//Ess szobája//
*A fiú csendben hallgat. Ahogy Ess elkezdi a momdandóját felhúzza a szemöldökét.*
~De hát... egy csapattal ment, ha minden igaz.~
*Értetlenkedik, aztán csak csendben hallgatja a folytatást. A metafora hallatán először valami olyasmi jut eszébe, mint az "akkor hát itt a folyó," de aztán ismét leesik neki, és már kezdi érteni miért volt olyan kényes a téma. Arca vörösleni kezd.*
~Ki volt az a féreg, aki ilyet tesz. Nem ússza meg szárazon, ha rajtam múlik.~
*Fogadkozik, de a "gonosz" kilétét ráér későbbre hagyni.*
-Értem.
*Mondja, hisz elsőre mást erre nem tud mondani, észreveszi, hogy Ess még csak nem is sír, vagy valami.*
~Ez talán annál is rosszabbul eshetett neki.~
*Aztán picit megenyhül homlokráncoló, és dühös arca.*
-Mérges vagyok arra, aki ha jól gondolom akaratod ellenére csinálta ezt.
*Kezdi, és még mindig Esstől távol, de maga is a földre csusszan.*
-De tudnod kell, hogy nem vagy egy rongydarab. És tudom, nehéz most ezt elhinned.
*Picit azért beleképzeli magát a lány helyzetébe, akit a gyenge kislány múlt után valamelyik gyalázatos férfitársa, ráadásul feltételezhetően mágus, perverz játékaira használta.*
-Figyelj, legyen ez az egész kettőnk titka, jó? És senkinek nem kell tudnia róla. Egyszer úgyis megtörtént volna, csak egy szerető férfival a helyes.
*Gyorsan átugorja ezt a részt. Ki kellett mondania, de nem a legjobb nyugtató mese ez.*
-Szóval, előtted az élet Ess. És itt sokan szeretnek, én pedig vigyázok rád, jó? Minden nő egy rongy, ha nincs mellette egy férfi.
*Mondja végül mosolyogva.*
-Legyen az az apja, a testvére, vagy valaki, aki vigyáz rá. Rád vigyázhatok én?
*Kérdezi, aztán támad egy ötlete.*
-Ne ijedj meg, mutatok valamit.
*Azzal közelebb kúszik. Azért annyira, hogy a lánynak ne legyen "melege" és csillogó szemmel emeli tenyerét ruhája elé. Apró igét mond, és végigsimít magán. Arcának, és ruhájának ziláltsága, ha sikeres, akkor biztosan elmúlik.*
-Ezzel. Ezzel mindig tiszta lehetsz. Valljuk be. Akinek az a fajta tisztaság számít, és nem az, ami itt van.
*Mutat saját fejére, és szívére, nomeg külsejére.*
-Az egy állat, és a véleménye nem számít.
*Ezt gondolja. Aki számít, az úgyis észreveszi, hogy ki kicsoda valójában. Még Isurii is a maga mogorva álcája mögött. Minden távolságtartása mellett tudja. Ez teheti mesterré.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt.