereti az ilyesmit. Még hallgatni is fárasztó az elkészítése. Meg amúgy is ez asszonymunka.*
-Halat sütni könnyebb.
*Állapítja meg röviden. Arról nem is beszélve, hogy kolbászt vagy szalonnát magában is ehet, ami újabb érv amellett, hogy ne kelljen főznie.*
-Maradok a zsíros kenyérnél.
*Állapítja meg a kapott kérdésre. Ha muszáj lenne valószínűleg menne neki, de szerencsére nem az. Főleg mert ilyen aranyos félvér lányka főz rá. Aki, most mégis elhagyná. Hogy vagdosson kicsit. Hogy mikor lettek a lányok így felosztva vagy a munka kettészedve, azt nem tudja, de jobban belegondolva lehet csak nem figyelt oda. Kicsit tompa volt ma reggel.*
-Ne aggódj talán nem sírom el magam.*Próbálja játékosan megcsipkedni a félvér pofit.*Akár vagdoshattok magatokban is. Tudod, hogy nem kell nekem dajka. Elvagyok magamban.
*Például heverészéssel és alvással.*
738. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-05 01:53:45
Üzenet elküldve: 2023-06-05 01:53:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Elf fül//
*Mivel mindenki tovasuhan a doki ezen szakértelmén így Int se fejtegeti tovább a dolgot. Továbblépnek. Egyenesen le a lépcsőn és be a műtőbe. Ahol a beteg helyet foglal ő meg odaléphet hozzá megnézni az említett testrészt. Közben nem átallja finom erőszakkal beállítani a másik fejét, hogy a fény lásson is. Az óriás szavain jót vigyorog.*
-Majd, ha sebesre rágja akkor levágjuk.
*Ezek után persze visszatér a komolysága.*
-Ha itt megnyomom fáj? Szokott viszketni? Lázad van vagy volt? Szédülés? Hallásromlás? Voltál fürdőben vagy fürödni a napokban?
*A kérdések között persze türelmesen megvárja a válaszokat is. Kerít egy fehér gézcsíkot egy pálcikára tekeri és óvatosan megjáratja a másik fülében, majd szemügyre veszi az eredményt. Közben hümmög és a kezelésen jár az esze. Nem azért mert ne lenne ötlete mi lehet a baj hanem inkább mert módszereket kell kizárnia alapanyaghiány miatt. Az óriás kérdésére először oda se figyel csak utólag esik le neki, hogy hozzá szóltak.*
-Ja! Öhm... Nem tudom. Egy kis sót tudnál hozni a konyhából? Kezdésnek kitakarítjuk aztán elmondom a többit. Viszont úgy látszik megmarad.
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.05 02:15:52
*Mivel mindenki tovasuhan a doki ezen szakértelmén így Int se fejtegeti tovább a dolgot. Továbblépnek. Egyenesen le a lépcsőn és be a műtőbe. Ahol a beteg helyet foglal ő meg odaléphet hozzá megnézni az említett testrészt. Közben nem átallja finom erőszakkal beállítani a másik fejét, hogy a fény lásson is. Az óriás szavain jót vigyorog.*
-Majd, ha sebesre rágja akkor levágjuk.
*Ezek után persze visszatér a komolysága.*
-Ha itt megnyomom fáj? Szokott viszketni? Lázad van vagy volt? Szédülés? Hallásromlás? Voltál fürdőben vagy fürödni a napokban?
*A kérdések között persze türelmesen megvárja a válaszokat is. Kerít egy fehér gézcsíkot egy pálcikára tekeri és óvatosan megjáratja a másik fülében, majd szemügyre veszi az eredményt. Közben hümmög és a kezelésen jár az esze. Nem azért mert ne lenne ötlete mi lehet a baj hanem inkább mert módszereket kell kizárnia alapanyaghiány miatt. Az óriás kérdésére először oda se figyel csak utólag esik le neki, hogy hozzá szóltak.*
-Ja! Öhm... Nem tudom. Egy kis sót tudnál hozni a konyhából? Kezdésnek kitakarítjuk aztán elmondom a többit. Viszont úgy látszik megmarad.
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.05 02:15:52
737. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-05 00:32:56
Üzenet elküldve: 2023-06-05 00:32:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 904
OOC üzenetek: 1491
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 904
OOC üzenetek: 1491
Játékstílus: Vakmerő
//Elf fül//
* Továbbra sem világos számára, mit jelenthet az orvos hóhér kifejezés – ami azt illeti, Intath magyarázata csak jobban összezavarja amúgy is zavaros elméjét. Viszont nem akar a kelleténél is butábbnak tűnni és mivel feltételezhetően mások sem viszik tovább a témát, ő is annyiban hagyja. Azért majd nem árt vigyázni a félkarúval, ha egyszer úgy hozza a sors, hogy barátságuk átcsap ellenségeskedésbe. Noha erre csaknem olyan kevés esély van, minthogy a közeljövőben ő fog a műtőasztalon feküdni (vagy ülni) fülfájás miatt. Úgyhogy rátesz még egy lapáttal. Tréfásnak tartja Fänrírion meglepett és részben talán félelemmel teli reakcióját, miközben fajtársa vizsgálja. Morwon nem avatkozik közbe, csupán szavaival próbál ráijeszteni. *
– Sok olyant hallottam mán, hogy le kellett nyesni valaki fülét, mer' túl hosszú vót. Sok helyütt a kutyák fülét-farkát is megcsonkítják, mégis túlélik. * Meséli komoly hangon, mert bár az első fele itt helyben pattant ki a fejéből, a második felére valóban látott már példát. Persze maga sem tudja, mi lehet az összefüggés az elfek és a kutyák megcsonkítása között. Remélhetőleg a másik kettő sem lát bele többet Morwon szófosásába, mint aminek ő szánja. *
– No, mit mondasz, Int? Vegyem elő Tar'khagot vagy meg tudod gyógyítani? * Kérdi türelmetlenül, mikor az orvos már (saját belátása szerint) sok ideje vizsgálja a beteget. *
* Továbbra sem világos számára, mit jelenthet az orvos hóhér kifejezés – ami azt illeti, Intath magyarázata csak jobban összezavarja amúgy is zavaros elméjét. Viszont nem akar a kelleténél is butábbnak tűnni és mivel feltételezhetően mások sem viszik tovább a témát, ő is annyiban hagyja. Azért majd nem árt vigyázni a félkarúval, ha egyszer úgy hozza a sors, hogy barátságuk átcsap ellenségeskedésbe. Noha erre csaknem olyan kevés esély van, minthogy a közeljövőben ő fog a műtőasztalon feküdni (vagy ülni) fülfájás miatt. Úgyhogy rátesz még egy lapáttal. Tréfásnak tartja Fänrírion meglepett és részben talán félelemmel teli reakcióját, miközben fajtársa vizsgálja. Morwon nem avatkozik közbe, csupán szavaival próbál ráijeszteni. *
– Sok olyant hallottam mán, hogy le kellett nyesni valaki fülét, mer' túl hosszú vót. Sok helyütt a kutyák fülét-farkát is megcsonkítják, mégis túlélik. * Meséli komoly hangon, mert bár az első fele itt helyben pattant ki a fejéből, a második felére valóban látott már példát. Persze maga sem tudja, mi lehet az összefüggés az elfek és a kutyák megcsonkítása között. Remélhetőleg a másik kettő sem lát bele többet Morwon szófosásába, mint aminek ő szánja. *
– No, mit mondasz, Int? Vegyem elő Tar'khagot vagy meg tudod gyógyítani? * Kérdi türelmetlenül, mikor az orvos már (saját belátása szerint) sok ideje vizsgálja a beteget. *
736. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-01 22:34:38
Üzenet elküldve: 2023-06-01 22:34:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Elf fül//
*Láthatóan, vagy épp nem láthatóan de minden fül megakad a hóhér szakma említésén, kivéve Rírionét. Bár nem füle fájdalma okozza, hogy ily könnyen túlhalad az információn, mert a beteg fül is beengedi még a hangot. Viszont annak feldolgozása már egy zsoldos íjász elméjében zajlik, aki természetesnek tartja az igazságszolgáltatás hóhérok által végrehajtott formáját. Számára ez is csak munka, mint a fazekasság.
Ha Intath valóban hóhér is volna a többi mellett, ő akkor is megkérné, hogy segítsen a fülén. Azonban kiderül, csak tréfarépát reggelizett a jó doktor.
Lent van mit nézni a messziről jött elfnek. Sok helyen volt már kezelve élete során. Például Erdőmélyének közepe, de akadt istálló is a múltjában, az útszélről nem beszélve. Maga se tudja, látott e már valaha orvosi labort? (Talán ahol felnőtt, ott volt egy hasonló, de kisebb, és nem engedték be soha.) Arca jól elrejti kíváncsiságát, ellenben Morwon szavaira már ijedt meglepettséggel reagál. Kikerekedett szemekkel bámul az óriásra, mielőtt Intath utasítását követve helyet foglal. Némán tűri a vizsgálatot, közben szeme sarkából figyel a jóakaró, de nem szakértő idegenre. Addig ül nyugodtan, amíg csak fajtársa babrál a fülén és a másik távol marad. Néha a tudatlan jóindulat nagyobb bajt csinál, mint a szándékos károkozás.*
- Ha van rá mód, megtartanám. *Jegyzi meg. Természetesen elfogadná, ha valóban a lenyesés volna az egyetlen megoldás. Inkább a félfülűség, mint egy végzetes fertőzés, de ott még nem tart.*
*Láthatóan, vagy épp nem láthatóan de minden fül megakad a hóhér szakma említésén, kivéve Rírionét. Bár nem füle fájdalma okozza, hogy ily könnyen túlhalad az információn, mert a beteg fül is beengedi még a hangot. Viszont annak feldolgozása már egy zsoldos íjász elméjében zajlik, aki természetesnek tartja az igazságszolgáltatás hóhérok által végrehajtott formáját. Számára ez is csak munka, mint a fazekasság.
Ha Intath valóban hóhér is volna a többi mellett, ő akkor is megkérné, hogy segítsen a fülén. Azonban kiderül, csak tréfarépát reggelizett a jó doktor.
Lent van mit nézni a messziről jött elfnek. Sok helyen volt már kezelve élete során. Például Erdőmélyének közepe, de akadt istálló is a múltjában, az útszélről nem beszélve. Maga se tudja, látott e már valaha orvosi labort? (Talán ahol felnőtt, ott volt egy hasonló, de kisebb, és nem engedték be soha.) Arca jól elrejti kíváncsiságát, ellenben Morwon szavaira már ijedt meglepettséggel reagál. Kikerekedett szemekkel bámul az óriásra, mielőtt Intath utasítását követve helyet foglal. Némán tűri a vizsgálatot, közben szeme sarkából figyel a jóakaró, de nem szakértő idegenre. Addig ül nyugodtan, amíg csak fajtársa babrál a fülén és a másik távol marad. Néha a tudatlan jóindulat nagyobb bajt csinál, mint a szándékos károkozás.*
- Ha van rá mód, megtartanám. *Jegyzi meg. Természetesen elfogadná, ha valóban a lenyesés volna az egyetlen megoldás. Inkább a félfülűség, mint egy végzetes fertőzés, de ott még nem tart.*
735. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-30 22:06:34
Üzenet elküldve: 2023-05-30 22:06:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Van, amikor be kell látnia azt, hogy két külön patakban fürdik valakivel éppen, és ez a mostani pontosan ilyen pillanat, mivel Intath magyarázata után még inkább nem érti az egészet.*
- Hát jó, igazad van, tényleg nem könnyű ezt megérteni. És abban is, hogy tényleg nem tudom ezt elképzelni Adoaverről. Ha kerül is téged, az leginkább azért van, mert sohasem vagy vele kedves. *szögezi le, mert ebben viszont teljesen biztos. Ahogyan abban is, hogy lehet ő bármennyire is az, nem vehet rá két ennyire eltérő személyiséget arra, hogy barátkozzanak egymással össze. Az egyetlen, amit tehet, hogy reménykedik benne, hogy az idő majd szépen, lassan és finoman egyszer majd megoldja ezt a problémát is. Ennek ellenére boldog lenne, ha most Lau is itt lenne vele. Talán barátnője jobban képes lenne hatni ilyen téren az elfre.
Ő éppen csak annyit tehet az ügy érdekében, amennyit eddig sikerült, márpedig úgy néz ki, hogy az nem valami sok.*
- Amúgy ti tudjátok, én tényleg nem erőltetem a dolgot, ígérem. De azért, jó, ha tudod, hogy bármennyire is különbözőnek látszotok elsőre, azért sok közös vonásotok is van. Például a magatok módján mind a ketten furák vagytok. *nevet.* Aztán, belőle sem nagyon nézem ki, hogy különösebben szeretné az állatokat, vagy jól tudna bánni velük, bár ebben lehet, hogy tévedek. Az sem lehet véletlen, hogy mind a ketten szeretitek ligetet. Végül pedig te is és ő is szomjazzátok a tudást, éppen csak a tudomány más területei érdekelnek benneteket.
*Aztán tényleg ennyiben is hagyja az egészet, egyelőre legalábbis mindenképpen.*
- Értem és sajnálom! *feleli aztán és csak akkor érti meg, hogy a doki mondandójának legalább a fele vicc volt, amikor elkalandozó kezéről beszél, a következő pillanatban pedig már őt csiklandozza vele. Persze esze ágában sincsen ellenállni, mivel azonban erre érzékeny, miután a mozdulat hatására nevet, ösztönösen, de nem elutasítóan húzódik el.*
- Hé ez így nem ér! Fogadok, hogy csak én vagyok csikis! *rázza meg a fejét, de azért visszatámad, hátha téved. Ennek ellenére nem hagyja magát kizökkenteni, abból, amibe belekezdett.*
- Különben azért nem árt, ha legalább az elvi alapjait megtanulod annak, hogyan kell kirántani egy szelet bármit, amit akarsz. Bármikor előfordulhat, hogy egyikünk sincs itthon, neked pedig kedved támad rántott kecskesajtot enni. Legfeljebb kicsit lassabban készíted majd el. Nagyon egyszerű különben. Kikészítünk egy tányérba lisztet, egybe tojásokat törünk, amit aztán felverünk. Mellé egy tányér lereszelt, száraz kenyérmorzsa. Amit ki akarunk rántani megforgatjuk a lisztben, hogy ragadjon rá a tojás, miután pedig ez is megvan megforgatjuk az előre lereszelt morzsában. Aztán már csak meg kell sütni és néha forgatni. *magyarázza, bár nem egészen biztos benne, hogy Intath nem látott még ilyet.*
- Ugye milyen egyszerű? *kérdi azért.* Aki el tud végezni bonyolult vizsgálatokat, vagy ki tud húzni egy fogat, annak ez sem lehet nehéz. De nyugi, ettől még nem kell főznöd, megcsinálom bármikor, de azért nem árt, ha tudod.
*Hagy azért időt az elfnek megemészteni az információkat és válaszolni, ha szeretne, csak utána jelenti be, hogy lassan távozni készül. Őt láthatóan jobban lázba hozta az ünnep, mint Intet, ezért szeretné nem csak a főzésből kivenni a részét, hanem minden egyes apró részletéből.*
- Vagdosni is szeretnék kicsit. Remélem nem bánod, ha majd anyát küldöm vissza magam helyett főzni. Az ő rántott kecskesajtja sem lesz majd rosszabb, mint az enyém lenne, sőt, talán még jobb is lesz majd.
*Vele ellentétben édesanyja egész jól el van azzal, amit csinál, és eszébe sem jut visszamenni lánya helyett főzni. Éppen egy nyúl erősen stilizált körvonalait igyekszik kivágni, miközben hallgatva Adoavert néha kicsit közbe is szól, miután megértő arccal bólogat a szavaira.*
- Ezzel én is így vagyok. *ismeri el.* Luni ott volt éppen a lázadás alatt és sok szépet nem mesélt róla.
*Ez volt a legnagyobb szerencse amióta csak elhagyták otthonukat, hogy lánya túlélte azt az éjszakát. Az Adoaverrel folytatott beszélgetés mindenesetre sokkal inkább túl sok, mint túl kevés kérdést vet fel. Sok mindenre szeretne válaszolni és sok mindenről beszélni egyszerre, éppen ezért is inkább ebbe a témába nem megy bele.
