Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSynmiraNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 151 (3001. - 3020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

3020. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 11:50:53
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48

Játékstílus: Vakmerő

//Megbocsátás//

*Nagyon furfangosnak érzi most magát amiért képes így színészkedni és láthatóan összezavarni és megfélemlíteni a férfit azzal, hogy mást mond, mint amire a viselkedése utal.
Voltaképpen Zaxdor reakciója csak olaj a tűzre, mert míg korábban úgy tervezte, hogy ezt hamar abbahagyja, megtetszik neki a játék, úgyhogy elég sokáig húzza. Pompás önfegyelemmel őrzi meg a mosolyát azon határon, hogy még véletlenül se látszódjon, hogy amúgy belül már nevet.*
- Hogyan nézek? - *kérdez vissza, s még hangja is teljesen higgadt, mintha tényleg nem értené, miről beszél a férfi.*
- Nyugodt vagyok. - *válaszol erre is. Nagyon élvezi újdonsült szerepét és természetesen roppant humorosnak tartja most magát.*
- Legyen. - *biccent aztán, és visszatér végre a rendes arckifejezéséhez, letörölve azt a mosolyt a képéről. Aztán egy pillanatra megint fölveszi, mintha csak egy maszk volna, de ezúttal épp csak megvillantja, hogy további kétségek között tarthassa a férfit, hogy a békekötést komolyan gondolta-e; majd újra az egy fokkal ártatlanabb ábrázatát ölti fel, és már úgy is marad.
Kikívánkozna belőle egy kis nevetés is, de visszafogja, mert nem akarja elrontani az előbbi teljesítményét.
Közben meg eszébe jut az a korábbi téma is, amin gondolkodott és ez segít visszakomolyodnia.
Felül rendesen most már, s tépelődik magában. Az újabb szünetet kellene kihasználnia, hogy beszéljen, mielőtt folytatnák a gyakorlást. De nehezen szánja rá magát, hogy megszólaljon és kimondja azt, amit tervez, mert utána már nem csinálhatja vissza.*
- Amíg nincs készen a házad... szerintem alhatnál itt a jurtában. Vagy az egyik szobában is... Akár az enyémben.
*Hát kimondta. Annyira nem is volt nehéz. Bár furán érzi magát most, a válaszra várva. Mintha felelősséggel tartozna ezután az óriásért. Van benne izgatottság és kényelmetlenség is. Zaxdor kezd rokonszenves lenni, és amennyire magányos általában, jelent számára valami kellemes várakozást, hogy akár ilyen kényszerű helyzetben is, de muszáj lesz közel engednie és jobban megismernie valakit. Tehát fura módon ez a kényszer teszi könnyebben megvalósíthatóvá ezt (egyúttal ez az is, ami olyan félelmetessé teszi a helyzetet), mert még saját maga sem tehet keresztbe magának, hiszen ha egy téren osztozik valakivel, akkor nem tudja csak úgy elkerülni. Főként ha az a tér a szobája lesz, amit egyébként azért kínált fel, mert viszonylag biztos benne, hogy az ellen igazán senkinek nem lehet kifogása, míg a többi szálláslehetőség esetén azért a szövetség maradék tagjának is lehet szava a jótékonykodáshoz.*


3019. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 11:48:51
 ÚJ
>Zaxdor Karag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Megbocsátás//

*Elég nagyot huppan a lány, amit meglepően nyugodtan visel, talán túlságosan is nyugodtan. Zaxdor göcögéséhez aztán nem csatlakozik, melyre az óriás gyanakodva húzza fel szemöldökét. Lassan, szemét le nem véve a lányról huppan le mellé, s úgy figyeli tovább. ~ Bosszút forralna? ~ Kérdezi magától mert nem ismeri még Krestvirt annyira, hogy ezt el tudja dönteni, de abban bizonyos, hogy a lány a tréfát érti, a következmények viszont kiszámíthatatlanok. Lassan körbenéz, mi olyan tárgy van a környezetében, ami veszélyes lenne számára, aztán tekintete megállapodik Krestviren. Az egyetlen potenciális veszélyforráson. Még mindig göcög magában, aztán a természetellenesen komoly és nyugodt arcra aztán lehervad a vigyor a szájáról. Egy kicsit hátrál is, csak úgy ültében, kezeit készenlétbe helyezi, meglehetősen kényelmetlenül érzi magát.*
- Ügyes voltál... *kezdi csendesen és halkan, miközben alsó ajkát megnyalva figyeli a lány minden rezdülését. Jelenleg csupán vihar előtti tűnik minden pillanat, miközben az óriás a mágiával szembeni esélyeit latolgatja.*
- Komolyan. *Bólint ismét, ráerősítve az előbb elhangzottakra, aztán kitör belőle.* Naaaa, ne csináld már, csak tréfa volt, miért nézel így? *Kényszeredetten felnevet, aztán egyik kezével szórakozottan tarkóját dörgöli meg.*
- Kicsit koszos lett a feneked, nagy ügy. *Legyint, aztán megint lehervad a mosoly az arcáról. ~ Biztosan tervez valamit, tuti. De mit? ~ Elmélkedik, aztán kivárásra játszik inkább. De csak nem bír csendben maradni:*
- Én is tiszta kosz vagyok, nyugi. *Próbálkozik tovább, hátha a puhatolózással némi mondat foszlányt azért kihúz a lányból. Persze az elrévedéshez tökéletesen legalkalmatlanabb pillanatot választja ki, mert megint csak az arcát nézi, azt a kis huncut, bosszúszomjas arcot, melyen ezúttal a komisz mosoly valójában komiszságot ígér. Azok a hunyorgó szemek, mintha magukba tudnák zárni a földkerekséget, oly mélybarna színűek, jelenleg egyetlen pislantás tornádót gerjeszthet.*
- Naaa... *Kezdi csendesen kezét nyújtva és egy kicsit tartva a következő mozzanatoktól.* Szent a béke? *Vizslatva figyeli, itt még bármi megtörténhet. ~ Az a mosoly... biztos hátborzongatónak szánja, de elképesztően édes! ~ Szinte elalél, lehet, hogy ez is lesz a veszte.*


3018. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 11:45:02
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48

