Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 72 (1421. - 1440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1443-1462
1440. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-02-24 21:48:49
Üzenet elküldve: 2025-02-24 21:48:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
*Viel igazán jó hallgatóság, az arcára teljességgel kiülnek az érzelmek, és amikor az ijesztő történetet hallja Alenia karjáról, a szája elé kapja a kezét. Azt gondolta, és akár ott helyben is magabiztosan kijelentette volna, hogy Intath meg tudja gyógyítani őt, hiszen már nem egyszer bizonyított a tündér lány előtt, milyen ügyes.*
- Szegény… Azért az sajnálatos, ha valakinek meg kell válnia egy fontos részétől a saját épsége érdekében. *Vonja le a következtetést, de közben szeme az elf arcát fürkészi behatóan. Tudja, hogy a férfi számára ismerős terepre tévedhet ezzel a kijelentésével, és nem ismeri annyira a saját élettörténetét, hogy tudja, meddig mehet el vele kapcsolatban, hogy mennyire viselte meg őt lebonyolítani egy ilyen beavatkozást, ami valószínűleg benne sem kevés traumát téphetett fel. Ugyanakkor bármennyire is hasonló nehézségekkel küzdhetnek a mindennapokban ezzel a lánnyal, Intath láthatóan nem tudja elnyomni az ellenérzéseit, és ennek hangot is ad.* De nagylelkű volt tőled, hogy segítettél, igazán. Te mindig segítesz, még akkor is, ha durcimurci vagy. *Mondja, majd felpattanva egy nagy cuppanós puszit nyom Intath arcára. Hadd járjon neki valami ezért, még akkor is, ha mérges. Elvégre jót akar a tündér lánynak is, sőt, meg is dicséri, az értékeiről beszél, és még szépnek is nevezi (amitől Viel kicsit elpirul, mert nincs ehhez szokva).*
- Ugyan már! *Kuncog játékosan.* Sokan szebbek nálam, szép a szemük, magasak… De ez így van rendjén. *Mondja vállat vonva, és komolyan is gondolja. Nem szeret feltűnősködni, de még így is túl látványos jelenség furcsa megjelenésével. Már csak az hiányozna, hogy ki akarják használni, mint a csinos lányokat szokták. Persze az ő szemében Intath egy kincs, ezért fel sem merül benne, hogy esetleg ő sem bánna jól az említett lányokkal. Tovább üti a vasat.*
- Jaj, tudood, hogy értem! *Legyinti meg az elfet kuncogva.* Én barátnőjelöltekre gondoltam! Tudod, akikkel… úgy… *Elkezdené magyarázni, de rájön, hogy túl szégyellős ahhoz, hogy részletesen belemenjen a magyarázatba. Inkább próbálkozik virágnyelven, elpirulva.* Akivel így… fogjátok egymás kezét… Meg szerelmesek vagytok… Meg… dolgok.
*Ezt megmondta. De a gwuff említése egy kicsit megviseli ahhoz, hogy folytassa a _dolgok_ részletezését.*
- De akkor… ugye a gwuff nincs az istállóban? *Kérdezi sápadtan. Rég hallott Árnyék felől, aki arra távozott egy ideje.*
- Szegény… Azért az sajnálatos, ha valakinek meg kell válnia egy fontos részétől a saját épsége érdekében. *Vonja le a következtetést, de közben szeme az elf arcát fürkészi behatóan. Tudja, hogy a férfi számára ismerős terepre tévedhet ezzel a kijelentésével, és nem ismeri annyira a saját élettörténetét, hogy tudja, meddig mehet el vele kapcsolatban, hogy mennyire viselte meg őt lebonyolítani egy ilyen beavatkozást, ami valószínűleg benne sem kevés traumát téphetett fel. Ugyanakkor bármennyire is hasonló nehézségekkel küzdhetnek a mindennapokban ezzel a lánnyal, Intath láthatóan nem tudja elnyomni az ellenérzéseit, és ennek hangot is ad.* De nagylelkű volt tőled, hogy segítettél, igazán. Te mindig segítesz, még akkor is, ha durcimurci vagy. *Mondja, majd felpattanva egy nagy cuppanós puszit nyom Intath arcára. Hadd járjon neki valami ezért, még akkor is, ha mérges. Elvégre jót akar a tündér lánynak is, sőt, meg is dicséri, az értékeiről beszél, és még szépnek is nevezi (amitől Viel kicsit elpirul, mert nincs ehhez szokva).*
- Ugyan már! *Kuncog játékosan.* Sokan szebbek nálam, szép a szemük, magasak… De ez így van rendjén. *Mondja vállat vonva, és komolyan is gondolja. Nem szeret feltűnősködni, de még így is túl látványos jelenség furcsa megjelenésével. Már csak az hiányozna, hogy ki akarják használni, mint a csinos lányokat szokták. Persze az ő szemében Intath egy kincs, ezért fel sem merül benne, hogy esetleg ő sem bánna jól az említett lányokkal. Tovább üti a vasat.*
- Jaj, tudood, hogy értem! *Legyinti meg az elfet kuncogva.* Én barátnőjelöltekre gondoltam! Tudod, akikkel… úgy… *Elkezdené magyarázni, de rájön, hogy túl szégyellős ahhoz, hogy részletesen belemenjen a magyarázatba. Inkább próbálkozik virágnyelven, elpirulva.* Akivel így… fogjátok egymás kezét… Meg szerelmesek vagytok… Meg… dolgok.
*Ezt megmondta. De a gwuff említése egy kicsit megviseli ahhoz, hogy folytassa a _dolgok_ részletezését.*
- De akkor… ugye a gwuff nincs az istállóban? *Kérdezi sápadtan. Rég hallott Árnyék felől, aki arra távozott egy ideje.*
1439. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-02-18 21:43:03
Üzenet elküldve: 2025-02-18 21:43:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
*Ő sajnos ismeri vagy inkább ismerni véli a kékvérűek gondolkodását. Ez az a téma, ami a leginkább fel tudja kavarni és habár nem szeretné jelét mutatni, de valóban elkapja a hév ahogy beszél. A kapott kérdés csillapítja kicsit.*
-Csúnya történet.*Gondolkodik el, hogy kifejtse-e.*Amennyit tudok róla, hogy megszokott nemesi intrika okán elrabolták és a fogvatartói vele kényszerítették érdekházasságra Aleimord-ot. Ahhoz pedig, hogy érvényt adjanak a szavaiknak a húga pár ujját is elküldték neki. Mikor kiszabadult akkor orvos helyett papot hívtak hozzá, aki imával gyógyította meg. Olyan ügyesen, hogy mikor én összefutottam velük a lázadás során, akkor a sebláznak köszönhetően már majdhogynem menthetetlen állapotban volt. Az utcán az emberek megöltek mindenkit, aki nemes volt vagy nemesekkel cimborált és ott volt az a gyenge nő olyan állapotban, hogy a legtöbb orvos menthetetlennek mondta volna. Perceken múlt az élete én meg voltam akkora barom, hogy behívtam őket magamhoz, hogy megpróbáljam megmenteni. Életem legjobb munkája volt. A kezét vállból elvesztette, de sokan két kézzel egy csapat szakértő segítségével nem tudták volna, azt a műtétet elvégezni amit én féllel és az ideg összeroppanás szélén álló Aleimord-al.*Majdnem mosolyog, de aztán elhúzza a száját.*Nem mintha számítana bármit is. Luninari-ék is hálából lettek meglopva.
*Tőr ki belőle a megszokott keserűsége. Újabb ok arra, hogy ne akarj önzetlenkedni. Nem érsz vele semmit, csak annyit, hogy mindenki beléd törli a lábát. A kislány ezt persze nem érti. Arra, hogy lógna az a pocak megnézi az összecsípett kis tündérszalonnát és megcsikizi a lány másik oldalát.*
-A lényeg nem az, hogy neked mire van szükséged, hanem, hogy mit érdemelsz és mennyit ér a munkád. Amit kötelességed megkérni különben te és az általad végzett munka annál kevesebbet fogtok érni. És tudod mi történik akkor ha csökken mások életének az értéke és a munkájuk megbecsülése? A piritanes-i rabszolgák bizonyára tudnának erről mesélni. De jól bizonyítja Luninari esete is, aki ha ott pusztul Artheniorban Alenia érdekében, azt a kisasszony egy vállrándítással intézi el ugyanis számára az a tetves ház többet ér mint az állítólagos barátnője élete hisz az hagyja, hogy meglopják, sőt ingyen gürcöl az ő érdekében. Ezért fontos, hogy igenis kiállj magadért és lássa mindenki, hogy Veljana és amit ő csinál az igenis ér valamit. Te kincsem,*Néz mélyen a másik szemeibe.*igenis értékes vagy és ezt ne vedd félvállról.
*Saját maga számára hullahegyek bizonyítják, hogy ő ér valamit. Azoknak a testei akik próbálták őt elnyomni és a sors által meghatározott helyére kényszeríteni. Tudja, hogy a kislány nem fog úgy kiállni magáért mint ő, viszont akkor is tudnia kell, hogy valahogyan kötelessége. Sajnos nem minden olyan habos-babos mint ahogy, azt elképzeli. Aki, a fél karját adja másokért nem kap cserébe semmit. Saját magának kell annak az árát megfizettetnie velük. Hogy ki volna a környék legszebb lánya azon elmosolyodik.*
-A legszebb ezüst hajú tündérhercegnőt.
*Simizi meg, azt a buksit és ad rá egy puszit is. Majd mire a két gőzölgő csésze eléjük kerül addigra túl is juthatnak az ilyen kellemetlen témákon. Bólint a kislány szavaira, bár Eeyr igéin elhúzza a száját. Úgy tudná elképzelni, hogy az a kisasszony isteni kinyilatkoztatásnak venné, hogy ő többet ér mindenkinél és hálásnak kéne lennie a póroknak csak azért is ha lehetőségük támad egy levegőt szívniuk vele. Ez pedig legalább annyira érdekelni az istennőt, mint azok akik a kikötőben a nevében ölnek vagy a városi ájtatos csürhe. Vagy a naiv kistündér. Akinek a kérdését nem is érti az elf.*
-Lányokkal? De már mondtam mi van velük. Laurentitia-t rég nem láttam. Ylandával összefutottunk. Jól van, majd biztos felfog valamikor itt bukkanni, mert a lova a mi istállónkban van. Bár beszerzett egy olyan gwuffot vagy mit. Veszedelmes egy bestiának néz ki mégis a hátán ül. Mármint nem ő a vörösnek hanem fordítva. Callipeya nem tudom hol van, de valószínűleg ott ahol Luninari is.
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.18 21:45:21
-Csúnya történet.*Gondolkodik el, hogy kifejtse-e.*Amennyit tudok róla, hogy megszokott nemesi intrika okán elrabolták és a fogvatartói vele kényszerítették érdekházasságra Aleimord-ot. Ahhoz pedig, hogy érvényt adjanak a szavaiknak a húga pár ujját is elküldték neki. Mikor kiszabadult akkor orvos helyett papot hívtak hozzá, aki imával gyógyította meg. Olyan ügyesen, hogy mikor én összefutottam velük a lázadás során, akkor a sebláznak köszönhetően már majdhogynem menthetetlen állapotban volt. Az utcán az emberek megöltek mindenkit, aki nemes volt vagy nemesekkel cimborált és ott volt az a gyenge nő olyan állapotban, hogy a legtöbb orvos menthetetlennek mondta volna. Perceken múlt az élete én meg voltam akkora barom, hogy behívtam őket magamhoz, hogy megpróbáljam megmenteni. Életem legjobb munkája volt. A kezét vállból elvesztette, de sokan két kézzel egy csapat szakértő segítségével nem tudták volna, azt a műtétet elvégezni amit én féllel és az ideg összeroppanás szélén álló Aleimord-al.*Majdnem mosolyog, de aztán elhúzza a száját.*Nem mintha számítana bármit is. Luninari-ék is hálából lettek meglopva.
*Tőr ki belőle a megszokott keserűsége. Újabb ok arra, hogy ne akarj önzetlenkedni. Nem érsz vele semmit, csak annyit, hogy mindenki beléd törli a lábát. A kislány ezt persze nem érti. Arra, hogy lógna az a pocak megnézi az összecsípett kis tündérszalonnát és megcsikizi a lány másik oldalát.*
-A lényeg nem az, hogy neked mire van szükséged, hanem, hogy mit érdemelsz és mennyit ér a munkád. Amit kötelességed megkérni különben te és az általad végzett munka annál kevesebbet fogtok érni. És tudod mi történik akkor ha csökken mások életének az értéke és a munkájuk megbecsülése? A piritanes-i rabszolgák bizonyára tudnának erről mesélni. De jól bizonyítja Luninari esete is, aki ha ott pusztul Artheniorban Alenia érdekében, azt a kisasszony egy vállrándítással intézi el ugyanis számára az a tetves ház többet ér mint az állítólagos barátnője élete hisz az hagyja, hogy meglopják, sőt ingyen gürcöl az ő érdekében. Ezért fontos, hogy igenis kiállj magadért és lássa mindenki, hogy Veljana és amit ő csinál az igenis ér valamit. Te kincsem,*Néz mélyen a másik szemeibe.*igenis értékes vagy és ezt ne vedd félvállról.
*Saját maga számára hullahegyek bizonyítják, hogy ő ér valamit. Azoknak a testei akik próbálták őt elnyomni és a sors által meghatározott helyére kényszeríteni. Tudja, hogy a kislány nem fog úgy kiállni magáért mint ő, viszont akkor is tudnia kell, hogy valahogyan kötelessége. Sajnos nem minden olyan habos-babos mint ahogy, azt elképzeli. Aki, a fél karját adja másokért nem kap cserébe semmit. Saját magának kell annak az árát megfizettetnie velük. Hogy ki volna a környék legszebb lánya azon elmosolyodik.*
-A legszebb ezüst hajú tündérhercegnőt.
*Simizi meg, azt a buksit és ad rá egy puszit is. Majd mire a két gőzölgő csésze eléjük kerül addigra túl is juthatnak az ilyen kellemetlen témákon. Bólint a kislány szavaira, bár Eeyr igéin elhúzza a száját. Úgy tudná elképzelni, hogy az a kisasszony isteni kinyilatkoztatásnak venné, hogy ő többet ér mindenkinél és hálásnak kéne lennie a póroknak csak azért is ha lehetőségük támad egy levegőt szívniuk vele. Ez pedig legalább annyira érdekelni az istennőt, mint azok akik a kikötőben a nevében ölnek vagy a városi ájtatos csürhe. Vagy a naiv kistündér. Akinek a kérdését nem is érti az elf.*
-Lányokkal? De már mondtam mi van velük. Laurentitia-t rég nem láttam. Ylandával összefutottunk. Jól van, majd biztos felfog valamikor itt bukkanni, mert a lova a mi istállónkban van. Bár beszerzett egy olyan gwuffot vagy mit. Veszedelmes egy bestiának néz ki mégis a hátán ül. Mármint nem ő a vörösnek hanem fordítva. Callipeya nem tudom hol van, de valószínűleg ott ahol Luninari is.
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.18 21:45:21
1438. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-02-18 19:55:14
Üzenet elküldve: 2025-02-18 19:55:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
*Viel eléggé felemás jelenség, amit valami véletlen folytán a kinézete is tükröz, főleg a két különböző szeme. Mindenben a jót keresi, mert a boldogság igéjét akarja terjeszteni a világban, és azt csak azzal lehet, ha jó példát mutat, és mások örömét helyezi előtérbe. Ugyanakkor a sok rossz sem pereg le róla teljesen, hiszen egy felnőtt, sokat látott tündér, aki kis termete és törékeny alkata miatt nem éppen veszedelmes jelenség, ezért nem árt vigyáznia magára ebben a cudar világban. Eddig legalábbis sikerült neki.
Most figyelmesen hallgatja Intath mondandóját, és közben próbálja elképzelni ezt az Aleniát. Nehéz, mert mások leírásai mindig a saját perspektívájukból festik le azt, akiről szó van, és nem tudja, a doktor idegességében mennyire megbízható narrátor. Megcáfolni azonban még annál kevésbé se tudja a dolgot. A lánynak soha nem volt még dolga nemes asszonnyal (a fejében valami fenyegető külsejű matróna jelenik meg).*
- Megmentetted Aleniát? Hogyhogy? *Kiált fel meglepetten, de ha Intath nagyon benne van a mondandójában, nem szakítaná csak azért félbe, hogy ezt megtudakolja. Hadd beszéljen, adja ki magából a sérelmeit. Hogy egy kicsit vigasztalja, barátian megcirógatja az elf hátát. Ép szeme együttérzésről árulkodik.
Aztán az elf rátér arra, hogy nem hisz az ingyen munkában. Viel vitatkozna, de nem most fog. Nem egyszer volt már, hogy másoknak segített önzetlenül, és Intath helyében ő sem kért volna pénzt az elesettektől, a nemes hölgyektől, akiknek nem ezen múlik az aznapi betevője, annál inkább. De ezt a véleményét nem hangoztatja, megtartja magának gondolatait, mint oly sokszor.*
- Elf… enekelsz? *Ragadja ki a szót, és önkéntelenül is kitör belőle a kuncogás, és nem csak azért, mert időnként alattomosan megcsikizik.* Akkor én meg nagyon tünd-értékelem az aggodalmadat, de nem kell engem félteni. Látod, így is lóg a hasam, mert nekem kellett megenni az első süteményeket, amik _állítólag_ nem sikerültek jól. Pedig de. *Mutat a pocakjára, és fel is markol egy kis zsírt.* Különben is, mit kezdenék én a pénzzel? Nekem nem kell műszereket vásárolnom, mint neked. Ahhoz, hogy Vieljana dolgozzon, nem kell más, csak sok napfény és Eeyr szeretete. Az utóbbi pedig mindig megvan, itt ni! *Bök a fehér hajú búbjára. Aztán kap egy alapos ölelgetést is. Agyon van szeretgetve itt. Ki akarna elmenni?
Intath hirtelen arról beszél, hogy a környék legszebb lányát is behívta teázni. Viel szeme felcsillan, őszintén körülnéz, hátha tényleg van barátnője.*
- Tényleg? Kicsodát?
