Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1207-1226
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-04-01 07:44:05
Üzenet elküldve: 2021-04-01 07:44:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*Linkin nem igazán akad fenn, mert tudja, hogy Lau eleve egy befogadóhelynek szánta a ligetet, valamint rendelkezik a tulajdonsággal, hogy nálánál alacsonyabb, így szinte nála gyerekszámba megy.*
-Köszönöm, azt hiszem… *Tesz egy apró megjegyzést Lau tetszés nyilvánítására és meg is tapogatja a haját egy pillanatra, besimítja a háta mögé. A szőke elf nevetésére csak egy rosszalló tekintetet kap válaszul tőle. Valamint valóban elég komoly képet vág, miközben a „beszélnünk kell” kifejezés is elhagyj a száját, de ez fel sem merül benne, csak, amikor a barna elf arcáról is egy pillanat erejéig eltűnik a derű.*
-Nem történt semmi rossz ~Felújítottuk,de…~ … ahogy vesszük…~Két vakarékkal több lett a rezidencián.~ *Ez a megnyugtatás sem úgy sikerült ahogy azt szerette volna, talán jobb is, ha többet nem is szólal meg egyelőre. Közben odasétál egy szabad székhez és leül. ~Aranyhal mi? Azt még csak sárga se… átvágtak kiscsaj. ~ Nézi az úszkáló kis dögöt, sajnos viszont a fél fogára se lenne elég sütve, így felesleges lenne sokat vesződni vele. Mikor elárulja a nevét is, nem bírja tovább és kibukik el burkolt nevetés a száján, de annyira próbálja tartani, hogy inkább egy öklendezésnek látszik. Majd elnézi a kis családias jelenetet, az égimeszelőt a két töpörtyűvel és a kamu aranyhallal. ~Mint egy rossz mese. ~ Mikor Luni is becsatlakozik a beszélgetésbe és megemlíti, hogy még mindig nincs elég állat a házban, csak megforgatja a szemeit a helyükön. ~Persze, majd a macskának megmagyarázzuk, hogy ne horgássza ki belőle…~ Majd körbe tekint, mert most ugrik be neki, hogy Vielkének korábban egy négylábú, szőrös, ugatni tudó barátja is volt, bár valószínűsíti, hogy valamelyik ágyást túrja fel éppen. ~Áh, hülyeség, nem kell aggódnom miatta, jóslás, egy nagy frászt! ~ Luni felajánlására csak rázza a fejét, nem akarta megzavarni az összejövetelt, de jó érzéssel tölti el, hogy nem is ő tette, hanem a kis vakarék a halával. Egyelőre nem megy a szobájába, még lenne egy kérdése, bárkitől, aki itt tartózkodott, de már egyre kevesebben vannak a szobában. ~Viel, Luni kilőve, Lau elment…~ Nézi a ritkuló társaságot.*
-Doki, Angut nem láttátok azóta se? *Azért csak rákérdez, hátha.*
*Linkin nem igazán akad fenn, mert tudja, hogy Lau eleve egy befogadóhelynek szánta a ligetet, valamint rendelkezik a tulajdonsággal, hogy nálánál alacsonyabb, így szinte nála gyerekszámba megy.*
-Köszönöm, azt hiszem… *Tesz egy apró megjegyzést Lau tetszés nyilvánítására és meg is tapogatja a haját egy pillanatra, besimítja a háta mögé. A szőke elf nevetésére csak egy rosszalló tekintetet kap válaszul tőle. Valamint valóban elég komoly képet vág, miközben a „beszélnünk kell” kifejezés is elhagyj a száját, de ez fel sem merül benne, csak, amikor a barna elf arcáról is egy pillanat erejéig eltűnik a derű.*
-Nem történt semmi rossz ~Felújítottuk,de…~ … ahogy vesszük…~Két vakarékkal több lett a rezidencián.~ *Ez a megnyugtatás sem úgy sikerült ahogy azt szerette volna, talán jobb is, ha többet nem is szólal meg egyelőre. Közben odasétál egy szabad székhez és leül. ~Aranyhal mi? Azt még csak sárga se… átvágtak kiscsaj. ~ Nézi az úszkáló kis dögöt, sajnos viszont a fél fogára se lenne elég sütve, így felesleges lenne sokat vesződni vele. Mikor elárulja a nevét is, nem bírja tovább és kibukik el burkolt nevetés a száján, de annyira próbálja tartani, hogy inkább egy öklendezésnek látszik. Majd elnézi a kis családias jelenetet, az égimeszelőt a két töpörtyűvel és a kamu aranyhallal. ~Mint egy rossz mese. ~ Mikor Luni is becsatlakozik a beszélgetésbe és megemlíti, hogy még mindig nincs elég állat a házban, csak megforgatja a szemeit a helyükön. ~Persze, majd a macskának megmagyarázzuk, hogy ne horgássza ki belőle…~ Majd körbe tekint, mert most ugrik be neki, hogy Vielkének korábban egy négylábú, szőrös, ugatni tudó barátja is volt, bár valószínűsíti, hogy valamelyik ágyást túrja fel éppen. ~Áh, hülyeség, nem kell aggódnom miatta, jóslás, egy nagy frászt! ~ Luni felajánlására csak rázza a fejét, nem akarta megzavarni az összejövetelt, de jó érzéssel tölti el, hogy nem is ő tette, hanem a kis vakarék a halával. Egyelőre nem megy a szobájába, még lenne egy kérdése, bárkitől, aki itt tartózkodott, de már egyre kevesebben vannak a szobában. ~Viel, Luni kilőve, Lau elment…~ Nézi a ritkuló társaságot.*
-Doki, Angut nem láttátok azóta se? *Azért csak rákérdez, hátha.*
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-03-31 19:01:23
Üzenet elküldve: 2021-03-31 19:01:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*Kicsit megkönnyebbül, mert úgy tűnik, hogy annak ellenére is sikerült lekötnie a többiek figyelmét, hogy eleinte aggódott azért, hogy nem fog tudni majd semmi érdekeset mondani. De hát úgy tűnik, hogy ha már kalandjai hála az egeknek nem voltak, legalább a Mágustorony puszta leírása lenyűgözött kicsit mindenkit, még talán Intathot is, aki minden bizonnyal a legtapasztaltabb valamennyiük közül és sokkal többet látott már a világból, mint a legtöbben közülük együttvéve.*
- Valószínűleg igazad van *bólint Launak arra a felvetésre, hogy egyszer feltétlenül találkoznia kell majd a mágusmesterrel. Igaz, lehet látszik rajta, hogy ezúttal inkább csak udvariasságból helyesel. Abban ugyan biztos, hogy egy igazi mester sokkal könnyebben meg tudná tanítani bármire és sokkal több mindenre, mint amit saját maga a könyvekből képes elsajátítani, ugyanakkor arra is szinte mérget merne venni, hogy rendesen meg is kérné az árát a tanításnak. Márpedig, ami azt illeti, amennyi pénze volt, az már így is őt gazdagítja. Mindez pedig csak az anyagi része a problémának, de van egy lelki oka is, mégpedig az, amit eddig sem rejtett véka alá; egyszerűen nyomasztaná a kettejük tudása között lévő mérhetetlen különbség. Talán majd egyszer, ha már idősebb, és nem csak mágiában, hanem egyébként is tapasztaltabb lesz, elé áll és megkéri, hogy tanítsa. Addig azonban, ha lehet kerüli azokat lényeket, tartozzanak bármely fajhoz, akik sokkal erősebbek és tapasztaltabbak nála, egyetlen motivációjuk pedig jó eséllyel csak az anyagi haszon. Nem éppen a legszerencsésebb kombináció, már amennyiben nem akar ismét az Artheniorban átélt kellemetlenségekbe keveredni.*
- Nehéz elmagyarázni, hogy pontosan milyen az a lépcső. *válaszol aztán Intathnak, miközben arra is próbál figyelni persze, hogy neki milyen válaszokat adnak. Nem szeretné mindenesetre annyival megúszni a dolgot, hogy mindössze annyit mond az elfnek, hogy "ezt látni kell, hogy megértsed" vagy "szavakkal nehéz leírni," így még, ha ebben az esetben igazak is a mások által máshol már sokszor elkoptatott közhelyek, most továbbra is próbál még éles emlékei és egyben legjobb tudása szerint is felelni.*
- De úgy értettem, hogy ránézésre olyan az állaga, mintha füstből lenne. Viszont a füst szürkéjéhez képest inkább fehér a színe, és sokkal átlátszóbb, mint a füst, ha besűrűsödik. Szóval kicsit olyan, mint egy tiszta köd, mert köd létére mégis át lehet rajta látni, annak ellenére is, hogy ez nyilván nagyon ellentmondásosnak hangzik. *mondja. Teljes mértékben tisztában van vele, hogy amit mond minden bizonnyal valóban nagyon ellentmondásosnak hangzik, de hát mégis csak a Mágustoronyról beszélnek. Biztosan van ott rengeteg más, ennél sokkal érthetetlenebb és varázslatosabb dolog is, ami sokkal több puszta látványelemnél.*
- Amúgy szerintem ez az egész nem több egyszerű hatásvadászatnál. Pusztán arra szolgál, hogy azonnal lenyűgözze és egyben el is bizonytalanítsa az oda vetődő mágustanoncot és a kísérőit. Csak a felszíne a nagy egésznek. Az igazán csodálatos dolgok láthatatlanok ott is. *mondja is ki hangosan a visszaemlékezése közben benne határozott alakot öltő gondolatokat.*
- A lényeg, hogy nem olyan, mint bármilyen más lépcső, ami mindig ugyanúgy néz ki. Ez mindig mozgásban van, mint valami folyó, vagy patak, ami, ha lassan is, de csak folyik mindig valahonnan valahová.
*Kicsit persze ő maga is elbizonytalanodik most, de ezúttal nem saját végkövetkeztetésében, vagy abban, hogy sikerült-e viszonylag érthető leírást és magyarázatot adnia arról, amit látott, hanem a mezei, nagyon is rejtetlen valóságban, hogy ki mit hallott már tőle, vagy neki mit kéne válaszolnia és kinek.
Ő mindenesetre legalább ismeri azokat, akik most itt hirtelen megjelentek. Linkit ellenben kicsit sajnálja, bár a lány nem tűnik túl elveszettnek, azért azt el tudja képzelni, hogy most túl sok minden történhet körülötte egyszerre, amit nehéz lehet feldolgoznia. Túl sok új arc, benyomás és szó. Valahogy úgy, mint amikor ő maga töltötte első napjait Artheniorban, vagy az első éjszakát a Sayqueves házban, vagy akár tegnap, amikor már ide tért haza a toronyból, és pillanatokon belül olyan érzése támadt, mint aki egy teljesen másik Szarvasligetbe cseppent vissza, mint amit nem túl sok hattal korábban maga mögött hagyott.
De legalább van, amit Intath és Viel szavainak köszönhetően megértett, és amivel kapcsolatban nincsen benne semennyi bizonytalanság, mégpedig, hogy a tündérlány tényleg házi kedvencként szeretné tartani valamiért az apró, fehér halacskát, amiben pedig úszkál éppen az nem nagy pohár, hanem új kis barátjának a háza, így mindenképpen igyekszik leszögezni, hogy;*
- Nagyon aranyos, és tetszik a neve. Ha lesz macskám mindenképpen távol fogom tartani tőle, ígérem. *arca pedig ígéretéhez illően valóban halálosan komoly.
Mindennek ellenére lenne persze neki is kérdése bőven, például, hogy hogyan érti Viel, hogy egy istenséggel beszélgetett? Vajon szó szerint? Végül is egy tündérből kinézi, hogy ilyesmire is képes. Lau távozása mindenesetre viszonylag rövidre zárja a választási lehetőségeit, hogy mit mondjon és kinek, vagy hogy mit kérdezzen és kitől.*
- Mindjárt jövök vissza én is. Ha már ennyien lettünk hirtelen nem árt még kis étel és ital. Ha valakinek lenne még bármi kérdése szívesen válaszolok majd később, *mondja elsősorban Intathnak és Linkinek* vagy elmesélem újra, amit eddig mondtam *fordul Ylához, és Vielhez, akik semmit sem hallhattak a történetéből.
Ugyan nem hiszi távolról sem, hogy jelenléte nélkülözhetetlen, vagy mondandója kihagyhatatlan lenne, abban viszont biztos, hogy van most sokkal fontosabb dolga is, pontosan az, ami mindig, amióta csak Lau megmentette egyszer az életét.*
//Hallani és felkutatni//
*Miután bezárja maga mögött az ajtót, igyekszik megszaporázni a lépteit.*
- Jövök veled, segítek. Már mondtam, hogy nem kell ám mindent egyedül csinálnod! *szól Lau után, forrón remélve, hogy a másik lány még meghallja, miközben ő próbálja utolérni. Azt is nagyon reméli persze, hogy amit ő gondoskodásnak szán, nem megy már barátnője agyára. Csak hát, azokból az időkből, amikor annak idején még Aleimord házában a jövőjükről álmodoztak közösen, - aminek része volt egy Szarvasligethez hasonló ház is, ami az övék is, ugyanakkor az ajtaja mindig nyitva áll mindenki számára, aki menedékre szorul, - nem rémlik neki, hogy szó lett volna arról, hogy Lau majd ott is úgy fog viselkedni, mintha még mindig szolgálólány lenne. Most is igazán megkérhette volna akár őt, akár valaki mást, hogy segítsen, nem lett volna muszáj egyedül indulnia a konyhába, hogy ő gondoskodjon mindenki másról már megint.
Ezt szíve szerint meg is mondaná neki, de a többiek előtt nem szerette volna, és amúgy sem volt rá ideje, utána loholva pedig szintén nem sok esélye van rá, hogy mindezt bővebben kifejtse.
Persze más, praktikus oka is van annak, hogy követi őt, leginkább az, hogy ketten sokkal több mindent tudnak behozni a konyhából és a kamrából, mint Lau egymaga, így, ha minden jól megy, nem kell egyiküknek sem kétszer fordulnia és folytathatják az estét.
Végül mégsem a konyhában végzik, köszönhetően annak, hogy érkezik valaki, aki abból ítélve, hogy a bejárati ajtón kopogott nem lehet valaki közülük.
Annak köszönhetően, hogy Lau először csak résnyire, majd pedig szélesebbre tárja az ajtót, és Árnyék tétova, vagy kissé talán álmos, ráadásul egyetlen ugatását is csak messziről hallja arra következtet, hogy mind barátnője, mind pedig házőrzőjük úgy ítéli meg, hogy nem kell tartania a látogatójuktól.*
- Szia! *köszönti őt a lehető legegyszerűbben, de egy barátságosnak szánt mosollyal, majd Lau mögé és mellé állva, valamint példáját követve bemutatkozik.* Luninari vagyok.
*Kicsit megkönnyebbül, mert úgy tűnik, hogy annak ellenére is sikerült lekötnie a többiek figyelmét, hogy eleinte aggódott azért, hogy nem fog tudni majd semmi érdekeset mondani. De hát úgy tűnik, hogy ha már kalandjai hála az egeknek nem voltak, legalább a Mágustorony puszta leírása lenyűgözött kicsit mindenkit, még talán Intathot is, aki minden bizonnyal a legtapasztaltabb valamennyiük közül és sokkal többet látott már a világból, mint a legtöbben közülük együttvéve.*
- Valószínűleg igazad van *bólint Launak arra a felvetésre, hogy egyszer feltétlenül találkoznia kell majd a mágusmesterrel. Igaz, lehet látszik rajta, hogy ezúttal inkább csak udvariasságból helyesel. Abban ugyan biztos, hogy egy igazi mester sokkal könnyebben meg tudná tanítani bármire és sokkal több mindenre, mint amit saját maga a könyvekből képes elsajátítani, ugyanakkor arra is szinte mérget merne venni, hogy rendesen meg is kérné az árát a tanításnak. Márpedig, ami azt illeti, amennyi pénze volt, az már így is őt gazdagítja. Mindez pedig csak az anyagi része a problémának, de van egy lelki oka is, mégpedig az, amit eddig sem rejtett véka alá; egyszerűen nyomasztaná a kettejük tudása között lévő mérhetetlen különbség. Talán majd egyszer, ha már idősebb, és nem csak mágiában, hanem egyébként is tapasztaltabb lesz, elé áll és megkéri, hogy tanítsa. Addig azonban, ha lehet kerüli azokat lényeket, tartozzanak bármely fajhoz, akik sokkal erősebbek és tapasztaltabbak nála, egyetlen motivációjuk pedig jó eséllyel csak az anyagi haszon. Nem éppen a legszerencsésebb kombináció, már amennyiben nem akar ismét az Artheniorban átélt kellemetlenségekbe keveredni.*
- Nehéz elmagyarázni, hogy pontosan milyen az a lépcső. *válaszol aztán Intathnak, miközben arra is próbál figyelni persze, hogy neki milyen válaszokat adnak. Nem szeretné mindenesetre annyival megúszni a dolgot, hogy mindössze annyit mond az elfnek, hogy "ezt látni kell, hogy megértsed" vagy "szavakkal nehéz leírni," így még, ha ebben az esetben igazak is a mások által máshol már sokszor elkoptatott közhelyek, most továbbra is próbál még éles emlékei és egyben legjobb tudása szerint is felelni.*
- De úgy értettem, hogy ránézésre olyan az állaga, mintha füstből lenne. Viszont a füst szürkéjéhez képest inkább fehér a színe, és sokkal átlátszóbb, mint a füst, ha besűrűsödik. Szóval kicsit olyan, mint egy tiszta köd, mert köd létére mégis át lehet rajta látni, annak ellenére is, hogy ez nyilván nagyon ellentmondásosnak hangzik. *mondja. Teljes mértékben tisztában van vele, hogy amit mond minden bizonnyal valóban nagyon ellentmondásosnak hangzik, de hát mégis csak a Mágustoronyról beszélnek. Biztosan van ott rengeteg más, ennél sokkal érthetetlenebb és varázslatosabb dolog is, ami sokkal több puszta látványelemnél.*
- Amúgy szerintem ez az egész nem több egyszerű hatásvadászatnál. Pusztán arra szolgál, hogy azonnal lenyűgözze és egyben el is bizonytalanítsa az oda vetődő mágustanoncot és a kísérőit. Csak a felszíne a nagy egésznek. Az igazán csodálatos dolgok láthatatlanok ott is. *mondja is ki hangosan a visszaemlékezése közben benne határozott alakot öltő gondolatokat.*
- A lényeg, hogy nem olyan, mint bármilyen más lépcső, ami mindig ugyanúgy néz ki. Ez mindig mozgásban van, mint valami folyó, vagy patak, ami, ha lassan is, de csak folyik mindig valahonnan valahová.
*Kicsit persze ő maga is elbizonytalanodik most, de ezúttal nem saját végkövetkeztetésében, vagy abban, hogy sikerült-e viszonylag érthető leírást és magyarázatot adnia arról, amit látott, hanem a mezei, nagyon is rejtetlen valóságban, hogy ki mit hallott már tőle, vagy neki mit kéne válaszolnia és kinek.
Ő mindenesetre legalább ismeri azokat, akik most itt hirtelen megjelentek. Linkit ellenben kicsit sajnálja, bár a lány nem tűnik túl elveszettnek, azért azt el tudja képzelni, hogy most túl sok minden történhet körülötte egyszerre, amit nehéz lehet feldolgoznia. Túl sok új arc, benyomás és szó. Valahogy úgy, mint amikor ő maga töltötte első napjait Artheniorban, vagy az első éjszakát a Sayqueves házban, vagy akár tegnap, amikor már ide tért haza a toronyból, és pillanatokon belül olyan érzése támadt, mint aki egy teljesen másik Szarvasligetbe cseppent vissza, mint amit nem túl sok hattal korábban maga mögött hagyott.
De legalább van, amit Intath és Viel szavainak köszönhetően megértett, és amivel kapcsolatban nincsen benne semennyi bizonytalanság, mégpedig, hogy a tündérlány tényleg házi kedvencként szeretné tartani valamiért az apró, fehér halacskát, amiben pedig úszkál éppen az nem nagy pohár, hanem új kis barátjának a háza, így mindenképpen igyekszik leszögezni, hogy;*
- Nagyon aranyos, és tetszik a neve. Ha lesz macskám mindenképpen távol fogom tartani tőle, ígérem. *arca pedig ígéretéhez illően valóban halálosan komoly.
Mindennek ellenére lenne persze neki is kérdése bőven, például, hogy hogyan érti Viel, hogy egy istenséggel beszélgetett? Vajon szó szerint? Végül is egy tündérből kinézi, hogy ilyesmire is képes. Lau távozása mindenesetre viszonylag rövidre zárja a választási lehetőségeit, hogy mit mondjon és kinek, vagy hogy mit kérdezzen és kitől.*
- Mindjárt jövök vissza én is. Ha már ennyien lettünk hirtelen nem árt még kis étel és ital. Ha valakinek lenne még bármi kérdése szívesen válaszolok majd később, *mondja elsősorban Intathnak és Linkinek* vagy elmesélem újra, amit eddig mondtam *fordul Ylához, és Vielhez, akik semmit sem hallhattak a történetéből.
Ugyan nem hiszi távolról sem, hogy jelenléte nélkülözhetetlen, vagy mondandója kihagyhatatlan lenne, abban viszont biztos, hogy van most sokkal fontosabb dolga is, pontosan az, ami mindig, amióta csak Lau megmentette egyszer az életét.*
//Hallani és felkutatni//
*Miután bezárja maga mögött az ajtót, igyekszik megszaporázni a lépteit.*
- Jövök veled, segítek. Már mondtam, hogy nem kell ám mindent egyedül csinálnod! *szól Lau után, forrón remélve, hogy a másik lány még meghallja, miközben ő próbálja utolérni. Azt is nagyon reméli persze, hogy amit ő gondoskodásnak szán, nem megy már barátnője agyára. Csak hát, azokból az időkből, amikor annak idején még Aleimord házában a jövőjükről álmodoztak közösen, - aminek része volt egy Szarvasligethez hasonló ház is, ami az övék is, ugyanakkor az ajtaja mindig nyitva áll mindenki számára, aki menedékre szorul, - nem rémlik neki, hogy szó lett volna arról, hogy Lau majd ott is úgy fog viselkedni, mintha még mindig szolgálólány lenne. Most is igazán megkérhette volna akár őt, akár valaki mást, hogy segítsen, nem lett volna muszáj egyedül indulnia a konyhába, hogy ő gondoskodjon mindenki másról már megint.
Ezt szíve szerint meg is mondaná neki, de a többiek előtt nem szerette volna, és amúgy sem volt rá ideje, utána loholva pedig szintén nem sok esélye van rá, hogy mindezt bővebben kifejtse.