Játékstílus: Vakmerő

//Megbocsátás//

*Hallgatja Zaxdort és természetesen továbbra is a saját egykori nincstelenségére emlékezteti a helyzet, ahogy a férfi leírja a jelenét.
Ha Taitos akkoriban nem fogadta volna be őt, akkor neki sem lett volna hol laknia. És persze az étkeztetéséről is a fiú gondoskodott, erre is jól emlékszik. Emellett már csak hab a tortán, hogy az élőholtak is szabadon sétáltak akkoriban mindenfelé, avagy valószínűleg nem is húzta volna sokáig, ha magára hagyják.
Megvan hát az alapja az együttérzéshez. Kényelmetlenül is érzi magát, mert jön a késztetés, hogy segítsen, de Zaxdor mégis csak egy idegen, ő pedig zárkózott és nehezen enged be valakit az életébe, a személyes terébe. Persze, gyakran jönnek új tanoncok, de... ők nem az ő meghívására érkeznek, hanem tanulni. Velük nem kell foglalkoznia, csak munka szinten.
Nem válaszol, pusztán elmosolyodik Zaxdor nevetésén, mintha ennyivel valóban lezártnak is tekintené a témát.
Majd érkezik az az elejtett kis kiegészítés... hogy az óriás Synmira közelébe tervezi a házát. És ez különös módon nem úgy hat rá, mint egy semleges információ. Hogy pozitív, vagy negatív hírként értelmezi, azt azonban még ő sem tudná megmondani. Egyszerűen foglalkoztatja, zavart kelt benne, pláne korábbi gondolataival vegyítve.*
- Értem. - *intézi hát el ezt is ennyivel, nem tudván, mit mondjon erre.
Aztán meg folytatják a gyakorlást, de a háttérben azért még mozognak a gondolatai a téma körül.
A hárítása jól sül el, támadásba azonban már nem tudja átvinni ilyen sikeresen, mert a férfi kivédi és megtartja a másik kezével a fellendített karját.
Erre kapásból úgy reagál, hogy erősebben szorítja Zaxdor tőrt fogó kezének csuklóját, s vélhetően folytatná is valahogyan, de az óriás viselkedése jelzi, hogy ez a lecke most csak ennyiről szól, úgyhogy ő is megáll...
Azt nem tudja eldönteni, hogy Zaxdor mennyire gondolja komolyan, amit mond, úgyhogy marad a mosolygásnál és nem bízza el magát. Voltaképpen már azt sikerélményként éli meg, hogy néhány fogása bevált.
A derűből aztán meglepett, csuklásszerű hang lesz, mikor az óriás elkapja a bokáját és kirántja alóla a lábát.
Fenékre ül, egy kicsit még hátra is hanyatlik, de a könyökén végül megtámaszkodik. Megütötte magát, de annyira nem vészes, inkább csak meglepődött, úgyhogy elsőre bennakadt levegővel néz az ég felé és próbálja felfogni a helyzetet. Aztán meghallja Zaxdor göcögését és megérti, hogy ez egy tréfa akart lenni.
A férfi arcára emeli tekintetét és most pontosan megegyezik szándékával az a kifejezés, ami az arcán ül... Egy kicsit gonosz, számonkérő, bosszút ígérő mosoly, hunyorgó szemek.*
- Nem, semmi baj. - *feleli félelmetesen nyugodt hangon.*


3017. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 11:43:46
 ÚJ
>Zaxdor Karag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Megbocsátás//

*Mielőtt a gyakorlatot tovább vinnék és fordított felállás következne, esély nyílik egy kis beszélgetésre is közben. Az értetlenkedő tekintet láttán már érzi, hogy némi magyarázattal kell szolgálnia:*
- Általában a szabad ég alatt. Előző életemben sokszor volt ilyen. *Vonja meg vállát, s közben egy fűszálat piszkálgat.*
- Akkor barlangban, pusztában, éppen, ahol ért a fáradtság. Az erőltetett menet sokszor merített ki úgy, hogy mindegy volt. Volt persze házam, így ágyban is aludtam. De itt tharg földön, általában egy félreeső helyen.
*Mondja csendesen, de látszik arcán, hogy ez számára igazán nem probléma.*
- Enni is ettem... olykor. *Mintegy megerősítésként óriásit kordul a gyomra, mire kényszeredetten kapja oda kezét és elmosolyodik.*
- Csak nagy a szája, nyugi! *Utal hasára nevetve. Ami azt illeti most jön rá, hogy mennyire éhes. Talán Leandana torja óta nem evett egy jót, olyannyira nem veti fel a pénz, sem a munka. Nem tud elszakadni a napi edzésektől, muszáj jó formában tartania magát. Mióta a hadúrra felesküdött csak ez jár a fejében. Ezek pedig sokat kivesznek az óriásból. Persze nem csont és bőr, sőt jó kondiban van, így az avatatlan szemek számára nem feltűnő. Ahogyan karikás szemei sem, mert dacára a megszokásnak, már jó volna egy saját helyen álomra hajtania a fejét. Ha már a telek meglenne, akkor nyert ügye lenne, felépítené saját maga azt a viskót.*
- Itt lesz házam, Synmira mellett. *Mondja csak úgy, minden előzmény nélkül.* Egyszer.
*Fűzi gyorsan hozzá, majd a gyakorlat folytatódhat. Csak szemének villanásával jelzi, hogy megindítja a támadást, amit Krestvir meglepő módon hárít. Az óriás nem könyvelte el magában, hogy ugyanaz következik, de természetesen többnyire azért arra számít. Mikor azonban a tőr Krestvirhez ér, a lány másképp, ügyesen reagál. Okosan méri fel a testi fölényt, kifordul, hogy leüsse a szúró kezet, aztán a könyökhajlatba vigyen be ütést. Az óriás a mozdulatot végigviszi, nem erőből teszi, így a lány a számára kedvező hatást éri el, azonban Zaxdor is két kezű, mint általában a szerencsés óriások. Így nyaka elé kapva másik kezét, óvatosan tudja levédeni saját nyakától kezében fogott kését. Normális esetben, már vetődne is rá a lányra, de ez nem az az eset, nem akarja, hogy megsérüljön, így inkább megáll:*
- Ez nagyszerű! Még a végén én tanulok tőled, Krestvir. *Bólint komolyan, egy cseppet sem mosolyogva. Aztán mégis pimasz mosoly ül ki szája szélére és egy óvatos lekapott mozdulattal próbálja Krestvir bokáját szabad kezével elkapni. Ha sikerül, talán a lány is leül mellé.*
- Ne haragudj, nem bírtam ki. *Göcög fel magában, aztán persze aggódva néz a lányra.*
- Nem történt bajod, ugye? *~ Én, hülye! ~ Még választ sem kap, de már magát ostorozza, de, ha egyszer olyan jól érzi magát. Az egyedüli küzdelem, nem olyan izgalmas, mint a páros. Főleg, egy ilyen párral.*


3016. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 11:38:03
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48

Játékstílus: Vakmerő

//Megbocsátás//

- Rendben, megpróbálhatjuk majd. De készülj fel rá, hogy valószínűleg meg fog ütni, hogy eltávolítson a közelemből... - *figyelmezteti a férfit, hogy ez a találkozás mivel jár majd. Ő is kapott már ki kerubitól. Nem túl kellemes, viszont túl lehet élni, hiszen az az entitás csak ártalmatlanít, nem erőszakoskodik.
Furcsállón néz aztán Zaxdorra, mikor közli, hogy azt sem tudja, mikor aludt utoljára... Majd arra jut, hogy valószínűleg túlozhat a férfi. Hacsak nem az óriások másképp viselik az alváshiányt, de erről még nem hallott és nem is olvasott sehol.
Majd a hontalanságról tudomást szerezve megszánja a férfit.*
- Akkor eddig hol töltötted az éjszakákat? Fogadóban, vagy a szabad ég alatt?... Enned azért van mit? - *teszi a végére ezt a kérdést is, mert nem ismerve Zaxdor helyzetét felmerül benne, hogy akár ilyen rosszul is állhat.
Ha mindezt megbeszélték, folytatják a gyakorlást.
Lassított támadását sikeresen védi ki a férfi, s ő annak rendje, s módja szerint ejti el a tőrt. A mozdulatot igyekszik felidézni és megjegyezni, ami jól is jön, mert az óriás most tőle várja el az ismétlést.
Mikor azonban arra kerül a sor, hogy ezt véghezvigye, késztetést érez, hogy kicsit eltérően reagáljon. A hatalmas erős kar közelítésétől ugyanis az az érzése támad, hogy nem tudná csak úgy megállítani, mint ahogyan őt állította meg Zaxdor.
Kitér hát baloldalra, hogy biztonságba kerüljön. Mindeközben baljával üti le a férfi kezét, nagyjából a csuklójánál. Utána rögtön köti rá a következő mozdulatot, ezúttal Zaxdor könyökhajlatába ütve a bal kezével, míg jobbja alulról fog rá a férfi csuklójára és ha az ütés a könyöknél kellően erősre sikerült, akkor talán menni fog, hogy fellendítse az alkart, így pedig a benne fogott tőrt Zaxdor nyakának csapja.*


