Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
//Sernevelő érkezik//
* Újabb ismeretlen tűnik fel. Most egy férfi az egy gyerekkel a karján. Most jut eszébe, hogy legutóbb egy szülés levezetéséről beszélt neki a doki. ~ Akkor biztos ők azok.~ Állapítja meg magában. Aztán inkább a jövevény felé fordítja a figyelmét. Egy törpe az aki magát sörfőzőnek mondja. Nem tűnik veszélyesnek se. Mivel Seles nem küldte el, ezért Nimeril is üdvözli.*
– Üdvözlégy törpe uram. Kerülj beljebb! Van itt egy kis étel, de mindjárt csinálok még.* Azzal valahogy feltápászkodik az asztal mellől és a spájzba indul további tojásokért. Kihoz egy tucatot, hogy ha akar akkor a gyerek apja is hadd egyen. Újra nekilát a hagyma pucolásnak, szeletelésnek és pirításnak szalonna zsíron. Közben elővesz még néhány poharat és az asztalra teszi őket. Biztos furcsa látványt nyújt így a lenge csíkos pizsamájában és a kicsit nehézkes mozgásával.*
– Foglaljon helyet és igyon egy teát, amíg elkészül az étel. Én Nimeril vagyok Örvendek!* Ezzel már vissza is fordul, hogy folytassa a kaja gyártását. Nemsokára el is készülhet a szalonlás rántotta. Ekkor kitesz az asztalra mindenkinek egy tányért és hozzá evőeszközt. Majd középre teszi a főztjét.*
– Jó étvágyat! * Azzal helyet foglal ő maga is, hogy végre elkezdhesse megenni az ételét.*
– És mi járatban van errefelé, ha szabad megkérdeznem? * Teszi fel a kérdést a jövevénynek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-27 09:21:37
Üzenet elküldve: 2019-09-27 09:21:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sernevelő érkezik//
*A sorozatos bemutatkozásokra meghajtja sisakos fejét.*
- Elgretor Otitumal. Örvendek!
*Nem emlékszik pontosan, hogy bemutatta e már magát, de így jobban esik a lelkének.*
- Kedves kis családotok van, őrizzítek meg ebben a setít világban!
*Tényleg ritkaságszámba mennek az ilyen jó népek, meg kell őket becsülni.*
- Nem lenník a terhükre egy vacsorának felettébb örrvdendetesen elfogadnám.
*A konyha felé ballag az asszonysággal.*
- Az az igazság, hogy most egy küldetésen vagyok, amit egyelőre nem árulhatok el, amolyan törpe dolog. Az ételt megköszönöm, de sajnos utána tovább kell állnom. Vendégszeretetüket azonban nem felejtem.
*A férfiember becsesen bevallja, hogy csak vendég. No sebaj, ezzel nemigen sértett meg senkit sem. A konyhában bőszen szagolja a friss vajas sütemény illatát. Le is telepszik egy üres asztalra és a maga törpe módján vesz egy darabot és enni kezdi. Hiába forró, törpéknél az evés igen kaotikus folyamat és nem sok finomság van benne.*
- Forró, forró, de szerencsíre szőrős a nyelvem is hehe. Finom is nagyon.
*Motyogja teli szájjal amint tunkolja lefelé a második sütit. A vörös lányka kérdésére még válaszol azért.*
- Húha jányom az nem egyszerű, de egy dolgot elárulok. A főzött sör a legfinomabb, az erjesztéses sem rossz, de ehhez törpe kell hehe.
*A sorozatos bemutatkozásokra meghajtja sisakos fejét.*
- Elgretor Otitumal. Örvendek!
*Nem emlékszik pontosan, hogy bemutatta e már magát, de így jobban esik a lelkének.*
- Kedves kis családotok van, őrizzítek meg ebben a setít világban!
*Tényleg ritkaságszámba mennek az ilyen jó népek, meg kell őket becsülni.*
- Nem lenník a terhükre egy vacsorának felettébb örrvdendetesen elfogadnám.
*A konyha felé ballag az asszonysággal.*
- Az az igazság, hogy most egy küldetésen vagyok, amit egyelőre nem árulhatok el, amolyan törpe dolog. Az ételt megköszönöm, de sajnos utána tovább kell állnom. Vendégszeretetüket azonban nem felejtem.
*A férfiember becsesen bevallja, hogy csak vendég. No sebaj, ezzel nemigen sértett meg senkit sem. A konyhában bőszen szagolja a friss vajas sütemény illatát. Le is telepszik egy üres asztalra és a maga törpe módján vesz egy darabot és enni kezdi. Hiába forró, törpéknél az evés igen kaotikus folyamat és nem sok finomság van benne.*
- Forró, forró, de szerencsíre szőrős a nyelvem is hehe. Finom is nagyon.
*Motyogja teli szájjal amint tunkolja lefelé a második sütit. A vörös lányka kérdésére még válaszol azért.*
- Húha jányom az nem egyszerű, de egy dolgot elárulok. A főzött sör a legfinomabb, az erjesztéses sem rossz, de ehhez törpe kell hehe.
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-26 19:50:32
Üzenet elküldve: 2019-09-26 19:50:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Sernevelő érkezik//
* Végre asztalhoz ülhetnek és ehetnek. Időközben az is kiderül, hogy süti is lesz nem sokára. Ahogy jelenleg a helyzet kinéz a vendégek fognak megvendégelni egy másik vendéget. Evés közben a törpe is választ ad a lány kérdésére. Amiket mond az elgondolkodtató Nimeril számára. A többiek is megerősítik amiről a szakállas mesélt. A félvér most örül csak igazán, hogy sikerült neki egy csöndes és nyugodt helyet kifognia. Ahogy hallotta Elgretornak van némi köze s őrhöz. Mondjuk azt inkább, hogy több köze van hozzá, mint egy átlagos fajtársának. Talán a lányban támad némi érdeklődés a szakmája irányában.*
– Amúgy a sorkészítés bonyolult dolog? * Kérdezi meg az öregtől.*
* Végre asztalhoz ülhetnek és ehetnek. Időközben az is kiderül, hogy süti is lesz nem sokára. Ahogy jelenleg a helyzet kinéz a vendégek fognak megvendégelni egy másik vendéget. Evés közben a törpe is választ ad a lány kérdésére. Amiket mond az elgondolkodtató Nimeril számára. A többiek is megerősítik amiről a szakállas mesélt. A félvér most örül csak igazán, hogy sikerült neki egy csöndes és nyugodt helyet kifognia. Ahogy hallotta Elgretornak van némi köze s őrhöz. Mondjuk azt inkább, hogy több köze van hozzá, mint egy átlagos fajtársának. Talán a lányban támad némi érdeklődés a szakmája irányában.*
– Amúgy a sorkészítés bonyolult dolog? * Kérdezi meg az öregtől.*
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-26 00:18:21
Üzenet elküldve: 2019-09-26 00:18:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Sernevelő érkezik//
*Alig, hogy megérkezik, látja, hogy a lány elkezd sütni. Leon maga is odaállna mellé, hogy segítsen, vagy teljesen átvegye a feladatot, hiszen ha már ért a sütéshez, akkor vegye is hasznát, de valahogy a gyerekkel a kezén elég nehéz lenne, úgyhogy most inkább áll és vár.* ~Igazából megtehetem! Most egy kispapa vagy! Rád fér a lazulás!~ *Engedi el ezzel a dolgot. Aztán a törpe uraság elbeszélésbe kezd, amit szinte már megszokhattak az ilyen aprónépektől.* ~Ezek nagyon szeretnek beszélni! Be nem áll a szájuk, de nem is baj!~ *A kalóz úgy egyébként sajnálja a fickót, mert ő is látta, hogy miféle dolgok történtek a városban. Neki oda a háza is ami még a felesége tulajdona volt és nevelt fiát is teljesen elvesztette a felfordulásban. Eddig legalább ott, abban a házban megtalálhatta volna, ha keresi, de így talán már soha többé nem látja. Aztán megszólítja a törpe őt is, vagyis hát a ház urát, de teljesen bizonyos, hogy Leont nézi annak. Ki is javítja őt a kalóz, hiszen semmi köze nincs az épülethez és annak népéhez, éppen csak nemrég csöppent ide.*
-Megtisztelő jelző, de én csak az asszonyom és a magam ura vagyok, a házé sajnos nem! *Mosolyog a gyermeke anyjára is.*
-Magam is csak vendég vagyok itt. *Aztán ha más nincs, nekiáll enni, de hiába a finom meleg reggeli, ő már Seles süteményére pályázik, de arra még legnagyobb szomorúságára, várni kell.*
*Alig, hogy megérkezik, látja, hogy a lány elkezd sütni. Leon maga is odaállna mellé, hogy segítsen, vagy teljesen átvegye a feladatot, hiszen ha már ért a sütéshez, akkor vegye is hasznát, de valahogy a gyerekkel a kezén elég nehéz lenne, úgyhogy most inkább áll és vár.* ~Igazából megtehetem! Most egy kispapa vagy! Rád fér a lazulás!~ *Engedi el ezzel a dolgot. Aztán a törpe uraság elbeszélésbe kezd, amit szinte már megszokhattak az ilyen aprónépektől.* ~Ezek nagyon szeretnek beszélni! Be nem áll a szájuk, de nem is baj!~ *A kalóz úgy egyébként sajnálja a fickót, mert ő is látta, hogy miféle dolgok történtek a városban. Neki oda a háza is ami még a felesége tulajdona volt és nevelt fiát is teljesen elvesztette a felfordulásban. Eddig legalább ott, abban a házban megtalálhatta volna, ha keresi, de így talán már soha többé nem látja. Aztán megszólítja a törpe őt is, vagyis hát a ház urát, de teljesen bizonyos, hogy Leont nézi annak. Ki is javítja őt a kalóz, hiszen semmi köze nincs az épülethez és annak népéhez, éppen csak nemrég csöppent ide.*
-Megtisztelő jelző, de én csak az asszonyom és a magam ura vagyok, a házé sajnos nem! *Mosolyog a gyermeke anyjára is.*
-Magam is csak vendég vagyok itt. *Aztán ha más nincs, nekiáll enni, de hiába a finom meleg reggeli, ő már Seles süteményére pályázik, de arra még legnagyobb szomorúságára, várni kell.*
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-25 10:13:55
Üzenet elküldve: 2019-09-25 10:13:55
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Sernevelő érkezik//
*A barna hajú lány – Nimeril – valami harcosféle lehet Seles olvasatában, mert jó alaposan megsérült, elég elnézni a kötést az oldalán. Az anyuka el is rémül egy kissé, de aztán csak mosolyt csal arcára a gondolat:*
- Milyen szerencse, hogy van orvosunk. *Ő persze nem tudja, hogy a doki most messze jár, annyira nincs tudatában, ki merre kolbászol a nagy házban vagy azon kívül.* Ha bármiben tudok segíteni, mindenképpen szólj. Ha én nem is, az uram biztos tudna támogatni. Nemrég szültem, még nem vagyok teljesen biztos az erőmben, régen azért jobban ment. *Vallja be szerényen.
