Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 44 (861. - 880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1091-1110
880. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-07-20 13:27:05
Üzenet elküldve: 2024-07-20 13:27:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
- Semmi gond. *ásít még egy aprót Ea, látva a másik arcán, hogy odakint valóban hideg lehet.* Jó néha fotelban szunyókálni kicsit, de azért nem pótolja az ágyat. Lehet kicsit ledőlök majd estig.
*Különben egyáltalán nem veszi zokon, hogy Adoaver nem kéri a díszítésben a segítségét. Valamennyit ő is dolgozhat ezen, hogy még jobban magáénak érezze a dekorációt, ami pedig őt magát illeti, Lunival együtt már elég sokat foglalatoskodtak ezzel. Ha szereti is hasonlóval eltöltemi az idejét, azért azt sem feltétlenül szokta bánni, ha mások dolgoznak helyette. Olyan ez kicsit, mint a főzés. Hiába szeret a konyhában tenni-venni, azért lányát nem csak azért tanította meg rá, mert egy lánynak ilyesmit szerinte mindenképpen illik tudnia, illetve, hogy el tudja magát látni akkor is, ha majd egyszer nélküle fog élni, hanem azért is, hogy legyen egy kis segítsége a konyhában. Esetleg néha szunyálhasson egyet akár délelőtt is, miközben Luni megfőzi ebédre a levest. Kevés szebb dolog van frissen főtt étel finom illatára ébredni, éhesen.
De hát kicsit messzire kalandozott, most az a lényeg, hogy amiben tud még segítsen Adoavernek, mielőtt egy fotel háttámlája helyett rendes párnára hajtaná a fejét egy ágyban.*
- Ügyesek vagytok tényleg és örülök, hogy ennyi mindent találtatok. *mondja aztán már felállva.* És minden tiszteletem, tudod, hogy én az erdőben nőttem fel és éltem, most még sem lett volna kedvem kimenni. Luni pedig majd biztos örülni fog a sok mindennek, amit szedtetek, ahogyan persze én is. Különben jó ötlet, majd kíváncsi vagyok, hogy végül, hogyan fog kinézni a folyosó. Ó igen, tű és cérna, tessék! *húz ki egy fiókot.*
- Egy létrát a napokban láttam a kamrában. *mondja ezek után.* Biztos ott van még, nem hiszem, hogy bárki használta volna. *mondja, és jobban belegondolva egészen biztos benne, hogy valóban nem használta senki. Lunit nem tudja elképzelni, amint létrára mászik, meg Intet sem nagyon.*
- Nagyobb széket pedig biztosan találsz a konyhában majd. *teszi még hozzá.*
- Viszont, ha nem haragszol ezt már rád hagynám. *mondja, bár Adoaver szavaiból azt vette ki eddig, hogy nem is nagyon igényli az ő segítségét.* Pihenek még kicsit, szerintem tedd azt te is. Estefelé a konyhában találkozunk. Szerintem egy kis alvás éppen elég, még korán sötétedik, így mindenképpen nagyon hangulatos lesz már minden, mire újra találkozunk.
*Ea tehát elindul pihenni, és lánya is éppen ezt tervezi, bár Intath társasága mindig szórakoztatja, viccei pedig általában betalálnak nála, már, amikor rájön, hogy éppen viccel, nem csoda, hogy most is alig várja már az estét.
Ahogyan az sem, hogy ezúttal is nevet.*
- Azért csak óvatosan a füleimmel. Te vagy az orvosom, ha túlhúzod, még a végén neked is kell visszaállítanod őket az eredeti állapotukba. *mondja, még mindig mosolyogva, bár igazából, ha ő maga nem is orvos, úgy érzi, hogy annyit azért ért az anatómiához, hogy pontosan tudja, hogy egyszerűbb egy kicsit a fület megnyújtani, mint egy túlnyújtottat visszakicsinyíteni, de ilyen apróságokba most nem megy bele.*
- Jó pihenést akkor, este találkozunk itt. Pontosabban, gondolom kicsivel sötétedés után. Ha nagyon elaludnál, majd felkeltünk. *köszön el, remélve, hogy a dokinak nem csak ízleni fog a tea, hanem majd rendesen át is melegíti.
Aztán visszamegy a szobájába, hálóruhát vesz, és plüssnyulait is természetesen magához ölelve bebújuk a jó meleg paplan alá. Nem kell neki sok idő, hogy elaludjon, még arra sem ébred fel, amikor édesanyja befekszik mellé, igaz nem szorosan mellé, hanem éppen úgy, hogy hagyjon neki személyes teret az ágyban is, végtére is, már nem kislány, akit csak úgy bármikor magához ölelhet alvás közben, ha kedve van hozzá.
Nem fél attól, hogy elalszik, hiszen Holdpihe úgy is fel fogja majd ébreszteni, az "éhes vagyok, adj ennem kérlek!" jelentésű nyávogásával, ha kicsikét túlaludná magát.
Szerencsére ez valóban nem történik meg. Mire a fiúk este megérkeznek a konyhába, ő és édesanyja már szépen felöltözve és széles mosollyal várják őket, akár együtt érkeznek, alkár külön, miközben a konyhát betölti a frissen készült étel, valamint szegfűszeg illata, ami a nemrég főtt forralt borból árad. Égnek a gyertyák, az idő közben visszahűlt konyha éppen kellemesen elkezd felmelegedni újra, ahogyan a közösségi szoba is, ahol az ünnepből még hátralévő idő nagy részét majd el fogják tölteni.
Úgy érzi, hogy amennyire tudtak felkészültek az estére, nem csak olyan értelemben, hogy méltón és neki kijáró tisztelettel tudják megülni az ünnepet magát, hanem annak érdekében is mindent elkövettek eddig, hogy végül majd jól is érezzék magukat együtt.*
//Surran az őz, szökell halkan//
- Semmi gond. *ásít még egy aprót Ea, látva a másik arcán, hogy odakint valóban hideg lehet.* Jó néha fotelban szunyókálni kicsit, de azért nem pótolja az ágyat. Lehet kicsit ledőlök majd estig.
*Különben egyáltalán nem veszi zokon, hogy Adoaver nem kéri a díszítésben a segítségét. Valamennyit ő is dolgozhat ezen, hogy még jobban magáénak érezze a dekorációt, ami pedig őt magát illeti, Lunival együtt már elég sokat foglalatoskodtak ezzel. Ha szereti is hasonlóval eltöltemi az idejét, azért azt sem feltétlenül szokta bánni, ha mások dolgoznak helyette. Olyan ez kicsit, mint a főzés. Hiába szeret a konyhában tenni-venni, azért lányát nem csak azért tanította meg rá, mert egy lánynak ilyesmit szerinte mindenképpen illik tudnia, illetve, hogy el tudja magát látni akkor is, ha majd egyszer nélküle fog élni, hanem azért is, hogy legyen egy kis segítsége a konyhában. Esetleg néha szunyálhasson egyet akár délelőtt is, miközben Luni megfőzi ebédre a levest. Kevés szebb dolog van frissen főtt étel finom illatára ébredni, éhesen.
De hát kicsit messzire kalandozott, most az a lényeg, hogy amiben tud még segítsen Adoavernek, mielőtt egy fotel háttámlája helyett rendes párnára hajtaná a fejét egy ágyban.*
- Ügyesek vagytok tényleg és örülök, hogy ennyi mindent találtatok. *mondja aztán már felállva.* És minden tiszteletem, tudod, hogy én az erdőben nőttem fel és éltem, most még sem lett volna kedvem kimenni. Luni pedig majd biztos örülni fog a sok mindennek, amit szedtetek, ahogyan persze én is. Különben jó ötlet, majd kíváncsi vagyok, hogy végül, hogyan fog kinézni a folyosó. Ó igen, tű és cérna, tessék! *húz ki egy fiókot.*
- Egy létrát a napokban láttam a kamrában. *mondja ezek után.* Biztos ott van még, nem hiszem, hogy bárki használta volna. *mondja, és jobban belegondolva egészen biztos benne, hogy valóban nem használta senki. Lunit nem tudja elképzelni, amint létrára mászik, meg Intet sem nagyon.*
- Nagyobb széket pedig biztosan találsz a konyhában majd. *teszi még hozzá.*
- Viszont, ha nem haragszol ezt már rád hagynám. *mondja, bár Adoaver szavaiból azt vette ki eddig, hogy nem is nagyon igényli az ő segítségét.* Pihenek még kicsit, szerintem tedd azt te is. Estefelé a konyhában találkozunk. Szerintem egy kis alvás éppen elég, még korán sötétedik, így mindenképpen nagyon hangulatos lesz már minden, mire újra találkozunk.
*Ea tehát elindul pihenni, és lánya is éppen ezt tervezi, bár Intath társasága mindig szórakoztatja, viccei pedig általában betalálnak nála, már, amikor rájön, hogy éppen viccel, nem csoda, hogy most is alig várja már az estét.
Ahogyan az sem, hogy ezúttal is nevet.*
- Azért csak óvatosan a füleimmel. Te vagy az orvosom, ha túlhúzod, még a végén neked is kell visszaállítanod őket az eredeti állapotukba. *mondja, még mindig mosolyogva, bár igazából, ha ő maga nem is orvos, úgy érzi, hogy annyit azért ért az anatómiához, hogy pontosan tudja, hogy egyszerűbb egy kicsit a fület megnyújtani, mint egy túlnyújtottat visszakicsinyíteni, de ilyen apróságokba most nem megy bele.*
- Jó pihenést akkor, este találkozunk itt. Pontosabban, gondolom kicsivel sötétedés után. Ha nagyon elaludnál, majd felkeltünk. *köszön el, remélve, hogy a dokinak nem csak ízleni fog a tea, hanem majd rendesen át is melegíti.
Aztán visszamegy a szobájába, hálóruhát vesz, és plüssnyulait is természetesen magához ölelve bebújuk a jó meleg paplan alá. Nem kell neki sok idő, hogy elaludjon, még arra sem ébred fel, amikor édesanyja befekszik mellé, igaz nem szorosan mellé, hanem éppen úgy, hogy hagyjon neki személyes teret az ágyban is, végtére is, már nem kislány, akit csak úgy bármikor magához ölelhet alvás közben, ha kedve van hozzá.
Nem fél attól, hogy elalszik, hiszen Holdpihe úgy is fel fogja majd ébreszteni, az "éhes vagyok, adj ennem kérlek!" jelentésű nyávogásával, ha kicsikét túlaludná magát.
Szerencsére ez valóban nem történik meg. Mire a fiúk este megérkeznek a konyhába, ő és édesanyja már szépen felöltözve és széles mosollyal várják őket, akár együtt érkeznek, alkár külön, miközben a konyhát betölti a frissen készült étel, valamint szegfűszeg illata, ami a nemrég főtt forralt borból árad. Égnek a gyertyák, az idő közben visszahűlt konyha éppen kellemesen elkezd felmelegedni újra, ahogyan a közösségi szoba is, ahol az ünnepből még hátralévő idő nagy részét majd el fogják tölteni.
Úgy érzi, hogy amennyire tudtak felkészültek az estére, nem csak olyan értelemben, hogy méltón és neki kijáró tisztelettel tudják megülni az ünnepet magát, hanem annak érdekében is mindent elkövettek eddig, hogy végül majd jól is érezzék magukat együtt.*
879. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-06-20 19:29:21
Üzenet elküldve: 2024-06-20 19:29:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Már meg is formálódik agyában, mit fog ezekkel a kis háztartási eszközökkel kezdeni, hogyan fognak ezek beleilleni otthona otthonosabbá tételéhez. Ugyanis ez már otthona, és ha feleannyira Lihanechhez hasonló ünnepi hangulatot akar itt látni, akkor bizony még lesz mit tennie, nem ülhet le - különben is, megfagyna.*
- Óh! *gyorsan kidolgozott tervéből eredő célratörekvése leszűkíthette látását, mert észre sem vette hogy már foglalva volt a szoba. Csettint egyet nyelvével, szégyelli magát hogy amaz mozdulataiból ítélve álmából sikerült fölzavarnia Callipeyát. A kinti hidegből bekerülve, pirospozsgás arccal fintorogva fordul Luninari anyjához:* - Bocsánat, azt hittem, egyedül vagyok... *Kezei még mindig azon az asztalon nyugodnak, ahol még egy pár órája a papírformákat kivagdosták.* - Most jöttünk vissza Intath-tal, csak fel akarom rakni a díszeket. *Meg se fordult a fejében , hogy megkérdezze a papnőt elhelyezésükről. Lehet hogy meg kéne? Talán jobb tippet tud adni, mint amit ő kigondolt*
- Háááát... hideg, az valóban volt. Felemásan öltözködtem. *Ezt talán ki lehet találni végtagjainak átlagosnál is halványabb árnyalatából.* - Virágokat és gyümölcsöket sikerült találnunk. Az utóbbit most szeretném feltűzni a papírokkal együtt a folyosó falaira, amennyink van; éppenséggel varrótűt és cérnát keresek ehhez, hogy ajtótól ajtóig frappánsan fognak nézzenek ki, s a fonál kösse össze őket. *Virágforma, holdsajt, csillagforma, holdsajt, hajóforma, holdsajt, s a többi; a földszintre biztos vagdostak eleget, ha jól számolta.* - Most hogy tovább gondolom, egy létra is fog kelleni, legalábbis egy nagyobb szék. De egyszerre csak egy dolgot: tudja hol találom a két kis eszközt? Esetleg használta?