3015. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 11:35:51
 ÚJ
>Zaxdor Karag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Megbocsátás//

*Nem ismeri fel a zavart, mit mondataival okozott. Az sem tűnik fel neki, hogy elfelejtette már annyira saját zavarát, hogy egészen szép körmondatokban tud beszélni. Zaxdor nem túl okos, de jól tud elvonatkoztatni, sőt, a szimbólumokban közlés a legegyszerűbb annak, akinek nem túl kifinomult a szókincse. Persze, aki ezt nem értékeli, könnyen rossz néven veheti, hogy akárha egy madárhoz hasonlítják, pedig az óriás semmi rosszat nem akar közölni ezzel. Krestvirről fel sem tételezte, hogy a hallottak rosszul esnének neki, sőt, ahogy látszik még alaposan el is gondolkodik a dolgokon. Zaxdort azért ez némiképp megnyugtatja, sohasem gondolta volna, hogy egy varázslóval ilyen hosszan és érdekesen el tud beszélgetni, jóllehet ez elsősorban Krestvirnek és mentalitásának is köszönhető.*
- Értem. *Mondja, mikor a kerubi védővarázslatról kezdenek beszélgetni.*Nagyon érdekes varázs, adott esetben, majd szeretném megnézni egyszer. *Bólint mosolyogva, s rögtön ezt követően térnek át az álomra, ami kellemes emlék ugyan, de szívbemarkoló űrt hagy maga után. Fáradtan dörgöli meg szemét és halántékát, aztán kényszeredetten, halkan felnevet.*
- Rendes álom? Hollóleány, azt sem tudom mikor aludtam utoljára. *Megint nevet.* A kúriai csata utáni hatban nem igazán találtam a helyem. Nincs hol laknom, de nem is kerestem igazán. Az ispotályt felépítettük, a kancellár talán építtet nekem egy házat, ha nem felejtettek el. *Szájáról lehervad a mosoly és csak legyint.* Majd' lesz valahogy. *Mondja csendesen, s immár a fél harci pozíciót is felveszi, hogy Krestvirnél a tőr. A lány most sem teketóriázik, ami megint csak elismerést vált ki, s maga előtt tartott két kezével vág ki előre, mintha tapsolna. A mozdulat nem erős, inkább meglepetésszerű, jobb keze Krestvir kést tartó csuklójának csattan, bal keze pedig a kézfejre mér enyhe ütést. Ha a mozdulat sikerül, a hatás-ellenhatás alapján Krestvir kezéből a tőr kirepül oldalra.*
- Most te jössz. Nem szorítom majd erősen. *Biccent, s a kést immár saját jobb kezében tartja, s megindítja a lány felé, egyenesen, minden hátsó szándéktól mentesen, lassabban, mint, ahogy a lány tette az imént.*


3014. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 11:32:46
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48

Játékstílus: Vakmerő

//Megbocsátás//

*Nagyon nehezére esik a szimbólumokban gondolkodás, de felfogja, hogy mikor a férfi a hollóról beszél, akkor közben róla is beszél. Vagy csak róla? És megint bókol? És elemzi őt?
Megdörgöli a homlokát. Zavarba jön, ám el is gondolkodik. Mert ha magára értelmezi, úgy érzi, lehet igazság abban, amit Zaxdor mond. Érti ezt főként az elejére, a magányról... Olykor tényleg arra vágyott a szobája magányában is, hogy a többiek között lehessen. Mert egy bizonyos ideig jól szokta magát érezni társaságban, ha nem is tűnik úgy. Meg hát... nem tudja, ő hogyan közeledjen.
Viszont hogy az óriás ezeket honnan tudja róla? És miért mondja mindig, hogy szép? És hogy tud így beszélni? Igen, mikor így beszél, újból meggyőződik róla, hogy nem lehet agyatlan. Sőt. Ilyen kifinomult beszéddel...
Ő meg ismét nem tud mit mondani. Most még azt az "értem"-et sem bírja kibökni, mert hát hogyan mondhatna ilyet, mikor nem igaz?
Száját összeszorítja és megint megdörgöli a homlokát.*
- Köszönöm. - *mondja bizonytalanul, még némi kérdő él is van benne.
Aztán elfordul Zaxdortól és megy mosakodni...
Van benne szégyenérzet. Azért tömegben nem mászkálna így, nem indulna útnak rendes ruha nélkül. Igaz, akkor is inkább az zavarná, hogy furcsán néznének rá. Meg ha olyan megjegyzéseket tennének, nyilván a szemérmessége is felébredne, de ez alapvetően még nem jellemzője, nem jut eszébe magától, hogy komolyabban takargatnia kellene a testét, alsóruhában kényelmesen érzi magát.
Itt pedig fürdőzés közben zavarták meg, úgyhogy magától értetődőnek veszi, hogy nem nézhetnek rá furcsán a hiányos öltözéke miatt. Testedzéshez meg pont megfelel.*
- A jelek arra utalnak, hogy az az entitás a szándékot érzékeli. Vagyis amíg valakinek szándékában áll bántani, addig marad. Ezért nem is egyszerű gyakorolni vele. Ha gyakorlás során támadsz meg valakit, akkor egy kis időre talán elő lehet hívni, de szinte azonnal el is tűnik, mert megérzi, hogy nincs igazi veszély. - *Az ezüstfényű lények természete tartogat még rejtélyeket a mágusok számára is. Elég sok holdvarázslatban kerülnek megidézésre, de nehéz velük ismerkedni.
Elnézi Zaxdor méla ábrázatát, és most arra gondol, mégis hiányozhat neki az otthona. Ő legalábbis így értelmezi az arckifejezést és a kérést.*
- Megtehetem, de... Rendes álmodban nem szoktál ott járni?
*Furcsállón néz az óriásra, mikor az térdre ereszkedik. Az utasítással sincs teljesen rendben, ám azért engedelmeskedik.
Viszont most nem rendesen támad, csak a férfi szándékát kipuhatolva indítja meg kezét a tőrrel az óriás oldala felé.*


3013. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 11:30:22
 ÚJ
>Zaxdor Karag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Megbocsátás//