A vendég Seles aggodalma ellenére kifejezetten illedelmes, s közben élete két legfontosabb férfija is megérkezik, akikre egy bájos mosolyt villant a lány. A szíve mindig repes, ha meglátja őket, együtt pedig főleg: arra emlékezteti, milyen szerencséje van velük.*
- Kerüljön beljebb akkor! *Mondja neki a lány, és ő maga is illedelmesen bemutatkozik.* Selestwen Sellewennar vagyok, a barátaimnak Seles. Ő itt a férjem, Leon Descobrat, és a kisbabánk, Andorellan. *Megsimogatja Leon vállát, de nem szól bele abba, hogy a ház urának nevezték, az Leon dolga, hogy tisztára mossa magát. Ha egyáltalán akarja!* Szerintem semmi akadálya, hogy velünk maradj. El is kél az erős kar a háznál! *Persze azért mulatva megmosolyogja a férfi erőfitogtatását.*
- Gyere, itt a konyha, biztos találunk neked valami finomságot. *Mondja, és már gyakorlott mozdulatokkal kapja is a rongyot, hogy kivegye a kemencéből a végre elkészült süteményeket. Egyelőre félreteszi hűlni, úgyhogy azt még nem javasolja a törpének.*
- Vajasak. Ha kihűlnek, megosztozunk rajtuk. *Úgy látszik, Nimeril már körültekintőbben készült, mert csak úgy sürög-forog, hogy ennivalót tegyen az asztalukra. A lány kicsit röstelli, hogy a sérülése ellenére is ő ad neki enni.*
- Biztosan ne segítsek? *Érdeklődik szerényen, de már kész is minden. Helyet foglal, és kezét nyújtja a baba felé, hogy a rögtönzött, rajta átkötött kendőjébe tegye, az eddig bevált a hurcolására.* Átveszem, szívem, itt jó helye lesz! Egyél csak. Jó étvágyat mindenkinek!
*Ezután pedig csak kíváncsian hallgatja a törpe beszámolóját, mert jó lenne tudni, honnan valósi. Szomorúan hallja a híreket.*
- Annyira sajnálom, ami a várossal történt. Én ugyan soha nem laktam ott, de már tényleg nem olyan, mint régen. *Sajnálkozik a lány.* Mi is nemrég érkeztünk csak ide, a Szarvasligetbe. Sokkal többen vagyunk, mint ahogy látszik, mindig találkozom új arcokkal. Ez egy kellemes hely, arra biztosan elég, hogy kipihenje a szomorúságot és szenvedést, abból annyi van már a világban.
*Megerősítésért a többiekre pillant, majd csemetéjén állapodik meg a tekintete. Ha valaki, Rellan tényleg azért jött, hogy ragyogást vigyen az életükbe – és milyen jól csinálja!*
*A barna hajú lány – Nimeril – valami harcosféle lehet Seles olvasatában, mert jó alaposan megsérült, elég elnézni a kötést az oldalán. Az anyuka el is rémül egy kissé, de aztán csak mosolyt csal arcára a gondolat:*
- Milyen szerencse, hogy van orvosunk. *Ő persze nem tudja, hogy a doki most messze jár, annyira nincs tudatában, ki merre kolbászol a nagy házban vagy azon kívül.* Ha bármiben tudok segíteni, mindenképpen szólj. Ha én nem is, az uram biztos tudna támogatni. Nemrég szültem, még nem vagyok teljesen biztos az erőmben, régen azért jobban ment. *Vallja be szerényen.
A vendég Seles aggodalma ellenére kifejezetten illedelmes, s közben élete két legfontosabb férfija is megérkezik, akikre egy bájos mosolyt villant a lány. A szíve mindig repes, ha meglátja őket, együtt pedig főleg: arra emlékezteti, milyen szerencséje van velük.*
- Kerüljön beljebb akkor! *Mondja neki a lány, és ő maga is illedelmesen bemutatkozik.* Selestwen Sellewennar vagyok, a barátaimnak Seles. Ő itt a férjem, Leon Descobrat, és a kisbabánk, Andorellan. *Megsimogatja Leon vállát, de nem szól bele abba, hogy a ház urának nevezték, az Leon dolga, hogy tisztára mossa magát. Ha egyáltalán akarja!* Szerintem semmi akadálya, hogy velünk maradj. El is kél az erős kar a háznál! *Persze azért mulatva megmosolyogja a férfi erőfitogtatását.*
- Gyere, itt a konyha, biztos találunk neked valami finomságot. *Mondja, és már gyakorlott mozdulatokkal kapja is a rongyot, hogy kivegye a kemencéből a végre elkészült süteményeket. Egyelőre félreteszi hűlni, úgyhogy azt még nem javasolja a törpének.*
- Vajasak. Ha kihűlnek, megosztozunk rajtuk. *Úgy látszik, Nimeril már körültekintőbben készült, mert csak úgy sürög-forog, hogy ennivalót tegyen az asztalukra. A lány kicsit röstelli, hogy a sérülése ellenére is ő ad neki enni.*
- Biztosan ne segítsek? *Érdeklődik szerényen, de már kész is minden. Helyet foglal, és kezét nyújtja a baba felé, hogy a rögtönzött, rajta átkötött kendőjébe tegye, az eddig bevált a hurcolására.* Átveszem, szívem, itt jó helye lesz! Egyél csak. Jó étvágyat mindenkinek!
*Ezután pedig csak kíváncsian hallgatja a törpe beszámolóját, mert jó lenne tudni, honnan valósi. Szomorúan hallja a híreket.*
- Annyira sajnálom, ami a várossal történt. Én ugyan soha nem laktam ott, de már tényleg nem olyan, mint régen. *Sajnálkozik a lány.* Mi is nemrég érkeztünk csak ide, a Szarvasligetbe. Sokkal többen vagyunk, mint ahogy látszik, mindig találkozom új arcokkal. Ez egy kellemes hely, arra biztosan elég, hogy kipihenje a szomorúságot és szenvedést, abból annyi van már a világban.
*Megerősítésért a többiekre pillant, majd csemetéjén állapodik meg a tekintete. Ha valaki, Rellan tényleg azért jött, hogy ragyogást vigyen az életükbe – és milyen jól csinálja!*
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-25 08:16:37
Üzenet elküldve: 2019-09-25 08:16:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sernevelő érkezik//
*Egy barna hajú, zöldes szemű emberlányka is beköszön, bár a fülei kicsit hegyesek. Lehet félvér, ki tudja. Bentebb invitálják aminem nem ágálhat ellen.*
- Igazán kedves vendéglátók vagytok ti jánykák, igazán kedvesek.
*Belépve helyet is foglal az asztalnál, ha már ugye megkínálták az asztallal, de reméljük lesz más is harapnivvaló.*
- Mán, hogy én mi járatba lennék? Háát az a nagy helyzet, hogy a várost beteríti a setítség. Nem jó már ott lakni. Feszten rémálmaim vannak meg mán a levegő se olyan. Eljöttem valami csendes zugot keresni, ahol egy időre meghúzhatom a gúnyám. Mellesleg Sernevelő vónék.
*Közbe egy hosszúhajú, olyan csempészfejű emberke is van odabent, csak eddig a lánykák csacsogásától nem hallotta meg.*
- Szép napot a ház urának is!
*Magában bizonyosságot szerez róla, hogy csakis a férfi lehet a főnök ezét kiérdemelte a címét.*
*Egy barna hajú, zöldes szemű emberlányka is beköszön, bár a fülei kicsit hegyesek. Lehet félvér, ki tudja. Bentebb invitálják aminem nem ágálhat ellen.*
- Igazán kedves vendéglátók vagytok ti jánykák, igazán kedvesek.
*Belépve helyet is foglal az asztalnál, ha már ugye megkínálták az asztallal, de reméljük lesz más is harapnivvaló.*
- Mán, hogy én mi járatba lennék? Háát az a nagy helyzet, hogy a várost beteríti a setítség. Nem jó már ott lakni. Feszten rémálmaim vannak meg mán a levegő se olyan. Eljöttem valami csendes zugot keresni, ahol egy időre meghúzhatom a gúnyám. Mellesleg Sernevelő vónék.
*Közbe egy hosszúhajú, olyan csempészfejű emberke is van odabent, csak eddig a lánykák csacsogásától nem hallotta meg.*
- Szép napot a ház urának is!
*Magában bizonyosságot szerez róla, hogy csakis a férfi lehet a főnök ezét kiérdemelte a címét.*
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-23 15:00:38
Üzenet elküldve: 2019-09-23 15:00:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Könnyű kirándulás//
*Megkönnyebbül, hogy Aleimordot nem tartja vissza vele, ha egy kicsit később szenteli az idejét az együtt tanulásnak. Először úgy sejti, a sokat megélt elf tapasztalata a baljóslatú történésekről megnyugtató kicsengéssel érkezik mindjárt, alaptalannak fogja érezni tőle az aggodalmát, ezért valóban kezd engedni lelkében a feszültség. Ám a tragédiák valósak, még be sem hegedtek rendesen a sebek a legutóbbi óta. Maga a mágus is sokat szenvedett miatta, ezért a felelősségérzet ismét felerősödik Lyllben. Felnéz a férfira, amiért ilyen lelki nyugalommal beszél saját veszteségeiről, igyekszik elrejteni, mennyire nehéz megbirkóznia bármely közelgő vész elfogadásával. Ám érti a tanulságot.*
- Igazad van, a nyugtalankodás haszontalan, hiszen nem attól függ, mi történik. Meg akarok tenni mindent, amit lehet, hogy enyhítsem a szenvedést.
*Elszorul a szíve, mikor Aleimord a régi házáról beszél, amit soha többé nem akar látni. El tudja képzelni, mennyi fájdalom ülhet a lelkén. Az ajánlat viszont megmozdít benne valamit.*
- Ez igazán nagylelkű tőled!
