Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 153 (3041. - 3060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
3060. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-25 12:57:59
Üzenet elküldve: 2018-11-25 12:57:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
*Nem kerüli el a lány arcának rezdülése, majd észbe kap. Talán túlságosan is érzékletesen ecsetelte ezt az egészet, talán túlzásba vitte, azért egy pillanatra megakad a történetben. Nem akar hozzáűzni semmit, bár néhány vigasztaló szó eszébe jut, azért némiképp ő is a történet hatása alá kerül. Hosszan sóhajt el, majd egy nyugtató mosolyt küld a lánynak, szemeivel az övébe nézve. Barna szempár, ha jól látja innen, de még nem volt lehetősége sohasem alaposan megfigyelni. A méla mosoly kedves és szelíd, cseppet sem tolakodó.*
- Nem gondolnám, hogy bárki viszolyogna tőled. *Kapja fel aztán tekintetét, mert meglepik a lány szavai.* A viszolygás... egy nagyon erős szó. *Magyarázza meg.* De értem mit mondasz és tiszteletben tartom. *Közben érzi, amint a lány apró és törékeny keze az övébe simul, mit bánja ő, hogy krumplis, vagy sem, jó érzés, ezt bizton állíthatja. Persze ismét időben engedi el és ő kezdeményez, nem tolakodik és nem szorít, bár ha tehetné nyilván még magához is húzná a lányt egy ölelésre. Azonban úgy látszik az elkövetkezendő hatok elsősorban az önmegtartóztatásról fognak szólni. Nem bánja. Legalább szólnak valamiről. Koncentrál, miközben Krestvir magyaráz, persze korábbi kijelentésére felgöcög, annyira azért nem gondolta komolyan, de hasznos tanácsokkal látják el.*
- Magam még belevinnék egy ilyen kis figurát. *Emeli meg egy pillanatra a kést, ellenőrzi a súlypontját, majd feldobva azt, megpörgeti a levegőben, majd mielőtt ismét a kezébe simulna, a másik irányba dobja fel, ezt többször ismétli, s mikor leér a kés általában belehasít egy egyeneset a krumpliba, így hamarosan takaros kis kockák sorakoznak előtte, némi játék kíséretében. Felnevet jóízűen bohóckodására:*
- Úgy látszik, még nem felejtettem sokat. *Nevet, természetesen nem a krumpli kockázására, hanem a késsel való bánásmódra gondol. Krestvir nyugodtan felállhat és jöhet a hagyma. A kockázás gyorsabban halad, így Zaxdor kezét nyújtja a hagymáért is, hogy abban is segíthessen.*
- Krestvir, mondd csak! Persze csak, ha nem titok. Edzés közben láttam, hogy az egyik lábad nehezebben mozog. Elmondod, hogy mi történt vele? *Kérdezi kíváncsian. Nem gondolná, hogy születési rendellenesség, bár az is elképzelhető. Van némi praktika a harctéri orvoslásról, hátha tudna segíteni. Igaz, akik megszokták már, nem szívesen veszik a gyógyulást. Persze minden a sérülés eredetétől függ.*
//Hajnali fény//
*Nem kerüli el a lány arcának rezdülése, majd észbe kap. Talán túlságosan is érzékletesen ecsetelte ezt az egészet, talán túlzásba vitte, azért egy pillanatra megakad a történetben. Nem akar hozzáűzni semmit, bár néhány vigasztaló szó eszébe jut, azért némiképp ő is a történet hatása alá kerül. Hosszan sóhajt el, majd egy nyugtató mosolyt küld a lánynak, szemeivel az övébe nézve. Barna szempár, ha jól látja innen, de még nem volt lehetősége sohasem alaposan megfigyelni. A méla mosoly kedves és szelíd, cseppet sem tolakodó.*
- Nem gondolnám, hogy bárki viszolyogna tőled. *Kapja fel aztán tekintetét, mert meglepik a lány szavai.* A viszolygás... egy nagyon erős szó. *Magyarázza meg.* De értem mit mondasz és tiszteletben tartom. *Közben érzi, amint a lány apró és törékeny keze az övébe simul, mit bánja ő, hogy krumplis, vagy sem, jó érzés, ezt bizton állíthatja. Persze ismét időben engedi el és ő kezdeményez, nem tolakodik és nem szorít, bár ha tehetné nyilván még magához is húzná a lányt egy ölelésre. Azonban úgy látszik az elkövetkezendő hatok elsősorban az önmegtartóztatásról fognak szólni. Nem bánja. Legalább szólnak valamiről. Koncentrál, miközben Krestvir magyaráz, persze korábbi kijelentésére felgöcög, annyira azért nem gondolta komolyan, de hasznos tanácsokkal látják el.*
- Magam még belevinnék egy ilyen kis figurát. *Emeli meg egy pillanatra a kést, ellenőrzi a súlypontját, majd feldobva azt, megpörgeti a levegőben, majd mielőtt ismét a kezébe simulna, a másik irányba dobja fel, ezt többször ismétli, s mikor leér a kés általában belehasít egy egyeneset a krumpliba, így hamarosan takaros kis kockák sorakoznak előtte, némi játék kíséretében. Felnevet jóízűen bohóckodására:*
- Úgy látszik, még nem felejtettem sokat. *Nevet, természetesen nem a krumpli kockázására, hanem a késsel való bánásmódra gondol. Krestvir nyugodtan felállhat és jöhet a hagyma. A kockázás gyorsabban halad, így Zaxdor kezét nyújtja a hagymáért is, hogy abban is segíthessen.*
- Krestvir, mondd csak! Persze csak, ha nem titok. Edzés közben láttam, hogy az egyik lábad nehezebben mozog. Elmondod, hogy mi történt vele? *Kérdezi kíváncsian. Nem gondolná, hogy születési rendellenesség, bár az is elképzelhető. Van némi praktika a harctéri orvoslásról, hátha tudna segíteni. Igaz, akik megszokták már, nem szívesen veszik a gyógyulást. Persze minden a sérülés eredetétől függ.*
3059. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-24 13:32:24
Üzenet elküldve: 2018-11-24 13:32:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
*Szemöldökét összehúzva, szörnyedve néz a férfira, mikor az részletekbe menően elmeséli, hogyan nézett ki Lesha szerelmének arca a nyakától elválasztva. Sajnos túl sok halált látott mostanság, így erővel kell kényszerítenie magát, hogy ne gondoljon azokra a haldoklókra, vagy holtakra, az ő arcukra. A tagjai így is elnehezülnek és kellemetlen érzés költözik a gyomrába, a szája meg megremeg, de egy mély levegővétellel úgy-ahogy túllép rajta és erősen koncentrál inkább Zaxdor szavaira, a folytatásra.
Hiszen ez a történet most róla szól, nem a holtakról.
Mikor a férfi zárja a mondandóját, szótlanul biccent neki válaszul, de az látszik rajta, hogy ő még gondolkodik, hagyja magában leülni a történetet.
Annak ellenére, hogy ő nem táplál olyan erős érzelmeket senki felé - vagy talán épp amiatt -, ő még csak úgy tudja ezt elképzelni, hogy az ilyesmi egy nagyon szoros kötelék. Akkor meg arra kell gondoljon, hogy Zaxdor asszonya nem élhet boldogan egy másik férfi oldalán.
Ezt azonban már nem mondja ki, mert hasznát nem látja, csak elszomorítaná vele az óriást. Főként, hogy úgy gondolja, a férfi is saját maga vigasztalására mondja ezt, tekintve, hogy korábban elárulta, jó esélyt lát rá, hogy Lesha "árulása" háborút hozott és a törzsek szétverték egymást. Úgy talán jobb arra gondolnia, hogy asszonya boldogan él a törzsben, mint tudni, hogy lemészárolták.
Miután a téma súlya kicsit felengedett, a főzés is segít nekik másfelé összpontosítani a figyelmüket. Noha közben azért akadnak még kilengések...
Őszinte magyarázatát követően az óriás is hosszas mondókába kezd. A legfontosabb, amit tudomásul vesz belőle, az a megbecsülés, amivel a férfi iránta viseltet, mert állítása szerint neki mesélt olyan dolgokról, amikről másnak nem. Ez Krestvirre megint a felelősség terhét rakja, de most hangsúlyosabban előjön a megtiszteltetés érzése.
A többi elhangzott részlettel nem ért teljesen egyet, s ezt kifejezésre is juttatja.*
- Amíg nem viszolyognak tőlem, addig az önbizalmam nem függ a szépségemtől. Az, hogy hogy nézek ki, nem lényeges. És a dicséret sincs ellenemre, ha kiérdemeltem. De a szépség nem érdem. - *Magyaráz, miközben a kést félrerakva bizonytalanul megfogja Zaxdor kezét. Az ő tenyere is iszamós a krumpli levétől.*
- Ettől függetlenül... néha nekem is jó érzés, ha szépnek mondanak. - *Teszi hozzá az igazság kedvéért, mert mondjuk az is jól esett neki, mikor Taitos dicsérte meg, hogy jól áll neki a hosszú haj.*
- Csak az furcsa, ha túl sokszor mondod.
*Elengedi aztán az óriás kezét, és a kérésre újra bemutatja, hogyan kell felkockázni a krumplit, a kocsmai kockázás említésére kicsit elmosolyodva.*
- Félbevágod így... - *vezeti végig a kést hosszanti irányban a krumpli közepén.*
- Aztán még egyszer. - *az előbbi vágásvonalra merőlegesen, ugyanúgy a krumpli tetejénél kezdve középen még egyszer félbevágja a zöldséget.*
- Utána meg így, nagyjából ilyen távolságra vagdosod. - *Mutatja ezt is, a keletkezett négy gerezdet átfogva és egyszerre aprítva.*
- A lényeg, hogy körülbelül ekkora, nagyjából egyforma darabokra vágd fel. - *A magyarázat végén fölpillant a férfira, világos-e, aztán, ha nincs több kérdés, akkor megy intézni a hagymát.*
//Hajnali fény//
*Szemöldökét összehúzva, szörnyedve néz a férfira, mikor az részletekbe menően elmeséli, hogyan nézett ki Lesha szerelmének arca a nyakától elválasztva. Sajnos túl sok halált látott mostanság, így erővel kell kényszerítenie magát, hogy ne gondoljon azokra a haldoklókra, vagy holtakra, az ő arcukra. A tagjai így is elnehezülnek és kellemetlen érzés költözik a gyomrába, a szája meg megremeg, de egy mély levegővétellel úgy-ahogy túllép rajta és erősen koncentrál inkább Zaxdor szavaira, a folytatásra.
Hiszen ez a történet most róla szól, nem a holtakról.
Mikor a férfi zárja a mondandóját, szótlanul biccent neki válaszul, de az látszik rajta, hogy ő még gondolkodik, hagyja magában leülni a történetet.
Annak ellenére, hogy ő nem táplál olyan erős érzelmeket senki felé - vagy talán épp amiatt -, ő még csak úgy tudja ezt elképzelni, hogy az ilyesmi egy nagyon szoros kötelék. Akkor meg arra kell gondoljon, hogy Zaxdor asszonya nem élhet boldogan egy másik férfi oldalán.
Ezt azonban már nem mondja ki, mert hasznát nem látja, csak elszomorítaná vele az óriást. Főként, hogy úgy gondolja, a férfi is saját maga vigasztalására mondja ezt, tekintve, hogy korábban elárulta, jó esélyt lát rá, hogy Lesha "árulása" háborút hozott és a törzsek szétverték egymást. Úgy talán jobb arra gondolnia, hogy asszonya boldogan él a törzsben, mint tudni, hogy lemészárolták.
Miután a téma súlya kicsit felengedett, a főzés is segít nekik másfelé összpontosítani a figyelmüket. Noha közben azért akadnak még kilengések...
Őszinte magyarázatát követően az óriás is hosszas mondókába kezd. A legfontosabb, amit tudomásul vesz belőle, az a megbecsülés, amivel a férfi iránta viseltet, mert állítása szerint neki mesélt olyan dolgokról, amikről másnak nem. Ez Krestvirre megint a felelősség terhét rakja, de most hangsúlyosabban előjön a megtiszteltetés érzése.
A többi elhangzott részlettel nem ért teljesen egyet, s ezt kifejezésre is juttatja.*
- Amíg nem viszolyognak tőlem, addig az önbizalmam nem függ a szépségemtől. Az, hogy hogy nézek ki, nem lényeges. És a dicséret sincs ellenemre, ha kiérdemeltem. De a szépség nem érdem. - *Magyaráz, miközben a kést félrerakva bizonytalanul megfogja Zaxdor kezét. Az ő tenyere is iszamós a krumpli levétől.*
- Ettől függetlenül... néha nekem is jó érzés, ha szépnek mondanak. - *Teszi hozzá az igazság kedvéért, mert mondjuk az is jól esett neki, mikor Taitos dicsérte meg, hogy jól áll neki a hosszú haj.*
- Csak az furcsa, ha túl sokszor mondod.