Persze más, praktikus oka is van annak, hogy követi őt, leginkább az, hogy ketten sokkal több mindent tudnak behozni a konyhából és a kamrából, mint Lau egymaga, így, ha minden jól megy, nem kell egyiküknek sem kétszer fordulnia és folytathatják az estét.
Végül mégsem a konyhában végzik, köszönhetően annak, hogy érkezik valaki, aki abból ítélve, hogy a bejárati ajtón kopogott nem lehet valaki közülük.
Annak köszönhetően, hogy Lau először csak résnyire, majd pedig szélesebbre tárja az ajtót, és Árnyék tétova, vagy kissé talán álmos, ráadásul egyetlen ugatását is csak messziről hallja arra következtet, hogy mind barátnője, mind pedig házőrzőjük úgy ítéli meg, hogy nem kell tartania a látogatójuktól.*
- Szia! *köszönti őt a lehető legegyszerűbben, de egy barátságosnak szánt mosollyal, majd Lau mögé és mellé állva, valamint példáját követve bemutatkozik.* Luninari vagyok.
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-03-29 23:05:46
Üzenet elküldve: 2021-03-29 23:05:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Vissza a szarvasokhoz//
//Szarvasligeti estek – 1. felvonás//
*Viel nagyon izgatott, csak úgy mosolyog magában, és már látja is, hogy egy-két ismerős a szobában észrevette az érkezését. Ott van például Luni, akihez egész közel ül: a kedves lány máris az új társaságukkal kapcsolatban érdeklődik. Azonban, mielőtt felelne, mindenképpen megvárja, hogy a többiek befejezzék a mondandójukat, esze ágában sincs közbevágni, még ha annyira szeretne is mesélni.*
- Képzeljétek, ez egy aranyhal. *Mondja, felmutatva a tárgyat.* Csak nem arany, fehér. Azért választottam a vásárban, mert más volt, mint a többiek. *Ahhoz nem fűz kommentárt, hogy magát látja a pici halacskában, valószínű, hogy akik ismerik, sejtik a dolgot, akik pedig nem, azoknak nehéz lenne egy mondatban elmagyarázni, mennyire nehéz volt beilleszkednie Vielnek.* Ez pedig nem egyszerű pohár, hanem valamiféle haltartó. *Teszi hozzá álmodozva, bár ő sem biztos benne, mi a pontos szó rá. Öblös, mint egy csupor, mégis átlátszó. Egészen mókás a külleme. Jól fog mutatni a lány szobájában, a kis asztalkáján, közvetlenül az ablak mellett, hogy az állat megcsodálhassa a hajnalpírt.*
- Ó, igen, és Pimpi a neve. *Teszi hozzá ártatlanul mosolyogva. Tudja, hogy halakat elnevezni balgaságnak tűnhet, de ő már csak ilyen: imádja elnevezni a ház körüli állatokat. De már így is úgy érzi, túl sok időt vett el az igazi szórakozástól – és egy pillanatra sem merül fel benne, hogy az útja igazi okát, hogy miért tűnt el olyan váratlanul, még mindig nem árulta el –, ezért végigpillant a többieken, és tekintete megállapodik a pici gnóm lányon, az egyetlen személyen, akit nem ismer fel a társaságból.*
- Szia! Én Holdezüst Vieljana vagyok. *Mondja, és már moccanna, hogy kezet nyújtson újdonsült barátjának, amikor az ölében lévő haltartó vize veszélyesen meglöttyen. Nem teketóriázik hát, az asztalra helyezi az új „lakótársukat”, hogy mások is megcsodálhassák a kis edényt, és úgy nyúl Linki felé. Ugyanekkor régi jó pajtása, az elf doktor Intath is szívélyesen üdvözli a lányt, jó alaposan megölelgetve.*
- Csak volt néhány elintéznivalóm Eeyrrel. De már megbeszéltük, amit szerettem volna. *Magyarázza Int ingébe, amíg el nem engedi, majd felnéz az óriásra, akinek egyszer a vállán is lovagolhatott.* És csak azt tudom, hogy úgy tudsz úszni, mint egy halacska, úgyhogy ellenfelére talált. Viszont nem esszük meg! *Fenyegeti meg még ujjával.*
*Lau üdvözlése elmarad egy kicsit, mert valaki kopogtat.*
//Hallani és felkutatni//
//Kicsit Árnyék//
*Árnyék elfáradt a nagy hajcihőben, ezért éppen nagyokat pislog a szalma között. Már-már hatodszorra csukódtak le a pillái, hogy végképp elkóboroljon a gyönyörű kutyalányokkal és lassú macskákkal teli álomvilágába, amikor egy egészen szokatlan hangra lesz figyelmes. Valaki kopog. Ez pedig okvetlenül azt jelenti, hogy valami idegen van a háznál, különben minek kopogna? Nos, az óriás, bundás fekete eb nagy lábaival ügyetlenül kibukdácsol a puha halomból, és nyakig szalmaszálasan, mint valami mocsári rém, az istálló kijárata felé kocog.
Igaza volt, az ajtónál tényleg áll egy ember, vagy valami olyasmi. És bár Laut is megpillantja, aki éppen ajtót nyit neki, a kötelességtudat mélyebben gyökerezik. Az óriás fekete felmosórongy megáll, szétterpeszti a lábát, és mély, dörgő hangon közli:*
- Vau! *Már tudja, hogy lemaradt a házőrzésről, de még menteni próbálja a menthetőt. Ezért nagyon elszánt testtartásával és éles szemeivel – melyek bundája alól nem is látszanak – figyeli az idegent olyan tíz lépés távolságból, készen arra, hogy ha bántani akarná Laut, még többet is ugasson. De csak akkor. Álmos szegény, na.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.29 23:06:23
//Szarvasligeti estek – 1. felvonás//
*Viel nagyon izgatott, csak úgy mosolyog magában, és már látja is, hogy egy-két ismerős a szobában észrevette az érkezését. Ott van például Luni, akihez egész közel ül: a kedves lány máris az új társaságukkal kapcsolatban érdeklődik. Azonban, mielőtt felelne, mindenképpen megvárja, hogy a többiek befejezzék a mondandójukat, esze ágában sincs közbevágni, még ha annyira szeretne is mesélni.*
- Képzeljétek, ez egy aranyhal. *Mondja, felmutatva a tárgyat.* Csak nem arany, fehér. Azért választottam a vásárban, mert más volt, mint a többiek. *Ahhoz nem fűz kommentárt, hogy magát látja a pici halacskában, valószínű, hogy akik ismerik, sejtik a dolgot, akik pedig nem, azoknak nehéz lenne egy mondatban elmagyarázni, mennyire nehéz volt beilleszkednie Vielnek.* Ez pedig nem egyszerű pohár, hanem valamiféle haltartó. *Teszi hozzá álmodozva, bár ő sem biztos benne, mi a pontos szó rá. Öblös, mint egy csupor, mégis átlátszó. Egészen mókás a külleme. Jól fog mutatni a lány szobájában, a kis asztalkáján, közvetlenül az ablak mellett, hogy az állat megcsodálhassa a hajnalpírt.*
- Ó, igen, és Pimpi a neve. *Teszi hozzá ártatlanul mosolyogva. Tudja, hogy halakat elnevezni balgaságnak tűnhet, de ő már csak ilyen: imádja elnevezni a ház körüli állatokat. De már így is úgy érzi, túl sok időt vett el az igazi szórakozástól – és egy pillanatra sem merül fel benne, hogy az útja igazi okát, hogy miért tűnt el olyan váratlanul, még mindig nem árulta el –, ezért végigpillant a többieken, és tekintete megállapodik a pici gnóm lányon, az egyetlen személyen, akit nem ismer fel a társaságból.*
- Szia! Én Holdezüst Vieljana vagyok. *Mondja, és már moccanna, hogy kezet nyújtson újdonsült barátjának, amikor az ölében lévő haltartó vize veszélyesen meglöttyen. Nem teketóriázik hát, az asztalra helyezi az új „lakótársukat”, hogy mások is megcsodálhassák a kis edényt, és úgy nyúl Linki felé. Ugyanekkor régi jó pajtása, az elf doktor Intath is szívélyesen üdvözli a lányt, jó alaposan megölelgetve.*
- Csak volt néhány elintéznivalóm Eeyrrel. De már megbeszéltük, amit szerettem volna. *Magyarázza Int ingébe, amíg el nem engedi, majd felnéz az óriásra, akinek egyszer a vállán is lovagolhatott.* És csak azt tudom, hogy úgy tudsz úszni, mint egy halacska, úgyhogy ellenfelére talált. Viszont nem esszük meg! *Fenyegeti meg még ujjával.*
*Lau üdvözlése elmarad egy kicsit, mert valaki kopogtat.*
//Hallani és felkutatni//
//Kicsit Árnyék//
*Árnyék elfáradt a nagy hajcihőben, ezért éppen nagyokat pislog a szalma között. Már-már hatodszorra csukódtak le a pillái, hogy végképp elkóboroljon a gyönyörű kutyalányokkal és lassú macskákkal teli álomvilágába, amikor egy egészen szokatlan hangra lesz figyelmes. Valaki kopog. Ez pedig okvetlenül azt jelenti, hogy valami idegen van a háznál, különben minek kopogna? Nos, az óriás, bundás fekete eb nagy lábaival ügyetlenül kibukdácsol a puha halomból, és nyakig szalmaszálasan, mint valami mocsári rém, az istálló kijárata felé kocog.
Igaza volt, az ajtónál tényleg áll egy ember, vagy valami olyasmi. És bár Laut is megpillantja, aki éppen ajtót nyit neki, a kötelességtudat mélyebben gyökerezik. Az óriás fekete felmosórongy megáll, szétterpeszti a lábát, és mély, dörgő hangon közli:*
- Vau! *Már tudja, hogy lemaradt a házőrzésről, de még menteni próbálja a menthetőt. Ezért nagyon elszánt testtartásával és éles szemeivel – melyek bundája alól nem is látszanak – figyeli az idegent olyan tíz lépés távolságból, készen arra, hogy ha bántani akarná Laut, még többet is ugasson. De csak akkor. Álmos szegény, na.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.29 23:06:23
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-03-19 20:14:14
Üzenet elküldve: 2021-03-19 20:14:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*Hogy a doki a riválisokat nem szívleli akik helyette fészkelnek a szép lányok ölébe vagy csak a vernyogó szőrös vakarékokkal nincs megbarátkozva jó kérdés. Az igazság talán ezeknek a keveréke lehet. Mindenesetre meg lesz egyezve, hogy az ő laborja tiltott terület. Az okoskodásra azért visszaokoskodik.*
-Úgy tudom máshol is be tudnak osonni, ha nagyon akarnak. Egy ajtó nem akadály.
*Persze mosolyog a megjegyzéséhez, hogy elvegye a kioktatás élét. A hangulat amúgy jó. Sütemény, borocska vidám arcok. A mágustorony története pedig csak kezd érdekes lenni. Látszólag Luninari is kezd feloldódni a kérdések hatására. Az idővel kapcsolatban a doki csak bólogatni tud. Vannak napok az életéből amik úgy tűntek el, hogy azt se tudja mit csinált, csak hogy másnapi vizelésnél majdnem még a hátára is ment az anyag szóval csak abban lehet biztos, hogy jól érezte magát. A saját kérdésére bár választ nem kap, de a félelf lány reakciója megmosolyogtatja. Ő meg tudja érteni, hogy miért fél egy olyan alaktól, aki az egyik legnagyobb mágus egész lanawinon. Az ilyenektől ajánlott is tartani. Főleg ha egy fattyúról van szó az illető. Vagy egy csinos lány. Bárki aki lenézett vagy kihasználható. A hatalom veszélyes. A helyszín és a torony leírása egész érdekes. Mondjuk a kukkoló említésére a doki összébb húzza a szemét. Ha az a perverz kikezdett szegény Luninari-val le lesznek dugva a torkán a tökei arra számíthat. Megjegyzést róla viszont nem tesz. Vagy nem itt. Csak a toronyról.*
-Hogy érted, hogy olyan volt mint a füst? Mármint a színe vont pont olyan mint a köd vagy hogy?
*Szó szerint nem tudná elképzelni. Már a lebegő torony gondolata is fura neki. Biztos van ott valami. Főleg ha egy akkora épületről van szó amit a lány leírt, hogy még a templomnál is nagyobb. Az érkező vörös vagy jelenleg arany lány látványa eltereli a figyelmet a doki kedvenc varázsnyuszi lányáról egy kicsit. Az új hajszín történetének tömör magyarázatán azért felröhög az elf.*
-Akkor tényleg olcsón megúsztad, hogy csak azzal öntöttek nyakon.
*Nem áll amúgy rosszul neki. Kicsit kirívó és sokkal másabb, de érdekes összhatást ad. Megnézi magának a doki és elmélkedik rajta. Egészen addig míg az újabb érkező el nem vonja róla is a figyelmét.*
-Viel!
*Köszönti ő is hangosan a kislányt, majd az itala maradékát gyorsan felhörpintve, felpattan, pár lépéssel átszeli a köztük lévő társaságot majd olyan gyengédséggel öleli magához a kis tündért, mint szülő a gyerekét és a fülébe súg.*
-Hát te merre jártál? Nagyon megijesztettél ám minket a hirtelen eltűnéseddel.
*Luninari kérdésére lelkesen válaszol.*
-Ilyenben szállítanak élő halat. Piacokra meg hordóban szokás. Pedig nem emlékszem, hogy említettem volna milyen remekül tudok halat sütni vagy mégis?
*Vigyorog játékosan tündérbarátjára, aki nem olyan tündérbarátja, hogy hemperegne vele, de attól még bírja mert egyszer jót játszottak.*
*Hogy a doki a riválisokat nem szívleli akik helyette fészkelnek a szép lányok ölébe vagy csak a vernyogó szőrös vakarékokkal nincs megbarátkozva jó kérdés. Az igazság talán ezeknek a keveréke lehet. Mindenesetre meg lesz egyezve, hogy az ő laborja tiltott terület. Az okoskodásra azért visszaokoskodik.*
-Úgy tudom máshol is be tudnak osonni, ha nagyon akarnak. Egy ajtó nem akadály.
*Persze mosolyog a megjegyzéséhez, hogy elvegye a kioktatás élét. A hangulat amúgy jó. Sütemény, borocska vidám arcok. A mágustorony története pedig csak kezd érdekes lenni. Látszólag Luninari is kezd feloldódni a kérdések hatására. Az idővel kapcsolatban a doki csak bólogatni tud. Vannak napok az életéből amik úgy tűntek el, hogy azt se tudja mit csinált, csak hogy másnapi vizelésnél majdnem még a hátára is ment az anyag szóval csak abban lehet biztos, hogy jól érezte magát. A saját kérdésére bár választ nem kap, de a félelf lány reakciója megmosolyogtatja. Ő meg tudja érteni, hogy miért fél egy olyan alaktól, aki az egyik legnagyobb mágus egész lanawinon. Az ilyenektől ajánlott is tartani. Főleg ha egy fattyúról van szó az illető. Vagy egy csinos lány. Bárki aki lenézett vagy kihasználható. A hatalom veszélyes. A helyszín és a torony leírása egész érdekes. Mondjuk a kukkoló említésére a doki összébb húzza a szemét. Ha az a perverz kikezdett szegény Luninari-val le lesznek dugva a torkán a tökei arra számíthat. Megjegyzést róla viszont nem tesz. Vagy nem itt. Csak a toronyról.*
-Hogy érted, hogy olyan volt mint a füst? Mármint a színe vont pont olyan mint a köd vagy hogy?
*Szó szerint nem tudná elképzelni. Már a lebegő torony gondolata is fura neki. Biztos van ott valami. Főleg ha egy akkora épületről van szó amit a lány leírt, hogy még a templomnál is nagyobb. Az érkező vörös vagy jelenleg arany lány látványa eltereli a figyelmet a doki kedvenc varázsnyuszi lányáról egy kicsit. Az új hajszín történetének tömör magyarázatán azért felröhög az elf.*
-Akkor tényleg olcsón megúsztad, hogy csak azzal öntöttek nyakon.
*Nem áll amúgy rosszul neki. Kicsit kirívó és sokkal másabb, de érdekes összhatást ad. Megnézi magának a doki és elmélkedik rajta. Egészen addig míg az újabb érkező el nem vonja róla is a figyelmét.*
-Viel!
*Köszönti ő is hangosan a kislányt, majd az itala maradékát gyorsan felhörpintve, felpattan, pár lépéssel átszeli a köztük lévő társaságot majd olyan gyengédséggel öleli magához a kis tündért, mint szülő a gyerekét és a fülébe súg.*
-Hát te merre jártál? Nagyon megijesztettél ám minket a hirtelen eltűnéseddel.
*Luninari kérdésére lelkesen válaszol.*
-Ilyenben szállítanak élő halat. Piacokra meg hordóban szokás. Pedig nem emlékszem, hogy említettem volna milyen remekül tudok halat sütni vagy mégis?
