Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 171 (3401. - 3420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
3420. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-01-23 19:41:22
Üzenet elküldve: 2020-01-23 19:41:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos, meg Therrad//
- Só? - * lepődik meg, majd belekortyol a teába. Arca eltorzul, legszívesebben kiköpné, csak az illem tartja a lánykában a löttyöt.*
- Jaj, hát ez sós! Oh, jaj olyan ügyetlen vagyok, hát még egy teát sem tudok rendesen megcsinálni- * érzi, hogy izzik a szeme körül a bőr, mert a könnyek felszínre akarnak törni, talán már ki is buggyant pár. Nyilván, ez nem csak a teáról szól, alapból stresszes időszakot élt át mióta Dram lelépett, de valahogy most törte át a gát. *
- Elnézést, ki kell mennem bepúderezni az orrom - * kezeit arca elé téve kirohan az ajtón, s csak remélni tudja, hogy a kifogását majd beveszik és nem lesz neveletlen amiért faképnél hagyott két urat.
A szobájába rohan és behúzza maga mögött az ajtót majd ágyába temetkezve bőgésbe kezd, hiszen itt már úgysem hallja senki. *
- Só? - * lepődik meg, majd belekortyol a teába. Arca eltorzul, legszívesebben kiköpné, csak az illem tartja a lánykában a löttyöt.*
- Jaj, hát ez sós! Oh, jaj olyan ügyetlen vagyok, hát még egy teát sem tudok rendesen megcsinálni- * érzi, hogy izzik a szeme körül a bőr, mert a könnyek felszínre akarnak törni, talán már ki is buggyant pár. Nyilván, ez nem csak a teáról szól, alapból stresszes időszakot élt át mióta Dram lelépett, de valahogy most törte át a gát. *
- Elnézést, ki kell mennem bepúderezni az orrom - * kezeit arca elé téve kirohan az ajtón, s csak remélni tudja, hogy a kifogását majd beveszik és nem lesz neveletlen amiért faképnél hagyott két urat.
A szobájába rohan és behúzza maga mögött az ajtót majd ágyába temetkezve bőgésbe kezd, hiszen itt már úgysem hallja senki. *
3419. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-01-09 21:13:26
Üzenet elküldve: 2020-01-09 21:13:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos, meg Therrad//
*Az öreg megilletődve nézi, hogyan lesz a szép hölgy arca szomorú. Bizonyosan megbántotta. A Szövetség ifjú vezetője már vigasztalja is, de ő maga sem állhatja meg szó nélkül, ha már egyszer miatta szontyolodott el a leány.*
- Í-í-í-így van, kisasszonyka! A só nélkül finom volna ez. Ilyen apró hibán nem kell bánkódni! A hiba e-e-egyébként is a barátunk, az által tudunk fejlődni és új dolgokat tanulni, új felfedezéseket tenni... - *Mosolyog szakálla mögül bátortalanul a lányra, a végére odabiggyesztve még egy öreges bölcselkedést is.*
- Ez esetben pé-pé-például, hogy a jobb oldali csupor a megfelelő, ahogy Taitos úr mondta. A-a-apró tanulság, de megédesíti az életet!... A miénket pedig a kedves kiszolgálás is. Ne-ne-ne bánkódjék hát! - *Lesi Wymnter arcát, sikerült-e kiengesztelnie. Igazán a szívére venné, ha máris szomorúságot okozna egy ilyen fiatal és kedves teremtésnek, noha alig érkezett meg.
Aztán, ha ezt az ügyet elsimították és Taitos visszatér a beszélgetés egyéb témáira, ő maga is arra figyel már.
A kérdésre nyitná a száját, hogy válaszoljon, de aztán az ifjú folytatja, téve egy kiegészítést, amivel egyúttal a hölgynek is bókol, s ezzel megváltoztatja azt, ahogyan a kérdést korábban értelmezte.*
- Ha-ha-ha elfogadjuk, hogy mindent, ami létezik, átjár a mágia, akkor mondhatjuk, hogy annak számít. - *Ad egy óvatos választ, mert hiszen épp tanulni érkezett, hiányosak még az ismeretei és a szakkifejezéseket sem ismeri.*
- Hogy mire használnám? Hm... - *Esik gondolkodóba, mert ezzel még nem foglalkozott. Kis ideig csöndben is marad.*
- A-a-a kalandokhoz én már öreg vagyok, ne-ne-ne-nem mintha valaha is vonzottak volna. Ezért éltem meg ilyen szép kort... - *Bólogat magában.*
- Igazán az elmélet érdekel, de ha hasznossá tudom tenni magamat egy-egy varázslattal, aminek ne-ne-ne-nem túl veszélyes az elsajátítása, akkor szívesen tanulom meg. Hogy melyik ággal foglalkozzak? Föld, vagy szél... esetleg víz... e-e-ezek az elemek állnak hozzám legközelebb. Szí-szí-szívesen ismerném meg őket e-e-ebből: a mágia szemszögéből is.
*Az öreg megilletődve nézi, hogyan lesz a szép hölgy arca szomorú. Bizonyosan megbántotta. A Szövetség ifjú vezetője már vigasztalja is, de ő maga sem állhatja meg szó nélkül, ha már egyszer miatta szontyolodott el a leány.*
- Í-í-í-így van, kisasszonyka! A só nélkül finom volna ez. Ilyen apró hibán nem kell bánkódni! A hiba e-e-egyébként is a barátunk, az által tudunk fejlődni és új dolgokat tanulni, új felfedezéseket tenni... - *Mosolyog szakálla mögül bátortalanul a lányra, a végére odabiggyesztve még egy öreges bölcselkedést is.*
- Ez esetben pé-pé-például, hogy a jobb oldali csupor a megfelelő, ahogy Taitos úr mondta. A-a-apró tanulság, de megédesíti az életet!... A miénket pedig a kedves kiszolgálás is. Ne-ne-ne bánkódjék hát! - *Lesi Wymnter arcát, sikerült-e kiengesztelnie. Igazán a szívére venné, ha máris szomorúságot okozna egy ilyen fiatal és kedves teremtésnek, noha alig érkezett meg.
Aztán, ha ezt az ügyet elsimították és Taitos visszatér a beszélgetés egyéb témáira, ő maga is arra figyel már.
A kérdésre nyitná a száját, hogy válaszoljon, de aztán az ifjú folytatja, téve egy kiegészítést, amivel egyúttal a hölgynek is bókol, s ezzel megváltoztatja azt, ahogyan a kérdést korábban értelmezte.*
- Ha-ha-ha elfogadjuk, hogy mindent, ami létezik, átjár a mágia, akkor mondhatjuk, hogy annak számít. - *Ad egy óvatos választ, mert hiszen épp tanulni érkezett, hiányosak még az ismeretei és a szakkifejezéseket sem ismeri.*
- Hogy mire használnám? Hm... - *Esik gondolkodóba, mert ezzel még nem foglalkozott. Kis ideig csöndben is marad.*
- A-a-a kalandokhoz én már öreg vagyok, ne-ne-ne-nem mintha valaha is vonzottak volna. Ezért éltem meg ilyen szép kort... - *Bólogat magában.*
- Igazán az elmélet érdekel, de ha hasznossá tudom tenni magamat egy-egy varázslattal, aminek ne-ne-ne-nem túl veszélyes az elsajátítása, akkor szívesen tanulom meg. Hogy melyik ággal foglalkozzak? Föld, vagy szél... esetleg víz... e-e-ezek az elemek állnak hozzám legközelebb. Szí-szí-szívesen ismerném meg őket e-e-ebből: a mágia szemszögéből is.
3418. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-01-09 19:39:16
Üzenet elküldve: 2020-01-09 19:39:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos, meg Therrad az ajtón túl//
*Úgy tűnik Taitos önuralma kifizetődik, az öreg úr ugyanis lelkiismeretesen a teába kortyol, azzal azonban a mágus sem számol, hogy eddigre félelmén felülkerekedik, és kerek perec az igyekvő, de teához annyira nem értő elf szemébe mondja, hogy a tea el lett rontva.*
-No, el ne szontyolodj. Csak legközelebb a jobb oldali csuporból tegyél bele.
*Mosolyog Wymnire.*
-A bodza és a hárs viszont kifejezetten előkelő páros.
*Még pár pillanatig figyeli a lányt, nehogy még jobban magába zuhanjon, végül egy barátságos kacsintást is dob és csak utána kezdi el értékelni a gnómtól hallottakat.*
-Szóval a mágia.
*Vakargatja meg Taitos az állát.*
-Meddig nevezzük a mágiát mágiának vajon?
*Tesz fel egy újabb kérdést Taitos, hiszen a csészés válasz elsőre számára megfelelő volt.*
~Rafinált az öreg.~
*Aztán ismét felemeli tekintetét az agg korú arcát vizslatja.*
-Vajon az, hogy itt mellettem ez a hölgyemény ilyen varázslatosan szép, mágiának számít?
*Kettőt egy csapásra alapon dolgozik most. Ilyet is csak kevesen merhetnek megengedni maguknak, Taitos azonban pont az a figura, aki egyszerre felvételiztet egy öreg urat egy mágusrendbe, és udvarol egyik tanítványának.*
-És ha már varázslatok, melyik ága érdekli pontosan a mágiának, és mire használná?
*Kérdezi kerek perec a tárgyra térve. Egyelőre szimpatikus neki az öreg úr, de most vizslatja csak igazán, még előbbi bókjának hatását sem nézi meg az elf lányra tekintve, mert most ugrik a majom a vízbe.*
~Lássuk, mennyire vagy őszinte, Therrad uraság.~
*Úgy tűnik Taitos önuralma kifizetődik, az öreg úr ugyanis lelkiismeretesen a teába kortyol, azzal azonban a mágus sem számol, hogy eddigre félelmén felülkerekedik, és kerek perec az igyekvő, de teához annyira nem értő elf szemébe mondja, hogy a tea el lett rontva.*
-No, el ne szontyolodj. Csak legközelebb a jobb oldali csuporból tegyél bele.
*Mosolyog Wymnire.*
-A bodza és a hárs viszont kifejezetten előkelő páros.
*Még pár pillanatig figyeli a lányt, nehogy még jobban magába zuhanjon, végül egy barátságos kacsintást is dob és csak utána kezdi el értékelni a gnómtól hallottakat.*
-Szóval a mágia.
*Vakargatja meg Taitos az állát.*
-Meddig nevezzük a mágiát mágiának vajon?
*Tesz fel egy újabb kérdést Taitos, hiszen a csészés válasz elsőre számára megfelelő volt.*
~Rafinált az öreg.~
*Aztán ismét felemeli tekintetét az agg korú arcát vizslatja.*
-Vajon az, hogy itt mellettem ez a hölgyemény ilyen varázslatosan szép, mágiának számít?
*Kettőt egy csapásra alapon dolgozik most. Ilyet is csak kevesen merhetnek megengedni maguknak, Taitos azonban pont az a figura, aki egyszerre felvételiztet egy öreg urat egy mágusrendbe, és udvarol egyik tanítványának.*
-És ha már varázslatok, melyik ága érdekli pontosan a mágiának, és mire használná?
