//Mindenki//
*Nem tévedett, Natalayda és Quantall megerősítik a feltételezését a személyazonosságukat illetően. A jövetelük oka azonban nem ilyen könnyen tisztázható, ennek ellenére mégis biztos benne, hogy Pycta azért küldte a "hősöket", amiért gondolja... De ezt nem tudja rögtön előtárni, mert időközben Laor is belekezd a mondandójába, ami kurta és lényegre törő.*
- Elnézést... mindjárt, csak... - *Mondja halkan Natalaydáéknak, Laor felé bökve, hogy hallani akarja őt, aztán beszélhetnek.
Mestere baráti kézszorítását valami szórakozott mosolyfélével fogadja, mert annyifelé szóródik most a figyelme, hogy nincs ideje igazán örülni a társaságának. Az összejött szerzeteken is kíváncsian néz végig, mert elég színes a felhozatal és vannak köztük ismeretlen arcok is.
A vállán ülő manó is így tesz, csak ő sokkal feltűnőbben bámulja a kis csapatot.*
- És Kilencedik! Vagyis jómagam! Ha Krestvir megy, én is megyek! - *Húzza ki magát, akár egy lovag, elsőként reagálva arra, amit Laor mondott. Láthatóan ő cseppet sem olyan szégyenlős, mint a "védence", ő nem fél felhívni magára a figyelmet. Krestvir helyette is bújna a tekintetek elől, ráadásul nem is örül a manó elhatározásának, hiszen ő nem akarja vinni olyan veszélyes helyre ezt az apró lényt, de ezt most nem alkalmas megvitatni.
Azért Taitosnak is van esélye szóhoz jutni, mert Kilencedik a kijelentése után csöndben marad. Krestvir meg biccent mestere engedélyére. A szándékára azonban, hogy ő is velük tartana, szeretne válaszolni valamit, de erre sem érzi most megfelelőnek az időt és a helyszínt. Majd inkább, ha kettesben maradnak.*
- Mikor indulunk? - *Kérdez hát csak ennyit, Laorhoz fordulva.
Majd később, ha választ kapott, figyelme visszatér Quantallékhoz, akikhez már Taitos intézett egy kérdést. Nem vág bele senki szavába, de ha alkalma adódik, ő is közbeszól.*
- Taitos mester... ők tettek azért, hogy a városban lévő oltár ne legyen többé Sa'tereth oltára. Pycta is ott volt, akiről meséltem neked. - *Magyaráz, majd a folytatásnál már inkább Natalayda és Quantall arcára pillant fel néha, hozzájuk beszél.*
- Pyctát kértem meg régebben, hogy segítsen abban a küldetésben, amiről az előbb hallottak. Én úgy sejtem, azért küldte magukat hozzám, mert azt remélte, maguk segíthetnek nekünk. Ott északon, a Karavánpihenő romjainál, a világunk szövete fölszakadt és félő, hogy tovább fog szakadni. Veszélyes oda menni, élőholtakkal, élőholt szörnyekkel találkoztunk, a korábbi vezetőnket démon szállta meg... Minden segítségre szükségünk van, hogy egyáltalán kutatni tudjunk a megoldás után. Ezért kérem, ha úgy gondolják, segíteni tudnak, csatlakozzanak hozzánk! - *A hosszú beszéd közben javarészt a padlót nézi, de a végén ismét fölemeli egy pillanatra a tekintetét és meghajol kissé, majd várja a választ.
Talán a tharg csapat képviselői is jelen vannak még, mikor kérését teszi, talán már odakint várakoznak, de ezt a lehetőséget, amit Pyctától kapott, nem szeretné elszalasztani, ha ez a két személy tényleg segítséget nyújthat a számukra.*
- Krestvir... Figyel... és olyan furán néz rám... - *Érkezik a suttogás Kilencediktől, aki meg Taitos-al szemez, de a lány most nem reagál egy pillantásnál többel, mert a válasz most fontosabb.*