Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 149 (2961. - 2980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
2980. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-17 18:18:55
Üzenet elküldve: 2018-11-17 18:18:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
*Megijed, mikor az óriás kisebb erőbedobással kezd kapálózni. A végén még tényleg itt fog megfulladni a szerencsétlen...
Már épp segítségért kiáltana, mikor a férfi megfordul, sőt, mintha lerakta volna a lábait, olyan biztossá válik a mozgása. És elindul felé... bárgyún menetelve.
Míg Zaxdor köhög és megkapaszkodik, az ő veszélyérzete ismét megnövekszik az aggodalom múltával, úgyhogy gyorsan odébb libben a vízben.
Megtámaszkodik a medence szélében, és már ki is mászott. Zaxdortól olyan három karnyújtásnyira marad, ülve, onnan nézi a férfit, várva, hogy az összeszedje magát.
A lány teste nagyon sovány, már-már alultáplált, inas, szikáran izmos, akár a vándoroké. Nincs rajta sok néznivaló, bár mellkasa már nem teljesen lapos, szűk még nem lett az alsóneműje. Azt a darabot viseli ugyanis, amiben ide érkezett, nagyjából két éve. Azóta növekedett valamennyit, fejlődött a teste, ebből pedig ő is tud bizonyos következtetéseket levonni a korát illetően, ha már magától értetődően ennyit sem tud magáról, emlékei hiányából fakadóan.
A két részből álló ruhadarab sűrűn szőtt, vászonból készült. Nincs rajta semmi díszítés, akár egy fiú is viselhetné. Ujjatlan felsőrész és egy madzaggal bevehető laza nadrág, ami egykoron a térdéig ért, ma már valamivel fölötte véget ér. A felső rész kicsit hosszabb, de az is már épphogy csak eltakarja a gatyamadzagot. De még nem nőtte ki teljesen ezt az alsóneműt, úgyhogy továbbra is használja.
Ha az óriás majd jobban megnézné, felfedezhetne rajta néhány apróbb sebhelyet, ám ami így első ránézésre is feltűnhet neki, az a lány jobb térdénél lévő roncsolódás. Ott olyan, mintha újra és újra letépték volna a bőrt, talán a húst is a teljes területen, majd az visszanőtt volna, csak épp nem túl szépen gyógyult.
Az első kérdésre nem is tudja, válaszoljon-e, mert nem tudja mire vélni. Mondjuk a másodikat még kevésbé.*
- Mitől? - *kérdez vissza, mert nem érti, mitől kellett volna őt megmenteni.*
- Jól vagy? - *ékeli közbe.*
- Mit akarsz itt? - *gyűri le pillanatnyi aggodalmát, helyesbítve a hozzáállásán. Hiszen megegyeztek, hogy Zaxdor távol tartja magát tőle, ezen a szószegésen nem változtat, hogy majdnem megfulladt és ő megsajnálta.*
*Megijed, mikor az óriás kisebb erőbedobással kezd kapálózni. A végén még tényleg itt fog megfulladni a szerencsétlen...
Már épp segítségért kiáltana, mikor a férfi megfordul, sőt, mintha lerakta volna a lábait, olyan biztossá válik a mozgása. És elindul felé... bárgyún menetelve.
Míg Zaxdor köhög és megkapaszkodik, az ő veszélyérzete ismét megnövekszik az aggodalom múltával, úgyhogy gyorsan odébb libben a vízben.
Megtámaszkodik a medence szélében, és már ki is mászott. Zaxdortól olyan három karnyújtásnyira marad, ülve, onnan nézi a férfit, várva, hogy az összeszedje magát.
A lány teste nagyon sovány, már-már alultáplált, inas, szikáran izmos, akár a vándoroké. Nincs rajta sok néznivaló, bár mellkasa már nem teljesen lapos, szűk még nem lett az alsóneműje. Azt a darabot viseli ugyanis, amiben ide érkezett, nagyjából két éve. Azóta növekedett valamennyit, fejlődött a teste, ebből pedig ő is tud bizonyos következtetéseket levonni a korát illetően, ha már magától értetődően ennyit sem tud magáról, emlékei hiányából fakadóan.