*Megvárja, míg a lány megmosakodik, addig ő is összeszedi magát, s meggyűrődött korcait igazgatja. Ugyan gyakorlás zajlik, ez azonban nem vonja magával azt, hogy disznó módjára nézzen ki, a későbbiek során ő is megmosakodna, de jelenleg csak várakozik. A lány fejét a vízbe nyomja, s hosszú haját kirántva a vízből csavarja szárazra. Zaxdor megint kezdi magát kissé kényelmetlenül érezni, mert elképesztően csinosnak találja. Mondani nem mond semmit, a fizikai érzéseket pedig elnyomja, nem kíván megnyilatkozni. Így csak mosolyogva nézi az immár tiszta, víztől nedves hajú Krestvirt, ki egy bájos mozdulattal söpri ki szeméből sötét, a nedvességtől most feketének tűnő kósza tincseit.*
- A holló társas madár, mégis sokszor látod egyedül üldögélni a faágon. Általában meg nem értett lélek, pedig nagyon is hasznos tagja a madártársadalomnak. Küllemre sem nézik sokra, pedig csodálatosan szép, koromfekete tollazatával és fehér kis kabátjában igazán pompás látvány. Emellett sohasem rejti véka alá véleményét, mindig kimondja, amit gondol, szerintem egyenes. Azért is hangos tőle a határ. *Biccent aprót, s közben az ismét nedves ruhában megjelenő Krestvir látványára nyel egy hatalmasat.
~ Nincs szégyenérzete... nem is akarom, hogy legyen. ~ Kényszeríti magát, hogy ne nézze annyira, az alsó ruházat néhol talán áttűnő foltjairól elfordítja tekintetét, s kurtán bólint a további szavakra.*
- És, ha valaki úgy tesz, mintha már nem akarna támadni, megvárja, míg a szellem elmegy, aztán támad? *Kérdezi, mert nincs tisztában a varázslat határaival, de a lány szavaiból arra következtet, hogy ez bizony kijátszható.*
- Derengő álom... *Ízlelgeti a szót.* Valóban... álmot láttam, álmomban ismét otthon voltam és a hegyvidéket jártam. Csodálatos volt. *Sóhajt fel, kissé szomorúan.* De csak álom volt. *Mélán felkapja tekintetét és Krestvir szemeibe fúrja.* Egyszer... majd megkérhetlek, hogy alkalmanként varázsolj rám? Csak, hogy ismét láthassam. *Kérdezi félve, mert bár bután hangozhat, mégsem tudja megállni, hogy ne kérdezze meg.*
- Most kicsit mást gyakoroljunk. *Térdre ereszkedik, hogy körülbelül egy vonalba kerüljön tekintetük, s magasságuk egyezzen.* Kérlek szúrj felém a tőrrel. Utána én jövök. *Biccent.*


3012. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 11:27:28
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48

Játékstílus: Vakmerő

//Megbocsátás//

*Az "arcpakolásának" szánt dicséreten mosolyog, még a védekezésre emelt kezeket is érti és veszi a lapot, hogy ezúttal őt akarják tréfából bosszantani.
Ellenben a saját szavait nagyon is komolyan gondolja. Bár nagyképűsködésnek tűnhet az óriás számára hangos gondolkodása, ő pusztán a helyzetet elemzi, nem csinál viccet a harcból és nem kicsinyli le az ellenséget.
Így aztán a feddésre is komolyan, értőn biccent. Majd kis szünet után fölteszi a kérdést, ami ismét fölmerült.*
- De mondd, miért vagyok én hollóleány? Miatta? - *int fejével a fán pihenő tollasra.*
- Nem. Bár köze van hozzá... - *tartja itt még a kérdés, addig is a még viszonylag tiszta alkarjával igyekszik kidörgölni szájából a földet, kis szünetet tartva a beszédben. De aztán feladja, ezen tényleg csak az öblögetés fog segíteni.*
- Az a kerubi tánc... ami nyugalmat szül. Amiről most beszéltem, egy idéző varázslat. Egy szellemszerű entitást lehet vele segítségül hívni, aki minden támadástól megvéd. És egészen addig velem marad, amíg a veszély el nem múlik... - *magyarázza, majd int, hogy további kérdéseket öblögetés után válaszol meg, most pedig megy.
És megy... Előrehajolva fejét egyenesen a vízbe mártja, hogy a hajából is kimossa a sarat, úgyhogy ismét alaposan eláztatja magát. Kicsit azért kicsavargatja tincseiből a vizet, majd fél kézzel hátrasöpri arcából. Ezt követően meg a markából iszik és öblöget, így, köpködve, meg alighanem minden, csak nem bájos és nőies.
Viszont mire végez már nem ropog a fogai között a sós föld és a mosolya is tisztább.
El is indul vissza Zaxdorhoz. A tőrt elveszi, bár azt még nem tudja, hogy miért is nyújtja az óriás. Az előbbiek után mégis úgy döntött, hogy egyből ezzel is gyakoroljanak?*
- Aludtál... vagyis félálomban voltál. Álmodtál. Derengő álom... Így hívják a varázslatot. Holdvarázslat.


3011. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 11:25:14
 ÚJ
>Zaxdor Karag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Megbocsátás//

*A lánynak igaza van. Ma már másodjára érezheti magát holtnak és ez minden viccen felül álló dolog. Megnyugtatja a gondolat, hogy közeledő ujjbegyei ne gerjesztenek félelmet, ez a bizalom jele, legalábbis ő ezt gondolja. A lecsippentett kis földdarabot elmorzsolja ujjai között, majd a földre szórja.*
- Amúgy jól áll. *Nevet fel, majd védekezőn maga elé tartja kezét. A nevető és büszke Krestvir látványa melegséggel tölti el, azt éri minden kábulatot megért a dolog, aztán mikor a lány viccet csinál az általa sejtetett harhelyzetből, már kissé komorabb. Minden tökéletesen működött. Egy gyakorlóharcban, amit a lány persze mesterien kivitelezett. Azonban látván, hogy viccesnek gondolja korábbi szavait kénytelen kissé elkomorodni:*
- Egy harcban sose gondold, hogy te győztél. Míg van, ki mozdulhat körülötted harcolnod kell, ez a front vonal, hollóleány. *Már nem kérdezi meg, hogy felkönyökölhet e, megteszi, tudja, hogy a lány nem ijed meg tőle, talán már elnyerte annyira bizalmát. Az ifjonti hév sem veszi kedvét, inkább még vonzóbbnak látja. Erőt ad számára.*
- Kerubi? Az a nyugtató varázslat? *Kérdezi, mert látta már legalább egyszer, a kúriai csatánál, közben megértően bólint. Valóban, ha a kerubi lecsap, némi időt nyerhet a lány, míg rendezik soraikat, hasznos, nagyon hasznos. Közben a lány megérti mi az, mit szeretne a hajával, s dicséretet is kap, ami büszkeséggel tölti el, holott jelenleg ő lenne a mester és Krestvir a tanítvány. Emiatt persze nem érzi magát kellemetlenül, inkább csak elnézi, ahogy hollóleány feláll és a medencéhez ballag, hogy tisztálkodjon. ~ Vajon nincs tisztába saját szépségével? Értékeivel? ~ Magától kell kérdeznie, mert a lánytól nem kérdezheti, csak zavarba és újabb értetlen szituációba sodorná. Közben felül és összeszedi magát. Elnézi Krestvir távolodó alakját, ahogyan arcát és haját mossa. Ami azt illeti elismeri magának, hogy bár ő a tanár, mégis sokat tanul a lánytól. Más helyzetben bizonyosan elintézné két faramuci mondattal a szituációt. Most gondolkodik és tervez. Megértő próbál lenni és szelíd. Fogalma sincs hová és merre halad ez az egész, de azt tudja, hogy jól érzi magát. Abban is bízik, hogy Krestvir is kezd hasonlóan érezni. A jelek ezt mutatják, tehát nem változtat. Zaxdornak nincs lehengerlő modora, tökéletes teste, emberi alakja, ami most elvárható lenne ahhoz, hogy jó eséllyel indulhasson. Vagy legalábbis jobbakkal. Csak ő van és azok az érzések, melyeket csak most kezd el felfedezni. Lassan feláll, majd a mosakodó lányhoz fordul:*
- Az a varázslat, amit alkalmaztál... az mi volt? *Kérdezi csendesen, miközben leporolja magát.* Otthon voltam, távoli és havas hegycsúcsok tetején sétáltam. *Mondja, s közben a markolatba bújtatott tőt nyújtja kezében, ha a lány visszatér hozzá.*


