//Második szál//
//Namos-ház//
*A hölgy még élénken él az emlékezetében (ami furcsa, hogy még a neve is, Myna, és még a nemes neve is, Adal, pedig ilyen téren nem szokott remekelni. Persze nem hosszúak a nevek, de hát...) amikor elhagyja a piacteret, hiszen bármily fontos küldetést bíztak is rá, mégsem időzhet ott naphosszat. Egyrészről megőrjíti a tömeg, másrészről pedig... nem, ennyi bőven elég számára, halandók egész hada lelhető fel ott, csak éjszaka ürül csendesre, egyedül akkor kellemes a kihalt bódék között sétálni, de így... Nem, épp elég volt az a néhány nap, amíg a forgatag tartott, és egy életre megutálta azt a helyet. Szinte már felemelő érzés számára, hogy a felfuvalkodott békákkal teli gazdagnegyed határát átlépheti, és belevetheti magát a kúriák rengetegébe. Felesleges azzal áltatni magát, hogy képes lenne újból eljutni mindenféle bonyodalom nélkül a házig (amely mellesleg nincs annyira eldugott helyen, de még mindig nem egy legnagyobb kúria, amit a legjobban látható helyre építettek). Megint ugyanazt a hibát véti el, amit legutóbb, rossz oldalról közelíti meg a negyedet. Persze az ember azt mondaná, tök mindegy, melyik oldalról megyünk, mert igazából ugyanaz a térkép akkor is, ha fejre fordítjuk, de... valójában Lorew örül, hogy meg tudja jegyezni az egyes kanyarokat, némelyikre pedig csak ellentétes oldalról látni rá jól. Így minden további nélkül átbaktat a negyeden, majd vesz egy fordulatot, és imádkozik, hogy tényleg csak az iránnyal legyen a gond. Az első két kanyarnál még igencsak bizonytalan (legalábbis lélekben, a léptei legalább olyan magabiztosak, mintha az utat ő építette volna akkoron), ugyanakkor hamar ismerőssé válik számára a hely, ezt némi elégedett sóhajjal jelzi a külvilág felé (ez most nagyjából a senkivel egyezik meg, egyedül egy lovat lát az egyik kerítésnek kötve, de embert, elfet, egyebet egyet sem).
És valóban, sikeresen megpillanthatja néhány percen belül az ismerős kúriát, vagy inkább csak házat. Szépen odasétál a bejárati ajtóhoz (illetve ahhoz az ajtóhoz, amin legutóbb beengedték, a kettő valószínűleg ugyanaz), és bekopogtat. Ezúttal nem kopog másodpercek múltán újra, akár egy teljes percet is vár, amíg bizonyossá válik számára, hogy vagy nincsenek itthon, vagy csak Eralil nem hallotta. Ekkor még két-három alkalommal újra próbálkozik, ha pedig így sem, csak akkor megy el csalódottan. Ellenkező esetben, ha az a Namos ajtót nyit neki, akkor egy erőltetett mosollyal fogja üdvözölni, mint régi ismerőst.*
- Talán emlékszik rám, jártam már erre *nem akarja hozzátenni, hogy ő az, aki még egy csésze teát se kapott, mert ha minden igaz, ebben a tulajdonságában többen mások is osztozhatnak, meg hát... nem kéne ilyesmivel indítani* Igazából beszélt nekem arról, hogy milyen rendet is szeretne felépíteni, vagy legalábbis szóba került. Megfontoltam a dolgot, volt rá időm bőven, és azt hiszem, mindenképpen érdekelne dolog. Esetleg mesélhetne még dologról. Úgyis sajnálatos incidens miatt el kell hagynom a templomot.
*Persze, a legfontosabb része a dolognak, hogy jelenleg nincs hol laknia, ha tartja magát az elképzeléseihez. Aztán még mindig visszamehet a templomba, ha nagyon úgy hozná a szükség, de... nem igazán szeretne.*