Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 3 (41. - 60. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 89-108
60. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-05-21 21:55:08
Üzenet elküldve: 2020-05-21 21:55:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Egy eskü betartása//
*Látja, hogy nem okoz gondot a másiknak, hogy elolvassa amit ír, ez egy jó jel, mert bizony gyakran Valuryennek bár íráskészsége kiváló, az agya sokszor előrébb jár és gyorsabban gondol, mint ahogy a keze járni tud, és ezért hajalmos elkaparni a betűket a gyorsabb írás végett.*
-Ez igazán kedves tőled, köszönöm.
*Mondja, s tényleg egész kedvesnek és barátságosnak tartja a fogadtatását, jól esik neki.*
-Ez egy nagyon hosszú történet, barárom, talán egyszer, egy jó kupa bor mellett majd elmesélem, ha akkor is érdekelni fog, egy unalmas, hosszú csillagos éjszaka, egy jól megtömött pipával.
*Talán ez a kedvenc elfoglaltsága, csak ritkán adódik hozzá megfelelő partner. Nem szólja meg a másikat, hogy nem fogja meg a fegyverét, teljesen érhető, bár kissé furcsa a számára, de megérti. Azonban hogy mégse lábatlankodjon ott az asztalon a masina, rövid koncentráció után feloldja saját mágiáját, s csak úgy, mintha a semmiből érkezne a parancs, fénnyé foszlik az egyébként szilárd, kézzel fogható számszeríj.*
-Akkor így talán kényelmesebb lehet a számodra. Ez Eeyr mágiája, a fény ereje. Még nem sajátítottam el ugyan, de remélem hamarosan vérteket is képes leszek idézni magamnak, az igazán jó lenne, így nem kellene súlyos és veszélyes fegyvereket és nehéz páncélokat hordanom magamnál, de ha veszély fenyegetne, a parancsomra tudnám hívni a fényből szőtt arzenált.
*Ez is egy cél, amit szeretne elérni, és talán már nincs is olyat messze, mint azt gondolta volna ezelőtt.*
-Rügyfakasztás, igen. Tudod ez is egy fajtája a teremtésnek, és remélem nem haragszol az asztal miatt. Talán így szebb is egy kicsit, nem?
*Kicsit fél, mert nem akarja magára haragítani a másikat azzal, hogy belekontárkodik itt az irodájába.*
-Ó majd elfelejtettem.
*Jut eszébe hirtelen.*
-Lesz nekem is itt szobám? Vagy..
*Szemei csillogva érdeklődnek, akár egy kíváncsi gyermeké, mert szeretné tudni, és ha van rá mód, akkor pedig igazán örülne a dolognak.*
*Látja, hogy nem okoz gondot a másiknak, hogy elolvassa amit ír, ez egy jó jel, mert bizony gyakran Valuryennek bár íráskészsége kiváló, az agya sokszor előrébb jár és gyorsabban gondol, mint ahogy a keze járni tud, és ezért hajalmos elkaparni a betűket a gyorsabb írás végett.*
-Ez igazán kedves tőled, köszönöm.
*Mondja, s tényleg egész kedvesnek és barátságosnak tartja a fogadtatását, jól esik neki.*
-Ez egy nagyon hosszú történet, barárom, talán egyszer, egy jó kupa bor mellett majd elmesélem, ha akkor is érdekelni fog, egy unalmas, hosszú csillagos éjszaka, egy jól megtömött pipával.
*Talán ez a kedvenc elfoglaltsága, csak ritkán adódik hozzá megfelelő partner. Nem szólja meg a másikat, hogy nem fogja meg a fegyverét, teljesen érhető, bár kissé furcsa a számára, de megérti. Azonban hogy mégse lábatlankodjon ott az asztalon a masina, rövid koncentráció után feloldja saját mágiáját, s csak úgy, mintha a semmiből érkezne a parancs, fénnyé foszlik az egyébként szilárd, kézzel fogható számszeríj.*
-Akkor így talán kényelmesebb lehet a számodra. Ez Eeyr mágiája, a fény ereje. Még nem sajátítottam el ugyan, de remélem hamarosan vérteket is képes leszek idézni magamnak, az igazán jó lenne, így nem kellene súlyos és veszélyes fegyvereket és nehéz páncélokat hordanom magamnál, de ha veszély fenyegetne, a parancsomra tudnám hívni a fényből szőtt arzenált.
*Ez is egy cél, amit szeretne elérni, és talán már nincs is olyat messze, mint azt gondolta volna ezelőtt.*
-Rügyfakasztás, igen. Tudod ez is egy fajtája a teremtésnek, és remélem nem haragszol az asztal miatt. Talán így szebb is egy kicsit, nem?
*Kicsit fél, mert nem akarja magára haragítani a másikat azzal, hogy belekontárkodik itt az irodájába.*
-Ó majd elfelejtettem.
*Jut eszébe hirtelen.*
-Lesz nekem is itt szobám? Vagy..
*Szemei csillogva érdeklődnek, akár egy kíváncsi gyermeké, mert szeretné tudni, és ha van rá mód, akkor pedig igazán örülne a dolognak.*
59. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-05-21 20:44:11
Üzenet elküldve: 2020-05-21 20:44:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy eskü betartása//
*Nem okoz gondot kiolvasnia az elf nevét, s nem csak azért, mert már bemutatkoztak egymásnak, hanem mert Valuryen tényleg szépen ír, ezt meg is állapítja magában. Azért persze a szokott séma szerint fölírja maga is még egyszer a saját kézírásával. Szép rendezetten sorakoznak fel egymás után az elffel kapcsolatos tudnivalók a lapon, sokéves intézői gyakorlat van a gnóm kezében.
A házimunkával kapcsolatban a várt választ kapja a legújabb szilánktól, akit a jelek szerint nem ráz a hideg az ilyen feladatoktól. Azt Valuryen láthatta, hogy a gnóm sem a levegőbe beszél, hiszen maga is éppen a hátsó kertben szorgoskodott, mikor a férfi érkezett.*
- Re-re-remélem, hogy itt hamar otthon érzed majd magad. - *Mosolyog egész melegen, atyáskodón, mielőtt újra körmölni kezdene.*
- Honnan érkeztél? - *Kíváncsiskodik közben, mert nem emlékszik, hogy erről már szó esett volna.
Aztán később akad kérése is, amit Valuryen nem rest teljesíteni.
Mikor a férfi a fegyverért nyúl, akkor nem tart támadástól, mégis kicsit feszültté válik.*
- Nem-nem, én meg nem fogom... Mé-még elsütném. Te-te-tedd csak le! - *Tiltakozik, mert az ilyen fegyvert nagyon veszélyesnek gondolja és látni rajta, hogy tényleg fél tőle.
De nézni azért meri, ha az elf lerakta az asztalra. Még a szemüvegét is megigazítja, úgy hajol egy kicsit közelebb hozzá.*
- Mi-mi-milyen mágia ez? Hold talán? - *Találgat. Majd figyelme átterelődik Valuryenre, mikor mozgolódni kezd, és el sem lehet téveszteni, hogy a következő varázslat igencsak tetszésére válik.*
- Ohohó, ez igen! E-ezt ismerem! Ez a rü-rü-rügyfakasztás, ugye? - *Lelkesedik be az öreg. Őt is érdekli a föld mágia, és olvasott már eleget róla, hogy felismerje ezt az alapszintű varázsigét.*
*Nem okoz gondot kiolvasnia az elf nevét, s nem csak azért, mert már bemutatkoztak egymásnak, hanem mert Valuryen tényleg szépen ír, ezt meg is állapítja magában. Azért persze a szokott séma szerint fölírja maga is még egyszer a saját kézírásával. Szép rendezetten sorakoznak fel egymás után az elffel kapcsolatos tudnivalók a lapon, sokéves intézői gyakorlat van a gnóm kezében.
A házimunkával kapcsolatban a várt választ kapja a legújabb szilánktól, akit a jelek szerint nem ráz a hideg az ilyen feladatoktól. Azt Valuryen láthatta, hogy a gnóm sem a levegőbe beszél, hiszen maga is éppen a hátsó kertben szorgoskodott, mikor a férfi érkezett.*
- Re-re-remélem, hogy itt hamar otthon érzed majd magad. - *Mosolyog egész melegen, atyáskodón, mielőtt újra körmölni kezdene.*
- Honnan érkeztél? - *Kíváncsiskodik közben, mert nem emlékszik, hogy erről már szó esett volna.
Aztán később akad kérése is, amit Valuryen nem rest teljesíteni.
Mikor a férfi a fegyverért nyúl, akkor nem tart támadástól, mégis kicsit feszültté válik.*
- Nem-nem, én meg nem fogom... Mé-még elsütném. Te-te-tedd csak le! - *Tiltakozik, mert az ilyen fegyvert nagyon veszélyesnek gondolja és látni rajta, hogy tényleg fél tőle.
De nézni azért meri, ha az elf lerakta az asztalra. Még a szemüvegét is megigazítja, úgy hajol egy kicsit közelebb hozzá.*
- Mi-mi-milyen mágia ez? Hold talán? - *Találgat. Majd figyelme átterelődik Valuryenre, mikor mozgolódni kezd, és el sem lehet téveszteni, hogy a következő varázslat igencsak tetszésére válik.*
- Ohohó, ez igen! E-ezt ismerem! Ez a rü-rü-rügyfakasztás, ugye? - *Lelkesedik be az öreg. Őt is érdekli a föld mágia, és olvasott már eleget róla, hogy felismerje ezt az alapszintű varázsigét.*
58. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-05-21 19:28:02
Üzenet elküldve: 2020-05-21 19:28:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Egy eskü betartása//
*Talán igaza lehet a gnómnak a kimondatlan dolgok terén, hisz tényleg nem tudja tanítani maga Eeyr hatalmát másoknak, azonban a mágia mibenlétéről, a használatáról bizonyosan adhat át tapasztalatokat azoknak, kik még csak éppen rálépnek erre az útra. Azon felül pedig egész sok ágban jeleskedik. *
-Ennek biz' van értelme.
~Vajon milyen kihívásokon kell majd helytállnom? Elküldenek valami küldetésre? Vagy csak mindig figyelnek majd, mikor nem is hinném? Ki tudja, hogy meddig terjed a főmágus hatalma?~
*Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok kergetik egymást a fejében, ahogy hallgatja a szavakat.*
-Ühm.
*Bólint, s a tollat a kezébe véve, ha tinta is akad, márpedig miért is ne akadna egy irodában, játszi könnyedséggel leírja a nevét. Látható, hogy ujjai valószínűleg többet fognak tollat, mint kardot, eléggé rááll a keze az írásra.*
-Tessék. Valuryen Meloar'c.
*Mondja el, ha esetleg csúnyán írt volna.*
-Közös otthon, ez tetszik. Mióta erre a vidékre érkeztem, sosem volt saját otthonom, valahogy mindig egy fa tövében leltem menedéket. Jó lenne tartozni valahová...
*Kotyogja ki titkolt kis vágyait.*
-Szívesen segítek rendben tartani, ha egyéb kötelességeim nem szólítanak el.
*Gondol itt természetesen a szövetséggel kapcsolatos feladatokra, és reméli, hogy ez egyértelműen ki is hallatszik a szövegkörnyeztből. Therrad kérésén pedig elmosolyodik. Talán ha eddig esetleg elkerülte volna az intéző figyelmét, Val hátán egy furcsa fegyver ékeskedik, fényben úszva pompázik és egészen nem e-világi hatása van, mintha az egész egy különös energia fegyver lenne, egy számszeríj. Lassan leveszi azt, hogy még véletlenül se higgye azt, hogy támadó szándéka lenne, vagy ilyesmi.*
-Megfognád kérlek egy pillanatra? Úgy húzza a hátam.
*Vigyorog, s reményei szerint, ha a másik kezét nyújtja érte és megfogja, úgy abban a pillanatban apró fénypontokká esne szét, és szép lassan eltűnne a másik kezében a szilárd fegyver, mi bizonyosan halálosnak tűnt a gazdája kezében. Ha nem szeretne segíteni, úgy csak az asztalra rakja, hogy ne legyen útban.*
-Természetesen.
*Azzal a kezével, amivel írt a papírra, leteszi a tollat, és finoman végig simítja az asztalt, aminek két oldalán ülnek, s ha minden jól megy friss, zsenge és gyönyörű hajtások, egy-egy virág is kinő az asztal peremén Val keze nyomán.*
A varázsló által megérintett fadarab életre kel, és azonnal friss hajtások nőnek ki belőle.