*Kérdezi kerek perec a tárgyra térve. Egyelőre szimpatikus neki az öreg úr, de most vizslatja csak igazán, még előbbi bókjának hatását sem nézi meg az elf lányra tekintve, mert most ugrik a majom a vízbe.*
~Lássuk, mennyire vagy őszinte, Therrad uraság.~
3417. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-01-05 14:43:43
Üzenet elküldve: 2020-01-05 14:43:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
//Zárás//
- Ebben biztos voltam.
*Szép szavak, valójában kételkedik abban, hogy mit jelent az, hogy Rorkir vigyáz magára. Feltehetően semmi jót, de annyira nem kedvelte meg, hogy ez különösebben nyomassza. Nyilván érdekli, és szeretné ha jól lenne, de nem lesznek álmatlan éjszakái miatta.
Megmosolyogtatja, hogy a barbár férfi újra felajánlja neki az erős gyermek nemzését. Mosolygás közben kicsit meg is ingatja fejét, amolyan „valami sosem változik” -féle módon, holott nem ismerik elég régen egymást ehhez.*
- Igazad van. Akkor igen nagy bajban lennék én nélküled.
*Viszonozza az intést, és egy darabig még szemléli az ablakból a távozó férfit, majd visszatér megszokott életéhez. Ha pedig már ilyen remekül kipihente magát, akkor alkalmat kerít arra is, hogy kicsit leápolja elhanyagolt, ijedős lovát.*
//Zárás//
- Ebben biztos voltam.
*Szép szavak, valójában kételkedik abban, hogy mit jelent az, hogy Rorkir vigyáz magára. Feltehetően semmi jót, de annyira nem kedvelte meg, hogy ez különösebben nyomassza. Nyilván érdekli, és szeretné ha jól lenne, de nem lesznek álmatlan éjszakái miatta.
Megmosolyogtatja, hogy a barbár férfi újra felajánlja neki az erős gyermek nemzését. Mosolygás közben kicsit meg is ingatja fejét, amolyan „valami sosem változik” -féle módon, holott nem ismerik elég régen egymást ehhez.*
- Igazad van. Akkor igen nagy bajban lennék én nélküled.
*Viszonozza az intést, és egy darabig még szemléli az ablakból a távozó férfit, majd visszatér megszokott életéhez. Ha pedig már ilyen remekül kipihente magát, akkor alkalmat kerít arra is, hogy kicsit leápolja elhanyagolt, ijedős lovát.*
3416. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-01-04 13:08:35
Üzenet elküldve: 2020-01-04 13:08:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
//Zárás//
*Nem is tagadná, nagyon jól esik neki, a másik hozzáállása a dologhoz, s némileg büszke is magára, hogy Rheia kicsit szomorúan kérdez. De tudja, hogy nincs itt maradása, legalábbis most még nincs.*
-El. De ne félj, vigyázok magamra neked. Talán egyszer mégiscsak szeretnél egy erős gyermeket, és akkor mi lenne veled nélkülem?
*Csak kacérkodik, és némileg érződik a vicc a hangsúlyából, mellyel próbálja oldani a helyzetet, esetleg a pillanatnyi szomorúságot.*
-Azt hiszem megnézem magamnak azt a levegő városát, vagy mit. Ott még nem jártam.
*Hümmög is egyet, majd őt is hasonlóan melegség tölti el, hogy Rheia nem zárkózik el a közeledésétől, s a homlokát csókolva megcsapja a haja illata, s rádöbben, hogy sosem volt még ilyen közel hozzá. Kedve lenne inkább megcsókolni, de tudja, hogy most ez nem lenne bölcs döntés. Azért a szemébe néz, szinte a lelkébe, de csak egy pillanatra, majd lassan oldalról megkerüli a lányt, s elindul a kijárat felé arra, amerről korábban bejöttek.*
-A szellemek vezessenek utadon. S ha ők is úgy akarják, majd egymáshoz terelik a kettőnkét.
*Egy utolsó kedves mosoly, egy intés, majd a frissen szerzett paripára szinte csak úgy felpattan, majd megbánást és félelmet mellőzve kapja fel a lovat két lábra egy hatalmas nyerítés kíséretében, majd vágtázva elindul az ismeretlenbe.*
//Zárás//
*Nem is tagadná, nagyon jól esik neki, a másik hozzáállása a dologhoz, s némileg büszke is magára, hogy Rheia kicsit szomorúan kérdez. De tudja, hogy nincs itt maradása, legalábbis most még nincs.*
-El. De ne félj, vigyázok magamra neked. Talán egyszer mégiscsak szeretnél egy erős gyermeket, és akkor mi lenne veled nélkülem?
*Csak kacérkodik, és némileg érződik a vicc a hangsúlyából, mellyel próbálja oldani a helyzetet, esetleg a pillanatnyi szomorúságot.*
-Azt hiszem megnézem magamnak azt a levegő városát, vagy mit. Ott még nem jártam.
*Hümmög is egyet, majd őt is hasonlóan melegség tölti el, hogy Rheia nem zárkózik el a közeledésétől, s a homlokát csókolva megcsapja a haja illata, s rádöbben, hogy sosem volt még ilyen közel hozzá. Kedve lenne inkább megcsókolni, de tudja, hogy most ez nem lenne bölcs döntés. Azért a szemébe néz, szinte a lelkébe, de csak egy pillanatra, majd lassan oldalról megkerüli a lányt, s elindul a kijárat felé arra, amerről korábban bejöttek.*
-A szellemek vezessenek utadon. S ha ők is úgy akarják, majd egymáshoz terelik a kettőnkét.
*Egy utolsó kedves mosoly, egy intés, majd a frissen szerzett paripára szinte csak úgy felpattan, majd megbánást és félelmet mellőzve kapja fel a lovat két lábra egy hatalmas nyerítés kíséretében, majd vágtázva elindul az ismeretlenbe.*
3415. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-01-04 12:33:52
Üzenet elküldve: 2020-01-04 12:33:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
*A szokott szelíd módján mosolyog Rorkirra, amikor az megjegyzi, hogy túl puha volt az ágy. Karheia is jól tudja milyen a földön aludni, időnként szeret is, főleg amikor a túl sok hajolgatástól megfájdul a háta.*
- Ennek örülök. Sajnos a vér makacs folt, nem jön ki teljesen, de talán nem is baj.
*Valaminek az emléke. Valaminek, ami elmúlt, és Karheiát sosem zavarta, ha ezek a nyomok elfakulva megmaradtak.*
- Igazán nincs mit. Szívesen tettem mindent, örültem, hogy segíthetek. Mindig kellemes népem egyik tagjával találkozni, itt mindenki annyira idegen.
*Akkor is azok lesznek, ha már évek óta élnek együtt. Kevés dolog fogható ahhoz a kötelékhez, ami szokások, nyelvek, kultúra szintjén köti össze az embereket. Szó se róla, Karheia kedveli az ittenieket, érdekli ez a merőben új világ, mégis kimondhatatlanul frissítő volt számára saját nyelvükön beszélni. Ki tudja mikor lesz ismételten része ebben.*
- Elmész? Ez sajnálatos. Merre indulsz?
*Enyhe szomorúság ül ki arcára. A búcsúzás már csak ilyen, ugyanakkor jó szívvel fog gondolni Rorkirra, akkor is, ha akadtak dolgok, amikkel nem értettek egyet. Számára kellemes, és felejthetetlen találkozás volt ez.*
- Én is őszintén remélem, hogy újra lesz alkalmunk összefutni.
*Rorkir közeledni kezd hozzá, Karheia pedig nem mozdul, mert nem tudja a férfi mit kíván tenni. A homlokát érintő ajkak egészen megdöbbentik, és egyszersmind nagyon kellemes melegséggel töltik el. Ez számára egy végtelenül ártatlan, és gondoskodó gesztus. Pontosan ilyeneket adott egykoron ő is szépséges kisfiának, és kapott ő is egykori férjétől. Kissé zavarba jön tőle, ez vöröslő arcán is megnyilvánul, amit alázatosan lehajt, mindeközben azért bájosan, mondhatni boldogan mosolyog.*
*A szokott szelíd módján mosolyog Rorkirra, amikor az megjegyzi, hogy túl puha volt az ágy. Karheia is jól tudja milyen a földön aludni, időnként szeret is, főleg amikor a túl sok hajolgatástól megfájdul a háta.*
- Ennek örülök. Sajnos a vér makacs folt, nem jön ki teljesen, de talán nem is baj.
*Valaminek az emléke. Valaminek, ami elmúlt, és Karheiát sosem zavarta, ha ezek a nyomok elfakulva megmaradtak.*
- Igazán nincs mit. Szívesen tettem mindent, örültem, hogy segíthetek. Mindig kellemes népem egyik tagjával találkozni, itt mindenki annyira idegen.
*Akkor is azok lesznek, ha már évek óta élnek együtt. Kevés dolog fogható ahhoz a kötelékhez, ami szokások, nyelvek, kultúra szintjén köti össze az embereket. Szó se róla, Karheia kedveli az ittenieket, érdekli ez a merőben új világ, mégis kimondhatatlanul frissítő volt számára saját nyelvükön beszélni. Ki tudja mikor lesz ismételten része ebben.*
- Elmész? Ez sajnálatos. Merre indulsz?
*Enyhe szomorúság ül ki arcára. A búcsúzás már csak ilyen, ugyanakkor jó szívvel fog gondolni Rorkirra, akkor is, ha akadtak dolgok, amikkel nem értettek egyet. Számára kellemes, és felejthetetlen találkozás volt ez.*
- Én is őszintén remélem, hogy újra lesz alkalmunk összefutni.
*Rorkir közeledni kezd hozzá, Karheia pedig nem mozdul, mert nem tudja a férfi mit kíván tenni. A homlokát érintő ajkak egészen megdöbbentik, és egyszersmind nagyon kellemes melegséggel töltik el. Ez számára egy végtelenül ártatlan, és gondoskodó gesztus. Pontosan ilyeneket adott egykoron ő is szépséges kisfiának, és kapott ő is egykori férjétől. Kissé zavarba jön tőle, ez vöröslő arcán is megnyilvánul, amit alázatosan lehajt, mindeközben azért bájosan, mondhatni boldogan mosolyog.*
3414. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-01-04 12:11:31
Üzenet elküldve: 2020-01-04 12:11:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
*Vár egy darabig, kissé kellemetlenül érzi magát, legalábbis érezhetné, de azért annyira nem rá jellemző ez. Olyan dolgok miatt sosem aggódik, amikre nincs behatása, ennek fényében csak vár. Éppen indulna megkeresni a kijáratot, de akkor toppan be a gyönyörű amazon, Rheia. Rorkir szeme szinte felcsillan, olyan érzések kavarognak benne, mint amik már nagyon régen. Mint mikor kiskamasz volt, és úgy titokban kacsintgatott a lányokra. ~Szép idők is voltak, heh.~ De persze tudja ő, hogy hogy is állnak a dolgok. Feláll, és kihúzza magát, ahogy megjelenik a nő, majd kurtán fejet hajt, bólint egyet, szinte észrevehetetlenül, mikor fülét megcsapja a kedves hang. Mosolyog, majd válaszol is hamar.*
-Természetesen, Bár kicsit puha volt az ágy, talán ezért nyomott el ennyire.
