Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379
400. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-17 23:41:15
Üzenet elküldve: 2019-10-17 23:41:15
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//A konyhában lévők//
*Úgy tűnik, lassacskán minden rendeződik, bár Selesnek semmi rossz előjele nincsen a vérrel kapcsolatban. Mint kiderül, pont úgy volt, ahogy sejtette: Nimeriltől származott a sérülés. Persze kedvesen fogadja az új érkező üdvözlését is.*
- Selestwen Sellewennar, örülök. *Mutatkozik be mosolyogva, és egy pillanatra a nagy meglepetésben azt is elfelejti, hogy a babának is illenék megmondani a nevét, akit magára kötözött. Rellan tehát ismeretlen marad a kedves vendég számára, habár ha sokáig marad, a kiabálását úgyis épp eleget fogja hallani az éjszaka során. Ő is egyike lenne azoknak a lelkes háziasszonyoknak, akik akkor is takarítanak, ha fizikailag ez nem egészséges, de már nem is kell beszállnia, a többiek intézik az ügyet. Viszont Lauval egyetért, és Leonra pillant kicsit álmosan.*
- Azt hiszem, nekem is, és Rellannak is jobb, ha hunyunk egyet. *Mondja, és nehézkesen feltápászkodva Leon arcára hint egy ártatlan csókot, hogy aztán Laut követően ő is elinduljon felkeresni a hálószobáját.*
//Napváltás//
*Seles és kisbabája egy hosszú, többnyire sajnos most álomtalan éjszaka után a szalonban ücsörögnek, és érdeklődve olvasgatnak egy könyvet. Pontosabban Seles olvas, a kicsi pedig ámulva nézi az ölében fekve, ahogy a lapok egyenként átfordulnak a másik oldalra. Néha oda is kap értük, egy-egy erőlködéstől túlfűtött „ö” hagyja el a száját, és amolyan álmos-babásan ráncolja homlokát. Még mindig nagyon pufók a kicsike, egészen hurkásan ducul. Na de ez a dolga, még egy ideig, amíg meg nem tanul járni.*
- Öööö! *Mondja, és sikerül nemes egyszerűséggel összenyálaznia Seles felsőruháját. A lány csak ekkor veszi észre a támadást, és már nyúl is egy kendőért, hogy megtörölje a pici arcocskáját, majd megpróbál segíteni ruhája mellrészén is. Mondani sem kell, hogy utóbbi veszett ügy.*
*Úgy tűnik, lassacskán minden rendeződik, bár Selesnek semmi rossz előjele nincsen a vérrel kapcsolatban. Mint kiderül, pont úgy volt, ahogy sejtette: Nimeriltől származott a sérülés. Persze kedvesen fogadja az új érkező üdvözlését is.*
- Selestwen Sellewennar, örülök. *Mutatkozik be mosolyogva, és egy pillanatra a nagy meglepetésben azt is elfelejti, hogy a babának is illenék megmondani a nevét, akit magára kötözött. Rellan tehát ismeretlen marad a kedves vendég számára, habár ha sokáig marad, a kiabálását úgyis épp eleget fogja hallani az éjszaka során. Ő is egyike lenne azoknak a lelkes háziasszonyoknak, akik akkor is takarítanak, ha fizikailag ez nem egészséges, de már nem is kell beszállnia, a többiek intézik az ügyet. Viszont Lauval egyetért, és Leonra pillant kicsit álmosan.*
- Azt hiszem, nekem is, és Rellannak is jobb, ha hunyunk egyet. *Mondja, és nehézkesen feltápászkodva Leon arcára hint egy ártatlan csókot, hogy aztán Laut követően ő is elinduljon felkeresni a hálószobáját.*
//Napváltás//
*Seles és kisbabája egy hosszú, többnyire sajnos most álomtalan éjszaka után a szalonban ücsörögnek, és érdeklődve olvasgatnak egy könyvet. Pontosabban Seles olvas, a kicsi pedig ámulva nézi az ölében fekve, ahogy a lapok egyenként átfordulnak a másik oldalra. Néha oda is kap értük, egy-egy erőlködéstől túlfűtött „ö” hagyja el a száját, és amolyan álmos-babásan ráncolja homlokát. Még mindig nagyon pufók a kicsike, egészen hurkásan ducul. Na de ez a dolga, még egy ideig, amíg meg nem tanul járni.*
- Öööö! *Mondja, és sikerül nemes egyszerűséggel összenyálaznia Seles felsőruháját. A lány csak ekkor veszi észre a támadást, és már nyúl is egy kendőért, hogy megtörölje a pici arcocskáját, majd megpróbál segíteni ruhája mellrészén is. Mondani sem kell, hogy utóbbi veszett ügy.*
399. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-17 19:05:35
Üzenet elküldve: 2019-10-17 19:05:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A konyhában lévők//
*A riadalom, ami a házban lévő felfordulást látva támadt, úgy tűnik, csillapodni látszik, ahogy a konyhában szép lassan fény derül a történtekre, bár ez kicsit se jelenti azt, hogy nyugodtabb lenne. Fräd azonban szerencsére hamar Nimeril segítségére siet, így neki van ideje válaszolni a hozzá intézett kérdésekre*
- Én jól vagyok, köszönöm. Hagyd csak! *ereszt meg egy fáradt mosolyt Seles felé, hisz a riadalmon kívül tényleg semmi baja, ráadásul az is múlóban van, ahogy Nimerilt szemléli, aki láthatóan már sokkal jobban van, mint korábban lehetett. ~Mégis, az a sok vér... ~aggodalmaskodik magában*
- Talán jobb lenne, ha lepihennél kicsit! Visszakísérjelek a szobádba? *fordul a lány felé, magában azért fohászkodva, hogy Fräd varázsitala segítsen neki. ~Még jó, hogy Int itt volt!~ gondolja magában, megnyugodva, ahogy úgy látja, a többieknek egyáltalán nem esett semmi baja*
- Úgy látom, már elmúlt a veszély... *jegyzi meg végül, egyszerre címezve szavait Leonnak, jelezve, hogy bár igazán nagylelkű az ajánlata, talán még sincs szükség rá, hogy átvizsgálja a házat, és Aleimordnak, akit kicsit se szeretne feltartani, ha más tervei vannak* Menj csak nyugodtan, azt hiszem, most már megleszünk! *ereszt meg egy halvány mosolyt az elf felé, remélve, ezzel sikerül meggyőznie róla, hogy nyugodtan menjen, amerre a szíve húzza. ~Talán Luniékat is magával hozza majd, ha visszajön~ sóhajt fel magában, hisz hiányzik neki a lány, akit olyan régen látott már. Nem akar azonban túl sokáig ilyesmin merengeni, így inkább összeszedi magát kissé, és ha Nimeril igényli a segítségét, akkor segít neki a szobájába jutni, ha viszont nem kér belőle, akkor ő maga is segédkezik Lyllinek a takarításban, majd pedig egy alkalmas pillanatban megmutatja Frädnek a még szabad szobákat, melyek közül választhat magának*
- Azt hiszem, ennyi izgalom elég volt mára. Mi lenne, ha inkább holnap ültetnénk el a szegfűt és a magokat? *pillant kérdőn a férfira, hiszen biztos benne, Frädre is ráfér egy kis pihenés a mai nap után. ~Remélem, itt lesz még holnap is és nem menekül amiatt, ami ma fogadta... ~mereng magában, míg saját kis szobájába sétál, befejezettnek nyilvánítva a napot a maga részéről.*
*A riadalom, ami a házban lévő felfordulást látva támadt, úgy tűnik, csillapodni látszik, ahogy a konyhában szép lassan fény derül a történtekre, bár ez kicsit se jelenti azt, hogy nyugodtabb lenne. Fräd azonban szerencsére hamar Nimeril segítségére siet, így neki van ideje válaszolni a hozzá intézett kérdésekre*
- Én jól vagyok, köszönöm. Hagyd csak! *ereszt meg egy fáradt mosolyt Seles felé, hisz a riadalmon kívül tényleg semmi baja, ráadásul az is múlóban van, ahogy Nimerilt szemléli, aki láthatóan már sokkal jobban van, mint korábban lehetett. ~Mégis, az a sok vér... ~aggodalmaskodik magában*
- Talán jobb lenne, ha lepihennél kicsit! Visszakísérjelek a szobádba? *fordul a lány felé, magában azért fohászkodva, hogy Fräd varázsitala segítsen neki. ~Még jó, hogy Int itt volt!~ gondolja magában, megnyugodva, ahogy úgy látja, a többieknek egyáltalán nem esett semmi baja*
- Úgy látom, már elmúlt a veszély... *jegyzi meg végül, egyszerre címezve szavait Leonnak, jelezve, hogy bár igazán nagylelkű az ajánlata, talán még sincs szükség rá, hogy átvizsgálja a házat, és Aleimordnak, akit kicsit se szeretne feltartani, ha más tervei vannak* Menj csak nyugodtan, azt hiszem, most már megleszünk! *ereszt meg egy halvány mosolyt az elf felé, remélve, ezzel sikerül meggyőznie róla, hogy nyugodtan menjen, amerre a szíve húzza. ~Talán Luniékat is magával hozza majd, ha visszajön~ sóhajt fel magában, hisz hiányzik neki a lány, akit olyan régen látott már. Nem akar azonban túl sokáig ilyesmin merengeni, így inkább összeszedi magát kissé, és ha Nimeril igényli a segítségét, akkor segít neki a szobájába jutni, ha viszont nem kér belőle, akkor ő maga is segédkezik Lyllinek a takarításban, majd pedig egy alkalmas pillanatban megmutatja Frädnek a még szabad szobákat, melyek közül választhat magának*
- Azt hiszem, ennyi izgalom elég volt mára. Mi lenne, ha inkább holnap ültetnénk el a szegfűt és a magokat? *pillant kérdőn a férfira, hiszen biztos benne, Frädre is ráfér egy kis pihenés a mai nap után. ~Remélem, itt lesz még holnap is és nem menekül amiatt, ami ma fogadta... ~mereng magában, míg saját kis szobájába sétál, befejezettnek nyilvánítva a napot a maga részéről.*
398. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-16 17:00:39
Üzenet elküldve: 2019-10-16 17:00:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Konyhából kifelé//
//A konyhában lévők//
*A kimasírozó törpe úr útjából elugrik, és nagyokat pislogva néz utána, ahogy nekiered a vidéknek. Megijed, hogy az idegennek köze lehet az aggasztó nyomokhoz, ezért szándékától eltérően mégis Lauékkal tart először. Aleimord és Lau beszélgetésére igyekszik „süket” lenni, ami nem is olyan nagyon nehéz, tekintve a közjátékot, épp csak annyit csíp el belőle, hogy „virágmagok” meg „gyilkos”. Az egyikre ijedtebben kapja fel a fejét. Ezek a nárciszok… nagyon marconák tudnak ám lenni!*
- G-go-gondolod?
