Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 89-108
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-02-03 21:21:56
Üzenet elküldve: 2020-02-03 21:21:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos//
* Kicsit meglepődik a férfi szavain, majd rájön, hogy mit művelet odalenn, amitől kissé zavarba is jön. A kérdésre biccent, azonban nem csúszik arrébb, így is van bőven hely. *
- Nagyon neveletlen voltam igaz? Odahaza már szétverték volna a kísérőnőmet, hogy megtanuljam a leckét. Itt ugye nincs ilyen? - * kérdez rá, kicsit rémült tekintettel nézve a férfira. Nem tudja róla elképzelni, hogy tudna bántani úgy...bármit, azonban lepte már meg ember őt ezelőtt is. *
- Egyébként sajnálom, csak mostanában kicsit zaklatott voltam. Ez pedig tényleg csak az utolsó csepp volt a pohárban, amitől kicsordult a víz. Láthatod egyedül vagyok, annak ellenére, hogy nem magam jöttem ide. * - mutat körbe. Már nincs férfiholmi itt, illatra sincs semmi árulkodó, szóval sok értelme nincs a mutogatásnak. *
* Kicsit meglepődik a férfi szavain, majd rájön, hogy mit művelet odalenn, amitől kissé zavarba is jön. A kérdésre biccent, azonban nem csúszik arrébb, így is van bőven hely. *
- Nagyon neveletlen voltam igaz? Odahaza már szétverték volna a kísérőnőmet, hogy megtanuljam a leckét. Itt ugye nincs ilyen? - * kérdez rá, kicsit rémült tekintettel nézve a férfira. Nem tudja róla elképzelni, hogy tudna bántani úgy...bármit, azonban lepte már meg ember őt ezelőtt is. *
- Egyébként sajnálom, csak mostanában kicsit zaklatott voltam. Ez pedig tényleg csak az utolsó csepp volt a pohárban, amitől kicsordult a víz. Láthatod egyedül vagyok, annak ellenére, hogy nem magam jöttem ide. * - mutat körbe. Már nincs férfiholmi itt, illatra sincs semmi árulkodó, szóval sok értelme nincs a mutogatásnak. *
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-02-02 22:50:12
Üzenet elküldve: 2020-02-02 22:50:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos//
*Taitos mit sem sejt a lány állapotáról, illetve valamit azért igen, de kicsit meglepődik, mikor a remegő hangú válasz után belépve majdhogynem kócosan, az ágyban találja egy ingben.*
~Ez lenne az új elf nemesi divat?~
*Gondolkodik el, hiszen pont róluk nem feltételezte a ruhák elhagyását. Becsukja az ajtót, halkan, lágyan, aztán végigméri az elf lányt.*
-Jaj, szegénykém.
*Szakad ki belőle.*
-Tudod, hogy semmi gond nem volt lent, ugye?
*Indít egy kérdéssel.*
-Egy tea ide, vagy oda.
*Felidézi saját főzőtudománya zsákutcáit.*
-Nekem még a kenyérkatonáim is lemészárolták egymást.
*Kuncog kicsit, nem gondolva arra, hogy más is lehet a baj.*
-Ideülhetek?
*Kérdezi a lány ágya végéhez lépve, hátha kicsit kényelmesebben elhelyezkedve kibeszéltetheti az elf kisasszony szíve bánatát.*
*Taitos mit sem sejt a lány állapotáról, illetve valamit azért igen, de kicsit meglepődik, mikor a remegő hangú válasz után belépve majdhogynem kócosan, az ágyban találja egy ingben.*
~Ez lenne az új elf nemesi divat?~
*Gondolkodik el, hiszen pont róluk nem feltételezte a ruhák elhagyását. Becsukja az ajtót, halkan, lágyan, aztán végigméri az elf lányt.*
-Jaj, szegénykém.
*Szakad ki belőle.*
-Tudod, hogy semmi gond nem volt lent, ugye?
*Indít egy kérdéssel.*
-Egy tea ide, vagy oda.
*Felidézi saját főzőtudománya zsákutcáit.*
-Nekem még a kenyérkatonáim is lemészárolták egymást.
*Kuncog kicsit, nem gondolva arra, hogy más is lehet a baj.*
-Ideülhetek?
*Kérdezi a lány ágya végéhez lépve, hátha kicsit kényelmesebben elhelyezkedve kibeszéltetheti az elf kisasszony szíve bánatát.*
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-02-02 22:31:18
Üzenet elküldve: 2020-02-02 22:31:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos, meg Therrad//
* Kicsit hüppög még, de már egészen jól van. Szemei körül enyhén piros a bőr, ahogy orrát is hasonló szín kontúrozza, viszont nem duzzadt, békapofája van, mint a legtöbb hölgynek sírás után.
Most csak bánatos. Nem is emlékszik arra, mi volt odalenn, a szegény öreg kiment fejéből, a sózott tea nem különben. Az pusztán a gyújtózsinór volt.
Ekkor kopognak az ajtaján. Nincs kedve kikelni az ágyból sem lenge férfiingére köntöst venni, amit akkor váltott át amikor beért. Ez Dram inge volt, ezért vette fel, de nem tudja eldönteni, hogy magán kívánja tartani vagy legszívesebben tűzbe dobni. *
- I-igen - * válaszol halkan megigazítva enyhén kócos haját. *
* Kicsit hüppög még, de már egészen jól van. Szemei körül enyhén piros a bőr, ahogy orrát is hasonló szín kontúrozza, viszont nem duzzadt, békapofája van, mint a legtöbb hölgynek sírás után.
Most csak bánatos. Nem is emlékszik arra, mi volt odalenn, a szegény öreg kiment fejéből, a sózott tea nem különben. Az pusztán a gyújtózsinór volt.
Ekkor kopognak az ajtaján. Nincs kedve kikelni az ágyból sem lenge férfiingére köntöst venni, amit akkor váltott át amikor beért. Ez Dram inge volt, ezért vette fel, de nem tudja eldönteni, hogy magán kívánja tartani vagy legszívesebben tűzbe dobni. *
- I-igen - * válaszol halkan megigazítva enyhén kócos haját. *
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-01-30 19:17:49
Üzenet elküldve: 2020-01-30 19:17:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos, meg Therrad//
- Hm. - *Hümmög csak, orra alatt a bajszát simítva elgondolkodottan. Az ő tudását ez meghaladja és az ifjú ismeri a torony mesterét, úgyhogy ha ő azt mondja, ott nem kap segítséget, akkor nem tudja, hová kellene fordulnia.*
- Ha-ha lesz ideje, megoszthatná velem azokat a ta-ta-talányokat. Hátha ketten többre megyünk. - *Jegyzi meg, mert többet nem tud tenni. Kicsiny ugyan a tudása, így nincsenek magával szemben sem nagy reményei, ha már Taitoson is kifogott ez a rejtély, de a jószándék megvan.*
- Hm. Köszönöm! - *Biccent, mikor az ifjú távozóra fogja. Nem csukja be utána az ajtót, még annyira nem érzi magáénak a helyet.
Ácsorog is egy darabig, csak úgy bámulva maga elé, aztán föleszmél és gyorsan asztalhoz ül, hogy lefirkantson pár sort.
Miután ezzel végzett, megnyugodva dől hátra a székben és folytatja a bámészkodást. Kezeit karba fonja és igyekszik gondolatban belakni a helyet, miközben fejben feldolgozza az eddig történteket és elképzeli a jövőt, ami itt vár rá.
A kis pihenő után aztán nekifog a munkának, átnézi az iratokat, legalábbis egy részüket, míg nem a serénykedés úgy elnyomja, hogy feje előrebillen és hortyogva elszunyókál a székben.
Hosszú volt az út, sok volt az izgalom öreg fejének, kell egy kis pihenő.*
- Hm. - *Hümmög csak, orra alatt a bajszát simítva elgondolkodottan. Az ő tudását ez meghaladja és az ifjú ismeri a torony mesterét, úgyhogy ha ő azt mondja, ott nem kap segítséget, akkor nem tudja, hová kellene fordulnia.*
- Ha-ha lesz ideje, megoszthatná velem azokat a ta-ta-talányokat. Hátha ketten többre megyünk. - *Jegyzi meg, mert többet nem tud tenni. Kicsiny ugyan a tudása, így nincsenek magával szemben sem nagy reményei, ha már Taitoson is kifogott ez a rejtély, de a jószándék megvan.*
- Hm. Köszönöm! - *Biccent, mikor az ifjú távozóra fogja. Nem csukja be utána az ajtót, még annyira nem érzi magáénak a helyet.
Ácsorog is egy darabig, csak úgy bámulva maga elé, aztán föleszmél és gyorsan asztalhoz ül, hogy lefirkantson pár sort.
Miután ezzel végzett, megnyugodva dől hátra a székben és folytatja a bámészkodást. Kezeit karba fonja és igyekszik gondolatban belakni a helyet, miközben fejben feldolgozza az eddig történteket és elképzeli a jövőt, ami itt vár rá.
A kis pihenő után aztán nekifog a munkának, átnézi az iratokat, legalábbis egy részüket, míg nem a serénykedés úgy elnyomja, hogy feje előrebillen és hortyogva elszunyókál a székben.
Hosszú volt az út, sok volt az izgalom öreg fejének, kell egy kis pihenő.*
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-01-30 07:25:20
Üzenet elküldve: 2020-01-30 07:25:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos, meg Therrad//
*Az öreg félelmére Taitos csak elsomolyodik.* ~Hisz tényleg a wargok királya.~ *Az itteniek persze hamar hozzászoktak az irdatlan állathoz, akit szerencsére a lóvadászatról is sikerült többé-kevésbé lenevelni.
Az öreg javaslatára csak biccent.*
-Igen, terveztem én is felkeresni, de mikor a sötétség elleni küzdelemről volt szó, csak olyan talányokkal felelt, melyek megoldása vagy aggasztó, vagy én nem jöttem még rá. Mert a botnak is két vége van.
