Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 24 (461. - 480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
480. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-06 14:22:49
Üzenet elküldve: 2015-10-06 14:22:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Folyópart//
*Essfyh szemei felcsillannak, felváltva nézi Eirenit és a kis kendőt.*
- Szabad?
*Kérdezi lelkesen, s alig bírja megállni, hogy ne szorítsa mellkasára az anyagdarabot. De apró ujjaival izgalmában már így is jócskán meggyűrögette, s könnyeivel nedvesítette.
Eireni bizonytalan szavaira halkan felnevet, de talán inkább zavarában mint jókedvében. Pár pillanatig az elfet nézi, majd lesüti tekintetét. A kendőt két tenyerében tartja, leeresztve ölébe. A fiú következő kérdésére zavarában hüvelykujjaival kezdi simogatni a kendőt.*
- Hát...
*Kezd bele zavartan, mert már ő sem biztos benne, hogy mikor is érzett utoljára boldogságot, s hogy milyen is volt az. Tudja, hogy bizonyára érezte már, de nem emlékszik rá.
Mikor már túl sokáig gondolkozik és csak a kendőt nézi, eszébe jut, hogy ez a kérdés még mindig a levegőben lóg és rá vár. Válaszolnia is kellene rá, hiszen nem lenne elég hiteles egy tanácsa sem, amit Eireninek adott, ha most nem bizonyít.*
- Nekem... Számomra a boldogság erősebb, mint egy röpke, vidám pillanat, de talán rövidebb ideig is érzem. A vidámság egy pillanat alatt születik, de a boldogságnak több idő kell, mégis olyan gyorsan eltűnik. Mindenesetre a nyugalmat érzek olyankor, megelégedést. Olyan... tökéletes... Pár pillanatig
*Hangjából szomorúság ütközik ki, még az arcát is elfordítja, hogy kevésbé látszódjon rajta ez a keserű érzés. Mi tagadás, a boldogság emléke és témája emlékeztette rá, hogy most mennyire nem az. Jól érzi magát Eireni társaságában, de ha nem adja át magát a pillanatnak és elkezd gondolkozni, akkor felötlik benne mind az a rossz dolog, ami mögötte áll, s nem is olyan rég történtek, annyira, hogy ideje sem volt túllépni rajtuk. Nem akkora kaliberű dolgok, mint egy szolgasorba taszítás, de az ő patyolatban nevelkedett lelkének már ez is sok. Habár talán pont ezért is szeret másokra úgy odafigyelni, hátha elkerülheti, hogy másoknak rossz érzésekkel kelljen szembenézni, s ezzel saját maga gondjairól is eltereli a figyelmét. Az imént is míg az elf szomorú története és hozzáállása kötötte le, egyáltalán nem jutott eszébe se Kagan, se Aryna És milyen jó is volt! A tudat, hogy lehet segített végre valakin. Hiszen tudja ő is, hogy a lelki sebek mennyivel mélyebbek és nehezebben kezelhetőek egy vágásnál. Semmilyen borogatás, kötszer vagy mágia nem segít egy belső sérülésen. Mind ezt az embernek, elfnek saját magának kell megoldania, habár tagadhatatlanul könnyebb, ha van aki támogatja. De mások helyett még Essfyh sem viselheti a sebeket, akármennyire is szeretné.*
*Essfyh szemei felcsillannak, felváltva nézi Eirenit és a kis kendőt.*
- Szabad?
*Kérdezi lelkesen, s alig bírja megállni, hogy ne szorítsa mellkasára az anyagdarabot. De apró ujjaival izgalmában már így is jócskán meggyűrögette, s könnyeivel nedvesítette.
Eireni bizonytalan szavaira halkan felnevet, de talán inkább zavarában mint jókedvében. Pár pillanatig az elfet nézi, majd lesüti tekintetét. A kendőt két tenyerében tartja, leeresztve ölébe. A fiú következő kérdésére zavarában hüvelykujjaival kezdi simogatni a kendőt.*
- Hát...
*Kezd bele zavartan, mert már ő sem biztos benne, hogy mikor is érzett utoljára boldogságot, s hogy milyen is volt az. Tudja, hogy bizonyára érezte már, de nem emlékszik rá.
Mikor már túl sokáig gondolkozik és csak a kendőt nézi, eszébe jut, hogy ez a kérdés még mindig a levegőben lóg és rá vár. Válaszolnia is kellene rá, hiszen nem lenne elég hiteles egy tanácsa sem, amit Eireninek adott, ha most nem bizonyít.*
- Nekem... Számomra a boldogság erősebb, mint egy röpke, vidám pillanat, de talán rövidebb ideig is érzem. A vidámság egy pillanat alatt születik, de a boldogságnak több idő kell, mégis olyan gyorsan eltűnik. Mindenesetre a nyugalmat érzek olyankor, megelégedést. Olyan... tökéletes... Pár pillanatig
*Hangjából szomorúság ütközik ki, még az arcát is elfordítja, hogy kevésbé látszódjon rajta ez a keserű érzés. Mi tagadás, a boldogság emléke és témája emlékeztette rá, hogy most mennyire nem az. Jól érzi magát Eireni társaságában, de ha nem adja át magát a pillanatnak és elkezd gondolkozni, akkor felötlik benne mind az a rossz dolog, ami mögötte áll, s nem is olyan rég történtek, annyira, hogy ideje sem volt túllépni rajtuk. Nem akkora kaliberű dolgok, mint egy szolgasorba taszítás, de az ő patyolatban nevelkedett lelkének már ez is sok. Habár talán pont ezért is szeret másokra úgy odafigyelni, hátha elkerülheti, hogy másoknak rossz érzésekkel kelljen szembenézni, s ezzel saját maga gondjairól is eltereli a figyelmét. Az imént is míg az elf szomorú története és hozzáállása kötötte le, egyáltalán nem jutott eszébe se Kagan, se Aryna És milyen jó is volt! A tudat, hogy lehet segített végre valakin. Hiszen tudja ő is, hogy a lelki sebek mennyivel mélyebbek és nehezebben kezelhetőek egy vágásnál. Semmilyen borogatás, kötszer vagy mágia nem segít egy belső sérülésen. Mind ezt az embernek, elfnek saját magának kell megoldania, habár tagadhatatlanul könnyebb, ha van aki támogatja. De mások helyett még Essfyh sem viselheti a sebeket, akármennyire is szeretné.*
479. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-05 23:18:05
Üzenet elküldve: 2015-10-05 23:18:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Folyópart//
-Nem szükséges. *Tesz apró legyintő mozdulatot a kendőjét illető ajánlatra. De úgy tűnik, a lány ragaszkodik hozzá. Nem akar vitatkozni erről, teljesen fölösleges. Hadd cselekedjen legjobb belátása szerint, akkor lesz az elf is a legboldogabb.* Rendben. De ha szeretnéd, meg is tarthatod.
*A lehető legkomolyabban mondja, emellett azonban hangjába erőltet némi kedvességet. Hátha képes rá ő is. Nem akar bunkó lenni, feltételezni sem nagyon szeretné, hogy a lánynak nincs olyanja. Jobban belegondolva nem is tudja, miért mondta ezt. Zavarodottan néz körbe valami megfogható dolog után. De nem talál semmit, amit helyette szóba hozhatna, így csak hebeg egy sort.*
-Vagyis, neked... Azaz, nem mintha nekem nagy szükségem volna rá...
*Átkozza magát, amiért nem képes magától egy normális, épkézláb mondatot kipréselni. A lány jelenléte és iménti viselkedése annyira megváltoztatta a róla kialakított képet, hogy egyenesen feszeng tőle. Természetesen véleménye jó irányba mozdult, ez kétségtelen. A fél-elf jelleme annyira kiismerhetetlen, rémisztően jó.
Inkább befogja a száját és a vizet kezdi el pásztázni kékjeivel. Szeme körüli sötét festékének köszönhetően szemei sokkal észrevehetőbbek éjszaka. Szinte világítanak, képletesen értve.*
~Még mindig nem tudom, miért szeretem ennyire bámulni a természet meg nem álló rohanását. Csak előre szalad, nem áll meg sehol. Van, elmúlik, de mégis lesz... Nem is tudom, ebbe inkább nem akarok mélyebben belemenni.~
*Sandán oldalra tekint a lányra. Ha szerencsétlenségére lebukik, akkor zavartan kapja el a fejét, de egyébként sem akarja sokáig bámulni. Épp csak meg akar győződni arról, hogy itt van-e lélekben is, mit csinál.
Eireni részéről percek telnek el szótlanul, néha-néha elmerengve dolgokon. De akárhányszor eszébe jut, hogy társasága van, valami mondanivalón töri a fejét. Valamit, amivel normális beszédbe elegyedhetne ismét a lánnyal. Végül nem tud elszakadni a nem régiben történt dolgoktól, s haloványan utalva rá, konkrét, de magát zavarba ejtő kérdést, kérdéseket tesz fel. Bugyután hangozhatnak, mert azok is, de az elf tényleg kíváncsi rájuk.*
-Essfyh. Mégis milyen érzés boldognak lenni? *Mielőtt azonban félreértések születnének a lány fejében, gyorsan hozzá teszi:* Biztosan voltam már boldog, régen. De nem emlékszem rá.
~Csak remélni merem, hogy egy ilyen balga kérdés után nem néz majd még szánalmasabbnak. Ha folyton én leszek a téma, tagadhatatlanul fárasztó lenne és szerintem nem csak nekem...~
*Felsóhajt, hogy felgyorsuló lélegzetét helyreállítsa. Kicsit kellemetlen ez neki, de Essfyh olyan életvidám tud lenni. Rá tud világítani a dolgok jó oldalára. Biztosan szokott boldog is lenni, Eireni szerint.*
-Nem szükséges. *Tesz apró legyintő mozdulatot a kendőjét illető ajánlatra. De úgy tűnik, a lány ragaszkodik hozzá. Nem akar vitatkozni erről, teljesen fölösleges. Hadd cselekedjen legjobb belátása szerint, akkor lesz az elf is a legboldogabb.* Rendben. De ha szeretnéd, meg is tarthatod.
*A lehető legkomolyabban mondja, emellett azonban hangjába erőltet némi kedvességet. Hátha képes rá ő is. Nem akar bunkó lenni, feltételezni sem nagyon szeretné, hogy a lánynak nincs olyanja. Jobban belegondolva nem is tudja, miért mondta ezt. Zavarodottan néz körbe valami megfogható dolog után. De nem talál semmit, amit helyette szóba hozhatna, így csak hebeg egy sort.*
-Vagyis, neked... Azaz, nem mintha nekem nagy szükségem volna rá...
*Átkozza magát, amiért nem képes magától egy normális, épkézláb mondatot kipréselni. A lány jelenléte és iménti viselkedése annyira megváltoztatta a róla kialakított képet, hogy egyenesen feszeng tőle. Természetesen véleménye jó irányba mozdult, ez kétségtelen. A fél-elf jelleme annyira kiismerhetetlen, rémisztően jó.
Inkább befogja a száját és a vizet kezdi el pásztázni kékjeivel. Szeme körüli sötét festékének köszönhetően szemei sokkal észrevehetőbbek éjszaka. Szinte világítanak, képletesen értve.*
~Még mindig nem tudom, miért szeretem ennyire bámulni a természet meg nem álló rohanását. Csak előre szalad, nem áll meg sehol. Van, elmúlik, de mégis lesz... Nem is tudom, ebbe inkább nem akarok mélyebben belemenni.~
*Sandán oldalra tekint a lányra. Ha szerencsétlenségére lebukik, akkor zavartan kapja el a fejét, de egyébként sem akarja sokáig bámulni. Épp csak meg akar győződni arról, hogy itt van-e lélekben is, mit csinál.
Eireni részéről percek telnek el szótlanul, néha-néha elmerengve dolgokon. De akárhányszor eszébe jut, hogy társasága van, valami mondanivalón töri a fejét. Valamit, amivel normális beszédbe elegyedhetne ismét a lánnyal. Végül nem tud elszakadni a nem régiben történt dolgoktól, s haloványan utalva rá, konkrét, de magát zavarba ejtő kérdést, kérdéseket tesz fel. Bugyután hangozhatnak, mert azok is, de az elf tényleg kíváncsi rájuk.*
-Essfyh. Mégis milyen érzés boldognak lenni? *Mielőtt azonban félreértések születnének a lány fejében, gyorsan hozzá teszi:* Biztosan voltam már boldog, régen. De nem emlékszem rá.
~Csak remélni merem, hogy egy ilyen balga kérdés után nem néz majd még szánalmasabbnak. Ha folyton én leszek a téma, tagadhatatlanul fárasztó lenne és szerintem nem csak nekem...~
*Felsóhajt, hogy felgyorsuló lélegzetét helyreállítsa. Kicsit kellemetlen ez neki, de Essfyh olyan életvidám tud lenni. Rá tud világítani a dolgok jó oldalára. Biztosan szokott boldog is lenni, Eireni szerint.*
478. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-05 22:11:58
Üzenet elküldve: 2015-10-05 22:11:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Folyópart//
*Pár pillanatot tölt csak el távol Eirenitől, de utána Essfyh újra közel megy hozzá, kezeit a fiú vállára teszi. Kedves kék szemeit nem rest az elfébe fúrni, de a megnyugvással együtt lassan visszajön a félénksége is. Kicsit elpirul és a szemkontaktust sem bírja sokáig, hamar muszáj odébb néznie. De nem akar az ellenkező irányba, Eireni homlokát kezdi el nézni, majd a szőke tincseket. Kis híján múlik, hogy hosszú ujjai nem indulnak meg a fiú haja felé. Az utolsó pillanatban kap észre, és pirultan néz le a nem is olyan távoli földre, hiszen mind a ketten térdelnek.*
- Ugyan!
*Feleli zavartan. Eirenihez hasonlóan sarkára ereszkedik, elfogadja a felé nyújtott kendőt. Finom ujjaival markolja meg, mintha nem is akarná többé ereszteni. Mosolyogva köszöni meg. Pár pillanatig csak szorongatja, nem meri összekoszolni könnyeivel, maszatos arcával az anyagot. De végül rászánja magát és óvatosan megtörölgeti a szemét, orcáját.*
- Majd kimosom.
*Szorítja mellkasához a kendőt, Eireni akár visszakéri akár nem, de így mentegetőzik. Később majd visszaadja. Pár pillanat után felemeli az enyhén maszatos anyagot, hogy jobban szemügyre vehesse. Ezután emeli fel kék szemeit újra a fiúra, mikor az megszólal.*
- Rendben.
*Mondja békésen, egész hamar. De persze magában már tudja, hogyha bármilyen érzelmi támogatásra is lenne szüksége, nem fordulna vele senkihez sem. Akarattal biztos nem, maximum, ha kikényszerítik belőle. Bármi anyagi támogatást sem lenne mersze kérni. Az már szerinte is elég nagy túlzás lenne. De még az idő úgyis eldönti.*
*Pár pillanatot tölt csak el távol Eirenitől, de utána Essfyh újra közel megy hozzá, kezeit a fiú vállára teszi. Kedves kék szemeit nem rest az elfébe fúrni, de a megnyugvással együtt lassan visszajön a félénksége is. Kicsit elpirul és a szemkontaktust sem bírja sokáig, hamar muszáj odébb néznie. De nem akar az ellenkező irányba, Eireni homlokát kezdi el nézni, majd a szőke tincseket. Kis híján múlik, hogy hosszú ujjai nem indulnak meg a fiú haja felé. Az utolsó pillanatban kap észre, és pirultan néz le a nem is olyan távoli földre, hiszen mind a ketten térdelnek.*
- Ugyan!
*Feleli zavartan. Eirenihez hasonlóan sarkára ereszkedik, elfogadja a felé nyújtott kendőt. Finom ujjaival markolja meg, mintha nem is akarná többé ereszteni. Mosolyogva köszöni meg. Pár pillanatig csak szorongatja, nem meri összekoszolni könnyeivel, maszatos arcával az anyagot. De végül rászánja magát és óvatosan megtörölgeti a szemét, orcáját.*
- Majd kimosom.
*Szorítja mellkasához a kendőt, Eireni akár visszakéri akár nem, de így mentegetőzik. Később majd visszaadja. Pár pillanat után felemeli az enyhén maszatos anyagot, hogy jobban szemügyre vehesse. Ezután emeli fel kék szemeit újra a fiúra, mikor az megszólal.*
- Rendben.
*Mondja békésen, egész hamar. De persze magában már tudja, hogyha bármilyen érzelmi támogatásra is lenne szüksége, nem fordulna vele senkihez sem. Akarattal biztos nem, maximum, ha kikényszerítik belőle. Bármi anyagi támogatást sem lenne mersze kérni. Az már szerinte is elég nagy túlzás lenne. De még az idő úgyis eldönti.*
477. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-05 21:18:07
Üzenet elküldve: 2015-10-05 21:18:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha - mindenki//
- Hát persze, ülj csak le valahová.
* Szól a mesternek és máris szed a füstölt húsos, zöldséges egytálételből. Egy másik tányérkára tesz reszelt almás süteményt és leteszi Worenth elé, mellé hoz még egy csésze meleg teát is, hogy ő is jól lakhasson. *
- Kedves egészségetekre.
* Feleli mindenkinek, ki megköszönte a vacsorát és örül annak, hogy jó sokan össze gyűltek most. Végül is, az étel hozza össze mindig a népeket. Szinte gondtalan a társaság itt, mindenki jól van lakva, vagy még épp eszik. Ilyenkor meg lehet beszélni apróságokat, bár néhány kibic már őrséget szervez. Férfiak. De ebbe nem szól bele, az ő dolguk ez, az övé meg az, hogy senki se maradjon éhen. A meghittebb és fontosabb dolgok megbeszélését valahogy mindig a tűz körül tudja elképzelni. Persze, hiszen mióta együtt vándorolt a törzzsel, mindig a tűz körül beszéltek meg sok mindent. Így volt szokásban. A tűz adott fényt, meleget, ételt és volt mit inni is, ott gyűltek hát össze mind. *
- Hát persze, ülj csak le valahová.
* Szól a mesternek és máris szed a füstölt húsos, zöldséges egytálételből. Egy másik tányérkára tesz reszelt almás süteményt és leteszi Worenth elé, mellé hoz még egy csésze meleg teát is, hogy ő is jól lakhasson. *
- Kedves egészségetekre.
* Feleli mindenkinek, ki megköszönte a vacsorát és örül annak, hogy jó sokan össze gyűltek most. Végül is, az étel hozza össze mindig a népeket. Szinte gondtalan a társaság itt, mindenki jól van lakva, vagy még épp eszik. Ilyenkor meg lehet beszélni apróságokat, bár néhány kibic már őrséget szervez. Férfiak. De ebbe nem szól bele, az ő dolguk ez, az övé meg az, hogy senki se maradjon éhen. A meghittebb és fontosabb dolgok megbeszélését valahogy mindig a tűz körül tudja elképzelni. Persze, hiszen mióta együtt vándorolt a törzzsel, mindig a tűz körül beszéltek meg sok mindent. Így volt szokásban. A tűz adott fényt, meleget, ételt és volt mit inni is, ott gyűltek hát össze mind. *
476. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-05 21:06:35
Üzenet elküldve: 2015-10-05 21:06:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Daranel, Konyha//
*Eghalim lakmározás közben csendesen figyeli a körülötte lévő mozgást. Inkább bambul, mint figyel. Kisebb hadsereg gyűlt össze a konyhában. Lát itt egészen új, eddig nem látott arcokat is. Elgondolkodik, hogy az emberek milyen sebezhetőek is. Mindenki csak a gyomra után megy. Nem is érti, minek edz annyit, ha az ellenséget ki is éheztetheti. Ezzel a témával nem viccelődik, teljesen komolyan gondolja. Egészen határozott elképzelése van arról, hogy ha szembetalálkozna egy útonállóval az őrsége alatt, akkor miként bánna el vele. Fogná és beszorítaná egy sarokba, és nem engedné el.*
- Köszönöm szépen a finom ételeket. Nagyon ízlettek. Hiányoztak már. *Köszöni meg a két feltételezett klán szakácsnak. Nem tudja mennyire figyeltek rá, de Eghalim megköszöni, mert így nevelték. Az elf mit sem törődve a körülötte lévő sürgésforgással elégedetten teli gyomorral sziesztázik a helyén. Egy idős férfi még is megragadja a figyelmét. Mintha valamilyen kérdést intézne Eghalimhoz, de amaz nem nagyon figyel rá. Túl messze ül ahhoz, hogy halja. Tovább siklik ezen az eseményen a figyelme. Mikor Daranel barátja ismét színre lép az őrség beosztással kapcsolatban. Eghalim lassan mérlegeli a hallottakat.*
- Lássuk., csak, hogy jól értem-e? Huszonnégy órás őrségekkel megyünk. Mivel három őrt számlál a szövetség ezért lesz két nap szabadságom? Az első pihenésre a másik pedig szabad. Ha így van, akkor értem. *Mosolyodik el Eghalim.* - Ha gondolod, akár én holnap kezdhetek is reggel. Viszont ma este mindenképpen ki kell pihennem magam. Régóta vagyok már talpon.
*Eghalim lakmározás közben csendesen figyeli a körülötte lévő mozgást. Inkább bambul, mint figyel. Kisebb hadsereg gyűlt össze a konyhában. Lát itt egészen új, eddig nem látott arcokat is. Elgondolkodik, hogy az emberek milyen sebezhetőek is. Mindenki csak a gyomra után megy. Nem is érti, minek edz annyit, ha az ellenséget ki is éheztetheti. Ezzel a témával nem viccelődik, teljesen komolyan gondolja. Egészen határozott elképzelése van arról, hogy ha szembetalálkozna egy útonállóval az őrsége alatt, akkor miként bánna el vele. Fogná és beszorítaná egy sarokba, és nem engedné el.*
- Köszönöm szépen a finom ételeket. Nagyon ízlettek. Hiányoztak már. *Köszöni meg a két feltételezett klán szakácsnak. Nem tudja mennyire figyeltek rá, de Eghalim megköszöni, mert így nevelték. Az elf mit sem törődve a körülötte lévő sürgésforgással elégedetten teli gyomorral sziesztázik a helyén. Egy idős férfi még is megragadja a figyelmét. Mintha valamilyen kérdést intézne Eghalimhoz, de amaz nem nagyon figyel rá. Túl messze ül ahhoz, hogy halja. Tovább siklik ezen az eseményen a figyelme. Mikor Daranel barátja ismét színre lép az őrség beosztással kapcsolatban. Eghalim lassan mérlegeli a hallottakat.*
- Lássuk., csak, hogy jól értem-e? Huszonnégy órás őrségekkel megyünk. Mivel három őrt számlál a szövetség ezért lesz két nap szabadságom? Az első pihenésre a másik pedig szabad. Ha így van, akkor értem. *Mosolyodik el Eghalim.* - Ha gondolod, akár én holnap kezdhetek is reggel. Viszont ma este mindenképpen ki kell pihennem magam. Régóta vagyok már talpon.
475. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-05 20:17:56
Üzenet elküldve: 2015-10-05 20:17:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Folyópart//
*Mikor vállain érzi a puha kéz érintését, végre felnéz, egyenesen a lány szemeibe. Melegség járja át, egy ismerős, mégis idegen érzés. A hála, az Essfyh felé irányuló kellemes, viszont zavarba ejtő érzelmek kombinációja megigézi. Megnyugvásra kényszerül, de nem is ellenkezik. Ezt a kimondhatatlanul kedves szempárt akár percekig is képes lenne figyelni... ha zabos elméje nem szólna közbe egy kis idő után.
Könnyed hangvétellel ismétli meg utoljára hálájának kifejezését:*
-Köszönöm!
*Felsóhajt, hogy lélegzetét is normálisra szabályozza. Kendőjével megtörölgeti arcát, könnyeitől szárazra tisztítja szemeit is. Mikor azonban vissza felnéz, eszébe jut, hogy a másik zsebében van egy másik is. Azt is előveszi és Essfyh felé nyújtja.*
-Tessék... *Mondja kicsit félénken, halkan. Nem is nagyon akasztja tekintetét a másikéba, valahogyan igyekszik kerülni. De egyszer-egyszer vissza pillant.
Belső vívódásai még nem értek véget. Mondhatni, most jön a java. Rendesen újra kell gondolnia mindent, amit eddig a maga és környezete viszonyáról hitt.
Ez a lány felnyitotta lelki szemeit, egy problémát tolt az orra elé. Egy olyan megoldandó ügyet, amit ő maga okozott önnön személyének, s amit saját magának kell megoldania. De végre lát valamit, melynek nyomán elindíthatja gondolatmenetét. Egy másik alkalommal biztosan elmereng majd ezeken a dolgokon, de előtte mindenképpen meditálnia kell egyet. Túl sok erős érzelem érte, nem csak az előző pillanatokban, hanem az utóbbi időben is.
Még egy sóhajt eleresztve ráül sarkaira, ahogy térdepel. Nem szól semmit egy ideig, de agya sem forog semmin. Pusztán hallgatja a csöndet, avagy a környezet nyújtotta kellemes muzsikát, az víz és a levelek zörgését. Közben véglegesen lenyugszik, visszatér abba a hangulatba, amiben ide jött. Persze nem egészen, hiszen történt itt egy-két dolog, ami akadályozza benne. De viszonylag magára ölti az Eireni-féle természetes, nyugodt arcot.*
-Essfyh. *Mondja halkan, szünetet tartva utána. Megvárja, amíg szavai elérik a megszólított fél-elfet.* Csak szólj, ha bármire szükséged van! Segíteni fogok, legyen szó tárgyi vagy érzelmi dologról. Tartozom ennyivel...