*Hebegi halkan, de biztosan már nem is hallja senki, mert mindenki beront, kivon, átad, ringat, bemutatkozik. Lau szabadkozó arckifejezésére felmosolyog, látható, hogy egyáltalán nincs miért. Apró termetét eleinte kitakarja az ajtófélfa és az előtte belépő elfek a konyhában lévők elől, de azért sápadt kis arcát és vörös üstökét ő is bedugja az ajtón, mikor egy kicsit lecseng a "pánik".*
- Halihó!
*Az aggodalom nyomai még nem teljesen múltak el az arcáról, de azért igyekszik barátságos arcot ölteni. Elhatározza, hogy a takarító brigádból nem kíván kimaradni, ezért Fräd szavaira eléje lép. Persze csak szerényen, hogy lássa, nem az útját állva.*
- Én is megyek. Lyllinor Gramhin vagyok, nagyon örvendek!
*Nimeril közreműködéséről természetesen szó sem lehet, megpróbálja szelíden visszaültetni és megsimogatni a karját, ha sikerül.*
- De hát… nem szabad most hajolgatnod és megerőltetned magad! Szegénykém! Kérlek, pihenj itt!
*El nem tudja képzelni, hogy történhetett, de nem tudja megvárni az elmesélést. Nem hagyja nyugodni a rendetlenség, előbújik belőle kényszeres tisztaságmániája, ezért elindul a takarítóeszközökért. Ha valaki vele tart, akkor rámosolyog, a legvalószínűbb, hogy ez Fräd lesz.*
- Köszönöm a segítséget!
*Túl sokan nem kellenek ehhez a művelethez, akár egyedül is megcsinálná, de senkire nem erőlteti rá az akaratát, csak legfeljebb a saját érdekében Nimerilre. Emlékei szerint a fürdőszobában van a felmosórongy és a vödör, és ott is lehet vízzel megtölteni, úgyhogy már csak a seprő és a lapát kell a sarokból.*
- Mi lenne, ha én mosnék fel, ha már úgyis ilyen apró növésű vagyok, a magas söprűt pedig átadnám?
*Fordul szerény javaslatával kísérőjéhez, ha van.*
//A konyhában lévők//
*A kimasírozó törpe úr útjából elugrik, és nagyokat pislogva néz utána, ahogy nekiered a vidéknek. Megijed, hogy az idegennek köze lehet az aggasztó nyomokhoz, ezért szándékától eltérően mégis Lauékkal tart először. Aleimord és Lau beszélgetésére igyekszik „süket” lenni, ami nem is olyan nagyon nehéz, tekintve a közjátékot, épp csak annyit csíp el belőle, hogy „virágmagok” meg „gyilkos”. Az egyikre ijedtebben kapja fel a fejét. Ezek a nárciszok… nagyon marconák tudnak ám lenni!*
- G-go-gondolod?
*Hebegi halkan, de biztosan már nem is hallja senki, mert mindenki beront, kivon, átad, ringat, bemutatkozik. Lau szabadkozó arckifejezésére felmosolyog, látható, hogy egyáltalán nincs miért. Apró termetét eleinte kitakarja az ajtófélfa és az előtte belépő elfek a konyhában lévők elől, de azért sápadt kis arcát és vörös üstökét ő is bedugja az ajtón, mikor egy kicsit lecseng a "pánik".*
- Halihó!
*Az aggodalom nyomai még nem teljesen múltak el az arcáról, de azért igyekszik barátságos arcot ölteni. Elhatározza, hogy a takarító brigádból nem kíván kimaradni, ezért Fräd szavaira eléje lép. Persze csak szerényen, hogy lássa, nem az útját állva.*
- Én is megyek. Lyllinor Gramhin vagyok, nagyon örvendek!
*Nimeril közreműködéséről természetesen szó sem lehet, megpróbálja szelíden visszaültetni és megsimogatni a karját, ha sikerül.*
- De hát… nem szabad most hajolgatnod és megerőltetned magad! Szegénykém! Kérlek, pihenj itt!
*El nem tudja képzelni, hogy történhetett, de nem tudja megvárni az elmesélést. Nem hagyja nyugodni a rendetlenség, előbújik belőle kényszeres tisztaságmániája, ezért elindul a takarítóeszközökért. Ha valaki vele tart, akkor rámosolyog, a legvalószínűbb, hogy ez Fräd lesz.*
- Köszönöm a segítséget!
*Túl sokan nem kellenek ehhez a művelethez, akár egyedül is megcsinálná, de senkire nem erőlteti rá az akaratát, csak legfeljebb a saját érdekében Nimerilre. Emlékei szerint a fürdőszobában van a felmosórongy és a vödör, és ott is lehet vízzel megtölteni, úgyhogy már csak a seprő és a lapát kell a sarokból.*
- Mi lenne, ha én mosnék fel, ha már úgyis ilyen apró növésű vagyok, a magas söprűt pedig átadnám?
*Fordul szerény javaslatával kísérőjéhez, ha van.*
397. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-14 20:37:52
Üzenet elküldve: 2019-10-14 20:37:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában lévők//
*Nem is veszi észre vért addig, amíg a többiek meg nem említik.*
- Várjatok! Akár egy gyilkos is lehet! *rivall rá a lányokra, mielőtt még a konyha felé vennék az irányt, és elébük lép. Minden szobába benéz, miközben a házban haladnak, és meglepetten pillant a kibontakozó eseményekre. Leon is a kardjáért nyúl, Aleimord fejében is már ismétlődni kezdenek az igék, ám gyorsan kiderül, hogy egy komolyabb sérülés volt, amit Int sikeresen összefoltozott.*
~Valami haszna legalább van annak a fickónak.~
- Mi történt veled? *néz aggodalmasan Nimerilre. Megvárja a választ, aztán Laurenhez fordul.*
- El akartam menni a Mágustoronyba, de így hogyan hagyjalak itt titeket?
*Szemeiben őszinte aggódás tükröződik.*
*Nem is veszi észre vért addig, amíg a többiek meg nem említik.*
- Várjatok! Akár egy gyilkos is lehet! *rivall rá a lányokra, mielőtt még a konyha felé vennék az irányt, és elébük lép. Minden szobába benéz, miközben a házban haladnak, és meglepetten pillant a kibontakozó eseményekre. Leon is a kardjáért nyúl, Aleimord fejében is már ismétlődni kezdenek az igék, ám gyorsan kiderül, hogy egy komolyabb sérülés volt, amit Int sikeresen összefoltozott.*
~Valami haszna legalább van annak a fickónak.~
- Mi történt veled? *néz aggodalmasan Nimerilre. Megvárja a választ, aztán Laurenhez fordul.*
- El akartam menni a Mágustoronyba, de így hogyan hagyjalak itt titeket?
*Szemeiben őszinte aggódás tükröződik.*
396. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-14 17:36:06
Üzenet elküldve: 2019-10-14 17:36:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//A konyhában lévők//
*Hallgatja a nagy kavarodást, s csak egy pillanatra tudta felmérni a konyhaiakat. Ahogy észleli, Lau is a nyomában jött, s talán Lyllinorék is felnérnek melléjük. Egy kellemes hangot hall, a pizsamás irányából. Nem vár igazán, mikor meghallja a sebesülés szót, illem ide vagy oda, ő bizony elindul a feltápászkodó irányába.*
-Az istenek szerelmére! Ez hogy történhetett? Ne, maradj csak ülve, kérlek. *Mosolyog a másikra és próbálja visszaültetni, reméli nem fognak ellenkezni neki. Mindenesetre Nimeril Drimanow kezébe nyom 1 Világoszöld varázsitalt a sajátjai közül.
*
-Tessék. Nem tudom, hogy volt e már dolgod ilyennel, de kérlek, idd meg. *Addig nem fog tágulni Nimreil mellől, míg az italt el nem fogyasztja. Újabb motivációval látja el a félvért.*
-Orvosság. Világoszöld varázsital. *Azzal Laurentitia felé néz, de még mindig Nimerilnél áll.*
-Bocsáss meg, hogy úgy elviharoztam, de ahogy látom, tényleg baj történt. *Ezután Leon és Seles felé fordul.*
-Frädricus Saelevester vagyok, örvendek! *Sóhajt egy nagyot és újra a klánvezért szólítja meg.*
-Ha megbocsátasz: kaphatnék takarító eszközöket? Segítenék eltüntetni ezt. *Reméli kap segítséget a szükséges holmik felderítésében. Amennyiben ez megtörtént, természetesen megvárja még, ha valaki beszél hozzá, válaszol is, de ezt a förtelmet minél hamarabb eltüntetné, a gnóm lányhoz hasonlatosan.*
*Hallgatja a nagy kavarodást, s csak egy pillanatra tudta felmérni a konyhaiakat. Ahogy észleli, Lau is a nyomában jött, s talán Lyllinorék is felnérnek melléjük. Egy kellemes hangot hall, a pizsamás irányából. Nem vár igazán, mikor meghallja a sebesülés szót, illem ide vagy oda, ő bizony elindul a feltápászkodó irányába.*
-Az istenek szerelmére! Ez hogy történhetett? Ne, maradj csak ülve, kérlek. *Mosolyog a másikra és próbálja visszaültetni, reméli nem fognak ellenkezni neki. Mindenesetre Nimeril Drimanow kezébe nyom 1 Világoszöld varázsitalt a sajátjai közül.