- Ami Aleniát illeti... *Tér rá a lényegre komolyan, miközben Intath a teát intézi. Ha megkapja, eljátszik a csésze fülével, és ha tudja, megmelengeti vele az ujjait, hiszen hideg volt kint.* Kedvem lenne neki is utánanézni. Ha mást nem, legalább Eeyr igéjét elvihetném neki, hátha jobban áll hozzá a dolgokhoz. Meg persze gondolom amúgy is ott találom, ahol Lunit. Miatta pedig ne aggódj, megbeszélek vele mindent, és figyelembe veszem, hogy aggódsz érte. De addig is… *Körülnéz, és előrébb dőlve bizalmasan kérdezi.* Mi van a lányokkal? Nincs jelölt? Nagyon bájosan ide tudok valakit csalogatni a házhoz, ha ezen múlik. *Kacsint huncutul.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.18 19:56:00
Most figyelmesen hallgatja Intath mondandóját, és közben próbálja elképzelni ezt az Aleniát. Nehéz, mert mások leírásai mindig a saját perspektívájukból festik le azt, akiről szó van, és nem tudja, a doktor idegességében mennyire megbízható narrátor. Megcáfolni azonban még annál kevésbé se tudja a dolgot. A lánynak soha nem volt még dolga nemes asszonnyal (a fejében valami fenyegető külsejű matróna jelenik meg).*
- Megmentetted Aleniát? Hogyhogy? *Kiált fel meglepetten, de ha Intath nagyon benne van a mondandójában, nem szakítaná csak azért félbe, hogy ezt megtudakolja. Hadd beszéljen, adja ki magából a sérelmeit. Hogy egy kicsit vigasztalja, barátian megcirógatja az elf hátát. Ép szeme együttérzésről árulkodik.
Aztán az elf rátér arra, hogy nem hisz az ingyen munkában. Viel vitatkozna, de nem most fog. Nem egyszer volt már, hogy másoknak segített önzetlenül, és Intath helyében ő sem kért volna pénzt az elesettektől, a nemes hölgyektől, akiknek nem ezen múlik az aznapi betevője, annál inkább. De ezt a véleményét nem hangoztatja, megtartja magának gondolatait, mint oly sokszor.*
- Elf… enekelsz? *Ragadja ki a szót, és önkéntelenül is kitör belőle a kuncogás, és nem csak azért, mert időnként alattomosan megcsikizik.* Akkor én meg nagyon tünd-értékelem az aggodalmadat, de nem kell engem félteni. Látod, így is lóg a hasam, mert nekem kellett megenni az első süteményeket, amik _állítólag_ nem sikerültek jól. Pedig de. *Mutat a pocakjára, és fel is markol egy kis zsírt.* Különben is, mit kezdenék én a pénzzel? Nekem nem kell műszereket vásárolnom, mint neked. Ahhoz, hogy Vieljana dolgozzon, nem kell más, csak sok napfény és Eeyr szeretete. Az utóbbi pedig mindig megvan, itt ni! *Bök a fehér hajú búbjára. Aztán kap egy alapos ölelgetést is. Agyon van szeretgetve itt. Ki akarna elmenni?
Intath hirtelen arról beszél, hogy a környék legszebb lányát is behívta teázni. Viel szeme felcsillan, őszintén körülnéz, hátha tényleg van barátnője.*
- Tényleg? Kicsodát?
- Ami Aleniát illeti... *Tér rá a lényegre komolyan, miközben Intath a teát intézi. Ha megkapja, eljátszik a csésze fülével, és ha tudja, megmelengeti vele az ujjait, hiszen hideg volt kint.* Kedvem lenne neki is utánanézni. Ha mást nem, legalább Eeyr igéjét elvihetném neki, hátha jobban áll hozzá a dolgokhoz. Meg persze gondolom amúgy is ott találom, ahol Lunit. Miatta pedig ne aggódj, megbeszélek vele mindent, és figyelembe veszem, hogy aggódsz érte. De addig is… *Körülnéz, és előrébb dőlve bizalmasan kérdezi.* Mi van a lányokkal? Nincs jelölt? Nagyon bájosan ide tudok valakit csalogatni a házhoz, ha ezen múlik. *Kacsint huncutul.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.18 19:56:00
1437. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-02-16 16:34:38
Üzenet elküldve: 2025-02-16 16:34:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
*A szigorú elf hamar ölbe kapja az ölelgetni való kislányt és ez ellen nincs apelláta. Amúgy is gyengéi az ilyen aprónépek, de vannak közös élményeik is amik szorosabb kötelékeket fűztek közéjük. Például mikor megérkezésekor meggyógyította a lány barátnőjét vagy mikor maga Viel volt a doktor úr asztalán a begyulladt fogával, nem is beszélve a sok beszélgetésről és mókázásról. És bár úgy tűnhet, hogy egy kislányként gondol a másikra, de észrevette már, hogy néha bizonyos dolgok kapcsán meglepően éretten tud gondolkodni. Ami, kicsit azért riasztó. Viszont emellett ő Viel. A bájos kis Viel, aki mindig mosolyog és nem lehet nem megszeretgetni. Amit, a története miatt igényel is. A doki nem mond többet. Felesleges. Viszont ott van és átkarolja a kis testet. Miközben elfogad még egy mézeskalácsot. Aztán ő kezd mesélni. A visszakérdezésre előbb bólint. Majd mikor eszébe jut, hogy a lány ezt nem látta akkor szóban is kifejezi.*
-Igen.
*Majd bizonyítja a kicsi tündér megint, hogy néha az érett gondolataival képes meglepni az elfet. Ugyanis hamar kitalálja, hogy miről lehet szó.*
-Szerintem a harmadik eset állhat fent. Tudod Luninari elsőként mikor a városba került akkor a rezidencián élt Aleimord-al és Alenia-val. Aki, úgy hiszi, hogy barátja Luninari-nak. És egy elf nemeskisasszony ha ilyeneket mond egy rossz sorsú félelfnek azzal hatást gyakorol rá. Nehéz ezt kifejteni, de a barátság mást jelent nekünk, mint egy nemesnek. Például én Luninari-t barátomnak gondolom úgy ahogy van. Akkor is ha félvér, akkor is ha sokat cseveg, akkor is ha a kertben dolgozott és épp piszkos a ruhája és akkor is annak gondolnám ha szegény, gazdag lenne vagy megenné előlem az utolsó ilyen süteményt. Ezzel szemben Alenia mikor még nemes volt úgy bánt Luninari-val, mint egy játékbabával. Öltöztette és olyat játszott, hogy kisasszonyt nevel belőle, de ez nem őszinte önzetlen barátság. Mikor én a szemébe nézve megkérdeztem, hogy nem szégyelli el magát, hogy azoktól lop akiket barátjának nevez és akik az életüket kockáztatták érte és a családjáért, akkor rám se mert nézni és csak mellébeszélt. Azt, mondta, hogy én nem tudok semmit a háláról. Én mentettem meg az ő életét is, de azért se szólt egy szót se és nekem beszél háláról! Számára az, hogy Luninari meghalt volna az ő érdekében nem jelent semmit ugyanis a pór arra való. Többet ér annak a háznak a tulajdoni lapja, mint a barátjának az élete és a családjának a becsülete. Önző, kicsinyes, hisztis. Azt, pedig Luninari-nak is elfogom, de most neked is elmondom, hogy az önzetlenség nem egy jó dolog. Ha valaminek nincs ára akkor nem ér semmit. Kihasználnak és saját magaddal szemben igazságtalan vagy ha nem kérsz a munkádért semmit. Luninari ingyen dolgozik és mások pénzt kapnak azért amit ő tesz. Még ha, azt gondolja, hogy jó cél érdekében teszi is, de ez önként vállalt rabszolgaság. Ott dolgoztam a szegénynegyedben. Nem egy árvát láttam akikre az akkori nemesek beleértve Alenia-t rá se hederítettek. Sérülteket, betegeket és tudod mi lett volna ha ingyen látom el őket? Éhen halok és nem lett volna felszerelésem mások kezelésére se. Ami, velük szemben igazságtalanság. Ha jó dolgokat akarsz tenni a világban annak nem az a módja, hogy önmagadtól tagadsz meg dolgokat hanem, hogy olyan életet élsz és úgy bánsz másokkal, hogy jobb legyen az életük miközben saját magadról se feledkezel meg. Még egyszer ne halljak ilyesmit, hogy koszt kvártélyért dolgozol mert téged és akiért teszed is elfenekellek érthető voltam?
*Húzgálja meg játékosan a tündérfület. Következőnek meg olyasmit hall, ami után nem bírja a képére húzódó vigyort eltüntetni. Meg is ölelgeti kicsit szorosabban a kis tündérbarátnőjét.*
-Ne érts félre kincsem! Nem is akarlak egyből elküldeni. Természetesen addig maradsz ameddig csak szeretnél és nekem sincs nagyobb örömem minthogy itt vagy mellettem. Szívem szerint el se engednélek.
*Ezt a kislányt meg lehet zabálni. Nem bírja megállni, azt se hogy kicsit ugrassa nagy madarak emlegetésével. El is kuncogja magát az eredmény hallatán és megborzolja az ezüst buksit.*
-Miért ne lenne? Ha van ilyen kicsi lány is.
*Közben leteszi az asztalra a két csészét amiknek ki kell még hűlnie. A bocsánatkérést is hamar letudják.*
-Helyes.
*A hangján is érződik, hogy ezzel neki el is van ez intézve. Komoly lelkifurdalást nem akar a kis tündérben kelteni. Úgy sejti ez is elég lesz arra, hogy a jövőben figyelmesebb legyen a kislány. A következő szavakra viszont meglepetten felvonja a szemöldökét. A kapott megjegyzésen viszont elvigyorodik és átkarolja a kicsit.*
-Nem hiszem, azt. A környék legszebbjét is behívtam egy teára.
*Sőt, nemcsak egy teára, de még szégyentelenül meg is csiklandozza a másikat.*
-Amúgy kincsem rád nem lehet neheztelni ilyesmi eszedbe se jusson.
*Csüccsen le és fújja a teáját.*
~Morcosnak tűntem?~
-Igen.
*Majd bizonyítja a kicsi tündér megint, hogy néha az érett gondolataival képes meglepni az elfet. Ugyanis hamar kitalálja, hogy miről lehet szó.*
-Szerintem a harmadik eset állhat fent. Tudod Luninari elsőként mikor a városba került akkor a rezidencián élt Aleimord-al és Alenia-val. Aki, úgy hiszi, hogy barátja Luninari-nak. És egy elf nemeskisasszony ha ilyeneket mond egy rossz sorsú félelfnek azzal hatást gyakorol rá. Nehéz ezt kifejteni, de a barátság mást jelent nekünk, mint egy nemesnek. Például én Luninari-t barátomnak gondolom úgy ahogy van. Akkor is ha félvér, akkor is ha sokat cseveg, akkor is ha a kertben dolgozott és épp piszkos a ruhája és akkor is annak gondolnám ha szegény, gazdag lenne vagy megenné előlem az utolsó ilyen süteményt. Ezzel szemben Alenia mikor még nemes volt úgy bánt Luninari-val, mint egy játékbabával. Öltöztette és olyat játszott, hogy kisasszonyt nevel belőle, de ez nem őszinte önzetlen barátság. Mikor én a szemébe nézve megkérdeztem, hogy nem szégyelli el magát, hogy azoktól lop akiket barátjának nevez és akik az életüket kockáztatták érte és a családjáért, akkor rám se mert nézni és csak mellébeszélt. Azt, mondta, hogy én nem tudok semmit a háláról. Én mentettem meg az ő életét is, de azért se szólt egy szót se és nekem beszél háláról! Számára az, hogy Luninari meghalt volna az ő érdekében nem jelent semmit ugyanis a pór arra való. Többet ér annak a háznak a tulajdoni lapja, mint a barátjának az élete és a családjának a becsülete. Önző, kicsinyes, hisztis. Azt, pedig Luninari-nak is elfogom, de most neked is elmondom, hogy az önzetlenség nem egy jó dolog. Ha valaminek nincs ára akkor nem ér semmit. Kihasználnak és saját magaddal szemben igazságtalan vagy ha nem kérsz a munkádért semmit. Luninari ingyen dolgozik és mások pénzt kapnak azért amit ő tesz. Még ha, azt gondolja, hogy jó cél érdekében teszi is, de ez önként vállalt rabszolgaság. Ott dolgoztam a szegénynegyedben. Nem egy árvát láttam akikre az akkori nemesek beleértve Alenia-t rá se hederítettek. Sérülteket, betegeket és tudod mi lett volna ha ingyen látom el őket? Éhen halok és nem lett volna felszerelésem mások kezelésére se. Ami, velük szemben igazságtalanság. Ha jó dolgokat akarsz tenni a világban annak nem az a módja, hogy önmagadtól tagadsz meg dolgokat hanem, hogy olyan életet élsz és úgy bánsz másokkal, hogy jobb legyen az életük miközben saját magadról se feledkezel meg. Még egyszer ne halljak ilyesmit, hogy koszt kvártélyért dolgozol mert téged és akiért teszed is elfenekellek érthető voltam?
*Húzgálja meg játékosan a tündérfület. Következőnek meg olyasmit hall, ami után nem bírja a képére húzódó vigyort eltüntetni. Meg is ölelgeti kicsit szorosabban a kis tündérbarátnőjét.*
-Ne érts félre kincsem! Nem is akarlak egyből elküldeni. Természetesen addig maradsz ameddig csak szeretnél és nekem sincs nagyobb örömem minthogy itt vagy mellettem. Szívem szerint el se engednélek.
*Ezt a kislányt meg lehet zabálni. Nem bírja megállni, azt se hogy kicsit ugrassa nagy madarak emlegetésével. El is kuncogja magát az eredmény hallatán és megborzolja az ezüst buksit.*
-Miért ne lenne? Ha van ilyen kicsi lány is.
*Közben leteszi az asztalra a két csészét amiknek ki kell még hűlnie. A bocsánatkérést is hamar letudják.*
-Helyes.
*A hangján is érződik, hogy ezzel neki el is van ez intézve. Komoly lelkifurdalást nem akar a kis tündérben kelteni. Úgy sejti ez is elég lesz arra, hogy a jövőben figyelmesebb legyen a kislány. A következő szavakra viszont meglepetten felvonja a szemöldökét. A kapott megjegyzésen viszont elvigyorodik és átkarolja a kicsit.*
-Nem hiszem, azt. A környék legszebbjét is behívtam egy teára.
*Sőt, nemcsak egy teára, de még szégyentelenül meg is csiklandozza a másikat.*
-Amúgy kincsem rád nem lehet neheztelni ilyesmi eszedbe se jusson.
*Csüccsen le és fújja a teáját.*
~Morcosnak tűntem?~
1436. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-02-16 15:07:06
Üzenet elküldve: 2025-02-16 15:07:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
*A picurkának tűnő Vielbe meglepően sok szeretet és dac szorult, ami egy önfeláldozó, az aszkézist sem megvető, buzgó Eeyr-hívőnek tökéletes recept. Most mégsem a hit vezérli, hanem pusztán az a tény, hogy szereti Intath-t, és szeretne neki valamivel segíteni. Ha már úgyis csak beszélgetnek, akkor a keze-lába még mozoghat. Ez a próbálkozása azonban csak addig tart, amíg az elf megfogja, és puff, az ölébe ülteti. Durcásan felfújja az arcát, mint egy tündérgyerek, pedig az már elmúlt egy ideje.*
- Hékás! *Mondja, de nem próbál kiszabadulni, mert tudja jól, hogy birkózásban nem nyerhet senki ellen. Ilyen a tündér élet. Amúgy se bánja, ha egy kicsit ölelgethet valakit, mert azért mindent egybevetve még ennyi év után is lehangoló gondolat felidézni, hogy ennyi falusit kellett eltemetniük. Fejét a doki vállára biccenti a beszámolója alatt, válla fáradtan megrogy, és most először érzi úgy, hogy nem kell tartania magát, dacolni a sok kétellyel és félelemmel, és minden erejével és meggyőződésével hinni. Mert ez az igazság: a közhiedelemmel ellentétben a hit fenntartása sem mindig egyszerű, néha hatalmas erő és felelősségtudat kell hozzá.
Aztán pedig hallgat, meglepetten, mert nem gondolta volna, hogy a távollétében ennyi minden történt. Sok név hangzik el, amelyeknél reméli, hogy a tulajdonosuknak nem esett bántódása – főleg Lau eltűnése aggasztja, őt nem képzelte soha olyan kalandvágyónak, hogy eltűnjön a semmibe, és pár év múlva bukkanjon fel. Amikor pedig arról van szó, hogy mégis kell Intath-nak a segítsége, hirtelen mintha új erőre kapna, háta kiegyenesedik, szeme izgalomtól csillog. Egy küldetés! Végre hasznos lehet!*
- Szóval ez az Alenia a húg, aki az árvaházat létrehozta a rezidencián? *Emésztgeti a hallottakat, meg közben egy kekszet is, mert hiába evett sokat otthon, azért ő is elcsábul tőlük. A tálat közelebb húzva noszogatja Intet, hogy ő is vegyen belőlük még nyugodtan.* Sok az árva Artheniorban, ez jó ötlet lenne, de az tényleg helytelen, hogy Lunit kihasználják. Mit gondolsz, mi az oka? Fél miatta szólni, hogy ő is részt kér, vagy rávették, hogy jótékonykodjon?
*Eltöpreng kicsit saját esetén, a falun, ahol anyjával élnek.*
- Mert tudod, ott a harmadik eset is, hogy önszántából önkénteskedik. Én elgondolkodnék rajta a helyében, hogy lemondjak a javaimról egy jobb ügyért, mondhat bárki bármit. Például a falusiak is szeretnének fizetni a segítségemért, de soha nem fogadom el, csak az ételt és szállást, hogy tovább maradhassak és támogathassam őket. Nekem kicsit ők is árvák, főleg, ha elvesztették a hitüket.
*Vielben továbbra is ott munkál annak a lehetősége, hogy a doktor csak magányos, és szeretné valami ürüggyel maga mellett tudni Lunit. Intathnak közben foglalkoznia kell a teával, ezért a pici tündér lekászálódik az öléből, és leül a saját székére. Nézi, ahogy a férfi intézi a teákat, de most nem avatkozik bele, hiszen vendéglátója ezt kérte.*
- Én szívesen maradnék, akár rendet is segítenék tenni neked. Ez nekem is az otthonom. *Magyarázza meggyőződéssel.* És hát a gyógyításban is szívesen részt veszek, biztos nem ártana egy segéd, aki adogatja a holmikat meg letörli az asztalt.
*Intath megjegyzése viszont meglepi a madárral, kicsit meg is ijed egy pillanatra.*
- Van _olyan_ nagy madár? *Kérdezi elsápadva, de aztán rájön, hogy tréfa lehetett, és kicsit erőltetetten nevetni kezd.* Ugyan, Árnyék úgysem hagyná. *Azért most örülne, ha erről a kutyát is megkérdezhetné, sosem árt a megerősítés. Lelki támaszként inkább bekap még egy süteményt, most pont hold alakút, hold a Holdezüstnek.*
- Sajnálom, tudom, hogy kellemetlen volt nektek. Legközelebb ügyesebben intézem a dolgokat. *Mondja bűnbánóan. Elragadta a sok teendő, és megfeledkezett a barátairól.* Megértem, ha neheztelsz rám, de azért fontold meg az ajánlatomat. Még pár nap, és minden csillog-villog majd, és te se nézel olyan morcosan, mikor kinyitod valakinek az ajtót. *Huncutul oldalba böki az elfet.* Még a végén öreg bácsi módjára fogsz viselkedni, és elijeszted a helyi szép lányokat.