A fiú szomorkás mosolya, valamint az, amit az anyjáról mond, illetve nem mond el mindenesetre belőle is előhozza az anyát.
Óvatosan, lassan, kissé anyáskodó mozdulattal simít végig a kezén, csak semmi hirtelen mozdulat, hogy ne lepje és főleg ne ijessze meg őt. Aztán amennyire tud megint csak megértő arccal bólint.*
- Hát igen. Kicsit hosszú és bonyolult a mi történetünk is. Sajnálom viszont, ha olyan dologra kérdeztem rá, amire nem kellett volna, de az ilyesmi néha sajnos kikerülhetetlen. Viszont, ha vígasztal valamennyire, akárminek is érzed magadat, szerintem már most érettebb vagy a korodnál, és ezt teljesen komolyan mondom. Biztos egy nap majd nagyon bölcs ember lesz belőled. Meg aztán szerintem néha egy kicsit mindenki arra vágyik, hogy újra gyerek lehessen, ezzel sincsen semmi gond. *mondja.* Sőt, addig jó ameddig lélekben kicsit mindig azok is maradunk.
*Valahogy úgy érzi, hogy nem is beszél tényleg a levegőbe. Végtére is, most is körülbelül gyermeki lelkesedéssel és odaadással vagdosnak dekorációt egy olyan ünnepre, amit gyerekkorukban is nyilván imádtak volna.*
- Jók a megérzéseid is. Tényleg nem pont ma kellene erről megkérdezni Lunit. A hideg és a sötét nem tesz jót neki, ahogyan egyikünknek sem, örülök, hogy most ezzel az ünneppel végre sikerült végre elterelni róla a figyelmét. Tényleg elég vidám most magához meg az utóbbi időhöz képest. Nem mintha annyira nagyon vészes történet lenne, de azért nem is túl vidám, nem hiszem, hogy pont ma szeretné feleleveníteni. *teszi hozzá, majd kicsit hosszabb csend következik mielőtt újra megszólalna.*
- Viszont annak ellenére, hogy törődöm vele, szerintem nem vagyok jó anya, vagy legalábbis lehettem volna sokkal jobb a múltban. *rázza meg a fejét. Bár már saját lányának is elmondta ezt, mégis jól esik neki, hogy valaki mással is beszélhet erről kicsit. Arra gondol, hogy túlzás lenne mindezt gyónásnak nevezni, mégis örül, hogy rajta kívül másnak is elmondhatja ezt, főleg, ha valamennyire Adoaver is a bizalmába avatta őt. Ráadásul az igazságnak is tartozik ennyivel.
Mindent egybevetve pedig egyébként is megkedvelte az ifjú mágust rövid idő alatt is, és örül neki, hogy Luninak hozzá hasonló barátai is akadnak, nem csak néhány lány, akit megismert azóta, hogy otthonról eljött, és Intath. Nem mintha utóbbival bármi különösebb baja lenne, sőt, Adoaverhez képest úgy tűnik ő határozottan jobb véleménnyel van róla és a modoráról is, bár azt is sejti, hogy ez fordítva is igaz, mármint Adoaverről is sokkal jobb véleménye van, mint Intathnak a fiúról.*
- De ez összefügg azzal, amiről korábban beszéltünk. Megrögzött szokásokon nehéz változtatni, én pedig kis túlzással, de papnőnek születtem. Magam is az édesanyámtól tanultam még kislányként, aztán később nekem is ez lett az életem és jó sokáig elképzelhetetlen volt, hogy megváljak tőle, és valami máshoz kezdjek, még akkor is, ha gyakran elvágyódtam otthonról. Ettől még be kellett volna látnom, hogy Luninak ott nem jó. Illetve beláttam, csak bíztam benne végig, hogy egyszer majd jobb lesz. Szóval ezt utólag bánom.
*Hirtelen nem is tudja, hogy mit mondhatna még, ezért inkább a múlt helyett igyekszik arra koncentrálni, ami éppen előtte van.*
- De legalább valamennyit haladtunk ezzel. *néz le maguk elé az asztalra.* Akármilyen is Int, én azért vágok neki valami hajószerű formát. Legalábbis megpróbálom, nehogy azt mondja, hogy rá nem gondoltunk, hátha ez a nap kicsit őt is felvidítja. Neki is jobb, ha jó a kedve és azt hiszem nekünk is. *enged meg magának egy rafináltnak szánt félmosolyt. Nem hiszi persze, hogy Intath az a fajta elf, akit a neki is szánt dekoráció képes jobb kedvre deríteni, de egy jó és különleges ebéd és vacsora mindezek mellé talán megteszi. Végszükség esetére pedig ott van csodafegyverként az alkohol. Az majdnem mindig és majdnem mindenkinél működni szokott.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Van, amikor be kell látnia azt, hogy két külön patakban fürdik valakivel éppen, és ez a mostani pontosan ilyen pillanat, mivel Intath magyarázata után még inkább nem érti az egészet.*
- Hát jó, igazad van, tényleg nem könnyű ezt megérteni. És abban is, hogy tényleg nem tudom ezt elképzelni Adoaverről. Ha kerül is téged, az leginkább azért van, mert sohasem vagy vele kedves. *szögezi le, mert ebben viszont teljesen biztos. Ahogyan abban is, hogy lehet ő bármennyire is az, nem vehet rá két ennyire eltérő személyiséget arra, hogy barátkozzanak egymással össze. Az egyetlen, amit tehet, hogy reménykedik benne, hogy az idő majd szépen, lassan és finoman egyszer majd megoldja ezt a problémát is. Ennek ellenére boldog lenne, ha most Lau is itt lenne vele. Talán barátnője jobban képes lenne hatni ilyen téren az elfre.
Ő éppen csak annyit tehet az ügy érdekében, amennyit eddig sikerült, márpedig úgy néz ki, hogy az nem valami sok.*
- Amúgy ti tudjátok, én tényleg nem erőltetem a dolgot, ígérem. De azért, jó, ha tudod, hogy bármennyire is különbözőnek látszotok elsőre, azért sok közös vonásotok is van. Például a magatok módján mind a ketten furák vagytok. *nevet.* Aztán, belőle sem nagyon nézem ki, hogy különösebben szeretné az állatokat, vagy jól tudna bánni velük, bár ebben lehet, hogy tévedek. Az sem lehet véletlen, hogy mind a ketten szeretitek ligetet. Végül pedig te is és ő is szomjazzátok a tudást, éppen csak a tudomány más területei érdekelnek benneteket.
*Aztán tényleg ennyiben is hagyja az egészet, egyelőre legalábbis mindenképpen.*
- Értem és sajnálom! *feleli aztán és csak akkor érti meg, hogy a doki mondandójának legalább a fele vicc volt, amikor elkalandozó kezéről beszél, a következő pillanatban pedig már őt csiklandozza vele. Persze esze ágában sincsen ellenállni, mivel azonban erre érzékeny, miután a mozdulat hatására nevet, ösztönösen, de nem elutasítóan húzódik el.*
- Hé ez így nem ér! Fogadok, hogy csak én vagyok csikis! *rázza meg a fejét, de azért visszatámad, hátha téved. Ennek ellenére nem hagyja magát kizökkenteni, abból, amibe belekezdett.*
- Különben azért nem árt, ha legalább az elvi alapjait megtanulod annak, hogyan kell kirántani egy szelet bármit, amit akarsz. Bármikor előfordulhat, hogy egyikünk sincs itthon, neked pedig kedved támad rántott kecskesajtot enni. Legfeljebb kicsit lassabban készíted majd el. Nagyon egyszerű különben. Kikészítünk egy tányérba lisztet, egybe tojásokat törünk, amit aztán felverünk. Mellé egy tányér lereszelt, száraz kenyérmorzsa. Amit ki akarunk rántani megforgatjuk a lisztben, hogy ragadjon rá a tojás, miután pedig ez is megvan megforgatjuk az előre lereszelt morzsában. Aztán már csak meg kell sütni és néha forgatni. *magyarázza, bár nem egészen biztos benne, hogy Intath nem látott még ilyet.*
- Ugye milyen egyszerű? *kérdi azért.* Aki el tud végezni bonyolult vizsgálatokat, vagy ki tud húzni egy fogat, annak ez sem lehet nehéz. De nyugi, ettől még nem kell főznöd, megcsinálom bármikor, de azért nem árt, ha tudod.
*Hagy azért időt az elfnek megemészteni az információkat és válaszolni, ha szeretne, csak utána jelenti be, hogy lassan távozni készül. Őt láthatóan jobban lázba hozta az ünnep, mint Intet, ezért szeretné nem csak a főzésből kivenni a részét, hanem minden egyes apró részletéből.*
- Vagdosni is szeretnék kicsit. Remélem nem bánod, ha majd anyát küldöm vissza magam helyett főzni. Az ő rántott kecskesajtja sem lesz majd rosszabb, mint az enyém lenne, sőt, talán még jobb is lesz majd.
*Vele ellentétben édesanyja egész jól el van azzal, amit csinál, és eszébe sem jut visszamenni lánya helyett főzni. Éppen egy nyúl erősen stilizált körvonalait igyekszik kivágni, miközben hallgatva Adoavert néha kicsit közbe is szól, miután megértő arccal bólogat a szavaira.*
- Ezzel én is így vagyok. *ismeri el.* Luni ott volt éppen a lázadás alatt és sok szépet nem mesélt róla.
*Ez volt a legnagyobb szerencse amióta csak elhagyták otthonukat, hogy lánya túlélte azt az éjszakát. Az Adoaverrel folytatott beszélgetés mindenesetre sokkal inkább túl sok, mint túl kevés kérdést vet fel. Sok mindenre szeretne válaszolni és sok mindenről beszélni egyszerre, éppen ezért is inkább ebbe a témába nem megy bele.
A fiú szomorkás mosolya, valamint az, amit az anyjáról mond, illetve nem mond el mindenesetre belőle is előhozza az anyát.
Óvatosan, lassan, kissé anyáskodó mozdulattal simít végig a kezén, csak semmi hirtelen mozdulat, hogy ne lepje és főleg ne ijessze meg őt. Aztán amennyire tud megint csak megértő arccal bólint.*
- Hát igen. Kicsit hosszú és bonyolult a mi történetünk is. Sajnálom viszont, ha olyan dologra kérdeztem rá, amire nem kellett volna, de az ilyesmi néha sajnos kikerülhetetlen. Viszont, ha vígasztal valamennyire, akárminek is érzed magadat, szerintem már most érettebb vagy a korodnál, és ezt teljesen komolyan mondom. Biztos egy nap majd nagyon bölcs ember lesz belőled. Meg aztán szerintem néha egy kicsit mindenki arra vágyik, hogy újra gyerek lehessen, ezzel sincsen semmi gond. *mondja.* Sőt, addig jó ameddig lélekben kicsit mindig azok is maradunk.
*Valahogy úgy érzi, hogy nem is beszél tényleg a levegőbe. Végtére is, most is körülbelül gyermeki lelkesedéssel és odaadással vagdosnak dekorációt egy olyan ünnepre, amit gyerekkorukban is nyilván imádtak volna.*
- Jók a megérzéseid is. Tényleg nem pont ma kellene erről megkérdezni Lunit. A hideg és a sötét nem tesz jót neki, ahogyan egyikünknek sem, örülök, hogy most ezzel az ünneppel végre sikerült végre elterelni róla a figyelmét. Tényleg elég vidám most magához meg az utóbbi időhöz képest. Nem mintha annyira nagyon vészes történet lenne, de azért nem is túl vidám, nem hiszem, hogy pont ma szeretné feleleveníteni. *teszi hozzá, majd kicsit hosszabb csend következik mielőtt újra megszólalna.*
- Viszont annak ellenére, hogy törődöm vele, szerintem nem vagyok jó anya, vagy legalábbis lehettem volna sokkal jobb a múltban. *rázza meg a fejét. Bár már saját lányának is elmondta ezt, mégis jól esik neki, hogy valaki mással is beszélhet erről kicsit. Arra gondol, hogy túlzás lenne mindezt gyónásnak nevezni, mégis örül, hogy rajta kívül másnak is elmondhatja ezt, főleg, ha valamennyire Adoaver is a bizalmába avatta őt. Ráadásul az igazságnak is tartozik ennyivel.
Mindent egybevetve pedig egyébként is megkedvelte az ifjú mágust rövid idő alatt is, és örül neki, hogy Luninak hozzá hasonló barátai is akadnak, nem csak néhány lány, akit megismert azóta, hogy otthonról eljött, és Intath. Nem mintha utóbbival bármi különösebb baja lenne, sőt, Adoaverhez képest úgy tűnik ő határozottan jobb véleménnyel van róla és a modoráról is, bár azt is sejti, hogy ez fordítva is igaz, mármint Adoaverről is sokkal jobb véleménye van, mint Intathnak a fiúról.*
- De ez összefügg azzal, amiről korábban beszéltünk. Megrögzött szokásokon nehéz változtatni, én pedig kis túlzással, de papnőnek születtem. Magam is az édesanyámtól tanultam még kislányként, aztán később nekem is ez lett az életem és jó sokáig elképzelhetetlen volt, hogy megváljak tőle, és valami máshoz kezdjek, még akkor is, ha gyakran elvágyódtam otthonról. Ettől még be kellett volna látnom, hogy Luninak ott nem jó. Illetve beláttam, csak bíztam benne végig, hogy egyszer majd jobb lesz. Szóval ezt utólag bánom.
*Hirtelen nem is tudja, hogy mit mondhatna még, ezért inkább a múlt helyett igyekszik arra koncentrálni, ami éppen előtte van.*
- De legalább valamennyit haladtunk ezzel. *néz le maguk elé az asztalra.* Akármilyen is Int, én azért vágok neki valami hajószerű formát. Legalábbis megpróbálom, nehogy azt mondja, hogy rá nem gondoltunk, hátha ez a nap kicsit őt is felvidítja. Neki is jobb, ha jó a kedve és azt hiszem nekünk is. *enged meg magának egy rafináltnak szánt félmosolyt. Nem hiszi persze, hogy Intath az a fajta elf, akit a neki is szánt dekoráció képes jobb kedvre deríteni, de egy jó és különleges ebéd és vacsora mindezek mellé talán megteszi. Végszükség esetére pedig ott van csodafegyverként az alkohol. Az majdnem mindig és majdnem mindenkinél működni szokott.*
734. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-25 03:27:48
Üzenet elküldve: 2023-05-25 03:27:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Elf fül//
*Jót kuncog a szakmáját érintő félreértésen.*
-Orvos hóhér. Aki, nem szétszed hanem összerak.
*A szakmához nem értők számára ennyi magyarázat elég is lehet úgy véli. Beljebb haladva Morw a dokinak tetsző reakcióval reagál Luninari leírására. Az étel jól hangzik. Ha a hasánál meg tudja fogni akkor a lány is biztos jól kijön majd ezzel az ékegyszerű fickóval. Közben a beteg vagy nem vette észre, hogy pimaszkodni próbál vele a doki vagy bölcsen felmérte, hogy jobb nem felvenni a dolgot jelen helyzetében. Miközben sétálnak le a lépcsőn a kapott leírásra az elf hümmög egy sort. Valóban van elképzelése miről lehet szó. Az óriás újabb közbeszólása legyen bármilyen bárgyú és komolyan nem vehető gondolat már kezdi zavarni a dokit, de nem szól még most se rá. Inkább a vidám komázós vigyorát veszi elő.*
-Ha valaha ilyen bajod lesz inkább hozzám gyere mielőtt magad kezded kikúrálni. Előbb belenézek, majd meglátjuk mi lesz az, de van elképzelésem.
*Azzal már nyitja is a műtőajtót amit az óriással nem is olyan rég hagytak el és ugyan olyan állapotban is fogadja őket. A két asztalt amin a doki két szakmájának az orvoslásnak és az alkímiának az eszközei vannak a műtőasztal alatti gyanús célokat szolgáló vödröt, a könyvespolcot amin néhány könyv várakozik és a tetején a piócák továbbra is változatlan számban úszkálnak az üvegcséjükben. A doki lendületesen berobog egy kis széket felkap és teszi is le az ablak mellé majd fordul a beteghez.*
-Na ide csüccs és nézzük mi a baj.
