Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 112 (2221. - 2240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
2240. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-13 06:05:13
Üzenet elküldve: 2017-02-13 06:05:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Sebek nyalogatása//
*Nyugtalan álmokból feleszmélvén ébred arra, hogy Krestvir mozgolódik. Az álom azonban erősebben húzza a Zöldfülűt vissza, mint ő a lányt, ami ugyebár nagyjából ernyedt végtagjainak súlyából adódó húzás csak, így nem is nehéz szabadulnia.
Taitos közben ismét álmodik egy fél percet, aztán újból eszméletéhez tér a mozgásra. Hunyorogva pillant Krestvir üres helyére, és sikeresen elkapja azt a pillanatot, mikor a lány éppen terepszemlét végez.*
~Mi a?!~
*Hökken meg, és a lány riadt és gyors mozdulatára igyekszik magát halottnak, de leginkább alvónak tettetni. Taitos nem utolsó színjátékok terén, de talán Krestvir így is észreveheti, hogy felkelt.*
~Most kéne azt mondanom, hogy megnézheti közelebbről is?~
*Gondolkodik magában, mert nem tudja mire vélni az esetet.*
~Végül baj nem lehetne belőle.~
*Igen, még ha puszta kíváncsiság is a motiváció, már azokra a tettekre, amiket Taitos most kispekulált és vélhetően félre is értett, Krestvirt szinte családtagnak tekinti, nem vér szerinti rokona mégsem, és kedveli is a lányt, ez bőven elég lehet, csupán ő maga még nem gondolt így a dolgokra.*
~Persze, és mit mondanál? "Hrátthak akh elörkh." ~
*Röhög magában, csendben és egyedül a szobájában.*
~Biztosan félreértés.~
*Fordul másik oldalára.*
~Vagy majd, ha már tudok beszélni rákérdezek.~
*Határozza el, ugyanis jobban belegondolva, ha ő érdeklődik a nők iránt, mármint kissé komolyabb hátsó szándékkal, a nők miért ne tehetnék ugyanezt? Taitos pedig jó mesterként igyekszik magából kiindulva kedves, és segítőkész lenni, ellenkező esetben pedig Krestvir helyében ő mindenképpen értékelne egy ilyen felajánlást, még ha pont el nem is fogadná. Hasonlókon elmélkedve alszik még talán egy órát, aztán lassan kiveti magából az ágy. Átöltözik.*
~Új nap, új ruhák.~
*Gondolja boldogan, hogy abból az immáron három váltás ruhájából az egyik tisztát ma felveheti, a másikat pedig elviheti magával. Ezt fel is markolja. Vele lapokat, könyvét, és szénjeit markolja fel, és mindezt elpakolja nagy nehézkesen döcögősen megközelítve az ajtó melletti nyeregtáskát.
Aztán nem sok dolga van már.*
~Az étket majd Krestvir után.~
*Határozza el, és egyenesen tanítványa szobájához igyekszik, és bekopog.
Persze mindezt akkor teszi meg, ha sikerül még korábban elhitetnie a másikkal, hogy alvó állapotban méregette, még ha csak egy pillanatig is. Viszont, ha nem sikerült, akkor kezdhet agyalni azon, hogy mit mondjon, vagy éppen hörögjön, netán tegyen.*
*Nyugtalan álmokból feleszmélvén ébred arra, hogy Krestvir mozgolódik. Az álom azonban erősebben húzza a Zöldfülűt vissza, mint ő a lányt, ami ugyebár nagyjából ernyedt végtagjainak súlyából adódó húzás csak, így nem is nehéz szabadulnia.
Taitos közben ismét álmodik egy fél percet, aztán újból eszméletéhez tér a mozgásra. Hunyorogva pillant Krestvir üres helyére, és sikeresen elkapja azt a pillanatot, mikor a lány éppen terepszemlét végez.*
~Mi a?!~
*Hökken meg, és a lány riadt és gyors mozdulatára igyekszik magát halottnak, de leginkább alvónak tettetni. Taitos nem utolsó színjátékok terén, de talán Krestvir így is észreveheti, hogy felkelt.*
~Most kéne azt mondanom, hogy megnézheti közelebbről is?~
*Gondolkodik magában, mert nem tudja mire vélni az esetet.*
~Végül baj nem lehetne belőle.~
*Igen, még ha puszta kíváncsiság is a motiváció, már azokra a tettekre, amiket Taitos most kispekulált és vélhetően félre is értett, Krestvirt szinte családtagnak tekinti, nem vér szerinti rokona mégsem, és kedveli is a lányt, ez bőven elég lehet, csupán ő maga még nem gondolt így a dolgokra.*
~Persze, és mit mondanál? "Hrátthak akh elörkh." ~
*Röhög magában, csendben és egyedül a szobájában.*
~Biztosan félreértés.~
*Fordul másik oldalára.*
~Vagy majd, ha már tudok beszélni rákérdezek.~
*Határozza el, ugyanis jobban belegondolva, ha ő érdeklődik a nők iránt, mármint kissé komolyabb hátsó szándékkal, a nők miért ne tehetnék ugyanezt? Taitos pedig jó mesterként igyekszik magából kiindulva kedves, és segítőkész lenni, ellenkező esetben pedig Krestvir helyében ő mindenképpen értékelne egy ilyen felajánlást, még ha pont el nem is fogadná. Hasonlókon elmélkedve alszik még talán egy órát, aztán lassan kiveti magából az ágy. Átöltözik.*
~Új nap, új ruhák.~
*Gondolja boldogan, hogy abból az immáron három váltás ruhájából az egyik tisztát ma felveheti, a másikat pedig elviheti magával. Ezt fel is markolja. Vele lapokat, könyvét, és szénjeit markolja fel, és mindezt elpakolja nagy nehézkesen döcögősen megközelítve az ajtó melletti nyeregtáskát.
Aztán nem sok dolga van már.*
~Az étket majd Krestvir után.~
*Határozza el, és egyenesen tanítványa szobájához igyekszik, és bekopog.
Persze mindezt akkor teszi meg, ha sikerül még korábban elhitetnie a másikkal, hogy alvó állapotban méregette, még ha csak egy pillanatig is. Viszont, ha nem sikerült, akkor kezdhet agyalni azon, hogy mit mondjon, vagy éppen hörögjön, netán tegyen.*
2239. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-12 21:52:20
Üzenet elküldve: 2017-02-12 21:52:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Sebek nyalogatása//
*Kíváncsian hallgatja, hogy miről beszél a fiú: mit talált meg? Aztán Taitos folytatja, s ugyan teljesen tiszta most sem lesz, hogy ez most honnan jutott a másik eszébe, mivel kapcsolatban mondja, de sejtése azért van. Ezért nem is kérdez vissza semmit, inkább csak elmosolyodik magában, hogy Taitos mindig hozza ezt a számára kicsit érthetetlen formáját a filozofikus, nehezen emészthető gondolataival.
A hálálkodó szavakra picit megrázza a fejét – egyúttal talán megcsiklandozza már egész hosszúra nőtt hajával a másik arcát –, azt próbálván kifejezni, hogy a fiúnak nincs mit köszönnie.*
- Jó éjszakát! *súgja vissza később, majd hallgatnak most már, s hamarosan mindketten alszanak.
Krestvir sem horkol, csak szuszog, néha hangosabban a kelleténél. Egyébként meg jól alszik ő is, nem kel fel, csak reggel.
Akkor kicsit zavart az ébredése, mert hirtelen nem tudja, hol van. Aztán megérti, hogy Taitos ágyában, és hogy a fiú még mindig őt öleli. Majd jön a második felismerés, az, amit a combja tájékán érez.
Ha megkérdeznék, honnan tud ilyesmikről, nem tudna felelni, de van fogalma a férfiak testének működéséről. Így pedig erős gyanúja támad arról, hogy mit is érez odalent.
Ettől kicsit megfagy, mert nem tudja, hogyan kellene erre reagálnia és meg is ijeszti a jelenség, lévén még nem tapasztalt hasonlót korábban. Nem hiszi, hogy ténylegesen ő váltotta ki ezt a fiúból, de attól még zavarba hozza, zavarja. És nem akarja, hogy Taitos megtudja.
Amilyen óvatosan csak tudja, kiszabadítja magát a fiú öleléséből és lecsusszan az ágyról. Majd épp engedné vissza a takarót, mikor kísértésbe esik, hogy megbizonyosodjon gyanújáról. Így ahelyett, hogy leengedné azt, picit feljebb emeli, és vet egy pillantást Taitos ágyékára.
Annyi elég is.
Gyorsan ejti vissza a takarót, majd cipőjét és köpenyét kapja kézbe, és lányos zavarában úgy, mezítláb indul kifelé, hogy átmeneküljön a saját szobájába.*
*Kíváncsian hallgatja, hogy miről beszél a fiú: mit talált meg? Aztán Taitos folytatja, s ugyan teljesen tiszta most sem lesz, hogy ez most honnan jutott a másik eszébe, mivel kapcsolatban mondja, de sejtése azért van. Ezért nem is kérdez vissza semmit, inkább csak elmosolyodik magában, hogy Taitos mindig hozza ezt a számára kicsit érthetetlen formáját a filozofikus, nehezen emészthető gondolataival.
A hálálkodó szavakra picit megrázza a fejét – egyúttal talán megcsiklandozza már egész hosszúra nőtt hajával a másik arcát –, azt próbálván kifejezni, hogy a fiúnak nincs mit köszönnie.*
- Jó éjszakát! *súgja vissza később, majd hallgatnak most már, s hamarosan mindketten alszanak.
Krestvir sem horkol, csak szuszog, néha hangosabban a kelleténél. Egyébként meg jól alszik ő is, nem kel fel, csak reggel.
Akkor kicsit zavart az ébredése, mert hirtelen nem tudja, hol van. Aztán megérti, hogy Taitos ágyában, és hogy a fiú még mindig őt öleli. Majd jön a második felismerés, az, amit a combja tájékán érez.
Ha megkérdeznék, honnan tud ilyesmikről, nem tudna felelni, de van fogalma a férfiak testének működéséről. Így pedig erős gyanúja támad arról, hogy mit is érez odalent.
Ettől kicsit megfagy, mert nem tudja, hogyan kellene erre reagálnia és meg is ijeszti a jelenség, lévén még nem tapasztalt hasonlót korábban. Nem hiszi, hogy ténylegesen ő váltotta ki ezt a fiúból, de attól még zavarba hozza, zavarja. És nem akarja, hogy Taitos megtudja.
Amilyen óvatosan csak tudja, kiszabadítja magát a fiú öleléséből és lecsusszan az ágyról. Majd épp engedné vissza a takarót, mikor kísértésbe esik, hogy megbizonyosodjon gyanújáról. Így ahelyett, hogy leengedné azt, picit feljebb emeli, és vet egy pillantást Taitos ágyékára.
Annyi elég is.