*Na meg... Egyébként is szeretne a kedvében járni. Nehéz kicsit kimondania magának is, de kedveli a lányt. Nem tehet ellene, s bevallja, nem is akar.*
*Mikor vállain érzi a puha kéz érintését, végre felnéz, egyenesen a lány szemeibe. Melegség járja át, egy ismerős, mégis idegen érzés. A hála, az Essfyh felé irányuló kellemes, viszont zavarba ejtő érzelmek kombinációja megigézi. Megnyugvásra kényszerül, de nem is ellenkezik. Ezt a kimondhatatlanul kedves szempárt akár percekig is képes lenne figyelni... ha zabos elméje nem szólna közbe egy kis idő után.
Könnyed hangvétellel ismétli meg utoljára hálájának kifejezését:*
-Köszönöm!
*Felsóhajt, hogy lélegzetét is normálisra szabályozza. Kendőjével megtörölgeti arcát, könnyeitől szárazra tisztítja szemeit is. Mikor azonban vissza felnéz, eszébe jut, hogy a másik zsebében van egy másik is. Azt is előveszi és Essfyh felé nyújtja.*
-Tessék... *Mondja kicsit félénken, halkan. Nem is nagyon akasztja tekintetét a másikéba, valahogyan igyekszik kerülni. De egyszer-egyszer vissza pillant.
Belső vívódásai még nem értek véget. Mondhatni, most jön a java. Rendesen újra kell gondolnia mindent, amit eddig a maga és környezete viszonyáról hitt.
Ez a lány felnyitotta lelki szemeit, egy problémát tolt az orra elé. Egy olyan megoldandó ügyet, amit ő maga okozott önnön személyének, s amit saját magának kell megoldania. De végre lát valamit, melynek nyomán elindíthatja gondolatmenetét. Egy másik alkalommal biztosan elmereng majd ezeken a dolgokon, de előtte mindenképpen meditálnia kell egyet. Túl sok erős érzelem érte, nem csak az előző pillanatokban, hanem az utóbbi időben is.
Még egy sóhajt eleresztve ráül sarkaira, ahogy térdepel. Nem szól semmit egy ideig, de agya sem forog semmin. Pusztán hallgatja a csöndet, avagy a környezet nyújtotta kellemes muzsikát, az víz és a levelek zörgését. Közben véglegesen lenyugszik, visszatér abba a hangulatba, amiben ide jött. Persze nem egészen, hiszen történt itt egy-két dolog, ami akadályozza benne. De viszonylag magára ölti az Eireni-féle természetes, nyugodt arcot.*
-Essfyh. *Mondja halkan, szünetet tartva utána. Megvárja, amíg szavai elérik a megszólított fél-elfet.* Csak szólj, ha bármire szükséged van! Segíteni fogok, legyen szó tárgyi vagy érzelmi dologról. Tartozom ennyivel...
*Na meg... Egyébként is szeretne a kedvében járni. Nehéz kicsit kimondania magának is, de kedveli a lányt. Nem tehet ellene, s bevallja, nem is akar.*
474. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-05 19:37:51
Üzenet elküldve: 2015-10-05 19:37:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Folyópart//
*Ha Essfyh lenne Eireni helyében bizonyára hasonlóan érezne és nem tudna hová lenni zavarában, hogy van akit érdekel az ő apró-cseprő problémája. De így nem érzi tehernek mások pátyolgatását, vigasztalását. Aztán pedig ebben az a jó, hogy nem is várja el a viszonzást, hogy esetleg kihúzzák majd a sárból, ha valahogy odakerül. Különös egy felfogás ez, miszerint ő saját akaratából, érzésből segít mindenkin, akit csak bajban lát, de egyébként nem várja el senkitől sem az ő megsegítését. Úgy tartja bőven elég neki, ha elkínlódik a problémáival, némán senyved egy kicsit, aztán mások csak nem veszik észre és nem keserítik a napjukat vele.
Igaz Essfyh képes egészen együttérezni az elffel, mégsem tudhatja igazán, hogy mi is játszódik le a fejében, még így sem, hogy nagy vonalakban ismeri az életét. Nem tudja a szolgaságra hajlamos hazugságait, amiket saját magával hitet el. De ha tudná is, biztos még határozottabban állna ki a fiú valódi érzései mellett, miszerint őt is illeti a boldogság őszinte része, nem csak amit bemesél magának. Na meg nem muszáj önzetlenségét feláldoznia a saját magával szemben való őszinteségért.
Eltávolodva a fiútól csak fejét fordítja vissza Eireni felé. Mosolya még szélesebbre nyúlik a fiú szavait hallva, habár a hirtelen gesztus meglepi. Ilyen erős érzelmi töltettel bírtak volna a lány szavai? Mindenesetre Essfyht örömmel tölti el, hogy mondandója célba ért. Mintha saját láncaiból szabadította fel Eirenit. De ez az alantas térdepelés sokkal elkeserítőbb, így Ess újra visszamegy a fiúhoz és kezeit a vállára helyezi.*
- Csak próbálj meg a saját őszinte boldogságodra is odafigyelni.
*Ezzel elhárítja a fiú köszönetét, s az elapadt könnyektől még mindig csillogó szemeivel néz Eirenire. Mosolyával próbálja biztatni, főleg egy kis nyugalom felé terelgetni a beszélgetést. Eléggé rapszodikus hangvételt vett a cselekmény, a lány pedig próbálja visszaterelni a dolgokat normális medrükbe. Illetve néhány apró változással persze, tekintettel lévén a társalgás fő céljára: Eireni bátorítására és biztatására.*
*Ha Essfyh lenne Eireni helyében bizonyára hasonlóan érezne és nem tudna hová lenni zavarában, hogy van akit érdekel az ő apró-cseprő problémája. De így nem érzi tehernek mások pátyolgatását, vigasztalását. Aztán pedig ebben az a jó, hogy nem is várja el a viszonzást, hogy esetleg kihúzzák majd a sárból, ha valahogy odakerül. Különös egy felfogás ez, miszerint ő saját akaratából, érzésből segít mindenkin, akit csak bajban lát, de egyébként nem várja el senkitől sem az ő megsegítését. Úgy tartja bőven elég neki, ha elkínlódik a problémáival, némán senyved egy kicsit, aztán mások csak nem veszik észre és nem keserítik a napjukat vele.
Igaz Essfyh képes egészen együttérezni az elffel, mégsem tudhatja igazán, hogy mi is játszódik le a fejében, még így sem, hogy nagy vonalakban ismeri az életét. Nem tudja a szolgaságra hajlamos hazugságait, amiket saját magával hitet el. De ha tudná is, biztos még határozottabban állna ki a fiú valódi érzései mellett, miszerint őt is illeti a boldogság őszinte része, nem csak amit bemesél magának. Na meg nem muszáj önzetlenségét feláldoznia a saját magával szemben való őszinteségért.
Eltávolodva a fiútól csak fejét fordítja vissza Eireni felé. Mosolya még szélesebbre nyúlik a fiú szavait hallva, habár a hirtelen gesztus meglepi. Ilyen erős érzelmi töltettel bírtak volna a lány szavai? Mindenesetre Essfyht örömmel tölti el, hogy mondandója célba ért. Mintha saját láncaiból szabadította fel Eirenit. De ez az alantas térdepelés sokkal elkeserítőbb, így Ess újra visszamegy a fiúhoz és kezeit a vállára helyezi.*
- Csak próbálj meg a saját őszinte boldogságodra is odafigyelni.
*Ezzel elhárítja a fiú köszönetét, s az elapadt könnyektől még mindig csillogó szemeivel néz Eirenire. Mosolyával próbálja biztatni, főleg egy kis nyugalom felé terelgetni a beszélgetést. Eléggé rapszodikus hangvételt vett a cselekmény, a lány pedig próbálja visszaterelni a dolgokat normális medrükbe. Illetve néhány apró változással persze, tekintettel lévén a társalgás fő céljára: Eireni bátorítására és biztatására.*
473. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-05 18:40:49
Üzenet elküldve: 2015-10-05 18:40:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Folyópart//
*Egyszerűen nem fér az eszébe, hogy miért foglalkoztatja mást az ő gondja. Kellemes, idegen érzés, mégis aggódik, hogy ezzel csak tovább terheli az olyan személyeket, mint Essfyh. Mit tehet akkor? Szürke hétköznapjaiba ő maga is beleolvadt már, jelleme leragasztotta egy pontra, ahol már évek óta van. Nehéz őt onnan kiszabadítani, az egyszer hét szentség, de nem lehetetlen. Ezt ő is érzi valahol ott, mélyen, de nem képes beismerni. Úgy gondolja, ő egy olyan elf, aki arra hivatott, hogy másokat szolgáljon, akár saját magát is beáldozva. Emellett viszont egyenlővé akar válni másokkal. Egy olyan pontot keres a világban, ahol kiemelkedhet, egyedivé és értékessé válhat. Az egyetlen ilyen dolog eddig csak az volt, amit eddig csinált. Saját boldogságát nem kereste, csak bemesélte magának, hogy az ő boldogsága ebben rejlik. Így képes megfeledkezni róla.
De ez a lány felébresztette benne a lázadó Eirenit, aki felszólt elméjében eddigi elvei ellen. Rájön, hogy megint csak saját fantáziája csalta meg. Ha viszont nem ez okoz neki boldogságot, akkor mi?
A lány kijelentése egyenesen szíven lövi.*
~Ártatlanok, szenvedés... Ilyen egyszerűen nincs. Hogy lehet valaki ennyire jó lelkű?~
*Ő is megtenne bármit egy szenvedő emberért, ezt tudja ő is. Egy ismeretlenért, akit ok nélkül bántanak. De önbecsülete olyannyira alacsony, hogy nem képes felfogni, ha valaki segíteni akar neki.*
~Végig ellent mondtam saját magamnak. Önzetlen, segítő kéz akartam lenni mindenkinek. De ha magamon nem segítek, akkor hogyan lehetnék én hasznos másoknak? Ha nem hagyom, hogy segítsenek nekem, hogyan papolhatnék én az önzetlenségről?~
*Sírása végleg befejeződik, mint egy pillanat alatt. A lányra szegezi szemeit, ahelyett, hogy bármit mondana. Mit tudna ő erre mondani? Az imént kapott totális mattot, persze ha tudná, mi az. Nem Essfyh szavai voltak azok, amik kizökkentették vakságából, de azok vezették rá.*
-Essfyh. Én... *Összeszorítja fogait, hogy elnyomja az újra előtörni kívánkozó könnyeket. Sikerül is neki, helyette térdre rogy és leszegi fejét a lány előtt.* Köszönöm! El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok!
*Jelen pillanatban nem szándékozik Essfyhre nézni. Balgasága egyenesen szégyellni való. Persze, a lány nem igazán értheti, mit kell most szégyellnie, de nem is fontos. A lényeg, hogy szavai hatottak az elfre. Ha ez volt a célja, akkor örülhet, mert sikerrel járt.*
*Egyszerűen nem fér az eszébe, hogy miért foglalkoztatja mást az ő gondja. Kellemes, idegen érzés, mégis aggódik, hogy ezzel csak tovább terheli az olyan személyeket, mint Essfyh. Mit tehet akkor? Szürke hétköznapjaiba ő maga is beleolvadt már, jelleme leragasztotta egy pontra, ahol már évek óta van. Nehéz őt onnan kiszabadítani, az egyszer hét szentség, de nem lehetetlen. Ezt ő is érzi valahol ott, mélyen, de nem képes beismerni. Úgy gondolja, ő egy olyan elf, aki arra hivatott, hogy másokat szolgáljon, akár saját magát is beáldozva. Emellett viszont egyenlővé akar válni másokkal. Egy olyan pontot keres a világban, ahol kiemelkedhet, egyedivé és értékessé válhat. Az egyetlen ilyen dolog eddig csak az volt, amit eddig csinált. Saját boldogságát nem kereste, csak bemesélte magának, hogy az ő boldogsága ebben rejlik. Így képes megfeledkezni róla.
De ez a lány felébresztette benne a lázadó Eirenit, aki felszólt elméjében eddigi elvei ellen. Rájön, hogy megint csak saját fantáziája csalta meg. Ha viszont nem ez okoz neki boldogságot, akkor mi?
A lány kijelentése egyenesen szíven lövi.*
~Ártatlanok, szenvedés... Ilyen egyszerűen nincs. Hogy lehet valaki ennyire jó lelkű?~
*Ő is megtenne bármit egy szenvedő emberért, ezt tudja ő is. Egy ismeretlenért, akit ok nélkül bántanak. De önbecsülete olyannyira alacsony, hogy nem képes felfogni, ha valaki segíteni akar neki.*
~Végig ellent mondtam saját magamnak. Önzetlen, segítő kéz akartam lenni mindenkinek. De ha magamon nem segítek, akkor hogyan lehetnék én hasznos másoknak? Ha nem hagyom, hogy segítsenek nekem, hogyan papolhatnék én az önzetlenségről?~
*Sírása végleg befejeződik, mint egy pillanat alatt. A lányra szegezi szemeit, ahelyett, hogy bármit mondana. Mit tudna ő erre mondani? Az imént kapott totális mattot, persze ha tudná, mi az. Nem Essfyh szavai voltak azok, amik kizökkentették vakságából, de azok vezették rá.*
-Essfyh. Én... *Összeszorítja fogait, hogy elnyomja az újra előtörni kívánkozó könnyeket. Sikerül is neki, helyette térdre rogy és leszegi fejét a lány előtt.* Köszönöm! El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok!