3010. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 11:22:13
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48

Játékstílus: Vakmerő

//Megbocsátás//

- Igen, ma már másodjára. - *feleli a férfinak, mikor afelől érdeklődik, ugyan meghalt-e. És roppant büszke magára a - szerinte - tökéletesen tréfás visszautalásért. Merthogy Zaxdor korábban is ezt kérdezte, még a medence partjára evickélve...
Hogy valószínűleg a sáros fogai sokkal viccesebbek, arra nem gondol, ő jól elszórakozik magában a saját poénján.
A második kérdésre meg elmosolyodik, de még fel is szusszan nevetősen. Azt hiszi ugyanis, hogy Zaxdor ugratja és azzal az elcsépelt figyelemeltereléssel akar rajta kifogni, amit még ő is ismer. Avagy a "Nézd, ott repül egy madár!" kissé átköltött változatának tartja a "Hol a hollót?".*
- Azt a másik hármat már harcképtelenné tette a kerubi, szédülnek veled együtt a holdsugártól, vagy elmosta őket a vízmosás... - *veti ellen, mert ha már olyan szabályok szerint "játszanak", hogy használhat mágiát, akkor ezt is számításba veheti.*
- Hacsak nem merült ki a varázserőm, de akkor a te altatásod helyett a kerubit hívtam volna, az kevesebbet vesz ki belőlem... - *elemzi tovább a helyzetet, magában beszélve.
Aztán Zaxdor kérdésére a férfi felé nyújtott kezére néz.*
- Mit? - *kérdez vissza, de a válasz sem kell, mert az óriás keze a homlokához ér, és sikeresen megérti, mit akarhatott.*
- Igen, jó dobás volt. - *biccent, aztán a saját kézfejével is igyekszik törölgetni magát. Majd rájön, hogy ennél hathatósabban is tehet ellene.*
- Mindjárt jövök. - *szól, s azzal már föl is állt, épp csak a kezében maradt tőrt teszi vissza szórakozottan a földre.
Aztán visszasétál a vízhez megmosakodni, meg kiöblíteni a száját.*


3009. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 11:19:14
 ÚJ
>Zaxdor Karag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Megbocsátás//

*Hófödte bérctetőn lassan ballag, s elnézve a magasba kúszó csúcsokat, végre otthon van. Nem zavarja gyerekzsivaj, sem felsége hangja, áldásos pillanatokat él meg, kicsit elszakadva a külvilágtól. Szereti a sétákat ezen a helyen, olykor éjszaka is felmerészkedik, persze nem egyedül. A völgyben mindig akad néhány katona, kik fürkész szemekkel figyelik, követi e valami vadállat, vagy veszélybe kerül-e? Most azonban nagy a csend, s csak a hó ropogását hallani, amit a prémbe bújtatott lába tör meg először, frissen. Mióta az első leesett, nem járt még erre más óriás. Lehelete meglátszik a levegőben, hiába a nap közelsége ebben a magasságban, ereje mégsem jut el idáig. ~ Nem baj. Ez így szép. ~ Gondolja magában, s közben szelíden mosolyog. Csak néhány fenyő áll délcegen a hegyoldalban, ők az egyetlenek, kik haragos zöld tűleveleiket nem dobálják el, még a fagy ellenére sem. Kissé összehúzza magán a mellényt, hideg van inkább, nem is hűvös. Szeme, a nem is oly távolban egy fekete madarat lát leereszkedni a fára. Hangja már messzire hallik, mert borzasztó gúnyosan károg, ami kissé talán még nevetésnek is hallik. ~ No, te is aztán tudod hol a helyed madár. ~ Húzódik mosolyra a szája, kedveli a hegyvidék világát, minden élőlényével.*
- Jó reggelt. *Károgja a madár, s Zaxdor kérdőn húzza fel szemöldökét. ~ Reggel? Hisz... ~ Szemei résnyire nyitva, s a gesztenyebarna szempár, kissé zilált és kusza földes szempillák fentről tekintenek rá. Érzi nyakán a nyomást, s nem is mozdul. Kissé összeszedi magát, erőt merít, s szemeit immár teljes egészében kinyitja, hogy az azúrkék Krestvir kissé földes arcára és fogaira vetüljenek. A komisz arckifejezés és a sáros fogak összhangja persze nem engedik el mosolygás nélkül, függetlenül attól, hogy azt se tudja jelenleg hol van:*
- Öhm... mi történt? *Kérdezi.* Meghaltam? *A kérdés furcsa lehet de az előbbi pillanatokban még a havas csúcsok között sétált, most meg fűben fekszik, s fölé egy lány hajol.*
- Hol a holló? *Kérdezi kissé zavartan, aztán minden visszatér.*
- Ügyes voltál! Erre gondoltam. Tehetséges vagy! *Biccent elismerően, s még mindig mozdulatlanul.* De hátulról már lerohantak hárman. Sose várj tovább egy pillanatnál. *Mondja csendesen, mikor már összeszedi magát.*
- Megengeded? *Kérdezi, s nagyon óvatosan egy apró földdarabot próbál kivenni a lány homlokára omló tincseiből.*
- Ne haragudj. Az elemek. *Mosolyodik el barátságosan.*


3008. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 11:17:10
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48