*Talán igaza lehet a gnómnak a kimondatlan dolgok terén, hisz tényleg nem tudja tanítani maga Eeyr hatalmát másoknak, azonban a mágia mibenlétéről, a használatáról bizonyosan adhat át tapasztalatokat azoknak, kik még csak éppen rálépnek erre az útra. Azon felül pedig egész sok ágban jeleskedik. *
-Ennek biz' van értelme.
~Vajon milyen kihívásokon kell majd helytállnom? Elküldenek valami küldetésre? Vagy csak mindig figyelnek majd, mikor nem is hinném? Ki tudja, hogy meddig terjed a főmágus hatalma?~
*Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok kergetik egymást a fejében, ahogy hallgatja a szavakat.*
-Ühm.
*Bólint, s a tollat a kezébe véve, ha tinta is akad, márpedig miért is ne akadna egy irodában, játszi könnyedséggel leírja a nevét. Látható, hogy ujjai valószínűleg többet fognak tollat, mint kardot, eléggé rááll a keze az írásra.*
-Tessék. Valuryen Meloar'c.
*Mondja el, ha esetleg csúnyán írt volna.*
-Közös otthon, ez tetszik. Mióta erre a vidékre érkeztem, sosem volt saját otthonom, valahogy mindig egy fa tövében leltem menedéket. Jó lenne tartozni valahová...
*Kotyogja ki titkolt kis vágyait.*
-Szívesen segítek rendben tartani, ha egyéb kötelességeim nem szólítanak el.
*Gondol itt természetesen a szövetséggel kapcsolatos feladatokra, és reméli, hogy ez egyértelműen ki is hallatszik a szövegkörnyeztből. Therrad kérésén pedig elmosolyodik. Talán ha eddig esetleg elkerülte volna az intéző figyelmét, Val hátán egy furcsa fegyver ékeskedik, fényben úszva pompázik és egészen nem e-világi hatása van, mintha az egész egy különös energia fegyver lenne, egy számszeríj. Lassan leveszi azt, hogy még véletlenül se higgye azt, hogy támadó szándéka lenne, vagy ilyesmi.*
-Megfognád kérlek egy pillanatra? Úgy húzza a hátam.
*Vigyorog, s reményei szerint, ha a másik kezét nyújtja érte és megfogja, úgy abban a pillanatban apró fénypontokká esne szét, és szép lassan eltűnne a másik kezében a szilárd fegyver, mi bizonyosan halálosnak tűnt a gazdája kezében. Ha nem szeretne segíteni, úgy csak az asztalra rakja, hogy ne legyen útban.*
-Természetesen.
*Azzal a kezével, amivel írt a papírra, leteszi a tollat, és finoman végig simítja az asztalt, aminek két oldalán ülnek, s ha minden jól megy friss, zsenge és gyönyörű hajtások, egy-egy virág is kinő az asztal peremén Val keze nyomán.*
A varázsló által megérintett fadarab életre kel, és azonnal friss hajtások nőnek ki belőle.
57. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-05-21 12:49:39
Üzenet elküldve: 2020-05-21 12:49:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy eskü betartása//
*Az elf kacagása meggyőzi róla, hogy nem maradt közöttük rossz érzés, így bajsza alatt ő is somolyog.
Mikor pedig később arról esik szó, hogy Valuryen lehetne az első szakrális mester, eltöpreng egy kicsit. Először arra gondol, hogy úgy tudja, ezt az ágat nem tudják a hívek egymás között tanítani, hanem hogy úgymond a varázslatokat az istennőjüktől kapják a templomban. De aztán meg úgy vélekedik, hogy a mágia attól még mágia marad, ahhoz is kell tudás és megértés, amiben pedig segíthetik egymást a szakrális mágusok is.
Arról nem tud, hogy az isteneket - még a jó és semleges entitásokat sem - annyira nem kedvelik itt Synmirán, mert erről nem kapott tájékoztatást. Úgyhogy az elfet sem figyelmezteti erre, sőt, fel fogja jegyezni ezirányú előmenetelét is a mágiák terén.*
- Úgy legyen, úgy legyen. - *Bólogat és kuncog most már ő is, az elf lelkesedésén.
Nem is lepi meg ilyen módon a döntése és elégedett is vele.*
- Nos, va-va-valóban nem. De nem is kell sok feltételnek megfe-megfelelni a csatlakozáshoz. Hogy úgy mondjam, ez a későbbiekben dől el, hogy a je-je-jelentkező alkalmas-e közénk. Megfelel-e a viselkedése, tiszteletben tartja-e a vezetők és mesterek kéréseit, utasításait, iránymutatásait... Szo-szorgalmas-e... Ó, igen... - *Jut eszébe.*
- A ház és a ke-kert körüli feladatok, a házimunka ellátása a tagok kö-kö-kötelessége. Ez a közös otthonunk. - *Mondja még el ezt is, s bár nem gondolja, hogy ebben kifogásolnivalót találna Valuryen - hisz legfeljebb egy nemes tiltakozhatna a rangon aluli tevékenységekre "kényszerítés" miatt -, de azért lesi, mit szól.*
- És persze az is kiderül, me-me-mekkora tehetsége van egy tanoncnak. - *Zárja mondandóját egy biccentéssel.
Közben új lapot készít elő a tagok jegyzékébe, a jobb felső sarokba húz egy vonást, majd az elf elé tolja a papírt és nyújtja a tollat is.*
- A-a-akkor jegyzékbe is vennélek. Ide írd kérlek a nevedet. - *Magyaráz, hogy mit is szeretne. Jobb kedveli ezt, mint a betűzést és egy mágusnál nincs kétsége, hogy tud írni és olvasni, úgyhogy így biztosítja be, hogy a kiejtéstől olykor különböző írott formában mindenképpen helyesen legyen feljegyezve a jelentkező neve.
Ha az elf teljesíti a kérését, akkor visszaveszi a lapot és rövid jegyzetelés következik. Kerül a lapra rövid személyleírás az elfről, fölírásra kerül, hogy honnan szerzett tudomást a Szövetségről, hogy milyen mágiaágakban jártas és hogy mit szeretne még tanulni.*
- Ne-ne-nem a felvételi része, de mu-mu-mutatnál majd néhány varázslatot az ágakból, melyekben jártas vagy? - *Tartja közben szóval a férfit. Valuryen joggal gondolhatná, hogy tesztelve van, de igazából ez ténylegesen az öreg gnóm kívánsága.*
- Ma-ma-magam is tanonc vagyok, de még nem vagyok képes varázsolni. - *Fűzi hozzá, fél szemével hunyorogva, s ez talán megmagyarázza Valuryennek az érdeklődést. Az más kérdés, hogy egy vén gnóm részéről talán már szokatlan ilyen új, kihívást jelentő dologba kezdeni.*
- Go-gondolom szeretnél szobát itt. Majd azt is nézünk. - *Veti fel, mikor elér a jegyzékben ahhoz a ponthoz, melyben az elfoglalt szobáról ír. Látta ugyan, hogy előfordult már, hogy valaki nem Synmirán élt a tagok közül, de ez ritka, általában be szoktak költözni.*
*Az elf kacagása meggyőzi róla, hogy nem maradt közöttük rossz érzés, így bajsza alatt ő is somolyog.
Mikor pedig később arról esik szó, hogy Valuryen lehetne az első szakrális mester, eltöpreng egy kicsit. Először arra gondol, hogy úgy tudja, ezt az ágat nem tudják a hívek egymás között tanítani, hanem hogy úgymond a varázslatokat az istennőjüktől kapják a templomban. De aztán meg úgy vélekedik, hogy a mágia attól még mágia marad, ahhoz is kell tudás és megértés, amiben pedig segíthetik egymást a szakrális mágusok is.
Arról nem tud, hogy az isteneket - még a jó és semleges entitásokat sem - annyira nem kedvelik itt Synmirán, mert erről nem kapott tájékoztatást. Úgyhogy az elfet sem figyelmezteti erre, sőt, fel fogja jegyezni ezirányú előmenetelét is a mágiák terén.*
- Úgy legyen, úgy legyen. - *Bólogat és kuncog most már ő is, az elf lelkesedésén.
Nem is lepi meg ilyen módon a döntése és elégedett is vele.*
- Nos, va-va-valóban nem. De nem is kell sok feltételnek megfe-megfelelni a csatlakozáshoz. Hogy úgy mondjam, ez a későbbiekben dől el, hogy a je-je-jelentkező alkalmas-e közénk. Megfelel-e a viselkedése, tiszteletben tartja-e a vezetők és mesterek kéréseit, utasításait, iránymutatásait... Szo-szorgalmas-e... Ó, igen... - *Jut eszébe.*
- A ház és a ke-kert körüli feladatok, a házimunka ellátása a tagok kö-kö-kötelessége. Ez a közös otthonunk. - *Mondja még el ezt is, s bár nem gondolja, hogy ebben kifogásolnivalót találna Valuryen - hisz legfeljebb egy nemes tiltakozhatna a rangon aluli tevékenységekre "kényszerítés" miatt -, de azért lesi, mit szól.*
- És persze az is kiderül, me-me-mekkora tehetsége van egy tanoncnak. - *Zárja mondandóját egy biccentéssel.
Közben új lapot készít elő a tagok jegyzékébe, a jobb felső sarokba húz egy vonást, majd az elf elé tolja a papírt és nyújtja a tollat is.*
- A-a-akkor jegyzékbe is vennélek. Ide írd kérlek a nevedet. - *Magyaráz, hogy mit is szeretne. Jobb kedveli ezt, mint a betűzést és egy mágusnál nincs kétsége, hogy tud írni és olvasni, úgyhogy így biztosítja be, hogy a kiejtéstől olykor különböző írott formában mindenképpen helyesen legyen feljegyezve a jelentkező neve.
Ha az elf teljesíti a kérését, akkor visszaveszi a lapot és rövid jegyzetelés következik. Kerül a lapra rövid személyleírás az elfről, fölírásra kerül, hogy honnan szerzett tudomást a Szövetségről, hogy milyen mágiaágakban jártas és hogy mit szeretne még tanulni.*
- Ne-ne-nem a felvételi része, de mu-mu-mutatnál majd néhány varázslatot az ágakból, melyekben jártas vagy? - *Tartja közben szóval a férfit. Valuryen joggal gondolhatná, hogy tesztelve van, de igazából ez ténylegesen az öreg gnóm kívánsága.*
- Ma-ma-magam is tanonc vagyok, de még nem vagyok képes varázsolni. - *Fűzi hozzá, fél szemével hunyorogva, s ez talán megmagyarázza Valuryennek az érdeklődést. Az más kérdés, hogy egy vén gnóm részéről talán már szokatlan ilyen új, kihívást jelentő dologba kezdeni.*
- Go-gondolom szeretnél szobát itt. Majd azt is nézünk. - *Veti fel, mikor elér a jegyzékben ahhoz a ponthoz, melyben az elfoglalt szobáról ír. Látta ugyan, hogy előfordult már, hogy valaki nem Synmirán élt a tagok közül, de ez ritka, általában be szoktak költözni.*
56. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-05-21 07:37:18
Üzenet elküldve: 2020-05-21 07:37:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Egy eskü betartása//
*Biccent egyet, mert tényleg nem tudja, hogy mi is lehet az igazság ebben a kérdésben, talán idővel majd lesz lehetősége rá, hogy közelebbről megismerhesse ezt a népet, és akkor nem kell a találgatások ingatag talajára lépnie, ha ez kerül szóba a jövőben. *
-Ugyan, barárom, nem történt semmi. Ez csak természetes, én sem fogadnék csak úgy valakit a körömbe, már ugye ha létezne ilyesmi.
*Kacag fel velősen. *
-Akkor talán én leszek majd az első szakrális mester!
*Mondja bohókásan, és a vicces hangulat mögött komoly ambíciók és talán nem is olyan mókás felvetés bújik meg a dologban. *
-Ez remek hír! Remélem sokat tudok majd én is hozzátenni a szövetséghez, s nem csak élvezni az előnyeit.
*Elgondolkodik egy kicsit, hogy van-e még kérdése, de nem nagyon jut eszébe hirtelen semmi.*
-Azt hittem ez nem csak az én oldaláról egy amolyan felvételi.
*Mosolyog, hisz tudja, hogy valószínűleg róla is véleményt alkotott a gnóm. *
-Én szeretnék csatlakozni, ha egy mód van rá.