*Vigyorog játékosan tündérbarátjára, aki nem olyan tündérbarátja, hogy hemperegne vele, de attól még bírja mert egyszer jót játszottak.*
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-03-19 19:04:00
Üzenet elküldve: 2021-03-19 19:04:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*Úgy érzi, az este nem is alakulhatna jobban, a hangulat remek, a társaság kellemes, és szinte percről percre bővül. Luni beszámolója egészen elképeszti, a lány elmondása alapján tényleg igazán varázslatos helynek tűnik számára a Mágustorony*
- Ugyan, egyszer vissza kell menned, hogy találkozz a mesterrel! Tőle még biztos rengeteg mindent tanulhatnál! *próbálja bátorítani a lányt, hisz a maga részéről biztos benne, hogy Luni igazán kitűnő eredményeket ért volna el akkor is, ha nem csupán a mester segédeivel találkozik. ~Na majd legközelebb!~ gondolja magában, mert már nem emlékszik rá, hogy korábban szóba került-e ez köztük, de az elmondottak alapján az az érése, ha nem is most azonnal, de később Luni még szívesen visszatérne a toronyhoz. ~Ha ilyen közel van, talán egyszer én is vele tartok majd~ teszi hozzá, hisz egy tó közepén lebegő hatalmas torony már elképzelve is lenyűgöző, de biztos benne, a valóság még szemkápráztatóbb. Ám nemsokára a Ligetben is káprázhat a szemük, ahogy a kandallóban lobogó lángok fénye az éppen benyitó YIlanda hajára vetül*
- Nekem nagyon tetszik, jól áll neked. *mosolyog a lányra Intath megjegyzését hallva* Gyere, ülj csak le! Hozok még tányérokat meg poharakat! *ajánlja fel, miközben próbálja beljebb tessékelni a lányt, hogy ne álldogáljon csak úgy az ajtóban*
- R... rendben. *hökken meg azonban YIlanda utolsó megjegyzésén, mely akaratlanul is nyugtalansággal tölti el. Bár a pillanatnyi döbbenet után visszatér arcára a szokásos mosoly, szemében aggodalom csillan, ahogy a lányra tekint. Csak remélni tudja, hogy nem történt semmi rossz vele, míg távol volt a Ligettől. Azt már most látja rajta, hogy sok mindenen mehetett keresztül, de nem akarja erőltetni a dolgot, YIlára bízza, mikor, kivel és mennyit oszt meg a saját kalandjairól. Mielőtt azonban ezekről többet megtudhatna, ismét egy újabb érkező nyit be a szobába*
- Viel! Szia! *köszönti a kelleténél kissé nagyobb hangerővel a lányt, hisz az ő visszatérése legalább annyira, ha nem jobban meglepi, mint YIláé. Igen hirtelen hagyta őket itt a tündér legutóbb, így megkönnyebbül, hogy épségben viszontlátja, azt viszont ő se tudja, minek köszönhető a kezében tartott hal, és bár szívesen meghallgatná a történetet, ennyi új résztvevővel már tényleg kissé szűkösen vannak, ami a székeket és az ennivalót illeti*
- Egy pillanat és jövök! *jelenti be, és ha csak senki nem tartóztatja, akkor már indul is a konyhába, hogy beszerezze, ami még szükséges.*
//Hallani és felkutatni//
*Bár az a terve, mégse jut el a konyháig, hisz félúton váratlan kopogásra lesz figyelmes a bejárati ajtón*
- Üdv! *nyitja ki az ajtót, először csak résnyire, majd ahogy látja, ki áll a túloldalán, szélesebbre tárja azt, hiszen az ismeretlen nem tűnik túlzottan veszélyesnek* Laurentitia vagyok. Miben segíthetek? *mutatkozik be neki, azon gondolkodva, a lány vajon csak erre tévedt, vagy esetleg keres valakit.*
*Úgy érzi, az este nem is alakulhatna jobban, a hangulat remek, a társaság kellemes, és szinte percről percre bővül. Luni beszámolója egészen elképeszti, a lány elmondása alapján tényleg igazán varázslatos helynek tűnik számára a Mágustorony*
- Ugyan, egyszer vissza kell menned, hogy találkozz a mesterrel! Tőle még biztos rengeteg mindent tanulhatnál! *próbálja bátorítani a lányt, hisz a maga részéről biztos benne, hogy Luni igazán kitűnő eredményeket ért volna el akkor is, ha nem csupán a mester segédeivel találkozik. ~Na majd legközelebb!~ gondolja magában, mert már nem emlékszik rá, hogy korábban szóba került-e ez köztük, de az elmondottak alapján az az érése, ha nem is most azonnal, de később Luni még szívesen visszatérne a toronyhoz. ~Ha ilyen közel van, talán egyszer én is vele tartok majd~ teszi hozzá, hisz egy tó közepén lebegő hatalmas torony már elképzelve is lenyűgöző, de biztos benne, a valóság még szemkápráztatóbb. Ám nemsokára a Ligetben is káprázhat a szemük, ahogy a kandallóban lobogó lángok fénye az éppen benyitó YIlanda hajára vetül*
- Nekem nagyon tetszik, jól áll neked. *mosolyog a lányra Intath megjegyzését hallva* Gyere, ülj csak le! Hozok még tányérokat meg poharakat! *ajánlja fel, miközben próbálja beljebb tessékelni a lányt, hogy ne álldogáljon csak úgy az ajtóban*
- R... rendben. *hökken meg azonban YIlanda utolsó megjegyzésén, mely akaratlanul is nyugtalansággal tölti el. Bár a pillanatnyi döbbenet után visszatér arcára a szokásos mosoly, szemében aggodalom csillan, ahogy a lányra tekint. Csak remélni tudja, hogy nem történt semmi rossz vele, míg távol volt a Ligettől. Azt már most látja rajta, hogy sok mindenen mehetett keresztül, de nem akarja erőltetni a dolgot, YIlára bízza, mikor, kivel és mennyit oszt meg a saját kalandjairól. Mielőtt azonban ezekről többet megtudhatna, ismét egy újabb érkező nyit be a szobába*
- Viel! Szia! *köszönti a kelleténél kissé nagyobb hangerővel a lányt, hisz az ő visszatérése legalább annyira, ha nem jobban meglepi, mint YIláé. Igen hirtelen hagyta őket itt a tündér legutóbb, így megkönnyebbül, hogy épségben viszontlátja, azt viszont ő se tudja, minek köszönhető a kezében tartott hal, és bár szívesen meghallgatná a történetet, ennyi új résztvevővel már tényleg kissé szűkösen vannak, ami a székeket és az ennivalót illeti*
- Egy pillanat és jövök! *jelenti be, és ha csak senki nem tartóztatja, akkor már indul is a konyhába, hogy beszerezze, ami még szükséges.*
//Hallani és felkutatni//
*Bár az a terve, mégse jut el a konyháig, hisz félúton váratlan kopogásra lesz figyelmes a bejárati ajtón*
- Üdv! *nyitja ki az ajtót, először csak résnyire, majd ahogy látja, ki áll a túloldalán, szélesebbre tárja azt, hiszen az ismeretlen nem tűnik túlzottan veszélyesnek* Laurentitia vagyok. Miben segíthetek? *mutatkozik be neki, azon gondolkodva, a lány vajon csak erre tévedt, vagy esetleg keres valakit.*
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-03-19 10:48:45
Üzenet elküldve: 2021-03-19 10:48:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Ismerős neki a környék, mintha errefelé kóboroltak volna a tűzmágussal és, ha jól emlékszik van is itt egy kúriája a vidéken. ~Milyen jó lenne megtalálni. ~ Egyre inkább érződik, hogy már a város közelében jár, inkább udvarházaknak mondaná az építményeket. Be is fordul az egyik lefelé haladó ösvényen, széles, szekérrel kijár út, az is pont ilyen volt, ahova Aleimorddal mentek. Bár emlékei már fakóak, de talán a szerencse majd mellé pártol.*
-Na most hulljon az a csillag. *Néz fel az égre, miközben a ló alatta lassan lépked az u alakú épület felé. Azonban most sem akad meg semmin a tekintete, ami keresztül szelné az égboltot. Másodszorra belegondolva, úgy véli, ez az épület talán egy kicsit jobb állapotban van, de ki tudja, lehet a nemes miután magára talált rendbe is hozatta némileg. ~Vajon még szeretne velem találkozni? Lehet, hogy talált már magának valakit és csak útban lennék. Viszont azt hiszem mindenképpen pihenőt kell tartsunk. ~ Néz végig a lovon, ami, bár még nem fulladt ki, de nem is szeretné addig hajtani. Némi szalmát és egy kis élelmet is elég, ha tudnak nekik adni, még ha nem is látják szívesen. Amint a kétszárnyú ajtó elé ér leszáll a lóról, így az őt eddig olyan lelkesen követő sárkánylégy rá tud szállni a nyeregre. Nem igazán szeretne sehova hívatlanul betoppanni, így a lovat odaköti egy közeli fához, ő maga pedig felsétál a kapuig, hogy a fény kopogtatókat használja.*
-Elnézést, van itt valaki?! *Emeli fel a hangját, bár talán így sem érteni odabenn, hogy mit mond, csak, hogy valaki van az ajtó előtt.*
*Ismerős neki a környék, mintha errefelé kóboroltak volna a tűzmágussal és, ha jól emlékszik van is itt egy kúriája a vidéken. ~Milyen jó lenne megtalálni. ~ Egyre inkább érződik, hogy már a város közelében jár, inkább udvarházaknak mondaná az építményeket. Be is fordul az egyik lefelé haladó ösvényen, széles, szekérrel kijár út, az is pont ilyen volt, ahova Aleimorddal mentek. Bár emlékei már fakóak, de talán a szerencse majd mellé pártol.*
-Na most hulljon az a csillag. *Néz fel az égre, miközben a ló alatta lassan lépked az u alakú épület felé. Azonban most sem akad meg semmin a tekintete, ami keresztül szelné az égboltot. Másodszorra belegondolva, úgy véli, ez az épület talán egy kicsit jobb állapotban van, de ki tudja, lehet a nemes miután magára talált rendbe is hozatta némileg. ~Vajon még szeretne velem találkozni? Lehet, hogy talált már magának valakit és csak útban lennék. Viszont azt hiszem mindenképpen pihenőt kell tartsunk. ~ Néz végig a lovon, ami, bár még nem fulladt ki, de nem is szeretné addig hajtani. Némi szalmát és egy kis élelmet is elég, ha tudnak nekik adni, még ha nem is látják szívesen. Amint a kétszárnyú ajtó elé ér leszáll a lóról, így az őt eddig olyan lelkesen követő sárkánylégy rá tud szállni a nyeregre. Nem igazán szeretne sehova hívatlanul betoppanni, így a lovat odaköti egy közeli fához, ő maga pedig felsétál a kapuig, hogy a fény kopogtatókat használja.*
-Elnézést, van itt valaki?! *Emeli fel a hangját, bár talán így sem érteni odabenn, hogy mit mond, csak, hogy valaki van az ajtó előtt.*
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-03-13 16:10:53
Üzenet elküldve: 2021-03-13 16:10:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*Alig kezdtek csak bele ebbe a rögtönzött kis összejövetelbe, már most tudja, hogy hosszú idő óta az egyik legkellemesebb mulatsága elé néz. Tetszik neki ez az este, minden percével, résztvevőjével és elhangzott szavával együtt. Persze főleg azokkal, amik a doki száját hagyják el. Esetlen zavara pedig úgy tűnik, a szőke elfet sem hagyja hidegen, legalábbis a zöld szemekből valami megfoghatatlan, mégis egyértelműen kedveskedni kívánó gesztust olvas ki, mit még magának sem tud nagyon mivel magyarázni. Másnak meg nem is említené. Végül az eddigieknél is pirosabb orcával és csillogóbb tekintettel indul meg a kalács, majd a bor beszerzésére, mivel felvértezve telepedik le egy székbe, hogy Luni történetét hallgathassa. A korábbi, cicákról és Árnyékról szóló párbeszédbe nem igazán csatlakozott be, mert bár szereti a szőrös kis szeretetgombócokat, a falujában azt szokta meg, hogy csak ritkán nyertek bebocsátást a négy fal közé. Leginkább akkor, ha egy kártékony kis rágcsálót kellett levadászniuk, vagy kiborult a tej, mit felnyalogathattak. Ezt pedig, úgy ítélte meg legalábbis, semmi értelme a többiek tudtára hoznia, csak elrontaná a lányok lelkesedését, amit pedig igazán nem szeretne.
Borát kortyolgatva figyeli viszonylagos kortársa szavait, s úgy tűnik, ezt az aprócska gnómot könnyű lenyűgözni, hiszen már csak a mágustorony említése is érdeklődő figyelmét követeli magának. Ahogy a válasz is, mit az idő múlásával kapcsolatos kérdésére kap Lunitól. Szinte eltátja száját a lány gondolatmenetén, mivel talán ennél jobban nem is érthetne egyet. Valahogy így képzelte ő is, mikor megfogalmazódott benne kérdése.*
- Igen, igazad van! *Inkább suttogja csak helyeslését, de tekintete élénk izgatottságról árulkodik. Na meg az elhatározásról, hogy egyszer neki magának is meg kell néznie azt a lebegő tornyot. Persze az nem holnap lesz, nem is a közeljövőben, először mindent lehetséges tudást magáévá kell tennie, amit Intath mester csak nyújtani tud neki.
A történtet közben folytatódik, az odautat taglalva, miben úgy tűnik, az a vörös kukkoló nagy segítségére volt Luninak. Ez igazán meglepi lánykánkat, mert egészen idáig, még Laurentitia kisasszony magyarázkodása ellenére is hitte, hogy Intath mester gyanakvása az említett felé teljesen megalapozott. Most viszont egészen elbizonytalanodott ebben. El is határozza, hogy erre mindenképpen rákérdez a lánynál, de persze nem így, nagy közönség előtt, inkább csak, ha alkalmuk kínálkozik kettesben csevegni.
A torony részletesebb elmesélése persze még a korábbiaknál is jobban lenyűgözi, ez nem is kérdés, a mester hiányának szerencsésségében viszont vitatkozna, ha ennél közvetlenebb lenne. Ő legalábbis jobban tanul, ha van ki átadhatja neki tudását, pláne, ha az egy ilyen karizmával rendelkező, daliás, szőke elf.
Sajnos a mesének korábban szakad vége, mint arra számított, s még egy kósza varázsigét sem mormolt el nekik Luni, mert egy szinte teljesen arany hajú nő csatlakozik társaságukhoz. YIlanda, ha jól veszi ki Lau megszólítását, s nagyon úgy tűnik neki, hogy rajta kívül mindenki ismeri. Mondjuk ez nem is annyira meglepő. Saját részéről kedvesen mosolyog az érkezőre, s még int is egyet, mikor bemutatják neki. Ám, mivel több figyelmet nem kap tőle, így ő is inkább a következő ajtónyitás irányába fordítja barna szemeit. Egy ezüstös hajú, nálánál csupán kevéssel magasabb lány oson be rajta, úgy tűnik, észrevétlen szeretne maradni, de ahogy gnómunk, úgy Luni is kiszúrja a dolgot. Ám vele ellentétben Linki egyelőre csak székében feléjük fordulva figyeli az eseményeket. Kezdve a lány különös szemétől, egészen a kezében tartogatott halacskáig, mi a vízzel teli kancsóféleségben úszkál. Közben még borába is kortyol néhány öblösebbet, csak hogy legyen mivel lefojtania a sűrűsödő történéseket.*
*Alig kezdtek csak bele ebbe a rögtönzött kis összejövetelbe, már most tudja, hogy hosszú idő óta az egyik legkellemesebb mulatsága elé néz. Tetszik neki ez az este, minden percével, résztvevőjével és elhangzott szavával együtt. Persze főleg azokkal, amik a doki száját hagyják el. Esetlen zavara pedig úgy tűnik, a szőke elfet sem hagyja hidegen, legalábbis a zöld szemekből valami megfoghatatlan, mégis egyértelműen kedveskedni kívánó gesztust olvas ki, mit még magának sem tud nagyon mivel magyarázni. Másnak meg nem is említené. Végül az eddigieknél is pirosabb orcával és csillogóbb tekintettel indul meg a kalács, majd a bor beszerzésére, mivel felvértezve telepedik le egy székbe, hogy Luni történetét hallgathassa. A korábbi, cicákról és Árnyékról szóló párbeszédbe nem igazán csatlakozott be, mert bár szereti a szőrös kis szeretetgombócokat, a falujában azt szokta meg, hogy csak ritkán nyertek bebocsátást a négy fal közé. Leginkább akkor, ha egy kártékony kis rágcsálót kellett levadászniuk, vagy kiborult a tej, mit felnyalogathattak. Ezt pedig, úgy ítélte meg legalábbis, semmi értelme a többiek tudtára hoznia, csak elrontaná a lányok lelkesedését, amit pedig igazán nem szeretne.
Borát kortyolgatva figyeli viszonylagos kortársa szavait, s úgy tűnik, ezt az aprócska gnómot könnyű lenyűgözni, hiszen már csak a mágustorony említése is érdeklődő figyelmét követeli magának. Ahogy a válasz is, mit az idő múlásával kapcsolatos kérdésére kap Lunitól. Szinte eltátja száját a lány gondolatmenetén, mivel talán ennél jobban nem is érthetne egyet. Valahogy így képzelte ő is, mikor megfogalmazódott benne kérdése.*
- Igen, igazad van! *Inkább suttogja csak helyeslését, de tekintete élénk izgatottságról árulkodik. Na meg az elhatározásról, hogy egyszer neki magának is meg kell néznie azt a lebegő tornyot. Persze az nem holnap lesz, nem is a közeljövőben, először mindent lehetséges tudást magáévá kell tennie, amit Intath mester csak nyújtani tud neki.
A történtet közben folytatódik, az odautat taglalva, miben úgy tűnik, az a vörös kukkoló nagy segítségére volt Luninak. Ez igazán meglepi lánykánkat, mert egészen idáig, még Laurentitia kisasszony magyarázkodása ellenére is hitte, hogy Intath mester gyanakvása az említett felé teljesen megalapozott. Most viszont egészen elbizonytalanodott ebben. El is határozza, hogy erre mindenképpen rákérdez a lánynál, de persze nem így, nagy közönség előtt, inkább csak, ha alkalmuk kínálkozik kettesben csevegni.
A torony részletesebb elmesélése persze még a korábbiaknál is jobban lenyűgözi, ez nem is kérdés, a mester hiányának szerencsésségében viszont vitatkozna, ha ennél közvetlenebb lenne. Ő legalábbis jobban tanul, ha van ki átadhatja neki tudását, pláne, ha az egy ilyen karizmával rendelkező, daliás, szőke elf.
Sajnos a mesének korábban szakad vége, mint arra számított, s még egy kósza varázsigét sem mormolt el nekik Luni, mert egy szinte teljesen arany hajú nő csatlakozik társaságukhoz. YIlanda, ha jól veszi ki Lau megszólítását, s nagyon úgy tűnik neki, hogy rajta kívül mindenki ismeri. Mondjuk ez nem is annyira meglepő. Saját részéről kedvesen mosolyog az érkezőre, s még int is egyet, mikor bemutatják neki. Ám, mivel több figyelmet nem kap tőle, így ő is inkább a következő ajtónyitás irányába fordítja barna szemeit. Egy ezüstös hajú, nálánál csupán kevéssel magasabb lány oson be rajta, úgy tűnik, észrevétlen szeretne maradni, de ahogy gnómunk, úgy Luni is kiszúrja a dolgot. Ám vele ellentétben Linki egyelőre csak székében feléjük fordulva figyeli az eseményeket. Kezdve a lány különös szemétől, egészen a kezében tartogatott halacskáig, mi a vízzel teli kancsóféleségben úszkál. Közben még borába is kortyol néhány öblösebbet, csak hogy legyen mivel lefojtania a sűrűsödő történéseket.*
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-03-04 10:38:49
Üzenet elküldve: 2021-03-04 10:38:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*Amint belép körbe hordozza tekintetét az ott lévőkön. Mindjárt szembetűnik neki a kis gnóm, akit eddig még nem látott, azt pedig, hogy miféle csak azért tudja, mert Lyllinorhoz nagyon hasonlatos vonásokkal rendelkezik. De mihelyst kinyithatná a száját, hogy kérdezzen, Lau már ott is terem mellette, hogy megölelje. A dolog váratlan volta miatt kicsit merevre sikerül a dolog, de ő is megveregeti az elf hátát.*
-A mágustoronyban? Ohooo… csak ne ijesztgessen, mint az a semmirekellő és jó leszünk. *Néz gyanakvó pillantásokkal a lány felé, bár őt nem úgy ismeri, mint, aki előszeretettel járatja a bolondot a körülötte lévőkkel.*
-Szervusz. *Integet az őt köszöntő Luni felé, aki úgy fest, nagy elbeszélésben van éppen.*
-Bocsánat a zavarásért, mindjárt le is ülök. *Még egy pillantást vet a társaságra, de akit keres nincs közöttük. A doki észrevételére is gyorsan reagál.*
-Ne is törődj vele, csak rám ömlött valami a városban aztán befogta. Azt mondták néhány hét múlva kifakul. *Hazudja a dolgot, nem akarja sokkolni a jelenlévőket az igazsággal, ki tudja mi sülne ki belőle. Így a hajában még mindig láthatók vörös tincsek, de nagyrészt már aranyszínű a korona, a magyarázat, amit kitalált rá pedig egészen hihetőnek is tűnik így első hallásra.*
-Akkor én is szívesen meghallgatnám azt a beszámolót, ha nem baj. Utána majd beszélnünk kell. *Szegezi a dolgot Lau irányába. Miközben leül látja, hogy Vielke is beoldalaz az ajtón, a kezében valami furcsa üveggömbbel, benne pedig víz. Nem igazán tudja mire vélni a dolgot, de ezek a tündérvakarcsok már csak ilyen furák. Egyelőre nem akar semmibe belefolyni, csak fülel és figyel.*
*Amint belép körbe hordozza tekintetét az ott lévőkön. Mindjárt szembetűnik neki a kis gnóm, akit eddig még nem látott, azt pedig, hogy miféle csak azért tudja, mert Lyllinorhoz nagyon hasonlatos vonásokkal rendelkezik. De mihelyst kinyithatná a száját, hogy kérdezzen, Lau már ott is terem mellette, hogy megölelje. A dolog váratlan volta miatt kicsit merevre sikerül a dolog, de ő is megveregeti az elf hátát.*
-A mágustoronyban? Ohooo… csak ne ijesztgessen, mint az a semmirekellő és jó leszünk. *Néz gyanakvó pillantásokkal a lány felé, bár őt nem úgy ismeri, mint, aki előszeretettel járatja a bolondot a körülötte lévőkkel.*
-Szervusz. *Integet az őt köszöntő Luni felé, aki úgy fest, nagy elbeszélésben van éppen.*
-Bocsánat a zavarásért, mindjárt le is ülök. *Még egy pillantást vet a társaságra, de akit keres nincs közöttük. A doki észrevételére is gyorsan reagál.*
-Ne is törődj vele, csak rám ömlött valami a városban aztán befogta. Azt mondták néhány hét múlva kifakul. *Hazudja a dolgot, nem akarja sokkolni a jelenlévőket az igazsággal, ki tudja mi sülne ki belőle. Így a hajában még mindig láthatók vörös tincsek, de nagyrészt már aranyszínű a korona, a magyarázat, amit kitalált rá pedig egészen hihetőnek is tűnik így első hallásra.*
-Akkor én is szívesen meghallgatnám azt a beszámolót, ha nem baj. Utána majd beszélnünk kell. *Szegezi a dolgot Lau irányába. Miközben leül látja, hogy Vielke is beoldalaz az ajtón, a kezében valami furcsa üveggömbbel, benne pedig víz. Nem igazán tudja mire vélni a dolgot, de ezek a tündérvakarcsok már csak ilyen furák. Egyelőre nem akar semmibe belefolyni, csak fülel és figyel.*
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-03-03 16:39:00
Üzenet elküldve: 2021-03-03 16:39:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*Az igazság az, hogy szíve szerint ő is megsimogatná Linki fejét, de nem szeretné még jobban zavarba hozni. Határtalanul aranyosnak találja mindenesetre, ahogyan még nála is jobban zavarba jön Intath bókjára, de hát az események amúgy is folynak tovább a maguk medrében, így hasonló reakció a részéről eleve lehetetlenné válik.
Először Lau szavai vonják magukra minden figyelmét, és nehéz titkolnia örömét és lelkesedését utánuk, de persze nem is akarja. Hálásan és boldogan mosolyog, mintha máris egy kismacska selymes bundáját érezné a tenyere alatt.*
- Jól hangzik, nagyon köszönöm előre is! *mondja.* Még a végén visszamegyek a városba még egyszer.
*Ugyan a lázadásnak és a nehéz napoknak immár nyilván vége, mégis megfogadta hogy a jövőben amennyire csak lehet kerülni fogja Artheniort, ahol élete legnehezebb napjait élte át, és nem egyszer maga az élete is veszélyben forgott. Ennek ellenére belátja, hogy nem lehet mereven ragaszkodni minden egyes fogadalomhoz, főleg akkor nem, ha egy macskáról van szó.
Intath persze szinte rögtön ki is józanítja valamennyire, szavai pillanatok alatt emlékeztetik rá, hogy nagy felelősséget fog magára vállalni, hiszen egy macskát nem lehet olyan könnyen kezelni, és annyira megnevelni, mint egy kutyát.*
- Majd vigyázok, hogy a laborod tiltott terület legyen a számára, ígérem. *ígéri meg tényleg komoly arccal, és bár esze ágában sincsen feleselni az elfel, azért úgy gondolja nem árt arra felhívnia a figyelmét, hogy az, hogy hova tud bemenni egy macska, és hova nem, azért nyilván nem csak rajta fog múlni.*
- De, ha mindig bezárod magad mögött az ajtót, úgy sem tud majd bemenni oda. *mondja mély meggyőződéssel, majd mivel úgy veszi, hogy egyelőre lezártnak tekinthetik a témát, és amúgy sem szeretne ezer felé csapongani, szép sorban igyekszik mindenki kérdésére felelni.*
- Nagyon jó kérdés, de sajnos nem tudom rá a választ *mosolyog először Linkire kedvesen.* Csak látok rá esélyt, hogy akár ez is történhetett velem. Hol máshol fordulhatna elő ilyesmi végül is, ha nem pont ott, ahol annyi mágikus erő és tudás halmozódott fel, mint sehol máshol az általunk ismert világban? Az idő pedig eleve varázslatos dolog mágia nélkül is, szinte minden nap és minden órában máshogy érzékeljük. *mondja, és mivel biztos benne, hogy mindenki tudja, hogy mire gondol éppen, ki sem fejti, hogy milyen gyorsan el tud rohanni egy szép este a tűzrakó mellett, vagy éppen mennyire végtelen hosszúnak tűnhet néhány perc is, ha a fél-elf riadt egérként lapul valahol egy pincében, attól rettegve, hogy az éhes macskaként érkező tömeg szét fogja tépni.
Ugyan meglepi, hogy pont ez a kép tolakodott a gondolatai közé, de hát azok után, hogy eddig a ház lehetséges új lakójaként beszéltek egy macskáról, talán adta magát a dolog.
Bárhogy is, a kissé bizarr és nyomasztó asszociációt most messzire száműzi, vissza elfojtani próbált emlékek által felkavart gondolatai mélyére, és azon tűnődik inkább magában, hogy mi mindent mondhatna még.