Játékstílus: Vakmerő

//Megbocsátás//

*Maga is meglepődik rajta, de tényleg élvezi a helyzetet. Hogy ez a pipafű okozta mozgásvágy kielégítéséből adódik, vagy a közelharc izgalma pezsdíti föl, nehéz volna megmondani. De most egy kicsit olyan ez, mint valami játék, amit ettől függetlenül nagyon is komolyan vesz.
Ó igen, a föld... Ez is felmerült benne az elemek kapcsán. Ám pontosan attól tartott, ami most is történik...
Zaxdor ügyes, még a kábulat előtt felé dobja a földet, aminek java része a fején landol. Jut a szemébe, de még a szájába is. Egyébként épp erre számított ellenkező esetben is: vagyis feltételezte, ha ő próbálna földobni egy marék földet az óriás magasban lévő fejéig, akkor annak java része esélyesen az ő fején landolna. Ezt még gyakorolni kell...
És ezúttal a varázslás sem ment zökkenőmentesen, de ha már újra belekezdett, nem hagyja magát megzavarni, mert túl sokáig nem tart a kábaság, úgyhogy az időt okosan kell kihasználnia.
Mindössze köp egyet menet közben, majd fölkapja a földről Zaxdor tőrét, de a tokot nem veszi le róla. Aztán odalép a férfi mellé, és jelzésértékűen a nyakához helyezi a bőrtokot.
És most már szán rá időt, hogy a másik kezével kirázza a hajából és lesöpörje szempilláiról a beleragadt koszt, amíg Zaxdor magához tér. A fogai között is érzi a ropogást, de öblögetni később fog.*
- Jó reggelt... - *mormogja komisz arckifejezéssel (és enyhén sáros fogakkal), ha látja, hogy a férfi magához tért, majd ad neki időt, hogy észrevegye a nyakához tartott tőrt.*


3007. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 11:09:49
 ÚJ
>Zaxdor Karag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Megbocsátás//

*Türelmesen várakozik, esze ágában sincs siettetni a lányt, legalább több időt tudnak eltölteni. Mélázva hordozza rajta tekintetét, s halvány mosollyal legelteti rajta szemeit. ~ Az én Krestvirem. Milyen alapos és megfontolt. ~ Tűnődik érzelmesen, s mindeközben kissé ki is esik szerepéből egészen addig, míg a lány ajkai felé nem pillant. ~ Mozog a szája! Varázsol! ~ Szinte belerobban az elméjébe a gondolat, majdnem ösztönösen cselekszik, de ígéretet tett, hogy visszafogja magát. Nem elég gyors, de a hatás talán nem marad el, a földbe markol és egy nagy adag földet dob a lány felé, hogy megzavarja. A varázslat minden bizonnyal sikerül, ezt kiválóan érzi magát, mert addig magabiztos tekintete lassan elréved, s a távolba néz. Utolsó gondolatban még mindig a lányt nézi, s abban reménykedik, hogy nem pont a szemébe dobta a földet, igazából nem is oda célzott, csak meg akarta mutatni neki, hogy korábban mit javasolt számára. Aztán csend a fülében, s csak Krestvir sötétbarna haja és szemei töltik ki gondolatait. Még akkor is mosolyog, mikor lábai elnehezülnek, s térdre rogy. Utolsó erejével még ökölbe szorított kezén felfelé mutató hüvelykujjával jelzi a lánynak, hogy ez bizony kiváló volt, majd tágra nyílt szemekkel dől el. Gyors harc volt, a varázslat bizony tényleg hatékony. Még akkor is mosolyog, mikor szemei is elnehezülnek, de nem csukódnak le teljesen, látni akarja a lány örömét.*


3006. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-17 21:07:29
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48

Játékstílus: Vakmerő

//Megbocsátás//

*Talán a szokatlan helyzet miatti izgatottság az oka, de nem sikerül a varázslat, ezt érzi és látja is. Nagyon igyekszik azonban, hogy ne zökkenjen ki emiatt, hanem azonnal újra belekezd az igébe, remélhetőleg ezúttal nagyobb sikerrel. Tekintetét Zaxdorra szegezi, s arra is próbál figyelni, ha a férfi netán kimozdulna felé, ki tudjon térni az útjából.*

A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a célpont személy félálomba, a valóság és képzelet határára zuhan rövid időre (1 kör), onnan kizökkenteni a hatás idejére semmilyen módon nem lehetséges.

3005. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-17 20:59:46
 ÚJ
>Zaxdor Karag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Megbocsátás//

*Apró félmosoly a szája sarkában, de csak annyira apró, hogy éppen csak érzékelni lehet, különösebben elmerülni benne nem. ~ Milyen harcias! Jó! ~ Őszintén gondolja, mert abban a pillanatban, hogy némi magyarázatot fűzne a korábbi akcióhoz, Krestvir már fordulna is ki a szorításból. Szokatlan reakció egy olyantól, ki nem szokott a pusztakezes modorhoz. Fürge és okosan kivitelezett lépés, ahogy kifordulni kíván. Az óriás meg is lepődik rajta, hogy aztán elismerően mérje megint végig a lányt. Látja, hogy kizökkenti, amit nem gondol problémának. Az elhamarkodott lépések, bármily gyorsak is, egy csatában problémát jelenthetnek. Ugyan most két személyes harcot gyakorolnak, de egy nagyobb csatában ez korántsem így van. Oldalról, hátulról, sőt elölről is érkezhet újabb mozdulat, mert a felek egymást támogatják. Nem szól többet, hagyja, hogy a lány maga végezze el a mozdulatokat, s mikor csuklóját elengedi, fordul utána, de csak óvatosan. Lehetőséget akar adni neki, de nem azért, mert kedveli. Egyszerűen a gyakorlóharcban eleinte így szokás. Persze a végén, ez nem zárja ki a nehezebb küldetéseket, mit a lánynak szán. A pimasz vigyorra gyakorlatilag olvadozni támad kedve, legszívesebben rózsaszín felhőkön ugrálna szégyenszemre, de nem engedi, hogy ezek az érzések eluralkodjanak rajta. ~ Hogy élvezi! Édes, mint a méz! ~ Gondolja magában, miközben már lélekben a következő harcias támadásra készül. Nem biztos, hogy az elemekre történő utalás teljesen világos volt, de ez sem baj. Előbb legyen tisztában saját mozdulataival és képességeivel, fürgeségével, aztán jöhetnek a terelő mozdulatok. Valóban. Ennek még nincs itt az ideje, amint a lány rájön pontosan mire gondolt, alkalmazni fogja azokat. Egyelőre nem sejt semmit, bár látja, hogy a lány szája mozog, valamit próbálkozik. Amíg a lány nem mozdul, türelmesen vár és figyel, hogyha ugrania kell, akkor megtegye.*


3004. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-17 20:52:01
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48