*Elengedi aztán az óriás kezét, és a kérésre újra bemutatja, hogyan kell felkockázni a krumplit, a kocsmai kockázás említésére kicsit elmosolyodva.*
- Félbevágod így... - *vezeti végig a kést hosszanti irányban a krumpli közepén.*
- Aztán még egyszer. - *az előbbi vágásvonalra merőlegesen, ugyanúgy a krumpli tetejénél kezdve középen még egyszer félbevágja a zöldséget.*
- Utána meg így, nagyjából ilyen távolságra vagdosod. - *Mutatja ezt is, a keletkezett négy gerezdet átfogva és egyszerre aprítva.*
- A lényeg, hogy körülbelül ekkora, nagyjából egyforma darabokra vágd fel. - *A magyarázat végén fölpillant a férfira, világos-e, aztán, ha nincs több kérdés, akkor megy intézni a hagymát.*
3058. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-23 22:34:50
Üzenet elküldve: 2018-11-23 22:34:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
*Elgondolkodtatja kérdés, vajon utána ment volna? A csuda sem tudja, de főleg Zaxdor nem, nem akar kitérő választ adni, ezért inkább az egyenes utat választja.*
- Nézd. Ahonnan én jövök, elég szigorúak a törvények, bár inkább a törzsfő. Azon a napon Aranlith nagyon beteg volt, ápoltam... amikor... Szóval arra eszméltem, hogy a szállás medvebőr függönyét katonák tépik fel. A fő gyülekező helyre hurcoltak. Lesha már ott feküdt. Eron, Lesha szerelmének arca, még mindig hitetlenkedő tekintetet sugárzott, pont úgy, amikor a törzsfő és katonái megtalálták egy eldugott barlangban, ahogy Leshával hált. Ez a hitetlenkedő tekintet még így nyakától elválasztva és a falra szegezve sem tűnt el arcáról. *Hangosan sóhajt fel, majd eltolja magától a krumplival teli tálat.* Jó katona volt. Kedveltem amúgy. Két választást ajánlottak. Vagy Arenlithet ölik meg bosszúból, s maradok beosztásomban, vagy elmegyek. Nem volt kérdéses a választás. Így váltam kegyvesztetté, a Sziklák Farkasa kitagadott. *Zavartan dől hátra óvatosan a széken, szemei bánatosan pislognak a lányra.*
- Nem volt választása. Beteg is volt, ha utánam jön, mindketten meghalunk. Így meg boldogan élhet egy másik férfi oldalán. Én meg járom a saját... utam. *Megvonja a vállát, majd szív egyet az orrán.* Ez a teljes történet. Talán már jobban megérted miért vagyok olyan, amilyen. Ebbe születtem, ebben éltem. Más, mint itt nálatok. Itt sokkal jobb. *Néz körbe, egy kissé felzaklatták a múlt emlékei. De nem bánja, hogy Krestvir megkérdezte, egyáltalán nem bánja. Egy kissé bánatosan mosolyodik el, de a mosoly őszinte.*
- Jó. Akkor nem pucolok többet. *Bólint, majd megtörli szemeit aztán megrázza magát, miközben a lány is válaszol, hasonlóan őszintén, mint ő az imént. Talán a válasz meglepő lehet, de Zaxdor ilyen is. Szereti az egyenességet és az őszinteséget.*
- Megtisztelsz, hogy ezt elmondtad. *Bólint komolyan.* Nem neked kell megtanulnod ezt elviselni, hanem nekem. Nem igazán tudok jól dicsérni, sokszor azt hiszem okosakat mondok, közben meg zavarba hozlak. Az én hibám. Viszont tisztában kell lenned a saját értékeiddel. Krestvir. *Mondja egy kissé kioktató hangnemben.* Fontos az önbizalom. Ettől függetlenül többet jelent nekem a bocsánatod és, hogy most itt lehetek veled, ebben a konyhában, mint gondolnád. Soha senkinek nem beszéltem ezekről a dolgokról és egyáltalán nem bánom, hogy ezt neked mondtam el. *Ismét vállat von.* Ígérem, hogy visszafogom magam és nem dicsérek többet, még csak az hiányzik, hogy előttem zavarban légy, azt nem akarom. *Előre tartja kissé krumplihéjas kezét.* Megegyeztünk? Önbizalom, cserébe nincs dicséret. *Mosolyodik el. Közben már-már rápillant a krumplikra.*
- Akkor micsoda is az a kockázás? Mert kocsmában már láttam, de nem hiszem, hogy te arra gondolsz. Ha megmutatod még egyszer biztosan sikerül. *Tekint fel egy kissé tanácstalanul, szándékosan tereli természetes módon a témát, ezúttal talán még jól is csinálja. Még magát is meglepi.*
//Hajnali fény//
*Elgondolkodtatja kérdés, vajon utána ment volna? A csuda sem tudja, de főleg Zaxdor nem, nem akar kitérő választ adni, ezért inkább az egyenes utat választja.*
- Nézd. Ahonnan én jövök, elég szigorúak a törvények, bár inkább a törzsfő. Azon a napon Aranlith nagyon beteg volt, ápoltam... amikor... Szóval arra eszméltem, hogy a szállás medvebőr függönyét katonák tépik fel. A fő gyülekező helyre hurcoltak. Lesha már ott feküdt. Eron, Lesha szerelmének arca, még mindig hitetlenkedő tekintetet sugárzott, pont úgy, amikor a törzsfő és katonái megtalálták egy eldugott barlangban, ahogy Leshával hált. Ez a hitetlenkedő tekintet még így nyakától elválasztva és a falra szegezve sem tűnt el arcáról. *Hangosan sóhajt fel, majd eltolja magától a krumplival teli tálat.* Jó katona volt. Kedveltem amúgy. Két választást ajánlottak. Vagy Arenlithet ölik meg bosszúból, s maradok beosztásomban, vagy elmegyek. Nem volt kérdéses a választás. Így váltam kegyvesztetté, a Sziklák Farkasa kitagadott. *Zavartan dől hátra óvatosan a széken, szemei bánatosan pislognak a lányra.*
- Nem volt választása. Beteg is volt, ha utánam jön, mindketten meghalunk. Így meg boldogan élhet egy másik férfi oldalán. Én meg járom a saját... utam. *Megvonja a vállát, majd szív egyet az orrán.* Ez a teljes történet. Talán már jobban megérted miért vagyok olyan, amilyen. Ebbe születtem, ebben éltem. Más, mint itt nálatok. Itt sokkal jobb. *Néz körbe, egy kissé felzaklatták a múlt emlékei. De nem bánja, hogy Krestvir megkérdezte, egyáltalán nem bánja. Egy kissé bánatosan mosolyodik el, de a mosoly őszinte.*
- Jó. Akkor nem pucolok többet. *Bólint, majd megtörli szemeit aztán megrázza magát, miközben a lány is válaszol, hasonlóan őszintén, mint ő az imént. Talán a válasz meglepő lehet, de Zaxdor ilyen is. Szereti az egyenességet és az őszinteséget.*
- Megtisztelsz, hogy ezt elmondtad. *Bólint komolyan.* Nem neked kell megtanulnod ezt elviselni, hanem nekem. Nem igazán tudok jól dicsérni, sokszor azt hiszem okosakat mondok, közben meg zavarba hozlak. Az én hibám. Viszont tisztában kell lenned a saját értékeiddel. Krestvir. *Mondja egy kissé kioktató hangnemben.* Fontos az önbizalom. Ettől függetlenül többet jelent nekem a bocsánatod és, hogy most itt lehetek veled, ebben a konyhában, mint gondolnád. Soha senkinek nem beszéltem ezekről a dolgokról és egyáltalán nem bánom, hogy ezt neked mondtam el. *Ismét vállat von.* Ígérem, hogy visszafogom magam és nem dicsérek többet, még csak az hiányzik, hogy előttem zavarban légy, azt nem akarom. *Előre tartja kissé krumplihéjas kezét.* Megegyeztünk? Önbizalom, cserébe nincs dicséret. *Mosolyodik el. Közben már-már rápillant a krumplikra.*
- Akkor micsoda is az a kockázás? Mert kocsmában már láttam, de nem hiszem, hogy te arra gondolsz. Ha megmutatod még egyszer biztosan sikerül. *Tekint fel egy kissé tanácstalanul, szándékosan tereli természetes módon a témát, ezúttal talán még jól is csinálja. Még magát is meglepi.*
3057. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-23 20:02:52
Üzenet elküldve: 2018-11-23 20:02:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
*A biztatást, hogy ügyes lesz, egy ferde, sovány mosollyal fogadja. Neki nincsenek ilyen elképzelései magával kapcsolatban, de a tőle telhető legjobbat mindig igyekszik véghez vinni, vélhetően nem lesz ez másképp később sem.
A kérdésére kapott válasz valahogy elszomorítja egy kicsit. Hagyná is, mert nem akarja Zaxdort ezzel felzaklatni, de még egy utolsó, érdeklődő kérdést megkockáztat, hogy tisztábban lássa azt a törvényt.*
- És ha magától ment volna utánad? Nem engedték volna?
*Mikor a férfi megemlíti, hogy ő az egyik oka, hogy nem magányos, az megint csak kettős érzést kelt benne. Egyrészről örül, hogy valakinek fontos, másrészről kényelmetlenül érzi magát a felelősségtől, hogy az óriás jókedve rajta múlhat.
Azért szerényen visszamosolyog, s ezt a mosolyt vigasztalónak is szánja.*
- Ó, igazad van! Elég lesz. Még ezt az egyet. - *Néz a tálba ő is, hogy így beszélgetés közben milyen ügyesen megtöltötték.
Majd érkezik egy furcsa kérdés az óriástól, ami ismét háttérbe szorítja a főzés témakörét.
Száját húzva, kínlódva pillant Zaxdorra, aki már megint zavarba hozza. Nem tud azonnal válaszolni.*
- Mmm... Nem... nem nagyon szeretem. Nem tudom, mit kell rá mondani. És szerintem nem is igaz... vagyis... Így hosszú hajjal kicsit szebb vagyok, de az arcom szerintem kicsit fura, de nem csúnya. Én így látom, de tudod... engem ez sem érdekel. Nem érdekel, hogy nézek ki. - *egy pillanatra megáll, mintha eszébe jutott volna valami.*
- Lehet azért van ez, mert nem akarok senkinek tetszeni. Ezért nem fontos... Azért örülök, ha valaki szerint szép vagyok. Úgyhogy nem zavar, csak... eddig még nem mondták sokszor. Te meg túl sokszor mondod és nem tudok mit mondani rá. - *magyarázza el, mint egy leckét. Közben felkockáz egy krumplit.*
- Ilyen kockákra vágd fel... kérlek. Addig én előkészítem a hagymát. - *Mondja folytatólagosan, mintha ez is a magyarázat része volna, de a végén legalább fölemeli a tekintetét a férfira.*
//Hajnali fény//
*A biztatást, hogy ügyes lesz, egy ferde, sovány mosollyal fogadja. Neki nincsenek ilyen elképzelései magával kapcsolatban, de a tőle telhető legjobbat mindig igyekszik véghez vinni, vélhetően nem lesz ez másképp később sem.
A kérdésére kapott válasz valahogy elszomorítja egy kicsit. Hagyná is, mert nem akarja Zaxdort ezzel felzaklatni, de még egy utolsó, érdeklődő kérdést megkockáztat, hogy tisztábban lássa azt a törvényt.*
- És ha magától ment volna utánad? Nem engedték volna?
*Mikor a férfi megemlíti, hogy ő az egyik oka, hogy nem magányos, az megint csak kettős érzést kelt benne. Egyrészről örül, hogy valakinek fontos, másrészről kényelmetlenül érzi magát a felelősségtől, hogy az óriás jókedve rajta múlhat.
Azért szerényen visszamosolyog, s ezt a mosolyt vigasztalónak is szánja.*
- Ó, igazad van! Elég lesz. Még ezt az egyet. - *Néz a tálba ő is, hogy így beszélgetés közben milyen ügyesen megtöltötték.
Majd érkezik egy furcsa kérdés az óriástól, ami ismét háttérbe szorítja a főzés témakörét.
Száját húzva, kínlódva pillant Zaxdorra, aki már megint zavarba hozza. Nem tud azonnal válaszolni.*
- Mmm... Nem... nem nagyon szeretem. Nem tudom, mit kell rá mondani. És szerintem nem is igaz... vagyis... Így hosszú hajjal kicsit szebb vagyok, de az arcom szerintem kicsit fura, de nem csúnya. Én így látom, de tudod... engem ez sem érdekel. Nem érdekel, hogy nézek ki. - *egy pillanatra megáll, mintha eszébe jutott volna valami.*
- Lehet azért van ez, mert nem akarok senkinek tetszeni. Ezért nem fontos... Azért örülök, ha valaki szerint szép vagyok. Úgyhogy nem zavar, csak... eddig még nem mondták sokszor. Te meg túl sokszor mondod és nem tudok mit mondani rá. - *magyarázza el, mint egy leckét. Közben felkockáz egy krumplit.*
- Ilyen kockákra vágd fel... kérlek. Addig én előkészítem a hagymát. - *Mondja folytatólagosan, mintha ez is a magyarázat része volna, de a végén legalább fölemeli a tekintetét a férfira.*
3056. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-23 19:24:50
Üzenet elküldve: 2018-11-23 19:24:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
- Megértelek. Ha muszáj, akkor muszáj. *Mosolyodik el szélesen, de belül valójában őrli magát. Arra kell rájönnie, hogy borzasztóan félti Krestvirt, azonban ennek hangot nem adhat. Soha nem adhat, mert a túlzó féltés megöli a kapcsolatot. Fogalma sincs, hogy honnan a tudomány, egyszerűen csak tudja és érzi, bíznia kell a lányban.*
- Tudom, hogy a kellő tudásod megvan hozzá. *Bólint.* Nagyon ügyes leszel. *Fűzi még hozzá, majd üdvözli a finom ebéddel kapcsolatos megjegyzést mosolyogva. Hihetetlen, de pont eltalálta meddig nem terhes még a kézen nyugtatnia a kezét, emiatt még kissé büszke is magára. Ez azt is jelenti, hogy kellő figyelemmel viseltetik a lány iránt, pont akkorával, amekkorát csak megérdemel. Az arc árulkodó, persze Zaxdor nem tud olvasni róla, mint egy nyitott könyvből. Ismét csak sejtései lehetnek. Az orrfricskán már mosolyog egy jót, s elhatározza, hogy azt a kezet alaposan megölelgeti elalvás előtt. Mármint a sajátját, ami Krestvirt érintette, a szíve ismét zakatol, mint egy vágtázó szekér.*
- Szívesen. *Mondja csendesen, aztán egy rövid hallgatás következik, míg válaszol.*
- Nem volt rá lehetőség. *Teszi le egy pillanatra a krumplit a kezéből.* Azonnal menni kell, ha kitagad a törzs, s ha visszatérek megölik. Ez ilyen egyszerű. *Búslakodva hajtja le a fejét.* De mondom. Nem baj. Óriástörvény. *Mosolyodik el szomorúan, lehajtott fejjel. Mintha szeme is fátyolosodna kissé, aztán hamar összeszedi magát.*
- Eleinte nagyon egyedül voltam emiatt. Aztán jöttek a thargok, most meg te. *Megvonja a vállát.* Már nem fáj. *Mosolyodik el, majd a kezében fogott krumplira és az előtte megpúpozott tálra tekint.*
- Te... ez már egy hadseregnek is elég. Pucoljak még? *Nevet fel halkan, s Krestvirt nézi, majd hirtelen kibukik belőle:*
- Te... nem szereted, ha dicsérnek ugye? Ha azt mondják gyönyörű vagy. Vagy csak akkor nem, ha én mondom? *Azúrkék szemei zavartan pislognak, a kérdés nehéz volt, de időszerű, meg kell ismernie és annyira kevés idejük van hátra.*
//Hajnali fény//
- Megértelek. Ha muszáj, akkor muszáj. *Mosolyodik el szélesen, de belül valójában őrli magát. Arra kell rájönnie, hogy borzasztóan félti Krestvirt, azonban ennek hangot nem adhat. Soha nem adhat, mert a túlzó féltés megöli a kapcsolatot. Fogalma sincs, hogy honnan a tudomány, egyszerűen csak tudja és érzi, bíznia kell a lányban.*
- Tudom, hogy a kellő tudásod megvan hozzá. *Bólint.* Nagyon ügyes leszel. *Fűzi még hozzá, majd üdvözli a finom ebéddel kapcsolatos megjegyzést mosolyogva. Hihetetlen, de pont eltalálta meddig nem terhes még a kézen nyugtatnia a kezét, emiatt még kissé büszke is magára. Ez azt is jelenti, hogy kellő figyelemmel viseltetik a lány iránt, pont akkorával, amekkorát csak megérdemel. Az arc árulkodó, persze Zaxdor nem tud olvasni róla, mint egy nyitott könyvből. Ismét csak sejtései lehetnek. Az orrfricskán már mosolyog egy jót, s elhatározza, hogy azt a kezet alaposan megölelgeti elalvás előtt. Mármint a sajátját, ami Krestvirt érintette, a szíve ismét zakatol, mint egy vágtázó szekér.*
- Szívesen. *Mondja csendesen, aztán egy rövid hallgatás következik, míg válaszol.*
- Nem volt rá lehetőség. *Teszi le egy pillanatra a krumplit a kezéből.* Azonnal menni kell, ha kitagad a törzs, s ha visszatérek megölik. Ez ilyen egyszerű. *Búslakodva hajtja le a fejét.* De mondom. Nem baj. Óriástörvény. *Mosolyodik el szomorúan, lehajtott fejjel. Mintha szeme is fátyolosodna kissé, aztán hamar összeszedi magát.*
- Eleinte nagyon egyedül voltam emiatt. Aztán jöttek a thargok, most meg te. *Megvonja a vállát.* Már nem fáj. *Mosolyodik el, majd a kezében fogott krumplira és az előtte megpúpozott tálra tekint.*
- Te... ez már egy hadseregnek is elég. Pucoljak még? *Nevet fel halkan, s Krestvirt nézi, majd hirtelen kibukik belőle:*
- Te... nem szereted, ha dicsérnek ugye? Ha azt mondják gyönyörű vagy. Vagy csak akkor nem, ha én mondom? *Azúrkék szemei zavartan pislognak, a kérdés nehéz volt, de időszerű, meg kell ismernie és annyira kevés idejük van hátra.*
3055. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-23 16:47:27
Üzenet elküldve: 2018-11-23 16:47:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
- Nem muszáj, de... muszáj. - *Ad egy roppant értelmes feleletet, legalább olyan magabiztosan is: a végét már alig hallani.*
- Ha nem mennék, akkor semmi értelme nem volna a tudásomnak. - *Teszi még hozzá, s mondana többet is, de saját magát sem akarja újra belehergelni a témába, mert... fél. Inkább megfeledkezne róla, amíg lehetséges.*
- De most még itt vagyok és addig ki sem mozdulok a konyhából, amíg nem ettem valami finomat! - *Terel, hogy a szívén könnyítsen, s még egy pimasz mosolyra is futja. Aztán látványosan nagy lendülettel áll neki egy újabb krumpli megtisztításának.
