//Második szál//
//Grem//
*Igazából már az első pillanatban elfogta a hely varázsa, amikor megpillantotta. Mintha egy festmény elevenedett volna meg szemei előtt.*
-Én sem bánom, hogy kicsit kiesünk a várostól. Lehet abban valami, amit mondasz, hiszen valóban ez egyszerű logikával kikövetkeztethető. Jelenleg minket többen választanak, mint a rendet, aminek örülnünk kell és büszkéknek lennünk rá. És nem azt kell nézegetni, hogy a rend hány tagot számlál, vagy hol tartanak. Nekünk szépen tennünk kell továbbra is a dolgunkat úgy, ahogyan eddig is tettük.
*Sok szempontból talán praktikusabb lenne egyetlen, nagy mágusklánná olvadni, de ez egyelőre nem tűnik járható útnak. Alapvetően ott van a helykérdés. Worenth mindenképpen ragaszkodna Synmirahoz, az ősi környezethez, míg nyilván Eralil a maga gazdagnegyedi házát favorizálná. Másrészről azokat az aprónak tűnő, de lényeges és fontos különbségeket, amik megkülönböztetik a két mágusiskolát valahogy el kellene simítani és új alapokat lefektetni, ami valahol a két felfogás között találkozik.*
-Ez már valamivel nehezebben behatárolható dolog. Első szinten is már valamivel nagyobba gondolkodtam, mint egy alma.
*Ezeket ugye Worenth már felsorolta nemrégiben.*
-Elvégre is az így is kicsi, zsebre lehet rakni és elfér egy tenyérben. Most erre kapásból jöhetne az a kérdés, hogy mi az a lehető legkisebb tárgy, ami még kisebbre lehet zsugorítani. Mondjuk egy meggymagot is lehetne e még apróbbra varázsolni? Viszont a szint igen, meghatározhatná azt is, hogy milyen apróra lehessen zsugorítani. Örülök, ha elnyerte tetszésedet. *mosolyog és megint iszik egy kortyocskát.* -Azt hiszem, hogy rájöttem közben a megoldásra. A varázslat szintje csak azt szabályozná, hogy legfeljebb mekkora méretű tárgyat tudsz zsugorítani, de azt, hogy milyen apróra alakítod te döntöd el. A méreteket ugyan lehetne a varázsló méreteihez kötni, hogy például akkora tárgyat zsugoríthatsz, mint a varázsló méreteinek a fele, de annál meg ott a bökkenő, hogy nekem a felem nem annyi, mint neked a feled. Vannak olyan elemi varázslatok, amik ehhez vannak igazítva. Noha ez egyenlőtlen, mégis talán a legvilágosabb és legérthetőbb támpont.
*Nyilván ez sem véletlenül lett így kitalálva, mert így tényleg egyvilágos és értelmezhető. Érdekes, hogy egyetlen új varázslat megalkotását milyen sokfelől meg lehet közelíteni, mennyi oldalról meg lehet vizsgálni és mennyi kiskaput hagy még eztán is maga után. Mert az szinte mindig marad.*
-Lényeg, hogy használj varázslatot, hogy fogyaszd a mágikus erődet. Szerintem nem kell okvetlenül, célzottan a dolmenre irányítani a varázslatot. Az meg magától értetődő, hogy minél erőteljesebb a varázslat, amit elsütünk, annál hamarabb töltődik fel. Arról viszont még semmit sem tudunk, hogy mégis mennyi energiánkat emészti fel úgymond a dolmen ahhoz, hogy elérje a kívánt töltöttségi szintet.
*Mert ugye ez sem mindegy. Lehet, hogy Worenth elsütne egy villámcsapást és túl is töltődne már, de az is lehet, hogy csak félig. Amíg erről nincs konkrét feljegyzés a tapasztalatok alapján, addig csak a sötétben tapogatóznak.*
-Igen, ez jó lehet. Afféle jelentést kell tenniük az elhangzottakról külön-külön. Bár... a mágusok képesek mentálisan beszélgetni, szóval ez is kijátszható. *neveti el magát, majd sóhajt egyet és kimasszírozza homlokáról a ráncokat.* -De ne feszegessük ezt tovább szerintem, mert a végén teljesen belezavarodunk.
