//Második szál//
//Grem//
-Akkor még nem voltak. Sőt, mi több, akkorában Moonxylwery Dwirinthalen volt az, akivel pedzegettük, hogy kialakítunk egy máguskört. Az ő kúriájának udvarán lett volna hetente egyszer egy közös meditáció, ötletelés, kis tusázgatás, meg hasonló.
*Nyilván rögtön világos lesz a Doktor számára, hogy ez sokkalta kisebb volumenű dolog, mint egy komplett iskola. És hát Worenth is inkább az iskola és a szövetség mellé pártolt, azt favorizálta, semmint a máguskört.*
-Így van, minél bonyolultabb, annál nehezebb a varázsigéje, vagy a kézmozdulatok.
*Ő is úgy érzi, hogy ezt a témát kellően kifejtették. A mágia meg... nos igen, hetekig itt ülhetnének és bontogathatnák szinte minden második varázslatot a listán.*
-Tanoncok. Nagyon kedvesek. Szerintem egyikőjük sem kapaszkodik bele túlságosan az alapkultúrába, sokkalta szélesebb látókörűeknek gondolom őket. Vagy, ha még nem is azok, hát majd olyanná válnak.
*Grem kissé bizalmatlan, de ez sem mindig baj. Worenth az ellenkezője, ő sokkalta könnyebben, sokszor alapok nélkül megadja a bizalmat bárki számára. Hosszútávon viszont ez sem mindig nevezhető jó tulajdonságnak.*
-Hogyne!
*Még egy bőséges pohárka kijön a Doktornak is abból, amit a hóhajú a beszélgetés elején felbontott. Ezt hamar ki is tölti neki. Na meg utánpótlás is van éppenséggel bőven, ha a kiszáradás veszélye fenyegetné bármelyikőjüket is.*
-Én személy szerint nagyon örülök annak, ha a gnómok jelen vannak minálunk. Az intelligenciátok legendás, egyik faj sem érhet fel hozzátok, ezt mindig is csodáltam. Nem irigységből, hanem inkább a kíváncsiság, hogy mégis mi az a több, amit ti képesek vagytok kihozni. Aztán, ahogy láttam már nálunk is fejlődni gnómot rájöttem, hogy ez egész egyszerűen belétek van kódolva. Isszátok magatokba a tudást, mint szivacs a vizet.
*Inkább Worenth örül annak, hogy Grem itt van, hiszen ő olyan egyéniség, aki később még vezetői szerepet is kaphat a szövetségben.*
-A nagy barátság egészen biztos, hogy sosem lesz meg. És ez java részben annak köszönhető, hogy egyik fél sem szakad el a múltbéli sérelmeitől meg az ellenérzéseiről. Ez is egy afféle csőlátás. A múlt árnyékainak fogsága.
*Nyilván időre lenne szükség, mire a harmónia teljes mértékben érvényesülne, de nem lehetetlen. Azt viszont még Worenth is belátja, hogy ez egy tündérmese.*
-Igen, egyébként is erre terelgettek ugye. Nem Doktor, én sosem alkottam semmit és a mechanikához sem igazán értek. Hiszen még a játékdobozodat sem tudom a mai napig sem, hogy pontosan miféle. *nevet egyet és iszik is egy nagyobb korty bort. A következő lazább kérdésnél ismételten jót derül.*
-Arra én is! Amúgy fel tudok ám csattanni én is, de akkor már tényleg baj van.
*Talán amióta itt van egyszer fordult elő, hogy valakinek felcsattant dühösen, az pedig Kagan volt. Ugye az a bizonyos ominózus eset, amikor kilépve azt látta, hogy Kagan meg akarja verni Eirenit.*
-Ha te a lelki békédet a pincékben, csatornákban leled meg, akkor nem is kell magadból kifordulni. Csak szeretném, ha látnád, hogy itt nem leszel egyedül. De úgy veszem észre, hogy ezzel már teljesen tisztába vagy. Te sem vagy kevésbé különleges gnóm Grem, a Doktorok Doktora!
*Igen, kicsit már a bor is. Majdnem fél liternél járnak már fejenként.*
-Tyűha! *füttyent egyet.* -Az már igen. Szóval te lettél ilyen különc, ők pedig beletemetkeztek a hagyományokba. Én egyke gyerek vagyok. A szüleim már nem élnek, viszont a nagybátyám Worden még igen. Ő nagy világjáró, szóval a jó ég tudja csak, hogy merre van. Vagy még az sem. Olyan hetven éves körül lehet mostanra. Kedveltem Wordent, hiszen ő volt az, aki a mágia útjára lépett és sokat beszélt nekem róla. Emiatt az apámékkal el is romlott a viszonya. Aztán eléggé eltávolodtunk egymástól, lassan harminc éve nem láttam. Lehet, hogy fel sem ismerném ha elsétálna mellettem az utcán.
*Inkább közömbösen mondja ezt, mintsem érzelgősen. Harminc év után az embert ez már kevésbé és nehezebben hatja meg.*
-Te voltál a legidősebb a testvérek között? Mindenki a tudománynak él? Nem lett senkiből harcos, lovag, íjász vagy kovács?