//Érkező//
* Nevetgélését félbeszakítja egy olyan mondat, amelyet mérőföldekkel távolabb is biztosan meghallana, ha neki szól a mondat. *
- Irány? De még csak most jöttünk. Mi történt hát? * A nagy röhögésben teljesen megfeledkezett a környezetéről, így arról is, hogy odafigyeljen a beszélgetésre. A végefelé már azt sem figyeli, hogy Taitos mond-e még olyan vicceseket, vagy csak némán mutogat, illetve Lorew szavainak értelmére sem igazán koncentrál. Persze kérdéseire már azelőtt megkapja a választ, mielőtt felteszi őket. Nem pontos válaszokat kap, de kielégítőket. *
- Evés? Ivás? Hroti? Nem, nem kell. Hroti tud enni nélkülünk is, mert van pénze, mert fizetnek neki, mert kovács, mert ügyes, mert Hroti. * Vezeti le a lehető legegyszerűbben a Hrokkancs létezésének mikéntjét. *
- De amúgy... Te tudsz követ is enni, én meg nem. Viszont megtaníthatnál követ enni, mert én is olyan okos akarok lenni, mint egy kő! * Ezt a mondatot nem pontosan úgy érti, ahogyan azt egy átlagos ember érthetné alapból, hiszen Morwon. Morwon pedig nem feltétlenül az észre érti az okosságot, hanem minden más képességre is, ami valaha is összefüggött bármivel, összefügghetett volna bármivel, vagy nem. Jelen esetben például azt szeretné kifejezni, hogy "én is olyan ügyes akarok lenni, hogy meg akarok enni egy követ". Azonban Morwon mellé sajnos senki nem adott még tolmácsot, így Lorew számára csak az eredeti szöveg hallható ugyebár, amit ha nem tud elég ügyesen dekódolni, akkor könnyen abba a tévedésbe eshet, hogy az óriás butábbnak gondolja magát egy kőnél. Ami bizonyos esetekben igaz is, sokszor azonban az égimeszelő rendkívül okos - és ez most a szó szoros értelmében értendő - dolgokra képes. Például egyszer levezényelt egy egész építkezést... Pontosabban mondva az építkezés egy részét, miután már tudta a tervet, de az épp előbb emlegetett Hroti (vagy AziL, már ki tudja) nem ért rá befejezni. Sőt, régebben nagyon sokat őrködött a kapuknál is, ilyenkor pedig legjobb formáját mutatva ácsorgott éjjelente és még egyszer sem fordult elő (vagy vette észre), hogy valaki átjutott volna a kapun, amit ő őriz. Pedig már próbálkozott egy-két teremtmény, elsősorban a baglyok és egyéb tengeri állatok. Ja, nem. Nem tengeri, hanem éjjeli. Azért nem mindegy. Sőt, ez még nem minden! Egyszer például megküzdött egy csapat szúnyoggal is, még pár éve nyáron. Habár akkor ő veszített. No, de egyszer elkapott egy mókust és megette - ezt ugyebár mesélte is már az Embernek. De olyan is volt már, hogy a városban volt és nem tudta, merre van a "valamerre", így megkérdezett egy sötételf nőt, aki azóta Moon lett, aki amúgy egy nagyon híres valaki és ismeri Morwont. Elvégre együtt mentek a Mágustoronyba. Bizony, Morwon egy híres valakivel ment a Mágusok tornyába. Ez már valami. Sőt! Ha ez nem lenne elég - márpedig bizonyára nagyon is az -, egy másik híres valakivel is ment már a Mágustoronyba régebben. Nem is eggyel! Hiszen Taitossal is ment már oda - aki azóta igencsak megkukult. Na, de ő még nem több valaki, hanem csak egy. Hiszen amikor Taitossal ment, akkor ott volt még jó sok lány is és még Tutu is. No, Tutu persze nem kutya és nem is állat, hanem warg. Ő Ragron, csak Morwon nevezte át Tutura, mert az sokkal jobban illik rá. Szerinte. Ó, de a híres történetek mesélésének ezzel még nincs vége, hiszen épp csak bele lett kezdve! Óriásunk volt már a városban is, amikor valamiért nagy volt a hó és voltak, akik ott voltak és le kellett dobálni a másik csapat tagjait. Persze Morwon nyert. Vagy nem? De hát akkor ki más? Tutira Morwon nyert. Azután ivott egyszer forralt bort is, ráadásul olyan neves halottakkal is találkozott akkoriban, mint Albun mester, akinek a nevére természetesen már nagyon régóta nem emlékszik, se arra, hogy találkozott vele, de tény, hogy