Egészen addig, míg a szerelemre nem kerül a szó, s azon belül az ő érzelmeire. Akkor is elmolyol zavart magyarázkodása közben, de kicsit ügyetlenebbül forgatja a zöldséget.
Természetesen ismét eszébe jut az is, amit az óriás a rosszindulatú pletykákról beszélt, és arra kell gondolnia, hogy milyen feszélyező is volna, ha tényleg tetszene neki valaki. De közben arra is gondol, hogy ez egyébként teljesen természetes velejárója az életnek. Mások életének. És ezzel ő most megint annyira távolinak érzi magától a többi embert, mintha ő kívülálló volna, furcsa. Merthogy ő még csak elképzelni sem tudja, hogy valaki iránt úgy érezzen, azt pedig még kevésbé, hogy volna bátorsága közeledni az illetőhöz.
Aztán Zaxdor keze kinyúl felé, hogy az alkarján pihenjen meg, s ez valamelyest kirángatja gondolatai közül, rákényszeríti, hogy a hatalmas kézről fölnézzen a férfi arcára.
A bizalmaskodó érintés most zavarja, talán mert épp begubózott gondolatban, megállapítva, hogy ő más, mint a többiek, és ezért a férfi is még inkább idegennek tetszik. Egy idegen érintése pedig kellemetlen a zárkózott embereknek.
De annyira azért nem zavarja, hogy elhúzza a kezét, vagy bármi módon jelét adja ennek, mindössze megkönnyebbül, mikor Zaxdor maga engedi el.
Majd figyel és hallgat és csöppet még attól is zavarba jön, hogy a férfi kitalálta a gondolatát, hiszen éppen megnyugtatni próbálja a jelek szerint.
Aztán ahogy a történet kibontakozik, az óriás el is éri ezt a célt. A zavar is múlik, de Krestvir még el is mosolyodik, annyira kedvesnek és mulatságosnak találja a mesét az esetlen Zaxdorról. Együtt tud vele érezni és ez rokonszenvet kelt benne, meg magát is kevésbé érzi furcsának.
Mikor a férfi megkocogtatja a kezét, már nem is húzódozik az érintésétől. Aztán a fricskára meg...*
- Na! - *Elvigyorodik és megdörgöli a bántalmazott orrát.*
- Köszönöm. - *Motyogja aztán, de nem fejti ki, hogy mit.
Majd egy darabig csöndben emészti az elhangzottakat, meg mindazt, ami felmerült.*
- Ő nem is akart volna veled jönni? Esetleg elszökni? - *Szólal meg aztán váratlanul, s a kérdésből ki lehet találni, hogy alighanem a szerelemről gondolkodott.*
//Hajnali fény//
- Nem muszáj, de... muszáj. - *Ad egy roppant értelmes feleletet, legalább olyan magabiztosan is: a végét már alig hallani.*
- Ha nem mennék, akkor semmi értelme nem volna a tudásomnak. - *Teszi még hozzá, s mondana többet is, de saját magát sem akarja újra belehergelni a témába, mert... fél. Inkább megfeledkezne róla, amíg lehetséges.*
- De most még itt vagyok és addig ki sem mozdulok a konyhából, amíg nem ettem valami finomat! - *Terel, hogy a szívén könnyítsen, s még egy pimasz mosolyra is futja. Aztán látványosan nagy lendülettel áll neki egy újabb krumpli megtisztításának.
Egészen addig, míg a szerelemre nem kerül a szó, s azon belül az ő érzelmeire. Akkor is elmolyol zavart magyarázkodása közben, de kicsit ügyetlenebbül forgatja a zöldséget.
Természetesen ismét eszébe jut az is, amit az óriás a rosszindulatú pletykákról beszélt, és arra kell gondolnia, hogy milyen feszélyező is volna, ha tényleg tetszene neki valaki. De közben arra is gondol, hogy ez egyébként teljesen természetes velejárója az életnek. Mások életének. És ezzel ő most megint annyira távolinak érzi magától a többi embert, mintha ő kívülálló volna, furcsa. Merthogy ő még csak elképzelni sem tudja, hogy valaki iránt úgy érezzen, azt pedig még kevésbé, hogy volna bátorsága közeledni az illetőhöz.
Aztán Zaxdor keze kinyúl felé, hogy az alkarján pihenjen meg, s ez valamelyest kirángatja gondolatai közül, rákényszeríti, hogy a hatalmas kézről fölnézzen a férfi arcára.
A bizalmaskodó érintés most zavarja, talán mert épp begubózott gondolatban, megállapítva, hogy ő más, mint a többiek, és ezért a férfi is még inkább idegennek tetszik. Egy idegen érintése pedig kellemetlen a zárkózott embereknek.
De annyira azért nem zavarja, hogy elhúzza a kezét, vagy bármi módon jelét adja ennek, mindössze megkönnyebbül, mikor Zaxdor maga engedi el.
Majd figyel és hallgat és csöppet még attól is zavarba jön, hogy a férfi kitalálta a gondolatát, hiszen éppen megnyugtatni próbálja a jelek szerint.
Aztán ahogy a történet kibontakozik, az óriás el is éri ezt a célt. A zavar is múlik, de Krestvir még el is mosolyodik, annyira kedvesnek és mulatságosnak találja a mesét az esetlen Zaxdorról. Együtt tud vele érezni és ez rokonszenvet kelt benne, meg magát is kevésbé érzi furcsának.
Mikor a férfi megkocogtatja a kezét, már nem is húzódozik az érintésétől. Aztán a fricskára meg...*
- Na! - *Elvigyorodik és megdörgöli a bántalmazott orrát.*
- Köszönöm. - *Motyogja aztán, de nem fejti ki, hogy mit.
Majd egy darabig csöndben emészti az elhangzottakat, meg mindazt, ami felmerült.*
- Ő nem is akart volna veled jönni? Esetleg elszökni? - *Szólal meg aztán váratlanul, s a kérdésből ki lehet találni, hogy alighanem a szerelemről gondolkodott.*
3054. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-23 15:49:59
Üzenet elküldve: 2018-11-23 15:49:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
- Kagan... *Mondja ki hangosan. Tisztában van azzal, aki Kagan hadúr küldetésére megy, az általában vagy fél karral, vagy láb nélkül érkezik vissza, elég, ha csak Lea holttestére gondol.*
- Muszáj menned? *Kérdezi halkan, bár tisztában van a válasszal.* Bocsáss meg, nem szólhatok bele, nem az én dolgom. *Sóhajtja lemondóan, majd inkább már egy másik kérdésre figyel, amit ő tett fel és talán választ is kap rá. Nem kell csalódnia, Krestvir őszinte lány, bár az feltűnik számára, hogy zavarba hozza és emiatt pedig rossz érzés kerülgeti. Egy pillanatra megijed, hogy, amit eddig felépített, azt egy kósza kérdéssel elrontja, ezért gyorsan leteszi a kést és kezét átnyújtja az asztalon. Terve Krestvir alkarjának megérintése, hogy figyeljen rá, s addig kezét rajta tartani, amíg a mondat szól.*
- Hé, hollóleány... *Kezdi szelíden duruzsolva.* Ha nem érdekel, hát nem érdekel, nincs ebben semmi. *Húzza vissza lassan a kezét, majd megvonja a vállát.* Ezt mindenkinek magának kell tudnia. *Közben pedig legszívesebben kiszaladna a hidegbe és ordítana, amíg csak levegője van.*
- Ez így természetes! Magam sem foglalkoztam a lányokkal hosszú-hosszú időn át. Fel sem ismertem az érzést, ha nem lökdöstek volna az asszony elé. *Göcög fel, közben Krestvirre néz.* Ami azt illeti, még akkor sem, ilyen hülye vagyok, most gondold el. Ott állt előttem, lassan ezer éve a háza előtt vonultam el szinte minden éjjel. Csak azért fent maradt, hogy ilyenkor forró teát tudjon nyomni a kezembe, én meg csak megköszöntem, aztán ballagtam tovább, mintha mi sem történt volna. Akkor változott valami, amikor egyik éjjel nem nekem adta, hanem a képembe öntötte, szerencsére megvárta míg kihűl. Nem is értettem, megmagyarázni sem magyarázta, mert beszaladt. Továbbra is arra járőröztem, de többet nem jött ki. A harmadik éjjelen már borzasztóan hiányzott. A negyediken rendesen fájt. Az ötödiken nem bírtam tovább és bekopogtattam hozzá. Szerencsém volt, mert beengedett, azon az éjjen már nála aludtam. *Meséli mosolyogva a történetet, majd ismét, ezúttal Krestvir kézfejét kocogtatja meg ujjával.*
- Tudni fogod, mikor jön el az időd, én mondom, hülye kérdés volt, ezen ne is emészd magad. *Ha Krestvirből esetleg mosolyt csal ki, ujjával megfricskázza az orrát. Ha nem, akkor inkább visszahúzza, mielőtt még magára haragítja a lányt.*
//Hajnali fény//
- Kagan... *Mondja ki hangosan. Tisztában van azzal, aki Kagan hadúr küldetésére megy, az általában vagy fél karral, vagy láb nélkül érkezik vissza, elég, ha csak Lea holttestére gondol.*
- Muszáj menned? *Kérdezi halkan, bár tisztában van a válasszal.* Bocsáss meg, nem szólhatok bele, nem az én dolgom. *Sóhajtja lemondóan, majd inkább már egy másik kérdésre figyel, amit ő tett fel és talán választ is kap rá. Nem kell csalódnia, Krestvir őszinte lány, bár az feltűnik számára, hogy zavarba hozza és emiatt pedig rossz érzés kerülgeti. Egy pillanatra megijed, hogy, amit eddig felépített, azt egy kósza kérdéssel elrontja, ezért gyorsan leteszi a kést és kezét átnyújtja az asztalon. Terve Krestvir alkarjának megérintése, hogy figyeljen rá, s addig kezét rajta tartani, amíg a mondat szól.*
- Hé, hollóleány... *Kezdi szelíden duruzsolva.* Ha nem érdekel, hát nem érdekel, nincs ebben semmi. *Húzza vissza lassan a kezét, majd megvonja a vállát.* Ezt mindenkinek magának kell tudnia. *Közben pedig legszívesebben kiszaladna a hidegbe és ordítana, amíg csak levegője van.*
- Ez így természetes! Magam sem foglalkoztam a lányokkal hosszú-hosszú időn át. Fel sem ismertem az érzést, ha nem lökdöstek volna az asszony elé. *Göcög fel, közben Krestvirre néz.* Ami azt illeti, még akkor sem, ilyen hülye vagyok, most gondold el. Ott állt előttem, lassan ezer éve a háza előtt vonultam el szinte minden éjjel. Csak azért fent maradt, hogy ilyenkor forró teát tudjon nyomni a kezembe, én meg csak megköszöntem, aztán ballagtam tovább, mintha mi sem történt volna. Akkor változott valami, amikor egyik éjjel nem nekem adta, hanem a képembe öntötte, szerencsére megvárta míg kihűl. Nem is értettem, megmagyarázni sem magyarázta, mert beszaladt. Továbbra is arra járőröztem, de többet nem jött ki. A harmadik éjjelen már borzasztóan hiányzott. A negyediken rendesen fájt. Az ötödiken nem bírtam tovább és bekopogtattam hozzá. Szerencsém volt, mert beengedett, azon az éjjen már nála aludtam. *Meséli mosolyogva a történetet, majd ismét, ezúttal Krestvir kézfejét kocogtatja meg ujjával.*
- Tudni fogod, mikor jön el az időd, én mondom, hülye kérdés volt, ezen ne is emészd magad. *Ha Krestvirből esetleg mosolyt csal ki, ujjával megfricskázza az orrát. Ha nem, akkor inkább visszahúzza, mielőtt még magára haragítja a lányt.*
3053. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-23 13:08:27
Üzenet elküldve: 2018-11-23 13:08:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
*Egy-két pillanatig gyanakodva néz Zaxdorra, főként a homlokát vizslatva, de végül úgy tűnik, a szavaknak hisz, mert annyiban hagyja a történteket és folytatja a munkát.
Mindebben csak a férfi kérdései zavarják meg. Az ártatlan érdeklődés azonban a rossz hangulatát is visszahozza, mert eszébe juttatja a várható kötelességeit.
Nincs kedve kifejteni a dolgot, úgyhogy kicsit megkerüli a kérdést.*
- Kagan hadúr hívatott minket magához, észak felderítésével kapcsolatban. - *ad egy megfelelőnek ítélt, tömör választ.
Zaxdor magyarázatát hallgatva megérti, hogy a törzsében a nők nem annyira fajukból, mint inkább szerepükből adódóan nem lehetnek sokáig egyedül. Ezt logikusnak találja, mégis kicsit szomorúnak is. Zaxdorra nézve is. Bár a férfi azt mondja, már túllépett rajta...
Nem tud neki mit mondani erre, inkább csak a szemébe néz egy pillanatra, hogy jelezze, figyel rá, aztán a tálba ejti a már meghámozott krumpliját.