*Láthatólag jó kedve van.*
*Jót kuncog a szakmáját érintő félreértésen.*
-Orvos hóhér. Aki, nem szétszed hanem összerak.
*A szakmához nem értők számára ennyi magyarázat elég is lehet úgy véli. Beljebb haladva Morw a dokinak tetsző reakcióval reagál Luninari leírására. Az étel jól hangzik. Ha a hasánál meg tudja fogni akkor a lány is biztos jól kijön majd ezzel az ékegyszerű fickóval. Közben a beteg vagy nem vette észre, hogy pimaszkodni próbál vele a doki vagy bölcsen felmérte, hogy jobb nem felvenni a dolgot jelen helyzetében. Miközben sétálnak le a lépcsőn a kapott leírásra az elf hümmög egy sort. Valóban van elképzelése miről lehet szó. Az óriás újabb közbeszólása legyen bármilyen bárgyú és komolyan nem vehető gondolat már kezdi zavarni a dokit, de nem szól még most se rá. Inkább a vidám komázós vigyorát veszi elő.*
-Ha valaha ilyen bajod lesz inkább hozzám gyere mielőtt magad kezded kikúrálni. Előbb belenézek, majd meglátjuk mi lesz az, de van elképzelésem.
*Azzal már nyitja is a műtőajtót amit az óriással nem is olyan rég hagytak el és ugyan olyan állapotban is fogadja őket. A két asztalt amin a doki két szakmájának az orvoslásnak és az alkímiának az eszközei vannak a műtőasztal alatti gyanús célokat szolgáló vödröt, a könyvespolcot amin néhány könyv várakozik és a tetején a piócák továbbra is változatlan számban úszkálnak az üvegcséjükben. A doki lendületesen berobog egy kis széket felkap és teszi is le az ablak mellé majd fordul a beteghez.*
-Na ide csüccs és nézzük mi a baj.
*Láthatólag jó kedve van.*
733. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-24 01:26:16
Üzenet elküldve: 2023-05-24 01:26:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 904
OOC üzenetek: 1491
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 904
OOC üzenetek: 1491
Játékstílus: Vakmerő
//Elf fül//
* Maga is meglepődik, amikor Intath a hóhérkodást is felsorolja hivatásai között. Ám, ha valóban olyan súlyos a jövevény fülsérülése, nem épp a legalkalmasabb időpont ez, hogy többet megtudjon a félkarú múltjáról. *
– Én vagyok a Morwon. * Ismétli meg a nevét, nehogy a jövőben félreértések adódjanak abból, hogy nem tudják, melyikük kicsoda. Természetesen a lányokkal is szívesen összeismerkedne, de most máshol van rá szükség (vagy csak nem merik bevallani neki, hogy a fülgyógyításhoz folyamatában aligha fog tudni segédkezni. Azért megpróbálja, ami tőle telik. Egyelőre például csak némán követi az orvost és hallgatja a szavait. *
– A' mán biztos! * Felel gondolkodás nélkül, amikor meghallja a kaja említését. Nem, mintha válogatós lenne, az elmúlt hatban is rendkívül jól megvolt a koszttal, de mindig van feljebb minőségben (és mennyiségben). *
– Alig várom, hogy megismerjem őt! Már nagyon éhes vagyok! * Megerősítésképp meg is simogatja a hasát. Morwon mindig éhes, de legfőképp akkor, ha ételt lát, szimatol vagy – mint ezúttal – hall.
Lassan eszébe jut, hogy miért is vannak itt, így csendben marad és meghallgatja a páciens panaszát. Néha még bólint is egyet-egyet, mintha magában már a kezelésen járna az esze és a részletek elemzésével finomhangolni a módszert. Nem akarja lenézni Intath munkásságát, ő bizonyára már az első perctől fogva tudja, mi a teendő ilyenkor. Ugyanakkor próbál hasznos is lenni a maga módján, így tesz egy javaslatot. *
– Én bekötném és megitatnék vele egy zöld löttyöt. Ha nem használ, akkó' egy lilát is. Ha az se használ, nincs mit tenni, le kő nyesni.
* Maga is meglepődik, amikor Intath a hóhérkodást is felsorolja hivatásai között. Ám, ha valóban olyan súlyos a jövevény fülsérülése, nem épp a legalkalmasabb időpont ez, hogy többet megtudjon a félkarú múltjáról. *
– Én vagyok a Morwon. * Ismétli meg a nevét, nehogy a jövőben félreértések adódjanak abból, hogy nem tudják, melyikük kicsoda. Természetesen a lányokkal is szívesen összeismerkedne, de most máshol van rá szükség (vagy csak nem merik bevallani neki, hogy a fülgyógyításhoz folyamatában aligha fog tudni segédkezni. Azért megpróbálja, ami tőle telik. Egyelőre például csak némán követi az orvost és hallgatja a szavait. *
– A' mán biztos! * Felel gondolkodás nélkül, amikor meghallja a kaja említését. Nem, mintha válogatós lenne, az elmúlt hatban is rendkívül jól megvolt a koszttal, de mindig van feljebb minőségben (és mennyiségben). *
– Alig várom, hogy megismerjem őt! Már nagyon éhes vagyok! * Megerősítésképp meg is simogatja a hasát. Morwon mindig éhes, de legfőképp akkor, ha ételt lát, szimatol vagy – mint ezúttal – hall.
Lassan eszébe jut, hogy miért is vannak itt, így csendben marad és meghallgatja a páciens panaszát. Néha még bólint is egyet-egyet, mintha magában már a kezelésen járna az esze és a részletek elemzésével finomhangolni a módszert. Nem akarja lenézni Intath munkásságát, ő bizonyára már az első perctől fogva tudja, mi a teendő ilyenkor. Ugyanakkor próbál hasznos is lenni a maga módján, így tesz egy javaslatot. *
– Én bekötném és megitatnék vele egy zöld löttyöt. Ha nem használ, akkó' egy lilát is. Ha az se használ, nincs mit tenni, le kő nyesni.
732. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-22 20:49:10
Üzenet elküldve: 2023-05-22 20:49:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Csíkokra szorított szemekkel koncentrál, hogy az utolsó nyilakat is majd' valósághű-pontossággal meghúzza; így utólag talán jobb lett volna egy papírhalommal sík egyenest alkotnia, amivel egy irányban tudta volna tartani ceruzáját. De legalább ezen a szinten is fejleszti magát, ha ábrákat fog kelleni egyes varázslatokhoz rajzolnia, ő lesz a nagy úr. Nem is hagy vesztegetni való időt, megfogja a maradék lapokat, és egy csomagba illesztve és a rajzolt lap aljára téve őket, el is kezdi vágni az összeset egyszerre. Ha most elrontja, akkor gyakorlatilag az összes papírt kidobhatja és ezalatt az idő alatt nem csinált semmit, úgyhogy most istenesen koncentrál.*
- Hmm. *Teszi le az ollót egy pillanatra.* - Az otthonomhoz képest Arthenior valóban jóval szabadabb lélekkel rendelkezik. *Az ezerféle színű népség, kolosszális nyüzsgés, lazább törvények és felújított kormányzat nagy segítség lehettek ebben.* - De ha külön arra a lázadásra gondol, arra csak annyit tudok mondani: de örülök, hogy nem ott születtem. *Járt már ő is a még épségben lévő nagyházak mellett a porig égett-zúzott romok között is, elborzadva a látványon, és a tény tudatán, hogy gazdáik vagy bennük, vagy előttük haltak kegyetlen halált. Legalábbis Intath szerint. Ha ő is Artheniorban élt volna... érzi, hogy háta libabőrös lesz. Megrázza a fejét, és tovább koncentrál.*
- Végül is... igen, azt hiszem értem. *Bólint egyet nagymondóan.* - Nekem is voltak szokásaim, amikről nehéz volt átállnom. Ezt egy egész társadalmi szintnél megváltoztatni akkor valóban nem egy nap vagy év alatt történik meg, ha egyáltalán kérdés az. És hogy a doktor pedig egy szigetről jött, azon hajós múltja miatt meg sem lepődök. A jó modorát a tengerparton hagyhatta.* Kíváncsi, Callipeya vajon hol áll saját hazájának a kultúráján. Szeretné e, hogy törzse kifelé kezdjen el kémlelni? Akar otthonának változást? Vagy csak a rejtélyes szükség okozta ezt a szétválást és úgy szereti azt az erdőt ahogy van, esetleg vissza sem gondolna oda egy hosszú ideig? Ezek már roppant kényes kérdések és álláspontok kinyomozása, amiről Adoaver úgy dönt, békén hagyja a volt papnőt. Közben már egész jól, lassan de biztosan halad a tüskés csillag kivágásában, aminek a formája inkább tükrözi egy bizonyos egzotikus gyümölcs veszélyes héját, mint egy sokágú égitestet. Csak emlékezne vissza, hogy hívták, mert rettenetesen finom volt.
Kérdésére, hogy "röviden" miért jöttek el az erdőségből, a sem igenlős, sem nemes választ megkapva tudomásul veszi Luninari anyjának óvatoskodását.* - Megértettem. *Neki sem azonnal jönnek a szavak, de ő inkább azért nem siet, mert nem akar valami meggondolatlant kilotyogni.* - Figyelemreméltó, mennyire törődik a lányával. Ha kényes a téma, akkor nem fogom őt ma azzal zavarni, amúgy is túl vidámnak nézett ki ezzel az ünnepnek az eltervezésével, hogy véletlenül is a kedvét rontsam. *Ha a fél-elf lányka napi örömének legalább a felét birtokolná egy egész hétre osztva, majdnem ki tudna jönni Intath-al.
Mindjárt végez a csillaggal.*
- Lihanech... kicsit bonyolult. Persze, van ott pár dolog, aminek hiányában nehéz volt az első napokban az alvás, a csend mondjuk pont beleillik. A távoli piaci nyüzsgés az éjszaka alatt is, a márványházak, a tisztaság... anyám, az még mindig hiányzik. De gyerek sem vagyok már. Legalábbis azt szeretném mondani mindenkinek. *Egy szomorkás, halvány mosolyt elereszt.* - Nem úgy alakultak a dolgok ott. Hosszú sztori. Gondolom, magához hasonlóan.* Ha igen, vicces az, hogy a távolság és kultúra falait lebontva hasonló történeteket lehet fölfedezni mindkét oldalon. Vicces, és tanulságos.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Csíkokra szorított szemekkel koncentrál, hogy az utolsó nyilakat is majd' valósághű-pontossággal meghúzza; így utólag talán jobb lett volna egy papírhalommal sík egyenest alkotnia, amivel egy irányban tudta volna tartani ceruzáját. De legalább ezen a szinten is fejleszti magát, ha ábrákat fog kelleni egyes varázslatokhoz rajzolnia, ő lesz a nagy úr. Nem is hagy vesztegetni való időt, megfogja a maradék lapokat, és egy csomagba illesztve és a rajzolt lap aljára téve őket, el is kezdi vágni az összeset egyszerre. Ha most elrontja, akkor gyakorlatilag az összes papírt kidobhatja és ezalatt az idő alatt nem csinált semmit, úgyhogy most istenesen koncentrál.*
- Hmm. *Teszi le az ollót egy pillanatra.* - Az otthonomhoz képest Arthenior valóban jóval szabadabb lélekkel rendelkezik. *Az ezerféle színű népség, kolosszális nyüzsgés, lazább törvények és felújított kormányzat nagy segítség lehettek ebben.* - De ha külön arra a lázadásra gondol, arra csak annyit tudok mondani: de örülök, hogy nem ott születtem. *Járt már ő is a még épségben lévő nagyházak mellett a porig égett-zúzott romok között is, elborzadva a látványon, és a tény tudatán, hogy gazdáik vagy bennük, vagy előttük haltak kegyetlen halált. Legalábbis Intath szerint. Ha ő is Artheniorban élt volna... érzi, hogy háta libabőrös lesz. Megrázza a fejét, és tovább koncentrál.*
- Végül is... igen, azt hiszem értem. *Bólint egyet nagymondóan.* - Nekem is voltak szokásaim, amikről nehéz volt átállnom. Ezt egy egész társadalmi szintnél megváltoztatni akkor valóban nem egy nap vagy év alatt történik meg, ha egyáltalán kérdés az. És hogy a doktor pedig egy szigetről jött, azon hajós múltja miatt meg sem lepődök. A jó modorát a tengerparton hagyhatta.* Kíváncsi, Callipeya vajon hol áll saját hazájának a kultúráján. Szeretné e, hogy törzse kifelé kezdjen el kémlelni? Akar otthonának változást? Vagy csak a rejtélyes szükség okozta ezt a szétválást és úgy szereti azt az erdőt ahogy van, esetleg vissza sem gondolna oda egy hosszú ideig? Ezek már roppant kényes kérdések és álláspontok kinyomozása, amiről Adoaver úgy dönt, békén hagyja a volt papnőt. Közben már egész jól, lassan de biztosan halad a tüskés csillag kivágásában, aminek a formája inkább tükrözi egy bizonyos egzotikus gyümölcs veszélyes héját, mint egy sokágú égitestet. Csak emlékezne vissza, hogy hívták, mert rettenetesen finom volt.
Kérdésére, hogy "röviden" miért jöttek el az erdőségből, a sem igenlős, sem nemes választ megkapva tudomásul veszi Luninari anyjának óvatoskodását.* - Megértettem. *Neki sem azonnal jönnek a szavak, de ő inkább azért nem siet, mert nem akar valami meggondolatlant kilotyogni.* - Figyelemreméltó, mennyire törődik a lányával. Ha kényes a téma, akkor nem fogom őt ma azzal zavarni, amúgy is túl vidámnak nézett ki ezzel az ünnepnek az eltervezésével, hogy véletlenül is a kedvét rontsam. *Ha a fél-elf lányka napi örömének legalább a felét birtokolná egy egész hétre osztva, majdnem ki tudna jönni Intath-al.
Mindjárt végez a csillaggal.*
- Lihanech... kicsit bonyolult. Persze, van ott pár dolog, aminek hiányában nehéz volt az első napokban az alvás, a csend mondjuk pont beleillik. A távoli piaci nyüzsgés az éjszaka alatt is, a márványházak, a tisztaság... anyám, az még mindig hiányzik. De gyerek sem vagyok már. Legalábbis azt szeretném mondani mindenkinek. *Egy szomorkás, halvány mosolyt elereszt.* - Nem úgy alakultak a dolgok ott. Hosszú sztori. Gondolom, magához hasonlóan.* Ha igen, vicces az, hogy a távolság és kultúra falait lebontva hasonló történeteket lehet fölfedezni mindkét oldalon. Vicces, és tanulságos.*
731. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-20 21:48:35
Üzenet elküldve: 2023-05-20 21:48:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Lányok egymás között//
*Ha van valami, amire a kiabálásnál is kevésbé számít, az az, hogy a másik lány Luninariként fog bemutatkozni neki. Első reakciója egy minden bizonnyal döbbent arc és tekintet, ő legalábbis ilyennek képzeli anélkül, hogy saját arcát éppen látná.
Ezek után csak nagyon nehezen sikerül visszafojtani feltörni készülő nevetését, egy mosoly és egy apró arcrándulás azonban így is lesz a dologból. Bármennyire is jó lenne és jól is esne szívből és vidáman nevetni a furcsa jeleneten, valószínű, hogy a másik lányt csak még jobban zavarba hozná vele, jó eséllyel pedig még meg is bántaná, márpedig neki egyik sincsen a szándékában. Sajnálja is őt emiatt, és azt szeretné, ha nem érezné magát kellemetlenül.
Másodszorra aztán szerencsére már minden a legnagyobb rendben megy.*
- Ugyan, a világon semmi baj, tényleg! Sosem könnyű egy új helyre megérkezni, hidd el, tapasztalatból beszélek, és miattam aztán tényleg felesleges izgulni. *biztosítja is gyorsan Hildewonnát a bocsánatkérése után egy kedvesnek szánt mosoly kíséretében. Kicsit furán venné ki magát, ha saját magát kezdené dicsérni, de általában tényleg jól meg szokta találni a közös hangot mindenkivel, és ahhoz képest, hogy mennyire zárkózott és magának való volt még nem is olyan régen is, most nem csak képes nagyon hamar megkedvelni és megszeretni másokat, hanem saját magát is képes megszerettetni velük. Igazából teljesen meg sem szokta még, hogy így van ez, és már nem csak édesanyja és a plüssnyulai a társasága.