*Mondja ki végül a végszót. *
*Biccent egyet, mert tényleg nem tudja, hogy mi is lehet az igazság ebben a kérdésben, talán idővel majd lesz lehetősége rá, hogy közelebbről megismerhesse ezt a népet, és akkor nem kell a találgatások ingatag talajára lépnie, ha ez kerül szóba a jövőben. *
-Ugyan, barárom, nem történt semmi. Ez csak természetes, én sem fogadnék csak úgy valakit a körömbe, már ugye ha létezne ilyesmi.
*Kacag fel velősen. *
-Akkor talán én leszek majd az első szakrális mester!
*Mondja bohókásan, és a vicces hangulat mögött komoly ambíciók és talán nem is olyan mókás felvetés bújik meg a dologban. *
-Ez remek hír! Remélem sokat tudok majd én is hozzátenni a szövetséghez, s nem csak élvezni az előnyeit.
*Elgondolkodik egy kicsit, hogy van-e még kérdése, de nem nagyon jut eszébe hirtelen semmi.*
-Azt hittem ez nem csak az én oldaláról egy amolyan felvételi.
*Mosolyog, hisz tudja, hogy valószínűleg róla is véleményt alkotott a gnóm. *
-Én szeretnék csatlakozni, ha egy mód van rá.
*Mondja ki végül a végszót. *
55. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-05-20 12:07:04
Üzenet elküldve: 2020-05-20 12:07:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy eskü betartása//
- I-i-igaz lehet. - *Ad egy diplomatikus választ, merthogy városi pletykákon-, egy rövid, útba igazító beszélgetésen- és a Vaskorsóban tett terepszemlén kívül neki sem volt még szerencséje megismerkedni a szóban forgókkal.
Közben, míg Valuryen beszél, ő nekifog valami firkának. Még nem tollal, csak ceruzával. Ez a jegyzet ugyanis saját magának készül, de némely sorát talán fölviszi majd a szövetség jegyzékeibe is, ha úgy alakul a beszélgetés.
Azért látni, hogy figyel, mert néha feltolja orrán a szemüveget és oda-odanéz az elfre. Majd mikor az Eeyrt említi, s vele kívánja igazolni magát, akkor kicsit abba is hagyja a firkálást.*
- Ne-ne-nem akartalak megbántani, vagy gonosznak bély-bély-bélyegzeni, de olyasmi volt ez, mit tisztáznunk kellett. A Szövetség elég nagy szabadságot hagy, de va-va-va-van néhány íratlan szabály. Nem ellened akartam szólni, ezt minden érdeklődőnek elmon-elmondanám. Én hiszek neked, ha azt mondod, ifjúságod meggondolatlan tetteit magad mögött hagytad. - *Érzi szükségét, hogy ezt tisztázza, mert úgy látja, Valuryen magára értelmezhette e kikötést.
Ha ezt megbeszélték, akkor biccent.*
- Szak-szak-szakrális mágiában jártas nincs közöttünk, az elementális mágiában viszont találnál segítséget. - *Jegyzi meg, kicsit eltöprengve a tagokról összeírt tudnivalókon. Mindent persze nem ad ki, de ennyit elárulhat.*
- Nos, mit gon-gondolsz? Van kérdésed? Segítettem dönteni? - *Hagy teret Valuryennek, hogy biztos belátással eldönthesse, mit szeretne.*
- I-i-igaz lehet. - *Ad egy diplomatikus választ, merthogy városi pletykákon-, egy rövid, útba igazító beszélgetésen- és a Vaskorsóban tett terepszemlén kívül neki sem volt még szerencséje megismerkedni a szóban forgókkal.
Közben, míg Valuryen beszél, ő nekifog valami firkának. Még nem tollal, csak ceruzával. Ez a jegyzet ugyanis saját magának készül, de némely sorát talán fölviszi majd a szövetség jegyzékeibe is, ha úgy alakul a beszélgetés.
Azért látni, hogy figyel, mert néha feltolja orrán a szemüveget és oda-odanéz az elfre. Majd mikor az Eeyrt említi, s vele kívánja igazolni magát, akkor kicsit abba is hagyja a firkálást.*
- Ne-ne-nem akartalak megbántani, vagy gonosznak bély-bély-bélyegzeni, de olyasmi volt ez, mit tisztáznunk kellett. A Szövetség elég nagy szabadságot hagy, de va-va-va-van néhány íratlan szabály. Nem ellened akartam szólni, ezt minden érdeklődőnek elmon-elmondanám. Én hiszek neked, ha azt mondod, ifjúságod meggondolatlan tetteit magad mögött hagytad. - *Érzi szükségét, hogy ezt tisztázza, mert úgy látja, Valuryen magára értelmezhette e kikötést.
Ha ezt megbeszélték, akkor biccent.*
- Szak-szak-szakrális mágiában jártas nincs közöttünk, az elementális mágiában viszont találnál segítséget. - *Jegyzi meg, kicsit eltöprengve a tagokról összeírt tudnivalókon. Mindent persze nem ad ki, de ennyit elárulhat.*
- Nos, mit gon-gondolsz? Van kérdésed? Segítettem dönteni? - *Hagy teret Valuryennek, hogy biztos belátással eldönthesse, mit szeretne.*
54. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-05-19 22:50:04
Üzenet elküldve: 2020-05-19 22:50:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Egy eskü betartása//
*Talán úgy érzi, hogy ennyi kis csíntevés belefér már az ő korában, s ha nincs is igaza, sokat nem tehet ellene Therrad, ő ugyanis jól szórakozik saját magán, igaz igyekszik meghúzni azt a bizonyos határt.*
-Érdekes. Ezek a barbár népek valahogy mindig olyan szélsőségesnek tűntek nekem, vagy tudja az ember nagyon szeretni őket, vagy nagyon gyűlölni, de igazából nehezen látni bele a kultúrájukba kívülről, általában nehezen engednek be csak úgy idegeneket a bensőséges dolgaikba. Hüm.
*Fejti ki véleményét, már amennyit az évek alatti utazásai során összegyűjtött, hisz mindenféle népeket látott már, ez nem vitás. Igazából nem mintha zavarná, vagy örülne a dolognak, csak tényként elkönyveli, Valnak nem igazán vannak előítéletei, igyekszik megadni mindenkinek az esélyt, hogy megmutathassa milyen is valójában.*
-Nos a tűz és a föld mágiáját kezdtem el tanulmányozni, úgy érzem ez a leginkább hozzám való.
*Vonakodik egy kicsit, gondolkodik, s folytatja.*
-Valamint a hold ág. Igen. Bár még nem űzöm őket magas szinten, de remélem egyszer majd sokkal erősebb leszek. És persze Eeyr tanait sem vetem meg, mi tagadás talán ez már válasz lehet a gonoszsággal kapcsolatos kérdésedre jó Therrad uram.
*Mosolyodik el kurtán, most így belegondolva már 4 ágat is tanul egyszerre, de egyiknek sem mondaná magát mesterének, s ez borzasztó.*
-Szeretnék legalább az egyikben kitűnni, s sajnos vagy nem sajnos, ez persze csak nézőpont kérdése, ennek muszáj Eeyr erejének lennie, a többit csak egy bizonyos szintig vagyok képes a magamévá tenni.
*Hangjában ugyan nem hallatszik bánat, vagy bú, látszólag teljesen tisztában van a helyzetével.*
*Talán úgy érzi, hogy ennyi kis csíntevés belefér már az ő korában, s ha nincs is igaza, sokat nem tehet ellene Therrad, ő ugyanis jól szórakozik saját magán, igaz igyekszik meghúzni azt a bizonyos határt.*
-Érdekes. Ezek a barbár népek valahogy mindig olyan szélsőségesnek tűntek nekem, vagy tudja az ember nagyon szeretni őket, vagy nagyon gyűlölni, de igazából nehezen látni bele a kultúrájukba kívülről, általában nehezen engednek be csak úgy idegeneket a bensőséges dolgaikba. Hüm.
*Fejti ki véleményét, már amennyit az évek alatti utazásai során összegyűjtött, hisz mindenféle népeket látott már, ez nem vitás. Igazából nem mintha zavarná, vagy örülne a dolognak, csak tényként elkönyveli, Valnak nem igazán vannak előítéletei, igyekszik megadni mindenkinek az esélyt, hogy megmutathassa milyen is valójában.*
-Nos a tűz és a föld mágiáját kezdtem el tanulmányozni, úgy érzem ez a leginkább hozzám való.
*Vonakodik egy kicsit, gondolkodik, s folytatja.*
-Valamint a hold ág. Igen. Bár még nem űzöm őket magas szinten, de remélem egyszer majd sokkal erősebb leszek. És persze Eeyr tanait sem vetem meg, mi tagadás talán ez már válasz lehet a gonoszsággal kapcsolatos kérdésedre jó Therrad uram.
*Mosolyodik el kurtán, most így belegondolva már 4 ágat is tanul egyszerre, de egyiknek sem mondaná magát mesterének, s ez borzasztó.*
-Szeretnék legalább az egyikben kitűnni, s sajnos vagy nem sajnos, ez persze csak nézőpont kérdése, ennek muszáj Eeyr erejének lennie, a többit csak egy bizonyos szintig vagyok képes a magamévá tenni.
*Hangjában ugyan nem hallatszik bánat, vagy bú, látszólag teljesen tisztában van a helyzetével.*
53. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-05-18 16:31:54
Üzenet elküldve: 2020-05-18 16:31:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy eskü betartása//
*Már nyitná a száját, hogy az elf visszakérdezésére válaszoljon, hiszen éppen ezért egészítette ki saját mondókáját, mert filozofálni lehetne még ezen, de fölöslegesnek tartja, mert úgyis értik egymást, s hogy mit akart ezzel mondani. Végül pedig Valuryen is megtoldja saját szavait, hogy valóban értette, hova akart kilyukadni, úgyhogy száját összezárja és csak bólogat...
Végighallgatja az elfet és összességében meg van elégedve a válaszával.*
- A-akkor ezzel rendben is vagyunk. - *Vélekedik, majd belefog hosszú ismertetőjébe a szövetségről, minek végén Valuryen segíti ki egy kérdéssel.*
- A tar-tar... thar-gok egy messziről jött nép, bar-bar-barbárok, úgymond, akik itt telepedtek le. A környéken a le-le-legtöbb birtok is az övék. Hm... - *Válaszol, a végén megint csak hümmögéssel zárva, mert sokkal többet ő sem tud erről a népről, legfeljebb a neves személyekről ejthetne szót még.*
- Jó-jó, ez derék. - *Bólogat.*
- És milyen előme-me-meneteid vannak eddig? S mely ágak érdekelnének még?
*Már nyitná a száját, hogy az elf visszakérdezésére válaszoljon, hiszen éppen ezért egészítette ki saját mondókáját, mert filozofálni lehetne még ezen, de fölöslegesnek tartja, mert úgyis értik egymást, s hogy mit akart ezzel mondani. Végül pedig Valuryen is megtoldja saját szavait, hogy valóban értette, hova akart kilyukadni, úgyhogy száját összezárja és csak bólogat...
Végighallgatja az elfet és összességében meg van elégedve a válaszával.*
- A-akkor ezzel rendben is vagyunk. - *Vélekedik, majd belefog hosszú ismertetőjébe a szövetségről, minek végén Valuryen segíti ki egy kérdéssel.*
- A tar-tar... thar-gok egy messziről jött nép, bar-bar-barbárok, úgymond, akik itt telepedtek le. A környéken a le-le-legtöbb birtok is az övék. Hm... - *Válaszol, a végén megint csak hümmögéssel zárva, mert sokkal többet ő sem tud erről a népről, legfeljebb a neves személyekről ejthetne szót még.*
- Jó-jó, ez derék. - *Bólogat.*
- És milyen előme-me-meneteid vannak eddig? S mely ágak érdekelnének még?
52. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-05-18 11:21:18
Üzenet elküldve: 2020-05-18 11:21:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Egy eskü betartása//
*Csak helyeselni tud. *
-Még a levegő is más itt, mint a zsúfolt városokban.
*Bár ő maga mindig is közelebb állt a természethez, mint az emberek sokaságához, nem is bánja, ha sokszor teljesen egyedül tud lenni, s úgy elmerülnia a gondolataiban. Látja a másik reakcióit a történét illetően, de bölcsebb annál, hogy messzemenő következtetéseket vonjon le, amíg nem tud eleget.*
-Köszönöm.
*Feleli, s az érkező víznek bizony nagyon örül. Jó nagyokat is kortyol belőle, s egy elégedett sóhajjal jelzi, hogy mennyire jól esett neki. *
-Dehogy, hagyd csak. Talán egy másik alkalommal.