- Hékás! *Mondja, de nem próbál kiszabadulni, mert tudja jól, hogy birkózásban nem nyerhet senki ellen. Ilyen a tündér élet. Amúgy se bánja, ha egy kicsit ölelgethet valakit, mert azért mindent egybevetve még ennyi év után is lehangoló gondolat felidézni, hogy ennyi falusit kellett eltemetniük. Fejét a doki vállára biccenti a beszámolója alatt, válla fáradtan megrogy, és most először érzi úgy, hogy nem kell tartania magát, dacolni a sok kétellyel és félelemmel, és minden erejével és meggyőződésével hinni. Mert ez az igazság: a közhiedelemmel ellentétben a hit fenntartása sem mindig egyszerű, néha hatalmas erő és felelősségtudat kell hozzá.
Aztán pedig hallgat, meglepetten, mert nem gondolta volna, hogy a távollétében ennyi minden történt. Sok név hangzik el, amelyeknél reméli, hogy a tulajdonosuknak nem esett bántódása – főleg Lau eltűnése aggasztja, őt nem képzelte soha olyan kalandvágyónak, hogy eltűnjön a semmibe, és pár év múlva bukkanjon fel. Amikor pedig arról van szó, hogy mégis kell Intath-nak a segítsége, hirtelen mintha új erőre kapna, háta kiegyenesedik, szeme izgalomtól csillog. Egy küldetés! Végre hasznos lehet!*
- Szóval ez az Alenia a húg, aki az árvaházat létrehozta a rezidencián? *Emésztgeti a hallottakat, meg közben egy kekszet is, mert hiába evett sokat otthon, azért ő is elcsábul tőlük. A tálat közelebb húzva noszogatja Intet, hogy ő is vegyen belőlük még nyugodtan.* Sok az árva Artheniorban, ez jó ötlet lenne, de az tényleg helytelen, hogy Lunit kihasználják. Mit gondolsz, mi az oka? Fél miatta szólni, hogy ő is részt kér, vagy rávették, hogy jótékonykodjon?
*Eltöpreng kicsit saját esetén, a falun, ahol anyjával élnek.*
- Mert tudod, ott a harmadik eset is, hogy önszántából önkénteskedik. Én elgondolkodnék rajta a helyében, hogy lemondjak a javaimról egy jobb ügyért, mondhat bárki bármit. Például a falusiak is szeretnének fizetni a segítségemért, de soha nem fogadom el, csak az ételt és szállást, hogy tovább maradhassak és támogathassam őket. Nekem kicsit ők is árvák, főleg, ha elvesztették a hitüket.
*Vielben továbbra is ott munkál annak a lehetősége, hogy a doktor csak magányos, és szeretné valami ürüggyel maga mellett tudni Lunit. Intathnak közben foglalkoznia kell a teával, ezért a pici tündér lekászálódik az öléből, és leül a saját székére. Nézi, ahogy a férfi intézi a teákat, de most nem avatkozik bele, hiszen vendéglátója ezt kérte.*
- Én szívesen maradnék, akár rendet is segítenék tenni neked. Ez nekem is az otthonom. *Magyarázza meggyőződéssel.* És hát a gyógyításban is szívesen részt veszek, biztos nem ártana egy segéd, aki adogatja a holmikat meg letörli az asztalt.
*Intath megjegyzése viszont meglepi a madárral, kicsit meg is ijed egy pillanatra.*
- Van _olyan_ nagy madár? *Kérdezi elsápadva, de aztán rájön, hogy tréfa lehetett, és kicsit erőltetetten nevetni kezd.* Ugyan, Árnyék úgysem hagyná. *Azért most örülne, ha erről a kutyát is megkérdezhetné, sosem árt a megerősítés. Lelki támaszként inkább bekap még egy süteményt, most pont hold alakút, hold a Holdezüstnek.*
- Sajnálom, tudom, hogy kellemetlen volt nektek. Legközelebb ügyesebben intézem a dolgokat. *Mondja bűnbánóan. Elragadta a sok teendő, és megfeledkezett a barátairól.* Megértem, ha neheztelsz rám, de azért fontold meg az ajánlatomat. Még pár nap, és minden csillog-villog majd, és te se nézel olyan morcosan, mikor kinyitod valakinek az ajtót. *Huncutul oldalba böki az elfet.* Még a végén öreg bácsi módjára fogsz viselkedni, és elijeszted a helyi szép lányokat.
1435. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-02-13 23:20:53
Üzenet elküldve: 2025-02-13 23:20:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Magától értetődő, hogy az elf többek közt ért a tisztasághoz is. Ezt bizonyítja a műtő állapota is. Ahol bár rendezett káosz van amit csak ő tud átlátni, de minden műtét után alaposabb felmosás és feltörlés történik mint, amit a lányok a házban végeznek. Csakhogy a doktor úr fél keze nem teszi őt alkalmassá a túlzott takarításra, meg önmagában a házimunkára se. Csak az orvoslásra, alkímiára és tündérbuksik meg a csinos lányok simogatására alkalmas. Tragikus dolog ez. A konyhába érve a kislány hamar kerít egy tálkát és ráparancsol a doktor úrra, hogy egyen. Mi ez a bánásmód kérem? Hova a tisztelet? Ennek ellenére választ az elf egy csillagot amit el is kezd majszolni. Ekkor látja meg, hogy az épp most megérkezett lány már mosogatni akar. Oda is lépne hozzá, hogy visszakísérje egy székre.*
-Nem-nem! Csücsülsz, pihensz, mesélsz nekem! Nem dolgozunk!
*Ha nem hallgat rá, akkor az ölébe ülteti a kislányt. Itt kérem vasszigor van. Nem lehet csak úgy mosogatni. Beszélgetés van és sütemény evés! Mikor elkezd neki mesélni akkor a cseverésző lánykát mosolyogva hallgatja. Még annak ellenére is, hogy butaságokat beszél. A hit ugyanis nem gyógyít. Viszont seblázat tud okozni, ami után le kell vágni az elfertőződött részt. Viszont hall olyasmit is, ami már felkelti az érdeklődését. Tündérmama értene a növényekhez? Méghozzá kitalált valamit amitől jobban nőnek a növények? Ez érdekesen hangzik. Sokat lehetne vele keresni az biztos. A halottak állapota nem hatotta meg a dokit. A Viel mindenesetre kap egy buksi simogatást.*
-Az a fő kincsem.
*Megtett mindent amit tudott. A történteken keseregni pedig felesleges. Ezek után a doki is kap egy kérdést amin el kell gondolkoznia.*
-Hát, kivel is kezdjem? Laurentitia-t már rég nem láttam.~Sajnos.~Nem tudom mi lehet vele. Ylandával nem is olyan rég összefutottunk. Remekül van. Kitűnő hangulatban is volt. Ismered milyen. Kóborol a világban, de biztos elő kerül majd egyszer.~Hisz itt vagyok én. Meg mellékesen a lova is.~A kukkolót is rég láttam már. Öhm... Hogy is hívják Adoaver lehet épp tanulmányi úton van. Callipeya sincs itt, viszont Luninari a városban van. Lehet együtt vannak. Hozzá lehet kéne, majd a segítséged kincsem. Luninari-hoz.*Komolyodik el az elf.*Kihasználják az önzetlenségét. Emlékszel Aleimord-ra? Aki, a lányokra hagyta a városi rezidenciát miután ők még a feldúlt veszélyes Arthenior-ba is utána mentek és befogadták őt ide a ligetbe. Nos, előkerült az ő halottnak hitt húga akinek első dolga volt egy papírt íratni a tanáccsal, hogy az-az ő háza és csináltatott belőle egy árvaházat ahova főként félvéreket vett fel dolgozni. Luninari és az igazgatónő is az. Tudod, hogy nekik amúgy is gyenge pontjuk a gyerekek. Nem túl tisztességes dolog ez. Beszéltem már Alenia-val és az igazgatónővel is és közöltem, hogy ez így nem lesz rendben. A ház kapcsán nem kell aggódnod, azt intézem. Nem lesznek a lányok kisemmizve. Kapnak kárpótlást. Az legyen az én gondom. Mai Faensa, az igazgatónő egy~Buja kéjdémon.~lelkiismeretes és tisztességes nő, akinek a gyerekek nagyon fontosak és a ház körüli ügyekben segítségemre lehet.~Miután mindent elintéztem ú segít majd ezt alaposan megünnepelni annak a kékvérű picsának ágyában.~Amiben a segítséged nem árthat az Luninari. Teljesen megkavarták a fejét. El fogom mondani Aleniának és neki is, hogy a jó szándék nem jelenti, azt hogy kihasználhatunk másokat. Az pedig, hogy fizetés nélkül dolgoztatják, mindegy milyen célból, de az ő kihasználása. Mai kisasszony kap pénzt a munkájáért. Alenia se ingyen tartja fenn az árvaházat és Luninari is megérdemli, hogy félelf számba vegyék.*Sóhajt egy hosszút.*Ez viszont a jövő zenéje. Legalább ma még megtartanálak magamnak kincsem. Olyan jó újra látni.
*Mosolyodik el ahogy a lányra néz. A víz már felforrt úgyhogy le is veszi. Előkeres két csészét és beledob csak érzésre valamennyi teafüvet azokba, majd tölt beléjük vizet. Aztán nekiáll a két csészét egyesével odavinni az asztalra.*
-Azért egy levelet hagyhatnál nekünk ha elmész ilyen hosszú időre. Vagy valakinek szólhatnál. Aggódunk ám érted. Bármi eszünkbe juthat. Mi van ha felkap egy nagy madár és elrepül veled?
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.13 23:23:19
*Magától értetődő, hogy az elf többek közt ért a tisztasághoz is. Ezt bizonyítja a műtő állapota is. Ahol bár rendezett káosz van amit csak ő tud átlátni, de minden műtét után alaposabb felmosás és feltörlés történik mint, amit a lányok a házban végeznek. Csakhogy a doktor úr fél keze nem teszi őt alkalmassá a túlzott takarításra, meg önmagában a házimunkára se. Csak az orvoslásra, alkímiára és tündérbuksik meg a csinos lányok simogatására alkalmas. Tragikus dolog ez. A konyhába érve a kislány hamar kerít egy tálkát és ráparancsol a doktor úrra, hogy egyen. Mi ez a bánásmód kérem? Hova a tisztelet? Ennek ellenére választ az elf egy csillagot amit el is kezd majszolni. Ekkor látja meg, hogy az épp most megérkezett lány már mosogatni akar. Oda is lépne hozzá, hogy visszakísérje egy székre.*
-Nem-nem! Csücsülsz, pihensz, mesélsz nekem! Nem dolgozunk!
*Ha nem hallgat rá, akkor az ölébe ülteti a kislányt. Itt kérem vasszigor van. Nem lehet csak úgy mosogatni. Beszélgetés van és sütemény evés! Mikor elkezd neki mesélni akkor a cseverésző lánykát mosolyogva hallgatja. Még annak ellenére is, hogy butaságokat beszél. A hit ugyanis nem gyógyít. Viszont seblázat tud okozni, ami után le kell vágni az elfertőződött részt. Viszont hall olyasmit is, ami már felkelti az érdeklődését. Tündérmama értene a növényekhez? Méghozzá kitalált valamit amitől jobban nőnek a növények? Ez érdekesen hangzik. Sokat lehetne vele keresni az biztos. A halottak állapota nem hatotta meg a dokit. A Viel mindenesetre kap egy buksi simogatást.*
-Az a fő kincsem.
*Megtett mindent amit tudott. A történteken keseregni pedig felesleges. Ezek után a doki is kap egy kérdést amin el kell gondolkoznia.*
-Hát, kivel is kezdjem? Laurentitia-t már rég nem láttam.~Sajnos.~Nem tudom mi lehet vele. Ylandával nem is olyan rég összefutottunk. Remekül van. Kitűnő hangulatban is volt. Ismered milyen. Kóborol a világban, de biztos elő kerül majd egyszer.~Hisz itt vagyok én. Meg mellékesen a lova is.~A kukkolót is rég láttam már. Öhm... Hogy is hívják Adoaver lehet épp tanulmányi úton van. Callipeya sincs itt, viszont Luninari a városban van. Lehet együtt vannak. Hozzá lehet kéne, majd a segítséged kincsem. Luninari-hoz.*Komolyodik el az elf.*Kihasználják az önzetlenségét. Emlékszel Aleimord-ra? Aki, a lányokra hagyta a városi rezidenciát miután ők még a feldúlt veszélyes Arthenior-ba is utána mentek és befogadták őt ide a ligetbe. Nos, előkerült az ő halottnak hitt húga akinek első dolga volt egy papírt íratni a tanáccsal, hogy az-az ő háza és csináltatott belőle egy árvaházat ahova főként félvéreket vett fel dolgozni. Luninari és az igazgatónő is az. Tudod, hogy nekik amúgy is gyenge pontjuk a gyerekek. Nem túl tisztességes dolog ez. Beszéltem már Alenia-val és az igazgatónővel is és közöltem, hogy ez így nem lesz rendben. A ház kapcsán nem kell aggódnod, azt intézem. Nem lesznek a lányok kisemmizve. Kapnak kárpótlást. Az legyen az én gondom. Mai Faensa, az igazgatónő egy~Buja kéjdémon.~lelkiismeretes és tisztességes nő, akinek a gyerekek nagyon fontosak és a ház körüli ügyekben segítségemre lehet.~Miután mindent elintéztem ú segít majd ezt alaposan megünnepelni annak a kékvérű picsának ágyában.~Amiben a segítséged nem árthat az Luninari. Teljesen megkavarták a fejét. El fogom mondani Aleniának és neki is, hogy a jó szándék nem jelenti, azt hogy kihasználhatunk másokat. Az pedig, hogy fizetés nélkül dolgoztatják, mindegy milyen célból, de az ő kihasználása. Mai kisasszony kap pénzt a munkájáért. Alenia se ingyen tartja fenn az árvaházat és Luninari is megérdemli, hogy félelf számba vegyék.*Sóhajt egy hosszút.*Ez viszont a jövő zenéje. Legalább ma még megtartanálak magamnak kincsem. Olyan jó újra látni.
*Mosolyodik el ahogy a lányra néz. A víz már felforrt úgyhogy le is veszi. Előkeres két csészét és beledob csak érzésre valamennyi teafüvet azokba, majd tölt beléjük vizet. Aztán nekiáll a két csészét egyesével odavinni az asztalra.*
-Azért egy levelet hagyhatnál nekünk ha elmész ilyen hosszú időre. Vagy valakinek szólhatnál. Aggódunk ám érted. Bármi eszünkbe juthat. Mi van ha felkap egy nagy madár és elrepül veled?
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.13 23:23:19
1434. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-02-13 20:23:56
Üzenet elküldve: 2025-02-13 20:23:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
*Ahogy elindulnak a konyha felé, Viel annak a jeleit véli felfedezni, hogy először is: nincs itt senki más, másodszor is: rendetlenség van. Ezzel ki is pukkad a fejében az Intath feleségéről és a közös, szőke kisgyerekeikről szóló álom szappanbuborékja. Ez egy legénylakás, minden negatívumával együtt. Soha nem vonta kétségbe az elf doktor alaposságát, amikor műtétekről és gyógyításról van szó, de azon még nem gondolkozott azelőtt, mennyire tartana rendet otthon, mivel ebben a házban rendszeresen ő, Viel intézte a takarítást. Akkor persze csillogott-villogott minden. Most inkább az ellenkezője látható, por, sár, mosatlanok.
Viel kicsi esélyét látja, hogy Intath magától ilyen trehány. Bár közrejátszhat, de annak se hajlandó betudni az állapotokat, hogy csak a fél kezével tudna takarítani. Nem, a férfit, sápadt arcát fürkészve arra gyanakszik, hogy valami nagyon nincs rendben.
Lehet... hogy volt egy szép elf barátnője, de kidobta.
Vagy még annál is rosszabb.
Mielőtt azonban elhamarkodott következtetéseket vonna le, inkább követi Intath-t a konyhába, keres a szekrényben egy még használatlan tálat, és kiborítja belé a finom süteményeket, hogy az elf férfi orra alá dugja őket. Nem elég, hogy holdasak-csillagosak-szívecskések, hanem a készítőjük finom magocskákat is belenyomott a tésztába díszítésképpen.*
- Egyél! *Parancsolja barátjának ellentmondást nem tűrően, ő pedig, hacsak nem akadályozzák meg fizikailag, nekiáll mosogatni a dézsában, mintha nem két perce érkezett volna vendégként.*
- Ó, édesanyában annyi a szeretet, hogy az egész világot meg tudná vele tölteni! Téged is nagyon kedvelne, főleg, mert meséltem neki, hogy segítettél a fogammal, és hogy milyen ügyes orvos vagy. Ő is gyógyító, meséltem már? Eeyrtől kapta a képességei egy részét, már gyerekként is meg tudott gyógyítani sérült kis állatkákat. Ami pedig nem sikerül hitből, ahhoz készít kenőcsöket, italokat, abból, ami arrafelé megterem. *Magyarázza, és közben csörömpölnek a kész edények.* De most nagyobb volt a baj, mint egy kis mókus törött lába. A rossz időjárás miatt nem érett be a termés, és a környező falvakban sokaknak nem jutott elég zöldség, ezért elgyengültek, betegesek lettek. Édesanya kitalált valami szert, amitől némelyik növény jobban terem, de volt, hogy az időseken és esetleneken már nem tudtunk segíteni. Remélem, Eeyr fogadja a lelküket, sokat imádkoztam értük.
*Attól még, mert szomorú dolgokról mesél, a keze ugyanúgy jár. Ha Intath nem akadályozza valamivel, mostanra már ott tart, hogy a szekrénybe pakolja az eltörölt edényeket, már amelyik polcát feléri.*
- De ez már mind a múlt, és megtettem, amit tudtam. *Állapítja meg, ruhácskájába törölve a kezét. Még egy kicsit körbenéz, mit lehetne tenni, a tea még nem forrt fel.* De Intath, figyelj... hol vannak a többiek?
Viel kicsi esélyét látja, hogy Intath magától ilyen trehány. Bár közrejátszhat, de annak se hajlandó betudni az állapotokat, hogy csak a fél kezével tudna takarítani. Nem, a férfit, sápadt arcát fürkészve arra gyanakszik, hogy valami nagyon nincs rendben.
Lehet... hogy volt egy szép elf barátnője, de kidobta.
Vagy még annál is rosszabb.
