//Zaras újratöltve//
* Egy magányos ló csattogó patája és prüszkölése töri meg az erdő békés csendjét. Madarak reppennek fel a környező fák ágairól, fekete-barna tollaikon meg-megcsillan a délutáni napsugár, lágy szellő simogatja a lovas tökéletesen borotvált arcát, borzolja össze ezüstszürke tincseit, a tökéletesen rendezett frizurát tönkretéve. A Perzselő Homok hava immár tovaszállt, s a sárgulásnak indult falevelek a Színek havának hírhozói.
Az ismerős, kitaposott útra térve már érzi, még a levegő is más itt, mintha csak rá várna, így édesgeti vissza. A természet is búsult, amíg nem pillanthatott rá erre a ritka szürke úriemberre.
Nem telik el sok idő, a már döngölésig kijárt, ruháikat levedlő fákkal keretezett utat végül felváltja egy nagyon jól ismert tisztás, amelyen egy otthonnak nevezett kőépület áll örök őrt.
Itt egyértelműen világosabb van, a fák lombkoronája nem szolgál a tűző sugarak elleni ernyőként. A ház bejáratához léptet, paripája prüszköl még egyet, mire átlendíti magát a lovon, s talppal a hátas mellett érkezik. Oldalán kardjai elégedetlenül felzörrennek a mozdulatra, kezeit a markolatukra téve meg is nyugtatja őket. *
- Megérkeztünk, elhiszed ezt?
* Nevet fel a ló pofáját megsimítva.
"Először az állatot tedd rendbe, aztán magadat" hangzik fel a tanítás gyermekkorából. Így is tesz, a pacit leszereli, a vájúhoz vezeti, ahol a barna mén jókedvűen kiszolgálja magát, végül pedig szabadon az egész mezőn, hadd legeljen. Félteni nem félti, okos állat, ha meg valaki el akarja lopni, úgyis el fogja.
Egy pillanatra elgondolkodik, hogy esetleg kopogjon, hátha valakiket egy magányosabb pillanatban kapna rajta valami művelve, de keze már reflexszerűen nyúl a kilincsre, s már késő megállítani, ugyanazzal a mozdulattal nyit be. A jól ismert berendezések fogadják őt, kellemesen nyugodt, mintha üres lenne a hely. *
- Hahó!
* Hangját csak megismerik a mágustanya lakói, elvégre Zarasról van szó, a megtért bárányról, aki habár üzenetet hagyott, mondhatni szó nélkül lépett olajra a két kis poronttyal. Akik most nincsenek vele. Persze mindennek meg van az oka, ahogyan ennek is.
Lassú léptekkel indul el, még párszor elhangzik a "hahó!" és a "Van itthon valaki?", de nem számít válaszra, amennyiben mégis, úgy meglepődik és a hang irányába veszi az irányt. Ellenkező esetben tervének megfelelően folytatja útját a saját szobájába, ahol neki is áll rendezkedni. Számára ugyanis felesleges plusz szobát fenntartani, mikor Lokával egy ágyban alszanak, a gyerekek meg velük. Elfünk legnagyobb sajnálatára, de hát ez van. Még arra is gondolt, hogy gyerekszobának rendezi be a Zygendar-lakot, de ahhoz még túl kicsik, jobb, ha velük vannak. Így legalább hamarabb meghallják, ha az éjszaka felsír valamelyikük.
A költöztetős tervet egyelőre nem viszi a tettlegességig, most még ott tart, hogy ledől az ágyra és fúj egy nagyot. Jó hosszú út áll mögötte, az elmúlt időben nem csak ide-oda rohangált. Vagyis de, pontosan ezt tette, de komolyabb céllal, mint amilyennek a kijelentés hangzik. *
- Tényleg senki nincs itt? Hol van Loka? És Aríwyen? És Daewe?
* Suttogja maga elé a mennyezetet bámulva. Aztán csak rápakolja alkarját a szürke szemeire, s rövid, pihentető álomba merül. *