A két részből álló ruhadarab sűrűn szőtt, vászonból készült. Nincs rajta semmi díszítés, akár egy fiú is viselhetné. Ujjatlan felsőrész és egy madzaggal bevehető laza nadrág, ami egykoron a térdéig ért, ma már valamivel fölötte véget ér. A felső rész kicsit hosszabb, de az is már épphogy csak eltakarja a gatyamadzagot. De még nem nőtte ki teljesen ezt az alsóneműt, úgyhogy továbbra is használja.
Ha az óriás majd jobban megnézné, felfedezhetne rajta néhány apróbb sebhelyet, ám ami így első ránézésre is feltűnhet neki, az a lány jobb térdénél lévő roncsolódás. Ott olyan, mintha újra és újra letépték volna a bőrt, talán a húst is a teljes területen, majd az visszanőtt volna, csak épp nem túl szépen gyógyult.
Az első kérdésre nem is tudja, válaszoljon-e, mert nem tudja mire vélni. Mondjuk a másodikat még kevésbé.*
- Mitől? - *kérdez vissza, mert nem érti, mitől kellett volna őt megmenteni.*
- Jól vagy? - *ékeli közbe.*
- Mit akarsz itt? - *gyűri le pillanatnyi aggodalmát, helyesbítve a hozzáállásán. Hiszen megegyeztek, hogy Zaxdor távol tartja magát tőle, ezen a szószegésen nem változtat, hogy majdnem megfulladt és ő megsajnálta.*
2979. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-17 18:18:01
Üzenet elküldve: 2018-11-17 18:18:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
*Egy kósza gondolat erejéig még csapkod a kezével, ahogyan másoktól látta, persze több kevesebb sikert ér el, ami annyiban merül ki, hogy még lejjebbre merül. Szemeit kinyitja, legalább egy pillantás erejéig hadd lássa azt, akihez érkezett, így meglepve tapasztalja a törökülésből felegyenesedő lányt, ki még a víz alatt is őrzi méltóságát. Nem úgy persze, mint egy fuldokló óriás. Van tüdeje, így még van némi lehetősége átgondolni, vajon miért is érkezett ehhez a fiatal leányhoz, vajon miért ugrott fejest a medencébe, amikor nem is tud úszni? Nos, válaszok nem jutnak eszébe, így az utolsó pillanatát is kihasználja ahhoz, hogy kedves legyen. Lassan hasalásba süllyed, egy ekkora testet nem dob ki csak úgy víz, tekintve, hogy levegője is buborékokként távozik a felszín felé, így már felhajtó ereje sincs. ~ Ez hát a csúfos vég. Gyönyörű. ~ Kezét azért felemeli, hogy ujjai mozgatásával békésen mosolyogva intsen egyet a feltehetően rémült lánynak, ki már menekül is a medencefelszín felé. ~ Csak tudnám miért ölelget köveket?! Ahelyett hogy... na mindegy. ~ Lassan minden elfogy, a kitartás és a levegő is, tüdejében növekvő hatalmas égető érzés kezd elhatalmasodni rajta, így ismét rúgkapálni kezd, a víz teteje lehet, hogy forr az örvényben, aztán lassan csendesedik el, s adná át magát az érzésnek, tudván, hogy Krestvir volt az utolsó, aki látott. Alsóruházatban. A bárgyú mosoly akkor is ott ül szája sarkában, mikor megérzi a lapockái közé érkező csiklandós bökdöséseket. ~ Legyek? Itt lenn? ~ Kissé tanácstalan, de fejével hátratekintve, pillantja meg az ifjú sellőt, ki érte érkezett. Szemeit lehunyva engedi magát az árral, s ha menni kell, hát menni kell, lassan feláll, s követné az apró csodát, hogy elvezesse őt a Hegyóriások birodalmába, ahol végre megpihenhet. A birodalom márpedig felfelé van, nem véletlenül kapta a jelzést. ~ Hogy el ne tévesszem az utat! ~ Okoskodik, miközben lassan nyelni kezdi a vizet. Talán azt már nem is érzi, mikor felegyenesedve járni kezd a "birodalom" felé, hogy fejtetőjét és arcának felső részét hűvös szellő csapja meg. Szemei lehunyva, s a köhögés rázza, ösztönösen nyúl az első kapaszkodó pontig, amit csak hirtelen lát. Elkékülve köhög tovább a medence szélénél, majd lassan körbenéz:*
