Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 91 (1801. - 1820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
1820. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-18 22:36:58
Üzenet elküldve: 2016-10-18 22:36:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Még a gyűlés estéjén //
*Szóval a kislány ki szeretné hívni a gnómot, igen? Jobb, ha meggondolja kivel kezd, Farinc Hümpüffmüff olyan ellenfél, aki nem adja magát egykönnyen! Ha Krestvir keménykedni akar, a nő állja a farkasszemet. Aztán nevetésben törnek ki, hisz úgy kell azt.*
- Gyakorlat teszi a mestert, szívem, valahol mindenkinek el kell kezdeni. Nem kell elsietni, persze, de majd szép lassacskán rájössz mi kell a jó keverékbe. Persze én is adhatok egy-két tanácsot. *Kacsint a gnőm cinkosan.
Mikor a máguspalánta az anyagiakra tereli a szót a néne csak szabadkozik, hárít. Nem kérhet pénzt a dohányért, hisz az olyan volna mintha fél pár cipőt ajándékozna valakinek, majd aranyat követelne a másik párért. Kimér a lánynak annyit a Hümpüffmüff-féle jóból, amennyi elég egy meglehetős időre. Aztán, ha Krestvir igazán megkedveli a néne dohányát, indulhat a seftelés. Kitűnő ürügy egy virágzó üzleti kapcsolat s rendszeres látogatások kialakítására.
A gyűlés után kacsázva követi Krestvirt az étkezőbe, konyhába, kamrába, akárhova ahol meglelhető bármi mivel bendőjüket tömhetik. A nő itt is tanúsítja, hogy bizony nem szégyellős. Kiszolgálja magát; szel kenyeret, sajtot, vesz zöldséget, húst… Bármit amit talál. Áll is neki falatozni.*
- Jó lesz itt is, bogaram, mire elérünk a szobádba már éhen is haltunk! He-he. De megnézem azért szívesen, milyen lukban altatnak ezek. *Lelki szemei előtt egy cella jelenik meg, huzatos, sötét.
Elgondolkodva nyammog az összeharácsolt étkeken. Poharat kerít és lóbálja, mert valamivel le is kell öblíteni a sok finomságot.*
- Jaj, drága vagy, igen. Szívesen itt maradok, ha van egy lik ahol meghúzhatom magam. Nem kell nagy, én sem vagyok nagy. Már hosszában. Hehehe. Széltében meg ugye. Na mindegy. Szóval nem szívesen indulnék ilyen időkben vissza már ma a városba, inkább holnap reggel. No nem mintha félnék, Farinc Hümpüffmüff nem fél semmitől, csak ezeknek az élő holtaknak meg banditáknak az érdekében, tudod. Ha álmos vagyok nagyobbat ütök. *Vihogva harap egy hatalmasat kenyerébe.*
*Szóval a kislány ki szeretné hívni a gnómot, igen? Jobb, ha meggondolja kivel kezd, Farinc Hümpüffmüff olyan ellenfél, aki nem adja magát egykönnyen! Ha Krestvir keménykedni akar, a nő állja a farkasszemet. Aztán nevetésben törnek ki, hisz úgy kell azt.*
- Gyakorlat teszi a mestert, szívem, valahol mindenkinek el kell kezdeni. Nem kell elsietni, persze, de majd szép lassacskán rájössz mi kell a jó keverékbe. Persze én is adhatok egy-két tanácsot. *Kacsint a gnőm cinkosan.
Mikor a máguspalánta az anyagiakra tereli a szót a néne csak szabadkozik, hárít. Nem kérhet pénzt a dohányért, hisz az olyan volna mintha fél pár cipőt ajándékozna valakinek, majd aranyat követelne a másik párért. Kimér a lánynak annyit a Hümpüffmüff-féle jóból, amennyi elég egy meglehetős időre. Aztán, ha Krestvir igazán megkedveli a néne dohányát, indulhat a seftelés. Kitűnő ürügy egy virágzó üzleti kapcsolat s rendszeres látogatások kialakítására.
A gyűlés után kacsázva követi Krestvirt az étkezőbe, konyhába, kamrába, akárhova ahol meglelhető bármi mivel bendőjüket tömhetik. A nő itt is tanúsítja, hogy bizony nem szégyellős. Kiszolgálja magát; szel kenyeret, sajtot, vesz zöldséget, húst… Bármit amit talál. Áll is neki falatozni.*
- Jó lesz itt is, bogaram, mire elérünk a szobádba már éhen is haltunk! He-he. De megnézem azért szívesen, milyen lukban altatnak ezek. *Lelki szemei előtt egy cella jelenik meg, huzatos, sötét.
Elgondolkodva nyammog az összeharácsolt étkeken. Poharat kerít és lóbálja, mert valamivel le is kell öblíteni a sok finomságot.*
- Jaj, drága vagy, igen. Szívesen itt maradok, ha van egy lik ahol meghúzhatom magam. Nem kell nagy, én sem vagyok nagy. Már hosszában. Hehehe. Széltében meg ugye. Na mindegy. Szóval nem szívesen indulnék ilyen időkben vissza már ma a városba, inkább holnap reggel. No nem mintha félnék, Farinc Hümpüffmüff nem fél semmitől, csak ezeknek az élő holtaknak meg banditáknak az érdekében, tudod. Ha álmos vagyok nagyobbat ütök. *Vihogva harap egy hatalmasat kenyerébe.*
1819. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-17 22:26:44
Üzenet elküldve: 2016-10-17 22:26:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Ofydde//
*Önbizalom mint határozottság az éppenséggel van. Elvileg. Legalábbis addig rendben van a képlet, amíg valamiféle speciális tényező meg nem zavarja Eireni auráját. Na de önbizalom, mint ténylegesen magában vetett hit... tényleg nincs, ebben Ofyddenak nagyon is igaza van. Éles szemű kölyök, ez kétségtelen. Nem mellesleg nem tudatlan. Minden egyes aspektusból és nézőpontból optimális tanonc, ám megnyilvánulásai olykor igencsak furcsák és lereagálhatatlanok a hóbőrű, magas elf számára. Csak mint ez utóbbi.
Kezdi kicsit unni már, hogy folyton az ő személyét méregeti a másik. Nagyon nem szeret róla beszélni, de hogy mindennemű azzal kapcsolatos társalgás ellenére felhozni és megemlíteni... Érthetetlen.*
~Ha tovább boncolgatja szóban a rólam kialakított képét, meg kellesz kérnem, hogy hagyja abba. Jelenleg nem is ez a téma.~
*Bár tényleg feszeng a dolog miatt, legbelül tudja, hogy valójában fél valamitől. Nem mástól pedig, mint Ofydde intelligenciájától. Felettébb vág az esze ilyen téren, ezt már megértette. Nem is szeretné tovább kóstolgatni a dolgot, de au ifjúnak sem akarja meghagyni ennek örömét. Mert még a végén olyan véletlenszerű feltételezéseket fog levonni, amiket Eireni már nem tudna csak a véletlen művének tekinteni.
Egy sóhajjal nyugtázza tehát a dolgot és Ofydde lélektükreibe fúrja tekintetét egy dupla pillanat erejéig. Aztán mintha mi sem történt volna, választ kihagyva folytatja az "órát".*
-Nos, ez nagyban megkönnyíti a dolgomat és a tanulása menetét is. Egy bizonyos nézőpontból. Azt kell mondjam, nem számítottam ilyen határozott és összeszedett válaszra. Elnézést a kételkedésért!
~Azonban ez szükséges lépés volt. Úgy tűnik, már születésétől fogva járni tanították.~ *Ez egyfajta kifejezése arra, hogy valaki igen határozott és talpraesett, tudja a dolgát.* ~Ennek örülök, valóban. Ez sajnos nem változtat a tényen, miszerint az alapoktól kell kezdenünk, ha már ezt az utat választotta.~
*Bizony ám. Mivel Eireni módszereit és gondolkodásmódját szeretné követni, az alapoktól kell kezdeni, bármennyi tudással is rendelkezik. De az attitűd, amivel Ofydde rendelkezik, bizonyosságot tesz a gyors tanulás tényéről. Lehet, hogy gyakran ki fogja magát venni az elmélet alól mindenféle ürüggyel és füllentéssel, de az elméje befogadóképesnek tűnik. Így még a legrosszabb esetben is maximum noszogatnia kellesz őt. Persze ez mind csak elmélet... Előre semmit sem mondhat meg.*
-Akkor hát kezdjük is el a lényegi tanítást! *Feláll ültéből, egy másik könyvet kap le a helyéről, mintha csak véletlenszerűen nyúlt volna oda az egyikért. Ám ez korántsem így van. Kinyitja, beleolvasgat, s - részéről - egy három perces csönd és gyorsolvasás után be is zárja azt, majd visszanéz a fiúra és folytatja.* Az első lépés: az elme próbája. *Hatásszünet után elmagyarázza:* Ezt már korábban elkezdtük. Az első pernyi beszélgetéskor elkezdődött ez a folyamat. Azonban most tudatosan szeretném, ha folytatnánk. Teszteket fogok feladni, melyeket úgy old meg, ahogyan csak akar. Bármi engedélyezett. Még a gyakorlati cselekedetek is.
*Ellentmondásos ugyan, de igen. Az "elme próbája" amolyan rátermettségi teszt Eireni felől. Kérdéseket fog feltenni, feladatok elé fogja állítani a fiút. Az, hogy miként jön rá a válaszra vagy hogy hogyan viszi véghez az adott feladatot, csak tőle függ, senki mástól.*
-Eme felmérés alatt egy szükségszerű sétát is meg szeretnék ejteni. De csak később. Készen áll?
*Teszi fel az utolsó teszten kívüli kérdését. Egyáltalán, semmi demoralizáló nincs a hangjában. Maximum a helyzet okozhat némi negatív beütést Ofydde érzelemvilágában, ugyanis Eireni semmilyen érzelemmel nem tetézi a dolgot.*
*Önbizalom mint határozottság az éppenséggel van. Elvileg. Legalábbis addig rendben van a képlet, amíg valamiféle speciális tényező meg nem zavarja Eireni auráját. Na de önbizalom, mint ténylegesen magában vetett hit... tényleg nincs, ebben Ofyddenak nagyon is igaza van. Éles szemű kölyök, ez kétségtelen. Nem mellesleg nem tudatlan. Minden egyes aspektusból és nézőpontból optimális tanonc, ám megnyilvánulásai olykor igencsak furcsák és lereagálhatatlanok a hóbőrű, magas elf számára. Csak mint ez utóbbi.
Kezdi kicsit unni már, hogy folyton az ő személyét méregeti a másik. Nagyon nem szeret róla beszélni, de hogy mindennemű azzal kapcsolatos társalgás ellenére felhozni és megemlíteni... Érthetetlen.*
~Ha tovább boncolgatja szóban a rólam kialakított képét, meg kellesz kérnem, hogy hagyja abba. Jelenleg nem is ez a téma.~
*Bár tényleg feszeng a dolog miatt, legbelül tudja, hogy valójában fél valamitől. Nem mástól pedig, mint Ofydde intelligenciájától. Felettébb vág az esze ilyen téren, ezt már megértette. Nem is szeretné tovább kóstolgatni a dolgot, de au ifjúnak sem akarja meghagyni ennek örömét. Mert még a végén olyan véletlenszerű feltételezéseket fog levonni, amiket Eireni már nem tudna csak a véletlen művének tekinteni.
Egy sóhajjal nyugtázza tehát a dolgot és Ofydde lélektükreibe fúrja tekintetét egy dupla pillanat erejéig. Aztán mintha mi sem történt volna, választ kihagyva folytatja az "órát".*
-Nos, ez nagyban megkönnyíti a dolgomat és a tanulása menetét is. Egy bizonyos nézőpontból. Azt kell mondjam, nem számítottam ilyen határozott és összeszedett válaszra. Elnézést a kételkedésért!
~Azonban ez szükséges lépés volt. Úgy tűnik, már születésétől fogva járni tanították.~ *Ez egyfajta kifejezése arra, hogy valaki igen határozott és talpraesett, tudja a dolgát.* ~Ennek örülök, valóban. Ez sajnos nem változtat a tényen, miszerint az alapoktól kell kezdenünk, ha már ezt az utat választotta.~
*Bizony ám. Mivel Eireni módszereit és gondolkodásmódját szeretné követni, az alapoktól kell kezdeni, bármennyi tudással is rendelkezik. De az attitűd, amivel Ofydde rendelkezik, bizonyosságot tesz a gyors tanulás tényéről. Lehet, hogy gyakran ki fogja magát venni az elmélet alól mindenféle ürüggyel és füllentéssel, de az elméje befogadóképesnek tűnik. Így még a legrosszabb esetben is maximum noszogatnia kellesz őt. Persze ez mind csak elmélet... Előre semmit sem mondhat meg.*
-Akkor hát kezdjük is el a lényegi tanítást! *Feláll ültéből, egy másik könyvet kap le a helyéről, mintha csak véletlenszerűen nyúlt volna oda az egyikért. Ám ez korántsem így van. Kinyitja, beleolvasgat, s - részéről - egy három perces csönd és gyorsolvasás után be is zárja azt, majd visszanéz a fiúra és folytatja.* Az első lépés: az elme próbája. *Hatásszünet után elmagyarázza:* Ezt már korábban elkezdtük. Az első pernyi beszélgetéskor elkezdődött ez a folyamat. Azonban most tudatosan szeretném, ha folytatnánk. Teszteket fogok feladni, melyeket úgy old meg, ahogyan csak akar. Bármi engedélyezett. Még a gyakorlati cselekedetek is.