*Mormogja magában az utolsó mondtatot kicsit kelletlenül, majd a hálálkodó öregre pillant. Egy főhajtás még belefér, főleg így elsőre, nem szól rá.*
-Úgy legyen!
*Mondja ezt mindenre, a rászolgálásra és az iratokra is.*
-Itt leszek még ma, csak előbb felmegyek, amíg még az egerek legalább egy kicsit szomjasak.
*Hiszen ha kérdés van, arra általában vagy Taitos tud itt felelni, vagy senki sem.*
-Helyezkedj el kényelmesen Therrad uram!
*Búcsúzik, az ajtót ennyire teli kézzel bezárni nem tudja, így csak elsétál. Fel a lépcsőn, végig a szobák között egészen a toronyig. A toronyig ahol legutóbb mestere és Worenth lakott, azóta senki sem.*
~Most melyik lakrész legyen az enyém?~
*Kicsit latolgat, hiszen nem tudja az lenne-e a helyénvaló, ha mestere helyét tartaná meg, vagy ha pont oda költözne be. Végül aztán a közelmúlt eseményei, és a Worenthtel történt utolsó találkozó döntik el a kérdést. Taitos Isurii lakrészébe lép be.*
~Kicsit thargos, kicsit nőies.~
*Néz körbe. Átalakítások kellenek, annyi biztos. De nem most.*
~Na lássuk ezt a lányt.~
*Elindul Wymni szobája felé, és bekopog az ajtón.*
-Szabad?
*Kérdezi aránylag határozottan. Ha törik, ha szakad ő be fog menni, de mégis csak így illik.*
*Az öreg félelmére Taitos csak elsomolyodik.* ~Hisz tényleg a wargok királya.~ *Az itteniek persze hamar hozzászoktak az irdatlan állathoz, akit szerencsére a lóvadászatról is sikerült többé-kevésbé lenevelni.
Az öreg javaslatára csak biccent.*
-Igen, terveztem én is felkeresni, de mikor a sötétség elleni küzdelemről volt szó, csak olyan talányokkal felelt, melyek megoldása vagy aggasztó, vagy én nem jöttem még rá. Mert a botnak is két vége van.
*Mormogja magában az utolsó mondtatot kicsit kelletlenül, majd a hálálkodó öregre pillant. Egy főhajtás még belefér, főleg így elsőre, nem szól rá.*
-Úgy legyen!
*Mondja ezt mindenre, a rászolgálásra és az iratokra is.*
-Itt leszek még ma, csak előbb felmegyek, amíg még az egerek legalább egy kicsit szomjasak.
*Hiszen ha kérdés van, arra általában vagy Taitos tud itt felelni, vagy senki sem.*
-Helyezkedj el kényelmesen Therrad uram!
*Búcsúzik, az ajtót ennyire teli kézzel bezárni nem tudja, így csak elsétál. Fel a lépcsőn, végig a szobák között egészen a toronyig. A toronyig ahol legutóbb mestere és Worenth lakott, azóta senki sem.*
~Most melyik lakrész legyen az enyém?~
*Kicsit latolgat, hiszen nem tudja az lenne-e a helyénvaló, ha mestere helyét tartaná meg, vagy ha pont oda költözne be. Végül aztán a közelmúlt eseményei, és a Worenthtel történt utolsó találkozó döntik el a kérdést. Taitos Isurii lakrészébe lép be.*
~Kicsit thargos, kicsit nőies.~
*Néz körbe. Átalakítások kellenek, annyi biztos. De nem most.*
~Na lássuk ezt a lányt.~
*Elindul Wymni szobája felé, és bekopog az ajtón.*
-Szabad?
*Kérdezi aránylag határozottan. Ha törik, ha szakad ő be fog menni, de mégis csak így illik.*
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-01-29 12:23:21
Üzenet elküldve: 2020-01-29 12:23:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos, meg Therrad//
- A-azt nem bánom. - *Árulja el magát, hogy még mindig tart a wargtól. Bár ahogy a beszélgetés alakul a későbbiekben, még majdnem meg is barátkozik a lehetőséggel, hogy egy ekkora "házőrzőjük" van.
Követi az ifjút és figyel mindenre, amit mond, az épületben lévő termekről, vagy épp az istenekről...
Szegény öreg már állandó jelleggel veszélyben érzi magát, talán látszik is az arcán a megilletődöttség. De a helyzet a városban sem volt sokkal jobb, úgyhogy nem tudja, merre kellene menekülnie egy békésebb szigetért.
Egészen elképed Synmira vezetőségének történelmén és őt is legalább annyira aggasztja most már az átok, mint az ifjút. Nem pusztán együttérzésből, hanem gyávaságból is.*
- Ab.. ab... A to-torony mestere... - *Választja a könnyebb megoldást, mert Abogr neve tapasztalt dadogóként valahogy még mindig kifog a nyelvén.*
- Ő nem tudna segíteni ezzel az átokkal? - *Kérdezi, mert annyit még ő is tud, hogy ő a legnagyobb tudású mágus a környéken és az ifjú még emlegette is korábban, hogy vannak beszélő viszonyban.
Mikor Taitos távozóra fogná, körülnéz az immár sebtében kipakolt szobán, az ő új otthonán. Igazán szépnek és tágasnak találja, az egész épülettel együtt.*
- Kö-köszönöm. Rá fogok szolgálni. - *Hajt fejet hálája jeléül.*
- A-azt hiszem, egyből át is nézem az iratokat. - *Teszi hozzá, mert szeretné mielőbb átlátni az irodát.*
- Aztán talán lesznek még kérdéseim. - *Jelzi előre, hogy lehetséges, kérne még segítséget a közeljövőben.*
- Ha a lá-lá-lány után megy... Adja át az én bocsánatkérésemet is! - *Igazgatja szemüvegét zavartan, aztán hagyja menni Taitost.*
- A-azt nem bánom. - *Árulja el magát, hogy még mindig tart a wargtól. Bár ahogy a beszélgetés alakul a későbbiekben, még majdnem meg is barátkozik a lehetőséggel, hogy egy ekkora "házőrzőjük" van.
Követi az ifjút és figyel mindenre, amit mond, az épületben lévő termekről, vagy épp az istenekről...
Szegény öreg már állandó jelleggel veszélyben érzi magát, talán látszik is az arcán a megilletődöttség. De a helyzet a városban sem volt sokkal jobb, úgyhogy nem tudja, merre kellene menekülnie egy békésebb szigetért.
Egészen elképed Synmira vezetőségének történelmén és őt is legalább annyira aggasztja most már az átok, mint az ifjút. Nem pusztán együttérzésből, hanem gyávaságból is.*
- Ab.. ab... A to-torony mestere... - *Választja a könnyebb megoldást, mert Abogr neve tapasztalt dadogóként valahogy még mindig kifog a nyelvén.*
- Ő nem tudna segíteni ezzel az átokkal? - *Kérdezi, mert annyit még ő is tud, hogy ő a legnagyobb tudású mágus a környéken és az ifjú még emlegette is korábban, hogy vannak beszélő viszonyban.
Mikor Taitos távozóra fogná, körülnéz az immár sebtében kipakolt szobán, az ő új otthonán. Igazán szépnek és tágasnak találja, az egész épülettel együtt.*
- Kö-köszönöm. Rá fogok szolgálni. - *Hajt fejet hálája jeléül.*
- A-azt hiszem, egyből át is nézem az iratokat. - *Teszi hozzá, mert szeretné mielőbb átlátni az irodát.*
- Aztán talán lesznek még kérdéseim. - *Jelzi előre, hogy lehetséges, kérne még segítséget a közeljövőben.*
- Ha a lá-lá-lány után megy... Adja át az én bocsánatkérésemet is! - *Igazgatja szemüvegét zavartan, aztán hagyja menni Taitost.*
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-01-29 06:23:14
Üzenet elküldve: 2020-01-29 06:23:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos, meg Therrad//
*Most, hogy mindent megbeszéltek és Taitos is elszánta magát a költözésre úgy tűnik, hogy az öreg kezdene akadékoskodni. Az ifjú mágus nyelve hegyén van már a felelet, mikor a gnóm végül beadja derekát.*
~Majd ha megtanulsz levitálni, öregem.~
*Végül csak mosolyogva biccent.*
-Nem mindig lehet itt Ragron.
*Aztán rátérnek a részletekre, Therrad pedig kérdez is, ám mivel az öreg is Taitos-szekérrel hozta a ruháit, vándorunk is késztetést érez, hogy hamar költözzön.*
-Akkor elkezdek összepakolni.
*Tápászkodik fel, és kilép a konyhába a csészékkel, majd irodája felé veszi az irányt, közben pedig mondandóját néha megszakítja egy-egy szóval az éppen meglátogatott szobát bemutatva saját nevével.*
-Nos a gonosz ténykedése sajnos elkerülhetetlen. Sa'Tereth a Kikötő majdhogynem tejhatalmú ura mára. Innen északra tud csak terjeszkedni, ahol nézeteim szerint Teysus lenne az úr. A Szürke félistenei nem is ismeretlenek erre, egyik formája az ősi Drenule szobra ott van a fogadóval szemben. Illetve... Az maga Drenule megkövesedve.
*Kicsit elkalandozik, miközben végre irodáját nyitja, ahol elkezdheti saját hátizsákjába bepakolni néhány ruháját, illetve könyvét, írószereit és a fontosabb irományok intézőre nem tartozó részeit veszi kézhez.*
-Az ágyat újra kell majd húzni.
*Jegyzi meg, majd folytatja.*
-Az elmúlt egy évben viszont a Sötét Úr szolgái gyakran megfordulnak erre. Vérmágusok, őrültek, sötét küldöttek. Mi vagyunk az első északi bástya.
Az átkot pedig klánunk egy mesterét megszálló démon szórta rám.
*Mostanra kevésbé viseli meg ez a kijelentés.*
-Fontos tanulság, hogy a hatalom nem csak használatában, de elvesztésében is felelősség.
*Teszi hozzá.*
-Hatását még nem éreztem. Egyszerű fejfájáson túl. Nem tudom mi lehet. Ezért aggaszt igazán. Fénypapok szerint egyszerű pötty csupán.