//Surran az őz, szökell halkan//
*Már meg is formálódik agyában, mit fog ezekkel a kis háztartási eszközökkel kezdeni, hogyan fognak ezek beleilleni otthona otthonosabbá tételéhez. Ugyanis ez már otthona, és ha feleannyira Lihanechhez hasonló ünnepi hangulatot akar itt látni, akkor bizony még lesz mit tennie, nem ülhet le - különben is, megfagyna.*
- Óh! *gyorsan kidolgozott tervéből eredő célratörekvése leszűkíthette látását, mert észre sem vette hogy már foglalva volt a szoba. Csettint egyet nyelvével, szégyelli magát hogy amaz mozdulataiból ítélve álmából sikerült fölzavarnia Callipeyát. A kinti hidegből bekerülve, pirospozsgás arccal fintorogva fordul Luninari anyjához:* - Bocsánat, azt hittem, egyedül vagyok... *Kezei még mindig azon az asztalon nyugodnak, ahol még egy pár órája a papírformákat kivagdosták.* - Most jöttünk vissza Intath-tal, csak fel akarom rakni a díszeket. *Meg se fordult a fejében , hogy megkérdezze a papnőt elhelyezésükről. Lehet hogy meg kéne? Talán jobb tippet tud adni, mint amit ő kigondolt*
- Háááát... hideg, az valóban volt. Felemásan öltözködtem. *Ezt talán ki lehet találni végtagjainak átlagosnál is halványabb árnyalatából.* - Virágokat és gyümölcsöket sikerült találnunk. Az utóbbit most szeretném feltűzni a papírokkal együtt a folyosó falaira, amennyink van; éppenséggel varrótűt és cérnát keresek ehhez, hogy ajtótól ajtóig frappánsan fognak nézzenek ki, s a fonál kösse össze őket. *Virágforma, holdsajt, csillagforma, holdsajt, hajóforma, holdsajt, s a többi; a földszintre biztos vagdostak eleget, ha jól számolta.* - Most hogy tovább gondolom, egy létra is fog kelleni, legalábbis egy nagyobb szék. De egyszerre csak egy dolgot: tudja hol találom a két kis eszközt? Esetleg használta?
878. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-06-17 21:31:41
Üzenet elküldve: 2024-06-17 21:31:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az ilyen úri dolgok mint a méz vagy a cukor eddig nem számítottak megszokottnak az elf életében. Mondjuk nagyon sok kevésbé úri, sőt egy egyszerű polgár számára is hétköznapi dologgal is ez a helyzet, de talán majd megváltozik a doki ezzel kapcsolatban. Sikerül megúsznia a ház díszítését. Lepihenni meg amúgy is akart úgyhogy nincs ellenére a dolog. Azon, hogy bírná az éjszakázást csak felvonja a szemöldökét.*
-Fordult már elő, hogy muszáj volt, de ha nem az akkor inkább kihasználom a lehetőséget a pihenésre én is.
*Idegesítő is ott ülni egy beteg ágyánál, hogy nézze nem-e akar megfulladni a hányásában vagy mikor az éjszaka közepén dörömbölnek az ajtaján, hogy jöjjön gyorsan mert valaki rosszul lett. Csak rá gondolva is kezdi felbosszantani magát. A lány következő, a férfi szerint a semmiből érkező megjegyzése viszont teljesen meglepi az elfet. Még el is neveti magát.*
-Mik nem járnak a te fejedben? Amúgy vigyázz mit kívánsz. Részegen még rosszabb vagyok mint így. Ha bekarmolok lehet csak még jobban meghúzogatom a füled.
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az ilyen úri dolgok mint a méz vagy a cukor eddig nem számítottak megszokottnak az elf életében. Mondjuk nagyon sok kevésbé úri, sőt egy egyszerű polgár számára is hétköznapi dologgal is ez a helyzet, de talán majd megváltozik a doki ezzel kapcsolatban. Sikerül megúsznia a ház díszítését. Lepihenni meg amúgy is akart úgyhogy nincs ellenére a dolog. Azon, hogy bírná az éjszakázást csak felvonja a szemöldökét.*
-Fordult már elő, hogy muszáj volt, de ha nem az akkor inkább kihasználom a lehetőséget a pihenésre én is.
*Idegesítő is ott ülni egy beteg ágyánál, hogy nézze nem-e akar megfulladni a hányásában vagy mikor az éjszaka közepén dörömbölnek az ajtaján, hogy jöjjön gyorsan mert valaki rosszul lett. Csak rá gondolva is kezdi felbosszantani magát. A lány következő, a férfi szerint a semmiből érkező megjegyzése viszont teljesen meglepi az elfet. Még el is neveti magát.*
-Mik nem járnak a te fejedben? Amúgy vigyázz mit kívánsz. Részegen még rosszabb vagyok mint így. Ha bekarmolok lehet csak még jobban meghúzogatom a füled.
877. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-06-16 22:08:07
Üzenet elküldve: 2024-06-16 22:08:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Valahogy nem lepődik meg rajta, hogy a dokiban fel sem merül, hogy cukrot, mézet, vagy akár tejet is kérhetne a teájába, sőt, ha nagyon nagy ínyenc, akár még borsot, vagy bármilyen egyéb fűszert is, ami bármilyen levest finomabbá tesz.
Igazából tényleg nincsen ebben semmi meglepő, bár nyilván el tudja képzelni az ellenkezőjét is, a maga részéről a tea fogyasztását mindig is inkább lányos, nőies szokásnak tartotta, még mondjuk a pálinkát inkább olyasminek, ami a férfiakra jellemző.
De hát ilyen időben miért is ne kívánhatna meg akármilyen férfi egy jó forró teát? Ő a maga részéről inkább már az esti forralt bort várja, de hát az még nyilván odébb, és nem is készül el olyan egyszerűen, mint egy tea, főleg, ha Int nem is kér bele semmit.*
- Rendben, akkor amiket te hoztál majd elrendezem én. Aztán szerintem lepihenek egy kicsit. Te is jobban tennéd, ha pihennél kicsit az este előtt. *javasolja.* Bár nem hiszem, hogy ne bírnád az éjszakázást.
*Igazából nem csak nem hiszi, hanem határozottan biztos benne, hogy Int minden bizonnyal edzett ilyen téren.*
- Azért egyszer megnéznélek, ahogyan részegen énekelsz. Talán majd ma este. Inkább, mint hogy a füleimet húzogasd. *jut eszébe az éjszakázásról, miközben a teának felrakott víz végre elkezd gőzölögni, jelezve ezzel, hogy lassan felszolgálható állapotba kerül.
Nagyjából eközben Ea éppen nem pihenni készül, hanem éppen felébred. Ugyan ritkán alszik teljesen éberen, de talán azért, mert most hirtelen nyomta el az álom, és néha egy kis teljesen öntudatlan alvás is nagyon sokat ér, most nem sokkal azután kinyitja szemeit és felpillant, amint meghellja motoszkálni az ifjú embert.
Igyekszik diszkréten ásítani, természetesen szája elé téve a kezét, de talán mosolya elárulja, hogy egyáltalán nem bánja azt, hogy felébredt, és ez a kis szunyókálás határozottan jól esett neki.*
- Keresel valamit? *kérdi először legalább olyan őszinte és segítőkész érdeklődéssel, mintha a lánya lenne, végül nyújtózkodik egyet is feláll.*
- Milyen volt Intel kirándulni? *tesz fel egy újabb kérdést.* Gondolom hideg van kint. És mi szépet találtatok? *nyújtogatja végül kicsit kíváncsian a nyakát.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Valahogy nem lepődik meg rajta, hogy a dokiban fel sem merül, hogy cukrot, mézet, vagy akár tejet is kérhetne a teájába, sőt, ha nagyon nagy ínyenc, akár még borsot, vagy bármilyen egyéb fűszert is, ami bármilyen levest finomabbá tesz.
Igazából tényleg nincsen ebben semmi meglepő, bár nyilván el tudja képzelni az ellenkezőjét is, a maga részéről a tea fogyasztását mindig is inkább lányos, nőies szokásnak tartotta, még mondjuk a pálinkát inkább olyasminek, ami a férfiakra jellemző.
De hát ilyen időben miért is ne kívánhatna meg akármilyen férfi egy jó forró teát? Ő a maga részéről inkább már az esti forralt bort várja, de hát az még nyilván odébb, és nem is készül el olyan egyszerűen, mint egy tea, főleg, ha Int nem is kér bele semmit.*
- Rendben, akkor amiket te hoztál majd elrendezem én. Aztán szerintem lepihenek egy kicsit. Te is jobban tennéd, ha pihennél kicsit az este előtt. *javasolja.* Bár nem hiszem, hogy ne bírnád az éjszakázást.
*Igazából nem csak nem hiszi, hanem határozottan biztos benne, hogy Int minden bizonnyal edzett ilyen téren.*
- Azért egyszer megnéznélek, ahogyan részegen énekelsz. Talán majd ma este. Inkább, mint hogy a füleimet húzogasd. *jut eszébe az éjszakázásról, miközben a teának felrakott víz végre elkezd gőzölögni, jelezve ezzel, hogy lassan felszolgálható állapotba kerül.
Nagyjából eközben Ea éppen nem pihenni készül, hanem éppen felébred. Ugyan ritkán alszik teljesen éberen, de talán azért, mert most hirtelen nyomta el az álom, és néha egy kis teljesen öntudatlan alvás is nagyon sokat ér, most nem sokkal azután kinyitja szemeit és felpillant, amint meghellja motoszkálni az ifjú embert.
Igyekszik diszkréten ásítani, természetesen szája elé téve a kezét, de talán mosolya elárulja, hogy egyáltalán nem bánja azt, hogy felébredt, és ez a kis szunyókálás határozottan jól esett neki.*
- Keresel valamit? *kérdi először legalább olyan őszinte és segítőkész érdeklődéssel, mintha a lánya lenne, végül nyújtózkodik egyet is feláll.*
- Milyen volt Intel kirándulni? *tesz fel egy újabb kérdést.* Gondolom hideg van kint. És mi szépet találtatok? *nyújtogatja végül kicsit kíváncsian a nyakát.*
876. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-06-11 18:35:37
Üzenet elküldve: 2024-06-11 18:35:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Meg kell mondani, kicsit megfárasztotta a kinti felfedezőtúra, szóval megfordul a fejében hogy ismét letelepszik a konyhában, ha már benéz oda; kötelességtudatán kívül, hogy be kéne fejeznie önvállalt munkáját, az is visszatartja, hogy mérhetetlenül fázna úgy ott, hogy épp nem főznek bent. Inkább még most elhelyezi amit hozott, azalatt a tevékenység alatt hátha visszajön egy kis vér ereibe.
Köpenye még lobogva igyekszik beérni őt, mikor csüggő ajakkal konstatálja, hogy Callipeyát nem elképzelt helyén találja; kár, mert két dolog megtalálásával kapcsolatban akarta megkérdezni őt, aminek az elhelyezkedését a volt papnő lehet jobban tudja most, mint ő: tű és cérna.
Akkor irány a nappali helyiség, ahol a kivágott papírdíszek vannak!
Szerencsére nem kell sokat menni, a két szoba között mindössze egy egyetlen ajtón túlnyit kell sétálnia a kandalló melegétől a számára most tökéletes hőmérsékletű helyiségig. Bent leteszi erszényét arra asztalra ahol kivágták a papírosokat, s elkezdi az asztalokat és fiókokat matatni. Ha már találtak ollókat akkor csak más is lesz a poros eszközök között..!*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Meg kell mondani, kicsit megfárasztotta a kinti felfedezőtúra, szóval megfordul a fejében hogy ismét letelepszik a konyhában, ha már benéz oda; kötelességtudatán kívül, hogy be kéne fejeznie önvállalt munkáját, az is visszatartja, hogy mérhetetlenül fázna úgy ott, hogy épp nem főznek bent. Inkább még most elhelyezi amit hozott, azalatt a tevékenység alatt hátha visszajön egy kis vér ereibe.
Köpenye még lobogva igyekszik beérni őt, mikor csüggő ajakkal konstatálja, hogy Callipeyát nem elképzelt helyén találja; kár, mert két dolog megtalálásával kapcsolatban akarta megkérdezni őt, aminek az elhelyezkedését a volt papnő lehet jobban tudja most, mint ő: tű és cérna.
Akkor irány a nappali helyiség, ahol a kivágott papírdíszek vannak!
Szerencsére nem kell sokat menni, a két szoba között mindössze egy egyetlen ajtón túlnyit kell sétálnia a kandalló melegétől a számára most tökéletes hőmérsékletű helyiségig. Bent leteszi erszényét arra asztalra ahol kivágták a papírosokat, s elkezdi az asztalokat és fiókokat matatni. Ha már találtak ollókat akkor csak más is lesz a poros eszközök között..!*
875. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-06-05 20:07:45
Üzenet elküldve: 2024-06-05 20:07:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az elf harsány, kikötői stílusát nem lehet megmagyarázni. Érteni kell. Cicamica mert cicamica. A másik kis sikkantásán is jót nevet a doki majd mehetnek befelé. A fülét érő célzásra csak azért nem karolja át és ölelgeti meg a lányt mert tele van a keze, de jót kacag.*
-A félelf füleket se érheti panasz. Az elf egész nap húzogatná őket ha lát két szépet.
*Habár ő igyekezett elterelni a figyelmet a teával és saját fagyosságának megemlítésével a kérdésről, de a tintanyaló csak visszahozza a témát és így a doki is muszáj válaszolni.*
-Én rátok bízom hova teszitek. Nektek jobb szemetek van hozzá.
*Végül is nem hazudott. Ő tényleg nem szokott ilyesmikkel foglalkozni. Ezt bárki megmondja, aki a szobájában vagy rendelőjében található rendezett káoszt látja. A konyhában hiába próbálja jobb híján saját mellkasához dörgölni a kezét és hiába lehelgeti, de kell majd még idő mire rendesen átmelegszik. Talán egy bögre forró tea szorongatása jót tesz majd. A kapott kérdésre kissé értetlenül válaszol.*
-Tisztán persze.
*Egy kis tömény jó lenne, de már megbeszélték, hogy nincs. Olyan úri dolgokhoz meg nincs hozzászokva a doki, hogy mást is lehetne beletenni a teába.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az elf harsány, kikötői stílusát nem lehet megmagyarázni. Érteni kell. Cicamica mert cicamica. A másik kis sikkantásán is jót nevet a doki majd mehetnek befelé. A fülét érő célzásra csak azért nem karolja át és ölelgeti meg a lányt mert tele van a keze, de jót kacag.*
-A félelf füleket se érheti panasz. Az elf egész nap húzogatná őket ha lát két szépet.