*Jelen pillanatban nem szándékozik Essfyhre nézni. Balgasága egyenesen szégyellni való. Persze, a lány nem igazán értheti, mit kell most szégyellnie, de nem is fontos. A lényeg, hogy szavai hatottak az elfre. Ha ez volt a célja, akkor örülhet, mert sikerrel járt.*
472. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-05 18:11:43
Üzenet elküldve: 2015-10-05 18:11:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Folyópart//
*Talán Essfyhnek sem lenne joga így utasítgatni a fiút, hiába Eireni érdekében teszi ezt. Hiszen a lány sem képes önmaga mellett kiállni, s mint ahogy a fenti ábra is mutatja, többet törődik másokkal, mint saját magával. Ugyan nem volt olyan szörnyű sorsa egyáltalán nem, mint az elfnek, hozzáállása a dolgokhoz mégis hasonlatos az övéhez. Essfyhben ez szimpátiát ébreszt már mióta, nem is beszélve Eireni műveltségéről és kitartásáról, illemtudásáról. A lány szinte tudja, mik játszódhatnak le a fiúban, ezért próbál rajta segíteni már csak jelleméből kifolyólag is. Saját maga érdekében sohasem tudna határozottan kiállni, akkor sem, ha az élete lenne fenyegetve, nem érzi magát olyan fontosnak. Fél-elf volta miatt mondhatni a társadalom legalját képezi, legalábbis szerinte. Ezzel szemben jóságos szíve még a legotrombább és kegyetlenebb sötételfre is kiterjed, s ha valaki támad akár szavakkal, Ess minden ereje rámegy, hogy próbáljon a vádlott mellett érvelni, akár van értelme, akár nem. Aztán még nem is esett szó azokról az ártatlan és jóságos lelkekről, mint amilyen Eireni is, aki saját magának teremti vermét. Essfyhnek ez a legtermészetesebb, hogy aki nem ezt a bánatot érdemli, ezt a mellőzöttség-érzést, azt megpróbálja kirángatni a posványából, amibe az élet tapasztotta.
Az elf kérdésére Essfyh arca még határozottabb lesz, s ebből a zavarba ejtő közelségből Eireni láthatja minden eltorzul is vonását, amit érzelmei tettek ilyenné. Szemei egyszerre kegyetlenül elszántak és könyörgőek. De már meg sem kell szólalnia, hogy a másik tudja mire gondol.
Nem sokkal később kicsit távolabb lép Eirenitől, ahogy az indulatok alábbhagynak. Még nem ocsúdik föl teljesen, hogy rájöjjön mi is történt az imént. Enyhén görnyedten áll, hang nélkül könnyezik az elfért.*
- Nem bírom nézni az ártatlanok indokolatlan szenvedését. Ne szomorkodj!
*A könnyektől maszatos arcára kissé erőltetett mosoly csúszik, ahogy visszafordítja fejét a fiú felé, mintha csak igazolni akarná magát, s ezzel bátorítani Eirenit. A válasza talán nem teljesen az, amire az elf számított, már ha számított egyáltalán valamire. Mindenesetre a lány nem akarja hozzáfűzni, hogy mennyire is beleesett Eirenibe, hiszen még csak a gondolatára is fülig pirul.*
*Talán Essfyhnek sem lenne joga így utasítgatni a fiút, hiába Eireni érdekében teszi ezt. Hiszen a lány sem képes önmaga mellett kiállni, s mint ahogy a fenti ábra is mutatja, többet törődik másokkal, mint saját magával. Ugyan nem volt olyan szörnyű sorsa egyáltalán nem, mint az elfnek, hozzáállása a dolgokhoz mégis hasonlatos az övéhez. Essfyhben ez szimpátiát ébreszt már mióta, nem is beszélve Eireni műveltségéről és kitartásáról, illemtudásáról. A lány szinte tudja, mik játszódhatnak le a fiúban, ezért próbál rajta segíteni már csak jelleméből kifolyólag is. Saját maga érdekében sohasem tudna határozottan kiállni, akkor sem, ha az élete lenne fenyegetve, nem érzi magát olyan fontosnak. Fél-elf volta miatt mondhatni a társadalom legalját képezi, legalábbis szerinte. Ezzel szemben jóságos szíve még a legotrombább és kegyetlenebb sötételfre is kiterjed, s ha valaki támad akár szavakkal, Ess minden ereje rámegy, hogy próbáljon a vádlott mellett érvelni, akár van értelme, akár nem. Aztán még nem is esett szó azokról az ártatlan és jóságos lelkekről, mint amilyen Eireni is, aki saját magának teremti vermét. Essfyhnek ez a legtermészetesebb, hogy aki nem ezt a bánatot érdemli, ezt a mellőzöttség-érzést, azt megpróbálja kirángatni a posványából, amibe az élet tapasztotta.
Az elf kérdésére Essfyh arca még határozottabb lesz, s ebből a zavarba ejtő közelségből Eireni láthatja minden eltorzul is vonását, amit érzelmei tettek ilyenné. Szemei egyszerre kegyetlenül elszántak és könyörgőek. De már meg sem kell szólalnia, hogy a másik tudja mire gondol.
Nem sokkal később kicsit távolabb lép Eirenitől, ahogy az indulatok alábbhagynak. Még nem ocsúdik föl teljesen, hogy rájöjjön mi is történt az imént. Enyhén görnyedten áll, hang nélkül könnyezik az elfért.*
- Nem bírom nézni az ártatlanok indokolatlan szenvedését. Ne szomorkodj!
*A könnyektől maszatos arcára kissé erőltetett mosoly csúszik, ahogy visszafordítja fejét a fiú felé, mintha csak igazolni akarná magát, s ezzel bátorítani Eirenit. A válasza talán nem teljesen az, amire az elf számított, már ha számított egyáltalán valamire. Mindenesetre a lány nem akarja hozzáfűzni, hogy mennyire is beleesett Eirenibe, hiszen még csak a gondolatára is fülig pirul.*
471. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-05 08:37:06
Üzenet elküldve: 2015-10-05 08:37:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Eghalim//
*Essfyh szájmozgására csak mosolyog egyet, persze, hogy félénk a nő, hiszen sok itt az ismeretlen Daranel számára is, így még ő sem olyan amilyennek kellene lenni, hanem kicsit tartózkodóbb. Az érkezőket egyébként mindig szépen hangosan köszönti, egyébként nagyon el van foglalva az evéssel, fejében pedig már azon gondolatok száguldanak, hogy hogyan kellene megszervezni az őrséget. Két elképzelése van, bár feltétlenül szeretné megbeszélni ezt a társakkal, nem szeretne egyedül dönteni, és Isurii Thargodar-nak is tudnia kell majd. Evés után megköszöni az ételt, elpakolja ha kell maga után a tányért és az evőeszközt, majd Eghalim-hoz lép, akinek Isurii beszél éppen.*
-Zaras felment már ugye? *érdeklődik Daranel akkor, és ez nagyon fontos hogy akkor, amikor már Eghalim és Isurii befejezték a beszélgetést.*
-Eghalim kigondoltam magamban az őrség beosztását, ha gondolod felvázolom az elképzelést. *mondja őrtársára pillantva, szeretné, ha Eghalim figyelme teljesen rá irányulna, mivel ez nagyon fontos alap lesz a későbbi munkákban.*
-Elmondom majd Zaras-nak is, de már nem megyek utána, aztán majd döntünk. Az én elsődleges elképzelésem a huszonnégy órás őrség. Hárman vagyunk, pont tudjuk egymást váltani. Egyik nap egész nap őrködünk, utána egy pihenő, és egy szabadfoglalkozású nap, ahol lehet gyakorolni, edzeni, vadászni, takarítani a házat, házkörül meg mi egyéb. Ez a verzió hogy tetszik?
*Essfyh szájmozgására csak mosolyog egyet, persze, hogy félénk a nő, hiszen sok itt az ismeretlen Daranel számára is, így még ő sem olyan amilyennek kellene lenni, hanem kicsit tartózkodóbb. Az érkezőket egyébként mindig szépen hangosan köszönti, egyébként nagyon el van foglalva az evéssel, fejében pedig már azon gondolatok száguldanak, hogy hogyan kellene megszervezni az őrséget. Két elképzelése van, bár feltétlenül szeretné megbeszélni ezt a társakkal, nem szeretne egyedül dönteni, és Isurii Thargodar-nak is tudnia kell majd. Evés után megköszöni az ételt, elpakolja ha kell maga után a tányért és az evőeszközt, majd Eghalim-hoz lép, akinek Isurii beszél éppen.*
-Zaras felment már ugye? *érdeklődik Daranel akkor, és ez nagyon fontos hogy akkor, amikor már Eghalim és Isurii befejezték a beszélgetést.*
-Eghalim kigondoltam magamban az őrség beosztását, ha gondolod felvázolom az elképzelést. *mondja őrtársára pillantva, szeretné, ha Eghalim figyelme teljesen rá irányulna, mivel ez nagyon fontos alap lesz a későbbi munkákban.*
-Elmondom majd Zaras-nak is, de már nem megyek utána, aztán majd döntünk. Az én elsődleges elképzelésem a huszonnégy órás őrség. Hárman vagyunk, pont tudjuk egymást váltani. Egyik nap egész nap őrködünk, utána egy pihenő, és egy szabadfoglalkozású nap, ahol lehet gyakorolni, edzeni, vadászni, takarítani a házat, házkörül meg mi egyéb. Ez a verzió hogy tetszik?
470. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-05 08:23:29
Üzenet elküldve: 2015-10-05 08:23:29
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha - mindenki//
*A konyhában elég nagy a nyüzsgés, de nem is baj, Worenth mikor belép bizonyára elnyer pár tekintetet.*
-Üdv mindenkinek! Jó újra itthon. *mosolyodik el, miközben megkönnyebbülten sóhajt egyet. Elsőnek Chiari felé lép.*
-Chiari kérlek nézd el a mohóságomat, de lenne valami főtt étel számomra? *kérdezi mosolyogva, majd addig amíg nem kap tovább is lép a többiekhez, elsőként Isurii színe elé.*
-Isurii úrnő. *hajt fejet formálisan, de egyáltalán nem úgy, mint akinek nehezére esik sőt, inkább példamutatóan.*
~Hiányoztál.~
-Sikeresen zártam az utamat.
*Ezzel el is mond mindent, és erről tudhatja is Isurii, hogy sikerült fejlesztenie magát.* -Minden rendben? *kérdezi, majd közelebb lép.* -Jól vagy? *néz rá kicsit aggódó pillantással, látszólag ez a kérdés már nem az úrnőnek, inkább a Worenth szívéhez közel álló féltett nőhöz szól.*
-Áh Taitos végre! Ezer éve nem láttalak. Mi van veled? *érdeklődik.* -Ragron nem felejtett el? Nézd mit hoztam! *veszi le a hátáról a batyuját, amiben egyébként már messziről láthatták, hogy kiáll belőle valami.*
-Itt vannak a dudák amiket kértél. Bőrzsákos egy csöves, egyszerű de nagyszerű. *adja át ezennel ünnepélyesen is az ifjú mágus kezeibe a dudákat, amit a piactéren vásárolt az öreg elf hangszerkereskedőtől. Tényleg igazán családias a légkör, így nem győzi oldalra és össze-vissza kapkodni fejét.*
-Kriyon üdv néked is. *mondja, majd összeráncolja szemöldökeit, mikor ránéz Ythala-ra.*
-Ha jól sejtem mi még nem találkoztunk. Worenth Yosden vagyok. *mutatkozik be, majd mikor megkapja a nevet, elmondja, hogy igazán örvend a szerencsének, majd újra Isurii mellett foglal helyet.*
-Látom az őrség is összeállt, ez igazán megnyugtató. Az a férfi is az őrség tagja? *biccent kérdően Eghalim felé, majd újra Isurii van a célkeresztben.*
-És nektek milyen volt a kirándulás? Kagan és a Vashegy népe jól van?
*A konyhában elég nagy a nyüzsgés, de nem is baj, Worenth mikor belép bizonyára elnyer pár tekintetet.*
-Üdv mindenkinek! Jó újra itthon. *mosolyodik el, miközben megkönnyebbülten sóhajt egyet. Elsőnek Chiari felé lép.*
-Chiari kérlek nézd el a mohóságomat, de lenne valami főtt étel számomra? *kérdezi mosolyogva, majd addig amíg nem kap tovább is lép a többiekhez, elsőként Isurii színe elé.*
-Isurii úrnő. *hajt fejet formálisan, de egyáltalán nem úgy, mint akinek nehezére esik sőt, inkább példamutatóan.*
~Hiányoztál.~
-Sikeresen zártam az utamat.
