//Ördögi örökség//
*Mikor a kislányt meglátja, Kazgo mozdulatlanná dermed. Úgy tűnik; fel sem fogja Elena szavait, de a tündérlány ezt nem veszi zokon, hiszen ő is inkább a közöttük megjelenő kísértetnek szenteli figyelmét. Helyes kislány. És viselkedése olyan, mint egy gyermeké, pedig már több mint száz éve bolyong a lelke ezen a világon. Talán ezért is furcsa kissé. Valahogy nem természetes jelenség. Mintha nem is élne igazán, már egy másik világba tartozik. Szavaiból ki is tűnik, hogy teljesen más lett a felfogása a földi dolgok menetéről. Nyíltan beszél előttük, de csak annyit mond el, amennyit ő akar. Például hogy hogyan bántak vele régen. Bizonyára féltékeny volt az úri gyerekekre, de ez teljesen természetes. Nem is tulajdonít neki nagy jelentőséget a kislány, pedig biztos, hogy jobban megviselte, mint az kimutatja. Nevetgélve odébb szökdécsel csupán. Most, hogy már meghalt, véget értek a szenvedései, és még saját halálát is úgy fogja fel, hogy csupán teste válta virágok táplálékává, semmi több nem történt. Annak örül, hogy az apja rózsái még mindig élnek, arra pedig látszólag nem is gondol, hogy az apja mennyit szenvedett az eltűnése miatt, és aki talán ebbéli bánatába is halt bele. Ez a felfogás részben szép, de részben nagyon kegyetlen, és Elenát borzasztóan elszomorítja annak ellenére, hogy a kislány lelkének talán épp az ebbe való kapaszkodás jelenti a menedéket attól, hogy még halála után is keseregjen.
De ő csak a jelennel foglalkozik. Szeretne ugyanúgy játszani, mint régen. De nem talál hozzá társakat. Akarata ellenére ugyan, de mindegyikükkel végzett. Elena úgy gondolja, a kislány nem egyedül vitte ezt véghez. Nem tudja ugyan, mire képes egy szellem, de nem hiszi, hogy Linera ereje és viselkedése teljesen természetes lenne. Eszébe jut, hogy mennyire érdeklődött ez a család a sötét művészetek iránt, és hogy mit írt róluk Nirwath húga. Ezek alapján lehetségesnek tartja, hogy már a kislány lelkét is eleve elátkozták, és nem a gyermek tehet a történtekről.
Bár a logikája elég sajátságos, Elena biztos benne, hogy a kislány szeretne tőlük valamit. Nem csak játszani velük, hiszen arra lenne lehetőségük most is, és - ugyanezen okból - nem is akarhatja megölni őket. Ráadásul ez utóbbira nincs is oka. Elena abban sem biztos, hogy ő hívta ide őket, bár ez elég valószínűnek tűnik.
Kérdésére azonban nem kap választ. Ehelyett a szellem dühösen közli Kazgoval, hogy gyűlöli őt. Mindezt hirtelen, mintha korábban észre sem vette volna a tündérfiút. Aztán egy szemvillanás alatt el is tűnik. Csupán a dal marad meg utána, az, amelyet már többször hallottak, s amely már többek szörnyű halálának oka volt.
Elena meredten néz Kazgora.* ~ Miért? Miért monda ezt Linera? ~ *Talán a férfinak több köze van a történtekhez, mint eddig gondolták?* ~ Mi oka lehet a szellemnek, hogy gyűlölje őt? Hiszen egyáltalán nem olyannak ismertük meg, aki bárkiből ezt az érzelmet váltaná ki. Lehet, hogy csak hasonlít valakire, ahogyan Leriel is hasonlított Nirwathra? Valakire, aki régebben bántotta a kislányt. Az egyik tanárára, vagy arra, aki megölte őt. ~
*Elena fejében kavarognak a gondolatok. Ysdeneri veszi át a szót. Miközben őt hallgatja, a tündér szeme sarkából Kazgora sandít.* ~ Mit tud, amit nem mondott el nekünk? Talán semmit. Talán nem is tudja, hogy tud valamit. ~ *Egyelőre nem kérdez semmit. Jobban szeretné, ha a férfi anélkül is elmondaná nekik, mi köze van a dologhoz. Persze csak ha ő maga tisztában van vele.*
- Amit mond, Ysdeneri, abban van igazság. De szerintem ennél itt többről van szó. Ez a szellem nem természetes jelenség. Ha az lenne, a város már régen tele lenne, ilyen furcsa módon öngyilkosságokat elkövető emberekkel. Sok ember él és hal meg erőszak áldozataként, mint ez a kislány. Mégis csak ebben az esetben vezetett a dolog ahhoz, hogy a lélek ártatlan emberek halálát okozza. Akár akaratlanul is. Valamint vegyük figyelembe azt is, hogy a gyilkosságok csak a közelmúltban kezdődtek el. Épp ezért én három lehetséges magyarázatot tartok valószínűnek. Persze az is lehetséges, hogy ezek közül egyik sem helyes, és teljesen rossz nyomon járok. Vagy mindegyikben van valami igazság, egészében véve mégis helytelenek. - *Tette hozzá, mielőtt belekezdett volna okfejtésébe.*
- Először is lehetséges, hogy a kislánynak eddig volt valamiféle játszótársa, vagy barátja, ám ő meghalt, vagy valami más módon képtelenné vált a kislánnyal tovább tartani a kapcsolatot. Arra gondoltam, Linera talán ezért próbált a nemesekkel, és a koldussal kapcsolatba lépni. És ezért küldött nekünk leveleket is. Ysdeneri, Ön bizonyára emlékszik, hogy ezekben azt írták, egy nemrég elhunyt rokonunk után örököltük ezt a házat. Nos, talán mindez valójában azt jelentette, hogy valóban egy eltávozott személy helyét kellene átvennünk. Ám ez így nem teljesen helyes, hiszen Linera semmi jelét nem adta, hogy velünk is játszani szeretne. Sokkal inkább úgy tűnt, mintha azt szeretné, hogy megoldjuk a halálát körülvevő rejtélyt, vagy valahogy megnyugtassuk a lelkét, bár ennek sem adta egyértelmű jelét.
- Ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy egy szellemnek tényleg ekkora hatalma kellene hogy legyen. Természetesen lehetséges, amit Ön is mondott, hogy azok az emberek, akik öngyilkosok lettek valóban az őrülettől való félelem miatt vetettek véget az életüknek. Én mégis úgy gondolom, hogy nem ez lenne az első reakciója az embernek a dalra, és ha mégis, akkor sem így vetne véget az életének. Lehet, hogy nem is a lány szellemével beszéltünk, csak valamivel, vagy valakivel, ami felvette az ő alakját, eljátszotta az ő szerepét, és közben végig azt hazudott nekünk, amit akart, tudván, hogy adni fogunk a szavára, mert azt hisszük, hogy a kertész elveszett lánya az, aki visszajár kísérteni. Ez lenne a második lehetséges magyarázat, ami megfordult a fejemben. Ez viszont rengeteg új kérdést nyit meg előttünk. És mivel a szellem viselkedése eléggé szeszélyes és kiszámíthatatlan volt, arra kell gondoljak, hogy ez az elmélet sem egészen helyes, hiszen ezt nehezen lehetne megjátszani.
- A harmadik lehetőséget tartom a legvalószínűbbnek, ami így hangzik: A kislány lelkét valamiképpen megátkozták, eltorzították, vagy megrontották. Ennek következtében jutott a gyilkolás hatalmához, anélkül akár, hogy tudtában lenne. Egészen érzéketlennek tűnik a szenvedés és a földi érzelmek iránt, de ez lehet, hogy egy szellemnél természetes. Erről a családról el tudom képzelni, amilyennek eddig megismertük őket, hogy egy kislány lelkével kísérletezzenek. Ez esetben kellett történnie valaminek a közelmúltban, ami felébresztette az addig lappangó átkot. Vagy pedig nem a család felelős érte, hanem valaki olyan, aki nem rég találkozott a szellemmel. - *Ezzel befejte mondandóját, hogy meghallgassa a többiek véleményét, vagy újabb felvetéseit.*
- Lehet, hogy igaza van, lehet, hogy valami egész más van a háttérben. Akárhogy is, ennél az eset még biztosan sokkal bonyolultabb. Abban is biztos vagyok, hogy aki végzett a kislánnyal, nem volt ép elméjű. Ez esetben pedig akármilyen apróság is lehetett az ok a gyilkosságra. - *Elena eddig semmi okát nem látta, hogy azt feltételezze, amit Ysdeneri, de nem tud semmi ellenvetést. Úgy véli, ha mélyebben elmerülnek a múlt történésében, erre is fény derülhet.*
- Igen. Egyértelmű, hogy borzasztó, ahogy végeztek vele. De lehet, hogy minden holt így vélekedik az élők érzelmeiről. Egyszerűen azért, mert már egy másik világhoz tartozik. Vagy tudata mélyére zárta ezeket az emlékeket, ahogy Ön is mondta. Az viszont kétségtelen, hogy a gyilkosa egy szörnyű ember volt.
*Ysdeneri ekkor Kazgohoz fordul. Vállaira téve kezét bíztatja, hogy mondjon el nekik mindent, amit tud. Elenának eszébe sem jut, hogy az elf más szándékkal közeledne a tündérhez. Ő is közelebb lép, és bátorító mosollyal így szól:*
- Ha tudsz bármit, aminek akár csak egy kevés köze lehet a történtekhez, kérlek, mond el!
*Ha befejezték a beszélgetést, a tündér követi Ysdenerit, vissza a könyvtárszobába. Aki ott leveszi a polcról az albumot. Ha megtalálja benne a keresett portrét, Elena is megnézi, hogy hasonlít-e Linerára, mert ha igen, akkor lehet, hogy több igazság van abban, amit az elf mondott, mint először gondolta. Valamint elolvassa a nevét és a többi adatot is, amit talál róla, hátha valamelyik fontos.
Ysdeneri újabb érdekes ötletet vet fel.*
- Valami okuk biztosan volt, hogy így gyilkolták meg szegényt. - *Feleli a tündér, miközben a padlón heverő könyvre pillant, ami a gyermek kezét rejti.*