*Habár ő igyekezett elterelni a figyelmet a teával és saját fagyosságának megemlítésével a kérdésről, de a tintanyaló csak visszahozza a témát és így a doki is muszáj válaszolni.*
-Én rátok bízom hova teszitek. Nektek jobb szemetek van hozzá.
*Végül is nem hazudott. Ő tényleg nem szokott ilyesmikkel foglalkozni. Ezt bárki megmondja, aki a szobájában vagy rendelőjében található rendezett káoszt látja. A konyhában hiába próbálja jobb híján saját mellkasához dörgölni a kezét és hiába lehelgeti, de kell majd még idő mire rendesen átmelegszik. Talán egy bögre forró tea szorongatása jót tesz majd. A kapott kérdésre kissé értetlenül válaszol.*
-Tisztán persze.
*Egy kis tömény jó lenne, de már megbeszélték, hogy nincs. Olyan úri dolgokhoz meg nincs hozzászokva a doki, hogy mást is lehetne beletenni a teába.*
874. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-06-04 23:15:10
Üzenet elküldve: 2024-06-04 23:15:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Intathtról éppen most sem tudja eldönteni, hogy viccel, vagy pedig nem, de hát miért ne hívhatnának egy növényt cicamicának? Vagy éppen őt nevezte volna így a doki? Mindegy is, ha tényleg hozzá akarja nyomni hideg kezét a nyakához nem húzódik el, bár minden bizonnyal félig felsikít, félig felnevet a hirtelen jött hideg hatására, de azért felmelegedett odabent annyira, hogy ennyi bőven beleférjen, túl fog élni egy pillanatnyi hideget, akkor is, ha amúgy nem kellemes, és igazából nem is szereti. Egy új varázslat megtanulásánál is jobban várja azt, hogy minél hamarabb szabaduljanak tőle és térjenek végre vissza a napfényes napok.*
- Hát igen, a hosszú fülnek is vannak hátrányai, több helyet talál rajta a fagy. Pedig kár lenne érte, ha letörne, az elf fülek általában szépek. *jegyzi meg ezek után ártatlan arccal, de majdnem mosolyogva, amikor Int a hidegről panaszkodik neki a fülével való összefüggésben.
Mivel viszont sem ő, sem pedig a fiúk nem akarnak kint maradni tovább, továbbá Int inna egy teát igen hamar a konyhában találják magukat, ahol még jól tartja magát a főzésről és az ebédről itt maradt meleg. Ami őt illeti, mivel nem álldogált odakint sokáig hamar vissza is vetkőzik, mielőtt még nagyon rámelegedne a ruha, sejti azonban, hogy Intnek és Adoavernek kicsit több kell ahhoz, hogy átmelegedjenek.
Hogy az ifjú mágus éppen az édesanyját keresi, azt nem sejti, de a konyhában nem találja meg Eát az biztos. Azt persze nem gondolná ő sem, hogy az ebéd, a bor és a készülődés hármasa elbódította egy kissé, és most éppen szunyókál egy kényelmes fotelban, az általuk már feldíszített közösségi szobában, ahová majd minden bizonnyal Adoaver és Intath zsákmányai is bekerülnek majd dísznek.
Azt természetesen nem veszi zokon, hogy Adoaver maga szeretne helyet találni szerzeményeinek, így legalább neki is izgalmasabb, meg persze kényelmesebb is, mert legalább már azon nem kell gondolkodnia, hogy hova rakja, amit végül hozott, hogy illeszkedjen is a többi virág és dísz közé színben és hangulatban, valamennyire ugyanakkor mégis kitűnjön onnan. Ha már Int és ő képesek voltak egy hosszabb kirándulást tenni a kinti hidegben, akkor az a legkevesebb, amivel mindezt viszonozhatja, hogy megfelelő helyet talál a zsákmányuknak, pontosabban így már nem, mert Adoaver, esetleg az édesanyja segítségével, vagy nélküle, de gondoskodik erről, amint arra kerül a sor.*
- Biztosan szép helyet találsz majd nekik. *biztosítja is bizalmáról a fiút, aztán gyorsan felrak főni egy kis vizet, hogy hamar felforrjon. A maga részéről ő nem vágyik teára, így viszont legalább majd hamarabb elkészült Intnek, és esetleg Adoavernek is, ha ő is kérne egyet*
- Mit kérsz hozzá? Vagy jöhet tisztán? *kérdi egyelőre az elfet, mivel eddig csak ő jelezte, hogy inna.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Intathtról éppen most sem tudja eldönteni, hogy viccel, vagy pedig nem, de hát miért ne hívhatnának egy növényt cicamicának? Vagy éppen őt nevezte volna így a doki? Mindegy is, ha tényleg hozzá akarja nyomni hideg kezét a nyakához nem húzódik el, bár minden bizonnyal félig felsikít, félig felnevet a hirtelen jött hideg hatására, de azért felmelegedett odabent annyira, hogy ennyi bőven beleférjen, túl fog élni egy pillanatnyi hideget, akkor is, ha amúgy nem kellemes, és igazából nem is szereti. Egy új varázslat megtanulásánál is jobban várja azt, hogy minél hamarabb szabaduljanak tőle és térjenek végre vissza a napfényes napok.*
- Hát igen, a hosszú fülnek is vannak hátrányai, több helyet talál rajta a fagy. Pedig kár lenne érte, ha letörne, az elf fülek általában szépek. *jegyzi meg ezek után ártatlan arccal, de majdnem mosolyogva, amikor Int a hidegről panaszkodik neki a fülével való összefüggésben.
Mivel viszont sem ő, sem pedig a fiúk nem akarnak kint maradni tovább, továbbá Int inna egy teát igen hamar a konyhában találják magukat, ahol még jól tartja magát a főzésről és az ebédről itt maradt meleg. Ami őt illeti, mivel nem álldogált odakint sokáig hamar vissza is vetkőzik, mielőtt még nagyon rámelegedne a ruha, sejti azonban, hogy Intnek és Adoavernek kicsit több kell ahhoz, hogy átmelegedjenek.
Hogy az ifjú mágus éppen az édesanyját keresi, azt nem sejti, de a konyhában nem találja meg Eát az biztos. Azt persze nem gondolná ő sem, hogy az ebéd, a bor és a készülődés hármasa elbódította egy kissé, és most éppen szunyókál egy kényelmes fotelban, az általuk már feldíszített közösségi szobában, ahová majd minden bizonnyal Adoaver és Intath zsákmányai is bekerülnek majd dísznek.
Azt természetesen nem veszi zokon, hogy Adoaver maga szeretne helyet találni szerzeményeinek, így legalább neki is izgalmasabb, meg persze kényelmesebb is, mert legalább már azon nem kell gondolkodnia, hogy hova rakja, amit végül hozott, hogy illeszkedjen is a többi virág és dísz közé színben és hangulatban, valamennyire ugyanakkor mégis kitűnjön onnan. Ha már Int és ő képesek voltak egy hosszabb kirándulást tenni a kinti hidegben, akkor az a legkevesebb, amivel mindezt viszonozhatja, hogy megfelelő helyet talál a zsákmányuknak, pontosabban így már nem, mert Adoaver, esetleg az édesanyja segítségével, vagy nélküle, de gondoskodik erről, amint arra kerül a sor.*
- Biztosan szép helyet találsz majd nekik. *biztosítja is bizalmáról a fiút, aztán gyorsan felrak főni egy kis vizet, hogy hamar felforrjon. A maga részéről ő nem vágyik teára, így viszont legalább majd hamarabb elkészült Intnek, és esetleg Adoavernek is, ha ő is kérne egyet*
- Mit kérsz hozzá? Vagy jöhet tisztán? *kérdi egyelőre az elfet, mivel eddig csak ő jelezte, hogy inna.*
873. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-05-25 20:07:21
Üzenet elküldve: 2024-05-25 20:07:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Nem tologatja messzire a doktor boncolgatását, úgy néz ki többnyire a levegőnek beszél vele. De már megüzente amit akart, szóval figyelmük halad tovább, egy remélhetőleg melegebb négy fal közé.*
- Elfogadom az új címet, feltéve ha fel tudjuk melegíteni magunkat a ceremóniához! *Vigyorognia nehéz az arcizmaira ragadt dér miatt. Utólag talán beérték volna azzal, hogy a maradék papírokból virágokat vágnak ki, de ha már magasra törekvő terve valamelyest sikerült is, nehéz nem puffasztania mellkasát miatta. Valamint az is megvan, mit fog vásárolni a következő piaci túráján: a világ legvastagabb prémkabátját. Hát hogyne örülne saját brilliáns elméjének?
Adoaver nem siet mutogatni saját zsákmányát, őszintén szólva nem is a legbüszkébb rá, de szerencsére Intath és Luninari hozzá hasonlóan úgy vélik hogy a benti levegő jobb a társalgáshoz.*
- Köszönöm az ajánlatot, de jobb' szeretném magam elrendezni amit szereztem. *Csak meg ne egye véletlenül. Meg kéne kérdeznie valakitől, hol talál cérnát. Elsőnek be is lép az épületbe, átfagyott tenyereit dörzsölgetve fájlalóan, s Callipeyát keresve a konyhába tart. Murisan meghajol, ha találkozik vele.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Nem tologatja messzire a doktor boncolgatását, úgy néz ki többnyire a levegőnek beszél vele. De már megüzente amit akart, szóval figyelmük halad tovább, egy remélhetőleg melegebb négy fal közé.*
- Elfogadom az új címet, feltéve ha fel tudjuk melegíteni magunkat a ceremóniához! *Vigyorognia nehéz az arcizmaira ragadt dér miatt. Utólag talán beérték volna azzal, hogy a maradék papírokból virágokat vágnak ki, de ha már magasra törekvő terve valamelyest sikerült is, nehéz nem puffasztania mellkasát miatta. Valamint az is megvan, mit fog vásárolni a következő piaci túráján: a világ legvastagabb prémkabátját. Hát hogyne örülne saját brilliáns elméjének?
Adoaver nem siet mutogatni saját zsákmányát, őszintén szólva nem is a legbüszkébb rá, de szerencsére Intath és Luninari hozzá hasonlóan úgy vélik hogy a benti levegő jobb a társalgáshoz.*
- Köszönöm az ajánlatot, de jobb' szeretném magam elrendezni amit szereztem. *Csak meg ne egye véletlenül. Meg kéne kérdeznie valakitől, hol talál cérnát. Elsőnek be is lép az épületbe, átfagyott tenyereit dörzsölgetve fájlalóan, s Callipeyát keresve a konyhába tart. Murisan meghajol, ha találkozik vele.*
872. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-05-19 01:37:29
Üzenet elküldve: 2024-05-19 01:37:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Őszinte tisztelet vagy a minimális elvárások teljesítése ahhoz, hogy úgy tűnjön megteszi amit tud azért cserébe, hogy gondtalan élete továbbra is megmaradjon? A másik szavait fél füllel hallgatja miközben gyűjti a növényeket. Arra, hogy jobban is tisztelhetné magát csak horkant egyet. Nem érti a másikat miért játssza a lélekdoktort. Morogva ballag a ház felé amit mikor meglát akkor rá jellemző módon a hangját alaposan kieresztve, hirtelen hangulatváltással messziről köszönti a lányt. Annak válaszát hallva horkant egyet, de nem úgy mint korábban a tintanyaló szavaira. Nem haragszik a félvérre, sőt talán jól is esik neki annak aggódása. Mikor közelebb érnek hozzá akkor meg is lesznek dicsérve.*
-Persze.
*Teszi hozzá, hogy ők hősök lennének. A nyaknyújtogatáson és a másik örömén játékosan elvigyorodik.*
-Bizony. És tudod mi a másik neve?*Hirtelen hozzányomná a hideg kezét ahhoz a félvérnyakhoz.*Cicamica!
*Kacag vidáman, de nem szívesen maradna a kelleténél tovább a szabadban. Elege volt már belőle. Az elrendezés kérdésére nem is válaszol mert a folytatás jobban felkelti a figyelmét.*
-Egy tea most életet mentene. Tovább kint maradok úgy törik le a fülem mint egy jégcsap.
//Surran az őz, szökell halkan//
*Őszinte tisztelet vagy a minimális elvárások teljesítése ahhoz, hogy úgy tűnjön megteszi amit tud azért cserébe, hogy gondtalan élete továbbra is megmaradjon? A másik szavait fél füllel hallgatja miközben gyűjti a növényeket. Arra, hogy jobban is tisztelhetné magát csak horkant egyet. Nem érti a másikat miért játssza a lélekdoktort. Morogva ballag a ház felé amit mikor meglát akkor rá jellemző módon a hangját alaposan kieresztve, hirtelen hangulatváltással messziről köszönti a lányt. Annak válaszát hallva horkant egyet, de nem úgy mint korábban a tintanyaló szavaira. Nem haragszik a félvérre, sőt talán jól is esik neki annak aggódása. Mikor közelebb érnek hozzá akkor meg is lesznek dicsérve.*
-Persze.
*Teszi hozzá, hogy ők hősök lennének. A nyaknyújtogatáson és a másik örömén játékosan elvigyorodik.*
-Bizony. És tudod mi a másik neve?*Hirtelen hozzányomná a hideg kezét ahhoz a félvérnyakhoz.*Cicamica!
*Kacag vidáman, de nem szívesen maradna a kelleténél tovább a szabadban. Elege volt már belőle. Az elrendezés kérdésére nem is válaszol mert a folytatás jobban felkelti a figyelmét.*
-Egy tea most életet mentene. Tovább kint maradok úgy törik le a fülem mint egy jégcsap.
871. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-05-18 23:01:30
Üzenet elküldve: 2024-05-18 23:01:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Hát nem lett kint melegebb, az egyszer biztos, ennek ellenére nem kell sokáig türelmesen várnia az ajtó előtt. Meg aztán jól fel is öltözött, így ennek, valamint a kint töltött viszonylag kevés időnek köszönhetően nem fázik át.
Szerencsére egész hamar megpillantja Int és Adoaver párosát, és jó jelnek veszi azt is, hogy mintha valami lenne náluk, ahogyan persze az sem utolsó, hogy így messziről nem tűnnek különösen idegesnek, szóval ezek szerint akkor legalább az odakint töltött idő alatt nem veszekedtek egymással, vagy legalábbis nem nagyon.