*Ellentmondásos ugyan, de igen. Az "elme próbája" amolyan rátermettségi teszt Eireni felől. Kérdéseket fog feltenni, feladatok elé fogja állítani a fiút. Az, hogy miként jön rá a válaszra vagy hogy hogyan viszi véghez az adott feladatot, csak tőle függ, senki mástól.*
-Eme felmérés alatt egy szükségszerű sétát is meg szeretnék ejteni. De csak később. Készen áll?
*Teszi fel az utolsó teszten kívüli kérdését. Egyáltalán, semmi demoralizáló nincs a hangjában. Maximum a helyzet okozhat némi negatív beütést Ofydde érzelemvilágában, ugyanis Eireni semmilyen érzelemmel nem tetézi a dolgot.*
1818. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-16 22:49:11
Üzenet elküldve: 2016-10-16 22:49:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Még a gyűlés estéjén//
*Szelíden mosolyog, de ebben a szelídségben van egyfajta jól eljátszott fennsőbbségesség, vagyis tovább pimaszkodva úgy csinál, mint a büszke nyertesek, akik tudják, hogy úgyis övék a győzelem, mindegy, mit mond a másik… Aztán persze sokkal őszintébben is felnevet a néne nyomatékosított HA-zásán.
Mikor Farinc a kikötőbéli helyzetet említi, némán bólint egyet, de többel nem jelzi, hogy tud az ottani körülményekről, mert most nem ez a téma, és a hangulatot sem szeretné elrontani továbbra sem.*
- Én nem értek hozzá. Ahhoz tényleg sokat kellene még tanulnom! *szabadkozik, mikor a néne annyira biztatja saját keverék készítésére, hogy annak még előre meg is adná az esélyt, hogy lenne egyenesen fele olyan jó, mint az övé! De Krestvir még azt sem tudja, miket kellene összekevernie.
Úgyhogy örömmel állapodik meg a nénével, s ha megegyeznek egy árban, még nagyobb örömmel veszi meg élete első saját Hümpüffmüff-féle dohánykeverékét a saját Hümpüffmüff-féle pipájához.*
*Mivel a néne nem akar jönni, nem erőlteti, hogy vele tartson. Egyedül siet be a terembe, s hallgatja végig a híreket. Majd, mikor mindennek vége, és Farinc mégis csatlakozik hozzá, van abban valami melengető és megnyugtató, hogy a nő ilyen hétköznapi és egyszerű cselekvés felé tereli a figyelmét.*
- Rendben. - *bólint, de mosolyogni még nincs sok kedve. Azzal el is indul a konyha felé.
Az éléskamrában hagyja Farincot választani, mit szeretne. Maga csak egy kis kenyeret, meg sajtot eszik, hozzá almával. Természetesen ki is szolgálja a vendégét.*
- Itt együnk? Vagy a szobámban? *a választól függően indul fel, vagy pakol le az asztalnál, esetleg máshol, a néne óhaja szerint. Krestvir nagyon igyekszik, hogy eddigi élete első és egyetlen vendégét elégedettnek lássa. Mégha közben gondolatai kicsit máshol is járnak.*
- Sajnálom, hogy az előbb úgy ott hagytam… Nem tudom, mennyit hallott, és egyébként is megkérdeztem volna… Szeretné itt tölteni az éjszakát?
*Szelíden mosolyog, de ebben a szelídségben van egyfajta jól eljátszott fennsőbbségesség, vagyis tovább pimaszkodva úgy csinál, mint a büszke nyertesek, akik tudják, hogy úgyis övék a győzelem, mindegy, mit mond a másik… Aztán persze sokkal őszintébben is felnevet a néne nyomatékosított HA-zásán.
Mikor Farinc a kikötőbéli helyzetet említi, némán bólint egyet, de többel nem jelzi, hogy tud az ottani körülményekről, mert most nem ez a téma, és a hangulatot sem szeretné elrontani továbbra sem.*
- Én nem értek hozzá. Ahhoz tényleg sokat kellene még tanulnom! *szabadkozik, mikor a néne annyira biztatja saját keverék készítésére, hogy annak még előre meg is adná az esélyt, hogy lenne egyenesen fele olyan jó, mint az övé! De Krestvir még azt sem tudja, miket kellene összekevernie.
Úgyhogy örömmel állapodik meg a nénével, s ha megegyeznek egy árban, még nagyobb örömmel veszi meg élete első saját Hümpüffmüff-féle dohánykeverékét a saját Hümpüffmüff-féle pipájához.*
*Mivel a néne nem akar jönni, nem erőlteti, hogy vele tartson. Egyedül siet be a terembe, s hallgatja végig a híreket. Majd, mikor mindennek vége, és Farinc mégis csatlakozik hozzá, van abban valami melengető és megnyugtató, hogy a nő ilyen hétköznapi és egyszerű cselekvés felé tereli a figyelmét.*
- Rendben. - *bólint, de mosolyogni még nincs sok kedve. Azzal el is indul a konyha felé.
Az éléskamrában hagyja Farincot választani, mit szeretne. Maga csak egy kis kenyeret, meg sajtot eszik, hozzá almával. Természetesen ki is szolgálja a vendégét.*
- Itt együnk? Vagy a szobámban? *a választól függően indul fel, vagy pakol le az asztalnál, esetleg máshol, a néne óhaja szerint. Krestvir nagyon igyekszik, hogy eddigi élete első és egyetlen vendégét elégedettnek lássa. Mégha közben gondolatai kicsit máshol is járnak.*
- Sajnálom, hogy az előbb úgy ott hagytam… Nem tudom, mennyit hallott, és egyébként is megkérdeztem volna… Szeretné itt tölteni az éjszakát?
1817. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-16 20:34:52
Üzenet elküldve: 2016-10-16 20:34:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Eireni//
*Ofydde kifejezetten furcsának találja a másikat. Semmire sem úgy reagál, mint azt elvárnák tőle. Pontosabban, nem a legmegszokottabb módon. ~Még a dicséretet sem értékeli rendesen…~ Hitetlenkedik egy picit magában. Nem tudja hova tenni ezt a mérhetetlen mértékű szerénységet. Nem érti mire való. Ha ő lenne a helyébe, biztos lubickolna a dicséretek tengerében. Értelemszerűen nem csupán nagyképűségből, hanem a tudására fel is tenné mindezt. Eireni beszámolójának tanúsága szerint teljesen uralja a levegő ágat. Belegondol, hogy ő melyik mágiaágat ismeri behatóan. Az eszmefuttatás után enyhén el is szégyelli magát. Tudattalannak érzi magát. Az igazat megvallva ezen nincsen semmi szégyellni való. Azért a magas szőke a mester, az alacsony elf pedig a tanítvány. Reméli, idővel azért javul majd a helyzet. A lelke legmélyén már nagyon várja ezt az alkalmat.*
- Mester, egy kicsit több önbizalmat. A szerénység nem mindig kifizetődő!
*Próbálja tanítani a látszólag idősebb és valószínűleg kipróbált mesterét az élet rejtelmeiről, titkos fogásairól. Mondhatná, hogy a hatalmas élettapasztalatára hivatkozva mondja mind ezeket, de az igazi hazugság lenne. Így a biztonság kedvéért nem is beszél tovább. Nem akar rossz benyomást tenni ebben az estben sem.
Őszintén nem biztos a válasza korrektségén. Egyszerűen nem jártas a mágiában. Bízik mesterében, hogy nem neveti ki a gondolatait. Ezek belőle jönne, az elméjéből származnak. Meglepődik a magas elf válaszán. Nem rombolja porig az elméletét, sőt, még csak gúnyolódni sem gúnyolódik rajta. Ofydde ezért igazán hálás. Magában meg is ígéri sebtiben, hogy rendes tanoncka lesz ennek a kedves látszólag korrekt elfnek. Látványosan bólintva veszi tudomásul a mestere minden hozzáfűzni valóját a témához. Igyekszik csak akkor beszélni, ha nagyon muszáj, de az oldalát fúrja egy különleges érzés. Nagyon is szívesen beszélne addig, ameddig bírja szusszal.*
- Igen! Azt akarom, hogy a mester elképzelései szerint értsem meg a mágia világát. Idővel szerintem nekem is ki fog alakulni egy egységes nézetem erről, de nem akarok ennyire előre szaladni.
*Nem érti pontosan, miért is teszi fel neki ezt a kérdést a mestere, de igyekszik teljesen őszintén válaszolni. Furának érzi a szituációt. Nagyon figyel arra, hogy mit válaszol Eireni.*
*Ofydde kifejezetten furcsának találja a másikat. Semmire sem úgy reagál, mint azt elvárnák tőle. Pontosabban, nem a legmegszokottabb módon. ~Még a dicséretet sem értékeli rendesen…~ Hitetlenkedik egy picit magában. Nem tudja hova tenni ezt a mérhetetlen mértékű szerénységet. Nem érti mire való. Ha ő lenne a helyébe, biztos lubickolna a dicséretek tengerében. Értelemszerűen nem csupán nagyképűségből, hanem a tudására fel is tenné mindezt. Eireni beszámolójának tanúsága szerint teljesen uralja a levegő ágat. Belegondol, hogy ő melyik mágiaágat ismeri behatóan. Az eszmefuttatás után enyhén el is szégyelli magát. Tudattalannak érzi magát. Az igazat megvallva ezen nincsen semmi szégyellni való. Azért a magas szőke a mester, az alacsony elf pedig a tanítvány. Reméli, idővel azért javul majd a helyzet. A lelke legmélyén már nagyon várja ezt az alkalmat.*
- Mester, egy kicsit több önbizalmat. A szerénység nem mindig kifizetődő!
*Próbálja tanítani a látszólag idősebb és valószínűleg kipróbált mesterét az élet rejtelmeiről, titkos fogásairól. Mondhatná, hogy a hatalmas élettapasztalatára hivatkozva mondja mind ezeket, de az igazi hazugság lenne. Így a biztonság kedvéért nem is beszél tovább. Nem akar rossz benyomást tenni ebben az estben sem.
Őszintén nem biztos a válasza korrektségén. Egyszerűen nem jártas a mágiában. Bízik mesterében, hogy nem neveti ki a gondolatait. Ezek belőle jönne, az elméjéből származnak. Meglepődik a magas elf válaszán. Nem rombolja porig az elméletét, sőt, még csak gúnyolódni sem gúnyolódik rajta. Ofydde ezért igazán hálás. Magában meg is ígéri sebtiben, hogy rendes tanoncka lesz ennek a kedves látszólag korrekt elfnek. Látványosan bólintva veszi tudomásul a mestere minden hozzáfűzni valóját a témához. Igyekszik csak akkor beszélni, ha nagyon muszáj, de az oldalát fúrja egy különleges érzés. Nagyon is szívesen beszélne addig, ameddig bírja szusszal.*
- Igen! Azt akarom, hogy a mester elképzelései szerint értsem meg a mágia világát. Idővel szerintem nekem is ki fog alakulni egy egységes nézetem erről, de nem akarok ennyire előre szaladni.
*Nem érti pontosan, miért is teszi fel neki ezt a kérdést a mestere, de igyekszik teljesen őszintén válaszolni. Furának érzi a szituációt. Nagyon figyel arra, hogy mit válaszol Eireni.*
1816. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-16 19:40:59
Üzenet elküldve: 2016-10-16 19:40:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Ofydde//
*Egyáltalán nincsenek egy hullámhosszon. Míg Eireni teljesen higgadt, ahogyan az tőle megszokott - unalmas és egysíkú -, addig a másik ifjú igencsak pörög. Eddig sem kerülte el a figyelmét elfünknek ez a tény, ám csak most realizálódik benne, hogy bizony Ofydde legeldugottabb szándékai között sem lapul szándék a csillapodásra. Sőt, őt is buzdítja az ellenkezőjére. Ennek hangot inkább nem ad, mondjuk főleg azért nem, mert semmi érdemleges válasszal nem tud szolgálni. Egy ilyenre hogy lehet felelni? Inkább kikerülve a kérdést amolyan jelzésképpen visszakérdez:*
-Halvérű? Ugyancsak? *Hangjával és ezen "értetlenkedésével" szeretné érzékeltetni, mennyire foglalkoztatja a téma. Na meg némi füllentés is szorul bele, mintha ő egyáltalán tudná, mire is céloz a másik a "halvérű" kifejezés alatt. De mint tudjuk: halvány lila gőze sincs róla.
Így kissé trükkösen ugyan, de remélhetőleg tisztázza a helyzetet, míg a könyvtárba érnek. Ott Ofydde viselkedésmódja valamivel megváltozik. De bármennyire is hiszi azt, hogy ez egy elit helyiség, igencsak hiányos, s a saját írásaikon kívül elég kevés másolat foglal csak helyet a porosodó polcokon.*
-Megköszönném. *Bólint a fiú kijelentésére. Ám a másikra már hitetlenkedve felel.* Ugyan, dehogy. Csak nemrégiben nyertem beavatást a levegő mágiaágának haladó szintjébe.