*-Tessék. Nem tudom, hogy volt e már dolgod ilyennel, de kérlek, idd meg. *Addig nem fog tágulni Nimreil mellől, míg az italt el nem fogyasztja. Újabb motivációval látja el a félvért.*
-Orvosság. Világoszöld varázsital. *Azzal Laurentitia felé néz, de még mindig Nimerilnél áll.*
-Bocsáss meg, hogy úgy elviharoztam, de ahogy látom, tényleg baj történt. *Ezután Leon és Seles felé fordul.*
-Frädricus Saelevester vagyok, örvendek! *Sóhajt egy nagyot és újra a klánvezért szólítja meg.*
-Ha megbocsátasz: kaphatnék takarító eszközöket? Segítenék eltüntetni ezt. *Reméli kap segítséget a szükséges holmik felderítésében. Amennyiben ez megtörtént, természetesen megvárja még, ha valaki beszél hozzá, válaszol is, de ezt a förtelmet minél hamarabb eltüntetné, a gnóm lányhoz hasonlatosan.*
395. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-14 11:18:30
Üzenet elküldve: 2019-10-14 11:18:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//A konyhában lévők//
* A törpe nekilát a vajas sütinek és közben ecseteli a sörfőzés művészetét. Lassan Nimeril is megpróbálkozik egy sütivel. Pedig már azt hitte, hogy jól lakot, de ebből a friss sütiből még becsókol kettőt. Most már mozdulni is alig bír. Aztán a sörfőzőmester amilyen gyorsan jött olyan gyorsan távozik is. A félvér éppen csak el tud köszönni tőle. De ezzel még nem ér véget a látogatók özöne. Néhány pillanatnyi nyugalom után érkeznek meg Lauék. Szinte rögtön kavarodás is támad, a földön lévő vér miatt. Nimri is felkapja a fejét a vér szóra, de aztán leesik neki, hogy valószínűleg a doki nem takarított fel. Mentegetőzve gyorsan felállna, csak ez nem olyan egyszerű így teli hassal meg kótyagos fejjel.*
– Ööö. Bocsánat azt hiszem az én vérem lehet.* Azzal erősen kapaszkodva megindul a helyszín felé.*
– Csúnyán megsérültem és Intath doktor úr ellátott. Ezek szerint ne takarított össze. Nagyon sajnálom tényleg. Hadd segítsek feltakarítani!* Bukdácsolva, de csak odaér és ha már ott van köszönti az ismeretlent is.*
– Üdv Nimeril vagyok!* Ha Lyllinor visszatér és nem akadályozzák meg benne, akkor segítene a takarításban.*
* A törpe nekilát a vajas sütinek és közben ecseteli a sörfőzés művészetét. Lassan Nimeril is megpróbálkozik egy sütivel. Pedig már azt hitte, hogy jól lakot, de ebből a friss sütiből még becsókol kettőt. Most már mozdulni is alig bír. Aztán a sörfőzőmester amilyen gyorsan jött olyan gyorsan távozik is. A félvér éppen csak el tud köszönni tőle. De ezzel még nem ér véget a látogatók özöne. Néhány pillanatnyi nyugalom után érkeznek meg Lauék. Szinte rögtön kavarodás is támad, a földön lévő vér miatt. Nimri is felkapja a fejét a vér szóra, de aztán leesik neki, hogy valószínűleg a doki nem takarított fel. Mentegetőzve gyorsan felállna, csak ez nem olyan egyszerű így teli hassal meg kótyagos fejjel.*
– Ööö. Bocsánat azt hiszem az én vérem lehet.* Azzal erősen kapaszkodva megindul a helyszín felé.*
– Csúnyán megsérültem és Intath doktor úr ellátott. Ezek szerint ne takarított össze. Nagyon sajnálom tényleg. Hadd segítsek feltakarítani!* Bukdácsolva, de csak odaér és ha már ott van köszönti az ismeretlent is.*
– Üdv Nimeril vagyok!* Ha Lyllinor visszatér és nem akadályozzák meg benne, akkor segítene a takarításban.*
394. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-14 10:13:56
Üzenet elküldve: 2019-10-14 10:13:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A konyhában lévők//
*Semmi fontos nem igazán történik egy pár pillanatig. Esznek ahogy mindig szoktak, aztán a törpe amilyen gyorsan jön, úgy távozik is, Leon csak egy biccentéssel köszön a távolodónak, aztán pedig Lau kiáltása hangzik el, miszerint őket keresi, végül meg is jelentik a lány és valami vért emleget. Leon egy pillanatra beleszimatol a levegőbe és mintha tényleg érezné a finom ételeken át a fémes illatot, de ő aztán nem tudja, hogy kiből is származik az újabb kellemes szag.*
-Fel sem tűnt. *Vonja meg a vállát*
-Hiszen itt mindenki rendben van! *Mutat köbe a vígan reggelizők csapatán.*
-De ha gondolod körbejárhatok, hogy megnézzem! *Már nyúl is kardjáért, hogy lekaszabolhassa azt, aki gondoz okoz. Aztán nőjére és a kicsire pillant, de azokkal aztán a lehető legkisebb gond sincsen. Olyan jól vannak, mint sosem eddig.* ~Ki lenne az a hülye, aki fényes nappal bejön ide hadakozni?~
-Ha valami lett volna azt biztos meghalljuk, nem? *Néz körbe a jelenlévőkön. Az újabb férfi megjelenését is csak egy biccentéssel nyugtatja, hiszen már jött is a nyomában az, aki hozta.*
*Semmi fontos nem igazán történik egy pár pillanatig. Esznek ahogy mindig szoktak, aztán a törpe amilyen gyorsan jön, úgy távozik is, Leon csak egy biccentéssel köszön a távolodónak, aztán pedig Lau kiáltása hangzik el, miszerint őket keresi, végül meg is jelentik a lány és valami vért emleget. Leon egy pillanatra beleszimatol a levegőbe és mintha tényleg érezné a finom ételeken át a fémes illatot, de ő aztán nem tudja, hogy kiből is származik az újabb kellemes szag.*
-Fel sem tűnt. *Vonja meg a vállát*
-Hiszen itt mindenki rendben van! *Mutat köbe a vígan reggelizők csapatán.*
-De ha gondolod körbejárhatok, hogy megnézzem! *Már nyúl is kardjáért, hogy lekaszabolhassa azt, aki gondoz okoz. Aztán nőjére és a kicsire pillant, de azokkal aztán a lehető legkisebb gond sincsen. Olyan jól vannak, mint sosem eddig.* ~Ki lenne az a hülye, aki fényes nappal bejön ide hadakozni?~
-Ha valami lett volna azt biztos meghalljuk, nem? *Néz körbe a jelenlévőkön. Az újabb férfi megjelenését is csak egy biccentéssel nyugtatja, hiszen már jött is a nyomában az, aki hozta.*
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-08 17:31:42
Üzenet elküldve: 2019-10-08 17:31:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//A konyhában lévők//
*Seles körül csak úgy pörögnek az események. Először csak csendesen falatoznak, beszélgetnek, a kis Rellan pedig nagyokat pislog édesanyja rögtönzött babahordójában. A lány valahol reménykedik benne, hogy a törpe marad még egy ideig, hiszen kedvesnek tűnik, és a szakmája is igen szép dolog, azonban úgy látszik, a kis vajas sütemény után már indulna is tovább.*
- Máris mész? *Kérdezi a lány, de persze nem bántó hanggal, ha valaki, ő nagyon jól tudja, hogy ha menni kell, menni kell.* Látogass meg minket máskor is, Elgretor uram!
*Eközben Lau is megérkezik, akinek a kiabálása valahogy elkerüli Seles figyelmét, ahogy a vér is.*
- Vér? Milyen… *Kérdezi, és a szava is elakad, mikor megpillantja a koszt. Azonban nem lesz ideges, pillantása egyből Nimerilre téved kérdőn. Amennyire tudja, a lány az egyetlen, aki itt megsérült, de szerencsére, amennyire ő tudja, most rendben van. Lauról ugyanezt nem lehetne elmondani, olyan zaklatottnak tűnik, hogy Selesben aggodalmat ébreszt.*
- Minden rendben? Gyere, csüccsenj le, egyél egy kis süteményt. *És hogy ő maga is kísérletezzen az étellel, amelyet a törpe már nagy elszántsággal, és szőrös nyelvvel ~ Vajon tényleg szőrös a törpék nyelve? ~ hajlandó volt alapos minőségbeli ellenőrzés alá venni, eszik egy falatot. Egy kis morzsa Rellan pocakjára esik, de a picur most meg se rezzen, csak mocorog egy kicsit. Seles büszke mosolyt villant az apukára, egészen belefeledkezve a pillanatba. Ujjával a két pici ökölbe szorított kézre mutat, mire a kisfiú megpróbál odanyúlni. Persze nem sikerül, ahhoz még túl csöpp.*
- Aprócskák. *Mondja halkan, és megringatja kicsit a babát. Rellan álmos szemeit végigjáratja a konyhában lévő érdekesebbnél érdekesebb hangforrásokon, majd ő is mond valamit babanyelven, ami leginkább egy rövid, éles sikkantáshoz hasonló.*
*Seles körül csak úgy pörögnek az események. Először csak csendesen falatoznak, beszélgetnek, a kis Rellan pedig nagyokat pislog édesanyja rögtönzött babahordójában. A lány valahol reménykedik benne, hogy a törpe marad még egy ideig, hiszen kedvesnek tűnik, és a szakmája is igen szép dolog, azonban úgy látszik, a kis vajas sütemény után már indulna is tovább.*
- Máris mész? *Kérdezi a lány, de persze nem bántó hanggal, ha valaki, ő nagyon jól tudja, hogy ha menni kell, menni kell.* Látogass meg minket máskor is, Elgretor uram!
*Eközben Lau is megérkezik, akinek a kiabálása valahogy elkerüli Seles figyelmét, ahogy a vér is.*
- Vér? Milyen… *Kérdezi, és a szava is elakad, mikor megpillantja a koszt. Azonban nem lesz ideges, pillantása egyből Nimerilre téved kérdőn. Amennyire tudja, a lány az egyetlen, aki itt megsérült, de szerencsére, amennyire ő tudja, most rendben van. Lauról ugyanezt nem lehetne elmondani, olyan zaklatottnak tűnik, hogy Selesben aggodalmat ébreszt.*
- Minden rendben? Gyere, csüccsenj le, egyél egy kis süteményt. *És hogy ő maga is kísérletezzen az étellel, amelyet a törpe már nagy elszántsággal, és szőrös nyelvvel ~ Vajon tényleg szőrös a törpék nyelve? ~ hajlandó volt alapos minőségbeli ellenőrzés alá venni, eszik egy falatot. Egy kis morzsa Rellan pocakjára esik, de a picur most meg se rezzen, csak mocorog egy kicsit. Seles büszke mosolyt villant az apukára, egészen belefeledkezve a pillanatba. Ujjával a két pici ökölbe szorított kézre mutat, mire a kisfiú megpróbál odanyúlni. Persze nem sikerül, ahhoz még túl csöpp.*
- Aprócskák. *Mondja halkan, és megringatja kicsit a babát. Rellan álmos szemeit végigjáratja a konyhában lévő érdekesebbnél érdekesebb hangforrásokon, majd ő is mond valamit babanyelven, ami leginkább egy rövid, éles sikkantáshoz hasonló.*
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-07 11:35:43
Üzenet elküldve: 2019-10-07 11:35:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Konyhából kifelé//
*Már vagy három négy sütemény befalt, amikor felnéz, hogy a többieknek barbár módon nem hagyott.*
- Egyetek hát tik is!
*Leporolja szakállát a morzsától, majd feláll a székéről. Befelé nem nagyon nézett szét így a vérnyomokat se vette észre, még ha az ordított is a padlón meg a jó ég tudja merre fröccsent. Mikor már jól lakott jónak látszik átadni a helyet a cselédségnek, hadd faljanak ők is. Mikor kilép a konyhából már akkor feltűnik neki is a vérpaca vagy foltok.*
~Azt a nemjóját mi a cefre folyik itt?~
*Eközben tódulnak befelé az emberek, mintha csak a városőrség tódulna be valami esetet kivizsgálni. Kezd ez mán a helyzet fokozódni, az embernépek tömörülnek és ez így nem túl jó. Jobbnak is látja menni innen a cefrébe.*
- Köszönöm szípen a kedves fogadtatást meg az ellátást, de mán jócskán itt idűztem, osztán mennem köll mert a cefre nem érhet örökké.
- A viszont látásra a nagyságáénak, uraségodéknak meg a többieknek!