*Zavartan megvakarja a fejét, majd folytatja.*
-Tökéletesek. Tisztábbak, mint valaha. De komolyan.
*Hallatszik a hangján, hogy komolyan gondolja, amit mond. Nem csak egy szófordulat, talán tényleg sosem voltak tisztán ezek a ruhák ennyire.*
-Köszönök mindent, kedvesem. Tudod az utam szólít, mennem kell, a világ csak rám vár.
*Szemeiben valami furcsa, eddig talán csak a csata közben láthatott izgalom csillan, és érződik az erőteljes kisugárzás.*
-Remélem még találkozunk! Nem tartanálak fel tovább.
*Majd lassan odasétál Rheiához, kezét a vállára teszi, s ha teheti, úgy homlokon csókolja, majd immáron felszerelkezve fegyvereivel, tiszta ruhában, újult erővel keresi fel a lovát, hogy tovább indulhasson kalandos útján. Persze, még válaszol a lánynak, s ha nem hajlik a közeledésére sem sértődik meg.*
*Vár egy darabig, kissé kellemetlenül érzi magát, legalábbis érezhetné, de azért annyira nem rá jellemző ez. Olyan dolgok miatt sosem aggódik, amikre nincs behatása, ennek fényében csak vár. Éppen indulna megkeresni a kijáratot, de akkor toppan be a gyönyörű amazon, Rheia. Rorkir szeme szinte felcsillan, olyan érzések kavarognak benne, mint amik már nagyon régen. Mint mikor kiskamasz volt, és úgy titokban kacsintgatott a lányokra. ~Szép idők is voltak, heh.~ De persze tudja ő, hogy hogy is állnak a dolgok. Feláll, és kihúzza magát, ahogy megjelenik a nő, majd kurtán fejet hajt, bólint egyet, szinte észrevehetetlenül, mikor fülét megcsapja a kedves hang. Mosolyog, majd válaszol is hamar.*
-Természetesen, Bár kicsit puha volt az ágy, talán ezért nyomott el ennyire.
*Zavartan megvakarja a fejét, majd folytatja.*
-Tökéletesek. Tisztábbak, mint valaha. De komolyan.
*Hallatszik a hangján, hogy komolyan gondolja, amit mond. Nem csak egy szófordulat, talán tényleg sosem voltak tisztán ezek a ruhák ennyire.*
-Köszönök mindent, kedvesem. Tudod az utam szólít, mennem kell, a világ csak rám vár.
*Szemeiben valami furcsa, eddig talán csak a csata közben láthatott izgalom csillan, és érződik az erőteljes kisugárzás.*
-Remélem még találkozunk! Nem tartanálak fel tovább.
*Majd lassan odasétál Rheiához, kezét a vállára teszi, s ha teheti, úgy homlokon csókolja, majd immáron felszerelkezve fegyvereivel, tiszta ruhában, újult erővel keresi fel a lovát, hogy tovább indulhasson kalandos útján. Persze, még válaszol a lánynak, s ha nem hajlik a közeledésére sem sértődik meg.*
3413. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-01-04 11:29:28
Üzenet elküldve: 2020-01-04 11:29:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
*Karheia hosszasan elidőzik a könyvtárban, ami minden alkalommal lecsillapítja őt. Imádja a csendet, nyugalmat, és az egyedüllétnek ezen formáját, illetve azt a leírhatatlan illatot, ami minden alkalommal nagy, elégedett sóhajt vált ki belőle, amikor megjelenik. Kiissza teájának utolsó, már hideg kortyát, majd feláll, betolja maga után a széket, és elkezd összepakolni. Óvatosan, mély odafigyeléssel, és gondoskodással teszi mindezt, nem sietve, hiszen nincs semmi dolga. Jó a közérzete a sikereik után, kipihent, jól lakott, tiszta, és még olvasgatni is volt alkalma.
Miután mindent elrendezett, és visszatett a helyére, felmarkolja bögréjét, és elindul vele a konyha felé, ott megtorpan, mert Rorkirral találkozik össze.*
- Ó, hát felébredtél. Sikerült kipihenned magadat?
*Közben leteszi a használt bögrét, amit később majd elmosogat, egyelőre viszont ott hagyja.*
- Eléggé megszáradtak a ruháid? Meglehetősen hűvös az idő, nehogy megbetegedj.
*Karheia hosszasan elidőzik a könyvtárban, ami minden alkalommal lecsillapítja őt. Imádja a csendet, nyugalmat, és az egyedüllétnek ezen formáját, illetve azt a leírhatatlan illatot, ami minden alkalommal nagy, elégedett sóhajt vált ki belőle, amikor megjelenik. Kiissza teájának utolsó, már hideg kortyát, majd feláll, betolja maga után a széket, és elkezd összepakolni. Óvatosan, mély odafigyeléssel, és gondoskodással teszi mindezt, nem sietve, hiszen nincs semmi dolga. Jó a közérzete a sikereik után, kipihent, jól lakott, tiszta, és még olvasgatni is volt alkalma.
Miután mindent elrendezett, és visszatett a helyére, felmarkolja bögréjét, és elindul vele a konyha felé, ott megtorpan, mert Rorkirral találkozik össze.*
- Ó, hát felébredtél. Sikerült kipihenned magadat?
*Közben leteszi a használt bögrét, amit később majd elmosogat, egyelőre viszont ott hagyja.*
- Eléggé megszáradtak a ruháid? Meglehetősen hűvös az idő, nehogy megbetegedj.
3412. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-01-02 23:15:35
Üzenet elküldve: 2020-01-02 23:15:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
*Zavartalanul, az igazak álmát alussza. Elréved a messziben, s mintha csak egy hal lenne, mélyeket lélegezve úszik a legmélyebb vizek mélyén, aztán pedig egy nagy házban, a kandalló mellett mesél meséket gyerekeknek, ősz, öreg veteránként. Ilyen, és ehhez hasonló csapongó, kellemes álmai vannak, s nem is zavarja meg semmi az alvásban. Rheia közeledését valószínűleg észre sem veszi, hisz elég mély alvó Rorkir. Sosem zavartatta magát, ha alvásról van szó, hisz ez adja vissza az erejét, ezt minden valamire való harcos tudja. Mikor felébred, hirtelen ül fel az ágyban, kell egy pár perc, mire eszébe jut, hogy hol is van, és hogy mit csinál éppen. Körbenéz, s ha megtalálja ruháit, úgy fel is veszi azokat. Tiszták, tán tisztábbak, mint valaha. ~Ez a nő aranyat ér.~ Mosolyogva rázza meg a fejét, s lassan, halkan, elindul megkeresni a nőt. Nem akar senkit sem zavarni, nem tudja, hogy kik vannak még itt, vagy nem-e alszik az a hatalmas varázsló, akit korábban Rheia említett. A konyhába megy, hisz tán ez az egyetlen hely, amit ismer. Meg szeretne köszönni mindent még egyszer, mielőtt útra kel. Vár egy darabig, hátha betoppan.*
*Zavartalanul, az igazak álmát alussza. Elréved a messziben, s mintha csak egy hal lenne, mélyeket lélegezve úszik a legmélyebb vizek mélyén, aztán pedig egy nagy házban, a kandalló mellett mesél meséket gyerekeknek, ősz, öreg veteránként. Ilyen, és ehhez hasonló csapongó, kellemes álmai vannak, s nem is zavarja meg semmi az alvásban. Rheia közeledését valószínűleg észre sem veszi, hisz elég mély alvó Rorkir. Sosem zavartatta magát, ha alvásról van szó, hisz ez adja vissza az erejét, ezt minden valamire való harcos tudja. Mikor felébred, hirtelen ül fel az ágyban, kell egy pár perc, mire eszébe jut, hogy hol is van, és hogy mit csinál éppen. Körbenéz, s ha megtalálja ruháit, úgy fel is veszi azokat. Tiszták, tán tisztábbak, mint valaha. ~Ez a nő aranyat ér.~ Mosolyogva rázza meg a fejét, s lassan, halkan, elindul megkeresni a nőt. Nem akar senkit sem zavarni, nem tudja, hogy kik vannak még itt, vagy nem-e alszik az a hatalmas varázsló, akit korábban Rheia említett. A konyhába megy, hisz tán ez az egyetlen hely, amit ismer. Meg szeretne köszönni mindent még egyszer, mielőtt útra kel. Vár egy darabig, hátha betoppan.*
3411. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-12-31 13:31:15
Üzenet elküldve: 2019-12-31 13:31:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
*Karheia nem sejti, hogy azzal, amivel pont elszeparálná magát Rorkirtól, éppen rosszabbat tesz vele. Eleinte kissé feszülten, majd egyre növekvő nyugalommal fekszik tovább, mert semmi aggasztó, vagy bizalmát megrendítő nem történik. Kicsit büszke is a barbár férfire, mert nem volt biztos azt illetően, hogy meddig terjed annak önuralma, ezzel pedig megmutatta számára, hogy kissé alábecsülte őt.
Lassan teljesen elszenderedik, és ezek a gondolatai is vele együtt pihennek meg. Mélyen alszik, és hosszan, idejét sem tudja, hogy meddig. Párat forgolódik, mert álmában el is felejtette, hogy nem Nozarin fekszik mellette, így nem is zavartatja magát, amikor karja véletlenül a másikhoz ér.
Aztán lassan elkezd elméje is kellőképpen ébredezni, és lassan elhúzódik Rorkir közelségétől. Még nem kell fel, időt ad szemeinek, hogy megszokják a fényt, testének, hogy kis nyújtózással újra átjárja az élet. Lassan felül, és ráérős tempóban elindul a szobában. Halkan lépked, hogy ne zavarja meg a férfit. A ruha már többnyire megszáradt, viselésre alkalmas, legalábbis tapogatás alapján ezt állapítja meg. Magának is keres tisztákat, majd kilépve a szobából a fürdőbe megy, hogy ott zavartalanul átöltözhessen. Nem sokkal ezután a konyhát keresi fel, hogy elrakja az esetleg véletlenül ott hagyott evőeszközöket, és elmosogasson, ha pedig már ott van, akkor felsepregessen is. Mindezeket szívesen teszi, mert ehhez szokott, és nem is tudna mást elképzelni. Feltehetően unatkozna, ha semmi dolga nem lenne, vagy naphosszat a könyvtárban kellene ülnie.
Készít magának még egy teát, és addig, amíg esetleg Rorkir pihen, felkeresi a könyvtárat, hogy csendesen elmélyedjen a Krestvirtől kapott jegyzetekben, és ő maga is felvéssen pár kósza gondolatot, vagy tapasztalatot.*
*Karheia nem sejti, hogy azzal, amivel pont elszeparálná magát Rorkirtól, éppen rosszabbat tesz vele. Eleinte kissé feszülten, majd egyre növekvő nyugalommal fekszik tovább, mert semmi aggasztó, vagy bizalmát megrendítő nem történik. Kicsit büszke is a barbár férfire, mert nem volt biztos azt illetően, hogy meddig terjed annak önuralma, ezzel pedig megmutatta számára, hogy kissé alábecsülte őt.