ez megtörtént. Ott volt akkor Svir mester is, akivel azóta többször is találkozott, hiszen egy időben ő volt az Intéző, illetve a Kalapos, no meg nem utolsó sorban az az ember is ő volt egykor, aki pénzért adott Morwonnak egy színes italt, ami Morwonnak tetszett, ezért Morwon nem verte agyon. Bezony. Svir egyébként nagyon rokonszenves fickó az óriásnak. Nem csak, mert adott neki színes löttyöt, de azért leginkább ezért. A történet persze nem áll meg itt, ugyanis Morwon nem csak az eddig felsoroltakkal találkozott. Ő találkozott például legelőször Kagan Thargodar-ral is (vagy talán mégis Thargarod-dal?), aki most éppen kő, ugye. Vagy már nem, de egy kicsit mégis az elvileg. S, hogy honnan tudja, hogy ő volt az első, aki találkozott vele? Hát... Az ilyen kérdésekre szokott a válasz lenni egy határozott ütés a kérdező kobakjára. Találkozott továbbá a Szellemjáróval, aki tud beszélni a szellemekkel és ahová most is indultak elvileg, beszélgetett már Isuriival is, aki Kagan lánya... Ja, nem! Testvére? Talán? A lényeg, hogy ő is egy Thargodar (vagy Thargarod), és neki elég világos a haja és lány és ő is kicsi, de annyira talán nem, mint KisMorw, akiről csak később lesz szó. Találkozott persze Akheellel is, aki lány és kedves és ő is szeret kakit szedni. Ha már itt tartunk, természetesen meg kell említeni Learont és Troddot is, akik szintén szeretnek kakit szedni és akik nagyon bölcsek és okosak és Morwon rengeteget tanult tőlük az idők során. Persze rendevúzott már Syouddal is, aki elf és nem lány, de később jött, mint ő és amikor találkoztak először, akkor Akheel is ott volt és Akheel kért tőle csecsét meg becsét és örült. Összefutott már Worenthel is, akinek bár a nevét biztosan nem tudja, de hóhajú és mágus és itt volt ő is egy darabig és nem lány. Útjai keresztezték még Manurival is - akinek a nevét még annyira sem tudja, mint az előbb felsoroltakét, ugyanis minden egyes találkozásuk során más néven mutatkozott be (hála a furfangos Taitosnak, akinek zöld a füle, mert majdnem olyan okos, mint Yofa, akinek mindene zöld). Na, de persze nem ennyi még a dolog, nem ám! Találkozott persze a legeslegjobb barátjával is, akit általában csak KisMorw-nak nevez, de valójában ő Zia, aki vörös és kicsi és lány és VHHK tag. Bezony. Ritka manapság a VHHK tagság, meg igazából mindig is az volt. Sose voltak többen, mint ketten, azaz KisMorw és NagyMorw, melyek közül utóbbi - meglepő módon - maga Morw, csupán a RendesMorw nem annyira jól hangzik, mint a NagyMorw elnevezés. Egy ideig a csapat részét képezte Turrog is, a leghíresebb törpe harcos, akinek már azelőtt is hallotta a nevét, hogy megismerte volna. Sőt, többek között ő volt az, aki miatt Morwon is olyan nagy harcossá akart válni, mint amekkora most (vagy még nagyobbá). Az indíttatása persze az volt, hogy ő óriás és Turrog törpe és Turrog kicsi, ő meg nagy. Az pedig nem tetszett neki, hogy Turrog híres és kicsi, ő meg nem híres és nagy, úgyhogy változtatásba kezdett. Meg kell még említeni Ewangelt is, aki lány és elf, meg kedves is, habár Morwonnak még nem volt nagyon sok ideje megismerkedni vele. Csak néhány év. S bár még rengeteg mindenkivel ismerkedett meg az évek során és legalább annyi kalandot is élt át, a legnagyobb hős, akivel valaha is találkozott - minden kétséget kizáróan - ő maga, azaz Morwon Loree Dedion, az óriás, a legendás kitartású és erejű, természetfeletti fájdalomtűrésű és a fegyveres harc egyik legnagyobb mestere. Ő az, akinek árnyékától a nap is minden nap minden nap megijed és elrejtőzik a holdak mögött, ő az, aki most minden tudását bevetve megy a Vaskorsó Taverna irányába, mert éhes. Egyébként Lorew szavaira némileg válaszolt már az előző mondattal, de azért még hozzáteszi. *
- Szerintem inkább együnk követ, mert a Vaskorsó messze van.