Ha sejtené, hogy az óriás rosszakat gondol róla, amiért ritkán emeli rá a tekintetét, akkor jobban igyekezne, de feszengene is. Neki ugyanis többnyire kényelmesebb, ha nem kell tartania a szemkontaktust, ám az elvárásoknak próbál megfelelni, ezért figyelni szokott rá, hogy mások szemébe nézzen, amikor beszél. Vagyis, általában kerülni szokta az olyan helyzeteket is, amikor beszélnie kell; viszont az utóbbi időben kénytelen volt megerőltetni magát ebből a szempontból, mivel olyan feladatokat bíztak rá, amik ezt megkövetelték.
Most azonban nem a kötelességét teljesíti, hanem a szabadidejét tölti, úgyhogy kevésbé figyelmes és megengedi magának, hogy úgy viselkedjen, ahogy az számára kényelmes. Csak sajnos ez elég félreérthető lehet...
Zaxdor meglepett kérdezősködésére és újabb bókrohamára azonban még ő is felnéz. Aztán meg vissza a krumplira és zavartan hallgat nagyokat, mint aki épp teljesen belemerült a hámozásba.*
- Nem. - *bök ki ennyit nagy nehezen. Nem is érti, az óriás miért mond róla ilyeneket. Sem a dicsérő szavakat, sem azt, hogy miért is kellene, hogy iránta érdeklődést mutassanak a férfiak.*
- Én... engem ez még nem érdekel. Én nem akarom... És nem is volt még, akit úgy érdekeltem volna. - *magyarázza a krumplinak szaggatottan és zavartan. Keveredik benne a naiv ártatlanság és a felnőtt tapasztalatok, amik ugyan még nem nyitották fel a szemét, sem a szíve nem kezdett nyiladozni, de ahhoz épp elegendőnek bizonyulnak, hogy megzavarják a nyugalmát. Belekényszerül ugyanis a felismerésbe, hogy van már abban a korban, hogy akár foglalkoztathatná is a szerelem és minden, ami azzal jár. De... őt inkább csak megrémíti, minthogy vonzaná.*
//Hajnali fény//
*Egy-két pillanatig gyanakodva néz Zaxdorra, főként a homlokát vizslatva, de végül úgy tűnik, a szavaknak hisz, mert annyiban hagyja a történteket és folytatja a munkát.
Mindebben csak a férfi kérdései zavarják meg. Az ártatlan érdeklődés azonban a rossz hangulatát is visszahozza, mert eszébe juttatja a várható kötelességeit.
Nincs kedve kifejteni a dolgot, úgyhogy kicsit megkerüli a kérdést.*
- Kagan hadúr hívatott minket magához, észak felderítésével kapcsolatban. - *ad egy megfelelőnek ítélt, tömör választ.
Zaxdor magyarázatát hallgatva megérti, hogy a törzsében a nők nem annyira fajukból, mint inkább szerepükből adódóan nem lehetnek sokáig egyedül. Ezt logikusnak találja, mégis kicsit szomorúnak is. Zaxdorra nézve is. Bár a férfi azt mondja, már túllépett rajta...
Nem tud neki mit mondani erre, inkább csak a szemébe néz egy pillanatra, hogy jelezze, figyel rá, aztán a tálba ejti a már meghámozott krumpliját.
Ha sejtené, hogy az óriás rosszakat gondol róla, amiért ritkán emeli rá a tekintetét, akkor jobban igyekezne, de feszengene is. Neki ugyanis többnyire kényelmesebb, ha nem kell tartania a szemkontaktust, ám az elvárásoknak próbál megfelelni, ezért figyelni szokott rá, hogy mások szemébe nézzen, amikor beszél. Vagyis, általában kerülni szokta az olyan helyzeteket is, amikor beszélnie kell; viszont az utóbbi időben kénytelen volt megerőltetni magát ebből a szempontból, mivel olyan feladatokat bíztak rá, amik ezt megkövetelték.
Most azonban nem a kötelességét teljesíti, hanem a szabadidejét tölti, úgyhogy kevésbé figyelmes és megengedi magának, hogy úgy viselkedjen, ahogy az számára kényelmes. Csak sajnos ez elég félreérthető lehet...
Zaxdor meglepett kérdezősködésére és újabb bókrohamára azonban még ő is felnéz. Aztán meg vissza a krumplira és zavartan hallgat nagyokat, mint aki épp teljesen belemerült a hámozásba.*
- Nem. - *bök ki ennyit nagy nehezen. Nem is érti, az óriás miért mond róla ilyeneket. Sem a dicsérő szavakat, sem azt, hogy miért is kellene, hogy iránta érdeklődést mutassanak a férfiak.*
- Én... engem ez még nem érdekel. Én nem akarom... És nem is volt még, akit úgy érdekeltem volna. - *magyarázza a krumplinak szaggatottan és zavartan. Keveredik benne a naiv ártatlanság és a felnőtt tapasztalatok, amik ugyan még nem nyitották fel a szemét, sem a szíve nem kezdett nyiladozni, de ahhoz épp elegendőnek bizonyulnak, hogy megzavarják a nyugalmát. Belekényszerül ugyanis a felismerésbe, hogy van már abban a korban, hogy akár foglalkoztathatná is a szerelem és minden, ami azzal jár. De... őt inkább csak megrémíti, minthogy vonzaná.*
3052. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-23 11:29:15
Üzenet elküldve: 2018-11-23 11:29:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
*Kósza és méla fejvakarástól többet nem okoz a kis baleset, s Krestvir kérdésére is csak zavartan vigyorog.*
- Á, dehogy, csak hangosan ejtettem a krumplit a tálba. *Rázza a piruló homlokát bőszen, nem akarja, hogy ilyen szerencsétlennek nézzék. Azért lopva az asztalra tekint, nem ám elhasadt keresztben, mert azt nem magyarázza ki.*
- Értem. *Mondja csendesen a távozást érintő mondatokra, s nem akar sem ellenkezni, sem szomorkodni, mert az furcsa lenne jelen szituációban.*
- Ha menni kell, hát menni kell. *Jelenti ki, hisz tisztában van azzal is, hogy egynémely feladatot elodázni nem lehet.*
- És megkérdezhetem, hogy milyen dolgot kell elintézned? *Kérdezi kíváncsian, mert arról azért meg akar győződni, hogy Krestvir élete nem lesz veszélyben, akkor lehet, hogy utánuk lopózna, már feltéve, ha egy ekkora test tud egyáltalán lopózni, mert még nem próbálta. Volt asszonyára terelődik a szó, de a kérdés nem éri sem váratlanul, sem nem érzi tapintatlannak, vagy tolakodónak.*
- Fontos a törzs fenntartása. Egy törzs soha nem áll csak néhány tagból, önmagát kell fenntartania. Olykor szokás, hogy más törzsekbe házasodnak, hogy ezzel erősítsék az összetartást, vagy olykor kössenek békét. *Megvonja a vállát.* Testőrkapitány voltam, a törzsvezető második embere, ha úgy vesszük fontos személy, tehát az asszonya is fontos. Hamar elkelnek. *Sóhajt fel, miközben bőszen pucolja a krumplit a híres nevezetes testőrkapitány. ~ Hát igen. Van, aki már nem tudja lejjebb adni. ~ Mert közbe meg arra gondol, hogy Krestvir szemében nem igazán tűnhet fontos, vagy kiemelkedő személynek, inkább csak egy szerencsétlen esdeklőnek, aki a bocsánatáért esedezik, amit persze komolyan gondolt. ~ Mit keresek én itt egyáltalán? Hisz rám sem néz. ~ Abba persze nem gondol bele, hogy néhány órával ezelőtt még gyakorlatilag egy légtérben sem akartak vele tartózkodni, most meg együtt főzőcskéznek. Szóval tény, hogy jól halad, bár a cél még maga számára sem világos. Ráakaszkodni nem akar a lányra, azzal csak elijesztené, így rábízza magát a sors sodrára, majd ahogyan alakul. Annyi már bizonyos, hogy Krestvirnek nincs párja, ezen a témán úgy dönt egy kicsit ellovagol, amíg még nem feltűnő:*
- Hooooogy? *Emeli fel szemét.* De hát az, hogy lehet, hisz gyönyörű vagy, kedves és okos. Szerintem minden sarkon áll egy férfi, aki utánad epekedik! Nem is volt olyan, aki tetszene? *Kérdezi, mert, ha már így rákérdeznek volt asszonyára, miért ne furakodna ő is kicsit beljebb a magánélet rejtett bugyraiba. Nem utolsó sorban pedig igyekszik minden olyan információt összeszedni, ami Krestvirhez kissé közelebb sodorhatja.*
A hozzászólás írója (Zaxdor Karag) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.23 11:29:40
//Hajnali fény//
*Kósza és méla fejvakarástól többet nem okoz a kis baleset, s Krestvir kérdésére is csak zavartan vigyorog.*
- Á, dehogy, csak hangosan ejtettem a krumplit a tálba. *Rázza a piruló homlokát bőszen, nem akarja, hogy ilyen szerencsétlennek nézzék. Azért lopva az asztalra tekint, nem ám elhasadt keresztben, mert azt nem magyarázza ki.*
- Értem. *Mondja csendesen a távozást érintő mondatokra, s nem akar sem ellenkezni, sem szomorkodni, mert az furcsa lenne jelen szituációban.*
- Ha menni kell, hát menni kell. *Jelenti ki, hisz tisztában van azzal is, hogy egynémely feladatot elodázni nem lehet.*
- És megkérdezhetem, hogy milyen dolgot kell elintézned? *Kérdezi kíváncsian, mert arról azért meg akar győződni, hogy Krestvir élete nem lesz veszélyben, akkor lehet, hogy utánuk lopózna, már feltéve, ha egy ekkora test tud egyáltalán lopózni, mert még nem próbálta. Volt asszonyára terelődik a szó, de a kérdés nem éri sem váratlanul, sem nem érzi tapintatlannak, vagy tolakodónak.*
- Fontos a törzs fenntartása. Egy törzs soha nem áll csak néhány tagból, önmagát kell fenntartania. Olykor szokás, hogy más törzsekbe házasodnak, hogy ezzel erősítsék az összetartást, vagy olykor kössenek békét. *Megvonja a vállát.* Testőrkapitány voltam, a törzsvezető második embere, ha úgy vesszük fontos személy, tehát az asszonya is fontos. Hamar elkelnek. *Sóhajt fel, miközben bőszen pucolja a krumplit a híres nevezetes testőrkapitány. ~ Hát igen. Van, aki már nem tudja lejjebb adni. ~ Mert közbe meg arra gondol, hogy Krestvir szemében nem igazán tűnhet fontos, vagy kiemelkedő személynek, inkább csak egy szerencsétlen esdeklőnek, aki a bocsánatáért esedezik, amit persze komolyan gondolt. ~ Mit keresek én itt egyáltalán? Hisz rám sem néz. ~ Abba persze nem gondol bele, hogy néhány órával ezelőtt még gyakorlatilag egy légtérben sem akartak vele tartózkodni, most meg együtt főzőcskéznek. Szóval tény, hogy jól halad, bár a cél még maga számára sem világos. Ráakaszkodni nem akar a lányra, azzal csak elijesztené, így rábízza magát a sors sodrára, majd ahogyan alakul. Annyi már bizonyos, hogy Krestvirnek nincs párja, ezen a témán úgy dönt egy kicsit ellovagol, amíg még nem feltűnő:*
- Hooooogy? *Emeli fel szemét.* De hát az, hogy lehet, hisz gyönyörű vagy, kedves és okos. Szerintem minden sarkon áll egy férfi, aki utánad epekedik! Nem is volt olyan, aki tetszene? *Kérdezi, mert, ha már így rákérdeznek volt asszonyára, miért ne furakodna ő is kicsit beljebb a magánélet rejtett bugyraiba. Nem utolsó sorban pedig igyekszik minden olyan információt összeszedni, ami Krestvirhez kissé közelebb sodorhatja.*
A hozzászólás írója (Zaxdor Karag) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.23 11:29:40
3051. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-22 21:40:01
Üzenet elküldve: 2018-11-22 21:40:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
*Nos, a fűszerezetlen gombás-mogyorós-gyökeres levesnél nehéz alább adni. A félig megsült nyúlnak legalább a fele finom lehet, úgy gondolja.
Mivel épp el van foglalva, ezért nem fordít energiát az arckifejezések és a testbeszéd elemzésére, úgyhogy csak arra figyel, amit Zaxdor beszél. És abból sem válaszol mindenre, pusztán arra, ami választ igényel és nem elég tudomásul vennie.
A kacsintást azért elkapja és egy futó mosollyal, hümmögéssel reagálja le az igyekezetet.*
- Valószínű. - *biccent a távozását érintő kérdésre, majd a csattanó hangra oda is fordul.*
- Ez a fejed volt? - *kérdi homlokát ráncolva és a férfi fejét nézi, rendben van-e?*
- Én ide jövök haza. - *feleli, s úgy látszik, ő ezt rendes válasznak gondolja, mert többet nem is tesz hozzá.
Ezután ő hallgatja Zaxdort, és a sóhajból meg a mélázásból megint arra következtet, hogy a férfit elszomoríthatta. Ehhez képest elég tapintatlanul megragadja egy részlet a figyelmét.*
- Miért? - *kérdez vissza kíváncsian, hogy az óriás asszonyok miért nem bírják egyedül hosszabb ideig. Így most arra gondol, valami faji sajátosságról lehet szó, s ez érdekli.*
- Nem, nincs. - *válaszol őszintén, kicsit később, amikor az ő szerelmi életére terelődik a szó.*
//Hajnali fény//
*Nos, a fűszerezetlen gombás-mogyorós-gyökeres levesnél nehéz alább adni. A félig megsült nyúlnak legalább a fele finom lehet, úgy gondolja.
Mivel épp el van foglalva, ezért nem fordít energiát az arckifejezések és a testbeszéd elemzésére, úgyhogy csak arra figyel, amit Zaxdor beszél. És abból sem válaszol mindenre, pusztán arra, ami választ igényel és nem elég tudomásul vennie.
A kacsintást azért elkapja és egy futó mosollyal, hümmögéssel reagálja le az igyekezetet.*
- Valószínű. - *biccent a távozását érintő kérdésre, majd a csattanó hangra oda is fordul.*
- Ez a fejed volt? - *kérdi homlokát ráncolva és a férfi fejét nézi, rendben van-e?*
- Én ide jövök haza. - *feleli, s úgy látszik, ő ezt rendes válasznak gondolja, mert többet nem is tesz hozzá.