*Ismét csillogni kezdenek a szemei, hiszen ott bizonyosan sok hely van, és megfelelő helyen állhat az épület. De még visszatartja a részvét, mégiscsak a férfi egykori otthonáról van szó, és bárhogyan érez most, talán egy nap mégis visszavonulna oda.*
- Biztosan úgy véled, hogy nem szeretnél ott családot alapítani? Hiszen, már megnyitottad a szíved, csak idő kérdése, hogy valaki más is megnyissa feléd. Én viszont megváltoztatnám a helyet, idegenek számára szeretnék ott menedéket biztosítani. Át kellene rendezni, és bárki bemehetne oda. Biztosan nem zavarna?
*Nem szeretné, ha úgy érezné a férfi, hogy visszaél a nagylelkűségével. Bár az ötlet tetszik neki, hogy megmentsenek egy szép épületet. Így összekuporgatott pénzét erre fordíthatja, nem a ház megvásárlására. Talán még Aleimord is meggondolná magát, és egy szépen rendben tartott, bár valószínűleg praktikus egyszerűséggel berendezett házba térhetne be körülnézni, nem a lázadásban szétvert szobák fogadnák. Melegséggel a szemeiben mosolyog a férfira, mikor sugallja, hogy miattuk akar jobb mágussá válni.*
- Már az is sokat számít, hogy pusztán itt vagy velünk. Igaz, Lau erős nő, csodásan igazgatja a közösséget. Látnod kellett volna, mikor idejöttünk! Határozottan tartotta kezében a gyeplőt, átvitt értelemben és szó szerint is.
*Kuncog egy sort. A szekér, amit a kedves Arystor bérelt számukra, hajtót kívánt, és Lau volt az, aki felvállalta, hogy elvezeti. Ügyesen csinálta!*
- De a lányok mellett jó, hogy van egy-két határozott férfi is, akármilyen erősek is. Vannak pillanatok, amikor egyszerűen kell, hogy ott álljanak. Megnyugtató. Én legalábbis így gondolom.
*Pirul el szerényen, vállat vonva. Egy ideje már hallani a zubogást, de most elérik a csillámló folyót. Valami beugrik a bokrok közé, talán egy szomját oltó állat surran el jöttükre. Lyllben motoszkál egy gondolat, amin sokat vacillál, vajon felhozza-e.*
- Nem haragszol, ha megkérdezem... hogy miért nem tanulhattál mágiát? Ha nem szeretnél beszélni róla, megértem persze.
*Teszi hozzá sietve.*
*Megkönnyebbül, hogy Aleimordot nem tartja vissza vele, ha egy kicsit később szenteli az idejét az együtt tanulásnak. Először úgy sejti, a sokat megélt elf tapasztalata a baljóslatú történésekről megnyugtató kicsengéssel érkezik mindjárt, alaptalannak fogja érezni tőle az aggodalmát, ezért valóban kezd engedni lelkében a feszültség. Ám a tragédiák valósak, még be sem hegedtek rendesen a sebek a legutóbbi óta. Maga a mágus is sokat szenvedett miatta, ezért a felelősségérzet ismét felerősödik Lyllben. Felnéz a férfira, amiért ilyen lelki nyugalommal beszél saját veszteségeiről, igyekszik elrejteni, mennyire nehéz megbirkóznia bármely közelgő vész elfogadásával. Ám érti a tanulságot.*
- Igazad van, a nyugtalankodás haszontalan, hiszen nem attól függ, mi történik. Meg akarok tenni mindent, amit lehet, hogy enyhítsem a szenvedést.
*Elszorul a szíve, mikor Aleimord a régi házáról beszél, amit soha többé nem akar látni. El tudja képzelni, mennyi fájdalom ülhet a lelkén. Az ajánlat viszont megmozdít benne valamit.*
- Ez igazán nagylelkű tőled!
*Ismét csillogni kezdenek a szemei, hiszen ott bizonyosan sok hely van, és megfelelő helyen állhat az épület. De még visszatartja a részvét, mégiscsak a férfi egykori otthonáról van szó, és bárhogyan érez most, talán egy nap mégis visszavonulna oda.*
- Biztosan úgy véled, hogy nem szeretnél ott családot alapítani? Hiszen, már megnyitottad a szíved, csak idő kérdése, hogy valaki más is megnyissa feléd. Én viszont megváltoztatnám a helyet, idegenek számára szeretnék ott menedéket biztosítani. Át kellene rendezni, és bárki bemehetne oda. Biztosan nem zavarna?
*Nem szeretné, ha úgy érezné a férfi, hogy visszaél a nagylelkűségével. Bár az ötlet tetszik neki, hogy megmentsenek egy szép épületet. Így összekuporgatott pénzét erre fordíthatja, nem a ház megvásárlására. Talán még Aleimord is meggondolná magát, és egy szépen rendben tartott, bár valószínűleg praktikus egyszerűséggel berendezett házba térhetne be körülnézni, nem a lázadásban szétvert szobák fogadnák. Melegséggel a szemeiben mosolyog a férfira, mikor sugallja, hogy miattuk akar jobb mágussá válni.*
- Már az is sokat számít, hogy pusztán itt vagy velünk. Igaz, Lau erős nő, csodásan igazgatja a közösséget. Látnod kellett volna, mikor idejöttünk! Határozottan tartotta kezében a gyeplőt, átvitt értelemben és szó szerint is.
*Kuncog egy sort. A szekér, amit a kedves Arystor bérelt számukra, hajtót kívánt, és Lau volt az, aki felvállalta, hogy elvezeti. Ügyesen csinálta!*
- De a lányok mellett jó, hogy van egy-két határozott férfi is, akármilyen erősek is. Vannak pillanatok, amikor egyszerűen kell, hogy ott álljanak. Megnyugtató. Én legalábbis így gondolom.
*Pirul el szerényen, vállat vonva. Egy ideje már hallani a zubogást, de most elérik a csillámló folyót. Valami beugrik a bokrok közé, talán egy szomját oltó állat surran el jöttükre. Lyllben motoszkál egy gondolat, amin sokat vacillál, vajon felhozza-e.*
- Nem haragszol, ha megkérdezem... hogy miért nem tanulhattál mágiát? Ha nem szeretnél beszélni róla, megértem persze.
*Teszi hozzá sietve.*
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-21 10:20:47
Üzenet elküldve: 2019-09-21 10:20:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Könnyű kirándulás//
- Nem sürgős *mondja mosolyogva. Elfként kicsit több idő jutott ki neki, mint a gnóm lánynak.*
- Mindig ez van *mondja sóhajtva a rossz jelekre.* A lázadás például... Mindenki elkezd rettegni, hogy mi van, ha rossz történik. Aztán megtörténik, aki rászolgált, megkapja a büntetését, azok pedig, akik nem, új lehetőséget kapnak. A lázadás előtt el sem tudtam képzelni, hogy mágiát tanuljak. Csak bízz abban az istenben, amelyikben hiszel. Ha kell egy hely, ott van a házam a városban. Én oda nem megyek vissza még egyszer, Laurennek megengedtem, hogy rendelkezzen vele. Miért nem mondod neki, hogy használjátok?
*Közben a lány hálálkodni kezd azért, mert itt maradt.*
- Ha több tűzmágiát ismerek majd, könnyebben megvédelek titeket. Bár itt, messze a várostól egy kicsit jobb helyzetben vagytok.
*Persze még mindig lehetne rablótámadások, de az a városban is megeshet velük, és ismerik, hogy a múltban mi történt ott.*
~Int a lányokkal. Miért nem lepődöm meg?~
*Szúrja a szemét az a szoknyapecér, aki azt hiszi, pár kedves szóval mindenkit az ágyába csábíthat. Neki miért nem sikerül Laurent elcsábítani? Még csak nem is fűz mellé más nőket. Hát hol az igazság?
A nemlétező szerelmi életéhez kapcsolódó témát elengedi, nem szól hozzá többet.*
- Nem sürgős *mondja mosolyogva. Elfként kicsit több idő jutott ki neki, mint a gnóm lánynak.*
- Mindig ez van *mondja sóhajtva a rossz jelekre.* A lázadás például... Mindenki elkezd rettegni, hogy mi van, ha rossz történik. Aztán megtörténik, aki rászolgált, megkapja a büntetését, azok pedig, akik nem, új lehetőséget kapnak. A lázadás előtt el sem tudtam képzelni, hogy mágiát tanuljak. Csak bízz abban az istenben, amelyikben hiszel. Ha kell egy hely, ott van a házam a városban. Én oda nem megyek vissza még egyszer, Laurennek megengedtem, hogy rendelkezzen vele. Miért nem mondod neki, hogy használjátok?
*Közben a lány hálálkodni kezd azért, mert itt maradt.*
- Ha több tűzmágiát ismerek majd, könnyebben megvédelek titeket. Bár itt, messze a várostól egy kicsit jobb helyzetben vagytok.
*Persze még mindig lehetne rablótámadások, de az a városban is megeshet velük, és ismerik, hogy a múltban mi történt ott.*
~Int a lányokkal. Miért nem lepődöm meg?~
*Szúrja a szemét az a szoknyapecér, aki azt hiszi, pár kedves szóval mindenkit az ágyába csábíthat. Neki miért nem sikerül Laurent elcsábítani? Még csak nem is fűz mellé más nőket. Hát hol az igazság?