~Ha lesz másik alkalom. ~
*Bár szereti a teát, nem akar kellemetlenséget okozni, vagy külön feladatot róni a gnónra, ki tudja, hogy egyébként is mi mindent kell csinálnia? *
-És mondd csak barárom, jó szándékkal nem lehet gonosz tetteket elkövetni?
*Zsivány mosoly ül ki arcára, ahogy pimasz módon odaszúr egy picit a gondolatmenetbe. *
-Persze értem, hogy mire gondolsz. Természetesen értem.
*Kuncog még halkan egyet, mielőtt folytatná. *
-Sosem tartottam magam gonosznak, ha ez számít valamit.
*Kissé elbizonyzalanodik, hisz tényleg roppant nehéz kérdés ez. Mi a gonosz és mi a jó?*
-Szeretnék a teremtés eszközeivel nyomot hagyni, nem pedig a pusztításéval.
*És hogy idézze az intéző szavait. *
-Hagyjuk most, hogy nem mindig egyértelmű mi a teremtés és mi a pusztítás, hisz csak nézőpont kérdése, de szerintem érted, hogy miről beszélek.
*Talán még kacsint is egyet, majd azért megkonolyodik kicsit. *
-A mesterem élve nyúzna meg, ha megtudná, hogy gonosz dolgokra használom az erőmet, vagy csak gondolok rá egyáltalán.
*Majd tovább hallgatja a dolgokat, sok érdekes információt hall. *
-Taitosról már hallottam, igen. De a Thargokról nem sokat tudok, kik ők?
*Kérdezi kíváncsian, mert nehéz elkülöníteni a pletykákat és a tényleges tényeket egymástól. *
-Ha tudásom elegendő lesz, szívesen tanítok másokat, ez nem is kérdés. Minél többen vagyunk a világban, annál jobb.
*Teszi még hozzá a mester - tanítvány diszkurzushoz. *
*Csak helyeselni tud. *
-Még a levegő is más itt, mint a zsúfolt városokban.
*Bár ő maga mindig is közelebb állt a természethez, mint az emberek sokaságához, nem is bánja, ha sokszor teljesen egyedül tud lenni, s úgy elmerülnia a gondolataiban. Látja a másik reakcióit a történét illetően, de bölcsebb annál, hogy messzemenő következtetéseket vonjon le, amíg nem tud eleget.*
-Köszönöm.
*Feleli, s az érkező víznek bizony nagyon örül. Jó nagyokat is kortyol belőle, s egy elégedett sóhajjal jelzi, hogy mennyire jól esett neki. *
-Dehogy, hagyd csak. Talán egy másik alkalommal.
~Ha lesz másik alkalom. ~
*Bár szereti a teát, nem akar kellemetlenséget okozni, vagy külön feladatot róni a gnónra, ki tudja, hogy egyébként is mi mindent kell csinálnia? *
-És mondd csak barárom, jó szándékkal nem lehet gonosz tetteket elkövetni?
*Zsivány mosoly ül ki arcára, ahogy pimasz módon odaszúr egy picit a gondolatmenetbe. *
-Persze értem, hogy mire gondolsz. Természetesen értem.
*Kuncog még halkan egyet, mielőtt folytatná. *
-Sosem tartottam magam gonosznak, ha ez számít valamit.
*Kissé elbizonyzalanodik, hisz tényleg roppant nehéz kérdés ez. Mi a gonosz és mi a jó?*
-Szeretnék a teremtés eszközeivel nyomot hagyni, nem pedig a pusztításéval.
*És hogy idézze az intéző szavait. *
-Hagyjuk most, hogy nem mindig egyértelmű mi a teremtés és mi a pusztítás, hisz csak nézőpont kérdése, de szerintem érted, hogy miről beszélek.
*Talán még kacsint is egyet, majd azért megkonolyodik kicsit. *
-A mesterem élve nyúzna meg, ha megtudná, hogy gonosz dolgokra használom az erőmet, vagy csak gondolok rá egyáltalán.
*Majd tovább hallgatja a dolgokat, sok érdekes információt hall. *
-Taitosról már hallottam, igen. De a Thargokról nem sokat tudok, kik ők?
*Kérdezi kíváncsian, mert nehéz elkülöníteni a pletykákat és a tényleges tényeket egymástól. *
-Ha tudásom elegendő lesz, szívesen tanítok másokat, ez nem is kérdés. Minél többen vagyunk a világban, annál jobb.
*Teszi még hozzá a mester - tanítvány diszkurzushoz. *
51. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-05-17 00:13:54
Üzenet elküldve: 2020-05-17 00:13:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy eskü betartása//
- Magam is így gondolom. Örülök, hogy ide ho-ho-ho-hozott a lábam. Bár a várost is szerettem... De szép itt, a kö-kör...környék is. Kisebb a nyüzsgés. - *Magyaráz, mintha beszédes kedvében volna. A korral egyre többször esik meg vele, hogy bő lére ereszti a mondandóját és fecseg minden apróságról. Valahogy jól esik beszélnie, meg hallgatnia is. Pedig egyébként tényleg örül a csendesebb környezetnek, a természet közelségének. Mondhatni életének pont jó szakaszában került ki a városból, most már igazán jól esik neki ez a nyugalom. Bár némi társaságnak azért örül néha, ezért is hallgatja olyan nagy érdeklődéssel, mikor az elf belekezd a történetébe és nem fukarkodik a szavakkal, hanem igazán mesél és beszélget vele.
Hátradől a székén, s ujjait összefűzve pihenteti a kezeit alig-alig dudorodó hasán. Az a fajta, aki az öregségtől inkább összeaszott, mint elhízott, de azért elég jó bőrben van.
Ahogy az elf is, bár faját tekintve ez így is van rendjén. Nem lepődik meg egyébként Valuryen korán. Mondhatni, a tudományok gnómja, s ez egyébként is tudvalevő, hogy az elfek hosszúéltűek. Nem is olyan sokkal idősebb a vele szemben ülőnél, de talán a kor bölcsessége, hogy nem irigyli el tőle az ifjúságot, mert hát ez az élet rendje. Az ő faja egyedeinek az elméje is hamarabb érik, míg az elfek hosszú évekig maradnak gyermekek...
Therradnál kevés békeszeretőbb szerzet van. És kevés gyávább... E kettő tulajdonsága között pedig lehet némi összefüggés.
Ráncolja is szemöldökét a szemüveg mögött, mikor Valuryen az ifjúkori vérmérsékletéről és bűneiről mesél.
Aztán, a zárszavakat követve hallgat egy keveset, míg nem az elf egy kérést intéz hozzá. Akkor összekapja magát, mint aki azonnal föl akar ugrani, de aztán végül egy kényelmesebb, lassabb fölállás lesz belőle.*
- Óh, igen-igen, persze, bocsánat... már hozom is. - *Mondja, kicsit röstellve, hogy megfeledkezett vendéglátói kötelezettségéről.
Messzire nem megy, csak a közelben lévő kis szekrényig, aminek a tetején van egy tálca, rajta korsónyi vízzel és három kupával. Az egyik kupa áll, azt ő szokta használni, a másik kettő fejjel lefelé van, hogy ne szállja be a por a belsejét. Ez utóbbiak közül tölt az egyikbe, s akkor már magának is.*
- Tessék. Ha kérnél, fö-fö-főzhetek majd teát is. - *Nyújtja át a kupát és ajánlkozik. De most nincs kedve ennél jobban megtörni a beszélgetést, úgyhogy visszaül a helyére, a teát későbbre hagyva.*
- Aztán nyugodtan tö-tö-tölts még, ha kérsz! - *Teszi hozzá, miközben lehelyezi ülepét a székre.*
- Szóval maradandót akarsz alkotni... - *Tér vissza a beszélgetéshez.*
- A-a-azt lehet gonosz tettekkel is, de olyanokkal is, melyek jó szándékúak. - *Jegyzi meg, de emeli is egyből a kezét, intve egyet, mintha magával vitatkozna.*
- Ha-ha-hagyjuk most, hogy nem mindig egyértelmű, hogy mi a jó és mi a gonosz. Szerintem é-érted, miről beszélek. - *Sandít a lencsék mögül az elfre, jóindulatú mosollyal.*
- Aki közénk tartozik, a-a-attól megkívánjuk, hogy a hatalmát ne használja gonosz tettekre. Ha-ha-hajthatod a saját hasznodat, amíg az nem tö-tö-tö-törvénytelen és ártalmas. Ha valaki ilyet követ el, annak előttünk is felelnie kell. - *Magyarázza nem fenyegetőn, inkább tájékoztató jelleggel, hogy milyen - többé-kevésbé - íratlan szabályok vannak a szövetségen belül. Persze elég nagy mellénnyel beszél többes számban, de valószínűleg az ifjú vezetőjük volna az, aki megtorolná a kihágást, ő maga egyelőre nem több, mint aminek látszik: egy öreg, gyenge gnóm.
Megvárja, ha az elfnek van ehhez hozzáfűznivalója, egyébként folytatja.*
- Synmirán tá-tá-támogatjuk egymást, főként a tanulásban. Aki csatlakozik, az kap szá-szá-szállást és ellátást és tanulhat a mesterektől. Jo-jo-jo-jobbára ingyen, de ha valaki távozna, attól elvárt, hogy megtérítse valamilyen módon a taníttatását. Tö-tö-tö-többnyire tanoncként kerül be mindenki, majd ha elsajátított két mágiaágat, mesterré válik. Persze már előtte is lehet tanítani egymást, e-e-ez csak amolyan rang. A vezetőnk neve Taitos, egy fiatal ember, de na-na-na-nagy hatalmú mágus, talán már hallott róla... Az Ezüstszilánk Szövetséget thargok alapították, velük to-to-továbbra is szövetségben állunk, kölcsönösen segítjük egymást, ha kell. Hmmm... - *Akad meg egy kis időre, elgondolkodva, hogy mit nem mondott még el, de egyúttal Valuryenre is néz, hátha akad kérdése, amivel kisegíti, hogy mit volna még fontos átadnia a tudnivalókból.
Persze neki is lesznek még kérdései az elfhez, de előbb hagyja őt ismerkedni a szövetséggel, hogy biztos döntést tudjon hozni, szeretne-e közéjük tartozni.*
A hozzászólás írója (Therrad Gortus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.17 00:20:08
- Magam is így gondolom. Örülök, hogy ide ho-ho-ho-hozott a lábam. Bár a várost is szerettem... De szép itt, a kö-kör...környék is. Kisebb a nyüzsgés. - *Magyaráz, mintha beszédes kedvében volna. A korral egyre többször esik meg vele, hogy bő lére ereszti a mondandóját és fecseg minden apróságról. Valahogy jól esik beszélnie, meg hallgatnia is. Pedig egyébként tényleg örül a csendesebb környezetnek, a természet közelségének. Mondhatni életének pont jó szakaszában került ki a városból, most már igazán jól esik neki ez a nyugalom. Bár némi társaságnak azért örül néha, ezért is hallgatja olyan nagy érdeklődéssel, mikor az elf belekezd a történetébe és nem fukarkodik a szavakkal, hanem igazán mesél és beszélget vele.
Hátradől a székén, s ujjait összefűzve pihenteti a kezeit alig-alig dudorodó hasán. Az a fajta, aki az öregségtől inkább összeaszott, mint elhízott, de azért elég jó bőrben van.
Ahogy az elf is, bár faját tekintve ez így is van rendjén. Nem lepődik meg egyébként Valuryen korán. Mondhatni, a tudományok gnómja, s ez egyébként is tudvalevő, hogy az elfek hosszúéltűek. Nem is olyan sokkal idősebb a vele szemben ülőnél, de talán a kor bölcsessége, hogy nem irigyli el tőle az ifjúságot, mert hát ez az élet rendje. Az ő faja egyedeinek az elméje is hamarabb érik, míg az elfek hosszú évekig maradnak gyermekek...
Therradnál kevés békeszeretőbb szerzet van. És kevés gyávább... E kettő tulajdonsága között pedig lehet némi összefüggés.
Ráncolja is szemöldökét a szemüveg mögött, mikor Valuryen az ifjúkori vérmérsékletéről és bűneiről mesél.
Aztán, a zárszavakat követve hallgat egy keveset, míg nem az elf egy kérést intéz hozzá. Akkor összekapja magát, mint aki azonnal föl akar ugrani, de aztán végül egy kényelmesebb, lassabb fölállás lesz belőle.*
- Óh, igen-igen, persze, bocsánat... már hozom is. - *Mondja, kicsit röstellve, hogy megfeledkezett vendéglátói kötelezettségéről.
