//Egy eskü betartása//
*Megigazítja szemüvegét, mikor mozgást lát a ház sarka felől. Úgy tűnik, egy nyakigláb elf érkezett hozzájuk.
Nem különösebben tart tőle. Egy besurranó nyilván nem kiabálná szét, hogy megérkezett. Jóllehet, ez is megteszi egy módszernek, hogy megállapítsa, üres-e a ház. Na, de ha így is állna a dolog, akkor ő igazán nem tehet semmit. Amíg őt nem bántanák, felőle aztán vihetnek, amit akarnak! Nem lesz tőle boldog, de az élete azért csak többet ér!...
A jövevény elég kedvesnek és segítőkésznek bizonyul, ezzel kapásból elnyeri az öreg rokonszenvét, még ha a bizalom várat is magára.*
- Rere-rendben, rendben. Csak egy kicsit el-el-el-elzsibbadtam. - *Feleli, majd a felé nyújtott kézre néz. Derék elf ez itt, szorult belé jóindulat!
A sarlót átveszi baljába, mert a földön mégsem hagyhatja heverni, még a végén valaki belelépne, aztán megvolna a baj... Aztán jobbjával megragadja az elf kezét, akinek bizony kell őt húznia, mert nem mozdul már olyan könnyen. Ha talpon van, már nincs gond, még szaladni is tud egy darabon, de fölállni, az gyakran kihívás már.*
- Hhh... Köszönöm! - *Mondja, nagyot sóhajtva.*
- Jó helyen, jó helyen. E-e-ez volna Synmira. Én meg Therrad Gortus vagyok, Sy-sy-sy-synmira intézője. - *Mutatkozik be maga is, melegen megszorítva és megrázva a segítő kezet, mielőtt elengedné.
Majd kíváncsian fülel, mi ügyben érkezett a jövevény, s ez ugyan nem derül ki, de legalább azt megtudja, ki küldte feléjük az elfet. Ugyan kell egy kicsit gondolkoznia, hogy beugorjon a név. Mondogatja is magában, a szemüveg mögött hunyorogva, rebegő szájjal, ami ténylegesen valószínűleg nehezen ejtené ki ezt a nevet.*
- Óh, igen! Me-me-me-megvan! Ő az egyik mágusmesterünk. Bár még nem volt sze-sze-sze-szerencsém hozzá. Később érkeztem, és ő azóta is távol van. - *Bólogat, a végén sajnálkozón elhúzva a száját.*
- Mi-mi-mi-miatta jött volna? - *Kérdi, mert elértette ő azt a megjegyzést és úgy gyanítja, udvarolni jöhetett az elf annak az állítása szerint gyönyörű nőnek.
Az időjárást firtató kérdésre biccent, a bajsza alatt mosolyogva, ahogy elnézi a napsütést élvező férfi arcát. Kedveli az elfeket. Némelyik néha kelletlenül ráérősen tud viselkedni, de neki ezzel sosem volt baja. Az élet apró örömeit ki kell élvezni!*
- Úgy bizony. - *Nem tereli beljebb a férfit, végül is, ha tényleg csak a távol lévő varázslónő miatt jött, akkor meglehet, menne is tovább.*
A hozzászólás írója (Therrad Gortus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.13 15:49:23