Az idővel kapcsolatban ugyan kissé elbizonytalanodott, és bár édesanyja meséit a holdtündérről, és majdnem népe legendáinak többségét a mai napig igaznak hiszi, ettől még igyekszik megmaradni a racionalitás talaján.*
- Azért valószínűbb, hogy csak az érzékeim játszottak velem. Összefolynak a napok, ha minden nap pont ugyanazt csinálod. *teszi is hozzá, és ezek után nem először gondolkodik el azon, hogy vajon szerencsétlen Thim hogy nem unta halálra magát miközben ő azzal volt elfoglalva, hogy apró teste képes legyen magába fogadni, elméje pedig irányítani a hold hozzá képest felfoghatatlan mennyiségű és mélységű erejét és hatalmát. Vagy édesanyja, hogy bírta ki ott, aki legalább egy hatot várt rá, reménykedve, hogy megjelenik végre már a Mágustoronynál.*
- A torony maga azon az ingoványon túl van, aminek a szélén egyszer már jártunk hárman együtt, akkor amikor mi ketten úton voltunk vissza Artheniorba, Intath pedig valami nemesekhez csatlakozott, akik Aleimord távoli rokonai voltak. *néz először Laura, aztán Intathra.* Az bizony elég nyomasztó és kicsit barátságtalan vidék, meg haladni sem könnyű úgy, hogy nem árt minden lépésedre odafigyelni. Bevallom, ott azért Thim nélkül, egyedül féltem volna, meg persze sokkal lassabban is jutok el a toronyhoz nélküle, mert ahol utat kellett vágni, ott ő megtette helyettem. Én csak nagyjából tudtam az utat, de Thim megkérdezett egy utunkba kerülő családot, és ők útba igazítottak. Nincs is túl messze. Ha reggel elindulsz, és sietsz estére talán meg is érkezhetsz. És, ha már ott vagy, gyönyörű hely. A torony egy tó közepén lebeg, ami felett sejtelmes, de valahogy barátságos köd lebeg, és olyan, mintha valamilyen áttetsző füstből, vagy magából a ködből épített lépcső vezetne fel hozzá. De persze ez csak a látszat, mert különben teljesen szilárd, úgy fel tudsz sétálni rajta, mint egy igazi kőlépcsőn. Különben még Artheniorban sem láttam hasonlóan magas épületet soha, mint az a torony. Lehet le is dőlne, ha nem tartaná össze a mágia. A mesterrel pedig szerencsére nem találkoztam, csak a szolgálóival, de talán jobb is így. Sőt, nem talán, hanem biztosan jobb. *neveti el magát.* Nem tudom, hogy milyen pletykák vannak róla, vagy milyen lehet, de biztosan nehezebb lett volna úgy tanulni, hogy ő is ott van, és kritikus szemmel figyeli minden mozdulatomat. Így sem volt könnyű.
*Azok után, hogy mindezt ledarálta, és különösen a végén gyorsított, amikor már nyílt az ajtó, kíváncsian fordul a hazatérő lány felé.*
- Ylanda, szia! *derül fel az arca neki is, amit tudatosodik benne, hogy kit lát maga előtt.
Ő persze talán kicsit furcsállhatja, hogy ennyire megörült neki, de az igazság az, hogy megkönnyebbül, hogy neki köszönhetően kikerül a figyelem középpontjából. Éppen csak azért nem invitálja beljebb, mert Lau már megtette helyette, és még azt is megkérdezte tőle, hogy merre járt idáig.
Ettől megint megkönnyebbül egy kicsit, hiszen ezek szerint nem ő az egyetlen, aki elhagyta Szarvasligetet nem sokkal az után, hogy menedéküknek és otthonuknak választották.
Annak is örül, hogy van itt Laun és Intathon kívül más is, akit még a "régi időkből" ismer.
Szinte felocsúdni sincsen ideje mindenesetre, amikor nem sokkal a lány után megérkezik Viel is, kezében valamivel, ami leginkább nagy, öblös, vízzel teli pohárra emlékezteti, leszámítva persze azt az el nem hanyagolható tényt, hogy hogyha jól látja, akkor egy kicsi ezüstös, vagy talán inkább fehér hal úszkál benne.
Ylával nem volt alkalma összebarátkoznia, de Vielt és még Árnyékot is nagyon a szívébe zárta rövid idő alatt is, ráadásul minden racionalitásra való szilárd törekvése ellenére is továbbra is szentül, vagy inkább babonásan hisz abban, hogy a tündérek jót jelentenek és szerencsét hoznak.
így a tündérlánynak láthatóan tényleg nagyon megörül, őszinte örömmel köszön és integet neki, és ezúttal nem csak azért, mert eltereli róla a figyelmet.
Ettől még nem igazán tudja hova tenni most hirtelen az egész jelenséget, ami jelenleg ő.
Szülőfalujában csak ették a halat, eszébe sem jutott volna senkinek házi kedvencként tartani őket, akváriumot pedig még a néhai Gazdagnegyedben sem látott sehol, a szót magát sem ismeri, így az ösztönös kíváncsiság azonnal megfogalmaz benne egy kérdést, amit muszáj feltennie.*
- Mit hoztál? Vagyis... miért tartasz egy halat ebben a nagy pohárban? *kérdi, és talán látszik rajta, hogy tényleg nem érti. Túl kis hal ahhoz, hogy vacsora legyen, kétli, hogy akár egy tündér gyermek is képes lenne jóllakni vele, és hát Viel már nem kislány, ha pedig nem vacsora, akkor vajon milyen egyéb szándéka lehet vele? Desszert lenne? Vagy talán idővel nagyra nő majd, és akkor lesz belőle vacsora, vagy akár ebéd? Ötlete sincs, reméli mindenesetre, hogy hamarosan megtudhatja a választ.
Nem mellesleg addig sem kell saját kalandot nélkülöző kalandjáról mesélnie. Eszményi értelemben véve persze a tanulás nagy kaland, a legnagyobb kalandok egyike, ami csak történhet egy halandó lénnyel, de az is biztos, hogy érdekesen elég nehézkes mesélni róla.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.03 16:48:30
*Az igazság az, hogy szíve szerint ő is megsimogatná Linki fejét, de nem szeretné még jobban zavarba hozni. Határtalanul aranyosnak találja mindenesetre, ahogyan még nála is jobban zavarba jön Intath bókjára, de hát az események amúgy is folynak tovább a maguk medrében, így hasonló reakció a részéről eleve lehetetlenné válik.
Először Lau szavai vonják magukra minden figyelmét, és nehéz titkolnia örömét és lelkesedését utánuk, de persze nem is akarja. Hálásan és boldogan mosolyog, mintha máris egy kismacska selymes bundáját érezné a tenyere alatt.*
- Jól hangzik, nagyon köszönöm előre is! *mondja.* Még a végén visszamegyek a városba még egyszer.
*Ugyan a lázadásnak és a nehéz napoknak immár nyilván vége, mégis megfogadta hogy a jövőben amennyire csak lehet kerülni fogja Artheniort, ahol élete legnehezebb napjait élte át, és nem egyszer maga az élete is veszélyben forgott. Ennek ellenére belátja, hogy nem lehet mereven ragaszkodni minden egyes fogadalomhoz, főleg akkor nem, ha egy macskáról van szó.
Intath persze szinte rögtön ki is józanítja valamennyire, szavai pillanatok alatt emlékeztetik rá, hogy nagy felelősséget fog magára vállalni, hiszen egy macskát nem lehet olyan könnyen kezelni, és annyira megnevelni, mint egy kutyát.*
- Majd vigyázok, hogy a laborod tiltott terület legyen a számára, ígérem. *ígéri meg tényleg komoly arccal, és bár esze ágában sincsen feleselni az elfel, azért úgy gondolja nem árt arra felhívnia a figyelmét, hogy az, hogy hova tud bemenni egy macska, és hova nem, azért nyilván nem csak rajta fog múlni.*
- De, ha mindig bezárod magad mögött az ajtót, úgy sem tud majd bemenni oda. *mondja mély meggyőződéssel, majd mivel úgy veszi, hogy egyelőre lezártnak tekinthetik a témát, és amúgy sem szeretne ezer felé csapongani, szép sorban igyekszik mindenki kérdésére felelni.*
- Nagyon jó kérdés, de sajnos nem tudom rá a választ *mosolyog először Linkire kedvesen.* Csak látok rá esélyt, hogy akár ez is történhetett velem. Hol máshol fordulhatna elő ilyesmi végül is, ha nem pont ott, ahol annyi mágikus erő és tudás halmozódott fel, mint sehol máshol az általunk ismert világban? Az idő pedig eleve varázslatos dolog mágia nélkül is, szinte minden nap és minden órában máshogy érzékeljük. *mondja, és mivel biztos benne, hogy mindenki tudja, hogy mire gondol éppen, ki sem fejti, hogy milyen gyorsan el tud rohanni egy szép este a tűzrakó mellett, vagy éppen mennyire végtelen hosszúnak tűnhet néhány perc is, ha a fél-elf riadt egérként lapul valahol egy pincében, attól rettegve, hogy az éhes macskaként érkező tömeg szét fogja tépni.
Ugyan meglepi, hogy pont ez a kép tolakodott a gondolatai közé, de hát azok után, hogy eddig a ház lehetséges új lakójaként beszéltek egy macskáról, talán adta magát a dolog.
Bárhogy is, a kissé bizarr és nyomasztó asszociációt most messzire száműzi, vissza elfojtani próbált emlékek által felkavart gondolatai mélyére, és azon tűnődik inkább magában, hogy mi mindent mondhatna még.
Az idővel kapcsolatban ugyan kissé elbizonytalanodott, és bár édesanyja meséit a holdtündérről, és majdnem népe legendáinak többségét a mai napig igaznak hiszi, ettől még igyekszik megmaradni a racionalitás talaján.*
- Azért valószínűbb, hogy csak az érzékeim játszottak velem. Összefolynak a napok, ha minden nap pont ugyanazt csinálod. *teszi is hozzá, és ezek után nem először gondolkodik el azon, hogy vajon szerencsétlen Thim hogy nem unta halálra magát miközben ő azzal volt elfoglalva, hogy apró teste képes legyen magába fogadni, elméje pedig irányítani a hold hozzá képest felfoghatatlan mennyiségű és mélységű erejét és hatalmát. Vagy édesanyja, hogy bírta ki ott, aki legalább egy hatot várt rá, reménykedve, hogy megjelenik végre már a Mágustoronynál.*
- A torony maga azon az ingoványon túl van, aminek a szélén egyszer már jártunk hárman együtt, akkor amikor mi ketten úton voltunk vissza Artheniorba, Intath pedig valami nemesekhez csatlakozott, akik Aleimord távoli rokonai voltak. *néz először Laura, aztán Intathra.* Az bizony elég nyomasztó és kicsit barátságtalan vidék, meg haladni sem könnyű úgy, hogy nem árt minden lépésedre odafigyelni. Bevallom, ott azért Thim nélkül, egyedül féltem volna, meg persze sokkal lassabban is jutok el a toronyhoz nélküle, mert ahol utat kellett vágni, ott ő megtette helyettem. Én csak nagyjából tudtam az utat, de Thim megkérdezett egy utunkba kerülő családot, és ők útba igazítottak. Nincs is túl messze. Ha reggel elindulsz, és sietsz estére talán meg is érkezhetsz. És, ha már ott vagy, gyönyörű hely. A torony egy tó közepén lebeg, ami felett sejtelmes, de valahogy barátságos köd lebeg, és olyan, mintha valamilyen áttetsző füstből, vagy magából a ködből épített lépcső vezetne fel hozzá. De persze ez csak a látszat, mert különben teljesen szilárd, úgy fel tudsz sétálni rajta, mint egy igazi kőlépcsőn. Különben még Artheniorban sem láttam hasonlóan magas épületet soha, mint az a torony. Lehet le is dőlne, ha nem tartaná össze a mágia. A mesterrel pedig szerencsére nem találkoztam, csak a szolgálóival, de talán jobb is így. Sőt, nem talán, hanem biztosan jobb. *neveti el magát.* Nem tudom, hogy milyen pletykák vannak róla, vagy milyen lehet, de biztosan nehezebb lett volna úgy tanulni, hogy ő is ott van, és kritikus szemmel figyeli minden mozdulatomat. Így sem volt könnyű.
*Azok után, hogy mindezt ledarálta, és különösen a végén gyorsított, amikor már nyílt az ajtó, kíváncsian fordul a hazatérő lány felé.*
- Ylanda, szia! *derül fel az arca neki is, amit tudatosodik benne, hogy kit lát maga előtt.
Ő persze talán kicsit furcsállhatja, hogy ennyire megörült neki, de az igazság az, hogy megkönnyebbül, hogy neki köszönhetően kikerül a figyelem középpontjából. Éppen csak azért nem invitálja beljebb, mert Lau már megtette helyette, és még azt is megkérdezte tőle, hogy merre járt idáig.
Ettől megint megkönnyebbül egy kicsit, hiszen ezek szerint nem ő az egyetlen, aki elhagyta Szarvasligetet nem sokkal az után, hogy menedéküknek és otthonuknak választották.
Annak is örül, hogy van itt Laun és Intathon kívül más is, akit még a "régi időkből" ismer.
Szinte felocsúdni sincsen ideje mindenesetre, amikor nem sokkal a lány után megérkezik Viel is, kezében valamivel, ami leginkább nagy, öblös, vízzel teli pohárra emlékezteti, leszámítva persze azt az el nem hanyagolható tényt, hogy hogyha jól látja, akkor egy kicsi ezüstös, vagy talán inkább fehér hal úszkál benne.
Ylával nem volt alkalma összebarátkoznia, de Vielt és még Árnyékot is nagyon a szívébe zárta rövid idő alatt is, ráadásul minden racionalitásra való szilárd törekvése ellenére is továbbra is szentül, vagy inkább babonásan hisz abban, hogy a tündérek jót jelentenek és szerencsét hoznak.
így a tündérlánynak láthatóan tényleg nagyon megörül, őszinte örömmel köszön és integet neki, és ezúttal nem csak azért, mert eltereli róla a figyelmet.
Ettől még nem igazán tudja hova tenni most hirtelen az egész jelenséget, ami jelenleg ő.
Szülőfalujában csak ették a halat, eszébe sem jutott volna senkinek házi kedvencként tartani őket, akváriumot pedig még a néhai Gazdagnegyedben sem látott sehol, a szót magát sem ismeri, így az ösztönös kíváncsiság azonnal megfogalmaz benne egy kérdést, amit muszáj feltennie.*
- Mit hoztál? Vagyis... miért tartasz egy halat ebben a nagy pohárban? *kérdi, és talán látszik rajta, hogy tényleg nem érti. Túl kis hal ahhoz, hogy vacsora legyen, kétli, hogy akár egy tündér gyermek is képes lenne jóllakni vele, és hát Viel már nem kislány, ha pedig nem vacsora, akkor vajon milyen egyéb szándéka lehet vele? Desszert lenne? Vagy talán idővel nagyra nő majd, és akkor lesz belőle vacsora, vagy akár ebéd? Ötlete sincs, reméli mindenesetre, hogy hamarosan megtudhatja a választ.
Nem mellesleg addig sem kell saját kalandot nélkülöző kalandjáról mesélnie. Eszményi értelemben véve persze a tanulás nagy kaland, a legnagyobb kalandok egyike, ami csak történhet egy halandó lénnyel, de az is biztos, hogy érdekesen elég nehézkes mesélni róla.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.03 16:48:30
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-03-01 23:09:47
Üzenet elküldve: 2021-03-01 23:09:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Vissza a szarvasokhoz//
//YIla, menekülj//
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
- Juhú! *Rikkantja Viel boldogan, mikor végre a birtok szélére ér. Szarvasliget nem ment sehova, csak néhány friss lópatanyom utal arra, hogy mint mindig, most is igazán nagy a jövés-menés ezen a környéken. A kis tündér éppen ezt szereti benne: itt soha nem unatkozik, és mindig új barátokra talál. Árnyékot és őt magát is elfogja a kíváncsiság, ki érkezhetett meg, ezért együtt követik a patanyomokat az istállóba – hogy azonban az új paci kié, azt nem tudják megmondani. A kutya is kap néhány korty italt és finom falatot, és beveszi magát négylábú barátai közé, a szénahalomhoz furakodik egy nagy szundikálásra, amíg Viel üdvözlésképpen egyenként megsimogatja a hátasok orrát, és persze kecskéikről sem feledkezik meg.
Mikor viszonylag rendet tett, már egyedül veszi az irányt a bejárat felé. Biztosra megy, hogy leverje a sarat a talpáról, nem akarja behordani, s közben fülel. Valahol egy egészen nagy csapat verődhetett össze, beszélgetés foszlányait véli felfedezni.
Bár az alacsony kis tündérlány külleme amúgy sem nevezhető átlagosnak, hiszen fehér haja mint a hó, egyik szeme pedig szintén ezüstös, és sebhelyek barázdálják, most kivételesen meglepő látványt nyújthat a kerek akváriumával, amit két kezével magához ölelve beoldalaz a helyiségbe. Úgy tűnik, nagyon komoly beszélgetés zajlik éppen, ezért ő csak ragyogóan mosolyog, és helyet foglal, a vízzel teli üvegcsét pedig az ölébe teszi és magához öleli, mint mondjuk egy macskát. A szemfülesek megleshetik, hogy a vízben egy kis fehér halacska úszkál. Viel nem szól semmit, de látszik rajta, hogy alig várja, mikor mutathatja be új kis barátját.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.01 23:10:48
//YIla, menekülj//
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
- Juhú! *Rikkantja Viel boldogan, mikor végre a birtok szélére ér. Szarvasliget nem ment sehova, csak néhány friss lópatanyom utal arra, hogy mint mindig, most is igazán nagy a jövés-menés ezen a környéken. A kis tündér éppen ezt szereti benne: itt soha nem unatkozik, és mindig új barátokra talál. Árnyékot és őt magát is elfogja a kíváncsiság, ki érkezhetett meg, ezért együtt követik a patanyomokat az istállóba – hogy azonban az új paci kié, azt nem tudják megmondani. A kutya is kap néhány korty italt és finom falatot, és beveszi magát négylábú barátai közé, a szénahalomhoz furakodik egy nagy szundikálásra, amíg Viel üdvözlésképpen egyenként megsimogatja a hátasok orrát, és persze kecskéikről sem feledkezik meg.
Mikor viszonylag rendet tett, már egyedül veszi az irányt a bejárat felé. Biztosra megy, hogy leverje a sarat a talpáról, nem akarja behordani, s közben fülel. Valahol egy egészen nagy csapat verődhetett össze, beszélgetés foszlányait véli felfedezni.
Bár az alacsony kis tündérlány külleme amúgy sem nevezhető átlagosnak, hiszen fehér haja mint a hó, egyik szeme pedig szintén ezüstös, és sebhelyek barázdálják, most kivételesen meglepő látványt nyújthat a kerek akváriumával, amit két kezével magához ölelve beoldalaz a helyiségbe. Úgy tűnik, nagyon komoly beszélgetés zajlik éppen, ezért ő csak ragyogóan mosolyog, és helyet foglal, a vízzel teli üvegcsét pedig az ölébe teszi és magához öleli, mint mondjuk egy macskát. A szemfülesek megleshetik, hogy a vízben egy kis fehér halacska úszkál. Viel nem szól semmit, de látszik rajta, hogy alig várja, mikor mutathatja be új kis barátját.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.01 23:10:48
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-03-01 22:29:15
Üzenet elküldve: 2021-03-01 22:29:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*A doki bár hirtelen hangulatváltásaival is meg tudja néha ijeszteni a környezetét vagy ha valaki valaha látta tényleg dühösnek akkor ő sose néz már rá ugyan úgy, mégis a női nemre a legnagyobb veszélyt azzal jelenti, hogy veleszületett tehetséggel tudja kikövetkeztetni mivel tudja a legjobban a szívükbe fúrni magát és a jövőben minél több törődést és kényeztetést ezzel kicsalni belőlük. Luninari kis ártatlan bókocskáján jót mosolyog.*
-Ajjaj még a végén zavarba jövök.
*A hangsúly amivel ezt mondta és a képén virító széles vigyor jól érzékelteti, hogy csak viccel. Természetesen szereti hallani, főleg szép női ajkak közül, hogy jól néz ki. Ennek örömére ő is zavarba hozza legújabb kis segédjét. Méghozzá olyan módszeresen, hogy ha valaki belelátna a fejébe talán meg is riadna tőle milyen gyorsan rakta össze az új frizura okát és használta fel. A reakció pedig megdobogtatja a férfi szívét. Ha nem volna üres a keze biztos alaposan megsimizné, azt a buksit és biztos benne, hogy talán még egy pár pohár bor és valószínűleg meg is ölelgeti, azt a kis szeretetgombócot. Bizony Linki még nem is sejti milyen helyre sodorta az élet apraja falváról. Ez jól hangzik Int el is dönti mostantól magában így fogja hívni a másik otthonát. A további beszélgetést is élvezi a doki. Jó, hogy vigyáznak egymásra a ház lakói. Meg a kedves kis ártatlan fantáziálás kandallótűzről meg szőrös dögökről. Utóbbit sajnos nem akarják elengedni a lányok és mivel ketten is vannak már mellette a dokinak meg kell hátrálnia. Érdemes néha engednie, hogy a kedves doktorbácsi álca fennmaradjon. Majd ha a széttépett macskatetem felett kell őket megvigasztalni vagy az összecsinált házat kell feltakaríttatni velük kiélvezheti, hogy neki volt igaza. Megadón szétteszi a kezét a boros kupával míg a másik, szokásához híven a zsebében pihen.*
-Hát jó. De ha lehet az én laboromat kerülje majd el. Nehogy valami baja essen a vegyszerek közt.
~Ugyanis én fojtom meg kárt csinál.~
*Aztán ráfogná, hogy valami ráesett vagy hasonló és az ő hibája volt. A doki fejében ennek mindenképp csak rossz vége lehet. A nyuszilány ügyesen meglepi a dokit azzal, hogy szinte a semmiből felhozza, hogy örül neki. Kedvesen rá is mosolyog a férfi. A következő képzeletbeli arccsipkedést a lány kapta meg.*
-Én is örülök, hogy vigyázhatok rátok, de tessék megígérni, hogy nem csináltok olyasmit ami után aztán aggódhatok miattatok!
*Semmi ostromlott városokba járkálás, egyedül utazgatás, gyanús alakokkal ismerkedés és hasonlók. Ha Viel hazajön lehet ő is kap majd egy kis fejmosást amiért szó nélkül eltűnt. Szerencsére újdonsült falánk segédjét nem kell féltenie, aki vidáman ecseteli mennyit tudna enni. Jót is mosolyog rajta a férfi.*
-Helyes. Akkor nagyon jó étvágyat hozzá.
~Ha folyton etetik szélesebb lesz ez a lány, mint magas. Úgy néz majd ki mint egy kisgömböc.~
*Kellemes beszélgetés, a kandalló tüzének ropogása, jó társaság és vidámságtól csillogó szemek. Luninari pedig belekezd a történetébe. Látszik rajta, hogy kicsit ideges ezért a doki bátorítóan közbeszól.*
-Mind kíváncsian várjuk is, azt a történetet.
*Mosolyog barátságosan a jelenleg szobában tartózkodó kedvenc félvérére. És bár mosolya nem hervad le és végig le se veszi a szemét a történetmondóról maga a mese elég unalmas. Szegény lány nem túl jó ebben. Szerencsére a többiek érdeklődését még így is felkeltette annyira, hogy rákérdezzenek az izgalmasabb vagy kevésbé izgalmas dolgokra. A kérdezők közé pedig beáll a doki is.*
-És a mágusmestert láttad? Ha igen, akkor ő milyen? Igazak róla a pletykák?