Játékstílus: Vakmerő

//Megbocsátás//

*Tudta, hogy jól értette és az aggodalom az oka, hogy a férfi nem akarja az élvonalban látni. A megerősítést hallva viszont felmerül benne, hogy most már magyarázatot kérjen erre. Aztán eszébe jut, hogy voltaképpen már kapott, csak nem olyat, amit fel tudna fogni. És feltételezi, hogy e téren továbbra sem volna változás, úgyhogy egyszersmind le is mond a magyarázatról. Úgy tűnik, ez olyasmi, amit egyszerűen el kell fogadnia.*
- De akkor hova lesz a gyakorlás, ha azonnal harcképtelenné teszlek? - *veti ellen, mert a magatehetetlen Zaxdortól nem hiszi, hogy sokat tanulhatna. Most nem azt akarja megtanulni, hogyan tegye őt mozgásképtelenné, hanem azt, hogy miként tegye mozgásképtelenné pusztakezes harcban, vagy fegyveres közelharcban.
Megteheti, hogy a kettőt kombinálja, de ha már használhat mágiát, akkor az a logikus, hogy azzal kezdjen. Ha viszont azzal kezd, akkor nincs szüksége közelharcra.
Végül mégis kiegyezik magával, hogy pusztakezes harccal kezd, és mikor a rohama során sikerül véghezvinnie a tervét, legalábbis annak első felét, és kikerüli a férfi karját, sikeresen a háta mögé kerülve, még maga is meglepődik. De meg nem áll, folytatja, amit kigondolt... Azonban az ütésnél már akadályba ütközik.
Ahogy Zaxdor elkapja a csuklóját, ő még folytatná a harcot és reagálna a helyzetre. Gyors felmérés után lép, hogy a férfi karja alatt átbújva forduljon ki, s ekképpen megkísérelje kicsavarni karját az óriás kezéből... ám az erős marok előbb is engedi és Zaxdor beszélni kezd, ezzel pedig kizökkenti és megállítja.
A kérdésre nem válaszol, mert nem akar belemenni a fejtegetésbe, hogy: nem, nem harcolt még, vagyis lehet, hogy harcolt, csak nem emlékszik rá. Úgyhogy megtartja ezt magának, a szavakat meg elkönyveli biztató jelnek, hogy valamennyire érthez ehhez.*
- Rendben, legközelebb oda célzok. - *szól, ezúttal valójában is pimasz vigyorral. Persze, nem tervezi ezt teljes erőből kivitelezni, mint ahogy az óriás is vigyáz rá, ezt az előbb megtapasztalhatta. Ami az illeti, ez egy újabb jel számára, hogy nem hiába helyezte bizalmát a férfiba, hiszen ha képes így visszafogni magát, akkor nem egy agyatlan tomboló.
A jelzésre eltávolodik, az utasításra meg a vállát vonja. Erre a hollóleányra most már rá fog kérdezni. Abban meg nem biztos, hogy a férfi hogyan értette, hogy használja az elemeket, de ha már ennyi biztatást kap rá, hát halkan mormolni kezd, miközben a távolságot tartja, s csak figyelemelterelésképpen indul meg közben oldalra, mintha megint a férfi háta mögé igyekezne.
Alig tesz azonban két lépést és az ige végére ér, aminek eredményét, ha minden igaz, a következő pillanatban már tapasztalhatja is Zaxdor...*

Krestvir Drelm megpróbált varázsolni egy Derengő álom nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!

3003. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-17 20:51:10
 ÚJ
>Zaxdor Karag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Megbocsátás//

*Fél attól, hogy őszintesége vihart kavar, ezért nem mer a lány tekintetébe nézni, még akkor sem, mikor világossá lesz számára, hogy Krestvir pontosan tudja, hogyan értette, mikor azt mondta, nem akarja, hogy a fronton harcoljon. Számít már annyira neki, hogy érezze hiányát. Krestvir jelenleg is épp egy űrt készül kitölteni a szívében, melyről talán eddig nem is tudott. Ez az apró termet a sötét hajával, gesztenyebarna szemeivel, s azzal az apró fintorral arcán, bizony fontos az óriás számára, ez szép lassan le is tisztul. Ha kérdeznék se mondaná meg, de úgy hiszi, hogy, ami nyilvánvaló, arra bizony hamar fény derül, de nem érdekli már. Az előítéletek sem, az sem, ha emiatt nevetség tárgya lenne. Egy óriás és egy ember? Ki hallott már ilyet? Zaxdor biztos nem. De csak kérdezzen rá valaki, megtapasztalhatja magyarázatát.*
- Igen. Aggódom. *Némiképp üres magyarázatnak tűnhet, főleg, hogy ő volt talán az első, aki tettlegesen is bántalmazta, jóllehet ezt meg is magyarázta, azonban talán csak magát nyugtatja a megbocsátással. Valahol még mindig benne van, hogy jóvá tegye, csak fogalma sincs mivel.*
- Csak hallgass az ösztöneidre. *Fordul oda hozzá, mikor Krestvir tanácstalan lesz kicsit, arca komoly és azúrkék szemei megértést tükröznek. A türelem csatában és döntéskor nem erény, nem stratéga. De, ha tanításról van szó, s a tanítvány számára kedves, nem ismer lehetetlent.*
- Ha már nem tudok megmozdulni, nyertél. *Mosolyog kedvesen a lányra.* Pont ez a lényeg. Kombinálj. Terelés, aztán támadás. *Bólint, s kezével jelez, hogy jöhet a lány, ő felkészült. Következő mondatra már nem is válaszol, csak figyel, kezét feltéve várakozik. Lábai alapállásban, ez kisebb terpeszt jelent, de csak egyiken van a súlya, hogy bármikor mozdulhasson. A következő pillanatokban meglepődik kissé, mert Krestvir hamarabb elszánja magát, mint először gondolta. Ahogy a lány megindul, boldog, szinte cinkos mosoly íródik arcára. ~ Hát megmeri csinálni! Az én Krestvirem! ~ Már most büszke, pedig még hozzá sem értek, persze ez annak is szól, hogy a korlátok immár ledőltek, s a lány félelme az óriástól elmúlt. Egy óriás nem gyors, a taktika inkább az erőssége és a technikai mozdulatok. Azonban a lány alacsonyabb, mint törzsbéli ellenfelei, akikhez szokott, így a terv beválik, az elsuhanó kéz alatt a lány még átfér. A rúgásra már számít, hisz mit is akarhatna az, ki hátába kerül, így egy apró fordulatot visz be, mellyel lábát hátrébb rakja, az csak levegőt ér, s Krestvir csuklóját, ha Zaxdor elég gyors gyengéden egy kéz fogja meg. Ha egy pillanatra felnéz, egy elismerő bólintást láthat:*
- Ügyes! Tovább! *S ebben a pillanatban csuklója ismét szabad, vagy ha el sem kapták, hát az óriás pedig felé fordulva, várakozva.*
- Ugye nem akarod azt mondani, soha nem harcoltál még? *Kérdezi hirtelen.* Gyors vagy és okos! De az ágyék biztosabb lett volna. *Biccent, tisztában lévén saját gyengéivel.*
- Ha az ellenfél nagyobb, a gyorsaságod és a technikád legyőzi, használd az elemeket, mik körbevesznek, hollóleány! *Ismét Krestvirre bízza a döntést.*


3002. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-17 20:46:53
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48