Gyorsan ejti vissza a takarót, majd cipőjét és köpenyét kapja kézbe, és lányos zavarában úgy, mezítláb indul kifelé, hogy átmeneküljön a saját szobájába.*
2238. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-12 21:16:08
Üzenet elküldve: 2017-02-12 21:16:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Sebek nyalogatása//
*Taitos nem értheti ezt az egészet, a sötétség neki soha nem jelentett mást, mint az álmok helye, meg egy picit a bizonytalanságé és az óvatosságé. Nem pedig veszélyek, és a láthatatlan ellen helye. Ha tudna valahogy segíteni ezen kívül, akkor megtenné, azonban valami furcsa jó érzés így is felsejlik benne. Egyrészt talán a testi közelség okozta boldogság hormon löket lazít picit izmain, másrészt van ennek valahol lelki vonzata is. Egy ilyen viszontagságokkal teli nap után jó egy kicsit átélni ezt is. Ezek járnak fejében, mikor Krestvir a kezdeti ijedelmek után vidáman megköszöni.*
-Azt hiszem megtaláltam.
*Feleli vidáman, szinte összefüggéstelenül, mint ahogyan az tőle megszokott.*
-A szeretet és a vidámság az, ami mindent felül tud írni.
*Meséli kissé filozofikusan.*
-Én is köszönöm. Meg minden mást is ma.
*Suttog vissza, majd ásít egy halkat, még egy pillanatra Krestvirt is elengedi, hogy szája elé tegye kezét. Persze aztán ennyivel nem menekül, utóbb ismét Taitos ölelésében találhatja magát.*
-Na jó éjszakát!
*Fúj vidáman takarodót, már amennyire lehetséges ennél jobban is takarodni szinte félálomban.
Az éjszakájuk aránylag nyugodt lehet, Taitos picit hortyog néha, de ez bőven a tűrhető kategória még. Reggelre kelvén pedig Taitos szokásával ellentétben szinte biztosan tovább alszik, mint Krestvir, aki reggel is Taitos karjaiban találhatja magát. Egyetlen furcsaságra lehet csak figyelmes, mondhatni egy természeti képződmény ez, melyet csak ilyen különleges alkalmakkor lehet megfigyelni, azonban Krestvirnek most testközelből jut ki a lehetőség. Valami furcsa, kemény dolog van ugyanis a lány mögött. Mintha Taitos valami szokatlanul és idegesítően keményet a zsebében felejtett volna, és most ez kettejük közé szorult volna.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.12 21:17:50
*Taitos nem értheti ezt az egészet, a sötétség neki soha nem jelentett mást, mint az álmok helye, meg egy picit a bizonytalanságé és az óvatosságé. Nem pedig veszélyek, és a láthatatlan ellen helye. Ha tudna valahogy segíteni ezen kívül, akkor megtenné, azonban valami furcsa jó érzés így is felsejlik benne. Egyrészt talán a testi közelség okozta boldogság hormon löket lazít picit izmain, másrészt van ennek valahol lelki vonzata is. Egy ilyen viszontagságokkal teli nap után jó egy kicsit átélni ezt is. Ezek járnak fejében, mikor Krestvir a kezdeti ijedelmek után vidáman megköszöni.*
-Azt hiszem megtaláltam.
*Feleli vidáman, szinte összefüggéstelenül, mint ahogyan az tőle megszokott.*
-A szeretet és a vidámság az, ami mindent felül tud írni.
*Meséli kissé filozofikusan.*
-Én is köszönöm. Meg minden mást is ma.
*Suttog vissza, majd ásít egy halkat, még egy pillanatra Krestvirt is elengedi, hogy szája elé tegye kezét. Persze aztán ennyivel nem menekül, utóbb ismét Taitos ölelésében találhatja magát.*
-Na jó éjszakát!
*Fúj vidáman takarodót, már amennyire lehetséges ennél jobban is takarodni szinte félálomban.
Az éjszakájuk aránylag nyugodt lehet, Taitos picit hortyog néha, de ez bőven a tűrhető kategória még. Reggelre kelvén pedig Taitos szokásával ellentétben szinte biztosan tovább alszik, mint Krestvir, aki reggel is Taitos karjaiban találhatja magát. Egyetlen furcsaságra lehet csak figyelmes, mondhatni egy természeti képződmény ez, melyet csak ilyen különleges alkalmakkor lehet megfigyelni, azonban Krestvirnek most testközelből jut ki a lehetőség. Valami furcsa, kemény dolog van ugyanis a lány mögött. Mintha Taitos valami szokatlanul és idegesítően keményet a zsebében felejtett volna, és most ez kettejük közé szorult volna.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.12 21:17:50
2237. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-12 20:50:45
Üzenet elküldve: 2017-02-12 20:50:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Sebek nyalogatása//
*Sajnos nincs olyan állapotban, hogy energiát pazaroljon a feleletre, mikor Taitos óvatosságra inti. Persze, tudna válaszolni, de most nincs kedve. Csak minél gyorsabban el szeretne jutni az ágyba, és „elbújni”…
Aztán mikor eljut odáig, és a takarót álláig húzta, mégsem tud még ellazulni. A „hangok” és az a benyomás, hogy láthatatlan szemek figyelik, kérlelhetetlenül ostromolják a „pajzsát”, amit nehéz munkával formált szilárddá.
Taitos suttogása zökkenti ki és emlékezteti rá, hogy mi is a valóság. Hogy itt van, a fiú mellett, biztonságban.
Bár a másik ezt nem láthatja, de biccent neki válaszul, miközben a takaró rá maradt csücskét és saját magát öleli görcsösen.
Aztán jön a meglepetés… Hallhatóan kap levegőért, mikor a fiú váratlanul átkarolja hátulról.
Ledöbbenti ez a közeledés, érezhetően be is feszül.
Majd ez a feszültség ki is jön rajta… egyszerre könnyezik, és nevet fel Taitos tréfáján.*
- Köszönöm. *suttogja, miután néhány mély sóhajtással megnyugodott.
Igyekszik most már ellazulni, és egyszerűen élvezni ezt a testi közelséget, gyengédséget. Nem megy maradéktalanul, mert rettentően szokatlan, de elhúzódni sem szeretne, meg akarja szokni.
Furcsamód ez a számára heves érzelmi állapot elég is, hogy a hallucinációi közül itt tartsa a valóságban. Mindez lefoglalja egészen addig, míg az álom el nem nyomja.*
*Sajnos nincs olyan állapotban, hogy energiát pazaroljon a feleletre, mikor Taitos óvatosságra inti. Persze, tudna válaszolni, de most nincs kedve. Csak minél gyorsabban el szeretne jutni az ágyba, és „elbújni”…
Aztán mikor eljut odáig, és a takarót álláig húzta, mégsem tud még ellazulni. A „hangok” és az a benyomás, hogy láthatatlan szemek figyelik, kérlelhetetlenül ostromolják a „pajzsát”, amit nehéz munkával formált szilárddá.
Taitos suttogása zökkenti ki és emlékezteti rá, hogy mi is a valóság. Hogy itt van, a fiú mellett, biztonságban.
Bár a másik ezt nem láthatja, de biccent neki válaszul, miközben a takaró rá maradt csücskét és saját magát öleli görcsösen.
Aztán jön a meglepetés… Hallhatóan kap levegőért, mikor a fiú váratlanul átkarolja hátulról.
Ledöbbenti ez a közeledés, érezhetően be is feszül.
Majd ez a feszültség ki is jön rajta… egyszerre könnyezik, és nevet fel Taitos tréfáján.*
- Köszönöm. *suttogja, miután néhány mély sóhajtással megnyugodott.
Igyekszik most már ellazulni, és egyszerűen élvezni ezt a testi közelséget, gyengédséget. Nem megy maradéktalanul, mert rettentően szokatlan, de elhúzódni sem szeretne, meg akarja szokni.
Furcsamód ez a számára heves érzelmi állapot elég is, hogy a hallucinációi közül itt tartsa a valóságban. Mindez lefoglalja egészen addig, míg az álom el nem nyomja.*
2236. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-12 20:26:08
Üzenet elküldve: 2017-02-12 20:26:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Sebek nyalogatása//
-Nem mondanám, ha nem felelne meg nekem.
*Felel könnyeden, hiszen tényleg nem mondaná, ha tudná, hogy így ő fog forgolódni álmatlanul egész éjszaka.*
-Köszönöm.
*Szól a leoltott lámpára.*
-El ne ess!
*Teszi még hozzá gyorsan, mert tényleg elég kellemetlen labirintus lehet sötétben az a szoba. Az egyre közelebbi motoszkálás megnyugtatja, végül Krestvir is helyére kerül, és Taitos már aludna is, ha nem hallaná a furcsa, ideges légvételt jobbján.*
~Szegénykém, még biztosan nincs jól a sötétben.~
*Konstatálja Taitos, aztán kissé megenyhül a szíve. Eszébe jut, hogy mennyire sok jót kapott ma a lánytól, így legalább picit törleszthet is.
Jobbra fordul.*
-Hé, Krestvir!
*Szól suttogva.*
-Nem félj!
*Többre nem futja most, fájdalmainak hiánya ellenére sincs a helyzet magaslatán. Így sokat nem tud segíteni a dolgokon. Aztán csak elragadja egy gondolat, hogy ez együttérzés, vagy törlesztési szándék, netán valami más, az nem lényeg. Leginkább az ötlik fel benne, hogy nem hagyhatja, hogy egy neki kedves személy, talán az egyetlen, aki nem kóborolt el mellőle, rosszul érezze magát.
Úgyhogy hátbatámadólag orvul magához öleli Krestvirt.*
-Csak pihenj, vigyázok rád. Hamarosan olyan szép lesz a hangom, hogy a sötétség minden réme visítva menekül.
*Él egy kis bágyadt akasztófa humorral is, annak ellenére, hogy pillái egyre nehezebbek lesznek.*
-Nem mondanám, ha nem felelne meg nekem.
*Felel könnyeden, hiszen tényleg nem mondaná, ha tudná, hogy így ő fog forgolódni álmatlanul egész éjszaka.*
-Köszönöm.
*Szól a leoltott lámpára.*
-El ne ess!
*Teszi még hozzá gyorsan, mert tényleg elég kellemetlen labirintus lehet sötétben az a szoba. Az egyre közelebbi motoszkálás megnyugtatja, végül Krestvir is helyére kerül, és Taitos már aludna is, ha nem hallaná a furcsa, ideges légvételt jobbján.*
~Szegénykém, még biztosan nincs jól a sötétben.~
*Konstatálja Taitos, aztán kissé megenyhül a szíve. Eszébe jut, hogy mennyire sok jót kapott ma a lánytól, így legalább picit törleszthet is.
Jobbra fordul.*
-Hé, Krestvir!
*Szól suttogva.*
-Nem félj!
*Többre nem futja most, fájdalmainak hiánya ellenére sincs a helyzet magaslatán. Így sokat nem tud segíteni a dolgokon. Aztán csak elragadja egy gondolat, hogy ez együttérzés, vagy törlesztési szándék, netán valami más, az nem lényeg. Leginkább az ötlik fel benne, hogy nem hagyhatja, hogy egy neki kedves személy, talán az egyetlen, aki nem kóborolt el mellőle, rosszul érezze magát.
Úgyhogy hátbatámadólag orvul magához öleli Krestvirt.*
-Csak pihenj, vigyázok rád. Hamarosan olyan szép lesz a hangom, hogy a sötétség minden réme visítva menekül.
