//GYŰLÉS - Mindenki//
*Szavaira felfigyelnek a Szilánkok, ezek szerint nem a levegőbe kiabál, és meg is indulnak felé a tagok.*
-Üdv Caenna! Ennek örülök, akkor bizonyára találtál magadnak szobát is.
*A lányka után Essfyh érkezik szó nélkül, Worenth bólint neki egyet, próbálja megállapítani egy szemrevételezéssel, hogy Essfyh milyen állapotban van, és lát e benne félelmet. Kriyon nyugodtan befejezheti a folyó ügyeit, az még belefér, bár a lehülyézést szerencséje, hogy a mágus nem hallotta, különben gyorsan repülhetne Synmira környékéről, mert hát nehogy már ott tartsunk, hogy egy suhanc lehülyézi a tapasztalt érett mágust.*
-Neked is Eireni, örülök, hogy látlak. *ereszt meg egy nagyon rövid mosolyt, mert nincs valami jó kedvében, de inasán nem csattanhat az ostor, mert nem érdemli meg. Eireni után meglátja a kecskés embert Learon-t, ott van Aryna, Zaras, és távolabb Isurii úrnő, a zöld ruhás íjász, aki úgy látszik megérkezett végre, és egy ismeretlen. Majdnem mindenki itt van. Remek.*
-Nos hát. *kezd bele beszédébe.* -Köszönöm, hogy ilyen gyorsan ideértetek erre a rendkívüli gyűlésre. Rendkívüli igen, mivel nem terveztem, de úgy tűnik nincs más megoldás. *sóhajt egyet.* -Azért gyűltünk össze, hogy kifejezzem a vezetőség elégedetlenségét a csapattal szemben. Igen jól hallottátok. *mondja, ha esetleg valakinek leesne az álla a hóhajú szavaitól.* -Amióta idejöttünk, mindenki csak megy össze-vissza, szó nélkül, és teszi-veszi a maga dolgait elfelejtve azt, hogy miért is vagyunk itt. Mert miért is vagyunk itt? Emlékeztek, hogy miért is telepedtünk le ide? Mi célból? Nos ha ti nem is, de jómagam, és Isurii úrnő emlékszünk. Mágiát tanulni érkeztetek ide, hogy ingyen bérmentve megkaphassátok tőlünk mesterektől a tudást. Cserébe csupán annyit kértünk, hogy érdeklődjetek, tanulgassatok, olvasgassatok, és tudjuk hol vagytok. Úgy vélem ez elég méltányos ajánlat, de még erre sem voltatok képesek. Tisztelet a kivételnek, mert akad azért. *gyorsan hozzá kell tenni, mert valóban van kivétel a csapatban.* -Senki sem kérte el még mondjuk az én jegyzeteimet sem, hogy na hagy olvassak már bele, vagy senkit sem láttam a könyvtárban ülni és könyvet lapozgatni. Pedig ezért lennénk itt. Félreértések elkerülése végett senki nem azt várja, hogy napkeltétől napnyugtáig a könyveket olvassátok, de az időtöket áldozzátok már rá legyetek szívesek a tanulásra. Nekünk mestereknek kell titeket nyaggatni, hogy tanuljatok már... hát milyen dolog ez mondjátok? *vet egy pillantást a jelenlévőkre. A mágus hangja teljesen nyugodt, mégis hatalmasabb egy ordítozásnál, és talán figyelemfelkeltőbb és ébresztőbb jellegű is.*
-Ez így nem mehet tovább, ezen változtatni kell, tehát tessen mindenki odafigyelni, és odatenni magát végre ahová kell! És megkérek mindenkit, hogy jelezzen, ha el akar menni valahová, ne az legyen, hogy csak pislogunk egymásra az Úrnővel, hogy ki merre bóklászik. Amennyiben ez nem történik meg, nem leszünk jó csapat... és amennyiben ez valakinek nem tetszik, vagy nem vállalja, annak azt javaslom, hogy ott az ajtó. *mutat a megfelelő irányba, közben Isurii úrnőjére pillant, remélvén, hogy nem haragszik meg ezért, de fel kell nyitni a csapat szemét.* -És addig menjen amíg nem késő. Tehát mindenkit nyomatékosan megkérek, hogy a hallottak fényében tervezgesse tovább a napját, és e szerint cselekedjen. Nem szeretnék két naponta gyűlést szervezni. *hallgat el egy pillanatra, végignézvén a csapaton, majd folytatja.* -Köszönöm a figyelmet, mindenki távozhat. *zárja a beszédét.* -Persze akinek van kérdése, vagy hozzáfűzni valója azt meghallgatom. *bólint egyet, majd Isurii úrnő elé sétál, ha valaki beszélni akar vele, annak várni kell, mert most a mágusnő az első. Persze ennek a kis beszédnek nem garantált, hogy eredménye lesz, viszont a szankcióknak eredménye lesz annyi szent. Akinek meg nem inge nem veszi magára ilyen egyszerű a képlet. Közelebb hajol a mágusnőhöz.*
-Remélem értettek a szóból, különben nagy bajok lesznek, és remélem, hogy tudtam segíteni a helyzeten. Kíváncsi leszek. *sóhajt egyet, majd elmosolyodik halványan mikor a mágusnőre pillant, aki az egyetlen olyan dolog, ami ezen pillanatokban aprócska mosolyt csalhat arcára.*