Lassan teljesen elszenderedik, és ezek a gondolatai is vele együtt pihennek meg. Mélyen alszik, és hosszan, idejét sem tudja, hogy meddig. Párat forgolódik, mert álmában el is felejtette, hogy nem Nozarin fekszik mellette, így nem is zavartatja magát, amikor karja véletlenül a másikhoz ér.
Aztán lassan elkezd elméje is kellőképpen ébredezni, és lassan elhúzódik Rorkir közelségétől. Még nem kell fel, időt ad szemeinek, hogy megszokják a fényt, testének, hogy kis nyújtózással újra átjárja az élet. Lassan felül, és ráérős tempóban elindul a szobában. Halkan lépked, hogy ne zavarja meg a férfit. A ruha már többnyire megszáradt, viselésre alkalmas, legalábbis tapogatás alapján ezt állapítja meg. Magának is keres tisztákat, majd kilépve a szobából a fürdőbe megy, hogy ott zavartalanul átöltözhessen. Nem sokkal ezután a konyhát keresi fel, hogy elrakja az esetleg véletlenül ott hagyott evőeszközöket, és elmosogasson, ha pedig már ott van, akkor felsepregessen is. Mindezeket szívesen teszi, mert ehhez szokott, és nem is tudna mást elképzelni. Feltehetően unatkozna, ha semmi dolga nem lenne, vagy naphosszat a könyvtárban kellene ülnie.
Készít magának még egy teát, és addig, amíg esetleg Rorkir pihen, felkeresi a könyvtárat, hogy csendesen elmélyedjen a Krestvirtől kapott jegyzetekben, és ő maga is felvéssen pár kósza gondolatot, vagy tapasztalatot.*
3410. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-12-27 01:54:31
Üzenet elküldve: 2019-12-27 01:54:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bárhogy is nézi, tényleg csak hálás lehet ennek a nőnek, talán az életét is megmentette, bár lehet, hogy eleve ő sodorta veszélybe, de ilyen komplikált dolgokon való elmélkedés az nem igazán Rorkir sportja. Sőt, semennyire sem az. Egyszerűbb elmével bír ő. Sűrűn pislogva hallgatja a nőt, bár nem beszél sokat, ez is csak az előnyére válhat. Úgy látszik, hogy Rheia egyre jobban hajlik a tökéletes nő felé a barbár szemében. ~Milyen különös..~ Csak egy apró, szinte észrevehetetlen kis ránc húzódik a szája szélén, ahogy erre gondol.*
-Nem tudom elégszer megköszönni, de talán még egyszer megpróbálom, mielőtt erejét veszti a szó. Köszönöm!
*Majd mint egy nagy gesztust, még inkább úgy helyezkedik, hogy a nő kényelmesen elférjen mellette.*
-Bizalmat szavazol..
*Szinte csak magának mondja mély, búgó hangján, majd megvárja, míg elhelyezkedik a nő. Természetesen háttal neki, talán ezzel is direkt incselkedni szeretne, és húzni a barbár agyát, hogy azt a formás, kerek, harapnivaló fenekét tartja a férfi felé. Szinte csak arra vár, hogy beleharapjon, mint egy húsos barackba. ~Vágül is mi a legrosszabb, ami történhet? Pofán vág? Elküld? Hehe. Annyit meg is érne a dolog, talán.~ Pár pillanatig játszik a gondolattal, de erőt vesz rajta a becsületesebb éne, na meg kitudja mit hoz a jövő? Nem szeretné eldobni magától a lehetőségeket, akár ha csak egyszer egy fedélre lenne szüksége, vagy egy anyára a leendő gyermekének. Így a hátára fekszik, két kezét a feje alá teszi, a tarkójára, így nyitott a csupasz mellkasa, s karjai sem zavarják a pihenésben. Lassan, ha egyéb dolog nem történik álomra csuklya szemét.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bárhogy is nézi, tényleg csak hálás lehet ennek a nőnek, talán az életét is megmentette, bár lehet, hogy eleve ő sodorta veszélybe, de ilyen komplikált dolgokon való elmélkedés az nem igazán Rorkir sportja. Sőt, semennyire sem az. Egyszerűbb elmével bír ő. Sűrűn pislogva hallgatja a nőt, bár nem beszél sokat, ez is csak az előnyére válhat. Úgy látszik, hogy Rheia egyre jobban hajlik a tökéletes nő felé a barbár szemében. ~Milyen különös..~ Csak egy apró, szinte észrevehetetlen kis ránc húzódik a szája szélén, ahogy erre gondol.*
-Nem tudom elégszer megköszönni, de talán még egyszer megpróbálom, mielőtt erejét veszti a szó. Köszönöm!
*Majd mint egy nagy gesztust, még inkább úgy helyezkedik, hogy a nő kényelmesen elférjen mellette.*
-Bizalmat szavazol..
*Szinte csak magának mondja mély, búgó hangján, majd megvárja, míg elhelyezkedik a nő. Természetesen háttal neki, talán ezzel is direkt incselkedni szeretne, és húzni a barbár agyát, hogy azt a formás, kerek, harapnivaló fenekét tartja a férfi felé. Szinte csak arra vár, hogy beleharapjon, mint egy húsos barackba. ~Vágül is mi a legrosszabb, ami történhet? Pofán vág? Elküld? Hehe. Annyit meg is érne a dolog, talán.~ Pár pillanatig játszik a gondolattal, de erőt vesz rajta a becsületesebb éne, na meg kitudja mit hoz a jövő? Nem szeretné eldobni magától a lehetőségeket, akár ha csak egyszer egy fedélre lenne szüksége, vagy egy anyára a leendő gyermekének. Így a hátára fekszik, két kezét a feje alá teszi, a tarkójára, így nyitott a csupasz mellkasa, s karjai sem zavarják a pihenésben. Lassan, ha egyéb dolog nem történik álomra csuklya szemét.*
3409. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-12-08 20:33:48
Üzenet elküldve: 2019-12-08 20:33:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
*Karheia nem csak egyszerűen elszenderedik, mondhatni meditál. Odafigyel testének jelzéseire, amik jelenleg leginkább fáradtságot, és enyhe fájdalmat közvetítenek felé. Odafigyel gondolataira is, amik között újra, és újra megjelenik a halott elf, és annak foszlányos beszéde. De ezek lassan elhomályosodnak, és fokozatosan a kimerültség is eltompul, ahogy minden körülötte. Csak az egyenletes szuszogás marad.
Ekkor hallja meg a férfi hangját, amire akaratlanul is összerándul. Kissé kábán fordul meg a székben, és pillant a barbárra.*
- Nem...
*Esetlenül szólal meg, hangját is alig találja meg, ezért kénytelen megköszörülni torkát, eközben tekintete is valamelyest kitisztul a félálom után.*
- Nem vagy az. Kimostam a ruháidat, de még vizesek.
*Megmasszírozza orrnyegét, hogy egy picit összeszedje gondolatait, és a tőmondatokon túl is képes legyen kommunikálni.*
- Egyébként sem az én házam.
*Teszi még hozzá, miközben csukott szemmel ráncolja homlokát. Kicsit mintha fájna is a feje, de ez érthető a sok fáradozás után.*
- Öhm...
*Láthatóan bizonytalanul néz Rorkirra, aki láthatóan kényelmesen pihen Karheia ágyában, és akinek most egészen kedvesnek találja arcát, feltehetően egészen gondoskodó viselkedése miatt, ami igencsak ellentétes azzal, amiről korábban társalogtak.
Láthatóan hezitál, és töri a fejét, hiszen korábban egyértelműen tudtára adta a férfinak, hogy nem akar tőle semmit szíve választottja miatt. Nem is magában kételkedik, hiszen jól tudja, hogy Nozarin mit jelent neki. Viszont Karheia sem naiv, vagy ostoba, jól ismeri a férfiakat, legyenek azok barbárok, vagy városiak. Ideális esetben - legalábbis Karheia a környezetében ezt tapasztalta - egy barbár asszony elég erős, elég harcedzett ahhoz, hogy a barbár férfiakon is felül tudjanak kerekedni, de ő még nem teljesen biztos saját erejében.
Végül sok tépelődés után sóhajt, és feláll.*
- Bizalmat szavazok neked.
*Jelenti ki egyszerűen és az ágyhoz sétál halk, puha léptekkel. Fel van készülve arra, hogy esetleg döntését megbánja, és netalántán be kell törnie Rorkir orrát, ugyanakkor esélyt is ad arra, hogy kellemesen csalódjon. Rövidesen a felemelt takaró alá bújik ő is, egyértelmű távolságot tartva maguk között, és hátát fordítva a férfinak. Feszült vállai lassan lejjebb ereszkednek, és visszafogottan, elégedett módon felsóhajt a takaró melegének, és az ágy kényelmének hála.*
*Karheia nem csak egyszerűen elszenderedik, mondhatni meditál. Odafigyel testének jelzéseire, amik jelenleg leginkább fáradtságot, és enyhe fájdalmat közvetítenek felé. Odafigyel gondolataira is, amik között újra, és újra megjelenik a halott elf, és annak foszlányos beszéde. De ezek lassan elhomályosodnak, és fokozatosan a kimerültség is eltompul, ahogy minden körülötte. Csak az egyenletes szuszogás marad.
Ekkor hallja meg a férfi hangját, amire akaratlanul is összerándul. Kissé kábán fordul meg a székben, és pillant a barbárra.*
- Nem...
*Esetlenül szólal meg, hangját is alig találja meg, ezért kénytelen megköszörülni torkát, eközben tekintete is valamelyest kitisztul a félálom után.*
- Nem vagy az. Kimostam a ruháidat, de még vizesek.
*Megmasszírozza orrnyegét, hogy egy picit összeszedje gondolatait, és a tőmondatokon túl is képes legyen kommunikálni.*
- Egyébként sem az én házam.
*Teszi még hozzá, miközben csukott szemmel ráncolja homlokát. Kicsit mintha fájna is a feje, de ez érthető a sok fáradozás után.*
- Öhm...
*Láthatóan bizonytalanul néz Rorkirra, aki láthatóan kényelmesen pihen Karheia ágyában, és akinek most egészen kedvesnek találja arcát, feltehetően egészen gondoskodó viselkedése miatt, ami igencsak ellentétes azzal, amiről korábban társalogtak.
Láthatóan hezitál, és töri a fejét, hiszen korábban egyértelműen tudtára adta a férfinak, hogy nem akar tőle semmit szíve választottja miatt. Nem is magában kételkedik, hiszen jól tudja, hogy Nozarin mit jelent neki. Viszont Karheia sem naiv, vagy ostoba, jól ismeri a férfiakat, legyenek azok barbárok, vagy városiak. Ideális esetben - legalábbis Karheia a környezetében ezt tapasztalta - egy barbár asszony elég erős, elég harcedzett ahhoz, hogy a barbár férfiakon is felül tudjanak kerekedni, de ő még nem teljesen biztos saját erejében.
Végül sok tépelődés után sóhajt, és feláll.*
- Bizalmat szavazok neked.