Messzire nem megy, csak a közelben lévő kis szekrényig, aminek a tetején van egy tálca, rajta korsónyi vízzel és három kupával. Az egyik kupa áll, azt ő szokta használni, a másik kettő fejjel lefelé van, hogy ne szállja be a por a belsejét. Ez utóbbiak közül tölt az egyikbe, s akkor már magának is.*
- Tessék. Ha kérnél, fö-fö-főzhetek majd teát is. - *Nyújtja át a kupát és ajánlkozik. De most nincs kedve ennél jobban megtörni a beszélgetést, úgyhogy visszaül a helyére, a teát későbbre hagyva.*
- Aztán nyugodtan tö-tö-tölts még, ha kérsz! - *Teszi hozzá, miközben lehelyezi ülepét a székre.*
- Szóval maradandót akarsz alkotni... - *Tér vissza a beszélgetéshez.*
- A-a-azt lehet gonosz tettekkel is, de olyanokkal is, melyek jó szándékúak. - *Jegyzi meg, de emeli is egyből a kezét, intve egyet, mintha magával vitatkozna.*
- Ha-ha-hagyjuk most, hogy nem mindig egyértelmű, hogy mi a jó és mi a gonosz. Szerintem é-érted, miről beszélek. - *Sandít a lencsék mögül az elfre, jóindulatú mosollyal.*
- Aki közénk tartozik, a-a-attól megkívánjuk, hogy a hatalmát ne használja gonosz tettekre. Ha-ha-hajthatod a saját hasznodat, amíg az nem tö-tö-tö-törvénytelen és ártalmas. Ha valaki ilyet követ el, annak előttünk is felelnie kell. - *Magyarázza nem fenyegetőn, inkább tájékoztató jelleggel, hogy milyen - többé-kevésbé - íratlan szabályok vannak a szövetségen belül. Persze elég nagy mellénnyel beszél többes számban, de valószínűleg az ifjú vezetőjük volna az, aki megtorolná a kihágást, ő maga egyelőre nem több, mint aminek látszik: egy öreg, gyenge gnóm.
Megvárja, ha az elfnek van ehhez hozzáfűznivalója, egyébként folytatja.*
- Synmirán tá-tá-támogatjuk egymást, főként a tanulásban. Aki csatlakozik, az kap szá-szá-szállást és ellátást és tanulhat a mesterektől. Jo-jo-jo-jobbára ingyen, de ha valaki távozna, attól elvárt, hogy megtérítse valamilyen módon a taníttatását. Tö-tö-tö-többnyire tanoncként kerül be mindenki, majd ha elsajátított két mágiaágat, mesterré válik. Persze már előtte is lehet tanítani egymást, e-e-ez csak amolyan rang. A vezetőnk neve Taitos, egy fiatal ember, de na-na-na-nagy hatalmú mágus, talán már hallott róla... Az Ezüstszilánk Szövetséget thargok alapították, velük to-to-továbbra is szövetségben állunk, kölcsönösen segítjük egymást, ha kell. Hmmm... - *Akad meg egy kis időre, elgondolkodva, hogy mit nem mondott még el, de egyúttal Valuryenre is néz, hátha akad kérdése, amivel kisegíti, hogy mit volna még fontos átadnia a tudnivalókból.
Persze neki is lesznek még kérdései az elfhez, de előbb hagyja őt ismerkedni a szövetséggel, hogy biztos döntést tudjon hozni, szeretne-e közéjük tartozni.*
A hozzászólás írója (Therrad Gortus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.17 00:20:08
50. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-05-16 22:12:37
Üzenet elküldve: 2020-05-16 22:12:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Egy eskü betartása//
*Eszébe jutnak az emlékek, hogy miként és hogyan kellett harcolnia a furcsa alantvilágban élő lényekkel Abogr megsegítésére, s finomat meg is simítja az ujján lévő különleges gyűrűt. A hóbortos gnóm szavaira nehezen tudna bármit is mondani, erőltetve meg úgysincs sok értelme, legalábbis az elf szerint, így inkább csak hümmög és bólogat kedvesen, ahogy a lehetőség úgy kívánja, és követi őt figyelmesen az irodába vezető úton, hisz sosem járt még itt.*
-Nagyon szép ez a hely, mondhatom.
*Jegyzi meg azért, hogy mégse tűnjön némának, és tényleg így is gondolja, nem hízelegni akar, vagy ilyesmi, ez talán érződhet is a hangjából, bár ki tudja, hogy mennyire jó emberismerő a másik. Beérve látja, hogy valószínűleg a hálóhelye is egyben az iroda, de ez korántsem olyan furcsa, mint ahogy az elsőre gondolhatná bárki. Főleg, ha mágusokról van szó, hisz náluk semmi sem lehet furcsa, vagy más szóval minden furcsa. ~Ez egy másik világ.~*
-Logikusnak hangzik.
*Kíváncsi tekintete egyre inkább epekedve várja, hogy újabb csepp tudást szívhasson be elméje.*
-Hogy miért is lettem mágus? Nagyon jót kérdezel, barárom.
*Ez is csak az ő sajátossága, hogy mindenkit baráromnak hív, barátom helyett ugyan, de a lényeg ugyanaz.*
-Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem sokat gondolkodtam rajta én magam is az elmúlt száz esztendőben.
*Talán most kicsit árulkodik a koráról is.*
-De nehezen jutok dűlőre vele.
*Közben helyet foglal a székben, és úgy folytatja.*
-Azt hiszem nem is volt választásom gyermekkoromban, utána pedig már teljesen beszippantott. Biztosan tudod milyen érzés az, amikor először jössz rá, hogy képes vagy olyan dolgokra, amikre korábban csak a képzeled volt képes, és mintha valóra válthatnád az álmaidat egyetlen csettintéssel. Ez az érzés volt nekem kölyökkoromban, mikor a mesterem maga mellé fogadott, mikor senki másom nem volt igazán. És bár akkor is volt némi érzékem a mágia rögös útjához, természetesen semmit sem tudtam róla, ahogy magamról sem. De láttam, hogy hogyan alkot a mester, hogyan teremt, és hogyan pusztít, ha úgy hozta a sors. Majdnem a jó szíve lett egyszer a veszte..
*Kezd bele élete egyik sorsfordító pontjának elmesélésébe, s nem is biztos benne, hogy ennyire részletesen kíváncsi-e rá a másik, vagy csupán udvariasságból kérdezi, viszont úgy érzi, hogy beszélhet nyugodtan, hisz oly ritkán találkozik olyanokkal, akik ha kevesébé is, de megértik azt, amiről beszél.*
-Én pedig forrófejű kamaszként csak a bosszúra éheztem, és harag volt minden falat étel, amit lenyeltem, és színtiszta düh volt minden egyes korty ital, mi lefolyt a torkomon, mígnem engedtem a csábításnak, és pusztítottam. Sokat...
*Egyáltalán nem büszke rá, de nem is szégyelli, hisz ez alakította ki olyanná, amilyen most.*
-Sok évtized kellett, mire megnyugodtam, és benőtt a fejem lágya.
*Kopogtatja meg a kobakját mókásan felnevetve.*
-De azóta is igyekszem szebbé tenni a világot, és ha egy dolgot kellene mondanom, hogy miért választottam ezt az utat, akkor azt mondanám, hogy nyomod hagyhassak magam után ezen a földön, miután én már nem leszek. Szeretnék maradandót alkotni, melyre büszke lehetek.
*Fújja ki magát, jó ideje nem beszélt ennyit egyszerre, de talán még külön-külön sem.*
-Bocsánat, de kérhetnék esetleg egy pohár vizet? Hosszú volt gyalogszerrel ez a hely, kicsit kitikkadtam.
*Eszébe jutnak az emlékek, hogy miként és hogyan kellett harcolnia a furcsa alantvilágban élő lényekkel Abogr megsegítésére, s finomat meg is simítja az ujján lévő különleges gyűrűt. A hóbortos gnóm szavaira nehezen tudna bármit is mondani, erőltetve meg úgysincs sok értelme, legalábbis az elf szerint, így inkább csak hümmög és bólogat kedvesen, ahogy a lehetőség úgy kívánja, és követi őt figyelmesen az irodába vezető úton, hisz sosem járt még itt.*
-Nagyon szép ez a hely, mondhatom.
*Jegyzi meg azért, hogy mégse tűnjön némának, és tényleg így is gondolja, nem hízelegni akar, vagy ilyesmi, ez talán érződhet is a hangjából, bár ki tudja, hogy mennyire jó emberismerő a másik. Beérve látja, hogy valószínűleg a hálóhelye is egyben az iroda, de ez korántsem olyan furcsa, mint ahogy az elsőre gondolhatná bárki. Főleg, ha mágusokról van szó, hisz náluk semmi sem lehet furcsa, vagy más szóval minden furcsa. ~Ez egy másik világ.~*
-Logikusnak hangzik.
*Kíváncsi tekintete egyre inkább epekedve várja, hogy újabb csepp tudást szívhasson be elméje.*
-Hogy miért is lettem mágus? Nagyon jót kérdezel, barárom.
*Ez is csak az ő sajátossága, hogy mindenkit baráromnak hív, barátom helyett ugyan, de a lényeg ugyanaz.*
-Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem sokat gondolkodtam rajta én magam is az elmúlt száz esztendőben.
*Talán most kicsit árulkodik a koráról is.*
-De nehezen jutok dűlőre vele.
*Közben helyet foglal a székben, és úgy folytatja.*
-Azt hiszem nem is volt választásom gyermekkoromban, utána pedig már teljesen beszippantott. Biztosan tudod milyen érzés az, amikor először jössz rá, hogy képes vagy olyan dolgokra, amikre korábban csak a képzeled volt képes, és mintha valóra válthatnád az álmaidat egyetlen csettintéssel. Ez az érzés volt nekem kölyökkoromban, mikor a mesterem maga mellé fogadott, mikor senki másom nem volt igazán. És bár akkor is volt némi érzékem a mágia rögös útjához, természetesen semmit sem tudtam róla, ahogy magamról sem. De láttam, hogy hogyan alkot a mester, hogyan teremt, és hogyan pusztít, ha úgy hozta a sors. Majdnem a jó szíve lett egyszer a veszte..
*Kezd bele élete egyik sorsfordító pontjának elmesélésébe, s nem is biztos benne, hogy ennyire részletesen kíváncsi-e rá a másik, vagy csupán udvariasságból kérdezi, viszont úgy érzi, hogy beszélhet nyugodtan, hisz oly ritkán találkozik olyanokkal, akik ha kevesébé is, de megértik azt, amiről beszél.*
-Én pedig forrófejű kamaszként csak a bosszúra éheztem, és harag volt minden falat étel, amit lenyeltem, és színtiszta düh volt minden egyes korty ital, mi lefolyt a torkomon, mígnem engedtem a csábításnak, és pusztítottam. Sokat...
*Egyáltalán nem büszke rá, de nem is szégyelli, hisz ez alakította ki olyanná, amilyen most.*
-Sok évtized kellett, mire megnyugodtam, és benőtt a fejem lágya.
*Kopogtatja meg a kobakját mókásan felnevetve.*
-De azóta is igyekszem szebbé tenni a világot, és ha egy dolgot kellene mondanom, hogy miért választottam ezt az utat, akkor azt mondanám, hogy nyomod hagyhassak magam után ezen a földön, miután én már nem leszek. Szeretnék maradandót alkotni, melyre büszke lehetek.
*Fújja ki magát, jó ideje nem beszélt ennyit egyszerre, de talán még külön-külön sem.*
-Bocsánat, de kérhetnék esetleg egy pohár vizet? Hosszú volt gyalogszerrel ez a hely, kicsit kitikkadtam.
49. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-05-16 19:48:41
Üzenet elküldve: 2020-05-16 19:48:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy eskü betartása//
- Ta-ta-talán csak Ab-ab-abor-ab... a torony mesterénél... hm... - *Töpreng hangosan, mikor az elf azt firtatja, van-e más szövetség, mely mágusokat hoz egy fedél alá. Nem nagyon hallott a közelben másról, így legfeljebb a Mágustorony jut eszébe, de oda meg alighanem nem lehet csak úgy felvételt nyerni.*
- Az-az jó. Becsülendő. Mmm. - *Bólogat elégedetten, a szakállát simogatva, mert tetszik neki Valuryen hozzáállása. Pont ilyen elkötelezett tagokra van szükségük, akik nem félnek attól sem, hogy a tudásukat megosszák egymás között, hiszen részben ez is volna e szövetség lényege.*
- Mmm... Jo-jól mondod, nagyon jól mondod. - *Bólint ismét egyetértőn, s egyre rokonszenvesebbnek neki a jövevény. Kedveli az egyenes, becsületes személyeket. Persze nem mind az, aki annak adja elő magát, de majd elválik mi a jelenlegi helyzet... Az elf itt van, hogy egy ígéretet teljesítsen, s ez már jó jel.