- Hol a... *Kérdőn áll meg pillantása a vélhetően víz felszínén lebegő "sellőn".*
- Ez már a hegyóriások birodalma? *Kérdezi bárgyún, bár tény, hogy a gyönyörű sellő éppen Krestvirre hasonlít, kinek ijedt tekintetét nem tudná összetéveszteni senkivel. Látta már épp eleget. A végén elmosolyodik:*
- Megmentettelek? *Kérdezi szégyenlősen mosolyogva majd szemét lesütve néz másfelé, nem akarja, hogy Krestvir zavarban érezze magát.*
*Egy kósza gondolat erejéig még csapkod a kezével, ahogyan másoktól látta, persze több kevesebb sikert ér el, ami annyiban merül ki, hogy még lejjebbre merül. Szemeit kinyitja, legalább egy pillantás erejéig hadd lássa azt, akihez érkezett, így meglepve tapasztalja a törökülésből felegyenesedő lányt, ki még a víz alatt is őrzi méltóságát. Nem úgy persze, mint egy fuldokló óriás. Van tüdeje, így még van némi lehetősége átgondolni, vajon miért is érkezett ehhez a fiatal leányhoz, vajon miért ugrott fejest a medencébe, amikor nem is tud úszni? Nos, válaszok nem jutnak eszébe, így az utolsó pillanatát is kihasználja ahhoz, hogy kedves legyen. Lassan hasalásba süllyed, egy ekkora testet nem dob ki csak úgy víz, tekintve, hogy levegője is buborékokként távozik a felszín felé, így már felhajtó ereje sincs. ~ Ez hát a csúfos vég. Gyönyörű. ~ Kezét azért felemeli, hogy ujjai mozgatásával békésen mosolyogva intsen egyet a feltehetően rémült lánynak, ki már menekül is a medencefelszín felé. ~ Csak tudnám miért ölelget köveket?! Ahelyett hogy... na mindegy. ~ Lassan minden elfogy, a kitartás és a levegő is, tüdejében növekvő hatalmas égető érzés kezd elhatalmasodni rajta, így ismét rúgkapálni kezd, a víz teteje lehet, hogy forr az örvényben, aztán lassan csendesedik el, s adná át magát az érzésnek, tudván, hogy Krestvir volt az utolsó, aki látott. Alsóruházatban. A bárgyú mosoly akkor is ott ül szája sarkában, mikor megérzi a lapockái közé érkező csiklandós bökdöséseket. ~ Legyek? Itt lenn? ~ Kissé tanácstalan, de fejével hátratekintve, pillantja meg az ifjú sellőt, ki érte érkezett. Szemeit lehunyva engedi magát az árral, s ha menni kell, hát menni kell, lassan feláll, s követné az apró csodát, hogy elvezesse őt a Hegyóriások birodalmába, ahol végre megpihenhet. A birodalom márpedig felfelé van, nem véletlenül kapta a jelzést. ~ Hogy el ne tévesszem az utat! ~ Okoskodik, miközben lassan nyelni kezdi a vizet. Talán azt már nem is érzi, mikor felegyenesedve járni kezd a "birodalom" felé, hogy fejtetőjét és arcának felső részét hűvös szellő csapja meg. Szemei lehunyva, s a köhögés rázza, ösztönösen nyúl az első kapaszkodó pontig, amit csak hirtelen lát. Elkékülve köhög tovább a medence szélénél, majd lassan körbenéz:*
- Hol a... *Kérdőn áll meg pillantása a vélhetően víz felszínén lebegő "sellőn".*
- Ez már a hegyóriások birodalma? *Kérdezi bárgyún, bár tény, hogy a gyönyörű sellő éppen Krestvirre hasonlít, kinek ijedt tekintetét nem tudná összetéveszteni senkivel. Látta már épp eleget. A végén elmosolyodik:*
- Megmentettelek? *Kérdezi szégyenlősen mosolyogva majd szemét lesütve néz másfelé, nem akarja, hogy Krestvir zavarban érezze magát.*
2978. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-17 18:13:23
Üzenet elküldve: 2018-11-17 18:13:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
*Nyomasztó gondolatai elől menekült ide, felejteni, kicsit kiszellőztetni a fejét. Bár ez talán nem a legtalálóbb kifejezés, tekintve, hogy a víz alatt üldögél épp...
