Amon Ruadh - Synmira
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Kikötői erdőség (új)
Tharg birtokok (új)
SynmiraNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 171 (3401. - 3409. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

3409. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-12-08 20:33:48
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//

*Karheia nem csak egyszerűen elszenderedik, mondhatni meditál. Odafigyel testének jelzéseire, amik jelenleg leginkább fáradtságot, és enyhe fájdalmat közvetítenek felé. Odafigyel gondolataira is, amik között újra, és újra megjelenik a halott elf, és annak foszlányos beszéde. De ezek lassan elhomályosodnak, és fokozatosan a kimerültség is eltompul, ahogy minden körülötte. Csak az egyenletes szuszogás marad.
Ekkor hallja meg a férfi hangját, amire akaratlanul is összerándul. Kissé kábán fordul meg a székben, és pillant a barbárra.*
- Nem...
*Esetlenül szólal meg, hangját is alig találja meg, ezért kénytelen megköszörülni torkát, eközben tekintete is valamelyest kitisztul a félálom után.*
- Nem vagy az. Kimostam a ruháidat, de még vizesek.
*Megmasszírozza orrnyegét, hogy egy picit összeszedje gondolatait, és a tőmondatokon túl is képes legyen kommunikálni.*
- Egyébként sem az én házam.
*Teszi még hozzá, miközben csukott szemmel ráncolja homlokát. Kicsit mintha fájna is a feje, de ez érthető a sok fáradozás után.*
- Öhm...
*Láthatóan bizonytalanul néz Rorkirra, aki láthatóan kényelmesen pihen Karheia ágyában, és akinek most egészen kedvesnek találja arcát, feltehetően egészen gondoskodó viselkedése miatt, ami igencsak ellentétes azzal, amiről korábban társalogtak.
Láthatóan hezitál, és töri a fejét, hiszen korábban egyértelműen tudtára adta a férfinak, hogy nem akar tőle semmit szíve választottja miatt. Nem is magában kételkedik, hiszen jól tudja, hogy Nozarin mit jelent neki. Viszont Karheia sem naiv, vagy ostoba, jól ismeri a férfiakat, legyenek azok barbárok, vagy városiak. Ideális esetben - legalábbis Karheia a környezetében ezt tapasztalta - egy barbár asszony elég erős, elég harcedzett ahhoz, hogy a barbár férfiakon is felül tudjanak kerekedni, de ő még nem teljesen biztos saját erejében.
Végül sok tépelődés után sóhajt, és feláll.*
- Bizalmat szavazok neked.
*Jelenti ki egyszerűen és az ágyhoz sétál halk, puha léptekkel. Fel van készülve arra, hogy esetleg döntését megbánja, és netalántán be kell törnie Rorkir orrát, ugyanakkor esélyt is ad arra, hogy kellemesen csalódjon. Rövidesen a felemelt takaró alá bújik ő is, egyértelmű távolságot tartva maguk között, és hátát fordítva a férfinak. Feszült vállai lassan lejjebb ereszkednek, és visszafogottan, elégedett módon felsóhajt a takaró melegének, és az ágy kényelmének hála.*


3408. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-12-06 14:25:18
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//

*Teljesen megérti a nő gondolkodását, és ez Rorkir szerint egy olyan dolog, amiben bárkinek és mindenkinek is lehet véleménye, és van is általában. Ezekről sosem akarna meggyőzni senkit, hogy változtasson rajtuk, ez nem olyan, mint hogy a nap keleten kel, és aki szerint délen, azt jól meg kéne verni vagy kétszer, ha szép szó nem hat a hülye fejére.*
-Tiszteletben tartom, mint mondtam.
*A kijelentésen, hogy odadobná meghalni, őszintén mosolyog.*
-Reméltem is. Csalódtam volna benned, ha nem. Háh.
*Majd hamar az ágyban találja magát, ahol Rheia magára hagyja, a férfi nagy bánatára. Persze semmiképp sem akarná ráerőszakolni magát, vagy ilyesmi, az végképp nem vallana rá, de azért a szíve mélyén sajnálja kicsit a dolgot. Mindenesetre épphogy csak horkantana egyet, vagy fordulna a másik oldalára, a nő már vissza is tér, persze jóllehet ez sokkal több idő, mint amit a barbár érzékel, de hát ha alszik az ember, akkor csak úgy repül az idő. Csak érzékeli, nem szól neki, vagy mozog túl sokat. Megvárja, míg szépen leül a székre. Akkor azért kinyitja a szemét, így talán még vonzóbb számára a nő, hogy megfürdött, és éppen csak magára kapott valamit. Kedve lenne letépni róla, de türtőzteti magát. Felül az ágyon, úgy helyezkedik, hogy a szélére húzódik, s a takarót, ha van neki olyanja, felemeli, s megköszörüli a torkát, hátha arra megébredne Rheia.*
-Bocsáss meg, nagyon tiszteletlen voltam. Te nem szeretnél idefeküdni? Mégiscsak a te házad, s nem fordítva. Ígérem viselkedek majd. De ha zavarok, tökéletesen megfelel a föld is.


3407. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-12-04 01:48:59
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//