A hátsó teraszról lépnek az épületbe, majd el is kanyarodnak a fogadótérből jobbra, áthaladnak a közösségi termen, s innen nyílik az intézői iroda, ami egyben Therrad lakószobája is. Ezt Valuryen is fölfedezheti, mert a szoba hátsó felében ott van egy szépen bevetett ágy és elszórtan mindenféle használati eszközök is fellelhetőek, mint mosdótál, törölköző, fésű és hasonló apróságok.
Az öregnek nincs túl sok holmija, úgyhogy személyes kacatoknak híján van a szoba.
A helyiség előterében azonban az iroda részleg van, fiókos asztallal, két székkel a bejárat felőli oldalán, s eggyel a túlsó félen. Az asztalon rendezett papírhalmok sorakoznak, s persze tinta, toll. Van szekrény is az iratoknak a fal mellett.
Illetve az asztalon pihen még egy tégla forma cserép, amibe Therrad a virághagymáit ültette. Nem cseperedtek még fel a virágok, épp csak egy kis zöldesség bújt ki a föld alól három helyen. A kis öreg ma elfelejtette átrakni őket az ablakba, olyan szórakozott volt a reggeli tennivalóitól.*
- Nem, nem... tu-tu-tudnod is kell, hogy hova csatlakozol. - *Válaszol, mikor belépnek az irodába. A szoba nem valami nagy, de azért kényelmesen elférnek.*
- Fo-fo-fo-foglalj helyet! - *Int somolyogva az egyik szék felé, míg maga az asztal túlsó felén foglal helyet, aztán sóhajtozik kicsit és megnyújtja a hátát, mert elfáradt a kerti munkában.*
- De előbb me-me-me-mesélj, kérlek! Miért lettél mágus? Mi szá-szá-szándékod ezzel a hatalommal? - *Adja át a szót az elfnek, s ez ugyan részben egyszerű érdeklődés, a felvételi beszélgetés része is.*
A hozzászólás írója (Therrad Gortus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.16 20:04:41
- Ta-ta-talán csak Ab-ab-abor-ab... a torony mesterénél... hm... - *Töpreng hangosan, mikor az elf azt firtatja, van-e más szövetség, mely mágusokat hoz egy fedél alá. Nem nagyon hallott a közelben másról, így legfeljebb a Mágustorony jut eszébe, de oda meg alighanem nem lehet csak úgy felvételt nyerni.*
- Az-az jó. Becsülendő. Mmm. - *Bólogat elégedetten, a szakállát simogatva, mert tetszik neki Valuryen hozzáállása. Pont ilyen elkötelezett tagokra van szükségük, akik nem félnek attól sem, hogy a tudásukat megosszák egymás között, hiszen részben ez is volna e szövetség lényege.*
- Mmm... Jo-jól mondod, nagyon jól mondod. - *Bólint ismét egyetértőn, s egyre rokonszenvesebbnek neki a jövevény. Kedveli az egyenes, becsületes személyeket. Persze nem mind az, aki annak adja elő magát, de majd elválik mi a jelenlegi helyzet... Az elf itt van, hogy egy ígéretet teljesítsen, s ez már jó jel.
A hátsó teraszról lépnek az épületbe, majd el is kanyarodnak a fogadótérből jobbra, áthaladnak a közösségi termen, s innen nyílik az intézői iroda, ami egyben Therrad lakószobája is. Ezt Valuryen is fölfedezheti, mert a szoba hátsó felében ott van egy szépen bevetett ágy és elszórtan mindenféle használati eszközök is fellelhetőek, mint mosdótál, törölköző, fésű és hasonló apróságok.
Az öregnek nincs túl sok holmija, úgyhogy személyes kacatoknak híján van a szoba.
A helyiség előterében azonban az iroda részleg van, fiókos asztallal, két székkel a bejárat felőli oldalán, s eggyel a túlsó félen. Az asztalon rendezett papírhalmok sorakoznak, s persze tinta, toll. Van szekrény is az iratoknak a fal mellett.
Illetve az asztalon pihen még egy tégla forma cserép, amibe Therrad a virághagymáit ültette. Nem cseperedtek még fel a virágok, épp csak egy kis zöldesség bújt ki a föld alól három helyen. A kis öreg ma elfelejtette átrakni őket az ablakba, olyan szórakozott volt a reggeli tennivalóitól.*
- Nem, nem... tu-tu-tudnod is kell, hogy hova csatlakozol. - *Válaszol, mikor belépnek az irodába. A szoba nem valami nagy, de azért kényelmesen elférnek.*
- Fo-fo-fo-foglalj helyet! - *Int somolyogva az egyik szék felé, míg maga az asztal túlsó felén foglal helyet, aztán sóhajtozik kicsit és megnyújtja a hátát, mert elfáradt a kerti munkában.*
- De előbb me-me-me-mesélj, kérlek! Miért lettél mágus? Mi szá-szá-szándékod ezzel a hatalommal? - *Adja át a szót az elfnek, s ez ugyan részben egyszerű érdeklődés, a felvételi beszélgetés része is.*
A hozzászólás írója (Therrad Gortus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.16 20:04:41
48. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-05-16 15:09:28
Üzenet elküldve: 2020-05-16 15:09:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Egy eskü betartása//
*Ha mondhatni, az már jelent valamit. Akkor nem csalja meg a logikája az elfet.*
-A szövetségben..
*Mormogja a szavakat, s majd csak utána esik le neki, hogy mit is hall. ~Már két mágiaágnak is teljes mestere Krestvir? Hűha..~ Meg sem gondolta volna, hogy ennyire erős mágus. A küldetés szó is eszébe juttatja azt az erős, mély rossz érzést, ami mind a nőt, mind Valt az uralmába kerítette. Bár kár lenne tagadni, hogy másként is tekint a nőre, mint nagyszerű mágus. Nem felejti a lopott csókot sem, és Kilencedik is gyakran eszébe jut. Bár ha Therrad nem ismeri őket, úgy kár lenne emlegetni.*
-Szeretnék, azt hiszem. Sőt, tudom! Legjobb tudomásom szerint nincs másik hasonló szövetség.
*Nagyon tetszik neki a hangzása. *
-Bár restellem, de magam sem vagyok oly hatalmas mágus, hogy sokakat taníthassak, azonban amit tudok, azt szívesen átadom.
*Furcsa, hogy sokan becsülendőnek tartják, ha valaki megtartja az adott szavát, de Valuryennek ez csak természetes. *
-Mit ér a szó, ha nincs mögötte semmi, nemde?
*Vigyorodik el kedvesen, és persze készségesen követni kezdi a gnómot be az épületbe. *
-Nem túl sokat sajnos, azon kívül, hogy létezik. Mesélhetnél róla, ha van kedved hozzá. Persze csak, ha nincs fontosabb dolog még előtte.
*Az alkalmat pedig ügyesen ki is használja, hogy jól szemügyre vegyen mindent, amit csak tud. A mozgatórugója nem más, mint az egyszerű kíváncsiság. Nem akar ő este visszajönni és megpróbálni lopni, vagy ilyesmi.*
*Ha mondhatni, az már jelent valamit. Akkor nem csalja meg a logikája az elfet.*
-A szövetségben..
*Mormogja a szavakat, s majd csak utána esik le neki, hogy mit is hall. ~Már két mágiaágnak is teljes mestere Krestvir? Hűha..~ Meg sem gondolta volna, hogy ennyire erős mágus. A küldetés szó is eszébe juttatja azt az erős, mély rossz érzést, ami mind a nőt, mind Valt az uralmába kerítette. Bár kár lenne tagadni, hogy másként is tekint a nőre, mint nagyszerű mágus. Nem felejti a lopott csókot sem, és Kilencedik is gyakran eszébe jut. Bár ha Therrad nem ismeri őket, úgy kár lenne emlegetni.*
-Szeretnék, azt hiszem. Sőt, tudom! Legjobb tudomásom szerint nincs másik hasonló szövetség.
*Nagyon tetszik neki a hangzása. *
-Bár restellem, de magam sem vagyok oly hatalmas mágus, hogy sokakat taníthassak, azonban amit tudok, azt szívesen átadom.
*Furcsa, hogy sokan becsülendőnek tartják, ha valaki megtartja az adott szavát, de Valuryennek ez csak természetes. *
-Mit ér a szó, ha nincs mögötte semmi, nemde?
*Vigyorodik el kedvesen, és persze készségesen követni kezdi a gnómot be az épületbe. *
-Nem túl sokat sajnos, azon kívül, hogy létezik. Mesélhetnél róla, ha van kedved hozzá. Persze csak, ha nincs fontosabb dolog még előtte.
*Az alkalmat pedig ügyesen ki is használja, hogy jól szemügyre vegyen mindent, amit csak tud. A mozgatórugója nem más, mint az egyszerű kíváncsiság. Nem akar ő este visszajönni és megpróbálni lopni, vagy ilyesmi.*
47. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-05-15 14:07:39
Üzenet elküldve: 2020-05-15 14:07:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy eskü betartása//
- Mo-mo-mo-mondhatni. - *Vonja vállát és biccent a kis öreg. Attól függ, ki mit ért nagy befolyás alatt. Nem egy nagy hatalmú mágus, de a szövetség ügyeiben jogosult eljárni, hozhat döntéseket.
A szeme egyébként elég rossz már, hogy mindent rossz szemmel nézzen... már' ami a szemnek látható. A tegeződő hangnem viszont nem ilyen, így azt el is nézi. Elég rugalmas ezen a téren, vagy épp simulékony - ahogy tetszik. Bár elég könnyű megsérteni, de élete és korábbi munkái során volt már dolga kellően sokféle népséggel, hogy megtanuljon ehhez alkalmazkodni. Úgyhogy egyszerűen ő is átvált a tegeződő formára.*
- Igen, igen. A Szövetségben i-így hívjuk azt, aki maradéktalanul el-el-elsajátított két mágiaágat. - *Magyarázza, visszakérdezésnek vélve a megismételt kifejezést.
Aztán a bajsza alatt mosolyogva figyel és hallgatja az elf kiigazítását, hogy ő nem "úgy" jött a nő miatt - jelentsen ez bármit is... Míg végül csak kisül, hogy ténylegesen miért érkezett hozzájuk Valuryen, s akkor az öreg mosolya is elhalványul, homályos tekintete komolyabb lesz, mert hát ezt követeli meg tőle a hivatala.*
- Hm, i-igen. Va-va-valami küldetésen van, ha jól értesültem. - *Biccent, közbekotyogva, majd hagyja tovább beszélni az elfet, mert kíváncsi is, mit szeretne.*
- Áh, vagy úgy! Szo-szóval csatlakozni szeretne! És foglalkozni a tanoncokkal... - *Összegzi az elhangzottakat, s egészen megörül, mert ha ez így van, hasznos taggal bővülhetne a szövetség!*
- Ti-ti-tiszteletreméltó, hogy eljött, hogy betartsa az ígéretét. - *Jegyzi meg, majd a hátsó bejárat felé int.*
- Me-me-menjünk az irodámba, ott megbeszélhetjük a csa-csa-csatlakozás feltételeit! Mit tud már az Ezüstszilánk Szövetségről? - *Kérdi már menet közben, befelé vezetve Valuryent, ha a férfi nem tiltakozik. A bejárat közelében félreteszi a sarlót egy asztalra, majd nyitja az ajtót, beljebb engedve az elfet, s elindul a földszinten található irodája felé. Menet közben Valuryennek lehet alkalma egy kicsit körülnézni.*
A hozzászólás írója (Therrad Gortus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.15 14:53:03
- Mo-mo-mo-mondhatni. - *Vonja vállát és biccent a kis öreg. Attól függ, ki mit ért nagy befolyás alatt. Nem egy nagy hatalmú mágus, de a szövetség ügyeiben jogosult eljárni, hozhat döntéseket.
A szeme egyébként elég rossz már, hogy mindent rossz szemmel nézzen... már' ami a szemnek látható. A tegeződő hangnem viszont nem ilyen, így azt el is nézi. Elég rugalmas ezen a téren, vagy épp simulékony - ahogy tetszik. Bár elég könnyű megsérteni, de élete és korábbi munkái során volt már dolga kellően sokféle népséggel, hogy megtanuljon ehhez alkalmazkodni. Úgyhogy egyszerűen ő is átvált a tegeződő formára.*
- Igen, igen. A Szövetségben i-így hívjuk azt, aki maradéktalanul el-el-elsajátított két mágiaágat. - *Magyarázza, visszakérdezésnek vélve a megismételt kifejezést.