*Jelenti ki egyszerűen és az ágyhoz sétál halk, puha léptekkel. Fel van készülve arra, hogy esetleg döntését megbánja, és netalántán be kell törnie Rorkir orrát, ugyanakkor esélyt is ad arra, hogy kellemesen csalódjon. Rövidesen a felemelt takaró alá bújik ő is, egyértelmű távolságot tartva maguk között, és hátát fordítva a férfinak. Feszült vállai lassan lejjebb ereszkednek, és visszafogottan, elégedett módon felsóhajt a takaró melegének, és az ágy kényelmének hála.*
3408. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-12-06 14:25:18
Üzenet elküldve: 2019-12-06 14:25:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
*Teljesen megérti a nő gondolkodását, és ez Rorkir szerint egy olyan dolog, amiben bárkinek és mindenkinek is lehet véleménye, és van is általában. Ezekről sosem akarna meggyőzni senkit, hogy változtasson rajtuk, ez nem olyan, mint hogy a nap keleten kel, és aki szerint délen, azt jól meg kéne verni vagy kétszer, ha szép szó nem hat a hülye fejére.*
-Tiszteletben tartom, mint mondtam.
*A kijelentésen, hogy odadobná meghalni, őszintén mosolyog.*
-Reméltem is. Csalódtam volna benned, ha nem. Háh.
*Majd hamar az ágyban találja magát, ahol Rheia magára hagyja, a férfi nagy bánatára. Persze semmiképp sem akarná ráerőszakolni magát, vagy ilyesmi, az végképp nem vallana rá, de azért a szíve mélyén sajnálja kicsit a dolgot. Mindenesetre épphogy csak horkantana egyet, vagy fordulna a másik oldalára, a nő már vissza is tér, persze jóllehet ez sokkal több idő, mint amit a barbár érzékel, de hát ha alszik az ember, akkor csak úgy repül az idő. Csak érzékeli, nem szól neki, vagy mozog túl sokat. Megvárja, míg szépen leül a székre. Akkor azért kinyitja a szemét, így talán még vonzóbb számára a nő, hogy megfürdött, és éppen csak magára kapott valamit. Kedve lenne letépni róla, de türtőzteti magát. Felül az ágyon, úgy helyezkedik, hogy a szélére húzódik, s a takarót, ha van neki olyanja, felemeli, s megköszörüli a torkát, hátha arra megébredne Rheia.*
-Bocsáss meg, nagyon tiszteletlen voltam. Te nem szeretnél idefeküdni? Mégiscsak a te házad, s nem fordítva. Ígérem viselkedek majd. De ha zavarok, tökéletesen megfelel a föld is.
*Teljesen megérti a nő gondolkodását, és ez Rorkir szerint egy olyan dolog, amiben bárkinek és mindenkinek is lehet véleménye, és van is általában. Ezekről sosem akarna meggyőzni senkit, hogy változtasson rajtuk, ez nem olyan, mint hogy a nap keleten kel, és aki szerint délen, azt jól meg kéne verni vagy kétszer, ha szép szó nem hat a hülye fejére.*
-Tiszteletben tartom, mint mondtam.
*A kijelentésen, hogy odadobná meghalni, őszintén mosolyog.*
-Reméltem is. Csalódtam volna benned, ha nem. Háh.
*Majd hamar az ágyban találja magát, ahol Rheia magára hagyja, a férfi nagy bánatára. Persze semmiképp sem akarná ráerőszakolni magát, vagy ilyesmi, az végképp nem vallana rá, de azért a szíve mélyén sajnálja kicsit a dolgot. Mindenesetre épphogy csak horkantana egyet, vagy fordulna a másik oldalára, a nő már vissza is tér, persze jóllehet ez sokkal több idő, mint amit a barbár érzékel, de hát ha alszik az ember, akkor csak úgy repül az idő. Csak érzékeli, nem szól neki, vagy mozog túl sokat. Megvárja, míg szépen leül a székre. Akkor azért kinyitja a szemét, így talán még vonzóbb számára a nő, hogy megfürdött, és éppen csak magára kapott valamit. Kedve lenne letépni róla, de türtőzteti magát. Felül az ágyon, úgy helyezkedik, hogy a szélére húzódik, s a takarót, ha van neki olyanja, felemeli, s megköszörüli a torkát, hátha arra megébredne Rheia.*
-Bocsáss meg, nagyon tiszteletlen voltam. Te nem szeretnél idefeküdni? Mégiscsak a te házad, s nem fordítva. Ígérem viselkedek majd. De ha zavarok, tökéletesen megfelel a föld is.
3407. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-12-04 01:48:59
Üzenet elküldve: 2019-12-04 01:48:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
- Értem.
*Nem teljesen különös számára ez a felfogás, férfiaktól különösképpen megszokta, még egyszer Learonnal is társalogtak erről. Egyértelműen nem tud azonosulni ezzel a szemlélettel, amit enyhén ráncoló homloka is elárul.*
- Mármint tényleg értem mire gondolsz, de én másképp vagyok ezekkel. Más szellemiségben is neveltek.
*A neveltetésén túl is így érzi jól magát, és nem gondolja úgy, hogy bármi olyat elfojtana, ami ténylegesen fontos lenne. Karheia szerint ezek múló szeszélyek, amik nem érnek annyit, hogy tényleges értéknek ártson velük, például egy elmélyült, bizalmas kapcsolat valakivel.
Amikor Rorkir feláll, hogy megigazítsa magán az anyagot, akkor diszkréten lehajtja fejét, és keres valami érdekesnek tűnő pontot, amit figyelhetne, a férfi látványos pontja helyett.*
- Megértem. Én is gondolkodás nélkül vetnélek oda, ha a kedvesem és közted kellene választanom.
*Mindezt éppen olyan természetességgel mondja, mint ahogy Rorkir is tette, és nem azért, hogy visszavágjon, pusztán csak gátlástalan őszinteségből.*
- De bízom, hogy sosem kell ilyen döntést hoznom. Elvégre minden élet egy érték, felbecsülhetetlen, és amíg mód van rá, addig óvni kell őket.
*Ezért is ellenszenves picit számára a Reltonos eset miatt Rorkir, amit bár megmagyarázott a férfi, de ennek ellenére is zavarja még Karheiát.*
- Dehogy probléma, egészen nyugodtan.
*Barátságosan a férfira mosolyog, és az ágyhoz lép, hogy kicsit megigazgassa a párnát.*
- Nem ismeretlen ez számomra.
*Mondja mosolyogva, bár ő talán ennyire hideg környezetben nem kellett éljen, de nagyon jól tudja, hogy milyen az időjárás viszontagságainak kitéve lenni, legyen az fagy, eső, vagy tikkasztó hőség. Amióta viszont itt él, ezekre mág alig van gondja, és cseppet sem bánja, hogy ez így van, elvégre tagadhatatlanul kényelmesebb az élet így.*
- Rendben...
*Mondja, miközben távozik a szobából, és mivel láthatóan Rorkir otthonosan elhelyezkedett, ezért valóban nem fog sietni, hogy ne zavarja őt a pihenésben.
Rövidesen meg is látogatja a fürdőt, hogy ott megszabaduljon koszos ruháitól. Hosszadalmasan, ráérősen elmatat ott, hogy minden kis gubancot kifésüljön hajából, és minden foltot alaposan lesikáljon bőréről.
A mosakodást követően nem öltözik még fel, hanem a gőz kellemes melegében nekilát a ruhák tisztításának is. A teli hasa, a meleg miatti relaxáltság, illetve a harc fáradalmai meg is nehezítik ezt, ráadásként a foltok is igen makacsak, ezért jócskán igényel tőle kitartást, és türelmet, hogy elérje azt a hatást, amit szeretne. Szerencsére a vér még kellőképpen friss ahhoz, hogy ne színezze el túlzottan az anyagot. Ezután kicsavarja Rorkir, és a saját ruháit, majd egy egyszerű hálóköntösbe bújik. Éppen csak összekapja némileg a fürdőt, hogy ne szólják meg érte, és ne legyen senkinek kellemetlen, de alaposabban majd csak később takarítja ki, mert jelenleg olyan kimerültnek érzi magát, hogy majd összeesik.
Saját ruháit lent felakasztja száradni, és csöpögni, azok ráérnek, Rorkirért viszont alkarjára hajtva felviszi szobájába. Halkan, óvatosan nyit be a hálóba, hogy szemügyre vehesse felébredt e már a férfi. Egy székre teríti a még nedves öltözetet, és ha lehet, akkor a tűz mellé helyezi, hogy hamarabb megszáradjanak. Egy hosszú pillanatig a hívogató ággyal kacérkodik, és érzi, hogy szemei majd leragadnak. Szíve szerint bebújna Rorkir mellé aludni, de nem érezné helyesnek, ezért a széket választja, amire leülve, hamarosan előre bukó fejjel lassan el is szenderedik ő is, de elég éberen ahhoz, hogy halványan érzékelje a külvilágot, például az esetleges mozgolódást az ágy felől*
- Értem.
*Nem teljesen különös számára ez a felfogás, férfiaktól különösképpen megszokta, még egyszer Learonnal is társalogtak erről. Egyértelműen nem tud azonosulni ezzel a szemlélettel, amit enyhén ráncoló homloka is elárul.*
- Mármint tényleg értem mire gondolsz, de én másképp vagyok ezekkel. Más szellemiségben is neveltek.
*A neveltetésén túl is így érzi jól magát, és nem gondolja úgy, hogy bármi olyat elfojtana, ami ténylegesen fontos lenne. Karheia szerint ezek múló szeszélyek, amik nem érnek annyit, hogy tényleges értéknek ártson velük, például egy elmélyült, bizalmas kapcsolat valakivel.
Amikor Rorkir feláll, hogy megigazítsa magán az anyagot, akkor diszkréten lehajtja fejét, és keres valami érdekesnek tűnő pontot, amit figyelhetne, a férfi látványos pontja helyett.*
- Megértem. Én is gondolkodás nélkül vetnélek oda, ha a kedvesem és közted kellene választanom.
*Mindezt éppen olyan természetességgel mondja, mint ahogy Rorkir is tette, és nem azért, hogy visszavágjon, pusztán csak gátlástalan őszinteségből.*
- De bízom, hogy sosem kell ilyen döntést hoznom. Elvégre minden élet egy érték, felbecsülhetetlen, és amíg mód van rá, addig óvni kell őket.
*Ezért is ellenszenves picit számára a Reltonos eset miatt Rorkir, amit bár megmagyarázott a férfi, de ennek ellenére is zavarja még Karheiát.*
- Dehogy probléma, egészen nyugodtan.
*Barátságosan a férfira mosolyog, és az ágyhoz lép, hogy kicsit megigazgassa a párnát.*
- Nem ismeretlen ez számomra.
*Mondja mosolyogva, bár ő talán ennyire hideg környezetben nem kellett éljen, de nagyon jól tudja, hogy milyen az időjárás viszontagságainak kitéve lenni, legyen az fagy, eső, vagy tikkasztó hőség. Amióta viszont itt él, ezekre mág alig van gondja, és cseppet sem bánja, hogy ez így van, elvégre tagadhatatlanul kényelmesebb az élet így.*
- Rendben...
*Mondja, miközben távozik a szobából, és mivel láthatóan Rorkir otthonosan elhelyezkedett, ezért valóban nem fog sietni, hogy ne zavarja őt a pihenésben.