- Értem.
*Nem teljesen különös számára ez a felfogás, férfiaktól különösképpen megszokta, még egyszer Learonnal is társalogtak erről. Egyértelműen nem tud azonosulni ezzel a szemlélettel, amit enyhén ráncoló homloka is elárul.*
- Mármint tényleg értem mire gondolsz, de én másképp vagyok ezekkel. Más szellemiségben is neveltek.
*A neveltetésén túl is így érzi jól magát, és nem gondolja úgy, hogy bármi olyat elfojtana, ami ténylegesen fontos lenne. Karheia szerint ezek múló szeszélyek, amik nem érnek annyit, hogy tényleges értéknek ártson velük, például egy elmélyült, bizalmas kapcsolat valakivel.
Amikor Rorkir feláll, hogy megigazítsa magán az anyagot, akkor diszkréten lehajtja fejét, és keres valami érdekesnek tűnő pontot, amit figyelhetne, a férfi látványos pontja helyett.*
- Megértem. Én is gondolkodás nélkül vetnélek oda, ha a kedvesem és közted kellene választanom.
*Mindezt éppen olyan természetességgel mondja, mint ahogy Rorkir is tette, és nem azért, hogy visszavágjon, pusztán csak gátlástalan őszinteségből.*
- De bízom, hogy sosem kell ilyen döntést hoznom. Elvégre minden élet egy érték, felbecsülhetetlen, és amíg mód van rá, addig óvni kell őket.
*Ezért is ellenszenves picit számára a Reltonos eset miatt Rorkir, amit bár megmagyarázott a férfi, de ennek ellenére is zavarja még Karheiát.*
- Dehogy probléma, egészen nyugodtan.
*Barátságosan a férfira mosolyog, és az ágyhoz lép, hogy kicsit megigazgassa a párnát.*
- Nem ismeretlen ez számomra.
*Mondja mosolyogva, bár ő talán ennyire hideg környezetben nem kellett éljen, de nagyon jól tudja, hogy milyen az időjárás viszontagságainak kitéve lenni, legyen az fagy, eső, vagy tikkasztó hőség. Amióta viszont itt él, ezekre mág alig van gondja, és cseppet sem bánja, hogy ez így van, elvégre tagadhatatlanul kényelmesebb az élet így.*
- Rendben...
*Mondja, miközben távozik a szobából, és mivel láthatóan Rorkir otthonosan elhelyezkedett, ezért valóban nem fog sietni, hogy ne zavarja őt a pihenésben.
Rövidesen meg is látogatja a fürdőt, hogy ott megszabaduljon koszos ruháitól. Hosszadalmasan, ráérősen elmatat ott, hogy minden kis gubancot kifésüljön hajából, és minden foltot alaposan lesikáljon bőréről.
A mosakodást követően nem öltözik még fel, hanem a gőz kellemes melegében nekilát a ruhák tisztításának is. A teli hasa, a meleg miatti relaxáltság, illetve a harc fáradalmai meg is nehezítik ezt, ráadásként a foltok is igen makacsak, ezért jócskán igényel tőle kitartást, és türelmet, hogy elérje azt a hatást, amit szeretne. Szerencsére a vér még kellőképpen friss ahhoz, hogy ne színezze el túlzottan az anyagot. Ezután kicsavarja Rorkir, és a saját ruháit, majd egy egyszerű hálóköntösbe bújik. Éppen csak összekapja némileg a fürdőt, hogy ne szólják meg érte, és ne legyen senkinek kellemetlen, de alaposabban majd csak később takarítja ki, mert jelenleg olyan kimerültnek érzi magát, hogy majd összeesik.
Saját ruháit lent felakasztja száradni, és csöpögni, azok ráérnek, Rorkirért viszont alkarjára hajtva felviszi szobájába. Halkan, óvatosan nyit be a hálóba, hogy szemügyre vehesse felébredt e már a férfi. Egy székre teríti a még nedves öltözetet, és ha lehet, akkor a tűz mellé helyezi, hogy hamarabb megszáradjanak. Egy hosszú pillanatig a hívogató ággyal kacérkodik, és érzi, hogy szemei majd leragadnak. Szíve szerint bebújna Rorkir mellé aludni, de nem érezné helyesnek, ezért a széket választja, amire leülve, hamarosan előre bukó fejjel lassan el is szenderedik ő is, de elég éberen ahhoz, hogy halványan érzékelje a külvilágot, például az esetleges mozgolódást az ágy felől*


3406. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-11-27 19:21:24
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//

*Némán mormog, inkább csak hümmög, ahogy fejét rázza, még a szemöldökét is összeráncolja, ahogy Rheiát hallgatja.*
-Mm. Nem.
*KÖzben azért bólint, ezzel köszönetet mondva az ételért még egyszer.*
-Tudod a házasság, és a szerelem, a szeretet egy kézben járnak, igen. Az, hogy ki a lelked, a szellemed társa, hogy ki az, akihez egy nehéz harc után hazatérsz, és haza is akarsz térni. Bármit megtennél érte, az életedet is odaadnád gondolkodás nélkül. Ez igen. De ez nem jelenti egyúttal azt, hogy nem nemzhetnék erős utódokat a világra, ahogy járok-kelek. Az embernek vannak szükségletei, amik egy idő után megmérgezik a testet és a szellemet is, ha nem foglalkozunk velük.
*Közben feláll, és megigazítja magán a törölközőt.*
-Tudod szívesen beléd tennék egy apró kis csodát, egy gyermeket. De te se értsd félre.
*Szabadkozik, s szándékosan használja ugyanazt a szófordulatot.*
-Nem hozzád sietnék haza egy csata után, és nem is adnám csak úgy az életem érted, és valószínűleg nem tenném kockára az asszonyom életét, hogy a tiéd biztonságban legyen, de fordított esetben gondolkodás nélkül megölnélek.
*Kezével mintha mérleget imitálna.*
-Ne haragudj, azt hiszem nem tudom jobban elmagyarázni, ebben sosem voltam jó.
*Reméli, sőt, szinte tudja, hogy nem sérti meg Rheiát ezekkel a szavakkal, hisz semmi rossz szándék nincs benne.*
-Na nem mintha lenne asszonyom, egyébként...
*Teszi hozzá, mielőtt félreértés történne. Közben fejét is megvakarja, hisz tényleg nem tudja, hogy hogy reagál a másik erre.*
-Semmi baj, köszönöm! Hálás vagyok mindenért.
*Követi készségesen a szobájához.*
-Nem probléma? Akkor ledőlnék kicsit.
*Nem fél, hogy esetleg álmában bármi baja esne, így kanyar nélkül vetődik be az ágyba.*
-Nem fázom. Tudod ahonnan jövök, a víz, mikor igazán hideg van, folyás közben is megfagy. Ez az idő nagyon kellemes nekem.
*Mosolyog, és kedvesen álomra hajtja fejét.*
-Nem kell sietni...
*Teszi hozzá, de szinte a szeme már ragad is le a mondat közben. Hiába is tagadná, rendesen elfáradt már.*


3405. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-11-25 22:54:09
 ÚJ
>Wymnter Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Zöldike és Taitos, meg Therrad az ajtón túl//

* Ő a teát nagyon lelkesen és szorgalmasan készíti, az, hogy a technikája vacak, már egy egészen más kérdés. Azonban mint szokott mondva lenni, a tudatlanság nagy áldás, s a lány is így élve, semmit sem sejtve viszi ki a teákat a mókás kis csészékben, gondolva, hogy élete legjobb italát zöttyintette ő most ide, sőt, tovább is mer menni gondolatban. A világ legjobb teája van a tálcáján.
Taitos köszönésére csak mosolyogva biccent, majd helyet foglal ő is az asztalnál.
Ugyan ő is magához vesz egy csésze teát, de nem kortyol bele, helyette nagy izgatottsággal figyeli, hogy a többiek mit szólnak hozzá.
Először Taitos kortyol bele. Izgatottan figyeli minden rezdülését, s mikor üresen teszi le a poharat és megdicséri elpirulva mosolyodik el. Igen, semmit sem vett észre a hazugságból, tényleg azt hiszi, hogy a teája kitűnő.
Ezután az öreg úr következik, ám az ő reakciója már korántsem annyira lelkes mint az előző mágusáé.
A leány ajka ekkor lebiggyesztődik, szemei megcsillannak,mint aki menten sírva fakad. *
- Hát nem ízlik? Ugye nem is finom? - * kámpicsorodik el. Pedig ő annyira de annyira megpróbálta ám. *



3404. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-11-24 12:22:02
 ÚJ
>Therrad Gortus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Zöldike és Taitos, meg Therrad az ajtón túl//