*Él egy kis bágyadt akasztófa humorral is, annak ellenére, hogy pillái egyre nehezebbek lesznek.*
2235. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-12 19:53:47
Üzenet elküldve: 2017-02-12 19:53:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Sebek nyalogatása//
*Hallgatja a magyarázatot, ami elég aggasztóan festi le a helyzetet. Kíváncsi volna, Taitos miben reménykedik északon, miért éppen oda tervezi az útját… de ez már a holnap gondja és kérdése lesz. Ma hagyja aludni a fiút, talán feledni is kicsit, míg alszik.
De Taitos nem hunyja le még a szemét, helyette őt hívja, az ágyába. Krestvir ezt hálásan fogadja, mégis zavarba hozza. Nem azért, mintha illetlenségre gondolna, hisz máskor is aludtak már együtt. Hogy ülve, vagy ágyban, az lényegtelennek tűnik a számára. Inkább csak… az is rég volt már. És ahogy megölelni nem merte a fiút, úgy ezt a közvetlenséget is nehezen fogadja. Illetve ott van még az, hogy…*
- Jó nekem a zsákomon is. Nem akarom, hogy kényelmetlenül feküdj. *visszakozik, de mivel Taitos nógatja, végül enged, mert arra gondol, talán a fiú sem szeretne most egyedül lenni.*
- Jól van, de szólj, ha kényelmetlen lenne, és lemegyek!
*Ez eldöntve, most már csak a lámpaoltáson kell túlesni.
Előrelátóan leveti már most a cipőjét, hogy minél hamarabb ágyba kerüljön. Még a köpenyét is leteríti a zsákra, de lejjebb nem vetkőzik, mivel nincs még olyan meleg.
Aztán leguggol, elfújja a lángot, s már a sötétben, lehunyt szemmel összpontosít a „feladatra”, vagyis az ágyba jutásra, hogy elterelje gondolatait.
Miután kitapogatta az ágy szélét, leül, majd elfekszik az ágyon, és még arra is marad ép gondolata, hogy az oldalára forduljon, háttal Taitosnak, hogy minél kisebb helyet foglaljon el a fiútól.
Sűrűn és mélyeket lélegzik, ebből, és teste befeszültségéből következtethet a másik, hogy még mindig akadnak gondjai a sötétséggel.*
*Hallgatja a magyarázatot, ami elég aggasztóan festi le a helyzetet. Kíváncsi volna, Taitos miben reménykedik északon, miért éppen oda tervezi az útját… de ez már a holnap gondja és kérdése lesz. Ma hagyja aludni a fiút, talán feledni is kicsit, míg alszik.
De Taitos nem hunyja le még a szemét, helyette őt hívja, az ágyába. Krestvir ezt hálásan fogadja, mégis zavarba hozza. Nem azért, mintha illetlenségre gondolna, hisz máskor is aludtak már együtt. Hogy ülve, vagy ágyban, az lényegtelennek tűnik a számára. Inkább csak… az is rég volt már. És ahogy megölelni nem merte a fiút, úgy ezt a közvetlenséget is nehezen fogadja. Illetve ott van még az, hogy…*
- Jó nekem a zsákomon is. Nem akarom, hogy kényelmetlenül feküdj. *visszakozik, de mivel Taitos nógatja, végül enged, mert arra gondol, talán a fiú sem szeretne most egyedül lenni.*
- Jól van, de szólj, ha kényelmetlen lenne, és lemegyek!
*Ez eldöntve, most már csak a lámpaoltáson kell túlesni.
Előrelátóan leveti már most a cipőjét, hogy minél hamarabb ágyba kerüljön. Még a köpenyét is leteríti a zsákra, de lejjebb nem vetkőzik, mivel nincs még olyan meleg.
Aztán leguggol, elfújja a lángot, s már a sötétben, lehunyt szemmel összpontosít a „feladatra”, vagyis az ágyba jutásra, hogy elterelje gondolatait.
Miután kitapogatta az ágy szélét, leül, majd elfekszik az ágyon, és még arra is marad ép gondolata, hogy az oldalára forduljon, háttal Taitosnak, hogy minél kisebb helyet foglaljon el a fiútól.
Sűrűn és mélyeket lélegzik, ebből, és teste befeszültségéből következtethet a másik, hogy még mindig akadnak gondjai a sötétséggel.*
2234. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-12 19:04:07
Üzenet elküldve: 2017-02-12 19:04:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Sebek nyalogatása//
*Taitos kimesélte magát, és úgy tűnik Krestvir két dolog kivételével mindent megértett. Az elsőre azonban rákérdez, így ezt Taitos el tudja mesélni.*
-Őszintén szólva nincs bizonyosságom semmiben. De egyrészt az, hogy habár a harcok sokat gyengítettek a Hadúron, még mindig egy tetemes birtok és tucatnyi jóravaló vezetője, az istenek meg ugye basáskodni akarnak, kellenek nekik hívek, Kagan pedig nem akármilyen volt, a szoborrá változás tettével. Mindenkinek ilyen alázatos követő kellene ugyebár.
*Magyarázza azt, hogy Kagan miért elengedhetetlen játékszere az isteneknek.
Akaratlanul pedig a második félreértést is súrolja, ez pedig az északi csoda mibenléte.*
-A helyzet az, hogy mi is kellünk a gyerekes játékaikba, olyanok, akiknek dacosságát megtörhetik, akár magukhoz édesgetve, akár eltiporva. Én viszont ebben nem akarom kivenni a részemet. Csak élni tovább az életemet. És... Szóval ha megtudunk valamit. Áh, mindegy is...
*Harapja el a mondatot, ahogyan a lány mozdulatai nyugalmat idéznek.*
-Rendben, köszönök mindent.
*Vállának megfogására egy bágyadt mosollyal felel.*
~Kedves lány ez a Krestvir, nem fogtam mellé.~
*Dicséri szerencséjét a tanítvány megválasztásában. Tudja, hogy az emberi dolgokban is illene valamivel többet adnia Krestvirnek, de talán nem is ezért mondja azt, amit mond. Olyan természetesen csak úgy jön.*
-Ha gondolod *Kuporodik egészen a falhoz ágyán.* -elférsz itt te is, és kellemesebb, mint a földön.
*Egy pillanatra bevillan, hogy a mesteri felsőbbrendűségét talán ezzel most rendesen megcsappantja, de Taitos soha nem volt egy tekintélyelvű valaki. Krestvir minden bizonnyal tétovázni fog, így csak óvatosan, de határozottan elkapja tanítványa vígasztalásra használt kezét, és nyaggatva húzkodja, jelezvén, hogy nem viccelt.*
-És akkor a lámpást is elolthatod.
*Azért annyira önérzetes még a Zöldfülű is, hogy azt feltételezze, hogy az ő közelsége biztonságérzetet adhat Krestvirnek.*
~Vajon mialatt nem voltam itt mennyit változott? Hányadán áll vajon a sötéttel?~
*Elmélkedik, de nem kell sokat várnia a válaszra, Krestvir reakciója sokat elárul majd.*
*Taitos kimesélte magát, és úgy tűnik Krestvir két dolog kivételével mindent megértett. Az elsőre azonban rákérdez, így ezt Taitos el tudja mesélni.*
-Őszintén szólva nincs bizonyosságom semmiben. De egyrészt az, hogy habár a harcok sokat gyengítettek a Hadúron, még mindig egy tetemes birtok és tucatnyi jóravaló vezetője, az istenek meg ugye basáskodni akarnak, kellenek nekik hívek, Kagan pedig nem akármilyen volt, a szoborrá változás tettével. Mindenkinek ilyen alázatos követő kellene ugyebár.
*Magyarázza azt, hogy Kagan miért elengedhetetlen játékszere az isteneknek.
Akaratlanul pedig a második félreértést is súrolja, ez pedig az északi csoda mibenléte.*
-A helyzet az, hogy mi is kellünk a gyerekes játékaikba, olyanok, akiknek dacosságát megtörhetik, akár magukhoz édesgetve, akár eltiporva. Én viszont ebben nem akarom kivenni a részemet. Csak élni tovább az életemet. És... Szóval ha megtudunk valamit. Áh, mindegy is...
*Harapja el a mondatot, ahogyan a lány mozdulatai nyugalmat idéznek.*
-Rendben, köszönök mindent.
*Vállának megfogására egy bágyadt mosollyal felel.*
~Kedves lány ez a Krestvir, nem fogtam mellé.~
*Dicséri szerencséjét a tanítvány megválasztásában. Tudja, hogy az emberi dolgokban is illene valamivel többet adnia Krestvirnek, de talán nem is ezért mondja azt, amit mond. Olyan természetesen csak úgy jön.*
-Ha gondolod *Kuporodik egészen a falhoz ágyán.* -elférsz itt te is, és kellemesebb, mint a földön.
*Egy pillanatra bevillan, hogy a mesteri felsőbbrendűségét talán ezzel most rendesen megcsappantja, de Taitos soha nem volt egy tekintélyelvű valaki. Krestvir minden bizonnyal tétovázni fog, így csak óvatosan, de határozottan elkapja tanítványa vígasztalásra használt kezét, és nyaggatva húzkodja, jelezvén, hogy nem viccelt.*
-És akkor a lámpást is elolthatod.
*Azért annyira önérzetes még a Zöldfülű is, hogy azt feltételezze, hogy az ő közelsége biztonságérzetet adhat Krestvirnek.*
~Vajon mialatt nem voltam itt mennyit változott? Hányadán áll vajon a sötéttel?~
*Elmélkedik, de nem kell sokat várnia a válaszra, Krestvir reakciója sokat elárul majd.*
2233. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-12 15:44:20
Üzenet elküldve: 2017-02-12 15:44:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Loka, Daewe, Zakt'ar//
*Elalszik végül, csendesen szuszogva Daewe vállán. Öntudatlan jegyzi meg a nő illatát, és kapcsolja hozzá a simogatás kellemes élményét, a test melegét és a biztonságot. Persze, ez még nem rögzül, de alkalmi dadusuk máris szerzett nála néhány pirospontot. Ami persze nem körözheti le anya pirospontjait, pláne a szó szerint értendőket, amikből a tejet kapja, de azért eléggé mérvadók ezek is.
A beszélgetés már csak halk duruzsolás a tudata szélén, egyébként az álmok földjén jár már.
Aztán, mikor Daewe leteszi, ráncolja a homlokát, amiért megzavarták békés álmát, majd gyorsabban kezdi szopizni a levegőt, ám olyan jól alszik, hogy nincs kedve fölébredni, úgyhogy végül is megnyugszik, és újra kisimul az arcocskája. Alszik tovább, kis kezeit a feje fölé emelve, néha meg-megrándulva, mikor az álmában is kapálózik.*
*Elalszik végül, csendesen szuszogva Daewe vállán. Öntudatlan jegyzi meg a nő illatát, és kapcsolja hozzá a simogatás kellemes élményét, a test melegét és a biztonságot. Persze, ez még nem rögzül, de alkalmi dadusuk máris szerzett nála néhány pirospontot. Ami persze nem körözheti le anya pirospontjait, pláne a szó szerint értendőket, amikből a tejet kapja, de azért eléggé mérvadók ezek is.