Rövidesen meg is látogatja a fürdőt, hogy ott megszabaduljon koszos ruháitól. Hosszadalmasan, ráérősen elmatat ott, hogy minden kis gubancot kifésüljön hajából, és minden foltot alaposan lesikáljon bőréről.
A mosakodást követően nem öltözik még fel, hanem a gőz kellemes melegében nekilát a ruhák tisztításának is. A teli hasa, a meleg miatti relaxáltság, illetve a harc fáradalmai meg is nehezítik ezt, ráadásként a foltok is igen makacsak, ezért jócskán igényel tőle kitartást, és türelmet, hogy elérje azt a hatást, amit szeretne. Szerencsére a vér még kellőképpen friss ahhoz, hogy ne színezze el túlzottan az anyagot. Ezután kicsavarja Rorkir, és a saját ruháit, majd egy egyszerű hálóköntösbe bújik. Éppen csak összekapja némileg a fürdőt, hogy ne szólják meg érte, és ne legyen senkinek kellemetlen, de alaposabban majd csak később takarítja ki, mert jelenleg olyan kimerültnek érzi magát, hogy majd összeesik.
Saját ruháit lent felakasztja száradni, és csöpögni, azok ráérnek, Rorkirért viszont alkarjára hajtva felviszi szobájába. Halkan, óvatosan nyit be a hálóba, hogy szemügyre vehesse felébredt e már a férfi. Egy székre teríti a még nedves öltözetet, és ha lehet, akkor a tűz mellé helyezi, hogy hamarabb megszáradjanak. Egy hosszú pillanatig a hívogató ággyal kacérkodik, és érzi, hogy szemei majd leragadnak. Szíve szerint bebújna Rorkir mellé aludni, de nem érezné helyesnek, ezért a széket választja, amire leülve, hamarosan előre bukó fejjel lassan el is szenderedik ő is, de elég éberen ahhoz, hogy halványan érzékelje a külvilágot, például az esetleges mozgolódást az ágy felől*
3406. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-11-27 19:21:24
Üzenet elküldve: 2019-11-27 19:21:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
*Némán mormog, inkább csak hümmög, ahogy fejét rázza, még a szemöldökét is összeráncolja, ahogy Rheiát hallgatja.*
-Mm. Nem.
*KÖzben azért bólint, ezzel köszönetet mondva az ételért még egyszer.*
-Tudod a házasság, és a szerelem, a szeretet egy kézben járnak, igen. Az, hogy ki a lelked, a szellemed társa, hogy ki az, akihez egy nehéz harc után hazatérsz, és haza is akarsz térni. Bármit megtennél érte, az életedet is odaadnád gondolkodás nélkül. Ez igen. De ez nem jelenti egyúttal azt, hogy nem nemzhetnék erős utódokat a világra, ahogy járok-kelek. Az embernek vannak szükségletei, amik egy idő után megmérgezik a testet és a szellemet is, ha nem foglalkozunk velük.
*Közben feláll, és megigazítja magán a törölközőt.*
-Tudod szívesen beléd tennék egy apró kis csodát, egy gyermeket. De te se értsd félre.
*Szabadkozik, s szándékosan használja ugyanazt a szófordulatot.*
-Nem hozzád sietnék haza egy csata után, és nem is adnám csak úgy az életem érted, és valószínűleg nem tenném kockára az asszonyom életét, hogy a tiéd biztonságban legyen, de fordított esetben gondolkodás nélkül megölnélek.
*Kezével mintha mérleget imitálna.*
-Ne haragudj, azt hiszem nem tudom jobban elmagyarázni, ebben sosem voltam jó.
*Reméli, sőt, szinte tudja, hogy nem sérti meg Rheiát ezekkel a szavakkal, hisz semmi rossz szándék nincs benne.*
-Na nem mintha lenne asszonyom, egyébként...
*Teszi hozzá, mielőtt félreértés történne. Közben fejét is megvakarja, hisz tényleg nem tudja, hogy hogy reagál a másik erre.*
-Semmi baj, köszönöm! Hálás vagyok mindenért.
*Követi készségesen a szobájához.*
-Nem probléma? Akkor ledőlnék kicsit.
*Nem fél, hogy esetleg álmában bármi baja esne, így kanyar nélkül vetődik be az ágyba.*
-Nem fázom. Tudod ahonnan jövök, a víz, mikor igazán hideg van, folyás közben is megfagy. Ez az idő nagyon kellemes nekem.
*Mosolyog, és kedvesen álomra hajtja fejét.*
-Nem kell sietni...
*Teszi hozzá, de szinte a szeme már ragad is le a mondat közben. Hiába is tagadná, rendesen elfáradt már.*
*Némán mormog, inkább csak hümmög, ahogy fejét rázza, még a szemöldökét is összeráncolja, ahogy Rheiát hallgatja.*
-Mm. Nem.
*KÖzben azért bólint, ezzel köszönetet mondva az ételért még egyszer.*
-Tudod a házasság, és a szerelem, a szeretet egy kézben járnak, igen. Az, hogy ki a lelked, a szellemed társa, hogy ki az, akihez egy nehéz harc után hazatérsz, és haza is akarsz térni. Bármit megtennél érte, az életedet is odaadnád gondolkodás nélkül. Ez igen. De ez nem jelenti egyúttal azt, hogy nem nemzhetnék erős utódokat a világra, ahogy járok-kelek. Az embernek vannak szükségletei, amik egy idő után megmérgezik a testet és a szellemet is, ha nem foglalkozunk velük.
*Közben feláll, és megigazítja magán a törölközőt.*
-Tudod szívesen beléd tennék egy apró kis csodát, egy gyermeket. De te se értsd félre.
*Szabadkozik, s szándékosan használja ugyanazt a szófordulatot.*
-Nem hozzád sietnék haza egy csata után, és nem is adnám csak úgy az életem érted, és valószínűleg nem tenném kockára az asszonyom életét, hogy a tiéd biztonságban legyen, de fordított esetben gondolkodás nélkül megölnélek.
*Kezével mintha mérleget imitálna.*
-Ne haragudj, azt hiszem nem tudom jobban elmagyarázni, ebben sosem voltam jó.
*Reméli, sőt, szinte tudja, hogy nem sérti meg Rheiát ezekkel a szavakkal, hisz semmi rossz szándék nincs benne.*
-Na nem mintha lenne asszonyom, egyébként...
*Teszi hozzá, mielőtt félreértés történne. Közben fejét is megvakarja, hisz tényleg nem tudja, hogy hogy reagál a másik erre.*
-Semmi baj, köszönöm! Hálás vagyok mindenért.
*Követi készségesen a szobájához.*
-Nem probléma? Akkor ledőlnék kicsit.
*Nem fél, hogy esetleg álmában bármi baja esne, így kanyar nélkül vetődik be az ágyba.*
-Nem fázom. Tudod ahonnan jövök, a víz, mikor igazán hideg van, folyás közben is megfagy. Ez az idő nagyon kellemes nekem.
*Mosolyog, és kedvesen álomra hajtja fejét.*
-Nem kell sietni...
*Teszi hozzá, de szinte a szeme már ragad is le a mondat közben. Hiába is tagadná, rendesen elfáradt már.*
3405. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-11-25 22:54:09
Üzenet elküldve: 2019-11-25 22:54:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos, meg Therrad az ajtón túl//
* Ő a teát nagyon lelkesen és szorgalmasan készíti, az, hogy a technikája vacak, már egy egészen más kérdés. Azonban mint szokott mondva lenni, a tudatlanság nagy áldás, s a lány is így élve, semmit sem sejtve viszi ki a teákat a mókás kis csészékben, gondolva, hogy élete legjobb italát zöttyintette ő most ide, sőt, tovább is mer menni gondolatban. A világ legjobb teája van a tálcáján.
Taitos köszönésére csak mosolyogva biccent, majd helyet foglal ő is az asztalnál.
Ugyan ő is magához vesz egy csésze teát, de nem kortyol bele, helyette nagy izgatottsággal figyeli, hogy a többiek mit szólnak hozzá.
Először Taitos kortyol bele. Izgatottan figyeli minden rezdülését, s mikor üresen teszi le a poharat és megdicséri elpirulva mosolyodik el. Igen, semmit sem vett észre a hazugságból, tényleg azt hiszi, hogy a teája kitűnő.
Ezután az öreg úr következik, ám az ő reakciója már korántsem annyira lelkes mint az előző mágusáé.
A leány ajka ekkor lebiggyesztődik, szemei megcsillannak,mint aki menten sírva fakad. *
- Hát nem ízlik? Ugye nem is finom? - * kámpicsorodik el. Pedig ő annyira de annyira megpróbálta ám. *
* Ő a teát nagyon lelkesen és szorgalmasan készíti, az, hogy a technikája vacak, már egy egészen más kérdés. Azonban mint szokott mondva lenni, a tudatlanság nagy áldás, s a lány is így élve, semmit sem sejtve viszi ki a teákat a mókás kis csészékben, gondolva, hogy élete legjobb italát zöttyintette ő most ide, sőt, tovább is mer menni gondolatban. A világ legjobb teája van a tálcáján.
Taitos köszönésére csak mosolyogva biccent, majd helyet foglal ő is az asztalnál.
Ugyan ő is magához vesz egy csésze teát, de nem kortyol bele, helyette nagy izgatottsággal figyeli, hogy a többiek mit szólnak hozzá.
Először Taitos kortyol bele. Izgatottan figyeli minden rezdülését, s mikor üresen teszi le a poharat és megdicséri elpirulva mosolyodik el. Igen, semmit sem vett észre a hazugságból, tényleg azt hiszi, hogy a teája kitűnő.
Ezután az öreg úr következik, ám az ő reakciója már korántsem annyira lelkes mint az előző mágusáé.
A leány ajka ekkor lebiggyesztődik, szemei megcsillannak,mint aki menten sírva fakad. *
- Hát nem ízlik? Ugye nem is finom? - * kámpicsorodik el. Pedig ő annyira de annyira megpróbálta ám. *
3404. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-11-24 12:22:02
Üzenet elküldve: 2019-11-24 12:22:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos, meg Therrad az ajtón túl//
*Bólogat az ifjúnak egyetértőn, hogy az a Ragron nevezetű fenevad ijesztő. Ha valamiben, ebben egészen biztos. Szíve szerint neki is látna, hogy jegyzetet készítsen róla, de mégsem volna illendő beszélgetés közben irkálni. Főleg, miközben ilyen fontos ügyben jött!
Ami mi is volt?
