//Második szál//
*Nolie tud uralkodni magán, csak nem szeret. Visszafogott, láthatatlan kislány, aki nem szereti a feltűnést, de mikor igazán lelkes, boldog vagy szomorú, nem szereti leplezni az érzéseit, nem is mindig tudná. Az öröm, mikor megpillantotta Norit kirobbant belőle, és beletelt egy kis időbe, mire tudatosult benne, hol is vannak.*
-Majd meglátod.
*Mosolyog a lányra, mielőtt beengedné magukat az ajtón. Még ő sem ismeri az összes helyiséget, nem járt ott, ahol nem volt rá szükség. Kell lennie spájznak is valahol, arról tud, de nem ismeri, és biztosan vannak elrejtett kis zugok, akár egy kisebb könyvtár, amiről nem tud mindenki a klánban.*
-Nem... nem tudom pontosan. *Pirul ez zavartan, hiszen nem tudja megmagyarázni, miért is aggódik igazán.* Nem lehetek majd mindig itt veled, és vigyáznod kell, kinek mutatod meg magad. Itt benn nyugodtan mászkálhatsz, senki sem fog elárulni, főleg, ha elmesélem, hogy jó barátok vagyunk.
*Ebben szinte biztos Meira az egyetlen, akitől kicsit tart. Nem azért, mert rosszindulatú lenne, hanem csak túl cserfes és pletykás, előbb beszél, aztán gondolkodik, félő, hogy önkéntelenül is kikotyogná a feketeséget.*
-Te ezt majd én elintézem velük.
*Mosolyodik el ismét. Norinak nem kell senkivel beszélnie, akivel nem akar, majd a tündérke intézkedik.*
-Te is hiányoztál, örülök, hogy itt vagy!
*A elmúlt napjai már egész tűrhetőek voltak. Kezdte megszokni a másik hiányát, hogy nem beszélgethet egy igazán jót senkivel, nem sétál el vele senki a piacra vagy a templomba, erre megjelenik, és el sem tudja képzelni, hogyan bírta ki eddig nélküle.
A kérésre rögtön felpattan, és a lányhoz lép, hogy megpróbálja kibogozni a vértet. Pár pillanatig dolgoznak az apró ujjak a madzagon.*
-Megvan!
*Végül csak sikerül kibogoznia, és visszacsüccsen az ágyára.*
-A tetoválásod már jobban van? Amikor a toronyban láttam, még nagyon vörösnek és fájdalmasnak tűnt.
*Belegondolni is szörnyű, hogy a tintát bejuttatták a vékony bőre alá, és azóta is ott van, de nem lehet rá egy rossz megjegyzése sem. Nolie-val történt elég rossz, fájdalmas dolog az életében, nem tudna senki olyat kínálni, amiért cserébe önként vállalná a tortúrát.*