A nemlétező szerelmi életéhez kapcsolódó témát elengedi, nem szól hozzá többet.*
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-20 21:17:35
Üzenet elküldve: 2019-09-20 21:17:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Sernevelő érkezik//
* Újabb ismeretlen tűnik fel. Most egy férfi az egy gyerekkel a karján. Most jut eszébe, hogy legutóbb egy szülés levezetéséről beszélt neki a doki. ~ Akkor biztos ők azok.~ Állapítja meg magában. Aztán inkább a jövevény felé fordítja a figyelmét. Egy törpe az aki magát sörfőzőnek mondja. Nem tűnik veszélyesnek se. Mivel Seles nem küldte el, ezért Nimeril is üdvözli.*
– Üdvözlégy törpe uram. Kerülj beljebb! Van itt egy kis étel, de mindjárt csinálok még.* Azzal valahogy feltápászkodik az asztal mellől és a spájzba indul további tojásokért. Kihoz egy tucatot, hogy ha akar akkor a gyerek apja is hadd egyen. Újra nekilát a hagyma pucolásnak, szeletelésnek és pirításnak szalonna zsíron. Közben elővesz még néhány poharat és az asztalra teszi őket. Biztos furcsa látványt nyújt így a lenge csíkos pizsamájában és a kicsit nehézkes mozgásával.*
– Foglaljon helyet és igyon egy teát, amíg elkészül az étel. Én Nimeril vagyok Örvendek!* Ezzel már vissza is fordul, hogy folytassa a kaja gyártását. Nemsokára el is készülhet a szalonlás rántotta. Ekkor kitesz az asztalra mindenkinek egy tányért és hozzá evőeszközt. Majd középre teszi a főztjét.*
– Jó étvágyat! * Azzal helyet foglal ő maga is, hogy végre elkezdhesse megenni az ételét.*
– És mi járatban van errefelé, ha szabad megkérdeznem? * Teszi fel a kérdést a jövevénynek.*
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-20 14:17:20
Üzenet elküldve: 2019-09-20 14:17:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Könnyű kirándulás//
*Bólogat a Mágustorony ötletére.*
- Jó ötlet! Amennyiben nem sürgős számodra a dolog. Előbb még sok teendőm van…
*Tűnődik el. Vajon volna értelme egy kicsit tanulnia, aztán nekilátnia céljai megvalósításának a városban?*
- Nem, azt hiszem, nem érdemes belekapnom. Úgy érzem, sürgetőbb dolog vár itt. Mármint Artheniorban.
*Komolyan tekint fel Aleimordra.*
- Azt hiszem, valami rossz dolog közeleg. Hallottál… a furcsa álmokról és a jelekről?
*Megborzong a lágyan melengető napfény ellenére. Lábuk alatt alacsony fű susog már, ritkás fák vetnek foltos árnyékokat rájuk. Elbizonytalanodik.*
- Persze, talán egy kis mágiával hasznosabb lehetnék. Nem is tudom… arra gondoltam, hogy kellene egy helyet találni a városban, ahová fordulhatnak a bajba jutott emberek. Egy olyan helyet, mint itt. Csak közelebb. De ezek a sötét jóslatok… mit gondolsz róluk?
*Meglepi, hogy Aleimord lebeszéli a könyvekről, egy kicsit el is csügged, hiszen imádja őket. Nem kérdőjelezi meg viszont a véleményét, igaza lehet, hogy a gyakorlatiasabb forrás hasznosabb, és a legendás mágusmester birodalma a legjobb hely a fejlődésre. Restelkedőn mosolyog.*
- Értem. Köszönöm a figyelmeztetést, megfogadom!
*Szomorkás arcot ölt, mikor a város kerül szóba, és Aleimord szíve elnehezedik az emlékektől. Felkapja a fejét, mikor felajánlja, hogy mégis elkísérné. Ellágyul a tekintete.*
- Ó, nem szükséges, igazán! Teljesen megértelek, nem szeretném, hogy miattam legyen neked rossz. Nagyon sokat jelent nekem, hogy itt élsz velünk, itt is kell, hogy vigyázzon ránk valaki. Mióta Angu elment…
*Sóhajt egyet.*
- Te és Int az, aki itt van velünk, lányokkal. És az Öreg.
*Somolyog a végén az idős gondnok említésén. Persze itt van még Seles férje, Leon. De nem tudja, meddig élnek itt majd velük. A tűzszerszámra bólogat. Nem árulja el, hogy volt nála ilyesmi, egyszerűen csak a természetben nem találta magát otthonosan, és aztán menekülni is kényszerült. A csók említésére látványosan megdöbben, szemei elkerekednek, szája enyhén kinyílik. Aztán zavartan elmosolyodik, nem gondolta, hogy ilyen romantikus történet kezdett kibontakozni a környezetében. Egészen kedves gondolat, hogy örömet találjanak egymás társaságában, az ő ismeretségük régebbre nyúlik vissza, de nem gondolta, hogy ilyen mélységekre is elér. Végül aztán rájön, hogy ez a dolog nem is olyan vidám, ezért együttérzőn fordul a férfi felé.*
- Rendben, ha nem szeretnél, nem beszélünk róla. Én úgysem tudok sokat az ilyen érzésekről, nem tudnék semmi okosat mondani, csak kívánom, hogy jól alakuljon.
*Bólogat a Mágustorony ötletére.*
- Jó ötlet! Amennyiben nem sürgős számodra a dolog. Előbb még sok teendőm van…
*Tűnődik el. Vajon volna értelme egy kicsit tanulnia, aztán nekilátnia céljai megvalósításának a városban?*
- Nem, azt hiszem, nem érdemes belekapnom. Úgy érzem, sürgetőbb dolog vár itt. Mármint Artheniorban.
*Komolyan tekint fel Aleimordra.*
- Azt hiszem, valami rossz dolog közeleg. Hallottál… a furcsa álmokról és a jelekről?
*Megborzong a lágyan melengető napfény ellenére. Lábuk alatt alacsony fű susog már, ritkás fák vetnek foltos árnyékokat rájuk. Elbizonytalanodik.*
- Persze, talán egy kis mágiával hasznosabb lehetnék. Nem is tudom… arra gondoltam, hogy kellene egy helyet találni a városban, ahová fordulhatnak a bajba jutott emberek. Egy olyan helyet, mint itt. Csak közelebb. De ezek a sötét jóslatok… mit gondolsz róluk?
*Meglepi, hogy Aleimord lebeszéli a könyvekről, egy kicsit el is csügged, hiszen imádja őket. Nem kérdőjelezi meg viszont a véleményét, igaza lehet, hogy a gyakorlatiasabb forrás hasznosabb, és a legendás mágusmester birodalma a legjobb hely a fejlődésre. Restelkedőn mosolyog.*
- Értem. Köszönöm a figyelmeztetést, megfogadom!
*Szomorkás arcot ölt, mikor a város kerül szóba, és Aleimord szíve elnehezedik az emlékektől. Felkapja a fejét, mikor felajánlja, hogy mégis elkísérné. Ellágyul a tekintete.*
- Ó, nem szükséges, igazán! Teljesen megértelek, nem szeretném, hogy miattam legyen neked rossz. Nagyon sokat jelent nekem, hogy itt élsz velünk, itt is kell, hogy vigyázzon ránk valaki. Mióta Angu elment…
*Sóhajt egyet.*
- Te és Int az, aki itt van velünk, lányokkal. És az Öreg.
*Somolyog a végén az idős gondnok említésén. Persze itt van még Seles férje, Leon. De nem tudja, meddig élnek itt majd velük. A tűzszerszámra bólogat. Nem árulja el, hogy volt nála ilyesmi, egyszerűen csak a természetben nem találta magát otthonosan, és aztán menekülni is kényszerült. A csók említésére látványosan megdöbben, szemei elkerekednek, szája enyhén kinyílik. Aztán zavartan elmosolyodik, nem gondolta, hogy ilyen romantikus történet kezdett kibontakozni a környezetében. Egészen kedves gondolat, hogy örömet találjanak egymás társaságában, az ő ismeretségük régebbre nyúlik vissza, de nem gondolta, hogy ilyen mélységekre is elér. Végül aztán rájön, hogy ez a dolog nem is olyan vidám, ezért együttérzőn fordul a férfi felé.*
- Rendben, ha nem szeretnél, nem beszélünk róla. Én úgysem tudok sokat az ilyen érzésekről, nem tudnék semmi okosat mondani, csak kívánom, hogy jól alakuljon.
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-19 10:10:53
Üzenet elküldve: 2019-09-19 10:10:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Könnyű kirándulás//
- Akkor akár együtt is elmehetünk a Mágustoronyba. Voltál már arra?
*Ha nem akkor még több indok, hogy Lyllinorral tartson. Megvédheti, mutathatja az utat, és addig sem kell minden nap Laurent látnia. Folyamatosan eszébe jut az a csók, és ahogyan a nő visszahúzódott... Aztán mégis átölelte, de kifejezte, hogy nem kell neki semmilyen kapcsolat, és csak barátok lehetnek. Megígérte neki, hogy marad, segít nekik, ha kell, megvédi őket, így három legyet üthet egy csapásra: folytathatja a tanulást, Lyllinorra vigyázhat, és még Lauren miatt sem fáj majd a szíve. Tökéletes terv!*
- Nem ajánlanám őket *rázza meg a fejét.* Nemigen találni, és még ha igen is... Megkérdőjelezhető a hitelességük. Lehetnek benne hibás információk, azt hiszed, hogy csak meggyújtod a gyertyát, de leégetheted az egész asztalt. Sokkal biztosabb, ha a Mágustoronyban tanulsz.
*Lehet, hogy nemesként vannak meg az ellenérzetei, és inkább választja a drágább, de minőségibb dolgokat az olcsó, de kevésé minőségibbnél.*
- Régóta nem voltam a városban és... nem szívesen megyek vissza. Rossz, és nehéz emlékek kötnek oda, de ha mást nem tudsz vinni, akkor elkísérlek. Megígértem Laurennek, hogy vigyázok rátok.
*Nem tudna megbékélni a gondolattal, hogy elengedte Lyllinort egyedül a városba. Bár Aleimord nem ért a harchoz, és tűzmágiából is csak keveset ismer, de mégsem hagyhat egy apró lány egyedül mászkálni. Azok után, ami a városban történtek velük...*
- Ha nem is tudsz majd egyetlen tűz varázslatot sem, legyen nálad tűzszerszám, és máskor ez nem fordul elő.
*Nem tudja, hogy el merje-e mondani, hogy mi történt Laurennel, de Lyllonor gnóm léte ellenére már nem gyerek.*
- Nem azt mondtam, hogy nem akarja, hogy itt legyek... Megcsókoltam, nem kellett volna, ennyi a történt. Felesleges is beszélni róla.
*A nyolcvan éve alatt összesen négy nő volt, aki felé lépéseket volt hajlandó tenni. Nagyon válogatós ilyen tekinteten, és inkább egyedül van, mint olyannal, akivel nem érezi a harmóniát. Így nem csoda, hogy egy csók elutasítása így kattog a fejében, bár inkább enyhe haragot érez, mint szomorúságot, és nem is Lauren felé, hanem saját maga irányába.*
- Akkor akár együtt is elmehetünk a Mágustoronyba. Voltál már arra?