*Amiket részben a doki talált ki, de attól még tényleg elég hihetőeknek tűnnek ahhoz, hogy akár részben igazak is legyenek. Izgalmas dolgok ezek. Az új érkező meg egy még izgalmasabb dologgal lepi meg őket már azon kívül, hogy váratlanul belépett. Ami láttán el is gondolkozik az elf, hogy tényleg csak egy pohár bort ivott és hogy jó-e még az-az ital. Rá is kérdez a dologra.*
-Hát a hajad?
*Múltkor még határozottan emlékszik, hogy vörös volt az a fattyú. Összeszedi az összes emlékét mikor nem épp a másik fenekét nézte suttyomban és biztos benne, hogy vörös volt. Alig kezdődött el az este és máris micsoda izgalmak vannak. A dokinak egyre jobban kezd ez tetszeni.*
*A doki bár hirtelen hangulatváltásaival is meg tudja néha ijeszteni a környezetét vagy ha valaki valaha látta tényleg dühösnek akkor ő sose néz már rá ugyan úgy, mégis a női nemre a legnagyobb veszélyt azzal jelenti, hogy veleszületett tehetséggel tudja kikövetkeztetni mivel tudja a legjobban a szívükbe fúrni magát és a jövőben minél több törődést és kényeztetést ezzel kicsalni belőlük. Luninari kis ártatlan bókocskáján jót mosolyog.*
-Ajjaj még a végén zavarba jövök.
*A hangsúly amivel ezt mondta és a képén virító széles vigyor jól érzékelteti, hogy csak viccel. Természetesen szereti hallani, főleg szép női ajkak közül, hogy jól néz ki. Ennek örömére ő is zavarba hozza legújabb kis segédjét. Méghozzá olyan módszeresen, hogy ha valaki belelátna a fejébe talán meg is riadna tőle milyen gyorsan rakta össze az új frizura okát és használta fel. A reakció pedig megdobogtatja a férfi szívét. Ha nem volna üres a keze biztos alaposan megsimizné, azt a buksit és biztos benne, hogy talán még egy pár pohár bor és valószínűleg meg is ölelgeti, azt a kis szeretetgombócot. Bizony Linki még nem is sejti milyen helyre sodorta az élet apraja falváról. Ez jól hangzik Int el is dönti mostantól magában így fogja hívni a másik otthonát. A további beszélgetést is élvezi a doki. Jó, hogy vigyáznak egymásra a ház lakói. Meg a kedves kis ártatlan fantáziálás kandallótűzről meg szőrös dögökről. Utóbbit sajnos nem akarják elengedni a lányok és mivel ketten is vannak már mellette a dokinak meg kell hátrálnia. Érdemes néha engednie, hogy a kedves doktorbácsi álca fennmaradjon. Majd ha a széttépett macskatetem felett kell őket megvigasztalni vagy az összecsinált házat kell feltakaríttatni velük kiélvezheti, hogy neki volt igaza. Megadón szétteszi a kezét a boros kupával míg a másik, szokásához híven a zsebében pihen.*
-Hát jó. De ha lehet az én laboromat kerülje majd el. Nehogy valami baja essen a vegyszerek közt.
~Ugyanis én fojtom meg kárt csinál.~
*Aztán ráfogná, hogy valami ráesett vagy hasonló és az ő hibája volt. A doki fejében ennek mindenképp csak rossz vége lehet. A nyuszilány ügyesen meglepi a dokit azzal, hogy szinte a semmiből felhozza, hogy örül neki. Kedvesen rá is mosolyog a férfi. A következő képzeletbeli arccsipkedést a lány kapta meg.*
-Én is örülök, hogy vigyázhatok rátok, de tessék megígérni, hogy nem csináltok olyasmit ami után aztán aggódhatok miattatok!
*Semmi ostromlott városokba járkálás, egyedül utazgatás, gyanús alakokkal ismerkedés és hasonlók. Ha Viel hazajön lehet ő is kap majd egy kis fejmosást amiért szó nélkül eltűnt. Szerencsére újdonsült falánk segédjét nem kell féltenie, aki vidáman ecseteli mennyit tudna enni. Jót is mosolyog rajta a férfi.*
-Helyes. Akkor nagyon jó étvágyat hozzá.
~Ha folyton etetik szélesebb lesz ez a lány, mint magas. Úgy néz majd ki mint egy kisgömböc.~
*Kellemes beszélgetés, a kandalló tüzének ropogása, jó társaság és vidámságtól csillogó szemek. Luninari pedig belekezd a történetébe. Látszik rajta, hogy kicsit ideges ezért a doki bátorítóan közbeszól.*
-Mind kíváncsian várjuk is, azt a történetet.
*Mosolyog barátságosan a jelenleg szobában tartózkodó kedvenc félvérére. És bár mosolya nem hervad le és végig le se veszi a szemét a történetmondóról maga a mese elég unalmas. Szegény lány nem túl jó ebben. Szerencsére a többiek érdeklődését még így is felkeltette annyira, hogy rákérdezzenek az izgalmasabb vagy kevésbé izgalmas dolgokra. A kérdezők közé pedig beáll a doki is.*
-És a mágusmestert láttad? Ha igen, akkor ő milyen? Igazak róla a pletykák?
*Amiket részben a doki talált ki, de attól még tényleg elég hihetőeknek tűnnek ahhoz, hogy akár részben igazak is legyenek. Izgalmas dolgok ezek. Az új érkező meg egy még izgalmasabb dologgal lepi meg őket már azon kívül, hogy váratlanul belépett. Ami láttán el is gondolkozik az elf, hogy tényleg csak egy pohár bort ivott és hogy jó-e még az-az ital. Rá is kérdez a dologra.*
-Hát a hajad?
*Múltkor még határozottan emlékszik, hogy vörös volt az a fattyú. Összeszedi az összes emlékét mikor nem épp a másik fenekét nézte suttyomban és biztos benne, hogy vörös volt. Alig kezdődött el az este és máris micsoda izgalmak vannak. A dokinak egyre jobban kezd ez tetszeni.*
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-02-22 19:35:25
Üzenet elküldve: 2021-02-22 19:35:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*Örömmel látja, hogy az idő előrehaladtával kezdi mindenki egyre kellemesebben érezni magát. A neki szóló bókokra azonban csak egy halvány mosollyal reagál, az az érzése, inkább csak a többiek udvariasságának, mintsem saját szépségének köszönheti őket. Persze nem mintha nem lenne tisztában a saját értékeivel, de abban biztos, hogy azok mostani külsején a legkevésbé se látszanak meg, de persze most nem is az a célja, hogy a bájaival bárkit is lehengereljen, egyszerűen csak élvezni szeretné az estét a barátaival. Akaratlanul is a szívébe hasít a fájdalom, ahogy eszébe jutnak a régi családi esték, amikor összegyűltek a tűz körül, és az apjuk kivételesen hajlandó volt mesélni nekik. ~Rég volt már, talán egy másik életben~ sóhajt fel magában szomorúan, miközben a borába kortyol és próbál inkább bekapcsolódni a beszélgetésbe, hogy elterelje a gondolatait*
- Egy macska nem is rossz ötlet, elvégre Viel úgyse szokta beengedi Árnyékot a házba... Ha a macska idebent marad, akkor talán nem kerül majd összetűzésbe a kutyával. Ha legközelebb a városban járunk, megnézhetnénk! *ajánlja fel Luninak, hiszen már régóta tervez visszamenni egyszer Artheniorba, hisz bármennyire is szeretné, azért még nem tudnak mindent maguknak előállítani, ha pedig már ott járnak, megnézhetnék a piacon, árul-e valaki kiscicákat. A gondolat, hogy következő alkalommal, mikor így összegyűlnek, egy macska nyújtózna itt az ölében, halvány mosolyt csal arcára. De persze most a képzelgésnél fontosabb dolgai is vannak, hiszen úgy tűnik, kérése végre meghallgattatik, és többet tudhat meg Luni kalandjairól*
- Könnyen odataláltatok? Messze van innen? *teszi fel ő is a maga kérdéseit, hiszen már nem emlékszik rá, a lányt vajon segítette-e térkép, vagy valami más az útja során. Linki kérdésén is elgondolkodik közben, vajon lehetséges-e egyáltalán, hogy valahol máshogy teljen az idő, mint máshol. ~Nem is lenne rossz, így még jobban el lehetne odázni az elmúlást~ elmélkedik magában, ám nem panaszkodik, a többieket elnézve még mindig ő áll a legtávolabb ettől. Mielőtt azonban válaszokat kaphatnának, már másodszor kényszerül rá Luni, hogy szünetet tartson kalandjai elmesélésében. Annyira ledöbbenti azonban az érkező látványa, hogy hirtelen nem is tudja, mit mondjon*
- YIlanda! *pattan fel végül meglepetten, majd a lányhoz sietve, ha a másik hagyja, röviden átöleli* De jó, hogy látlak! Remélem, jól vagy! Gyere, melegedj meg a tűz mellett! *invitálja beljebb a lányt, miközben bocsánatkérő pillantást vet Lunira, remélve, hogy a lány nem veszi rossz néven az újabb szünetet* Épp most készültünk meghallgatni Luni utazásának részleteit a Mágustoronyba. Gyere, ismerd meg Linkit is! *mutatja be egymásnak a ház legújabb és egyik legrégebbi lakóját, miközben egy üres széket húz a tűz mellé, hogy YIla is elhelyezkedhessen körükben, ha szeretne*
- Merre jártál eddig? *érdeklődik kedvesen a lány élményei felől is, hisz régen találkoztak már. Bízik benne, hogy YIla nem fogja számonkérésnek venni a dolgot, hisz hangjában pusztán csak aggodalom csendül, remélve, hogy a lánnyal nem történt semmi rossz, mióta nem járt a Ligetben.*
*Örömmel látja, hogy az idő előrehaladtával kezdi mindenki egyre kellemesebben érezni magát. A neki szóló bókokra azonban csak egy halvány mosollyal reagál, az az érzése, inkább csak a többiek udvariasságának, mintsem saját szépségének köszönheti őket. Persze nem mintha nem lenne tisztában a saját értékeivel, de abban biztos, hogy azok mostani külsején a legkevésbé se látszanak meg, de persze most nem is az a célja, hogy a bájaival bárkit is lehengereljen, egyszerűen csak élvezni szeretné az estét a barátaival. Akaratlanul is a szívébe hasít a fájdalom, ahogy eszébe jutnak a régi családi esték, amikor összegyűltek a tűz körül, és az apjuk kivételesen hajlandó volt mesélni nekik. ~Rég volt már, talán egy másik életben~ sóhajt fel magában szomorúan, miközben a borába kortyol és próbál inkább bekapcsolódni a beszélgetésbe, hogy elterelje a gondolatait*
- Egy macska nem is rossz ötlet, elvégre Viel úgyse szokta beengedi Árnyékot a házba... Ha a macska idebent marad, akkor talán nem kerül majd összetűzésbe a kutyával. Ha legközelebb a városban járunk, megnézhetnénk! *ajánlja fel Luninak, hiszen már régóta tervez visszamenni egyszer Artheniorba, hisz bármennyire is szeretné, azért még nem tudnak mindent maguknak előállítani, ha pedig már ott járnak, megnézhetnék a piacon, árul-e valaki kiscicákat. A gondolat, hogy következő alkalommal, mikor így összegyűlnek, egy macska nyújtózna itt az ölében, halvány mosolyt csal arcára. De persze most a képzelgésnél fontosabb dolgai is vannak, hiszen úgy tűnik, kérése végre meghallgattatik, és többet tudhat meg Luni kalandjairól*
- Könnyen odataláltatok? Messze van innen? *teszi fel ő is a maga kérdéseit, hiszen már nem emlékszik rá, a lányt vajon segítette-e térkép, vagy valami más az útja során. Linki kérdésén is elgondolkodik közben, vajon lehetséges-e egyáltalán, hogy valahol máshogy teljen az idő, mint máshol. ~Nem is lenne rossz, így még jobban el lehetne odázni az elmúlást~ elmélkedik magában, ám nem panaszkodik, a többieket elnézve még mindig ő áll a legtávolabb ettől. Mielőtt azonban válaszokat kaphatnának, már másodszor kényszerül rá Luni, hogy szünetet tartson kalandjai elmesélésében. Annyira ledöbbenti azonban az érkező látványa, hogy hirtelen nem is tudja, mit mondjon*
- YIlanda! *pattan fel végül meglepetten, majd a lányhoz sietve, ha a másik hagyja, röviden átöleli* De jó, hogy látlak! Remélem, jól vagy! Gyere, melegedj meg a tűz mellett! *invitálja beljebb a lányt, miközben bocsánatkérő pillantást vet Lunira, remélve, hogy a lány nem veszi rossz néven az újabb szünetet* Épp most készültünk meghallgatni Luni utazásának részleteit a Mágustoronyba. Gyere, ismerd meg Linkit is! *mutatja be egymásnak a ház legújabb és egyik legrégebbi lakóját, miközben egy üres széket húz a tűz mellé, hogy YIla is elhelyezkedhessen körükben, ha szeretne*
- Merre jártál eddig? *érdeklődik kedvesen a lány élményei felől is, hisz régen találkoztak már. Bízik benne, hogy YIla nem fogja számonkérésnek venni a dolgot, hisz hangjában pusztán csak aggodalom csendül, remélve, hogy a lánnyal nem történt semmi rossz, mióta nem járt a Ligetben.*
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-02-18 20:52:43
Üzenet elküldve: 2021-02-18 20:52:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*Kedélyes fogadtatásban részesül a cserfesen integető, aprócska gnóm lány, ahogy közelebb érkezik a már javában csacsogó társasághoz. Mindenki szájából elhangzik, hogy mennyire csinosak az összegyűltek, legkedvencebb doktora pedig külön figyelmet is fordít Linkire.*
- De, lehet. *Motyogja fülig pirulva Intath mester méltató szavaira. Egyértelműen zavarba jött, hiszen éppen egy fess elf dicsérgeti, méghozzá nem is akárhogyan. Bal lábfejével jobb bakancsának sarkát dörzsölgeti, míg kezeit háta mögött keresztezi, fejét pedig szégyenlősen lehorgasztja. Szerencsére hamar észreveszi magát, így újra mosolyt húzva tömzsi kis ajkára, bátortalanul bár, de visszaemeli a barna szempárt a felé tornyosuló, kedvesen vizsgálódó tekintetbe.*
- Köszönöm! *Böki ki végül csillogó szemekkel, jobbjával füle mögé tűrve fürtjeit, hogy illendően fogadja a bókot. S, hogy kalácsból mennyi férhet abba a gnóm pocakba, azt már vidám kuncogással szemlélteti, ahogy karjait szélesre tárja.*
- Még ennél is több! *Vigyora újból széles, majd az összes, egészséges kis fogacskáját látni engedi. Melyeket kisvártatva már a vajas kalácsba mélyeszt, ha már Luni ilyen kedvesen előre engedte, na meg Lau olyan kacsintósan kínálgatta. Mindkét gesztusért hálás, a ház úrnője pedig egy suta viszont pislogást is kap. Mert, hogy amit ő kacsintás címén művel, az minden, csak nem az. Nem pepecsel sokat az evéssel, két-három falatra leküldi megkent kis szeletkéjét, hogy kiválasztott székébe már csak italával telepedjen. A kitöltés műveletét egészen úgy műveli, mintha tilosban járna, pedig nem gyermek már, otthon is ivott bort az utóbbi pár mulatságon. Mégis körbe kémlel, mielőtt kitöltene egy szerény mennyiséget, minek birtokában aztán valóban le is telepszik.
Sokat nem kell csendben ücsörögnie, s bár szívesen folytatná a kedélyes fecsegést, kíváncsin emeli tekintetét a felszólaló fél-elf felé. A hangja kellemes, ezt eddig is volt alkalma megfigyelni, s úgy tűnik, bár zavarban lehet, egészen jól bánik a szavakkal. Mikor külön megszólítja, vigyorgós bólogatással tudatja, mennyire nagyon is érdekli a lány története, ehhez híven figyelmesen hallgatja is a beszámolót. Amint úgy tűnik, szünet áll be a beszédben, egyből megragadja az alkalmat egy kérdésre.*
- Gondolod, hogy ott, abban a toronyban máshogy telik az idő? *Ez keltette fel leginkább kíváncsiságát az elhangzottakból, hiszen igazán érdekes felvetés. Na meg cifrább dolgokat is hallott már attól a bogaras, vajákosféle anyókától, aki a falu utolsó házában él, így igazán el tudja képzelni, hogy ilyen mágikus hatalommal bír az az épület.
Idő közben egy új jövevény is csatlakozik a kis csapathoz, kihez rövid ittléte alatt még nem volt szerencséje. Magas lány, talán vetekedhet is Intath mesterrel etéren, bár így, hogy a doki ül, csak sejteni tudja ezt. A köszöntésre bátortalanul, de kedvesen int egyet felé, s kíváncsian várja, ki hogyan ráagál az érkezőre.*
*Kedélyes fogadtatásban részesül a cserfesen integető, aprócska gnóm lány, ahogy közelebb érkezik a már javában csacsogó társasághoz. Mindenki szájából elhangzik, hogy mennyire csinosak az összegyűltek, legkedvencebb doktora pedig külön figyelmet is fordít Linkire.*
- De, lehet. *Motyogja fülig pirulva Intath mester méltató szavaira. Egyértelműen zavarba jött, hiszen éppen egy fess elf dicsérgeti, méghozzá nem is akárhogyan. Bal lábfejével jobb bakancsának sarkát dörzsölgeti, míg kezeit háta mögött keresztezi, fejét pedig szégyenlősen lehorgasztja. Szerencsére hamar észreveszi magát, így újra mosolyt húzva tömzsi kis ajkára, bátortalanul bár, de visszaemeli a barna szempárt a felé tornyosuló, kedvesen vizsgálódó tekintetbe.*
- Köszönöm! *Böki ki végül csillogó szemekkel, jobbjával füle mögé tűrve fürtjeit, hogy illendően fogadja a bókot. S, hogy kalácsból mennyi férhet abba a gnóm pocakba, azt már vidám kuncogással szemlélteti, ahogy karjait szélesre tárja.*
- Még ennél is több! *Vigyora újból széles, majd az összes, egészséges kis fogacskáját látni engedi. Melyeket kisvártatva már a vajas kalácsba mélyeszt, ha már Luni ilyen kedvesen előre engedte, na meg Lau olyan kacsintósan kínálgatta. Mindkét gesztusért hálás, a ház úrnője pedig egy suta viszont pislogást is kap. Mert, hogy amit ő kacsintás címén művel, az minden, csak nem az. Nem pepecsel sokat az evéssel, két-három falatra leküldi megkent kis szeletkéjét, hogy kiválasztott székébe már csak italával telepedjen. A kitöltés műveletét egészen úgy műveli, mintha tilosban járna, pedig nem gyermek már, otthon is ivott bort az utóbbi pár mulatságon. Mégis körbe kémlel, mielőtt kitöltene egy szerény mennyiséget, minek birtokában aztán valóban le is telepszik.
Sokat nem kell csendben ücsörögnie, s bár szívesen folytatná a kedélyes fecsegést, kíváncsin emeli tekintetét a felszólaló fél-elf felé. A hangja kellemes, ezt eddig is volt alkalma megfigyelni, s úgy tűnik, bár zavarban lehet, egészen jól bánik a szavakkal. Mikor külön megszólítja, vigyorgós bólogatással tudatja, mennyire nagyon is érdekli a lány története, ehhez híven figyelmesen hallgatja is a beszámolót. Amint úgy tűnik, szünet áll be a beszédben, egyből megragadja az alkalmat egy kérdésre.*
- Gondolod, hogy ott, abban a toronyban máshogy telik az idő? *Ez keltette fel leginkább kíváncsiságát az elhangzottakból, hiszen igazán érdekes felvetés. Na meg cifrább dolgokat is hallott már attól a bogaras, vajákosféle anyókától, aki a falu utolsó házában él, így igazán el tudja képzelni, hogy ilyen mágikus hatalommal bír az az épület.
Idő közben egy új jövevény is csatlakozik a kis csapathoz, kihez rövid ittléte alatt még nem volt szerencséje. Magas lány, talán vetekedhet is Intath mesterrel etéren, bár így, hogy a doki ül, csak sejteni tudja ezt. A köszöntésre bátortalanul, de kedvesen int egyet felé, s kíváncsian várja, ki hogyan ráagál az érkezőre.*
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-02-17 07:50:50
Üzenet elküldve: 2021-02-17 07:50:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Hazaérkezve - Társalgóba benyit//
*Miután egyszer zátonyra futott a letérő választást illetően, végre a második alkalommal jól gondolta és beérnek a ház előtti térre. Megfáradt sóhajjal száll le a lóról, majd vezeti be az istállóba. Eddig nem igazán használta ezt az építményét a háznak, akkor járt utoljára itt, mikor a dokival érkeztek lóval, ám akkor sem jött be. Több ló is be van kötve, köztük egy, még egészen fiatal is. Az okát nem igazán tudja, így csak odaköti a sajátját és tesz elé élelmet meg vizet, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt, majd elindul befelé. Mikor belép első dolga, hogy hallgatózzon, hiszen eddig még senkivel sem találkozott, de bizonyosan tartózkodik mindig valaki a házban. Elsétál a társalgó előtt, akkor hall valami foszlányokat, de egyelőre még nem nyit be, először megnézi a saját szobáját. Már elég régen látogatta a helyet, rendesen meg is ült a por mindenen.*
-Jó koszos, nem ártana egy takarítás ide is. *Dörzsöli össze az ujjaira rátapadt port. Majd a letörölt asztalra lecuccol, hozott néhány holmit, egyre inkább úgy tűnik, hogy a városban több ruhája van, mint amennyit itt tart. Mostanában volt alkalma venni magának, ugyanis egyre több arany pottyan le neki a tömegben. Ezt követően, miután levette magáról az utazókendőt, elindul a társalgóhoz, mikor pedig odaér, először bekopog, aztán benyit. Nem mintha megvárná a választ, csupán ennyi ragadt rá az illemből, hogy kopogni azt kell.*
-Szervusztok! *Csukja be az ajtót maga mögött, majd körbe néz, egy bizonyos egyént keresve, de volt egy sejtése, hogy most sem fogja itt megtalálni.*
*Miután egyszer zátonyra futott a letérő választást illetően, végre a második alkalommal jól gondolta és beérnek a ház előtti térre. Megfáradt sóhajjal száll le a lóról, majd vezeti be az istállóba. Eddig nem igazán használta ezt az építményét a háznak, akkor járt utoljára itt, mikor a dokival érkeztek lóval, ám akkor sem jött be. Több ló is be van kötve, köztük egy, még egészen fiatal is. Az okát nem igazán tudja, így csak odaköti a sajátját és tesz elé élelmet meg vizet, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt, majd elindul befelé. Mikor belép első dolga, hogy hallgatózzon, hiszen eddig még senkivel sem találkozott, de bizonyosan tartózkodik mindig valaki a házban. Elsétál a társalgó előtt, akkor hall valami foszlányokat, de egyelőre még nem nyit be, először megnézi a saját szobáját. Már elég régen látogatta a helyet, rendesen meg is ült a por mindenen.*
-Jó koszos, nem ártana egy takarítás ide is. *Dörzsöli össze az ujjaira rátapadt port. Majd a letörölt asztalra lecuccol, hozott néhány holmit, egyre inkább úgy tűnik, hogy a városban több ruhája van, mint amennyit itt tart. Mostanában volt alkalma venni magának, ugyanis egyre több arany pottyan le neki a tömegben. Ezt követően, miután levette magáról az utazókendőt, elindul a társalgóhoz, mikor pedig odaér, először bekopog, aztán benyit. Nem mintha megvárná a választ, csupán ennyi ragadt rá az illemből, hogy kopogni azt kell.*
-Szervusztok! *Csukja be az ajtót maga mögött, majd körbe néz, egy bizonyos egyént keresve, de volt egy sejtése, hogy most sem fogja itt megtalálni.*
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-02-13 23:39:01
Üzenet elküldve: 2021-02-13 23:39:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*Miközben Lauval beszélve újra eszébe ötlik, hogy mennyi mindenről beszélgettek a délutáni kalácssütés közben, illetve mennyi mindent nem fejeztek be, amit akár be is fejezhettek volna, ha vannak összeszedett szavai elmesélni az élményeit, megörül a többieknek is, főleg persze Intathnak, akinek mindig élvezi a társaságát, ha az elf éppen jó kedvében van. Igaz neki akkor is örül, ha nincs.