*Nem tud bókot sem fogadni, nemhogy dicséretet. Különbséget sem tud tenni a kettő között, de ez már részletkérdés. S ha még a maga fényét el is szeretné takarni, igenis lapul szavaiban igazság. Egyáltalán nem áll azon a szinten, hogy nagy mágusnak nevezhesse bárki.
De most egyáltalán nem is ez a témakör, nem is szeretné, ha ez lenne. Valami sokkal érdekesebb: a mana. Létezése, lehetősége és hatásköre. Ez Eireni egyik kedvenc, ha nem a legkedveltebb témája.
A válaszon meglepődik. Több szempontból is: Ofydde azt hiszi, butaságot mond. Pedig valójában nincs rossz elképzelés, nincs rossz válasz. Továbbá némileg hasonlít a véleménye Eireniéhez. Nem utolsó sorban pedig azért, mert zöld. Mi zöld? Akármi is és akárhogy is, a válasz kielégítő a szöszke számára.*
-Amit mond, az képlékeny belátás. Nekem pedig az lesz a feladatom, hogy ebből szilárd meggyőződést gyúrjak. *Szögezi le mindezt előre.* Amit pedig tudni kell: nincs mana működési elvéről, annak forrásáról vagy forrásairól és minden felhasználhatósági módjáról tény nem létezik. Mindenki mást gondol róla. De ami mindig közös hangot talál, hogy ez az "anyag" vagy "erőforrás" láthatatlan, érzékelhetetlen, mérhetetlen és kiszámíthatatlan. A többi már csak részlet kérdése és személyfüggő.
*Fokozatosan leviszi a hangját utolsó mondatánál. Mintha elmerengne, de nem épp így tesz. Sokkal inkább szünetet tart, hogy érzékeltesse egy apró monológ végét. Ez után folytatja is, összeszedve szavait.*
-Ahhoz, hogy megértse a mágiát és elsajátítsa, a sajátjává is kell tennie. Nem aggathatok én sem senkire elveket az akaratuk nélkül. Persze ha kész az én utamon járni és az én elmémmel és elméleteimmel gondolkodni a mágiáról, készségesen kitanítom mindenre, amit én tudok. Ám ha most nem érzi ezt szükségesnek, vagy netán a folyamat közben ébredne rá, hogy nem ért velem egyet, bármikor kiléphet. A kérdés tehát az, milyen módon szeretne tanulni? Saját meggyőződés vagy tanított elvek alapján?
*Ültében nyílegyenesen ült. Eddig. Az utolsó kérdésnél azonban enyhén előredől és kezét ráteszi a könyvre. Az érkező választól függően dől el, mi a könyv sorsa és az is, hogy Ofydde mégis mennyire céltudatos, határozott, esetleg konzervatív vagy szabad szellemű.*
~Bár ez nem egészen része a taníttatásnak, tökéletes lehetőség arra, hogy meggyőződjem a jellemrajzáról. Minden, ahogyan reagál, amit kimond, amit nem mond ki, ahogy néz vagy ahogy hallgat... befolyásolja a nézőpontomat. Sokat segítene, ha sikerülne ez a "vizsgálat". Nem csak nekem. Neki is.~
*Egyáltalán nincsenek egy hullámhosszon. Míg Eireni teljesen higgadt, ahogyan az tőle megszokott - unalmas és egysíkú -, addig a másik ifjú igencsak pörög. Eddig sem kerülte el a figyelmét elfünknek ez a tény, ám csak most realizálódik benne, hogy bizony Ofydde legeldugottabb szándékai között sem lapul szándék a csillapodásra. Sőt, őt is buzdítja az ellenkezőjére. Ennek hangot inkább nem ad, mondjuk főleg azért nem, mert semmi érdemleges válasszal nem tud szolgálni. Egy ilyenre hogy lehet felelni? Inkább kikerülve a kérdést amolyan jelzésképpen visszakérdez:*
-Halvérű? Ugyancsak? *Hangjával és ezen "értetlenkedésével" szeretné érzékeltetni, mennyire foglalkoztatja a téma. Na meg némi füllentés is szorul bele, mintha ő egyáltalán tudná, mire is céloz a másik a "halvérű" kifejezés alatt. De mint tudjuk: halvány lila gőze sincs róla.
Így kissé trükkösen ugyan, de remélhetőleg tisztázza a helyzetet, míg a könyvtárba érnek. Ott Ofydde viselkedésmódja valamivel megváltozik. De bármennyire is hiszi azt, hogy ez egy elit helyiség, igencsak hiányos, s a saját írásaikon kívül elég kevés másolat foglal csak helyet a porosodó polcokon.*
-Megköszönném. *Bólint a fiú kijelentésére. Ám a másikra már hitetlenkedve felel.* Ugyan, dehogy. Csak nemrégiben nyertem beavatást a levegő mágiaágának haladó szintjébe.
*Nem tud bókot sem fogadni, nemhogy dicséretet. Különbséget sem tud tenni a kettő között, de ez már részletkérdés. S ha még a maga fényét el is szeretné takarni, igenis lapul szavaiban igazság. Egyáltalán nem áll azon a szinten, hogy nagy mágusnak nevezhesse bárki.
De most egyáltalán nem is ez a témakör, nem is szeretné, ha ez lenne. Valami sokkal érdekesebb: a mana. Létezése, lehetősége és hatásköre. Ez Eireni egyik kedvenc, ha nem a legkedveltebb témája.
A válaszon meglepődik. Több szempontból is: Ofydde azt hiszi, butaságot mond. Pedig valójában nincs rossz elképzelés, nincs rossz válasz. Továbbá némileg hasonlít a véleménye Eireniéhez. Nem utolsó sorban pedig azért, mert zöld. Mi zöld? Akármi is és akárhogy is, a válasz kielégítő a szöszke számára.*
-Amit mond, az képlékeny belátás. Nekem pedig az lesz a feladatom, hogy ebből szilárd meggyőződést gyúrjak. *Szögezi le mindezt előre.* Amit pedig tudni kell: nincs mana működési elvéről, annak forrásáról vagy forrásairól és minden felhasználhatósági módjáról tény nem létezik. Mindenki mást gondol róla. De ami mindig közös hangot talál, hogy ez az "anyag" vagy "erőforrás" láthatatlan, érzékelhetetlen, mérhetetlen és kiszámíthatatlan. A többi már csak részlet kérdése és személyfüggő.
*Fokozatosan leviszi a hangját utolsó mondatánál. Mintha elmerengne, de nem épp így tesz. Sokkal inkább szünetet tart, hogy érzékeltesse egy apró monológ végét. Ez után folytatja is, összeszedve szavait.*
-Ahhoz, hogy megértse a mágiát és elsajátítsa, a sajátjává is kell tennie. Nem aggathatok én sem senkire elveket az akaratuk nélkül. Persze ha kész az én utamon járni és az én elmémmel és elméleteimmel gondolkodni a mágiáról, készségesen kitanítom mindenre, amit én tudok. Ám ha most nem érzi ezt szükségesnek, vagy netán a folyamat közben ébredne rá, hogy nem ért velem egyet, bármikor kiléphet. A kérdés tehát az, milyen módon szeretne tanulni? Saját meggyőződés vagy tanított elvek alapján?
*Ültében nyílegyenesen ült. Eddig. Az utolsó kérdésnél azonban enyhén előredől és kezét ráteszi a könyvre. Az érkező választól függően dől el, mi a könyv sorsa és az is, hogy Ofydde mégis mennyire céltudatos, határozott, esetleg konzervatív vagy szabad szellemű.*
~Bár ez nem egészen része a taníttatásnak, tökéletes lehetőség arra, hogy meggyőződjem a jellemrajzáról. Minden, ahogyan reagál, amit kimond, amit nem mond ki, ahogy néz vagy ahogy hallgat... befolyásolja a nézőpontomat. Sokat segítene, ha sikerülne ez a "vizsgálat". Nem csak nekem. Neki is.~
1815. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-15 19:31:29
Üzenet elküldve: 2016-10-15 19:31:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A pökhendi megjegyzés nyomán Farinc rögtön hepciáskodni kezd.*
- Ohó, nincs annyi idő a világon, hogy engem túlszárnyalj, bogaram! Próbáld csak meg, meglátod, Hümpüffmüff nénével nem lehet kikezdeni! HA! HA! HA!
*A bensőséges pillanatok után fejét ingatva tapogatja magát, jobban mondva az aranyat rejtő dohányos zsákot.*
- Dohányt kaphatsz a piacon, sőt, a Kikötőben akad néhány kufár, ha még megvannak és nem menekültek el mert jaj, aranyom, nagyon rossz arra a helyzet, nagyon rossz én mondom neked. De én is adhatok, a titkos keverékből, persze *Farinc cinkosan kacsint, majd megszívja az orrát és hátrébb hajol.* Ez az én keverékem, a legjobb mind közül, a titkos… Összetevőknek köszönhetően. De mindenkinek megvan a kedvence, és saját magadnak is készíthetsz és akkor az lesz a Krestvir-féle keverék. Talán még fele olyan jó is lesz, mint a Farinc-féle. Hagyok belőle neked itt egy jó adagnyit szívesen, de nekem is ideje volna már föltöltenem a készleteimet.
*Így is lesz, Krestvir biztos lehet benne hogy anélkül nem megy el a gnőm, hogy ne látná el a lányt bőségesen pipadohánnyal.*
// Gyűlés - Közösségi terem //
*Ahogy a teraszon pöfögtetnek, a gnőm hirtelen fölkapja a fejét. Valami készül odabent. Egy fehér hajú csuhás fazon körül úgy ácsorognak mindenféle népek, mintha biz' ő volna a megváltó.*
- Menj csak, szívem, menj csak. *Egyezik bele.* Megvárlak idekünn, nem akarok én belekontárkodni a mágusok dolgaiba.
*Aztán ha Krestvir bemegy csak odafigyel a nyitott ajtón vagy ablakon keresztül arra ami elhangzik, mivel igen kíváncsi természete van. Ez nem hallgatózás, ez csupán odafigyelés. Hisz nem árt tisztában lenni az aktuális helyzettel, ezek meg nagyon úgy tűnik fontos információk birtokában vannak. De aztán mikor szétszéled a sokszínű társaság föltápászkodik és kis barátnője mögé somfordál.*
- Amondó vagyok, vacsoráljunk. *Csak szép sorjában, legfontosabbal kell kezdeni. Az idő előtt megőszült botos csóka azt mondta ma este a vendégek is kapnak ételt-italt, szállást, Farinc meg végképp nem az a gnóm, aki visszautasítja a szívélyes vendéglátást. Eddig nem akarták elvarázsolni valami rusnya és undorító lénnyé, így megelőlegez egy kis bizalmat a mágusokkal szemben magának és hajlandó az ételükből is enni, akármilyen klóncsirke legyen is az amiből készül.*
- Ohó, nincs annyi idő a világon, hogy engem túlszárnyalj, bogaram! Próbáld csak meg, meglátod, Hümpüffmüff nénével nem lehet kikezdeni! HA! HA! HA!
*A bensőséges pillanatok után fejét ingatva tapogatja magát, jobban mondva az aranyat rejtő dohányos zsákot.*
- Dohányt kaphatsz a piacon, sőt, a Kikötőben akad néhány kufár, ha még megvannak és nem menekültek el mert jaj, aranyom, nagyon rossz arra a helyzet, nagyon rossz én mondom neked. De én is adhatok, a titkos keverékből, persze *Farinc cinkosan kacsint, majd megszívja az orrát és hátrébb hajol.* Ez az én keverékem, a legjobb mind közül, a titkos… Összetevőknek köszönhetően. De mindenkinek megvan a kedvence, és saját magadnak is készíthetsz és akkor az lesz a Krestvir-féle keverék. Talán még fele olyan jó is lesz, mint a Farinc-féle. Hagyok belőle neked itt egy jó adagnyit szívesen, de nekem is ideje volna már föltöltenem a készleteimet.
*Így is lesz, Krestvir biztos lehet benne hogy anélkül nem megy el a gnőm, hogy ne látná el a lányt bőségesen pipadohánnyal.*
// Gyűlés - Közösségi terem //
*Ahogy a teraszon pöfögtetnek, a gnőm hirtelen fölkapja a fejét. Valami készül odabent. Egy fehér hajú csuhás fazon körül úgy ácsorognak mindenféle népek, mintha biz' ő volna a megváltó.*
- Menj csak, szívem, menj csak. *Egyezik bele.* Megvárlak idekünn, nem akarok én belekontárkodni a mágusok dolgaiba.