*És ez nem a bornak lesz köszönhető. Megint az a fránya kiskapu! De, ha úgy istenigazából megnézzük, akkor ugyan miben ne lenne kiskapu? Mindenben van, ettől szép ez az egész... vagy nem.*
-Legjobb tudásom szerint nincs és őszintén remélem, hogy nem is lesz. Nem lenne bölcs dolog megváltoztatni a múltat, mert ki tudja milyen következményei lennének annak a jelenre nézve.
*Ez a nézőpont Worenth számára megkérdőjelezhetetlen és megmásíthatatlan, mondjuk úgy, hogy ez nála afféle dogma.*
-Talán, mert ráérnek és úgy vannak vele, hogy van idejük bőven ráérezni akkor is, ha kezdetben nem nagyon megy. Ez kétségtelenül egy olyan előny számukra, amit jól használhatnak fel. Hát nézd. Az elfek a természet gyermekei, a mágia pedig az ő teremtéstörténetükben is jelen van. A mágia pedig ugye az elemekből merít, így a föld vagy a vízmágia ha belegondolsz tipikusan hozzájuk illő. Lihanech a technikai vívmányairól híres és a lakossága java része elf. Ebből kifolyólag nálam nem meglepő, hogy sok mágus vagy druida elf.
*A technikai fejlődést a tudomány teszi lehetővé, ahová a mágusok is tartoznak és nyilván közre is működnek a haladásban. Ezt hallva talán a Doktor is rájön, hogy miért is választják az elfek a mágia útját.*
-A bürokrácia képes akadályozni a tudományt. Nem muszáj engedély, de magad is tudhatod, hogy különcnek és bajkeverőknek tartják sokszor a tudósokat, hiszen a tudomány nyelvét nem érti meg mindenki, csak legyintenek rá és őrültnek állítanak be. Tiszteletben tartom a véleményedet Doktor, de arra kérlek légy kicsit nyitottabb... ők is a dolgukat végzik, amire felesküdtek és amivel megbízták őket.
*Ez most megint az a pont, amikor a diplomatikusság játszik fontos szerepet. Erő és tudomány, katonák és tudósok? Örök ellentét, örök konfliktus, örök harc.*
-Ezt magyarázd meg az egyszerű embereknek és azoknak az özvegyeknek, akiknek a férjük elesett a holtak elleni háborúban. *iszik egy pohárka bort, mintha csak rájuk emelné poharát.* -Őket nem érdekli, hogy milyen a tudásuk csak az, hogy tűnjenek el a föld színéről és ne térjenek többet vissza.
*Nem biztos, hogy szerencsés ezt babrálni. Na persze, itt van Grem, aki ízig-vérig tudós és más szempontokat vizsgál, ezáltal most sem hazudtolja meg önmagát.*
-Nagy vizsgálódásokra azért nem volt idő, annál gyorsabban peregtek az események. Mikor én megtudtam azt, amit, akkor megírtam egy papírra a tapasztalatokat. Ezt megnézték többen is, viszont fantomlovasokkal soha többé nem találkoztunk. Szerencsére. Mellesleg az ellenség annyira választékos és új formában volt jelen, amiről mindent lehetetlenség lett volna kivizsgálni. Mentek a jelentések az ütközetek után és nézegették stratégiai szempontból azok, akiknek ez az asztaluk és ezzel foglalkoznak. Az ellenség viszont mindig formálódott és elérte, hogy kiismerhetetlenek legyenek, akik mindenféle logikát megcáfoló módon cselekednek. Szóval így vagy úgy, de a kezdeti előnyük azt hiszem mindig megmaradt volna.