Meditál és gyakorol. Törökülésben üldögél a medence alján, ölében egy nehéz szikladarab, ami lent tartja a víz alatt.
Mintha egy másik világban volna, olyan idelent. Mások a fények, mások a hangok... A tüdeje levegőért könyörög, s ez a kényszerítő érzés is egy másfajta tudatállapotot eredményez. Feszegeti a határait, figyeli a vizet, olykor nyitott szemmel, máskor szemeit lehunyva, csak a többi érzékszervével tapasztalva mozgását, áramlását.
Mindeközben pedig a víz lényegéről elmélkedik, ahogyan csak a mágusok tudnak, elemekre bontva minden tudást és tapasztalást, hogy abból új ismereteket alkossanak magukban...
Ebbe az átszellemült elmélkedésbe robban be váratlanul egy hatalmas test, ami már csak a meglepetés miatt is annyira megijeszti a lányt, hogy ostobán levegőért kap, ám természetesen helyette vizet nyel. Fuldokolva löki ki egy határozott mozdulattal a sziklát öléből, majd köhögve emelkedik a felszínre.
Miközben próbál levegőhöz jutni, tekintete a víz alját fürkészi és a fel-felbukkanó testrészeket.
Rémülten ismeri fel az izmos, félmeztelen, termetes alakban Zaxdort, s első gondolata, hogy a férfi meg akarta fojtani.
Erre a medence széléhez húzódik gyorsan, menekülőre fogva, ám mire odaér, feltűnik neki, hogy az óriás mintha túlságosan is esetlenül mozogna, s túl régóta van már a feje a víz alatt. Talán nem tud úszni?...
A holló hangos károgással kereng a medence fölött, mintha kárörvendőn vihogna rajtuk. Ennek tükrében felmerülhet, hogy vajon valóban segíteni akart az óriásnak, vagy csak nem evett még ilyen hatalmas dögöt, s most a várható lakomának örül?
Krestvir tanácstalanul nézi egy ideig a kapálózást, mert fél közelebb menni, nehogy Zaxdor lenyomja a víz alá, de minden rosszat feltételező gondolata ellenére végül mégsem tudja csak úgy nézni, hogy megfulladjon.
Nincs tapasztalata a mentésben, csak annyit lát, hogy az izmos karokkal nem tud majd szembeszállni, ha elkapják. Úgyhogy azokat igyekszik elkerülni és hátulról megközelíteni az óriást. Igazából az a vicces, hogy a medence nem annyira mély. Az óriás lábujjon állva valószínűleg gond nélkül leérne az aljára, talán még talpon állva is. Viszont annak, aki épp azt sem tudja, merre van a fent és a lent, bizonyára ez sem tűnik fel olyan egyszerűen.
Mikor Zaxdor háta mögé került, jobb ötlete nem lévén a férfi lapockái közé üt egymás után többször, karját kinyújtva, majd gyorsan vissza is húzódik. Csak a tájékozódást szeretné visszaadni az óriásnak és felhívni magára a figyelmét. Ha megfordulna, akár már véletlenül is meg tudna kapaszkodni a medence szélében, ahogy kapálózik.*
*Nyomasztó gondolatai elől menekült ide, felejteni, kicsit kiszellőztetni a fejét. Bár ez talán nem a legtalálóbb kifejezés, tekintve, hogy a víz alatt üldögél épp...
Meditál és gyakorol. Törökülésben üldögél a medence alján, ölében egy nehéz szikladarab, ami lent tartja a víz alatt.
Mintha egy másik világban volna, olyan idelent. Mások a fények, mások a hangok... A tüdeje levegőért könyörög, s ez a kényszerítő érzés is egy másfajta tudatállapotot eredményez. Feszegeti a határait, figyeli a vizet, olykor nyitott szemmel, máskor szemeit lehunyva, csak a többi érzékszervével tapasztalva mozgását, áramlását.