*Aztán ha Krestvir bemegy csak odafigyel a nyitott ajtón vagy ablakon keresztül arra ami elhangzik, mivel igen kíváncsi természete van. Ez nem hallgatózás, ez csupán odafigyelés. Hisz nem árt tisztában lenni az aktuális helyzettel, ezek meg nagyon úgy tűnik fontos információk birtokában vannak. De aztán mikor szétszéled a sokszínű társaság föltápászkodik és kis barátnője mögé somfordál.*
- Amondó vagyok, vacsoráljunk. *Csak szép sorjában, legfontosabbal kell kezdeni. Az idő előtt megőszült botos csóka azt mondta ma este a vendégek is kapnak ételt-italt, szállást, Farinc meg végképp nem az a gnóm, aki visszautasítja a szívélyes vendéglátást. Eddig nem akarták elvarázsolni valami rusnya és undorító lénnyé, így megelőlegez egy kis bizalmat a mágusokkal szemben magának és hajlandó az ételükből is enni, akármilyen klóncsirke legyen is az amiből készül.*
1814. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-15 17:23:39
Üzenet elküldve: 2016-10-15 17:23:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Eireni//
*Ofydde teljesen el van képedve a mester reakcióin. Számára felfoghatatlan jelenség a türelem és a nyugalom ebben a különleges szituációban. Egyszerűen nem tud uralkodni magán. ~Mi az, hogy ne siessünk? Minél hamarabb oda kell érnünk.~ Gondolja értetlenkedve magában. Nagyon is fel van dobódva ahhoz, hogy észrevegye milyen mennyiségű és unalmas munka vár rá a közel jövőben. Láthatólag a mágia tanulása nem éppen a leggyorsabb folyamat a világon. Az izgatott elfünk ezt nem hajlandó belátni. Pontosabban, még bele sem gondolt mennyi munka, vesződés áll még előtte. Semmit sem adnak ingyen, az biztos. De rá ér még megtanulni az életnek eme fontos szabályát. Lehet, hogy nem aranyban kell fizetni a tudásért, helyette sok-sok órányi munkával és lemondással kell törleszteni.
A bölcsességet, amit Eireni mester oszt meg vele, igyekszik maradéktalanul megfogadni. Vagyis próbálja a memóriájába vésni. Szerinte a jövőben ezt még rengetegszer fogja hallani. Jobb, ha már a legelején elraktározza jó mélyen az elméjében és a szívében e szavakat.*
- Mester ne legyen már olyan… Nem is tudom. Halvérű! Pörögjön fel mester!
*Ofyddenek nem szándéka megsérteni a szőke mestert, de előre nem tudhatja, milyen reakciót válthat ki a másikból. Ártatlanságát bizonyítja, hogyha ő meg akar sérteni valakit, akkor a címzett valószínűleg nem érti félre.
Végül a két elf sikeresen megérkezik a könyvtárba. Ott a vörös ruhás máguskának tátva marad a szája. Igaza van a magasnak tényleg nem a legnagyobb könyvtár, de a legfelszereltebb és minden bizonnyal a legjobban kihasznált is egyben. ~Az utóbbi időben nem sok könyvtárat volt szerencsém látni.~ Viccelődik magában egy sort. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem nevezheti magát nyugodt lelkiismerettel könyvtárba járónak. Így, tanoncként többet kellesz ezen a helyen töltenie, ebben biztos. Eireni meg is erősíti ebben az elképzelésében. Ő egyenesen kéri/utasítja, hogy használja ezt a takaros csendes kis helységet, legalábbis Ofydde ezt véli kivenni a szavaiból.
A mester leemel egy vékonyka kötetet az egyik polcról. Az alacsonyabb elfnek van egy különös megérzése, miszerint a gyengéden szorongatott kis írás a mester tollából származik egyenest. Miután ünnepélyesen átadja a következő generációnak a testet öltött tudást, a vörös ruhás is meg tud bizonyosodni gondolatai igaz voltáról. Valóban Eireni szellemi termékét tartja a kezében. Meg is jelenik Ofydde lelkében valamiféle bizonytalanság, igazán nem szeretné elhagyni azt, amit olyan jóhiszeműen adnak neki oda.*
- Ígérem mester, nagyon vigyázok rá. *Ránéz megilletődötten a könyvre, majd folytatja.* Mester, maga nagyon nagy mágus lehet.
*Ofydde elfogadja a helyet, amivel olyan nagylelkűen megkínálják. Sohasem szokott elutasítani semmit, ami számára kényelemmel vagy előnyökkel jár. Most az előbbi jut neki osztályrészül, a kényelem. Otthonosan elhelyezkedik az egyik barátságos széken. Már meg sem lepődik a továbbiakon. Valahol, a legutolsó csontjában tudta végig, hogy itt is beszélgetés lesz. Hamar beletörődik ebbe, sőt, mintha valamiféle érdeklődést is mutatna a beszélgetéssel való tanulás irányába. Így, még lelkesebben figyel, majd válaszol a kérdésekre.*
- Az igazat megvallva, a manáról csak annyit tudok, amennyit még régen nagymamám mesélt nekem. Tudom róla, hogy ez a mágia alapja. Egy félelmetes és láthatatlan erő, ami létezik, de ténylegesen megfogni nem lehet. Ezen is gondolkodtam már korábban. Egy percet kérek, csak míg átgondolom az egészet. * Annyira koncentrál, hogy még a szemeit is becsukja. Magában összeszedi a gondolatait, nehogy valami butaságot mondjon. Még ha valami eget rengető baromság is fogja elhagyni a száját, akkor is legalább összeszedetten hangozzon el. Csak a jó benyomás érdekében.* Szerintem a mana nem olyasmi, ami az ereinkben folyna. Véleményem szerint mérni sem lehet igazán. Ha mindenképpen valamihez hasonlítanom kéne, akkor az a zöld szín lenne. Ne kérdezze mester, hogy miért! Az okát magam sem tudom. Ezt érzem.
*Csendbe marad újra. A tenyerével halkan dobol az asztalkán, látszik az enyhe zavar az ártatlan arcán. Mikor végre megszólal, határozottan teszi azt.*
- Nem tudom, hogy jó-e amit mondtam, de én ezt gondolom akkor is.
*Ofydde teljesen el van képedve a mester reakcióin. Számára felfoghatatlan jelenség a türelem és a nyugalom ebben a különleges szituációban. Egyszerűen nem tud uralkodni magán. ~Mi az, hogy ne siessünk? Minél hamarabb oda kell érnünk.~ Gondolja értetlenkedve magában. Nagyon is fel van dobódva ahhoz, hogy észrevegye milyen mennyiségű és unalmas munka vár rá a közel jövőben. Láthatólag a mágia tanulása nem éppen a leggyorsabb folyamat a világon. Az izgatott elfünk ezt nem hajlandó belátni. Pontosabban, még bele sem gondolt mennyi munka, vesződés áll még előtte. Semmit sem adnak ingyen, az biztos. De rá ér még megtanulni az életnek eme fontos szabályát. Lehet, hogy nem aranyban kell fizetni a tudásért, helyette sok-sok órányi munkával és lemondással kell törleszteni.
A bölcsességet, amit Eireni mester oszt meg vele, igyekszik maradéktalanul megfogadni. Vagyis próbálja a memóriájába vésni. Szerinte a jövőben ezt még rengetegszer fogja hallani. Jobb, ha már a legelején elraktározza jó mélyen az elméjében és a szívében e szavakat.*
- Mester ne legyen már olyan… Nem is tudom. Halvérű! Pörögjön fel mester!
*Ofyddenek nem szándéka megsérteni a szőke mestert, de előre nem tudhatja, milyen reakciót válthat ki a másikból. Ártatlanságát bizonyítja, hogyha ő meg akar sérteni valakit, akkor a címzett valószínűleg nem érti félre.
Végül a két elf sikeresen megérkezik a könyvtárba. Ott a vörös ruhás máguskának tátva marad a szája. Igaza van a magasnak tényleg nem a legnagyobb könyvtár, de a legfelszereltebb és minden bizonnyal a legjobban kihasznált is egyben. ~Az utóbbi időben nem sok könyvtárat volt szerencsém látni.~ Viccelődik magában egy sort. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem nevezheti magát nyugodt lelkiismerettel könyvtárba járónak. Így, tanoncként többet kellesz ezen a helyen töltenie, ebben biztos. Eireni meg is erősíti ebben az elképzelésében. Ő egyenesen kéri/utasítja, hogy használja ezt a takaros csendes kis helységet, legalábbis Ofydde ezt véli kivenni a szavaiból.
A mester leemel egy vékonyka kötetet az egyik polcról. Az alacsonyabb elfnek van egy különös megérzése, miszerint a gyengéden szorongatott kis írás a mester tollából származik egyenest. Miután ünnepélyesen átadja a következő generációnak a testet öltött tudást, a vörös ruhás is meg tud bizonyosodni gondolatai igaz voltáról. Valóban Eireni szellemi termékét tartja a kezében. Meg is jelenik Ofydde lelkében valamiféle bizonytalanság, igazán nem szeretné elhagyni azt, amit olyan jóhiszeműen adnak neki oda.*
- Ígérem mester, nagyon vigyázok rá. *Ránéz megilletődötten a könyvre, majd folytatja.* Mester, maga nagyon nagy mágus lehet.
*Ofydde elfogadja a helyet, amivel olyan nagylelkűen megkínálják. Sohasem szokott elutasítani semmit, ami számára kényelemmel vagy előnyökkel jár. Most az előbbi jut neki osztályrészül, a kényelem. Otthonosan elhelyezkedik az egyik barátságos széken. Már meg sem lepődik a továbbiakon. Valahol, a legutolsó csontjában tudta végig, hogy itt is beszélgetés lesz. Hamar beletörődik ebbe, sőt, mintha valamiféle érdeklődést is mutatna a beszélgetéssel való tanulás irányába. Így, még lelkesebben figyel, majd válaszol a kérdésekre.*
- Az igazat megvallva, a manáról csak annyit tudok, amennyit még régen nagymamám mesélt nekem. Tudom róla, hogy ez a mágia alapja. Egy félelmetes és láthatatlan erő, ami létezik, de ténylegesen megfogni nem lehet. Ezen is gondolkodtam már korábban. Egy percet kérek, csak míg átgondolom az egészet. * Annyira koncentrál, hogy még a szemeit is becsukja. Magában összeszedi a gondolatait, nehogy valami butaságot mondjon. Még ha valami eget rengető baromság is fogja elhagyni a száját, akkor is legalább összeszedetten hangozzon el. Csak a jó benyomás érdekében.* Szerintem a mana nem olyasmi, ami az ereinkben folyna. Véleményem szerint mérni sem lehet igazán. Ha mindenképpen valamihez hasonlítanom kéne, akkor az a zöld szín lenne. Ne kérdezze mester, hogy miért! Az okát magam sem tudom. Ezt érzem.
*Csendbe marad újra. A tenyerével halkan dobol az asztalkán, látszik az enyhe zavar az ártatlan arcán. Mikor végre megszólal, határozottan teszi azt.*
- Nem tudom, hogy jó-e amit mondtam, de én ezt gondolom akkor is.
1813. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-14 18:22:29
Üzenet elküldve: 2016-10-14 18:22:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Indulásra készen, Lapura várva//
*Nagyon könnyű lehet hatalmas erejű, és megbecsült tűzmágusnak lenni. Elég csak felöltözni, nyeregbe ülni, majd füstölögni. Hiszen minden másról, mi egy utazáshoz elkelhet gondoskodnak a lelkes kis tanoncok. Szóval könnyű lehet nagy mágusnak lenni. A tanonc - adott esetben Lapu - pedig ide-oda kapkod, és rohangál, temérdek ez, meg az, és egyéb, minden, ami kellhet a városba való látogatáshoz. Végül csak feltűnik, maga is menetkészen, két tarisznyával, két vizes tömlővel, két feltekert pokróccal, és egyetlen lóval, kit még száron vezetve sorol be az elf mellé.*
-Csomagoltam mindent azt hiszem.
*Nyújtja fel Kriyonak a málha ráeső részét, majd kapaszkodik maga is nyeregbe, igazít még egyet a zöld kötött sapkán, aztán csak várja, hogy a félvér után ügethessen.*
*Nagyon könnyű lehet hatalmas erejű, és megbecsült tűzmágusnak lenni. Elég csak felöltözni, nyeregbe ülni, majd füstölögni. Hiszen minden másról, mi egy utazáshoz elkelhet gondoskodnak a lelkes kis tanoncok. Szóval könnyű lehet nagy mágusnak lenni. A tanonc - adott esetben Lapu - pedig ide-oda kapkod, és rohangál, temérdek ez, meg az, és egyéb, minden, ami kellhet a városba való látogatáshoz. Végül csak feltűnik, maga is menetkészen, két tarisznyával, két vizes tömlővel, két feltekert pokróccal, és egyetlen lóval, kit még száron vezetve sorol be az elf mellé.*
-Csomagoltam mindent azt hiszem.
*Nyújtja fel Kriyonak a málha ráeső részét, majd kapaszkodik maga is nyeregbe, igazít még egyet a zöld kötött sapkán, aztán csak várja, hogy a félvér után ügethessen.*
1812. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-12 22:44:41
Üzenet elküldve: 2016-10-12 22:44:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Indul a mandula//
* Worenth végül a fajtársának lendíti a fizetőeszközökkel teli szütyőt, amaz rácsodálkozik, kétszer is, végül Zaras mellett állapodik meg. Érzi, hogy a kérdés mögött a fent mutatott félelem, és egy ló teljes hiánya lapul. Hogy jól véli-e a kis pimasz, az majd idővel elválik. *
- Nincs hátasod? Ch.
* Még csak az hiányzott, hogy a kínos találkozás után a nyakába lihegjen az úton. Persze jobb, mintha valamelyik másik utastárs fülébe lehelné azt, amit látott.
Felpattan a csődör hátára, és kezét nyújtja Daewenek, hogy maga mögé segítse, nehogy az legyen, hogy egyedül próbálkozik, és valamije beakad Zaras kardjába. *
- Mehetünk?