Az előbb még alig várta, hogy előadja jövetele okát, még ott érzi magában az izgatottságot és nyelve hegyén a szavakat, de az elméje cserben hagyja. Mint egy élénk álom foszlányai, úgy úsznak el korábbi gondolatai.*
- E-egy pillanat! - *Tarja fel mutatóujját, amivel aztán egyúttal megkocogtatja a homlokát is. Közel jár hozzá, hogy azt is elfelejtse, min gondolkozik éppen, de szigorú önfegyelemmel a kérdésen tartja figyelmét. ~ Miért jöttem? Miért is jöttem? ~
Körbenéz, majd az ifjúra, amiről váratlanul eszébe jut, hogy hol is van, majd pedig végre az is beugrik, hogy miért van itt.*
- Má-má-mágiát szeretnék tanulni. Kí-kí-kíváncsi vagyok rá, szeretném megérteni a működését, vagyis csa-csa-csatlakoznék az itteni tanoncokhoz. Hallottam, hogy intézőt keresnek, é-é-én pedig értek a naplózáshoz, a-a-a pénzügyekkel kapcsolatos nyilvántartáshoz, rendszerezéshez... E-e-ezelőtt is hasonló munkám volt. Én vettem fel és adtam le a rendeléseket, tartottam nyilván a bevételt és kiadásokat, tartottam a kapcsolatot a különböző felekkel... Az új do-do-do-dolgok feltalálásában, kitalálásában sosem voltam annyira jó. Inkább a megfigyelésben és megértésben. A társaim mellett erre volt lehetőségem, de most már egy ideje a má-má-mágia érdekel... és a lázadás után az otthonomból sem maradt sok, néhányan meg is haltak, a többiek szétszéledtek. Ne-ne-nekem is tovább kell lépnem. - *Ad egy egészen hosszú választ, a végére kissé merengőssé válva.
Aztán visszatér az elf leány is, és ő is feleletet kap a kérdésére.*
- Értem, értem. Tehát egy vándor társaság... - *Bólogat és ismét ingere volna, hogy az új ismeretet feljegyezze, de helyette a bögrét veszi át.*
- Kö-kö-köszönöm. - *Mondja, odasomolyogva a tea készítőjére is.
Közben érkezik egy érdekes kérdés is, így az első korty és a meglepetés még várat magára.*
- A-az attól függ, mi-mi-mire akarjuk használni... Meg kérdéses, hogy me-me-me-meddig nevezünk csészének egy ivóedényt, mennyire torzíthatjuk el a formáját és változtathatjuk a méretét. - *Mondja el a véleményét, majd iszik is egy kortyot. Aztán még egyet. Ízlelgeti, szemöldökét összevonva.
Ez bizony sós...
Taitos kérdésére beleszagol a teába.*
- Mi-mi-milyen tea ez? Sós íze van. Bodzát és hársfát érzek talán, de egyik sem sós... Mi van még benne? - *Feltételezi, hogy valami ráadás van a teában, de tejes-zsíros színeződést sem lát rajta, úgyhogy... talán épp só?*
- E-e-egy kicsit hígítani kellene, mert túl sós, de e-e-egyébként jó lesz, mint egy meleg leves. - *Magyaráz igencsak elemző szemlélettel, de a végén csak elmosolyodik, mikor felmerül benne, hogy a leány keze talán megtévedt és amit sónak érez, az tényleg vagy két-három kanál só a csészéje alján. Így próbálja menteni a menthetőt és egyik szeme már szinte hunyorog Wymnterre, mintha összekacsintana vele, hogy azért jó lesz az úgy is... Magában meg elismeréssel adózik az ifjúnak, hogy olyan hősiesen benyakalta a maga adagját.*
A hozzászólás írója (Therrad Gortus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.24 12:25:40
*Bólogat az ifjúnak egyetértőn, hogy az a Ragron nevezetű fenevad ijesztő. Ha valamiben, ebben egészen biztos. Szíve szerint neki is látna, hogy jegyzetet készítsen róla, de mégsem volna illendő beszélgetés közben irkálni. Főleg, miközben ilyen fontos ügyben jött!
Ami mi is volt?
Az előbb még alig várta, hogy előadja jövetele okát, még ott érzi magában az izgatottságot és nyelve hegyén a szavakat, de az elméje cserben hagyja. Mint egy élénk álom foszlányai, úgy úsznak el korábbi gondolatai.*
- E-egy pillanat! - *Tarja fel mutatóujját, amivel aztán egyúttal megkocogtatja a homlokát is. Közel jár hozzá, hogy azt is elfelejtse, min gondolkozik éppen, de szigorú önfegyelemmel a kérdésen tartja figyelmét. ~ Miért jöttem? Miért is jöttem? ~
Körbenéz, majd az ifjúra, amiről váratlanul eszébe jut, hogy hol is van, majd pedig végre az is beugrik, hogy miért van itt.*
- Má-má-mágiát szeretnék tanulni. Kí-kí-kíváncsi vagyok rá, szeretném megérteni a működését, vagyis csa-csa-csatlakoznék az itteni tanoncokhoz. Hallottam, hogy intézőt keresnek, é-é-én pedig értek a naplózáshoz, a-a-a pénzügyekkel kapcsolatos nyilvántartáshoz, rendszerezéshez... E-e-ezelőtt is hasonló munkám volt. Én vettem fel és adtam le a rendeléseket, tartottam nyilván a bevételt és kiadásokat, tartottam a kapcsolatot a különböző felekkel... Az új do-do-do-dolgok feltalálásában, kitalálásában sosem voltam annyira jó. Inkább a megfigyelésben és megértésben. A társaim mellett erre volt lehetőségem, de most már egy ideje a má-má-mágia érdekel... és a lázadás után az otthonomból sem maradt sok, néhányan meg is haltak, a többiek szétszéledtek. Ne-ne-nekem is tovább kell lépnem. - *Ad egy egészen hosszú választ, a végére kissé merengőssé válva.
Aztán visszatér az elf leány is, és ő is feleletet kap a kérdésére.*
- Értem, értem. Tehát egy vándor társaság... - *Bólogat és ismét ingere volna, hogy az új ismeretet feljegyezze, de helyette a bögrét veszi át.*
- Kö-kö-köszönöm. - *Mondja, odasomolyogva a tea készítőjére is.
Közben érkezik egy érdekes kérdés is, így az első korty és a meglepetés még várat magára.*
- A-az attól függ, mi-mi-mire akarjuk használni... Meg kérdéses, hogy me-me-me-meddig nevezünk csészének egy ivóedényt, mennyire torzíthatjuk el a formáját és változtathatjuk a méretét. - *Mondja el a véleményét, majd iszik is egy kortyot. Aztán még egyet. Ízlelgeti, szemöldökét összevonva.
Ez bizony sós...
Taitos kérdésére beleszagol a teába.*
- Mi-mi-milyen tea ez? Sós íze van. Bodzát és hársfát érzek talán, de egyik sem sós... Mi van még benne? - *Feltételezi, hogy valami ráadás van a teában, de tejes-zsíros színeződést sem lát rajta, úgyhogy... talán épp só?*
- E-e-egy kicsit hígítani kellene, mert túl sós, de e-e-egyébként jó lesz, mint egy meleg leves. - *Magyaráz igencsak elemző szemlélettel, de a végén csak elmosolyodik, mikor felmerül benne, hogy a leány keze talán megtévedt és amit sónak érez, az tényleg vagy két-három kanál só a csészéje alján. Így próbálja menteni a menthetőt és egyik szeme már szinte hunyorog Wymnterre, mintha összekacsintana vele, hogy azért jó lesz az úgy is... Magában meg elismeréssel adózik az ifjúnak, hogy olyan hősiesen benyakalta a maga adagját.*
A hozzászólás írója (Therrad Gortus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.24 12:25:40
3403. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-11-20 07:24:16
Üzenet elküldve: 2019-11-20 07:24:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
*Megmosolyogja Rorkir válaszát, amivel részben egyetért, és részben nem.*
- Azért néha jó úgy ülni az ágy szélén, csak megelégedve.
*Látja, hogy Rorkir lassan az étkezés végéhez ér, ezért ráérősen feláll az asztaltól, összeszedi a már nem használt edényeket, evőeszközöket, köztük Rorkirét is, amennyiben a férfi közben befejezte. Az eltakarításuk ugyan ráér, de legalább egy helyre összegyűjti őket.*
- Az. Igaz ember.
*Erősíti meg halvány, szeretetteljes mosollyal arcán, ahogy elfordul az asztaltól, és felületesen rendet rak maga után.*
- Nem akarsz?
*Kérdezi meglepődve, hiszen Karheia szerint a kettő kéz a kézben jár, legalábbis az ő értékrendje szerint, és aszerint ahogy őt nevelték.*
- Hát pedig nálunk a férjnek szokás gyereket szülni, és nem holmi útszéli ismeretleneknek.
*Azért még mosolyogva hozzáteszi, jelezve, hogy viccelt.*
- Mármint, ne vedd zokon.
*De jóformán ők tényleg nem többek útszéli ismeretleneknél, annak ellenére is, hogy együtt harcoltak, közös a kultúrájuk, és ezen felül is szimpatizálnak a másikkal.*
- Én mindenképpen szeretnék házasságot még a gyermekek előtt.
*Nem is tartja elképzelhetetlennek, hiszen Nozarin is emlegetett valami gyűrűt, és Karheia úgy vette ki a szavaiból, hogy nem zárkózik el ettől az ötlettől, csak még a családalapításra nem áll készen.*
- Még nem mostam ki őket.
*Mondja szégyenkezve, ahogy a ruhákról esik szó. Bele is pirul abba, hogy mennyire elcsacsogta az időt, ahelyett, hogy hasznosan eltöltötte volna azt. Meggyőződése, hogy Rorkir is ezt gondolja.*
- Egyébként a fürdőben vannak. Rögtön kitisztítom őket.
*Közben int Rorkirnak, hogy kövesse őt a szobájába, ami az emeleten van. Benyitva oda rögtön azzal kezdi, hogy kicsit megigazítja az ágyat, majd keres magának váltás ruhát.*
- Ez a szobám, itt nyugodtan pihenhetsz, rád fér. Nem fázol? Hozzak még takarót?
*A választ meg sem várva készíti oda a plusz takarót az ágyra, szépen összehajtogatva.*
- Sietek vissza.
*Jegyzi meg még, és még egy röpke pillanatig vár, hátha Rorkirnak akad bármi kérése, vagy hozzászólnivalója, azután kifordul a hálószobából, hogy végre ő is mosakodhasson.*
*Megmosolyogja Rorkir válaszát, amivel részben egyetért, és részben nem.*
- Azért néha jó úgy ülni az ágy szélén, csak megelégedve.
*Látja, hogy Rorkir lassan az étkezés végéhez ér, ezért ráérősen feláll az asztaltól, összeszedi a már nem használt edényeket, evőeszközöket, köztük Rorkirét is, amennyiben a férfi közben befejezte. Az eltakarításuk ugyan ráér, de legalább egy helyre összegyűjti őket.*
- Az. Igaz ember.
*Erősíti meg halvány, szeretetteljes mosollyal arcán, ahogy elfordul az asztaltól, és felületesen rendet rak maga után.*
- Nem akarsz?
*Kérdezi meglepődve, hiszen Karheia szerint a kettő kéz a kézben jár, legalábbis az ő értékrendje szerint, és aszerint ahogy őt nevelték.*
- Hát pedig nálunk a férjnek szokás gyereket szülni, és nem holmi útszéli ismeretleneknek.
*Azért még mosolyogva hozzáteszi, jelezve, hogy viccelt.*
- Mármint, ne vedd zokon.
*De jóformán ők tényleg nem többek útszéli ismeretleneknél, annak ellenére is, hogy együtt harcoltak, közös a kultúrájuk, és ezen felül is szimpatizálnak a másikkal.*
- Én mindenképpen szeretnék házasságot még a gyermekek előtt.
