//Krestvir, Loka, Meira, Kriyon, Zaras, Ava, BORG, DARANEL, Isu, Taitos//
*Mikor Isurri pontosítást kér, rájön, hogy így valóban nem lehetett egészen érthető, amiről beszélt. Csak épp szerette volna elkerülni, hogy mindent el kelljen mesélnie itt, mindenki előtt. Ám most már kezdi úgy látni, hogy mégiscsak meg kellene osztania ezt a többiekkel, ha csatlakozni szeretne, nem jó titkokkal indítani.
Azért körbe nem néz, csak a klánvezérre. Fél, hogy nem lenne képes megszólalni, ha tudatosítaná, mennyien vannak körülötte.
Vesz egy nagy levegőt, és belekezd…*
- Én nem emlékszem semmire, Isurii mester. Pár napja tértem magamhoz az erdőben, s Taitos volt az első, akivel találkoztam. Nem tudom, ki vagyok, vagy honnan jöttem… És ezért nincs is hová mennem. Eleinte csak menedéket szerettem volna kérni Önöknél. De miután tegnap Taitos megtanított mana lövedéket készíteni, és elsőre sikerült… már akkor, és azóta úgy érzem, ez a múltam része lehet. És a jövőmé. Erre vágyom, ezt szeretném csinálni. És ezért szeretnék csatlakozni. Hogy visszaszerezzem a tudást, ami egykor tán az enyém volt, s újat is tanulhassak Önöktől. - *zárja be története nagyvonalakbani mesélését, meghatározva csatlakozása motivációját is, most már pontosan.
Majd hallgatja Meirát, s végül Isurii ismétlését, olykor biccentve, hogy jelezze, érti az elhangzottakat. Úgy érzi, nincs semmi az egészben, amivel ne tudna kiegyezni. A klán körüli teendők ellátása természetes, akárcsak egy otthon esetén. Az elméleti alapoknak részéről külön örül, mert már a Templombéli óra során tapasztalta, mily keveset tud mindezekről.
Egyedül talán a távozás esetén fizetendő súlyok aranyak aggaszthatnák, de mivel egyelőre nem lát okot, amiért távozna a klántól, ez csak elméleti szinten gondolkodtatja el.*
- Akkor hát ez a döntés és elköteleződés egy életre szól? Ha valaha távozni szándékozna valaki, azt addig nem teheti meg, míg össze nem szedi a pénzt, amivel a taníttatása költségét fedezni tudja? - *kérdez vissza, hogy jól érti-e.
Kriyon lángocskás trükközését valóban csodáló érdeklődéssel követi, de mikor a férfi ezt meg is jegyzi, egyértelművé téve, hogy felfigyelt rá, zavarba jön. Ennek ellenére egy mosolykezdeménynek beillő kis fintorral válaszol a tűzmágus kacsintására, majd inkább elfordul tőle.
És figyelme egészen gyorsan visszatalál Isuriihoz. Mi az hogy!
Rémülten, tágra nyílt szemekkel néz a nőre, mikor az az ő nevét említi valami újabb utazással, feladattal, különleges jelenségekkel, élőholtakkal kapcsolatban. Majd Taitost keresi tekintete, segítséget kérőn.
Nem örül neki, hogy el kell szakadnia a fiútól, mellette megvolt egy bizonyos mértékű biztonságérzete. Most pedig kénytelen lesz önállósulni. Vagyis máris…*
- E-elnézést… De… a feladatunk akkor annyi, hogy… menjünk oda, nézzük meg, van-e ott valami furcsa, majd jöjjünk vissza, és meséljük el? - *néz Isuriira bizonytalankodva.
Miután mindent megbeszéltek, és a többiek is visszavonulnak, maga is távozik. Először a saját szobája felé veszi az irányt, de miután rájön, hogy ott csak az üres ágy és ládák várnák, ha módjában áll, inkább Taitos irodájába megy. Azon kívül, hogy tanácsot, és felszerelést remél kapni tőle, míg a többiek elkészülnek, talán mestere jegyzeteit is átnézheti, s lemásolhatja, hogy az út során, vagy még az előtt bemagoljon néhány varázsigét.*