* Kiáltja el magát, hogy még a dalos pacsirta is meghallja. Most már húzzanak Artheniorba, hadd raktározhasson el magának is egy-két zöld bájitalt ilyen esetekre. Meg persze akkorra is, ha valami baleset történik, nyilván, de hát tökéletes teste csak nem maradhat karcos! *
A hozzászólás írója (Villámkardú Zaras) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.12 22:45:56
* Worenth végül a fajtársának lendíti a fizetőeszközökkel teli szütyőt, amaz rácsodálkozik, kétszer is, végül Zaras mellett állapodik meg. Érzi, hogy a kérdés mögött a fent mutatott félelem, és egy ló teljes hiánya lapul. Hogy jól véli-e a kis pimasz, az majd idővel elválik. *
- Nincs hátasod? Ch.
* Még csak az hiányzott, hogy a kínos találkozás után a nyakába lihegjen az úton. Persze jobb, mintha valamelyik másik utastárs fülébe lehelné azt, amit látott.
Felpattan a csődör hátára, és kezét nyújtja Daewenek, hogy maga mögé segítse, nehogy az legyen, hogy egyedül próbálkozik, és valamije beakad Zaras kardjába. *
- Mehetünk?
* Kiáltja el magát, hogy még a dalos pacsirta is meghallja. Most már húzzanak Artheniorba, hadd raktározhasson el magának is egy-két zöld bájitalt ilyen esetekre. Meg persze akkorra is, ha valami baleset történik, nyilván, de hát tökéletes teste csak nem maradhat karcos! *
A hozzászólás írója (Villámkardú Zaras) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.12 22:45:56
1811. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-12 22:33:58
Üzenet elküldve: 2016-10-12 22:33:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Ofydde//
*Nem kicsit furcsállja, vajon mit takarhatnak Ofydde szavai. Tán őt zavarta a jelenség? Elvégre már-már élet és halál kérdése volt a szituáció. Persze a helyzet még javában menthető, azért mégsem olyan egyszerű. Tudja, milyen éhezni és szomjazni, tudja azt is, milyen napokon át pihenés nélkül senyvedni. Lehet, ezért olyan egyértelmű számára a segítségnyújtás ebben a helyzetben. Ugyanis úgy tűnik, az ifjúnak már korántsem ennyire magától értetődő vagy épp különös fontosságú.
De nem hangoztatja értetlenségét. Hisz már azon se lepődne meg, ha vele lenne a gond.*
-Ugyan, nincs szükség sietségre. Jó mágus holtáig tanul.
*Ejti el ezt az igen ismert közhelyet. Mondjuk ez inkább a tényleges mágusok és tanoncok között számít annak. Ideje hát beavatni a tudatlant. Erre pedig a legjobb helyet választja: a könyvtárat. Mert mi más tartalmazna több élet leforgása alatt összegyűjtött tudást? Könyvek. Könyvek és tekercsek. Ő maga is sokat bújja ezeket, pedig már akkor elvileg mester, nemde? De amit az imént mondott, az tökéletesen megfogalmazza ennek a lényegét. Bármennyire is erős valaki, mindig van egy szint, ami annál magasabb. De ami ennél is fontosabb, hogy nem lehetetlen elérni.*
-Nos, ez a mi csöndes könyvtárunk. Folyamatosan töltjük felfele saját irományokkal vagy másoltakkal. Minden, amit mi tudunk, az itt található lényegileg leírva és sehol máshol. Ám jól sejti az ember, ha azt mondja: igenis hiányos és kezdetleges. *Mondja belépve a familiáris helyiségbe. Ez az egyik kedvenc helye. Megélheti benne magányát, kielégítheti merengési ingereit és olykor rászánhatja magát egy kis szórakoztató olvasásra.
Ez a hely az ő második otthona. Synmirán belül, persze.
A polcokhoz lép és leemel egy vékonyka, házilag kötött papírköteget, aminek semmi borítója nincs. Ez speciel az ő írása. Csak annyit tartalmaz, amennyit ő tud vagy gondol a manáról magáról. Csak annyit, de hát ez minden, s ez elég. Több elmélet keveréke ugyan, de saját meggyőződése alapján alkotta meg ezt a "saját" elméletet.*
-Ha szeretné, bármikor betérhet ide tanulmányozni az írásokat. Csak kerüljenek vissza, ennyi a lényeg. *Ekkor arc közelbe emeli az imént kézbe vett köteget és folytatja:* Ezt itt személyesen adnám át, hogy olvasgassa, ha nem értene valamit szavaimból vagy netán elfelejtenék megemlíteni akármit is.
*Szépen leteszi az asztalra, majd hellyel kínálja Ofyddet. Ha az leül, ő is így tesz, ellenkező esetben viszont állva marad. Az ifjú kérdéseire és viselkedésére ő szemét sem rezzenti. Elvégre mást nem igazán várt a lelkes fiútól. Jól is van ez így.*
-A következő lépés nem más, mint további beszélgetés. Tudnom kell, mégis mennyit tud a mágia tudományáról. Most kifejezetten a manával szeretném, ha foglalkoznánk. Elsőnek hadd tegyem fel a kérdést: mit tud róla és mit jelent számára?
*Nem kicsit furcsállja, vajon mit takarhatnak Ofydde szavai. Tán őt zavarta a jelenség? Elvégre már-már élet és halál kérdése volt a szituáció. Persze a helyzet még javában menthető, azért mégsem olyan egyszerű. Tudja, milyen éhezni és szomjazni, tudja azt is, milyen napokon át pihenés nélkül senyvedni. Lehet, ezért olyan egyértelmű számára a segítségnyújtás ebben a helyzetben. Ugyanis úgy tűnik, az ifjúnak már korántsem ennyire magától értetődő vagy épp különös fontosságú.
De nem hangoztatja értetlenségét. Hisz már azon se lepődne meg, ha vele lenne a gond.*
-Ugyan, nincs szükség sietségre. Jó mágus holtáig tanul.
*Ejti el ezt az igen ismert közhelyet. Mondjuk ez inkább a tényleges mágusok és tanoncok között számít annak. Ideje hát beavatni a tudatlant. Erre pedig a legjobb helyet választja: a könyvtárat. Mert mi más tartalmazna több élet leforgása alatt összegyűjtött tudást? Könyvek. Könyvek és tekercsek. Ő maga is sokat bújja ezeket, pedig már akkor elvileg mester, nemde? De amit az imént mondott, az tökéletesen megfogalmazza ennek a lényegét. Bármennyire is erős valaki, mindig van egy szint, ami annál magasabb. De ami ennél is fontosabb, hogy nem lehetetlen elérni.*
-Nos, ez a mi csöndes könyvtárunk. Folyamatosan töltjük felfele saját irományokkal vagy másoltakkal. Minden, amit mi tudunk, az itt található lényegileg leírva és sehol máshol. Ám jól sejti az ember, ha azt mondja: igenis hiányos és kezdetleges. *Mondja belépve a familiáris helyiségbe. Ez az egyik kedvenc helye. Megélheti benne magányát, kielégítheti merengési ingereit és olykor rászánhatja magát egy kis szórakoztató olvasásra.
Ez a hely az ő második otthona. Synmirán belül, persze.
A polcokhoz lép és leemel egy vékonyka, házilag kötött papírköteget, aminek semmi borítója nincs. Ez speciel az ő írása. Csak annyit tartalmaz, amennyit ő tud vagy gondol a manáról magáról. Csak annyit, de hát ez minden, s ez elég. Több elmélet keveréke ugyan, de saját meggyőződése alapján alkotta meg ezt a "saját" elméletet.*
-Ha szeretné, bármikor betérhet ide tanulmányozni az írásokat. Csak kerüljenek vissza, ennyi a lényeg. *Ekkor arc közelbe emeli az imént kézbe vett köteget és folytatja:* Ezt itt személyesen adnám át, hogy olvasgassa, ha nem értene valamit szavaimból vagy netán elfelejtenék megemlíteni akármit is.
*Szépen leteszi az asztalra, majd hellyel kínálja Ofyddet. Ha az leül, ő is így tesz, ellenkező esetben viszont állva marad. Az ifjú kérdéseire és viselkedésére ő szemét sem rezzenti. Elvégre mást nem igazán várt a lelkes fiútól. Jól is van ez így.*
-A következő lépés nem más, mint további beszélgetés. Tudnom kell, mégis mennyit tud a mágia tudományáról. Most kifejezetten a manával szeretném, ha foglalkoznánk. Elsőnek hadd tegyem fel a kérdést: mit tud róla és mit jelent számára?
1810. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-12 21:54:12
Üzenet elküldve: 2016-10-12 21:54:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth, Zaras//
*A mester szemmel láthatóan nem boldog, hogy sokáig elmaradtak. Csak nyel egyet a burkolt szemrehányásra, és noha ki tudná menteni magát, ha elmondaná, miért tartott ilyen sokáig előkeríteni Zarast, de Loka szemeit látja maga előtt és inkább nem szól semmit. Jobb a békesség.
Bólogat Worenth elképzeléseire, ami a bájitalokat illeti, nem nagyon van ellenvetése. Ki tudhatná jobban, hogy mire van szüksége Synmirának, mint a mestermágus? A kezébe nyomott pénzes szütyő súlyára is elcsodálkozik, aztán amikor kíváncsian megoldja a száját összehúzó zsinórt, az elképedés fokozódik. Számára ez egy komoly vagyon és egy kicsit meg is ijed, hogy ennyi arannyal kell a városba utaznia. Az út még nyugodtabb időkben sem veszélytelen, pláne mostanság. Bizonytalan pillantást vet útitársára, akire egyben afféle testőrként is kéne tekintenie, mert fegyveres tudása bizony hagy kívánnivalót maga után. A vékony elf oldalára csatolt karcsú pengék mindenesetre biztatóak, és őszintén reméli, hogy az a szerencsétlen hebehurgyaság, amit Loka szobájában mutatott, csak a helyzetnek szólt és nem ilyen normális körülmények között is.
Az aranyakat tartalmazó zsákocskát mindenesetre batyujának legmélyére rejti, ott nagyobb biztonságban lesz és ha a többieknek szükségük lesz rá, úgyis szólnak majd. Most odalép a hóhajú elf lovához, mosolyogva néz bele az állat okos szemeibe és kedvesen paskolja meg az izmos nyakat.*
- Ugye elbír kettőnket is?
*Pimaszul vigyorog a hóhajú fajtársra, úgy véli, hogy vele szemben megengedhet magának ilyesmit. Valójában csak a fekete hajú némbertől tart itt, de ő szerencsére odafent maradt. Meg talán egy kicsit attól a nagy hangú félvértől, aki most a közelben lébecol, szemlátomást ő is indulásra várva.*
*A mester szemmel láthatóan nem boldog, hogy sokáig elmaradtak. Csak nyel egyet a burkolt szemrehányásra, és noha ki tudná menteni magát, ha elmondaná, miért tartott ilyen sokáig előkeríteni Zarast, de Loka szemeit látja maga előtt és inkább nem szól semmit. Jobb a békesség.
Bólogat Worenth elképzeléseire, ami a bájitalokat illeti, nem nagyon van ellenvetése. Ki tudhatná jobban, hogy mire van szüksége Synmirának, mint a mestermágus? A kezébe nyomott pénzes szütyő súlyára is elcsodálkozik, aztán amikor kíváncsian megoldja a száját összehúzó zsinórt, az elképedés fokozódik. Számára ez egy komoly vagyon és egy kicsit meg is ijed, hogy ennyi arannyal kell a városba utaznia. Az út még nyugodtabb időkben sem veszélytelen, pláne mostanság. Bizonytalan pillantást vet útitársára, akire egyben afféle testőrként is kéne tekintenie, mert fegyveres tudása bizony hagy kívánnivalót maga után. A vékony elf oldalára csatolt karcsú pengék mindenesetre biztatóak, és őszintén reméli, hogy az a szerencsétlen hebehurgyaság, amit Loka szobájában mutatott, csak a helyzetnek szólt és nem ilyen normális körülmények között is.
Az aranyakat tartalmazó zsákocskát mindenesetre batyujának legmélyére rejti, ott nagyobb biztonságban lesz és ha a többieknek szükségük lesz rá, úgyis szólnak majd. Most odalép a hóhajú elf lovához, mosolyogva néz bele az állat okos szemeibe és kedvesen paskolja meg az izmos nyakat.*
- Ugye elbír kettőnket is?
*Pimaszul vigyorog a hóhajú fajtársra, úgy véli, hogy vele szemben megengedhet magának ilyesmit. Valójában csak a fekete hajú némbertől tart itt, de ő szerencsére odafent maradt. Meg talán egy kicsit attól a nagy hangú félvértől, aki most a közelben lébecol, szemlátomást ő is indulásra várva.*
1809. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-12 21:10:22
Üzenet elküldve: 2016-10-12 21:10:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Eireni//
*Serényen lépked kifelé az istálló ölelő karjaiból. Minél hamarabb vissza akar jutni mesteréhez, akiről nem tudja, hogy szabad lesz-e, vagy sem mire odaér. Ofydde segítőkésznek véli a szőkét, így jogos a következtetés, miszerint megtesz mindent a gnómért. A vörös ruhás tanonc szerint beletelhet még egy kis időbe, mire folytathatják a megkezdett munkát. Legnagyobb örömére nem kell sokat várnia. Nagy sietségében szinte észre sem veszi az arra igyekvő Eirenit. Szívében egy kellemes meleg érzés úszkál a férfi láttán. Nincs értelme tagadni, örül a látványának.*
- Mester, ha megengedsz egy őszinte megjegyzést… Igazán örülök, hogy Worenth mester így rendelkezett a tanításomat illetően. *Megáll, mintha elfelejtene valamit, aztán nehézkesen folytatja a mondanivalójának kifejtésével. Most egy picit bizonytalanabbul szólal meg.* Örülök azért annak, hogy azzal a szerencsétlen vándorral foglalkozik valaki.