*Elfintorodik, mert a következő kérdésre is hasonló a válasz.*
-Azon túl, hogy őrgólemet állítunk ismert módszer nincs, noha Amon Ruadh ki tudta tiltani az isteneket várából, tehát módszer létezik, csak ismeretlen. Kutakodni kell.
*Ezzel a válaszok és a csomagolnivaló is elfogy.*
-Akkor hát. Azt hiszem ez innentől a te szobád jóuram!
*Mosolyog, majd az ajtó felé lép párat, hogy lassacskán távozóra fogja.*
*Most, hogy mindent megbeszéltek és Taitos is elszánta magát a költözésre úgy tűnik, hogy az öreg kezdene akadékoskodni. Az ifjú mágus nyelve hegyén van már a felelet, mikor a gnóm végül beadja derekát.*
~Majd ha megtanulsz levitálni, öregem.~
*Végül csak mosolyogva biccent.*
-Nem mindig lehet itt Ragron.
*Aztán rátérnek a részletekre, Therrad pedig kérdez is, ám mivel az öreg is Taitos-szekérrel hozta a ruháit, vándorunk is késztetést érez, hogy hamar költözzön.*
-Akkor elkezdek összepakolni.
*Tápászkodik fel, és kilép a konyhába a csészékkel, majd irodája felé veszi az irányt, közben pedig mondandóját néha megszakítja egy-egy szóval az éppen meglátogatott szobát bemutatva saját nevével.*
-Nos a gonosz ténykedése sajnos elkerülhetetlen. Sa'Tereth a Kikötő majdhogynem tejhatalmú ura mára. Innen északra tud csak terjeszkedni, ahol nézeteim szerint Teysus lenne az úr. A Szürke félistenei nem is ismeretlenek erre, egyik formája az ősi Drenule szobra ott van a fogadóval szemben. Illetve... Az maga Drenule megkövesedve.
*Kicsit elkalandozik, miközben végre irodáját nyitja, ahol elkezdheti saját hátizsákjába bepakolni néhány ruháját, illetve könyvét, írószereit és a fontosabb irományok intézőre nem tartozó részeit veszi kézhez.*
-Az ágyat újra kell majd húzni.
*Jegyzi meg, majd folytatja.*
-Az elmúlt egy évben viszont a Sötét Úr szolgái gyakran megfordulnak erre. Vérmágusok, őrültek, sötét küldöttek. Mi vagyunk az első északi bástya.
Az átkot pedig klánunk egy mesterét megszálló démon szórta rám.
*Mostanra kevésbé viseli meg ez a kijelentés.*
-Fontos tanulság, hogy a hatalom nem csak használatában, de elvesztésében is felelősség.
*Teszi hozzá.*
-Hatását még nem éreztem. Egyszerű fejfájáson túl. Nem tudom mi lehet. Ezért aggaszt igazán. Fénypapok szerint egyszerű pötty csupán.
*Elfintorodik, mert a következő kérdésre is hasonló a válasz.*
-Azon túl, hogy őrgólemet állítunk ismert módszer nincs, noha Amon Ruadh ki tudta tiltani az isteneket várából, tehát módszer létezik, csak ismeretlen. Kutakodni kell.
*Ezzel a válaszok és a csomagolnivaló is elfogy.*
-Akkor hát. Azt hiszem ez innentől a te szobád jóuram!
*Mosolyog, majd az ajtó felé lép párat, hogy lassacskán távozóra fogja.*
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-01-28 11:18:28
Üzenet elküldve: 2020-01-28 11:18:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos, meg Therrad//
*Még mindig elég kellemetlenül érinti, hogy megríkatta a lányt, de Taitos hozzáállása megnyugtatja. Meg majd alkalomadtán ő is beszél a kishölggyel, hogy bocsánatát kérje. Bár nem biztos benne, hogy az be fog válni és nem megint csak elszomorítja... Eh, sokszor nehéz, főleg az érzékeny, fiatal lányokkal! Nem lehet tudni, mi van a fejükben és mire hogyan fognak reagálni! Akár ez is egy érdekes kutatási terület lehetne. De nem biztos, hogy ebbe belevágná a fejszéjét.*
- Persze, persze! - *Bólogat a próbahétre, miközben boldogan elfogadja és megrázza a felé nyújtott kezet. Izgatottsága érzékelhető, de igazából meg is könnyebbült. Lehet, hogy a tudásvágy hozta ide, de valóban nem fiatal már, nehezen viselte a sodródást, miután korábbi munkahelye és otthona megszűnt. Most újra révbe ért és lesz egy állandóság az életében. Közben pedig kedvére elmerülhet a munkában és a tanulásban...*
- Ugyan, va-va-van még egy pár lépés és erő ezekben az öreg llá-bakban! A-az előbb is hogy fölszaladtak a lépcsőn! - *Utal vissza a "belépőjére", ahogy Ragron elől bemenekült. Most már van kedve egy kicsit viccelődni is az esettel kapcsolatban, jóllehet a fenevaddal még mindig nem szeretne összefutni. És persze eléggé ki is merítette az iram, amit akkor diktált magának, de a fürgeségét el nem vitathatják.*
- De ha ragaszkodik hozzá, én n-n-nem fogok tiltakozni. - *Teszi hozzá, meghagyva a döntést az ifjúnak.
Majd ahogy amaz elkezd tovább beszélni, ő visszaül és most már bátorkodik jegyzetelni, ha már fontos dolgokat emlegetnek. Gyorsan ír, néhol nem is ír ki teljes szavakat, vagy csak firkál valamit, de ő kiigazodik a saját jegyzetein. Míg Taitos beszél, lejegyez néhány korábbi információt is, arról, hogy ki kicsoda, mit tud már az itt élőkről, mi hol van, milyen feladatok és feltételek vannak. Akkor áll meg, mikor az ifjú az átkot említi. Eddig szinte föl sem figyelt a sötét pöttyre a homlokán. Therrad nem éppen a bátrak bátra, úgyhogy már Sa'Tereth említése elég, hogy kellemetlenül érezze magát.
Közbekérdezne, de nincs alkalma, mert Taitos folytatja, úgyhogy ő is firkál tovább, néha lepillantva arra, amit csinál, de szinte oda sem néz. Aztán csak visszakanyarodik a téma a sötét istenséghez, ami nagyon nyomasztóan hat rá, főleg hogy az ifjú azt mondja, gyakori errefelé a ténykedése. Majdhogynem még el is bizonytalanodik, hogy jó helyen jár-e...
A kérdésre kíváncsian pillant föl, hogy mi volna az.*
- Má-má-már itt is vagyok! - *Ütögeti meg maga mellett a földre rakott zsákot, jelezve, hogy itt van minden holmija. Szegényesnek tűnhet, de úgy is van. Bár élénk színű kabátja jómódúnak mutathatja, pénzben mérve alighanem az az egyik legértékesebb tulajdona.
És akkor ha már kérdezték, visszatér a lehetőséghez, hogy kérdezzen.*
- Mi-mi-mit értett az alatt, hogy Sa-sa-satereth ténykedése gyakori itt? Ho-ho-hogy szerezte azt az átkot? És miben nyilvánul meg? És milyen védelmet tudunk fölállítani?
*Még mindig elég kellemetlenül érinti, hogy megríkatta a lányt, de Taitos hozzáállása megnyugtatja. Meg majd alkalomadtán ő is beszél a kishölggyel, hogy bocsánatát kérje. Bár nem biztos benne, hogy az be fog válni és nem megint csak elszomorítja... Eh, sokszor nehéz, főleg az érzékeny, fiatal lányokkal! Nem lehet tudni, mi van a fejükben és mire hogyan fognak reagálni! Akár ez is egy érdekes kutatási terület lehetne. De nem biztos, hogy ebbe belevágná a fejszéjét.*
- Persze, persze! - *Bólogat a próbahétre, miközben boldogan elfogadja és megrázza a felé nyújtott kezet. Izgatottsága érzékelhető, de igazából meg is könnyebbült. Lehet, hogy a tudásvágy hozta ide, de valóban nem fiatal már, nehezen viselte a sodródást, miután korábbi munkahelye és otthona megszűnt. Most újra révbe ért és lesz egy állandóság az életében. Közben pedig kedvére elmerülhet a munkában és a tanulásban...*
- Ugyan, va-va-van még egy pár lépés és erő ezekben az öreg llá-bakban! A-az előbb is hogy fölszaladtak a lépcsőn! - *Utal vissza a "belépőjére", ahogy Ragron elől bemenekült. Most már van kedve egy kicsit viccelődni is az esettel kapcsolatban, jóllehet a fenevaddal még mindig nem szeretne összefutni. És persze eléggé ki is merítette az iram, amit akkor diktált magának, de a fürgeségét el nem vitathatják.*
- De ha ragaszkodik hozzá, én n-n-nem fogok tiltakozni. - *Teszi hozzá, meghagyva a döntést az ifjúnak.
Majd ahogy amaz elkezd tovább beszélni, ő visszaül és most már bátorkodik jegyzetelni, ha már fontos dolgokat emlegetnek. Gyorsan ír, néhol nem is ír ki teljes szavakat, vagy csak firkál valamit, de ő kiigazodik a saját jegyzetein. Míg Taitos beszél, lejegyez néhány korábbi információt is, arról, hogy ki kicsoda, mit tud már az itt élőkről, mi hol van, milyen feladatok és feltételek vannak. Akkor áll meg, mikor az ifjú az átkot említi. Eddig szinte föl sem figyelt a sötét pöttyre a homlokán. Therrad nem éppen a bátrak bátra, úgyhogy már Sa'Tereth említése elég, hogy kellemetlenül érezze magát.
Közbekérdezne, de nincs alkalma, mert Taitos folytatja, úgyhogy ő is firkál tovább, néha lepillantva arra, amit csinál, de szinte oda sem néz. Aztán csak visszakanyarodik a téma a sötét istenséghez, ami nagyon nyomasztóan hat rá, főleg hogy az ifjú azt mondja, gyakori errefelé a ténykedése. Majdhogynem még el is bizonytalanodik, hogy jó helyen jár-e...
