//Második szál//
//Taitos//
- Ez így lehetséges… *mondja halkan maga elé, magában beszélve, miután Taitos előadja, miért is nem tart ő az élőholtaktól.*
- Még hajlamos vagyok megfeledkezni róla, hogy mágus vagy. *vallja be, bár belátja, ez még a maga számára is furcsán hangzik. Nem is igazán arról van szó, hogy azt felejtené el, hogy Taitos varázsló, hanem inkább nem szokta még meg a tényt, hogy nem csak hétköznapi fegyverei vannak az embernek, hanem mágiával is képes lehet megvédeni magát. Talán, majd ha az ő tudása is gyarapodott, és eleget gyakorolt, akkor ez magától értetődő lesz. Egyelőre azonban elég nagy a zűrzavar a fejében, még azt sem fogta fel igazán, hogy ő maga képes varázsolni. Ahhoz előbb jó volna egyáltalán saját magával tisztába kerülni, s rendesen alkalmazkodni különös helyzetéhez. Bár azzal talán nem lehetne vádolni, hogy szétesett és összetört volna a bizonytalanságtól, amiért nem tud semmit önmagáról. Sőt…
Miután amióta magára eszmélt szinte folyton úton voltak, jól érti, Taitos miért tartja olyan hosszúnak az időt, amit távol kellene tölteniük, ha a Toronyba látogatnának. A fiút alighanem nehezen nélkülöznék olyan sokáig.*
- Köszönöm. - *biccent az ajánlatra.*
- Ha minden rendbe jön, és még időt is találsz… majd mehetünk gyalog. *Vagy ő öszvéren, a fiú meg gyalog, tekintve, hogy jobb felkészülni, főleg az ő esetleg rosszabb állóképességére. De már csak annak javítására is jót tenne a hosszú gyaloglás. Igaz, így is kellőképpen edzésben tartják. Ez az egyelőre pihenősnek ígérkező nap már nagyon kellett.*
- Félek, hogy… félni fogok. De lehet az úton még a sötétséget is… megszoknám. Valamennyire. *És a hold fényét. Szép kis ráhangolódás volna! Ha sikerülne.
A kérdésre előbb tanácstalanul húzza a száját. Itt bukik ki, hogy nem ismeri saját magát. Nem tudja, milyen kedvtelései lehetnek egy embernek, amit ő is élvezne. Nem tudja, mit szeret ő csinálni.
Eddig nem sok szabadideje volt, s ami mégis, azt vagy alvással, vagy tanulással, önálló kutakodással, jegyzeteléssel töltötte. Mondjuk vitathatatlan, hogy kíváncsisága és tudásszomja miatt élvezte ezt a tevékenységet. Lehetséges, hogy számára a kedvtelés is a tanulás, a mágia?
Bárhogy is legyen, most mégis valami olyat próbál kitalálni, amire rá lehet húzni gond nélkül, hogy pihenés.*
- Körbevezetnél a klán területén? Aztán sétálhatnánk egyet… bár nem tudom, az mennyiben enyhítené a vándorlás utáni vágyadat. *Szinte már megsajnálta a fiút, mikor bevallotta, hogy hiányolja a gyaloglást. Nehéz lehet egy vándornak röghöz kötve, még akkor is, ha önként vállalta.*
- De persze nem kell ám velem lenned! Pihenj csak nyugodtan, csináld, amit szeretnél! Majd… feltalálom magam. *szabadkozik, mert nem akar Taitos nyakán lógni. Már így is eléggé lekötötte őt, és sokkal tartozik neki. Persze, szíve szerint meg szeretne a fiúval lenni, mert kötődik hozzá, biztonságérzetet ad a számára. Hiába állította félig-meddig a saját lábára, hogy a klánhoz való csatlakozással már nem csak Taitosra számíthat, azért még mindig a fiú maradt a biztosabb pont. Lehetne úgy is fogalmazni, hogy szeretetre vágyik, amit Taitostól remél megkapni a kezdetben kialakult kötődése miatt. Nincs ebben semmi tudatos, pusztán ösztönös emberi vágy a társaság után. De a körülményekre való tekintettel ez korántsem olyan egyszerű. Hiszen voltaképpen idegenek ők ketten egymásnak, és ezt Krestvir is tudja, ezért is nem szeretne ráakaszkodni a fiúra, miközben pedig mégis.*