*Ha nem akkor még több indok, hogy Lyllinorral tartson. Megvédheti, mutathatja az utat, és addig sem kell minden nap Laurent látnia. Folyamatosan eszébe jut az a csók, és ahogyan a nő visszahúzódott... Aztán mégis átölelte, de kifejezte, hogy nem kell neki semmilyen kapcsolat, és csak barátok lehetnek. Megígérte neki, hogy marad, segít nekik, ha kell, megvédi őket, így három legyet üthet egy csapásra: folytathatja a tanulást, Lyllinorra vigyázhat, és még Lauren miatt sem fáj majd a szíve. Tökéletes terv!*
- Nem ajánlanám őket *rázza meg a fejét.* Nemigen találni, és még ha igen is... Megkérdőjelezhető a hitelességük. Lehetnek benne hibás információk, azt hiszed, hogy csak meggyújtod a gyertyát, de leégetheted az egész asztalt. Sokkal biztosabb, ha a Mágustoronyban tanulsz.
*Lehet, hogy nemesként vannak meg az ellenérzetei, és inkább választja a drágább, de minőségibb dolgokat az olcsó, de kevésé minőségibbnél.*
- Régóta nem voltam a városban és... nem szívesen megyek vissza. Rossz, és nehéz emlékek kötnek oda, de ha mást nem tudsz vinni, akkor elkísérlek. Megígértem Laurennek, hogy vigyázok rátok.
*Nem tudna megbékélni a gondolattal, hogy elengedte Lyllinort egyedül a városba. Bár Aleimord nem ért a harchoz, és tűzmágiából is csak keveset ismer, de mégsem hagyhat egy apró lány egyedül mászkálni. Azok után, ami a városban történtek velük...*
- Ha nem is tudsz majd egyetlen tűz varázslatot sem, legyen nálad tűzszerszám, és máskor ez nem fordul elő.
*Nem tudja, hogy el merje-e mondani, hogy mi történt Laurennel, de Lyllonor gnóm léte ellenére már nem gyerek.*
- Nem azt mondtam, hogy nem akarja, hogy itt legyek... Megcsókoltam, nem kellett volna, ennyi a történt. Felesleges is beszélni róla.
*A nyolcvan éve alatt összesen négy nő volt, aki felé lépéseket volt hajlandó tenni. Nagyon válogatós ilyen tekinteten, és inkább egyedül van, mint olyannal, akivel nem érezi a harmóniát. Így nem csoda, hogy egy csók elutasítása így kattog a fejében, bár inkább enyhe haragot érez, mint szomorúságot, és nem is Lauren felé, hanem saját maga irányába.*
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-18 18:50:51
Üzenet elküldve: 2019-09-18 18:50:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Könnyű kirándulás//
*Ahogy csillognak a szemei, abból sejthető, hogy a képesség értékéből nem von le, amiért annak a férfi még nincs birtokában.*
- Ha ilyeneket hallok, máris kedvem támad tanulni! Csak sajnos idehaza nem nagyon vannak ilyen könyveink…
*Dörzsöli meg az állát.*
- Mit gondolsz, a városi könyvtárban van ilyesmi? Vagy… esetleg a piacon? Már gondoltam rá, hogy körülnézek, hiszen a használt könyveket általában olcsón megszámítják, és olykor igazi kincsek vannak köztük.
*Morfondíroz még egy sort.*
- Tulajdonképpen más okból is a városba akartam menni. Lehet, hogy mindkét helyen megfordulok. Te nem akarsz valamit Artheniorból?
*Fordul vissza kezdeményezőn Aleimordhoz. Kérdését szándékosan így fogalmazta meg, hogy ha akarja, érthesse úgy, hogy mehetnének együtt, ha nem, akkor úgy, hogy szívesen beszerez neki ezt-azt. Gyanútlanul csicsereg kis világának napos oldaláról szemlélődve, nem tűnik fel számára, hogy túlzásba viszi. Viszont amit a törődésről hall, az elgondolkodtatja. Nem is biztos benne, hogy érti, mire utal a férfi. Éppen szólna, hogy ellenkezzen, miszerint igenis nagyon kérnek Aleimordból mindannyian, pláne Lau kedvessége mellett nem fér meg a fejében, hogy kinézné innen a mágust. Azonban a mágus a képességeit kezdi sorolni. Lyll visszatartja szóáradatát és udvarias figyelmességgel, türelmesen végighallgatja, majd előbb ezekről beszél, hogy ne tűnjön úgy, alig várja, hogy az előző témához kanyarodhasson.*
- A tűzgyújtás nagyon hasznos lett volna nekem is, mikor Artheniorba utaztam. Úgy esett, hogy kint kellett éjszakáznom a vadonban, és valahogy nem sikerült tüzet raknom. Akkor betegedtem úgy meg.
*Lehalkítja a hangját és tekintete kerüli a férfiét, kellemetlen emlék ez számára, nem csak azért, mert ápolni kellett őt, hanem azért is, mert akkor falta fel a kígyó azt a farkast Erdőmélyén, amiről azt se tudta még akkor, hogy mi az. Egyszerűen a folyó rossz oldalán indult el.*
- Egyébként… hogy értetted azt, hogy Lau nem akarja, hogy itt legyél?
*Sandít fel óvatosan.*
*Ahogy csillognak a szemei, abból sejthető, hogy a képesség értékéből nem von le, amiért annak a férfi még nincs birtokában.*
- Ha ilyeneket hallok, máris kedvem támad tanulni! Csak sajnos idehaza nem nagyon vannak ilyen könyveink…
*Dörzsöli meg az állát.*
- Mit gondolsz, a városi könyvtárban van ilyesmi? Vagy… esetleg a piacon? Már gondoltam rá, hogy körülnézek, hiszen a használt könyveket általában olcsón megszámítják, és olykor igazi kincsek vannak köztük.
*Morfondíroz még egy sort.*
- Tulajdonképpen más okból is a városba akartam menni. Lehet, hogy mindkét helyen megfordulok. Te nem akarsz valamit Artheniorból?
*Fordul vissza kezdeményezőn Aleimordhoz. Kérdését szándékosan így fogalmazta meg, hogy ha akarja, érthesse úgy, hogy mehetnének együtt, ha nem, akkor úgy, hogy szívesen beszerez neki ezt-azt. Gyanútlanul csicsereg kis világának napos oldaláról szemlélődve, nem tűnik fel számára, hogy túlzásba viszi. Viszont amit a törődésről hall, az elgondolkodtatja. Nem is biztos benne, hogy érti, mire utal a férfi. Éppen szólna, hogy ellenkezzen, miszerint igenis nagyon kérnek Aleimordból mindannyian, pláne Lau kedvessége mellett nem fér meg a fejében, hogy kinézné innen a mágust. Azonban a mágus a képességeit kezdi sorolni. Lyll visszatartja szóáradatát és udvarias figyelmességgel, türelmesen végighallgatja, majd előbb ezekről beszél, hogy ne tűnjön úgy, alig várja, hogy az előző témához kanyarodhasson.*
- A tűzgyújtás nagyon hasznos lett volna nekem is, mikor Artheniorba utaztam. Úgy esett, hogy kint kellett éjszakáznom a vadonban, és valahogy nem sikerült tüzet raknom. Akkor betegedtem úgy meg.
*Lehalkítja a hangját és tekintete kerüli a férfiét, kellemetlen emlék ez számára, nem csak azért, mert ápolni kellett őt, hanem azért is, mert akkor falta fel a kígyó azt a farkast Erdőmélyén, amiről azt se tudta még akkor, hogy mi az. Egyszerűen a folyó rossz oldalán indult el.*
- Egyébként… hogy értetted azt, hogy Lau nem akarja, hogy itt legyél?
*Sandít fel óvatosan.*
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-18 13:12:10
Üzenet elküldve: 2019-09-18 13:12:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sernevelő érkezik//
// Seles, Nimeril, Elgretor//
*Eltelődik pár néhány pillanat, amíg várakozó állásban feszeng az ajtóban. Félénken kitárja az ajtót valami magas, terhes asszonyság.*
- Csókolom a kis kezít asszonyságodnak. Elgretor Otitumal vónék, sernevelő mester. Egy kis időre kosztot és kvártélyt kérnék, ha lehet. Megszolgálnám a kedvességüket.
*Komor, ámbár jóságos tekintetű törpe uraság toporog éhesen az ajtóban. Reménykedik benne, hogy az elleni készülő nőstény asszonyság beengedi.*
- Cserébe megvédeném asszonyságodékat, merthogy egykoron nagy harcos vótam.
*Még az izmát is megfeszengeti az öreg, persze nem fénykorát éli már de azért egy két csirkefogóval elbánna ha arról van szó.*
// Seles, Nimeril, Elgretor//
*Eltelődik pár néhány pillanat, amíg várakozó állásban feszeng az ajtóban. Félénken kitárja az ajtót valami magas, terhes asszonyság.*
- Csókolom a kis kezít asszonyságodnak. Elgretor Otitumal vónék, sernevelő mester. Egy kis időre kosztot és kvártélyt kérnék, ha lehet. Megszolgálnám a kedvességüket.
*Komor, ámbár jóságos tekintetű törpe uraság toporog éhesen az ajtóban. Reménykedik benne, hogy az elleni készülő nőstény asszonyság beengedi.*
- Cserébe megvédeném asszonyságodékat, merthogy egykoron nagy harcos vótam.