Mindeközben pedig a víz lényegéről elmélkedik, ahogyan csak a mágusok tudnak, elemekre bontva minden tudást és tapasztalást, hogy abból új ismereteket alkossanak magukban...
Ebbe az átszellemült elmélkedésbe robban be váratlanul egy hatalmas test, ami már csak a meglepetés miatt is annyira megijeszti a lányt, hogy ostobán levegőért kap, ám természetesen helyette vizet nyel. Fuldokolva löki ki egy határozott mozdulattal a sziklát öléből, majd köhögve emelkedik a felszínre.
Miközben próbál levegőhöz jutni, tekintete a víz alját fürkészi és a fel-felbukkanó testrészeket.
Rémülten ismeri fel az izmos, félmeztelen, termetes alakban Zaxdort, s első gondolata, hogy a férfi meg akarta fojtani.
Erre a medence széléhez húzódik gyorsan, menekülőre fogva, ám mire odaér, feltűnik neki, hogy az óriás mintha túlságosan is esetlenül mozogna, s túl régóta van már a feje a víz alatt. Talán nem tud úszni?...
A holló hangos károgással kereng a medence fölött, mintha kárörvendőn vihogna rajtuk. Ennek tükrében felmerülhet, hogy vajon valóban segíteni akart az óriásnak, vagy csak nem evett még ilyen hatalmas dögöt, s most a várható lakomának örül?
Krestvir tanácstalanul nézi egy ideig a kapálózást, mert fél közelebb menni, nehogy Zaxdor lenyomja a víz alá, de minden rosszat feltételező gondolata ellenére végül mégsem tudja csak úgy nézni, hogy megfulladjon.
Nincs tapasztalata a mentésben, csak annyit lát, hogy az izmos karokkal nem tud majd szembeszállni, ha elkapják. Úgyhogy azokat igyekszik elkerülni és hátulról megközelíteni az óriást. Igazából az a vicces, hogy a medence nem annyira mély. Az óriás lábujjon állva valószínűleg gond nélkül leérne az aljára, talán még talpon állva is. Viszont annak, aki épp azt sem tudja, merre van a fent és a lent, bizonyára ez sem tűnik fel olyan egyszerűen.
Mikor Zaxdor háta mögé került, jobb ötlete nem lévén a férfi lapockái közé üt egymás után többször, karját kinyújtva, majd gyorsan vissza is húzódik. Csak a tájékozódást szeretné visszaadni az óriásnak és felhívni magára a figyelmét. Ha megfordulna, akár már véletlenül is meg tudna kapaszkodni a medence szélében, ahogy kapálózik.*
2977. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-17 18:12:38
Üzenet elküldve: 2018-11-17 18:12:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
*A hirtelen beálló csendben felhangzó erőteljes károgás bizony furcsán hat, ahogy az is, egy éjfekete holló, vajon mit keres egy erdő közepén, mikor nekik elsősorban a szántóföldek és az ott kikapart csemegék jelentenek mindent. Kíváncsian tekint fel az ágra, majd ismerős érzések szállják meg. Hogy a madár gúnyolódik-e, vagy sem, az előtte gondolatban megjelenő mimika megerősít szándékában, s némi melegséggel is tölti el. Muszáj, hogy megértse, muszáj, hogy kiigazodjon magán. Muszáj, hogy Synmirába érjen. Muszáj, hogy találkozzon vele! Röpke pillanatra sincs szüksége, hogy a felkiáltó hollót azonnal kezdje követni, nem csak tekintetével, immár termetes testével is, árkon bokron át, ágakat lendületesen félrehajtva. A felsejlő fényt már korábban észreveszi, inkább azon elmélkedik, hogy eddig ez hogyan kerülte el a figyelmét. Igaz ugyan, hogy kikövezett, fehér kavicsos útra számított, ez meg inkább valaminek a hátsó részéhez vezet, de nem érdekli, mert a víz csobogó hangja is felkelti érdeklődését. Aztán szemeit meresztve szinte elfelejt maga elé nézni és ha kezét nem teszi ki, majdnem nekigyalogol az erdő végét jelző fasorokban álló egyik fának. Hatalmasat nyel, aminek nem az impozáns épületek együttese az oka. Nem is a kecsesen fodrozódó víz, vagy, hogy végre megtalálja, amit keresett. Illetve ez utóbbi talán mégis befolyásolja valamennyire, ugyanis a medencében ismerős alakot vél felfedezni, nem is olyan messze. Az újabb károgásra már csak legyint egyet:*