*Mivel sok köze nincs az esethez csak néhány sütemény befalása, amire amúgy meghívták, így távozik. Ha csak nem nyomós okkal fel nem tartják úgy, hogy az ajtóba útját állják akkor lendülettel lép ki rajta és kocafudtában lódul meg Arthenior felé.*
*Már vagy három négy sütemény befalt, amikor felnéz, hogy a többieknek barbár módon nem hagyott.*
- Egyetek hát tik is!
*Leporolja szakállát a morzsától, majd feláll a székéről. Befelé nem nagyon nézett szét így a vérnyomokat se vette észre, még ha az ordított is a padlón meg a jó ég tudja merre fröccsent. Mikor már jól lakott jónak látszik átadni a helyet a cselédségnek, hadd faljanak ők is. Mikor kilép a konyhából már akkor feltűnik neki is a vérpaca vagy foltok.*
~Azt a nemjóját mi a cefre folyik itt?~
*Eközben tódulnak befelé az emberek, mintha csak a városőrség tódulna be valami esetet kivizsgálni. Kezd ez mán a helyzet fokozódni, az embernépek tömörülnek és ez így nem túl jó. Jobbnak is látja menni innen a cefrébe.*
- Köszönöm szípen a kedves fogadtatást meg az ellátást, de mán jócskán itt idűztem, osztán mennem köll mert a cefre nem érhet örökké.
- A viszont látásra a nagyságáénak, uraségodéknak meg a többieknek!
*Mivel sok köze nincs az esethez csak néhány sütemény befalása, amire amúgy meghívták, így távozik. Ha csak nem nyomós okkal fel nem tartják úgy, hogy az ajtóba útját állják akkor lendülettel lép ki rajta és kocafudtában lódul meg Arthenior felé.*
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-06 20:08:10
Üzenet elküldve: 2019-10-06 20:08:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Fräd, Ale, Lylli és a konyhában lévők//
*Örömmel látja, hogy Aleimord és Lyllinor elindul feléjük, bár az a benyomása, a férfi mintha kissé dühösnek tűnne*
- Micsoda? *fordul vissza Fräd felé a kérdést hallva, miközben fülig vörösödik* Nem, ő csak... csak egy jó barátom. *válaszolja zavartan, hiszen ha jól értette a jelzéseket, Aleimord kicsit sem bánná, ha több lenne ennél. Ő maga ellenben cseppet sem tudja, mit akar, és már kicsit kezdi bánni, hogy integetett az előbb, hisz biztos benne, ezzel számtalan kellemetlen pillanatot szerzett magának. Ezen félelme beigazolódni is látszik, ahogy Fräd elindul felfedezni a ház belsejét, ő pedig egyedül marad a közben érkező Lyllivel és Aleimorddal*
- De igen. *válaszol az első kérdésre kissé értetlenül, miért is olyan nagy dolog az, hogy egyedül ment a városba, elvégre már vége a lázadásnak és lecsillapodtak a kedélyek. ~Nincs mitől félni!~ igyekszik sugallni pillantásával az aggódó férfinak*
- Reggelinél mondtam, hogy a városba készülök... *fűzi még hozzá kissé kelletlenül* Azt hittem, nem akarsz jönni... *pislog bizonytalanul, hiszen azóta nem igazán beszélgettek, hogy elcsattant köztük egy csók. Az volt az érzése, Aleimord kissé kerüli őt, vagy inkább kölcsönösen kerülik egymás társaságát, de legalábbis igyekeznek nem kettesben maradni, így meglepi a férfi mostani heves kirohanása, bár valahol jól esik neki, hogy most is ennyire aggódik érte*
- Nem történt semmi baj. Csak egy kis virágmagot venni mentem, és útközben találkoztam Fräddel. *foglalja össze röviden az eseményeket, és bár eddig nem húzta el a kezét, most igyekszik kiszabadítani a csuklóját, hogy megszoríthassa a férfi vállát megnyugtatásképp egy pillanatra*
- Menjünk be! *indítványozza immár Lyllihez fordulva, egy bocsánatkérő pillantást vetve a lányra, amiért fültanúja volt az iménti beszélgetésnek. Belépve azonban a korábbi kis közjáték már jelentőségét veszti, hisz úgy tűnik, sokkal komolyabb dolgok is történtek itt, amikkel foglalkoznia kell*
- Ez... ez... *hebegi, ahogy egyre beljebb halad és szemrevételezi a házat* Nem hallottatok semmit? Mi okozta ezt? Vagy inkább ki? *pillant hátra Aleimord és Lylli felé, remélve, hogy ők több információval tudnak szolgálni arról, mi történt itt, bár az az érzése, ők is most látják először ezt a felfordulást*
- Köszönöm. Segítek én is mindjárt. Csak előbb megnézem, mindenki jól van-e? *jelenti ki határozottan, majd sarkon fordulva követi Frädet egyedül, vagy Aleimorddal, ha a férfi vele tart. Sajnálja, hogy Lyllit egyedül kell hagynia a takarítással, de előbb meg kell bizonyosodnia róla, hogy minden barátja épségben van-e, így a hangokat követve arra megy, amerre Frädet sejti, remélve, a férfi talán összeakadt valakivel, aki bővebb felvilágosítást tud adni. ~Seles! A baba! Ugye minden rendben?~ aggodalmaskodik magában, épp akkor érve a konyhába, mikor Fräd bemutatkozik, így ezzel már nem is húzza az időt, hanem rögtön belevág a közepébe*
- Mi történt itt? Tiszta vér az egész ház... Ugye mindenki jól van? *pillant végig aggodalmasan a jelenlévőkön, valamilyen külsérelmi nyom után kutatva, hogy megtudja, ki sérült meg ennyire.*
*Örömmel látja, hogy Aleimord és Lyllinor elindul feléjük, bár az a benyomása, a férfi mintha kissé dühösnek tűnne*
- Micsoda? *fordul vissza Fräd felé a kérdést hallva, miközben fülig vörösödik* Nem, ő csak... csak egy jó barátom. *válaszolja zavartan, hiszen ha jól értette a jelzéseket, Aleimord kicsit sem bánná, ha több lenne ennél. Ő maga ellenben cseppet sem tudja, mit akar, és már kicsit kezdi bánni, hogy integetett az előbb, hisz biztos benne, ezzel számtalan kellemetlen pillanatot szerzett magának. Ezen félelme beigazolódni is látszik, ahogy Fräd elindul felfedezni a ház belsejét, ő pedig egyedül marad a közben érkező Lyllivel és Aleimorddal*
- De igen. *válaszol az első kérdésre kissé értetlenül, miért is olyan nagy dolog az, hogy egyedül ment a városba, elvégre már vége a lázadásnak és lecsillapodtak a kedélyek. ~Nincs mitől félni!~ igyekszik sugallni pillantásával az aggódó férfinak*
- Reggelinél mondtam, hogy a városba készülök... *fűzi még hozzá kissé kelletlenül* Azt hittem, nem akarsz jönni... *pislog bizonytalanul, hiszen azóta nem igazán beszélgettek, hogy elcsattant köztük egy csók. Az volt az érzése, Aleimord kissé kerüli őt, vagy inkább kölcsönösen kerülik egymás társaságát, de legalábbis igyekeznek nem kettesben maradni, így meglepi a férfi mostani heves kirohanása, bár valahol jól esik neki, hogy most is ennyire aggódik érte*
- Nem történt semmi baj. Csak egy kis virágmagot venni mentem, és útközben találkoztam Fräddel. *foglalja össze röviden az eseményeket, és bár eddig nem húzta el a kezét, most igyekszik kiszabadítani a csuklóját, hogy megszoríthassa a férfi vállát megnyugtatásképp egy pillanatra*
- Menjünk be! *indítványozza immár Lyllihez fordulva, egy bocsánatkérő pillantást vetve a lányra, amiért fültanúja volt az iménti beszélgetésnek. Belépve azonban a korábbi kis közjáték már jelentőségét veszti, hisz úgy tűnik, sokkal komolyabb dolgok is történtek itt, amikkel foglalkoznia kell*
- Ez... ez... *hebegi, ahogy egyre beljebb halad és szemrevételezi a házat* Nem hallottatok semmit? Mi okozta ezt? Vagy inkább ki? *pillant hátra Aleimord és Lylli felé, remélve, hogy ők több információval tudnak szolgálni arról, mi történt itt, bár az az érzése, ők is most látják először ezt a felfordulást*
- Köszönöm. Segítek én is mindjárt. Csak előbb megnézem, mindenki jól van-e? *jelenti ki határozottan, majd sarkon fordulva követi Frädet egyedül, vagy Aleimorddal, ha a férfi vele tart. Sajnálja, hogy Lyllit egyedül kell hagynia a takarítással, de előbb meg kell bizonyosodnia róla, hogy minden barátja épségben van-e, így a hangokat követve arra megy, amerre Frädet sejti, remélve, a férfi talán összeakadt valakivel, aki bővebb felvilágosítást tud adni. ~Seles! A baba! Ugye minden rendben?~ aggodalmaskodik magában, épp akkor érve a konyhába, mikor Fräd bemutatkozik, így ezzel már nem is húzza az időt, hanem rögtön belevág a közepébe*
- Mi történt itt? Tiszta vér az egész ház... Ugye mindenki jól van? *pillant végig aggodalmasan a jelenlévőkön, valamilyen külsérelmi nyom után kutatva, hogy megtudja, ki sérült meg ennyire.*
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-04 21:02:19
Üzenet elküldve: 2019-10-04 21:02:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Lau, Aleimord//
//Messziről Frädricus//
*Lezárják hát korábbi témájukat kellemes egyetértésben Aleimorddal, de átmenetileg feszültség üli meg hangulatukat a félreérthető körülmények láttán. A férfival együtt indulnak hát, hogy utánajárjanak a dolognak. Most nehéz a langaléta mágus arckifejezését nyomon követnie, főleg, hogy barátjuk üdvözli őket, de legalább a lángok eltűnnek ideiglenesen, arra azért odasandít Lyll.*
- Lau!
*Integet vissza neki egy baráti mosollyal, ebből az idegen férfinak is jut, ha még megvárja. Amint odaérnek, nem pont az történik, amire számít. Hirtelen hármasban maradnak, s Aleimord érzelmes lépése elbizonytalanítja, vajon van-e neki keresnivalója most itt. Nem akarja barátait magukra hagyni, hátha segíthet nekik valamiben, bár a folyosón látható felfordulásra elkerekednek a szemei. Míg barátai beszélgetnek, belép az ajtón, és leguggol, hogy megvizsgálja. Különösnek tartja, hogy így fel tudott száradni, egyáltalán nem tűnik friss vérnek és sárnak. És az is különös, hogy senki nem botlott bele eddig, mert biztos benne, hogy feltakarították volna már régen. Beszédet vél hallani a ház belsőbb részei felől, talán Fräd hangja is belevegyül. Senki nem kiabál, nem tűnik nyugtalannak. Aggódik, hogy mégis mi lehet ez, de úgy érzi, nem életveszélyről van szó, s jobb, ha ezt minél előbb feltakarítják, mielőtt mindenhová elviszik magukkal a házban. Lyll mindig kicsit kényszeres tisztaságmániás volt, és amúgy is kicsit zavarban van Lau és Aleimord mellett most, hogy a férfi megosztotta vele az érzéseit.*
- Bocsássatok meg…
*Emelkedik fel és áll egyik lábáról a másikra zavartan.*
- Én ezt eltüntetem, ha nem baj… nehogy belelépjen valaki.