A beszélgetés már csak halk duruzsolás a tudata szélén, egyébként az álmok földjén jár már.
Aztán, mikor Daewe leteszi, ráncolja a homlokát, amiért megzavarták békés álmát, majd gyorsabban kezdi szopizni a levegőt, ám olyan jól alszik, hogy nincs kedve fölébredni, úgyhogy végül is megnyugszik, és újra kisimul az arcocskája. Alszik tovább, kis kezeit a feje fölé emelve, néha meg-megrándulva, mikor az álmában is kapálózik.*
2232. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-12 14:32:51
Üzenet elküldve: 2017-02-12 14:32:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Sebek nyalogatása//
*Nincs sejtése mestere gondolatairól, ám egyébként sejthetnék, hogy a jó tanító mellett alighanem az lehet a magyarázat gyors fejlődésére, amiről már korábban beszéltek: hogy mindezt a tudást bizonyos szinten már bírta, csak ez is elveszett az emlékeivel.
A hálálkodásra fejét rázza.*
- Csak jöjj rendbe! *Neki annyi épp elég. Örül, hogy Taitos fájdalmai némileg enyhültek.
Meg is állítaná a beszédben a fiút, hogy ne erőltesse meg a sérült torkát, de egyrészt nem akar közbevágni, másrészt győz a kíváncsiság.
Érdeklődve, majd kissé elkeseredve hallgatja a beszámolót. Biztonságérzete teljes mértékben hamisnak tűnik most. Olyan, mintha az istenek bárhol és bármikor felbukkanhatnának és elpusztíthatnák őket. Persze, ez eddig is így volt, de valahogy reménykedett benne, hogy békén hagyják őket.*
- De miért éppen Kagan? Miért akarják őt? *nem tud róla, hogy a férfi hatalmas mágus lenne, vagy erején és befolyásán túl rendelkezne valami különlegességgel, az istenek számára érdekessel. Pedig a jelek szerint mégis van valamije, ami kellene nekik.
Taitos tervét, hogy északra megy a „csodáért”, amivel megölheti az isteneket, kétkedéssel és egy kis félelemmel fogadja. Nem hiszi, hogy ő ebben tudna segíteni, de támogatni szeretné a mesterét.
Eléggé szomorúan viszonozza hát a fiú pillantását, míg végül válaszol.*
- Rendben, veled tartok.
*Ijedtnek érzi magát. Mi van, ha az istenek, vagy a szolgálóik bosszút akarnak majd állni, és a fiú után jönnek?
Aztán igyekszik megnyugodni, valahogy úgy, mint azon a napon, mikor először felbukkantak az istenek az égen. Lehet, hogy nem tehet semmit, de csak annál rosszabb, ha ennek tetejébe még hagyja, hogy elfogja a kétségbeesés.
Hallgat egy darabig, majd feláll, és eléggé esetlenül megfogja a fiú vállát. Ezt amolyan vigasztalónak és biztatónak szánja. Megölelni nem meri, ennyire nem képes a közeledésre.*
- Most aludj! *javasolja. Csak sejti, hogy mennyire kimerült és ideges lehet most mestere. Szeretné megnyugtatni és egy kis békét adni neki az álomban.
Hátrébb lép kicsit, majd tesz néhány tőle szokatlan, mégis szép táncmozdulatot, hogy a hold erejének simogató arcát mutassa most, és lecsitítsa a fiú háborgó lelkét, könnyebben találjon rá az álom.*
A varázsló táncszerű mozdulatokat tesz, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló húsz lépéses körzetében. Ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
*Nincs sejtése mestere gondolatairól, ám egyébként sejthetnék, hogy a jó tanító mellett alighanem az lehet a magyarázat gyors fejlődésére, amiről már korábban beszéltek: hogy mindezt a tudást bizonyos szinten már bírta, csak ez is elveszett az emlékeivel.
A hálálkodásra fejét rázza.*
- Csak jöjj rendbe! *Neki annyi épp elég. Örül, hogy Taitos fájdalmai némileg enyhültek.
Meg is állítaná a beszédben a fiút, hogy ne erőltesse meg a sérült torkát, de egyrészt nem akar közbevágni, másrészt győz a kíváncsiság.
Érdeklődve, majd kissé elkeseredve hallgatja a beszámolót. Biztonságérzete teljes mértékben hamisnak tűnik most. Olyan, mintha az istenek bárhol és bármikor felbukkanhatnának és elpusztíthatnák őket. Persze, ez eddig is így volt, de valahogy reménykedett benne, hogy békén hagyják őket.*
- De miért éppen Kagan? Miért akarják őt? *nem tud róla, hogy a férfi hatalmas mágus lenne, vagy erején és befolyásán túl rendelkezne valami különlegességgel, az istenek számára érdekessel. Pedig a jelek szerint mégis van valamije, ami kellene nekik.
Taitos tervét, hogy északra megy a „csodáért”, amivel megölheti az isteneket, kétkedéssel és egy kis félelemmel fogadja. Nem hiszi, hogy ő ebben tudna segíteni, de támogatni szeretné a mesterét.
Eléggé szomorúan viszonozza hát a fiú pillantását, míg végül válaszol.*
- Rendben, veled tartok.
*Ijedtnek érzi magát. Mi van, ha az istenek, vagy a szolgálóik bosszút akarnak majd állni, és a fiú után jönnek?
Aztán igyekszik megnyugodni, valahogy úgy, mint azon a napon, mikor először felbukkantak az istenek az égen. Lehet, hogy nem tehet semmit, de csak annál rosszabb, ha ennek tetejébe még hagyja, hogy elfogja a kétségbeesés.
Hallgat egy darabig, majd feláll, és eléggé esetlenül megfogja a fiú vállát. Ezt amolyan vigasztalónak és biztatónak szánja. Megölelni nem meri, ennyire nem képes a közeledésre.*
- Most aludj! *javasolja. Csak sejti, hogy mennyire kimerült és ideges lehet most mestere. Szeretné megnyugtatni és egy kis békét adni neki az álomban.
Hátrébb lép kicsit, majd tesz néhány tőle szokatlan, mégis szép táncmozdulatot, hogy a hold erejének simogató arcát mutassa most, és lecsitítsa a fiú háborgó lelkét, könnyebben találjon rá az álom.*
A varázsló táncszerű mozdulatokat tesz, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló húsz lépéses körzetében. Ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
2231. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-11 22:06:03
Üzenet elküldve: 2017-02-11 22:06:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az érkező - Ezermester, Arraele//
*Picit meglepve néz az idős tündérre, és ennek több oka is van. Ilyen öreg tündérrel talán még nem is találkozott. Most, hogy eszébe jut, szinte el is szégyelli magát azon az ostobaságon, hogy valahogy amolyan kortalan lényeknek képzelte őket, akik mindig fiatalok és pirospozsgásak. A másik Arraele kérdése. Egy pillanatra el is gondolkodik rajta, hogy a ősz hajú tündér tréfálkozik-e vele? Mondaná, hogy nem volt olyan nehéz rájönnie, mert valaki épp az imént mondta olyan hangosan, hogy sokan hallhatták, és ez a valaki nem nagyon lehetett más, csak az épp most érkezett, de nincs rá érkezése.*
- Én Daewe Syl'dor vagyok, alkimista. Úgyhogy ha bármi varázslatos főzetre van szükséged, csak fordulj hozzám!
*Egy kicsit meg is hajol a tündér felé mosolyogva, hogy ajánlja magát, aztán körbemutat a helyiségben, mintegy egész helyet szimbolizálva.*
- Üdv Synmirán, szerintem meg leszel elégedve. Kellemes hely, kellemes lakókkal és a dolgos kezekre mindig szükség van. Egy ezermesterre bizosan. A mágusok az elméjükben erősek, legalábbis én még nem láttam varázslót fúrni-faragni.
*Egy kicsit eltöpreng, nem tudja, hogy az új szaki berendezkedett-e már, mennyire ismeri a Vashegy melletti máguslakot?*
- Ha gondolod, szívesen körbevezetlek. Odafent akad még szabad szoba, ahol berendezkedhetsz. De kint is körülnézhetünk, talán még ott akadhat legtöbb feladat a magadfajtának. A vízkert pedig gyönyörű, bár ilyen hűvös időben nem mindenki szeret a szabad ég alatt fürdőzni. Persze ha megéheztél vagy szomjas vagy, akkor először a konyhát kell útba ejtenünk.
*Kicsit csapong, de maga sincs még olyan rég itt, hogy amolyan őslakosként mutathassa be Synmirát, de igyekszik szívélyesen fogadni az új társat. Aztán egy picit elbiccenti a fejét, töpreng is egy kicsit, hogy kimondja-e amire gondol, de csak kiböki.*
- Ne haragudj, Arraele uram, de hogyan lesz egy tündérből ezermester? Az a kép él sokakban, bennem is, hogy ilyesmihez a gnómok értenek igazán.
*Picit meglepve néz az idős tündérre, és ennek több oka is van. Ilyen öreg tündérrel talán még nem is találkozott. Most, hogy eszébe jut, szinte el is szégyelli magát azon az ostobaságon, hogy valahogy amolyan kortalan lényeknek képzelte őket, akik mindig fiatalok és pirospozsgásak. A másik Arraele kérdése. Egy pillanatra el is gondolkodik rajta, hogy a ősz hajú tündér tréfálkozik-e vele? Mondaná, hogy nem volt olyan nehéz rájönnie, mert valaki épp az imént mondta olyan hangosan, hogy sokan hallhatták, és ez a valaki nem nagyon lehetett más, csak az épp most érkezett, de nincs rá érkezése.*
- Én Daewe Syl'dor vagyok, alkimista. Úgyhogy ha bármi varázslatos főzetre van szükséged, csak fordulj hozzám!
*Egy kicsit meg is hajol a tündér felé mosolyogva, hogy ajánlja magát, aztán körbemutat a helyiségben, mintegy egész helyet szimbolizálva.*
- Üdv Synmirán, szerintem meg leszel elégedve. Kellemes hely, kellemes lakókkal és a dolgos kezekre mindig szükség van. Egy ezermesterre bizosan. A mágusok az elméjükben erősek, legalábbis én még nem láttam varázslót fúrni-faragni.
*Egy kicsit eltöpreng, nem tudja, hogy az új szaki berendezkedett-e már, mennyire ismeri a Vashegy melletti máguslakot?*
- Ha gondolod, szívesen körbevezetlek. Odafent akad még szabad szoba, ahol berendezkedhetsz. De kint is körülnézhetünk, talán még ott akadhat legtöbb feladat a magadfajtának. A vízkert pedig gyönyörű, bár ilyen hűvös időben nem mindenki szeret a szabad ég alatt fürdőzni. Persze ha megéheztél vagy szomjas vagy, akkor először a konyhát kell útba ejtenünk.
*Kicsit csapong, de maga sincs még olyan rég itt, hogy amolyan őslakosként mutathassa be Synmirát, de igyekszik szívélyesen fogadni az új társat. Aztán egy picit elbiccenti a fejét, töpreng is egy kicsit, hogy kimondja-e amire gondol, de csak kiböki.*
- Ne haragudj, Arraele uram, de hogyan lesz egy tündérből ezermester? Az a kép él sokakban, bennem is, hogy ilyesmihez a gnómok értenek igazán.