Int inkább felé kiabál, hangja be is tölti a teret, de nem számít, mivel rajtuk és az állatokon kívül nincs most éppen Szarvasligetben senki. A doki aggodalma mindenesetre jól esik neki, akkor is, ha tulajdonképpen felesleges.*
- Nyugi! Csak nemrég jöttem ki, és jól fel is öltöztem. *kiabál vissza, aztán persze türelmesen megvárja, amíg Int és Adoaver elérnek hozzá.*
- Ennek örülök! Ügyesek vagytok, és igazi hősök, hogy ilyen időben is kimentetek körülnézni. *mosolyog Adoaverre, és bár tisztában van vele, hogy a hős szó kicsit talán túlzás, tényleg nagyra értékeli, hogy pár dísznek szánt növény kedvéért képesek voltak egy kisebb kirándulást tenni az év egyik leghidegebb napján.
Kíváncsian nyújtogatja a nyakát, hogy lássa mit hoztak.*
- De jó, barka! Imádom. Anya is szereti, ő is biztosan örülni fog neki. *szélesedik a mosolya. Egy kicsit el is gondolkodik rajta, hogy vajon miért szereti annyira, amikor olyan egyszerű kis növény, de arra jut, hogy a szépsége éppen ebben a kedves kis egyszerűségben rejlik, valamint színében, ami kicsit a holdra emlékezteti.
Elsőnek csak ezt veszi észre, de mivel a pillanat nem a legalkalmasabb arra, hogy átnézze a kosarat, inkább visszalép az ajtóhoz és szélesre tárja a fiúk előtt.*
- Gyertek be melegedni, már egész jól átmelegedett a ház nagy része. Szeretnétek ti elrendezni, amit hoztatok, vagy rám és anyára bízzátok? Bárhogy is, ha gondoljátok főzök gyorsan egy teát, aztán akár le is pihenhetünk egy kicsit, hogy minél hamarabb eljöjjön az este.
*Nem tudja, hogy mennyire látszik rajta, de tény, hogy felvidította, hogy édesanyja minden borúlátása ellenére Int és Adoaver nem jöttek üres kézzel, úgy tűnik össze sem vesztek, az este pedig, ami az ünnep legszebb része mindig, egyre közelebb van.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Hát nem lett kint melegebb, az egyszer biztos, ennek ellenére nem kell sokáig türelmesen várnia az ajtó előtt. Meg aztán jól fel is öltözött, így ennek, valamint a kint töltött viszonylag kevés időnek köszönhetően nem fázik át.
Szerencsére egész hamar megpillantja Int és Adoaver párosát, és jó jelnek veszi azt is, hogy mintha valami lenne náluk, ahogyan persze az sem utolsó, hogy így messziről nem tűnnek különösen idegesnek, szóval ezek szerint akkor legalább az odakint töltött idő alatt nem veszekedtek egymással, vagy legalábbis nem nagyon.
Int inkább felé kiabál, hangja be is tölti a teret, de nem számít, mivel rajtuk és az állatokon kívül nincs most éppen Szarvasligetben senki. A doki aggodalma mindenesetre jól esik neki, akkor is, ha tulajdonképpen felesleges.*
- Nyugi! Csak nemrég jöttem ki, és jól fel is öltöztem. *kiabál vissza, aztán persze türelmesen megvárja, amíg Int és Adoaver elérnek hozzá.*
- Ennek örülök! Ügyesek vagytok, és igazi hősök, hogy ilyen időben is kimentetek körülnézni. *mosolyog Adoaverre, és bár tisztában van vele, hogy a hős szó kicsit talán túlzás, tényleg nagyra értékeli, hogy pár dísznek szánt növény kedvéért képesek voltak egy kisebb kirándulást tenni az év egyik leghidegebb napján.
Kíváncsian nyújtogatja a nyakát, hogy lássa mit hoztak.*
- De jó, barka! Imádom. Anya is szereti, ő is biztosan örülni fog neki. *szélesedik a mosolya. Egy kicsit el is gondolkodik rajta, hogy vajon miért szereti annyira, amikor olyan egyszerű kis növény, de arra jut, hogy a szépsége éppen ebben a kedves kis egyszerűségben rejlik, valamint színében, ami kicsit a holdra emlékezteti.
Elsőnek csak ezt veszi észre, de mivel a pillanat nem a legalkalmasabb arra, hogy átnézze a kosarat, inkább visszalép az ajtóhoz és szélesre tárja a fiúk előtt.*
- Gyertek be melegedni, már egész jól átmelegedett a ház nagy része. Szeretnétek ti elrendezni, amit hoztatok, vagy rám és anyára bízzátok? Bárhogy is, ha gondoljátok főzök gyorsan egy teát, aztán akár le is pihenhetünk egy kicsit, hogy minél hamarabb eljöjjön az este.
*Nem tudja, hogy mennyire látszik rajta, de tény, hogy felvidította, hogy édesanyja minden borúlátása ellenére Int és Adoaver nem jöttek üres kézzel, úgy tűnik össze sem vesztek, az este pedig, ami az ünnep legszebb része mindig, egyre közelebb van.*
870. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-05-12 20:15:45
Üzenet elküldve: 2024-05-12 20:15:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
- Hm. *Sem az önkritikára, se Luninariék őszinte megtisztelésére nem számított Intathtól. No nem mintha ezeket már nem hallotta volna otthon, csak komolyan azt gondolta, pusztán megjátssza magát az elzárkózó doktor. Puszta bókok ás mérsékelt önsajnálat a liget hölgyeinek. Úgy néz ki, kicsinyessége megtévesztette.*
-...Minimum amit tenni tudunk. *Ha nem remegne már a hidegtől, mint a nyárfalevél, valószínűleg az elf férfi irányába fordulva is mondaná ki a szavakat, miközben felkarjait átölelve igyekszik megtartani saját megmaradt testhőjét, de így is eljuthatnak hozzá a szavak.* - Azért jobban is értékelheted magad, doktor úr. Amiatt is munkálkodnak ők tegnap és ma is. *Az ő lába pedig a talajra fagy rögvest, miközben amaz panaszkodik. Ennél több időt nyilvánvalóan egyikük sem akar kint tölteni, nem ilyen cudar állapotok között.
Időérzékét az erdőben hagyta, úgyhogy nem tudja, hány perc múlva érik el végül a kúria területét, szabadon a fáktól, csak nem a hidegtől. Nehéz vállmagasságba tekintenie már, úgyhogy Intath mondatában bízva kikövezteti, hogy Luninari kint állhat. Ez visszaad egy kis melegséget bőre alá, s a szőke elf mellett elsuhanva repeszt is a fél-elf, s még fontosabban a ház felé.*
- Még élünk! És nem üres kézzel jöttünk! *Újságolja el a remeknek érződő hírt a lánynak, de már lassacskán az épület felé kezd azzal a mondattal toporogni.*
//Surran az őz, szökell halkan//
- Hm. *Sem az önkritikára, se Luninariék őszinte megtisztelésére nem számított Intathtól. No nem mintha ezeket már nem hallotta volna otthon, csak komolyan azt gondolta, pusztán megjátssza magát az elzárkózó doktor. Puszta bókok ás mérsékelt önsajnálat a liget hölgyeinek. Úgy néz ki, kicsinyessége megtévesztette.*
-...Minimum amit tenni tudunk. *Ha nem remegne már a hidegtől, mint a nyárfalevél, valószínűleg az elf férfi irányába fordulva is mondaná ki a szavakat, miközben felkarjait átölelve igyekszik megtartani saját megmaradt testhőjét, de így is eljuthatnak hozzá a szavak.* - Azért jobban is értékelheted magad, doktor úr. Amiatt is munkálkodnak ők tegnap és ma is. *Az ő lába pedig a talajra fagy rögvest, miközben amaz panaszkodik. Ennél több időt nyilvánvalóan egyikük sem akar kint tölteni, nem ilyen cudar állapotok között.
Időérzékét az erdőben hagyta, úgyhogy nem tudja, hány perc múlva érik el végül a kúria területét, szabadon a fáktól, csak nem a hidegtől. Nehéz vállmagasságba tekintenie már, úgyhogy Intath mondatában bízva kikövezteti, hogy Luninari kint állhat. Ez visszaad egy kis melegséget bőre alá, s a szőke elf mellett elsuhanva repeszt is a fél-elf, s még fontosabban a ház felé.*
- Még élünk! És nem üres kézzel jöttünk! *Újságolja el a remeknek érződő hírt a lánynak, de már lassacskán az épület felé kezd azzal a mondattal toporogni.*
869. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-05-10 18:12:31
Üzenet elküldve: 2024-05-10 18:12:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*A doki sértett büszkesége és szimpla ellenszenve elég ahhoz, hogy ha rajta múlna akkor szó nélkül gyalogoljanak vissza a házig. Ahol a lányok nagyon reméli, hogy szesszel és szeretettel várják őket. Tényleg jó lenne ha maradt volna még abból a pityókaszeszből. Francos betegek, hogy rájuk kellett fecsérelni! A másik szavaira épp csak kicsit mozdítja félre a fejét, hogy jelezze, hogy hallotta. A ki nem mondott kérdésre mogorván válaszol.*
-Ha tapsolni nem is, erre jó vagyok. A lányoknak fontosak ezek a hülyeségek. Főznek ránk, mosnak ránk. Ez a...
*Hirtelen torpan meg, majd kapja a fejét jobbra és figyel feszülten abba az irányba.*
-Barka.
*Jelenti kis és indul meg arra ahova nézett ahol az egyik bokor mögött tényleg ott van pár ezekből a nem túl színes, de téli virágokból. Igaz, hogy ő sose foglalkozott velük különösebben, de látta már őket télen a ház díszeként. Közülük párat levág és odateszi a téltemető mellé majd mehetnek tovább.*
-Lefagy a kurva kezem!
*Morog. Mikor már látótávolságba kerül a kúria akkor mégiscsak ismét kiveszi a zsebéből mert látja, hogy már várják őket. Az a fekete haj ismerős. Éleset füttyent, hogy a hang bejárja az egész ligetet és teli torokból oda oda kiált Luninari felé.*
-Meg fogsz fázni te lány!
//Surran az őz, szökell halkan//
*A doki sértett büszkesége és szimpla ellenszenve elég ahhoz, hogy ha rajta múlna akkor szó nélkül gyalogoljanak vissza a házig. Ahol a lányok nagyon reméli, hogy szesszel és szeretettel várják őket. Tényleg jó lenne ha maradt volna még abból a pityókaszeszből. Francos betegek, hogy rájuk kellett fecsérelni! A másik szavaira épp csak kicsit mozdítja félre a fejét, hogy jelezze, hogy hallotta. A ki nem mondott kérdésre mogorván válaszol.*
-Ha tapsolni nem is, erre jó vagyok. A lányoknak fontosak ezek a hülyeségek. Főznek ránk, mosnak ránk. Ez a...
*Hirtelen torpan meg, majd kapja a fejét jobbra és figyel feszülten abba az irányba.*
-Barka.
*Jelenti kis és indul meg arra ahova nézett ahol az egyik bokor mögött tényleg ott van pár ezekből a nem túl színes, de téli virágokból. Igaz, hogy ő sose foglalkozott velük különösebben, de látta már őket télen a ház díszeként. Közülük párat levág és odateszi a téltemető mellé majd mehetnek tovább.*
-Lefagy a kurva kezem!
*Morog. Mikor már látótávolságba kerül a kúria akkor mégiscsak ismét kiveszi a zsebéből mert látja, hogy már várják őket. Az a fekete haj ismerős. Éleset füttyent, hogy a hang bejárja az egész ligetet és teli torokból oda oda kiált Luninari felé.*
-Meg fogsz fázni te lány!
868. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-05-10 17:24:15
Üzenet elküldve: 2024-05-10 17:24:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Lehetőségeik szerint felkészültek az estére, ami az egész ünnep lényege, innentől pedig az egyetlen dolguk a várakozás, mert lényegében már minden készen áll már, csak majd még egy kicsit főzni kell, de azt annak ellenére, hogy sokszor fárasztó is tud lenni, még mindig sokkal inkább gondolja szórakozásnak, mint munkának.
Még ha Intath és Adoaver egyetlen elszáradt virágszirmot sem talál odakint, vagy bármilyen növényt, amelyhez is köthető valamiféle babona, ami a mai ünnephez illeszkedik, részéről akkor sem fog történni semmi tragédia. Édesanyjával ellentétben ő biztosan nem értelmezne rossz előjelnek hasonlót, már csak azért sem, mert, ha nem is érez gyermeki izgatottságot, azért a főzés és a készülődés eltöltötte annyi jó kedvvel, hogy szinte elfeledkezzen róla, hogy talán ez az egész év egyik leghidegebb napja. De persze ehhez azért az is kellett, hogy mostanra rendesen felfűtsék a háznak legalább azt a részét, ahol most tartózkodnak, és ahol majd a későbbiekben fognak.
Úgy érzi, hogy már eddig is sokat tettek azért a maguk módján mind a négyen, hogy lehessen együtt egy olyan jó estéjük, ami róluk szól, de valahol mégis sokkal többről, mint bármelyikük. Még Int is rávette magát, hogy kimenjen a hidegbe, Adoaver lelkesedésének pedig továbbra is örül, a lényeg tehát, hogy minden adva van ahhoz, hogy a mai emlékezetes napként maradjon majd meg az emlékeik között.
Egy dolog zavarja csak kicsit, de az is igaz, hogy el tudja képzelni, hogy a munka és a komoly témákat érintő beszélgetés közepette kissé elveszítette az időérzékét.*
- Szerinted már visszaértek? *kérdi édesanyját kicsit nyugtalanul.* Csak hallottuk volna őket. Viszont elég régen elmentek már.