Mielőtt azonban elhamarkodott következtetéseket vonna le, inkább követi Intath-t a konyhába, keres a szekrényben egy még használatlan tálat, és kiborítja belé a finom süteményeket, hogy az elf férfi orra alá dugja őket. Nem elég, hogy holdasak-csillagosak-szívecskések, hanem a készítőjük finom magocskákat is belenyomott a tésztába díszítésképpen.*
- Egyél! *Parancsolja barátjának ellentmondást nem tűrően, ő pedig, hacsak nem akadályozzák meg fizikailag, nekiáll mosogatni a dézsában, mintha nem két perce érkezett volna vendégként.*
- Ó, édesanyában annyi a szeretet, hogy az egész világot meg tudná vele tölteni! Téged is nagyon kedvelne, főleg, mert meséltem neki, hogy segítettél a fogammal, és hogy milyen ügyes orvos vagy. Ő is gyógyító, meséltem már? Eeyrtől kapta a képességei egy részét, már gyerekként is meg tudott gyógyítani sérült kis állatkákat. Ami pedig nem sikerül hitből, ahhoz készít kenőcsöket, italokat, abból, ami arrafelé megterem. *Magyarázza, és közben csörömpölnek a kész edények.* De most nagyobb volt a baj, mint egy kis mókus törött lába. A rossz időjárás miatt nem érett be a termés, és a környező falvakban sokaknak nem jutott elég zöldség, ezért elgyengültek, betegesek lettek. Édesanya kitalált valami szert, amitől némelyik növény jobban terem, de volt, hogy az időseken és esetleneken már nem tudtunk segíteni. Remélem, Eeyr fogadja a lelküket, sokat imádkoztam értük.
*Attól még, mert szomorú dolgokról mesél, a keze ugyanúgy jár. Ha Intath nem akadályozza valamivel, mostanra már ott tart, hogy a szekrénybe pakolja az eltörölt edényeket, már amelyik polcát feléri.*
- De ez már mind a múlt, és megtettem, amit tudtam. *Állapítja meg, ruhácskájába törölve a kezét. Még egy kicsit körbenéz, mit lehetne tenni, a tea még nem forrt fel.* De Intath, figyelj... hol vannak a többiek?
1433. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-02-13 16:50:21
Üzenet elküldve: 2025-02-13 16:50:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
*Hogy van-e köze a doki súlyos szeretetigényének az aprólények iránti imádatához, az jó kérdés. Ami, lényeges az-az, hogy sosem érkezhet hozzá rosszkor a kis tündérlányka. Aki, a felajánlott teát már el is fogadja.*
-Rendben.
*Van egy kis teafű a konyhában. Még most felteszi főni és hamar kész lesz. A hirtelen eltűnt kutya sorsa egyiküket se hozza lázba. Jobb is mert ha a tündérke utána akarna járni még véletlenül rájönne, hogy a doki nem sokat törődött a jószágokkal. Aminek hatására a szagok is erősebbek arra felé, amitől az elf még kevésebb ingert érez, hogy egyáltalán az istálló közelébe menjen és jobb nem is gondolni rá, hogy ez az ördögi körforgás milyen állapotokat eredményezett. Mindez a lányok hibája hisz magára hagyták az állatokkal. Maga a tény, hogy magára hagyták se szép dolog. A házba lépve ennek a nyomait észre is veheti a tündérlányka ha külön odafigyel. Az elf fel is tudná világosítani, hogy a női és a férfiszem másképp működik. Ennek az oka, hogy a nők alapból törékenyebbek és gyámoltalanabbak szóval a szemeik is érzékenyebbek. Ezért bántja őket az a kis már odaszáradt sárréteg, ami az ajtóban van. Vagy a por, a dohos levegő, a takarítás hiánya. Amit a férfiszem természetéből adódóan képtelen kiszűrni. Ha látná frissen kitakarítva a házat és a mostani állapotában se venné észre a különbségeket. Még egy rossz pont a lányoknak akik magára hagyták a dokit. A mutatott zsákocskát kíváncsian veszi szemügyre miközben hallgatja a történetet. Közben a lelki szemei előtt megjelenik a tündérmama, aki pont úgy néz ki mint Viel csak van a fején egy kendő és egy kis kötényt hord. Két ölelgetni való kis cukorfalat. Még a gondolat is mesébe illő. A titkos hozzátevővel is meglepi őt a lány. Az ő egyszerű lelke fahéjra vagy valami erdei gyógynövényre gondolt nem ilyen egzotikus fűszerre, mint erdei tündérszeretet*
-Akkor lehet neked finomabb hisz én még nem is találkoztam vele és így csak a neked szánt szeretet lehet benne.
*Ami, nem jelenti, azt hogy nem fogja szégyentelenül felfalni hisz házi kosztot rég nem evett már. Jól is esik majd neki. Majd mikor beljebb haladnak akkor hamar kiderül, hogy nem kellemes időszakon esett át a lány. Meg is simogatja, azt a pont megfelelő magasságban lévő buksit.*
-Jaj, kincsem csak nem valami betegségről van szó?
*Hallott ő orvosként sok mindent. Bár abban a
tündérfaluban ahol kacsásat szoktak játszani cifrábbat nem tud elképzelni. Mondjuk olyasmit, hogy torkon szúrják egymást vagy ilyesmi. Az nem hangzik túl tündérin számára. A rendetlen konyhába érve, ahol a mosatlanok várják, hogy elmossák őket, megnézi a teafőzőt. Beleszagol és megállapítja, hogy nincs rossz szaga a benne lévő víznek. Nem is kéne, hisz még reggel merte. Tesz fát a tűzre és fellógatja a fölé a szerkezetet. Elő keresi a teafüveket is amiket utána elég lesz csak belehajítani a forró vízbe. Addig is beszélgethetnek.*
-Rendben.
*Van egy kis teafű a konyhában. Még most felteszi főni és hamar kész lesz. A hirtelen eltűnt kutya sorsa egyiküket se hozza lázba. Jobb is mert ha a tündérke utána akarna járni még véletlenül rájönne, hogy a doki nem sokat törődött a jószágokkal. Aminek hatására a szagok is erősebbek arra felé, amitől az elf még kevésebb ingert érez, hogy egyáltalán az istálló közelébe menjen és jobb nem is gondolni rá, hogy ez az ördögi körforgás milyen állapotokat eredményezett. Mindez a lányok hibája hisz magára hagyták az állatokkal. Maga a tény, hogy magára hagyták se szép dolog. A házba lépve ennek a nyomait észre is veheti a tündérlányka ha külön odafigyel. Az elf fel is tudná világosítani, hogy a női és a férfiszem másképp működik. Ennek az oka, hogy a nők alapból törékenyebbek és gyámoltalanabbak szóval a szemeik is érzékenyebbek. Ezért bántja őket az a kis már odaszáradt sárréteg, ami az ajtóban van. Vagy a por, a dohos levegő, a takarítás hiánya. Amit a férfiszem természetéből adódóan képtelen kiszűrni. Ha látná frissen kitakarítva a házat és a mostani állapotában se venné észre a különbségeket. Még egy rossz pont a lányoknak akik magára hagyták a dokit. A mutatott zsákocskát kíváncsian veszi szemügyre miközben hallgatja a történetet. Közben a lelki szemei előtt megjelenik a tündérmama, aki pont úgy néz ki mint Viel csak van a fején egy kendő és egy kis kötényt hord. Két ölelgetni való kis cukorfalat. Még a gondolat is mesébe illő. A titkos hozzátevővel is meglepi őt a lány. Az ő egyszerű lelke fahéjra vagy valami erdei gyógynövényre gondolt nem ilyen egzotikus fűszerre, mint erdei tündérszeretet*
-Akkor lehet neked finomabb hisz én még nem is találkoztam vele és így csak a neked szánt szeretet lehet benne.
*Ami, nem jelenti, azt hogy nem fogja szégyentelenül felfalni hisz házi kosztot rég nem evett már. Jól is esik majd neki. Majd mikor beljebb haladnak akkor hamar kiderül, hogy nem kellemes időszakon esett át a lány. Meg is simogatja, azt a pont megfelelő magasságban lévő buksit.*
-Jaj, kincsem csak nem valami betegségről van szó?
*Hallott ő orvosként sok mindent. Bár abban a
tündérfaluban ahol kacsásat szoktak játszani cifrábbat nem tud elképzelni. Mondjuk olyasmit, hogy torkon szúrják egymást vagy ilyesmi. Az nem hangzik túl tündérin számára. A rendetlen konyhába érve, ahol a mosatlanok várják, hogy elmossák őket, megnézi a teafőzőt. Beleszagol és megállapítja, hogy nincs rossz szaga a benne lévő víznek. Nem is kéne, hisz még reggel merte. Tesz fát a tűzre és fellógatja a fölé a szerkezetet. Elő keresi a teafüveket is amiket utána elég lesz csak belehajítani a forró vízbe. Addig is beszélgethetnek.*
1432. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-02-13 15:53:51
Üzenet elküldve: 2025-02-13 15:53:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
*Viel boldogan ölelgeti Intath-t. Nem is gondolta volna, hogy ilyen mosolyt tud varázsolni a sokszor kifejezetten szigorú doktor bácsi arcára. Pedig általában ez a lételeme és elsődleges hivatása, erre esküdött fel még annak idején, hogy elhozza a boldogságot és a fényt a világba. Néha még most is alábecsüli magát. A faluban, ahol felnőtt, sok a tündér, ott nem olyan meglepő és mosolyogni való egy csupa szív miniatűr lányka, mint errefelé. Mindenesetre örül, hogy régi barátja nem nyűgként emlékszik rá a foghúzós eset után, hanem örül neki, szívesen fogadja.*
- Pihentünk és ettünk is, de egy tea jól esne, elég hideg van. *Ismeri be, mikor kibontakozik az ölelésből. Fel van ő öltözve rendesen, de a kutyus bundája nagyszerű kapca, és most, hogy nem ül rajta, hiányzik a melege.* Árnyék, mit szólnál, ha...? *Kérdezné a kutyától, ám az egyik pillanatról a másikra szőrén-szálán eltűnt. Az avarban hagyott, medvéének tűnő nyomokból ítélve az eb egyenesen az istállóhoz ment, és valahogy be is jutott abba. Hiába, a rutin. Ahogy Viel a kétlábú, úgy Árnyék a négylábú barátokat jött meglátogatni. Ha valami kell neki, majd úgyis megtalálja Vielt.*
- Én sem jöttem ám üres kézzel! *Teszi hozzá a kis tündér, miközben belép az előtérbe. Felemel egy kis szütyőt, ami csak úgy illatozik a mézeskalácstól. A zsák alakját ítélve mind szív, hold és csillag alakú.* Édesanya sütötte. Oda leszel érte, olyan csoda finom. Azt mondja, van valami titkos összetevője, de én már rájöttem rég, mi az. *Lehalkítja a hangját, mintha az üres helyiségben bárki más is hallaná.* A szeretet!
*Aztán csak csendben nézelődik, amíg eljutnak az említett teához és a nagyobb lélegzetvételű történetekhez. A házat elnézve azon töpreng, mi változott, ha egyáltalán. Egy biztos: Intath összességében ugyanolyan, mint volt, Eeyrnek hála. Csak azok az ékszerek nem.* ~ Lehet, hogy barátnője van. ~ *Fordul meg a lányzó fejében, de nem akar rákérdezni, udvariatlan lenne, ha nincs. Azért nőből van, nyitva tartja a szemét, hátha talál más, erre utaló jeleket is.*
- Egyébként az én történetem nem valami vidám. *Vallja be, dacára annak, mennyire örül a viszontlátásnak.* De te orvos vagy, szerintem hallottál már ilyesmit.
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.13 15:55:27
- Pihentünk és ettünk is, de egy tea jól esne, elég hideg van. *Ismeri be, mikor kibontakozik az ölelésből. Fel van ő öltözve rendesen, de a kutyus bundája nagyszerű kapca, és most, hogy nem ül rajta, hiányzik a melege.* Árnyék, mit szólnál, ha...? *Kérdezné a kutyától, ám az egyik pillanatról a másikra szőrén-szálán eltűnt. Az avarban hagyott, medvéének tűnő nyomokból ítélve az eb egyenesen az istállóhoz ment, és valahogy be is jutott abba. Hiába, a rutin. Ahogy Viel a kétlábú, úgy Árnyék a négylábú barátokat jött meglátogatni. Ha valami kell neki, majd úgyis megtalálja Vielt.*
- Én sem jöttem ám üres kézzel! *Teszi hozzá a kis tündér, miközben belép az előtérbe. Felemel egy kis szütyőt, ami csak úgy illatozik a mézeskalácstól. A zsák alakját ítélve mind szív, hold és csillag alakú.* Édesanya sütötte. Oda leszel érte, olyan csoda finom. Azt mondja, van valami titkos összetevője, de én már rájöttem rég, mi az. *Lehalkítja a hangját, mintha az üres helyiségben bárki más is hallaná.* A szeretet!
*Aztán csak csendben nézelődik, amíg eljutnak az említett teához és a nagyobb lélegzetvételű történetekhez. A házat elnézve azon töpreng, mi változott, ha egyáltalán. Egy biztos: Intath összességében ugyanolyan, mint volt, Eeyrnek hála. Csak azok az ékszerek nem.* ~ Lehet, hogy barátnője van. ~ *Fordul meg a lányzó fejében, de nem akar rákérdezni, udvariatlan lenne, ha nincs. Azért nőből van, nyitva tartja a szemét, hátha talál más, erre utaló jeleket is.*
- Egyébként az én történetem nem valami vidám. *Vallja be, dacára annak, mennyire örül a viszontlátásnak.* De te orvos vagy, szerintem hallottál már ilyesmit.
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.13 15:55:27
1431. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-02-12 23:38:31
Üzenet elküldve: 2025-02-12 23:38:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
*Ha valamire akkor erre nagy szüksége volt. A másikból áradó ártatlan, naiv szeretetre és ahogy az a csöpp lány a karjaiba bújik. Ha a kialvatlanság ellen nem is, de a lelki kimerültségre tökéletes gyógyszer a tündérke. Még az a büdös szőrcsomó se érdekli az elfet most. A sok kérdés hallatán a lányka gyöngyöző nevetése átragad a dokira is.*
-Jaj kincsem!
*Simogatja meg, azt az ezüst buksit, amit mindig imádott a másikban. Összekócolni legalább annyira mint nézni. Meg ugye ez az energia, ami árad a másikból. Nem lehet nem mosolyogni ahogy a másikra néz. Hiányzott? Miket tud ez a lány mondani? Így megmelengetni a doktor úr szívét! Még a gyűrűk is észre lesznek véve.*
-Bizony jól megy.*Kacsint.*Dolgoztam, de nem fontos. Addig el nem engedlek, míg mindent el nem mesélsz, hogy mik történtek veled kincsem. Fáradt vagy? Csináljak egy teát vagy meleg tejet? Ha éhes vagy akkor van szalonna, kolbász... Gyere be én is mesélek. Van mit. De jó újra látni!
*Húzza magához a kicsit egy kis rövidebb ölelésre rég nem látott barátját.*
-Jaj kincsem!
*Simogatja meg, azt az ezüst buksit, amit mindig imádott a másikban. Összekócolni legalább annyira mint nézni. Meg ugye ez az energia, ami árad a másikból. Nem lehet nem mosolyogni ahogy a másikra néz. Hiányzott? Miket tud ez a lány mondani? Így megmelengetni a doktor úr szívét! Még a gyűrűk is észre lesznek véve.*
-Bizony jól megy.*Kacsint.*Dolgoztam, de nem fontos. Addig el nem engedlek, míg mindent el nem mesélsz, hogy mik történtek veled kincsem. Fáradt vagy? Csináljak egy teát vagy meleg tejet? Ha éhes vagy akkor van szalonna, kolbász... Gyere be én is mesélek. Van mit. De jó újra látni!
*Húzza magához a kicsit egy kis rövidebb ölelésre rég nem látott barátját.*
1430. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-02-12 23:03:25
Üzenet elküldve: 2025-02-12 23:03:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
*Viel és Árnyék mindketten ugyanolyan ragyogó szemmel és izgatott várakozással nézik az ajtót, mikor meghallják bentről az egyre közeledő lépteket, a kutya pedig még a farkát is csóválja hozzá. A kis tündér a környék csendje ellenére is számos fantáziát dédelget, hogy odabent a kőfalakon túl a régi barátok élik mindennapjaikat, most éppen nyugodtan. Mekkora meglepetés lesz számukra, ha hosszú idő óta újra betoppan! Már csak arra kíváncsi, vajon ki nyit neki ajtót közülük, kinek újságolhatja el először a jó hírt, hogy visszatért.
Nem kell sokat várni, az illető határozottan tárja ki az ajtót, és hatalmas termetével még jóval afölé magasodik, ahol Viel az érkező fejét vélte. Igazság szerint megszokta már, hogy Intathra egészen nyakatekerve tud csak felnézni. A doktor éppen munkaruhát visel, és valamiért a képe is épp olyan fehér, mint a köpenye. Úgy tűnik, pipázgatott épp, és abban zavarta meg. Morcos képe nem mond a lánynak sokat, nem ez lenne az első eset, hogy Vielt valami tréfás kopogtatónak hiszik, csak mert elnézve a picire nőtt tündér fehér búbja felett észre sem veszik őt egy pillanatra. De ott van lent, hús-vér valójában, a megszokott szürke öltözetében, egy meleg utazóköpennyel a hátán.*
- Intath! Eeyrre! *Kiáltja boldogan, és meg se várja azt az ölelést, úgy ugrik az elf ép karjába, hogy az elkaphassa. Árnyékra nem ragad át a kis barátnője lelkesedése, a kutya unottan bámul a férfira, aki soha még egy simogatással se illette.*
- Vau. *Szól dörmögő hangján, csak hogy mondjon valamit, aztán elkezd vakarózni. Ennyit az izgalmakról. Viel úgyis beszél helyette is, záporoznak belőle a kérdések.*
- Hogy vagy? Dolgozol épp? A többiekkel mi van? *Aztán ő maga is rájön, hogy lehetetlen lenne egyszerre ennyi mindenre választ adni, ezért csak egy jóízűt nevet magán, miközben kibontakozik az ölelésből.* Bocsánat. Csak annyira hiányoztatok! Az édesanyámnál kellett segédkeznem a falunkban. *Aztán rápillant a kézre, a számos gyűrűre.* Hú, de elegáns valaki.
Nem kell sokat várni, az illető határozottan tárja ki az ajtót, és hatalmas termetével még jóval afölé magasodik, ahol Viel az érkező fejét vélte. Igazság szerint megszokta már, hogy Intathra egészen nyakatekerve tud csak felnézni. A doktor éppen munkaruhát visel, és valamiért a képe is épp olyan fehér, mint a köpenye. Úgy tűnik, pipázgatott épp, és abban zavarta meg. Morcos képe nem mond a lánynak sokat, nem ez lenne az első eset, hogy Vielt valami tréfás kopogtatónak hiszik, csak mert elnézve a picire nőtt tündér fehér búbja felett észre sem veszik őt egy pillanatra. De ott van lent, hús-vér valójában, a megszokott szürke öltözetében, egy meleg utazóköpennyel a hátán.*
- Intath! Eeyrre! *Kiáltja boldogan, és meg se várja azt az ölelést, úgy ugrik az elf ép karjába, hogy az elkaphassa. Árnyékra nem ragad át a kis barátnője lelkesedése, a kutya unottan bámul a férfira, aki soha még egy simogatással se illette.*
- Vau. *Szól dörmögő hangján, csak hogy mondjon valamit, aztán elkezd vakarózni. Ennyit az izgalmakról. Viel úgyis beszél helyette is, záporoznak belőle a kérdések.*
- Hogy vagy? Dolgozol épp? A többiekkel mi van? *Aztán ő maga is rájön, hogy lehetetlen lenne egyszerre ennyi mindenre választ adni, ezért csak egy jóízűt nevet magán, miközben kibontakozik az ölelésből.* Bocsánat. Csak annyira hiányoztatok! Az édesanyámnál kellett segédkeznem a falunkban. *Aztán rápillant a kézre, a számos gyűrűre.* Hú, de elegáns valaki.