Aztán a bajsza alatt mosolyogva figyel és hallgatja az elf kiigazítását, hogy ő nem "úgy" jött a nő miatt - jelentsen ez bármit is... Míg végül csak kisül, hogy ténylegesen miért érkezett hozzájuk Valuryen, s akkor az öreg mosolya is elhalványul, homályos tekintete komolyabb lesz, mert hát ezt követeli meg tőle a hivatala.*
- Hm, i-igen. Va-va-valami küldetésen van, ha jól értesültem. - *Biccent, közbekotyogva, majd hagyja tovább beszélni az elfet, mert kíváncsi is, mit szeretne.*
- Áh, vagy úgy! Szo-szóval csatlakozni szeretne! És foglalkozni a tanoncokkal... - *Összegzi az elhangzottakat, s egészen megörül, mert ha ez így van, hasznos taggal bővülhetne a szövetség!*
- Ti-ti-tiszteletreméltó, hogy eljött, hogy betartsa az ígéretét. - *Jegyzi meg, majd a hátsó bejárat felé int.*
- Me-me-menjünk az irodámba, ott megbeszélhetjük a csa-csa-csatlakozás feltételeit! Mit tud már az Ezüstszilánk Szövetségről? - *Kérdi már menet közben, befelé vezetve Valuryent, ha a férfi nem tiltakozik. A bejárat közelében félreteszi a sarlót egy asztalra, majd nyitja az ajtót, beljebb engedve az elfet, s elindul a földszinten található irodája felé. Menet közben Valuryennek lehet alkalma egy kicsit körülnézni.*
A hozzászólás írója (Therrad Gortus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.15 14:53:03
46. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-05-14 21:58:53
Üzenet elküldve: 2020-05-14 21:58:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Egy eskü betartása//
*Valra egyébként is jellemző a tisztelet, no meg a hóbortosság, és az, hogy letagadhatna vagy 120 évet néha. A gnómra kedvesen mosolyog, emlékezteti egy régi ismerősére igazából, mind külsőleg, mind belsőleg, bár ezt még nehéz lenne megmondani két mondatból.*
-Hát persze, csak nyugodtan. Időnk, mint a tenger.
*Kellemes túlzás egy hosszúéletű szájából.*
-Nos örvednek Therrad Gortus. És ez csak természetes, nincs mit megköszönni. Akkor te itt nagy befolyással bírsz?
*Kérdése talán tolakodó lehet, s igyekszik tiszteletet mutatni, bár a tegezésbe fordul át a nyelve alapvetően, reméli, hogy nem nézi rossz szemmel az öreg.*
-Mágusmester..
*Pihegi szinte csak a saját magának, de akár Therrad is hallhatja, ha fülel. Tudta ő, hogy nagy mágus, és látta is az ereje egy részét, de hogy ennyire? Nem gondolta volna Kresiről.*
-Miatta bizony, de nem úgy, ahogy gondolnád. *Persze fogalma sem lehet róla, hogy mit gondolhat róla a másik, hisz sajnos nem lát senki fejébe, ennek a képességnek híján van, noha sok egyéb birtokosa.*
-Nem ÚGY miatta, na.
*Tisztázza a dolgot, biztos ami tuti.*
-Varázsló lennék, vagy mi a szösz.
*Fúj egy nagy felhőt a pipájából.*
-Kresi sokat tanított nekem, mielőtt elment egy életveszélyes kalandra, azt hiszem így mesélte. *Már így, hogy ő itt az intéző, nem sok okot lát, hogy titkolózzon.*
-Ígéretet tettem, hogy amint időm és erőm engedi, én magam is eljövök Synmirára, hogy tovább adhassam a tudásom egy részét, ha képes vagyok rá. Illetve, ez már csak a magam dolga de...
*Várat magára kibökni a dolgot egy pillanatot.*
-Ha létezik ilyen varázslóközösség, szeretnék a tagja lenni, járjon ez bármivel.
*Legalábbis ezt tudta leszűrni Kresi szavaiból korábban. Nagyot nyel, és kíváncsi tekintettel kihúzza magát, úgy várja a reakciót.*
*Valra egyébként is jellemző a tisztelet, no meg a hóbortosság, és az, hogy letagadhatna vagy 120 évet néha. A gnómra kedvesen mosolyog, emlékezteti egy régi ismerősére igazából, mind külsőleg, mind belsőleg, bár ezt még nehéz lenne megmondani két mondatból.*
-Hát persze, csak nyugodtan. Időnk, mint a tenger.
*Kellemes túlzás egy hosszúéletű szájából.*
-Nos örvednek Therrad Gortus. És ez csak természetes, nincs mit megköszönni. Akkor te itt nagy befolyással bírsz?
*Kérdése talán tolakodó lehet, s igyekszik tiszteletet mutatni, bár a tegezésbe fordul át a nyelve alapvetően, reméli, hogy nem nézi rossz szemmel az öreg.*
-Mágusmester..
*Pihegi szinte csak a saját magának, de akár Therrad is hallhatja, ha fülel. Tudta ő, hogy nagy mágus, és látta is az ereje egy részét, de hogy ennyire? Nem gondolta volna Kresiről.*
-Miatta bizony, de nem úgy, ahogy gondolnád. *Persze fogalma sem lehet róla, hogy mit gondolhat róla a másik, hisz sajnos nem lát senki fejébe, ennek a képességnek híján van, noha sok egyéb birtokosa.*
-Nem ÚGY miatta, na.
*Tisztázza a dolgot, biztos ami tuti.*
-Varázsló lennék, vagy mi a szösz.
*Fúj egy nagy felhőt a pipájából.*
-Kresi sokat tanított nekem, mielőtt elment egy életveszélyes kalandra, azt hiszem így mesélte. *Már így, hogy ő itt az intéző, nem sok okot lát, hogy titkolózzon.*
-Ígéretet tettem, hogy amint időm és erőm engedi, én magam is eljövök Synmirára, hogy tovább adhassam a tudásom egy részét, ha képes vagyok rá. Illetve, ez már csak a magam dolga de...
*Várat magára kibökni a dolgot egy pillanatot.*
-Ha létezik ilyen varázslóközösség, szeretnék a tagja lenni, járjon ez bármivel.
*Legalábbis ezt tudta leszűrni Kresi szavaiból korábban. Nagyot nyel, és kíváncsi tekintettel kihúzza magát, úgy várja a reakciót.*
45. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-05-13 15:45:41
Üzenet elküldve: 2020-05-13 15:45:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy eskü betartása//
*Megigazítja szemüvegét, mikor mozgást lát a ház sarka felől. Úgy tűnik, egy nyakigláb elf érkezett hozzájuk.
Nem különösebben tart tőle. Egy besurranó nyilván nem kiabálná szét, hogy megérkezett. Jóllehet, ez is megteszi egy módszernek, hogy megállapítsa, üres-e a ház. Na, de ha így is állna a dolog, akkor ő igazán nem tehet semmit. Amíg őt nem bántanák, felőle aztán vihetnek, amit akarnak! Nem lesz tőle boldog, de az élete azért csak többet ér!...
A jövevény elég kedvesnek és segítőkésznek bizonyul, ezzel kapásból elnyeri az öreg rokonszenvét, még ha a bizalom várat is magára.*
- Rere-rendben, rendben. Csak egy kicsit el-el-el-elzsibbadtam. - *Feleli, majd a felé nyújtott kézre néz. Derék elf ez itt, szorult belé jóindulat!
A sarlót átveszi baljába, mert a földön mégsem hagyhatja heverni, még a végén valaki belelépne, aztán megvolna a baj... Aztán jobbjával megragadja az elf kezét, akinek bizony kell őt húznia, mert nem mozdul már olyan könnyen. Ha talpon van, már nincs gond, még szaladni is tud egy darabon, de fölállni, az gyakran kihívás már.*
- Hhh... Köszönöm! - *Mondja, nagyot sóhajtva.*
- Jó helyen, jó helyen. E-e-ez volna Synmira. Én meg Therrad Gortus vagyok, Sy-sy-sy-synmira intézője. - *Mutatkozik be maga is, melegen megszorítva és megrázva a segítő kezet, mielőtt elengedné.
Majd kíváncsian fülel, mi ügyben érkezett a jövevény, s ez ugyan nem derül ki, de legalább azt megtudja, ki küldte feléjük az elfet. Ugyan kell egy kicsit gondolkoznia, hogy beugorjon a név. Mondogatja is magában, a szemüveg mögött hunyorogva, rebegő szájjal, ami ténylegesen valószínűleg nehezen ejtené ki ezt a nevet.*
- Óh, igen! Me-me-me-megvan! Ő az egyik mágusmesterünk. Bár még nem volt sze-sze-sze-szerencsém hozzá. Később érkeztem, és ő azóta is távol van. - *Bólogat, a végén sajnálkozón elhúzva a száját.*
- Mi-mi-mi-miatta jött volna? - *Kérdi, mert elértette ő azt a megjegyzést és úgy gyanítja, udvarolni jöhetett az elf annak az állítása szerint gyönyörű nőnek.
Az időjárást firtató kérdésre biccent, a bajsza alatt mosolyogva, ahogy elnézi a napsütést élvező férfi arcát. Kedveli az elfeket. Némelyik néha kelletlenül ráérősen tud viselkedni, de neki ezzel sosem volt baja. Az élet apró örömeit ki kell élvezni!*
- Úgy bizony. - *Nem tereli beljebb a férfit, végül is, ha tényleg csak a távol lévő varázslónő miatt jött, akkor meglehet, menne is tovább.*
A hozzászólás írója (Therrad Gortus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.13 15:49:23
*Megigazítja szemüvegét, mikor mozgást lát a ház sarka felől. Úgy tűnik, egy nyakigláb elf érkezett hozzájuk.
Nem különösebben tart tőle. Egy besurranó nyilván nem kiabálná szét, hogy megérkezett. Jóllehet, ez is megteszi egy módszernek, hogy megállapítsa, üres-e a ház. Na, de ha így is állna a dolog, akkor ő igazán nem tehet semmit. Amíg őt nem bántanák, felőle aztán vihetnek, amit akarnak! Nem lesz tőle boldog, de az élete azért csak többet ér!...
A jövevény elég kedvesnek és segítőkésznek bizonyul, ezzel kapásból elnyeri az öreg rokonszenvét, még ha a bizalom várat is magára.*
- Rere-rendben, rendben. Csak egy kicsit el-el-el-elzsibbadtam. - *Feleli, majd a felé nyújtott kézre néz. Derék elf ez itt, szorult belé jóindulat!
A sarlót átveszi baljába, mert a földön mégsem hagyhatja heverni, még a végén valaki belelépne, aztán megvolna a baj... Aztán jobbjával megragadja az elf kezét, akinek bizony kell őt húznia, mert nem mozdul már olyan könnyen. Ha talpon van, már nincs gond, még szaladni is tud egy darabon, de fölállni, az gyakran kihívás már.*
- Hhh... Köszönöm! - *Mondja, nagyot sóhajtva.*
- Jó helyen, jó helyen. E-e-ez volna Synmira. Én meg Therrad Gortus vagyok, Sy-sy-sy-synmira intézője. - *Mutatkozik be maga is, melegen megszorítva és megrázva a segítő kezet, mielőtt elengedné.
Majd kíváncsian fülel, mi ügyben érkezett a jövevény, s ez ugyan nem derül ki, de legalább azt megtudja, ki küldte feléjük az elfet. Ugyan kell egy kicsit gondolkoznia, hogy beugorjon a név. Mondogatja is magában, a szemüveg mögött hunyorogva, rebegő szájjal, ami ténylegesen valószínűleg nehezen ejtené ki ezt a nevet.*
- Óh, igen! Me-me-me-megvan! Ő az egyik mágusmesterünk. Bár még nem volt sze-sze-sze-szerencsém hozzá. Később érkeztem, és ő azóta is távol van. - *Bólogat, a végén sajnálkozón elhúzva a száját.*
- Mi-mi-mi-miatta jött volna? - *Kérdi, mert elértette ő azt a megjegyzést és úgy gyanítja, udvarolni jöhetett az elf annak az állítása szerint gyönyörű nőnek.