*Azzal, hacsak nem tartja vissza valamely fejlemény, a párost hagyja nyugodtan beszélgetni, maga pedig elindul az tisztítóeszközökért.*
//Messziről Frädricus//
*Lezárják hát korábbi témájukat kellemes egyetértésben Aleimorddal, de átmenetileg feszültség üli meg hangulatukat a félreérthető körülmények láttán. A férfival együtt indulnak hát, hogy utánajárjanak a dolognak. Most nehéz a langaléta mágus arckifejezését nyomon követnie, főleg, hogy barátjuk üdvözli őket, de legalább a lángok eltűnnek ideiglenesen, arra azért odasandít Lyll.*
- Lau!
*Integet vissza neki egy baráti mosollyal, ebből az idegen férfinak is jut, ha még megvárja. Amint odaérnek, nem pont az történik, amire számít. Hirtelen hármasban maradnak, s Aleimord érzelmes lépése elbizonytalanítja, vajon van-e neki keresnivalója most itt. Nem akarja barátait magukra hagyni, hátha segíthet nekik valamiben, bár a folyosón látható felfordulásra elkerekednek a szemei. Míg barátai beszélgetnek, belép az ajtón, és leguggol, hogy megvizsgálja. Különösnek tartja, hogy így fel tudott száradni, egyáltalán nem tűnik friss vérnek és sárnak. És az is különös, hogy senki nem botlott bele eddig, mert biztos benne, hogy feltakarították volna már régen. Beszédet vél hallani a ház belsőbb részei felől, talán Fräd hangja is belevegyül. Senki nem kiabál, nem tűnik nyugtalannak. Aggódik, hogy mégis mi lehet ez, de úgy érzi, nem életveszélyről van szó, s jobb, ha ezt minél előbb feltakarítják, mielőtt mindenhová elviszik magukkal a házban. Lyll mindig kicsit kényszeres tisztaságmániás volt, és amúgy is kicsit zavarban van Lau és Aleimord mellett most, hogy a férfi megosztotta vele az érzéseit.*
- Bocsássatok meg…
*Emelkedik fel és áll egyik lábáról a másikra zavartan.*
- Én ezt eltüntetem, ha nem baj… nehogy belelépjen valaki.
*Azzal, hacsak nem tartja vissza valamely fejlemény, a párost hagyja nyugodtan beszélgetni, maga pedig elindul az tisztítóeszközökért.*
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-04 16:04:15
Üzenet elküldve: 2019-10-04 16:04:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Lylli, Lauren, Fräd//
- Köszönöm, örülök, hogy hasznos lesz a számotokra. Ha te ezt nem hozod most fel, akkor szerintem még tovább enné az épületet a magány.
*Közben megjelenik Lauren a másik férfival, Aleimord pedig észre sem veszi, ahogyan az ökölbe szoruló kezét hirtelen elöntik a lángok. Lylli felhívására eszmél fel, és engedi ki a tenyerét, mire a tűz rögtön elalszik.
Szavakkal ugyan nem reagál Lyllire, de tetettek igen, ugyanis elindul Lauren felé, mikor a nő int nekik. Lauren megvárja őket, ám amint fajtársa belépne az ajtón, Aleimord rögtön gyengéden megfogja a csuklóját, és kicsit odébb húzza a bejárattól - persze csak akkor, ha engedik, egyébként nem erőszakoskodik.*
- Ugye nem egyedül mentél a városba? *pillant a nőre aggódó szemekkel.* Ha valami történt volna veled? Máskor szólj! Hiszen még meg is beszéltük, hogy elkísérlek! Remélem, nem történt baj.
*Az idegen férfinek bemutatkozna, ha nem rohanna el úgy, de így csak utána pillant, majd a tekintete ismét visszatér Laurenre, akinek még mindig gyengéden fogja a csuklóját, hacsak a nő nem bontakozott ki azóta az érintésből.*
- Köszönöm, örülök, hogy hasznos lesz a számotokra. Ha te ezt nem hozod most fel, akkor szerintem még tovább enné az épületet a magány.
*Közben megjelenik Lauren a másik férfival, Aleimord pedig észre sem veszi, ahogyan az ökölbe szoruló kezét hirtelen elöntik a lángok. Lylli felhívására eszmél fel, és engedi ki a tenyerét, mire a tűz rögtön elalszik.
Szavakkal ugyan nem reagál Lyllire, de tetettek igen, ugyanis elindul Lauren felé, mikor a nő int nekik. Lauren megvárja őket, ám amint fajtársa belépne az ajtón, Aleimord rögtön gyengéden megfogja a csuklóját, és kicsit odébb húzza a bejárattól - persze csak akkor, ha engedik, egyébként nem erőszakoskodik.*
- Ugye nem egyedül mentél a városba? *pillant a nőre aggódó szemekkel.* Ha valami történt volna veled? Máskor szólj! Hiszen még meg is beszéltük, hogy elkísérlek! Remélem, nem történt baj.
*Az idegen férfinek bemutatkozna, ha nem rohanna el úgy, de így csak utána pillant, majd a tekintete ismét visszatér Laurenre, akinek még mindig gyengéden fogja a csuklóját, hacsak a nő nem bontakozott ki azóta az érintésből.*
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-04 15:02:38
Üzenet elküldve: 2019-10-04 15:02:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
//A házban lévők figyelmébe//
//Helyszínek szerint folyosó, fürdő, majd Nimri szobája és konyha//
//Érintőlegesen Aleimord és Lyllinor//
*A hirtelen váltásra úgy gondol, mint felhatalmazásra az elkövetkezőekben.*
-Értelek. *Jelzi a tegeződésre való hajlamát. Arra néz, amerre Lau integet a gnómnak és a... lángoló öklű, dühös elfnek? Ez cseppet megijeszti Frädet és ezt jelenlegi társának szóvá is teszi.*
-Ő a párod lenne? Ugye nem hiszi azt, hogy mi... *Befejezni nem tudja, mert tapasztalja a vérfoltokat, ahogyan egyre beljebb halad a házban.*
-Bocsáss meg, de szerintem ezt meg kell néznem. *Biccent Lauren felé, majd követi a nyomokat. Eljut a fürdőbe, azzal egy különös szobába. Viszonylag hétköznapinak tűnhetne, ha a padlót nem tarkítanák barnás színű, alvadt vércseppek.*
-Hahó! Van itt valaki? *Teszi fel a kérdést és tovább halad. Hogy őszinték legyünk, csak haladna, ugyanis megbotlik a köpenyében. Mérgesen leveti magáról a táskát és a hacukát a női piperékkel teli helyiségben, azzal továbbhalad, bár még előtte a ruháival és egyéb dolgaival teli hátit felveszi. Fekete felső és sötétkék nadrág van rajta, cipőjére ráomlik a ruha. Egészen a konyhába jut, ahol pár ismeretlen arccal találkozik. Elsősorban egy pizsamában lévő vörös nőt pillant meg, akit mielőtt egészen láthatna, elfordul.*
-Jaj, bocsássanak meg, csupán nyomokat követtem, elnézést. *Azzal mielőtt pánik törne ki az idegen érkezése miatt, belekezd az érkezése történetébe.*
-Laurentitiával érkeztem ide, Frädricus vagyok. *Mondja és várja a válaszokat.*
//A házban lévők figyelmébe//
//Helyszínek szerint folyosó, fürdő, majd Nimri szobája és konyha//
//Érintőlegesen Aleimord és Lyllinor//
*A hirtelen váltásra úgy gondol, mint felhatalmazásra az elkövetkezőekben.*
-Értelek. *Jelzi a tegeződésre való hajlamát. Arra néz, amerre Lau integet a gnómnak és a... lángoló öklű, dühös elfnek? Ez cseppet megijeszti Frädet és ezt jelenlegi társának szóvá is teszi.*
-Ő a párod lenne? Ugye nem hiszi azt, hogy mi... *Befejezni nem tudja, mert tapasztalja a vérfoltokat, ahogyan egyre beljebb halad a házban.*
-Bocsáss meg, de szerintem ezt meg kell néznem. *Biccent Lauren felé, majd követi a nyomokat. Eljut a fürdőbe, azzal egy különös szobába. Viszonylag hétköznapinak tűnhetne, ha a padlót nem tarkítanák barnás színű, alvadt vércseppek.*
-Hahó! Van itt valaki? *Teszi fel a kérdést és tovább halad. Hogy őszinték legyünk, csak haladna, ugyanis megbotlik a köpenyében. Mérgesen leveti magáról a táskát és a hacukát a női piperékkel teli helyiségben, azzal továbbhalad, bár még előtte a ruháival és egyéb dolgaival teli hátit felveszi. Fekete felső és sötétkék nadrág van rajta, cipőjére ráomlik a ruha. Egészen a konyhába jut, ahol pár ismeretlen arccal találkozik. Elsősorban egy pizsamában lévő vörös nőt pillant meg, akit mielőtt egészen láthatna, elfordul.*
-Jaj, bocsássanak meg, csupán nyomokat követtem, elnézést. *Azzal mielőtt pánik törne ki az idegen érkezése miatt, belekezd az érkezése történetébe.*
-Laurentitiával érkeztem ide, Frädricus vagyok. *Mondja és várja a válaszokat.*
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-03 22:18:44
Üzenet elküldve: 2019-10-03 22:18:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Megérkezés//
//A házban lévők figyelmébe//
//Messziről Aleimord és Lyllinor//
- Elültethetjük őket együtt is, ha gondolja... vagyis hát, öhm... gondolod. *jegyzi meg a ház felé menet, elvégre bár igazán tiszteletreméltó Fräd modora, a Szarvasliget sokkal inkább egy közvetlen, baráti hely, ahová nem igazán illik az ilyen kimért beszéd. Séta közben azért vet egy oldalpillantást a férfira, remélve, hogy neki se lesz kifogása a változás ellen. Ahogy a bejárathoz érve már mozdulna, hogy kinyissa az ajtót, kis mozgásra lesz figyelmes, odapillantva pedig nem kerüli el a figyelmét Aleimord és Lyllinor feltűnése*
- Sziasztok! *integet feléjük lelkesen és ha közeledni látja őket, akkor megvárja barátait, mielőtt belépnének az ajtón*
- Itt meg mi történt? *torpan meg azonban rögtön, ahogy megpillantja a ház belsejét, ami sokkal, de sokkal mocskosabbnak tűnik, mint ahogy hagyta. ~Mi ez itt? Vér?~ vizsgálja összeszűkült szemmel a foltokat, nagyon remélve, hogy téved*
- Általában nem így szokott ám kinézni... *hebegi Frädnek, mielőtt a férfi még azt hinné, valami koszfészekbe hozta őt*
- Van itt valaki? Seles? Leon? *kiált be még egyszer, ezúttal kissé hangosabban, magában fohászkodva, hogy kapjon választ a kérdésére. Fejében eközben már a szörnyűbbnél is szörnyűbb gondolatok kergetik egymást, vajon mi is történt itt pontosan.*