1429. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-02-12 22:00:41
Üzenet elküldve: 2025-02-12 22:00:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
*Az elf nincs jókedvében. Az elmúlt napokban két futár járt erre és mindkettő őt kereste. Ő pedig nem örül a népszerűségnek. Az egyikről akár lehetne, azt mondani, hogy jó hírt hozott. Bár, míg nem kap bizonyítékot arra, hogy van mögötte szándék addig az csak papír rajta üres szavakkal. A másik üzenet viszont felkavarta. Hiába vetette magát a munkába és töltötte ki az éber pillanatai nagy részét színes, szagos főzetek kevergetésével és kísérletezéssel, de nem tudta, azt a kígyó nőszemélyt kiverni a fejéből. Még a legkedvesebb pillanatait is képes megmérgezni és fogalma sincs mi járhat a fejében. Mit akarhat? Két dolog biztos. Nem baráti látogatást tervez és ő nem fogja megadni neki az örömet, hogy elmenekül előle. Egyenesen a szemébe fog nézni és ha kell a csatlósai előtt mutatja meg ki az-az Intath Aldeis, akit hiába hívtak Nyápicnak, de rettegte a tenger. Nem hagyta soha, hogy a rendelőjében megalázzák őt és nem most fogja elkezdeni egy nemes kisasszonyal! Ezt a találkozót pedig felkészülten várja. Talán fáradtnak tűnhet, de egyébként megjelenése makulátlannak nevezhető. Hiába nincs kinek, de nem hanyagolta el a fürdést. Az övén pedig ott pihen a tőre. Épp a rendelőjében ügyködik mikor valami hangot hall kívülről.*
~Eljött az idő.~
*Töltetlen pipáját a szájába teszi, majd lendületesen megindul a bejárat felé. Fehér köpenye csak úgy libben utána ahogy a lépcsőfokokat kettesével szedi. Majd a folyosóra ér. Tekintete a halálba igyekvők elszántságát hordozza. Ott is van az ajtónál, amit kitár, hogy rideg hűvösséggel nézzen ki rajta. Hát nem egy tucat haramia várja őt.*
-Viel? Hát te kincsem?
*Olvad fel a fagyossága egy pillanat alatt, hogy odalépjen a kislányhoz és magához ölelje rég nem látott szeretetgombócát. Ezek az aprónépek mindig is gyengéi voltak.*
~Eljött az idő.~
*Töltetlen pipáját a szájába teszi, majd lendületesen megindul a bejárat felé. Fehér köpenye csak úgy libben utána ahogy a lépcsőfokokat kettesével szedi. Majd a folyosóra ér. Tekintete a halálba igyekvők elszántságát hordozza. Ott is van az ajtónál, amit kitár, hogy rideg hűvösséggel nézzen ki rajta. Hát nem egy tucat haramia várja őt.*
-Viel? Hát te kincsem?
*Olvad fel a fagyossága egy pillanat alatt, hogy odalépjen a kislányhoz és magához ölelje rég nem látott szeretetgombócát. Ezek az aprónépek mindig is gyengéi voltak.*
1428. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-02-12 21:31:59
Üzenet elküldve: 2025-02-12 21:31:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
*Az általában elképesztően csendes vidéket a tavalyról ott maradt avar ropogása töri meg. Nem emberforma közeledik, de még csak nem is kétlábú, vagy legalább is nem úgy. Négy nagy tappancs tapossa a közeli ösvényt, és a sötét alak régi ismerősként szimatolja a régi kőépület árnyékában megbúvó tárgyakat és a bejárathoz vezető lábnyomokat, mintha szagmintát akarna venni nedves orrával. Talán még jobban is körülnézne, mint régen, körbeszaladná, ha tehetné, hiszen egyszer ő volt itt az úr, ám az idős kor és a munkájában szerzett gyakorlat most fegyelemre inti. Nem egyszerű kutya ő, hanem hátasállat, munkáltatója, egyben legjobb pajtása pedig olyan apró és törékeny, hogy nem érdemes megkockáztatni egy nagyobb vágtát, nehogy lebucskázzon nyeregtelen hátáról, vagy megtépje a fekete bundát.*
- Emlékszel még, Árnyék? *Kérdezi Viel is, aki nem az orrával, inkább a fél ép szemével fogadja be a sok ingert, és bizony örül annak, amit lát. Sok idő telt el azóta, hogy a ligetben járt, és a hite más vidékekre szólította.* Szerintem vannak itt valakik. *Állapítja meg az istálló melletti friss patanyomokra pillantva. Az ajtó talán nyitva lehet, de nem szeretné nyikorgatni, mielőtt az itt élők lótolvajnak hiszik a furcsa párost, inkább ő maga is lekászálódik a hátasáról, és a bejárat felé indul.*
- Hahó! *Kiabálja vékonyka hangján. Árnyék mellé áll, és hegyezi a fülét az éles zajra. Viel már csak megszokásból simogatja az állat buksiját. Nem tart tőle, hogy valami veszély leselkedne rá, mert bízik barátja ilyen jellegű megérzéseiben, és egyelőre semmi nem tűnik szokatlannak, inkább... néptelennek, ha lehet így fogalmazni.* Hahó, van itthon valaki?
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.12 21:32:39
- Emlékszel még, Árnyék? *Kérdezi Viel is, aki nem az orrával, inkább a fél ép szemével fogadja be a sok ingert, és bizony örül annak, amit lát. Sok idő telt el azóta, hogy a ligetben járt, és a hite más vidékekre szólította.* Szerintem vannak itt valakik. *Állapítja meg az istálló melletti friss patanyomokra pillantva. Az ajtó talán nyitva lehet, de nem szeretné nyikorgatni, mielőtt az itt élők lótolvajnak hiszik a furcsa párost, inkább ő maga is lekászálódik a hátasáról, és a bejárat felé indul.*
- Hahó! *Kiabálja vékonyka hangján. Árnyék mellé áll, és hegyezi a fülét az éles zajra. Viel már csak megszokásból simogatja az állat buksiját. Nem tart tőle, hogy valami veszély leselkedne rá, mert bízik barátja ilyen jellegű megérzéseiben, és egyelőre semmi nem tűnik szokatlannak, inkább... néptelennek, ha lehet így fogalmazni.* Hahó, van itthon valaki?
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.12 21:32:39
1427. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-01-30 17:47:54
Üzenet elküldve: 2025-01-30 17:47:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
//Zárás//
*Azt, hogy az elf milyen jóhiszemű és milyen elvárásokat támaszt ezért cserébe, azt túl is tárgyalták. Amúgy is rátértek a ligetbe vezető útra. Meg ugyebár kellemesebb témák is vannak a világon. Ekkor a lány olyat kér ami meglepi az elfet. Ennek ellenére megállítja az állatot. A másik pedig lemászik. A hallottak meglepik a dokit és a véleményét nem is tartja magában.*
-Oh, ez kellemetlen.
*Még az első feladatát se tudta kiadni a másiknak és máris csalódnia kell benne. Pedig tényleg közel vannak már a ligethez. A következő szavakra viszont bólint.*
-Hát értem. Tudod merre találsz. Viszlát Orivethra.
*Biccent ő is a lány felé akinek távozó alakján még végigsiklik a szeme. Szívesen elviselte volna maga körül sertepertélve. Az övéhez nyúl és ellenőrzi az aranyait hogy megvannak-e még, majd mikor úgy látja mindene rendben akkor indul tovább. A kedve nem épp rózsás. Annak ellenére, hogy szavakkal nem fejezte ki mélyen csalódott. Megint magára maradt mikor munka van. Újabb bizonyíték, hogy nem lehet senkiben megbízni. Mikor a ligetbe ér az állatot az istállóba vezeti, kiköti és habár fél kézzel komoly ügyeskedést kíván, de elkezdi róla bevinni a rendelőjébe a piacon vásárolt dolgokat. Ez amúgy se lett volna egy szívének kedves feladat, így viszont, hogy elhitte, hogy lesz kire rálőcsölni és mégis ő szenved, így különösen keserű gondolatok fogják el.*
*Azt, hogy az elf milyen jóhiszemű és milyen elvárásokat támaszt ezért cserébe, azt túl is tárgyalták. Amúgy is rátértek a ligetbe vezető útra. Meg ugyebár kellemesebb témák is vannak a világon. Ekkor a lány olyat kér ami meglepi az elfet. Ennek ellenére megállítja az állatot. A másik pedig lemászik. A hallottak meglepik a dokit és a véleményét nem is tartja magában.*
-Oh, ez kellemetlen.
*Még az első feladatát se tudta kiadni a másiknak és máris csalódnia kell benne. Pedig tényleg közel vannak már a ligethez. A következő szavakra viszont bólint.*
-Hát értem. Tudod merre találsz. Viszlát Orivethra.
*Biccent ő is a lány felé akinek távozó alakján még végigsiklik a szeme. Szívesen elviselte volna maga körül sertepertélve. Az övéhez nyúl és ellenőrzi az aranyait hogy megvannak-e még, majd mikor úgy látja mindene rendben akkor indul tovább. A kedve nem épp rózsás. Annak ellenére, hogy szavakkal nem fejezte ki mélyen csalódott. Megint magára maradt mikor munka van. Újabb bizonyíték, hogy nem lehet senkiben megbízni. Mikor a ligetbe ér az állatot az istállóba vezeti, kiköti és habár fél kézzel komoly ügyeskedést kíván, de elkezdi róla bevinni a rendelőjébe a piacon vásárolt dolgokat. Ez amúgy se lett volna egy szívének kedves feladat, így viszont, hogy elhitte, hogy lesz kire rálőcsölni és mégis ő szenved, így különösen keserű gondolatok fogják el.*
1426. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-01-30 16:36:49
Üzenet elküldve: 2025-01-30 16:36:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Zárás//
*Még, ha a szesszel és a dohánnyal maga is időnként közelebbi kapcsolatot ápol, a nyüzsgést mégis képes hanyagolni az életéből. A maga részéről tökéletesen jól el van azzal, ha az otthonában vagy egy barátnál, a négy fal csendjében ülnek meg egy pohár sör vagy jó bor mellett.*
- Ez teljesen jogos.
*Bólint rá Int szavaira, majd elgondolkodva kapja fel a fejét.
A fene megeszi. Hirtelen nyúl a batyu mélyére, egy ideig matat benne, majd nyögve húzza ki az üres kezét.*
- Kérlek állítsd meg a lovat.
*Motyogja zavartan, ha pedig a férfi így tesz azon nyomban le is mászik róla, majd sóhajtva simogat az állat oldalára.*
- Ne haragudj, de vissza kell mennem a városba. Tudom, hogy azt mondtam, hogy minden nálam van, ami kell, de... hát nincs.
*Vakar kelletlenül a tarkójára, ahogy nehézkesen felpillant a férfira. Eluralkodik rajta a bűntudat, hogy most úgy fog kinézni, mintha maga is csak a hajót hagyná el, pedig megesküdne rá, hogy ez nincs így. De a városban hagyott holmija értékesebb annál, hogy nélküle maradjon.*
- Ha... Ezek után sem bánnád, hogy egyszer felkeresnélek a ligetben, annak örülnék. De megértem, ha majd akkor már nemet mondasz. Most viszont...
*Bocsánat kérő mosollyal biccent a férfi felé, majd sietős léptekkel indul vissza a város irányába.*
- Jó utat a maradékra.
*Integet azért hátra, majd az ostobasága miatt gondterhelten indul tovább.*
*Még, ha a szesszel és a dohánnyal maga is időnként közelebbi kapcsolatot ápol, a nyüzsgést mégis képes hanyagolni az életéből. A maga részéről tökéletesen jól el van azzal, ha az otthonában vagy egy barátnál, a négy fal csendjében ülnek meg egy pohár sör vagy jó bor mellett.*
- Ez teljesen jogos.
*Bólint rá Int szavaira, majd elgondolkodva kapja fel a fejét.
A fene megeszi. Hirtelen nyúl a batyu mélyére, egy ideig matat benne, majd nyögve húzza ki az üres kezét.*
- Kérlek állítsd meg a lovat.
*Motyogja zavartan, ha pedig a férfi így tesz azon nyomban le is mászik róla, majd sóhajtva simogat az állat oldalára.*
- Ne haragudj, de vissza kell mennem a városba. Tudom, hogy azt mondtam, hogy minden nálam van, ami kell, de... hát nincs.
*Vakar kelletlenül a tarkójára, ahogy nehézkesen felpillant a férfira. Eluralkodik rajta a bűntudat, hogy most úgy fog kinézni, mintha maga is csak a hajót hagyná el, pedig megesküdne rá, hogy ez nincs így. De a városban hagyott holmija értékesebb annál, hogy nélküle maradjon.*
- Ha... Ezek után sem bánnád, hogy egyszer felkeresnélek a ligetben, annak örülnék. De megértem, ha majd akkor már nemet mondasz. Most viszont...
*Bocsánat kérő mosollyal biccent a férfi felé, majd sietős léptekkel indul vissza a város irányába.*
- Jó utat a maradékra.
*Integet azért hátra, majd az ostobasága miatt gondterhelten indul tovább.*
1425. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-01-25 10:02:16
Üzenet elküldve: 2025-01-25 10:02:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
*Nem osztja a másik véleményét. Persze nem tagadja, hogy jól esett a gondolat mikor hazafelé indult, de hiányozni fog a nyüzsgés, a szesz és a dohány közelsége és hogy elengedhette kicsit magát. Nem a jó kislányok közt a semmi közepén punnyadt. Hiába szereti azokat a jó kislányokat. Aztán mesélni kezd arról, hogy milyen mikor nem csak punnyadás van ott a ligetben. Azok a ritka pillanatok. A kapott kérdés jogos. Meg is mosolyogja.*
-Pont azért amit most mondtál. Én egy lehetőséget adok. Aki, nem tud vele élni az így járt. Többet vesztett, mint én. Kihasználni a jóhiszeműségem pedig... Nos, nem tanácsos.
*Nimeril-el elnéző volt, mert úgy elhúzott a házból, hogy azóta se látta. Ha pofátlanabb lett volna akkor muszáj lett volna megmutatni neki, hogy hol a helye. A következő kérdésen elgondolkozik.*
-Talán nem teljes egészében, de tény, hogy a legtöbben azok szoktak odatévedni akik engem keresnek. Meg néhány vándor, aki szállást kér.
*Beszélgetésük közben lekanyarodnak egy fenyőkkel övezett mellékútra.*
-Lassan megérkezünk.
-Pont azért amit most mondtál. Én egy lehetőséget adok. Aki, nem tud vele élni az így járt. Többet vesztett, mint én. Kihasználni a jóhiszeműségem pedig... Nos, nem tanácsos.
*Nimeril-el elnéző volt, mert úgy elhúzott a házból, hogy azóta se látta. Ha pofátlanabb lett volna akkor muszáj lett volna megmutatni neki, hogy hol a helye. A következő kérdésen elgondolkozik.*
-Talán nem teljes egészében, de tény, hogy a legtöbben azok szoktak odatévedni akik engem keresnek. Meg néhány vándor, aki szállást kér.
*Beszélgetésük közben lekanyarodnak egy fenyőkkel övezett mellékútra.*
-Lassan megérkezünk.
1424. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-01-20 17:41:54
Üzenet elküldve: 2025-01-20 17:41:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Habár egyáltalán nem lett parancsba adva hogy kétfelé figyeljen, azt nem tudja megállni hogy rendszertelen időközönként hátrakukkantva
ne hallgasson bele Luninari és Intath továbbra is érdekfeszítő vitájába, aminek többször Callipeya is szerepe lesz; sőt, még a vele való beszélgetése közben is oda-odafigyel. Bár nem megsérteni akarja őt ezzel, de a savanyú doktor és az ostromot tüzesen álló leány is többször szimpatikus ponton vannak, még így sem könnyű megállnia hogy ne szóljon közbe. Szerencsére a volt papnő is bőven megmozgatja a fogaskerekeit az agyában, egyáltalán nem kell attól félnie hogy bármelyikükkel is unatkozna.*
~ Megadnék egy pár aranyat hogy többször hallgathassam ezt. ~ *Akár a többiekkel is, amilyen ritkán látja őket.* ~ Egy kis teljes szarvasligeti tanácskozás, az biztos összehozna minket. ~ *Talán meg is van, mi lesz a következő csillagok éjszakájára.
Szinte bánja is emiatt, hogy Callipeyaval ilyen zökkenőmentesen tudnak társalogni, bár ebbe saját átgondoltsága és a tapasztalt anya szelídsége is okot adhat. Egyikük sem fog asztalt borítani egyhamar, annyi biztos.*
- Köszönöm. *Mosolyog is meghitten az érvadás utáni reakcióra, ami szinte dicséretként hangzik az elf asszony szájából.* - Én nem vagyok nagy ember-illetve elfismerő, de ez az általad áhítatott változás nem hangzik se lehetetlennek, sem tűrhetetlennek. Mindössze elég hosszú időbe telhet, valószínűleg nem kevesebb annál, mint amennyi időt a törzsed magányban töltött. Egy kikukkantás az erdőből egyszer, egy szimbolikus ajándék a külvilágból kétszer. Kis lépésekkel, nem hinném hogy ezt a diplomáciát el lehetne siettetni, ha bármerre is el akarunk menni.
