//Második szál//
//Iroda//
*Ess pár percre csak maga elé bambul, ahogy ő is elgondolkozik a történteken. De gondolkozni már nem igazán tud, hiszen az agya eléggé el van szállva. Mereng a mellkasa körül történt dolgokon, s addig nem is hallatszódik irányából semmilyen hang. Már azt is lehetne hinni, hogy megnémult.
Ezután csak akkor aktivizálja magát újra, amikor Taitos köpenyéről panaszkodik. A fejelés a homlokának annyira nem fáj, de feltételezi, hogy a fiúnak annál kellemetlenebb lehet.*
- Olyan érdeees.
*Hisztizik tovább.*
- Vegyél!
*Szipogja, de azért el nem engedi Taitos karját. Habár igazából már csak Tai karján lévő ruhadarabot cibálja, a fiút magát már elengedte. A simításra a hátán, megborzong.*
- Adhatok.
*Feleli Ess komolyan, de mielőtt felkelhetne, hogy elinduljon a szobája felé, megtorpan és visszahuppan a kanapéra.*
- És ha kinyújtod?
*Kérdezi riadtan, hiszen már csak szemmértékre is látszik, hogy kettejüknek teljesen eltérőek a méreteik. Essfyh pedig ha eszénél van hajlandó szétszaggatni bármelyik ruháját, hogyha azzal sebet lehet bekötni, de jelen pillanatban félti mindegyik darabot. Ha Taitos felveszi az összeset, elszakítja és kinyújtja, akkor Essnek honnan lesznek új ruhái?
A fél-elf kapva kap az alkalmon és újra megragadja Taitos kezét egy kis tapogatózás után, majd az arcához emeli és jól beledörgöli az arcocskáját.*
- Érdes kapitány!
*Mondja hangosan, hirtelen felindulásból.*
- Van olyan részed, ami puha?
*Kérdezi kétségbeesetten, majd saját ötletétől vezérelve az arcát a fiú arcához dörzsöli.*
- Piha, borosta!
*Essfyh nem nevetgélhet sokáig a saját csillagain, mivel Taitos sem fecsérli az időt, s úgy tűnik, úgy dönt, hogy maguktól nem heherésznek elég sokat, kell rásegítésnek az a csiklandozás. Essfyh pedig amúgy sem egy erőember, vékonyka karjaival, nehezen tud védekezni. Még sikkant is egy utolsót, ahogy érzi, elveszik az egyensúlya és zuhanni kezd. A leesés pillanata egy örökkévalóságnak tűnik számára. Pár pillanatig olyan, mintha az űrben, a csillagok között zuhanna. De gyorsan kikerül az álomvilágából, szerencsére puhára esik. Majd koppan a feje a padlón, ahogy a fiú feltornássza magát.*
- Nee! Mi lesz most velem?
*Kérdezi nevetve. Elkezdi feszegetni Taitos karjait, de egy idő után feladja, mivel rájön, hogy egy vándor erős végtagjai ellen az ő gyengesége nem ér semmit.
Essfyh hirtelen megkomolyodik Tai szavaira.*
- Kik kelnek fel?
*Suttogja riadtan, hiszen rögtön az ágy alatt lakó mumusokra asszociál. Mi lesz, ha ezek a szörnyecskék tényleg azt hiszik, hogy ők ketten a békés életükre akarnak törni?*
- Igazad van, csöndben kell lennünk! A szörnyikék ellen nem győzhetünk.
*Suttogja, kicsit közelebb hajol Taihoz, hogy amaz biztosan meghallja, amit mondani akar.*