*Eddig sem volt vele problémája, üzletei során amúgy is közvetlenebb, de ál-bizalom ez. Mintha elhinné, amit neki mond a másik, mintha tényleg az utolsó aranyát is neki tudná adni, ám a látszat csal, nagyon is csalóka. Más hátába tőrt állító, abban forgató személy ő, csak az a kérdés, ki fordítja a célpontként funkcionáló hátát neki.
Beavatottá tenni? Inkább olvasztja szépen az egyik szegletbe, hol mindig eléri. Elsősorban, még ha lányaként is nevezi, annak is tekinti, akkor is szolga marad a kicsi. Így pedig világának része úgy lesz, hogy beolvad. Így pedig, ahogy Lira látja a világot, a lányka is úgy fogja. Erkölcseit a sajátjaihoz igazítja, bár kérdés még, hogy a jó-rossz képét melyik énje formázza. Mert nem mindegy, hogy a jó által elképzelt jó, vagy a rossz által elképzelt jó lesz a megfelelő. De ez még alakul, mert hiába formálja bárhogy, a lány egyéniségét akkor sem teheti semmissé. Ahhoz az övénél nagyobb hatalom kell.
Gondolt a selyem "pórázra" is, egy kis szalag, mi a nyakán egy ügyes masniba formálódik, de hátul hosszan elnyúlik, s a ruhára is lehet belőle egy masnit kötni, vagy annál fogva féken tartani. De az utca maradjon még egy darabig az ő területe, a lány maradjon a négy fal között. Szokja meg jól, hiszen élete végéig it fog szolgálni... Inkább Lira életének végét érdemes számba venni, az hamarabb következik be, ha nem tesz semmi kirívóan megengedhetetlent és szabályba ütközőt a lányka addig.*
- Mertem remélni.
*~ Undorítóan kedves vagy már... Komoly hányingerem van tőled.~ Érzi is Lira, hogy sötét fele nem veszi jól, ha ennyire mézes-mázas, amikor ő nagyon is jelen van. De így jár akkor, ha nem húzza meg magát, míg ő próbál minél jobban összefonódni a lánnyal. Pedig tudhatná a sötételfesebb Lira is, hogy ez legalább annyira fontos, mint a büntetésekkel tudatni vele, hol vannak a határok.*
- Hát, ezeket idebent nehéz lenne... A bújócskát még csak-csak...
*Persze, eszébe jut pár játék, de azok olyan dolgok, amiket a felnőttek játszanak. Elítélendő és undorító volna jobbik fele szerint, ha a kislányt ilyen erkölcstelen dolgokkal rontaná el. Sötétebbik fele ettől még élvezné, ha kicsit jobban megismerhetné a lányka testét és tűréshatárait...*
- Majd kitalálok valamit, de most... Mit szólnál, ha valami mesét mondanék?
*Kedves mosoly, ahogy már az asztal szélének döntve csípőjét áll. Meg is simogatja a kislány buksiját, jobbik fele már szinte előre hallja az élveteg örömködést, hogy kap mesét. Képzeli, annak előtte hányszor volt rá alkalom, hogy valaki olvasott neki mesét. Talán alszik is kicsit a lány, addig pedig tud intézkedni a tanítási ügyekben.*