Valamint több ember is nagyságrendekkel jobban viszonyul Inthez mint például hozzám, szóval mint ahogy mondtad is, jut nekünk bőven különálló egyéniségekből. De milyen lenne az élet, ha mindenki egyetértene egymással? El lehetne egyáltalán képzelni? *Noha poharát már letette, a benne lévő koktél már teszi hatását, és gesztusai fizikailag és érzelmileg is nyitottabbá kezdenek válni. Kezdi gyomra hiányolni a szilárd ételt is, de szendvicséhez most úgy érzi, ha megszakadna sem szabad hozzányúlni, amíg e fontos beszélgetésben van az elf papnővel.*
- Én... oké rendben, ezt megadom. Ebből a szemszögből nézve semmilyen eszközöm nincs felsorolni, mi és mi nem mágia, vagy kategorizálni a biztosakat. Főleg hogy még kézzel fogható bizonyítékom sincs arra, hogy ez az éjszaka, a holnapi napfelkelte és naplemente, az NEM mágia. Talán nem is éri meg kideríteni. A kis szín az én szürke világomban. Meg tudnék élni ezzel... *Bólogat laza fejtartással, egyik kezét az asztalra téve és ujjaival kopogtatva rajta, látszólag ritmusérzék nélkül.* - A beállítottság gyanúja miatt pedig semmit nem kell szégyenkezni, szerintem mindenkinek voltak és vannak előzetes elképzelései, nem? Nekem legalábbis biztos hogy voltak. És ha azok nem gyűlöletből és félelemből, hanem a megértés és tudásvágy miatt lettek kialakítva, akkor nem azt mondom, hogy "meg van bocsátva", hanem hogy "köszönöm szépen". Sejtem, hogy a másoknak abban az erdőben nem lehetünk ennyire érdekesek, pedig ahogy mutatja a föld, nincs olyan sok különbség köztünk. Otthonokat építünk és családot, szokásokat és emlékeket alakítunk, szépeket és csúfokat egyaránt. Persze, picit más a fülünk és a magasságunk, más az érdeklődésünk is, de ezek elnézhető különbségek, ugye? *Kivéve az adókat. De azzal nem rontja el az estét.*
- Maradjon így. Mások nem békülnek meg azzal, ha a gyermekük letér a felépített útról. *Lekonyul az ifjú mágus ajka, ahogy pár nemkívánatos emlék függönyként ereszkedik le lelki szemei elé.* ~ ...Akkor is, ha rosszul tudják. ~ *A továbbiakban kicsit megcsappant hangulattal hallgatja tovább Callipeyát, a téma középpontjára időként lopva odapillantva.*
- Hogyan sikerült találkozni az apjával? Azt hittem hogy nem volt érintkezés a külvilággal. *Márpedig ha jól képzeli el ezt a törzset abból, amit eddig hallott, akkor elég kicsi az esélye annak, hogy őshonos lenne.* - Én nem úgy vélem, hogy a vérünk döntené el a természetünket. Lihanech nem annyira kevert város, mint Arthenior, de az ottani népek közül jóformán mindegyikből akad olyan is, mint én, és olyan is, mint mondjuk Intath vagy Luninari. Hallottam egy szívfakadtatóan gyönyörűséges tündérnőt is egyszer olyan tengerész nyelvvel, hogy nem hinné el ha elkezdeném sorolni miket mondott! De döntő többségben elfek élnek ott, elf szülők is neveltek fel, de nem hiszem, hogy a csak füleim miatt nem hasonlítok rájuk, vagy a te népedre. Ahogy ők sem. Egyszer szeretném, ha el tudnálak titeket kísérni oda, a látvány többet fog mondani, mint ahány szót én megtanultam. *Majd mikor a letargikusabb véglet felé kezdenek lendülni, Adoaver biccent egyet, és elmosolyodik:*
- Annál több ok hogy többet tanuljunk, ugyecsak! És nem csak azért mondom, mert lehet egy életet hosszabbító varázslat tekercse is valahol egy elátkozott kripta gyomrában. Még picit fiatalnak érzem magam ahhoz, hogy emiatt aggódjak, és szerintem Luninari is osztozik a véleményemen. De nem pazaroljuk el a nekünk adott időt, azt megígérem. Viszont, hogy eltereljem erről a figyelmed, Mit szólsz egy pár környi dámához? Nem annyira unalmas a játék, mint kívülről látszik.
//Surran az őz, szökell halkan//
*Habár egyáltalán nem lett parancsba adva hogy kétfelé figyeljen, azt nem tudja megállni hogy rendszertelen időközönként hátrakukkantva
ne hallgasson bele Luninari és Intath továbbra is érdekfeszítő vitájába, aminek többször Callipeya is szerepe lesz; sőt, még a vele való beszélgetése közben is oda-odafigyel. Bár nem megsérteni akarja őt ezzel, de a savanyú doktor és az ostromot tüzesen álló leány is többször szimpatikus ponton vannak, még így sem könnyű megállnia hogy ne szóljon közbe. Szerencsére a volt papnő is bőven megmozgatja a fogaskerekeit az agyában, egyáltalán nem kell attól félnie hogy bármelyikükkel is unatkozna.*
~ Megadnék egy pár aranyat hogy többször hallgathassam ezt. ~ *Akár a többiekkel is, amilyen ritkán látja őket.* ~ Egy kis teljes szarvasligeti tanácskozás, az biztos összehozna minket. ~ *Talán meg is van, mi lesz a következő csillagok éjszakájára.
Szinte bánja is emiatt, hogy Callipeyaval ilyen zökkenőmentesen tudnak társalogni, bár ebbe saját átgondoltsága és a tapasztalt anya szelídsége is okot adhat. Egyikük sem fog asztalt borítani egyhamar, annyi biztos.*
- Köszönöm. *Mosolyog is meghitten az érvadás utáni reakcióra, ami szinte dicséretként hangzik az elf asszony szájából.* - Én nem vagyok nagy ember-illetve elfismerő, de ez az általad áhítatott változás nem hangzik se lehetetlennek, sem tűrhetetlennek. Mindössze elég hosszú időbe telhet, valószínűleg nem kevesebb annál, mint amennyi időt a törzsed magányban töltött. Egy kikukkantás az erdőből egyszer, egy szimbolikus ajándék a külvilágból kétszer. Kis lépésekkel, nem hinném hogy ezt a diplomáciát el lehetne siettetni, ha bármerre is el akarunk menni.
Valamint több ember is nagyságrendekkel jobban viszonyul Inthez mint például hozzám, szóval mint ahogy mondtad is, jut nekünk bőven különálló egyéniségekből. De milyen lenne az élet, ha mindenki egyetértene egymással? El lehetne egyáltalán képzelni? *Noha poharát már letette, a benne lévő koktél már teszi hatását, és gesztusai fizikailag és érzelmileg is nyitottabbá kezdenek válni. Kezdi gyomra hiányolni a szilárd ételt is, de szendvicséhez most úgy érzi, ha megszakadna sem szabad hozzányúlni, amíg e fontos beszélgetésben van az elf papnővel.*
- Én... oké rendben, ezt megadom. Ebből a szemszögből nézve semmilyen eszközöm nincs felsorolni, mi és mi nem mágia, vagy kategorizálni a biztosakat. Főleg hogy még kézzel fogható bizonyítékom sincs arra, hogy ez az éjszaka, a holnapi napfelkelte és naplemente, az NEM mágia. Talán nem is éri meg kideríteni. A kis szín az én szürke világomban. Meg tudnék élni ezzel... *Bólogat laza fejtartással, egyik kezét az asztalra téve és ujjaival kopogtatva rajta, látszólag ritmusérzék nélkül.* - A beállítottság gyanúja miatt pedig semmit nem kell szégyenkezni, szerintem mindenkinek voltak és vannak előzetes elképzelései, nem? Nekem legalábbis biztos hogy voltak. És ha azok nem gyűlöletből és félelemből, hanem a megértés és tudásvágy miatt lettek kialakítva, akkor nem azt mondom, hogy "meg van bocsátva", hanem hogy "köszönöm szépen". Sejtem, hogy a másoknak abban az erdőben nem lehetünk ennyire érdekesek, pedig ahogy mutatja a föld, nincs olyan sok különbség köztünk. Otthonokat építünk és családot, szokásokat és emlékeket alakítunk, szépeket és csúfokat egyaránt. Persze, picit más a fülünk és a magasságunk, más az érdeklődésünk is, de ezek elnézhető különbségek, ugye? *Kivéve az adókat. De azzal nem rontja el az estét.*
- Maradjon így. Mások nem békülnek meg azzal, ha a gyermekük letér a felépített útról. *Lekonyul az ifjú mágus ajka, ahogy pár nemkívánatos emlék függönyként ereszkedik le lelki szemei elé.* ~ ...Akkor is, ha rosszul tudják. ~ *A továbbiakban kicsit megcsappant hangulattal hallgatja tovább Callipeyát, a téma középpontjára időként lopva odapillantva.*
- Hogyan sikerült találkozni az apjával? Azt hittem hogy nem volt érintkezés a külvilággal. *Márpedig ha jól képzeli el ezt a törzset abból, amit eddig hallott, akkor elég kicsi az esélye annak, hogy őshonos lenne.* - Én nem úgy vélem, hogy a vérünk döntené el a természetünket. Lihanech nem annyira kevert város, mint Arthenior, de az ottani népek közül jóformán mindegyikből akad olyan is, mint én, és olyan is, mint mondjuk Intath vagy Luninari. Hallottam egy szívfakadtatóan gyönyörűséges tündérnőt is egyszer olyan tengerész nyelvvel, hogy nem hinné el ha elkezdeném sorolni miket mondott! De döntő többségben elfek élnek ott, elf szülők is neveltek fel, de nem hiszem, hogy a csak füleim miatt nem hasonlítok rájuk, vagy a te népedre. Ahogy ők sem. Egyszer szeretném, ha el tudnálak titeket kísérni oda, a látvány többet fog mondani, mint ahány szót én megtanultam. *Majd mikor a letargikusabb véglet felé kezdenek lendülni, Adoaver biccent egyet, és elmosolyodik:*
- Annál több ok hogy többet tanuljunk, ugyecsak! És nem csak azért mondom, mert lehet egy életet hosszabbító varázslat tekercse is valahol egy elátkozott kripta gyomrában. Még picit fiatalnak érzem magam ahhoz, hogy emiatt aggódjak, és szerintem Luninari is osztozik a véleményemen. De nem pazaroljuk el a nekünk adott időt, azt megígérem. Viszont, hogy eltereljem erről a figyelmed, Mit szólsz egy pár környi dámához? Nem annyira unalmas a játék, mint kívülről látszik.
1423. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-01-16 23:43:40
Üzenet elküldve: 2025-01-16 23:43:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az elf az istenek kapcsán nem okoskodni akar csak megérteni, hogy ha egy papnő így beszél akkor miért választotta mégis ezeknek a sekélyes és veszélyes lényeknek az imádatát. Egyáltalán, hogy gondolkozik róluk. Pont ezért figyelmesen hallgatja a nőt. Az végső soron jól sejtette. Tényleg nem fogja tudni őt meggyőzni a szavaival. Az erdei elfek jobban tudják mert közelebb állnak a természethez és az istenekhez? Ő hol volt mikor egy fadobozban a tenger közepén az istennő haragja csapdosta annak az oldalához? Olyan közel a halálhoz és az istennőhöz, mint kevesen mégse úgy gondol rá mint a papnő. Hogy istenek nélkül nem lennének növények, meg fény és sötétség az meg csak ájtatosság. Nem lehet róla vitatkozni csak egyetérteni vagy tagadni. Az elf inkább nem hiszi. Főként azért mert akkor igaza lenne a nőnek és amit az istenek adtak egy csettintéssel el is vehetnék ha olyan kedvük van. A példáival pedig akarata ellenére is csak megerősíti a dokit a korábbi elképzeléseiben. Ki ne látott volna még macskát nyúzó utcakölyköket? Talán az, aki erdőben nőtt fel. Az ólban lévő állatok is csak addig fognak élni míg hasznukat veszik. Talán, azt gondolják, hogy jó dolguk van hisz kapnak enni és védve vannak a hidegtől, de végül úgy is a fazékban kötnek ki. És akármilyen jól hangzik, hogy más majd vigyáz rá és rábízhatja magát, a doki maradna továbbra is a maga ura. A két erdei nőszeméllyel nem fognak egy nevezőre jutni ebben a témában, de nem is minden vitának az a célja. Mosolyogva válaszol.*
-Nem hiszem, hogy egyet fogunk érteni, de köszönöm, hogy elmondtad ezeket.
*Tényleg hálás érte és ha távol is áll tőle ez az egész, de a papnő számára meghatározóak az elhangzottak. Ezt pedig tiszteletben tartja. Ezek után a félvérrel sikerül úgy belemelegedniük egy másik vitába, hogy még az se tűnik, neki mindenesetre nem tűnik fel, mikor a nyuszimama és a tintanyaló távoznak a köreikből. A vita pedig eredménnyel zárul. Sikerül megérteniük egymást. A félvér kérdésére a doki bólint.*
-Persze. Mondtam is, hogy én is voltam már rákényszerülve, hogy kísérletezzek a betegeimen, mert nem volt megfelelő eszköz vagy a helyzet ezt kívánta meg. Viszont ha tehettem inkább biztosra mentem. És Dorawyna kisasszony felfedezése is habár kísérletezésen alapult, de mivel bevált a szakma részévé válhatott. Csak mikor ezt valaki nem látja akkor kezdődnek a gondok.
*A keze ügyét kicsit nyersen, de hamar lezárja. Nem akar szót se fecsérelni rá. A mágia kapcsán pedig folytathatják a vitájukat. A vérmesnek még távolról se nevezhető vitájukat. A lány is mosolyog és ő is annak a szavain. Az utolsó mondat meglepi.*
-Rossz véleménnyel?*Gondolkodik el.*Lehet, hogy tényleg azzal vagyok.*Nevet fel halkan. Majd megmagyarázza.*Most mondtad el, hogy nem ismered a tüzet mégis használod. És míg tényleg csak begyújtod vele a tűzhelyet nincs is semmi gond. Ha kovácsinasnak állnál és elrontanád folyton a vasat az se megbocsájthatatlan bűn. A kár aranyakban mérhető. Viszont, aki nem ismeri az orvoslás alapjait és mágiával gyógyít az aranyakban nem fizeti meg a kárt amit okozott. Te szerencsére ilyet nem csinálsz. De mikor olyanokat hallok, hogy nem tudod, hogy működik, hogy egyik helyről a másikra kerülsz, de mi lenne ha... Akkor mire gondoljak? Mennyiféleképp történhet baj? Olyasmi is amiről nem tudod te se bizonyítani, hogy nem fordulhat elő. Önmagadon kísérleteznél? Ne csinálj ilyet! Én aztán bármilyen gonosz varázslatot vagy nyílvesszőt magamra veszek. Te viszont akkor is vigyázz magadra!
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az elf az istenek kapcsán nem okoskodni akar csak megérteni, hogy ha egy papnő így beszél akkor miért választotta mégis ezeknek a sekélyes és veszélyes lényeknek az imádatát. Egyáltalán, hogy gondolkozik róluk. Pont ezért figyelmesen hallgatja a nőt. Az végső soron jól sejtette. Tényleg nem fogja tudni őt meggyőzni a szavaival. Az erdei elfek jobban tudják mert közelebb állnak a természethez és az istenekhez? Ő hol volt mikor egy fadobozban a tenger közepén az istennő haragja csapdosta annak az oldalához? Olyan közel a halálhoz és az istennőhöz, mint kevesen mégse úgy gondol rá mint a papnő. Hogy istenek nélkül nem lennének növények, meg fény és sötétség az meg csak ájtatosság. Nem lehet róla vitatkozni csak egyetérteni vagy tagadni. Az elf inkább nem hiszi. Főként azért mert akkor igaza lenne a nőnek és amit az istenek adtak egy csettintéssel el is vehetnék ha olyan kedvük van. A példáival pedig akarata ellenére is csak megerősíti a dokit a korábbi elképzeléseiben. Ki ne látott volna még macskát nyúzó utcakölyköket? Talán az, aki erdőben nőtt fel. Az ólban lévő állatok is csak addig fognak élni míg hasznukat veszik. Talán, azt gondolják, hogy jó dolguk van hisz kapnak enni és védve vannak a hidegtől, de végül úgy is a fazékban kötnek ki. És akármilyen jól hangzik, hogy más majd vigyáz rá és rábízhatja magát, a doki maradna továbbra is a maga ura. A két erdei nőszeméllyel nem fognak egy nevezőre jutni ebben a témában, de nem is minden vitának az a célja. Mosolyogva válaszol.*
-Nem hiszem, hogy egyet fogunk érteni, de köszönöm, hogy elmondtad ezeket.
*Tényleg hálás érte és ha távol is áll tőle ez az egész, de a papnő számára meghatározóak az elhangzottak. Ezt pedig tiszteletben tartja. Ezek után a félvérrel sikerül úgy belemelegedniük egy másik vitába, hogy még az se tűnik, neki mindenesetre nem tűnik fel, mikor a nyuszimama és a tintanyaló távoznak a köreikből. A vita pedig eredménnyel zárul. Sikerül megérteniük egymást. A félvér kérdésére a doki bólint.*
-Persze. Mondtam is, hogy én is voltam már rákényszerülve, hogy kísérletezzek a betegeimen, mert nem volt megfelelő eszköz vagy a helyzet ezt kívánta meg. Viszont ha tehettem inkább biztosra mentem. És Dorawyna kisasszony felfedezése is habár kísérletezésen alapult, de mivel bevált a szakma részévé válhatott. Csak mikor ezt valaki nem látja akkor kezdődnek a gondok.
*A keze ügyét kicsit nyersen, de hamar lezárja. Nem akar szót se fecsérelni rá. A mágia kapcsán pedig folytathatják a vitájukat. A vérmesnek még távolról se nevezhető vitájukat. A lány is mosolyog és ő is annak a szavain. Az utolsó mondat meglepi.*
-Rossz véleménnyel?*Gondolkodik el.*Lehet, hogy tényleg azzal vagyok.*Nevet fel halkan. Majd megmagyarázza.*Most mondtad el, hogy nem ismered a tüzet mégis használod. És míg tényleg csak begyújtod vele a tűzhelyet nincs is semmi gond. Ha kovácsinasnak állnál és elrontanád folyton a vasat az se megbocsájthatatlan bűn. A kár aranyakban mérhető. Viszont, aki nem ismeri az orvoslás alapjait és mágiával gyógyít az aranyakban nem fizeti meg a kárt amit okozott. Te szerencsére ilyet nem csinálsz. De mikor olyanokat hallok, hogy nem tudod, hogy működik, hogy egyik helyről a másikra kerülsz, de mi lenne ha... Akkor mire gondoljak? Mennyiféleképp történhet baj? Olyasmi is amiről nem tudod te se bizonyítani, hogy nem fordulhat elő. Önmagadon kísérleteznél? Ne csinálj ilyet! Én aztán bármilyen gonosz varázslatot vagy nyílvesszőt magamra veszek. Te viszont akkor is vigyázz magadra!
1422. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-01-16 17:37:59
Üzenet elküldve: 2025-01-16 17:37:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Bár Ea igyekszik minden figyelmét Adoavernek szentelni, már csak azért is, mert a társaságát egyre és egyre jobban élvezi, természetesen nem teheti meg azt, hogy Intath hozzá intézett szavait figyelmen kívül hagyja. Egy részről udvariatlanság lenne részéről nem reagálni rájuk, más részről pedig, mint papnőnek, pontosabban, - emlékezteti magát, - már csak egykori papnőnek, ez egyben szent kötelessége is.
Mert Intet elhallgatva más világban érzi magát, egy rosszabb világban, mint ahol eddig élt, de hát ez nem csak érzés kérdése.