*Nem is tartja elképzelhetetlennek, hiszen Nozarin is emlegetett valami gyűrűt, és Karheia úgy vette ki a szavaiból, hogy nem zárkózik el ettől az ötlettől, csak még a családalapításra nem áll készen.*
- Még nem mostam ki őket.
*Mondja szégyenkezve, ahogy a ruhákról esik szó. Bele is pirul abba, hogy mennyire elcsacsogta az időt, ahelyett, hogy hasznosan eltöltötte volna azt. Meggyőződése, hogy Rorkir is ezt gondolja.*
- Egyébként a fürdőben vannak. Rögtön kitisztítom őket.
*Közben int Rorkirnak, hogy kövesse őt a szobájába, ami az emeleten van. Benyitva oda rögtön azzal kezdi, hogy kicsit megigazítja az ágyat, majd keres magának váltás ruhát.*
- Ez a szobám, itt nyugodtan pihenhetsz, rád fér. Nem fázol? Hozzak még takarót?
*A választ meg sem várva készíti oda a plusz takarót az ágyra, szépen összehajtogatva.*
- Sietek vissza.
*Jegyzi meg még, és még egy röpke pillanatig vár, hátha Rorkirnak akad bármi kérése, vagy hozzászólnivalója, azután kifordul a hálószobából, hogy végre ő is mosakodhasson.*
3402. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-11-17 19:53:02
Üzenet elküldve: 2019-11-17 19:53:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos, meg Therrad az ajtón túl//
*A lány replikájára Taitos csak elmosolyodik.*
-Valószínűleg igen.
*Hümmög magában, és fiatalsága a bolondsága, nem is bánná, ha így történne. Mikor a lány elpirul mellette, kicsit gonoszkásan nyugtázza.* ~Úgy tűnik azért nem teljesen márványból van.~
*Közben leér vendégük is, Taitos pedig illően köszönti, kezét nyújtja, mielőtt a szobába érnek.*
-Semmi probléma. Ragron elég ijesztően tud hatni.
*Felel mosolyogva, ahogy már a székben ülnek, vendégük berontására.*
-Viszont meg kell kérdeznem, önt is jövetele szándékáról.
*Fogalmaz cirádásan a fiú.*
-Miben tudok segíteni?
*Közben Wymni is ügyeskedik a konyhában, így Taitos is megadhatja maga válaszát.*
-A Hatok vándorok. Olyanok, akik a jóságot őrzik eme világban teljes életükben, és ahol értéket látnak, ott segítenek, reménykedvén abban, hogy a világ is így viszonozza ezt.
*Összegzi röviden a vándorok filozófiáját.*
-Az öregebbek pont ezért igen nagy tudásúak. Jómagam a legfiatalabb vagyok, a hatodik.
*Határozza meg helyét a rangsorban.*
-Utazásom pedig egyelőre itt, ezen a tisztáson időzik. A mágia rögös, ám nem látható útján tekereg viszont tovább.
*Utal arra, hogy maga is tanonc, noha egy mester megőrült és valószínűleg halt mellette, saját mestere pedig pihenni tért. Lassan ideje "felnőnie" a mágusi ranglétrán. Közben megérkezik a lány is, három jól elütő bögrét hoz.*
-Köszönjük szépen!
*Köszöni meg, és előbb a vendégnek ad. A hosszúkásat adja neki. Ő maga a gömbölydedet veszi el.*
-Számít vajon a csésze alakja?
*Kérdezi, majd belekortyol az italba, ami bizony sós, sós, mert az a por nem cukor volt.
Még jó, hogy Lanawin egy tapasztalt mágusa ül a csésze túloldalán, és akaratereje is elég jó ahhoz, hogy magába küzdje az italt.*
~Lássuk ti mit kezdtek vele.~
*Mit sem sejttetve az üres csészét teszi az asztalra és mosolyogva néz az elf kisasszonyra.*
-Elsőre nem is rossz, ügyes vagy!
*Hazudja olyan őszintén ahogy csak tudja.*
-Therrad úr, mit gondol?
*Kérdezi a gnómot átható tekintettel vizslatva.*
~Na lássuk uram, milyen fából faragtak.~
*Állítja próba elé most nem csak a lányt, hanem a betérő vendéget is.*
*A lány replikájára Taitos csak elmosolyodik.*
-Valószínűleg igen.
*Hümmög magában, és fiatalsága a bolondsága, nem is bánná, ha így történne. Mikor a lány elpirul mellette, kicsit gonoszkásan nyugtázza.* ~Úgy tűnik azért nem teljesen márványból van.~
*Közben leér vendégük is, Taitos pedig illően köszönti, kezét nyújtja, mielőtt a szobába érnek.*
-Semmi probléma. Ragron elég ijesztően tud hatni.
*Felel mosolyogva, ahogy már a székben ülnek, vendégük berontására.*
-Viszont meg kell kérdeznem, önt is jövetele szándékáról.
*Fogalmaz cirádásan a fiú.*
-Miben tudok segíteni?
*Közben Wymni is ügyeskedik a konyhában, így Taitos is megadhatja maga válaszát.*
-A Hatok vándorok. Olyanok, akik a jóságot őrzik eme világban teljes életükben, és ahol értéket látnak, ott segítenek, reménykedvén abban, hogy a világ is így viszonozza ezt.
*Összegzi röviden a vándorok filozófiáját.*
-Az öregebbek pont ezért igen nagy tudásúak. Jómagam a legfiatalabb vagyok, a hatodik.
*Határozza meg helyét a rangsorban.*
-Utazásom pedig egyelőre itt, ezen a tisztáson időzik. A mágia rögös, ám nem látható útján tekereg viszont tovább.
*Utal arra, hogy maga is tanonc, noha egy mester megőrült és valószínűleg halt mellette, saját mestere pedig pihenni tért. Lassan ideje "felnőnie" a mágusi ranglétrán. Közben megérkezik a lány is, három jól elütő bögrét hoz.*
-Köszönjük szépen!
*Köszöni meg, és előbb a vendégnek ad. A hosszúkásat adja neki. Ő maga a gömbölydedet veszi el.*
-Számít vajon a csésze alakja?
*Kérdezi, majd belekortyol az italba, ami bizony sós, sós, mert az a por nem cukor volt.
Még jó, hogy Lanawin egy tapasztalt mágusa ül a csésze túloldalán, és akaratereje is elég jó ahhoz, hogy magába küzdje az italt.*
~Lássuk ti mit kezdtek vele.~
*Mit sem sejttetve az üres csészét teszi az asztalra és mosolyogva néz az elf kisasszonyra.*
-Elsőre nem is rossz, ügyes vagy!
*Hazudja olyan őszintén ahogy csak tudja.*
-Therrad úr, mit gondol?
*Kérdezi a gnómot átható tekintettel vizslatva.*
~Na lássuk uram, milyen fából faragtak.~
*Állítja próba elé most nem csak a lányt, hanem a betérő vendéget is.*
3401. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-11-11 20:59:37
Üzenet elküldve: 2019-11-11 20:59:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
*Egy kacsintással díjazza Rheia megjegyzését, miszerint békés ő. Majd önkéntelenül is mosolyra húzódik a szája. Szinte mintha meg is hajolna kicsit, színpadiasan. Érdeklődve hallgatja a repetitív szó jelentését, melyet korábban sosem hallott, bár ez nem újdonság számára, mióta erre a vidékre érkezett, sok új dolgot tapasztal.*
-Azt hiszem értem. De ez nem ilyen egyszerű.
*Mondja, majd kicsit elgondolkozik, mielőtt folytatná a rövid választ.*
-Ha megelégednék magammal, akkor semmi értelme nem lenne az életnek. Mindig kellenek célok, új hegyek, amiket meg lehet mászni, új ellenségek, kiket talán sosem győzhetünk le, de épp ettől izgalmas, nem? Ha csak ülnék az ágyam szélén reggel, hogy "jó ez így", biztos megbolondulnék.
*Ezzel nem Rheiát akarja megszólni, pusztán az ő gondolkodása sokkal másabb ennél. Egy pár hümmögés közepette hallgatja a lány válaszát.*
-Akkor igaz ember lehet. Azt hiszem.
*Közben az utolsó falatokat is megeszi. Csak mosolyog kedvesen, és lenne bár ugyan hozzáfűznivalója, nem is kevés, de nem akarja esetleg kellemetlen helyzetbe hozni a másikat még jobban. Így is látja, hogy teljesen elpirult a dologtól. Megértően szól hozzá, hogy nyugtassa.*
-Megértem, és tiszteletben tartom. Szomorú dolog, de megértem. Tudod azért ha meggondolnád magad, ne félj szólni nekem róla. Nem akarok a férjed lenni, nyugi.
*Kajánul mosolyog, majd feláll lassan a székből.*
-Az jó lenne, de talán odatalálok magam is.
*Bólint, és lenéz a törölközőre magán.*
-Persze, menj csak. Megleszek. Talán alszom egyet, vagy ha megmondod hol vannak a ruháim megkeresem őket. De nem veszek el, ne félj.
*Egy kacsintással díjazza Rheia megjegyzését, miszerint békés ő. Majd önkéntelenül is mosolyra húzódik a szája. Szinte mintha meg is hajolna kicsit, színpadiasan. Érdeklődve hallgatja a repetitív szó jelentését, melyet korábban sosem hallott, bár ez nem újdonság számára, mióta erre a vidékre érkezett, sok új dolgot tapasztal.*
-Azt hiszem értem. De ez nem ilyen egyszerű.
*Mondja, majd kicsit elgondolkozik, mielőtt folytatná a rövid választ.*
-Ha megelégednék magammal, akkor semmi értelme nem lenne az életnek. Mindig kellenek célok, új hegyek, amiket meg lehet mászni, új ellenségek, kiket talán sosem győzhetünk le, de épp ettől izgalmas, nem? Ha csak ülnék az ágyam szélén reggel, hogy "jó ez így", biztos megbolondulnék.
*Ezzel nem Rheiát akarja megszólni, pusztán az ő gondolkodása sokkal másabb ennél. Egy pár hümmögés közepette hallgatja a lány válaszát.*
-Akkor igaz ember lehet. Azt hiszem.
*Közben az utolsó falatokat is megeszi. Csak mosolyog kedvesen, és lenne bár ugyan hozzáfűznivalója, nem is kevés, de nem akarja esetleg kellemetlen helyzetbe hozni a másikat még jobban. Így is látja, hogy teljesen elpirult a dologtól. Megértően szól hozzá, hogy nyugtassa.*
-Megértem, és tiszteletben tartom. Szomorú dolog, de megértem. Tudod azért ha meggondolnád magad, ne félj szólni nekem róla. Nem akarok a férjed lenni, nyugi.
*Kajánul mosolyog, majd feláll lassan a székből.*
-Az jó lenne, de talán odatalálok magam is.
*Bólint, és lenéz a törölközőre magán.*
-Persze, menj csak. Megleszek. Talán alszom egyet, vagy ha megmondod hol vannak a ruháim megkeresem őket. De nem veszek el, ne félj.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519