A kérdésre kíváncsian pillant föl, hogy mi volna az.*
- Má-má-már itt is vagyok! - *Ütögeti meg maga mellett a földre rakott zsákot, jelezve, hogy itt van minden holmija. Szegényesnek tűnhet, de úgy is van. Bár élénk színű kabátja jómódúnak mutathatja, pénzben mérve alighanem az az egyik legértékesebb tulajdona.
És akkor ha már kérdezték, visszatér a lehetőséghez, hogy kérdezzen.*
- Mi-mi-mit értett az alatt, hogy Sa-sa-satereth ténykedése gyakori itt? Ho-ho-hogy szerezte azt az átkot? És miben nyilvánul meg? És milyen védelmet tudunk fölállítani?
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-01-28 09:01:09
Üzenet elküldve: 2020-01-28 09:01:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos, meg Therrad//
-Semmi probléma. Ha végeztünk megyek megbeszélem vele.
*Felel az öregnek, hiszen ő nem rontott el semmit. Az öreg meglepett kérdésére Taitos csak elmosolyodik.*
-Mágusok között annyira nem nehéz az élet. Étel-ital mindig van, a fedél is egy napi munka, ha megerőltetjük magunkat. Ez nem akkora dolog, gyakran nem is ér fel azzal, amit két dolgos kéz adhat. Az idővel.
*Hiszen tényleg. A tárgyak jelentősége itt kisebb lesz, míg a tudás és a tettek értéke óriásit ugrik.*
-De egy próbahatot azért gondolatban beiktatunk.
*Teszi hozzá arra gondolva, hogy itt még mindketten sértődés nélkül visszamondhatják az alkut, ha nem úgy jönnek össze a dolgok ahogy tervezik.*
~Vénségedre felfordítod a saját világodat.~
*Szól gondolatban az öreghez, némi humor de annál több tisztelet mellett.*
-Rendben hát!
*Emelkedik fel Taitos ültéből, és kezet nyújt.*
-Akkor üdvözlégy az Ezüstszilánk Szövetségben, Therrad!
*Feleli ünnepélyesen. A szobára csak a fejét ingatja.*
-Az emeleti szobákat jobb, ha a ruganyosabb ifjak használják.
*Megcsapkodja térdét és örül, hogy legalább egy földszinti szobájuk van.*
-Mint intéző, amúgy is fontos elég nagy helyet biztosítani.
*Kicsit habozik, aztán úgy dönt még hozzátesz pár dolgot.*
-A tanoncok nagyja most házon kívül van. Egyesek harcolnak, mások személyes ügyben mentek el. Én Sa'Tereth átka miatt sajnos itthon kell, hogy maradjak, míg rá nem jövök mi történt.
*Mutat homlokára, ahol fekete pötty ül.*
-Fontos még tudni, a szomszédban a Thargodar törzs vezérével megállapodást, amolyan testvéri viszonyt kötöttünk. Egymás területeit védelmezni kötelesek vagyunk, illetve mágia ügyében segítséget is nyújtunk nekik. Harcos nép viszont, így ha esztelenségre készülnek mondhatunk nemet.
*Nem tud Waldran távozásáról, így egyelőre a legutóbbi állapotot meséli el.*
-Cserébe bejárást kapunk fogadójukba, erődjükbe, ispotályukba, míg őket is szívesen látjuk a tisztáson. Ha pedig pár erős kéz kell, lehet hozzájuk fordulni.
*Egy kicsit a közelmúlt eseményeiről is beszélnie kell.*
-A Sötét Úr ténykedése a környéken viszont egyre gyakoribb, így nyitva kell tartanunk a szemünket, és védvonalakat kell a tisztásra építenünk.
*Többet, mint egy élő-sípoló duda, ami jelenleg a tisztás riasztója.*
-Egy utolsó kérdés még Therrad uram...
*Zárja mondandóját.*
-Már ha neked nincs. Mikor térsz vissza holmiddal hozzánk?
-Semmi probléma. Ha végeztünk megyek megbeszélem vele.
*Felel az öregnek, hiszen ő nem rontott el semmit. Az öreg meglepett kérdésére Taitos csak elmosolyodik.*
-Mágusok között annyira nem nehéz az élet. Étel-ital mindig van, a fedél is egy napi munka, ha megerőltetjük magunkat. Ez nem akkora dolog, gyakran nem is ér fel azzal, amit két dolgos kéz adhat. Az idővel.
*Hiszen tényleg. A tárgyak jelentősége itt kisebb lesz, míg a tudás és a tettek értéke óriásit ugrik.*
-De egy próbahatot azért gondolatban beiktatunk.
*Teszi hozzá arra gondolva, hogy itt még mindketten sértődés nélkül visszamondhatják az alkut, ha nem úgy jönnek össze a dolgok ahogy tervezik.*
~Vénségedre felfordítod a saját világodat.~
*Szól gondolatban az öreghez, némi humor de annál több tisztelet mellett.*
-Rendben hát!
*Emelkedik fel Taitos ültéből, és kezet nyújt.*
-Akkor üdvözlégy az Ezüstszilánk Szövetségben, Therrad!
*Feleli ünnepélyesen. A szobára csak a fejét ingatja.*
-Az emeleti szobákat jobb, ha a ruganyosabb ifjak használják.
*Megcsapkodja térdét és örül, hogy legalább egy földszinti szobájuk van.*
-Mint intéző, amúgy is fontos elég nagy helyet biztosítani.
*Kicsit habozik, aztán úgy dönt még hozzátesz pár dolgot.*
-A tanoncok nagyja most házon kívül van. Egyesek harcolnak, mások személyes ügyben mentek el. Én Sa'Tereth átka miatt sajnos itthon kell, hogy maradjak, míg rá nem jövök mi történt.
*Mutat homlokára, ahol fekete pötty ül.*
-Fontos még tudni, a szomszédban a Thargodar törzs vezérével megállapodást, amolyan testvéri viszonyt kötöttünk. Egymás területeit védelmezni kötelesek vagyunk, illetve mágia ügyében segítséget is nyújtunk nekik. Harcos nép viszont, így ha esztelenségre készülnek mondhatunk nemet.
*Nem tud Waldran távozásáról, így egyelőre a legutóbbi állapotot meséli el.*
-Cserébe bejárást kapunk fogadójukba, erődjükbe, ispotályukba, míg őket is szívesen látjuk a tisztáson. Ha pedig pár erős kéz kell, lehet hozzájuk fordulni.
*Egy kicsit a közelmúlt eseményeiről is beszélnie kell.*
-A Sötét Úr ténykedése a környéken viszont egyre gyakoribb, így nyitva kell tartanunk a szemünket, és védvonalakat kell a tisztásra építenünk.
*Többet, mint egy élő-sípoló duda, ami jelenleg a tisztás riasztója.*
-Egy utolsó kérdés még Therrad uram...
*Zárja mondandóját.*
-Már ha neked nincs. Mikor térsz vissza holmiddal hozzánk?
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-01-28 00:26:48
Üzenet elküldve: 2020-01-28 00:26:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos, meg Therrad//
*Tehetetlenül nézi, ahogy a kis hölgy arcát elfedve elrohan mellőlük. Segítségkérőn Taitosra pillant, hátha ő okosabb és tudja, hogy mit kezdjenek a helyzettel. Utána kellene menni, vagy hagyják inkább magára?*
- I-i-igazán nagyon sajnálom. - *Simogatja szakállát, látszik rajta, hogy tényleg zavarban van, hogy ennyire megbántotta a lányt, alig hogy betette a lábát. Jóllehet az ifjú szavai azt sugallják, hogy nem csak emiatt keseredett úgy neki a kishölgy, de akkor is úgy érzi, hogy elrontott valamit.
Ám az ifjú a jelek szerint amellett dönt, hogy hagyják a lányt magányában egyelőre, mert a beszélgetést visszatereli a korábbi mederbe.
Hogy a válaszát helyesnek ítélik, az lelkesíti. Egyébként meg nagy érdeklődéssel figyel Taitos szavaira, helyreigazító magyarázatára. Egy csöppet sem zavarja, hogy egy zöldfülű ifjonc tart neki előadást, a tudást minden életkorban nagyra becsüli és elismeri. Ugyan nem minden világos a számára abból, ami elhangzik, de nem most kezd el kérdezősködni, mert a fiatal klánvezér ezután áttér az ő felvételének ügyére.
Az elhangzó feltételekben semmi kivetnivalót nem talál, ezt először is bólogatással jelzi. A Ragron nevezetű fenevaddal persze továbbra sincs kibékülve, de egyébként minden messze túlszárnyalja az elvárásait. És alig akar hinni a fülének, amikor Taitos máris arról beszél, hogy költözne, mert átadja neki az intéző irodáját... De hiszen ez azt jelenti, hogy... fölvették! Ilyen egyszerűen!*
- A-akkor hát enyém a munka? - *Kérdezi azért és ültében izgatottan ficeregni kezd.*
- Kö-kö-köszönöm! Rá fogok szolgálni a bi-bi-bi-bizalmára! És természetesen egyetértek a feltételekkel. - *Biccent.*
- Ellenben miattam nem kell költöznie, ha ne-ne-nem ragaszkodik hozzá. Jó lesz nekem másik szoba is. - *Jegyzi meg, mert nem veszi a lapot, hogy a korára való tekintettel akarnák kímélni. Inkább gondolja, hogy valami hagyományt követnek itt és minden rangnak megvan a maga helye az épületben, vagy esetleg egy sokkal praktikusabb okról van szó, mint hogy így van a legközelebb a bejárathoz és így a vendégek fogadásához az intéző.*
*Tehetetlenül nézi, ahogy a kis hölgy arcát elfedve elrohan mellőlük. Segítségkérőn Taitosra pillant, hátha ő okosabb és tudja, hogy mit kezdjenek a helyzettel. Utána kellene menni, vagy hagyják inkább magára?*
- I-i-igazán nagyon sajnálom. - *Simogatja szakállát, látszik rajta, hogy tényleg zavarban van, hogy ennyire megbántotta a lányt, alig hogy betette a lábát. Jóllehet az ifjú szavai azt sugallják, hogy nem csak emiatt keseredett úgy neki a kishölgy, de akkor is úgy érzi, hogy elrontott valamit.