*Bólogat az ifjúnak egyetértőn, hogy az a Ragron nevezetű fenevad ijesztő. Ha valamiben, ebben egészen biztos. Szíve szerint neki is látna, hogy jegyzetet készítsen róla, de mégsem volna illendő beszélgetés közben irkálni. Főleg, miközben ilyen fontos ügyben jött!
Ami mi is volt?
Az előbb még alig várta, hogy előadja jövetele okát, még ott érzi magában az izgatottságot és nyelve hegyén a szavakat, de az elméje cserben hagyja. Mint egy élénk álom foszlányai, úgy úsznak el korábbi gondolatai.*
- E-egy pillanat! - *Tarja fel mutatóujját, amivel aztán egyúttal megkocogtatja a homlokát is. Közel jár hozzá, hogy azt is elfelejtse, min gondolkozik éppen, de szigorú önfegyelemmel a kérdésen tartja figyelmét. ~ Miért jöttem? Miért is jöttem? ~
Körbenéz, majd az ifjúra, amiről váratlanul eszébe jut, hogy hol is van, majd pedig végre az is beugrik, hogy miért van itt.*
- Má-má-mágiát szeretnék tanulni. Kí-kí-kíváncsi vagyok rá, szeretném megérteni a működését, vagyis csa-csa-csatlakoznék az itteni tanoncokhoz. Hallottam, hogy intézőt keresnek, é-é-én pedig értek a naplózáshoz, a-a-a pénzügyekkel kapcsolatos nyilvántartáshoz, rendszerezéshez... E-e-ezelőtt is hasonló munkám volt. Én vettem fel és adtam le a rendeléseket, tartottam nyilván a bevételt és kiadásokat, tartottam a kapcsolatot a különböző felekkel... Az új do-do-do-dolgok feltalálásában, kitalálásában sosem voltam annyira jó. Inkább a megfigyelésben és megértésben. A társaim mellett erre volt lehetőségem, de most már egy ideje a má-má-mágia érdekel... és a lázadás után az otthonomból sem maradt sok, néhányan meg is haltak, a többiek szétszéledtek. Ne-ne-nekem is tovább kell lépnem. - *Ad egy egészen hosszú választ, a végére kissé merengőssé válva.
Aztán visszatér az elf leány is, és ő is feleletet kap a kérdésére.*
- Értem, értem. Tehát egy vándor társaság... - *Bólogat és ismét ingere volna, hogy az új ismeretet feljegyezze, de helyette a bögrét veszi át.*
- Kö-kö-köszönöm. - *Mondja, odasomolyogva a tea készítőjére is.
Közben érkezik egy érdekes kérdés is, így az első korty és a meglepetés még várat magára.*
- A-az attól függ, mi-mi-mire akarjuk használni... Meg kérdéses, hogy me-me-me-meddig nevezünk csészének egy ivóedényt, mennyire torzíthatjuk el a formáját és változtathatjuk a méretét. - *Mondja el a véleményét, majd iszik is egy kortyot. Aztán még egyet. Ízlelgeti, szemöldökét összevonva.
Ez bizony sós...
Taitos kérdésére beleszagol a teába.*
- Mi-mi-milyen tea ez? Sós íze van. Bodzát és hársfát érzek talán, de egyik sem sós... Mi van még benne? - *Feltételezi, hogy valami ráadás van a teában, de tejes-zsíros színeződést sem lát rajta, úgyhogy... talán épp só?*
- E-e-egy kicsit hígítani kellene, mert túl sós, de e-e-egyébként jó lesz, mint egy meleg leves. - *Magyaráz igencsak elemző szemlélettel, de a végén csak elmosolyodik, mikor felmerül benne, hogy a leány keze talán megtévedt és amit sónak érez, az tényleg vagy két-három kanál só a csészéje alján. Így próbálja menteni a menthetőt és egyik szeme már szinte hunyorog Wymnterre, mintha összekacsintana vele, hogy azért jó lesz az úgy is... Magában meg elismeréssel adózik az ifjúnak, hogy olyan hősiesen benyakalta a maga adagját.*

A hozzászólás írója (Therrad Gortus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.24 12:25:40


3403. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-11-20 07:24:16
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//

*Megmosolyogja Rorkir válaszát, amivel részben egyetért, és részben nem.*
- Azért néha jó úgy ülni az ágy szélén, csak megelégedve.
*Látja, hogy Rorkir lassan az étkezés végéhez ér, ezért ráérősen feláll az asztaltól, összeszedi a már nem használt edényeket, evőeszközöket, köztük Rorkirét is, amennyiben a férfi közben befejezte. Az eltakarításuk ugyan ráér, de legalább egy helyre összegyűjti őket.*
- Az. Igaz ember.
*Erősíti meg halvány, szeretetteljes mosollyal arcán, ahogy elfordul az asztaltól, és felületesen rendet rak maga után.*
- Nem akarsz?
*Kérdezi meglepődve, hiszen Karheia szerint a kettő kéz a kézben jár, legalábbis az ő értékrendje szerint, és aszerint ahogy őt nevelték.*
- Hát pedig nálunk a férjnek szokás gyereket szülni, és nem holmi útszéli ismeretleneknek.
*Azért még mosolyogva hozzáteszi, jelezve, hogy viccelt.*
- Mármint, ne vedd zokon.
*De jóformán ők tényleg nem többek útszéli ismeretleneknél, annak ellenére is, hogy együtt harcoltak, közös a kultúrájuk, és ezen felül is szimpatizálnak a másikkal.*
- Én mindenképpen szeretnék házasságot még a gyermekek előtt.
*Nem is tartja elképzelhetetlennek, hiszen Nozarin is emlegetett valami gyűrűt, és Karheia úgy vette ki a szavaiból, hogy nem zárkózik el ettől az ötlettől, csak még a családalapításra nem áll készen.*
- Még nem mostam ki őket.
*Mondja szégyenkezve, ahogy a ruhákról esik szó. Bele is pirul abba, hogy mennyire elcsacsogta az időt, ahelyett, hogy hasznosan eltöltötte volna azt. Meggyőződése, hogy Rorkir is ezt gondolja.*
- Egyébként a fürdőben vannak. Rögtön kitisztítom őket.
*Közben int Rorkirnak, hogy kövesse őt a szobájába, ami az emeleten van. Benyitva oda rögtön azzal kezdi, hogy kicsit megigazítja az ágyat, majd keres magának váltás ruhát.*
- Ez a szobám, itt nyugodtan pihenhetsz, rád fér. Nem fázol? Hozzak még takarót?
*A választ meg sem várva készíti oda a plusz takarót az ágyra, szépen összehajtogatva.*
- Sietek vissza.
*Jegyzi meg még, és még egy röpke pillanatig vár, hátha Rorkirnak akad bármi kérése, vagy hozzászólnivalója, azután kifordul a hálószobából, hogy végre ő is mosakodhasson.*


3402. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-11-17 19:53:02
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1742
OOC üzenetek: 344