Arra pedig valóban nagyon jól emlékszik, hogy milyen érzés volt Artheniorba megérkezni az őt befogadó távoli rokonokhoz, akiket korábban még sohasem látott, és igazából a létezésükről sem tudott egészen addig, amikor is egy otthonról érkezett levelének köszönhetően Alenia érte nem jött. Még úgy sem volt egyszerű a bemutatkozás, és az első percek, hogy ő nem is egyedül utazott, hanem legalább a plüssnyulai vele voltak a táskájában nyugtatónak és kapaszkodónak, arra az esetre, ha csak az ő megnyugtató, finom, otthonára emlékeztető, kedves puhaságukhoz menekülhetne.*
- Értem, és örülök, hogy nem vagy beteg. *bólint aztán megint csak mosolyogva. Az persze a levegőben marad, hogyha nem beteg, akkor miért keresi éppen Intet, de hamarosan úgy is megtudja majd minden bizonnyal. Egyelőre nem szeretné kérdésekkel lerohanni a másik lányt, hagyja, hogy menjen minden a maga útján.
Talán jobb is, hogy így alakult, hogy Hildewonna először vele tölthet el kis időt, nem pedig rögtön a dokival. Nem mintha utóbbi annyival rosszabb lett volna. Int szereti a szép és aranyos lányokat, kedves velük, bókol nekik és hasonlók, mégis sokszor van benne valami furcsa, és egy-egy mondata, vagy megjegyzése furán, vagy akár kellemetlenül is kiveheti magát, hogyha valaki ideges és izgul, és nem ismeri őt még eléggé.
De számára is szerencse, hogy nem kell mindent egyedül csinálnia. A lány ajánlatát, talán látszik rajta, hogy tényleg örömmel veszi.*
- Köszönöm, kedves tőled. Hát... *habozik kicsit, de hát miért is ne mondhatná el? Mindenki fél valamitől, még akkor is, ha félelme esetenként, mint például éppen az ő esetében, teljesen, vagy majdnem teljesen irracionális. Talán Hildewonna kezdeti zavarát is oldaná kicsit, ha valóban nagy segítség lenne a számára rögtön már most, illetve, ha mesélne magáról valamit, amit nyugodtan ki is lehet nevetni akár.*
- Egy valami biztosan nagyon nagy segítség lenne. Nem értesz a lovakhoz véletlenül? Illetve szereted őket? *kérdi a pár pillanatnyi tűnődés után.* Kikötnéd a kordé elől ezt itt, és bevezetnéd az istállóba a helyére, ameddig én a szamaramat viszem?
*Tisztában van vele, hogy talán furcsa kérés elsőre, érzi is, hogy tartozik némi magyarázattal miatta.*
- Tudom, hogy hülyén hangzik, mert a lovakat szinte mindenki szereti, ha pedig meg vannak szelídítve, akkor a világon semmi gond nincs velük, én mégis félek tőlük. A legtöbb olyan nagy, és valamiért mindig az az érzésem van mellettük, hogy bármelyik pillanatban megharaphatnak, vagy belém rúghatnak. De érdekes, mert csak a lovakkal vagyok így, a szamártól és az öszvértől egyáltalán nem félek, illetve a lovaktól sem, addig ameddig csak csikók. Igazából azóta van ez így, hogy még kislányként nagyon csúnyán nézett rám egy ló, és akkor iszonyatosan megijedtem tőle. Pedig ő sem bántott, csak akkor azt hittem akar, és valamiért így bennem maradt a félelem. Persze, ha nagyon muszáj, akkor ellátom őket, vagy befogom egy szekér elé, meg ki előle, egyszerűen csak jobban szeretek nem lenni a közelükben.
*Most kissé szégyenlősen mosolyog, a másik lány pajkos mosolya ellenben határozottan tetszik neki, és meg is állapítja magában, hogy nagyon jól áll neki. Valahogy illik hozzá.*
- A többi különben nagyon jó ötlet, köszönöm! *bólint lelkesen.* Ha az állatokat bezártuk, bevihetjük a konyhába, vagy a kamrába, ami könnyű van a szekéren. Hoztam húsz öt kilós zsák krumplit, az biztos, hogy száz kilót nem mi fogunk becipelni, hanem majd valamelyik fiú. Viszont... nem vagy nagyon fáradt? Nem szeretnél pakolászás helyett inkább enni valamit és pihenni egy kicsit előtte?
*Nem tudja, hogy mekkora út állhat a lány mögött, mindenesetre nem csak udvariasságból kérdezi, amit kérdez. Ha fáradt, akkor bármennyire is jól jönne a segítsége, nem szívesen fogná őt munkára, már csak Intath miatt sem, akivel később majd beszélni szeretne. Nyilván jobb lenne, ha ezt viszonylag kipihenten, nem pedig hulla fáradtan tenné.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.05.20 22:01:27
*Ha van valami, amire a kiabálásnál is kevésbé számít, az az, hogy a másik lány Luninariként fog bemutatkozni neki. Első reakciója egy minden bizonnyal döbbent arc és tekintet, ő legalábbis ilyennek képzeli anélkül, hogy saját arcát éppen látná.
Ezek után csak nagyon nehezen sikerül visszafojtani feltörni készülő nevetését, egy mosoly és egy apró arcrándulás azonban így is lesz a dologból. Bármennyire is jó lenne és jól is esne szívből és vidáman nevetni a furcsa jeleneten, valószínű, hogy a másik lányt csak még jobban zavarba hozná vele, jó eséllyel pedig még meg is bántaná, márpedig neki egyik sincsen a szándékában. Sajnálja is őt emiatt, és azt szeretné, ha nem érezné magát kellemetlenül.
Másodszorra aztán szerencsére már minden a legnagyobb rendben megy.*
- Ugyan, a világon semmi baj, tényleg! Sosem könnyű egy új helyre megérkezni, hidd el, tapasztalatból beszélek, és miattam aztán tényleg felesleges izgulni. *biztosítja is gyorsan Hildewonnát a bocsánatkérése után egy kedvesnek szánt mosoly kíséretében. Kicsit furán venné ki magát, ha saját magát kezdené dicsérni, de általában tényleg jól meg szokta találni a közös hangot mindenkivel, és ahhoz képest, hogy mennyire zárkózott és magának való volt még nem is olyan régen is, most nem csak képes nagyon hamar megkedvelni és megszeretni másokat, hanem saját magát is képes megszerettetni velük. Igazából teljesen meg sem szokta még, hogy így van ez, és már nem csak édesanyja és a plüssnyulai a társasága.
Arra pedig valóban nagyon jól emlékszik, hogy milyen érzés volt Artheniorba megérkezni az őt befogadó távoli rokonokhoz, akiket korábban még sohasem látott, és igazából a létezésükről sem tudott egészen addig, amikor is egy otthonról érkezett levelének köszönhetően Alenia érte nem jött. Még úgy sem volt egyszerű a bemutatkozás, és az első percek, hogy ő nem is egyedül utazott, hanem legalább a plüssnyulai vele voltak a táskájában nyugtatónak és kapaszkodónak, arra az esetre, ha csak az ő megnyugtató, finom, otthonára emlékeztető, kedves puhaságukhoz menekülhetne.*
- Értem, és örülök, hogy nem vagy beteg. *bólint aztán megint csak mosolyogva. Az persze a levegőben marad, hogyha nem beteg, akkor miért keresi éppen Intet, de hamarosan úgy is megtudja majd minden bizonnyal. Egyelőre nem szeretné kérdésekkel lerohanni a másik lányt, hagyja, hogy menjen minden a maga útján.
Talán jobb is, hogy így alakult, hogy Hildewonna először vele tölthet el kis időt, nem pedig rögtön a dokival. Nem mintha utóbbi annyival rosszabb lett volna. Int szereti a szép és aranyos lányokat, kedves velük, bókol nekik és hasonlók, mégis sokszor van benne valami furcsa, és egy-egy mondata, vagy megjegyzése furán, vagy akár kellemetlenül is kiveheti magát, hogyha valaki ideges és izgul, és nem ismeri őt még eléggé.
De számára is szerencse, hogy nem kell mindent egyedül csinálnia. A lány ajánlatát, talán látszik rajta, hogy tényleg örömmel veszi.*
- Köszönöm, kedves tőled. Hát... *habozik kicsit, de hát miért is ne mondhatná el? Mindenki fél valamitől, még akkor is, ha félelme esetenként, mint például éppen az ő esetében, teljesen, vagy majdnem teljesen irracionális. Talán Hildewonna kezdeti zavarát is oldaná kicsit, ha valóban nagy segítség lenne a számára rögtön már most, illetve, ha mesélne magáról valamit, amit nyugodtan ki is lehet nevetni akár.*
- Egy valami biztosan nagyon nagy segítség lenne. Nem értesz a lovakhoz véletlenül? Illetve szereted őket? *kérdi a pár pillanatnyi tűnődés után.* Kikötnéd a kordé elől ezt itt, és bevezetnéd az istállóba a helyére, ameddig én a szamaramat viszem?
*Tisztában van vele, hogy talán furcsa kérés elsőre, érzi is, hogy tartozik némi magyarázattal miatta.*
- Tudom, hogy hülyén hangzik, mert a lovakat szinte mindenki szereti, ha pedig meg vannak szelídítve, akkor a világon semmi gond nincs velük, én mégis félek tőlük. A legtöbb olyan nagy, és valamiért mindig az az érzésem van mellettük, hogy bármelyik pillanatban megharaphatnak, vagy belém rúghatnak. De érdekes, mert csak a lovakkal vagyok így, a szamártól és az öszvértől egyáltalán nem félek, illetve a lovaktól sem, addig ameddig csak csikók. Igazából azóta van ez így, hogy még kislányként nagyon csúnyán nézett rám egy ló, és akkor iszonyatosan megijedtem tőle. Pedig ő sem bántott, csak akkor azt hittem akar, és valamiért így bennem maradt a félelem. Persze, ha nagyon muszáj, akkor ellátom őket, vagy befogom egy szekér elé, meg ki előle, egyszerűen csak jobban szeretek nem lenni a közelükben.
*Most kissé szégyenlősen mosolyog, a másik lány pajkos mosolya ellenben határozottan tetszik neki, és meg is állapítja magában, hogy nagyon jól áll neki. Valahogy illik hozzá.*
- A többi különben nagyon jó ötlet, köszönöm! *bólint lelkesen.* Ha az állatokat bezártuk, bevihetjük a konyhába, vagy a kamrába, ami könnyű van a szekéren. Hoztam húsz öt kilós zsák krumplit, az biztos, hogy száz kilót nem mi fogunk becipelni, hanem majd valamelyik fiú. Viszont... nem vagy nagyon fáradt? Nem szeretnél pakolászás helyett inkább enni valamit és pihenni egy kicsit előtte?
*Nem tudja, hogy mekkora út állhat a lány mögött, mindenesetre nem csak udvariasságból kérdezi, amit kérdez. Ha fáradt, akkor bármennyire is jól jönne a segítsége, nem szívesen fogná őt munkára, már csak Intath miatt sem, akivel később majd beszélni szeretne. Nyilván jobb lenne, ha ezt viszonylag kipihenten, nem pedig hulla fáradtan tenné.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.05.20 22:01:27
730. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-19 20:13:54
Üzenet elküldve: 2023-05-19 20:13:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Elf fül//
//Luninari//
*Apránként kirajzolódni látszik, hogy ki kicsoda itt. Az információ több, mint amit most így fáradtan meg tudna jegyezni, ez jól látható az erőlködésből az arcán. Ugyanis már most igyekszik megjegyezni a neveket, valószínűleg sikertelenül. Már az fél siker, hogy az kiderült, hogy akit keres, azt meg is találta. Még akkor is, ha most fontosabb dolga van a férfinak nála. De valóban az ő ügye még bőven ráér. Így is elfoglalja magát a megannyi tájékoztatással, amit hirtelenjében hall. Például Intath szakképesítéseivel.*
- Hóóó... hér?
*Pillázik nagyokat, azt is lassan és kimérten. Még azt is meg lehetne kockáztatni, hogy nem sok kell ahhoz, hogy sápadni kezdjen. Valahogy nem fér neki össze, hogy egy ilyen nyugodtnak tűnő helyre minek kéne egy hóhér. De bizonyára más történet van megbújva e mögött.
Ám mire észbe kap a kezdeti sokkból már csak három információ marad meg nála. Az egyik a távozó férfiak hátának látványa, a másik egy aranyosan csengő név, valamint az, hogy a név gazdája remekül főz. Ami igazán örömteli hír. Azután eszébe jut, hogy ő bezzeg elfelejtett bemutatkozni. Ami miatt elég gyorsan elég kellemetlenül kezdi magát érezni. De már hiába nyitja a száját a hátak gazdái eltűnnek a szeme elől. Szép kis bemutatkozást produkált. Most az istenek tudják, hogy meddig törheti magát azon, hogy ezek után mit fognak róla gondolni. Ez pedig kezdi megszülni a kétségbeesést, amitől még a gyomra is görcsbe rándul. Olyan egyszerű lenne az élete, ha nem aggodalmaskodna mindig mindenen, ha nem gondolna ennyire túl dolgokat. A végén még hozzá is orvos kell, ha addig idegesíti magát, míg rosszul nem lesz.
Szerencsére a barátságos hang hamar kiszakítja a gondolataiból, amire ijedten rezzen össze. Azon nyomban sarkon is perdül, hogy a lánnyal szemben legyen, s nyújtja is a kezét bemutatkozásra.*
- Luninari vagyok!
*Kiált is rá szegényre, miközben pislogás nélkül fürkészi az arcát. Eközben eltelik pár kínosnak ható, csendes másodperc, mire eljut a fejébe, hogy mit is mondott. Akkor pedig már a hajához hasonlatos arcszínnel nyög zavarában, ahogy a fejét rázva inkább vissza is húzza a kezét.*
- Én Hildewonna vagyok. Te vagy Luninari.
*Magára erőlteti a nyugodtabb hangot, amiből azért kihallani egy kis remegést. Mennyivel egyszerűbb élete lenne, ha megszokta volna a nagyobb társaságot. Ha rendesen megtanulta volna, hogy hogyan is viselkedjen mások között. Hisz most csak annyi telik a tudományából, hogy hogyan csináljon magából bolondot.*
- Bocsánat.
*Köszörüli meg a torkát, majd egy nagy sóhajt követően igyekszik valami mosolyt felvenni az arcára.*
- Kezdeném előről.
*Vakar tarkójánál vörös tincseibe.*
- A nevem Hildewonna és Intath doktort keresem. Akit igazából meg is találtam, csak az a másik fiú... Ha jól értettem nagyon fáj a füle.
*Sandít vissza az ajtó irányába, így igyekezve megválaszolni a lány kérdéseit.*
- Én jól vagyok én csak...
*Fordul vissza a lányhoz, miközben tekintete a megpakolt kordé felé kalandozik. Közben egy remek ötlete támad, amivel talán a zagyvaságokat beszélő száját is el tudja hallgattatni, s nem is áll mihasznaként az ajtó előtt. Persze csak akkor, ha igényt tartana rá a lány.*
- Tudok segíteni valamiben?
*Vándorol vissza tekintete Luninarira. Szerencsére a barátságos, szép külső, a kellemes hang és a kedves hozzáállás hamar lenyugtatja Hilde zaklatottságát. Így most már arcán valóban barátságos, alig zavart mosoly foglal helyet.*
- Talán hasznossá tudom tenni magam, amíg a doktor nem ér rá velem foglalkozni. Szívesen segítek, ha tudok valamiben.