Ám az ifjú a jelek szerint amellett dönt, hogy hagyják a lányt magányában egyelőre, mert a beszélgetést visszatereli a korábbi mederbe.
Hogy a válaszát helyesnek ítélik, az lelkesíti. Egyébként meg nagy érdeklődéssel figyel Taitos szavaira, helyreigazító magyarázatára. Egy csöppet sem zavarja, hogy egy zöldfülű ifjonc tart neki előadást, a tudást minden életkorban nagyra becsüli és elismeri. Ugyan nem minden világos a számára abból, ami elhangzik, de nem most kezd el kérdezősködni, mert a fiatal klánvezér ezután áttér az ő felvételének ügyére.
Az elhangzó feltételekben semmi kivetnivalót nem talál, ezt először is bólogatással jelzi. A Ragron nevezetű fenevaddal persze továbbra sincs kibékülve, de egyébként minden messze túlszárnyalja az elvárásait. És alig akar hinni a fülének, amikor Taitos máris arról beszél, hogy költözne, mert átadja neki az intéző irodáját... De hiszen ez azt jelenti, hogy... fölvették! Ilyen egyszerűen!*
- A-akkor hát enyém a munka? - *Kérdezi azért és ültében izgatottan ficeregni kezd.*
- Kö-kö-köszönöm! Rá fogok szolgálni a bi-bi-bi-bizalmára! És természetesen egyetértek a feltételekkel. - *Biccent.*
- Ellenben miattam nem kell költöznie, ha ne-ne-nem ragaszkodik hozzá. Jó lesz nekem másik szoba is. - *Jegyzi meg, mert nem veszi a lapot, hogy a korára való tekintettel akarnák kímélni. Inkább gondolja, hogy valami hagyományt követnek itt és minden rangnak megvan a maga helye az épületben, vagy esetleg egy sokkal praktikusabb okról van szó, mint hogy így van a legközelebb a bejárathoz és így a vendégek fogadásához az intéző.*
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-01-27 20:28:32
Üzenet elküldve: 2020-01-27 20:28:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos, meg Therrad//
*Kedves szavaik hatásosnak tűnnek, már elsőre. Másodjára nézve viszont csak annyit érnek el, hogy a lány nem előttük esik szét, hanem elszalad. Taitos szomorúan néz utána.*
-Menj csak.
*Sóhajt végül, aztán kicsit csendben lehorgasztott fejjel elmélkedik, majd úgy dönt az öreg úrral fejezi be a beszélgetést, aztán indul csak a lány után. Mikor már biztosan elment az öregre emeli tekintetét.*
-Sűrű napjai vannak.
*Utal itt a lányra, mintha kicsit elnézést kérne a nevében is. Aztán rátér az öreg válaszaira, ami most egy olyan felhozatal, amit kevés tanoncnál hallott eddig.*
-Úgy tűnik azért nem teljesen alaptalan, hogy korral jön a bölcsesség. Minden válasz helyes.
*Mosolyodik el Taitos.*
-Nos hát, ha elmélet, akkor legyen elmélet.
*Biccent Taitos.*
-Föld mágia terén segíteni is tudok benne, vannak jegyzeteim. A szelet pedig akkor jó lenne biztosabb kezekben tudni, mint a még nálam is lobbanékony fiatalokéi.
*Aztán előre vetít még egy gondolatot.*
-És ha már elmélet. Ahogy mondtad Therrad uram, a mana mindent áthat. *Igazít egy kicsit.*
-Ennek törvényszerű mozgása pedig mágiát jelent. Azonban az elemi káoszban és erőben rendet tenni nehéz.
*Hümmög egyet.*
-Új módokat találni erősen elméleti dolog, de magától a Nagy Abogr-tól tudom, hogy hogyan lehetséges.
*Böki ki végül némi lelkiismeretfurdalással, hiszen nem ment el tavasszal takarítani idén.*
-Ha eljutunk addig, akkor ez a terület a Szövetség és a világ hasznára is válhat.
*Tehát találtak egy gyakorlati hasznot az elméletnek is.*
-Már csak a csatlakozás feltételeiről lenne szó. Tandíj nincs, mindenki a munkáját adja a Szövetség többi tagjának. Ha bárki elmegy, azzal akkor megegyezünk egy igazságos ellenszolgáltatásban. *Másra nincs is szükség. Senki sem haragítana magára egy mágusrendet.*
-Synmirán természetesen egy szobát biztosítunk, a ház védelme és rendbentartása közös feladat. Ragron nem bánt, a mágiám alatt áll, és jól idomított.
*Teszi még hozzá.*
-A kertben egy mágikus kőpár áll, hátrább az elemek kertjei, a vízében a folyó türemkedik a földekre.
*Ad egy kis eligazítást még.*
-Illetve az intéző plusz feladatai a jövevények fogadása, illetve a jegyzékek vezetése lenne még. Helyben végezhető minden feladat. Cserébe kiemelt lakrész jár. Az irodában jelenleg én lakom, a mesterek lakrésze viszont üres, ezt eddig tiszteletből nem laktam be, de így hely híján jobb is, ha én megyek magasabbra.
*Utal itt arra, hogy nem tenné ki lépcsőzésnek az öreget, cserébe viszont szeretett irodájáról le kell mondania. Sok jelenet bevillan neki. Krestvir, Ess, Isurii mester, mindenki, aki valaha igazán számított neki, ott kereste fel pár nyugott szó erejéig. Sóhajt.*
-Ha ez rendben ma el is kezdek kiköltözni, te pedig hozhatod a holmijaidat.
*Kedves szavaik hatásosnak tűnnek, már elsőre. Másodjára nézve viszont csak annyit érnek el, hogy a lány nem előttük esik szét, hanem elszalad. Taitos szomorúan néz utána.*
-Menj csak.
*Sóhajt végül, aztán kicsit csendben lehorgasztott fejjel elmélkedik, majd úgy dönt az öreg úrral fejezi be a beszélgetést, aztán indul csak a lány után. Mikor már biztosan elment az öregre emeli tekintetét.*
-Sűrű napjai vannak.
*Utal itt a lányra, mintha kicsit elnézést kérne a nevében is. Aztán rátér az öreg válaszaira, ami most egy olyan felhozatal, amit kevés tanoncnál hallott eddig.*
-Úgy tűnik azért nem teljesen alaptalan, hogy korral jön a bölcsesség. Minden válasz helyes.
*Mosolyodik el Taitos.*
-Nos hát, ha elmélet, akkor legyen elmélet.
*Biccent Taitos.*
-Föld mágia terén segíteni is tudok benne, vannak jegyzeteim. A szelet pedig akkor jó lenne biztosabb kezekben tudni, mint a még nálam is lobbanékony fiatalokéi.
*Aztán előre vetít még egy gondolatot.*
-És ha már elmélet. Ahogy mondtad Therrad uram, a mana mindent áthat. *Igazít egy kicsit.*
-Ennek törvényszerű mozgása pedig mágiát jelent. Azonban az elemi káoszban és erőben rendet tenni nehéz.
*Hümmög egyet.*
-Új módokat találni erősen elméleti dolog, de magától a Nagy Abogr-tól tudom, hogy hogyan lehetséges.
*Böki ki végül némi lelkiismeretfurdalással, hiszen nem ment el tavasszal takarítani idén.*
-Ha eljutunk addig, akkor ez a terület a Szövetség és a világ hasznára is válhat.
*Tehát találtak egy gyakorlati hasznot az elméletnek is.*
-Már csak a csatlakozás feltételeiről lenne szó. Tandíj nincs, mindenki a munkáját adja a Szövetség többi tagjának. Ha bárki elmegy, azzal akkor megegyezünk egy igazságos ellenszolgáltatásban. *Másra nincs is szükség. Senki sem haragítana magára egy mágusrendet.*
-Synmirán természetesen egy szobát biztosítunk, a ház védelme és rendbentartása közös feladat. Ragron nem bánt, a mágiám alatt áll, és jól idomított.
*Teszi még hozzá.*
-A kertben egy mágikus kőpár áll, hátrább az elemek kertjei, a vízében a folyó türemkedik a földekre.
*Ad egy kis eligazítást még.*
-Illetve az intéző plusz feladatai a jövevények fogadása, illetve a jegyzékek vezetése lenne még. Helyben végezhető minden feladat. Cserébe kiemelt lakrész jár. Az irodában jelenleg én lakom, a mesterek lakrésze viszont üres, ezt eddig tiszteletből nem laktam be, de így hely híján jobb is, ha én megyek magasabbra.
*Utal itt arra, hogy nem tenné ki lépcsőzésnek az öreget, cserébe viszont szeretett irodájáról le kell mondania. Sok jelenet bevillan neki. Krestvir, Ess, Isurii mester, mindenki, aki valaha igazán számított neki, ott kereste fel pár nyugott szó erejéig. Sóhajt.*
-Ha ez rendben ma el is kezdek kiköltözni, te pedig hozhatod a holmijaidat.
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-01-23 19:41:22
Üzenet elküldve: 2020-01-23 19:41:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos, meg Therrad//
- Só? - * lepődik meg, majd belekortyol a teába. Arca eltorzul, legszívesebben kiköpné, csak az illem tartja a lánykában a löttyöt.*
- Jaj, hát ez sós! Oh, jaj olyan ügyetlen vagyok, hát még egy teát sem tudok rendesen megcsinálni- * érzi, hogy izzik a szeme körül a bőr, mert a könnyek felszínre akarnak törni, talán már ki is buggyant pár. Nyilván, ez nem csak a teáról szól, alapból stresszes időszakot élt át mióta Dram lelépett, de valahogy most törte át a gát. *
- Elnézést, ki kell mennem bepúderezni az orrom - * kezeit arca elé téve kirohan az ajtón, s csak remélni tudja, hogy a kifogását majd beveszik és nem lesz neveletlen amiért faképnél hagyott két urat.