Játékstílus: Vakmerő

//Zöldike és Taitos, meg Therrad az ajtón túl//

*A lány replikájára Taitos csak elmosolyodik.*
-Valószínűleg igen.
*Hümmög magában, és fiatalsága a bolondsága, nem is bánná, ha így történne. Mikor a lány elpirul mellette, kicsit gonoszkásan nyugtázza.* ~Úgy tűnik azért nem teljesen márványból van.~
*Közben leér vendégük is, Taitos pedig illően köszönti, kezét nyújtja, mielőtt a szobába érnek.*
-Semmi probléma. Ragron elég ijesztően tud hatni.
*Felel mosolyogva, ahogy már a székben ülnek, vendégük berontására.*
-Viszont meg kell kérdeznem, önt is jövetele szándékáról.
*Fogalmaz cirádásan a fiú.*
-Miben tudok segíteni?
*Közben Wymni is ügyeskedik a konyhában, így Taitos is megadhatja maga válaszát.*
-A Hatok vándorok. Olyanok, akik a jóságot őrzik eme világban teljes életükben, és ahol értéket látnak, ott segítenek, reménykedvén abban, hogy a világ is így viszonozza ezt.
*Összegzi röviden a vándorok filozófiáját.*
-Az öregebbek pont ezért igen nagy tudásúak. Jómagam a legfiatalabb vagyok, a hatodik.
*Határozza meg helyét a rangsorban.*
-Utazásom pedig egyelőre itt, ezen a tisztáson időzik. A mágia rögös, ám nem látható útján tekereg viszont tovább.
*Utal arra, hogy maga is tanonc, noha egy mester megőrült és valószínűleg halt mellette, saját mestere pedig pihenni tért. Lassan ideje "felnőnie" a mágusi ranglétrán. Közben megérkezik a lány is, három jól elütő bögrét hoz.*
-Köszönjük szépen!
*Köszöni meg, és előbb a vendégnek ad. A hosszúkásat adja neki. Ő maga a gömbölydedet veszi el.*
-Számít vajon a csésze alakja?
*Kérdezi, majd belekortyol az italba, ami bizony sós, sós, mert az a por nem cukor volt.
Még jó, hogy Lanawin egy tapasztalt mágusa ül a csésze túloldalán, és akaratereje is elég jó ahhoz, hogy magába küzdje az italt.*
~Lássuk ti mit kezdtek vele.~
*Mit sem sejttetve az üres csészét teszi az asztalra és mosolyogva néz az elf kisasszonyra.*
-Elsőre nem is rossz, ügyes vagy!
*Hazudja olyan őszintén ahogy csak tudja.*
-Therrad úr, mit gondol?
*Kérdezi a gnómot átható tekintettel vizslatva.*
~Na lássuk uram, milyen fából faragtak.~
*Állítja próba elé most nem csak a lányt, hanem a betérő vendéget is.*


3401. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-11-11 20:59:37
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//

*Egy kacsintással díjazza Rheia megjegyzését, miszerint békés ő. Majd önkéntelenül is mosolyra húzódik a szája. Szinte mintha meg is hajolna kicsit, színpadiasan. Érdeklődve hallgatja a repetitív szó jelentését, melyet korábban sosem hallott, bár ez nem újdonság számára, mióta erre a vidékre érkezett, sok új dolgot tapasztal.*
-Azt hiszem értem. De ez nem ilyen egyszerű.
*Mondja, majd kicsit elgondolkozik, mielőtt folytatná a rövid választ.*
-Ha megelégednék magammal, akkor semmi értelme nem lenne az életnek. Mindig kellenek célok, új hegyek, amiket meg lehet mászni, új ellenségek, kiket talán sosem győzhetünk le, de épp ettől izgalmas, nem? Ha csak ülnék az ágyam szélén reggel, hogy "jó ez így", biztos megbolondulnék.
*Ezzel nem Rheiát akarja megszólni, pusztán az ő gondolkodása sokkal másabb ennél. Egy pár hümmögés közepette hallgatja a lány válaszát.*
-Akkor igaz ember lehet. Azt hiszem.
*Közben az utolsó falatokat is megeszi. Csak mosolyog kedvesen, és lenne bár ugyan hozzáfűznivalója, nem is kevés, de nem akarja esetleg kellemetlen helyzetbe hozni a másikat még jobban. Így is látja, hogy teljesen elpirult a dologtól. Megértően szól hozzá, hogy nyugtassa.*
-Megértem, és tiszteletben tartom. Szomorú dolog, de megértem. Tudod azért ha meggondolnád magad, ne félj szólni nekem róla. Nem akarok a férjed lenni, nyugi.
*Kajánul mosolyog, majd feláll lassan a székből.*
-Az jó lenne, de talán odatalálok magam is.
*Bólint, és lenéz a törölközőre magán.*
-Persze, menj csak. Megleszek. Talán alszom egyet, vagy ha megmondod hol vannak a ruháim megkeresem őket. De nem veszek el, ne félj.


3400. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-11-10 23:49:13
 ÚJ
>Wymnter Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Zöldike és Taitos, meg Therrad az ajtón túl//

- Dehogy vagyok ennivaló - * hüledezik, majd megrázza a fejét. * - Sőt, ha lenyelne tuti, hogy bosszúból a torkán is akadnék - * bólint, hogy ő bizony de nagyon akadna.
A bemutatkozásra enyhén meghajol, s a bókra csak haloványan elpirosodik, pilláit pedig egy pillanatra lesüti.
A kérésre, bár a vad egyszer félbeszakítja Taitost a lány bólint, s bár kicsit felszalad a szemöldöke a különös kérdésre elvigyorodik rajta hamarosan, s játékos léptekkel tűnik el a konyhában.
Behúzza maga mögött az ajtót majd sarkára billenve körbenéz. Már itt van egy ideje, de ritkán jön ide, mert a főzőtudománya elég szegényes, de azért annyit tud, hogy előkotor egy tálcát, s addig addig guberál a polcokon míg három különböző méretű csészét nem talál.
Az egyik egy világoskék darab, ami a standard teacsésze sablont követi formájával, a másik egy hosszúkás királykék csésze, ami majdnem kétszer akkora mint elődje, de vékonyságra fele is alig van meg, a harmadik pedig egy középkék középforma csésze, ami inkább gömbölyűségre ment, mintsem nagyságra, de a törpicsészét azért túlnyújtózta.
Ez nem is a bonyolult része, mert itt csak a szépre kell menni, hanem a tea főzése az, amit eddig Wymnter nem tudott sikeresen teljesíteni. Viszont ő most nagyon elhatározza magát, tehát oda is rakja főni a vizet, közben tesz félig megtölti a fehér porral a poharakat, remélve, hogy az a cukor.
Mikor sípol a kanna lekapja a tűzről, felnyitja a tetejét és egy jó illatú teafüves dobozból jócskán önt is bele, majd kiöntözgeti a poharakba.
Ezzel a remekművel indul aztán ki a konyhából és nagy büszkén le is teszi a két férfi elé az asztalra. *
- Szívem-lelkem benne van, úgy igyák - * mosolyodik el.*


3399. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-11-10 22:31:45
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//