A számára talán legemlékezetesebb és legkomolyabb vele való beszélgetés is éppen akkor történt meg, amikor szigorúan nézve Lau és ő nem csak menekültek, hanem egyben otthontalanok is voltak, de az elfnek sem volt oka éppen túl sok vidámságra emlékei szerint.
Mindez most már viszont csak a távolinak érzett múlt, amiben esze ágában sincsen elveszni akkor, ha a mai este magában hordozza majdnem mindennek az ígéretét, amire valaha is vágyott.
Így természetesen annak is örül, hogy nem sokkal az után, hogy ő maga is belép a Lau által teremtett kellemes melegbe Linki is csatlakozik hozzájuk, akivel ma már, ha csak egy kis időre is, de már volt alkalma találkozni.*
- Szia! *köszön neki egy barátságos mosoly kíséretében. Az apró gnóm lány egész megjelenésével, mosolyával határozottan azt a benyomást kelti benne, hogy kedves és vidám természetű, aminek nagyon örül már csak azért is, mert ő maga még mindig hajlamos a búskomorságra és a pesszimizmusra is sokszor. Nem árt, ha olyasvalaki is van és lesz közöttük, és persze Lau mellett, aki vele ellentétben életörömöt áraszt magából.
Lopva próbálva megnézve őt magának csak magában és futólag tűnődik el azon, hogy Linki vajon mennyi idős lehet. Utóbbit nyilván nem fogja megkérdezni tőle, viszont rövid, első és második benyomásainak köszönhetően arra jut, hogy nagyjából annyi lehet, mint ő, na persze nem az évek számát tekintve, hanem úgy értve, hogy körülbelül mind a ketten ugyanabban az életszakaszban járhatnak éppen.
Ami azt illeti, bár nem hiszi, hogy minden gnóm egyforma lenne, ahogyan, - mint azt már megtanulta rég,- az elfek és emberek sem azok, ennek ellenére előre örül, hogy ma este talán lesz majd alkalma beszélgetni vele, hiszen az ő népéből még nem volt alkalma hasonlóra senkivel soha, pedig már tündérrel is találkozott azóta, hogy elhagyta az erdőt, ahol felnőtt, éppen csak orkokkal nem hozta még össze a sors, ami a világon élő értelmes lényeket illeti.
Aranyosnak találja őt másodszorra is, főleg abban a szívecskés ruhában, amit felvett, jelenléte pedig csak annyiból furcsa a számára, hogy ahhoz van hozzászokva, hogy hacsak nem gyerekek veszik körbe, akkor mindig ő a legalacsonyabb egy társaságban, Linki ellenben még nála is kisebb, ha nem is olyan nagyon. Bár nem tulajdonít mindennek nagy jelentőséget, attól még kicsit furcsán érzi magát, hogy éppen most nem neki kell lentről felfelé néznie mindenkire.
Igaz Intath és Lau szavai valamit enyhítenek ezen az érzésen.
Ugyan nem pirul el a férfi bókjára, de azért valami mosolyféleség megjelenik sápadt arcán, ami arra utalhat, hogy tetszik neki, amit hallott, az pedig még csak fel sem merül benne, hogy az Intath mindezt csak udvariasságból mondta volna.*
- Tényleg csinosak vagytok. *mosolyog a lányokra teljesen őszintén. Ami azt illeti nem nagyon tud olyan ruhát elképzelni, amiben Lau ne tetszene neki, hiszen biztos benne, hogy szeretetreméltó lénye, ami átragyogna rajta, akár egy zsákot is képes lenne elegáns viseletté változtatni, ha ő húzná magára. Most is, az a néhány lisztfolt szinte fel sem tűnik neki.
Talán inkább ő öltözte túl talán még barátai előtt is jól leplezett hiúságában az estét, de ezt is leginkább annak köszönhetően, hogy felvette csillagokat formázó fülbevalóit, a ruha pedig amit visel, egy igazi nemes kisasszonyé volt valaha.
Annak idején maga Nairada próbálta meg a vidámabb, élénkebb színű ruhákra rábeszélni saját fiús ingei, és sápadt bőrét még jobban kiemelő, kissé komor fekete ruhái helyett. Így most egyszerű, halványsárga ruha van rajta, amely hófehér hátát majdnem teljesen meztelenül villantja elő, hosszú, kibontott fekete haja nem hagyja mégsem leplezetlenül.
Csípőjét közben madzag vékonyságú ezüst öv öleli körbe, ami, mint arra nemrég a tükör előtt ráeszmélt egész jól illik fülbevalói színéhez.*
- Sőt, te is jól nézel ki. *teszi hozzá Intathra nézve. Kacsintani elég bénán tud csak és nem is szokása, de most reményei szerint pont úgy néz rá, mintha éppen kacsintana. Bár kicsit biztos furcsán hangzik, reméli vannak már olyan viszonyban vele, hogy ennyit megengedhessen magának.*
- Akkor jó, örülök. *mondja aztán megnyugodva, amikor Lau biztosítja róla, hogy vele ellentétben legalább pár falatot evett nap közben. Nem akarja mindenesetre erőltetni a témát, hogy Lau ne érezze azt, hogy rá van szállva, illetve nem nézi ki belőle, hogy tud vigyázni magára. Ettől még vigyázni fog rá, ha már egyszer szükségét érzi és el is határozta.
Intathnak támogató szavaiért mindenesetre nagyon hálás. Úgy van vele, hogy ha már csak annyi értelme volt hazatérni, hogy most már ő is odafigyelhet Laura, ezen kívül pedig semmi mást nem csinál, már megérte, és nem értelmetlen az, hogy itt van.
A férfi jelenléte amúgy is biztonságérzettel tölti el. Mágiával, fegyverekkel, de még jó szándékkal és józan ésszel sem lehet megoldani mindent, ők pedig, ha nem is a semmi közepén, mégis a világtól azért eléggé elszigetelten élnek itt. Sosem árt, ha van egy orvos a háznál, különösen addig nem, ameddig nem tanult meg valamilyen gyógyító varázslatot.
További szavain mindenesetre eltűnődik kicsit, szinte még mozogni is elfelejt közben. Intath talán csak viccel ő mégis minden egyes szót halálosan komolyan vesz, és ugyanúgy elgondolkodik rajtam mintha édesanyja, Lau, vagy Thim mondta volna őket.*
- Hát, nem tudom. Attól, hogy Árnyék házőrző, meg jó nagy, nekem még nem tűnik különösen vad kutyának, Viel pedig szerintem teljesen jól megnevelte. Akár össze is barátkozhatnának, ha lenne egy cicánk. *mondja ki aztán talán inkább vágyait, mint a legvalószínűbb lehetőséget, bár csak, ami az utóbbit illeti, mert abban tényleg teljesen biztos, hogy Viel tényleg jó gazdája Árnyéknak, és apró tündér létére tökéletesen kordában tud tartani egy hozzá képest hatalmas ebet.
Bárhogy is, egyéb állatok beszerezésére irányuló vágyait egyelőre megpróbálja az ésszerű keretek között tartani, mert képes annyi egészséges önkritikára, hogy pontosan tudja, ha rajta múlna, akkor jó eséllyel Szarvasliget hamarosan egy nagy állatkertté változna, ráadásul csupa olyan állatot tartanának, aminek sok hasznát nem vennék, csak további munkát és felelősséget jelentene az, hogy immár róluk is gondoskodniuk kell.
Macskát és szamarat viszont tényleg mindenképpen szeretne, viszont úgy érzi, hogy biztosan nem ez lesz az az este, ahol hasonló ötlettel előáll.*
- Örülök viszont, hogy most már te is itt vagy vigyázni ránk. *mondja inkább Intnek, végtére is tényleg nagyon hálás neki azért, hogy figyel Laura. Ha van valami a világon, akkor ezzel biztos, hogy szinte bárki belophatja a szívébe magát.
Előre engedi Linkit, hogy vehessen a kalácsból, ha pedig megteszi, akkor végül ő is vág magának egy szeletet, és mellészed kis vajat is. Már az illatától is szinte érzi az ízét, így nem csoda, hogy alig várja, hogy megkóstolhassa, amit Lau sütött az ő félig inkább bámész, tanulni vágyó segítsége közben.
Ha mindenki kényelembe helyezi magát, akkor persze ő maga is leül, igyekezve minél közelebb húzódni a tűzhöz.
Közben megérzi magán Lau tekintetét is. Sürgetést ugyan nem érez az irányából, de jogos és indokolt kíváncsiságot mindenképpen.
Bár barátnője szavai korábban megnyugtatták egy kissé, ő továbbra is fél tőle, hogy nem fog tud érdekesen mesélni, és nem is nagyon van mit.
Egészen más előadni kislány korának kedvenc meséjét a részeg prérifarkasról és a csillagokról, mint saját "kalandjait," amelyek inkább érzelmi téren jelentettek neki sokat, és hála az egeknek mindenképpen távol állnak egy hőskölteménytől.
Nem is tudja mi lenne a jobb, elhúzni, hogy minél később kerüljön rá sor, vagy gyorsan túlesni rajta még most, aztán pedig hagyni, hogy menjen tovább az este a maga útján.*
- Az az igazság, hogy most, hogy így mind együtt vagyunk, talán már nincs is más dolgunk, csak enni, meg inni és kicsit pihenni egy hosszú és dolgos nap után *kezd bele kicsit zavartan és kissé talán körülményesen is, mintha valami rossz beszédet készülne mondani. Jó eséllyel látszik rajta, hogy kissé zavarban van attól, hogy hirtelen önmagát állítja középpontba.* Akkor, ha nem bánjátok, mivel már megígértem nektek korábban, szeretném elmesélni, hogy mi miden történt velem, amióta elhagytam Szarvasligetet, aztán elmentem a Mágustoronyhoz, majd onnan visszajöttem ide.
*Végül csak sikerül egy mosolyt varázsolnia az arcára, miközben mindezt mondja Launak és Intnek.*
- Tudom, hogy mi még nem ismerjük egymást, de talán téged is érdekel, hogy milyen hely a Mágustorony, és hogyan lehet eljutni odáig. *fordul Linkihez.* Ritkán sikerül keveset beszélnem, de most igyekszem tényleg a lényeget elmesélni. *ígéri meg.* Hatokat töltöttem ott, de főleg tanulással, szóval ez talán nem is lesz olyan nehéz, mert ezen kívül nem történt túl sok minden velem. Az biztos, hogy sokkal hosszabb időnek tűntek az ott töltött hatok, mint amennyit valójában ott voltam. Nem tudom, hogy csak az érzékeim játszottak velem, vagy a honvágy, vagy ez már a hely mágikus kisugárzásának a hatása volt.
*Amint ezt kimondja, tudatosodik benne, hogy ezt tényleg nem tudja, sőt, idáig eszébe sem jutott, csak most az első itthon töltött nap után, ami szintén hosszúnak tűnt és egyaránt tartogatott nagyon szomorú, ugyanakkor igazán kellemes perceket is, amelyeket szívesen átélne újra. Reméli, hogy majd a most következők is ilyenek lesznek, nem pedig olyanok, amelyeket legszívesebben megint elfelejtene.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.13 23:44:17
*Miközben Lauval beszélve újra eszébe ötlik, hogy mennyi mindenről beszélgettek a délutáni kalácssütés közben, illetve mennyi mindent nem fejeztek be, amit akár be is fejezhettek volna, ha vannak összeszedett szavai elmesélni az élményeit, megörül a többieknek is, főleg persze Intathnak, akinek mindig élvezi a társaságát, ha az elf éppen jó kedvében van. Igaz neki akkor is örül, ha nincs.
A számára talán legemlékezetesebb és legkomolyabb vele való beszélgetés is éppen akkor történt meg, amikor szigorúan nézve Lau és ő nem csak menekültek, hanem egyben otthontalanok is voltak, de az elfnek sem volt oka éppen túl sok vidámságra emlékei szerint.
Mindez most már viszont csak a távolinak érzett múlt, amiben esze ágában sincsen elveszni akkor, ha a mai este magában hordozza majdnem mindennek az ígéretét, amire valaha is vágyott.
Így természetesen annak is örül, hogy nem sokkal az után, hogy ő maga is belép a Lau által teremtett kellemes melegbe Linki is csatlakozik hozzájuk, akivel ma már, ha csak egy kis időre is, de már volt alkalma találkozni.*
- Szia! *köszön neki egy barátságos mosoly kíséretében. Az apró gnóm lány egész megjelenésével, mosolyával határozottan azt a benyomást kelti benne, hogy kedves és vidám természetű, aminek nagyon örül már csak azért is, mert ő maga még mindig hajlamos a búskomorságra és a pesszimizmusra is sokszor. Nem árt, ha olyasvalaki is van és lesz közöttük, és persze Lau mellett, aki vele ellentétben életörömöt áraszt magából.
Lopva próbálva megnézve őt magának csak magában és futólag tűnődik el azon, hogy Linki vajon mennyi idős lehet. Utóbbit nyilván nem fogja megkérdezni tőle, viszont rövid, első és második benyomásainak köszönhetően arra jut, hogy nagyjából annyi lehet, mint ő, na persze nem az évek számát tekintve, hanem úgy értve, hogy körülbelül mind a ketten ugyanabban az életszakaszban járhatnak éppen.
Ami azt illeti, bár nem hiszi, hogy minden gnóm egyforma lenne, ahogyan, - mint azt már megtanulta rég,- az elfek és emberek sem azok, ennek ellenére előre örül, hogy ma este talán lesz majd alkalma beszélgetni vele, hiszen az ő népéből még nem volt alkalma hasonlóra senkivel soha, pedig már tündérrel is találkozott azóta, hogy elhagyta az erdőt, ahol felnőtt, éppen csak orkokkal nem hozta még össze a sors, ami a világon élő értelmes lényeket illeti.
Aranyosnak találja őt másodszorra is, főleg abban a szívecskés ruhában, amit felvett, jelenléte pedig csak annyiból furcsa a számára, hogy ahhoz van hozzászokva, hogy hacsak nem gyerekek veszik körbe, akkor mindig ő a legalacsonyabb egy társaságban, Linki ellenben még nála is kisebb, ha nem is olyan nagyon. Bár nem tulajdonít mindennek nagy jelentőséget, attól még kicsit furcsán érzi magát, hogy éppen most nem neki kell lentről felfelé néznie mindenkire.
Igaz Intath és Lau szavai valamit enyhítenek ezen az érzésen.
Ugyan nem pirul el a férfi bókjára, de azért valami mosolyféleség megjelenik sápadt arcán, ami arra utalhat, hogy tetszik neki, amit hallott, az pedig még csak fel sem merül benne, hogy az Intath mindezt csak udvariasságból mondta volna.*
- Tényleg csinosak vagytok. *mosolyog a lányokra teljesen őszintén. Ami azt illeti nem nagyon tud olyan ruhát elképzelni, amiben Lau ne tetszene neki, hiszen biztos benne, hogy szeretetreméltó lénye, ami átragyogna rajta, akár egy zsákot is képes lenne elegáns viseletté változtatni, ha ő húzná magára. Most is, az a néhány lisztfolt szinte fel sem tűnik neki.
Talán inkább ő öltözte túl talán még barátai előtt is jól leplezett hiúságában az estét, de ezt is leginkább annak köszönhetően, hogy felvette csillagokat formázó fülbevalóit, a ruha pedig amit visel, egy igazi nemes kisasszonyé volt valaha.
Annak idején maga Nairada próbálta meg a vidámabb, élénkebb színű ruhákra rábeszélni saját fiús ingei, és sápadt bőrét még jobban kiemelő, kissé komor fekete ruhái helyett. Így most egyszerű, halványsárga ruha van rajta, amely hófehér hátát majdnem teljesen meztelenül villantja elő, hosszú, kibontott fekete haja nem hagyja mégsem leplezetlenül.
Csípőjét közben madzag vékonyságú ezüst öv öleli körbe, ami, mint arra nemrég a tükör előtt ráeszmélt egész jól illik fülbevalói színéhez.*
- Sőt, te is jól nézel ki. *teszi hozzá Intathra nézve. Kacsintani elég bénán tud csak és nem is szokása, de most reményei szerint pont úgy néz rá, mintha éppen kacsintana. Bár kicsit biztos furcsán hangzik, reméli vannak már olyan viszonyban vele, hogy ennyit megengedhessen magának.*
- Akkor jó, örülök. *mondja aztán megnyugodva, amikor Lau biztosítja róla, hogy vele ellentétben legalább pár falatot evett nap közben. Nem akarja mindenesetre erőltetni a témát, hogy Lau ne érezze azt, hogy rá van szállva, illetve nem nézi ki belőle, hogy tud vigyázni magára. Ettől még vigyázni fog rá, ha már egyszer szükségét érzi és el is határozta.
Intathnak támogató szavaiért mindenesetre nagyon hálás. Úgy van vele, hogy ha már csak annyi értelme volt hazatérni, hogy most már ő is odafigyelhet Laura, ezen kívül pedig semmi mást nem csinál, már megérte, és nem értelmetlen az, hogy itt van.
A férfi jelenléte amúgy is biztonságérzettel tölti el. Mágiával, fegyverekkel, de még jó szándékkal és józan ésszel sem lehet megoldani mindent, ők pedig, ha nem is a semmi közepén, mégis a világtól azért eléggé elszigetelten élnek itt. Sosem árt, ha van egy orvos a háznál, különösen addig nem, ameddig nem tanult meg valamilyen gyógyító varázslatot.
További szavain mindenesetre eltűnődik kicsit, szinte még mozogni is elfelejt közben. Intath talán csak viccel ő mégis minden egyes szót halálosan komolyan vesz, és ugyanúgy elgondolkodik rajtam mintha édesanyja, Lau, vagy Thim mondta volna őket.*
- Hát, nem tudom. Attól, hogy Árnyék házőrző, meg jó nagy, nekem még nem tűnik különösen vad kutyának, Viel pedig szerintem teljesen jól megnevelte. Akár össze is barátkozhatnának, ha lenne egy cicánk. *mondja ki aztán talán inkább vágyait, mint a legvalószínűbb lehetőséget, bár csak, ami az utóbbit illeti, mert abban tényleg teljesen biztos, hogy Viel tényleg jó gazdája Árnyéknak, és apró tündér létére tökéletesen kordában tud tartani egy hozzá képest hatalmas ebet.
Bárhogy is, egyéb állatok beszerezésére irányuló vágyait egyelőre megpróbálja az ésszerű keretek között tartani, mert képes annyi egészséges önkritikára, hogy pontosan tudja, ha rajta múlna, akkor jó eséllyel Szarvasliget hamarosan egy nagy állatkertté változna, ráadásul csupa olyan állatot tartanának, aminek sok hasznát nem vennék, csak további munkát és felelősséget jelentene az, hogy immár róluk is gondoskodniuk kell.
Macskát és szamarat viszont tényleg mindenképpen szeretne, viszont úgy érzi, hogy biztosan nem ez lesz az az este, ahol hasonló ötlettel előáll.*
- Örülök viszont, hogy most már te is itt vagy vigyázni ránk. *mondja inkább Intnek, végtére is tényleg nagyon hálás neki azért, hogy figyel Laura. Ha van valami a világon, akkor ezzel biztos, hogy szinte bárki belophatja a szívébe magát.
Előre engedi Linkit, hogy vehessen a kalácsból, ha pedig megteszi, akkor végül ő is vág magának egy szeletet, és mellészed kis vajat is. Már az illatától is szinte érzi az ízét, így nem csoda, hogy alig várja, hogy megkóstolhassa, amit Lau sütött az ő félig inkább bámész, tanulni vágyó segítsége közben.
Ha mindenki kényelembe helyezi magát, akkor persze ő maga is leül, igyekezve minél közelebb húzódni a tűzhöz.
Közben megérzi magán Lau tekintetét is. Sürgetést ugyan nem érez az irányából, de jogos és indokolt kíváncsiságot mindenképpen.
Bár barátnője szavai korábban megnyugtatták egy kissé, ő továbbra is fél tőle, hogy nem fog tud érdekesen mesélni, és nem is nagyon van mit.
Egészen más előadni kislány korának kedvenc meséjét a részeg prérifarkasról és a csillagokról, mint saját "kalandjait," amelyek inkább érzelmi téren jelentettek neki sokat, és hála az egeknek mindenképpen távol állnak egy hőskölteménytől.