- Hát... virágokat szedni mentek. Az év egyik leghidegebb napján. Szóval... *fejezi be rövid nevetéssel a befejezetlen mondatot.*
- Azért mi is találtunk már pont ekkor mindenfélét. *veti ellen azonnal, hogy barátait védje attól a nagyon finoman megfogalmazott ítélettől, hogy lehet nem volt a legokosabb ötlet pont most kisebb sétát tenni a környéken, szép növényeket keresve.*
- De én papnő va... voltam. Te pedig a lányom. És az erdő mélyén éltünk, nem pedig a szélén, mint most. Ezen kívül Adoaver született városi ember, Int pedig az élete nagy részét a tengeren töltötte. Lehet, hogy egyszerűen nincs érzékük ahhoz, hogy hol és mit kell keresniük, ezért nincsenek még itt.
- Hát lehet. *von végül kicsit vonakodva vállat.* Azért én reménykedem, hátha mégis sikerült találniuk valamit. Szerintem kinézek eléjük.
*El is kezd felöltözni.*
- Rendben. *mondja neki Ea, ő pedig lassan a kinti időnek megfelelő ruhában, elindul és kimegy a bejárati ajtó elé. Ha meglátja Intet és Adoavert közeledni természetesen azonnal vidám mosollyal integetni kezd majd nekik.
Édesanyja eközben úgy dönt, hogy éppen eleget dolgozott idáig ma, pihen egy kicsit. Nem különösebben fáradt, de az étel, a bor és a munka hármasa azért kicsit elálmosította. Ilyen tekintetben azonban szerencsés alkat, hasonló helyzetekben, délutánonként sokszor elég neki rövid fél, vagy akár negyed órás alvás, de sokszor az is bőven megteszi, ha csak ül, vagy fekszik kicsit csukott szemmel, és nem gondolva közben semmire, nem alszik, csak majdnem.
Mialatt lánya odakint várja Intet és Adoavert ő addig is leül egy kényelmes fotelba, lábait kinyújtja, szemeit pedig becsukja, hátha tényleg sikerül aludnia egy kicsit.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Lehetőségeik szerint felkészültek az estére, ami az egész ünnep lényege, innentől pedig az egyetlen dolguk a várakozás, mert lényegében már minden készen áll már, csak majd még egy kicsit főzni kell, de azt annak ellenére, hogy sokszor fárasztó is tud lenni, még mindig sokkal inkább gondolja szórakozásnak, mint munkának.
Még ha Intath és Adoaver egyetlen elszáradt virágszirmot sem talál odakint, vagy bármilyen növényt, amelyhez is köthető valamiféle babona, ami a mai ünnephez illeszkedik, részéről akkor sem fog történni semmi tragédia. Édesanyjával ellentétben ő biztosan nem értelmezne rossz előjelnek hasonlót, már csak azért sem, mert, ha nem is érez gyermeki izgatottságot, azért a főzés és a készülődés eltöltötte annyi jó kedvvel, hogy szinte elfeledkezzen róla, hogy talán ez az egész év egyik leghidegebb napja. De persze ehhez azért az is kellett, hogy mostanra rendesen felfűtsék a háznak legalább azt a részét, ahol most tartózkodnak, és ahol majd a későbbiekben fognak.
Úgy érzi, hogy már eddig is sokat tettek azért a maguk módján mind a négyen, hogy lehessen együtt egy olyan jó estéjük, ami róluk szól, de valahol mégis sokkal többről, mint bármelyikük. Még Int is rávette magát, hogy kimenjen a hidegbe, Adoaver lelkesedésének pedig továbbra is örül, a lényeg tehát, hogy minden adva van ahhoz, hogy a mai emlékezetes napként maradjon majd meg az emlékeik között.
Egy dolog zavarja csak kicsit, de az is igaz, hogy el tudja képzelni, hogy a munka és a komoly témákat érintő beszélgetés közepette kissé elveszítette az időérzékét.*
- Szerinted már visszaértek? *kérdi édesanyját kicsit nyugtalanul.* Csak hallottuk volna őket. Viszont elég régen elmentek már.
- Hát... virágokat szedni mentek. Az év egyik leghidegebb napján. Szóval... *fejezi be rövid nevetéssel a befejezetlen mondatot.*
- Azért mi is találtunk már pont ekkor mindenfélét. *veti ellen azonnal, hogy barátait védje attól a nagyon finoman megfogalmazott ítélettől, hogy lehet nem volt a legokosabb ötlet pont most kisebb sétát tenni a környéken, szép növényeket keresve.*
- De én papnő va... voltam. Te pedig a lányom. És az erdő mélyén éltünk, nem pedig a szélén, mint most. Ezen kívül Adoaver született városi ember, Int pedig az élete nagy részét a tengeren töltötte. Lehet, hogy egyszerűen nincs érzékük ahhoz, hogy hol és mit kell keresniük, ezért nincsenek még itt.
- Hát lehet. *von végül kicsit vonakodva vállat.* Azért én reménykedem, hátha mégis sikerült találniuk valamit. Szerintem kinézek eléjük.
*El is kezd felöltözni.*
- Rendben. *mondja neki Ea, ő pedig lassan a kinti időnek megfelelő ruhában, elindul és kimegy a bejárati ajtó elé. Ha meglátja Intet és Adoavert közeledni természetesen azonnal vidám mosollyal integetni kezd majd nekik.
Édesanyja eközben úgy dönt, hogy éppen eleget dolgozott idáig ma, pihen egy kicsit. Nem különösebben fáradt, de az étel, a bor és a munka hármasa azért kicsit elálmosította. Ilyen tekintetben azonban szerencsés alkat, hasonló helyzetekben, délutánonként sokszor elég neki rövid fél, vagy akár negyed órás alvás, de sokszor az is bőven megteszi, ha csak ül, vagy fekszik kicsit csukott szemmel, és nem gondolva közben semmire, nem alszik, csak majdnem.
Mialatt lánya odakint várja Intet és Adoavert ő addig is leül egy kényelmes fotelba, lábait kinyújtja, szemeit pedig becsukja, hátha tényleg sikerül aludnia egy kicsit.*
867. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-04-17 16:03:02
Üzenet elküldve: 2024-04-17 16:03:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Jobb a néma csend, mint egy hangos vita, szóval lassan beletörődik, hogy a továbbiakban nem lesz több szó köztük fél-elf barátjuk jelenléte nélkül. lesöpri magáról a havat és más felvett természeti csodákat, s kezét beteszi a doktorhoz hasonlóan zsebeibe, hogy ne kelljen tőlük megválnia, ha ennél is tovább kint tartaná őket. Ugyan majdnem elesik az első elé kerülő gallyban, de inkább vállalja az orrabukás kockázatát. Halkan szuszogva követi Intathot, remélve hogy még élve visszatalálnak, elvégre "még" ott virítaniuk kéne a cipő alakú mélyedéseknek a havon, ameddig szeme ellát. Többé-kevésbé elégedett, hiszen ahhoz képest hogy szép messzire kellett kullogniuk organikus díszítésért az ő ötlete végett, legalább egyikük sikerrel járt. És még is valami használhatóval térhet vissza. Vagy megehetik az egyik jó fogás mellé, vagy használhatják a fehér golyókat fagyöngynek, tekintve ha kicsit kisebbé tépik. Mindent összevetve büszke magára. Már látja fejében, hogy fog Luninari és Callipeya mosolyogni. De ha már ebben a helyzetben vannak, valami illendőt le kéne tudnia.*
- Köszi hogy velem jöttél. *Lihegi előre a nem teljesen pontos szituációt, elvégre a Adoaver követte az elfet. De az ő ötlete volt ez, szóval na.* - Könnyen leinthetted volna, de nem tetted. Csak azt nem értem, miért.
//Surran az őz, szökell halkan//
*Jobb a néma csend, mint egy hangos vita, szóval lassan beletörődik, hogy a továbbiakban nem lesz több szó köztük fél-elf barátjuk jelenléte nélkül. lesöpri magáról a havat és más felvett természeti csodákat, s kezét beteszi a doktorhoz hasonlóan zsebeibe, hogy ne kelljen tőlük megválnia, ha ennél is tovább kint tartaná őket. Ugyan majdnem elesik az első elé kerülő gallyban, de inkább vállalja az orrabukás kockázatát. Halkan szuszogva követi Intathot, remélve hogy még élve visszatalálnak, elvégre "még" ott virítaniuk kéne a cipő alakú mélyedéseknek a havon, ameddig szeme ellát. Többé-kevésbé elégedett, hiszen ahhoz képest hogy szép messzire kellett kullogniuk organikus díszítésért az ő ötlete végett, legalább egyikük sikerrel járt. És még is valami használhatóval térhet vissza. Vagy megehetik az egyik jó fogás mellé, vagy használhatják a fehér golyókat fagyöngynek, tekintve ha kicsit kisebbé tépik. Mindent összevetve büszke magára. Már látja fejében, hogy fog Luninari és Callipeya mosolyogni. De ha már ebben a helyzetben vannak, valami illendőt le kéne tudnia.*
- Köszi hogy velem jöttél. *Lihegi előre a nem teljesen pontos szituációt, elvégre a Adoaver követte az elfet. De az ő ötlete volt ez, szóval na.* - Könnyen leinthetted volna, de nem tetted. Csak azt nem értem, miért.
866. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-04-13 00:22:12
Üzenet elküldve: 2024-04-13 00:22:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Míg a másik a földön kutakodik, ő is körbejárja a környezetüket kicsit szélesebb körben, de a szerencse nincs az oldalukon. Azt, a pár virágot leszámítva amit talált több nem kerül az útjába. Pedig biztos volt a növényekkel kapcsolatos tudásában. Mindegy. Ez csak, azt jelentheti, hogy nincs is a környéken semmi. Az ezt követő teljesen szakmai bokorrugdosását a tintanyaló zavarja meg akinek szavaira csak bólint, majd zsebre dugott kézzel megindul vissza a ház felé. Az eltévedéstől nem tart. Igaz, hogy nem egy tapasztalt erdőjáró, de csak nem fog elveszni.*
~Egy pálinka jól esne.~
//Surran az őz, szökell halkan//
*Míg a másik a földön kutakodik, ő is körbejárja a környezetüket kicsit szélesebb körben, de a szerencse nincs az oldalukon. Azt, a pár virágot leszámítva amit talált több nem kerül az útjába. Pedig biztos volt a növényekkel kapcsolatos tudásában. Mindegy. Ez csak, azt jelentheti, hogy nincs is a környéken semmi. Az ezt követő teljesen szakmai bokorrugdosását a tintanyaló zavarja meg akinek szavaira csak bólint, majd zsebre dugott kézzel megindul vissza a ház felé. Az eltévedéstől nem tart. Igaz, hogy nem egy tapasztalt erdőjáró, de csak nem fog elveszni.*
~Egy pálinka jól esne.~
865. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-03-24 23:08:22
Üzenet elküldve: 2024-03-24 23:08:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Egy ideig tényleg csak dolgoznak tovább, mielőtt még Eának eszébe nem jutna újabb kérdéseket feltenni, bár valójában ezek a kérdések egészen idáig is a fejében voltak, csak a megfelelő alkalomra várt velük.
Mégis, éppen eléggé ismeri ahhoz a lányát, hogy tudja, hogy mikor kell neki egy kis békét hagyni, bármennyire is kíváncsi még másra is. Biztos benne, hogy kell kis idő ahhoz, hogy mindaz, amiről eddig beszéltek valamennyire leülepedjen Luniban, így egy darabig csak arról a munkáról beszélnek, amit végeznek éppen, bár Luninari kissé talán szórakozottan dolgozik, mivel az előző beszélgetés tényleg elgondolkodtatta.
Rendben van, hogy nem élhet egész életében az anyjával, egy macskával, meg két plüssnyúllal, de ettől még továbbra is úgy érzi, hogy nem kell feltétlenül siettetni életének a megbonyolítását.
Különben sem tudja, ahogyan eddig sem tudta sem azt, hogy milyen férfi illene hozzá, vagy hogy egyáltalán kire vágyik. Nem hátrány, ha jóképű és kedves, de hát egyik sem minden.*
- Na és mi a helyzet Adoaverrel? *zökkenti ki aztán kicsit hirtelen éppen azzal a kérdéssel őt Ea, amit már az előbb is várt tőle.*
- Ő tetszik. *ad is erre nem kitérő választ.* Úgy értem kedvelem, a stílusában éppen az szeretnem, ami elsőre furcsa, közös érdeklődési körünk is van és jól érzem magam a társaságában, akkor is, ha éppen meg sem szólal. De ez semmi olyasmi, mint amiről te beszéltél az előbb. Kellemesen érezni magamat valakivel, aki történetesen férfi, még nyilván nem szerelem. De még, ha az is lenne, nem hiszem, hogy különösebben érdekelném.
- Ezt nem tudhatod.
- Mindegy, hozzá szerintem akkor is jobban illene egy lihanechi nemes kisasszony, mint egy hozzám hasonló lány. Különben szerintem vele rokon lelkek vagyunk, azt hiszem, hogy jelenleg ő is annyira nem gondolkodik a szerelmen úgy általában, mint én, és főleg a mágia foglalkoztatja.
- Én is kedvelem mindenesetre, aranyos fiú, kár, hogy Intath ki nem állhatja. *válaszol erre, csak magában téve hozzá, hogy szerinte Lunihoz egy Thimhez, vagy egy Adoaverhez hasonló férfi illene leginkább, mert valahogy nem tudja elképzelni a lányát, ahogyan leendő párjával zsarnokoskodik, illetve parancsolgat neki, még azt sem nagyon, hogy féltékeny lenne, bármennyire is szerelmes. Végtére is nem erre nevelte. Mindig is azt vallotta, hogy szép dolog a hűség, de ettől még az értelmes lények nem tulajdonai egymásnak.
Mivel viszont Luni sem nem erőszakos, és akarnok, sem pedig nem féltékeny típus, ha minden jól megy, így csak olyasvalakivel van értelme bármiféle kapcsolatba kezdeni, aki hozzá hasonló, nem az ő ellentéte, különben biztosan nem lesz jó vége az egésznek.