2230. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-11 15:12:17
Üzenet elküldve: 2017-02-11 15:12:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Sebek nyalogatása//
*Taitosnak beletelik egy kis időbe, míg elmereng azon, hogy Krestvir hogyan is sajátította el ilyen villámgyorsan ezeket a formulákat, hogy neki nem is nagyon kell ezen okoskodnia.*
-Nos
*Kezdi suttogva, mivel mialatt gondolkodott Krestvir varázslata sikerült, és a fájdalom elillant.*
-Azt hiszem megteszi. Picit még kapar, de nem fáj. Köszönom, én biztosan elrontottam volna most.
*Néz hálásan Krestvirre.*
-Jövök neked eggyel.
*Vigyorog hálásan, és habár bágyadt, azért hátára gördülve, a plafont kémlelve mesélni kezd.*
-Lassan dőlj le te is, mielőtt kifut a varázs, szeretnék elaludni.
*Aztán belekezd a mesébe.*
-A gigászi mostanra szobor istenség felélesztéséhez Kagan az életerejét adta, és szobor lett.
*Vezeti be a beszélgetést.*
-Én ezt nem tudtam, elmentem megkeresni, de csak Leandanát, a Szellemjárót találtam, aki felvilágosított minderről, majd szavaiba vágva Kagan kirobbant burkából, és feléledve elmesélte, hogy két istenség, a holtak vezetője, és egy köpönyegforgató valaki is a kegyeiért küzd, és ajánlatokat tesz, de leginkább csak elvár.
*Itt vesz egy levegőt, hangja gyászos, és nem is a legszebb.*
-Már éppen döntenie kellett volna, hogy ne legyen szobor, mikor megjelent egy tolvaj félisten, aki a köpönyegforgatónak dolgozik, és elárulta, hogy megszerezhetnénk Amos Thenior erejét, de ehhez mágusok kellenek neki, kik ezt megteszik. Én meg nem voltam rest, és bájoltam rá egy csábítást.
*Talán felróható neki ez.*
-A célomat elértem vele, ugyanis kiderült, hogy hazudott, egyrészt azelőtt bedőlt neki, hogy a hold fia elcsábíthatta volna testemet használva, amiről tudtam, hogy színjáték, másrészt jól elkapott, mikor közöltem vele, hogy nem vagyok rá kíváncsi.
*Mutat a kéznyomra, ezzel magyarázván, hogy mi történt.*
-Majdnem ki is nyírt, de szerencsére a harmadik isten erdei szolgája időben futott be erőt fitogtatni, és elvileg Thargarodról minden mágiát és istent kiűzött, így Kagan odabent élhet.
*Ezzel zárja sorait.*
-Én pedig eljöttem, majd szólok Worenthnek is, de egyelőre őszintén a tököm tele velük.
*Nem szokott így beszélni, de most kiakad.*
-Először az egyik temetőt akar csinálni a fél világból, aztán a másik majdnem megfojt, mert kimondom neki az igazat, a harmadik még a legjobb, mert az csak mások helyett dönt szerinte jól.
Aztán mindennek a tetejébe erős a gyanúm, hogy a függetlennek nevezett varázslatokat ők nyúlták le. Ja, és a legjobb, már a talpnyalóik is átlátnak olyan nyelveket és hangokat, amiket nem kéne ismerniük, sőt, a hold titkait is átlátják, még mielőtt az kifejtené hatását. Egyszerűen _nem_ _normális_.
*Hangsúlyozza ki az utolsó szavakat, majd szusszan egyet, döntést hozott.*
-Holnap el fogok menni. Északnak indulok, reméljük oda nem ér el ezeknek a becstelen hatalomhajhászoknak a keze. Ha gondolod jöhetsz te is, sőt, ha reggel előbb kelsz szólhatsz a többieknek is, de nem szeretnék sokáig maradni. Ez így és ez itt nem jó.
*Sóhajt ismét.*
-Tanulnunk kell, hogy egyszer meg tudjuk őket ölni. Mindhármat. Felelősséggel tartozunk, nem hagyhatjuk őket vadul dúlni a vidékeket Krestvir.
*Fordul oldalba, hogy szemeivel elkaphassa a lányéit.*
-Van rá módszer, tudom. Nagyjából hat ezer éve is eltűntek istenek, nem is egy. Idő, és tervezés kérdése csupán. Legfeljebb pedig nem sikerül.
*Zárja le a mesét egy vállrándítással, mert ugyebár neki egy kis kaland és nyugalom is elég lenne. Remélhetőleg kielégítette Krestvir kíváncsiságát, már ami a történteket illeti.*
*Taitosnak beletelik egy kis időbe, míg elmereng azon, hogy Krestvir hogyan is sajátította el ilyen villámgyorsan ezeket a formulákat, hogy neki nem is nagyon kell ezen okoskodnia.*
-Nos
*Kezdi suttogva, mivel mialatt gondolkodott Krestvir varázslata sikerült, és a fájdalom elillant.*
-Azt hiszem megteszi. Picit még kapar, de nem fáj. Köszönom, én biztosan elrontottam volna most.
*Néz hálásan Krestvirre.*
-Jövök neked eggyel.
*Vigyorog hálásan, és habár bágyadt, azért hátára gördülve, a plafont kémlelve mesélni kezd.*
-Lassan dőlj le te is, mielőtt kifut a varázs, szeretnék elaludni.
*Aztán belekezd a mesébe.*
-A gigászi mostanra szobor istenség felélesztéséhez Kagan az életerejét adta, és szobor lett.
*Vezeti be a beszélgetést.*
-Én ezt nem tudtam, elmentem megkeresni, de csak Leandanát, a Szellemjárót találtam, aki felvilágosított minderről, majd szavaiba vágva Kagan kirobbant burkából, és feléledve elmesélte, hogy két istenség, a holtak vezetője, és egy köpönyegforgató valaki is a kegyeiért küzd, és ajánlatokat tesz, de leginkább csak elvár.
*Itt vesz egy levegőt, hangja gyászos, és nem is a legszebb.*
-Már éppen döntenie kellett volna, hogy ne legyen szobor, mikor megjelent egy tolvaj félisten, aki a köpönyegforgatónak dolgozik, és elárulta, hogy megszerezhetnénk Amos Thenior erejét, de ehhez mágusok kellenek neki, kik ezt megteszik. Én meg nem voltam rest, és bájoltam rá egy csábítást.
*Talán felróható neki ez.*
-A célomat elértem vele, ugyanis kiderült, hogy hazudott, egyrészt azelőtt bedőlt neki, hogy a hold fia elcsábíthatta volna testemet használva, amiről tudtam, hogy színjáték, másrészt jól elkapott, mikor közöltem vele, hogy nem vagyok rá kíváncsi.
*Mutat a kéznyomra, ezzel magyarázván, hogy mi történt.*
-Majdnem ki is nyírt, de szerencsére a harmadik isten erdei szolgája időben futott be erőt fitogtatni, és elvileg Thargarodról minden mágiát és istent kiűzött, így Kagan odabent élhet.
*Ezzel zárja sorait.*
-Én pedig eljöttem, majd szólok Worenthnek is, de egyelőre őszintén a tököm tele velük.
*Nem szokott így beszélni, de most kiakad.*
-Először az egyik temetőt akar csinálni a fél világból, aztán a másik majdnem megfojt, mert kimondom neki az igazat, a harmadik még a legjobb, mert az csak mások helyett dönt szerinte jól.
Aztán mindennek a tetejébe erős a gyanúm, hogy a függetlennek nevezett varázslatokat ők nyúlták le. Ja, és a legjobb, már a talpnyalóik is átlátnak olyan nyelveket és hangokat, amiket nem kéne ismerniük, sőt, a hold titkait is átlátják, még mielőtt az kifejtené hatását. Egyszerűen _nem_ _normális_.
*Hangsúlyozza ki az utolsó szavakat, majd szusszan egyet, döntést hozott.*
-Holnap el fogok menni. Északnak indulok, reméljük oda nem ér el ezeknek a becstelen hatalomhajhászoknak a keze. Ha gondolod jöhetsz te is, sőt, ha reggel előbb kelsz szólhatsz a többieknek is, de nem szeretnék sokáig maradni. Ez így és ez itt nem jó.
*Sóhajt ismét.*
-Tanulnunk kell, hogy egyszer meg tudjuk őket ölni. Mindhármat. Felelősséggel tartozunk, nem hagyhatjuk őket vadul dúlni a vidékeket Krestvir.
*Fordul oldalba, hogy szemeivel elkaphassa a lányéit.*
-Van rá módszer, tudom. Nagyjából hat ezer éve is eltűntek istenek, nem is egy. Idő, és tervezés kérdése csupán. Legfeljebb pedig nem sikerül.
*Zárja le a mesét egy vállrándítással, mert ugyebár neki egy kis kaland és nyugalom is elég lenne. Remélhetőleg kielégítette Krestvir kíváncsiságát, már ami a történteket illeti.*
2229. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-11 11:15:31
Üzenet elküldve: 2017-02-11 11:15:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Sebek nyalogatása//
*A fiú megindultságát higgadtan fogadja.*
- Jó. *biccent, hogy megértette a beleegyezést, de még a sürgető örömöt is, majd visszahúzza a kezét, ha Taitos engedi. Közben figyeli a jelbeszédet, és megint csak bólogat.*
- Értem. Tudom. *feleli határozottan, s közben már arcán látszik az összpontosítás, ahogy felkészül a varázslatra.
Előre nyúl, és finoman megérinti a fiú nyakát a véraláfutások helyén – ez egy pillanatra meg is zavarja, ahogy elnézi azokat a furcsa nyomokat; aggódik amiatt, hogy mi történhetett Taitos-al –, majd belekezd a mormolásba. Mindeközben kasztja //oszlatás// képességét használva enyhíti a varázslat hatását. Majd miután végzett, simítva húzza el ujjait a fiú nyakáról, és arcára emeli tekintetét. Vajon mennyire volt sikeres?*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a súlyos sebek fájdalma egy körre elillan, de a sebek nem gyógyulnak be. A hatás megszűnésével a fájdalom visszatér.
*A fiú megindultságát higgadtan fogadja.*
- Jó. *biccent, hogy megértette a beleegyezést, de még a sürgető örömöt is, majd visszahúzza a kezét, ha Taitos engedi. Közben figyeli a jelbeszédet, és megint csak bólogat.*
- Értem. Tudom. *feleli határozottan, s közben már arcán látszik az összpontosítás, ahogy felkészül a varázslatra.
Előre nyúl, és finoman megérinti a fiú nyakát a véraláfutások helyén – ez egy pillanatra meg is zavarja, ahogy elnézi azokat a furcsa nyomokat; aggódik amiatt, hogy mi történhetett Taitos-al –, majd belekezd a mormolásba. Mindeközben kasztja //oszlatás// képességét használva enyhíti a varázslat hatását. Majd miután végzett, simítva húzza el ujjait a fiú nyakáról, és arcára emeli tekintetét. Vajon mennyire volt sikeres?*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a súlyos sebek fájdalma egy körre elillan, de a sebek nem gyógyulnak be. A hatás megszűnésével a fájdalom visszatér.