*Ezzel el is mond mindent, és erről tudhatja is Isurii, hogy sikerült fejlesztenie magát.* -Minden rendben? *kérdezi, majd közelebb lép.* -Jól vagy? *néz rá kicsit aggódó pillantással, látszólag ez a kérdés már nem az úrnőnek, inkább a Worenth szívéhez közel álló féltett nőhöz szól.*
-Áh Taitos végre! Ezer éve nem láttalak. Mi van veled? *érdeklődik.* -Ragron nem felejtett el? Nézd mit hoztam! *veszi le a hátáról a batyuját, amiben egyébként már messziről láthatták, hogy kiáll belőle valami.*
-Itt vannak a dudák amiket kértél. Bőrzsákos egy csöves, egyszerű de nagyszerű. *adja át ezennel ünnepélyesen is az ifjú mágus kezeibe a dudákat, amit a piactéren vásárolt az öreg elf hangszerkereskedőtől. Tényleg igazán családias a légkör, így nem győzi oldalra és össze-vissza kapkodni fejét.*
-Kriyon üdv néked is. *mondja, majd összeráncolja szemöldökeit, mikor ránéz Ythala-ra.*
-Ha jól sejtem mi még nem találkoztunk. Worenth Yosden vagyok. *mutatkozik be, majd mikor megkapja a nevet, elmondja, hogy igazán örvend a szerencsének, majd újra Isurii mellett foglal helyet.*
-Látom az őrség is összeállt, ez igazán megnyugtató. Az a férfi is az őrség tagja? *biccent kérdően Eghalim felé, majd újra Isurii van a célkeresztben.*
-És nektek milyen volt a kirándulás? Kagan és a Vashegy népe jól van?
469. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-04 21:15:39
Üzenet elküldve: 2015-10-04 21:15:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Folyópart//
*Valóban, Eireni nem éppen okolható amiatt, hogy rabszolga piacra vitték. Amiért évekig robotolt a szekér után, sínylődött a széklettől bűzlő kocsin. De a legtöbbeket ez egyáltalán nem érdekel. Ha valaki lekerült oda, nem nagy az esélye, hogy kijut. Az elf még azon kevesek közé sorolható, akik élve megúsztak egy menekülési kísérletet. De azt sem magának köszönheti, hanem rabtársának és annak a jószívű erdésznek, aki mára a szilánkok őrzőinek körét gyarapítja.*
~Ez a lány... Végtelenül kedves. Egyszerűen nincs szó szelídségére. Olyan dolgok miatt aggódik, ami nem is rá tartozik. A jó akarat törhetetlen szelleme...~
*Értetlenkedik egy kicsit, mire szóbeli pofont kap. "Foglalkozz magaddal." Essfyh szavaira láthatóan megszeppen és újabb kérdések fogalmazódnak meg benne.*
~Mégis miért? Egy ilyen jelentéktelen személy, mint én, eltörpül a többi előtt.~
*Érzi azonban a benne felgyülemlő feszültséget, az imént gondolataiban megjelenő állítás igaz és hamis oldalát. Vívódik. Szokott magával foglalkozni, mert ha az ő józan esze nem is, ösztönei erre késztetik. De alap esetben másokat helyez előtérbe. Annyira ellentmond saját magának, hogy beleremeg. Helyesek-e egyáltalán az elvei? Vajon tényleg kicsiny volna a többiekhez képest? Van-e oka bánkódni, folyton komornak lenni?
Ezek a kérdések válaszra várnak benne. De ezek kigondolása most nem alkalmas.*
-Magammal? *Teszi fel halkan a kérdést inkább magának, mint a lánynak.
Nem sokkal később azonban megenyhítő választ kap megannyi kérdésre egyszerre. Nagy becsben tartanák? Volt már hasonlóról szó Worenthel, de ő személyes viszonyulását nyilvánította ki Eireni felé. Szerinte egy jó inas, helyénvaló értékrenddel. De rajta kívül senki nem mondott még róla véleményt konkrétan, ő pedig nem is kérdez rá soha sem.
Azonban hamarosan Essfyh eltávolodik tőle, hátát fordítja felé. Eireni erre a földet kezdi el bámulni pár másodpercig és átgondolja az imént elhangzottakat. Majd hirtelen újabb könnyroham ront rá.*
~Miért foglalkoztatja ez ennyire? Én csak egy segéd, mondhatni egy szolga vagyok a szilánkok között is, aki csak a következő utasításra vár. Legalábbis így tudtam. Mindig ez voltam, miért lennék most más?~
*Nem fáj neki, ha nincs igaza, ha tévedett mindvégig. Mindig tanulunk valamit, néha hibáinkból. De az tudat, hogy törődnek vele, már régen elfeledett, nagyon jó érzés. Valamiért viszont képmutatónak találja magát. Egyszerűen nincs elég önbizalma, önbecsülete. Ez az a dolog, amin változtatnia kellene, de még nem látta be.
Sírása csak kicsit hagy alább, még mindig könnyező szemekkel kérdezi:*
-De miért? Miért törődsz velem?
*Hangjából talán úgy tűnik, mintha számon kérő lenne, valami bajt akarna hangsúlyozni.
Érzi, ez a jelenet már egyszer lefutott az életében: tisztán emlékszik még, ahogyan könnytől homályos szemei mögül nézett fel arra a személyre, aki alighanem visszahozta a halálból: Eghalim. Tőle is ugyanezt kérdezte, csak kicsit másképpen.*
*Valóban, Eireni nem éppen okolható amiatt, hogy rabszolga piacra vitték. Amiért évekig robotolt a szekér után, sínylődött a széklettől bűzlő kocsin. De a legtöbbeket ez egyáltalán nem érdekel. Ha valaki lekerült oda, nem nagy az esélye, hogy kijut. Az elf még azon kevesek közé sorolható, akik élve megúsztak egy menekülési kísérletet. De azt sem magának köszönheti, hanem rabtársának és annak a jószívű erdésznek, aki mára a szilánkok őrzőinek körét gyarapítja.*
~Ez a lány... Végtelenül kedves. Egyszerűen nincs szó szelídségére. Olyan dolgok miatt aggódik, ami nem is rá tartozik. A jó akarat törhetetlen szelleme...~
*Értetlenkedik egy kicsit, mire szóbeli pofont kap. "Foglalkozz magaddal." Essfyh szavaira láthatóan megszeppen és újabb kérdések fogalmazódnak meg benne.*
~Mégis miért? Egy ilyen jelentéktelen személy, mint én, eltörpül a többi előtt.~
*Érzi azonban a benne felgyülemlő feszültséget, az imént gondolataiban megjelenő állítás igaz és hamis oldalát. Vívódik. Szokott magával foglalkozni, mert ha az ő józan esze nem is, ösztönei erre késztetik. De alap esetben másokat helyez előtérbe. Annyira ellentmond saját magának, hogy beleremeg. Helyesek-e egyáltalán az elvei? Vajon tényleg kicsiny volna a többiekhez képest? Van-e oka bánkódni, folyton komornak lenni?
Ezek a kérdések válaszra várnak benne. De ezek kigondolása most nem alkalmas.*
-Magammal? *Teszi fel halkan a kérdést inkább magának, mint a lánynak.
Nem sokkal később azonban megenyhítő választ kap megannyi kérdésre egyszerre. Nagy becsben tartanák? Volt már hasonlóról szó Worenthel, de ő személyes viszonyulását nyilvánította ki Eireni felé. Szerinte egy jó inas, helyénvaló értékrenddel. De rajta kívül senki nem mondott még róla véleményt konkrétan, ő pedig nem is kérdez rá soha sem.
Azonban hamarosan Essfyh eltávolodik tőle, hátát fordítja felé. Eireni erre a földet kezdi el bámulni pár másodpercig és átgondolja az imént elhangzottakat. Majd hirtelen újabb könnyroham ront rá.*
~Miért foglalkoztatja ez ennyire? Én csak egy segéd, mondhatni egy szolga vagyok a szilánkok között is, aki csak a következő utasításra vár. Legalábbis így tudtam. Mindig ez voltam, miért lennék most más?~
*Nem fáj neki, ha nincs igaza, ha tévedett mindvégig. Mindig tanulunk valamit, néha hibáinkból. De az tudat, hogy törődnek vele, már régen elfeledett, nagyon jó érzés. Valamiért viszont képmutatónak találja magát. Egyszerűen nincs elég önbizalma, önbecsülete. Ez az a dolog, amin változtatnia kellene, de még nem látta be.
Sírása csak kicsit hagy alább, még mindig könnyező szemekkel kérdezi:*
-De miért? Miért törődsz velem?
*Hangjából talán úgy tűnik, mintha számon kérő lenne, valami bajt akarna hangsúlyozni.
Érzi, ez a jelenet már egyszer lefutott az életében: tisztán emlékszik még, ahogyan könnytől homályos szemei mögül nézett fel arra a személyre, aki alighanem visszahozta a halálból: Eghalim. Tőle is ugyanezt kérdezte, csak kicsit másképpen.*
468. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-04 20:10:22
Üzenet elküldve: 2015-10-04 20:10:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Folyópart//
*Essfyh nem nézi le azért a fiút, mert valamikor egy csapat rossz ember elrabolta rabszolgának. Attól szerinte nem lesz kevesebb mindenkinél, hiszen sem ő, sem a képességei nem tehetnek rabszolgaságáról. Sőt a rabszolgákban is rejlik valami, amiért őket alkalmazzák, mert elég erősek vagy okosak ahhoz, hogy megcsinálják azt az uruk helyett, amit azok nem tudnak. Eireni nem tehet a rabszolgaságáról, ráadásul végső soron megszabadult attól az élettől. Essfyh nem csalódik, a fiú kicsit tényleg rángani kezd, de a lány kivételesen nem kezd el görcsöni és butaságokat odagondolni indoknak. Minden akaraterejét karjaiba sűríti, hogy Eireni ne tudjon kiszakadni a karjai közül. Mással már nem igazán foglalkozik, azzal sem, hogy akaratlanul is könnyek buggyannak ki szeméből. Arcát mélyen a fiú mellkasába fúrja, így ha világos lenne sem láthatná zavarát, de nem is érdekelné igazán.
De Essfyhnek nem kell csalódnia, a tiltakozás lassan enyhül. Ezzel együtt Ess karjai is inkább már lágyabbak, nem olyan erőszakosak mint az imént. A helyzet megnyugvását, gyengédségét jelzi, ahogy Eireni megadóan simul hozzá a lányhoz. Esst ugyan váratlanul érinti, legalábbis egy kicsit zavarba jön, de van most más, ami a saját apró-cseprő gondjainál jobban foglalkoztassa.*
- Ne! Ne aggódj miattam! Inkább foglalkozz kicsit magaddal.
*Könnyektől maszatos arcát felemeli Eireni arca felé, az orruk majdnem összeér így, de a hangulat nem mondható romantikusnak. Karjait előrekapja és megmarkolja Eireni mellényét, pont ott, ahol a könny foltok vannak.*
- Már itt vagyunk neked mindannyian, mi vagyunk az új családod és mind nagy becsben tartunk téged!
*Felindultságában már szinte kiabál, szinte különös is, hogy mikor elhalkul, körülöttük milyen csendes az erdő és a patak. Majd hirtelen, mintha megrettenne valamitől, vagy mintha forró lenne a fiú mellénye, elengedi a ruhát. Könnyektől csillogó szemeit, elkeseredett arcán még mindig Eireni felé fordulva tartja, de már kezd alábbhagyni a fennkölt hangulata. Kicsit megnyugszik, a sírása is kicsit apad, de még mindig kibugyog néhány csepp. Élete talán leghosszabb szemkontaktusát zárja le hirtelen megfordulásával, ahogy szembeáll a patakkal, háttal Eireninek. Rémülten kezdi tördelni a kezeit, ahogy rájön, mit tett, milyen közvetlenül. De egyáltalán nem bánja, ha szavainak volt hatása.*
*Essfyh nem nézi le azért a fiút, mert valamikor egy csapat rossz ember elrabolta rabszolgának. Attól szerinte nem lesz kevesebb mindenkinél, hiszen sem ő, sem a képességei nem tehetnek rabszolgaságáról. Sőt a rabszolgákban is rejlik valami, amiért őket alkalmazzák, mert elég erősek vagy okosak ahhoz, hogy megcsinálják azt az uruk helyett, amit azok nem tudnak. Eireni nem tehet a rabszolgaságáról, ráadásul végső soron megszabadult attól az élettől. Essfyh nem csalódik, a fiú kicsit tényleg rángani kezd, de a lány kivételesen nem kezd el görcsöni és butaságokat odagondolni indoknak. Minden akaraterejét karjaiba sűríti, hogy Eireni ne tudjon kiszakadni a karjai közül. Mással már nem igazán foglalkozik, azzal sem, hogy akaratlanul is könnyek buggyannak ki szeméből. Arcát mélyen a fiú mellkasába fúrja, így ha világos lenne sem láthatná zavarát, de nem is érdekelné igazán.