*Ajánlkozik tovább, ha már az erős férfiak elfoglaltak, azt azért nem szívesen hagyná, hogy a csepp leány egyedül bajlódjon akármivel is. Hisz azt a kordét rendesen megpakolták. Noha ők ketten nem biztos, hogy elegek lesznek, de kezdetnek biztos megteszi. A semminél több.*
- Mi lányok a könnyű részét megcsináljuk gyorsan, utána jöhetnek a munkakerülő férfiak a nehezével.
*Varázsol valami pajkos kis vigyort a viccnek szánt megjegyzés mellé. Persze tudja ő azt, hogy a fiúk most is dolgoznak, aki meg nem, hát azon folyik a munka, ami nem lehet túl kellemes. De igyekszik oldani a saját magában fortyogó feszültséget és zavartságot. Még ha ilyen ügyetlen kis tréfákkal is.*
//Luninari//
*Apránként kirajzolódni látszik, hogy ki kicsoda itt. Az információ több, mint amit most így fáradtan meg tudna jegyezni, ez jól látható az erőlködésből az arcán. Ugyanis már most igyekszik megjegyezni a neveket, valószínűleg sikertelenül. Már az fél siker, hogy az kiderült, hogy akit keres, azt meg is találta. Még akkor is, ha most fontosabb dolga van a férfinak nála. De valóban az ő ügye még bőven ráér. Így is elfoglalja magát a megannyi tájékoztatással, amit hirtelenjében hall. Például Intath szakképesítéseivel.*
- Hóóó... hér?
*Pillázik nagyokat, azt is lassan és kimérten. Még azt is meg lehetne kockáztatni, hogy nem sok kell ahhoz, hogy sápadni kezdjen. Valahogy nem fér neki össze, hogy egy ilyen nyugodtnak tűnő helyre minek kéne egy hóhér. De bizonyára más történet van megbújva e mögött.
Ám mire észbe kap a kezdeti sokkból már csak három információ marad meg nála. Az egyik a távozó férfiak hátának látványa, a másik egy aranyosan csengő név, valamint az, hogy a név gazdája remekül főz. Ami igazán örömteli hír. Azután eszébe jut, hogy ő bezzeg elfelejtett bemutatkozni. Ami miatt elég gyorsan elég kellemetlenül kezdi magát érezni. De már hiába nyitja a száját a hátak gazdái eltűnnek a szeme elől. Szép kis bemutatkozást produkált. Most az istenek tudják, hogy meddig törheti magát azon, hogy ezek után mit fognak róla gondolni. Ez pedig kezdi megszülni a kétségbeesést, amitől még a gyomra is görcsbe rándul. Olyan egyszerű lenne az élete, ha nem aggodalmaskodna mindig mindenen, ha nem gondolna ennyire túl dolgokat. A végén még hozzá is orvos kell, ha addig idegesíti magát, míg rosszul nem lesz.
Szerencsére a barátságos hang hamar kiszakítja a gondolataiból, amire ijedten rezzen össze. Azon nyomban sarkon is perdül, hogy a lánnyal szemben legyen, s nyújtja is a kezét bemutatkozásra.*
- Luninari vagyok!
*Kiált is rá szegényre, miközben pislogás nélkül fürkészi az arcát. Eközben eltelik pár kínosnak ható, csendes másodperc, mire eljut a fejébe, hogy mit is mondott. Akkor pedig már a hajához hasonlatos arcszínnel nyög zavarában, ahogy a fejét rázva inkább vissza is húzza a kezét.*
- Én Hildewonna vagyok. Te vagy Luninari.
*Magára erőlteti a nyugodtabb hangot, amiből azért kihallani egy kis remegést. Mennyivel egyszerűbb élete lenne, ha megszokta volna a nagyobb társaságot. Ha rendesen megtanulta volna, hogy hogyan is viselkedjen mások között. Hisz most csak annyi telik a tudományából, hogy hogyan csináljon magából bolondot.*
- Bocsánat.
*Köszörüli meg a torkát, majd egy nagy sóhajt követően igyekszik valami mosolyt felvenni az arcára.*
- Kezdeném előről.
*Vakar tarkójánál vörös tincseibe.*
- A nevem Hildewonna és Intath doktort keresem. Akit igazából meg is találtam, csak az a másik fiú... Ha jól értettem nagyon fáj a füle.
*Sandít vissza az ajtó irányába, így igyekezve megválaszolni a lány kérdéseit.*
- Én jól vagyok én csak...
*Fordul vissza a lányhoz, miközben tekintete a megpakolt kordé felé kalandozik. Közben egy remek ötlete támad, amivel talán a zagyvaságokat beszélő száját is el tudja hallgattatni, s nem is áll mihasznaként az ajtó előtt. Persze csak akkor, ha igényt tartana rá a lány.*
- Tudok segíteni valamiben?
*Vándorol vissza tekintete Luninarira. Szerencsére a barátságos, szép külső, a kellemes hang és a kedves hozzáállás hamar lenyugtatja Hilde zaklatottságát. Így most már arcán valóban barátságos, alig zavart mosoly foglal helyet.*
- Talán hasznossá tudom tenni magam, amíg a doktor nem ér rá velem foglalkozni. Szívesen segítek, ha tudok valamiben.
*Ajánlkozik tovább, ha már az erős férfiak elfoglaltak, azt azért nem szívesen hagyná, hogy a csepp leány egyedül bajlódjon akármivel is. Hisz azt a kordét rendesen megpakolták. Noha ők ketten nem biztos, hogy elegek lesznek, de kezdetnek biztos megteszi. A semminél több.*
- Mi lányok a könnyű részét megcsináljuk gyorsan, utána jöhetnek a munkakerülő férfiak a nehezével.
*Varázsol valami pajkos kis vigyort a viccnek szánt megjegyzés mellé. Persze tudja ő azt, hogy a fiúk most is dolgoznak, aki meg nem, hát azon folyik a munka, ami nem lehet túl kellemes. De igyekszik oldani a saját magában fortyogó feszültséget és zavartságot. Még ha ilyen ügyetlen kis tréfákkal is.*
729. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-18 20:44:05
Üzenet elküldve: 2023-05-18 20:44:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Elf fül//
//Hildewonna//
*Jól esik neki, hogy Intath arca láthatóan felderül az ő érkezésére, a "Luninari drága" is nyilvánvalóan csak neki szólhat, és senki másnak, emellé pedig még vidám kurjantás is fogadja. Egy röpke pillanat múlva már ismét teljesen otthon is érzi magát itthon, nem mintha valaha bármi kétsége is lett volna arra nézve, hogy amint visszatér ide így lesz.
Az mindenképpen jó kezdés, hogy rögtön látja az elfet, aki Adoaver mellett a legjobban hiányzott neki innen, ameddig ő a városban dolgozott.
Legszívesebben meg is kérdezné rögtön a dokit, hogy az ifjú mágus visszatért-e már a toronyból, de nincs rá túl sok lehetősége.
Eleve nem szokott viszonylag messziről, mások jelenlétével nem foglalkozva, kiabálva beszélgetni másokkal, másrészt pedig látja, hogy Intath elfoglalt a nem sokkal előtte érkezőkkel, meg azzal az óriással, akivel együtt jött ki a házból.
~ Mindig másik Ligetbe érek vissza, mint ahonnan elmentem. ~ tűnődik magában, és általában tényleg várja idehaza valami változás. Óriást például még sohasem látott olyan közelről, mint most, és könnyen lehet akár az is, hogy új lakótárs. Hamarosan minden bizonnyal ez is kiderül majd.
Aztán, amikor a másik elf ráköszön, eléggé el is szégyelli magát, amikor rájön, hogy nagy lelkesedésében a többieknek az előbb nem is köszönt, csak Intnek integetett, ezért igyekszik is azonnal pótolni a hiányosságot.*
- Szép napot mindenkinek! *mondja is gyorsan és reményei szerint elég hangosan, mert azért még nem áll ott a többiek mellett. Ahhoz például éppen elég messze van, hogy ne hallja, hogy Intath mit mond mindenki másnak rajta kívül, de azért szép lassan közeledik, úgy, ahogyan idáig jött, szamárral, lóval, készletekkel megrakott kordéval, nagy hátizsákkal, meg egy kosárból kifelé nézegető pici fehér macskával.
Ugyan semmi oka azt feltételezni, hogy ha már eddig engedelmesen jöttek vele és követték őt, most támadna kedvük engedetlenkedni, vagy akár elszaladni, de azért teljesen nyugodt ténylegesen majd csak akkor lesz, ha a hátasok már a karámban vannak megetetve, macskája éppen új szobáját fedezi fel, ő pedig közben már mindent szépen bepakolt a kordéról helyére.
Erre azonban egyelőre úgy tűnik, hogy még nem fog sor kerülni. Int beljebb invitálja a másik elfet, és ha jól látja, akkor ő követi is az óriást és őt, elég gyorsan el is tűnnek az ajtó mögött.
Erre valahogy ösztönösen maga mögé pillant. Úgy tűnik, hogy egyelőre nem sok segítségre számíthat a többiektől.
Leginkább az a száz kiló kolompér aggasztja, amit öt kilós zsákokban hozott magával. Kicsit nehezebb lenne le és elpakolni, mint fel volt, főleg, hogy a kamra messzebb innen, mint a piacon volt a kordé, ott az eladó segített is neki, itt pedig ráadásul csak a másik lány maradt, akit megkérhetne ilyesmire.
Nem kell nagy matematikusnak lennie ahhoz, hogy kiszámolja, hogy innentől a kamráig húsz forduló, ha egyedül csinálja, tíz, ha ketten együtt, mégis, akárki is a lány, és akármiért is van itt éppen most, nem pont úgy szeretné kezdeni a vele való ismerkedést, hogy azt mondja neki, hogy légy szíves, segíts nekem száz kiló krumplit bepakolni a kamrába. Ilyesmit amúgy sem lenne joga kérni egy idegentől.
És végül is, talán rá is ér. Emlékezteti magát, hogy már itthon van, itt nem kell úgy figyelnie az értékeire, mint mondjuk Artheniorban.
Egyszerűbb, ha inkább az állatokról gondoskodik előbb és utána foglalkozik majd a többi minden mással, amit a piacról hozott. De még ennél is sokkal fontosabb, hogy a másik lánynak segítsen, már anennyiben egyáltalán valamiféle segítségre szorul.
Mikor egészen közel ér, már jobban meg tudja mindenesetre nézni magának. Első ránézésre elf, különleges hajjal, szép arccal, legalábbis saját szubjektív véleménye szerinte nagyon szép arccal, és hozzá képest magasan, igaz utóbbi nem meglepő, mert a tündéreket leszámítva eddig még Szarvasliget összes lakója magasabb volt nála. Most pedig, hogy éppen itt van egy óriás is ligetben, valahogy még apróbbnak érzi magát, mint eddig, bár ez továbbra sem zavarja, mivel már elég régen megállt a növésben, és annyira megszokta magát akkorának amekkora, hogy már az lenne furcsa, ha akár csak néhány centit is nőne.*
- Luninari vagyok. *próbálkozik egy bemutatkozással és barátságos mosollyal kezdetnek.*
- Lemaradtam valami fontosról az előbb? *néz aztán az ajtóra, amin a többiek bementek.* De, ami fontosabb, hogy segíthetek-e neked valamiben? Keresel valakit esetleg, vagy csak véletlenül tévedtél erre? Ha igen és pihenni szeretnél, akkor ebédre, vacsorára, éjszakára mindenképpen szívesen látunk. *teszi hozzá csak a rend kedvéért. Lehet persze, hogy mindezeket a kérdéseket már Int is feltette, vagy mindezt ő is elmondta, de hát úgy látszik dolga volt, talán éppen újabb beteg, aki sürgős ellátásra szorul, esetleg valamilyen régi, elrendezetlen ügy. Másra hirtelen nem tud gondolni, de felesleges is ilyeneken agyalni, amikor hamarosan úgy is beszél majd vele is. Eleve az a legokosabb, ha őt kérdezi arról, hogy mi történt itt ligetben addig, ameddig ő nem volt itthon.*
//Hildewonna//
*Jól esik neki, hogy Intath arca láthatóan felderül az ő érkezésére, a "Luninari drága" is nyilvánvalóan csak neki szólhat, és senki másnak, emellé pedig még vidám kurjantás is fogadja. Egy röpke pillanat múlva már ismét teljesen otthon is érzi magát itthon, nem mintha valaha bármi kétsége is lett volna arra nézve, hogy amint visszatér ide így lesz.
Az mindenképpen jó kezdés, hogy rögtön látja az elfet, aki Adoaver mellett a legjobban hiányzott neki innen, ameddig ő a városban dolgozott.
Legszívesebben meg is kérdezné rögtön a dokit, hogy az ifjú mágus visszatért-e már a toronyból, de nincs rá túl sok lehetősége.
Eleve nem szokott viszonylag messziről, mások jelenlétével nem foglalkozva, kiabálva beszélgetni másokkal, másrészt pedig látja, hogy Intath elfoglalt a nem sokkal előtte érkezőkkel, meg azzal az óriással, akivel együtt jött ki a házból.
~ Mindig másik Ligetbe érek vissza, mint ahonnan elmentem. ~ tűnődik magában, és általában tényleg várja idehaza valami változás. Óriást például még sohasem látott olyan közelről, mint most, és könnyen lehet akár az is, hogy új lakótárs. Hamarosan minden bizonnyal ez is kiderül majd.
Aztán, amikor a másik elf ráköszön, eléggé el is szégyelli magát, amikor rájön, hogy nagy lelkesedésében a többieknek az előbb nem is köszönt, csak Intnek integetett, ezért igyekszik is azonnal pótolni a hiányosságot.*
- Szép napot mindenkinek! *mondja is gyorsan és reményei szerint elég hangosan, mert azért még nem áll ott a többiek mellett. Ahhoz például éppen elég messze van, hogy ne hallja, hogy Intath mit mond mindenki másnak rajta kívül, de azért szép lassan közeledik, úgy, ahogyan idáig jött, szamárral, lóval, készletekkel megrakott kordéval, nagy hátizsákkal, meg egy kosárból kifelé nézegető pici fehér macskával.
Ugyan semmi oka azt feltételezni, hogy ha már eddig engedelmesen jöttek vele és követték őt, most támadna kedvük engedetlenkedni, vagy akár elszaladni, de azért teljesen nyugodt ténylegesen majd csak akkor lesz, ha a hátasok már a karámban vannak megetetve, macskája éppen új szobáját fedezi fel, ő pedig közben már mindent szépen bepakolt a kordéról helyére.
Erre azonban egyelőre úgy tűnik, hogy még nem fog sor kerülni. Int beljebb invitálja a másik elfet, és ha jól látja, akkor ő követi is az óriást és őt, elég gyorsan el is tűnnek az ajtó mögött.
Erre valahogy ösztönösen maga mögé pillant. Úgy tűnik, hogy egyelőre nem sok segítségre számíthat a többiektől.
Leginkább az a száz kiló kolompér aggasztja, amit öt kilós zsákokban hozott magával. Kicsit nehezebb lenne le és elpakolni, mint fel volt, főleg, hogy a kamra messzebb innen, mint a piacon volt a kordé, ott az eladó segített is neki, itt pedig ráadásul csak a másik lány maradt, akit megkérhetne ilyesmire.
Nem kell nagy matematikusnak lennie ahhoz, hogy kiszámolja, hogy innentől a kamráig húsz forduló, ha egyedül csinálja, tíz, ha ketten együtt, mégis, akárki is a lány, és akármiért is van itt éppen most, nem pont úgy szeretné kezdeni a vele való ismerkedést, hogy azt mondja neki, hogy légy szíves, segíts nekem száz kiló krumplit bepakolni a kamrába. Ilyesmit amúgy sem lenne joga kérni egy idegentől.
És végül is, talán rá is ér. Emlékezteti magát, hogy már itthon van, itt nem kell úgy figyelnie az értékeire, mint mondjuk Artheniorban.
Egyszerűbb, ha inkább az állatokról gondoskodik előbb és utána foglalkozik majd a többi minden mással, amit a piacról hozott. De még ennél is sokkal fontosabb, hogy a másik lánynak segítsen, már anennyiben egyáltalán valamiféle segítségre szorul.