*Ofydde mindig egy kicsit többet akar. Megörül ugyan Eireni szavainak, nagyon is. Úgy érzi, hogy egy szinttel tovább lépnek, mert a mester valami „tárgyi taneszközökről” hablatyol. Fogalma sincsen az elfnek, hogy mit is takar ez a frappáns kifejezés, de mindenképpen szépen cseng. Olyan hangzatos, még a kimért Eireni szájából is. Szóval Ofydde egy kicsit mindig többet akar és gyorsabban. Türelmetlen fiatal legény még az elf. Ezt nem lehet a számlájára írni még. Amikor beszélgetés van, akkor ő a szemléltetésre vágyik, amikor szemléltetés van, akkor gyakorlatokat csinálna tonna számra. El nem meri képzelni, mi lesz, ha eljutnak a tényleges edzésekhez.*
- Követem mester. Siessünk!
*Sürgeti a másikat, így hamar be is éri. Eireni, a könyvtárba vezeti őt és, Ofydde nem akadályozza meg a másik elfet célja elérése érdekében. Alig várja hogy, megfeledkezhessen minden külső tényezőről. A világ összes gondját ki kívánja zárni legalább egy kis időre, csak amíg mágiát tanul.*
- Mester! Mester! Mi lesz a következő lépés? Mit fogunk itt csinálni? Hmm?
*Kérdezi, mintha egy kisgyermek volna. Ebben a pillanatban teljesen ártatlan ábrázata van. Akár meg is lehetne mosolyogni, olyan őszinték a megnyilvánulásai.*
*Serényen lépked kifelé az istálló ölelő karjaiból. Minél hamarabb vissza akar jutni mesteréhez, akiről nem tudja, hogy szabad lesz-e, vagy sem mire odaér. Ofydde segítőkésznek véli a szőkét, így jogos a következtetés, miszerint megtesz mindent a gnómért. A vörös ruhás tanonc szerint beletelhet még egy kis időbe, mire folytathatják a megkezdett munkát. Legnagyobb örömére nem kell sokat várnia. Nagy sietségében szinte észre sem veszi az arra igyekvő Eirenit. Szívében egy kellemes meleg érzés úszkál a férfi láttán. Nincs értelme tagadni, örül a látványának.*
- Mester, ha megengedsz egy őszinte megjegyzést… Igazán örülök, hogy Worenth mester így rendelkezett a tanításomat illetően. *Megáll, mintha elfelejtene valamit, aztán nehézkesen folytatja a mondanivalójának kifejtésével. Most egy picit bizonytalanabbul szólal meg.* Örülök azért annak, hogy azzal a szerencsétlen vándorral foglalkozik valaki.
*Ofydde mindig egy kicsit többet akar. Megörül ugyan Eireni szavainak, nagyon is. Úgy érzi, hogy egy szinttel tovább lépnek, mert a mester valami „tárgyi taneszközökről” hablatyol. Fogalma sincsen az elfnek, hogy mit is takar ez a frappáns kifejezés, de mindenképpen szépen cseng. Olyan hangzatos, még a kimért Eireni szájából is. Szóval Ofydde egy kicsit mindig többet akar és gyorsabban. Türelmetlen fiatal legény még az elf. Ezt nem lehet a számlájára írni még. Amikor beszélgetés van, akkor ő a szemléltetésre vágyik, amikor szemléltetés van, akkor gyakorlatokat csinálna tonna számra. El nem meri képzelni, mi lesz, ha eljutnak a tényleges edzésekhez.*
- Követem mester. Siessünk!
*Sürgeti a másikat, így hamar be is éri. Eireni, a könyvtárba vezeti őt és, Ofydde nem akadályozza meg a másik elfet célja elérése érdekében. Alig várja hogy, megfeledkezhessen minden külső tényezőről. A világ összes gondját ki kívánja zárni legalább egy kis időre, csak amíg mágiát tanul.*
- Mester! Mester! Mi lesz a következő lépés? Mit fogunk itt csinálni? Hmm?
*Kérdezi, mintha egy kisgyermek volna. Ebben a pillanatban teljesen ártatlan ábrázata van. Akár meg is lehetne mosolyogni, olyan őszinték a megnyilvánulásai.*
1808. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-12 20:35:56
Üzenet elküldve: 2016-10-12 20:35:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth, Zingrim, Ofydde//
*Ahogyan kérik, úgy tesz. Nem fél bevallani, hogy aggódik az apró termetű, bajszos férfi épsége felől. Nem szívesen lát másokat szenvedni, segítségét pedig minden előbbi és további nélkül odanyújtja. Felajánlani olykor teljesen felesleges. És elég jó emberismerő ahhoz, hogy tudja, kinél van szükség amolyan "erőszakosabb" kéznyújtásra. Ez esetben a gnómnak mondhatni választása sem akadt, de minő szerencséje van, hogy Synmirára tévedt! Őszintén, ha Worenth vagy Eireni nem lettek volna a közelben, tán szegény már haldokolna. Onnan meg már igazán csak egy gyógyító hozhatná vissza...
De úgy tűnik, sem fizikai segítségére nincs szükség, sem jelenlétére. Kicsit elszontyolodik legbelül, s kételkedik mestere döntése felől.*
~Elfoglalt ember. Biztosan lesz erre ideje? Na persze nem mintha egy nemtörődöm személyiség lenne. Nagy a szíve, ez kétségtelen. Ettől függetlenül nem biztos, hogy egy ilyen eset jót tenne az időbeosztásának.~
*De hát ő tudja.*
-Ahogy akarod, mester. *Mondja apró bólintással, majd egy utolsó pillantást vet Zingrimre és kilép az ajtón, amin az imént bejött.
Az Ofydde srácot keresi, de mivel tudja, mire kérte őt Worenth, nem olyan nehéz kitalálnia, hol is kéne nézelődnie. Az istálló felé menet összefut az említett elffel, s tudatja vele a kicsit megváltozott, de biztos tennivalót:*
-Worenth mester úgy akarta, hogy folytassuk a tanulást. Ő maga fog foglalkozni az érkezettel. *Kis hatásszünet után rátér a lényegre. Sóhajt egy nagyot.* Nos, mivel a történések csillapodni látszanak, úgy vélem elég, amit eddig lejegyeztem. Fáradjunk beljebb, odabenn tárgyi taneszközökkel is szolgálhatok.
*Ajánlja fel a lehetőséget. Ő megindul befelé, vélhetőleg Ofyddeal a nyomában. A könyvtár a célja, ahol könyveket, saját írású papírokat, Worenth papírjait veheti segítségül, ha szüksége lenne rájuk. De reméli elég lesz szavakkal tanítania.*
*Ahogyan kérik, úgy tesz. Nem fél bevallani, hogy aggódik az apró termetű, bajszos férfi épsége felől. Nem szívesen lát másokat szenvedni, segítségét pedig minden előbbi és további nélkül odanyújtja. Felajánlani olykor teljesen felesleges. És elég jó emberismerő ahhoz, hogy tudja, kinél van szükség amolyan "erőszakosabb" kéznyújtásra. Ez esetben a gnómnak mondhatni választása sem akadt, de minő szerencséje van, hogy Synmirára tévedt! Őszintén, ha Worenth vagy Eireni nem lettek volna a közelben, tán szegény már haldokolna. Onnan meg már igazán csak egy gyógyító hozhatná vissza...
De úgy tűnik, sem fizikai segítségére nincs szükség, sem jelenlétére. Kicsit elszontyolodik legbelül, s kételkedik mestere döntése felől.*
~Elfoglalt ember. Biztosan lesz erre ideje? Na persze nem mintha egy nemtörődöm személyiség lenne. Nagy a szíve, ez kétségtelen. Ettől függetlenül nem biztos, hogy egy ilyen eset jót tenne az időbeosztásának.~
*De hát ő tudja.*
-Ahogy akarod, mester. *Mondja apró bólintással, majd egy utolsó pillantást vet Zingrimre és kilép az ajtón, amin az imént bejött.
Az Ofydde srácot keresi, de mivel tudja, mire kérte őt Worenth, nem olyan nehéz kitalálnia, hol is kéne nézelődnie. Az istálló felé menet összefut az említett elffel, s tudatja vele a kicsit megváltozott, de biztos tennivalót:*
-Worenth mester úgy akarta, hogy folytassuk a tanulást. Ő maga fog foglalkozni az érkezettel. *Kis hatásszünet után rátér a lényegre. Sóhajt egy nagyot.* Nos, mivel a történések csillapodni látszanak, úgy vélem elég, amit eddig lejegyeztem. Fáradjunk beljebb, odabenn tárgyi taneszközökkel is szolgálhatok.
*Ajánlja fel a lehetőséget. Ő megindul befelé, vélhetőleg Ofyddeal a nyomában. A könyvtár a célja, ahol könyveket, saját írású papírokat, Worenth papírjait veheti segítségül, ha szüksége lenne rájuk. De reméli elég lesz szavakkal tanítania.*
1807. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-12 08:35:56
Üzenet elküldve: 2016-10-12 08:35:56
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Zingrim, Eireni, Daewe, Zaras//
*A víz csodákra képes. Ha valaki két napig nem iszik, de aztán eljő a lehetőség, hogy szomját oltsa azonnal új életre kel és visszaköltözik belé az erő. Víz nélkül az élet elképzelhetetlen és elvileg három naptól tovább senki sem bírja ki. A gnómnak sem sok kellett volna, hogy a kiszáradás végleg megpecsételje sorsát, de a szerencse most az ő pártjára állt, amiért ide vezette.*
-Igazán nem tesz semmit.
*Miután sikerül lábra állnia a gnómnak Eirenire pillant.*
-Innentől már nem lesz baj. Menj és foglalkozz az inasoddal, a többit rám bízhatod. Később szeretnék veled beszélni és kérnék egy beszámolót arról, hogy mit tapasztalsz a tanítványoddal kapcsolatban.
*Eireni tehát mehet a dolgára, folytathatja a tanonca oktatását.*
-Az erdő sötét és veszélyes. Ha nem ismered az ösvényeket, akkor nem érdemes egyedül nekivágni.
*Persze, aki vándorol az nem fog minden egyes helyszín vagy megálló előtt lecövekelni, amíg valaki kellően fel nem világosítja, hogy mire számítson. A vándorélet a bátorságra és vakmerőségre épül, de ennek könnyen meg lehet inni a levét.*
-Ez csak természetes. *mosolyog a hóhajú, majd kinyitja az ajtót és bekíséri a gnómot, ha szükséges akkor lehajol és a hóna alá fog, nehogy elessen vagy valami.*
-Synmiraban vagy, az Ezüstszilánk Szövetség mágusainak otthonában. Talán hallottál már rólunk.
*Igen, volt már olyan vándor, akit konkrétan ide küldtek valahonnan az isten háta mögül, hogy majd itt megtanítják arra, amire kell. Ebből kiindulva akár a kis gnóm is tudhat róluk.
Közben beérnek a nappaliba, vagy ha úgy tetszik közösségi terembe, ahol az elmúlt napon a nagy beszédét tartotta.*
-Itt is elalhatsz ha úgy van, de fent vannak szobák, amikben kényelmesek és puhák az ágyak. De előbb menjünk be a konyhába, hogy ehess valamit.
*Mielőtt azonban nagyon elrohannának megérkezik Daewe.*
-Daewe! Már azt hittem, hogy útra keltetek. Kerestelek benneteket, de nem leltem senkit. De mindegy is, fő, hogy itt vagy.
*Majd felvázolja neki, hogy milyen bájitalokat is kellene hozni a városból.*
-Akkor megbeszéltük. *mondja és azzal Daewe Syl'dor kezébe ad egy kisebb zsákocskát, amiben 2000 aranyat lel.*
-Legyetek óvatosak. Ha valakinek szüksége van egy kis pénzre, adj nekik annyit, amennyi a bájitalokból megmarad. Jó utat nektek! *engedi útjára a szilánkok alkimistáját és ezzel egyidejűleg a többieket is. Azért örül, hogy négyesben fognak menni főleg úgy, hogy Zaras is köztük van, aki az egyetlen igazi harcos a szilánkok soraiban.*
-Mehetünk is. *fordul vissza a gnómhoz és hamar a konyhában találják magukat.* -Hogy hívnak? Én Worenth Yosden vagyok, a mágusok vezetője.
*Hellyel kínálja a gnómot, majd valami harapnivaló után néz, amiből most sincs hiány. Kenyér, szalonna, kolbász, tojás, sajt, némi zöldség és még sonka is kerül az asztalra, na meg egy kancsó friss víz!*
-Egyél csak bátran.
*A víz csodákra képes. Ha valaki két napig nem iszik, de aztán eljő a lehetőség, hogy szomját oltsa azonnal új életre kel és visszaköltözik belé az erő. Víz nélkül az élet elképzelhetetlen és elvileg három naptól tovább senki sem bírja ki. A gnómnak sem sok kellett volna, hogy a kiszáradás végleg megpecsételje sorsát, de a szerencse most az ő pártjára állt, amiért ide vezette.*
-Igazán nem tesz semmit.