De Essfyhnek nem kell csalódnia, a tiltakozás lassan enyhül. Ezzel együtt Ess karjai is inkább már lágyabbak, nem olyan erőszakosak mint az imént. A helyzet megnyugvását, gyengédségét jelzi, ahogy Eireni megadóan simul hozzá a lányhoz. Esst ugyan váratlanul érinti, legalábbis egy kicsit zavarba jön, de van most más, ami a saját apró-cseprő gondjainál jobban foglalkoztassa.*
- Ne! Ne aggódj miattam! Inkább foglalkozz kicsit magaddal.
*Könnyektől maszatos arcát felemeli Eireni arca felé, az orruk majdnem összeér így, de a hangulat nem mondható romantikusnak. Karjait előrekapja és megmarkolja Eireni mellényét, pont ott, ahol a könny foltok vannak.*
- Már itt vagyunk neked mindannyian, mi vagyunk az új családod és mind nagy becsben tartunk téged!
*Felindultságában már szinte kiabál, szinte különös is, hogy mikor elhalkul, körülöttük milyen csendes az erdő és a patak. Majd hirtelen, mintha megrettenne valamitől, vagy mintha forró lenne a fiú mellénye, elengedi a ruhát. Könnyektől csillogó szemeit, elkeseredett arcán még mindig Eireni felé fordulva tartja, de már kezd alábbhagyni a fennkölt hangulata. Kicsit megnyugszik, a sírása is kicsit apad, de még mindig kibugyog néhány csepp. Élete talán leghosszabb szemkontaktusát zárja le hirtelen megfordulásával, ahogy szembeáll a patakkal, háttal Eireninek. Rémülten kezdi tördelni a kezeit, ahogy rájön, mit tett, milyen közvetlenül. De egyáltalán nem bánja, ha szavainak volt hatása.*
467. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-04 18:34:22
Üzenet elküldve: 2015-10-04 18:34:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Folyópart//
*Története valóban szomorú, lehangoló. Pont ezért nem osztja meg akárkivel. Továbbá keserű igazságot is rejt, miszerint a társadalom legaljához tartozik, a szolgákhoz. Rabszolgasorsból szabadult, méltatlan személy. Épp ez a tény az, amiért fél Essfyh reakciójától. Lenéző vagy bánkódó arc helyett viszont valami egészen mást kap. Nagyon megijed, mikor a lány valósággal letámadja ölelésével. Hangja, lélegzete is kiszalad hirtelen száján.*
-Essfyh... *Ledöbben, először tényleg szabadulni próbál a szorításból. Felemelt karokkal néz le a törzsét szüntelenül rabláncon tartó lányra. De amint megpróbál kicsit arrébb mozdulni a szabadulás reményében, meglepődötten tapasztalja, hogy az ölelés erőssége csak megnő.
Zavarodottsága kiül arcára is. Ha fényes nappal lenne, látszana paradicsom-vörös arca. Nem tehet ellene, soha nem kerül senkihez három lépésnél közelebb. Ehhez képest Essfyh ilyen könnyedén lefogja egész testével.
De hamar másra terelődik a figyelme: mellényén nedvességet érez, a lány pedig hallhatóan sírdogál.*
~Ne, ne, csak ne sírjon! Nincs oka rá... De akkor miért?~
*Hiába próbál ellenkezni, a téma eleve érzékenyen érinti, ennek tetejében nem ő, hanem hallgatója hullatja a könnyeket. Ez felettébb erősen hat rá, s nem is képes sokáig visszatartani saját könnyeit.
Az ölelés hirtelen kellemessé válik, nem áll ellen. Nem mintha egyáltalán tudna bármit is tenni ez ügyben. Melegség járja át, egy olyan érzés, amit régen nem tapasztalt a saját bőrén. Utoljára édesanyja ölelte meg életében, s talán akkor járta át ilyen melengető érzés. Nem törődik már saját zavarával, inkább a lányt próbálja valahogy lenyugtatni szerinte indokolatlan bánatát.*
-Nem kell... De mégis miért? *Kérdezi két könnycsepp között. Kicsit hebeg-habog, de egyszerűen nem tudja feldolgozni, mi is történik épp. De nem igazán vár választ, főleg a helyzet miatt. Eddig levegőben tartott kezeiből az egyiket Essfyh vállára, másikat fejére fekteti. Fejét lehajtja a lányéra, így próbálja csillapítani annak sírását, másrészt elnyomni saját könnyeit.*
-Vége...
*Hangjában kétség hallható. Keresi a pontot, amiben egyetérthet ezzel a kijelentéssel, de sajnos ez nem jön össze. Neki sajnos kevés ez a vigasz, ugyanis a múlt nem egy sebet kölcsönzött neki, melyek még ma is hatással vannak rá. Ezek a sebek fizikailag és mentálisan is értendők, de ezekről Essfyh még nem tud... Elvileg.*
-De miért sírsz? Én vagyok az, akinek emiatt sírnia kellene. *Böki ki végül, amit nem régen akart kérdezni. Tényleg nem érti, miért ennyire szomorú. Ilyen megható volna? Ebbe még nem gondolt bele és nem is történt még vele hasonló. Akinek eddig beszélt erről, többnyire megvetették rabszolga mivolta miatt. De új közössége máshogy fogadta eddig. Worenth, Essfyh, Eghalim. Mind mellette állnak annak ellenére is, hogy ilyen múlt van mögötte.*
*Története valóban szomorú, lehangoló. Pont ezért nem osztja meg akárkivel. Továbbá keserű igazságot is rejt, miszerint a társadalom legaljához tartozik, a szolgákhoz. Rabszolgasorsból szabadult, méltatlan személy. Épp ez a tény az, amiért fél Essfyh reakciójától. Lenéző vagy bánkódó arc helyett viszont valami egészen mást kap. Nagyon megijed, mikor a lány valósággal letámadja ölelésével. Hangja, lélegzete is kiszalad hirtelen száján.*
-Essfyh... *Ledöbben, először tényleg szabadulni próbál a szorításból. Felemelt karokkal néz le a törzsét szüntelenül rabláncon tartó lányra. De amint megpróbál kicsit arrébb mozdulni a szabadulás reményében, meglepődötten tapasztalja, hogy az ölelés erőssége csak megnő.
Zavarodottsága kiül arcára is. Ha fényes nappal lenne, látszana paradicsom-vörös arca. Nem tehet ellene, soha nem kerül senkihez három lépésnél közelebb. Ehhez képest Essfyh ilyen könnyedén lefogja egész testével.
De hamar másra terelődik a figyelme: mellényén nedvességet érez, a lány pedig hallhatóan sírdogál.*
~Ne, ne, csak ne sírjon! Nincs oka rá... De akkor miért?~
*Hiába próbál ellenkezni, a téma eleve érzékenyen érinti, ennek tetejében nem ő, hanem hallgatója hullatja a könnyeket. Ez felettébb erősen hat rá, s nem is képes sokáig visszatartani saját könnyeit.
Az ölelés hirtelen kellemessé válik, nem áll ellen. Nem mintha egyáltalán tudna bármit is tenni ez ügyben. Melegség járja át, egy olyan érzés, amit régen nem tapasztalt a saját bőrén. Utoljára édesanyja ölelte meg életében, s talán akkor járta át ilyen melengető érzés. Nem törődik már saját zavarával, inkább a lányt próbálja valahogy lenyugtatni szerinte indokolatlan bánatát.*
-Nem kell... De mégis miért? *Kérdezi két könnycsepp között. Kicsit hebeg-habog, de egyszerűen nem tudja feldolgozni, mi is történik épp. De nem igazán vár választ, főleg a helyzet miatt. Eddig levegőben tartott kezeiből az egyiket Essfyh vállára, másikat fejére fekteti. Fejét lehajtja a lányéra, így próbálja csillapítani annak sírását, másrészt elnyomni saját könnyeit.*
-Vége...
*Hangjában kétség hallható. Keresi a pontot, amiben egyetérthet ezzel a kijelentéssel, de sajnos ez nem jön össze. Neki sajnos kevés ez a vigasz, ugyanis a múlt nem egy sebet kölcsönzött neki, melyek még ma is hatással vannak rá. Ezek a sebek fizikailag és mentálisan is értendők, de ezekről Essfyh még nem tud... Elvileg.*
-De miért sírsz? Én vagyok az, akinek emiatt sírnia kellene. *Böki ki végül, amit nem régen akart kérdezni. Tényleg nem érti, miért ennyire szomorú. Ilyen megható volna? Ebbe még nem gondolt bele és nem is történt még vele hasonló. Akinek eddig beszélt erről, többnyire megvetették rabszolga mivolta miatt. De új közössége máshogy fogadta eddig. Worenth, Essfyh, Eghalim. Mind mellette állnak annak ellenére is, hogy ilyen múlt van mögötte.*
466. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-04 18:17:37
Üzenet elküldve: 2015-10-04 18:17:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Konyha//
*A fiú szürke szemei élesen villannak.*
~Vajon elmondjak mindent?~
*Amíg ezen morfondírozik válaszol is.*
-Akkor hát holnap reggel kimegyek gyűjtögetni, a vadászatot meg meglátjuk mikorra hagyjuk.
*Picit halasztaná, míg Ragron egy rendes nyerget nem kap.*
-Nos a Holdünnep...
*Kezd bele a neves nap, a "vándor-karácsony" fejtegetésébe.*
-Az egészet az első "hideg" újholdkor kezdjük. Érdekes hagyománya van északon. A vándorok szervezik már évszázadok elmúlása óta. Meghívják az egész falut, akik alig százan vannak, úgyhogy ez soha nem nagy gond. Egy korai vacsorával kezdődik. Aztán jönnek a lakók fogadalmai az új évre, ekkor folytatjuk az elmúlt idők legjobb történeteivel.
*Sóhajt egyet a kellemes emlékek hatására.*
-Végül jönnek a holdcsaló dalok. Egészen a legsötétebb óráig. Ekkor kezdődik a szertartás.
*Picit hümmög, és tovább megy, most jön a "titkos" rész.*
-A szertartást vezető megkéri a csillagokat, hogy tartsák helyén a Bölcs Figyelőt. Sok dolgot elő kell készíteni hozzá. Kell építeni egy áldozati kört, és kell egy tükör is.
*Sorolja a legsarkalatosabb pontjait a rituálénak.*
-Aztán jön az a dolog, amit máig sem tudok, hogy mágia-e vagy sem. De egy percre megjelenik a hold teljes pompájában. Zordon mindig azt mondja ránk kacsint.
*Meséli talán picit jobban elmerülve a dolgokban, mint amilyen csodálatosak.*
-Végül jön az új évi jóslat, amit a szellemek, lidércek, és egyebek közölnek. Volt már, hogy személyesen, de sokszor csak egy jelet, egy üzenetet hagynak. Ez lesz az új célja a Hatoknak minden évben, mikor otthon vagyunk. Érdemes végigcsinálni a napot.
*Fejezi be a fontos részt.*
-Aztán jönnek a színdarabok, dínom-dánom, és egyebek egészen hajnalig. Aztán mikor a nap felkel elmegyünk fürdeni, és a falusiak általában tovább folytatják reggeli versenyekkel, de ezeket már nem ismerem.
*Zárja le a mondókáját Taitos.*
*A fiú szürke szemei élesen villannak.*
~Vajon elmondjak mindent?~
*Amíg ezen morfondírozik válaszol is.*
-Akkor hát holnap reggel kimegyek gyűjtögetni, a vadászatot meg meglátjuk mikorra hagyjuk.
*Picit halasztaná, míg Ragron egy rendes nyerget nem kap.*
-Nos a Holdünnep...
*Kezd bele a neves nap, a "vándor-karácsony" fejtegetésébe.*
-Az egészet az első "hideg" újholdkor kezdjük. Érdekes hagyománya van északon. A vándorok szervezik már évszázadok elmúlása óta. Meghívják az egész falut, akik alig százan vannak, úgyhogy ez soha nem nagy gond. Egy korai vacsorával kezdődik. Aztán jönnek a lakók fogadalmai az új évre, ekkor folytatjuk az elmúlt idők legjobb történeteivel.
*Sóhajt egyet a kellemes emlékek hatására.*
-Végül jönnek a holdcsaló dalok. Egészen a legsötétebb óráig. Ekkor kezdődik a szertartás.
*Picit hümmög, és tovább megy, most jön a "titkos" rész.*
-A szertartást vezető megkéri a csillagokat, hogy tartsák helyén a Bölcs Figyelőt. Sok dolgot elő kell készíteni hozzá. Kell építeni egy áldozati kört, és kell egy tükör is.
*Sorolja a legsarkalatosabb pontjait a rituálénak.*
-Aztán jön az a dolog, amit máig sem tudok, hogy mágia-e vagy sem. De egy percre megjelenik a hold teljes pompájában. Zordon mindig azt mondja ránk kacsint.
