//Sebek nyalogatása//
~Legalább el nem szalad.~
*Nyugszik meg egy kicsikével jobban Taitos. Nem ijesztette hát el véglegesen, sőt, talán időlegesen sem Krestvirt.*
-Ébren nem voltam, mármint, ez az egész azért történik, mert álmomban nem teljes az önuralmam, de hogy neked volt-e hozzá közöd, azt én sem tudom pontosan. Az ösztöneimet sajnos nem tudom kifaggatni.
*Magyarázkodik kicsit talán túlságosan is, de igyekszik rejteni, burkolni a tényt, hogy erre maga sem tud választ adni, abban mondjuk bizos, hogy nem a leküzdhetetlen vágy okozta az egészet, így az ő lelkiismerete nagyrészt tiszta, már leszámítva a félreértést és a bizonytalanságot, melyek amúgy tetemes részét képviselhetik meggyónni való bűneinek.*
-Jó, akkor maradok.
*Jelenti ki végül, és vár, míg Krestvir nem jelzi, hogy mellette a helye. Oda is lépdel lassacskán, le is ül, és kicsit feszengve várja a kivégzést, a pallost, mely, még ha szavakban is, de lesújt rá. Helyette Krestvirt kapja, ami az előbbiekhez képest nem hogy jó, de általában véve is kellemes alakulása a dolgoknak. Hagyja hadd helyezkedjen kényelembe tanítványa, a Zöldfülű pedig jobbjával karolja át Krestvirt, ha már így üldögélnek, és Krestvir megelőlegezte neki ezt a közelséget, és bizalmat, ne olyan legyen, mint egy oszlop egy díszes csarnokban, hideg, és rideg. Meghallgatja szavait.*
-Tudod, ha többet vágysz ilyenekre, akkor majd igyekszem többet adni.
Azt hiszem sok dolgot érthettem félre veled kapcsolatban.
*És igaz is. No ez aztán jó móka Taitosnak, a nagy Zöldfülű, ki ezt meg azt csinálta, és miket el nem ért már, most bevallhatja hibáit. Kell ez is, persze így legalább helyére kerül értékrendje is. Két ujjnyilva lentebb, a földre száll le így.*
-Azt hittem ez csak az én mániám, és te nem akarsz ilyesmiket, vagy kellemetlen.
*Picit megakad.*
~Szóval nem gondol rám férfiként... Ennyire jellegtelen volnék?~
*Egy pár ilyen szó sokat átértékelhet az emberben, és Taitos most pont ezen esik át.*
-Szóval ennek örülök. Csak én értettem félre hát.
*Az előbbi gondolaton rágódva egy halvány mosoly azért megjelenik arcán, homolka azonban továbbra is gondterheltségről árulkodik.*
-És szerintem simán te is családtag vagy már nálam.
*Jegyzi meg bezárólag dolgait, mielőtt áttérne a nagyobb falatra.*
-Ezen az sem változtat, hogy férfiból, meg nőből vagyunk. Illetve, változtathat, meg talán változtat is már, de jó irányba. Te például talán ezért, még ha szótlanabb is vagy, de sokkal törődőbb.
*Ezt azért mondja, mert Krestvir, mikor nem borongós, Taitos szerint kifejezetten anyáskodó tud lenni. Aztán most jön a neheze.*
-És, hát az ilyenhez, mint a mai csak a türelmedet tudom kérni, és azt, hogy nézd el nekem, hogy a ketrecbe zárt vadállat bennem így vág vissza, míg alszom. Az a részem biztosan nőként is tekint rád, és noha az enyém a ketrece kulcsa, a karmait lekötözni nem tudom.
*Ez eddig a szokásos Taitosos mese volt, most azonban sejti, hogy illene valami konkrétabbat is mondania.*
-Szóval nem mondhatom, hogy nem jelent semmit. Azt jelenti, hogy hát... Nekem azt, hogy nem vagyok öreg, feléd pedig, jó, ez most furán fog hangzani, de ha belegondolsz *Készíti a lányt szavaira.*
-Talán leginkább a szeretet jele, meg egy amolyan bók.
*Ugyanis Taitos biztos abban, hogy mondjuk egy idősebb vagy sokkal fiatalabb nővel, vagy egy fiúval az ágyában nem ébredt volna így.*
-Ne haragudj rám ezért!
*Kéri végül csak ellágyultan tanítványát, hogy nézze el neki a közelségük, és férfi léte okozta bonyodalmakat, még ha talán ezen át is kellett esniük mindenképpen.*