//A házban lévők figyelmébe//
//Messziről Aleimord és Lyllinor//
- Elültethetjük őket együtt is, ha gondolja... vagyis hát, öhm... gondolod. *jegyzi meg a ház felé menet, elvégre bár igazán tiszteletreméltó Fräd modora, a Szarvasliget sokkal inkább egy közvetlen, baráti hely, ahová nem igazán illik az ilyen kimért beszéd. Séta közben azért vet egy oldalpillantást a férfira, remélve, hogy neki se lesz kifogása a változás ellen. Ahogy a bejárathoz érve már mozdulna, hogy kinyissa az ajtót, kis mozgásra lesz figyelmes, odapillantva pedig nem kerüli el a figyelmét Aleimord és Lyllinor feltűnése*
- Sziasztok! *integet feléjük lelkesen és ha közeledni látja őket, akkor megvárja barátait, mielőtt belépnének az ajtón*
- Itt meg mi történt? *torpan meg azonban rögtön, ahogy megpillantja a ház belsejét, ami sokkal, de sokkal mocskosabbnak tűnik, mint ahogy hagyta. ~Mi ez itt? Vér?~ vizsgálja összeszűkült szemmel a foltokat, nagyon remélve, hogy téved*
- Általában nem így szokott ám kinézni... *hebegi Frädnek, mielőtt a férfi még azt hinné, valami koszfészekbe hozta őt*
- Van itt valaki? Seles? Leon? *kiált be még egyszer, ezúttal kissé hangosabban, magában fohászkodva, hogy kapjon választ a kérdésére. Fejében eközben már a szörnyűbbnél is szörnyűbb gondolatok kergetik egymást, vajon mi is történt itt pontosan.*
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-03 10:22:15
Üzenet elküldve: 2019-10-03 10:22:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Könnyű kirándulás//
//Messziről Lauren és Frädricus//
*Hála tölti el a biztató szavakra, termete és gyöngécske fizikuma miatt a legtöbben mindenről igyekeznek lebeszélni őt, ami nehezebbnek ígérkezik a könyvből tanulástól vagy a virágszedéstől. Nem haragszik persze soha senkire, nekik éppúgy hálás, hogy figyelmesek vele, sőt kifejezetten rosszul érzi magát, ha intelmük ellenére próbál tenni. Aleimordot mégis a szívébe zárja a támogatásért, szüksége van olyanokra is, akik hisznek a sikerében. Még ha Aleimord le is mondott az épületről és ezzel tökéletesen tisztában lett volna, mindenképpen megkérdezte volna a véleményét egykori otthona sorsáról. No persze egy kissé megtévesztően fogalmaz a többesszámmal, hiszen nem tudni még, lesz-e bárki, aki tevőlegesen is vele tart. Ezen még nem töri a fejét, egyszerűen bízik abban, hogy neki ezt kell tennie, a többi pedig majd kialakul. Elfacsarodik a szíve a lefestett képen, a borzalmak nyoma bizonyosan a helyszínen is hatással lesz rá, hiszen elég csak beszélni róla, hogy tűzrevaló válhat az egykori otthon kedves darabjaiból.*
- Amit csak lehet, megmentünk.
*Határozza el magát. Még akkor is, ha Aleimord soha be se tenné többé a lábát a házba, hogy maga is lássa múltjának rendbe hozott szeletkéjét. Szándéka ellenére a mecénás számontartásáról a kérést tiszteletben tartja, és szeretetteljes mosollyal bólint.*
- Akik számítanak, azok úgyis tudni fogják és büszkék lesznek rád.
*Biztos benne, hogy a Szarvasliget lakói között nem lesz titok belőle. Felcsillan a szeme, hogy valamit mégiscsak kérnek tőle, kíváncsian hajtja oda a fülét, és meghallva a kérést cinkosan kuncog.*
- Természetesen!
*Boldog, hogy ezt kérték tőle, s ennél még többet is tehet talán, no persze csak az ő szerény, háttérben és kedvességgel ható módján. Lelki szemei előtt már bimbózik a románc a naplemente lángvörösében ragyogó rózsalugas alatt, és Viellel leskelődnek a nagyszoba ablakából lábujjhegyre állva, hogy buksijuk felérjen a párkányig. Igen, a tündér olyannak tűnik, aki remek szövetségese lehet e küldetésében, hogy két csodálatos elf szívének segítsen utat találni egymáshoz. A szülők témájának lezárását szintén elfogadja.*
- Igazad van.
*Az őszbe hajló kert otthonos látványként fogadja őket a ragyogó napsütésben a kellemes séta végéhez közeledve. Kezd megéhezni ennyi lelkesítő téma után, bár lába már vinné a szélrózsa minden irányába, hogy nekilásson a megvalósításnak, akár a Mágustoronyban való közös látogatásról, a rezidencia megtekintéséről vagy pedig a szív dolgaiban való tájékozódásról van szó. Örül, mikor Laut megpillantja a ház előtt, elsőként nem gondol semmi rosszra, amiért egy idegen férfi társaságában érkezett. Ám érzékeny természete azonnal érzékeli Aleimord hangulatának megváltozását, melyet alátámaszt a lángok megjelenése és a kesernyés megállapítás. Lyll aggódó arccal fordul hozzá.*
- Ugyan-ugyan, hiszen nem tudjuk, mi történt! Kérlek, ne ítélj elhamarkodottan! Talán csak nem akart a terhedre lenni, hiszen tudja, hogy nem szeretsz a városba menni, a férfi pedig akár Inthez is érkezett, kezd terjedni a híre, hogy itt gyógyító lakik. Gyere, derítsük ki!
*Invitálja a ház felé, s ha a mágus belemegy, Lauék után indulnak. Nem akarja viszont Aleimordot magára hagyni, ha nem akar jönni, csak ha kifejezetten elküldi magától. Akkor pedig azért megy, hogy ígéretéhez híven utánajárjon a dolgoknak.*
//Messziről Lauren és Frädricus//
*Hála tölti el a biztató szavakra, termete és gyöngécske fizikuma miatt a legtöbben mindenről igyekeznek lebeszélni őt, ami nehezebbnek ígérkezik a könyvből tanulástól vagy a virágszedéstől. Nem haragszik persze soha senkire, nekik éppúgy hálás, hogy figyelmesek vele, sőt kifejezetten rosszul érzi magát, ha intelmük ellenére próbál tenni. Aleimordot mégis a szívébe zárja a támogatásért, szüksége van olyanokra is, akik hisznek a sikerében. Még ha Aleimord le is mondott az épületről és ezzel tökéletesen tisztában lett volna, mindenképpen megkérdezte volna a véleményét egykori otthona sorsáról. No persze egy kissé megtévesztően fogalmaz a többesszámmal, hiszen nem tudni még, lesz-e bárki, aki tevőlegesen is vele tart. Ezen még nem töri a fejét, egyszerűen bízik abban, hogy neki ezt kell tennie, a többi pedig majd kialakul. Elfacsarodik a szíve a lefestett képen, a borzalmak nyoma bizonyosan a helyszínen is hatással lesz rá, hiszen elég csak beszélni róla, hogy tűzrevaló válhat az egykori otthon kedves darabjaiból.*
- Amit csak lehet, megmentünk.
*Határozza el magát. Még akkor is, ha Aleimord soha be se tenné többé a lábát a házba, hogy maga is lássa múltjának rendbe hozott szeletkéjét. Szándéka ellenére a mecénás számontartásáról a kérést tiszteletben tartja, és szeretetteljes mosollyal bólint.*
- Akik számítanak, azok úgyis tudni fogják és büszkék lesznek rád.
*Biztos benne, hogy a Szarvasliget lakói között nem lesz titok belőle. Felcsillan a szeme, hogy valamit mégiscsak kérnek tőle, kíváncsian hajtja oda a fülét, és meghallva a kérést cinkosan kuncog.*
- Természetesen!
*Boldog, hogy ezt kérték tőle, s ennél még többet is tehet talán, no persze csak az ő szerény, háttérben és kedvességgel ható módján. Lelki szemei előtt már bimbózik a románc a naplemente lángvörösében ragyogó rózsalugas alatt, és Viellel leskelődnek a nagyszoba ablakából lábujjhegyre állva, hogy buksijuk felérjen a párkányig. Igen, a tündér olyannak tűnik, aki remek szövetségese lehet e küldetésében, hogy két csodálatos elf szívének segítsen utat találni egymáshoz. A szülők témájának lezárását szintén elfogadja.*
- Igazad van.
*Az őszbe hajló kert otthonos látványként fogadja őket a ragyogó napsütésben a kellemes séta végéhez közeledve. Kezd megéhezni ennyi lelkesítő téma után, bár lába már vinné a szélrózsa minden irányába, hogy nekilásson a megvalósításnak, akár a Mágustoronyban való közös látogatásról, a rezidencia megtekintéséről vagy pedig a szív dolgaiban való tájékozódásról van szó. Örül, mikor Laut megpillantja a ház előtt, elsőként nem gondol semmi rosszra, amiért egy idegen férfi társaságában érkezett. Ám érzékeny természete azonnal érzékeli Aleimord hangulatának megváltozását, melyet alátámaszt a lángok megjelenése és a kesernyés megállapítás. Lyll aggódó arccal fordul hozzá.*
- Ugyan-ugyan, hiszen nem tudjuk, mi történt! Kérlek, ne ítélj elhamarkodottan! Talán csak nem akart a terhedre lenni, hiszen tudja, hogy nem szeretsz a városba menni, a férfi pedig akár Inthez is érkezett, kezd terjedni a híre, hogy itt gyógyító lakik. Gyere, derítsük ki!
*Invitálja a ház felé, s ha a mágus belemegy, Lauék után indulnak. Nem akarja viszont Aleimordot magára hagyni, ha nem akar jönni, csak ha kifejezetten elküldi magától. Akkor pedig azért megy, hogy ígéretéhez híven utánajárjon a dolgoknak.*
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-02 09:36:44
Üzenet elküldve: 2019-10-02 09:36:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Könnyű kirándulás//
//Messziről Lauren és Frädricus//
- Nem hiszem, hogy Lauren ellenezné, ha használnátok az artheniori házat. Legalább nem csak üresen áll és eszi az idő. Szerintem senki nem használta azóta, így még mindig úgy van, ahogyan a lázadók hagyták, de a falak és a kandalló talán még áll, és találtak egy két ha nem is jó, de összeeszkábálható állapotban lévő bútort. Ha nem, legalább lesz mivel begyújtani *neveti el magát.* Ha szükségetek lesz valamire, akár anyagilag is, szóljatok, és segítek. Nagy öröm számomra, ha nem csak áll és romosodik.