Ezután ő hallgatja Zaxdort, és a sóhajból meg a mélázásból megint arra következtet, hogy a férfit elszomoríthatta. Ehhez képest elég tapintatlanul megragadja egy részlet a figyelmét.*
- Miért? - *kérdez vissza kíváncsian, hogy az óriás asszonyok miért nem bírják egyedül hosszabb ideig. Így most arra gondol, valami faji sajátosságról lehet szó, s ez érdekli.*
- Nem, nincs. - *válaszol őszintén, kicsit később, amikor az ő szerelmi életére terelődik a szó.*
3050. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-22 09:47:37
Üzenet elküldve: 2018-11-22 09:47:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
*Elismeréssel adózik Krestvir szavaira, mert, ha a lány félig átsült nyúlnál is evett rosszabbat, akkor keményebb, mint gondolta. ~ Kicsi Krestvir. Az én Krestvirem. ~ Teljesen kész van. Egészen ellágyul, bár azon igyekszik, hogy tekintete ebből ne sok mindent áruljon el, mert a szempilláját rebegtető óriásnál nincs ijesztőbb látvány. Így csak mosolyogva bólogat, mint akinek most esett le, hogy hát bizony vannak sokkal rosszabbak is. A hangulat kölcsönös, boldogan kanyarítja a krumpli héját a tálba, alaposan figyelve arra, hogy lehetőség szerint ne szemeteljen össze semmit, igyekszik jó kis kukta lenni.*
- Akkor összeszedem magam és egy finomat főzünk! *Kacsint Krestvirre, úgy gondolja, már megengedhet magának ilyen intimebb, vagányabb megnyilvánulást is, főleg, hogy szeretne fiatalabbnak is látszani, daliásnak. Ugyan hosszú haja nincs már, hogy egy laza nyakmozdulattal a háta mögé csapja, de van egy olyan érzése, hogy Krestvirnek ez nem jönne be. A mosoly egy pillanatra megfagy az arcán, mert a lány úgy látszik, hogy távozni készül. Persze mondta ezt már korábban is, de akkor még oly távolinak tűnt, most meg már, hogy itt van, szeretne minél több időt tölteni vele, amire úgy látszik nem lesz lehetőség.*
- Ó… *Sóhajt fel csalódottan.* Már délután? *Nézi végig, ahogyan Krestvir háziasan elgyújtja a tüzet, vizet forral, egészen elbambul a lányban, így az egyik héjat már későn veszi észre, szelíd lendülettel indul meg a padló irányába. Ijedten kap utána, melynek következtén elég rendesen lefejeli az asztalt, majd rémülten nézi meg, hogy nem tört-e össze, de talán nem történt nagyobb baj.*
- Megvan! *Mutatja fel büszkén vigyorogva a krumpli héjat két ujja közé csippentve, majd, mintha mi sem történt volna, válaszol a lánynak.*
- Nem feltétlenül állandó letelepedésre gondoltam. De mondjuk egy kaland után mindig valakihez hazamenni, aki vár, az jó érzés. *Folytatja borzasztóan a tálra koncentrálva, mintha szemeivel szuggerálná a krumplikat.*
- Volt igen. De már nincs. *Tekint fel, s végignézi, ahogy a lány leül mellé, vállig érő sötétbarna haját, rejtő ruházatát. ~ Bár, te lehetnél a következő! ~ Kívánja magában, s sóhajt fel, bár ez akár betudható a méla és bús emlékeknek is.*
- Amikor kitagadtak, akkor elszakítottak tőle, már bizonyára mással van, az óriásasszonyok nem tudnak sokáig meglenni egyedül. *Vonja meg a vállát szomorúan mosolyogva és a krumplit kezdi tovább pucolni.* De már túlléptem rajta, csak emléke él még. *Fűzi gyorsan hozzá. Egy kicsit örül is, mert végre elérkezett ahhoz a kérdéshez, mit már korábban számtalan formában feltett, de soha sem volt igazán egyértelmű és világos.*
- És neked? Van valakid? Akibe szerelmes vagy? Vagy, aki tetszik? *Csendesen és meggyőződése szerint teljesen természetesen kérdezi, de szíve oly hevesen dobog, mintha ki akarna ugrani a helyéből.
~ Mondd, hogy nincs, mondd, hogy nincs! Vagy, hogy én tetszem! ~
Gondolja fohászát magában. Fohász, mert képtelen elhinni, hogy egy ennyire szép és kedves lánynak ne lenne valakije, az pedig saját esélyeit jelentősen csökkentené, mondhatni, hogy porba tiporná.*
//Hajnali fény//
*Elismeréssel adózik Krestvir szavaira, mert, ha a lány félig átsült nyúlnál is evett rosszabbat, akkor keményebb, mint gondolta. ~ Kicsi Krestvir. Az én Krestvirem. ~ Teljesen kész van. Egészen ellágyul, bár azon igyekszik, hogy tekintete ebből ne sok mindent áruljon el, mert a szempilláját rebegtető óriásnál nincs ijesztőbb látvány. Így csak mosolyogva bólogat, mint akinek most esett le, hogy hát bizony vannak sokkal rosszabbak is. A hangulat kölcsönös, boldogan kanyarítja a krumpli héját a tálba, alaposan figyelve arra, hogy lehetőség szerint ne szemeteljen össze semmit, igyekszik jó kis kukta lenni.*
- Akkor összeszedem magam és egy finomat főzünk! *Kacsint Krestvirre, úgy gondolja, már megengedhet magának ilyen intimebb, vagányabb megnyilvánulást is, főleg, hogy szeretne fiatalabbnak is látszani, daliásnak. Ugyan hosszú haja nincs már, hogy egy laza nyakmozdulattal a háta mögé csapja, de van egy olyan érzése, hogy Krestvirnek ez nem jönne be. A mosoly egy pillanatra megfagy az arcán, mert a lány úgy látszik, hogy távozni készül. Persze mondta ezt már korábban is, de akkor még oly távolinak tűnt, most meg már, hogy itt van, szeretne minél több időt tölteni vele, amire úgy látszik nem lesz lehetőség.*
- Ó… *Sóhajt fel csalódottan.* Már délután? *Nézi végig, ahogyan Krestvir háziasan elgyújtja a tüzet, vizet forral, egészen elbambul a lányban, így az egyik héjat már későn veszi észre, szelíd lendülettel indul meg a padló irányába. Ijedten kap utána, melynek következtén elég rendesen lefejeli az asztalt, majd rémülten nézi meg, hogy nem tört-e össze, de talán nem történt nagyobb baj.*
- Megvan! *Mutatja fel büszkén vigyorogva a krumpli héjat két ujja közé csippentve, majd, mintha mi sem történt volna, válaszol a lánynak.*
- Nem feltétlenül állandó letelepedésre gondoltam. De mondjuk egy kaland után mindig valakihez hazamenni, aki vár, az jó érzés. *Folytatja borzasztóan a tálra koncentrálva, mintha szemeivel szuggerálná a krumplikat.*
- Volt igen. De már nincs. *Tekint fel, s végignézi, ahogy a lány leül mellé, vállig érő sötétbarna haját, rejtő ruházatát. ~ Bár, te lehetnél a következő! ~ Kívánja magában, s sóhajt fel, bár ez akár betudható a méla és bús emlékeknek is.*
- Amikor kitagadtak, akkor elszakítottak tőle, már bizonyára mással van, az óriásasszonyok nem tudnak sokáig meglenni egyedül. *Vonja meg a vállát szomorúan mosolyogva és a krumplit kezdi tovább pucolni.* De már túlléptem rajta, csak emléke él még. *Fűzi gyorsan hozzá. Egy kicsit örül is, mert végre elérkezett ahhoz a kérdéshez, mit már korábban számtalan formában feltett, de soha sem volt igazán egyértelmű és világos.*
- És neked? Van valakid? Akibe szerelmes vagy? Vagy, aki tetszik? *Csendesen és meggyőződése szerint teljesen természetesen kérdezi, de szíve oly hevesen dobog, mintha ki akarna ugrani a helyéből.
~ Mondd, hogy nincs, mondd, hogy nincs! Vagy, hogy én tetszem! ~
Gondolja fohászát magában. Fohász, mert képtelen elhinni, hogy egy ennyire szép és kedves lánynak ne lenne valakije, az pedig saját esélyeit jelentősen csökkentené, mondhatni, hogy porba tiporná.*
3049. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-22 02:04:03
Üzenet elküldve: 2018-11-22 02:04:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
*Figyel azért közben, a máguselme többfelé is képes osztani a figyelmét.*
- Szerintem ettem már rosszabbat is. - *felel vissza derűsen a félig átsült nyúlról szólva, mintegy bátorítólag.*
- Nekem is elég lenne... De régen ettem rendes főt ételt. Most szeretnék. - *veti ellen Zaxdor szabadkozására. Igen, most nagyon szeretne valami finomat enni és még a hangulata is megjött hozzá, hogy ilyesmire pocsékolja az idejét. És ha már pocsékolja, akkor nagyobb mennyiséget szándékozik készíteni, hogy másoknak is jusson. Úgyis ritkán szoktak főzni, úgyhogy úgy sejti, a többiek sem esznek gyakrabban meleg ételt, vagy pedig a fogadóba járnak...*
- Nem tudom, lesz-e rá időm. Ma pedig nem nagyon kellene elmennem itthonról, Taitos azt mondta, délután találkozunk, aztán együtt megyünk Thargarodba. Legfeljebb oda megyek, ha sokáig nem kerül elő... De ha máskor lesz rá alkalom, akkor segítek. Viszont nem kell messzire menned, az erdő körülöttünk van, a közelben is tudsz gyűjteni. - *magyarázza a férfinak, hogy miért is nem csatlakozna most hozzá a munkában. Persze, nem is gondolta, hogy az óriás már ma neki akar látni. Elég szorgosnak tűnik.
Ez megmutatkozik a krumplipucolás iránti lelkesedésében is.
Egy kis mosollyal jutalmazza a színpadias választ, majd hozza azokat a késeket és lerakja Zaxdor elé az asztalra. Ő maga azonban még nem ül le. Magának is kerít egy pogácsát, félbetöri és abból majszol időnként, vissza-visszatérve az asztalhoz.
Közben pedig, míg a férfi már nekilát a pucolásnak és mesél, ő begyújt a tűzhelybe, aztán fazekakat készít elő.
Elég sivár tud lenni érzelmileg, de még ő is érzi, hogy most ez a kis tevés-vevés, a közös tevékenykedés jó. És így, hogy van mivel lefoglalja magát, még nem is annyira feszült a társaságban, nem érzi kényszernek, hogy neki most viselkednie és beszélnie kellene.
Mikor Zaxdor leírja a helyzetet, akkor megérti, hogy miről beszél. Bár azon meglepődik, hogy az óriás épp erre vágyott.
A kérdésen el kell kicsit gondolkodnia. Mivel épp a kezét mosta, törölközés közben bambul el, a padlót nézve.*
- Nem tudom... - *böki ki végül.*
- Vagyis... úgy érted, ugye, hogy férjet és gyerekeket? - *kérdez vissza a biztonság kedvéért, mert ahogy már megbeszélték, a számára leginkább a szövetség tagjai jelentik a családot. Inkább velük szeretne közelebbi kapcsolatot, csak elég esetlen ebben is.
Mindezt még mindig a padlónak mondja.*
- A törzsedben nem volt ilyen? "Egy kis konyha, ebédhez készülődés, egy kis ház..."? Nem volt családod? - *a végén fölpillant, majd félreteszi a rongyot és leül most már ő is az asztalhoz, hogy egy újabb falat pogácsa után csatlakozzon a pucoláshoz.*
//Hajnali fény//
*Figyel azért közben, a máguselme többfelé is képes osztani a figyelmét.*
- Szerintem ettem már rosszabbat is. - *felel vissza derűsen a félig átsült nyúlról szólva, mintegy bátorítólag.*
- Nekem is elég lenne... De régen ettem rendes főt ételt. Most szeretnék. - *veti ellen Zaxdor szabadkozására. Igen, most nagyon szeretne valami finomat enni és még a hangulata is megjött hozzá, hogy ilyesmire pocsékolja az idejét. És ha már pocsékolja, akkor nagyobb mennyiséget szándékozik készíteni, hogy másoknak is jusson. Úgyis ritkán szoktak főzni, úgyhogy úgy sejti, a többiek sem esznek gyakrabban meleg ételt, vagy pedig a fogadóba járnak...*
- Nem tudom, lesz-e rá időm. Ma pedig nem nagyon kellene elmennem itthonról, Taitos azt mondta, délután találkozunk, aztán együtt megyünk Thargarodba. Legfeljebb oda megyek, ha sokáig nem kerül elő... De ha máskor lesz rá alkalom, akkor segítek. Viszont nem kell messzire menned, az erdő körülöttünk van, a közelben is tudsz gyűjteni. - *magyarázza a férfinak, hogy miért is nem csatlakozna most hozzá a munkában. Persze, nem is gondolta, hogy az óriás már ma neki akar látni. Elég szorgosnak tűnik.
Ez megmutatkozik a krumplipucolás iránti lelkesedésében is.
Egy kis mosollyal jutalmazza a színpadias választ, majd hozza azokat a késeket és lerakja Zaxdor elé az asztalra. Ő maga azonban még nem ül le. Magának is kerít egy pogácsát, félbetöri és abból majszol időnként, vissza-visszatérve az asztalhoz.
Közben pedig, míg a férfi már nekilát a pucolásnak és mesél, ő begyújt a tűzhelybe, aztán fazekakat készít elő.
Elég sivár tud lenni érzelmileg, de még ő is érzi, hogy most ez a kis tevés-vevés, a közös tevékenykedés jó. És így, hogy van mivel lefoglalja magát, még nem is annyira feszült a társaságban, nem érzi kényszernek, hogy neki most viselkednie és beszélnie kellene.
Mikor Zaxdor leírja a helyzetet, akkor megérti, hogy miről beszél. Bár azon meglepődik, hogy az óriás épp erre vágyott.
A kérdésen el kell kicsit gondolkodnia. Mivel épp a kezét mosta, törölközés közben bambul el, a padlót nézve.*
- Nem tudom... - *böki ki végül.*
- Vagyis... úgy érted, ugye, hogy férjet és gyerekeket? - *kérdez vissza a biztonság kedvéért, mert ahogy már megbeszélték, a számára leginkább a szövetség tagjai jelentik a családot. Inkább velük szeretne közelebbi kapcsolatot, csak elég esetlen ebben is.
