//Gyermek adatik//
//Zárás//
-Hát persze, hogy meg akarod keresni.
*Mondja szinte a szavába vágva a fiúnak Valuryen, s kisebb hahotázásban tör ki, ahogy meglapogatja Morz vállát.*
-Menj csak, fiam.
*Mondja, s kedvesen hallgatja végig a gyors búcsúzkodást. Viszonozná is a szavakat, de úgy érzi, hogy nincs rá szükség. Ha a megérzése nem csal, már pedig ritkán szokott az csalni, úgy nem most látják őt utoljára, s bár sokan nem tudják, a szavaknak mindig súlya van, igyekezni kell okosan bánni velük, ha jót akar magának az ember fia.*
-Ennyi idősen én is elszaladtam volna megkeresni egy barátomat.
*Böki oda a gnómnak tréfálkozva, s hallatszik rajta, hogy nem igazán hiszi hogy tényleg van egy bizonyos barát, persze tökéletesen biztos nem lehet, de mi lehet az ezen a földön?*
-Dehogy, barárom. Dehogy kellett volna, ifjú még, s másként forr a vére, mint Neked, vagy nekem. Vissza fog még jönni, hidd el nekem. Vagy ha nem, akkor eleve másfelé vitte volna az útja, ha itt is marad.
*Mosolyodik el, s szemében valami furcsa sandaság sejlik, ahogy hunyorítva vág bele a horizontba ékes szeme.*
-Gyere, keressünk valami pipadohányt!