*Röviden felnevet. Persze nem gunyorosan, inkább csak vidáman, hiszen Rorkir reakciója igen mulatságosra sikeredik.*
- Persze, hogy az vagy.
*Saját magát is annak tartja Karheia, annak ellenére is, hogy Grawok halálát igen nagy részben ő eredményezte. Ugyan nem hagyja, hogy tiszteletlenül bánjanak vele, vagy bántsák őt, de ha minden más rendben van, úgy Karheia is békés, és segítőkész, mint ahogy azt a férfi is tapasztalhatja.*
- Repetitív. Ismétlődő. Azt értettem ez alatt, hogy mindig fogsz jobbat, és jobbat találni, így sosem fogod elérni a végső célodat. Ami nem baj, de számomra nem hangzik túl jól. Én szeretnék egyszer megállapodni, megnyugodni, és már csak azzal foglalkozni, hogy miért tojnak kevesebbet a tyúkok.
*Megvonja vállait. Persze élete végéig tanulni fog, és szeretne is, hiszen fejlődni mindig van hová, de egyszer szeretné, ha megfogyatkoznának céljai, és csak büszkén tekinthetne vissza az eredményekre. Egyelőre persze ettől távol áll.*
- Oh, hát...
*Próbál nem zavarba jönni, de sajnos mind hiába. Fejét lehajtja, hogy kevésbé legyen nyilvánvaló vörösödő arca, de még így is csak egy gyenge próbálkozás ez a részéről.*
- Köszönöm. Nagyon kedves ez tőled.
*Alsó ajkát beharapva sikerül megállnia, hogy megjegyezze, hogy nem kifejezetten tartja magát szépnek, és ezért is nem akadt sok udvarlója, de végül megállja.*
- Még nem olyan rég is egészen másképp volt. Ahonnan jöttem, ott nem igazán voltam szabad. De Nozarin így is felfigyelt rám, és türelméért, megértéséért nem lehetek elég hálás.
*Karheia azt is tudja, ha esetlegesen tetszetős is számára Rorkir, legyen szó fizikai, és lelki értelemről is, akkor is Nozarinhoz húzza a szíve, és egyébként sem árulná el ilyen aljas módon.*
- Itt kevés a tharg asszony.
*Az különösen jól esik neki, hogy Rorkir szerint erős benne a szellem, hiszen mindig amolyan szellemi vezető, vagy sámán volt a saját kis csoportjánál. Már ameddig el nem ragadták őt onnan.*
- Itt másképp gondolkodnak a népek, sokkal...
*Keresi a megfelelő szót, ami nem sértő, de nem talál semmit, ezért nem is folytatja.*
- Szóval itt megfontoltabbak a házasságot, gyereket illetően. A kedvesem egyébként is egy kalandor, az is csoda, hogy megállapodott mellettem, az ő fajtája jellemzően nem marad sokat egy helyben, ezért nem is vágynak családra.
*Bár nyilván rossz ez Karheiának, és kissé szomorú emiatt, de mindig mentegeti Nozarint, nehogy más rosszat feltételezzen róla. Szeretné ha annyira csodálatosnak látnák, mint ahogy ő maga is.*
- Jaj!
*Még vörösebbé válik arca, le is rakja a már üres tálat, és a vízért nyúl, hogy kissé lehűthesse magát.*
- Nekem már van kedvesem, ne haragudj.
*Ismétli meg, és reméli, hogy ezzel azt is Rorkir tudtára adja, hogy semmi kifogása nincs ellene, csupán ő egy egyenes, tisztességes nő, aki hű marad szíve választottjához, mindegy milyen ajánlattal környékezik meg.*
- Elvezethetlek majd egyszer oda is. Biztos akad számodra is tetszetős dolog.
*Közben lassan feláll, és a másik adag ételt Rorkir elé teszi, hogy nyugodtan egye meg.*
- Megyek én is megmosakszom. Már kezd kellemetlen lenni ez a sok kosz rajtam. Jól megleszel addig?
*Kérdezi, és még megvárja a választ, mielőtt elindulna.*


3398. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-11-09 23:43:21
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//

-Á értem.
*Mondja, s nem is fojtja vissza a sóhaját, mellyel azt jelzi, hogy nem kicsit könnyebbült meg. Örül neki, hogy olyan békés természetűek, de azért kissé sértődötten teszi hozzá, durcásan, akár egy sértett gyermek.*
-Én is békés vagyok, na.
*S turkálja az ételét egy pár mozdulat erejéig a kanalával. de hamar túlteszi magát a dolgon, hisz tudja, hogy talán nem annyira ez a benyomása lehet róla Rheiának, főleg a nemrég történtek után. Miután elmondja azonban a dolgot, amit ő a saját kis módján gondol, nagyon furcsán néz a nőre.*
-Repemitív? Ez mit jelent?
*Kissé ráncolja szemöldökét, mert nem tudja, hogy éppen megdicsérte, vagy leszidta őt. Majd erre várva, de tovább folyik a beszélgetés persze, hisz bár nincs ellenére némán ülni naphosszat, s csak figyelni a messzi pusztát, egy ilyen figyelemreméltó hölgy társaságában ez nem menne neki. Rheia meglepődését nem is érti teljesen, s ennek hangot is ad, hisz úgy érzi, hogy ha magában tart valamit, az majdnem olyan, mintha hazudna, és ő nem fog hazudni senkinek.*
-Jól hallottad. Hm.
*Hümmög egyetértően, majd komolyan a másik szemébe néz, ahogy kicsit kihúzza magát a székében ülve.*
-Ez tiszteletre méltó. Mindig is nagyra becsültem, mikor valaki lelke tartozott egy másikéhoz. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érett, gyönyörű és termékeny nő vagy bárki szemében, akinek van szeme. Fura, hogy nem árasztanak el a kérők. Tudod én sok nővel voltam már, de egyik sem volt olyan, mint te.
*Mosolyog is hozzá, de olyan furcsán, nem úgy, mint korábban.*
-Te más vagy. Erős benned a szellem. Ez nagyon ritka manapság, s ezen a területen még egy asszonyt se láttam hasonlót, és az, hogy ő nem vágyik gyermekre... Majdnem sértő rád nézve. Ki ne akarna tőled utódot?
*Nevet fel kissé hangosabban, mint szeretné. Hangja még mindig nagyon természetesnek hat, és nem próbálja meg szikráját sem adni annak, hogy rosszul érezné magát amiatt, amit mondd. Hisz mi a legrosszabb, ami történhet? Elutasítja őt, esetleg elküldi. Nem fog erőszakoskodni Rorkir, ez tény, egyébként is mindig tisztelte a nőket, Rheiát pedig különösen, amiért segített neki, és némileg közel kerültek ezáltal egymáshoz.*
-Nézd, én adhatnék neked olyat, amit az a másik férfi nem. Hogy tovább adhasd a tudásodat, hogy a születendő gyermekedre vigyázhass, hogy megóvhasd a világtól, mígnem egyszer csak ő védene meg már téged, s amikor megfáradva, öreg szemmel a távolba révedsz, tudnád, hogy hagytál magad után valamit ezen a földön. Hogy valaki tovább viszi az örökséged, hogy sosem fog kihalni az emléked, mert él valaki, aki továbbviszi mindazt, amit te nagy gonddal átadtál neki. Milyen szép is lenne...
*Gondolkodik el egy pillanatra a közös szőke fiún, akinek tanítaná a harcot, és minden bölcsességét átadhatná, másra sem vágyik.*
-Isurii Thargodar, még egy név, amit meg kell jegyeznem.
*Konstatálja a dolgot, majd az Arthenior név megüti a fülét.*
-AZ! Arthenior, ezt mondták a kikötőben a többiek. Kár.
*Teszi hozzá, mert eddig még kicsit bizonytalan a helyeket illetően.*



3397. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-11-09 22:40:48
 ÚJ
>Therrad Gortus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Zöldike és Taitos, meg Therrad az ajtón túl//

*Bolondok ezek az ifjoncok! Egy rémfarkast tartanak házikedvencnek! Neki aztán mondhatják, hogy nem harap, épp az előbb lihegett és morgott a nyakába! Még hogy az uralma alatt tartja...!
Ő aztán nem bízik benne, hogy az a fenevad békés és nem is tervez kimenni, amíg ott van az ajtónál vagy a közelben. Apropó, honnan fogja tudni, hogy mikor nincs a közelben?
Ilyen és efféle gondolatok forognak a fejében, s már előre gondban van, hogy hogyan fogja elkerülni az állatot.
De annyi igaz, hogy most odakint van és hacsak nem ront ajtóstól a házba, akkor ez itt most egy biztonságos hely.
Kis zsebkendőt vesz elő, azzal törölgeti meg az idegességtől és a váratlan testmozgástól verítékes homlokát. Aztán megigazítja a szemüvegét és igyekszik valamivel jobb színben feltűnni. Kezdetben azzal, hogy előbújik a fal mögül és a korlát fölött kikukucskál, a szép beszédű ifjút hallgatva.
Szóval ő volna az a Taitos, a vezető? Szép poszt ez ilyen fiatalon. Meg is lepődik rajta.
Majd tekintete a lányra vetül, mikor ő kerül bemutatásra.*
- Therrad Gortus vagyok. Ü-ü-üdvözlet! És elnézést a berontásért! - *Hajol meg, amiből a másik kettő annyit láthat, hogy az öreg eltűnik a korlát mögött, majd újra fölbukkan.
Aztán öreges tempóban elindul lefelé, de majdnem vissza is fordul, mikor a warg mozgolódni kezd odakint. Szerencsére rövidre nyúlik a "megbeszélés", azt azonban meg kell állapítania, hogy tényleg úgy tűnik, mintha a fiú parancsolni tudna az állatnak. ~Lenyűgüző!~ Hüledezik. De az utat azért csak akkor folytatja, mikor az ajtó újra bezárult.
A másik kettő alighanem a beszéddel is végez, mire leér. Az utasítást azért még elcsípi és roppant kíváncsi lesz, miért kér a klán vezetője különböző csészéket.
Somolyog és biccent, a valószínűleg távozó lánynak is. Föntről ugyan már köszöntötte őket, de szemtől szemben mégis újra szükségét érzi.
Ha Taitos vezeti, akkor követi őt.*
- Kö-kö-köszönöm!
*Helyet foglal, amennyiben kínálják, majd izgatottan várja, hogy belekezdhessen, de addig is, míg nem kérdezik jövetele oka felől, elkalandozik és ő kérdez rá arra, ami megragadta figyelmét.*
- Kik azok a vi-vi-világvégi hatok?


3396. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-11-09 19:43:17
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1742
OOC üzenetek: 344

Játékstílus: Vakmerő

//Zöldike és Taitos, meg Therrad az ajtón túl//

*A felhőtlen elmélkedésre sem a halálok, sem az élet nem adnak lehetőséget. Ez már csak ilyen.*
~Meg kéne állítanom az időt Synmirán.~
*Fut át agyán a gondolat ahogy betereli a lányt is az ajtón, aztán a gnóm bátorításába kezdenek. A törékeny elf is kiveszi belőle a részét, amit Taitos nem is hagy szó nélkül.*
-Pedig ő tényleg egészen ennivaló.
*Egy pár bók soha nem árt, a botos vándor pedig most éppen igyekszik az újabban magára maradt figyelmének egy jókora szeletét habostortaként az ifjú tanoncnak adni.*
-Ha nem is teljességgel, de az uralmam alatt tartom, megnyugodhat, jöjjön, üdvözöljük Synmirán. A misztikus művészetek földjén, a Vashegy tövébe pattant Ezüstszilánk területén!
*Köszönti az öreget.*
-Taitos vagyok, a Szövetség vezetője.
*Mára már egészen megszokta a tisztséget, a sok halált ugyan még nem, amivel ez jár, de lassan túlteszi magát ezen is.*
-Amúgy pedig a Világvégi Hatok legfiatalabb tagja.
*Adja meg azt a személyazonosságát is, majd a lányra néz és egy kedves mosollyal őt is bemutatja.*
-A kisasszony pedig Wymnter Sayqueves, a szépek népének leendő varázstudója, már ha olyan keményen is tud dolgozni amilyen szépen csillognak a szemei.
*Magát is meglepi a bókkal, főleg, hogy a lány nevét csak a Szövetség feljegyzéseiből ismeri, még be sem mutatkozott neki. Valószínűleg rosszul is ejtette ki, de hát majd csak elnézi neki.*
-Jöjjön, üljünk be a nagyterembe tanácskozni.
*A lányra néz.*
-Hoznál...
*Ám ekkor Ragron kezd parádézni ismét odakint, mire Taitos megforgatja szemeit, kinyitja az ajtót és kifütyül rajta, majd a wargra néz.*
-Eredj, pihenj le, te, Vadak Ura!
*Mosolyog a fülét eddigre remélhetőleg kevésbé idegesen ide-oda csapó kedves szörnyetegre, aki egy jéghideg, de kissé beletörődő pillantással veszi tudomásul útitársa kérését. Taitos így visszatérhet a lányhoz.*
-Szóval, hoznál teát kérlek, három különböző méretű csészét keress!
*Ad hozzá egy kis utasítást. Taitos már csak ilyen, mindig megspékeli a dolgokat egy kis plusz érdekességgel. Három különböző csészét, bögrét, kupát pedig nem olyan nehéz a szedett-vedett synmirai konyhában találni. Kérését megtoldja egy kedves de biztató mosollyal, mintha csak azt mondaná, hogy ezzel a lány most igazán sokat segíthet, s így várja az öregember előbukkanását, hogy a beszélgetést ülve, kényelmesebben folytathassák.*


3395. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-11-09 14:00:50
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//