*Meséli talán picit jobban elmerülve a dolgokban, mint amilyen csodálatosak.*
-Végül jön az új évi jóslat, amit a szellemek, lidércek, és egyebek közölnek. Volt már, hogy személyesen, de sokszor csak egy jelet, egy üzenetet hagynak. Ez lesz az új célja a Hatoknak minden évben, mikor otthon vagyunk. Érdemes végigcsinálni a napot.
*Fejezi be a fontos részt.*
-Aztán jönnek a színdarabok, dínom-dánom, és egyebek egészen hajnalig. Aztán mikor a nap felkel elmegyünk fürdeni, és a falusiak általában tovább folytatják reggeli versenyekkel, de ezeket már nem ismerem.
*Zárja le a mondókáját Taitos.*
465. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-04 17:41:56
Üzenet elküldve: 2015-10-04 17:41:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Folyópart//
*Essfyh eleinte eléggé meghökken Eireni érzéketlen hangvételétől, de a továbbiakban kicsit megnyugszik. A pár másodperc alatt felvett feszes, védekezésre kész póz is enyhül, vállai kicsit leesnek. Enyhén elmosolyodik, hogy a fiú végre megnyílik neki és már nem tűnik a hangszíne olyan gorombának. Halványan a lány el is mosolyodik és a földet kezdi pásztázni, kezeit leereszti és ott kezdi el tenyerét összedörzsölni. Inkább zavarában mintsem a hűvös miatt. Megéri Eirenit, ő is kellemetlenül érzi magát, ha róla van szó.*
- Megígérem.
*Feleli gyorsan, a sötétben felkapja a fejét és égszínkék szemeit a fiúra veti. Olyan hirtelen mondja és hevesen, mintha attól félne, hogy az időveszteség eltántorítja Eirenit attól, hogy meséljen végre magáról. Essfyh pedig nem szeretné, ha ezek után hátrálna ki a helyzetből. Na meg a lány tényleg elég becsületes és ha megígér valamit szavát nem szegi, ugyanezt várja el másoktól is. Illetve nem az elvárás a megfelelő szó, hiszen inkább csak bízik és hisz benne, hogy mások sem hazudnak neki. Ónixban és szavában is feltétlenül megbízik, meg sem fordult a fejében, hogy Worenth máris tudja a dolgot és hogy a sötételf alkalomadtán esetleg csak kihasználná jóhiszeműségét.
Eleinte mosolyogva hallgatja a történetet, ám a rossz fordulatnál már elkomorodik. A környező feketeség megszállja az arcát és nem is tudja mit mondjon. Nem kétkedik Eireni szavaiban, hiszen annyi regényt olvasott, amiben ilyenek és hasonlók történnek a főszereplővel, hogy már-már a valóságban érzett minden betűt. Most pedig mintha a Hősök útjából szalasztott mágus állna előtte sanyarú sorssal.
Essfyh megrázkódik, mondhatni lerázza magáról a zárkózottságát, hogy pár gyors lépéssel a fiúhoz ugorhasson és olyan szorosan ölelje át, amennyi az ő gyenge kezeiből kitelik. A lányka hisz eme nemes gesztus erejében, s noha maga is kellemetlenül érezné magát egy hasonló helyzetben, most nem törődik ezzel. Sőt, ha Eireni szabadulni akarna, akkor csak még jobban szorítja, miközben teljesen benedvesíti Eireni mellkasát a könnyeivel.*
- De már vége van.
*Motyogja tompán, a sok ruhába elfúlva, mintha csak Eireni még nem jött volna rá erre. Essfyh annyira szeretne segíteni neki, de a fiú helyett nem tud ő tovább lépni. Pedig kívánja, hogy bárcsak eltudná mozdítani az elfet valami pozitívabb irányba, ahol már látja a szép napot és annak végtelen fényességét. Ahol sokkal több szebb és boldogító dolgot tud látni néhány versnél és képnél. Nem élet így az élet, folyton a múlton rágódva, magunkba omolva, keseregve.*
*Essfyh eleinte eléggé meghökken Eireni érzéketlen hangvételétől, de a továbbiakban kicsit megnyugszik. A pár másodperc alatt felvett feszes, védekezésre kész póz is enyhül, vállai kicsit leesnek. Enyhén elmosolyodik, hogy a fiú végre megnyílik neki és már nem tűnik a hangszíne olyan gorombának. Halványan a lány el is mosolyodik és a földet kezdi pásztázni, kezeit leereszti és ott kezdi el tenyerét összedörzsölni. Inkább zavarában mintsem a hűvös miatt. Megéri Eirenit, ő is kellemetlenül érzi magát, ha róla van szó.*
- Megígérem.
*Feleli gyorsan, a sötétben felkapja a fejét és égszínkék szemeit a fiúra veti. Olyan hirtelen mondja és hevesen, mintha attól félne, hogy az időveszteség eltántorítja Eirenit attól, hogy meséljen végre magáról. Essfyh pedig nem szeretné, ha ezek után hátrálna ki a helyzetből. Na meg a lány tényleg elég becsületes és ha megígér valamit szavát nem szegi, ugyanezt várja el másoktól is. Illetve nem az elvárás a megfelelő szó, hiszen inkább csak bízik és hisz benne, hogy mások sem hazudnak neki. Ónixban és szavában is feltétlenül megbízik, meg sem fordult a fejében, hogy Worenth máris tudja a dolgot és hogy a sötételf alkalomadtán esetleg csak kihasználná jóhiszeműségét.
Eleinte mosolyogva hallgatja a történetet, ám a rossz fordulatnál már elkomorodik. A környező feketeség megszállja az arcát és nem is tudja mit mondjon. Nem kétkedik Eireni szavaiban, hiszen annyi regényt olvasott, amiben ilyenek és hasonlók történnek a főszereplővel, hogy már-már a valóságban érzett minden betűt. Most pedig mintha a Hősök útjából szalasztott mágus állna előtte sanyarú sorssal.
Essfyh megrázkódik, mondhatni lerázza magáról a zárkózottságát, hogy pár gyors lépéssel a fiúhoz ugorhasson és olyan szorosan ölelje át, amennyi az ő gyenge kezeiből kitelik. A lányka hisz eme nemes gesztus erejében, s noha maga is kellemetlenül érezné magát egy hasonló helyzetben, most nem törődik ezzel. Sőt, ha Eireni szabadulni akarna, akkor csak még jobban szorítja, miközben teljesen benedvesíti Eireni mellkasát a könnyeivel.*
- De már vége van.
*Motyogja tompán, a sok ruhába elfúlva, mintha csak Eireni még nem jött volna rá erre. Essfyh annyira szeretne segíteni neki, de a fiú helyett nem tud ő tovább lépni. Pedig kívánja, hogy bárcsak eltudná mozdítani az elfet valami pozitívabb irányba, ahol már látja a szép napot és annak végtelen fényességét. Ahol sokkal több szebb és boldogító dolgot tud látni néhány versnél és képnél. Nem élet így az élet, folyton a múlton rágódva, magunkba omolva, keseregve.*
464. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-04 14:10:04
Üzenet elküldve: 2015-10-04 14:10:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Konyha//
*Szomorúan hallja, hogy Worenth még nem érkezett meg, de hát ez van. Nem lehet minden tökéletes. Így is örül, hogy ennyien vannak most itt egy rakáson, nagyon családiasnak érzi a légkört.*
-Thargarodban jártunk, besegítettünk kicsit. Hát remélem eredményes volt, az biztos hogy ma senkit nem kell altatni.
*Vigyorog Zarasra, egyébként hagyja hadd menjen. Majd megkeresi ha nem végez túl későn, de a fiú is felkutathatja Isut ha pihent kicsit.*
-Én kérek. *Szúrja közbe Chiari kérdésére.*
-Szupper, holnap akkor beszélgessünk erről és gyakorolhatnánk egy kicsit. Most, hogy Aryna lelépett nincs senki aki a vízkertért felelne. Lenne kedved hozzá? Semmi különleges, csak naponta párszor le kéne nézni minden rendben van-e. Majd én is igyekszem csak hát tudod hogy van ez... *Húzz el száját. Sajnos nem mindig sikerül mindent belezsúfolnia egy napba.*
-Szia Kriyon. Próbáld magad rendezni ha csatlakozol köreinkhez.
*Rendezi az ifjoncot közepes érdeklődéssel. Ha nagyon kihúzza a gyufát úgyis odavág a pofájára, ezt mindketten jól tudják.*
-Ennek igazán örülök Ythala. *Mosolyog a vörös hajú lányra. Kellene neki is valami feladatot adnia, nehogy elunja magát. Lehet maga mellé veszi most, hogy Lora eltűnt, csak az a baj, hogy tőle nagyon távol áll a tűz.*
-Kryion, képzeld Ythala is tűzmágus szeretne lenni. Mesélhetnél neki wegtoreni tanulmányaidról.
*Dobja fel a labdát, de a fiatalokon múlik mit kezdenek vele.*
-Á, Taitos!
*Fordul a fiú felé, ezek szerint megérkezett épen és egyben ő is.*
-Jó ötlet, a Vadászokkal kellene ez ügyben egyeztetni. Daranel, Eghalim... Az ünnepséget mi is megülhetjük, mesélj... hogy tartják felétek?
*Dől hátra fogát piszkálva, de egyébként figyelme a fiúé. Tényleg érdekli más vidéken, onnan ahonnan a Zöldfül származik... miként tartják a Holdünnepet. Az ő kultúrájukban is megvolt a maga megfelelője, de ez most nem annyira számt.*
*Szomorúan hallja, hogy Worenth még nem érkezett meg, de hát ez van. Nem lehet minden tökéletes. Így is örül, hogy ennyien vannak most itt egy rakáson, nagyon családiasnak érzi a légkört.*
-Thargarodban jártunk, besegítettünk kicsit. Hát remélem eredményes volt, az biztos hogy ma senkit nem kell altatni.
*Vigyorog Zarasra, egyébként hagyja hadd menjen. Majd megkeresi ha nem végez túl későn, de a fiú is felkutathatja Isut ha pihent kicsit.*
-Én kérek. *Szúrja közbe Chiari kérdésére.*
-Szupper, holnap akkor beszélgessünk erről és gyakorolhatnánk egy kicsit. Most, hogy Aryna lelépett nincs senki aki a vízkertért felelne. Lenne kedved hozzá? Semmi különleges, csak naponta párszor le kéne nézni minden rendben van-e. Majd én is igyekszem csak hát tudod hogy van ez... *Húzz el száját. Sajnos nem mindig sikerül mindent belezsúfolnia egy napba.*
-Szia Kriyon. Próbáld magad rendezni ha csatlakozol köreinkhez.
*Rendezi az ifjoncot közepes érdeklődéssel. Ha nagyon kihúzza a gyufát úgyis odavág a pofájára, ezt mindketten jól tudják.*
-Ennek igazán örülök Ythala. *Mosolyog a vörös hajú lányra. Kellene neki is valami feladatot adnia, nehogy elunja magát. Lehet maga mellé veszi most, hogy Lora eltűnt, csak az a baj, hogy tőle nagyon távol áll a tűz.*
-Kryion, képzeld Ythala is tűzmágus szeretne lenni. Mesélhetnél neki wegtoreni tanulmányaidról.
*Dobja fel a labdát, de a fiatalokon múlik mit kezdenek vele.*
-Á, Taitos!
*Fordul a fiú felé, ezek szerint megérkezett épen és egyben ő is.*
-Jó ötlet, a Vadászokkal kellene ez ügyben egyeztetni. Daranel, Eghalim... Az ünnepséget mi is megülhetjük, mesélj... hogy tartják felétek?
*Dől hátra fogát piszkálva, de egyébként figyelme a fiúé. Tényleg érdekli más vidéken, onnan ahonnan a Zöldfül származik... miként tartják a Holdünnepet. Az ő kultúrájukban is megvolt a maga megfelelője, de ez most nem annyira számt.*
463. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-04 09:16:44
Üzenet elküldve: 2015-10-04 09:16:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Folyópart//
*A kijelentésre, majd a kérdésekre bánatosan felsóhajt.*
~Nem akarok hazudni neki, de elmondani sem könnyű. A legjobb, ha őszinte vagyok minden betűig.~
-Rendben van. *Jelenti ki megenyhült hanggal. Megadja magát, mesél, ha a lány úgy kívánja.* Bevallom, nem szeretek a negatív oldalamról beszélni. Valójában az is kényelmetlen, ha egyáltalán én vagyok a téma.
*Essfyhre néz, de a sötétben kevésbé látszik az a végtelenül kedves arc. Éppenséggel ki tudja venni belőle az ő csillogó szempárját, melybe belenézhet. Még nem olyan rég a szemkontaktus egyenesen lehetetlen volt számára, de egy kis gyakorlás segített rajta. A lánnyal folytatott korábbi beszédek alatt pedig némileg megtapasztalta, hogyan is lehet egyáltalán beszélgetni átlagos, nem is igazán fontos dolgokról.*
-Őszintén szólva: nem tudom, mi szerez nekem igazán örömöt. De kedvelem a művészeteket, mint zene, irodalom és festészet. Ezek azok a dolgok, amik talán jobb kedvre derítenek. *Felső ajkára gyengén ráharap, majd egy nyelés után ismét felsóhajt.* Hogy miért szomorkodom? Nos... Történtek dolgok, tán nem is olyan rég. Hát...