Persze papnő volt, nagyon is jól tudja, hogy a szerelem egyáltalán nem ilyen megfontolt és racionális alapon működik, éppen ezért szerelem.*
- Na és mi volt Thimmel? *kérdi erre.*
- Őt sajnálom szegényt. *válaszol őszintén.* Olyan kedves volt velem. Elkísért a Mágustoronyba, ha kellett végig vágta előttem a bozótot a mocsárban, vigyázott rám, jókat beszélgettünk, bár inkább én beszéltem, ő pedig hallgatott, azt hiszem, és mégis, egyszerűen nem tetszett, vagy nem éreztem semmi olyasmit, mint amiről te beszéltél az imént. Amikor átölelt akkor inkább zavarban voltam, kicsit talán féltem is, hogy mitől azt nem tudom, nem attól, hogy bármi olyasmit tenne, amit én nem akarnék, inkább attól, hogy nagy csalódást okozok neki. Kellemetlen volt, tudtam, hogy mit szeretne tőlem, én pedig mégsem tudtam megtenni. Remélem, hogy miután elment innen elfelejtett. Mármint úgy, hogy már nem szeret engem szerelemmel, de azért remélem, hogy még találkozunk.
- Sajnálom, ez nem könnyű sosem. *bólogat ismét megértően édesanyja erre.* Sem az, ha te szeretsz valakit, aki nem szeret viszont, de az sem kellemes, hogyha téged szeret valaki, és te nem tudod viszonozni. Ettől függetlenül, szerintem nem kell aggódnod Thimért, ő erős volt lélekben, biztosan túltette magát azon, hogy végül nem lett köztetek semmi több, mint barátság. Mert gondolom barátokként váltatok el.
- Ó igen. *bólogat erre.* Semmi jelét nem adta annak, hogy haragudna rám.
- Akkor ez ennyi. Ha valaha találkoztok újra, nyilván örülni fogtok egymásnak.
- Őszintén remélem, hogy talált magának valakit. *kívánja tényleg teljesen őszintén, de aztán kissé hosszabban elgondolkodik.*
- Tudod... *kezd bele végül* azt hiszem, hogy amikor Nairada megsimogatta a hátam, vagy Nia ért hozzám, esetleg Lau ölelt át, valahogyan sokkal jobban esett, mint amikor mindezt féri tette. Kivétel persze Int és a tópart.
- Talán azért van ez, mert az apád nem velünk élt, így nem szoktál hozzá, nem ismered, milyen az apai érintés, egy férfi gyengéd érintése. Elég természetes ezek után, hogyha a gyengédség meg a szeretet a női érintéssel kapcsolódott össze benned, ezért jobban esett, ha ők értek hozzád, mint olyasvalaki, aki nem is tetszett. *gondolkodik hangosan erre Ea.* Nem hiszem, hogy ebből bármiféle következtetést le lehetne, vagy le kéne vonni.
- Lehet. *ismeri el, de igazság szerint teljesen azért nem lett meggyőzve.*
- Hagyhatjuk a témát. *lesz felajánlva neki nagylelkűen, miután igazából már édesanyja majdnem mindent megtudott amit akart.*
- De azért ettől függetlenül, ha lesz a városban bál, vagy valamilyen fesztivál elnézhetnénk oda, hátha éppen ott ismerkednél össze valakivel, aki tetszik. *folytatja azért még egy kicsit.* Arthenior nincs olyan nagyon messze innen, és tudom, hogy most már nem irtózol tőle annyira, mint közvetlenül a lázadás után. Nem muszáj siettetni a sorsot, de elbújni sem kell feltétlenül előle. Sőt, akár mi, itt is rendezhetnénk valamiféle ünnepséget. Mármint olyat, ahová meghívunk másokat is, nem csak azokat, akik eleve itt élnek.
- Előbbiben végül is megpróbálhatjuk valamikor, de az utóbbit inkább hagyjuk. *válaszol erre rövid gondolkodás után.* Jobb, ha ligetre csak azok találnak rá, akik kifejezetten keresik, vagy akiket véletlenül vet erre a sors. Minél többen ismerik meg ezt a helyet, annál nagyobb a valószínűsége, hogy lesznek köztük olyanok, akik nem feltétlenül jó szándékkal érkeznek, vagy segítségért.
- Hát jó. *von vállat Ea. Egyelőre örül, hogy Luni legalább abba belement, hogy néha kimozduljon innen, meg, hogy ne zárkózzon el az ismerkedéstől teljesen.
Azt, hogy ide csak úgy ne hívjanak idegeneket, kicsit ugyan túlzásnak érzi, az Artheniorban történtek után mégsem tudja teljesen üldözési mániának tekinteni.
Annyiból mondjuk nem bánja, hogy Szarvasliget megmarad csendes, nekik való helynek, ahol maguk között lehetnek, hogy egy a mainál komolyabb ünnepség megszervezése sokkal több munkát igényelne, márpedig szórakozni azért mindig jobban szeretett, mint dolgozni.
Ha sok mindenkit kellene itt vendégül látniuk akkor biztosan nem lenne elég ennyi dekoráció, főleg nem is lehetne ennyire mindenki egyéniségére szabott, mint most, így viszont legalább most elégedetten nézi, amit eddig sikerült összehozniuk.*
- Szép lett, nem? *kérdi a lányát.*
- Nekem tetszik. *mosolyodik el, nézve a csillagokat, napokat, köröket, félholdakat és hajókat. Mégsem tud eltelni a jól végzett munka felett érzett örömmel teljesen.*
- Lassan el is kezdhetünk készülődni az esti sütögetéshez. Persze attól függ, hogy Int és Adoaver mikor érnek vissza, meg, hogy akarnak-e kicsit majd pihenni. Meg, hogy milyen hangulatban lesznek.
*Kicsit igazából még mindig attól tart, hogy esetleg annyira összevesznek odakint, hogy minden szándékuk ellenére a jól befűtött ház ellenére is fagyos lesz az este.*
- Már mondtam, hogy ne aggódj ezen! Kicsit pedig mindenképpen pihenünk. Legfeljebb pár dolgot összekészítünk még a konyhában, hogy este előrébb legyünk. Amúgy pedig még korán sötétedik, szóval olyan sokat nem is kell várni az első csillagokra már.
- Hát, jó, nem aggódom. *hazudja magának is, de ezzel sem magát, sem édesanyját sem győzi meg. Végül elindulnak vissza a konyhába, hogy ott is elrendezzenek mindent, amit hirtelenjében el tudnak rendezni, és nem utolsó sorban azért is, mert nyilván Int és Adoaver is a konyha melegébe fognak visszatérni először, ők pedig mind a ketten kíváncsiak nem csak arra, hogy összevesztek-e az út alatt, hanem, hogy találtak-e valami szépet, ami még az általuk felaggatott dekoráció mellett az este dísze lehet.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Egy ideig tényleg csak dolgoznak tovább, mielőtt még Eának eszébe nem jutna újabb kérdéseket feltenni, bár valójában ezek a kérdések egészen idáig is a fejében voltak, csak a megfelelő alkalomra várt velük.
Mégis, éppen eléggé ismeri ahhoz a lányát, hogy tudja, hogy mikor kell neki egy kis békét hagyni, bármennyire is kíváncsi még másra is. Biztos benne, hogy kell kis idő ahhoz, hogy mindaz, amiről eddig beszéltek valamennyire leülepedjen Luniban, így egy darabig csak arról a munkáról beszélnek, amit végeznek éppen, bár Luninari kissé talán szórakozottan dolgozik, mivel az előző beszélgetés tényleg elgondolkodtatta.
Rendben van, hogy nem élhet egész életében az anyjával, egy macskával, meg két plüssnyúllal, de ettől még továbbra is úgy érzi, hogy nem kell feltétlenül siettetni életének a megbonyolítását.
Különben sem tudja, ahogyan eddig sem tudta sem azt, hogy milyen férfi illene hozzá, vagy hogy egyáltalán kire vágyik. Nem hátrány, ha jóképű és kedves, de hát egyik sem minden.*
- Na és mi a helyzet Adoaverrel? *zökkenti ki aztán kicsit hirtelen éppen azzal a kérdéssel őt Ea, amit már az előbb is várt tőle.*
- Ő tetszik. *ad is erre nem kitérő választ.* Úgy értem kedvelem, a stílusában éppen az szeretnem, ami elsőre furcsa, közös érdeklődési körünk is van és jól érzem magam a társaságában, akkor is, ha éppen meg sem szólal. De ez semmi olyasmi, mint amiről te beszéltél az előbb. Kellemesen érezni magamat valakivel, aki történetesen férfi, még nyilván nem szerelem. De még, ha az is lenne, nem hiszem, hogy különösebben érdekelném.
- Ezt nem tudhatod.
- Mindegy, hozzá szerintem akkor is jobban illene egy lihanechi nemes kisasszony, mint egy hozzám hasonló lány. Különben szerintem vele rokon lelkek vagyunk, azt hiszem, hogy jelenleg ő is annyira nem gondolkodik a szerelmen úgy általában, mint én, és főleg a mágia foglalkoztatja.
- Én is kedvelem mindenesetre, aranyos fiú, kár, hogy Intath ki nem állhatja. *válaszol erre, csak magában téve hozzá, hogy szerinte Lunihoz egy Thimhez, vagy egy Adoaverhez hasonló férfi illene leginkább, mert valahogy nem tudja elképzelni a lányát, ahogyan leendő párjával zsarnokoskodik, illetve parancsolgat neki, még azt sem nagyon, hogy féltékeny lenne, bármennyire is szerelmes. Végtére is nem erre nevelte. Mindig is azt vallotta, hogy szép dolog a hűség, de ettől még az értelmes lények nem tulajdonai egymásnak.
Mivel viszont Luni sem nem erőszakos, és akarnok, sem pedig nem féltékeny típus, ha minden jól megy, így csak olyasvalakivel van értelme bármiféle kapcsolatba kezdeni, aki hozzá hasonló, nem az ő ellentéte, különben biztosan nem lesz jó vége az egésznek.
Persze papnő volt, nagyon is jól tudja, hogy a szerelem egyáltalán nem ilyen megfontolt és racionális alapon működik, éppen ezért szerelem.*
- Na és mi volt Thimmel? *kérdi erre.*
- Őt sajnálom szegényt. *válaszol őszintén.* Olyan kedves volt velem. Elkísért a Mágustoronyba, ha kellett végig vágta előttem a bozótot a mocsárban, vigyázott rám, jókat beszélgettünk, bár inkább én beszéltem, ő pedig hallgatott, azt hiszem, és mégis, egyszerűen nem tetszett, vagy nem éreztem semmi olyasmit, mint amiről te beszéltél az imént. Amikor átölelt akkor inkább zavarban voltam, kicsit talán féltem is, hogy mitől azt nem tudom, nem attól, hogy bármi olyasmit tenne, amit én nem akarnék, inkább attól, hogy nagy csalódást okozok neki. Kellemetlen volt, tudtam, hogy mit szeretne tőlem, én pedig mégsem tudtam megtenni. Remélem, hogy miután elment innen elfelejtett. Mármint úgy, hogy már nem szeret engem szerelemmel, de azért remélem, hogy még találkozunk.
- Sajnálom, ez nem könnyű sosem. *bólogat ismét megértően édesanyja erre.* Sem az, ha te szeretsz valakit, aki nem szeret viszont, de az sem kellemes, hogyha téged szeret valaki, és te nem tudod viszonozni. Ettől függetlenül, szerintem nem kell aggódnod Thimért, ő erős volt lélekben, biztosan túltette magát azon, hogy végül nem lett köztetek semmi több, mint barátság. Mert gondolom barátokként váltatok el.
- Ó igen. *bólogat erre.* Semmi jelét nem adta annak, hogy haragudna rám.
- Akkor ez ennyi. Ha valaha találkoztok újra, nyilván örülni fogtok egymásnak.
- Őszintén remélem, hogy talált magának valakit. *kívánja tényleg teljesen őszintén, de aztán kissé hosszabban elgondolkodik.*
- Tudod... *kezd bele végül* azt hiszem, hogy amikor Nairada megsimogatta a hátam, vagy Nia ért hozzám, esetleg Lau ölelt át, valahogyan sokkal jobban esett, mint amikor mindezt féri tette. Kivétel persze Int és a tópart.
- Talán azért van ez, mert az apád nem velünk élt, így nem szoktál hozzá, nem ismered, milyen az apai érintés, egy férfi gyengéd érintése. Elég természetes ezek után, hogyha a gyengédség meg a szeretet a női érintéssel kapcsolódott össze benned, ezért jobban esett, ha ők értek hozzád, mint olyasvalaki, aki nem is tetszett. *gondolkodik hangosan erre Ea.* Nem hiszem, hogy ebből bármiféle következtetést le lehetne, vagy le kéne vonni.
- Lehet. *ismeri el, de igazság szerint teljesen azért nem lett meggyőzve.*
- Hagyhatjuk a témát. *lesz felajánlva neki nagylelkűen, miután igazából már édesanyja majdnem mindent megtudott amit akart.*
- De azért ettől függetlenül, ha lesz a városban bál, vagy valamilyen fesztivál elnézhetnénk oda, hátha éppen ott ismerkednél össze valakivel, aki tetszik. *folytatja azért még egy kicsit.* Arthenior nincs olyan nagyon messze innen, és tudom, hogy most már nem irtózol tőle annyira, mint közvetlenül a lázadás után. Nem muszáj siettetni a sorsot, de elbújni sem kell feltétlenül előle. Sőt, akár mi, itt is rendezhetnénk valamiféle ünnepséget. Mármint olyat, ahová meghívunk másokat is, nem csak azokat, akik eleve itt élnek.
- Előbbiben végül is megpróbálhatjuk valamikor, de az utóbbit inkább hagyjuk. *válaszol erre rövid gondolkodás után.* Jobb, ha ligetre csak azok találnak rá, akik kifejezetten keresik, vagy akiket véletlenül vet erre a sors. Minél többen ismerik meg ezt a helyet, annál nagyobb a valószínűsége, hogy lesznek köztük olyanok, akik nem feltétlenül jó szándékkal érkeznek, vagy segítségért.
- Hát jó. *von vállat Ea. Egyelőre örül, hogy Luni legalább abba belement, hogy néha kimozduljon innen, meg, hogy ne zárkózzon el az ismerkedéstől teljesen.