Mindezt még mindig a padlónak mondja.*
- A törzsedben nem volt ilyen? "Egy kis konyha, ebédhez készülődés, egy kis ház..."? Nem volt családod? - *a végén fölpillant, majd félreteszi a rongyot és leül most már ő is az asztalhoz, hogy egy újabb falat pogácsa után csatlakozzon a pucoláshoz.*
3048. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-21 23:45:16
Üzenet elküldve: 2018-11-21 23:45:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
*Míg Krestvir kutat, kissé fészkelődik, aztán leül egy pöttöm székre, amitől úgy néz ki, mint, aki a törpök világába tévedve hegyi kis lakjukban húzza meg magát ártatlanul.*
- Ez igaz. *Bólogat bőszen.* De általában azt csak nyársra húzva tűz fölött hirtelen megsütjük, aztán ahogyan épp sikerül, nem különösebben tudunk válogatni. *Göcög fel.* De bonyolultabb ételek már nem mennek. *Emeli fel hangját kissé, mert látja, hogy a lány beleveti magát a kamra rejtelmeibe. Egy kicsit módjában áll így hátulról is megfigyelni, amire persze rögtön jól el is szégyelli magát és inkább már a plafonban meghúzódó apró hajszál repedéseket kezdi fürkészni.*
- Szóval, vagy sült hús, vagy zöldség, bogyó. Ennyi. Nem túl változatos és nem is igényel túlságosan nagy szaktudást. Persze ha félig nyers nyulat szeretnél enni, akkor nyugodtan bízd rám. *Nevet fel, kezd kissé oldódni, egész jól elbeszélgetnek és a lány is hátat mer neki fordítani, ami kimondottan kedves szívének. Persze ettől megint csak oda-odasummant, hogy megnézze szégyentelen módjára, aztán gyors elkapja tekintetét.*
- Pogácsa? *Kezd heves bólogatásba, mert még az utolsó pillanatban is a lányt bámulja.* Tökéletes, köszönöm! *Fogadja el, majd annak rendje módja szerint bele is harap. Zaxdor nem válogatós, ha két fogát hagyná benne igazából akkor is megenné, mert Krestvir adta neki.*
- Figyelj, miattam igazán nem kell túlgondold, elég nekem egy szeletke kis kenyér, vagy ez a pogácsa... *Kezd bele, de aztán már mindjárt a fahordásra terelődik a szó.*
- Nekem az is megfelel! *Vágja rá egyből, az erdőben, a természet lágy ölén... * Te is velem jössz? *Kérdezi félénken.* Mert... mert nem ismerem a járást. *Jelenti ki határozottan, egyre inkább büszke magára milyen elmésen kivágja magát.* Lehet a többiek is ott vannak. *Mondja csendesen, majd nyakát nyújtogatva figyeli, hogy Krestvir mit matat a polcoknál. Mozdulni nem mer, elég baljóslatúan recseg alatta az a törpeszék.*
- Igenis értettem! *Húzza ki magát, s még kezét is mellkasához érinti.* Pusolásra fel! *Bólint mosolyogva, majd, ha Krestvir visszatér a késsel, maga elé kap egy tálat, amibe a héját vághatja, egy másikat, amibe a pucolt krumplit teheti, majd belekezd. Ehhez ért, nincs vele különösebb problémája, közben még lehetőségében áll beszélgetni is.*
- Milyen idilli így. *Mondja csendesen, a krumplira koncentrálva.* Vicces, hogy jó néhány évvel ezelőtt a hegyekben erről álmodoztam, most meg itt vagyok. *Nevet fel.* Egy kis konyha, ebédhez készülődés,
~ Asszony. ~ egy kis ház... *Sóhajt fel.* Bár nem tudom, hogy meddig tudnék egy helyben ülni. Te szeretnél egyszer... családot? *Kérdezi, még mindig a krumplira meredve.*
//Hajnali fény//
*Míg Krestvir kutat, kissé fészkelődik, aztán leül egy pöttöm székre, amitől úgy néz ki, mint, aki a törpök világába tévedve hegyi kis lakjukban húzza meg magát ártatlanul.*
- Ez igaz. *Bólogat bőszen.* De általában azt csak nyársra húzva tűz fölött hirtelen megsütjük, aztán ahogyan épp sikerül, nem különösebben tudunk válogatni. *Göcög fel.* De bonyolultabb ételek már nem mennek. *Emeli fel hangját kissé, mert látja, hogy a lány beleveti magát a kamra rejtelmeibe. Egy kicsit módjában áll így hátulról is megfigyelni, amire persze rögtön jól el is szégyelli magát és inkább már a plafonban meghúzódó apró hajszál repedéseket kezdi fürkészni.*
- Szóval, vagy sült hús, vagy zöldség, bogyó. Ennyi. Nem túl változatos és nem is igényel túlságosan nagy szaktudást. Persze ha félig nyers nyulat szeretnél enni, akkor nyugodtan bízd rám. *Nevet fel, kezd kissé oldódni, egész jól elbeszélgetnek és a lány is hátat mer neki fordítani, ami kimondottan kedves szívének. Persze ettől megint csak oda-odasummant, hogy megnézze szégyentelen módjára, aztán gyors elkapja tekintetét.*
- Pogácsa? *Kezd heves bólogatásba, mert még az utolsó pillanatban is a lányt bámulja.* Tökéletes, köszönöm! *Fogadja el, majd annak rendje módja szerint bele is harap. Zaxdor nem válogatós, ha két fogát hagyná benne igazából akkor is megenné, mert Krestvir adta neki.*
- Figyelj, miattam igazán nem kell túlgondold, elég nekem egy szeletke kis kenyér, vagy ez a pogácsa... *Kezd bele, de aztán már mindjárt a fahordásra terelődik a szó.*
- Nekem az is megfelel! *Vágja rá egyből, az erdőben, a természet lágy ölén... * Te is velem jössz? *Kérdezi félénken.* Mert... mert nem ismerem a járást. *Jelenti ki határozottan, egyre inkább büszke magára milyen elmésen kivágja magát.* Lehet a többiek is ott vannak. *Mondja csendesen, majd nyakát nyújtogatva figyeli, hogy Krestvir mit matat a polcoknál. Mozdulni nem mer, elég baljóslatúan recseg alatta az a törpeszék.*
- Igenis értettem! *Húzza ki magát, s még kezét is mellkasához érinti.* Pusolásra fel! *Bólint mosolyogva, majd, ha Krestvir visszatér a késsel, maga elé kap egy tálat, amibe a héját vághatja, egy másikat, amibe a pucolt krumplit teheti, majd belekezd. Ehhez ért, nincs vele különösebb problémája, közben még lehetőségében áll beszélgetni is.*
- Milyen idilli így. *Mondja csendesen, a krumplira koncentrálva.* Vicces, hogy jó néhány évvel ezelőtt a hegyekben erről álmodoztam, most meg itt vagyok. *Nevet fel.* Egy kis konyha, ebédhez készülődés,
~ Asszony. ~ egy kis ház... *Sóhajt fel.* Bár nem tudom, hogy meddig tudnék egy helyben ülni. Te szeretnél egyszer... családot? *Kérdezi, még mindig a krumplira meredve.*
3047. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-20 21:40:43
Üzenet elküldve: 2018-11-20 21:40:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
*Nem igazán néz hátra, most megfeledkezik figyelni arra, hogy jó vendéglátó legyen. Ami kellemetlen lehet a férfinak, meg az illem szellemének, viszont ez egyúttal azt is jelenti, hogy pillanatnyilag elengedte magát; önmagát adja az óriás társaságában.
Akkor figyel fel rá, hogy a férfi mennyire összehúzta magát, amikor kihajol a kamrából, hogy a köpönyegét félretegye valahova, mert szüksége lesz rá, hogy mindkét keze szabad legyen...
Egy kicsit tényleg viccesnek találja a látványt, mosolyra húzódik a szájsarka, de mivel mindig ilyen az arca, nehezen lehetne észrevenni azt a futó mosolyt.
Közben azért figyel arra is, amit Zaxdor mond.*
- Úgy képzeltem el, a katonák, ha úton vannak és kifogynak az élelemből, akkor vadásznak. Vagy gyűjtögetnek. Aztán abból készítenek ételt... - *Jegyzi meg, már ismét a kamrából szólva ki. Talán nem egyértelmű, de ezt ahhoz fűzi, hogy a férfi azt állítja, nem tud főzni. Krestvir úgy gondolja, az ilyesmit csak a gazdagok engedhetik meg maguknak, mindenki más éhen halna, ha nem tudna ételt készíteni magának. Főként az olyanok, akik sokat vándorolnak. Ő sem mondaná magát ügyesnek, de ha van miből sütni-főzni, éhen nem marad és nem is kell nyersen ennie, ami sülten finomabb.*
- Hm... Ha főzünk, az még eltart egy darabig. Addig egy-egy pogácsa? - *lép ki ismét a kamrából, a kezében tartva egy hatalmas pogácsát, ami legalább akkora, mint az ökle.
Megnyomkodja, hogy nem túl száraz-e, aztán megszagolja.*
- Jónak tűnik. - *közli, majd a nem túl bizalomgerjesztő felkonferálás után odanyújtja Zaxdornak. A határozatlanságot meg mintha meg sem hallotta volna, a jelek szerint ő főzni tervez.
Ha a férfi elveszi a pogácsát, akkor megint csak visszalép a kamrába.*
- Nincs túl nagy választék... De a piacra most nem mennék. - *Töpreng, hogy mit tudna ebből összehozni. Hús nem sok van, csak ami eláll. Füstölt sonka és szalonna. De azt sem kellene mind felélni. Valami olyan kellene, ami laktató és gyors, kevés hússal.*
- Lehet. - *reagálja le ennyivel a többiek hollétét, elmerülve az ebéd tervezésében. Zaxdor hallhatja, hogy motoz a polcoknál és pakolászik.*
- Nem hordani, gyűjteni. Az erdőben. - *pillant ki a férfi felvetésére, hogy mit csinálhatnának ebéd után. Azért néz ki, mert tart tőle, hogy félreértették egymást. Tisztában van vele, hogy a tüzelő beszerzése nehéz és hosszadalmas munka, talán az óriásnak így elmegy a kedve tőle, mert más ez, mintha csak elpakolni kellene a már összegyűjtött fadarabokat.*
- És rendben. - *böki a végére, majd visszafordul a kamrába és felvesz a földről valamit. Ahogy kilép, a férfi már láthatja, hogy egy láda krumpli az.*
- Pucoljunk krumplit! - *adja ki az utasítást, különösebb erőlködés nélkül rakva fel az asztalra a ládát, majd megy, hogy kést keressen kettejüknek. A pirulós zavarra nem figyel fel, mert csak akkor szokta észrevenni az ilyesmit, ha koncentrál, vagy nagyon nyilvánvaló.*
//Hajnali fény//
*Nem igazán néz hátra, most megfeledkezik figyelni arra, hogy jó vendéglátó legyen. Ami kellemetlen lehet a férfinak, meg az illem szellemének, viszont ez egyúttal azt is jelenti, hogy pillanatnyilag elengedte magát; önmagát adja az óriás társaságában.
Akkor figyel fel rá, hogy a férfi mennyire összehúzta magát, amikor kihajol a kamrából, hogy a köpönyegét félretegye valahova, mert szüksége lesz rá, hogy mindkét keze szabad legyen...
Egy kicsit tényleg viccesnek találja a látványt, mosolyra húzódik a szájsarka, de mivel mindig ilyen az arca, nehezen lehetne észrevenni azt a futó mosolyt.
Közben azért figyel arra is, amit Zaxdor mond.*
- Úgy képzeltem el, a katonák, ha úton vannak és kifogynak az élelemből, akkor vadásznak. Vagy gyűjtögetnek. Aztán abból készítenek ételt... - *Jegyzi meg, már ismét a kamrából szólva ki. Talán nem egyértelmű, de ezt ahhoz fűzi, hogy a férfi azt állítja, nem tud főzni. Krestvir úgy gondolja, az ilyesmit csak a gazdagok engedhetik meg maguknak, mindenki más éhen halna, ha nem tudna ételt készíteni magának. Főként az olyanok, akik sokat vándorolnak. Ő sem mondaná magát ügyesnek, de ha van miből sütni-főzni, éhen nem marad és nem is kell nyersen ennie, ami sülten finomabb.*
- Hm... Ha főzünk, az még eltart egy darabig. Addig egy-egy pogácsa? - *lép ki ismét a kamrából, a kezében tartva egy hatalmas pogácsát, ami legalább akkora, mint az ökle.
Megnyomkodja, hogy nem túl száraz-e, aztán megszagolja.*
- Jónak tűnik. - *közli, majd a nem túl bizalomgerjesztő felkonferálás után odanyújtja Zaxdornak. A határozatlanságot meg mintha meg sem hallotta volna, a jelek szerint ő főzni tervez.
Ha a férfi elveszi a pogácsát, akkor megint csak visszalép a kamrába.*
- Nincs túl nagy választék... De a piacra most nem mennék. - *Töpreng, hogy mit tudna ebből összehozni. Hús nem sok van, csak ami eláll. Füstölt sonka és szalonna. De azt sem kellene mind felélni. Valami olyan kellene, ami laktató és gyors, kevés hússal.*
- Lehet. - *reagálja le ennyivel a többiek hollétét, elmerülve az ebéd tervezésében. Zaxdor hallhatja, hogy motoz a polcoknál és pakolászik.*
- Nem hordani, gyűjteni. Az erdőben. - *pillant ki a férfi felvetésére, hogy mit csinálhatnának ebéd után. Azért néz ki, mert tart tőle, hogy félreértették egymást. Tisztában van vele, hogy a tüzelő beszerzése nehéz és hosszadalmas munka, talán az óriásnak így elmegy a kedve tőle, mert más ez, mintha csak elpakolni kellene a már összegyűjtött fadarabokat.*
- És rendben. - *böki a végére, majd visszafordul a kamrába és felvesz a földről valamit. Ahogy kilép, a férfi már láthatja, hogy egy láda krumpli az.*
- Pucoljunk krumplit! - *adja ki az utasítást, különösebb erőlködés nélkül rakva fel az asztalra a ládát, majd megy, hogy kést keressen kettejüknek. A pirulós zavarra nem figyel fel, mert csak akkor szokta észrevenni az ilyesmit, ha koncentrál, vagy nagyon nyilvánvaló.*
3046. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-20 13:42:02
Üzenet elküldve: 2018-11-20 13:42:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
*Belépve a konyhába, Krestvir egyből célirányosan halad. Zaxdornak érthető módon még kissé idegen a helyszín és, ami azt illeti annyira nem is rátervezték. Igyekszik mindent jó alaposan megfigyelni, hogy ne borítson fel, verjen le, vagy törjön össze valamit, emiatt, ha a lány ránéz, egész mókás látványban lehet része, ahogy a nagy mamlasz a bútorok között tipeg, mint egy táncosnő. Persze ő ezzel nincs tisztában, ösztönösen próbál jól viselkedni, hogy minél jobb és kellemesebb benyomást kelthessen. A kamráig már nem is követi a lányt, mert míg a közösségi téren könnyebb dolga akadt, a konyhában már nehezebb, a kamra vélhetően egy szűk kis terület, ahová sem beszorítani nem akarja, sem maga nem akar beszorulni. Az is igaz, hogy a lány társaságában viszont nem érzi magát kényelmetlenül, azt is mondhatnánk, hogy kezd felszabadultabb lenni.*
- Főzni nem tudok. De, ha mutatod, mit csináljak, akkor szívesen segítek. *Bólogat bőszen, aztán már arra gondol, hogy egy kis szemetesláda felett apró széken görnyedve hámozza a krumplit hüvelykujj méretű késsel. El is mosolyodik kissé a gondolatra, egész idilli képnek tűnik, csak ő meg Krestvir és a főzés.*
- Főzzünk! Az tetszene! *Mondja ki hangosan, igyekszik határozottnak is látszódni, persze elképzelhető, hogy sok mindent nem fog tudni és akkor a lánynak mindent meg kell mutatnia, akár közelről is. Nagyon fifikásnak érzi magát, belül még kicsit büszke is, hogy milyen okos, aztán meg az jut az eszébe, hogy ezzel becsapja a lányt, mire meg elszonytolodik.*
- De, ha nincs kedved nézni a balkezességemet, akkor ehetünk hideget is. *Mondja gyorsan.