*Ha nem is sokkal, de ezzel legalább segíthet. Igaz, a házat Laurennek adta, így ő ítélkezik vele, de ha tudja biztatni Lyllinort, hogy kérdezzen utána... Ahogyan látni, a gnóm nem is tudott erről.*
- Ó, nem... Én nem akarom, hogy tudják, nekem köszönhetik. Elég volt a figyelemből és a feltűnősködésből, csak meghúzódnék a háttérben.
*Int említésére ráncba szökik a szemöldöke, de aztán gyorsan rendezi a vonásait. Neki aztán teljesen mindegy.*
- Nem, nem azért mondtam, mert bármit kérnék cserébe. De, ha ennyire ragaszkodsz hozzá, én most csak dolgot szeretnék... *Lehajol, hogy a lány fülébe súghasson.* Puhatolózhatnál Laurennél.
*Talán egy barátnő kérdezősködése és nyaggatása előrelendítené a dolgot.*
- Ne beszéljünk szülőkről, mind csak rossz emlék...
*Lassan körbejárják a kertet, és ahogyan visszaérnek a ház elé, éppen megpillantják Laurent, és a... az idegen férfit?
Megtorpan, miközben messziről figyeli őket, tekintetében pedig végtelen féltékenység gyúl. Olyan mély és tiszta, amit lehetetlen félreértelmezni. Akaratlanul is ökölbe szorul a keze.*
- Már tudom, miért ment nélkülem a városba, miközben nekem ígérte...
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.02 09:37:26
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
//Messziről Lauren és Frädricus//
- Nem hiszem, hogy Lauren ellenezné, ha használnátok az artheniori házat. Legalább nem csak üresen áll és eszi az idő. Szerintem senki nem használta azóta, így még mindig úgy van, ahogyan a lázadók hagyták, de a falak és a kandalló talán még áll, és találtak egy két ha nem is jó, de összeeszkábálható állapotban lévő bútort. Ha nem, legalább lesz mivel begyújtani *neveti el magát.* Ha szükségetek lesz valamire, akár anyagilag is, szóljatok, és segítek. Nagy öröm számomra, ha nem csak áll és romosodik.
*Ha nem is sokkal, de ezzel legalább segíthet. Igaz, a házat Laurennek adta, így ő ítélkezik vele, de ha tudja biztatni Lyllinort, hogy kérdezzen utána... Ahogyan látni, a gnóm nem is tudott erről.*
- Ó, nem... Én nem akarom, hogy tudják, nekem köszönhetik. Elég volt a figyelemből és a feltűnősködésből, csak meghúzódnék a háttérben.
*Int említésére ráncba szökik a szemöldöke, de aztán gyorsan rendezi a vonásait. Neki aztán teljesen mindegy.*
- Nem, nem azért mondtam, mert bármit kérnék cserébe. De, ha ennyire ragaszkodsz hozzá, én most csak dolgot szeretnék... *Lehajol, hogy a lány fülébe súghasson.* Puhatolózhatnál Laurennél.
*Talán egy barátnő kérdezősködése és nyaggatása előrelendítené a dolgot.*
- Ne beszéljünk szülőkről, mind csak rossz emlék...
*Lassan körbejárják a kertet, és ahogyan visszaérnek a ház elé, éppen megpillantják Laurent, és a... az idegen férfit?
Megtorpan, miközben messziről figyeli őket, tekintetében pedig végtelen féltékenység gyúl. Olyan mély és tiszta, amit lehetetlen félreértelmezni. Akaratlanul is ökölbe szorul a keze.*
- Már tudom, miért ment nélkülem a városba, miközben nekem ígérte...
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.02 09:37:26
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-02 06:06:03
Üzenet elküldve: 2019-10-02 06:06:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
//A házban lévők figyelmébe//
*A bókja sajnos célt ért, legalábbis Fräd így éli meg. ~ Vigyázz a szádra, ember! ~ Utasítja magát bensőjében. Szemöldökeit felhúzza, mikor Laurentitia a "nem annyira nagy" jelzőt használja, erre a palotának beillő épületre. Természetesen a nővel tart és igazság szerint látszik rajta, jelenleg mennyire izgul. Beharangozzák az érkezését és várja az első érkezőket. Azért még odaszól egy utolsót halkan az elfhez.*
-A növényeket később ültessem el, vagy Ön szeretné csinálni? *Teszi fel a feszültségoldó kérdést.*
//A házban lévők figyelmébe//
*A bókja sajnos célt ért, legalábbis Fräd így éli meg. ~ Vigyázz a szádra, ember! ~ Utasítja magát bensőjében. Szemöldökeit felhúzza, mikor Laurentitia a "nem annyira nagy" jelzőt használja, erre a palotának beillő épületre. Természetesen a nővel tart és igazság szerint látszik rajta, jelenleg mennyire izgul. Beharangozzák az érkezését és várja az első érkezőket. Azért még odaszól egy utolsót halkan az elfhez.*
-A növényeket később ültessem el, vagy Ön szeretné csinálni? *Teszi fel a feszültségoldó kérdést.*
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-01 21:09:29
Üzenet elküldve: 2019-10-01 21:09:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Megérkezés//
//A házban lévők figyelmébe//
- Gyönyörűen hangzik! *hunyja be a szemét mosolyogva egy pillanatra, ahogy igyekszik elképzelni a férfi által leírt látványt* Szerencsés, hogy volt már része ilyesmiben! *tekint izgatottan és kissé irigyen Frädre. Reméli, egy nap neki is lesz lehetősége a valóságban is megtapasztalni, amiről az imént mesélt a férfi. Amikor azonban rá terelődik a szó, lelkesedése zavarba csap át és önkéntelen mozdulattal a füle mögé simít egy kósza hajtincset. Ezúttal nem szól semmit, csak egy halvány mosolyt ereszt meg Fräd felé, vöröslő arca amúgy is elárulja az érzéseit*
- Igen, a lényeg, hogy már vége. *próbálja pozitív színben látni a dolgokat és inkább elfelejteni a kellemetlen emlékeket*
- Ugyan, annyira nem nagy... *szerénykedik a ház kapcsán* Vagyis hát talán egy kicsit! *hallat zavart kis nevetést, ahogy közelebb érnek, és teljes pompájában feltárul előttük a Szarvasliget. A várakozásoktól eltérően azonban először nem a bejárati ajtó felé indul el, hanem az épület oldala felé, hogy megkerülje*
- Előbb még gondoskodom Uraságról. De nyugodtan menjen be, ha gondolja, mindjárt jövök én is! *magyarázza tetteit Frädnek, felkínálva a férfinak a választást, vele tart-e vagy sem, a választól függően pedig egyedül vagy kettesben tesz egy rövid kitérőt az istálló felé, csakhogy aztán hamarosan ismét a bejáratnál álljon*
- Hahó! Megjöttünk! *jelenti be hangosan, ahogy kinyitja az ajtót, hogy felhívja a figyelmet érkezésükre, remélve, hogy minél többen tartózkodnak a házban és minél több mindenkinek be tudja mutatni új ismerősét.*
//A házban lévők figyelmébe//
- Gyönyörűen hangzik! *hunyja be a szemét mosolyogva egy pillanatra, ahogy igyekszik elképzelni a férfi által leírt látványt* Szerencsés, hogy volt már része ilyesmiben! *tekint izgatottan és kissé irigyen Frädre. Reméli, egy nap neki is lesz lehetősége a valóságban is megtapasztalni, amiről az imént mesélt a férfi. Amikor azonban rá terelődik a szó, lelkesedése zavarba csap át és önkéntelen mozdulattal a füle mögé simít egy kósza hajtincset. Ezúttal nem szól semmit, csak egy halvány mosolyt ereszt meg Fräd felé, vöröslő arca amúgy is elárulja az érzéseit*
- Igen, a lényeg, hogy már vége. *próbálja pozitív színben látni a dolgokat és inkább elfelejteni a kellemetlen emlékeket*
- Ugyan, annyira nem nagy... *szerénykedik a ház kapcsán* Vagyis hát talán egy kicsit! *hallat zavart kis nevetést, ahogy közelebb érnek, és teljes pompájában feltárul előttük a Szarvasliget. A várakozásoktól eltérően azonban először nem a bejárati ajtó felé indul el, hanem az épület oldala felé, hogy megkerülje*
- Előbb még gondoskodom Uraságról. De nyugodtan menjen be, ha gondolja, mindjárt jövök én is! *magyarázza tetteit Frädnek, felkínálva a férfinak a választást, vele tart-e vagy sem, a választól függően pedig egyedül vagy kettesben tesz egy rövid kitérőt az istálló felé, csakhogy aztán hamarosan ismét a bejáratnál álljon*
- Hahó! Megjöttünk! *jelenti be hangosan, ahogy kinyitja az ajtót, hogy felhívja a figyelmet érkezésükre, remélve, hogy minél többen tartózkodnak a házban és minél több mindenkinek be tudja mutatni új ismerősét.*
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-01 11:30:32
Üzenet elküldve: 2019-10-01 11:30:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Könnyű kirándulás//
*Egyetértőn bólogat a lélekjelenlét fontosságán, és felmosolyog a férfira.*
- Igen, igazad van. Igyekszem észben tartani.
*Annak ellenére, hogy a férfi nem tervez éppen családot, Lyll úgy gondolja, hogy ez bármikor változhat, sőt, reméli, hogy mielőbb megtalálja a boldogságot annyi viszontagság után. A gyűlölködő fiú említésén elszomorodik. Eszébe jut Angu is, aki összetépte az apja levelét, amit a pöttöm gnóm lány meglovasított aztán az elftől, hogy összeragasztgassa és a megfelelő időben odaadja neki. Számára ezek a végletes családi ellentétek fájóak és érthetetlenek. Mindent megadna érte, ha a családjával lehetne, na persze ő szeretetben nőtt fel, nincs tapasztalata a szétszakadt családok feszültségéről. Az elvesztett szülők is nehezítik a szívét, gyökerek és ágak nélkül nagyon magányos lehet Aleimord. Vannak itt barátai, de talán még keresi a helyét közöttük. Reméli, hogy Lauval mégiscsak alakul valami, csodás lenne, ha itt találnák meg mindketten a társukat. Hálásan és boldogan mosolyog rá az ajánlat hallatán.*
- Igen, nagyon nagy segítség, és nem csak nekünk, hanem a városnak is. Hiszem, hogy szükség van egy ilyen helyre, és ígérem, mindenki tudni fogja, hogy neked köszönhetik. Feltéve, ha Lau is beleegyezik. De úgy hiszem, megengedi. Ez olyan csodás! Szépen rendbe tesszük, aztán berendezzük, hogy minél több hely legyen benne alvásra, a közös területeket pedig úgy alakítjuk ki, hogy nagyobb társaság is elférjen, a konyha is bizonyosan megfelelő lesz. Kelleni fog egy szoba a gyógyászat kellékeihez, és ahol el tudjuk látni a betegeket. Ó, remélem, hogy Int vállalja majd, hogy hatonta egyszer-kétszer beugrik, akár hirdethetnénk is, fizető ügyfelei lehetnének. Én pedig majd ápolónak tanulok tőle, és az egyszerűbb eseteket magam kezelem.