Nem is tudja mi lenne a jobb, elhúzni, hogy minél később kerüljön rá sor, vagy gyorsan túlesni rajta még most, aztán pedig hagyni, hogy menjen tovább az este a maga útján.*
- Az az igazság, hogy most, hogy így mind együtt vagyunk, talán már nincs is más dolgunk, csak enni, meg inni és kicsit pihenni egy hosszú és dolgos nap után *kezd bele kicsit zavartan és kissé talán körülményesen is, mintha valami rossz beszédet készülne mondani. Jó eséllyel látszik rajta, hogy kissé zavarban van attól, hogy hirtelen önmagát állítja középpontba.* Akkor, ha nem bánjátok, mivel már megígértem nektek korábban, szeretném elmesélni, hogy mi miden történt velem, amióta elhagytam Szarvasligetet, aztán elmentem a Mágustoronyhoz, majd onnan visszajöttem ide.
*Végül csak sikerül egy mosolyt varázsolnia az arcára, miközben mindezt mondja Launak és Intnek.*
- Tudom, hogy mi még nem ismerjük egymást, de talán téged is érdekel, hogy milyen hely a Mágustorony, és hogyan lehet eljutni odáig. *fordul Linkihez.* Ritkán sikerül keveset beszélnem, de most igyekszem tényleg a lényeget elmesélni. *ígéri meg.* Hatokat töltöttem ott, de főleg tanulással, szóval ez talán nem is lesz olyan nehéz, mert ezen kívül nem történt túl sok minden velem. Az biztos, hogy sokkal hosszabb időnek tűntek az ott töltött hatok, mint amennyit valójában ott voltam. Nem tudom, hogy csak az érzékeim játszottak velem, vagy a honvágy, vagy ez már a hely mágikus kisugárzásának a hatása volt.
*Amint ezt kimondja, tudatosodik benne, hogy ezt tényleg nem tudja, sőt, idáig eszébe sem jutott, csak most az első itthon töltött nap után, ami szintén hosszúnak tűnt és egyaránt tartogatott nagyon szomorú, ugyanakkor igazán kellemes perceket is, amelyeket szívesen átélne újra. Reméli, hogy majd a most következők is ilyenek lesznek, nem pedig olyanok, amelyeket legszívesebben megint elfelejtene.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.13 23:44:17
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-02-08 21:41:43
Üzenet elküldve: 2021-02-08 21:41:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*Van-e szebb dolog a világon annál mint mikor egy csinos és kapható lány itallal kínál egy férfit. Ha a doki tudna is válaszolni valamit a kérdésre biztos gondolkodnia kéne rajta abban a pillanatban. Viszont, azt nem teszi csak élvezi a dolgot.*
-Igen köszönöm. Egy valódi kincs vagy.
*Bókol ahogy elveszi a kitöltött italt. Az érkező Luninarira így vidáman felvillan az épp borába kortyoló férfi tekintete. Ma már másodjára látja a doki a kedvenc nyuszis félvérét, de a viszontlátás öröme nem csökkent. Hogy a másik átöltözött észrevette a férfi. A macskás megjegyzésen meg csak jót mosolyog. Bizony nőből van az a lány. A doki csak játékosan megjegyzi.*
-Szerintem Viel kutyája nem örülne az ötletnek.
~Meg ha cirógatni és kényeztetni kell valakit arra itt vagyok én is.~
*Linki megjelenésére is egy mosoly húzódik a doki arcára. Laurentitia megjegyzésével pedig bólogatva ért egyet, sőt fokozza.*
-Mindhárman csinosak vagytok. El vagyok kényeztetve, hogy ilyen elbűvölő társaság vesz körbe.
*A doki remekül tud bókolni. Tesz is azért a kényeztetésért és cirógatásért amire vágyik. Legújabb kis segédje új megjelenésének külön figyelmet szentel.*
-Hmmm... Hadd nézzelek csak!*Kezdi el vizsgálgatni a simogatni való buksit amit ha akarna se tudna összekócolni most hisz tele a keze.*Jól áll ez az új frizura. Egy érett kis hölgy, aki már a saját lábán áll, nincs igazam?
*Mosolyog le azokba a kis barna szemekbe. Határozottan jókedve van és ilyenkor kimondottan elbűvölő tud lenni. Azon kevés alkalmat leszámítva mikor nem orvosként dühöng vagy hisztizik általában ilyen szokott lenni. Vagy egyenesen csábító. Attól viszont csak a ház úrnőjének kell tartania és nem most, hogy ennyien vannak és a doki még józan. A másik két lány kis közjátékán jót kuncog majd beáll a félvér mellé.*
-Bizony, bizony. Nem úgy van az! Tessék vigyázni magadra. Örülök, hogy van más is aki aggódik mindannyiunk gondos anyukájáért helyettem is.
*Mosolyog Lunira. Tényleg jó, hogy visszajött az a félvér. Van rá itt szükség. A kalács kérdésére néz az illatozó tésztafélék felé, majd a borospohárral tele kezére.*
~Majd később.~
-Mennyi fér ebbe a gnóm pocakba hadd lássam!
*Nevet fel vidáman és kortyol az italába. Ma jól fogja magát érezni.*
*Van-e szebb dolog a világon annál mint mikor egy csinos és kapható lány itallal kínál egy férfit. Ha a doki tudna is válaszolni valamit a kérdésre biztos gondolkodnia kéne rajta abban a pillanatban. Viszont, azt nem teszi csak élvezi a dolgot.*
-Igen köszönöm. Egy valódi kincs vagy.
*Bókol ahogy elveszi a kitöltött italt. Az érkező Luninarira így vidáman felvillan az épp borába kortyoló férfi tekintete. Ma már másodjára látja a doki a kedvenc nyuszis félvérét, de a viszontlátás öröme nem csökkent. Hogy a másik átöltözött észrevette a férfi. A macskás megjegyzésen meg csak jót mosolyog. Bizony nőből van az a lány. A doki csak játékosan megjegyzi.*
-Szerintem Viel kutyája nem örülne az ötletnek.
~Meg ha cirógatni és kényeztetni kell valakit arra itt vagyok én is.~
*Linki megjelenésére is egy mosoly húzódik a doki arcára. Laurentitia megjegyzésével pedig bólogatva ért egyet, sőt fokozza.*
-Mindhárman csinosak vagytok. El vagyok kényeztetve, hogy ilyen elbűvölő társaság vesz körbe.
*A doki remekül tud bókolni. Tesz is azért a kényeztetésért és cirógatásért amire vágyik. Legújabb kis segédje új megjelenésének külön figyelmet szentel.*
-Hmmm... Hadd nézzelek csak!*Kezdi el vizsgálgatni a simogatni való buksit amit ha akarna se tudna összekócolni most hisz tele a keze.*Jól áll ez az új frizura. Egy érett kis hölgy, aki már a saját lábán áll, nincs igazam?
*Mosolyog le azokba a kis barna szemekbe. Határozottan jókedve van és ilyenkor kimondottan elbűvölő tud lenni. Azon kevés alkalmat leszámítva mikor nem orvosként dühöng vagy hisztizik általában ilyen szokott lenni. Vagy egyenesen csábító. Attól viszont csak a ház úrnőjének kell tartania és nem most, hogy ennyien vannak és a doki még józan. A másik két lány kis közjátékán jót kuncog majd beáll a félvér mellé.*
-Bizony, bizony. Nem úgy van az! Tessék vigyázni magadra. Örülök, hogy van más is aki aggódik mindannyiunk gondos anyukájáért helyettem is.
*Mosolyog Lunira. Tényleg jó, hogy visszajött az a félvér. Van rá itt szükség. A kalács kérdésére néz az illatozó tésztafélék felé, majd a borospohárral tele kezére.*
~Majd később.~
-Mennyi fér ebbe a gnóm pocakba hadd lássam!
*Nevet fel vidáman és kortyol az italába. Ma jól fogja magát érezni.*
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-02-08 20:18:30
Üzenet elküldve: 2021-02-08 20:18:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*Bár sajnálja, hogy Luni szépen kitakarított konyháját most újra fel kell dúlnia, de örül, hogy a lány ott marad vele és egy kicsit beszélgethetnek kettesben, hiszen erre már régen nem került sor*
- Ó, remek! Örülök, hogy így gondolod! *mosolyodik el lelkesen a lány szavait hallva, hogy neki is kedvére való a tervezett esti elfoglaltság* És persze, hívd csak anyukádat is, ha van kedve csatlakozni! *teszi még hozzá, hiszen eddig még nem sok alkalma volt találkozni Luni édesanyjával, és ezt a mulasztását feltétlen be szeretné pótolni, amíg még az asszony itt van*
- Á, közel se dolgozom olyan sokat, mint hiszed... Nem kell aggódnod értem. *igyekszik mosolyogva elterelni a témát, hisz az igazság, egy ideje főképp már csak azért végez ennyi házimunkát, hogy lefoglalja magát és a gondolatait. Bár a húga halála után szüksége volt egy kis nyugalomra, most már a maga részéről úgy érzi, nem bánna egy kicsivel több izgalmat. ~Persze szigorúan csak veszélyektől mentesen~ teszi hozzá gondolatban, míg a tésztát gyúrja, ám ezen gondolatait megtartja inkább magának, hiszen az az érzése, Luni másként vélekedik erről*
- Ugyan, biztosan rengeteg mesélni valód van! *ereszt meg egy biztató mosolyt a lány felé, míg pihenteti kicsit a tésztát* Igaz, hogy tényleg a felhők közt lebeg a torony? És teljesen átlátszó? *kíváncsiskodik, vajon mennyi igaz a mendemondákból, amiket eddig hallott a helyről, ám Luni hamarosan magától is megválaszolja a kérdései egy részét. Régebben ő is ábrándozott róla, milyen lehet mágusnak lenni, ám hamar letett róla, és már csak abban éli ki ilyen irányú vágyait, hogy örömmel szemléli, ahogy Luni egyre több és több varázslatot tanul meg*
- Biztos lenyűgözően néz ki! *helyesel lelkesen a lány szavaira, miközben lelki szemei előtt megjelenik a varázslatos épület Luni leírása nyomán* És elhiszem, hogy fárasztó lehetett a folyamatos tanulás... *sóhajt fel, hisz neki mindig is csak lopott órák jutottak, ám örül, hogy barátnőjének lehetősége volt mindent megismerni, amit szeretett volna*
- Arra is kíváncsi vagyok, hogy találkoztál anyukáddal! *kacsint a lányra, hogy még ezzel a történettel is adósa, hiszen legjobb tudomása szerint Luni szülőfaluja nem esik útba a Mágustoronyba menet, így eme különös találkozás részletei is felettébb érdeklik, főleg, hogy tudja, Luni mennyire örülhetett neki, hogy újra láthatja az édesanyját*
- Ettől igazán nem kell aggódnod! *ereszt meg egy megnyugtatónak szánt mosolyt a lány felé, hogy az untatás miatt ne féljen, hiszen kizártnak tartja, hogy bárki így érezne majd, főleg, ha esetleg az est végén egy kis bemutató is lesz, mit is tanult Luni ott a toronyban. Míg beszélgetnek, a kalácsról is magyaráz persze, hogy készül, meg hogy kell szépen formázni, ha pedig Luninak kedve van hozzá, akkor örömmel hagyja, hogy segítsen ebben a bonyolult műveletben is. Mikor már békésen sül a sütemény, nem tartja fel tovább a lányt, hagyja, hadd öltözzön át, ő maga pedig felügyeli a sülést és helyreállítja a rendet a konyhában. Amint pedig minden kész, szerzeményeivel már indul is a szomszédos szobába, várva, hogy a többiek is megérkezzenek*
- Bizony, és remélhetőleg lesz ez még jobb is! Kérsz egy kis bort? *helyesel lelkesen Intath szavaira, ahogy a férfi megérkezik, majd nyomban fel is pattan, hogy töltsön neki, ha inni szeretne*
- Ó, de jól néztek ki! *mosolyodik el, ahogy a lányok is megérkeznek, zavarba érezve magát kicsit, amiért neki nem volt ideje átöltözni, így ruháját néhol még most is lisztfoltok borítják, hiába próbálta leporolni őket*
- Csipegettem, miközben készült, az épp elég volt. *igyekszik biztosítani róla Lunit, hogy rendben van, hiszen valóban nem evett ma sokat, de nem is kívánt sokkal többet, a konyhában általában már az illatokkal és az alkalmankénti kóstolásokkal jól szokott lakni*
- Nemcsak az illata, de az íze is nagyon jó! Kóstoljátok meg! *kacsint Linkire, bár szavait minden jelenlévőnek címzi, majd ha már mindenki étellel-itallal felszerelkezve üldögél egy széken, akkor kíváncsi érdeklődéssel mered Lunira, hogy hallhassa a lány történetét, egészen attól a pillanattól kezdve, hogy Thimmel együtt elhagyta a Szarvasligetet.*
*Bár sajnálja, hogy Luni szépen kitakarított konyháját most újra fel kell dúlnia, de örül, hogy a lány ott marad vele és egy kicsit beszélgethetnek kettesben, hiszen erre már régen nem került sor*
- Ó, remek! Örülök, hogy így gondolod! *mosolyodik el lelkesen a lány szavait hallva, hogy neki is kedvére való a tervezett esti elfoglaltság* És persze, hívd csak anyukádat is, ha van kedve csatlakozni! *teszi még hozzá, hiszen eddig még nem sok alkalma volt találkozni Luni édesanyjával, és ezt a mulasztását feltétlen be szeretné pótolni, amíg még az asszony itt van*
- Á, közel se dolgozom olyan sokat, mint hiszed... Nem kell aggódnod értem. *igyekszik mosolyogva elterelni a témát, hisz az igazság, egy ideje főképp már csak azért végez ennyi házimunkát, hogy lefoglalja magát és a gondolatait. Bár a húga halála után szüksége volt egy kis nyugalomra, most már a maga részéről úgy érzi, nem bánna egy kicsivel több izgalmat. ~Persze szigorúan csak veszélyektől mentesen~ teszi hozzá gondolatban, míg a tésztát gyúrja, ám ezen gondolatait megtartja inkább magának, hiszen az az érzése, Luni másként vélekedik erről*
- Ugyan, biztosan rengeteg mesélni valód van! *ereszt meg egy biztató mosolyt a lány felé, míg pihenteti kicsit a tésztát* Igaz, hogy tényleg a felhők közt lebeg a torony? És teljesen átlátszó? *kíváncsiskodik, vajon mennyi igaz a mendemondákból, amiket eddig hallott a helyről, ám Luni hamarosan magától is megválaszolja a kérdései egy részét. Régebben ő is ábrándozott róla, milyen lehet mágusnak lenni, ám hamar letett róla, és már csak abban éli ki ilyen irányú vágyait, hogy örömmel szemléli, ahogy Luni egyre több és több varázslatot tanul meg*
- Biztos lenyűgözően néz ki! *helyesel lelkesen a lány szavaira, miközben lelki szemei előtt megjelenik a varázslatos épület Luni leírása nyomán* És elhiszem, hogy fárasztó lehetett a folyamatos tanulás... *sóhajt fel, hisz neki mindig is csak lopott órák jutottak, ám örül, hogy barátnőjének lehetősége volt mindent megismerni, amit szeretett volna*
- Arra is kíváncsi vagyok, hogy találkoztál anyukáddal! *kacsint a lányra, hogy még ezzel a történettel is adósa, hiszen legjobb tudomása szerint Luni szülőfaluja nem esik útba a Mágustoronyba menet, így eme különös találkozás részletei is felettébb érdeklik, főleg, hogy tudja, Luni mennyire örülhetett neki, hogy újra láthatja az édesanyját*
- Ettől igazán nem kell aggódnod! *ereszt meg egy megnyugtatónak szánt mosolyt a lány felé, hogy az untatás miatt ne féljen, hiszen kizártnak tartja, hogy bárki így érezne majd, főleg, ha esetleg az est végén egy kis bemutató is lesz, mit is tanult Luni ott a toronyban. Míg beszélgetnek, a kalácsról is magyaráz persze, hogy készül, meg hogy kell szépen formázni, ha pedig Luninak kedve van hozzá, akkor örömmel hagyja, hogy segítsen ebben a bonyolult műveletben is. Mikor már békésen sül a sütemény, nem tartja fel tovább a lányt, hagyja, hadd öltözzön át, ő maga pedig felügyeli a sülést és helyreállítja a rendet a konyhában. Amint pedig minden kész, szerzeményeivel már indul is a szomszédos szobába, várva, hogy a többiek is megérkezzenek*
- Bizony, és remélhetőleg lesz ez még jobb is! Kérsz egy kis bort? *helyesel lelkesen Intath szavaira, ahogy a férfi megérkezik, majd nyomban fel is pattan, hogy töltsön neki, ha inni szeretne*
- Ó, de jól néztek ki! *mosolyodik el, ahogy a lányok is megérkeznek, zavarba érezve magát kicsit, amiért neki nem volt ideje átöltözni, így ruháját néhol még most is lisztfoltok borítják, hiába próbálta leporolni őket*
- Csipegettem, miközben készült, az épp elég volt. *igyekszik biztosítani róla Lunit, hogy rendben van, hiszen valóban nem evett ma sokat, de nem is kívánt sokkal többet, a konyhában általában már az illatokkal és az alkalmankénti kóstolásokkal jól szokott lakni*
- Nemcsak az illata, de az íze is nagyon jó! Kóstoljátok meg! *kacsint Linkire, bár szavait minden jelenlévőnek címzi, majd ha már mindenki étellel-itallal felszerelkezve üldögél egy széken, akkor kíváncsi érdeklődéssel mered Lunira, hogy hallhassa a lány történetét, egészen attól a pillanattól kezdve, hogy Thimmel együtt elhagyta a Szarvasligetet.*
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-02-06 15:44:02
Üzenet elküldve: 2021-02-06 15:44:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*Nagyon úgy tűnik, hogy időérzéke alaposan cserbenhagyta, hiszen, amit ő röpke pakolásnak gondolt, bizony egészen beesteledésig tartott. Elhűlve tekint ki ablakán, amin egy ideje már biztosan nem tűz be napsugár, némán csóválva meg fejét néhányszor. Erre pedig nem állhat elvigyorodni, s a csóválást heves rázássá fokozni, kiélvezve rövidebb fürtjei meglepő légiességét. Mintha egy mázsás kalaptól szabadult volna meg. Szórakozottan bele is túr néhányszor a tincsekbe, meglepődve konstatálva, hogy bizony már azok is megszáradtak. Újabb bizonyíték rá, hogy jóval több idő telt el, mint amennyit feltételezett. Úgy tűnik, azt a tavat nem ma fogja megnézni magának, inkább indulna már a közös helyiségbe, hátha kezdetét vette a gyülekezés az estére előirányzott mulatságra. Ehhez pedig magára kell öltse egyetlen, csinosabbnak nevezhető öltözékét. Egy zöld, vászon ruhácska ez, illetve inkább egy embernő méretére szabott ing, mi gnómunknak valamivel térde alá ér. Ujjait úgy igazították gondos kezek, hogy csuklójánál ne lógjanak túl, mellkasának bal oldalát barna, szív alakú felvarró díszíti. Derekánál bőrövvel fogja össze a költeményt, hogy valami fazont kölcsönözzön neki, mire tőrét ezúttal nem aggatja fel. Nyakláncát a ruha anyaga alá bújtatja, majd fancsali fintorral tekint lábbelijére, amit korábbi bakancsa testesít meg. Nem illik az öltözékhez, ám más választása nem igazán akad. Van ugyan egy pántos saruja, mi szintén inkább praktikus, mint csinos, s talán jobban mutatna, mégsem érzi alkalmasnak, a kinti hidegre való tekintettel.
Némi tépelődés után elhatározza magát az indulásra, s ahogy ajtaját megnyitja, ismeretlenül is ismerős illat csapja meg fitos nóziját. ~Mmm, mazsolás kalács!!~ Szippant jó mélyet, csukott szemmel, szélesedő vigyorral. Eddig sem volt közömbös hangulatban, ám most újult lelkesedéssel indul meg a szinte pár lépésre lévő, közösségi tér bejárata felé, mit lendületesen megnyitva kerül beljebb a már korántsem üres szobába. A meleg kellemes, a társaság impozáns, a kalács ígéretes, több pedig nem is kell Linkinek, hogy lelkesen intve egyet, köszönéssel jelezze érkezését.*
- Sziasztok! *S már indul is meg, széles mosollyal az ismerős arcok felé, bele sem gondolva az esetleges illetlenségébe.*
- Nagyon finom illata van a kalácsnak!! *Lelkesedésével ezúttal Laut címzi meg, s bár kicsit sajnálja, hogy kimaradt a sütögetésből, igazán nem érezni rajta csalódást.*
*Nagyon úgy tűnik, hogy időérzéke alaposan cserbenhagyta, hiszen, amit ő röpke pakolásnak gondolt, bizony egészen beesteledésig tartott. Elhűlve tekint ki ablakán, amin egy ideje már biztosan nem tűz be napsugár, némán csóválva meg fejét néhányszor. Erre pedig nem állhat elvigyorodni, s a csóválást heves rázássá fokozni, kiélvezve rövidebb fürtjei meglepő légiességét. Mintha egy mázsás kalaptól szabadult volna meg. Szórakozottan bele is túr néhányszor a tincsekbe, meglepődve konstatálva, hogy bizony már azok is megszáradtak. Újabb bizonyíték rá, hogy jóval több idő telt el, mint amennyit feltételezett. Úgy tűnik, azt a tavat nem ma fogja megnézni magának, inkább indulna már a közös helyiségbe, hátha kezdetét vette a gyülekezés az estére előirányzott mulatságra. Ehhez pedig magára kell öltse egyetlen, csinosabbnak nevezhető öltözékét. Egy zöld, vászon ruhácska ez, illetve inkább egy embernő méretére szabott ing, mi gnómunknak valamivel térde alá ér. Ujjait úgy igazították gondos kezek, hogy csuklójánál ne lógjanak túl, mellkasának bal oldalát barna, szív alakú felvarró díszíti. Derekánál bőrövvel fogja össze a költeményt, hogy valami fazont kölcsönözzön neki, mire tőrét ezúttal nem aggatja fel. Nyakláncát a ruha anyaga alá bújtatja, majd fancsali fintorral tekint lábbelijére, amit korábbi bakancsa testesít meg. Nem illik az öltözékhez, ám más választása nem igazán akad. Van ugyan egy pántos saruja, mi szintén inkább praktikus, mint csinos, s talán jobban mutatna, mégsem érzi alkalmasnak, a kinti hidegre való tekintettel.
