//Grombar után - 2. nap//
*Sajnálatos módon ő képtelen Aon gondolataiban olvasni, így a továbbiak elég unalmasan alakulnak. Két pasi, egymással szemközt, lehunyt szemmel hallgat. Végül az ítélet, az őrmester rendben van. Csodás. Vagyis ő meg bízzon meg egy mágusban. Hát nem épp erről híres. Poharát ürítve biccent, és hunyja le a szemét, legkevésbé sem készen, hogy olyan kapcsolatba bonyolódjon Worenthel, amilyenbe. A viszolygását nem is próbálja leplezni, hagyja, hogy cikázó gondolatainak, érzelmeinek elegye árulkodjon. Egy dolog ágyba bújni, pucérkodni idegennel, de beengedni oda, ami csakis sajátja, na az már több, mint szokványos.
Ahogy Kagannal is tette, nem is próbál összpontosítani a kérdésekre, pusztán engedi a másikat betekinteni a cikázó képek közé, melyeknek gazdagsága talán zavaró lehet, de ha jól válogat közöttük a mágus túlságosan is kimerítő választ kap minden egyes kérdésére, mely nem érinti a felderítést.
Láthat egy vörös hajú, eleven kislányt, egy ponyvás szekér mellett ugrabugrálni, virágokat szedni, kis csitrit egy felcser sátorban asszisztálni temérdek vérző harcos között, ifjú leányt egyedül vándorolni, főzeteket keverni, sebeket ellátni, végtagot levágni, részegedni, henteregni, rácsok mögött gubbasztani, bordélyt igazgatni. Temérdek vér, gyógyfőzet, és szesz között tapicskolhat, érintve valami furcsán keserű általános hangulatot.
Vagyis nem egy katona emlékei ezek, ám valahol egy pillanatra felbukkan a nagy pecsétes papíros nevével, és rangjával is.
Majd következnek mindazon események, melyek egészen eddig a pontig vezettek, előbb kristálytiszta képekként a kikötői események, Delathar, sérültek, a mélységi kém, Delathar, és a rendkívül izgatónak tartott zöld tekintete, Worenth még egy pillanatra beleláthat azon bizalmas jelentésekbe is, melyeket Zia feletteseinek körmölt le.
Aztán a Grombar, fekete foltok, ködösen változó, torzuló események. Két holt lovas támadása, majd csak egy, hullahegyek, melyek egy pillant alatt tűnnek el, kísértetek, mik összeolvadnak, különválnak, számukat meg sem lehet saccolni. Bizonyosság néhány ponton, mely hamar pukkan ki szappanbuborék módjára, kétkedésnek adva át helyét. Mintha egy tó felszínét vizsgálnák, mely folyton változik a belé hajigált kavicsoktól.
Majd újra tisztázva az elmúlt két nap, kezdve Kagannal folytatott mentális cseveje igen élénk részleteivel, egészen az éhes kutyagolásig, és megérkezésükig.*