A szobájába rohan és behúzza maga mögött az ajtót majd ágyába temetkezve bőgésbe kezd, hiszen itt már úgysem hallja senki. *
- Só? - * lepődik meg, majd belekortyol a teába. Arca eltorzul, legszívesebben kiköpné, csak az illem tartja a lánykában a löttyöt.*
- Jaj, hát ez sós! Oh, jaj olyan ügyetlen vagyok, hát még egy teát sem tudok rendesen megcsinálni- * érzi, hogy izzik a szeme körül a bőr, mert a könnyek felszínre akarnak törni, talán már ki is buggyant pár. Nyilván, ez nem csak a teáról szól, alapból stresszes időszakot élt át mióta Dram lelépett, de valahogy most törte át a gát. *
- Elnézést, ki kell mennem bepúderezni az orrom - * kezeit arca elé téve kirohan az ajtón, s csak remélni tudja, hogy a kifogását majd beveszik és nem lesz neveletlen amiért faképnél hagyott két urat.
A szobájába rohan és behúzza maga mögött az ajtót majd ágyába temetkezve bőgésbe kezd, hiszen itt már úgysem hallja senki. *
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-01-09 21:13:26
Üzenet elküldve: 2020-01-09 21:13:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos, meg Therrad//
*Az öreg megilletődve nézi, hogyan lesz a szép hölgy arca szomorú. Bizonyosan megbántotta. A Szövetség ifjú vezetője már vigasztalja is, de ő maga sem állhatja meg szó nélkül, ha már egyszer miatta szontyolodott el a leány.*
- Í-í-í-így van, kisasszonyka! A só nélkül finom volna ez. Ilyen apró hibán nem kell bánkódni! A hiba e-e-egyébként is a barátunk, az által tudunk fejlődni és új dolgokat tanulni, új felfedezéseket tenni... - *Mosolyog szakálla mögül bátortalanul a lányra, a végére odabiggyesztve még egy öreges bölcselkedést is.*
- Ez esetben pé-pé-például, hogy a jobb oldali csupor a megfelelő, ahogy Taitos úr mondta. A-a-apró tanulság, de megédesíti az életet!... A miénket pedig a kedves kiszolgálás is. Ne-ne-ne bánkódjék hát! - *Lesi Wymnter arcát, sikerült-e kiengesztelnie. Igazán a szívére venné, ha máris szomorúságot okozna egy ilyen fiatal és kedves teremtésnek, noha alig érkezett meg.
Aztán, ha ezt az ügyet elsimították és Taitos visszatér a beszélgetés egyéb témáira, ő maga is arra figyel már.
A kérdésre nyitná a száját, hogy válaszoljon, de aztán az ifjú folytatja, téve egy kiegészítést, amivel egyúttal a hölgynek is bókol, s ezzel megváltoztatja azt, ahogyan a kérdést korábban értelmezte.*
- Ha-ha-ha elfogadjuk, hogy mindent, ami létezik, átjár a mágia, akkor mondhatjuk, hogy annak számít. - *Ad egy óvatos választ, mert hiszen épp tanulni érkezett, hiányosak még az ismeretei és a szakkifejezéseket sem ismeri.*
- Hogy mire használnám? Hm... - *Esik gondolkodóba, mert ezzel még nem foglalkozott. Kis ideig csöndben is marad.*
- A-a-a kalandokhoz én már öreg vagyok, ne-ne-ne-nem mintha valaha is vonzottak volna. Ezért éltem meg ilyen szép kort... - *Bólogat magában.*
- Igazán az elmélet érdekel, de ha hasznossá tudom tenni magamat egy-egy varázslattal, aminek ne-ne-ne-nem túl veszélyes az elsajátítása, akkor szívesen tanulom meg. Hogy melyik ággal foglalkozzak? Föld, vagy szél... esetleg víz... e-e-ezek az elemek állnak hozzám legközelebb. Szí-szí-szívesen ismerném meg őket e-e-ebből: a mágia szemszögéből is.
*Az öreg megilletődve nézi, hogyan lesz a szép hölgy arca szomorú. Bizonyosan megbántotta. A Szövetség ifjú vezetője már vigasztalja is, de ő maga sem állhatja meg szó nélkül, ha már egyszer miatta szontyolodott el a leány.*
- Í-í-í-így van, kisasszonyka! A só nélkül finom volna ez. Ilyen apró hibán nem kell bánkódni! A hiba e-e-egyébként is a barátunk, az által tudunk fejlődni és új dolgokat tanulni, új felfedezéseket tenni... - *Mosolyog szakálla mögül bátortalanul a lányra, a végére odabiggyesztve még egy öreges bölcselkedést is.*
- Ez esetben pé-pé-például, hogy a jobb oldali csupor a megfelelő, ahogy Taitos úr mondta. A-a-apró tanulság, de megédesíti az életet!... A miénket pedig a kedves kiszolgálás is. Ne-ne-ne bánkódjék hát! - *Lesi Wymnter arcát, sikerült-e kiengesztelnie. Igazán a szívére venné, ha máris szomorúságot okozna egy ilyen fiatal és kedves teremtésnek, noha alig érkezett meg.
Aztán, ha ezt az ügyet elsimították és Taitos visszatér a beszélgetés egyéb témáira, ő maga is arra figyel már.
A kérdésre nyitná a száját, hogy válaszoljon, de aztán az ifjú folytatja, téve egy kiegészítést, amivel egyúttal a hölgynek is bókol, s ezzel megváltoztatja azt, ahogyan a kérdést korábban értelmezte.*
- Ha-ha-ha elfogadjuk, hogy mindent, ami létezik, átjár a mágia, akkor mondhatjuk, hogy annak számít. - *Ad egy óvatos választ, mert hiszen épp tanulni érkezett, hiányosak még az ismeretei és a szakkifejezéseket sem ismeri.*
- Hogy mire használnám? Hm... - *Esik gondolkodóba, mert ezzel még nem foglalkozott. Kis ideig csöndben is marad.*
- A-a-a kalandokhoz én már öreg vagyok, ne-ne-ne-nem mintha valaha is vonzottak volna. Ezért éltem meg ilyen szép kort... - *Bólogat magában.*
- Igazán az elmélet érdekel, de ha hasznossá tudom tenni magamat egy-egy varázslattal, aminek ne-ne-ne-nem túl veszélyes az elsajátítása, akkor szívesen tanulom meg. Hogy melyik ággal foglalkozzak? Föld, vagy szél... esetleg víz... e-e-ezek az elemek állnak hozzám legközelebb. Szí-szí-szívesen ismerném meg őket e-e-ebből: a mágia szemszögéből is.
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-01-09 19:39:16
Üzenet elküldve: 2020-01-09 19:39:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos, meg Therrad az ajtón túl//
*Úgy tűnik Taitos önuralma kifizetődik, az öreg úr ugyanis lelkiismeretesen a teába kortyol, azzal azonban a mágus sem számol, hogy eddigre félelmén felülkerekedik, és kerek perec az igyekvő, de teához annyira nem értő elf szemébe mondja, hogy a tea el lett rontva.*
-No, el ne szontyolodj. Csak legközelebb a jobb oldali csuporból tegyél bele.
*Mosolyog Wymnire.*
-A bodza és a hárs viszont kifejezetten előkelő páros.
*Még pár pillanatig figyeli a lányt, nehogy még jobban magába zuhanjon, végül egy barátságos kacsintást is dob és csak utána kezdi el értékelni a gnómtól hallottakat.*
-Szóval a mágia.
*Vakargatja meg Taitos az állát.*
-Meddig nevezzük a mágiát mágiának vajon?
*Tesz fel egy újabb kérdést Taitos, hiszen a csészés válasz elsőre számára megfelelő volt.*
~Rafinált az öreg.~
*Aztán ismét felemeli tekintetét az agg korú arcát vizslatja.*
-Vajon az, hogy itt mellettem ez a hölgyemény ilyen varázslatosan szép, mágiának számít?
*Kettőt egy csapásra alapon dolgozik most. Ilyet is csak kevesen merhetnek megengedni maguknak, Taitos azonban pont az a figura, aki egyszerre felvételiztet egy öreg urat egy mágusrendbe, és udvarol egyik tanítványának.*
-És ha már varázslatok, melyik ága érdekli pontosan a mágiának, és mire használná?
*Kérdezi kerek perec a tárgyra térve. Egyelőre szimpatikus neki az öreg úr, de most vizslatja csak igazán, még előbbi bókjának hatását sem nézi meg az elf lányra tekintve, mert most ugrik a majom a vízbe.*
~Lássuk, mennyire vagy őszinte, Therrad uraság.~
*Úgy tűnik Taitos önuralma kifizetődik, az öreg úr ugyanis lelkiismeretesen a teába kortyol, azzal azonban a mágus sem számol, hogy eddigre félelmén felülkerekedik, és kerek perec az igyekvő, de teához annyira nem értő elf szemébe mondja, hogy a tea el lett rontva.*
-No, el ne szontyolodj. Csak legközelebb a jobb oldali csuporból tegyél bele.
*Mosolyog Wymnire.*
-A bodza és a hárs viszont kifejezetten előkelő páros.
*Még pár pillanatig figyeli a lányt, nehogy még jobban magába zuhanjon, végül egy barátságos kacsintást is dob és csak utána kezdi el értékelni a gnómtól hallottakat.*
-Szóval a mágia.
*Vakargatja meg Taitos az állát.*
-Meddig nevezzük a mágiát mágiának vajon?
*Tesz fel egy újabb kérdést Taitos, hiszen a csészés válasz elsőre számára megfelelő volt.*
~Rafinált az öreg.~
*Aztán ismét felemeli tekintetét az agg korú arcát vizslatja.*
-Vajon az, hogy itt mellettem ez a hölgyemény ilyen varázslatosan szép, mágiának számít?