*Még az izmát is megfeszengeti az öreg, persze nem fénykorát éli már de azért egy két csirkefogóval elbánna ha arról van szó.*
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-18 13:06:23
Üzenet elküldve: 2019-09-18 13:06:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Rellannal az ágyban//
*Leon az utóbbi időben nem jól aludt. Igazából nem, hogy nem jól, hanem egészen rosszul. Pontosan ezért is lehetséges az, hogy most nem kel fel arra, hogy Seles elmegy mellőle a picivel, majd utána vissza is jön és lerakja mellé. Azonban mikor felkel és ásít egy nagyot, azonnal kipattan a szeméből az álmosság ahogy meglátja kis csemetéjét, aki szintén hatalmas mosollyal tekint édesapjára és a kalóz számára nem ismeretlen babnyelven gügyög egy sort a férfinak.*
-Hát neked is jó reggelt Rellan! Igen, én is jól aludtam, köszönöm a kérdést! *Vigyorog a bicepszénél alig nagyobb kis jószágra, akit fel is vesz, hogy ringathassa.*
-Na hát, hol hagytad az Anyukádat? *Azzal grimaszolgat egy csöppet, mire a sarja aprócska kezeivel az arca felé kapkod. Pontosabban a szakálla és a haja felé.*
-Na mi van? Csak nem irigykedsz? Neked is legalább ilyen szép szakállad lesz, ha nem nagyobb! Csak nőjél fel végre akkorára! *Óvatosan a feje felé emeli az emberpalántát, hogy megforgatva is megnézhesse minden részét.*
-Hát te aztán tényleg egy szép darab vagy! *Vigyorog fel a kacarászó, de mégis fáradt arcocskák vágó csimotára.*
-Meg is fogom dicsérni Selest, hogy milyen ügyesen összehoztunk! *Neveti el magát a babával együtt.*
-Akkor keressük is meg, mit szólsz, Rellan? Megkeresed Apával Anyát? *Persze a gyereknek nem nagyon van beleszólása, mert a kalóz már a karjára is helyezi óvatosan és elindul arra a helyre, ahol általában Selest fel lehet lelni. A konyhába, vagy annak környékére.*
//Sernevelő érkezik//
//Seles, Nimeril, Elgretor//
*Ahogy betoppan, először meghallja, majd a bejárathoz közeledve meg is látja a jelenetet, ahogyan asszonya egy általa még nem ismert aprónépet üdvözöl nagy boldogan. Persze a törpe egyáltalán nem látszik veszélyesnek és ami azt illeti ezeknél a tömzsi alakoknál mindig szokott lenni valami alkohol.*
-Áh, üdvözöllek törpe uram! Mi ez a nagy tömörülés itt? *Néz körbe és csak egy pillanatra áll meg a tekintete a vörös hajú nő tomporán, aztán kedvese iránti tiszteletből átvándorol az övére, majd újra a törpére.*
*Leon az utóbbi időben nem jól aludt. Igazából nem, hogy nem jól, hanem egészen rosszul. Pontosan ezért is lehetséges az, hogy most nem kel fel arra, hogy Seles elmegy mellőle a picivel, majd utána vissza is jön és lerakja mellé. Azonban mikor felkel és ásít egy nagyot, azonnal kipattan a szeméből az álmosság ahogy meglátja kis csemetéjét, aki szintén hatalmas mosollyal tekint édesapjára és a kalóz számára nem ismeretlen babnyelven gügyög egy sort a férfinak.*
-Hát neked is jó reggelt Rellan! Igen, én is jól aludtam, köszönöm a kérdést! *Vigyorog a bicepszénél alig nagyobb kis jószágra, akit fel is vesz, hogy ringathassa.*
-Na hát, hol hagytad az Anyukádat? *Azzal grimaszolgat egy csöppet, mire a sarja aprócska kezeivel az arca felé kapkod. Pontosabban a szakálla és a haja felé.*
-Na mi van? Csak nem irigykedsz? Neked is legalább ilyen szép szakállad lesz, ha nem nagyobb! Csak nőjél fel végre akkorára! *Óvatosan a feje felé emeli az emberpalántát, hogy megforgatva is megnézhesse minden részét.*
-Hát te aztán tényleg egy szép darab vagy! *Vigyorog fel a kacarászó, de mégis fáradt arcocskák vágó csimotára.*
-Meg is fogom dicsérni Selest, hogy milyen ügyesen összehoztunk! *Neveti el magát a babával együtt.*
-Akkor keressük is meg, mit szólsz, Rellan? Megkeresed Apával Anyát? *Persze a gyereknek nem nagyon van beleszólása, mert a kalóz már a karjára is helyezi óvatosan és elindul arra a helyre, ahol általában Selest fel lehet lelni. A konyhába, vagy annak környékére.*
//Sernevelő érkezik//
//Seles, Nimeril, Elgretor//
*Ahogy betoppan, először meghallja, majd a bejárathoz közeledve meg is látja a jelenetet, ahogyan asszonya egy általa még nem ismert aprónépet üdvözöl nagy boldogan. Persze a törpe egyáltalán nem látszik veszélyesnek és ami azt illeti ezeknél a tömzsi alakoknál mindig szokott lenni valami alkohol.*
-Áh, üdvözöllek törpe uram! Mi ez a nagy tömörülés itt? *Néz körbe és csak egy pillanatra áll meg a tekintete a vörös hajú nő tomporán, aztán kedvese iránti tiszteletből átvándorol az övére, majd újra a törpére.*
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-18 12:12:54
Üzenet elküldve: 2019-09-18 12:12:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Könnyű kirándulás//
- Még nem tudok. Csak a saját tüzem nem hat rám, de igen, ha eleget tanulok, képes lesz rá. Ahhoz viszont a Mágustorony kell.
*Mielőtt a toronyba indulnak, még hazamegy aranyért, elvégre a tanulás bizony nincs ingyen, és tovább szüksége van a könyvekre, annál drágább és drágább. Na nem mintha ez gondot okozna neki.*
- Köszönöm ez... kedves tőled.
*Zavarja a lány kitörő lelkesedése, ám nem szeretné lelombozni. Aleimordnak mostanában túlságosan rossz kedve van ahhoz, hogy értékelje ezt az irreálisan pozitív életszemléletet, ám Lyllinor azt sem érdemli meg, hogy elvegyék ezt tőle csak azért, mert a sétapartnere kissé depressziós.*
~Erre valók a barátok, persze.~
*Mély levegőt vesz, és lassan kifújja.*
- Én más törődésére vágynék, ha érted. De nem érdekes. Lauren nem kér belőlem, szóval... Nem megyek el, megígértem, hogy segítek neki, de ez így... *Megrázza a fejét.* Ne is foglalkozz velem. Mit tudok még... Csettintéssel szikrákat, meggyújtani egy gyertyát, az ujjaim hegyét, egy tárgy hegyét vagy fáklyát, az egész öklöm. De lehelhetek füstöt, és tűzet is felhízlalhatok a kezeimmel.
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.18 12:13:29
- Még nem tudok. Csak a saját tüzem nem hat rám, de igen, ha eleget tanulok, képes lesz rá. Ahhoz viszont a Mágustorony kell.
*Mielőtt a toronyba indulnak, még hazamegy aranyért, elvégre a tanulás bizony nincs ingyen, és tovább szüksége van a könyvekre, annál drágább és drágább. Na nem mintha ez gondot okozna neki.*
- Köszönöm ez... kedves tőled.
*Zavarja a lány kitörő lelkesedése, ám nem szeretné lelombozni. Aleimordnak mostanában túlságosan rossz kedve van ahhoz, hogy értékelje ezt az irreálisan pozitív életszemléletet, ám Lyllinor azt sem érdemli meg, hogy elvegyék ezt tőle csak azért, mert a sétapartnere kissé depressziós.*
~Erre valók a barátok, persze.~
*Mély levegőt vesz, és lassan kifújja.*
- Én más törődésére vágynék, ha érted. De nem érdekes. Lauren nem kér belőlem, szóval... Nem megyek el, megígértem, hogy segítek neki, de ez így... *Megrázza a fejét.* Ne is foglalkozz velem. Mit tudok még... Csettintéssel szikrákat, meggyújtani egy gyertyát, az ujjaim hegyét, egy tárgy hegyét vagy fáklyát, az egész öklöm. De lehelhetek füstöt, és tűzet is felhízlalhatok a kezeimmel.
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.18 12:13:29
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-18 05:10:14
Üzenet elküldve: 2019-09-18 05:10:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
// Sernevelő érkezik //
// Elgretor, Seles //
* Éppen elkezdene enni, amikor egy sötét barna hajú nő lép be a helységbe. Nimeril még ez előt soha nem látta. A nő Seles néven mutatkozik be. A félvér gyorsan felpattanna, hogy üdvözölje, de a sebbe ez ellen hevesen tiltakozik. Így a gyors mozdulat egy fájdalmas nyögés keretében meghiúsul.*
- Üdv! Én Nimeril vagyok. Intath új segédje, csak most én is ápolt vagyok. Gyere és egyél ha éhes vagy. Van forró tea is.* Invitálja a nőt. A tojásból bőven van még, mert éhesebbnek érezte magát, de valójában annyi kaját nem bír egy ültében megenni. A szép nappal kapcsolatban nem tud egyet érteni.*
- Jó neked! Én a egy jó részére nem emlékszem, amire meg igen azt inkább elfelejteném.* Felhúzza a csíkos pizsama felsőjét, hogy Seles láthassa a kötést a hasa bal oldalán. A kis csevegésük nemsokára félbeszakad, mert valaki kopogtat az ajtón. Nimeril nem akadályozza meg a nőt abban, hogy megnézze ki az. Inkább örül neki, mert a járás még mindig nem az erőssége. A kérdésre bizonytalanul válaszol.*
- Én nem tudok róla, bár a napokban nem tartózkodtam itt.* Seles fogadja az érkezőt. Ha esetleg beljebb jön az ismeretlen neki is felkínál egy kis tojást, meg teát.*
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.18 05:11:28
// Elgretor, Seles //
* Éppen elkezdene enni, amikor egy sötét barna hajú nő lép be a helységbe. Nimeril még ez előt soha nem látta. A nő Seles néven mutatkozik be. A félvér gyorsan felpattanna, hogy üdvözölje, de a sebbe ez ellen hevesen tiltakozik. Így a gyors mozdulat egy fájdalmas nyögés keretében meghiúsul.*
- Üdv! Én Nimeril vagyok. Intath új segédje, csak most én is ápolt vagyok. Gyere és egyél ha éhes vagy. Van forró tea is.* Invitálja a nőt. A tojásból bőven van még, mert éhesebbnek érezte magát, de valójában annyi kaját nem bír egy ültében megenni. A szép nappal kapcsolatban nem tud egyet érteni.*
- Jó neked! Én a egy jó részére nem emlékszem, amire meg igen azt inkább elfelejteném.* Felhúzza a csíkos pizsama felsőjét, hogy Seles láthassa a kötést a hasa bal oldalán. A kis csevegésük nemsokára félbeszakad, mert valaki kopogtat az ajtón. Nimeril nem akadályozza meg a nőt abban, hogy megnézze ki az. Inkább örül neki, mert a járás még mindig nem az erőssége. A kérdésre bizonytalanul válaszol.*