*Miután sikerül lábra állnia a gnómnak Eirenire pillant.*
-Innentől már nem lesz baj. Menj és foglalkozz az inasoddal, a többit rám bízhatod. Később szeretnék veled beszélni és kérnék egy beszámolót arról, hogy mit tapasztalsz a tanítványoddal kapcsolatban.
*Eireni tehát mehet a dolgára, folytathatja a tanonca oktatását.*
-Az erdő sötét és veszélyes. Ha nem ismered az ösvényeket, akkor nem érdemes egyedül nekivágni.
*Persze, aki vándorol az nem fog minden egyes helyszín vagy megálló előtt lecövekelni, amíg valaki kellően fel nem világosítja, hogy mire számítson. A vándorélet a bátorságra és vakmerőségre épül, de ennek könnyen meg lehet inni a levét.*
-Ez csak természetes. *mosolyog a hóhajú, majd kinyitja az ajtót és bekíséri a gnómot, ha szükséges akkor lehajol és a hóna alá fog, nehogy elessen vagy valami.*
-Synmiraban vagy, az Ezüstszilánk Szövetség mágusainak otthonában. Talán hallottál már rólunk.
*Igen, volt már olyan vándor, akit konkrétan ide küldtek valahonnan az isten háta mögül, hogy majd itt megtanítják arra, amire kell. Ebből kiindulva akár a kis gnóm is tudhat róluk.
Közben beérnek a nappaliba, vagy ha úgy tetszik közösségi terembe, ahol az elmúlt napon a nagy beszédét tartotta.*
-Itt is elalhatsz ha úgy van, de fent vannak szobák, amikben kényelmesek és puhák az ágyak. De előbb menjünk be a konyhába, hogy ehess valamit.
*Mielőtt azonban nagyon elrohannának megérkezik Daewe.*
-Daewe! Már azt hittem, hogy útra keltetek. Kerestelek benneteket, de nem leltem senkit. De mindegy is, fő, hogy itt vagy.
*Majd felvázolja neki, hogy milyen bájitalokat is kellene hozni a városból.*
-Akkor megbeszéltük. *mondja és azzal Daewe Syl'dor kezébe ad egy kisebb zsákocskát, amiben 2000 aranyat lel.*
-Legyetek óvatosak. Ha valakinek szüksége van egy kis pénzre, adj nekik annyit, amennyi a bájitalokból megmarad. Jó utat nektek! *engedi útjára a szilánkok alkimistáját és ezzel egyidejűleg a többieket is. Azért örül, hogy négyesben fognak menni főleg úgy, hogy Zaras is köztük van, aki az egyetlen igazi harcos a szilánkok soraiban.*
-Mehetünk is. *fordul vissza a gnómhoz és hamar a konyhában találják magukat.* -Hogy hívnak? Én Worenth Yosden vagyok, a mágusok vezetője.
*Hellyel kínálja a gnómot, majd valami harapnivaló után néz, amiből most sincs hiány. Kenyér, szalonna, kolbász, tojás, sajt, némi zöldség és még sonka is kerül az asztalra, na meg egy kancsó friss víz!*
-Egyél csak bátran.
1806. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-11 22:40:50
Üzenet elküldve: 2016-10-11 22:40:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Loka szobája//
//Loka, Zaras//
*Ha a párocskának az volt a célja, hogy összezavarják, az tökéletesen sikerült. Egyik pillanatban nevethetnékje van a hóhajú elf szerencsétlen igyekezetén, a másikban viszont a vér is megfagy benne a fekete hajú vészjósló pillantásától.*
- Persze. Előfordul az ilyesmi. *Bólint rá Loka szavaira komoly arccal, mintha tudomásul venné, a félresikerült gyógykezelésről szóló mesét. Annyira nem tartja magát naivnak, hogy ne találja ki, mi is történt itt a kettős között, legfeljebb a sok sebet és vért furcsálja. Eddig nem gondolta volna, hogy ehhez ilyesmi is szükségeltetik.*
- Csak nyugodtan, megvárlak lent.
*Egészen biztos benne, hogy senki sem érzi fontosnak azt, hogy ő is végignézze Zaras öltözködését, sietve hátrál ki a szobából, szemét le nem véve a nőről. Arról pedig szó sem lehet, hogy hátat fordítson neki. Nyíltan ugyan nem fenyegette meg semmivel, de erre nem is nagyon van szükség, valahogy a látásától is frászt kap. Odakint aztán rövid időre nekiveti a hátát a becsukott ajtónak és mélyeket lélegzik. Eddig minden olyan tökéletesnek látszott Synmirán. Kedves és segítőkész társak, egyszerűségében is fenséges, megkapó épület, bűbájos kert, csobogó forrással. És most itt van ez, amiben vigyázatlanul belegyalogolt. Idegen, vad, ijesztő... és izgalmas? Megrázza a fejét, nem is érti, hogy ez hogyan jutott eszébe erről. Jobb is, ha igyekszik ezen nem sokat gondolkodni. A szobájába érve gyorsan összepakolja kis batyuját a hosszú útra, legalább ezzel nem kell sokat vesződni. Ugyanazok kerülnek bele, mint legutóbb.*
//Odalent//
*Egy kis csoportosulást talál nem messze a bejárattól. Odaérve az is kiderül, hogy egy, legalábbis számára, ismeretlen gnómot istápolgatnak, aki szemmel láthatóan nincs jó bőrben. Ugyan még mindig az iméntiek hatása alatt van, de elfogadhatóan barátságosra sikeredik a mosoly, amit a megviselt gnóm kap, aztán Worenth-hez fordul.*
- Szóltam Zaras-nak, mester. *Kicsit elcsuklik a hangja, ahogy lelki szemei előtt feltűnik a szépen összekaszabolt fehér hajú, de a páros aggodalma annyiban felesleges, hogy Daewe nem tervezte elújságolni mindenkinek, amit látott. Aztán amikor Zaras anyagi valójában is előtte áll, kantárszáron vezetve egy hátast, fancsali képpel húzza el a száját.*
- Nekem nincs lovam...
//Loka, Zaras//
*Ha a párocskának az volt a célja, hogy összezavarják, az tökéletesen sikerült. Egyik pillanatban nevethetnékje van a hóhajú elf szerencsétlen igyekezetén, a másikban viszont a vér is megfagy benne a fekete hajú vészjósló pillantásától.*
- Persze. Előfordul az ilyesmi. *Bólint rá Loka szavaira komoly arccal, mintha tudomásul venné, a félresikerült gyógykezelésről szóló mesét. Annyira nem tartja magát naivnak, hogy ne találja ki, mi is történt itt a kettős között, legfeljebb a sok sebet és vért furcsálja. Eddig nem gondolta volna, hogy ehhez ilyesmi is szükségeltetik.*
- Csak nyugodtan, megvárlak lent.
*Egészen biztos benne, hogy senki sem érzi fontosnak azt, hogy ő is végignézze Zaras öltözködését, sietve hátrál ki a szobából, szemét le nem véve a nőről. Arról pedig szó sem lehet, hogy hátat fordítson neki. Nyíltan ugyan nem fenyegette meg semmivel, de erre nem is nagyon van szükség, valahogy a látásától is frászt kap. Odakint aztán rövid időre nekiveti a hátát a becsukott ajtónak és mélyeket lélegzik. Eddig minden olyan tökéletesnek látszott Synmirán. Kedves és segítőkész társak, egyszerűségében is fenséges, megkapó épület, bűbájos kert, csobogó forrással. És most itt van ez, amiben vigyázatlanul belegyalogolt. Idegen, vad, ijesztő... és izgalmas? Megrázza a fejét, nem is érti, hogy ez hogyan jutott eszébe erről. Jobb is, ha igyekszik ezen nem sokat gondolkodni. A szobájába érve gyorsan összepakolja kis batyuját a hosszú útra, legalább ezzel nem kell sokat vesződni. Ugyanazok kerülnek bele, mint legutóbb.*
//Odalent//
*Egy kis csoportosulást talál nem messze a bejárattól. Odaérve az is kiderül, hogy egy, legalábbis számára, ismeretlen gnómot istápolgatnak, aki szemmel láthatóan nincs jó bőrben. Ugyan még mindig az iméntiek hatása alatt van, de elfogadhatóan barátságosra sikeredik a mosoly, amit a megviselt gnóm kap, aztán Worenth-hez fordul.*
- Szóltam Zaras-nak, mester. *Kicsit elcsuklik a hangja, ahogy lelki szemei előtt feltűnik a szépen összekaszabolt fehér hajú, de a páros aggodalma annyiban felesleges, hogy Daewe nem tervezte elújságolni mindenkinek, amit látott. Aztán amikor Zaras anyagi valójában is előtte áll, kantárszáron vezetve egy hátast, fancsali képpel húzza el a száját.*
- Nekem nincs lovam...
1805. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-11 21:56:40
Üzenet elküldve: 2016-10-11 21:56:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Loka szobája, aztán indulásra készen//
//Loka, Daewe//
* Hiába Loka minden igyekezete, Zaras valahogy mindig képes túltenni az azt megelőző hülyeségén; ahogy annak most is szemtanúi lehetünk. A pár extra, vörösen lüktető csík, melyet Daewe körmei hagynak, nem igazán oszt, szoroz az aktuális látképen, talán még ezek mondhatók a legszolidabbnak.
Végül Loka szavai térítik valamelyest észhez, ekkor engedi el Daewet, s áll meg előtte sápadtan. Éppen helyeslésre nyitná száját, mikor is Worenth ordítása hallatszik fel hozzájuk. Tényleg, mintha a rájuk nyitó, lelkileg megsebzett lány is mondott volna valami ilyesmit. *
- Én… öhm… fel kell, öltözzek.
* Pillant végig magán, száját elhúzva. Szégyellősnek nem mondható, meg már úgyis mindegy, így hát nem kapkodja el, még be is fejezi a gyors mosdást, nehogy átüssön azokon a ruhákon a vér, amelyeket szobájából akar elhozni.
Búcsúzóul csak egy bocsánatkérő pillantást kap Loka, bár most már nem igazán van titkolni való, hiszen kiderült… hacsak nem veszi rá Daewet az úton, hogy hallgasson róla… *
* Percekkel később teljes menetfelszerelésben áll, kezében paripájának kantárjával várja Worenth elbocsájtó parancsát.*
//Loka, Daewe//
* Hiába Loka minden igyekezete, Zaras valahogy mindig képes túltenni az azt megelőző hülyeségén; ahogy annak most is szemtanúi lehetünk. A pár extra, vörösen lüktető csík, melyet Daewe körmei hagynak, nem igazán oszt, szoroz az aktuális látképen, talán még ezek mondhatók a legszolidabbnak.
Végül Loka szavai térítik valamelyest észhez, ekkor engedi el Daewet, s áll meg előtte sápadtan. Éppen helyeslésre nyitná száját, mikor is Worenth ordítása hallatszik fel hozzájuk. Tényleg, mintha a rájuk nyitó, lelkileg megsebzett lány is mondott volna valami ilyesmit. *
- Én… öhm… fel kell, öltözzek.
* Pillant végig magán, száját elhúzva. Szégyellősnek nem mondható, meg már úgyis mindegy, így hát nem kapkodja el, még be is fejezi a gyors mosdást, nehogy átüssön azokon a ruhákon a vér, amelyeket szobájából akar elhozni.
Búcsúzóul csak egy bocsánatkérő pillantást kap Loka, bár most már nem igazán van titkolni való, hiszen kiderült… hacsak nem veszi rá Daewet az úton, hogy hallgasson róla… *
* Percekkel később teljes menetfelszerelésben áll, kezében paripájának kantárjával várja Worenth elbocsájtó parancsát.*
1804. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-11 20:02:39
Üzenet elküldve: 2016-10-11 20:02:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Loka szobája //
// Zaras, Daewe //
*Loka nem rémül meg. Nem is ismeri ezt a szót, vagy a hozzá kapcsolható érzelmeket. Enyhe aggodalom azonban őt is átjárja arra a gondolatra, hogy a belépő fajtárs fantáziája a kelleténél kissé élénkebb színezetet ad a látottaknak, és valaki illetékedhez rohanván keresztbe tehet neki. Szerencsére gyorsan kapcsol, kézben is tartaná a dolgok alakulását ha az az ütődött szépfiú nem pánikolna és próbálna segíteni. Hisz ennyire szánalmas is csak egy jó szándékú, kétségbe esett „hős” lehet. Zaras persze tudatában sincs, mennyit ront a helyzeten. ~Az Ősökre, már rég meg kellett volna ölnöm!~
Legalább a csaj nevét megtudja Loka. Daewe.
A Gorthwen lány hatalmas kört ír le szemeivel, majd karba font kezekkel áll meg a Daewe nevezetű nőtől pár lépésre.*
- Nem terjedhet el, hogy a Szilánkok legjobb őrzője ilyen ügyetlen kis sebeket szerez edzés közben, ugye? Ugye, Zaras? *Hangja élesen töri a szobában uralkodó feszült légkört, zöldjei a szürke elfre villannak. Ideje volna, hogy leessen a férfinak milyen kínos a próbálkozása és engedje, hogy Loka rendezze el az ügyet.
