//Második szál//
*Szereti azt a bizonyos mosolyt Nolie arcán, mert képes arra, hogy a jégszívű feketeség lelkébe melegséget árasszon.
Nolie szégyenlőssége már-már mulatságos és aranyos, mintsem valódi probléma forrása. Nori csak elmosolyodik, hogy milyen apró dolgok vethetnek fel nehéz kérdéseket az életben.*
- Igazából minden egyes alkalommal végig akarom nézni, ahogy átöltözöl, mert borzasztóan zavar, ha nem előttem csinálod...
*Hangjában hallatszik, hogy egyáltalán nem gondolja ezt komolyan, főleg azok után, hogy megegyeztek, nem beszélnek komoly dolgokról, így ezt is megpróbálja elviccelni. A cél, hogy jól érezzék magukat egymás társaságában. Együtt nevessenek, együtt legyenek boldogok, és ebben talán az első lépés az, hogy az esetlegesen felmerülő problémákat is jókedvűen próbálják megoldani.
Meglepetten néz fel, ahogy az ágy recsegni kezd a kis könnyű tündérke alatt. Száját eltakarja kezével és úgy kuncog ezen.*
- Ne törd össze, mert egyrészt tényleg a földön kötsz ki, másrészt nem lesz hová visszamásznod, mert én ezt az ágyat aztán nem adom! Az enyém!
*Igaz, hogy még csak fél órája kapta meg Nolietól, de már a saját tulajdonának tekinti, legalábbis a móka kedvéért biztosan.* Vagy az ölemben kéne aludnod. *Vörösödik el picit. Nem tudja honnan jött az ötlet, és azt sem, hogy miért pirul el tőle, de most pár másodpercig még Nolie szemeibe sem képes nézni, aztán már újra boldogan mosolyog, amíg a tündér rá nem kérdez az említett álom tartalmára.*
- Hát... egy furcsa szállóba mentem, gondoltam jó lesz ott aludni. Megláttam néhány színes, gyönyörűen kinéző koktélt, megkóstoltam őket, aztán már csak arra emlékszem, hogy képtelen voltam egyenesen felmenni a szobámba, de végül sikerült. Bementem, bezártam az ajtót, aztán azt vettem észre, hogy mindennek vérvörös a színe. Sikításokat hallottam, majd még két alakot láttam, akik ugyanúgy néztek ki, mint én. Mintha több lett volna belőlem, és bántani akartak. Azt hiszem meg akartak ölni, de nem tudom, mert utána felébredtem.
*Meséli el az álmát nagyvonalakban, miközben már Nolie karjai között fekszik kényelmesen.*