- Én nem tudok róla, bár a napokban nem tartózkodtam itt.* Seles fogadja az érkezőt. Ha esetleg beljebb jön az ismeretlen neki is felkínál egy kis tojást, meg teát.*
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.18 05:11:28
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-17 19:53:07
Üzenet elküldve: 2019-09-17 19:53:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Sernevelő érkezik//
//Nimeril, Elgretor//
*Seles, miután rendben elhagyta a konyhát, sétál egy-két lépést a házban, persze a baba társaságában. A kicsi egy kiadós evés után próbál elszundítani – nem is nagyon kell próbálkozni, úgy tűnik, elég jól megy neki, ezért Seles az apja mellett beteszi a párnákból rögtönzött kis ágyába. Rellan szempontjából már minden stimmel, csak Seles éhes már megint, így ismét betoppan a konyhába. Úgy tűnik, ezúttal nincs egyedül, egy barna hajú lánnyal találkozik, akivel eddig még nem is volt alkalma összefutni.*
- Szervusz, Seles vagyok! *Mondja neki vidáman. Látja, hogy lakótársa már kiszolgálta magát, ezért csak magának szel egy szelet kenyeret, és elmajszolja, ha már végre kiveheti pár órára anyukaszabadságát.* Szép napunk van. *Állapítja meg, de valahol csak beszélgetést szeretne kezdeményezni a félelffel. Úgy tűnik, nem maradtak túl sokan a környéken, most alig lézengenek páran a házban, pedig korábban hatalmas volt a forgalom. Seles ezért is csodálkozik, mikor valami ismeretlen kopogtat. A lány sajnos nem tudja megállapítani, ki a vendég, de hacsak a lány nem akadályozza meg benne, megpróbál kikukucskálni. Egy törpét lát.*
- Várunk valakit? *Kiált hátra, de bízik benne, hogy ha az illető valami rosszban sántikálna, Leon azt sem hagyná annyiban. Lassan kitárja az ajtót, de csak ha látja, hogy nem valami késsel hadonászó vadember érkezett, tárja ki teljesen.*
- Jó napot, uraságod! Miben segíthetünk? *Kérdezi. Nem tudja, mióta lett ő a háziasszony itt, de valami ösztön hajtja, hogy az legyen.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.17 19:53:49
//Nimeril, Elgretor//
*Seles, miután rendben elhagyta a konyhát, sétál egy-két lépést a házban, persze a baba társaságában. A kicsi egy kiadós evés után próbál elszundítani – nem is nagyon kell próbálkozni, úgy tűnik, elég jól megy neki, ezért Seles az apja mellett beteszi a párnákból rögtönzött kis ágyába. Rellan szempontjából már minden stimmel, csak Seles éhes már megint, így ismét betoppan a konyhába. Úgy tűnik, ezúttal nincs egyedül, egy barna hajú lánnyal találkozik, akivel eddig még nem is volt alkalma összefutni.*
- Szervusz, Seles vagyok! *Mondja neki vidáman. Látja, hogy lakótársa már kiszolgálta magát, ezért csak magának szel egy szelet kenyeret, és elmajszolja, ha már végre kiveheti pár órára anyukaszabadságát.* Szép napunk van. *Állapítja meg, de valahol csak beszélgetést szeretne kezdeményezni a félelffel. Úgy tűnik, nem maradtak túl sokan a környéken, most alig lézengenek páran a házban, pedig korábban hatalmas volt a forgalom. Seles ezért is csodálkozik, mikor valami ismeretlen kopogtat. A lány sajnos nem tudja megállapítani, ki a vendég, de hacsak a lány nem akadályozza meg benne, megpróbál kikukucskálni. Egy törpét lát.*
- Várunk valakit? *Kiált hátra, de bízik benne, hogy ha az illető valami rosszban sántikálna, Leon azt sem hagyná annyiban. Lassan kitárja az ajtót, de csak ha látja, hogy nem valami késsel hadonászó vadember érkezett, tárja ki teljesen.*
- Jó napot, uraságod! Miben segíthetünk? *Kérdezi. Nem tudja, mióta lett ő a háziasszony itt, de valami ösztön hajtja, hogy az legyen.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.17 19:53:49
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-17 17:59:23
Üzenet elküldve: 2019-09-17 17:59:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sernevelő érkezik//
//Nimeril//
*A fehér szarvas látomás szinte megbabonázza az öreg serfőzőt. Követi, ahol meglátja. Talán az éhség teszi vele mindezt, a cefre tudja. Erdőn és mezőn keresztül halad a jószág nyomában. Olyan sebbel lobbal bandukol, hogy hátára akasztja a csatabárdot, mert a keze ügyében már felesleges. Elhagyta a lápi mocsarat, most már nem támadhat rá mocsári troll. Erdei troll mondjuk még jöhet, de a szarvas miatt most lankad ébersége. Egy takaros kis tavat pillant meg a bozótosból, ott ahol az előbb még fehér szarvast vizionált. Most nincs sehol sem a szarvas, de a takaros tóhoz közel egy szép házikó díszeleg, nem is kicsi. Száraz torokkal és éber tekintetekkel bandukol a bejárati ajtóhoz, és jól hallgatóan bekopogtat.*
- Hahhó! Van itthun valaki?
*Bedörmögi hátha van itthon fehérnép aki beengedje.*
A hozzászólás írója (Elgretor Otitumal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.17 18:00:05
//Nimeril//
*A fehér szarvas látomás szinte megbabonázza az öreg serfőzőt. Követi, ahol meglátja. Talán az éhség teszi vele mindezt, a cefre tudja. Erdőn és mezőn keresztül halad a jószág nyomában. Olyan sebbel lobbal bandukol, hogy hátára akasztja a csatabárdot, mert a keze ügyében már felesleges. Elhagyta a lápi mocsarat, most már nem támadhat rá mocsári troll. Erdei troll mondjuk még jöhet, de a szarvas miatt most lankad ébersége. Egy takaros kis tavat pillant meg a bozótosból, ott ahol az előbb még fehér szarvast vizionált. Most nincs sehol sem a szarvas, de a takaros tóhoz közel egy szép házikó díszeleg, nem is kicsi. Száraz torokkal és éber tekintetekkel bandukol a bejárati ajtóhoz, és jól hallgatóan bekopogtat.*
- Hahhó! Van itthun valaki?
*Bedörmögi hátha van itthon fehérnép aki beengedje.*
A hozzászólás írója (Elgretor Otitumal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.17 18:00:05
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-17 14:46:43
Üzenet elküldve: 2019-09-17 14:46:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
* Na valahogy kibékül a dologgal egyelőre. Amúgy se tud ezen rágódni sokat, mert a gyomra hangos korgással méltatlankodik. Segítség nem jött, szóval magának kell ezt megoldania. Kikászálódik az ágyból és úgy érzi, hogy a szédülése valamelyest csillapodott. Azért igyekszik úgy haladni, hogy mindig tudjon kapaszkodni valamibe. Így botorkál ki a konyhába. A tiszta edények között egy teafőzőre lesz figyelmes. ~ Jól esne most egy tea. ~ Azzal vizet tesz bele, majd egy kis tüzet rak. Ezzel el szerencsétlenkedik egy ideig, mert azért nem egyszerű dolog még ez. Végre-valahára ég a tűz. Az egyik szekrényben talál szárított mentát. Azt tesz majd a teába. Kaja után kezd el most már kutatni. Talál tojást és szalonnát. ~ Ez meg is felel a célnak. ~ Egy serpenyőben megpirítja a szalonnát, majd a zsírjába szeletel egy kis hagymát. Miután az is kellően megpirult feltör egy jó adag tojást is. Nemsokára kellemes illat lengi be a konyhát. A tea is elkészül időközben. Szépen megterít magának Nimeril. Tesz ki mézet is az italához. Levág egy szelet kenyeret és szed a tányérjára a tojásból. Ki van éhezve rendesen a rendes ételre. Azt se tudja mikor evet rendes ételt utoljára.*
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-17 09:47:16
Üzenet elküldve: 2019-09-17 09:47:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Könnyű kirándulás//
*Megértőn hallgatja az előítéletekről szóló részt.*
- A tűz valóban félelmetes tud lenni, de én sokkal inkább hasznosnak és megkapónak találom. És mondd csak, ez azt jelenti, hogy akár át is tudsz sétálni a lángokon?
*Emelkednek meg szemöldökei csodálkozón.*
- Úgy értem, azon a tűzön is, amit esetleg nem te idéztél elő?
*A tehetség dolgában bólogat és némi sóvárgás kél a lelkében.*
- Nem engedték? Nahát, akkor ebben is hasonlítunk!
*Somolyog vidoran. A mágia mindig is a környezete része volt, ám maga nem foglalkozhatott vele bizonyos okokból. Legalábbis eddig.*
- Ohh, akkor tehát nagyon friss a dolog! Ez igen! Nagyon ügyesen csinálod! Akkor is, ha tehetséges vagy, szerintem ez nagy dolog.
*Bólogat a jó tanácsra, hogy ne érje csalódásként, ha neki nem fog olyan gyorsan menni. Valójában, ha csupán hónapok választják el álmai megvalósulásától, akkor szívesen kiugrik a bőréből. Szeretettel mosolyog az önkritikán, és ha engedi, szelíden megsimogatja Aleimord karját a csuklója felett, csak ruhán keresztül érve. Mindössze egy baráti gesztus, amit jó szívvel tesz meg. Ha magasabb lenne, akkor valószínűleg a lapockája fölött érintené meg, de hát szegény gnóm vízzel főz.*
- Ugyan, nem hiszem én azt. Szerintem nagyon okos és értékes vagy, tele tapasztalattal. Nehéz dolgokon mentél keresztül, csak egy kis önbizalomra és törődésre van szükséged, hogy kibontakoztasd magad. Mint mindenkinek. Na de, erre valók a barátok!
*Húzza ki magát tettre készen.*
- Egyébként nekem nagyon szórakoztató veled beszélgetni, nem értem, mire gondoltál az előbb. A kommunikáció meg egyébként is gyakorlás kérdése, ezért egyre jobb és jobb lesz. És könnyen tanulható másoktól.
*Csillognak a szemei, mikor Aleimord mindössze néhány hónapnyira datálja a mágia birtoklását, ezt nagyon lelkesítőnek találja. Az elagyabugyálás szón felkuncog, nagyon aranyosan hangzik ez a komoly elf férfi szájából. A víz gyógyító és védelmező mivoltán is bólogat, lelkét megint feszíti a büszkeség, hogy jól választott.*
- Ó, a holdág…
*Felsóhajt.*
- Az olyan gyönyörű! Talán egyszer majd én is foglalkozom vele. Ha már a többi jól megy. És mondd csak! Miket tudsz még csinálni a tűzzel?
