//Aleimord//
- Ne vegyél egyből mindent magadra! *jegyzi meg minden rosszindulat nélkül, hangja még mindig ugyanolyan kedvesen csengő.
A férfi leül mellé, ő pedig az ölébe mászik; lábát átveti Aleimordén, nyakát átkarolja, és kissé a mellkasához simul.*
- Hát... Tudod, az a fél-elf, aki lejött... Akit a szeretőmnek hittél. Na ő is nagyon rosszul bírja az alkoholt. Innen jutott eszembe pont rólad. *Halkan felnevet.* És tegnap nagyon-nagyon részeg volt, még a saját húgát is összekeverte a menyasszonyával. Őt akarta megcsókolni, meg aztán ki tudja még mit, és szegény nem értette, miért szalad el tőle undorodva a lány, mi meg magyarázhattuk neki volna reggelig, nagyon kész volt. Na de mindegy is, akkor mondott valamit, már nem emlékszem pontosan, de nem is olyan lényeges már.
*Hallja ő is a kiabálást, egy pillanatra el is hallgat, hátha megismeri a hangot, de akkora kint a zsivaj, hogy neki szinte lehetetlen bármit is kivenni belőle. A kérdő tekintetre csak egy vállrándítással felel.*
- Nem hiszem, a kocsist amúgy sem engednék be. Meg egyébként sem lehet annyi még az idő szerintem.
*A felvetésekre elneveti magát.*
- Munkaidőn kívül nem fogadok senkit, hagyjanak békén, legalább ilyenkor. Dühös szerető... Hááát, esetleg... Nem, dehogy, csak viccelek. Több vasat tartani a tűzben egyszerre fárasztó lehet, én meg ahhoz túl lusta vagyok.
*Beleborzong Aleimord csókjába, persze jó értelemben. Nai most sokkal nyugodtabb, visszafogottabb mint az előbb, de kevésbé sem szenvedélyesebb. Maga sem érti, hogy tudta így elcsavarni a fejét az elf egy nap alatt, úgy, hogy ő gyakorlatilag észre sem vett belőle semmit. Talán csak az alkohol hatása, talán más is van mögötte, még nem tudja biztosan.*
~Nem is gondoltam volna, hogy ilyen is tud lenni. Azt hittem, sokkal zárkózottabb, távolságtartóbb.~
*Na nem mintha nagyon bánná a dolgot.*