~ Püff neki. Marha határozott vagy. ~ Ismét késztetést érez, hogy kifejelje a konyha falát, bár bizonyára akkor sem keltene túl jó benyomást, így Krestvir kezében van.*
- Jó. Majd megérkeznek, ha megérzik az étel illatát. *Mosolyodik el, csak, hogy végre terelje egy kicsit a szót, nem bánja, hogy Krestvir témát váltott, bár megint Taitosról beszélnek, igaz, a lány arcán semmiféle érzelmet nem lát, így nyugodt marad.* Lehet piknikezik. *Fűzi hozzá roppant elmésen.* Vagy sétál, ilyesmi, elmélkedik újabb fondorlatos talányokon. *Gondolkodik hangosan.*
- Ha ettünk, utána megmutathatnád hol van az a tűzifának való, amit hordani kell, megcsinálom szívesen. Aztán megmutathatnád a környéket... a szobádat, meg ilyenek. *Vörösödik bele a mondatba, már megint gyorsabban beszélt, mint azt gondolta.* Kíváncsi vagyok, hogy hol élsz, nagyon érdekelne. *Pontosítja gyorsan és ez nem is hazugság. Leginkább akkor tudja megismerni a lányt, ha látja miként él, miket olvas, milyen színű az ágytakarója, van-e festménye. Legalábbis Zaxdor így gondolkodik.*
//Hajnali fény//
*Belépve a konyhába, Krestvir egyből célirányosan halad. Zaxdornak érthető módon még kissé idegen a helyszín és, ami azt illeti annyira nem is rátervezték. Igyekszik mindent jó alaposan megfigyelni, hogy ne borítson fel, verjen le, vagy törjön össze valamit, emiatt, ha a lány ránéz, egész mókás látványban lehet része, ahogy a nagy mamlasz a bútorok között tipeg, mint egy táncosnő. Persze ő ezzel nincs tisztában, ösztönösen próbál jól viselkedni, hogy minél jobb és kellemesebb benyomást kelthessen. A kamráig már nem is követi a lányt, mert míg a közösségi téren könnyebb dolga akadt, a konyhában már nehezebb, a kamra vélhetően egy szűk kis terület, ahová sem beszorítani nem akarja, sem maga nem akar beszorulni. Az is igaz, hogy a lány társaságában viszont nem érzi magát kényelmetlenül, azt is mondhatnánk, hogy kezd felszabadultabb lenni.*
- Főzni nem tudok. De, ha mutatod, mit csináljak, akkor szívesen segítek. *Bólogat bőszen, aztán már arra gondol, hogy egy kis szemetesláda felett apró széken görnyedve hámozza a krumplit hüvelykujj méretű késsel. El is mosolyodik kissé a gondolatra, egész idilli képnek tűnik, csak ő meg Krestvir és a főzés.*
- Főzzünk! Az tetszene! *Mondja ki hangosan, igyekszik határozottnak is látszódni, persze elképzelhető, hogy sok mindent nem fog tudni és akkor a lánynak mindent meg kell mutatnia, akár közelről is. Nagyon fifikásnak érzi magát, belül még kicsit büszke is, hogy milyen okos, aztán meg az jut az eszébe, hogy ezzel becsapja a lányt, mire meg elszonytolodik.*
- De, ha nincs kedved nézni a balkezességemet, akkor ehetünk hideget is. *Mondja gyorsan.
~ Püff neki. Marha határozott vagy. ~ Ismét késztetést érez, hogy kifejelje a konyha falát, bár bizonyára akkor sem keltene túl jó benyomást, így Krestvir kezében van.*
- Jó. Majd megérkeznek, ha megérzik az étel illatát. *Mosolyodik el, csak, hogy végre terelje egy kicsit a szót, nem bánja, hogy Krestvir témát váltott, bár megint Taitosról beszélnek, igaz, a lány arcán semmiféle érzelmet nem lát, így nyugodt marad.* Lehet piknikezik. *Fűzi hozzá roppant elmésen.* Vagy sétál, ilyesmi, elmélkedik újabb fondorlatos talányokon. *Gondolkodik hangosan.*
- Ha ettünk, utána megmutathatnád hol van az a tűzifának való, amit hordani kell, megcsinálom szívesen. Aztán megmutathatnád a környéket... a szobádat, meg ilyenek. *Vörösödik bele a mondatba, már megint gyorsabban beszélt, mint azt gondolta.* Kíváncsi vagyok, hogy hol élsz, nagyon érdekelne. *Pontosítja gyorsan és ez nem is hazugság. Leginkább akkor tudja megismerni a lányt, ha látja miként él, miket olvas, milyen színű az ágytakarója, van-e festménye. Legalábbis Zaxdor így gondolkodik.*
3045. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-19 23:16:03
Üzenet elküldve: 2018-11-19 23:16:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
*Az óriás valóban jó úton halad. Krestvir már-már kezdi elfelejteni, hogy amúgy korábban egy agyatlan erőszakoskodónak gondolta őt, de még az ütéseit is megbocsátaná. Azaz, megbocsátani már megbocsátotta, viszont tényleg nem jó érzés, ha az ember tehetetlennek és kicsinek érzi magát. Na, azt az érzést már nehezebben felejti, s ezt a kellemetlen tapasztalatot Zaxdorhoz köti. De a férfi egész ügyesen elnyerte a bizalmát, hiszen nem fél már a közelében lenni, még be is fogadta őt maguk közé. Mi ez, ha nem haladás?*
- Én is úgy hiszem. - *ért egyet, még mindig fejét csóválva, hogy Taitosnak szíve csücskében lehetnek ezek a rejtvények.
Közben már a konyha felé veszik az irányt, ami a nagy közösségi teremből nyílik. Krestvir nem áll meg körbevezetni a férfit, célirányosan halad a konyha felé, ahol pedig a kamra ajtaját tárja ki.*
- Az attól függ, mit ennél. Eszünk, amit találunk, vagy főzünk valamit? - *kérdezi, rá sem nézve az óriásra, helyette a polcokat és a "kínálatot" veszi szemügyre.*
- Egyébként nem tudom, van-e itthon valaki. De úgy tűnik, Taitost mégsem itt kell keresnünk. Talán egy másik helyen van, ahol enni lehet. Vagy ő mást szokott csinálni a nap közepén...
//Hajnali fény//
*Az óriás valóban jó úton halad. Krestvir már-már kezdi elfelejteni, hogy amúgy korábban egy agyatlan erőszakoskodónak gondolta őt, de még az ütéseit is megbocsátaná. Azaz, megbocsátani már megbocsátotta, viszont tényleg nem jó érzés, ha az ember tehetetlennek és kicsinek érzi magát. Na, azt az érzést már nehezebben felejti, s ezt a kellemetlen tapasztalatot Zaxdorhoz köti. De a férfi egész ügyesen elnyerte a bizalmát, hiszen nem fél már a közelében lenni, még be is fogadta őt maguk közé. Mi ez, ha nem haladás?*
- Én is úgy hiszem. - *ért egyet, még mindig fejét csóválva, hogy Taitosnak szíve csücskében lehetnek ezek a rejtvények.
Közben már a konyha felé veszik az irányt, ami a nagy közösségi teremből nyílik. Krestvir nem áll meg körbevezetni a férfit, célirányosan halad a konyha felé, ahol pedig a kamra ajtaját tárja ki.*
- Az attól függ, mit ennél. Eszünk, amit találunk, vagy főzünk valamit? - *kérdezi, rá sem nézve az óriásra, helyette a polcokat és a "kínálatot" veszi szemügyre.*
- Egyébként nem tudom, van-e itthon valaki. De úgy tűnik, Taitost mégsem itt kell keresnünk. Talán egy másik helyen van, ahol enni lehet. Vagy ő mást szokott csinálni a nap közepén...
3044. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-19 21:13:31
Üzenet elküldve: 2018-11-19 21:13:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
*Még mindig tarkóját vakargatja.*
- Hát, én azért igyekszem. *Nevet fel kényszeredetten, aztán elhallgat. Minden idegszálával azon van, hogy korábbi tettét ellensúlyozhassa és érzete szerint kiváló úton halad. Aztán már másra is gondol, s miközben Krestvir magában a sötétség harcáról elmélkedik, melyről Zaxdor mit sem tud, csak töprengő és elveszett arckifejezését látja, már arra gondol, hogy talán ez az út nem is csak a megbocsátásról szól. Mert fontos a lány számára, persze ez nem is kérdés, de csupán tényleg csak fontos lenne? Elnézi sötét szemét, s a barna hajzuhatagot, a néha kiülő pimasz mosolyt, s hallgatja a kissé búgónak tűnő hangot. ~ Tényleg csak bocsánatért jöttem? Vagy... vagy ettől jóval többet akarnék? ~ Nem jut ideje tisztába teni a dolgokat, mert máris a rejtvény megfejtésén dolgoznak együtt, s Krestvir csengő kacajára meglepetten kapja fel fejét, persze azonnal olvad, mint jég a tűző napon.*
- Hát... *Nevet fel.* Igyekszik az óriás, ugye... Derítsük ki közösen. *Kacsint a lányra, majd utána lép be a konyhába.*
- Biztos szereti a rejtvényeket. *Vonja meg a vállát, majd tűnődve néz szét, egyelőre másokat nem lát a közelben, emiatt egy kicsit meg is könnyebbül.*
- A többiek nincsenek itt? Mit segíthetek? *Kérdezi szinte azonnal utána, hogy leplezze kis félszét, s rögtön kis házitündér szerepében tetszelegjen, valahol azt hallotta, az sokaknak bejön. Zaxdornak egyelőre fogalma sincs, hogy udvarlását hogyan folytassa, ahogyan valójában arról sem, hogy eddig bókolt már többször is, illetve vigasztalta a lányt. Hiába, ilyen, amikor egy óriás gondolkodik. Semmilyen.*
//Hajnali fény//
*Még mindig tarkóját vakargatja.*
- Hát, én azért igyekszem. *Nevet fel kényszeredetten, aztán elhallgat. Minden idegszálával azon van, hogy korábbi tettét ellensúlyozhassa és érzete szerint kiváló úton halad. Aztán már másra is gondol, s miközben Krestvir magában a sötétség harcáról elmélkedik, melyről Zaxdor mit sem tud, csak töprengő és elveszett arckifejezését látja, már arra gondol, hogy talán ez az út nem is csak a megbocsátásról szól. Mert fontos a lány számára, persze ez nem is kérdés, de csupán tényleg csak fontos lenne? Elnézi sötét szemét, s a barna hajzuhatagot, a néha kiülő pimasz mosolyt, s hallgatja a kissé búgónak tűnő hangot. ~ Tényleg csak bocsánatért jöttem? Vagy... vagy ettől jóval többet akarnék? ~ Nem jut ideje tisztába teni a dolgokat, mert máris a rejtvény megfejtésén dolgoznak együtt, s Krestvir csengő kacajára meglepetten kapja fel fejét, persze azonnal olvad, mint jég a tűző napon.*
- Hát... *Nevet fel.* Igyekszik az óriás, ugye... Derítsük ki közösen. *Kacsint a lányra, majd utána lép be a konyhába.*
- Biztos szereti a rejtvényeket. *Vonja meg a vállát, majd tűnődve néz szét, egyelőre másokat nem lát a közelben, emiatt egy kicsit meg is könnyebbül.*
- A többiek nincsenek itt? Mit segíthetek? *Kérdezi szinte azonnal utána, hogy leplezze kis félszét, s rögtön kis házitündér szerepében tetszelegjen, valahol azt hallotta, az sokaknak bejön. Zaxdornak egyelőre fogalma sincs, hogy udvarlását hogyan folytassa, ahogyan valójában arról sem, hogy eddig bókolt már többször is, illetve vigasztalta a lányt. Hiába, ilyen, amikor egy óriás gondolkodik. Semmilyen.*
3043. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-19 20:20:52
Üzenet elküldve: 2018-11-19 20:20:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
- Talán... egy picit... - *feleli, csak azért sem adva egyértelmű választ, mert sejti, hogy amúgy a férfi is rájött már, hogy itt most nincs mitől tartania.
Zaxdor szavait viszont hiszi is, meg nem is. Azt elhiszi, hogy nincs egyedül félelmével, de eddigi tapasztalatai alapján azzal is tisztában van, hogy mások akkor valószínűleg nagyobb önuralommal rendelkeznek, mert még senkit nem látott, aki olyan ügyet csinált volna a napnyugtából, mint ő. De a vigasztaló szándékot értékeli. Ahogyan az őrző-védőt is.
Azt már nincs kedve elmondani, hogy egyébként azzal nem sokra menne, ha valaki ülne az ajtaja előtt, mert nem holmi besurranóktól tart ő. Vagyis inkább van szüksége lelki támogatásra, mint egy őrre. De ezt így közölni még neki is sok lenne...
Úgyhogy marad a mosolyszerű grimasz válasz helyett, ám az ajtóra tűzött cetli szerencsére hamar tereli is a témát.
Zaxdor láthatóan nála sokkal többre értékeli Taitos furfangosságát. Sőt, meglepően ügyesen kezd neki a rejtvény megfejtésének. Amivel ugyan nem ért tökéletesen egyet, de nem szakítja félbe. Jókedve lesz tőle, ahogyan a férfit hallgatja.
Különösen akkor, mikor "kergebirkának" nevezi a mesterét. Na, azzal egyet tud érteni! Még fel is nevet.
Majd a gyomorkorgós megjegyzésre bólint.*
- Látod, erre meg ez lehet a megfejtés! A nap közepén többnyire enni megy az ember. Talán a konyhában lesz? - *vonja meg a vállát, majd a cetlit otthagyja és nyitja az ajtót, hogy beljebb kerülhessenek.*
- Erről beszélek! Ha azt akarja, hogy utána menjek, vagy menjünk, akkor miért nem írja azt? Sokkal hatékonyabb volna! - *panaszkodik fejét csóválva, de mintha egyébként szeretetteljesen beszélne és valójában élvezné ezt a bosszantó sajátosságát a mesterének.*
//Hajnali fény//
- Talán... egy picit... - *feleli, csak azért sem adva egyértelmű választ, mert sejti, hogy amúgy a férfi is rájött már, hogy itt most nincs mitől tartania.
Zaxdor szavait viszont hiszi is, meg nem is. Azt elhiszi, hogy nincs egyedül félelmével, de eddigi tapasztalatai alapján azzal is tisztában van, hogy mások akkor valószínűleg nagyobb önuralommal rendelkeznek, mert még senkit nem látott, aki olyan ügyet csinált volna a napnyugtából, mint ő. De a vigasztaló szándékot értékeli. Ahogyan az őrző-védőt is.
Azt már nincs kedve elmondani, hogy egyébként azzal nem sokra menne, ha valaki ülne az ajtaja előtt, mert nem holmi besurranóktól tart ő. Vagyis inkább van szüksége lelki támogatásra, mint egy őrre. De ezt így közölni még neki is sok lenne...