*Máris úgy érzi, hogy fél méterrel a föld felett jár, ami termetét tekintve igen szédítő magasság, de átjárja a lelkesedés, hogy igazi tettekben foghat hozzá élete nagy céljához. Aztán rájön, hogy nagyon elragadta a hév, és csak fecseg és fecseg.*
- De mondd csak, hogyan viszonozhatnám neked? Tudom, hogy nem ezért ajánlottad fel, de szeretnék valamivel én is a segítségedre lenni vagy valamivel örömet okozni. Ha nem mondasz semmit, akkor magamtól találok ki, úgyhogy csak segítesz vele, ha ötletet adsz.
*Kuncog derűsen. Mikor pedig Aleimord a magassága hasznosságával kapcsolatban tréfál, egyenesen felnevet. Bizony Lyll elég aprócska termetű, és Viel, valamint Luni is. De Aleimord tulajdonképpen mindegyik nőnél magasabb. A szülei hozzáállásán viszont elkerekednek a szemei.*
- Nem hittek benne?
*Aztán megérti.*
- Oh. Sajnálom, hogy így történt. Én nagyon megértelek, nekem sem engedték meg. Pedig az egész család mágusokból állt. Csak hát…
*Lesüti a szemeit restelkedőn.*
- Elég beteges gyerek voltam. Azt mondták, hogy nem vagyok elég erős hozzá, megártana.
*Sóhajt egyet bánatosan, aztán szomorkásan mosolyog fel megint.*
- Egyikünk se hallgatott a szüleire. Ez is közös bennünk. A sors is úgy akarja, hogy együtt tanuljunk közös barátaink érdekében.
*Egyetértőn bólogat a lélekjelenlét fontosságán, és felmosolyog a férfira.*
- Igen, igazad van. Igyekszem észben tartani.
*Annak ellenére, hogy a férfi nem tervez éppen családot, Lyll úgy gondolja, hogy ez bármikor változhat, sőt, reméli, hogy mielőbb megtalálja a boldogságot annyi viszontagság után. A gyűlölködő fiú említésén elszomorodik. Eszébe jut Angu is, aki összetépte az apja levelét, amit a pöttöm gnóm lány meglovasított aztán az elftől, hogy összeragasztgassa és a megfelelő időben odaadja neki. Számára ezek a végletes családi ellentétek fájóak és érthetetlenek. Mindent megadna érte, ha a családjával lehetne, na persze ő szeretetben nőtt fel, nincs tapasztalata a szétszakadt családok feszültségéről. Az elvesztett szülők is nehezítik a szívét, gyökerek és ágak nélkül nagyon magányos lehet Aleimord. Vannak itt barátai, de talán még keresi a helyét közöttük. Reméli, hogy Lauval mégiscsak alakul valami, csodás lenne, ha itt találnák meg mindketten a társukat. Hálásan és boldogan mosolyog rá az ajánlat hallatán.*
- Igen, nagyon nagy segítség, és nem csak nekünk, hanem a városnak is. Hiszem, hogy szükség van egy ilyen helyre, és ígérem, mindenki tudni fogja, hogy neked köszönhetik. Feltéve, ha Lau is beleegyezik. De úgy hiszem, megengedi. Ez olyan csodás! Szépen rendbe tesszük, aztán berendezzük, hogy minél több hely legyen benne alvásra, a közös területeket pedig úgy alakítjuk ki, hogy nagyobb társaság is elférjen, a konyha is bizonyosan megfelelő lesz. Kelleni fog egy szoba a gyógyászat kellékeihez, és ahol el tudjuk látni a betegeket. Ó, remélem, hogy Int vállalja majd, hogy hatonta egyszer-kétszer beugrik, akár hirdethetnénk is, fizető ügyfelei lehetnének. Én pedig majd ápolónak tanulok tőle, és az egyszerűbb eseteket magam kezelem.
*Máris úgy érzi, hogy fél méterrel a föld felett jár, ami termetét tekintve igen szédítő magasság, de átjárja a lelkesedés, hogy igazi tettekben foghat hozzá élete nagy céljához. Aztán rájön, hogy nagyon elragadta a hév, és csak fecseg és fecseg.*
- De mondd csak, hogyan viszonozhatnám neked? Tudom, hogy nem ezért ajánlottad fel, de szeretnék valamivel én is a segítségedre lenni vagy valamivel örömet okozni. Ha nem mondasz semmit, akkor magamtól találok ki, úgyhogy csak segítesz vele, ha ötletet adsz.
*Kuncog derűsen. Mikor pedig Aleimord a magassága hasznosságával kapcsolatban tréfál, egyenesen felnevet. Bizony Lyll elég aprócska termetű, és Viel, valamint Luni is. De Aleimord tulajdonképpen mindegyik nőnél magasabb. A szülei hozzáállásán viszont elkerekednek a szemei.*
- Nem hittek benne?
*Aztán megérti.*
- Oh. Sajnálom, hogy így történt. Én nagyon megértelek, nekem sem engedték meg. Pedig az egész család mágusokból állt. Csak hát…
*Lesüti a szemeit restelkedőn.*
- Elég beteges gyerek voltam. Azt mondták, hogy nem vagyok elég erős hozzá, megártana.
*Sóhajt egyet bánatosan, aztán szomorkásan mosolyog fel megint.*
- Egyikünk se hallgatott a szüleire. Ez is közös bennünk. A sors is úgy akarja, hogy együtt tanuljunk közös barátaink érdekében.
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-27 09:49:08
Üzenet elküldve: 2019-09-27 09:49:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Könnyű kirándulás//
- Ha az elmúlt évek alatt valamit megtanultam, az az, hogy hiába idegeskedsz és nyugtalankodsz, azzal nem segítesz magadon vagy másokon. Sőt, még nehezíti is a gondolkodást. A kétségbeesés és az idegesség olyan luxus, amit pont a nehéz helyzetekben nem engedhetünk meg magunknak.
*Bár elfként a nyolcvan pár évével nem számít túl idősnek, ennyi idő alatt mégis lát és megtapasztal egyet és mást. Bár még mindig nem érzi magát épnek, nagyon is nem, kellett számára ez a pár éves szétesés. Sokkal masszívabb lett és lesz az elméje és a személyisége ezek után, mintha minden jó és szép lett volna. Sőt, ha soha nem történik senkivel semmilyen rossz, akkor az első hideg széltől elhervad. Míg az a fa, mi sziklaperemen nő, alig kap fényt, táplálékot és vizet, mégis megmarad, sokkal alkalmasabb az életre.*
- Nem tervezek családot alapítani *vonja meg a vállát.* Nincs kivel, nincs miért, és már van egy fiam, aki gyűlöl. Ha a jövőben mégis meggondolnám magamat... Ott van a szüleim birtoka, kint a városból, rajta a kastéllyal. Nekik holtam már nem kell. És mikor még éltek, a maradék pénzemből vettem maga is egyet, és elkezdtem felhúzni rá egy házat. Nincs szükségem ennyi mindenre, és ha az egykori rezidenciával segíthetek nektek, akkor miért ne tenném? Nincs értelme annak, hogy üresen és romosan áll...
*Egyszerűen értelmetlen ennyi értéket felhalmozni, ezt a szüleinek is mondta egykor, ám őket nem érdekelte. "Sosem tudod, mikor veszed hasznát." Végül is, igazuk volt. Hasznát veszi, mégpedig akkor, amikor segítenie kell a barátain.*
- Igen, Laurenre bízni ezt jó döntés volt *bólint egyetértően, bár még mindig fáj a szíve, ha a nőre gondol. Mikor fog találni még valakit, aki felé képes megnyílni? Ha az eddigi arányokat nézi, legalább tíz évet várnia kell.*
- Megnyugtató *ismétli, majd arcán halvány mosoly jelenik meg.* Van ki levegye az edényt a legfelső polcról, és kinyissa a befőttesüveget. *Szemeibe enyhe vidámság csendül, ám a téma gyorsan átmegy egy sokkal negatívabba.*
- Hogy miért nem? Ez igazán egyszerű. A szüleim nem hittek benne. Azt mondták, szemfényvesztés. Persze lelkük mélyén biztosan sejtették, hogy nem az, ám nem merték bevallani. Azt mondták, egy főnemes fiának kezébe kard való.
- Ha az elmúlt évek alatt valamit megtanultam, az az, hogy hiába idegeskedsz és nyugtalankodsz, azzal nem segítesz magadon vagy másokon. Sőt, még nehezíti is a gondolkodást. A kétségbeesés és az idegesség olyan luxus, amit pont a nehéz helyzetekben nem engedhetünk meg magunknak.
*Bár elfként a nyolcvan pár évével nem számít túl idősnek, ennyi idő alatt mégis lát és megtapasztal egyet és mást. Bár még mindig nem érzi magát épnek, nagyon is nem, kellett számára ez a pár éves szétesés. Sokkal masszívabb lett és lesz az elméje és a személyisége ezek után, mintha minden jó és szép lett volna. Sőt, ha soha nem történik senkivel semmilyen rossz, akkor az első hideg széltől elhervad. Míg az a fa, mi sziklaperemen nő, alig kap fényt, táplálékot és vizet, mégis megmarad, sokkal alkalmasabb az életre.*
- Nem tervezek családot alapítani *vonja meg a vállát.* Nincs kivel, nincs miért, és már van egy fiam, aki gyűlöl. Ha a jövőben mégis meggondolnám magamat... Ott van a szüleim birtoka, kint a városból, rajta a kastéllyal. Nekik holtam már nem kell. És mikor még éltek, a maradék pénzemből vettem maga is egyet, és elkezdtem felhúzni rá egy házat. Nincs szükségem ennyi mindenre, és ha az egykori rezidenciával segíthetek nektek, akkor miért ne tenném? Nincs értelme annak, hogy üresen és romosan áll...
*Egyszerűen értelmetlen ennyi értéket felhalmozni, ezt a szüleinek is mondta egykor, ám őket nem érdekelte. "Sosem tudod, mikor veszed hasznát." Végül is, igazuk volt. Hasznát veszi, mégpedig akkor, amikor segítenie kell a barátain.*
- Igen, Laurenre bízni ezt jó döntés volt *bólint egyetértően, bár még mindig fáj a szíve, ha a nőre gondol. Mikor fog találni még valakit, aki felé képes megnyílni? Ha az eddigi arányokat nézi, legalább tíz évet várnia kell.*
- Megnyugtató *ismétli, majd arcán halvány mosoly jelenik meg.* Van ki levegye az edényt a legfelső polcról, és kinyissa a befőttesüveget. *Szemeibe enyhe vidámság csendül, ám a téma gyorsan átmegy egy sokkal negatívabba.*
- Hogy miért nem? Ez igazán egyszerű. A szüleim nem hittek benne. Azt mondták, szemfényvesztés. Persze lelkük mélyén biztosan sejtették, hogy nem az, ám nem merték bevallani. Azt mondták, egy főnemes fiának kezébe kard való.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379