- Igen, az ő birtokán vagy.
*Újból megmosolyogtatja a férfi felvetése azt illetően, hogy a nagy mágusok mivel töltik el szabadidejüket.*
- Megnyugtatlak, tudomásom szerint egyetlen itt lévő mágus nem tervez ilyet. Meglepően békés természetűek a varázsosok.
*Mondjuk sok okuk nincs is bosszankodásra, Karheia szerint igen nyugodt, kiegyensúlyozott az élet Synmirán, és a pár háztartás körüli feladaton kívül csupán pihenniük, és tanulniuk kell. Nyilván ez valamivel bonyolultabb, de Karheia mással sem töltötte idejét mostanság, és ez igen kellemes, és nagy váltás korábbi életéhez képest. Talán unalmas is, de ő maga elégedett vele. A két halott, és a sebesült barbár éppen elég izgalom volt neki egyelőre.*
- Hümpf.
*Teszi hozzá még dacosan, ám kékjei érdeklődve figyelik Rorkirt, aki magyarázni kell. Újabb halovány mosolyra húzódik szája széle a fordított helyzetet tapasztalva, amiben most ő az aki hallgat, és tanul, és az egyszerű barbár a bölcs oktató.*
- Meglehetősen repetitív életcélnak hangzik ez.
*Kicsit unalmas is a számára, annak ellenére, hogy ahonnan ő jött is többnyire a harc motiválta a férfiakat. Karheia viszont sosem érte be csak ennyivel, és őt magát kicsit mindig jobban foglalkoztatta a spirituálisabb vonal is.*
- Köszönöm.
*Nyugtázza a párbeszéd végén, hogy végül Rorkir beleegyezett abba, hogy tanítsa őt. Már izgatottan várja, hogy elérkezzen az a nap, ami bizonyosan nem ma lesz, hiszen koszos, és kimerült. Holnapra feltehetően minden porcikája sajogni fog a mai megerőltetéstől.*
- Igen, tényleg az.
*Mondja elégedetten, miközben alaposan megrágja a falatokat, kiélvezve annak minden apró részét. Magában jó pár hálás szót intéz a szellemekhez, akik - legalábbis Rheia szerint - lehetővé tették, hogy ehessenek, és nem is akármit.*
- Tessék?
*Kérdez vissza, miközben a félrenyelt falattal küszköd, és próbálja abbahagyni a köhögést. Az ételt lerakja az asztalra, és mellkasát tenyerével megütögeti párszor, majd feláll, hogy egy kancsó vizet hozzon maguknak. Bőven leöblíti az ételt, mire újra megszólal.*
- Félre ne érts, népünk tiszteletreméltó tagja vagy, de már van kedvesem, akit teljes szívemből szeretek, és jól bánik velem.
*Arca, és hangja mégis kicsit szomorkásabbá válik. Persze keserűsége nem olyan nagy, elvégre szörnyűbb dolgokon is túl van már, és hálás azért az életért, amit most megadatik neki. Bánatát azért mégis megosztja Rorkirral, hiszen úgy érzi, hogy elég közel kerültek egymáshoz.*
- De sajnos ő nem vágyik gyermekre, pedig az én szívem nagyon epekedik pár szőke, eleven kisfiú után.
*Megint visszatér ételéhez, remélhetőleg ezúttal fulladásveszély nélkül.*
- Akkor nem jársz messze. Ez már a thargok területe.
*Kicsit elgondolkodik, hogy mennyire mondott butaságot esetleg.*
- Legalábbis úgy tudom. Ez a terület is Isurii Thargodar nevéhez köthető, ő alapította az Ezüstszilánk Szövetséget.
*Megint elhallgat rövid időre, amíg újabb falatot tesz a szájába.*
- Magam is hozzájuk köthető vagyok, bár csupán távolabbi rokon.
*Neki pedig ez tökéletesen elég is, hiszen a nagy névvel nagy felelősség is jár, Karheia viszont egyszerű, szerény asszony, egyszerű, és szerény élettel.*
- Artheniorra gondolsz? Láttam már, nekem nem tűnt olyan izgalmasnak, mint gondoltam. Lázadás volt ott.


3394. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-11-08 14:55:28
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//

-Tehát erős.
*Mosolygtatja meg a dolog, s eszébe jutnak az otthoniak, a sámánok. Talán azok is hasonlóak lehetnek, csak itt máshogy néznek talán az erőre, melyet a mágusok birtokolnak, legalábbis Rorkir biztosan*
-Tényleg, az az apró emberke. Várj, akkor most én is ennek a nagy hatalmú mágusnak a birtokán vagyok, igaz? Remélem ő sem robbantja fel a fejem.
*Egészesn sajátos elképzelései vannak, hisz jóformán csak a mesékre és a pletykákra tud támaszkodni, hogy meddig is ér egy ilyen mágusnak a keze. Kerek és kíváncsi szemekkel nézi Rheiát, annak szemöldökráncolását, és az egész reakcióját. Pimasz volt vele Rorkir, így számított valami ilyesmire.*
-Igen, és igen.
*Jelenti ki teljes tényszerűséggel, hogy a nő téved.*
-Ha ez így lenne, akkor mindenki csak alapszinten tudna harcolni. Mindig fejlődni és tanulni kell.
*Emeli kanalát a levegőbe, mintha ez súlyt adna a mondanivalójának.*
-Nincs olyan, hogy legjobb harcos. Mindenkinél van jobb. Epekedve keresem, aki nálam is jobb, aztán ha őt sikerülne legyőznöm, az lenne csak az igazi dicsőség!
*Érződik rajta, hogy nem Rheiával incselkedik, nem konkrétan neki szól a dolog, hanem úgy általában.*
-Megtiszteltetés lenne.
*Mélyen meghajol, amennyire ülve képes rá, tényleg szívesen segít neki.*
-Hüm.
*Majd ő is enni kezd, bár nem olyan lassan, mint a nő, inkább falni. Bárkinek megjönne tőle az étvágya, ha látná.*
-Ez nagyon finom!
*Mondja teli szájjal, épp csak nem esik ki belőle a falat. Két rágás között pedig kicsit szünetet tart, ahogy elgondolkozik egy pillanatra a kérdésen.*
-Nem tudom. Itt maradásom nincs, hacsak nem szándékozol nekem szülni egy erős fiú gyermeket.
*Itt Rheiára néz, leteszi a kanalat, és teljesen természetes hangnemben, mintha csak az időjárásról kérdezne folytatja.*
-Vagy szeretnél?
*Mindenesetre a választ nem tudhatja, hisz nem kérdezte még meg, de azért tovább eszik.*
-Szeretnék a Thargokhoz is eljutni, de a világot is bejárnám, már amennyire tehetem, hisz még nem sokat láttam ebből a vidékből. Hallottam valami szél városáról is, ott sem jártam eddig. Te hallottál már róla?


3393. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-11-07 22:15:12
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//

*Csak némán figyeli a sebeket, amik mindegyikéről akár éjszakákat lehetne beszélni, és néma méltósággal csak jelenlétükkel is megteszik ezt. Karheia pedig hallgat. Nem tagadja, hogy végtelenül lenyűgözik őt a sebek, annak ellenére is, hogy már bőven eleget látott ahhoz, hogy megunhassa őket. Talán azért is szereti annyira őket, mert neki is van jócskán, és számára mindegyik komoly jelentőséggel bír, és egy mérföldkövet jelentett az ő életében.*
- Igen, ő igencsak erős.
*Bár még komolyabban nem volt alkalma megismerkedni vele, de ami késik, az ugyebár nem múlik.*
- Őt kereste az az aranyos gnóm bácsi is.
*Emlékezteti Rorkirt, hogy már hallhatta ezt a nevet, és azt is, hogy jelenleg Taitos az, akinek óvó keze alá tartozik Synmira is.
Nem véletlenül habozott, sejtette, hogy kérése pimaszságra adhat okot. Anyai rosszallás jelenik meg arcán, ahogy homlokát ráncolja, és szemöldökeit összevonja, éppen csak csípőre nem teszi kezeit. Nyilván nem komolynak szánja, éppen csak egy játékos figyelmeztetés, hogy vele ne szemtelenkedjenek.*
- Először is pontosítanálak, gyakorlást említettem.
*Jegyzi meg tudálékosan, közben igyekszik komoly arcot vágni, de még mindig rosszul hazudik, így nyilvánvaló, hogy többnyire csak játszadozik.*
- A harc pedig az alapok elsajátítása után nem szól többről, mint a képzettség karbantartásáról. Vagy tévednék?
*Rosszallóan ingatja fejét.*
- Egyébként bevallom, sosem voltam nagy harcos. Nem akkora, mint mondjuk te. Ezen viszont szeretnék változtatni. A népem és magam miatt is.
*Nem szeretne többször kiszolgáltatott helyzetbe kerülni, és ha rajta múlik, akkor nem is fog. Abban persze nem lát semmi rosszat, vagy szégyellnivalót, hogy segítséget kér esetleges hiányosságaiban, és szeretne több lábon állni, elvégre sosem lehet tudni mennyire fog végül a varázslás fortélyaihoz érteni, vagy mikor hagyja cserben esetleg a tudása.*
- Khas!
*Ül le végül helyére, és emeli meg saját adag ételét, ezekkel jó étvágyat kívánva Rorkirnak, meg persze magának is. Abban az esetben, ha a férfinak nem lenne elég, úgy repetázni is tud majd, hiszen a szellemfarkas többet készített, mint amennyire szükségük van.*
- Na és neked mi a további terved? Maradsz, vagy mész tovább máshova?
*Kérdezi, miközben ráérősen enni kezd.*