*Kettőt egy csapásra alapon dolgozik most. Ilyet is csak kevesen merhetnek megengedni maguknak, Taitos azonban pont az a figura, aki egyszerre felvételiztet egy öreg urat egy mágusrendbe, és udvarol egyik tanítványának.*
-És ha már varázslatok, melyik ága érdekli pontosan a mágiának, és mire használná?
*Kérdezi kerek perec a tárgyra térve. Egyelőre szimpatikus neki az öreg úr, de most vizslatja csak igazán, még előbbi bókjának hatását sem nézi meg az elf lányra tekintve, mert most ugrik a majom a vízbe.*
~Lássuk, mennyire vagy őszinte, Therrad uraság.~
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-01-05 14:43:43
Üzenet elküldve: 2020-01-05 14:43:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
//Zárás//
- Ebben biztos voltam.
*Szép szavak, valójában kételkedik abban, hogy mit jelent az, hogy Rorkir vigyáz magára. Feltehetően semmi jót, de annyira nem kedvelte meg, hogy ez különösebben nyomassza. Nyilván érdekli, és szeretné ha jól lenne, de nem lesznek álmatlan éjszakái miatta.
Megmosolyogtatja, hogy a barbár férfi újra felajánlja neki az erős gyermek nemzését. Mosolygás közben kicsit meg is ingatja fejét, amolyan „valami sosem változik” -féle módon, holott nem ismerik elég régen egymást ehhez.*
- Igazad van. Akkor igen nagy bajban lennék én nélküled.
*Viszonozza az intést, és egy darabig még szemléli az ablakból a távozó férfit, majd visszatér megszokott életéhez. Ha pedig már ilyen remekül kipihente magát, akkor alkalmat kerít arra is, hogy kicsit leápolja elhanyagolt, ijedős lovát.*
//Zárás//
- Ebben biztos voltam.
*Szép szavak, valójában kételkedik abban, hogy mit jelent az, hogy Rorkir vigyáz magára. Feltehetően semmi jót, de annyira nem kedvelte meg, hogy ez különösebben nyomassza. Nyilván érdekli, és szeretné ha jól lenne, de nem lesznek álmatlan éjszakái miatta.
Megmosolyogtatja, hogy a barbár férfi újra felajánlja neki az erős gyermek nemzését. Mosolygás közben kicsit meg is ingatja fejét, amolyan „valami sosem változik” -féle módon, holott nem ismerik elég régen egymást ehhez.*
- Igazad van. Akkor igen nagy bajban lennék én nélküled.
*Viszonozza az intést, és egy darabig még szemléli az ablakból a távozó férfit, majd visszatér megszokott életéhez. Ha pedig már ilyen remekül kipihente magát, akkor alkalmat kerít arra is, hogy kicsit leápolja elhanyagolt, ijedős lovát.*
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-01-04 13:08:35
Üzenet elküldve: 2020-01-04 13:08:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
//Zárás//
*Nem is tagadná, nagyon jól esik neki, a másik hozzáállása a dologhoz, s némileg büszke is magára, hogy Rheia kicsit szomorúan kérdez. De tudja, hogy nincs itt maradása, legalábbis most még nincs.*
-El. De ne félj, vigyázok magamra neked. Talán egyszer mégiscsak szeretnél egy erős gyermeket, és akkor mi lenne veled nélkülem?
*Csak kacérkodik, és némileg érződik a vicc a hangsúlyából, mellyel próbálja oldani a helyzetet, esetleg a pillanatnyi szomorúságot.*
-Azt hiszem megnézem magamnak azt a levegő városát, vagy mit. Ott még nem jártam.
*Hümmög is egyet, majd őt is hasonlóan melegség tölti el, hogy Rheia nem zárkózik el a közeledésétől, s a homlokát csókolva megcsapja a haja illata, s rádöbben, hogy sosem volt még ilyen közel hozzá. Kedve lenne inkább megcsókolni, de tudja, hogy most ez nem lenne bölcs döntés. Azért a szemébe néz, szinte a lelkébe, de csak egy pillanatra, majd lassan oldalról megkerüli a lányt, s elindul a kijárat felé arra, amerről korábban bejöttek.*
-A szellemek vezessenek utadon. S ha ők is úgy akarják, majd egymáshoz terelik a kettőnkét.
*Egy utolsó kedves mosoly, egy intés, majd a frissen szerzett paripára szinte csak úgy felpattan, majd megbánást és félelmet mellőzve kapja fel a lovat két lábra egy hatalmas nyerítés kíséretében, majd vágtázva elindul az ismeretlenbe.*
//Zárás//
*Nem is tagadná, nagyon jól esik neki, a másik hozzáállása a dologhoz, s némileg büszke is magára, hogy Rheia kicsit szomorúan kérdez. De tudja, hogy nincs itt maradása, legalábbis most még nincs.*
-El. De ne félj, vigyázok magamra neked. Talán egyszer mégiscsak szeretnél egy erős gyermeket, és akkor mi lenne veled nélkülem?
*Csak kacérkodik, és némileg érződik a vicc a hangsúlyából, mellyel próbálja oldani a helyzetet, esetleg a pillanatnyi szomorúságot.*
-Azt hiszem megnézem magamnak azt a levegő városát, vagy mit. Ott még nem jártam.
*Hümmög is egyet, majd őt is hasonlóan melegség tölti el, hogy Rheia nem zárkózik el a közeledésétől, s a homlokát csókolva megcsapja a haja illata, s rádöbben, hogy sosem volt még ilyen közel hozzá. Kedve lenne inkább megcsókolni, de tudja, hogy most ez nem lenne bölcs döntés. Azért a szemébe néz, szinte a lelkébe, de csak egy pillanatra, majd lassan oldalról megkerüli a lányt, s elindul a kijárat felé arra, amerről korábban bejöttek.*
-A szellemek vezessenek utadon. S ha ők is úgy akarják, majd egymáshoz terelik a kettőnkét.
*Egy utolsó kedves mosoly, egy intés, majd a frissen szerzett paripára szinte csak úgy felpattan, majd megbánást és félelmet mellőzve kapja fel a lovat két lábra egy hatalmas nyerítés kíséretében, majd vágtázva elindul az ismeretlenbe.*
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-01-04 12:33:52
Üzenet elküldve: 2020-01-04 12:33:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
*A szokott szelíd módján mosolyog Rorkirra, amikor az megjegyzi, hogy túl puha volt az ágy. Karheia is jól tudja milyen a földön aludni, időnként szeret is, főleg amikor a túl sok hajolgatástól megfájdul a háta.*
- Ennek örülök. Sajnos a vér makacs folt, nem jön ki teljesen, de talán nem is baj.
*Valaminek az emléke. Valaminek, ami elmúlt, és Karheiát sosem zavarta, ha ezek a nyomok elfakulva megmaradtak.*
- Igazán nincs mit. Szívesen tettem mindent, örültem, hogy segíthetek. Mindig kellemes népem egyik tagjával találkozni, itt mindenki annyira idegen.
*Akkor is azok lesznek, ha már évek óta élnek együtt. Kevés dolog fogható ahhoz a kötelékhez, ami szokások, nyelvek, kultúra szintjén köti össze az embereket. Szó se róla, Karheia kedveli az ittenieket, érdekli ez a merőben új világ, mégis kimondhatatlanul frissítő volt számára saját nyelvükön beszélni. Ki tudja mikor lesz ismételten része ebben.*
- Elmész? Ez sajnálatos. Merre indulsz?
*Enyhe szomorúság ül ki arcára. A búcsúzás már csak ilyen, ugyanakkor jó szívvel fog gondolni Rorkirra, akkor is, ha akadtak dolgok, amikkel nem értettek egyet. Számára kellemes, és felejthetetlen találkozás volt ez.*
- Én is őszintén remélem, hogy újra lesz alkalmunk összefutni.
*Rorkir közeledni kezd hozzá, Karheia pedig nem mozdul, mert nem tudja a férfi mit kíván tenni. A homlokát érintő ajkak egészen megdöbbentik, és egyszersmind nagyon kellemes melegséggel töltik el. Ez számára egy végtelenül ártatlan, és gondoskodó gesztus. Pontosan ilyeneket adott egykoron ő is szépséges kisfiának, és kapott ő is egykori férjétől. Kissé zavarba jön tőle, ez vöröslő arcán is megnyilvánul, amit alázatosan lehajt, mindeközben azért bájosan, mondhatni boldogan mosolyog.*
*A szokott szelíd módján mosolyog Rorkirra, amikor az megjegyzi, hogy túl puha volt az ágy. Karheia is jól tudja milyen a földön aludni, időnként szeret is, főleg amikor a túl sok hajolgatástól megfájdul a háta.*
- Ennek örülök. Sajnos a vér makacs folt, nem jön ki teljesen, de talán nem is baj.
*Valaminek az emléke. Valaminek, ami elmúlt, és Karheiát sosem zavarta, ha ezek a nyomok elfakulva megmaradtak.*
- Igazán nincs mit. Szívesen tettem mindent, örültem, hogy segíthetek. Mindig kellemes népem egyik tagjával találkozni, itt mindenki annyira idegen.
*Akkor is azok lesznek, ha már évek óta élnek együtt. Kevés dolog fogható ahhoz a kötelékhez, ami szokások, nyelvek, kultúra szintjén köti össze az embereket. Szó se róla, Karheia kedveli az ittenieket, érdekli ez a merőben új világ, mégis kimondhatatlanul frissítő volt számára saját nyelvükön beszélni. Ki tudja mikor lesz ismételten része ebben.*
- Elmész? Ez sajnálatos. Merre indulsz?
*Enyhe szomorúság ül ki arcára. A búcsúzás már csak ilyen, ugyanakkor jó szívvel fog gondolni Rorkirra, akkor is, ha akadtak dolgok, amikkel nem értettek egyet. Számára kellemes, és felejthetetlen találkozás volt ez.*
- Én is őszintén remélem, hogy újra lesz alkalmunk összefutni.