~ Hát tényleg volt valami igaza a Lunit is száműző vénjeinknek? Ennyire nem értenétek már bennünket, és ennyire eltávolodtak volna tőlünk saját testvéreink? Az utolsó tilalomfán túl tényleg minden alapvetés és tradíció elveszett volna? ~
Ilyesmik járnak a fejében, miközben hálát ad az isteneknek azért, hogy legalább a forraltbor melengeti lelkét ezen az ünnepi napon.*
- Ne haragudj Intath, de szerintem pont a lényeget nem értetted meg. *mondja, reményei szerint kedvesen és szelíd mosollyal, bár ismerni véli annyira a férfit, hogy tudja jól, hogy azzal, ami most jön úgy sem fogja tudni meggyőzni. De nem is akarja és nem is tartja magát kevesebbnek azért, mert tudja, hogy nem képes erre. Ahol felnőtt mindenki ugyanabban hitt, ami ő. Nem térítő papnőnek nevelték, nincs tapasztalata benne, de nem is tartja jó stratégiának azt, hogy saját hitének helyességével traktáljon valakit, aki nem igazán tűnik fogékonynak befogadni azt. Értelemszerűen idősebb is, nyugodtabb is a lányánál, így a vitákat is hajlamos elengedni, sokkal korábban, mint ő. El fogja tudni fogadni és együtt fog tudni vele élni, ha Intath esetleg egy szavával sem értene egyet.*
- Valaha, mi elfek mind a fák között éltünk. Ott könnyebb kapcsolódni a természethez, az istenekhez és érezni a jelenlétüket, ami leginkább jótékony, nem pedig gonosz. Az erdő, a fák, még az aljnövényzet, az összes gyógynövény és gyomnövény, minden együtt növekedett a fénnyel, istenek és szellemek nélkül pedig nem lenne fény, fény és sötétség váltakozása nélkül pedig nem lenne lehetéges az élet, és erről szól valahol ez a mai ünnep is, ahol fényben élő, vagy legalábbis a fényt a sötétségnél jobban szerető lényekként mégis leginkább a fény visszatérését ünnepeljük. *mondja.* És a fényt és a sötétséget, most nem csak olyan értelemben értem, mint valódi fény, és valódi sötétség, hanem elvontabb és képletesebb értelemben véve is, mint élet és halál, jó és rossz, vagy hideg és meleg évszakok váltakozása. A létezés egyensúlyát pedig éppen az adja, hogy ezek a dolgok képtelenek egymás nélkül létezni, az egyensúly őrei viszont éppen az istenek. Nyilván vannak szélsőséges esetek, mégis azt mondom, hogy az istenek és a szellemek általában jóindulatúak, a hozzájuk való kapcsolódás pedig kellemes és mámorító érzéssel tölt el bennünket, ezért felesleges is őket távol tartani magunktól. Lehet, hogy az állatos példám nem volt éppen a legjobb, de, ahogyan mondjuk Holdpihe szeret Lunihoz dörgölőzni és dorombolni neki, ennyire jó érzés kapcsolódni valamihez, ami más és több nálunk. Luni is megtehetné, hogy arrébb rúgja a macskáját, és talán egy napon, egy rossz pillanatában meg is fogja tenni, de ez még nem jelenti azt, hogy ne szeretné, vagy mindenképpen ártani akarna neki. Szerintem az istenek bármikor elpusztíthatnák a világot, úgy, mint, ahogyan most mi mindannyian együtt kimehetnénk az istállóba és egyenként végezhetnénk valamennyi ott élő állattal, mégsem tesszük meg, eszünkbe sem jut. Szóval, ha másért nem, már csak ezért is hálával és szeretettel kell viszonyulnunk az istenekhez, mert élünk és létezünk, ennél pedig nem kaphattunk volna szebb ajándékot senkitől.
*Nem nagyon hiszi, hogy erről ennél többet el tudna mondani erről anélkül, hogy mélyebben belemenne minden egyes gondolatába, azt viszont szintén nem hiszi, hogy a dokit mindez mélyebben érdekelné, Adoavert talán igen, Luni viszont pontosan ismeri a gondolatait, hiszen a lánya.
Most amúgy még ő is figyel rá, Intathal való vitája ellenére is.*
- Szerintem anyának igaza van ebben. *jegyzi is meg.* Leszámítva, hogy nem tudok olyan helyzetet elképzelni, hogy a macskámat bántsam. Sőt, neked is igazad van. *fordul ezek után a dokihoz. Tudomásul veszi, hogy Int nem szeretne a kezéről beszélni, és sajnálja is, hogy felhozta egyáltalán a témát, ami nyilván érzékeny pontja a dokinak, sokkal jobban, mint amennyire neki Aleimord, vagy akár Alenia. Van annyira empatikus és jól nevelt, hogy mindezt tiszteletben tartsa, ezért talán a legjobb, ha úgy tesz, mintha szóba sem került volna az egész.*
- Végre pontosan értelek, mármint, hogy mit gondolsz te mesterségnek és mit tudóskodásnak, és ebben valóban igazad van. Tényleg szívesebben kerülnék betegen egy mester, mint egy tudós orvos keze alá, elismerem. *ismeri el, mivel meggyőzhető, ráadásul végre tényleg érti, hogy mi okozott félreértéseket eddig közte és Int között. Szerinte igazából csak az, hogy úgy tűnik mást és mást értettek egy-egy fogalom alatt.*
- De ettől még valaha csak a tudománynak kellett létrehoznia a mesterséget nem? Mindegy, végre értem, hogy miért beszéltünk el egymás mellett idáig. Semmilyen elmélet nem pótolja a gyakorlatot. *teszi hozzá, és reméli, hogy Intath is kiegyezik ennyivel, és nem kell újabb vitába bonyolódniuk bele.*
- Ami pedig a mágiát illeti, éppen azért mágia a mágia, mert egyfajta misztikum is van benne, nyilván. *mosolyodik el.* Anyagi világban alkalmazható, mégis túl is lép annak a határain. Az, hogy egy kovácsműhelyben lehet, hogy nem tudnék éppen kék színű tüzet gyújtani a tűzvarázslatommal, ha azt kéred tőlem, mert nem tudnám, hogy ehhez milyen e világi vegyszer szükséges, attól még ismerem a tüzet. Magát az elemet. A megidézésének a módját, a természetét. És úgy is, mint a természet alapját. Mert az elemi mágia által használt elemekből épül fel minden, nagy valószínűséggel ezek az őselemek a magának az anyagnak az alapjai is. Ha a te meghatározásaidat nézem, akkor szerintem egyszerre vagyok tudós és mester. Képzeld úgy, hogy az elméleti alap, amit a toronyban tanulmányoztam, vagy másoktól tanultam, a varázslatok pedig a szerszámaim, amiket használok. Pontosan tudom, hogy melyik szerszám mire jó. És most komolyan... ha cipész lennék, és kalapácsot használnék beverni egy szöget, akkor muszáj lenne ismernem hozzá a képletet, amivel ki lehet számítani azt, hogy pontosan mekkora erő kell beverni egy szöget, ahhoz, hogy megfogjam a kalapácsot, és arra tudjam használni, amire kell? Kíváncsi lennék, hogyha egyszer megmenteném az életedet egy olyan varázslattal, ami mondjuk el tud téríteni egy rád kilőtt nyílvesszőt, vagy egy ellened felhasznált gonosz varázslatot, akkor is ennyire rossz véleménnyel lennél-e az én tudományomról és a mesterségemről.
*Édesanyja erre már csak tudata peremén figyel, amennyire tud. Talán a hely, ahol felnőtt sokkal jobban hatott rá, mint szeretné. Annak ellenére, hogy pontosan tudja, hogy mindenki különálló lélek és egyéniség, és annak ellenére is, hogy ő mindig is nyitott volt más értelmes lények és az ő kultúrájuk felé, - ennek pedig maga Luninari az élő bizonyítéka, - még mindig hajlamos a régi előítéletek mentén gondolkodni, az ifjú mágusban pedig a tipikus és örök embert látja meg elsősorban, amihez ő mindig vonzódott.
Ilyen téren pedig talán jobban hasonlít Intre, mint gondolná. Úgy érzi legalábbis, hogy lélekben a doki is inkább ember, mint elf, sokkal inkább ráhúzhatóak azok a tulajdonságok, amiket ő emberinek, mint azok, amelyeket elfekre jellemzőknek gondol.*
- Megértem, és tisztelem ezt az álláspontodat. *mondja Adoavernek.*
- Annyiban hasonlítunk, hogyha száz év múlva hazamennék, én is szomorú lennék, ha semmi nem változott volna otthon, de én azt szeretném, ha a külsőségek teljesen megmaradnának, és gondolkodásban és lélekben változnánk néhány dologban. Például a félvérekhez és a vallási tabukhoz való hozzáállás, de hát ebben persze hazabeszélek. Amúgy szerintem semmi baj nincs azzal, amit mondtál mágiák közötti különbségről, vagy a hitről, sőt, tipikus emberi vélemény, többre értékelni a biztos tudást, mint a képlékenynek ítélt hitet. Ne érts félre, kérlek! Tudom, hogy mindenki külön egyéniség, és, ahogy nem minden ember, úgy minden elf sem egyforma. Int és én például azt hiszem eléggé mások vagyunk. *neveti el magát, ezek után viszont igyekszik halkabban beszélni, hogy se Int se pedig Luni ne hallhassák a szavait, bár esélyes, hogy amúgy sem figyelnek rájuk ismét, most, hogy Luni egy részről igazat az elfnek, más részről viszont nem hagyja annyiban annak az ő szeretett mágiájáról való véleményét sem.*
- Ennek ellenére, igazság szerint nehéz elvonatkoztatni, vagy teljesen megfeledkezni arról, amit odahaza tanultam saját magunkról, valamint az elfeken kívül létező, civilizációt teremteni képes, értelemmel megáldott népekről. *vallja be teljesen őszintén, és nem csak azért, mert ivott, hanem egyrészt a fiú iránt érzett szimpátia miatt, másrészt pedig azért, mert inkább érzi erénynek azt, ha valaki képes elismerni a hibáit, mint azt, ha ügyesen el tudj fedni őket.*
- Remélem nem sért téged, hogy ösztönösen is társítok bizonyos tulajdonságokat magunkhoz és hozzátok emberekhez, amelyek inkább jellemzőek ránk, vagy rátok. Viszont arra kérlek, hogy ennek a fényében értelmezd, amit mondok. Először is, mágiával kapcsolatban szerintem sem a szakrális mágusoknak, sem nektek nincs teljesen igazatok. Túl olcsó húzás lenne azzal érvelnem, hogy a létezés is mágia, sőt, maga a felfoghatatlan. Ellenben szerintem egy vallási szertatás, vagy egy ehhez hasonló ünnep megrendezése is mágikus rítus, csak éppen nem olyan látványos, nem varázslat a szó szerinti értelmében, mint amikor ti tűzcsóvát idéztek a kezetekből, vagy valamelyik hold erejét lerántva magatok mellé felborogatjátok magatok körül a tárgyakat, esetleg egyetlen magból azonnal gyümölcsfát növesztetek a kert végében. Viszont ti is, a szakrális mágusok is, de még én is a szertartásaimmal arra törekedtem, hogy a világot befolyásoljam. Persze, tudom, hogy az évszakok örök körforgása nem fog megállni egy fényforduló tiszteletére rendezett ünnep nélkül, de abban nem vagyok egyáltalán biztos, hogyha a hasonlót mindenki kihagyna, akkor nem jönne el sokkal később a meleg, amire mindenki vár ilyenkor. A magam egykori szertartásait és az istenekhez való kapcsolódást én csendes mágiának nevezném, viszont a legtöbben mára teljesen elfeledkeztek róla, hogy ez is létezik. De, amire ki akartok lyukadni, hogy magának a mágiának a fogalma sokkal összetettebb és bonyolultabb, hogy akár az őselemek, akár a három új istenség által bezárt háromszögön belül értelmezni lehessen.
*Csak remélni meri, hogy nem fogalmazott ködösen, de fél-elf lányához az apját leszámítva igazából talán Adoaver hasonlít legjobban azok közül, akiket eddig megismert, így bízik benne, hogy teljesen megérti*
- Ami pedig Lunit és engem illet, a külön út sohasem volt probléma közöttünk. Ellentmondásnak sem igazán érzem, akkor sem, ha annak tűnik. *mosolyog, bár nem vidáman, ugyanakkor nem is kényszeredetten. Nem tudja, hogy pont Adoaver minek látja, vagy értelmezi magában ezt a mosolyt.*
- Hiába az én nevelésem, mert az apja nem volt velünk, és bár fél-elfnek hívjuk, holott akár fél-embernek is lehetne nevezni azt, ami ő és a hozzá hasonlókat, úgy érzem, hogy benne sokkal erősebb az emberi oldal, és ez mindig is így volt. Sőt, lélekben alig szorult egy kis elf belé. Ha tudtam volna, sem akartam volna ez ellen tenni. Szeretem ezt benne, ahogyan az emberekben is szeretem, hogy emberek, de én nem tudok ilyen lenni, mert én meg teljesen elf vagyok, aki a lelke mélyén egy kicsit ember is, de ez azért egyáltalán nem ugyanaz, mint valaki, aki szinte teljesen ember, de a lelke mélyén meg egy kicsikét elf, mint Luni. Szerintem semmi sem bizonyítja az utóbbit jobban, hogy a maga módján ő is hisz, csak ez nem hangsúlyos része az életének, mert ő többre értékeli a szilárd tényekkel alátámasztható tudást, és a logikát, mint én, aki inkább hiszek az intuíciókban, az álmok útmutatásában, és rengeteg olyan dologban, amit bárki, akit az csak esze vezet, nevetségesnek tartana. Tudom, hogy ő nem képes igazi áhítatra, és az énjének a teljes elengedésére egy rituálé, vagy szertartás során. Sajnálom emiatt, mert sokat veszít ezzel, cserébe viszont megkapja az emberként való létezés minden előnyét. Persze, a hátrányát is. Bár mindenki olyan hosszú ideig élhetne, mint mi!
*Ez teljesen őszinte kívánság a részéről.*
- Ha van valami, amit sohasem értettem ebből a világból, hogy miért szabtak az istenek minden e világon létező értelmes népnek más és más élethatárt. Mi sem élünk sokkal tovább nálatok, de egy teljes élet beteljesítéséhez sokszor akár csak egy, vagy kettő év is döntő lehet és számíthat. Pont mert egyetlen év alatt is rengeteg minden történhet, ami megváltoztat mindent.
*Utóbbit nem fejti ki, de nem is hiszi, hogy muszáj lenne eddigi beszélgetéseik után.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Bár Ea igyekszik minden figyelmét Adoavernek szentelni, már csak azért is, mert a társaságát egyre és egyre jobban élvezi, természetesen nem teheti meg azt, hogy Intath hozzá intézett szavait figyelmen kívül hagyja. Egy részről udvariatlanság lenne részéről nem reagálni rájuk, más részről pedig, mint papnőnek, pontosabban, - emlékezteti magát, - már csak egykori papnőnek, ez egyben szent kötelessége is.
Mert Intet elhallgatva más világban érzi magát, egy rosszabb világban, mint ahol eddig élt, de hát ez nem csak érzés kérdése.
~ Hát tényleg volt valami igaza a Lunit is száműző vénjeinknek? Ennyire nem értenétek már bennünket, és ennyire eltávolodtak volna tőlünk saját testvéreink? Az utolsó tilalomfán túl tényleg minden alapvetés és tradíció elveszett volna? ~
Ilyesmik járnak a fejében, miközben hálát ad az isteneknek azért, hogy legalább a forraltbor melengeti lelkét ezen az ünnepi napon.*
- Ne haragudj Intath, de szerintem pont a lényeget nem értetted meg. *mondja, reményei szerint kedvesen és szelíd mosollyal, bár ismerni véli annyira a férfit, hogy tudja jól, hogy azzal, ami most jön úgy sem fogja tudni meggyőzni. De nem is akarja és nem is tartja magát kevesebbnek azért, mert tudja, hogy nem képes erre. Ahol felnőtt mindenki ugyanabban hitt, ami ő. Nem térítő papnőnek nevelték, nincs tapasztalata benne, de nem is tartja jó stratégiának azt, hogy saját hitének helyességével traktáljon valakit, aki nem igazán tűnik fogékonynak befogadni azt. Értelemszerűen idősebb is, nyugodtabb is a lányánál, így a vitákat is hajlamos elengedni, sokkal korábban, mint ő. El fogja tudni fogadni és együtt fog tudni vele élni, ha Intath esetleg egy szavával sem értene egyet.*
- Valaha, mi elfek mind a fák között éltünk. Ott könnyebb kapcsolódni a természethez, az istenekhez és érezni a jelenlétüket, ami leginkább jótékony, nem pedig gonosz. Az erdő, a fák, még az aljnövényzet, az összes gyógynövény és gyomnövény, minden együtt növekedett a fénnyel, istenek és szellemek nélkül pedig nem lenne fény, fény és sötétség váltakozása nélkül pedig nem lenne lehetéges az élet, és erről szól valahol ez a mai ünnep is, ahol fényben élő, vagy legalábbis a fényt a sötétségnél jobban szerető lényekként mégis leginkább a fény visszatérését ünnepeljük. *mondja.* És a fényt és a sötétséget, most nem csak olyan értelemben értem, mint valódi fény, és valódi sötétség, hanem elvontabb és képletesebb értelemben véve is, mint élet és halál, jó és rossz, vagy hideg és meleg évszakok váltakozása. A létezés egyensúlyát pedig éppen az adja, hogy ezek a dolgok képtelenek egymás nélkül létezni, az egyensúly őrei viszont éppen az istenek. Nyilván vannak szélsőséges esetek, mégis azt mondom, hogy az istenek és a szellemek általában jóindulatúak, a hozzájuk való kapcsolódás pedig kellemes és mámorító érzéssel tölt el bennünket, ezért felesleges is őket távol tartani magunktól. Lehet, hogy az állatos példám nem volt éppen a legjobb, de, ahogyan mondjuk Holdpihe szeret Lunihoz dörgölőzni és dorombolni neki, ennyire jó érzés kapcsolódni valamihez, ami más és több nálunk. Luni is megtehetné, hogy arrébb rúgja a macskáját, és talán egy napon, egy rossz pillanatában meg is fogja tenni, de ez még nem jelenti azt, hogy ne szeretné, vagy mindenképpen ártani akarna neki. Szerintem az istenek bármikor elpusztíthatnák a világot, úgy, mint, ahogyan most mi mindannyian együtt kimehetnénk az istállóba és egyenként végezhetnénk valamennyi ott élő állattal, mégsem tesszük meg, eszünkbe sem jut. Szóval, ha másért nem, már csak ezért is hálával és szeretettel kell viszonyulnunk az istenekhez, mert élünk és létezünk, ennél pedig nem kaphattunk volna szebb ajándékot senkitől.
