//Daewe szobájánál//
*Fáradtan sóhajt egyet amikor Kriyon rikoltása felér hozzájuk. Mostanra már megszokta a félvér egyedi vérmérsékletét, de úgy érzi, hogy most semmi türelme nem lenne a bolondozásához. Most inkább csak azon lepődik meg, hogy Nestar hangja furcsán cseng.
Hiányzik belőle az a hűvös visszafogottság, ami eddig jellemezte. Amikor pedig a mester felé fordul, az mintha bujkálna előle. Annyira szürreális a látvány, hogy igazán fennakadni sem tud rajta, csak néz meglepetten. Közben pedig társaságot is kapnak, Kriyon a maga keresetlen módján köszön be, és Daewe végképp nem érti, hogy mi történik itt? Amennyit lát, abból megállapítja, hogy Nestarral történt valami, valami rémes, de ennél is jobban zavarja a félvér szájalása.*
- Elhallgass!
*Csattan fel, és villámló szemekkel fordul az ajtó felé. Ha tűzmágus szót is fogad, abban sincs sok köszönet, hiszen varázsolni kezd, aminek hatására néhány kósza szikra a kényesebb anyagok szűrésére szolgáló tüllbe kap bele.
Mielőtt Daewe bármit is tehetne, a félvér mögött felbukkanó Lapu siet a segítségére, de ez csak alig csillapítja Daewe felhorgadó dühét.*
- Mit merészelsz, te fattyú?
*Sziszegi a tűzmágusnak, és a fattyú megnevezésbe annyi megvetést sűrít, amire csak egy elf lehet képes.*
- Csak a legnagyobb tisztelet hangján szólhatnál a mesterről, erre sértéseket vágsz a fejéhez és még a szobám is képes lennél felgyújtani? Mire nem vetemednél?
*Alig darálta el ezt, kezdi úgy érezni, hogy az a fura érzés, ami nem is olyan rég telepedett rá, múlóban van. Sőt, teljesen el is enyészett. Ezért aztán kicsit zavartan néz az ajtóban állókra, és csak akkor szólal meg ismét, amikor Lapu is lehordta már Kriyont.*
- Szia Lapu! Én... bocsánat! Nem akartalak megbántani, Kriyon, csak nagy felfordulást kavartál, és nem is tudom, hogy mi ütött belém.
*Mint mindig amikor zavarban van, a füle csúcsáig elvörösödik, és inkább Nestarhoz fordul, hátha az alkimista már nem igyekszik elrejtőzni előle.*
- Minden rendben van?
*Csak óvatosan néz az arcába, remélve, hogy az iménti látvány csupán valami érzékcsalódás volt, a különös lelkiállapot mellékhatása. Reméli, hogy iménti kirohanásával nem bántotta meg Nestart is, hiszen ő is félelf.*
- Nem tudom.
*Néz vissza az ajtó felé, ahol már Krestvir is feltűnik.*
- Jött Kriyon, majdnem felgyújtotta a szobám, de nem ez volt a legnagyobb baj. Volt valami... valami furcsa. Nagyon szokatlanul éreztem magam, olyan volt, mintha nem is én lennék. Olyasmi zavart a legjobban, ami egyébként nem is szokott. Például Kriyon bolondozása.
*Nestar elváltozását inkább nem is említi meg, semmi kedve hozzá, hogy még kellemetlenebb helyzetbe hozza.*