Mikor egészen közel ér, már jobban meg tudja mindenesetre nézni magának. Első ránézésre elf, különleges hajjal, szép arccal, legalábbis saját szubjektív véleménye szerinte nagyon szép arccal, és hozzá képest magasan, igaz utóbbi nem meglepő, mert a tündéreket leszámítva eddig még Szarvasliget összes lakója magasabb volt nála. Most pedig, hogy éppen itt van egy óriás is ligetben, valahogy még apróbbnak érzi magát, mint eddig, bár ez továbbra sem zavarja, mivel már elég régen megállt a növésben, és annyira megszokta magát akkorának amekkora, hogy már az lenne furcsa, ha akár csak néhány centit is nőne.*
- Luninari vagyok. *próbálkozik egy bemutatkozással és barátságos mosollyal kezdetnek.*
- Lemaradtam valami fontosról az előbb? *néz aztán az ajtóra, amin a többiek bementek.* De, ami fontosabb, hogy segíthetek-e neked valamiben? Keresel valakit esetleg, vagy csak véletlenül tévedtél erre? Ha igen és pihenni szeretnél, akkor ebédre, vacsorára, éjszakára mindenképpen szívesen látunk. *teszi hozzá csak a rend kedvéért. Lehet persze, hogy mindezeket a kérdéseket már Int is feltette, vagy mindezt ő is elmondta, de hát úgy látszik dolga volt, talán éppen újabb beteg, aki sürgős ellátásra szorul, esetleg valamilyen régi, elrendezetlen ügy. Másra hirtelen nem tud gondolni, de felesleges is ilyeneken agyalni, amikor hamarosan úgy is beszél majd vele is. Eleve az a legokosabb, ha őt kérdezi arról, hogy mi történt itt ligetben addig, ameddig ő nem volt itthon.*
728. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-17 22:22:26
Üzenet elküldve: 2023-05-17 22:22:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Ha az elf rossz szándékkal élezné a nyelvét a lányon akkor kevésbé játékos hangnemben és nem olyasmivel kapcsolatban tenné amit a másik is elismer magáról. De ez esze ágában sincs. Luninari ártatlan kis aranyossága kellemesen szokta megfűszerezni az ehhez hasonló egysíkú napjait. A mostani nőkkel teli hajós hasonlaton is kellemesen felkacag.*
-Gondolod te kedveském.
*Mosolyog jót az elképzelésen. Egyrészt alapból nőnek nincs helye a tengeren, másrészt nőket összezárni a legveszélyesebb dolog lehet a világon. A következő kérdésen is mosolyog.*
-Látod, hogy nehéz megérteni. Pedig egyszerű. Nem tetszik az arca, idegesít a személyisége, úgy áll a szeme, nem tudom hova tenni magamban. A kis mágusbarátod is szívesen pofán verne engem még ha nem is tudod róla elképzelni. Ezért is kerüli a társaságom, hogy kerülje az ingert. Ennek ki kell jönni, de mivel nem vagyunk összezárva inkább kerüljük a dolgot. Úgyhogy nem kell félned. Meg amúgy is. Nem lenne ellenfél.
*Ha a lány ránéz láthatja az elf pimasz vigyorát. Hogy mennyire viccel jó kérdés. Valójában bízik magában. Test-test ellen nem volna esélye a tintanyalónak ellene, aki jól ismeri a kocsmai verekedések összes mocskos fogását. Csak ha az mágiával sunyiskodna. De akkor el is mérgesedne a játék. Valószínűleg nem ma jön el ennek az ideje. Arra, hogy a kedvesség jobban áll neki vállat ránt.*
-Tudom. A férfiak ezért szoktak másképp viselkedni a lányok közelében mert tudják ezt. Meg mert nekik ez jár.
*Miközben beszél továbbra is hallja ahogy serénykedik a lány meg látja is ahogy járkál ide-oda. Passzív jelenléte kicsit sem zavarja. Meg is lepi a kérdés, hogy segítsen-e. Zavarba ennek ellenére nem jön. Felkel a székről.*
-Sajnos nem vagyok túl jó az ilyesmiben. Ami, nincs kikötözve az általában ki szokott gurulni a késem alól, meg amúgy is egy csomó mindent nem nagyon tudok csinálni,*Sétál a másik háta mögé, hogy onnan nézzen a konyhapultra.*arról nem is beszélve, hogy a maradék kezem is ha munka volna folyton csak komolytalankodik.*Próbálja megcsikizni a félvért a legártatlanabb ábrázattal az arcán.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Ha az elf rossz szándékkal élezné a nyelvét a lányon akkor kevésbé játékos hangnemben és nem olyasmivel kapcsolatban tenné amit a másik is elismer magáról. De ez esze ágában sincs. Luninari ártatlan kis aranyossága kellemesen szokta megfűszerezni az ehhez hasonló egysíkú napjait. A mostani nőkkel teli hajós hasonlaton is kellemesen felkacag.*
-Gondolod te kedveském.
*Mosolyog jót az elképzelésen. Egyrészt alapból nőnek nincs helye a tengeren, másrészt nőket összezárni a legveszélyesebb dolog lehet a világon. A következő kérdésen is mosolyog.*
-Látod, hogy nehéz megérteni. Pedig egyszerű. Nem tetszik az arca, idegesít a személyisége, úgy áll a szeme, nem tudom hova tenni magamban. A kis mágusbarátod is szívesen pofán verne engem még ha nem is tudod róla elképzelni. Ezért is kerüli a társaságom, hogy kerülje az ingert. Ennek ki kell jönni, de mivel nem vagyunk összezárva inkább kerüljük a dolgot. Úgyhogy nem kell félned. Meg amúgy is. Nem lenne ellenfél.
*Ha a lány ránéz láthatja az elf pimasz vigyorát. Hogy mennyire viccel jó kérdés. Valójában bízik magában. Test-test ellen nem volna esélye a tintanyalónak ellene, aki jól ismeri a kocsmai verekedések összes mocskos fogását. Csak ha az mágiával sunyiskodna. De akkor el is mérgesedne a játék. Valószínűleg nem ma jön el ennek az ideje. Arra, hogy a kedvesség jobban áll neki vállat ránt.*
-Tudom. A férfiak ezért szoktak másképp viselkedni a lányok közelében mert tudják ezt. Meg mert nekik ez jár.
*Miközben beszél továbbra is hallja ahogy serénykedik a lány meg látja is ahogy járkál ide-oda. Passzív jelenléte kicsit sem zavarja. Meg is lepi a kérdés, hogy segítsen-e. Zavarba ennek ellenére nem jön. Felkel a székről.*
-Sajnos nem vagyok túl jó az ilyesmiben. Ami, nincs kikötözve az általában ki szokott gurulni a késem alól, meg amúgy is egy csomó mindent nem nagyon tudok csinálni,*Sétál a másik háta mögé, hogy onnan nézzen a konyhapultra.*arról nem is beszélve, hogy a maradék kezem is ha munka volna folyton csak komolytalankodik.*Próbálja megcsikizni a félvért a legártatlanabb ábrázattal az arcán.*
727. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-17 21:43:30
Üzenet elküldve: 2023-05-17 21:43:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*A viccre válaszképpen kapott viccet nem veszi rossz néven, mivel nagyjából tisztában van saját gyengeségével és korlátaival.*
- Aha, képzelem. *mosolyog aztán az orra alatt miközben Intath mesél, de aztán persze elég gyorsan lehervad az ajkáról ez a mosoly, ahogyan szinte látja maga előtt az elf által mondottakat. Tényleg nem érti, csak azt, hogy nem lehet egyszerű férfinak lenni, főleg akkor nem, ha a sorsa egy hajóra veti. Más kérdés, hogy ő ennyire durva dolgokat azért nem tapasztalt eddig férfiak között soha, és a doki által meséltekhez képest az Adoaver és közötte lévő apró kis piszkálódások teljesen jelentéktelenek és ártalmatlanok, ennek köszönhetően pedig már sokkal nyugodtabb is emiatt.
Azt persze azonnal elképzeli ennek köszönhetően, hogy milyen lenne egy hajón Lauval, Viellel, az édesanyjával, vagy más lányokkal együtt, akiket valaha megismert. Nem kétli, hogy hosszú idő után lennének konfliktusok is akár, mégis teljesen más lenne, mint amiről az Int beszélt, abban is biztos. Azt legalábbis semmiképpen nem tudja elképzelni, hogy odáig mérgesedjen el a helyzet, hogy akkor is ütni kezdjék egymást, ha véletlenül összetalálkoznak. Meg persze egyébként sem.
Talán még akkor sem lenne különösebb gond, ha teljesen ismeretlen lányokkal lenne összezárva odakint a tengeren.*
- Érdekesen hangzik. Szerintem, ha lenne egy hajó a tengeren, csupa lánnyal a fedélzeten, akkor mi egész nap fésülgetnénk egymás haját, meg sütirecepteket cserélgetnénk. *neveti el magát, mert nem gondolja teljesen komolyan.*
- De amúgy tényleg nem igazán értem. Azt elhiszem, hogy az összezártság feszültségeket teremt, de mi értelme van egyszer egymással verekedni, más helyzetben meg a másikért? Főleg mit old meg az, ha csak úgy ütitek egymást, mert szembejön veletek a másik? Meg aztán, ne vedd sértésnek, valahogy nem is tudlak elképzelni téged verekedni. Persze, kiabálni, furcsán viselkedni, vagy mérgesnek lenni már láttalak, a verekedés azért mégis más kicsit.
*Példának okáért ő maga egyszer verekedett, muszájból, és annak sem lett jó vége. Akkor. Utólag már úgy gondolja, hogy a lehető legjobb dolog történt vele. Szabad kezével, ösztönösen meg is simogatja plüssnyulai fejét. Bizonyos értelemben véve nekik köszönheti, hogy most itt van.*
- Jó, azért, ha nagyon megerőltetem a fantáziámat akkor talán. *rakja le Holdihét a földre, hogy előszedhesse közben a kamrából a második fogáshoz való hozzávalókat is.* De akkor is, jobban áll neked, ha kedves vagy. Ahogy szerintem mindenkinek.
*Ezen kicsit megint eltűnődik pakolászás közben. Emlékszik rá, hogy mi lesz a vége, ha sok dühös ember viszonylag kis helyen zsúfolódik össze.*
- Nem szeretnéd megtanulni, hogyan rántjuk ki a kecskesajtot? *kérdi aztán hirtelen váltással, amint visszatér, bár természetesen igenlő válaszra nem számít, inkább csak arra, hogy Int úgy sem hagyja szó nélkül a korábbiakat.
Úgy sejti, hogy édesanyja eközben jobban megérti magát Adoaverrel, lehet, hogy lassan ideje is lenne cserélni, mert ő is képes remek rántott kecskesajtot csinálni, és különben is, miért csak ő élvezze Int társaságát? Meg aztán vagdosni is jó lenne kicsit a díszeket.
Ea közben valóban még mindig jól érzi magát, bólogat is arra, amit Adoaver mond, miközben úgy érzi, hogy valamennyire elkezdte kiismerni őt.*
- Igen, ennyire ismerem a városok világát. Bár Arthenior most ilyen téren megváltozott egy kicsit, azt hiszem. *jegyzi meg. Hogy mennyire, azt még nem sikerült teljesen kitapasztalnia azóta, az eltökélt szándékot mindenesetre Gazdagnegyed romjai jelezték, amikor legutóbb arra járt.
Nagyon mindenesetre nem hagyja a gondolatait ebbe az irányba kalandozni, mert a fiú reakciója érdekesebb annál, hogy ő pont Arthenioron kezdjen el gondolkodni. Magában amúgy igazat is ad neki, sőt, amikor megszólal, akkor már hangosan is.*
- Persze, megértelek és igazad is van. De hát nem véletlenül jártunk mi is el onnan, amikor tehettük. Viszont annyira szerintem másoktól sem feltétlenül idegen a gondolat, hogy egy helyben kell maradni. Köztetek, emberek között például sok a kalandor, az utazó és a vándor, mégis közületek is vannak rengetegen, akik sohasem mozdulnak ki a saját szülővárosukból, vagy a falujukból, ha pedig mégis, akkor is csak a legritkább esetben, esetleg kényszerből. És az évtizedek meg évszázadok alatt berögződött szokásokon is nehéz változtatni máshol is, ráadásul nem csak egyénenként, hanem közösségként is. Főleg a kényelemről nehéz lemondani. Egy megszokott helyen maradni, ahol minden meg van, ami kell, pedig lássuk be, valahol elég kényelmes dolog. Erről amúgy szerintem Intath is tudna mesélni. Mintha Luni azt mondta volna, hogy egy szigetről jött. Nyilván sokkal többen nem jönnek onnan el soha, mint ahányan végül hajóra szállnak világot látni, mint ő tette egykor.
*A szája mellett a keze is jár persze, de azért nem is kapkod továbbra sem, már csak azért sem, mert Adoaver rákérdez arra, hogy miért is hagyták el az otthonukat, azon pedig ismét gondolkodnia kell egy kicsit, hogy mit feleljen erre, ez pedig csak lassítja a mozdulatait valamennyire.*
- Szívesen elmesélném, hogy miért jöttünk el, de jobb szerintem, ha inkább Luninarit kérdezed erről, nem pedig engem. *válaszol is a maga módján aztán rövidnél kicsit hosszabb gondolkodás után.* Nem szeretném, ha azt hinné, hogy pletykáltam róla a háta mögött, vagy ilyesmi. Nem titok persze, de, ha ő eddig nem mondta el, akkor még az is lehet, hogy nem akarta elmondani, bár mivel kedvel téged, valószínűbb, hogy nem erről van szó, hanem egyszerűen csak még nem került szóba, és nem kérdeztél rá.
*Reméli azért, hogy ennyit elmondhat. Nem hinné, hogy a lánya neheztelne azért, hogy legalább annyit elárul az ifjú mágusnak, hogy kedveli őt, meg ez Adoaver számára minden bizonnyal amúgy is egyértelmű volt már eddig is. Ha más nem, akkor a közös érdeklődés a mágia iránt mindenképpen összefűzi őket, éppen csak Luni a holdba, Adoaver pedig a tűzbe szerelmes.*
- Annyit azért elárulhatok szerintem, hogy miatta volt, de jobb így. Itt jobb élete van, mint otthon volt, és persze sokkal több lehetősége is. Bánom is, hogy nem költöztünk el akkor, amikor még kislány volt, de hát én sem vagyok tökéletes és hibáztam. Viszont minden jól alakult végül, leszámítva a honvágyat persze, ami néha rám tör, de ez nem nagy ár azért, hogy ő jobban érezze magát, meg ezzel gondolom nem vagyok egyedül sem. Biztos neked is sokszor hiányzik Lihanech. Nagyon más lehet itt, mint otthon volt gondolom. Néha talán túl csendes is, nem?
//Surran az őz, szökell halkan//
*A viccre válaszképpen kapott viccet nem veszi rossz néven, mivel nagyjából tisztában van saját gyengeségével és korlátaival.*
- Aha, képzelem. *mosolyog aztán az orra alatt miközben Intath mesél, de aztán persze elég gyorsan lehervad az ajkáról ez a mosoly, ahogyan szinte látja maga előtt az elf által mondottakat. Tényleg nem érti, csak azt, hogy nem lehet egyszerű férfinak lenni, főleg akkor nem, ha a sorsa egy hajóra veti. Más kérdés, hogy ő ennyire durva dolgokat azért nem tapasztalt eddig férfiak között soha, és a doki által meséltekhez képest az Adoaver és közötte lévő apró kis piszkálódások teljesen jelentéktelenek és ártalmatlanok, ennek köszönhetően pedig már sokkal nyugodtabb is emiatt.
Azt persze azonnal elképzeli ennek köszönhetően, hogy milyen lenne egy hajón Lauval, Viellel, az édesanyjával, vagy más lányokkal együtt, akiket valaha megismert. Nem kétli, hogy hosszú idő után lennének konfliktusok is akár, mégis teljesen más lenne, mint amiről az Int beszélt, abban is biztos. Azt legalábbis semmiképpen nem tudja elképzelni, hogy odáig mérgesedjen el a helyzet, hogy akkor is ütni kezdjék egymást, ha véletlenül összetalálkoznak. Meg persze egyébként sem.