Azt, hogy ide csak úgy ne hívjanak idegeneket, kicsit ugyan túlzásnak érzi, az Artheniorban történtek után mégsem tudja teljesen üldözési mániának tekinteni.
Annyiból mondjuk nem bánja, hogy Szarvasliget megmarad csendes, nekik való helynek, ahol maguk között lehetnek, hogy egy a mainál komolyabb ünnepség megszervezése sokkal több munkát igényelne, márpedig szórakozni azért mindig jobban szeretett, mint dolgozni.
Ha sok mindenkit kellene itt vendégül látniuk akkor biztosan nem lenne elég ennyi dekoráció, főleg nem is lehetne ennyire mindenki egyéniségére szabott, mint most, így viszont legalább most elégedetten nézi, amit eddig sikerült összehozniuk.*
- Szép lett, nem? *kérdi a lányát.*
- Nekem tetszik. *mosolyodik el, nézve a csillagokat, napokat, köröket, félholdakat és hajókat. Mégsem tud eltelni a jól végzett munka felett érzett örömmel teljesen.*
- Lassan el is kezdhetünk készülődni az esti sütögetéshez. Persze attól függ, hogy Int és Adoaver mikor érnek vissza, meg, hogy akarnak-e kicsit majd pihenni. Meg, hogy milyen hangulatban lesznek.
*Kicsit igazából még mindig attól tart, hogy esetleg annyira összevesznek odakint, hogy minden szándékuk ellenére a jól befűtött ház ellenére is fagyos lesz az este.*
- Már mondtam, hogy ne aggódj ezen! Kicsit pedig mindenképpen pihenünk. Legfeljebb pár dolgot összekészítünk még a konyhában, hogy este előrébb legyünk. Amúgy pedig még korán sötétedik, szóval olyan sokat nem is kell várni az első csillagokra már.
- Hát, jó, nem aggódom. *hazudja magának is, de ezzel sem magát, sem édesanyját sem győzi meg. Végül elindulnak vissza a konyhába, hogy ott is elrendezzenek mindent, amit hirtelenjében el tudnak rendezni, és nem utolsó sorban azért is, mert nyilván Int és Adoaver is a konyha melegébe fognak visszatérni először, ők pedig mind a ketten kíváncsiak nem csak arra, hogy összevesztek-e az út alatt, hanem, hogy találtak-e valami szépet, ami még az általuk felaggatott dekoráció mellett az este dísze lehet.*
864. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-03-16 16:55:17
Üzenet elküldve: 2024-03-16 16:55:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
// Keresés: sikertelen//
*Ha más jót nem is gondolhat társáról, mellette legalább nem kell úriemberként társalognia. No nem mintha bármelyik pillanatban a tengerészek trágár szókincstárát venné elő, annál azért kreatívabb módon is el lehet küldeni valakit melegebb éghajlatra; de ha már a hipotermia mellett szíve is megáll, az ellen hadd szólaljon fel.*
~ Könyörgök, legyen valami..! ~ *Se kedve, vagy ereje sincs ebben a hidegben hosszabb időt a zúzmarás bozótban próbálni a szerencséjét, s ahogy majdnem belepislog egy ágba, csalódottan tapasztalja, hogy nem talál se szépet, se élőt. Virág nélkül már épp frusztráltan visszafordulna a elf doktorsághoz, mikor észreveszi, hogy nem csak hó és állati maradék van a földön; nem egyszerű kivenni egyforma színük miatt, de valóban fehér bogyókra bukkan a mellette lévő cserje gallyai alatt. Kíváncsisága felülkerekedik tamáskodó énjén, miszerint nem kéne az elszíntelenedett állati ürülékhez hasonlító kagylókat puszta kézzel felkapnia, de miután mégis megteszi, közelebbi szemlélésből megállapítja, hogy ezek holdsajtok. Egy éjjeli vihar leszakíthatta őket szüleiktől, de érdekli is őt az ok, legalább nem üres kézzel fog visszatérni! Elkezdi feltörni a héjakat, hogy összegyűjtsön annyi magot, amennyi elfér erszényében, ami procedúra alatt hátra-hátra tekint, hogy nem hagyta e hátra az elf türelmetlenség végett. Bizsergő ujjakkal, de elégedetten egyenesedik fel.*
- Megvagyok. Remélem a hó nem lepte el a lábnyomainkat. *Szól Intathnak, a nézve azt az irányt ahonnan jöttek.*
//Surran az őz, szökell halkan//
// Keresés: sikertelen//
*Ha más jót nem is gondolhat társáról, mellette legalább nem kell úriemberként társalognia. No nem mintha bármelyik pillanatban a tengerészek trágár szókincstárát venné elő, annál azért kreatívabb módon is el lehet küldeni valakit melegebb éghajlatra; de ha már a hipotermia mellett szíve is megáll, az ellen hadd szólaljon fel.*
~ Könyörgök, legyen valami..! ~ *Se kedve, vagy ereje sincs ebben a hidegben hosszabb időt a zúzmarás bozótban próbálni a szerencséjét, s ahogy majdnem belepislog egy ágba, csalódottan tapasztalja, hogy nem talál se szépet, se élőt. Virág nélkül már épp frusztráltan visszafordulna a elf doktorsághoz, mikor észreveszi, hogy nem csak hó és állati maradék van a földön; nem egyszerű kivenni egyforma színük miatt, de valóban fehér bogyókra bukkan a mellette lévő cserje gallyai alatt. Kíváncsisága felülkerekedik tamáskodó énjén, miszerint nem kéne az elszíntelenedett állati ürülékhez hasonlító kagylókat puszta kézzel felkapnia, de miután mégis megteszi, közelebbi szemlélésből megállapítja, hogy ezek holdsajtok. Egy éjjeli vihar leszakíthatta őket szüleiktől, de érdekli is őt az ok, legalább nem üres kézzel fog visszatérni! Elkezdi feltörni a héjakat, hogy összegyűjtsön annyi magot, amennyi elfér erszényében, ami procedúra alatt hátra-hátra tekint, hogy nem hagyta e hátra az elf türelmetlenség végett. Bizsergő ujjakkal, de elégedetten egyenesedik fel.*
- Megvagyok. Remélem a hó nem lepte el a lábnyomainkat. *Szól Intathnak, a nézve azt az irányt ahonnan jöttek.*
863. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-03-08 00:34:41
Üzenet elküldve: 2024-03-08 00:34:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
// Keresés: sikertelen//
*Harci kiáltása megtörte a csendet és messze űzte, azt, a szarvast. Int elégedett. Hogy közben a frászt is ráhozta a tintanyalóra az csak külön öröm. Azért a kapott megjegyzésre elhúzza a száját. Hűvösen válaszol.*
-Megcsókolhatod.
*Hogy direkt volt-e vagy sem az nem érdekli a dokit. Adoaver vagy nem jól válogatta meg a szavait vagy élesebb nyelve van mint kinézte belőle. Ő fordulna is a virágok felé. Összeszed párat és szétnéz a bokrok irányába, de mást nem talál. A semminél ez is több, lehet a házban már várják őket. Forralt borral méghozzá kezd erősen fázni is. Ő szívesen visszatérne a kúriába. Kezd sok lenni ebből a természetből.*
//Surran az őz, szökell halkan//
// Keresés: sikertelen//
*Harci kiáltása megtörte a csendet és messze űzte, azt, a szarvast. Int elégedett. Hogy közben a frászt is ráhozta a tintanyalóra az csak külön öröm. Azért a kapott megjegyzésre elhúzza a száját. Hűvösen válaszol.*
-Megcsókolhatod.
*Hogy direkt volt-e vagy sem az nem érdekli a dokit. Adoaver vagy nem jól válogatta meg a szavait vagy élesebb nyelve van mint kinézte belőle. Ő fordulna is a virágok felé. Összeszed párat és szétnéz a bokrok irányába, de mást nem talál. A semminél ez is több, lehet a házban már várják őket. Forralt borral méghozzá kezd erősen fázni is. Ő szívesen visszatérne a kúriába. Kezd sok lenni ebből a természetből.*
862. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-03-07 19:15:00
Üzenet elküldve: 2024-03-07 19:15:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Kicsit átfázik odakint, de aztán miután mindent elrendezett és visszaér a házba, elég hamar meg is melegszik.*
- De szép lett eddig! *mondja aztán, amint már köpenyét levéve egy fotelben kicsikét pihenve végignéz az Ea eddig idáig által behordott virágokon.*
- Adoavdernek biztosan tetszeni fog majd, Intnek meg, ki tudja. Neki nem hiszem. *állapítja meg mielőtt felállna. Ennek nyomán kis csend telepszik közéjük, mert Ea most szándékosan nem beszél. Beszél hát helyette ő tovább.*
- Furcsa. *gondolkodik hangosan.* Valahogy még ezek a cserépbe zárt virágok is élettel töltik meg maguk körül a teret. Sokkal vidámabb lett így ez a szoba.
- Ők maga az élet. *papnősködik kicsit Ea, próbálva sokatmondóan nézni, de úgy látja, hogy bármennyire is ismerik egymást, Luni most nem akarja, vagy nem tudja értelmezni, hogy mit is akar tekintetével üzenni.
Igaz, azt magában is elismeri, hogy túl összetett ez az üzenete, egyelőre azonban hagyja az ünnephez illő, egyszerre vidám, mégis komoly témát és beszélgetést.*
- Szerinted, hogy csináljuk? Adoaver nagyon sokat dolgozott ezeken a csillagokon. Rakjuk ki, ahogyan illene a te holdjaid mellé, vagy fűzzük őket az Intet jelképező hajókkal párba, mintha ők jó és közeli barátok lennének? *kérdi inkább végül, halkan nevetve magában, miközben elkezdi az első díszeket óvatosan egy sárga zsinórra fűzni, amiben hamar segítséget is kap, hogy gyorsabban haladjanak.*
- Ezek férfiak. Na, nem úgy értettem, bocsánat, nem ezek, hanem ők. Gondolod, hogy feltűnnének nekik ilyen apróságok? Szerintem legfeljebb egy csillagot rakjunk egy hajó mellé, a többiek menjenek szépen az én holdjaimhoz, meg a te köreid mellé.
- Hát jó. *von vállat Ea, de aztán elhallgat kicsit, pontosabban inkább egy kis hatásszünetet tart.*
- Úgy látom nem vagy valami nagy véleménnyel a férfiakról. *jegyzi meg ezek után, majd olyan fürkészően kezdi el nézni a lányát, ami már majdnem tolakodó, ő pedig kissé kényelmetlenül érzi magát tőle.*
- Nincs velük semmi bajom. *von vállat erre.* De ez csak tény. Sose vennék észre.
- Hát jó, ez lehet... de ettől még lassan ideje elgondolkodnod.
*Erre csend.*
- Min?
- Ne legyél ilyen értetlen, pont te, aki amúgy olyan okos vagy! Hát a férfiakon pont. Azon, hogy ki legyen a párod.
- Tessék? *áll meg egy pillanat alatt a keze alatt a munka.*
- Lassan ideje férjet fognod. *ismétli meg édesanyja más szavakkal a korábbi gondolatát.* Otthon a nálad nem sokkal idősebb lányok lassan már feleségek. Úgy értem, ha a korukat átszámítom a tiédre. Érted. Nem savanyodhatsz meg itt a világtól elzártan, és nem élhetsz örökké az anyáddal, a macskáddal, meg a plüssnyulaiddal egy szobában.
- Már miért lenne itt az ideje? *lepődik meg erre újra.* Már maga a kifejezés sem tetszik, "férjet fogni", mintha vadász lennék, aki csapdát állít.
- Hát, pedig bizonyos értelemben véve, mi nők pontosan ezt csináljuk. *nevet Ea.*
- Akkor is nagyon fiatal vagyok még szerintem, azon kívül pedig úgy sem lehet gyerekem, neked pedig sosem lesz unokád, ha csak nem akarsz megajándékozni egy tiszta vérű kisöccsel, vagy húggal. Szóval nem maradok le semmiről.
*Most Ea lepődik meg, de csak egy pillanatra, aztán csak nevet hosszan és vidáman.*
- Semmi ilyesmit nem tervezek. *jelenti ki határozottan.* És ne is próbáld ezzel elterelni a témát!
- Nem próbálom! De különben meg, ha már itt tartunk, neked sincsen férjed. *teszi karba a kezét.*
- És ennek nagyon jó oka van. Papnőség, meg férjezettség nem igazán férnek össze a legtöbb esetben.
- Miért, egy törvénytelen félvér kislány meg a papnőség az összefér? *vág vissza.*
- Másnál nem, de nálam igen. *mosolyodik el Ea.*
- Szerencsémre, különben nem is élnék.
- De biztos élnél, csak más testben, más lányként, vagy fiúként, mindegy, az biztos, hogy nem az én gyerekem lennél. Én ebben hiszek. De az én szerencsémre. Nem kívánhattam volna jobb lányt magamnak. Tudom, hogy felesleges kimondani, mert tudod, de miért ne mondanám, ha így van, és ma amúgy is ünnep van, szóval szeretlek téged. És büszke is vagyok rád.
- Hát én is nagyon téged... az utóbbinak meg nagyon örülök. Boldoggá tesz, tényleg.
*Kölcsönös ölelés, és érzelmes pillanat, kissé mind a ketten zavarba is jönnek tőle, pedig pontosan tudják, hogy egymás előtt igazán nincsen mit takargatniuk.*
- Vedd el te Intet. *mondja aztán hirtelen, már csak azért is, hogy az előbbi egyszerre kedves, mégis talán kicsit furcsa és számára váratlan jelentről terelje a figyelmet, meg azért is, mert őszintén kíváncsi a édesanyja reakciójára.* Úgy értem csábítsd el, hogy feleségül kérjen téged. Ha már nevelőapát kellene választanom, ő tökéletesen megfelelne. Minden hülyesége ellenére is nagyon szeretem. És ő szerintem bárkinek nagyon jó apja lenne.
- Haha. *kommentálja ezt röviden Ea.* Tudom, hogy te szereted. De nem.
- Miért, nem tetszik?
- De, csak nem úgy.
- Hát hogyan?
- Nem úgy, ahogyan egy férjnek való férfinek tetszenie kellene.