*Tényleg őszinte akar lenni. Essfyh egy nagyon kedves, megértő lány. Eireni legalábbis ilyennek ismeri. Talán egy olyan személy, akinek beszélhet a gondjairól, s nem gúnyolja ki érte. De ha azt akarja, hogy az elf őszinte legyen, akkor neki is annak kell lennie.*
-Essfyh! Elmondom neked, ha nagyon szeretnéd. De nagyon kérlek: ne áruld el senkinek! *Talán némi félelem észlelhető a tekintetében, amint mindezt mélyen Essfyh szemeibe nézve próbálja megértetni vele.* Szeretném, ha megígérnéd ezt nekem.
*Nem kér gyakran ilyesmit, ennek oka valószínűleg pont az, hogy nem szokott erről beszélni, nem is kérdik. De néha akadnak ilyen kíváncsi egyének, mint Essfyh vagy mondjuk Worenth, akit hasonló körülményekkel és feltételekkel némileg beavatott ebbe az ügybe.*
-Zárkózott gyerek voltam mindig egy átlagos családban, egy erdei faluban. Ezt a települést portyázó tolvaj horda támadta meg, s tette a földdel egyenlővé. A lakosságot lemészárolták, kivéve az ifjakat. Mindenkit, mindenkit megöltek, aki elérte a felnőtt kort. Kizsákmányolták, amit tudtak, majd lángra lobbantották az egész erdőt. A leöltek közé tartozott édesanyám is, aki megpróbált megvédeni, kimenekíteni... Mondani sem kell: nem sikerült. Édesapám nem tartózkodott otthon egy vándorkutatás miatt. *Megáll egy kicsit, hogy szünetet tartson, főleg történet tagolásaként.* Évekig hurcoltak maguk után, hogy eladhassanak rabszolgának. De senkinek sem kellettem. Senkinek. A megölésem mellett döntöttek végül, de egy akkori társam megmentett, így elmenekülhettem. Uram, Eghalim Grall volt az, aki rám talált az útfélen kiszáradva, félholtan heverve.
~Röviden ennyi lenne...~
*A tényleg dióhéjban elregélt történet mesélése alatt, főleg a végén, már nem Essfyhre néz. Fél, vajon mit mondhat erre, ha egyáltalán mond valamit. Kellemetlenül érzi magát, egyenesen feszeng, hogy itt sajnáltatja magát. De tudja, hogy csak azért teszi, mert a fél-elf megkérte rá.*
-Nem egészen a történet miatt vagyok olyan, amilyen. Inkább a megélése alatt kialakult jellemem, világlépem és szellemi összeomlásom miatt...
*De erre inkább nem tér ki. Egyelőre.*
*A kijelentésre, majd a kérdésekre bánatosan felsóhajt.*
~Nem akarok hazudni neki, de elmondani sem könnyű. A legjobb, ha őszinte vagyok minden betűig.~
-Rendben van. *Jelenti ki megenyhült hanggal. Megadja magát, mesél, ha a lány úgy kívánja.* Bevallom, nem szeretek a negatív oldalamról beszélni. Valójában az is kényelmetlen, ha egyáltalán én vagyok a téma.
*Essfyhre néz, de a sötétben kevésbé látszik az a végtelenül kedves arc. Éppenséggel ki tudja venni belőle az ő csillogó szempárját, melybe belenézhet. Még nem olyan rég a szemkontaktus egyenesen lehetetlen volt számára, de egy kis gyakorlás segített rajta. A lánnyal folytatott korábbi beszédek alatt pedig némileg megtapasztalta, hogyan is lehet egyáltalán beszélgetni átlagos, nem is igazán fontos dolgokról.*
-Őszintén szólva: nem tudom, mi szerez nekem igazán örömöt. De kedvelem a művészeteket, mint zene, irodalom és festészet. Ezek azok a dolgok, amik talán jobb kedvre derítenek. *Felső ajkára gyengén ráharap, majd egy nyelés után ismét felsóhajt.* Hogy miért szomorkodom? Nos... Történtek dolgok, tán nem is olyan rég. Hát...
*Tényleg őszinte akar lenni. Essfyh egy nagyon kedves, megértő lány. Eireni legalábbis ilyennek ismeri. Talán egy olyan személy, akinek beszélhet a gondjairól, s nem gúnyolja ki érte. De ha azt akarja, hogy az elf őszinte legyen, akkor neki is annak kell lennie.*
-Essfyh! Elmondom neked, ha nagyon szeretnéd. De nagyon kérlek: ne áruld el senkinek! *Talán némi félelem észlelhető a tekintetében, amint mindezt mélyen Essfyh szemeibe nézve próbálja megértetni vele.* Szeretném, ha megígérnéd ezt nekem.
*Nem kér gyakran ilyesmit, ennek oka valószínűleg pont az, hogy nem szokott erről beszélni, nem is kérdik. De néha akadnak ilyen kíváncsi egyének, mint Essfyh vagy mondjuk Worenth, akit hasonló körülményekkel és feltételekkel némileg beavatott ebbe az ügybe.*
-Zárkózott gyerek voltam mindig egy átlagos családban, egy erdei faluban. Ezt a települést portyázó tolvaj horda támadta meg, s tette a földdel egyenlővé. A lakosságot lemészárolták, kivéve az ifjakat. Mindenkit, mindenkit megöltek, aki elérte a felnőtt kort. Kizsákmányolták, amit tudtak, majd lángra lobbantották az egész erdőt. A leöltek közé tartozott édesanyám is, aki megpróbált megvédeni, kimenekíteni... Mondani sem kell: nem sikerült. Édesapám nem tartózkodott otthon egy vándorkutatás miatt. *Megáll egy kicsit, hogy szünetet tartson, főleg történet tagolásaként.* Évekig hurcoltak maguk után, hogy eladhassanak rabszolgának. De senkinek sem kellettem. Senkinek. A megölésem mellett döntöttek végül, de egy akkori társam megmentett, így elmenekülhettem. Uram, Eghalim Grall volt az, aki rám talált az útfélen kiszáradva, félholtan heverve.
~Röviden ennyi lenne...~
*A tényleg dióhéjban elregélt történet mesélése alatt, főleg a végén, már nem Essfyhre néz. Fél, vajon mit mondhat erre, ha egyáltalán mond valamit. Kellemetlenül érzi magát, egyenesen feszeng, hogy itt sajnáltatja magát. De tudja, hogy csak azért teszi, mert a fél-elf megkérte rá.*
-Nem egészen a történet miatt vagyok olyan, amilyen. Inkább a megélése alatt kialakult jellemem, világlépem és szellemi összeomlásom miatt...
*De erre inkább nem tér ki. Egyelőre.*
462. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-03 23:22:14
Üzenet elküldve: 2015-10-03 23:22:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Folyópart//
*Essfyh minden ellenérzés nélkül megy Eireni után. Igaz hűvös van, de mivel már vett magára némi plusz réteget, annyira nem dideregteti meg, mint hazafelé jövet. Éppen jó, ahogy kezeivel karját dörzsöli. Ártatlan, kedves szemeivel nézi a fiút, habár annak köszönése meglepi. Annyira hivatalos, hogy még gyorsan körbe is néz, mintha csak azt akarná ellenőrizni, hogy van e más Essfyh kisasszony a környéken. *
~Teljesen más mint a könyvtárban volt. ~
*A hangsúly és a hangulat is eltér. A lány szinte bánja, hogy utána jött. De egyelőre ennyi nem tántorítja el.
A pár pillanatnyi néma csendben ő is hallgatja a patak csobogását és az éj neszeit. Mikor jöttek vissza Synmirába, sokkal rémisztőbb volt. Most viszont Eireni kérdése sokkal ijesztőbb. Amilyen hirtelen és hangsúllyal teszi fel a lánynak. Essfyhnek sokkal megfelelőbb lett volna, hogy ha kerülgetik kicsit a forró kását. De így aligha van már rá lehetősége. *
- Hát...
*Kezd bele zavartan, kék szemeit oldalra veti, szemügyre veszi a sötétben folydogáló patakot. *
- Elég sok minden van. Mi tud jó kedvre deríteni? Miért szomorkodsz?
*Kérdezi aggodalmasan, ha már muszáj. De egyelőre csak ennyit kérdez, pedig sok minden van még a tarsolyában. *
*Essfyh minden ellenérzés nélkül megy Eireni után. Igaz hűvös van, de mivel már vett magára némi plusz réteget, annyira nem dideregteti meg, mint hazafelé jövet. Éppen jó, ahogy kezeivel karját dörzsöli. Ártatlan, kedves szemeivel nézi a fiút, habár annak köszönése meglepi. Annyira hivatalos, hogy még gyorsan körbe is néz, mintha csak azt akarná ellenőrizni, hogy van e más Essfyh kisasszony a környéken. *
~Teljesen más mint a könyvtárban volt. ~
*A hangsúly és a hangulat is eltér. A lány szinte bánja, hogy utána jött. De egyelőre ennyi nem tántorítja el.
A pár pillanatnyi néma csendben ő is hallgatja a patak csobogását és az éj neszeit. Mikor jöttek vissza Synmirába, sokkal rémisztőbb volt. Most viszont Eireni kérdése sokkal ijesztőbb. Amilyen hirtelen és hangsúllyal teszi fel a lánynak. Essfyhnek sokkal megfelelőbb lett volna, hogy ha kerülgetik kicsit a forró kását. De így aligha van már rá lehetősége. *
- Hát...
*Kezd bele zavartan, kék szemeit oldalra veti, szemügyre veszi a sötétben folydogáló patakot. *
- Elég sok minden van. Mi tud jó kedvre deríteni? Miért szomorkodsz?
*Kérdezi aggodalmasan, ha már muszáj. De egyelőre csak ennyit kérdez, pedig sok minden van még a tarsolyában. *
461. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-03 14:41:13
Üzenet elküldve: 2015-10-03 14:41:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Konyha//
*Készségesen és jókedvűen segédkezik Chiarinak a főzésben és később a tálalásban is, halkan dudorászva az orra alatt, aztán pedig mosolyogva figyeli a nagy jövés-menést. Ez kellett neki, már nagyon régóta, a hatalmas társaság, emberfélék mindenütt, meg dolog a keze alá, hogy ideje se maradjon az ostobaságain keseregni. Szégyellősen minden érdemet a konyhatündér elfre hárít, elvégre a krumplipucolás és az almareszelés nem sok mindent tesz hozzá az ételek ízéhez, a plusz kettő kéz legfeljebb az elkészítésükhöz szükséges időt rövidíti le, de attól még jólesik neki, hogy nem feledkeznek meg róla. Chiari példáját követve ő is letelepedne enni, de előbb egy friss vízzel teli kancsót, kupát tesz le az utolsónak érkezett, hörgő-fulladozó félvér elé.*
- Tessék, egyelőre ez jót fog tenni.
*Saját tányérja mellett még egy adagot szed az elkészült ételből, és azt is a férfi elé pakolja.*
- Jó étvágyat, vacsorára ezt készítettük.
*Jó darabig nem hallani a szavát, mert teljes figyelmét a tányérja köti le, de Isurii kérdésére készségesen válaszol.*
- A koncentrációm elmélyült, és időben is sokkal tovább el tudtam nyújtani, mint korábban. Ha úgy vesszük, sikerélményben volt részem, Isurii mester.
*Készségesen és jókedvűen segédkezik Chiarinak a főzésben és később a tálalásban is, halkan dudorászva az orra alatt, aztán pedig mosolyogva figyeli a nagy jövés-menést. Ez kellett neki, már nagyon régóta, a hatalmas társaság, emberfélék mindenütt, meg dolog a keze alá, hogy ideje se maradjon az ostobaságain keseregni. Szégyellősen minden érdemet a konyhatündér elfre hárít, elvégre a krumplipucolás és az almareszelés nem sok mindent tesz hozzá az ételek ízéhez, a plusz kettő kéz legfeljebb az elkészítésükhöz szükséges időt rövidíti le, de attól még jólesik neki, hogy nem feledkeznek meg róla. Chiari példáját követve ő is letelepedne enni, de előbb egy friss vízzel teli kancsót, kupát tesz le az utolsónak érkezett, hörgő-fulladozó félvér elé.*
- Tessék, egyelőre ez jót fog tenni.
*Saját tányérja mellett még egy adagot szed az elkészült ételből, és azt is a férfi elé pakolja.*
- Jó étvágyat, vacsorára ezt készítettük.
*Jó darabig nem hallani a szavát, mert teljes figyelmét a tányérja köti le, de Isurii kérdésére készségesen válaszol.*
- A koncentrációm elmélyült, és időben is sokkal tovább el tudtam nyújtani, mint korábban. Ha úgy vesszük, sikerélményben volt részem, Isurii mester.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519