Az időjárást firtató kérdésre biccent, a bajsza alatt mosolyogva, ahogy elnézi a napsütést élvező férfi arcát. Kedveli az elfeket. Némelyik néha kelletlenül ráérősen tud viselkedni, de neki ezzel sosem volt baja. Az élet apró örömeit ki kell élvezni!*
- Úgy bizony. - *Nem tereli beljebb a férfit, végül is, ha tényleg csak a távol lévő varázslónő miatt jött, akkor meglehet, menne is tovább.*
A hozzászólás írója (Therrad Gortus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.13 15:49:23
44. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-05-13 12:20:25
Üzenet elküldve: 2020-05-13 12:20:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Egy eskü betartása//
*Jóllehet, hogy Valuryen hamarabb indult, egészen hajnalban, de az út nem rövid, főleg ha gyalogszerrel jár az elf. Ő pedig ha egy módja van rá mindig ezt a módszert választja. A választás pedig mindig adott. Egy darabig várnia kell, mígnem a madárcsicsergésen kívül is hallhat valamit, egy hangot. Úgy tűnik nem fogadják ellenségesen, egyelőre legalábbis. Nyugodtan, komótosan indul el, bár nem ismeri a helyet, így nem tudja teljesen, hogy hogy is juthat "hátra", de hát csak a ház mögött lehet a hang adója, így óvatosan elkezdi megkerülni a hatalmas építményt, míg nem a kertbe ér. *
-Minden rendben apó? Kell segítség?
*Kérdezi mosolyogva, kedvesen, ahogy közelebb lép a habókos öreg gnómhoz. Ha hamarabb sikerülne odaérnie, mielőtt az felállna, úgy kezét nyújtja neki, hogy segíthesse.*
-Valuryen vagyok, Valuryen Meloar'c. Synmirát keresem. Mondja kérem, jó helyen járok?
*Látható rajta, hogy nem teljesen tudja, hogy hol is van, nem is járt még erre korábban sosem. Pipáját forgatja a szájában egyik oldalról a másik oldalra, miközben beszél. *
-Egyszer találkoztam egy Krestvir nevű
gyönyörű nővel, ő küldött ide.
*Többet nem is akar mondani így hirtelen, hogy ne árassza el kérdésekkel az öreget, tudjon reagálni a hirtelen érkezett elfre. Az is lehet, hogy eleve rossz helyen jár, és akkor nem szeretné elárulni az ügyes bájos dolgait. Mondjuk nem mintha titkolózna, vagy ilyesmi.*
-Szép napunk van, nemde?
*Teszi hozzá azért, ahogy érzi a az éltető napsugarak cirógatását. *
*Jóllehet, hogy Valuryen hamarabb indult, egészen hajnalban, de az út nem rövid, főleg ha gyalogszerrel jár az elf. Ő pedig ha egy módja van rá mindig ezt a módszert választja. A választás pedig mindig adott. Egy darabig várnia kell, mígnem a madárcsicsergésen kívül is hallhat valamit, egy hangot. Úgy tűnik nem fogadják ellenségesen, egyelőre legalábbis. Nyugodtan, komótosan indul el, bár nem ismeri a helyet, így nem tudja teljesen, hogy hogy is juthat "hátra", de hát csak a ház mögött lehet a hang adója, így óvatosan elkezdi megkerülni a hatalmas építményt, míg nem a kertbe ér. *
-Minden rendben apó? Kell segítség?
*Kérdezi mosolyogva, kedvesen, ahogy közelebb lép a habókos öreg gnómhoz. Ha hamarabb sikerülne odaérnie, mielőtt az felállna, úgy kezét nyújtja neki, hogy segíthesse.*
-Valuryen vagyok, Valuryen Meloar'c. Synmirát keresem. Mondja kérem, jó helyen járok?
*Látható rajta, hogy nem teljesen tudja, hogy hol is van, nem is járt még erre korábban sosem. Pipáját forgatja a szájában egyik oldalról a másik oldalra, miközben beszél. *
-Egyszer találkoztam egy Krestvir nevű
gyönyörű nővel, ő küldött ide.
*Többet nem is akar mondani így hirtelen, hogy ne árassza el kérdésekkel az öreget, tudjon reagálni a hirtelen érkezett elfre. Az is lehet, hogy eleve rossz helyen jár, és akkor nem szeretné elárulni az ügyes bájos dolgait. Mondjuk nem mintha titkolózna, vagy ilyesmi.*
-Szép napunk van, nemde?
*Teszi hozzá azért, ahogy érzi a az éltető napsugarak cirógatását. *
43. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-05-13 11:57:18
Üzenet elküldve: 2020-05-13 11:57:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy eskü betartása//
*Még fiatal a nap, de a dolgos kis öreg már a kertben szorgoskodik. Sőt, túl van már a mai meditációján és papírmunkáján is, de még olvasgatott is egy keveset, amíg a nap elég magasra nem hágott az égen, hogy a fűről a harmatot fölszárítsa és az időt is kellemesebbé tegye... Az ő öreg csontjai már nem kedvelik annyira a hajnal hűvösét. Főleg ha még hajlong is, vagy a hideg földön térdepel! Nem, nem, mindennek megvan a maga ideje!
Mostanra azonban már langyos napsugarak cirógatják a hátát, ahogy az elburjánzott növényzet között görnyedezik. A kaszát nem bírta el, úgyhogy egy sarlóval dolgozik, apránként haladva, szinte négykézláb mászva, mert a dereka sem a régi már.
Az épület háta mögött serénykedik, de a füle szerencsére még nem romlott le, meg a kiáltó is elég gyakorlottnak tűnik abban, hogy biztosra vehesse, hogy meghallják.
Therrad fölkapja a fejét, aztán már állna is föl, hogy az érkező elébe siessen, de úgy elbámészkodott egy fűben megbújt bogáron, hogy egy ideig nem mozgott és most térdeltében elmacskásodott a lába, nem akarja segíteni a föltápászkodásban.*
- E-e-e-erre! Hátul... - *Kiált vissza, miközben átfordul, hogy le tudjon ülni, kinyújtóztatni a lábait.*
- Mi-mi-mi-mindjárt megyek. - *Teszi hozzá, kíváncsian nyújtogatva a nyakát, vajon az illető megkerüli-e a házat, hogy ide jöjjön. Ki lehet az?*
*Még fiatal a nap, de a dolgos kis öreg már a kertben szorgoskodik. Sőt, túl van már a mai meditációján és papírmunkáján is, de még olvasgatott is egy keveset, amíg a nap elég magasra nem hágott az égen, hogy a fűről a harmatot fölszárítsa és az időt is kellemesebbé tegye... Az ő öreg csontjai már nem kedvelik annyira a hajnal hűvösét. Főleg ha még hajlong is, vagy a hideg földön térdepel! Nem, nem, mindennek megvan a maga ideje!
Mostanra azonban már langyos napsugarak cirógatják a hátát, ahogy az elburjánzott növényzet között görnyedezik. A kaszát nem bírta el, úgyhogy egy sarlóval dolgozik, apránként haladva, szinte négykézláb mászva, mert a dereka sem a régi már.
Az épület háta mögött serénykedik, de a füle szerencsére még nem romlott le, meg a kiáltó is elég gyakorlottnak tűnik abban, hogy biztosra vehesse, hogy meghallják.
Therrad fölkapja a fejét, aztán már állna is föl, hogy az érkező elébe siessen, de úgy elbámészkodott egy fűben megbújt bogáron, hogy egy ideig nem mozgott és most térdeltében elmacskásodott a lába, nem akarja segíteni a föltápászkodásban.*
- E-e-e-erre! Hátul... - *Kiált vissza, miközben átfordul, hogy le tudjon ülni, kinyújtóztatni a lábait.*
- Mi-mi-mi-mindjárt megyek. - *Teszi hozzá, kíváncsian nyújtogatva a nyakát, vajon az illető megkerüli-e a házat, hogy ide jöjjön. Ki lehet az?*
42. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-05-12 22:29:44
Üzenet elküldve: 2020-05-12 22:29:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Egy eskü betartása//
//Fegyver felruházás még 10 kör//
*Lassan a mesékbe illő táj új utat nyit számára egy ösvény képében. ~Azt hiszem itt kell mennem, ha jól emlékszem. Ha meg nem, majd megmondja valaki, hogy merre is kell mennem.~ Sosem fél megkérdezni az ilyesmit, ostoba és hiú emberre vall az olyan mentalitás. Ahogy beljebb ér, egy hatalmas épületet lát, mely beuralja az egész környezetet. Hátán a fényből szőtt számszeríj pihen, egyelőre jó helyen van ott, nem érzi veszélyben magát. Sőt, olyan sokat és olyan egyedül jött, hogy még pipázni is alig akadt ideje, így most érett meg az idő, hogy komótosan elővegye, és meggyújtsa azt. ~Mindjárt jobb. ~ Gondolja miközben nagyokat fúj a levegőbe, ahogy a ház elé ér lassan. Nagy levegőt vesz, hangosan kezd el kiáltani, hogy tudják, hogy itt van, nem akar senkit sem megrémíteni, és azt sem szeretné, ha tolvajnak néznék vagy rablónak.*
-Szép napot a ház urának. Van itthon valaki?
*Minden szava hangos és kitartott, hogy jól érthető legyen. Nincs más hátra, mint előre. *
//Fegyver felruházás még 10 kör//
*Lassan a mesékbe illő táj új utat nyit számára egy ösvény képében. ~Azt hiszem itt kell mennem, ha jól emlékszem. Ha meg nem, majd megmondja valaki, hogy merre is kell mennem.~ Sosem fél megkérdezni az ilyesmit, ostoba és hiú emberre vall az olyan mentalitás. Ahogy beljebb ér, egy hatalmas épületet lát, mely beuralja az egész környezetet. Hátán a fényből szőtt számszeríj pihen, egyelőre jó helyen van ott, nem érzi veszélyben magát. Sőt, olyan sokat és olyan egyedül jött, hogy még pipázni is alig akadt ideje, így most érett meg az idő, hogy komótosan elővegye, és meggyújtsa azt. ~Mindjárt jobb. ~ Gondolja miközben nagyokat fúj a levegőbe, ahogy a ház elé ér lassan. Nagy levegőt vesz, hangosan kezd el kiáltani, hogy tudják, hogy itt van, nem akar senkit sem megrémíteni, és azt sem szeretné, ha tolvajnak néznék vagy rablónak.*
-Szép napot a ház urának. Van itthon valaki?
*Minden szava hangos és kitartott, hogy jól érthető legyen. Nincs más hátra, mint előre. *
41. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-05-06 19:56:34
Üzenet elküldve: 2020-05-06 19:56:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Hát csak hazaért épségben! Már az ösvényre kanyarodva megkönnyebbül, kicsit lazábbra is veszi a tempót, mert igencsak elfáradt. Ez a kis séta és kirándulás izgalmasabbra sikerült mint azt szerette volna. Veszélyes ez a világ, még egy fogadóba betérni sem olyan fényes ötlet, ha a gnóm nem akar bajba kerülni!
A ház előtt leül egy kicsikét megpihenni és legeltetni szemeit a békés tájon. Ezek az ifjú mágusok sokat sürögnek-forognak, alig fogja őket itthon! Pedig ahogy elnézi, a portájukon is szorgoskodhatnának, mert a melegebb évszakkal az udvar is föléledt és kezd elvadulni a növényzet...
Nagyot sóhajt. ~ Majd holnap. ~ Határozza el magában, hogy ha más nincs, hát ő kezd valamit a kertekkel. Séta helyett jó lesz az is testmozgásnak. Igaz, egyedül kevés lesz hozzá, de valahol el kell kezdeni...
A mai nap azonban már csak az elme munkájának szentel időt. Hamarosan vissza is vonul a házba, ahol aztán kora estig a tekercseket bújja, majd korán fekszik és vélhetően hajnalban kel, mert az öregek belső órája már csak így működik valamiért...*
A ház előtt leül egy kicsikét megpihenni és legeltetni szemeit a békés tájon. Ezek az ifjú mágusok sokat sürögnek-forognak, alig fogja őket itthon! Pedig ahogy elnézi, a portájukon is szorgoskodhatnának, mert a melegebb évszakkal az udvar is föléledt és kezd elvadulni a növényzet...
Nagyot sóhajt. ~ Majd holnap. ~ Határozza el magában, hogy ha más nincs, hát ő kezd valamit a kertekkel. Séta helyett jó lesz az is testmozgásnak. Igaz, egyedül kevés lesz hozzá, de valahol el kell kezdeni...
A mai nap azonban már csak az elme munkájának szentel időt. Hamarosan vissza is vonul a házba, ahol aztán kora estig a tekercseket bújja, majd korán fekszik és vélhetően hajnalban kel, mert az öregek belső órája már csak így működik valamiért...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 89-108