*Nem nagyon hiszi, hogy erről ennél többet el tudna mondani erről anélkül, hogy mélyebben belemenne minden egyes gondolatába, azt viszont szintén nem hiszi, hogy a dokit mindez mélyebben érdekelné, Adoavert talán igen, Luni viszont pontosan ismeri a gondolatait, hiszen a lánya.
Most amúgy még ő is figyel rá, Intathal való vitája ellenére is.*
- Szerintem anyának igaza van ebben. *jegyzi is meg.* Leszámítva, hogy nem tudok olyan helyzetet elképzelni, hogy a macskámat bántsam. Sőt, neked is igazad van. *fordul ezek után a dokihoz. Tudomásul veszi, hogy Int nem szeretne a kezéről beszélni, és sajnálja is, hogy felhozta egyáltalán a témát, ami nyilván érzékeny pontja a dokinak, sokkal jobban, mint amennyire neki Aleimord, vagy akár Alenia. Van annyira empatikus és jól nevelt, hogy mindezt tiszteletben tartsa, ezért talán a legjobb, ha úgy tesz, mintha szóba sem került volna az egész.*
- Végre pontosan értelek, mármint, hogy mit gondolsz te mesterségnek és mit tudóskodásnak, és ebben valóban igazad van. Tényleg szívesebben kerülnék betegen egy mester, mint egy tudós orvos keze alá, elismerem. *ismeri el, mivel meggyőzhető, ráadásul végre tényleg érti, hogy mi okozott félreértéseket eddig közte és Int között. Szerinte igazából csak az, hogy úgy tűnik mást és mást értettek egy-egy fogalom alatt.*
- De ettől még valaha csak a tudománynak kellett létrehoznia a mesterséget nem? Mindegy, végre értem, hogy miért beszéltünk el egymás mellett idáig. Semmilyen elmélet nem pótolja a gyakorlatot. *teszi hozzá, és reméli, hogy Intath is kiegyezik ennyivel, és nem kell újabb vitába bonyolódniuk bele.*
- Ami pedig a mágiát illeti, éppen azért mágia a mágia, mert egyfajta misztikum is van benne, nyilván. *mosolyodik el.* Anyagi világban alkalmazható, mégis túl is lép annak a határain. Az, hogy egy kovácsműhelyben lehet, hogy nem tudnék éppen kék színű tüzet gyújtani a tűzvarázslatommal, ha azt kéred tőlem, mert nem tudnám, hogy ehhez milyen e világi vegyszer szükséges, attól még ismerem a tüzet. Magát az elemet. A megidézésének a módját, a természetét. És úgy is, mint a természet alapját. Mert az elemi mágia által használt elemekből épül fel minden, nagy valószínűséggel ezek az őselemek a magának az anyagnak az alapjai is. Ha a te meghatározásaidat nézem, akkor szerintem egyszerre vagyok tudós és mester. Képzeld úgy, hogy az elméleti alap, amit a toronyban tanulmányoztam, vagy másoktól tanultam, a varázslatok pedig a szerszámaim, amiket használok. Pontosan tudom, hogy melyik szerszám mire jó. És most komolyan... ha cipész lennék, és kalapácsot használnék beverni egy szöget, akkor muszáj lenne ismernem hozzá a képletet, amivel ki lehet számítani azt, hogy pontosan mekkora erő kell beverni egy szöget, ahhoz, hogy megfogjam a kalapácsot, és arra tudjam használni, amire kell? Kíváncsi lennék, hogyha egyszer megmenteném az életedet egy olyan varázslattal, ami mondjuk el tud téríteni egy rád kilőtt nyílvesszőt, vagy egy ellened felhasznált gonosz varázslatot, akkor is ennyire rossz véleménnyel lennél-e az én tudományomról és a mesterségemről.
*Édesanyja erre már csak tudata peremén figyel, amennyire tud. Talán a hely, ahol felnőtt sokkal jobban hatott rá, mint szeretné. Annak ellenére, hogy pontosan tudja, hogy mindenki különálló lélek és egyéniség, és annak ellenére is, hogy ő mindig is nyitott volt más értelmes lények és az ő kultúrájuk felé, - ennek pedig maga Luninari az élő bizonyítéka, - még mindig hajlamos a régi előítéletek mentén gondolkodni, az ifjú mágusban pedig a tipikus és örök embert látja meg elsősorban, amihez ő mindig vonzódott.
Ilyen téren pedig talán jobban hasonlít Intre, mint gondolná. Úgy érzi legalábbis, hogy lélekben a doki is inkább ember, mint elf, sokkal inkább ráhúzhatóak azok a tulajdonságok, amiket ő emberinek, mint azok, amelyeket elfekre jellemzőknek gondol.*
- Megértem, és tisztelem ezt az álláspontodat. *mondja Adoavernek.*
- Annyiban hasonlítunk, hogyha száz év múlva hazamennék, én is szomorú lennék, ha semmi nem változott volna otthon, de én azt szeretném, ha a külsőségek teljesen megmaradnának, és gondolkodásban és lélekben változnánk néhány dologban. Például a félvérekhez és a vallási tabukhoz való hozzáállás, de hát ebben persze hazabeszélek. Amúgy szerintem semmi baj nincs azzal, amit mondtál mágiák közötti különbségről, vagy a hitről, sőt, tipikus emberi vélemény, többre értékelni a biztos tudást, mint a képlékenynek ítélt hitet. Ne érts félre, kérlek! Tudom, hogy mindenki külön egyéniség, és, ahogy nem minden ember, úgy minden elf sem egyforma. Int és én például azt hiszem eléggé mások vagyunk. *neveti el magát, ezek után viszont igyekszik halkabban beszélni, hogy se Int se pedig Luni ne hallhassák a szavait, bár esélyes, hogy amúgy sem figyelnek rájuk ismét, most, hogy Luni egy részről igazat az elfnek, más részről viszont nem hagyja annyiban annak az ő szeretett mágiájáról való véleményét sem.*
- Ennek ellenére, igazság szerint nehéz elvonatkoztatni, vagy teljesen megfeledkezni arról, amit odahaza tanultam saját magunkról, valamint az elfeken kívül létező, civilizációt teremteni képes, értelemmel megáldott népekről. *vallja be teljesen őszintén, és nem csak azért, mert ivott, hanem egyrészt a fiú iránt érzett szimpátia miatt, másrészt pedig azért, mert inkább érzi erénynek azt, ha valaki képes elismerni a hibáit, mint azt, ha ügyesen el tudj fedni őket.*
- Remélem nem sért téged, hogy ösztönösen is társítok bizonyos tulajdonságokat magunkhoz és hozzátok emberekhez, amelyek inkább jellemzőek ránk, vagy rátok. Viszont arra kérlek, hogy ennek a fényében értelmezd, amit mondok. Először is, mágiával kapcsolatban szerintem sem a szakrális mágusoknak, sem nektek nincs teljesen igazatok. Túl olcsó húzás lenne azzal érvelnem, hogy a létezés is mágia, sőt, maga a felfoghatatlan. Ellenben szerintem egy vallási szertatás, vagy egy ehhez hasonló ünnep megrendezése is mágikus rítus, csak éppen nem olyan látványos, nem varázslat a szó szerinti értelmében, mint amikor ti tűzcsóvát idéztek a kezetekből, vagy valamelyik hold erejét lerántva magatok mellé felborogatjátok magatok körül a tárgyakat, esetleg egyetlen magból azonnal gyümölcsfát növesztetek a kert végében. Viszont ti is, a szakrális mágusok is, de még én is a szertartásaimmal arra törekedtem, hogy a világot befolyásoljam. Persze, tudom, hogy az évszakok örök körforgása nem fog megállni egy fényforduló tiszteletére rendezett ünnep nélkül, de abban nem vagyok egyáltalán biztos, hogyha a hasonlót mindenki kihagyna, akkor nem jönne el sokkal később a meleg, amire mindenki vár ilyenkor. A magam egykori szertartásait és az istenekhez való kapcsolódást én csendes mágiának nevezném, viszont a legtöbben mára teljesen elfeledkeztek róla, hogy ez is létezik. De, amire ki akartok lyukadni, hogy magának a mágiának a fogalma sokkal összetettebb és bonyolultabb, hogy akár az őselemek, akár a három új istenség által bezárt háromszögön belül értelmezni lehessen.
*Csak remélni meri, hogy nem fogalmazott ködösen, de fél-elf lányához az apját leszámítva igazából talán Adoaver hasonlít legjobban azok közül, akiket eddig megismert, így bízik benne, hogy teljesen megérti*
- Ami pedig Lunit és engem illet, a külön út sohasem volt probléma közöttünk. Ellentmondásnak sem igazán érzem, akkor sem, ha annak tűnik. *mosolyog, bár nem vidáman, ugyanakkor nem is kényszeredetten. Nem tudja, hogy pont Adoaver minek látja, vagy értelmezi magában ezt a mosolyt.*
- Hiába az én nevelésem, mert az apja nem volt velünk, és bár fél-elfnek hívjuk, holott akár fél-embernek is lehetne nevezni azt, ami ő és a hozzá hasonlókat, úgy érzem, hogy benne sokkal erősebb az emberi oldal, és ez mindig is így volt. Sőt, lélekben alig szorult egy kis elf belé. Ha tudtam volna, sem akartam volna ez ellen tenni. Szeretem ezt benne, ahogyan az emberekben is szeretem, hogy emberek, de én nem tudok ilyen lenni, mert én meg teljesen elf vagyok, aki a lelke mélyén egy kicsit ember is, de ez azért egyáltalán nem ugyanaz, mint valaki, aki szinte teljesen ember, de a lelke mélyén meg egy kicsikét elf, mint Luni. Szerintem semmi sem bizonyítja az utóbbit jobban, hogy a maga módján ő is hisz, csak ez nem hangsúlyos része az életének, mert ő többre értékeli a szilárd tényekkel alátámasztható tudást, és a logikát, mint én, aki inkább hiszek az intuíciókban, az álmok útmutatásában, és rengeteg olyan dologban, amit bárki, akit az csak esze vezet, nevetségesnek tartana. Tudom, hogy ő nem képes igazi áhítatra, és az énjének a teljes elengedésére egy rituálé, vagy szertartás során. Sajnálom emiatt, mert sokat veszít ezzel, cserébe viszont megkapja az emberként való létezés minden előnyét. Persze, a hátrányát is. Bár mindenki olyan hosszú ideig élhetne, mint mi!
*Ez teljesen őszinte kívánság a részéről.*
- Ha van valami, amit sohasem értettem ebből a világból, hogy miért szabtak az istenek minden e világon létező értelmes népnek más és más élethatárt. Mi sem élünk sokkal tovább nálatok, de egy teljes élet beteljesítéséhez sokszor akár csak egy, vagy kettő év is döntő lehet és számíthat. Pont mert egyetlen év alatt is rengeteg minden történhet, ami megváltoztat mindent.
*Utóbbit nem fejti ki, de nem is hiszi, hogy muszáj lenne eddigi beszélgetéseik után.*
1421. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-01-04 20:01:02
Üzenet elküldve: 2025-01-04 20:01:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Szinte a háttérben somfordálva érzi magát, ahogy az egyre mélységesebb és összetettebb kérdéseknek lesz fültanúja.*
~ Nem hittem volna hogy egy papnőt hallok az istenekkel hasonlítani minket, de most itt vagyunk. ~ *Mondjuk inkább itt, mint egy templomban. Nem is tölti el kifejezetten pozitív meglátásokkal az, hogy hangulatfüggő is lehet a tettük, de ez megmagyarázza jó pár hívő ragaszkodását a kielégítésükre. Ennél a pontnál szinte kedvére jut beledobnia saját álláspontját is, de úgy gondolja hogy egy harmadik, leginkább idegen vélemény senkinek az élvezetét nem lendítené fel.
Éppen ezért talán még stratégiailag elfogadthatónak található hogy egy kis magányba meneküljön (ha már a dámánál lezajlott stratégiái nem váltak be), a frissítőjével és elemózsiájával. Hanem Callipeya váratlan invitálása és meleg mosolya megmentik Adoavert az egyedülléttől; röviden egy beleegyezően bólint, mivel valóban kíváncsi hogy miket tudhat még meg a volt papnőtől, legyen az szakma, kultúra, vagy családra vonatkozó.*
- Hát... a végpontnál valóban nincs különbség a kétféle mágia között. *Bőven tiszteli annyira barátja édesanyját, hogy ne csak a feje tetejéről söpörjön le valami udvarias, de visszakozó választ, hanem elgondolkodjon a szavakon.* - Éteri erő használata az egyed testén keresztül. Az eszköz ugyanaz, és amit lehet csinálni velük, azok nem térnek el egymástól; segíteni, ártani, építeni, rombolni. Itt a számottevő kontraszt az ok, amiért varázsolunk; ugyan nem szimplán morális tényezőkről beszélek, de gondolom érti, mire gondolok. *Nem hiszi hogy meg kell említenie, mint legnagyobb példaként a mágustorony mesterét, Abogrot és az artheniori Eeyr templomának a papjait: híres mágusok növendékekkel és hatalommal, és még csak egy összehasonlítást sem tett soha senki se rájuk.*
- Szeretem érteni azt, amit látok, Callipeya. Semmi nem zavar engem jobban egy vaktérképnél, és talán ez az érzés miatt érzem a szakrális mágiát kicsit... idegennek. Hit, tudás helyett. *Mielőtt még agyáig eljutnának saját szavai, azok már kint is vannak, és úgy lepődik meg rajtuk, mintha nem is ő mondta volna ki őket.* ...Bocsánat, talán erős nekem ez a bor is.* Újratöltött poharát gyorsan asztalra is teszi, és kissé pirultan igyekszik koncentrálni a felvetés másik felének a megtárgyalására:* - Én is örülnék, ha Lihanechet ötven év múlva változatlan állapotban találnám, vagy akár száz év múlva, hiszen az otthonom. De szerintem egyszerre lennék szomorú is, pont azért, mert nem változott semmi. Nem tudom megmagyarázni ezt a melankóliát.* Eszébe jut egy dolog, ami felhozatala előtt oldalra sandít, ellenőrizve hogy Luninari és Intath még le vannak e foglalva egymással, majd halkabbra veszi a szót.*
- Valahogy eddig elkerülte a figyelmemet ez az ellentét, hogy papnőként a lányod mégis az elementális mágia útját kezdte meg. Biztos szerepet játszott az, hogy milyen természetesen állsz hozzá, mintha nem is lenne így. Remélem, nem konfliktus ez köztetek.
*És mintha érezné magán a tekintetét, fordul is a fél-elf lányhoz. A kérdés persze kicsit megcsapja, akár a bor.* - Hááááát... függetlenségi szempontból nem kétség. De eddig nem találtam "valódi" problémát Eeyr, vagy Teysus ajándéka ellen sem, minden esetben te vagy a felhasználó, csak a forrás más. De ez sem olyan egyszerű, mint egy kedvenc étel megmagyarázása. Ezzel azt akarom mondani, hogy nem tudom jobban megválaszolni ez a kérdést, mint Intath.
//Surran az őz, szökell halkan//
*Szinte a háttérben somfordálva érzi magát, ahogy az egyre mélységesebb és összetettebb kérdéseknek lesz fültanúja.*
~ Nem hittem volna hogy egy papnőt hallok az istenekkel hasonlítani minket, de most itt vagyunk. ~ *Mondjuk inkább itt, mint egy templomban. Nem is tölti el kifejezetten pozitív meglátásokkal az, hogy hangulatfüggő is lehet a tettük, de ez megmagyarázza jó pár hívő ragaszkodását a kielégítésükre. Ennél a pontnál szinte kedvére jut beledobnia saját álláspontját is, de úgy gondolja hogy egy harmadik, leginkább idegen vélemény senkinek az élvezetét nem lendítené fel.
Éppen ezért talán még stratégiailag elfogadthatónak található hogy egy kis magányba meneküljön (ha már a dámánál lezajlott stratégiái nem váltak be), a frissítőjével és elemózsiájával. Hanem Callipeya váratlan invitálása és meleg mosolya megmentik Adoavert az egyedülléttől; röviden egy beleegyezően bólint, mivel valóban kíváncsi hogy miket tudhat még meg a volt papnőtől, legyen az szakma, kultúra, vagy családra vonatkozó.*
- Hát... a végpontnál valóban nincs különbség a kétféle mágia között. *Bőven tiszteli annyira barátja édesanyját, hogy ne csak a feje tetejéről söpörjön le valami udvarias, de visszakozó választ, hanem elgondolkodjon a szavakon.* - Éteri erő használata az egyed testén keresztül. Az eszköz ugyanaz, és amit lehet csinálni velük, azok nem térnek el egymástól; segíteni, ártani, építeni, rombolni. Itt a számottevő kontraszt az ok, amiért varázsolunk; ugyan nem szimplán morális tényezőkről beszélek, de gondolom érti, mire gondolok. *Nem hiszi hogy meg kell említenie, mint legnagyobb példaként a mágustorony mesterét, Abogrot és az artheniori Eeyr templomának a papjait: híres mágusok növendékekkel és hatalommal, és még csak egy összehasonlítást sem tett soha senki se rájuk.*
- Szeretem érteni azt, amit látok, Callipeya. Semmi nem zavar engem jobban egy vaktérképnél, és talán ez az érzés miatt érzem a szakrális mágiát kicsit... idegennek. Hit, tudás helyett. *Mielőtt még agyáig eljutnának saját szavai, azok már kint is vannak, és úgy lepődik meg rajtuk, mintha nem is ő mondta volna ki őket.* ...Bocsánat, talán erős nekem ez a bor is.* Újratöltött poharát gyorsan asztalra is teszi, és kissé pirultan igyekszik koncentrálni a felvetés másik felének a megtárgyalására:* - Én is örülnék, ha Lihanechet ötven év múlva változatlan állapotban találnám, vagy akár száz év múlva, hiszen az otthonom. De szerintem egyszerre lennék szomorú is, pont azért, mert nem változott semmi. Nem tudom megmagyarázni ezt a melankóliát.* Eszébe jut egy dolog, ami felhozatala előtt oldalra sandít, ellenőrizve hogy Luninari és Intath még le vannak e foglalva egymással, majd halkabbra veszi a szót.*
- Valahogy eddig elkerülte a figyelmemet ez az ellentét, hogy papnőként a lányod mégis az elementális mágia útját kezdte meg. Biztos szerepet játszott az, hogy milyen természetesen állsz hozzá, mintha nem is lenne így. Remélem, nem konfliktus ez köztetek.
*És mintha érezné magán a tekintetét, fordul is a fél-elf lányhoz. A kérdés persze kicsit megcsapja, akár a bor.* - Hááááát... függetlenségi szempontból nem kétség. De eddig nem találtam "valódi" problémát Eeyr, vagy Teysus ajándéka ellen sem, minden esetben te vagy a felhasználó, csak a forrás más. De ez sem olyan egyszerű, mint egy kedvenc étel megmagyarázása. Ezzel azt akarom mondani, hogy nem tudom jobban megválaszolni ez a kérdést, mint Intath.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1443-1462