//Udvar//
*Pislant kettőt a mágus szavaira. Egy pillanatra félreérti őket, úgy értelmezi, hogy Atehanerrel közös szobájuk lesz. Tulajdonképpen ezzel sem lenne különösebb baja, legfeljebb majd tákol valami paravánt a szoba közepére és jaj a félvérnek, ha átkukucskál fölötte, pláne ha megkerüli. De jobban belegondolva, mégsem ilyesmiről lehet szó.
A kertet illető elképzelésre bólogat, kiváló ötletnek tartja, hogy a nehezen beszerezhető növényekért ne kelljen napokig tartó útra indulni és esetleg egy kisebb vagyont kifizetni, aztán arra gondol, hogy a varázslók esetleg tudnak a másik elméjében olvasni. Ugyanis pont ez lett volna a következő kérése.*
- Lombikjaim, üvegcséim vannak, *pillant a batyujára* hacsak össze nem törtek. Egy kisebb és egy nagyobb mozsárra lesz szükségem. Hogy rézből, kőből, netán márványból készültek, mindegy. Egy spiritusszal működő égő és egy lepárló is jól jönne. A lepárló egy üveg vagy fém edény, az üveg jobb, amit alulról kell melegíteni és a keletkező gőzök egy spirális csövön... *ha a mágus arcán látni, hogy tisztában van azzal, mi a lepárló és mire szolgál, egy zavart mosollyal elhallgat.* - Értem. És köszönöm.
*Egyébként elmagyarázza, hogy mire gondol. De úgy látszik, erre nincs szükség, Worenth szemlátomást tisztában van vele, mi fán terem az alkímia, ha annak különböző ágait is ismeri.*
- Még odahaza – az odahaza Lihanech-ben van – atyámnak volt egy kebelbarátja, Rupor mester. Ő volt alkimista és ahogy emlékszem, egészen kicsi koromtól a műhelyében lebzseltem és ámulva figyeltem, ahogy keze alatt átalakultak az anyagok. Nem is tudom, mi fogott meg ebben annyira. Talán pont ez a csoda, hogy akaratod szerint alakíthatod az anyagokat, ha elég ügyes vagy és elég a tudásod. Ha pedig nem elég, de próbálkozol, *arcára bök, a jobb szemöldökét kettészelő, ajka felett és orra mellett húzódó sebhelyekre és elneveti magát* akkor pórul jársz. Atyám nem nézte jó szemmel mindezt, maga mélyen méltóságán alulinak tartotta volna, hogy ilyesmivel foglalkozzék, de Rupor mester meggyőzte valahogy, nem tudom hogyan, hogy jobb ha beletörődik a hóbortomba. Aztán eljött az idő, amikor a mester úgy döntött, eleget tudok hozzá, hogy tanulhassak. Most már nem tőle, hanem másoktól, a nagyvilágban. Azt hiszem e döntésében az is közrejátszott, hogy ekkoriban már kényelmetlenül éreztem magam a műhelyében, ahol minden rá volt szabva. Rupor mester gnóm, alig a derekamig ér. *teszi hozzá magyarázólag.*
- Rupor mestert sem az arany, sem az elixírek nem érdekelték. Egy különleges anyagot akart felfedezni, ha jobban belegondolok, nevet sem adott neki. Úgy vélte, hogy megfelelő alapanyagok pontos adagolásával létrehozhat olyan anyagot, ami leginkább apróra őrölt sziklára hasonlít, de ha tüzet vagy szikrát kap, hevesen kap lángra, rengeteg gázt fejlesztve. Úgy gondolta, hogy Lihanech aranybányáiban nagy szolgálatot tehetne, de nem tudom, hogy pontosan hogyan. Erről nem beszélt sokat. Minden alkimista féltékenyen őrzi titkait, még tanítványai előtt is. Pontosabban főleg előlük.
Engem főleg a különféle elixírek érdekelnek, az arany kevésbé. Akik az arany kutatásával foglalkoznak, képesek mindenféle rettenetes alapanyaggal dolgozni, néha hátborzongató, tudománytalan rituálékkal vegyítve, hogy az áhított fémet megkapják. Szerintem hiábavalóan. De ha tévedek, én szegény maradok, ők dúsgazdagok lesznek.
*A következő kérdésre csak picit megvonja a vállát. Hirtelen nem is tudna magyarázatot találni arra, miért tartja mindezt szórakozásnak. Számára annyira egyértelműen az, hogy nem is gondolkodott még ezen. Aztán mégis sikerül.*
- Azt hiszem az a titka, az tudja magával ragadni azt, aki próbálkozik vele, ami kegyelmed mesterségében is megvan. Egy bonyolultabb varázslatnál *most már egészen fellelkesülten magyaráz, élénken gesztikulálva* komolyabb litániákra van szükség, hogy sikerüljön. Ha jól tudom. És itt minden egyes szónak külön szerepe van, mindegyik hozzátesz valamit a végeredményhez. Ha csak egy is hibádzik, garantált a kudarc, mint talán akkor is, ha a sorrend nem megfelelő. Pont ugyanígy van az alkímia esetében is. Ha gondosan, pecízen adagolod a hozzávalókat, követed a receptet, sikerrel jársz. Ha ügyes vagy, gondolkozol, át tudod látni, hogy különböző anyagok milyen hatással vannak egymásra, új, érdekes, hasznos dolgokat fedezhetsz fel. De ha csak találomra belehajigálsz mindenfélét a lombikba... *itt újra arcára mutat, egy széles mosollyal. Nagyot szusszanva hallgat el, tekintete ide-oda kapkod a két férfi között. Ez van, szeret beszélni, pláne ha mesterségéről teheti. Valójában sajnálja is őket, hogy mindezt végig kellett hallgatniuk. Daewe roppant érdekesnek találja az alkímiát és csak néha jut eszébe, hogy más talán nem.*