//Megbocsátás//
*Fél attól, hogy őszintesége vihart kavar, ezért nem mer a lány tekintetébe nézni, még akkor sem, mikor világossá lesz számára, hogy Krestvir pontosan tudja, hogyan értette, mikor azt mondta, nem akarja, hogy a fronton harcoljon. Számít már annyira neki, hogy érezze hiányát. Krestvir jelenleg is épp egy űrt készül kitölteni a szívében, melyről talán eddig nem is tudott. Ez az apró termet a sötét hajával, gesztenyebarna szemeivel, s azzal az apró fintorral arcán, bizony fontos az óriás számára, ez szép lassan le is tisztul. Ha kérdeznék se mondaná meg, de úgy hiszi, hogy, ami nyilvánvaló, arra bizony hamar fény derül, de nem érdekli már. Az előítéletek sem, az sem, ha emiatt nevetség tárgya lenne. Egy óriás és egy ember? Ki hallott már ilyet? Zaxdor biztos nem. De csak kérdezzen rá valaki, megtapasztalhatja magyarázatát.*
- Igen. Aggódom. *Némiképp üres magyarázatnak tűnhet, főleg, hogy ő volt talán az első, aki tettlegesen is bántalmazta, jóllehet ezt meg is magyarázta, azonban talán csak magát nyugtatja a megbocsátással. Valahol még mindig benne van, hogy jóvá tegye, csak fogalma sincs mivel.*
- Csak hallgass az ösztöneidre. *Fordul oda hozzá, mikor Krestvir tanácstalan lesz kicsit, arca komoly és azúrkék szemei megértést tükröznek. A türelem csatában és döntéskor nem erény, nem stratéga. De, ha tanításról van szó, s a tanítvány számára kedves, nem ismer lehetetlent.*
- Ha már nem tudok megmozdulni, nyertél. *Mosolyog kedvesen a lányra.* Pont ez a lényeg. Kombinálj. Terelés, aztán támadás. *Bólint, s kezével jelez, hogy jöhet a lány, ő felkészült. Következő mondatra már nem is válaszol, csak figyel, kezét feltéve várakozik. Lábai alapállásban, ez kisebb terpeszt jelent, de csak egyiken van a súlya, hogy bármikor mozdulhasson. A következő pillanatokban meglepődik kissé, mert Krestvir hamarabb elszánja magát, mint először gondolta. Ahogy a lány megindul, boldog, szinte cinkos mosoly íródik arcára. ~ Hát megmeri csinálni! Az én Krestvirem! ~ Már most büszke, pedig még hozzá sem értek, persze ez annak is szól, hogy a korlátok immár ledőltek, s a lány félelme az óriástól elmúlt. Egy óriás nem gyors, a taktika inkább az erőssége és a technikai mozdulatok. Azonban a lány alacsonyabb, mint törzsbéli ellenfelei, akikhez szokott, így a terv beválik, az elsuhanó kéz alatt a lány még átfér. A rúgásra már számít, hisz mit is akarhatna az, ki hátába kerül, így egy apró fordulatot visz be, mellyel lábát hátrébb rakja, az csak levegőt ér, s Krestvir csuklóját, ha Zaxdor elég gyors gyengéden egy kéz fogja meg. Ha egy pillanatra felnéz, egy elismerő bólintást láthat:*
- Ügyes! Tovább! *S ebben a pillanatban csuklója ismét szabad, vagy ha el sem kapták, hát az óriás pedig felé fordulva, várakozva.*
- Ugye nem akarod azt mondani, soha nem harcoltál még? *Kérdezi hirtelen.* Gyors vagy és okos! De az ágyék biztosabb lett volna. *Biccent, tisztában lévén saját gyengéivel.*
- Ha az ellenfél nagyobb, a gyorsaságod és a technikád legyőzi, használd az elemeket, mik körbevesznek, hollóleány! *Ismét Krestvirre bízza a döntést.*