Daewe pimasz megjegyzésére kaján mosoly kúszik a nő arcára.*
- Mint látod a dolgok kissé… piszkos fordulatot vettek. *Int nemtörődöm körbe. * Kénytelen vagyok átöltözni. Legközelebb, ha belépsz valahova kopogsz. *Az utolsó mondatot szigorúan, ellentmondást nem tűrőn veti oda a lábatlankodónak.
~És legközeleb, kétszer meggondolod, hogy belépsz-e valahova, mert az lesz az utolsó alkalom, hogy a lábaid használtad.~*
// Zaras, Daewe //
*Loka nem rémül meg. Nem is ismeri ezt a szót, vagy a hozzá kapcsolható érzelmeket. Enyhe aggodalom azonban őt is átjárja arra a gondolatra, hogy a belépő fajtárs fantáziája a kelleténél kissé élénkebb színezetet ad a látottaknak, és valaki illetékedhez rohanván keresztbe tehet neki. Szerencsére gyorsan kapcsol, kézben is tartaná a dolgok alakulását ha az az ütődött szépfiú nem pánikolna és próbálna segíteni. Hisz ennyire szánalmas is csak egy jó szándékú, kétségbe esett „hős” lehet. Zaras persze tudatában sincs, mennyit ront a helyzeten. ~Az Ősökre, már rég meg kellett volna ölnöm!~
Legalább a csaj nevét megtudja Loka. Daewe.
A Gorthwen lány hatalmas kört ír le szemeivel, majd karba font kezekkel áll meg a Daewe nevezetű nőtől pár lépésre.*
- Nem terjedhet el, hogy a Szilánkok legjobb őrzője ilyen ügyetlen kis sebeket szerez edzés közben, ugye? Ugye, Zaras? *Hangja élesen töri a szobában uralkodó feszült légkört, zöldjei a szürke elfre villannak. Ideje volna, hogy leessen a férfinak milyen kínos a próbálkozása és engedje, hogy Loka rendezze el az ügyet.
Daewe pimasz megjegyzésére kaján mosoly kúszik a nő arcára.*
- Mint látod a dolgok kissé… piszkos fordulatot vettek. *Int nemtörődöm körbe. * Kénytelen vagyok átöltözni. Legközelebb, ha belépsz valahova kopogsz. *Az utolsó mondatot szigorúan, ellentmondást nem tűrőn veti oda a lábatlankodónak.
~És legközeleb, kétszer meggondolod, hogy belépsz-e valahova, mert az lesz az utolsó alkalom, hogy a lábaid használtad.~*
1803. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-11 18:44:00
Üzenet elküldve: 2016-10-11 18:44:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Eireni, Worenth, Zingrim//
* Bekövetkezik az, amitől a legjobban tart. Munkára fogják szerencsétlen Ofyddet. Forr benne az indulat, szerencsére még megáll egy bizonyos szinten, amivel még a hirtelen haragú elfünk meg tud küzdeni. A cselekvés hírére nem dob hátast, az biztos. Szívesebben végig nézné, hogy az a fehér hajú felsegíti a szerencsétlent és eltűnnének a kastély gyomrában. Így Eireni is végezhetné a nagyszerű rendes munkáját, a tanítást. Nem beszélve Ofydderől, aki ég a vágytól, hogy tudhasson többet eme csodás világról.
Titkon azért örül, mikor látja, hogy a kis gnóm kezd magához térni. Látni véli visszatérni a színt a testébe. Igaz távolabb áll, így valójában nem lát semmit, de úgy érzékeli.
A feladatot, amit Worenth mestertől kap, miszerint el kell látni a gnómmal érkező hátast, nem szívesen ugyan, de elvégzi.*
- Igenis mester.
*Gyengéden megragadja az állat sörényét, és maga után vezeti az istállóba. Valójában nem tudja pontosan hol is van ez a hely, így csak következtetni tud, hogy ez a titokzatos hely valószínűleg az az épület ott a kastély mellett. Fogja, tehát a gebét és tovább vezeti pont, mint egy igazi istállós fiú. Ki tudja, talán pályát tévesztett. Talán nem is a mágia az ő igazi világa, mert az a ló elég szépen áll ott a kezében.
Az istálló egyik sarkában hagyja az állatot. Előbb persze ad neki az ott található szénából. AZ igazat megvallva nem eteti meg a lovat, hanem egy kupacba rendez egy kevés szénát, és elé rakja. Ha életre való ló, akkor megeszi. Ofydde miután elvégzi a kötelezőket vár még pár percet. Ezek után sikeresen megnyugszik. Amilyen hirtelen jött a felfortyanás ugyan olyan hamar el is tűnik. Ismét nyugodtan indul vissza a többiek után.*
* Bekövetkezik az, amitől a legjobban tart. Munkára fogják szerencsétlen Ofyddet. Forr benne az indulat, szerencsére még megáll egy bizonyos szinten, amivel még a hirtelen haragú elfünk meg tud küzdeni. A cselekvés hírére nem dob hátast, az biztos. Szívesebben végig nézné, hogy az a fehér hajú felsegíti a szerencsétlent és eltűnnének a kastély gyomrában. Így Eireni is végezhetné a nagyszerű rendes munkáját, a tanítást. Nem beszélve Ofydderől, aki ég a vágytól, hogy tudhasson többet eme csodás világról.
Titkon azért örül, mikor látja, hogy a kis gnóm kezd magához térni. Látni véli visszatérni a színt a testébe. Igaz távolabb áll, így valójában nem lát semmit, de úgy érzékeli.
A feladatot, amit Worenth mestertől kap, miszerint el kell látni a gnómmal érkező hátast, nem szívesen ugyan, de elvégzi.*
- Igenis mester.
*Gyengéden megragadja az állat sörényét, és maga után vezeti az istállóba. Valójában nem tudja pontosan hol is van ez a hely, így csak következtetni tud, hogy ez a titokzatos hely valószínűleg az az épület ott a kastély mellett. Fogja, tehát a gebét és tovább vezeti pont, mint egy igazi istállós fiú. Ki tudja, talán pályát tévesztett. Talán nem is a mágia az ő igazi világa, mert az a ló elég szépen áll ott a kezében.
Az istálló egyik sarkában hagyja az állatot. Előbb persze ad neki az ott található szénából. AZ igazat megvallva nem eteti meg a lovat, hanem egy kupacba rendez egy kevés szénát, és elé rakja. Ha életre való ló, akkor megeszi. Ofydde miután elvégzi a kötelezőket vár még pár percet. Ezek után sikeresen megnyugszik. Amilyen hirtelen jött a felfortyanás ugyan olyan hamar el is tűnik. Ismét nyugodtan indul vissza a többiek után.*
1802. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-11 13:27:20
Üzenet elküldve: 2016-10-11 13:27:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Indulásra készen, Lapura várva//
*Megkapott minden instrukciót, minden levelet, meg egyébként is, felkészült. Meg fel is öltözött, és lopott - mára már elbirtokolt - lován feszengve várja, hogy indulhasson. Közben Lokára és egy jó kínzókamrára gondol, ahol elegendő bőrszíj, vasnehezék és síkosító található. Meg némi bagó a nyugis időszakokra.*
- Sálálálálá! Sálálá máma reggeeel! Sálálálálá! Sálálá süt a napooocskaaa! *kezd bele a törvénytelen óbégatásba, amit ő éneklés helyett használ. Közben hihetetlen rutinnal tekeri meg soron következő szívni valóját.*
- Na, indulunk már? *valami kis csisziszke döglődik a kapuban, mindenki azzal van elfoglalva, de Kriyont nem annyira érdekli, inkább rágyújt. Az ujjával, mert ő olyat is tud.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
*Megkapott minden instrukciót, minden levelet, meg egyébként is, felkészült. Meg fel is öltözött, és lopott - mára már elbirtokolt - lován feszengve várja, hogy indulhasson. Közben Lokára és egy jó kínzókamrára gondol, ahol elegendő bőrszíj, vasnehezék és síkosító található. Meg némi bagó a nyugis időszakokra.*
- Sálálálálá! Sálálá máma reggeeel! Sálálálálá! Sálálá süt a napooocskaaa! *kezd bele a törvénytelen óbégatásba, amit ő éneklés helyett használ. Közben hihetetlen rutinnal tekeri meg soron következő szívni valóját.*
- Na, indulunk már? *valami kis csisziszke döglődik a kapuban, mindenki azzal van elfoglalva, de Kriyont nem annyira érdekli, inkább rágyújt. Az ujjával, mert ő olyat is tud.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
1801. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-11 09:52:18
Üzenet elküldve: 2016-10-11 09:52:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
//Worenth, Eireni, Ofydde//
*A termetes férfi jó szándéka meglepi. Manapság nem tapasztalt hasonlót, legalább is a városban nem. Tapasztalata szerint a legtöbben nem foglalkoznak mások sorsával, bár lehet ez a világgal szemben való bizalmatlanságából, előítéletéből fakadhat. Valóban kiszáradt, ahogy a másik, szintén kék szemű férfi helyesen megállapította. Erőt vesz magán, majd felül a fekvő helyzetéből és a feléje nyújtott kulacsért nyúl. Szabad kezébe kiönt némi vizet majd ajkaihoz emeli, hogy csillapítsa azok kiszáradását. Óvatosan kortyolni kezdi a vizet de csak szép lassan. Torka is kiszáradt már eléggé, így a nyelés is nehézkes még most. Pár korty után megáll, majd végigtekint az őt körülvevő három személyen. Hozzá képest igen magasak amiből elsőre azt szűri le, hogy valami hatalmas termetű törzsbe csöppenhetett, bár a harmadikként odaérkező férfi normál ember magasságú, ezért a teóriája hamar megbukik. Kíváncsisága még legyengült állapotában sem hagyja el, agya szinte állandóan pörög és falja az új ingereket, információkat. Miután egy kicsit pihentette az ivást újra a szájához emeli a kulacsot és még néhány kortyot lehúz belőle.*
- Ez igazán jól esett. Hálás vagyok. *Biccent a fehér hajú férfinak majd visszaadja neki a kulacsot. Most azt érzi, hogy legszívesebben egy patakot is kiinna egy ültő helyében, de tudja abba most bele is pusztulna. Mindenesetre kissé erőre kapott a víztől és a kapott segítséggel lábra is áll. Némileg bizonytalan a járása de azért egy kis támogatással tud járni. Ekkor ocsúdik fel, hogy az imént kérdeztek tőle.*
- Artheniorból érkeztem vándor utamra, de a sűrű erdőben eltévedtem. Elfogyott vizem és élelmem is. Már azt hittem ott pusztulok. *Foglalja össze röviden a dolgokat s utána nyel is egy nagyot mert a beszéd még kissé megerőlteti kiszáradt torkát.*
- Maguk igazán kedvesek, elfogadom a felajánlást. *Hálásan tekint fel a számára égimeszelő férfiakra akik felállították, majd valószínű befelé tessékelik.*
- Hol vagyok? Mi ennek a helynek a neve? *Teszi fel kérdését a hóhajú csuhás férfinak akit vezetőnek vél.*
//Worenth, Eireni, Ofydde//
*A termetes férfi jó szándéka meglepi. Manapság nem tapasztalt hasonlót, legalább is a városban nem. Tapasztalata szerint a legtöbben nem foglalkoznak mások sorsával, bár lehet ez a világgal szemben való bizalmatlanságából, előítéletéből fakadhat. Valóban kiszáradt, ahogy a másik, szintén kék szemű férfi helyesen megállapította. Erőt vesz magán, majd felül a fekvő helyzetéből és a feléje nyújtott kulacsért nyúl. Szabad kezébe kiönt némi vizet majd ajkaihoz emeli, hogy csillapítsa azok kiszáradását. Óvatosan kortyolni kezdi a vizet de csak szép lassan. Torka is kiszáradt már eléggé, így a nyelés is nehézkes még most. Pár korty után megáll, majd végigtekint az őt körülvevő három személyen. Hozzá képest igen magasak amiből elsőre azt szűri le, hogy valami hatalmas termetű törzsbe csöppenhetett, bár a harmadikként odaérkező férfi normál ember magasságú, ezért a teóriája hamar megbukik. Kíváncsisága még legyengült állapotában sem hagyja el, agya szinte állandóan pörög és falja az új ingereket, információkat. Miután egy kicsit pihentette az ivást újra a szájához emeli a kulacsot és még néhány kortyot lehúz belőle.*
- Ez igazán jól esett. Hálás vagyok. *Biccent a fehér hajú férfinak majd visszaadja neki a kulacsot. Most azt érzi, hogy legszívesebben egy patakot is kiinna egy ültő helyében, de tudja abba most bele is pusztulna. Mindenesetre kissé erőre kapott a víztől és a kapott segítséggel lábra is áll. Némileg bizonytalan a járása de azért egy kis támogatással tud járni. Ekkor ocsúdik fel, hogy az imént kérdeztek tőle.*
- Artheniorból érkeztem vándor utamra, de a sűrű erdőben eltévedtem. Elfogyott vizem és élelmem is. Már azt hittem ott pusztulok. *Foglalja össze röviden a dolgokat s utána nyel is egy nagyot mert a beszéd még kissé megerőlteti kiszáradt torkát.*
- Maguk igazán kedvesek, elfogadom a felajánlást. *Hálásan tekint fel a számára égimeszelő férfiakra akik felállították, majd valószínű befelé tessékelik.*
- Hol vagyok? Mi ennek a helynek a neve? *Teszi fel kérdését a hóhajú csuhás férfinak akit vezetőnek vél.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519