Talán még akkor sem lenne különösebb gond, ha teljesen ismeretlen lányokkal lenne összezárva odakint a tengeren.*
- Érdekesen hangzik. Szerintem, ha lenne egy hajó a tengeren, csupa lánnyal a fedélzeten, akkor mi egész nap fésülgetnénk egymás haját, meg sütirecepteket cserélgetnénk. *neveti el magát, mert nem gondolja teljesen komolyan.*
- De amúgy tényleg nem igazán értem. Azt elhiszem, hogy az összezártság feszültségeket teremt, de mi értelme van egyszer egymással verekedni, más helyzetben meg a másikért? Főleg mit old meg az, ha csak úgy ütitek egymást, mert szembejön veletek a másik? Meg aztán, ne vedd sértésnek, valahogy nem is tudlak elképzelni téged verekedni. Persze, kiabálni, furcsán viselkedni, vagy mérgesnek lenni már láttalak, a verekedés azért mégis más kicsit.
*Példának okáért ő maga egyszer verekedett, muszájból, és annak sem lett jó vége. Akkor. Utólag már úgy gondolja, hogy a lehető legjobb dolog történt vele. Szabad kezével, ösztönösen meg is simogatja plüssnyulai fejét. Bizonyos értelemben véve nekik köszönheti, hogy most itt van.*
- Jó, azért, ha nagyon megerőltetem a fantáziámat akkor talán. *rakja le Holdihét a földre, hogy előszedhesse közben a kamrából a második fogáshoz való hozzávalókat is.* De akkor is, jobban áll neked, ha kedves vagy. Ahogy szerintem mindenkinek.
*Ezen kicsit megint eltűnődik pakolászás közben. Emlékszik rá, hogy mi lesz a vége, ha sok dühös ember viszonylag kis helyen zsúfolódik össze.*
- Nem szeretnéd megtanulni, hogyan rántjuk ki a kecskesajtot? *kérdi aztán hirtelen váltással, amint visszatér, bár természetesen igenlő válaszra nem számít, inkább csak arra, hogy Int úgy sem hagyja szó nélkül a korábbiakat.
Úgy sejti, hogy édesanyja eközben jobban megérti magát Adoaverrel, lehet, hogy lassan ideje is lenne cserélni, mert ő is képes remek rántott kecskesajtot csinálni, és különben is, miért csak ő élvezze Int társaságát? Meg aztán vagdosni is jó lenne kicsit a díszeket.
Ea közben valóban még mindig jól érzi magát, bólogat is arra, amit Adoaver mond, miközben úgy érzi, hogy valamennyire elkezdte kiismerni őt.*
- Igen, ennyire ismerem a városok világát. Bár Arthenior most ilyen téren megváltozott egy kicsit, azt hiszem. *jegyzi meg. Hogy mennyire, azt még nem sikerült teljesen kitapasztalnia azóta, az eltökélt szándékot mindenesetre Gazdagnegyed romjai jelezték, amikor legutóbb arra járt.
Nagyon mindenesetre nem hagyja a gondolatait ebbe az irányba kalandozni, mert a fiú reakciója érdekesebb annál, hogy ő pont Arthenioron kezdjen el gondolkodni. Magában amúgy igazat is ad neki, sőt, amikor megszólal, akkor már hangosan is.*
- Persze, megértelek és igazad is van. De hát nem véletlenül jártunk mi is el onnan, amikor tehettük. Viszont annyira szerintem másoktól sem feltétlenül idegen a gondolat, hogy egy helyben kell maradni. Köztetek, emberek között például sok a kalandor, az utazó és a vándor, mégis közületek is vannak rengetegen, akik sohasem mozdulnak ki a saját szülővárosukból, vagy a falujukból, ha pedig mégis, akkor is csak a legritkább esetben, esetleg kényszerből. És az évtizedek meg évszázadok alatt berögződött szokásokon is nehéz változtatni máshol is, ráadásul nem csak egyénenként, hanem közösségként is. Főleg a kényelemről nehéz lemondani. Egy megszokott helyen maradni, ahol minden meg van, ami kell, pedig lássuk be, valahol elég kényelmes dolog. Erről amúgy szerintem Intath is tudna mesélni. Mintha Luni azt mondta volna, hogy egy szigetről jött. Nyilván sokkal többen nem jönnek onnan el soha, mint ahányan végül hajóra szállnak világot látni, mint ő tette egykor.
*A szája mellett a keze is jár persze, de azért nem is kapkod továbbra sem, már csak azért sem, mert Adoaver rákérdez arra, hogy miért is hagyták el az otthonukat, azon pedig ismét gondolkodnia kell egy kicsit, hogy mit feleljen erre, ez pedig csak lassítja a mozdulatait valamennyire.*
- Szívesen elmesélném, hogy miért jöttünk el, de jobb szerintem, ha inkább Luninarit kérdezed erről, nem pedig engem. *válaszol is a maga módján aztán rövidnél kicsit hosszabb gondolkodás után.* Nem szeretném, ha azt hinné, hogy pletykáltam róla a háta mögött, vagy ilyesmi. Nem titok persze, de, ha ő eddig nem mondta el, akkor még az is lehet, hogy nem akarta elmondani, bár mivel kedvel téged, valószínűbb, hogy nem erről van szó, hanem egyszerűen csak még nem került szóba, és nem kérdeztél rá.
*Reméli azért, hogy ennyit elmondhat. Nem hinné, hogy a lánya neheztelne azért, hogy legalább annyit elárul az ifjú mágusnak, hogy kedveli őt, meg ez Adoaver számára minden bizonnyal amúgy is egyértelmű volt már eddig is. Ha más nem, akkor a közös érdeklődés a mágia iránt mindenképpen összefűzi őket, éppen csak Luni a holdba, Adoaver pedig a tűzbe szerelmes.*
- Annyit azért elárulhatok szerintem, hogy miatta volt, de jobb így. Itt jobb élete van, mint otthon volt, és persze sokkal több lehetősége is. Bánom is, hogy nem költöztünk el akkor, amikor még kislány volt, de hát én sem vagyok tökéletes és hibáztam. Viszont minden jól alakult végül, leszámítva a honvágyat persze, ami néha rám tör, de ez nem nagy ár azért, hogy ő jobban érezze magát, meg ezzel gondolom nem vagyok egyedül sem. Biztos neked is sokszor hiányzik Lihanech. Nagyon más lehet itt, mint otthon volt gondolom. Néha talán túl csendes is, nem?
726. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-17 18:36:59
Üzenet elküldve: 2023-05-17 18:36:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Elf fül//
*Bármennyire kínzó egy fülgyulladás, Rírion biztos lehet abban, hogy nem fogja az ajtóban feldobni a talpát. Az óriás ezen felvetése, a maga sajátos beszéd stílusában mosolyt csal egy szenvedő elf arcára.*
- Belehalni csak nem fogok, de eléggé fáj. *Feleli a hosszú fülű.
Távolról érkezik egy lány, aki már messziről köszön. Rírion is megfordul erre.*
- Üdvözletem!
*Ha tudná, hogy ez az ajtó már hordoz egy halált, csak úgy mint Luni szíve, eszébe nem jutott volna az óriás kérdésén mosolyogni. Útitársa, akivel 30 másodperce állnak együtt az ajtóban, kedvesen átengedi neki az elsőbbséget, amiért Rírion igen hálás.
Kiderül, valóban a megviselt elf az orvos. Bemutatkozása hosszúra nyúlik, sok mindenhez ért az elmondottak alapján. Rírion egyetlen szóval mondhatná el ő maga mihez ért, de nem bánja ezt a tényt. Jól meg van saját egyszerűségével.*
- Jó, hogy rátok találtam, Intath.
*Ismétli a nevet és megjegyzi.
Örömmel követi házigazdáit. Útközben többet is megtudhat a távolról köszönő lányról.
~ Ha itt ilyen jó lelkek laknak, akkor rossz hely nem lehet. ~ Szalad át gondolatain. Nem sokáig idézheti fel az imént látott lány képét, mert az orvos kérdez, hisz az ügy csak így haladhat gyógyulás felé.*
- Rírion. *Segíti ki az orvost.* - A bal fülem belseje fáj, borzasztóan. Forrónak érzem, érzékeny minden érintésre, és mintha belülről szétfeszülne. *Írja körül a gyulladást. Egyelőre csak a lényeget mondja, arra nem tér ki, hogy több, mint egy éve jött el Lihanechből.*
*Bármennyire kínzó egy fülgyulladás, Rírion biztos lehet abban, hogy nem fogja az ajtóban feldobni a talpát. Az óriás ezen felvetése, a maga sajátos beszéd stílusában mosolyt csal egy szenvedő elf arcára.*
- Belehalni csak nem fogok, de eléggé fáj. *Feleli a hosszú fülű.
Távolról érkezik egy lány, aki már messziről köszön. Rírion is megfordul erre.*
- Üdvözletem!
*Ha tudná, hogy ez az ajtó már hordoz egy halált, csak úgy mint Luni szíve, eszébe nem jutott volna az óriás kérdésén mosolyogni. Útitársa, akivel 30 másodperce állnak együtt az ajtóban, kedvesen átengedi neki az elsőbbséget, amiért Rírion igen hálás.
Kiderül, valóban a megviselt elf az orvos. Bemutatkozása hosszúra nyúlik, sok mindenhez ért az elmondottak alapján. Rírion egyetlen szóval mondhatná el ő maga mihez ért, de nem bánja ezt a tényt. Jól meg van saját egyszerűségével.*
- Jó, hogy rátok találtam, Intath.
*Ismétli a nevet és megjegyzi.
Örömmel követi házigazdáit. Útközben többet is megtudhat a távolról köszönő lányról.
~ Ha itt ilyen jó lelkek laknak, akkor rossz hely nem lehet. ~ Szalad át gondolatain. Nem sokáig idézheti fel az imént látott lány képét, mert az orvos kérdez, hisz az ügy csak így haladhat gyógyulás felé.*
- Rírion. *Segíti ki az orvost.* - A bal fülem belseje fáj, borzasztóan. Forrónak érzem, érzékeny minden érintésre, és mintha belülről szétfeszülne. *Írja körül a gyulladást. Egyelőre csak a lényeget mondja, arra nem tér ki, hogy több, mint egy éve jött el Lihanechből.*
725. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-16 21:24:23
Üzenet elküldve: 2023-05-16 21:24:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Elf fül//
*A doki mosolya, hogy mennyire őszinte az jó kérdés. De, hogy egyértelműen a megszeppent vöröskének szól és nem a még nála is magasabb fajtársnak az biztos. Utóbbi azzal nem rontja a helyzetet, hogy nem bámulja meg a doki hiányosságát, de az már nem tetszik az elfnek, hogy baja van. Nem mintha ne szeretné a munkáját, de miért kell neki dolgozni és olyanokkal akik tőle várnak megoldást a bajukra? Egyáltalán hogy tudják itt is megtalálni a semmi közepén? Morw fel is teszi a fontos kérdéseket amikre őszintébben derül a doki, hisz neki kéne ezeket kérdeznie, de nem szól semmit. Ha tényleg úgy néznének ki, mint akik itt dobják fel a bakancsot akkor jobban zavarná, hogy beleszólnak a munkájába, de most türelmes az óriással szemben. A legújabb érkező pedig teljesen feldobja a megviselt elfet. Széles vigyorral vadul visszainteget és hangosan visszakurjant.*
-Luninari drága!
*Hogy úgy emlékezett többen mentek el az most eszébe se jut mert tényleg vannak elegen, hogy ilyen apróságokkal törődjön. A szégyenlős vörös csak kimotyogja, hogy ő ráér a doki meg ahogy kell rendelkezik is. Előbb Morwon felé fordul.*
-Köszönöm. Lehet nem árt a segítség.
*Majd az érkezők felé és egy szusszal ledarálja a következő szöveget.*
-Akkor jó helyen járnak. Én volnék Intath Aldeis orvos, alkimista, fürdőmester, hóhér, füvesember, borbély, felcser, szeszfőző és szépítőszeres szolgálatukra. Ő pedig itt mellettem a nagyhírű~És nagydarab.~Morwon volna. Fáradjanak beljebb!*Ez után a vöröskéhez szól.*Bocsáss meg kedveském, hogy nem tudlak illően fogadni, de úgy néz ki betegem van. Ha tényleg engem kerestél és tényleg nem olyan súlyos nemsoká sort kerítünk a dologra. Addig is a most érkező félvér lány Luninari gondodat viseli.*Elhalkítja a hangját mintha titkot súgna, de minden közelében álló azért hallhatja.*Remekül főz. Szerencséd, hogy nem az én kosztommal kell beérned. Menj nyugodtan és beszélgessetek. Megtalállak ha végeztem.
*Ha nincs ellenvetés már vezetné is a többieket a labor felé. Közben nekik magyaráz.*
-Morwon, az a lány Luninari egy másik itt lakó. A ligetünk egyik nagy kincse. Hogy a finom vacsorái vagy a vidám természete a nagyobb ajándék jó kérdés. Biztos jól kijöttök majd. Neked meg Fanrírion, Fan, Fáni, hogy szólíthatlak? Mi is az a bajod amiért Lihanech-ből ideáig jöttél?
*A doki mosolya, hogy mennyire őszinte az jó kérdés. De, hogy egyértelműen a megszeppent vöröskének szól és nem a még nála is magasabb fajtársnak az biztos. Utóbbi azzal nem rontja a helyzetet, hogy nem bámulja meg a doki hiányosságát, de az már nem tetszik az elfnek, hogy baja van. Nem mintha ne szeretné a munkáját, de miért kell neki dolgozni és olyanokkal akik tőle várnak megoldást a bajukra? Egyáltalán hogy tudják itt is megtalálni a semmi közepén? Morw fel is teszi a fontos kérdéseket amikre őszintébben derül a doki, hisz neki kéne ezeket kérdeznie, de nem szól semmit. Ha tényleg úgy néznének ki, mint akik itt dobják fel a bakancsot akkor jobban zavarná, hogy beleszólnak a munkájába, de most türelmes az óriással szemben. A legújabb érkező pedig teljesen feldobja a megviselt elfet. Széles vigyorral vadul visszainteget és hangosan visszakurjant.*
-Luninari drága!
*Hogy úgy emlékezett többen mentek el az most eszébe se jut mert tényleg vannak elegen, hogy ilyen apróságokkal törődjön. A szégyenlős vörös csak kimotyogja, hogy ő ráér a doki meg ahogy kell rendelkezik is. Előbb Morwon felé fordul.*
-Köszönöm. Lehet nem árt a segítség.
*Majd az érkezők felé és egy szusszal ledarálja a következő szöveget.*
-Akkor jó helyen járnak. Én volnék Intath Aldeis orvos, alkimista, fürdőmester, hóhér, füvesember, borbély, felcser, szeszfőző és szépítőszeres szolgálatukra. Ő pedig itt mellettem a nagyhírű~És nagydarab.~Morwon volna. Fáradjanak beljebb!*Ez után a vöröskéhez szól.*Bocsáss meg kedveském, hogy nem tudlak illően fogadni, de úgy néz ki betegem van. Ha tényleg engem kerestél és tényleg nem olyan súlyos nemsoká sort kerítünk a dologra. Addig is a most érkező félvér lány Luninari gondodat viseli.*Elhalkítja a hangját mintha titkot súgna, de minden közelében álló azért hallhatja.*Remekül főz. Szerencséd, hogy nem az én kosztommal kell beérned. Menj nyugodtan és beszélgessetek. Megtalállak ha végeztem.
*Ha nincs ellenvetés már vezetné is a többieket a labor felé. Közben nekik magyaráz.*
-Morwon, az a lány Luninari egy másik itt lakó. A ligetünk egyik nagy kincse. Hogy a finom vacsorái vagy a vidám természete a nagyobb ajándék jó kérdés. Biztos jól kijöttök majd. Neked meg Fanrírion, Fan, Fáni, hogy szólíthatlak? Mi is az a bajod amiért Lihanech-ből ideáig jöttél?
724. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-16 13:51:57
Üzenet elküldve: 2023-05-16 13:51:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Elf fül//
*Úgy néz ki, hogy a kivételes esetek egyikeként ma szerencséje van. Ha valóban minden igaz, akkor jó helyen jár. Ez pedig fokozódni látszik, mikor a kopogtatásra válaszul az ajtó is apránként kinyílik előttük. Még igen vidor is lenne a helyzet miatt, ha nem egy elég meggyötörtnek tűnő elffel és egy óriással nézne farkasszemet.