Játékstílus: Vakmerő

//Megbocsátás//

*Valóban jobb, hogy az óriás nem hallja a gondolatait, s kezd hirtelenkedésbe, bizalmaskodásba. Kétséges, hogy ezzel azt érné el, amit szeretne...
Jelenleg a lány bizalmát és kezdetleges rokonszenvét élvezi, s ez jelenleg a lehető legtöbb, amit várhat. Krestvirt már a férfi termete sem zavarja, vagyis most nem arra figyel, így viszonylag magabiztosan áll előtte és néz föl, miközben Zaxdor magyaráz.
Amit a tőrrel csinál, az ösztönösen jön, így számára fel sem tűnik, hogy ez amúgy olyasmi, ami gyakorlatot igényelne. Egyszerűen benne van a kezében a fogás és eszébe sem jut, hogy másképp kellene forgatnia a tőrt, az ujjai maguktól mozdulnak. Hogy emiatt Zaxdor miket gondol magában róla, azt meg megint ő nem látja...
Lelkesen figyel a bemutatóra, s nagyjából sikerül is megértenie, mi az az ütésváltás, bár abban már annyira nem biztos, hogy a kivitelezése is menne.
Biccent is, hogy értette, a dicséretre meg valami féloldalas mosolyfélére húz a szája, amitől olyan komisz lesz az arckifejezése, hogy a férfi joggal gondolhatná, hogy helyes volt a feltételezése és valami turpisság van amögött, hogy olyan ügyesen fogta kezébe a fegyvert.
Miután végzett a pipa körüli teendőkkel, otthagyja azt egy fa tövében és visszaáll Zaxdor elé, aki épp zavartan néz a távolba.*
- És te aggódsz értem. - *állapítja meg, mert ennek okát ugyan még mindig nem érti, de emlékszik, hogy az óriás korábban is ezt hozta föl mentségére, hogy miért nem engedhette őt visszamenni a városba. Az érveléssel egyébként egyet kell értenie: valóban, az élen lévők vannak a legnagyobb veszélyben.
De Zaxdor is elfogadja az ő érvelését, s belemegy, hogy tanítson néhány közelharci fogást.
Mikor azonban azt az utasítást adja, hogy tegye el a tőrt és puszta kézzel támadjon, akkor elakad.*
- De... hogyan?... - *néz fel tanácstalanul az óriás arcára.*
- Ha varázsolok, utána te nem tudsz támadni... varázslattól függően még mozdulni sem... Puszta kézzel meg nem sokra megyek ellened, mert túl nagy vagy. Egy ilyen helyzetben, ahol ennyi helyem van, de valamiért nem tudok varázsolni és fegyverem sincs... inkább elfutnék. Ha viszont nincs hová futnom... - *megáll és töprengve méri végig a férfit, milyen érzékeny pontokat érhet el a testén, ahol kisebb erőkifejtéssel is kellő fájdalmat okozhat. A szemét, orrát, vagyis egészében a fejét és a nyakát nem érné el, ahhoz túl magasan van. Marad a has, az ágyék, esetleg a térdek és a lábfej.*
- Jól van, megpróbálom... - *határozza végül el magát a helyzet elemzése utána.
Hátrál pár lépést, a tőrt leteszi a fűbe, aztán nagyon elszántan, rohanvást indul meg a férfi felé.
A szándéka az, hogy Zaxdor meg akarja állítani, s ha a számítása beválik és a férfi kinyújtaná érte a karját, hogy elfogja, vagy leüsse, akkor ezt igyekszik kikerülni. A célja, hogy az óriás oldalába, vagy háta mögé kerüljön, ahol már nem érik el olyan könnyen a hosszú karok. Ha pedig ez sikerül, akkor az óriás egyik térdhajlatába igyekszik bevinni egy ütést, hátha sikerül valamennyivel közelebb hoznia a talajhoz. Persze annyira nem bízik magában, úgyhogy ha eddig sikerül eljutnia és Zaxdor nem kapja el már az elején, akkor most megint elhátrál és ha a férfi utánafordulna, akkor megint a háta mögé igyekszik. Avagy az "idegesítő kis légy" harci technikát mutatja be, kétséges kimenetellel.*


3001. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-17 20:44:48
 ÚJ
>Zaxdor Karag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Megbocsátás//

*Kezdi kiismerni a lány mimikáját, már nem ütközik meg egy-egy gúnyos tekintetnek vélt arcrezdülésen. Megszokja, tudván, hogy ez Krestvir velejárója, csak még különlegesebbnek látja őt ezáltal. Gondolatait, ha esetleg hallaná, valószínűleg repesve kapná fel a lányt, s boldogan bizonygatná, hogy rá bizony számíthatna, soha nem bántaná meg, vagy hagyná el, még akkor sem, ha a világ is összeomlana körülöttük. De nem hallja, így reagálni sem tudna rá, vélhetően talán még ez a jobbik verzió. Ahogy átadja a kést újabb meglepetés következik, mert Krestvir már-már profikat megszégyenítő módon, az óriás véleménye szerint ellenőrzi annak súlyozását, megkeresi a súlypontot, s emiatt ezt a levegőben ellenőrzi. Rövidesen át is fordítja, az iránymutatásnak megfelelően. Zaxdor megvakarja fejét, s vizslatón a lány szemeibe néz, vajon nem csak játszik-e vele és valójában a kések mestere, csak hagyja, hogy Zaxdor azt gondolja, még tovább képezhető, okítható.*
- Khm… igen. *Mondja csendesen. Azt az elképzelést még nem adta fel, hogy a lány ért a dolgához, de inkább nem szól semmit, ha ennek titokban kell maradnia, akkor neki jó így is. Most bőven elég, hogy foglalkozhat a lánnyal és vele lehet, már-már intim közelségben. Talán már az sem zavarja, hogy Zaxdor előtte áll, s kissé fölé magasodik.*
- Igen. Ütésváltás. Így. *Kissé elfordul, s közvetlenül a lány mellé áll.* Csak egy pillanatra. *Mondja, s kiveszi a lány kezéből a tőrt, hogy sajátjába helyezve mutassa meg, miként célszerű a mozdulatokat elvégezni. A kés a jobb kezében, de előbb baljával lő ki egy balegyenest, majd jobbja is, kezében a késsel megindul, azonban az utolsó pillanatban nem ütés lesz belőle, hanem a késpengét vízszintesbe fordítva húzza el, mintha torkot vágna el. Vissza veszi maga mellé a kezeit, s a kést ismét Krestvir felé nyújtja.*
- Igazából mintha boxolnál, mintha küzdeni akarnál, annyi, hogy a mozdulatokat aszerint kell változtatni éppen milyen vágást, vagy szúrást szeretnél. Sokat kell gyakorolni. De a kést, nagyon szakszerűen fogtad meg. *Bólint elismerően, mert nem tud elmenni az előbbi perdítés mellett. Majd Krestvir visszakérdezésére előbb zavarba jön, de aztán csak felnéz a lányra és úgy beszél hozzá:*
- Mert az elől lévők hamar halnak. Khm… ezért. *Inkább már a távolba réved, de arcán talán látható a zavara, hihetetlen, hogy Krestvir mindenre kíváncsi, persze miatt a legkedvelhetőbb is.*
- Nah, akkor jó! *Vidul fel az arca végül.* Persze azért néhány mozdulatra megtaníthatlak, sosem lehet tudni, hogy egy magányos vándorúton nem támadnak-e haramiák az emberre. Vagy óriásra. Akkor jó a határozott fellépés. Bár a te varázstudományoddal még hatékonyabb is vagy, mint én. *Mosolyog, már ismét a lányra nézve.*
- Vagy igen… amiatt. Nah… akkor legyen úgy, hogy leteszed a tőrt. *Zaxdor is minden egyebet lecsatol magáról, függőt, egyéb szütyőt, tokot, s szépen leteszi maga mellé. Feláll a lánnyal szemben, udvariasan meghajol, majd komolyan Krestvirre néz:*
- Támadj… kérlek. *Arca most komoly, semmi viccesre nem gondol közben, régen megtanulta már, hogy mennél kisebb valaki, annál veszélyesebb lehet.* Kombinálhatod mágiával is, úgy még hatékonyabb. Varázslat és támadás. *Bólint, s várja a lány reakcióját.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519