2228. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-11 09:50:02
Üzenet elküldve: 2017-02-11 09:50:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Sebek nyalogatása//
*A sok holnap, amit Krestvir mond megnyugtatja Taitost. Elég bizalomgerjesztő gondolat, hogy jól kialudhatja ezt az egész őrültek házát, és másnap majd már sokkal jobb lesz a helyzet. A baj csak az, hogy attól, hogy Taitos alszik egyet nem fognak eltűnni az istenek, és ezt ő is tudja.*
~De majd én jól eltűnök.~
*Határozza el. Egy dolgot nagyon jól megtanult vándorként, az pedig az, hogy ahol nem bánnak vele szépen, vagy látják szívesen, onnan mihamarább álljon tovább, neki pedig otthona az egész világ, így ez soha nem esett nehezére, habár még most ha csak hónapokat is tervez eltűnni Synmiráról, nem szívesen tenné. Talán az emberek miatt, talán el is kényelmesedett kicsit, de a lényeg az, hogy nem, és így komoly dilemma előtt áll, melyet valószínűleg az éjszaka álmatlansága fog megoldani, vagy a fiú állapotát elnézve a hajnal nyugtalansága inkább.*
~Inni!~
*Csillan fel Taitos szeme, aztán jókorát csalódik is, és csak fejét rázza tanítványának. Most nem kell ital sem sajnos, a mese viszont annál jobban érdekli. Arra hevesen bólogat, hiszen ez volt eredeti szándéka is.*
~Akkor az volt az a nagy hacacáré.~
*Emlékszik vissza, hogy míg ő a kőnél ájuldozott fél Synmira ott szorgoskodott. Halovány, de annál szélesebb mosollyal fogadja az örömhírt.*
~Egyből kettő, szép fintora a sorsnak.~
*Eszébe jut, ahogyan egyszer javasolta a párosnak az összefekvést, de akkor talán már el is volt késve ezekkel a dolgokkal. Krestvir kérdésére felcsillan a szeme.*
~Hát hogy nem jutott eszembe?~
*Persze aztán rájön, ha ilyen rekedten próbálkozna, akkor talán egy papagájt kopasztana meg varázslatával, nem torkát gyógyítaná. Hálásan ragadja meg Krestvir kezét, és hevesen bólogat.*
~Ha megoldja, akkor végre beszélhetek is.~
*Mosolyodik el. Aztán eszébe jut valami. A varázslat eredeti formáját súlyos sebekre találták ki, az övé pedig nem az, csak rendkívül kellemetlen, a varázslat hatása azonban gyengíthető, és ezt már tanította a lánynak. Kezével a "kicsi" faj és nemzetközi jelölését mutatja, és közben mutogat torkára is, remélhetőleg ebből Krestvir megérti mit akar, ha nem, akkor feltápászkodva leírja neki egy papírra, hogy gyengítsen egy keveset a varázslaton.*
*A sok holnap, amit Krestvir mond megnyugtatja Taitost. Elég bizalomgerjesztő gondolat, hogy jól kialudhatja ezt az egész őrültek házát, és másnap majd már sokkal jobb lesz a helyzet. A baj csak az, hogy attól, hogy Taitos alszik egyet nem fognak eltűnni az istenek, és ezt ő is tudja.*
~De majd én jól eltűnök.~
*Határozza el. Egy dolgot nagyon jól megtanult vándorként, az pedig az, hogy ahol nem bánnak vele szépen, vagy látják szívesen, onnan mihamarább álljon tovább, neki pedig otthona az egész világ, így ez soha nem esett nehezére, habár még most ha csak hónapokat is tervez eltűnni Synmiráról, nem szívesen tenné. Talán az emberek miatt, talán el is kényelmesedett kicsit, de a lényeg az, hogy nem, és így komoly dilemma előtt áll, melyet valószínűleg az éjszaka álmatlansága fog megoldani, vagy a fiú állapotát elnézve a hajnal nyugtalansága inkább.*
~Inni!~
*Csillan fel Taitos szeme, aztán jókorát csalódik is, és csak fejét rázza tanítványának. Most nem kell ital sem sajnos, a mese viszont annál jobban érdekli. Arra hevesen bólogat, hiszen ez volt eredeti szándéka is.*
~Akkor az volt az a nagy hacacáré.~
*Emlékszik vissza, hogy míg ő a kőnél ájuldozott fél Synmira ott szorgoskodott. Halovány, de annál szélesebb mosollyal fogadja az örömhírt.*
~Egyből kettő, szép fintora a sorsnak.~
*Eszébe jut, ahogyan egyszer javasolta a párosnak az összefekvést, de akkor talán már el is volt késve ezekkel a dolgokkal. Krestvir kérdésére felcsillan a szeme.*
~Hát hogy nem jutott eszembe?~
*Persze aztán rájön, ha ilyen rekedten próbálkozna, akkor talán egy papagájt kopasztana meg varázslatával, nem torkát gyógyítaná. Hálásan ragadja meg Krestvir kezét, és hevesen bólogat.*
~Ha megoldja, akkor végre beszélhetek is.~
*Mosolyodik el. Aztán eszébe jut valami. A varázslat eredeti formáját súlyos sebekre találták ki, az övé pedig nem az, csak rendkívül kellemetlen, a varázslat hatása azonban gyengíthető, és ezt már tanította a lánynak. Kezével a "kicsi" faj és nemzetközi jelölését mutatja, és közben mutogat torkára is, remélhetőleg ebből Krestvir megérti mit akar, ha nem, akkor feltápászkodva leírja neki egy papírra, hogy gyengítsen egy keveset a varázslaton.*
2227. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-10 22:37:14
Üzenet elküldve: 2017-02-10 22:37:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Sebek nyalogatása//
*Irsthek… Hunyorogva néz a fiúra, és erősen próbálja kitalálni, hogy ez meg mi is akarhatott lenni? De arra jut, hogy tényleg nem kellene most erőltetnie a beszédet, mert így semmit nem fog belőle érteni.*
- Nem értem, de hagyd! Majd leírod… holnap. *egészíti ki ez utóbbival, mert látva mestere állapotát most nem szeretné terhelni.
A másik kérdésére adott felelet legalább már világos.*
- Értem, szóval nem kell. *fogadja a választ komolyan. Neki ennyi elég is. Akkor csak hagyja pihenni a fiút, bár eléggé aggódik érte, bízik az ítélőképességében.*
- Hozzak valamit? *kérdez még ennyi, majd várja az újabb biccentést.
Miután az ablakot becsukta, vissza is tér a maga fekhelyéhez, de még nem ül le.
Aztán ismét elszántan hunyorogva igyekszik megfejteni Taitos kérését – mert abban az egyben biztos, hogy ez valami kérés akart lenni –, s most akad is egy ötlete, mit höröghetett.*
- Meséljek? *kérdez vissza, és várja a megerősítést. Amennyiben megkapja, ő rázza meg a fejét.*
- Ez szerintem most ráér. Nem akarsz inkább aludni? Elég rosszul nézel ki. *a megtestesült ártatlan őszinteség! Mesélni hirtelen egyébként csak a legújabb klántagokról tudna, akik egyébként elég hangosak.*
- Talán csak annyi, hogy ne ijedj meg, ha gyereksírást hallasz éjszaka. Lokának ikrei születtek… *mondja el gyorsan a legfontosabbat. Aztán Taitos nyakára mutat.*
- Csillapítottad már a fájdalmadat? *Mágikus módra gondol. Emlékszik, az mennyit enyhített a sajgáson, mikor gyakorlás közben megsérültek.
Ha a fiú nemet int, akkor…*
- Megengeded? *érkezik az újabb kérdés, egyben felajánlás, hogy ő segítene mesterén.*
*Irsthek… Hunyorogva néz a fiúra, és erősen próbálja kitalálni, hogy ez meg mi is akarhatott lenni? De arra jut, hogy tényleg nem kellene most erőltetnie a beszédet, mert így semmit nem fog belőle érteni.*
- Nem értem, de hagyd! Majd leírod… holnap. *egészíti ki ez utóbbival, mert látva mestere állapotát most nem szeretné terhelni.
A másik kérdésére adott felelet legalább már világos.*
- Értem, szóval nem kell. *fogadja a választ komolyan. Neki ennyi elég is. Akkor csak hagyja pihenni a fiút, bár eléggé aggódik érte, bízik az ítélőképességében.*
- Hozzak valamit? *kérdez még ennyi, majd várja az újabb biccentést.
Miután az ablakot becsukta, vissza is tér a maga fekhelyéhez, de még nem ül le.
Aztán ismét elszántan hunyorogva igyekszik megfejteni Taitos kérését – mert abban az egyben biztos, hogy ez valami kérés akart lenni –, s most akad is egy ötlete, mit höröghetett.*
- Meséljek? *kérdez vissza, és várja a megerősítést. Amennyiben megkapja, ő rázza meg a fejét.*
- Ez szerintem most ráér. Nem akarsz inkább aludni? Elég rosszul nézel ki. *a megtestesült ártatlan őszinteség! Mesélni hirtelen egyébként csak a legújabb klántagokról tudna, akik egyébként elég hangosak.*
- Talán csak annyi, hogy ne ijedj meg, ha gyereksírást hallasz éjszaka. Lokának ikrei születtek… *mondja el gyorsan a legfontosabbat. Aztán Taitos nyakára mutat.*
- Csillapítottad már a fájdalmadat? *Mágikus módra gondol. Emlékszik, az mennyit enyhített a sajgáson, mikor gyakorlás közben megsérültek.
Ha a fiú nemet int, akkor…*
- Megengeded? *érkezik az újabb kérdés, egyben felajánlás, hogy ő segítene mesterén.*
2226. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-10 21:58:35
Üzenet elküldve: 2017-02-10 21:58:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Sebek nyalogatása//
*Végignéz a szobán, Krestvir otthonosan érzi magát, ez jó.*
~Már majdnem mintha velem lakna.~
*Magában kicsit elmosolyodik, hiszen nem gondolta volna még két éve, hogy állandó követője lesz.*
-Irsthek...
*Csóválja meg a fejét köhögve, reszelve préselve a hangokat, majd fájdalmas grimaszba fulladt rosszallással kezdi felvenni a ruháját, azonban ezzel sem késlekedhet olyan tekintélyesen, mint tervezte, a gyógyítós kérdésre csak megrázza a fejét, még hevesebben, mint az előbb. Szinte tiltakozik. Igazából egy vajákos nem sokat kezdhetne most vele, maximum imádkozhatna felette.*
~Na az kéne még... Nem... Most csak a nyugalom.~
*Ezzel pedig le is tudottnak tekinti a témát. Az ablak becsukására pedig még egy jókorát mosolyog hálásan, de bágyadtan. Aztán elkezd átmászni Krestvir kis birodalmán, hogy csizmáját lerúgva saját ágyán heveressen el végre.*
-Mreshlj!
*Néz már onnan Krestvirre kissé elrévedten. Hangja kérő, és így nem is foglalkozik felesleges töltelékszavak kikényszerítésével. Pontosan jó ez neki így is.