Némi tépelődés után elhatározza magát az indulásra, s ahogy ajtaját megnyitja, ismeretlenül is ismerős illat csapja meg fitos nóziját. ~Mmm, mazsolás kalács!!~ Szippant jó mélyet, csukott szemmel, szélesedő vigyorral. Eddig sem volt közömbös hangulatban, ám most újult lelkesedéssel indul meg a szinte pár lépésre lévő, közösségi tér bejárata felé, mit lendületesen megnyitva kerül beljebb a már korántsem üres szobába. A meleg kellemes, a társaság impozáns, a kalács ígéretes, több pedig nem is kell Linkinek, hogy lelkesen intve egyet, köszönéssel jelezze érkezését.*
- Sziasztok! *S már indul is meg, széles mosollyal az ismerős arcok felé, bele sem gondolva az esetleges illetlenségébe.*
- Nagyon finom illata van a kalácsnak!! *Lelkesedésével ezúttal Laut címzi meg, s bár kicsit sajnálja, hogy kimaradt a sütögetésből, igazán nem érezni rajta csalódást.*
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-02-02 18:29:56
Üzenet elküldve: 2021-02-02 18:29:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*Természetesen nagyon megörül Launak, ahogyan annak is, hogyha csak egy kis időre is, de most újra kettesben lehetnek.
Mivel pedig nagyjából mindennel végzett már túl sok segítségre sincsen szüksége, így nyugodtan beszélgethetnek kicsit.
Barátnője szavai azért egy kicsit meglepik, de valószínűnek tartja, hogy jó eséllyel inkább megint csak kicsit túlgondolja a dolgokat. Ettől még óhatatlanul is felmerül benne a ~ Miért gondolja vajon, hogy lehet nem lenne kedvem hasonlóhoz? Vagy inkább csak szófordulat volt? ~ kérdés, de végül is arra jut magában, hogy tulajdonképpen teljesen mindegy, ha egyszer Lau szívesen látja majd őt az este.*
- Ó persze, miért ne lenne hozzá kedvem? Jól hangzik! Nagyon szívesen részt veszek hasonlóban. Tetszik az új lány, és Intathra is kíváncsi vagyok, meg a többiekre is, ha van itt még valaki. Lehet még anyának is szólok, hátha neki is lesz kedve csatlakozni. Holnap előtt most már úgy sem megy sehová. Különben is, ránk fér hasonló, azt hiszem. Mögöttem hosszú út van, te pedig szerintem túl sokat dolgozol. *mondja, remélve, hogy inkább aggodalmas, mint szemrehányó hangsúllyal.
Ezek után szinte egész délután ott sertepertél Lau körül és segít, amiben tud.
Édesanyjáról sok minden jót el tudna mondani, de ő süteményeket és hasonlókat sohasem készített. Inkább levesek, húsok, sajtok, gyümölcsök és zöldségek voltak jellemzőek hazai konyhájukra, így gyerekkorának kedvenc ízei között egyetlen kalácshoz hasonló étel sem szerepel. Lau lelkes munkálkodását elnézve és érezve a kellemes illatokat mindenesetre, biztos benne, hogy nagyon finom lesz a végeredmény, ráadásul, ami ennél is jobb, örül neki, hogy végre hasonló étel készítését is megtanulhatja valakitől.
Közben persze nem tudja megállni, hogy ne meséljen kicsit, hiszen eddig azóta, hogy hazatért, nem volt túl sok alkalmuk rá, hogy nyugodtan, csak ők ketten beszéljenek, úgy ahogyan utoljára még elutazása előtt tették.*
- Azért kicsit aggódom. Tartok tőle, hogy nem fogok tudni sok érdekes dolgot mesélni. *vallja be munka közben.* Nem voltak semmiféle kalandjaim... szerencsére. *teszi hozzá az utolsó szót némi hezitálás után, hiszen nem szeretne unalmasnak tűnni, ugyanakkor egyáltalán nem bánja, hogy utazása a Mágustoronyhoz oda és vissza teljesen eseménytelenül, vagy inkább mindenféle bonyodalomtól és izgalmakról mentesen zajlott le. Úgy érzi, hogy bőven átélt már egy egész életre való izgalmat Artheniorban, a továbbiakban megelégedne a nyugalommal, csendes napokkal és kellemes estékkel szerettei körében, olyasfélékkel, mint amilyen reményei szerint majd a mai is lesz majd.*
- Különben, érdekes ez nagyon. Tudod a Mágustorony nagyon izgalmas dolognak hangzik akkor, hogyha gyerekkorodtól szeretnél mágiát tanulni. Meg persze nyilván akkor is annak hangzik, ha nem volt még ilyen gondolatod soha. Olyan regényes, meg minden ilyesmi. *folytatja, mert nem tudja megállni, hogy ne mondjon semmit az útjáról már az este elérkezése előtt.* És, ha látnád, hogy néz ki! Tényleg igazán lenyűgöző. Egy gyönyörű, de kissé azért kísérteties ködös tó felett lebeg, és átlátszó lépcsők vezetnek fel hozzá, olyanok, mintha füstből lennének, vagy ködből. És belülről is hatalmas. Rengeteg emelet felfelé. De ettől még... az igazság az, hogyha hatokat ott töltesz, és mellette sátorozol, akkor rettenetesen unalmas egy idő után. Nem tudom, hogy kislányként milyen sokat kellett tanulnod, de az biztos, hogyha csak azt csinálod és semmi mást egész nap, nagyon el tudsz fáradni estére, bármennyire is vágysz a tudásra. És persze mágiát tanulni nem is túl egyszerű. Legalábbis nekem nem ment olyan könnyen, de talán mindenki így van ezzel, aki először próbálkozik. Szóval annyi kalandom volt összesen, hogy odamentem meg visszajöttem és találkoztam anyával. De, ha majd arra kerül a sor, igyekszem ezt érdekesen elmesélni, hogy senkit ne untassak halálra. *biztosítja Laut, majd, ahogyan a délután eltelik, úgy várja a múló idővel együtt egyre jobban az estét.*
- Azt hiszem kertészkedéshez öltöztem. Átöltözöm, aztán jövök is. *mondja miután elkészültek mindennel, mivel pedig szorult belé hiúság is bőven visszamegy a szobájába, hogy keressen egy szép ruhát.
Fura, hogy még ennyi idő után is mindig inkább Nairada ruháinak érzi szinte valamennyit, mint a sajátjának, de olyan kevés alkalma volt eddig hordania őket, hogy talán ez lehet az oka.*
- Lehet én is benézek majd kicsit később. *mondja neki édesanyja, miután hívja, hogy tartson vele.* De kicsit elfáradtam a környék bejárása közben, jó eséllyel nem lennék a legjobb társaság.
- Ó dehogynem! De, ahogy gondolod. Én örülnék és biztosan Lau is. Viszont most megyek, ha nem haragszol, nem szeretnék lemaradni semmiről.
- Persze, menjél csak!
*Ezek után Mosolyogva és lelkesen indul el, és nem sokkal Int után érkezik meg, éppen annyival, hogy még hallhassa a szavait.*
- Tényleg nagyon hangulatos. És milyen jó meleg van! *mondja mosolyogva, miután Intath mögött nem sokkal belép és megáll mellette.* Talán már csak egy fehér macska hiányzik a kandalló elöl, aki valamelyikünk ölébe ugrana dorombolni.
*Ami azt illeti tényleg el tudna képzelni és élvezni is hasonlót. Ettől még természetesen most sincsen oka panaszra, hiszen minden annyira barátságosnak, családiasnak és nyugodtnak tűnik, hogy szinte beleszédül azok után, hogy az Artheniorban töltött rövid, de annál hosszabbnak tűnő idő alatt végig idegennek érezte magát még rokonai között is.
Aztán, az illatokat megérezve, mintegy varázsütésre arra is ráébred, hogy tulajdonképpen éhes, hiszen reggel evett utoljára. Majd eljön viszont ennek is az ideje. Ugyan nem vendégségben van, mégsem azzal szeretné kezdeni, hogy mohón ráveti magát a kalácsra.
Ezektől a gondolatoktól azonban szörnyű gyanú támad benne, mert hamar rájön, hogyha ő reggel evett utoljára, akkor bizony jó eséllyel Lau is, ha csak nem kapott be pár falatot akkor, amikor neki kicsit el kellett hagynia a konyhát, vagy valamiért éppen félrenézett.*
- Ettél ma már egyáltalán? *kérdi is azonnal Laut kicsit anyáskodóan aggodalmas hangsúllyal, ami a kettejük közti viszonyt és korkülönbséget illetve kissé valószínűleg nevetségesnek hathat, vagy legalábbis legkevesebb furcsának.* Mármint a reggelin kívül úgy értem. Ha nem, talán ideje lenne pár falatot. *teszi hozzá reméli, hogy kedvesen, egyelőre figyelmen kívül hagyva saját éhségét. De hát megfogadta még tegnap, hogy vigyázni fog Laura, és ez alól még az ehhez hasonló esték sem lehetnek kivételek.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.02 18:36:01
*Természetesen nagyon megörül Launak, ahogyan annak is, hogyha csak egy kis időre is, de most újra kettesben lehetnek.
Mivel pedig nagyjából mindennel végzett már túl sok segítségre sincsen szüksége, így nyugodtan beszélgethetnek kicsit.
Barátnője szavai azért egy kicsit meglepik, de valószínűnek tartja, hogy jó eséllyel inkább megint csak kicsit túlgondolja a dolgokat. Ettől még óhatatlanul is felmerül benne a ~ Miért gondolja vajon, hogy lehet nem lenne kedvem hasonlóhoz? Vagy inkább csak szófordulat volt? ~ kérdés, de végül is arra jut magában, hogy tulajdonképpen teljesen mindegy, ha egyszer Lau szívesen látja majd őt az este.*
- Ó persze, miért ne lenne hozzá kedvem? Jól hangzik! Nagyon szívesen részt veszek hasonlóban. Tetszik az új lány, és Intathra is kíváncsi vagyok, meg a többiekre is, ha van itt még valaki. Lehet még anyának is szólok, hátha neki is lesz kedve csatlakozni. Holnap előtt most már úgy sem megy sehová. Különben is, ránk fér hasonló, azt hiszem. Mögöttem hosszú út van, te pedig szerintem túl sokat dolgozol. *mondja, remélve, hogy inkább aggodalmas, mint szemrehányó hangsúllyal.
Ezek után szinte egész délután ott sertepertél Lau körül és segít, amiben tud.
Édesanyjáról sok minden jót el tudna mondani, de ő süteményeket és hasonlókat sohasem készített. Inkább levesek, húsok, sajtok, gyümölcsök és zöldségek voltak jellemzőek hazai konyhájukra, így gyerekkorának kedvenc ízei között egyetlen kalácshoz hasonló étel sem szerepel. Lau lelkes munkálkodását elnézve és érezve a kellemes illatokat mindenesetre, biztos benne, hogy nagyon finom lesz a végeredmény, ráadásul, ami ennél is jobb, örül neki, hogy végre hasonló étel készítését is megtanulhatja valakitől.
Közben persze nem tudja megállni, hogy ne meséljen kicsit, hiszen eddig azóta, hogy hazatért, nem volt túl sok alkalmuk rá, hogy nyugodtan, csak ők ketten beszéljenek, úgy ahogyan utoljára még elutazása előtt tették.*
- Azért kicsit aggódom. Tartok tőle, hogy nem fogok tudni sok érdekes dolgot mesélni. *vallja be munka közben.* Nem voltak semmiféle kalandjaim... szerencsére. *teszi hozzá az utolsó szót némi hezitálás után, hiszen nem szeretne unalmasnak tűnni, ugyanakkor egyáltalán nem bánja, hogy utazása a Mágustoronyhoz oda és vissza teljesen eseménytelenül, vagy inkább mindenféle bonyodalomtól és izgalmakról mentesen zajlott le. Úgy érzi, hogy bőven átélt már egy egész életre való izgalmat Artheniorban, a továbbiakban megelégedne a nyugalommal, csendes napokkal és kellemes estékkel szerettei körében, olyasfélékkel, mint amilyen reményei szerint majd a mai is lesz majd.*
- Különben, érdekes ez nagyon. Tudod a Mágustorony nagyon izgalmas dolognak hangzik akkor, hogyha gyerekkorodtól szeretnél mágiát tanulni. Meg persze nyilván akkor is annak hangzik, ha nem volt még ilyen gondolatod soha. Olyan regényes, meg minden ilyesmi. *folytatja, mert nem tudja megállni, hogy ne mondjon semmit az útjáról már az este elérkezése előtt.* És, ha látnád, hogy néz ki! Tényleg igazán lenyűgöző. Egy gyönyörű, de kissé azért kísérteties ködös tó felett lebeg, és átlátszó lépcsők vezetnek fel hozzá, olyanok, mintha füstből lennének, vagy ködből. És belülről is hatalmas. Rengeteg emelet felfelé. De ettől még... az igazság az, hogyha hatokat ott töltesz, és mellette sátorozol, akkor rettenetesen unalmas egy idő után. Nem tudom, hogy kislányként milyen sokat kellett tanulnod, de az biztos, hogyha csak azt csinálod és semmi mást egész nap, nagyon el tudsz fáradni estére, bármennyire is vágysz a tudásra. És persze mágiát tanulni nem is túl egyszerű. Legalábbis nekem nem ment olyan könnyen, de talán mindenki így van ezzel, aki először próbálkozik. Szóval annyi kalandom volt összesen, hogy odamentem meg visszajöttem és találkoztam anyával. De, ha majd arra kerül a sor, igyekszem ezt érdekesen elmesélni, hogy senkit ne untassak halálra. *biztosítja Laut, majd, ahogyan a délután eltelik, úgy várja a múló idővel együtt egyre jobban az estét.*
- Azt hiszem kertészkedéshez öltöztem. Átöltözöm, aztán jövök is. *mondja miután elkészültek mindennel, mivel pedig szorult belé hiúság is bőven visszamegy a szobájába, hogy keressen egy szép ruhát.
Fura, hogy még ennyi idő után is mindig inkább Nairada ruháinak érzi szinte valamennyit, mint a sajátjának, de olyan kevés alkalma volt eddig hordania őket, hogy talán ez lehet az oka.*
- Lehet én is benézek majd kicsit később. *mondja neki édesanyja, miután hívja, hogy tartson vele.* De kicsit elfáradtam a környék bejárása közben, jó eséllyel nem lennék a legjobb társaság.
- Ó dehogynem! De, ahogy gondolod. Én örülnék és biztosan Lau is. Viszont most megyek, ha nem haragszol, nem szeretnék lemaradni semmiről.
- Persze, menjél csak!
*Ezek után Mosolyogva és lelkesen indul el, és nem sokkal Int után érkezik meg, éppen annyival, hogy még hallhassa a szavait.*
- Tényleg nagyon hangulatos. És milyen jó meleg van! *mondja mosolyogva, miután Intath mögött nem sokkal belép és megáll mellette.* Talán már csak egy fehér macska hiányzik a kandalló elöl, aki valamelyikünk ölébe ugrana dorombolni.
*Ami azt illeti tényleg el tudna képzelni és élvezni is hasonlót. Ettől még természetesen most sincsen oka panaszra, hiszen minden annyira barátságosnak, családiasnak és nyugodtnak tűnik, hogy szinte beleszédül azok után, hogy az Artheniorban töltött rövid, de annál hosszabbnak tűnő idő alatt végig idegennek érezte magát még rokonai között is.
Aztán, az illatokat megérezve, mintegy varázsütésre arra is ráébred, hogy tulajdonképpen éhes, hiszen reggel evett utoljára. Majd eljön viszont ennek is az ideje. Ugyan nem vendégségben van, mégsem azzal szeretné kezdeni, hogy mohón ráveti magát a kalácsra.
Ezektől a gondolatoktól azonban szörnyű gyanú támad benne, mert hamar rájön, hogyha ő reggel evett utoljára, akkor bizony jó eséllyel Lau is, ha csak nem kapott be pár falatot akkor, amikor neki kicsit el kellett hagynia a konyhát, vagy valamiért éppen félrenézett.*
- Ettél ma már egyáltalán? *kérdi is azonnal Laut kicsit anyáskodóan aggodalmas hangsúllyal, ami a kettejük közti viszonyt és korkülönbséget illetve kissé valószínűleg nevetségesnek hathat, vagy legalábbis legkevesebb furcsának.* Mármint a reggelin kívül úgy értem. Ha nem, talán ideje lenne pár falatot. *teszi hozzá reméli, hogy kedvesen, egyelőre figyelmen kívül hagyva saját éhségét. De hát megfogadta még tegnap, hogy vigyázni fog Laura, és ez alól még az ehhez hasonló esték sem lehetnek kivételek.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.02 18:36:01
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-02-01 22:03:47
Üzenet elküldve: 2021-02-01 22:03:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*A doki megtette a szükséges udvariassági köröket a ház szerinte igencsak feltüzelt úrnőjétől aki talán csak azért mert tényleg sok dolga van valahogy képes visszafogni magát, hogy ne vesse rá magát a liget egyetlen belevaló szarvashímjére. És pont azért mert sok a munka a doki ki is húzza magát a teendők alól mondván, hogy sajnálja, de van még dolga a laborjában. Kellően kipihentnek és elégedettnek érzi magát. Ahány lánnyal ma találkozott mind oda van érte. Az igényei is ki lettek elégítve. Ha jól emlékszik egy adag dohánya is maradt és este mulatni fog. A laborban végzett munka szinte elrepül. Sajnálatos módon nem túl nagy sikerrel. Úgy néz ki bár korábban sikerült egy számára új varázsitalt kikísérletezni, de azt a sikert nem tudja megismételni. Méghozzá a drága pénzért vett készletei alaposan megcsappantak a többszöri sikertelen próbálkozásoknak köszönhetően. Muszáj lesz egy tudomány varázsitalát beszereznie. Azzal úgy tudja a tehetségét meg tudja növelni. Egy fontos teendő jelent meg a listáján. További kísérletei a kék varázsitalokkal kapcsolatban is sikertelenek voltak amire szintén sok hozzávalót használ el. Drága nap volt a mai, de pár értékes dolgot azért kikevert. Mikor végzett széles vigyorral tette le a ciánkék varázsitalát a többi mellé és dőlt le a székére. Bár nem járt sikerrel és pár száz aranya ki lett öntve a kerti növényekre, de elégedett. Ellentétben az orvoslással az alkímiát élvezi. Kikapcsolja ahogy elpepecselhet a műszerekkel és izgalmas számára a próbálkozás, hogy valami újat tanuljon. Le is fárasztotta magát vele.*
~Be kéne menni majd a városba. Vagy a kiscsajt küldeni. Bár ha ő megy vele kéne mennem. Ki tudja mit adnak el neki ha nem ért hozzá? Vagy, hogy nem-e támadják meg hazafelé. Vagy lép-e le a pénzzel és költi gnóm kanokra. Kéket kevertethetek vele, de zöld mindenképp kéne. Már csak azért is mert abból lehet jó pénzt szerezni. Már ha el tudja adni. De haszna mindenképp annak van több. A lovamat viszont meg kéne nézetni valakivel mielőtt a városba mennék. Nehogy megpusztuljon vagy leelljen. Bár vajon egy csikó milyen áron mehet el? Ez mi?~
*Szagol a levegőbe. Valami finom illat szokott be az ajtó alatt le a kis mindenféle szagú pincehelységbe. Az elfnek nem is kell több, hogy felálljon és elinduljon a forrást keresni. Elképzelése hamar lesz, hogy mi lehet az és a közös helységbe érkezve meg is látja az asztalon a finomságot és a kancsót. A kandalló felől tűz ropogása csapja meg a fülét és odanézve a ház úrnőjét látja meg. Szegény nő nem őt kereste meg, hogy felmelegítse. Na, majd este ha mindennel végeztek. Mindenesetre jelenleg elégedetten füttyent egyet a doki, hogy magára vonzza a figyelmet.*
-Hangulatos. Jól kezdődik az est.
*Vigyorog a másikra.*
*A doki megtette a szükséges udvariassági köröket a ház szerinte igencsak feltüzelt úrnőjétől aki talán csak azért mert tényleg sok dolga van valahogy képes visszafogni magát, hogy ne vesse rá magát a liget egyetlen belevaló szarvashímjére. És pont azért mert sok a munka a doki ki is húzza magát a teendők alól mondván, hogy sajnálja, de van még dolga a laborjában. Kellően kipihentnek és elégedettnek érzi magát. Ahány lánnyal ma találkozott mind oda van érte. Az igényei is ki lettek elégítve. Ha jól emlékszik egy adag dohánya is maradt és este mulatni fog. A laborban végzett munka szinte elrepül. Sajnálatos módon nem túl nagy sikerrel. Úgy néz ki bár korábban sikerült egy számára új varázsitalt kikísérletezni, de azt a sikert nem tudja megismételni. Méghozzá a drága pénzért vett készletei alaposan megcsappantak a többszöri sikertelen próbálkozásoknak köszönhetően. Muszáj lesz egy tudomány varázsitalát beszereznie. Azzal úgy tudja a tehetségét meg tudja növelni. Egy fontos teendő jelent meg a listáján. További kísérletei a kék varázsitalokkal kapcsolatban is sikertelenek voltak amire szintén sok hozzávalót használ el. Drága nap volt a mai, de pár értékes dolgot azért kikevert. Mikor végzett széles vigyorral tette le a ciánkék varázsitalát a többi mellé és dőlt le a székére. Bár nem járt sikerrel és pár száz aranya ki lett öntve a kerti növényekre, de elégedett. Ellentétben az orvoslással az alkímiát élvezi. Kikapcsolja ahogy elpepecselhet a műszerekkel és izgalmas számára a próbálkozás, hogy valami újat tanuljon. Le is fárasztotta magát vele.*
~Be kéne menni majd a városba. Vagy a kiscsajt küldeni. Bár ha ő megy vele kéne mennem. Ki tudja mit adnak el neki ha nem ért hozzá? Vagy, hogy nem-e támadják meg hazafelé. Vagy lép-e le a pénzzel és költi gnóm kanokra. Kéket kevertethetek vele, de zöld mindenképp kéne. Már csak azért is mert abból lehet jó pénzt szerezni. Már ha el tudja adni. De haszna mindenképp annak van több. A lovamat viszont meg kéne nézetni valakivel mielőtt a városba mennék. Nehogy megpusztuljon vagy leelljen. Bár vajon egy csikó milyen áron mehet el? Ez mi?~
*Szagol a levegőbe. Valami finom illat szokott be az ajtó alatt le a kis mindenféle szagú pincehelységbe. Az elfnek nem is kell több, hogy felálljon és elinduljon a forrást keresni. Elképzelése hamar lesz, hogy mi lehet az és a közös helységbe érkezve meg is látja az asztalon a finomságot és a kancsót. A kandalló felől tűz ropogása csapja meg a fülét és odanézve a ház úrnőjét látja meg. Szegény nő nem őt kereste meg, hogy felmelegítse. Na, majd este ha mindennel végeztek. Mindenesetre jelenleg elégedetten füttyent egyet a doki, hogy magára vonzza a figyelmet.*
-Hangulatos. Jól kezdődik az est.
*Vigyorog a másikra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1207-1226