A száját szóra nyitja, de a szégyenlős megszeppentségtől benne ragad a szó. Újabb szerencse, hogy a másik kisegíti ebben, s helyette is viszi a szót. Így neki elég annyi, hogy helyeslően bólogat az elf férfi szavaira.
A hátulról jövő leány hangra is csak egy aprót rezzen, de ő felé még nem kapja a tekintetét. Az előbb még csak kettecskén ácsorogtak a kapuban, most pedig hirtelen igen nagy lett a létszám. Legalábbis, ami Hilde komfortzónájának még kellemes lenne. Ennek ellenére igyekszik nem úgy viselkedni, mint egy félős kis nyúl.*
- Én... én csak... Ráér később.
*Legyint aprót, mert idő közben eljut a tudatáig, hogy a fiú azt mondta neki segítség kell. Az ő érkeztének oka várhat, ha egy betegről van szó. Így kissé odébb is lép, ha esetleg a fiút készek beinvitálni.*
*Úgy néz ki, hogy a kivételes esetek egyikeként ma szerencséje van. Ha valóban minden igaz, akkor jó helyen jár. Ez pedig fokozódni látszik, mikor a kopogtatásra válaszul az ajtó is apránként kinyílik előttük. Még igen vidor is lenne a helyzet miatt, ha nem egy elég meggyötörtnek tűnő elffel és egy óriással nézne farkasszemet.
A száját szóra nyitja, de a szégyenlős megszeppentségtől benne ragad a szó. Újabb szerencse, hogy a másik kisegíti ebben, s helyette is viszi a szót. Így neki elég annyi, hogy helyeslően bólogat az elf férfi szavaira.
A hátulról jövő leány hangra is csak egy aprót rezzen, de ő felé még nem kapja a tekintetét. Az előbb még csak kettecskén ácsorogtak a kapuban, most pedig hirtelen igen nagy lett a létszám. Legalábbis, ami Hilde komfortzónájának még kellemes lenne. Ennek ellenére igyekszik nem úgy viselkedni, mint egy félős kis nyúl.*
- Én... én csak... Ráér később.
*Legyint aprót, mert idő közben eljut a tudatáig, hogy a fiú azt mondta neki segítség kell. Az ő érkeztének oka várhat, ha egy betegről van szó. Így kissé odébb is lép, ha esetleg a fiút készek beinvitálni.*
723. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-16 13:22:16
Üzenet elküldve: 2023-05-16 13:22:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 904
OOC üzenetek: 1491
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 904
OOC üzenetek: 1491
Játékstílus: Vakmerő
//Elf fül//
* Az ajtó kinyílik, két idegent találnak odakint. Két hosszú fülű idegent, hogy teljes legyen a kép. Egyik sem tűnik ártalmasnak, az egyikük be is mutatkozik és elpanaszolja a gondjait, amitől Morwon óvatossága átcsap kíváncsiságba és segíteni akarásba. Persze az ördög sosem alszik, de ha kell, majd megvédi magát az óriás.
Miután elhangoznak a bonyolult nevű elf-féle szavai, egy lépéssel közelebb lép, hogy jobban lássa a jövevényeket. Természetesen azt gondolja, hogy együtt jöttek, hiszen együtt állnak az ajtó előtt, így annyira nem is feltűnő, hogy a csinos kis kócos nem szólal meg. Habár Morwon nem orvos (noha veterán hegkötő!), szívesen segít a rászorulóknak. *
– Melyiktek sérült meg? Oszt' súlyos-é? Ha mán idáig elgyüttetek, nehogy nekem az ajtóba' dobjátok föl a lábatokat! * Időközben egy harmadik vendég is érkezik – jóllehet, Morwon inkább számít vendégnek, mint Luminari, de ezt az óriás még nem tudja, csak azt hallja, hogy ismeri Intet. *
– Milyen forgalmas hely lett ez hirtelenjébe'. * Morogja hosszú szakálla alatt, mintha egy kicsit is bánná – ugyanakkor hiába volt kikapcsoló az elmúlt napokban a nyugodt, idilli időtöltés, Morwon jobban szereti, ha vannak mások is körülötte.
Kizártnak tartja, hogy Intath ne akarna segíteni az érkezőknek, de mégiscsak az ő otthona, így megvárja, hogy beinvitálja az érkezőket, ha akarja és mondjon nekik mindenféle okosságokat, amiket az orvosok mondani szoktak ilyenkor. *
– Ha tudok segíteni, itt vagyok. * Szól Intathnak és reméli, hogy valóban hasznos lehet és szert tesz majd néhány új barátra, akikkel majd filozofálhatnak az élet kis és nagy dolgairól, mint például a mókusokról és a medvékről. *
* Az ajtó kinyílik, két idegent találnak odakint. Két hosszú fülű idegent, hogy teljes legyen a kép. Egyik sem tűnik ártalmasnak, az egyikük be is mutatkozik és elpanaszolja a gondjait, amitől Morwon óvatossága átcsap kíváncsiságba és segíteni akarásba. Persze az ördög sosem alszik, de ha kell, majd megvédi magát az óriás.
Miután elhangoznak a bonyolult nevű elf-féle szavai, egy lépéssel közelebb lép, hogy jobban lássa a jövevényeket. Természetesen azt gondolja, hogy együtt jöttek, hiszen együtt állnak az ajtó előtt, így annyira nem is feltűnő, hogy a csinos kis kócos nem szólal meg. Habár Morwon nem orvos (noha veterán hegkötő!), szívesen segít a rászorulóknak. *
– Melyiktek sérült meg? Oszt' súlyos-é? Ha mán idáig elgyüttetek, nehogy nekem az ajtóba' dobjátok föl a lábatokat! * Időközben egy harmadik vendég is érkezik – jóllehet, Morwon inkább számít vendégnek, mint Luminari, de ezt az óriás még nem tudja, csak azt hallja, hogy ismeri Intet. *
– Milyen forgalmas hely lett ez hirtelenjébe'. * Morogja hosszú szakálla alatt, mintha egy kicsit is bánná – ugyanakkor hiába volt kikapcsoló az elmúlt napokban a nyugodt, idilli időtöltés, Morwon jobban szereti, ha vannak mások is körülötte.
Kizártnak tartja, hogy Intath ne akarna segíteni az érkezőknek, de mégiscsak az ő otthona, így megvárja, hogy beinvitálja az érkezőket, ha akarja és mondjon nekik mindenféle okosságokat, amiket az orvosok mondani szoktak ilyenkor. *
– Ha tudok segíteni, itt vagyok. * Szól Intathnak és reméli, hogy valóban hasznos lehet és szert tesz majd néhány új barátra, akikkel majd filozofálhatnak az élet kis és nagy dolgairól, mint például a mókusokról és a medvékről. *
722. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-15 20:10:00
Üzenet elküldve: 2023-05-15 20:10:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az általa elképzelt függőleges csillogást nehezebben tudja elkapni, mint gondolta volna, így elsőre inkább annál a nehéz résznél kezdi újra. Szinte belehajol a ceruzája végébe, úgy koncentrál, miközben fél füllel úgy ahogy hallgatja Callipeya megjegyzését.*
- Hát igen, fején találta a szöget. *Csettint nyelvével, ahogy elhúz egy szálat, majd felül és újrakezdi, alig figyelve oda, amit őmaga mond:* - Jobban értékelik nálunk a főhajtást és
az illemet, merem mondani mindennél. A viselkedésed, öltözéked jelenti ki másoknak, ki vagy, honnan jöttél, és a szavaid ítélik meg, hogy légy fogadva, és meddig. Az utóbbit nem úsztam volna meg fülcsillogás nélkül... Franc. *Egy vonalat megint elhúz, ezúttal menthetetlenné téve a az összképet számára. Galacsinná tekeri a haszontalanná vált papírt, és az asztal végére löki. De mielőtt egy újabb papírost megkaparintott volna, Luninari anyja megint elkapja figyelmét.*
~ Egy rokon, mi? Sokoldalú infót nem is kapnék. ~ *Azt tökéletesen meg tudja érteni, hogy a két asszony nem voltak éppen nagy utazók, elvégre ő maga sem imádja járkálni a földet mikor arra van szükség. Egy időben még azzal is megpróbálkozott a Mágustorony könyvtáraiban, hogy egy sétát gyorsító, vagy akár azt helyettesítő varázslatot keres ki a végtelen kötetek egyikéből. Természetesen nem járt sikerrel, de ez nem vette el a kedvétől arról az álmodozásról, hogy kifejlesszen egyet, mikor eléri azt a szintet. Csak nem lehet olyan nehéz...*
- Ami eléggé rágja a fejemet. - *kezdi, lassan mégiscsak elővevén egy újabb lapot* - Az a gondolkodásmód, és a vele való akarat, ami arra kell, hogy egy helyben éljetek ilyen sokáig. Egy egész felfedezetlen világ vár kint titeket jóval s rosszal, még ha valóban meg tudtok élni a fák között gond nélkül. Engem megőrjítene a gondolat, ha lenne egy megszabott hely, határ, amit nem léphetnék át, egész nap az agyamban pihenne a késztetés, hogy megtudjam, mi van a határon kívül. Gondolom, Luninarinak is lehettek hasonló ösztönei, ugye? Különben is, mi késztetett titeket az erdő elhagyására? Változtatás? Szükség?
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az általa elképzelt függőleges csillogást nehezebben tudja elkapni, mint gondolta volna, így elsőre inkább annál a nehéz résznél kezdi újra. Szinte belehajol a ceruzája végébe, úgy koncentrál, miközben fél füllel úgy ahogy hallgatja Callipeya megjegyzését.*
- Hát igen, fején találta a szöget. *Csettint nyelvével, ahogy elhúz egy szálat, majd felül és újrakezdi, alig figyelve oda, amit őmaga mond:* - Jobban értékelik nálunk a főhajtást és
az illemet, merem mondani mindennél. A viselkedésed, öltözéked jelenti ki másoknak, ki vagy, honnan jöttél, és a szavaid ítélik meg, hogy légy fogadva, és meddig. Az utóbbit nem úsztam volna meg fülcsillogás nélkül... Franc. *Egy vonalat megint elhúz, ezúttal menthetetlenné téve a az összképet számára. Galacsinná tekeri a haszontalanná vált papírt, és az asztal végére löki. De mielőtt egy újabb papírost megkaparintott volna, Luninari anyja megint elkapja figyelmét.*
~ Egy rokon, mi? Sokoldalú infót nem is kapnék. ~ *Azt tökéletesen meg tudja érteni, hogy a két asszony nem voltak éppen nagy utazók, elvégre ő maga sem imádja járkálni a földet mikor arra van szükség. Egy időben még azzal is megpróbálkozott a Mágustorony könyvtáraiban, hogy egy sétát gyorsító, vagy akár azt helyettesítő varázslatot keres ki a végtelen kötetek egyikéből. Természetesen nem járt sikerrel, de ez nem vette el a kedvétől arról az álmodozásról, hogy kifejlesszen egyet, mikor eléri azt a szintet. Csak nem lehet olyan nehéz...*
- Ami eléggé rágja a fejemet. - *kezdi, lassan mégiscsak elővevén egy újabb lapot* - Az a gondolkodásmód, és a vele való akarat, ami arra kell, hogy egy helyben éljetek ilyen sokáig. Egy egész felfedezetlen világ vár kint titeket jóval s rosszal, még ha valóban meg tudtok élni a fák között gond nélkül. Engem megőrjítene a gondolat, ha lenne egy megszabott hely, határ, amit nem léphetnék át, egész nap az agyamban pihenne a késztetés, hogy megtudjam, mi van a határon kívül. Gondolom, Luninarinak is lehettek hasonló ösztönei, ugye? Különben is, mi késztetett titeket az erdő elhagyására? Változtatás? Szükség?
721. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-12 22:33:23
Üzenet elküldve: 2023-05-12 22:33:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Szavai úgy néz ki gondolkodóba ejtették a lányt. Ami annyira nem lepi őt meg. Ezek bizony olyan dolgok amiket nehéz úgy átadni a másik nemnek, hogy megértsék a helyzet mibenlétét. Végül felnevet a másik és kíváncsiskodik. A hallott megjegyzésre vidáman felé néz a félkezű.*
-Valóban. Ha kintről a fák közül néznélek nem látszana.
*Válaszol viccel a viccre. Ha valamit könnyű felismerni a lányon az a naivitása. Ezért is tudta olyan könnyen ő is az ujja köré csavarni a félvért. Mosolyogva hallgatja annak a csevegését, majd a széken hátradőlve a plafont bámulva mesélni kezd.*
-Nálunk ez máshogy működik. Hogy is mondjam... Persze a matrózok közt kicsit más volt mert az sokkal zártabb és feszültebb, de voltak azért helyzetek. Nem tehettük meg, hogy mindenki hagyja az ilyen dolgokat és muszájból is feltörtek ezek a dolgok. Ami, után hozzám kerültek a nézeteltéréseiket megbeszélők. Akkor is ha én voltam az egyik. Höhöhö! Volt egy ork. Ki nem állhatott engem. Mikor már sokat voltunk a vízen volt, hogy csak összefutottunk a folyosón és ok nélkül egymásnak estünk. Nem volt jobb dolgunk. Persze a szárazföldön ha mondjuk megbicskáztak volna számíthattam volna rá és fordítva. Büdös barom. Mi nem úgy csináljuk mint a nők. Ha kijön valami akkor arra reagálunk és aszerint ahogy akkor érzünk. Nem gondoljuk meg a dolgot, nem nézzük az egész hátterét és eredtét, meg talán nem is létező eredetét... Ha pofán akarok köpni valakit vagy az arcába taposni akkor, azt teszem. Hogy abból majd békülés lesz-e vagy nem, majd kiderül. Míg meg ez meg nem történik addig marad az ilyen izé hangulat. Ebből megértetted mit jelent a férfi dolog? Nem hiszem.
*Vigyorog jót magában.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Szavai úgy néz ki gondolkodóba ejtették a lányt. Ami annyira nem lepi őt meg. Ezek bizony olyan dolgok amiket nehéz úgy átadni a másik nemnek, hogy megértsék a helyzet mibenlétét. Végül felnevet a másik és kíváncsiskodik. A hallott megjegyzésre vidáman felé néz a félkezű.*
-Valóban. Ha kintről a fák közül néznélek nem látszana.
*Válaszol viccel a viccre. Ha valamit könnyű felismerni a lányon az a naivitása. Ezért is tudta olyan könnyen ő is az ujja köré csavarni a félvért. Mosolyogva hallgatja annak a csevegését, majd a széken hátradőlve a plafont bámulva mesélni kezd.*
-Nálunk ez máshogy működik. Hogy is mondjam... Persze a matrózok közt kicsit más volt mert az sokkal zártabb és feszültebb, de voltak azért helyzetek. Nem tehettük meg, hogy mindenki hagyja az ilyen dolgokat és muszájból is feltörtek ezek a dolgok. Ami, után hozzám kerültek a nézeteltéréseiket megbeszélők. Akkor is ha én voltam az egyik. Höhöhö! Volt egy ork. Ki nem állhatott engem. Mikor már sokat voltunk a vízen volt, hogy csak összefutottunk a folyosón és ok nélkül egymásnak estünk. Nem volt jobb dolgunk. Persze a szárazföldön ha mondjuk megbicskáztak volna számíthattam volna rá és fordítva. Büdös barom. Mi nem úgy csináljuk mint a nők. Ha kijön valami akkor arra reagálunk és aszerint ahogy akkor érzünk. Nem gondoljuk meg a dolgot, nem nézzük az egész hátterét és eredtét, meg talán nem is létező eredetét... Ha pofán akarok köpni valakit vagy az arcába taposni akkor, azt teszem. Hogy abból majd békülés lesz-e vagy nem, majd kiderül. Míg meg ez meg nem történik addig marad az ilyen izé hangulat. Ebből megértetted mit jelent a férfi dolog? Nem hiszem.
*Vigyorog jót magában.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1218-1237