3392. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-11-04 21:45:38
 ÚJ
>Wymnter Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Zöldike és Taitos, meg Therrad az ajtón túl//

- De talán mégis az volna a legjobb ha nem is kellene találkozni ilyesmivel - * sóhajt fel, talán még gyerek ebben a gondolkodásmódban, talán örökre homokba fogja dugni a fejét, még nem lehet tudni, de legszívesebben mély sóhajjal hajtaná le ezek után fejét Taitosra és gondolkodna el mélyebben is ezen. Igaz neki még nem volt köze ilyesmihez, az első halálcsókolta személyt akkor látta, mikor összeesett az a sötételf. Talán ha többet lát, majd ő is megszokja, mint azok akik már tapasztaltabbak.
Nemsokára jön az öreg bácsika is, s mikor látja, hogy a férfi elindul a ház felé ő is feláll, leporolja fehér ruháját és követi a másikat. *
- Valahogy úgy is tippeltelek - * gondol bele a lány mosolyogva, miközben bólint, hogy menjenek az uracska után. *
- Csak nem - * hüledezik de azért kuncog, mert sejti, hogy a papácska még azért megvan. S odabenn ki is derül, hogy nincs semmi baja. *
- Tényleg nem bánt - * biztosítja Wymni is Taitos szavait magára mutatva * - Még engem se evett ám meg.


3391. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-11-04 12:33:03
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//

*Nagyon jól esik neki, hogy végre tiszta lehet, jóllehet már a harc előtt sem fürdött egy ideje.*
-Sokban. Bár szerencsére a legtöbbje nem hagyott nyomot rajtam.
*Kettős dolog ez. Azt mondják, akin sok sebhely van, az nagy harcos, hisz sok ütközetet, sok sebesülést élt már túl. A másik oldala viszont, ha valaki olyan jó harcos, akkor nincsenek rajta hegek. Persze elkerülhetetlenek, ezek miatt sosem bánkódott Rorkir, sőt, tetszenek is neki. Némelyik egész szép a maga módján. A nő nem tesz megjegyzést, hogy zavarban lenne, vagy ilyesmi. ~Akkor biztos van elég hosszú ez a rongy.~ Erre a következtetésre jut, és talán még jobban megnyugszik, mint eddig.*
-Értem. Akkor mágusnak lenni sem egyszerű. Taitos mester? Ő egy erős varázsló?
*Még sosem hallotta a nevet, de úgy veszi ki, hogy Rheia igencsak ismeri, és tisztelheti is. A nő megjegyzésére csak mosolyog, talán körvonalazódik benne egy válasz, de annyira nem bolygatja fel a lelki világát, hogy megsértődjön, vagy ilyesmi. A lány közeledésére bólint, amolyan engedélyt adva, és hagyja, hogy kezelje a sebét. Nem szisszen fel, vagy ilyesmi, csak kíváncsian nézi, hogy mit is csinál vele. A tekintete még jobban vág szinte a nőbe, ahogy azt hallja, hogy szeretne tőle kérni valamit.*
-Persze, mondd csak. Miről van szó?
*Kérdi mély hangján, majd nagyon meglepődik, mikor kiderül, hogy mit is szeretne. A szavai jól esnek neki, de nem kezd el önelégülten viselkedni, az nem méltó hozzá, viszont elméjében egy furcsa szikra pattan, mintha csak egy híd képződne a korábban hallottak és aközött, amit most hall. Szája vigyorra húzódik, hegyes szemfogai pedig megvillannak, mint egy ragadozóé, aki épp a prédára les.*
-De hát a mágiának csak a töredékét elsajátítani is több időt vesz igénybe, mint megtanulni fegyvert forgatni. Te már ahogy látom elsajátítottad a töredékét, netán gondot okoz a fegyverforgatás?
*Szegezi a kérdést nem burkolt cinizmussal a hangjában, és szinte felnevet a dolgon, mintha csak azt sugallná némán, hogy "akkor hogy is van ez?"*
-De természetesen örömmel segítek.
*Itt a hangja már jóval enyhébb, és komolyabb arckifejezése is van. Tudja ő jól, hogy egy büszke ember nehezen kér segítséget, főleg ilyen helyzetben, és nem szeretné, hogy rosszul érintse a nőt a dolog, hisz egész megkedvelte.*
-Csak előbb együnk, éhen veszek! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit főzött a szent farkas nekünk.


3390. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-11-04 11:24:03
 ÚJ
>Therrad Gortus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Zöldike és Taitos, meg Therrad az ajtón túl//

*Na, azt, hogy rohan, túlzás volna mondani, de magához mérten bizony sietősen kapkodja a lábait. Rég ment fel ilyen gyorsan lépcsőn...
Csak akkor mer hátranézni, mikor már az emeletre ért, s akkor szusszan is egyet, megnyugodva, ugyanis az ajtó még mindig csukva van. Majd összerezzen a dühödt vonyításra és hirtelen elbújik a fal mögé, attól tartva, hogy az állat betör a házba.
Hallja is, hogy nyílik az ajtó, de nem olyan keretből kiszakadósan, hanem úgy rendesen, ahogy kétlábúak nyitják. Aztán ehhez hamarosan beszédhangok is társulnak...
Ekkor jön rá, hogy ő bizony engedély nélkül hatolt be ide, de hát ezt meg kell érteniük.*
- Wa-wa-wa-warg? Békés? - *Dugja elő fejét a fal mögül, hitetlenkedve szegezve a kérdést az odalent megpillantott fiatal férfinak. Az ő szemének szinte gyerekek a házba újonnan belépők.*
- Ne-ne-ne-nem vagyok betörő! Bi-bi-biztos nem fog bejönni? - *Kezd egyszerre magyarázkodásba és remeg még a félelemtől, biztosítékot keresve, hogy a fenevad kívül marad. Az udvariaskodás egyelőre elmarad.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3390-3409