*Rorkir közeledni kezd hozzá, Karheia pedig nem mozdul, mert nem tudja a férfi mit kíván tenni. A homlokát érintő ajkak egészen megdöbbentik, és egyszersmind nagyon kellemes melegséggel töltik el. Ez számára egy végtelenül ártatlan, és gondoskodó gesztus. Pontosan ilyeneket adott egykoron ő is szépséges kisfiának, és kapott ő is egykori férjétől. Kissé zavarba jön tőle, ez vöröslő arcán is megnyilvánul, amit alázatosan lehajt, mindeközben azért bájosan, mondhatni boldogan mosolyog.*
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-01-04 12:11:31
Üzenet elküldve: 2020-01-04 12:11:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
*Vár egy darabig, kissé kellemetlenül érzi magát, legalábbis érezhetné, de azért annyira nem rá jellemző ez. Olyan dolgok miatt sosem aggódik, amikre nincs behatása, ennek fényében csak vár. Éppen indulna megkeresni a kijáratot, de akkor toppan be a gyönyörű amazon, Rheia. Rorkir szeme szinte felcsillan, olyan érzések kavarognak benne, mint amik már nagyon régen. Mint mikor kiskamasz volt, és úgy titokban kacsintgatott a lányokra. ~Szép idők is voltak, heh.~ De persze tudja ő, hogy hogy is állnak a dolgok. Feláll, és kihúzza magát, ahogy megjelenik a nő, majd kurtán fejet hajt, bólint egyet, szinte észrevehetetlenül, mikor fülét megcsapja a kedves hang. Mosolyog, majd válaszol is hamar.*
-Természetesen, Bár kicsit puha volt az ágy, talán ezért nyomott el ennyire.
*Zavartan megvakarja a fejét, majd folytatja.*
-Tökéletesek. Tisztábbak, mint valaha. De komolyan.
*Hallatszik a hangján, hogy komolyan gondolja, amit mond. Nem csak egy szófordulat, talán tényleg sosem voltak tisztán ezek a ruhák ennyire.*
-Köszönök mindent, kedvesem. Tudod az utam szólít, mennem kell, a világ csak rám vár.
*Szemeiben valami furcsa, eddig talán csak a csata közben láthatott izgalom csillan, és érződik az erőteljes kisugárzás.*
-Remélem még találkozunk! Nem tartanálak fel tovább.
*Majd lassan odasétál Rheiához, kezét a vállára teszi, s ha teheti, úgy homlokon csókolja, majd immáron felszerelkezve fegyvereivel, tiszta ruhában, újult erővel keresi fel a lovát, hogy tovább indulhasson kalandos útján. Persze, még válaszol a lánynak, s ha nem hajlik a közeledésére sem sértődik meg.*
*Vár egy darabig, kissé kellemetlenül érzi magát, legalábbis érezhetné, de azért annyira nem rá jellemző ez. Olyan dolgok miatt sosem aggódik, amikre nincs behatása, ennek fényében csak vár. Éppen indulna megkeresni a kijáratot, de akkor toppan be a gyönyörű amazon, Rheia. Rorkir szeme szinte felcsillan, olyan érzések kavarognak benne, mint amik már nagyon régen. Mint mikor kiskamasz volt, és úgy titokban kacsintgatott a lányokra. ~Szép idők is voltak, heh.~ De persze tudja ő, hogy hogy is állnak a dolgok. Feláll, és kihúzza magát, ahogy megjelenik a nő, majd kurtán fejet hajt, bólint egyet, szinte észrevehetetlenül, mikor fülét megcsapja a kedves hang. Mosolyog, majd válaszol is hamar.*
-Természetesen, Bár kicsit puha volt az ágy, talán ezért nyomott el ennyire.
*Zavartan megvakarja a fejét, majd folytatja.*
-Tökéletesek. Tisztábbak, mint valaha. De komolyan.
*Hallatszik a hangján, hogy komolyan gondolja, amit mond. Nem csak egy szófordulat, talán tényleg sosem voltak tisztán ezek a ruhák ennyire.*
-Köszönök mindent, kedvesem. Tudod az utam szólít, mennem kell, a világ csak rám vár.
*Szemeiben valami furcsa, eddig talán csak a csata közben láthatott izgalom csillan, és érződik az erőteljes kisugárzás.*
-Remélem még találkozunk! Nem tartanálak fel tovább.
*Majd lassan odasétál Rheiához, kezét a vállára teszi, s ha teheti, úgy homlokon csókolja, majd immáron felszerelkezve fegyvereivel, tiszta ruhában, újult erővel keresi fel a lovát, hogy tovább indulhasson kalandos útján. Persze, még válaszol a lánynak, s ha nem hajlik a közeledésére sem sértődik meg.*
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-01-04 11:29:28
Üzenet elküldve: 2020-01-04 11:29:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
*Karheia hosszasan elidőzik a könyvtárban, ami minden alkalommal lecsillapítja őt. Imádja a csendet, nyugalmat, és az egyedüllétnek ezen formáját, illetve azt a leírhatatlan illatot, ami minden alkalommal nagy, elégedett sóhajt vált ki belőle, amikor megjelenik. Kiissza teájának utolsó, már hideg kortyát, majd feláll, betolja maga után a széket, és elkezd összepakolni. Óvatosan, mély odafigyeléssel, és gondoskodással teszi mindezt, nem sietve, hiszen nincs semmi dolga. Jó a közérzete a sikereik után, kipihent, jól lakott, tiszta, és még olvasgatni is volt alkalma.
Miután mindent elrendezett, és visszatett a helyére, felmarkolja bögréjét, és elindul vele a konyha felé, ott megtorpan, mert Rorkirral találkozik össze.*
- Ó, hát felébredtél. Sikerült kipihenned magadat?
*Közben leteszi a használt bögrét, amit később majd elmosogat, egyelőre viszont ott hagyja.*
- Eléggé megszáradtak a ruháid? Meglehetősen hűvös az idő, nehogy megbetegedj.
*Karheia hosszasan elidőzik a könyvtárban, ami minden alkalommal lecsillapítja őt. Imádja a csendet, nyugalmat, és az egyedüllétnek ezen formáját, illetve azt a leírhatatlan illatot, ami minden alkalommal nagy, elégedett sóhajt vált ki belőle, amikor megjelenik. Kiissza teájának utolsó, már hideg kortyát, majd feláll, betolja maga után a széket, és elkezd összepakolni. Óvatosan, mély odafigyeléssel, és gondoskodással teszi mindezt, nem sietve, hiszen nincs semmi dolga. Jó a közérzete a sikereik után, kipihent, jól lakott, tiszta, és még olvasgatni is volt alkalma.
Miután mindent elrendezett, és visszatett a helyére, felmarkolja bögréjét, és elindul vele a konyha felé, ott megtorpan, mert Rorkirral találkozik össze.*
- Ó, hát felébredtél. Sikerült kipihenned magadat?
*Közben leteszi a használt bögrét, amit később majd elmosogat, egyelőre viszont ott hagyja.*
- Eléggé megszáradtak a ruháid? Meglehetősen hűvös az idő, nehogy megbetegedj.
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-01-02 23:15:35
Üzenet elküldve: 2020-01-02 23:15:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
*Zavartalanul, az igazak álmát alussza. Elréved a messziben, s mintha csak egy hal lenne, mélyeket lélegezve úszik a legmélyebb vizek mélyén, aztán pedig egy nagy házban, a kandalló mellett mesél meséket gyerekeknek, ősz, öreg veteránként. Ilyen, és ehhez hasonló csapongó, kellemes álmai vannak, s nem is zavarja meg semmi az alvásban. Rheia közeledését valószínűleg észre sem veszi, hisz elég mély alvó Rorkir. Sosem zavartatta magát, ha alvásról van szó, hisz ez adja vissza az erejét, ezt minden valamire való harcos tudja. Mikor felébred, hirtelen ül fel az ágyban, kell egy pár perc, mire eszébe jut, hogy hol is van, és hogy mit csinál éppen. Körbenéz, s ha megtalálja ruháit, úgy fel is veszi azokat. Tiszták, tán tisztábbak, mint valaha. ~Ez a nő aranyat ér.~ Mosolyogva rázza meg a fejét, s lassan, halkan, elindul megkeresni a nőt. Nem akar senkit sem zavarni, nem tudja, hogy kik vannak még itt, vagy nem-e alszik az a hatalmas varázsló, akit korábban Rheia említett. A konyhába megy, hisz tán ez az egyetlen hely, amit ismer. Meg szeretne köszönni mindent még egyszer, mielőtt útra kel. Vár egy darabig, hátha betoppan.*
*Zavartalanul, az igazak álmát alussza. Elréved a messziben, s mintha csak egy hal lenne, mélyeket lélegezve úszik a legmélyebb vizek mélyén, aztán pedig egy nagy házban, a kandalló mellett mesél meséket gyerekeknek, ősz, öreg veteránként. Ilyen, és ehhez hasonló csapongó, kellemes álmai vannak, s nem is zavarja meg semmi az alvásban. Rheia közeledését valószínűleg észre sem veszi, hisz elég mély alvó Rorkir. Sosem zavartatta magát, ha alvásról van szó, hisz ez adja vissza az erejét, ezt minden valamire való harcos tudja. Mikor felébred, hirtelen ül fel az ágyban, kell egy pár perc, mire eszébe jut, hogy hol is van, és hogy mit csinál éppen. Körbenéz, s ha megtalálja ruháit, úgy fel is veszi azokat. Tiszták, tán tisztábbak, mint valaha. ~Ez a nő aranyat ér.~ Mosolyogva rázza meg a fejét, s lassan, halkan, elindul megkeresni a nőt. Nem akar senkit sem zavarni, nem tudja, hogy kik vannak még itt, vagy nem-e alszik az a hatalmas varázsló, akit korábban Rheia említett. A konyhába megy, hisz tán ez az egyetlen hely, amit ismer. Meg szeretne köszönni mindent még egyszer, mielőtt útra kel. Vár egy darabig, hátha betoppan.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 89-108