- Miért annak milyennek kell lennie szerinted?
- Buta kis csitrinek tartod az anyádat, ha azt mondja, hogy még mindig az igazira vár? Tudod, egy olyan férfira, akit, ha meglátsz azonnal kiráz tőle a hideg, jó értelemben véve persze, és földbe gyökerezik a lábad, meg meglassul a lélegzeted. Vagy éppen ellenkezőleg, felgyorsul.
*Erre kissé gondterhelten ráncolja össze ránctalan, hófehér homlokát.*
- Nem tartalak. De szerintem ilyen férfi egyszerűen nincs. *válaszol.* Sőt, azt is nehezen képzelem el, hogy valakiből majd én egyszer fogok ilyen hatást kiváltani.
- De te majd biztosan, hiszen gyönyörű vagy.
- Csak azért mondod, mert az anyám vagy, és így elfogult. *vágja rá rögtön, de azért elpirul, és látszik rajta, hogy örül a dicséretnek.* Az arcom és a szemeim szépek, meg a hajam is, tudom, de azért tudom azt is, hogy hol vannak a határaim.
- Ezt már beszéltük ezerszer. *rázza meg a fejét Ea.* Csak, mert alacsony vagy, ugyan már! Nagyon sok férfi szereti ám az ilyen látszólag pici, és törékeny lányokat. És a bőröd olyan fehér, hogy az szinte már valószerűtlen. A fekete hajjal együtt tökéletes párosítás.
- Inkább dolgozzunk tovább. *sóhajt fel, remélve, hogy édesanyja egyelőre leszáll erről a témáról, de valamiért van egy olyan érzése, hogy addig ameddig Int és Adoaver nem térnek vissza, nem fog.
De hát végül is ma valahol az életet ünneplik, mikor máskor beszélnek erről? Az életnek pedig a szerelem is elválaszthatatlan része, akkor is, ha az övének eddig még nem volt az.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Kicsit átfázik odakint, de aztán miután mindent elrendezett és visszaér a házba, elég hamar meg is melegszik.*
- De szép lett eddig! *mondja aztán, amint már köpenyét levéve egy fotelben kicsikét pihenve végignéz az Ea eddig idáig által behordott virágokon.*
- Adoavdernek biztosan tetszeni fog majd, Intnek meg, ki tudja. Neki nem hiszem. *állapítja meg mielőtt felállna. Ennek nyomán kis csend telepszik közéjük, mert Ea most szándékosan nem beszél. Beszél hát helyette ő tovább.*
- Furcsa. *gondolkodik hangosan.* Valahogy még ezek a cserépbe zárt virágok is élettel töltik meg maguk körül a teret. Sokkal vidámabb lett így ez a szoba.
- Ők maga az élet. *papnősködik kicsit Ea, próbálva sokatmondóan nézni, de úgy látja, hogy bármennyire is ismerik egymást, Luni most nem akarja, vagy nem tudja értelmezni, hogy mit is akar tekintetével üzenni.
Igaz, azt magában is elismeri, hogy túl összetett ez az üzenete, egyelőre azonban hagyja az ünnephez illő, egyszerre vidám, mégis komoly témát és beszélgetést.*
- Szerinted, hogy csináljuk? Adoaver nagyon sokat dolgozott ezeken a csillagokon. Rakjuk ki, ahogyan illene a te holdjaid mellé, vagy fűzzük őket az Intet jelképező hajókkal párba, mintha ők jó és közeli barátok lennének? *kérdi inkább végül, halkan nevetve magában, miközben elkezdi az első díszeket óvatosan egy sárga zsinórra fűzni, amiben hamar segítséget is kap, hogy gyorsabban haladjanak.*
- Ezek férfiak. Na, nem úgy értettem, bocsánat, nem ezek, hanem ők. Gondolod, hogy feltűnnének nekik ilyen apróságok? Szerintem legfeljebb egy csillagot rakjunk egy hajó mellé, a többiek menjenek szépen az én holdjaimhoz, meg a te köreid mellé.
- Hát jó. *von vállat Ea, de aztán elhallgat kicsit, pontosabban inkább egy kis hatásszünetet tart.*
- Úgy látom nem vagy valami nagy véleménnyel a férfiakról. *jegyzi meg ezek után, majd olyan fürkészően kezdi el nézni a lányát, ami már majdnem tolakodó, ő pedig kissé kényelmetlenül érzi magát tőle.*
- Nincs velük semmi bajom. *von vállat erre.* De ez csak tény. Sose vennék észre.
- Hát jó, ez lehet... de ettől még lassan ideje elgondolkodnod.
*Erre csend.*
- Min?
- Ne legyél ilyen értetlen, pont te, aki amúgy olyan okos vagy! Hát a férfiakon pont. Azon, hogy ki legyen a párod.
- Tessék? *áll meg egy pillanat alatt a keze alatt a munka.*
- Lassan ideje férjet fognod. *ismétli meg édesanyja más szavakkal a korábbi gondolatát.* Otthon a nálad nem sokkal idősebb lányok lassan már feleségek. Úgy értem, ha a korukat átszámítom a tiédre. Érted. Nem savanyodhatsz meg itt a világtól elzártan, és nem élhetsz örökké az anyáddal, a macskáddal, meg a plüssnyulaiddal egy szobában.
- Már miért lenne itt az ideje? *lepődik meg erre újra.* Már maga a kifejezés sem tetszik, "férjet fogni", mintha vadász lennék, aki csapdát állít.
- Hát, pedig bizonyos értelemben véve, mi nők pontosan ezt csináljuk. *nevet Ea.*
- Akkor is nagyon fiatal vagyok még szerintem, azon kívül pedig úgy sem lehet gyerekem, neked pedig sosem lesz unokád, ha csak nem akarsz megajándékozni egy tiszta vérű kisöccsel, vagy húggal. Szóval nem maradok le semmiről.
*Most Ea lepődik meg, de csak egy pillanatra, aztán csak nevet hosszan és vidáman.*
- Semmi ilyesmit nem tervezek. *jelenti ki határozottan.* És ne is próbáld ezzel elterelni a témát!
- Nem próbálom! De különben meg, ha már itt tartunk, neked sincsen férjed. *teszi karba a kezét.*
- És ennek nagyon jó oka van. Papnőség, meg férjezettség nem igazán férnek össze a legtöbb esetben.
- Miért, egy törvénytelen félvér kislány meg a papnőség az összefér? *vág vissza.*
- Másnál nem, de nálam igen. *mosolyodik el Ea.*
- Szerencsémre, különben nem is élnék.
- De biztos élnél, csak más testben, más lányként, vagy fiúként, mindegy, az biztos, hogy nem az én gyerekem lennél. Én ebben hiszek. De az én szerencsémre. Nem kívánhattam volna jobb lányt magamnak. Tudom, hogy felesleges kimondani, mert tudod, de miért ne mondanám, ha így van, és ma amúgy is ünnep van, szóval szeretlek téged. És büszke is vagyok rád.
- Hát én is nagyon téged... az utóbbinak meg nagyon örülök. Boldoggá tesz, tényleg.
*Kölcsönös ölelés, és érzelmes pillanat, kissé mind a ketten zavarba is jönnek tőle, pedig pontosan tudják, hogy egymás előtt igazán nincsen mit takargatniuk.*
- Vedd el te Intet. *mondja aztán hirtelen, már csak azért is, hogy az előbbi egyszerre kedves, mégis talán kicsit furcsa és számára váratlan jelentről terelje a figyelmet, meg azért is, mert őszintén kíváncsi a édesanyja reakciójára.* Úgy értem csábítsd el, hogy feleségül kérjen téged. Ha már nevelőapát kellene választanom, ő tökéletesen megfelelne. Minden hülyesége ellenére is nagyon szeretem. És ő szerintem bárkinek nagyon jó apja lenne.
- Haha. *kommentálja ezt röviden Ea.* Tudom, hogy te szereted. De nem.
- Miért, nem tetszik?
- De, csak nem úgy.
- Hát hogyan?
- Nem úgy, ahogyan egy férjnek való férfinek tetszenie kellene.
- Miért annak milyennek kell lennie szerinted?
- Buta kis csitrinek tartod az anyádat, ha azt mondja, hogy még mindig az igazira vár? Tudod, egy olyan férfira, akit, ha meglátsz azonnal kiráz tőle a hideg, jó értelemben véve persze, és földbe gyökerezik a lábad, meg meglassul a lélegzeted. Vagy éppen ellenkezőleg, felgyorsul.
*Erre kissé gondterhelten ráncolja össze ránctalan, hófehér homlokát.*
- Nem tartalak. De szerintem ilyen férfi egyszerűen nincs. *válaszol.* Sőt, azt is nehezen képzelem el, hogy valakiből majd én egyszer fogok ilyen hatást kiváltani.
- De te majd biztosan, hiszen gyönyörű vagy.
- Csak azért mondod, mert az anyám vagy, és így elfogult. *vágja rá rögtön, de azért elpirul, és látszik rajta, hogy örül a dicséretnek.* Az arcom és a szemeim szépek, meg a hajam is, tudom, de azért tudom azt is, hogy hol vannak a határaim.
- Ezt már beszéltük ezerszer. *rázza meg a fejét Ea.* Csak, mert alacsony vagy, ugyan már! Nagyon sok férfi szereti ám az ilyen látszólag pici, és törékeny lányokat. És a bőröd olyan fehér, hogy az szinte már valószerűtlen. A fekete hajjal együtt tökéletes párosítás.
- Inkább dolgozzunk tovább. *sóhajt fel, remélve, hogy édesanyja egyelőre leszáll erről a témáról, de valamiért van egy olyan érzése, hogy addig ameddig Int és Adoaver nem térnek vissza, nem fog.
De hát végül is ma valahol az életet ünneplik, mikor máskor beszélnek erről? Az életnek pedig a szerelem is elválaszthatatlan része, akkor is, ha az övének eddig még nem volt az.*
861. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-02-27 14:31:38
Üzenet elküldve: 2024-02-27 14:31:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
// Keresés: sikertelen//
*Ha nem foglalta volna le önnön nyaka húzogatása azzal, hogy az eget blokkoló ágakat kémleli, színes virágformákat keresve, talán figyelmeztette volna Intath-ot, hogy ne menjenek túl messze, még ha nem is biztos benne, hallgatna e rá. Esetenként néz csak le, hogy ne tévessze szeme elől az elfet, és hogy ne sétáljon fejjel neki egy törzsnek. Egyik ilyen letekintés után közvetlenül, mikor tekintete visszatér a felhők és a gallyak közé, üti meg füleit egy számára felhőket kettészakító erővel nekiütköző ordítás, ami kis híján szívét is kiugrasztja melléből. A nagy csöndben jóval erősebben hangzik az elf riasztása, mint máskülönben. Kicsit megugrik, hallószerveire teszi kezeit, és ijedten, dühösen néz a doktorra. Mielőtt szavakba tudná foglalni véleményét laktársa tettére, ő is észreveszi a rémültségét osztozó vadat. Noha ez számára keveset enyhít a helyzeten.*
- Elment volna ez halkabban is! *Mérgelődik, a távolról nézve az agancsos maga után hagyott nyomait a havon.* - Egy tapssal megoldhattad volna, nem éppen a legbátrabb lények ezek! *De ha már elértek olyan messzire, hogy ezen óvatos állatvilágba ütközzenek, akkor már valóban érdemes itt jobban körülnéznie. Miközben a ravaszdi doktor az állattól lopott zsákmányához fog valószínűleg menni, addig Adoaver kissé távolabb, a bokrosokat veszi célba. Egy rövid benső vita után lemondott arról, hogy fájó nyakkal, és siker esetén fájó, akár eltört végtagokkal menjen vissza, így cserjékben igyekszik megkeresni a fogását; Talán találhat egy holdsajtos csoportot, akár holsot is, elvégre ha egy szarvas már itt táplálkozott, akkor nem csak havat és tövist találhat a környékén, ugye? Lehajolva kezd el matatni és lassan, de biztosan belecsörtetni a sövényesbe.*
//Surran az őz, szökell halkan//
// Keresés: sikertelen//
*Ha nem foglalta volna le önnön nyaka húzogatása azzal, hogy az eget blokkoló ágakat kémleli, színes virágformákat keresve, talán figyelmeztette volna Intath-ot, hogy ne menjenek túl messze, még ha nem is biztos benne, hallgatna e rá. Esetenként néz csak le, hogy ne tévessze szeme elől az elfet, és hogy ne sétáljon fejjel neki egy törzsnek. Egyik ilyen letekintés után közvetlenül, mikor tekintete visszatér a felhők és a gallyak közé, üti meg füleit egy számára felhőket kettészakító erővel nekiütköző ordítás, ami kis híján szívét is kiugrasztja melléből. A nagy csöndben jóval erősebben hangzik az elf riasztása, mint máskülönben. Kicsit megugrik, hallószerveire teszi kezeit, és ijedten, dühösen néz a doktorra. Mielőtt szavakba tudná foglalni véleményét laktársa tettére, ő is észreveszi a rémültségét osztozó vadat. Noha ez számára keveset enyhít a helyzeten.*
- Elment volna ez halkabban is! *Mérgelődik, a távolról nézve az agancsos maga után hagyott nyomait a havon.* - Egy tapssal megoldhattad volna, nem éppen a legbátrabb lények ezek! *De ha már elértek olyan messzire, hogy ezen óvatos állatvilágba ütközzenek, akkor már valóban érdemes itt jobban körülnéznie. Miközben a ravaszdi doktor az állattól lopott zsákmányához fog valószínűleg menni, addig Adoaver kissé távolabb, a bokrosokat veszi célba. Egy rövid benső vita után lemondott arról, hogy fájó nyakkal, és siker esetén fájó, akár eltört végtagokkal menjen vissza, így cserjékben igyekszik megkeresni a fogását; Talán találhat egy holdsajtos csoportot, akár holsot is, elvégre ha egy szarvas már itt táplálkozott, akkor nem csak havat és tövist találhat a környékén, ugye? Lehajolva kezd el matatni és lassan, de biztosan belecsörtetni a sövényesbe.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1091-1110