//Az Adal ház kirablása//
*Az éj sötét, és tele szörnyetegekkel. Farkasok, medvék, lumpusfulgurok meg a többi még csak hagyján, de egy ork egy két bikás harci szekérrel... Gyermekeket lehetne ijesztgetni a történettel, hogy éjszakánként eljő és zoknikat lop attól aki rosszul viselkedett. A tisztás még csak hagyján, ott kedvére forgolódhat meglehetősen feltűnő harci szekerével, bár ha létezik olyan aki rendben tartja ezt a csodaszép kis helyet az reggel igen cifrán káromkodni fog a felfordulás miatt. Innen a folyópartra eljutni sem nagy ördöngösség, de a további túrája már feladja a leckét a zöldbőrűnek.*
*A folyópartról a temetőbe vezető meredek, fás-köves vékonyka ösvényen egész pontosan hétszer akad el a fogat. Gyorsabb lett volna ha inkább még odalent meggondolja magát és az egész várost körbekocsikázza, de hát ilyenek az orkok. Gyakran csinálnak butaságot, viszont ha már belekezdtek, akkor az úgy lesz és kész. Még szerencse, hogy olyan erő szorult belé amivel a bikákat is arrébb tudja pakolni ha kell, máskülönben talán nem is sikerült volna felvergődnie a temetőig.*
*A kapuban fáradtan szuszogva vakargatja ismét a fejét, ugyanis nem kétbikás szekereknek tervezték a folyóra vezető lejáratot, hanem egy-két emberre. Gravak viszont állhatatos és leleményes, nem azért szenvedett ennyit hogy itt feladja! Az ökröket a szekérből kivéve egyesével betessékeli, utána pedig saját maga áll neki keresztülpréselni fogatát a célhoz mérten kifejezetten keskeny kapun. Nem könnyű, kerül is pár karcolás, horzsolás és horpadás mindenre ami részt vesz az eseményben. Kell is tartania egy pihenőt az önmagát feleslegesen extrém kihívások elé állító orknak, de most már csak azért is végigcsinálja ha a fene fenét eszik is.*
*A nehezén túl van, egy-két sírkövet azért sikerül megrongálnia amíg a folyó felé vezető ösvénytől eljut a templomkertig, de az eddigiekhez képest ez már fel sem tűnik neki. Az itteni vaskapu már egy fokkal szélesebb, itt nagyobb tömegek szoktak egyszerre átvonulni a temetések alkalmával, de a frusztrált, fáradt, elgyötört orknak úgy hangzik a nyikorgása mintha őt akarná kicsúfolni. Kétségkívül egyre kevésbé döcögős az útja, de ahogy a folyóparti ösvényt és a temetőt, úgy a templomkertet sem arra találták ki hogy egy meglehetősen feltűnő harci szekérrel bikák közlekedjenek rajta. Elférni elfér, de itt is követhető vájatot hagy a súlyos tákolmány, főleg hogy rajta a hasonlóan súlyos utasa. Hogy mindezen tortúra alatt senki nem vette észre, vagy csak nem mertek rászólni, az még a jövő zenéje.*
*A templomkertből a gazdagnegyedbe kijutni már semmilyen akadályokba nem ütközik, végre a bikák is és az ork is fellélegezhet, ezeknek az utaknak a többségén már rendesen elfér. Arthenior viszont egy nyüzsgő város, tele kalandorokkal és szerencsevadászokkal, főleg amióta ez az egész élőhalott mizéria tart, a környező vidékről sokan menekültek az egyetlen biztonságosnak vélt településre. Nem egy ember húzódik arrébb megrökönyödve, nem egy városőr csapat vakargatja a sisakját elhaladtában, de nem tudnak ráfogni semmi olyat ami egyértelműen szabályt sértene. Néhányan azért susmorognak, hogy a bikák elég veszélyes és kiszámíthatatlan állatok, emiatt talán ki lehetne paterolni a városból, de egyértelmű törvény nem szól ez ellen, vagy legalábbis az illetékes rangidős tisztnek hiányosak az ismeretei ez ügyben. Ha majd megtudják hogy milyen rongálás ment végbe a temetőben és a nyomokat hozzá tudják kötni, utána már biztosan máshogy állnak majd a jelenséghez, de addig csak bámulják. Nem mindennap vonul végig egy ilyen meglehetősen feltűnő harci szekér a gardagnegyeden, pláne egy batár nagy orkkal a tetején. Pláne nem éjszaka! Az rendben van hogy kevesebben látják mint napvilágnál, de a hangokra még az is felfigyel aki amúgy mással lenne elfoglalva. Két lelkes ifjoncnak végül csak sikerül rávennie a felettesét hogy ha nem is vonják kérdőre, legalább kövessék. Egy két bikás, meglehetősen feltűnő harci szekeret pedig nem nehéz észrevétlenül követni. A ház amihez végül megérkezik csendes ugyan és a város is halk, de nem néptelen. Ez a környék már a peremvidékhez tartozik, lényegesen kevesebben forgolódnak erre főleg ilyenkor, az időpont is megfelelő, egy teremtet lelket sem látni, de az a háromfős kis csapat aki követi ott lapul az egyik sarok mögött. A sikátorba amibe az ork betolat éppen csak elfér a szekere, így meglepetésszerű rajtaütéstől nem kell tartania, ha valaki be szeretne jönni annak a két bikán kell majd átverekednie magát és az orkot kivéve erre valószínűleg senki nem szívesen vállalkozna. Előtte az ajtó sem jelenthet akadályt ha be szeretne menni, bár hatalmas mancsaival vélhetőleg az a terve hogy nekiáll a zárat felpiszkálni, hogy macskamód lopózhasson be némán a sötétbe.*