Ekkor tör rá az éhség is, melyre csak egy fancsali pofát vág, mikor hangosat mordul gyomra.*
~Egy hatnyi kása lesz, bizony.~
*Most egy picit még ha lehet jobban utálja az egész bandát, mindhármat, a Kis Nárciszt, a Köpönyegforgató Kígyót, meg a Koponyás Árnyast is. Talán lelki békéjének felborítása rosszabbat tett, mint az, hogy torka egészen közel állt a kilukadáshoz. Gondolataiból kiszakadván várakozón emeli Krestvirre táskás szemeit.*
*Végignéz a szobán, Krestvir otthonosan érzi magát, ez jó.*
~Már majdnem mintha velem lakna.~
*Magában kicsit elmosolyodik, hiszen nem gondolta volna még két éve, hogy állandó követője lesz.*
-Irsthek...
*Csóválja meg a fejét köhögve, reszelve préselve a hangokat, majd fájdalmas grimaszba fulladt rosszallással kezdi felvenni a ruháját, azonban ezzel sem késlekedhet olyan tekintélyesen, mint tervezte, a gyógyítós kérdésre csak megrázza a fejét, még hevesebben, mint az előbb. Szinte tiltakozik. Igazából egy vajákos nem sokat kezdhetne most vele, maximum imádkozhatna felette.*
~Na az kéne még... Nem... Most csak a nyugalom.~
*Ezzel pedig le is tudottnak tekinti a témát. Az ablak becsukására pedig még egy jókorát mosolyog hálásan, de bágyadtan. Aztán elkezd átmászni Krestvir kis birodalmán, hogy csizmáját lerúgva saját ágyán heveressen el végre.*
-Mreshlj!
*Néz már onnan Krestvirre kissé elrévedten. Hangja kérő, és így nem is foglalkozik felesleges töltelékszavak kikényszerítésével. Pontosan jó ez neki így is.
Ekkor tör rá az éhség is, melyre csak egy fancsali pofát vág, mikor hangosat mordul gyomra.*
~Egy hatnyi kása lesz, bizony.~
*Most egy picit még ha lehet jobban utálja az egész bandát, mindhármat, a Kis Nárciszt, a Köpönyegforgató Kígyót, meg a Koponyás Árnyast is. Talán lelki békéjének felborítása rosszabbat tett, mint az, hogy torka egészen közel állt a kilukadáshoz. Gondolataiból kiszakadván várakozón emeli Krestvirre táskás szemeit.*
2225. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-10 21:34:13
Üzenet elküldve: 2017-02-10 21:34:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Sebek nyalogatása//
*Eléggé belemélyed az olvasásba, kicsit már álmos is, úgyhogy a léptekre nem annyira figyel fel, mindössze akkor, mikor már az ajtó előtt járnak. Ám igazán csak akkor kelti fel érdeklődését a motoszkálás, mikor észleli, hogy mozdul a kilincs.
Kíváncsian, reménykedve fordul az ajtó irányába, még a pöfékelést is abbahagyja. Úgy áll ki szájából a pipa, fogás nélkül, mint egy öreg matróznak. Aztán mégis érte nyúl, és kiveszi a szájából, mert az elé táruló látványt nem hagyhatja szó nélkül…*
- Taitos…! *örül meg első reakció gyanánt, a fiú félpucérságával mit sem törődve. Ezt valamiért természetesnek veszi. Úgyhogy nem is emiatt jön zavarba, hanem hogy jobban megnézve felfedezi mestere furcsa állapotát.*
- Mi történt? *néz Taira aggodalmasan, a könyvet gyorsan becsukva, készen rá, hogy felálljon.
Majd eljut tudatáig az a rekedtes hang is, és nem kerülhetik el figyelmét az ujjnyomok a fiú nyakán. Úgy dönt, az iménti kérdés ráér.*
- Hívjak gyógyítót?... Biccents! *figyeli mestere válaszát. Közben látja azt is, hogy Taitos hirtelen elkezd öltözködni. Erről eszébe jut a nyitott ablak, mert azt gondolja, a fiú fázik.*
- Ne haragudj! Máris becsukom! *kap észbe, majd ügyesen feláll, félretéve a könyvet a szalmazsákra; kirázza a pipát a kandallóba, aztán már zárja is be az ablakot.*
*Eléggé belemélyed az olvasásba, kicsit már álmos is, úgyhogy a léptekre nem annyira figyel fel, mindössze akkor, mikor már az ajtó előtt járnak. Ám igazán csak akkor kelti fel érdeklődését a motoszkálás, mikor észleli, hogy mozdul a kilincs.
Kíváncsian, reménykedve fordul az ajtó irányába, még a pöfékelést is abbahagyja. Úgy áll ki szájából a pipa, fogás nélkül, mint egy öreg matróznak. Aztán mégis érte nyúl, és kiveszi a szájából, mert az elé táruló látványt nem hagyhatja szó nélkül…*
- Taitos…! *örül meg első reakció gyanánt, a fiú félpucérságával mit sem törődve. Ezt valamiért természetesnek veszi. Úgyhogy nem is emiatt jön zavarba, hanem hogy jobban megnézve felfedezi mestere furcsa állapotát.*
- Mi történt? *néz Taira aggodalmasan, a könyvet gyorsan becsukva, készen rá, hogy felálljon.
Majd eljut tudatáig az a rekedtes hang is, és nem kerülhetik el figyelmét az ujjnyomok a fiú nyakán. Úgy dönt, az iménti kérdés ráér.*
- Hívjak gyógyítót?... Biccents! *figyeli mestere válaszát. Közben látja azt is, hogy Taitos hirtelen elkezd öltözködni. Erről eszébe jut a nyitott ablak, mert azt gondolja, a fiú fázik.*
- Ne haragudj! Máris becsukom! *kap észbe, majd ügyesen feláll, félretéve a könyvet a szalmazsákra; kirázza a pipát a kandallóba, aztán már zárja is be az ablakot.*
2224. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-10 20:39:11
Üzenet elküldve: 2017-02-10 20:39:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Sebek nyalogatása//
*Taitos végezetül gondterhelten távozik Amon Ruadhról. Egy egész életnek tűnik, mire megérkezik otthonába, ugyanis az úton rendkívül kellemetlen dolgot kell tennie. Nyelni.
Páran ugyan gondolkodhatnak azon, hogy hát mi ebben olyan rossz, hiszen csupán saját nyálát kell lenyelnie, nem pediglen valami gusztustalan nedűt, netán mérget. A torok viszont kényes egy testtájtípus. Erőszakos fájdalommal igyekszik elvenni Taitos kedvét a további ilyen cselekedettől, azonban ő minden ösztöne ellenére, miszerint csak hagynia kéne kicsurogni a nyálat a szájából, mégis nyel, méghozzá hazaúton pontosan százötvenkétszer.
Savanyúan málházza le Ragront, és bicegve, vállán a nyereggel lép be a házba, ott az ajtó mellett leteszi hátasának felszereléseit, utána pedig egyenes úton megy szobájába. Köpenyét már a folyosón leveti, aztán ingéből bújik ki még menet közben.*
~Végre, egy kis alvás. Holnap felkelek, és sehol nem lesz senki.~
*Így, már szinte teljesen nekivetkőzve ezen a későtéli, ámde odabent meleg napon nyit rá Krestvirre, aki ismét szobájában tanyázik.
Darázscsípésként éri a felismerés, hogy még nincs itt az ideje, hogy elengedje magát. Kissé bágyadtan, de ijedten ugrik meg elsőre, aztán egyből fordul is a sarokba.*
-Restvih!
*Biccent amennyire telik kedvesen tanítványának, habár még mindig meg van lepődve, és úgy dönt, hogy szerez valami ruhát felsőtestére is, mert még mindig mesteri minőségben volna jelen. Így hát a falhoz fordul, leteszi botját, és mintha be lett volna tervezve szépen kirázogatja ruháját, megsimítgatja bágyadtan, és utána lassan, egy-két fájdalmas nyögéssel veszi vissza. Valószínűleg már eddig sem jut el, de, ha Krestvir nem vágja hozzá a lámpást ijedtében, vagy nem pánikol túlságosan, akkor így tesz.*
*Taitos végezetül gondterhelten távozik Amon Ruadhról. Egy egész életnek tűnik, mire megérkezik otthonába, ugyanis az úton rendkívül kellemetlen dolgot kell tennie. Nyelni.
Páran ugyan gondolkodhatnak azon, hogy hát mi ebben olyan rossz, hiszen csupán saját nyálát kell lenyelnie, nem pediglen valami gusztustalan nedűt, netán mérget. A torok viszont kényes egy testtájtípus. Erőszakos fájdalommal igyekszik elvenni Taitos kedvét a további ilyen cselekedettől, azonban ő minden ösztöne ellenére, miszerint csak hagynia kéne kicsurogni a nyálat a szájából, mégis nyel, méghozzá hazaúton pontosan százötvenkétszer.
Savanyúan málházza le Ragront, és bicegve, vállán a nyereggel lép be a házba, ott az ajtó mellett leteszi hátasának felszereléseit, utána pedig egyenes úton megy szobájába. Köpenyét már a folyosón leveti, aztán ingéből bújik ki még menet közben.*
~Végre, egy kis alvás. Holnap felkelek, és sehol nem lesz senki.~
*Így, már szinte teljesen nekivetkőzve ezen a későtéli, ámde odabent meleg napon nyit rá Krestvirre, aki ismét szobájában tanyázik.
Darázscsípésként éri a felismerés, hogy még nincs itt az ideje, hogy elengedje magát. Kissé bágyadtan, de ijedten ugrik meg elsőre, aztán egyből fordul is a sarokba.*
-Restvih!
*Biccent amennyire telik kedvesen tanítványának, habár még mindig meg van lepődve, és úgy dönt, hogy szerez valami ruhát felsőtestére is, mert még mindig mesteri minőségben volna jelen. Így hát a falhoz fordul, leteszi botját, és mintha be lett volna tervezve szépen kirázogatja ruháját, megsimítgatja bágyadtan, és utána lassan, egy-két fájdalmas nyögéssel veszi vissza. Valószínűleg már eddig sem jut el, de, ha Krestvir nem vágja hozzá a lámpást ijedtében, vagy nem pánikol túlságosan, akkor így tesz.*
2223. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-10 17:08:59
Üzenet elküldve: 2017-02-10 17:08:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Taitos szobája, este//
*Még nem volt hozzá mersze, hogy máshoz bekérje magát az éjszakára, különösen, hogy a klántagok cserélődtek, és sokakat nem is ismer. Úgyhogy szokásává vált, hogy akkor is Taitos szobájába menjen aludni, mikor a fiú éppen nincs is otthon. Ez valahogy megnyugtatja, mert azt képzeli, hogy Tai ott alszik fönt az ágyon, így pedig kevésbé érzi egyedül magát.
A fekhelyéül szolgáló szalmazsákon üldögél épp, törökülésben, ölében a fiú nyitott könyvével. A fényt egy lámpás veti a lapokra, ami ott van közvetlenül mellette, a földön. Lángja meg-meglobban az ablakon bekúszó hűvös szellőtől.