*Megértőn hallgatja az előítéletekről szóló részt.*
- A tűz valóban félelmetes tud lenni, de én sokkal inkább hasznosnak és megkapónak találom. És mondd csak, ez azt jelenti, hogy akár át is tudsz sétálni a lángokon?
*Emelkednek meg szemöldökei csodálkozón.*
- Úgy értem, azon a tűzön is, amit esetleg nem te idéztél elő?
*A tehetség dolgában bólogat és némi sóvárgás kél a lelkében.*
- Nem engedték? Nahát, akkor ebben is hasonlítunk!
*Somolyog vidoran. A mágia mindig is a környezete része volt, ám maga nem foglalkozhatott vele bizonyos okokból. Legalábbis eddig.*
- Ohh, akkor tehát nagyon friss a dolog! Ez igen! Nagyon ügyesen csinálod! Akkor is, ha tehetséges vagy, szerintem ez nagy dolog.
*Bólogat a jó tanácsra, hogy ne érje csalódásként, ha neki nem fog olyan gyorsan menni. Valójában, ha csupán hónapok választják el álmai megvalósulásától, akkor szívesen kiugrik a bőréből. Szeretettel mosolyog az önkritikán, és ha engedi, szelíden megsimogatja Aleimord karját a csuklója felett, csak ruhán keresztül érve. Mindössze egy baráti gesztus, amit jó szívvel tesz meg. Ha magasabb lenne, akkor valószínűleg a lapockája fölött érintené meg, de hát szegény gnóm vízzel főz.*
- Ugyan, nem hiszem én azt. Szerintem nagyon okos és értékes vagy, tele tapasztalattal. Nehéz dolgokon mentél keresztül, csak egy kis önbizalomra és törődésre van szükséged, hogy kibontakoztasd magad. Mint mindenkinek. Na de, erre valók a barátok!
*Húzza ki magát tettre készen.*
- Egyébként nekem nagyon szórakoztató veled beszélgetni, nem értem, mire gondoltál az előbb. A kommunikáció meg egyébként is gyakorlás kérdése, ezért egyre jobb és jobb lesz. És könnyen tanulható másoktól.
*Csillognak a szemei, mikor Aleimord mindössze néhány hónapnyira datálja a mágia birtoklását, ezt nagyon lelkesítőnek találja. Az elagyabugyálás szón felkuncog, nagyon aranyosan hangzik ez a komoly elf férfi szájából. A víz gyógyító és védelmező mivoltán is bólogat, lelkét megint feszíti a büszkeség, hogy jól választott.*
- Ó, a holdág…
*Felsóhajt.*
- Az olyan gyönyörű! Talán egyszer majd én is foglalkozom vele. Ha már a többi jól megy. És mondd csak! Miket tudsz még csinálni a tűzzel?
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-16 22:06:21
Üzenet elküldve: 2019-09-16 22:06:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
* Egy kiadós alvás után arra ébred, hogy éhes is meg szomjas is. Megpróbál segítséget szerezni, mert nem akaródzik neki kikelni az ágyból.*
– Hahó! Valaki segítene? * Persze semmi válasz. Ha van is itthon valaki az nem a ház ezen pontján tartózkodik. Kénytelen lesz saját maga gondoskodni magáról. Már ülne fel az ágyon, mikor fájdalmat érez, de ez nem a sebétől jön. Konkrétan az egész jobb oldala fáj. Oda pillantva azt tapasztalja, hogy kék és zöld foltok tarkítják. Azon kezd el agyalni, hogy ezt hogy szerezte. Szépen sorra veszi, hogy mire is emlékszik.*
~ Arra emlékszem, hogy a házhoz érve belebotlottam valakibe. Ki is volt az? Ó igen megvan a szőke doki volt. Adott abból a zöld löttyből. Aztán mi is történt? Meg voltam kötözve. Igen rémlik, hogy nem tudtam mozogni. Azt hiszem egy asztalon feküdtem. A sebemet láthatta el éppen. ~ * Felhúzza az ingét és a sebre pillant. Szépen össze van varrva. Ezt örömmel nyugtázza. Majd folytatja az emlékei felidézését.*
~ Amire emlékszem még ezután az a meleg víz. Megfürdetett engem. Már az is dereng, hogy nem engedte, hogy megmártózzak.~ * Ahogy ott fekszik kitakarózva még fázni kezd egy kicsit. Erről jut eszébe, hogy fürdés után is mennyire fázott. Aztán erre beugrik, hogy megölették. Az arca elpirul, ahogy erre gondol.*
~ Tényleg megölelt és úgy melegített. Be kell, hogy valljam jól eset, sőt még visszagondolni is jó rá.~ * A gondolatra libabőrös lett. Inkább folytatja az emlékezést.*
~ Rémlik ködösen, hogy idehozott. A szék volt valami a székkel. Gondolkozz! Miért ültem a székre? Mit csinálnál ha lefekvéshez készülődnél? Pizsama igen.~ * Itt most járatja az agyát egy kicsit. A pizsamára gondol erősen hátha beugrik róla valami. Lassan mintha egy kellemetlen érzés kezdene eluralkodni rajta. Emlékezni kezd, hogy valamiért nagyon kiszolgáltatottnak érezte magát. Aztán bevillan egy kép, ahogy Intath térdel előtte. Aztán egyre több kép jön és összeáll a kirakós ezen része. Már látja magát, ahogy fél kezével támaszkodik a másikkal meg takarja magát. A doki meg előtte szerencsétlenkedik a nadrágjával. Lángvörössé válik a feje és elönti a harag, de aztán belátja, hogy a férfi nem volt hibás. Végül is nem látta meg se, mert takarta magát. Azért a gondolat kicsit kellemetlen neki.*
~ De még mindig nem értem miért fáj az oldalam? Pedig a pizsama után már az ágy következik. Hogy is volt tovább? Valószínűleg a felsőt kellet felven...~ * Egyszerre beugrik neki amire annyira kíváncsi. A pizsama felső és a borulás a székkel.*
~ Elborultam azzal az átkozott székkel. Sötétség volt erre határozottan emlékszem, meg arra is, hogy nem tudtam mozogni. Intath húzta le a fejemről a felsőt. Na ne! Ez ugye csak egy vicc?~ * Rájön, hogy mit is mondott. Ha le kellett húzni a felsőjét, akkor félmeztelen volt. Egy szinte ismeretlen férfi előtt. Ráadásul így kiszolgáltatva. Még levegőt is alig kap egy pillanatra. Szégyent érez amiért így módon látta őt a férfi. Alig bírja lenyugtatni magát. Már meg is feledkezett az éhségről.*
~ Hogy fogok így a szemébe nézni ezek után? ~ * Ilyen és ehhez hasonló gondolatok gyötrik. *
– Hahó! Valaki segítene? * Persze semmi válasz. Ha van is itthon valaki az nem a ház ezen pontján tartózkodik. Kénytelen lesz saját maga gondoskodni magáról. Már ülne fel az ágyon, mikor fájdalmat érez, de ez nem a sebétől jön. Konkrétan az egész jobb oldala fáj. Oda pillantva azt tapasztalja, hogy kék és zöld foltok tarkítják. Azon kezd el agyalni, hogy ezt hogy szerezte. Szépen sorra veszi, hogy mire is emlékszik.*
~ Arra emlékszem, hogy a házhoz érve belebotlottam valakibe. Ki is volt az? Ó igen megvan a szőke doki volt. Adott abból a zöld löttyből. Aztán mi is történt? Meg voltam kötözve. Igen rémlik, hogy nem tudtam mozogni. Azt hiszem egy asztalon feküdtem. A sebemet láthatta el éppen. ~ * Felhúzza az ingét és a sebre pillant. Szépen össze van varrva. Ezt örömmel nyugtázza. Majd folytatja az emlékei felidézését.*
~ Amire emlékszem még ezután az a meleg víz. Megfürdetett engem. Már az is dereng, hogy nem engedte, hogy megmártózzak.~ * Ahogy ott fekszik kitakarózva még fázni kezd egy kicsit. Erről jut eszébe, hogy fürdés után is mennyire fázott. Aztán erre beugrik, hogy megölették. Az arca elpirul, ahogy erre gondol.*
~ Tényleg megölelt és úgy melegített. Be kell, hogy valljam jól eset, sőt még visszagondolni is jó rá.~ * A gondolatra libabőrös lett. Inkább folytatja az emlékezést.*
~ Rémlik ködösen, hogy idehozott. A szék volt valami a székkel. Gondolkozz! Miért ültem a székre? Mit csinálnál ha lefekvéshez készülődnél? Pizsama igen.~ * Itt most járatja az agyát egy kicsit. A pizsamára gondol erősen hátha beugrik róla valami. Lassan mintha egy kellemetlen érzés kezdene eluralkodni rajta. Emlékezni kezd, hogy valamiért nagyon kiszolgáltatottnak érezte magát. Aztán bevillan egy kép, ahogy Intath térdel előtte. Aztán egyre több kép jön és összeáll a kirakós ezen része. Már látja magát, ahogy fél kezével támaszkodik a másikkal meg takarja magát. A doki meg előtte szerencsétlenkedik a nadrágjával. Lángvörössé válik a feje és elönti a harag, de aztán belátja, hogy a férfi nem volt hibás. Végül is nem látta meg se, mert takarta magát. Azért a gondolat kicsit kellemetlen neki.*
~ De még mindig nem értem miért fáj az oldalam? Pedig a pizsama után már az ágy következik. Hogy is volt tovább? Valószínűleg a felsőt kellet felven...~ * Egyszerre beugrik neki amire annyira kíváncsi. A pizsama felső és a borulás a székkel.*
~ Elborultam azzal az átkozott székkel. Sötétség volt erre határozottan emlékszem, meg arra is, hogy nem tudtam mozogni. Intath húzta le a fejemről a felsőt. Na ne! Ez ugye csak egy vicc?~ * Rájön, hogy mit is mondott. Ha le kellett húzni a felsőjét, akkor félmeztelen volt. Egy szinte ismeretlen férfi előtt. Ráadásul így kiszolgáltatva. Még levegőt is alig kap egy pillanatra. Szégyent érez amiért így módon látta őt a férfi. Alig bírja lenyugtatni magát. Már meg is feledkezett az éhségről.*
~ Hogy fogok így a szemébe nézni ezek után? ~ * Ilyen és ehhez hasonló gondolatok gyötrik. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379