Úgyhogy marad a mosolyszerű grimasz válasz helyett, ám az ajtóra tűzött cetli szerencsére hamar tereli is a témát.
Zaxdor láthatóan nála sokkal többre értékeli Taitos furfangosságát. Sőt, meglepően ügyesen kezd neki a rejtvény megfejtésének. Amivel ugyan nem ért tökéletesen egyet, de nem szakítja félbe. Jókedve lesz tőle, ahogyan a férfit hallgatja.
Különösen akkor, mikor "kergebirkának" nevezi a mesterét. Na, azzal egyet tud érteni! Még fel is nevet.
Majd a gyomorkorgós megjegyzésre bólint.*
- Látod, erre meg ez lehet a megfejtés! A nap közepén többnyire enni megy az ember. Talán a konyhában lesz? - *vonja meg a vállát, majd a cetlit otthagyja és nyitja az ajtót, hogy beljebb kerülhessenek.*
- Erről beszélek! Ha azt akarja, hogy utána menjek, vagy menjünk, akkor miért nem írja azt? Sokkal hatékonyabb volna! - *panaszkodik fejét csóválva, de mintha egyébként szeretetteljesen beszélne és valójában élvezné ezt a bosszantó sajátosságát a mesterének.*
3042. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-19 18:31:03
Üzenet elküldve: 2018-11-19 18:31:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
*Amikor feltűnik Krestvir arcán a szokásos elhúzódó mosoly, Zaxdor is felnevet. Azért valamicskét már kezdi kiismerni a lányt és reakcióit, már nem tudja olyannyira becsapni, mint korábban. Persze bizonyára akad még trükk bőséggel a tarsolyában, s ami igaz, az igaz, Zaxdor inkább úgy tenne, mintha a csel sikerülne, hisz ez láthatóan mulattatja a lányt. Zavartan vakarja meg tarkóját, közben szélesen mosolyog.*
- Oké... megint túlagyaltam picit, igaz? *Kérdezi, bár tudja jól a választ, a társas interakciók vonatkozásában még van mit tanulnia bőséggel. A sötétséggel kapcsolatos kérdés kapcsán szelíden néz a lányra, s előbbi kilengésétől függetlenül meglehetősen határozottan felel.*
- Persze, Hollóleány. *Mondja természetesen, elismerve ezzel saját félelmét.* Mindenki tart a sötéttől, csak sokan nem vallják be. Nem vagy ezzel egyedül. *Bólint mosolyogva, s legszívesebben ujjával simítaná végig az ártatlanul kérdező arcot, de nem teszi, csak tétován indul el keze, alig néhány arasznyira emelkedve, hogy ezzel biztosítsa együttérzéséről, aztán lemond erről az örömről. Még nincs itt az ideje. Inkább a javaslata kapcsán kívánja megerősíteni a lányt, de csak úgy, hogy az ne legyen sem tolakodó, sem feltűnő.*
- Ez nem kedvesség. Ez a minimum. Vedd úgy, hogy cserébe, amiért befogadsz, vigyázom az álmod. De ez nem erőszak. Ha nem, hát nem. Nem mindenki akar egy nagy mamlaszt az ajtajába, bár tény, hogy rajtam keresztül ugyan senki nem mászna át. *Fonja karba kezeit, s felgöcög magában, szemeiben nyoma sincs érzelgősségnek, vagy romantikának, jóllehet ez szándékos mimika a részéről, legszívesebben máris ölbe kapná és vinné cuccostul, hogy őrizhesse az ő Krestvirjét. Persze nem teszi ezt sem.
~ Mostanában elég jól türtőztetem magam. ~ Gondolja magában és egy kicsit büszke is. Korábban inkább türelmetlenségéről és hirtelenségéről volt híres, mostanság pedig tartja a kellő távolságot, legalábbis szerinte egész jól csinálja. Időközben már az ajtóhoz érnek, s Zaxdor is észreveszi a szokatlan és rejtélyes feladatot. Persze a maga módján azonnal értelmezi is. Ugyan nem érti, hogy Krestvir miért tart attól, hogy ez neki szólna:*
- Hát ez egyszerű. *Jelenti ki, mint aki világéletében rejtvényeket fejtett meg.* Árny csak akkor létezik, ha nem vetül rá fény, ha igen, akkor eltűnik. Hát nem? Hát de. *Erősíti meg magát fenemód okosan.* A fény után sötét jön, kivéve, ha borzasztó hosszú gyertyával világítunk, mert akkor örök életig tarthat. Vannak nagyon durva fáklyák, amik akár napokig is égnek. *Jegyzi meg tudálékosan.*
- A te szemedben például huncutság csillog. *Mutat Krestvirre bólogatva.* De szerintem itt is a fény a megoldás. Aztán, hogy hol keressük? Ez a Taitos elég kergebirka lehet. *Mondja mellékesen, persze némiképp részrehajló, nem tudja feledni, hogy Krestvir vele már aludt, ez egy kicsit megmásítja véleményét, a mágus eleve a béka segge alól indít, onnan kell feltornásznia magát, ha majd egyszer akarja persze. Addig Zaxdor kigyúrja magát, ha véletlenül mégsem akarja.*
- A nap közepe amúgy dél. Azért tudom, mert marha éhes vagyok.
*Kordul meg a gyomra vészjóslóan.* Ha így találkozom a többiekkel azt fogják hinni, hogy rájuk morgok. *Nevet fel jóízűen.*
//Hajnali fény//
*Amikor feltűnik Krestvir arcán a szokásos elhúzódó mosoly, Zaxdor is felnevet. Azért valamicskét már kezdi kiismerni a lányt és reakcióit, már nem tudja olyannyira becsapni, mint korábban. Persze bizonyára akad még trükk bőséggel a tarsolyában, s ami igaz, az igaz, Zaxdor inkább úgy tenne, mintha a csel sikerülne, hisz ez láthatóan mulattatja a lányt. Zavartan vakarja meg tarkóját, közben szélesen mosolyog.*
- Oké... megint túlagyaltam picit, igaz? *Kérdezi, bár tudja jól a választ, a társas interakciók vonatkozásában még van mit tanulnia bőséggel. A sötétséggel kapcsolatos kérdés kapcsán szelíden néz a lányra, s előbbi kilengésétől függetlenül meglehetősen határozottan felel.*
- Persze, Hollóleány. *Mondja természetesen, elismerve ezzel saját félelmét.* Mindenki tart a sötéttől, csak sokan nem vallják be. Nem vagy ezzel egyedül. *Bólint mosolyogva, s legszívesebben ujjával simítaná végig az ártatlanul kérdező arcot, de nem teszi, csak tétován indul el keze, alig néhány arasznyira emelkedve, hogy ezzel biztosítsa együttérzéséről, aztán lemond erről az örömről. Még nincs itt az ideje. Inkább a javaslata kapcsán kívánja megerősíteni a lányt, de csak úgy, hogy az ne legyen sem tolakodó, sem feltűnő.*
- Ez nem kedvesség. Ez a minimum. Vedd úgy, hogy cserébe, amiért befogadsz, vigyázom az álmod. De ez nem erőszak. Ha nem, hát nem. Nem mindenki akar egy nagy mamlaszt az ajtajába, bár tény, hogy rajtam keresztül ugyan senki nem mászna át. *Fonja karba kezeit, s felgöcög magában, szemeiben nyoma sincs érzelgősségnek, vagy romantikának, jóllehet ez szándékos mimika a részéről, legszívesebben máris ölbe kapná és vinné cuccostul, hogy őrizhesse az ő Krestvirjét. Persze nem teszi ezt sem.
~ Mostanában elég jól türtőztetem magam. ~ Gondolja magában és egy kicsit büszke is. Korábban inkább türelmetlenségéről és hirtelenségéről volt híres, mostanság pedig tartja a kellő távolságot, legalábbis szerinte egész jól csinálja. Időközben már az ajtóhoz érnek, s Zaxdor is észreveszi a szokatlan és rejtélyes feladatot. Persze a maga módján azonnal értelmezi is. Ugyan nem érti, hogy Krestvir miért tart attól, hogy ez neki szólna:*
- Hát ez egyszerű. *Jelenti ki, mint aki világéletében rejtvényeket fejtett meg.* Árny csak akkor létezik, ha nem vetül rá fény, ha igen, akkor eltűnik. Hát nem? Hát de. *Erősíti meg magát fenemód okosan.* A fény után sötét jön, kivéve, ha borzasztó hosszú gyertyával világítunk, mert akkor örök életig tarthat. Vannak nagyon durva fáklyák, amik akár napokig is égnek. *Jegyzi meg tudálékosan.*
- A te szemedben például huncutság csillog. *Mutat Krestvirre bólogatva.* De szerintem itt is a fény a megoldás. Aztán, hogy hol keressük? Ez a Taitos elég kergebirka lehet. *Mondja mellékesen, persze némiképp részrehajló, nem tudja feledni, hogy Krestvir vele már aludt, ez egy kicsit megmásítja véleményét, a mágus eleve a béka segge alól indít, onnan kell feltornásznia magát, ha majd egyszer akarja persze. Addig Zaxdor kigyúrja magát, ha véletlenül mégsem akarja.*
- A nap közepe amúgy dél. Azért tudom, mert marha éhes vagyok.
*Kordul meg a gyomra vészjóslóan.* Ha így találkozom a többiekkel azt fogják hinni, hogy rájuk morgok. *Nevet fel jóízűen.*
3041. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-19 00:44:07
Üzenet elküldve: 2018-11-19 00:44:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
és
//Hajnali fény//
*Az ő fejében is megfordul a gondolat, hogy amennyiben Zaxdor hasznossá teszi magát, úgy csak még biztosabb, hogy senkinek nem lesz kifogása ellene, hogy itt éljen egy darabig. Hiszen így mindenki jól jár... És a férfi láthatóan még örül is a lehetőségnek.
Az elhangzó szófordulatot ismeri, úgyhogy fel sem figyel rá. Egészen addig, míg Zaxdor rá nem mutat, hogy ez tőle voltaképpen félreérthető. Akkor gonoszul - az ő arcán legalábbis annak tűnik - elmosolyodik, részben a véletlenül találó megfogalmazáson, részben meg az óriás kétségbeesett magyarázkodásán.*
- Értem. - *biccent, felmentve a zavarában már verítékező férfit, de látszik rajta, hogy szórakoztatja a dolog.
Aztán meg rajta a beszéd sora.*
- Azt mondod, te is így érzed magad a sötétben? - *kérdez vissza Zaxdor együttérző szavaira.
Majd érdeklődve néz a férfira, mikor visszautal a korábbi befejezetlen mondatára, bár igazából ő azóta már elfelejtette az esetet, mert nem tulajdonított neki jelentőséget. Most azonban kiböki Zaxdor, hogy mit is akart akkor mondani, s ezzel az ajánlattal némileg zavarba hozza őt. Arra gondol ugyanakkor, hogy az óriás kedves akar lenni, s amiatt jutott ez eszébe, amit az előbb mesélt a szokásáról, hogy mestere szobájába megy éjszakára.*
- Köszönöm a kedvességedet. - *hajt fejet. Ezzel egyúttal persze ki is tér a válasz elől, de erre úgyis akkor tud majd felelni, amikor szükségét érzi, hogy valaki legyen mellette. Egyelőre furának tartja, hiszen Zaxdort még alig ismeri, nem feltétlenül menekülne hozzá abban a kiszolgáltatott állapotában.
Mindeközben elérik a bejáratot, s Krestvir már nyúl a kilincsért, amikor észreveszi a cetlit az ajtón. Megtorpan és hátrébb hajol, hogy el tudja olvasni, mi áll rajta. Ha Zaxdor is olvassa, a következőket láthatja:
"Létezik-e árny, ha nem vetül rá fény?
Minden fény után jár-e a sötét?
Szemed tükrében mi csillan oly vígan?
Hol keresel majd, a nap közepén?
Haladj sorban, ha az utolsóra is tudod a választ, megtalálsz.
Taitos
(U.i.: Tea a konyhában.)"*
- Remélem, ez nem nekem szól. - *mondja félhangosan.*
- Ezt a mesterem írta. - *jegyzi meg, fölpillantva az óriásra.*
- Nem szeretem, amikor ilyen rejtélyesen beszél.
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.19 00:48:35
és
//Hajnali fény//
*Az ő fejében is megfordul a gondolat, hogy amennyiben Zaxdor hasznossá teszi magát, úgy csak még biztosabb, hogy senkinek nem lesz kifogása ellene, hogy itt éljen egy darabig. Hiszen így mindenki jól jár... És a férfi láthatóan még örül is a lehetőségnek.
Az elhangzó szófordulatot ismeri, úgyhogy fel sem figyel rá. Egészen addig, míg Zaxdor rá nem mutat, hogy ez tőle voltaképpen félreérthető. Akkor gonoszul - az ő arcán legalábbis annak tűnik - elmosolyodik, részben a véletlenül találó megfogalmazáson, részben meg az óriás kétségbeesett magyarázkodásán.*
- Értem. - *biccent, felmentve a zavarában már verítékező férfit, de látszik rajta, hogy szórakoztatja a dolog.
Aztán meg rajta a beszéd sora.*
- Azt mondod, te is így érzed magad a sötétben? - *kérdez vissza Zaxdor együttérző szavaira.
Majd érdeklődve néz a férfira, mikor visszautal a korábbi befejezetlen mondatára, bár igazából ő azóta már elfelejtette az esetet, mert nem tulajdonított neki jelentőséget. Most azonban kiböki Zaxdor, hogy mit is akart akkor mondani, s ezzel az ajánlattal némileg zavarba hozza őt. Arra gondol ugyanakkor, hogy az óriás kedves akar lenni, s amiatt jutott ez eszébe, amit az előbb mesélt a szokásáról, hogy mestere szobájába megy éjszakára.*
- Köszönöm a kedvességedet. - *hajt fejet. Ezzel egyúttal persze ki is tér a válasz elől, de erre úgyis akkor tud majd felelni, amikor szükségét érzi, hogy valaki legyen mellette. Egyelőre furának tartja, hiszen Zaxdort még alig ismeri, nem feltétlenül menekülne hozzá abban a kiszolgáltatott állapotában.
Mindeközben elérik a bejáratot, s Krestvir már nyúl a kilincsért, amikor észreveszi a cetlit az ajtón. Megtorpan és hátrébb hajol, hogy el tudja olvasni, mi áll rajta. Ha Zaxdor is olvassa, a következőket láthatja:
"Létezik-e árny, ha nem vetül rá fény?
Minden fény után jár-e a sötét?
Szemed tükrében mi csillan oly vígan?
Hol keresel majd, a nap közepén?
Haladj sorban, ha az utolsóra is tudod a választ, megtalálsz.
Taitos
(U.i.: Tea a konyhában.)"*
- Remélem, ez nem nekem szól. - *mondja félhangosan.*
- Ezt a mesterem írta. - *jegyzi meg, fölpillantva az óriásra.*
- Nem szeretem, amikor ilyen rejtélyesen beszél.
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.19 00:48:35
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519