Muszáj volt megnyitnia kicsit az egyik ablakszárnyat, hogy a füst ki tudjon menni. Ugyanis pipázik.
Olvasás közben elmerülten pöfékel, s immár szívja kellő ideje, hogy bizonyos legyen benne, hogy a furcsa, de voltaképpen kellemes hangulatváltozását ez a pipafüst okozza. Még a rosszabb napjain is segít könnyebben vennie a sötétség okozta szorongását és elterelni gondolatait.
Lapoz egyet a könyvben, megkeresve az utolsó bejegyzést. Mofi énekét találja ott, és a hozzá fűzött megjegyzéseket. Jót mosolyog, és kicsit visszatér gondolatban arra a délutánra.*
*Még nem volt hozzá mersze, hogy máshoz bekérje magát az éjszakára, különösen, hogy a klántagok cserélődtek, és sokakat nem is ismer. Úgyhogy szokásává vált, hogy akkor is Taitos szobájába menjen aludni, mikor a fiú éppen nincs is otthon. Ez valahogy megnyugtatja, mert azt képzeli, hogy Tai ott alszik fönt az ágyon, így pedig kevésbé érzi egyedül magát.
A fekhelyéül szolgáló szalmazsákon üldögél épp, törökülésben, ölében a fiú nyitott könyvével. A fényt egy lámpás veti a lapokra, ami ott van közvetlenül mellette, a földön. Lángja meg-meglobban az ablakon bekúszó hűvös szellőtől.
Muszáj volt megnyitnia kicsit az egyik ablakszárnyat, hogy a füst ki tudjon menni. Ugyanis pipázik.
Olvasás közben elmerülten pöfékel, s immár szívja kellő ideje, hogy bizonyos legyen benne, hogy a furcsa, de voltaképpen kellemes hangulatváltozását ez a pipafüst okozza. Még a rosszabb napjain is segít könnyebben vennie a sötétség okozta szorongását és elterelni gondolatait.
Lapoz egyet a könyvben, megkeresve az utolsó bejegyzést. Mofi énekét találja ott, és a hozzá fűzött megjegyzéseket. Jót mosolyog, és kicsit visszatér gondolatban arra a délutánra.*
2222. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-10 09:36:29
Üzenet elküldve: 2017-02-10 09:36:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az érkező – Ezermester, Daewe//
*Az első pillanatait a házban bizonytalan csend fogadja.*
~Nincs itthon senki?~
*Kevés esélyt lát arra, hogy igaza legyen, bár ezt sose lehet tudni. Lábak topogását hallja a felfelé ívelő lépcsőn. Egy nyúlánk elf leányzót pillant meg, aki remélhetőleg eligazítja majd az öreg tündért. Az elfeken csalóka a kor ám azt kell megállapítsa, hogy a leérkező nő nála azért fiatalabb lehet, jóval.*
- Üdvözletem Daewe. Én Arraele vagyok. De honnan tudja, hogy ezermester vagyok?? *Először még nyugodtan mutatkozik be, majd feltűnik neki, hogy úgy szólította Daewe mint Worenth mágus és a kérdése igen meglepettre és kicsit kérdőre vonóra sikerül. Már rég megfeledkezett róla, hogy amikor belépett ezt ő maga ejtette ki a száján, ám az idős kor sok furcsaságot hoz magával. Miután magához tér saját szenilitása után válaszol a feltett kérdésre.*
- Worenth mágusmester vett fel néhány napja, mint ezermestert. Megegyeztünk, hogy itt szállást találhatok és kosztot. Cserébe földet művelek, mert elsődlegesen ehhez értek. A mágus uramnak meg szüksége volt ilyen mindenesre. Jómagam százöt évemmel pedig értek már ehhez ahhoz.
*Korosságával szokott büszkélkedni, legalább is azzal, hogy százöt évesen még milyen jól bírja magát.*
- Ön milyen területen érdekelt a klánban?
*Jó ezt előre tisztázni, mert ha segítség kell akkor tudjon kihez fordulni.*
*Az első pillanatait a házban bizonytalan csend fogadja.*
~Nincs itthon senki?~
*Kevés esélyt lát arra, hogy igaza legyen, bár ezt sose lehet tudni. Lábak topogását hallja a felfelé ívelő lépcsőn. Egy nyúlánk elf leányzót pillant meg, aki remélhetőleg eligazítja majd az öreg tündért. Az elfeken csalóka a kor ám azt kell megállapítsa, hogy a leérkező nő nála azért fiatalabb lehet, jóval.*
- Üdvözletem Daewe. Én Arraele vagyok. De honnan tudja, hogy ezermester vagyok?? *Először még nyugodtan mutatkozik be, majd feltűnik neki, hogy úgy szólította Daewe mint Worenth mágus és a kérdése igen meglepettre és kicsit kérdőre vonóra sikerül. Már rég megfeledkezett róla, hogy amikor belépett ezt ő maga ejtette ki a száján, ám az idős kor sok furcsaságot hoz magával. Miután magához tér saját szenilitása után válaszol a feltett kérdésre.*
- Worenth mágusmester vett fel néhány napja, mint ezermestert. Megegyeztünk, hogy itt szállást találhatok és kosztot. Cserébe földet művelek, mert elsődlegesen ehhez értek. A mágus uramnak meg szüksége volt ilyen mindenesre. Jómagam százöt évemmel pedig értek már ehhez ahhoz.
*Korosságával szokott büszkélkedni, legalább is azzal, hogy százöt évesen még milyen jól bírja magát.*
- Ön milyen területen érdekelt a klánban?
*Jó ezt előre tisztázni, mert ha segítség kell akkor tudjon kihez fordulni.*
2221. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-09 22:37:18
Üzenet elküldve: 2017-02-09 22:37:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Loka, gyerekek//
*Végképp meg van zavarodva. Loka ellenséges, morc, nem kellemes társaság. Ilyennek ismerte meg, nem ez lepi meg. Inkább az, hogy néha megtévesztően kedves is tud lenni. Elhatározta, hogy ez nem fogja megvezetni, erősen sejti, hogy a barátságos attitűd csak álca. De hiába a döntés, amikor Loka azt mondja, hogy szüksége lesz a segítségére - mintha megint békülékenyebb lenne a hangja - már tudja, hogy fogja még ő dajkálni az ikreket. Szerencsére. Mert ahogy nézi az egymás mellett fekvő testvéreket, melyek közül épp egyik sem sivalkodik, tudja, hogy nagyon hiányoznának neki. Furcsa, hogy milyen könnyű megszeretni az ilyen csöppségeket.*
- Rendben van, csak szólj nyugodtan!
*Mosolyog a babákra, aztán ugyanezzel a mosollyal néz Lokára. Nem számít arra, hogy ettől majd megolvad a jégpáncél a szíve körül, és azt sem igazán érti, hogy miért akar ennyire jóban lenni ezzel a némberrel? Talán csak ilyen a természete.
Már az ajtónál jár, amikor felhangzik lentről az érdeklődés.*
- Megnézem, úgy látszik látogató jött.
*Szól hátra, aztán amikor behúzta maga mögött az ajtót, sóhajt egy nagyot. Komolyan megsajnálta Lokát. Ebben benne lehet Zaras felelőtlensége is, hiszen nem törődik sem gyermekeivel, sem azok anyjával, de az is, hogy úgy érzi, az anyukának sem lehet könnyű élete ilyen házsártos természettel megverve.*
//Az érkező - Ezermester//
*Gyorsan siet le a lépcsőn, kíváncsi, hogy ki és miért érkezett Synmirába. Nem olyan nagy a vendégforgalom errefelé, az utazók rendre elkerülik az erdei máguslakot, ha Amon Ruadh felé mennek. Persze miért is jönnének ide, az erdő mélyére? Valószínűleg ez volt az építők gondolata is.
Odalent pedig egy javakorabeli, kissé nagyra nőtt tündért talál. Talán nem is látott még ilyen magas tündért. Az igazi meglepetés azonban a fehér bajusz és szakáll. Ilyet még sohasem látott tündéren. Valahogy nem is volt biztos benne, hogy tudnak ilyesmit növeszteni. Aztán hamar túlteszi magát az első meglepetésen.*
- Üdv Synmirán, én Daewe vagyok. Mi járatban erre, ezermester uram?
*Elmosolyodik, mert még odafent hallotta, hogy így mutatta be magát a tündér. Ez pedig csak egy újabb meglepetés. Hiszen a gnómokat szokták hagyományosan mindenhez értő tudoroknak gondolni.*
*Végképp meg van zavarodva. Loka ellenséges, morc, nem kellemes társaság. Ilyennek ismerte meg, nem ez lepi meg. Inkább az, hogy néha megtévesztően kedves is tud lenni. Elhatározta, hogy ez nem fogja megvezetni, erősen sejti, hogy a barátságos attitűd csak álca. De hiába a döntés, amikor Loka azt mondja, hogy szüksége lesz a segítségére - mintha megint békülékenyebb lenne a hangja - már tudja, hogy fogja még ő dajkálni az ikreket. Szerencsére. Mert ahogy nézi az egymás mellett fekvő testvéreket, melyek közül épp egyik sem sivalkodik, tudja, hogy nagyon hiányoznának neki. Furcsa, hogy milyen könnyű megszeretni az ilyen csöppségeket.*
- Rendben van, csak szólj nyugodtan!
*Mosolyog a babákra, aztán ugyanezzel a mosollyal néz Lokára. Nem számít arra, hogy ettől majd megolvad a jégpáncél a szíve körül, és azt sem igazán érti, hogy miért akar ennyire jóban lenni ezzel a némberrel? Talán csak ilyen a természete.
Már az ajtónál jár, amikor felhangzik lentről az érdeklődés.*
- Megnézem, úgy látszik látogató jött.
*Szól hátra, aztán amikor behúzta maga mögött az ajtót, sóhajt egy nagyot. Komolyan megsajnálta Lokát. Ebben benne lehet Zaras felelőtlensége is, hiszen nem törődik sem gyermekeivel, sem azok anyjával, de az is, hogy úgy érzi, az anyukának sem lehet könnyű élete ilyen házsártos természettel megverve.*
//Az érkező - Ezermester//
*Gyorsan siet le a lépcsőn, kíváncsi, hogy ki és miért érkezett Synmirába. Nem olyan nagy a vendégforgalom errefelé, az utazók rendre elkerülik az erdei máguslakot, ha Amon Ruadh felé mennek. Persze miért is jönnének ide, az erdő mélyére? Valószínűleg ez volt az építők gondolata is.
Odalent pedig egy javakorabeli, kissé nagyra nőtt tündért talál. Talán nem is látott még ilyen magas tündért. Az igazi meglepetés azonban a fehér bajusz és szakáll. Ilyet még sohasem látott tündéren. Valahogy nem is volt biztos benne, hogy tudnak ilyesmit növeszteni. Aztán hamar túlteszi magát az első meglepetésen.*
- Üdv Synmirán, én Daewe vagyok. Mi járatban erre, ezermester uram?
*Elmosolyodik, mert még odafent hallotta, hogy így mutatta be magát a tündér. Ez pedig csak egy újabb meglepetés. Hiszen a gnómokat szokták hagyományosan mindenhez értő tudoroknak gondolni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519