- Oké, oké, látom már, köszi! *Hogy a holló miért segítette, nem tudhatja, de jelenleg hálával dörgölné meg minden egyes tollát, magához ölelve. Egy kicsit úgy érzi, hogy kukkol, ami nem szép dolog, el is szégyelli magát, persze a szemeit nem tudja levenni az elé táruló látványról.*
- Krestvir... fürdik... *Ismét egy hatalmas nyelés, ahogyan hirtelen a víz alól kissé összeragadt sötét tincsek és szelíden ívelt homlok tűnik fel, s a levegőért kapó kecses test megemelkedik. Szerencsére Zaxdort nem látja senki, ha látná minden bizonnyal furcsán tekintenének rá, mert a lány mozdulataival együtt mozdul ő is, majd szintén hevesen levegőért kap. A fába kapaszkodó kezei lassan csúsznak le, hogy ezúttal meg majdnem lefejelje annak törzsét, lábaiból szinte minden erő elszáll egy pillanatra. A lány ismét eltűnik, Zaxdor mosolyogva figyeli, hogy aztán a mosoly egy idő után lassan hervadjon le, s lépjen néhány lépést közelebb kissé, már-már kibukkanva az erdőből, miközben nyakát nyújtogatva figyeli a felszínt. A lehervadt mosoly helyét aggodalmas pillantások váltják fel, aztán a felgyorsuló óriás hatalmas dübbenő léptei hallatszanak:*
- Látom már, látom! *Bődül a felkárogó holló felé.* Jövök! Tarts ki Krestvir! *Kiáltja, mintha a lány meghallaná, persze lehet, hogy így van. Csak néhány öles lépésre van szüksége, hogy elérjen a medencéhez, keresztben hátán hordott hosszú kardjait, futtában dobja le magáról. Nyílegyenes fejessel ugrik be a medencébe, s szinte azonnal keresni kezdi a lány testét, egészen addig, míg levegője nem kezd el fogyni. Aztán már gondolkodik is, ebben a rémisztő, egyben romantikus álomban. Még a víz alatt is homlokára csap, talán apró hullámokat gerjesztve ezzel. ~ De hülye vagyok, bakker! ~ Szemeit kinyitva talán felsejlik előtte Krestvir alsóruhába bújtatott törékeny teste, miközben arra gondol, hogy ez egy gyönyörű utolsó kép, mit láthat. Közben persze átkozza magát, hogy az úszásleckékből bizony minden kiképzése ellenére kimaradt. Így sohasem tanult meg úszni.*
*A hirtelen beálló csendben felhangzó erőteljes károgás bizony furcsán hat, ahogy az is, egy éjfekete holló, vajon mit keres egy erdő közepén, mikor nekik elsősorban a szántóföldek és az ott kikapart csemegék jelentenek mindent. Kíváncsian tekint fel az ágra, majd ismerős érzések szállják meg. Hogy a madár gúnyolódik-e, vagy sem, az előtte gondolatban megjelenő mimika megerősít szándékában, s némi melegséggel is tölti el. Muszáj, hogy megértse, muszáj, hogy kiigazodjon magán. Muszáj, hogy Synmirába érjen. Muszáj, hogy találkozzon vele! Röpke pillanatra sincs szüksége, hogy a felkiáltó hollót azonnal kezdje követni, nem csak tekintetével, immár termetes testével is, árkon bokron át, ágakat lendületesen félrehajtva. A felsejlő fényt már korábban észreveszi, inkább azon elmélkedik, hogy eddig ez hogyan kerülte el a figyelmét. Igaz ugyan, hogy kikövezett, fehér kavicsos útra számított, ez meg inkább valaminek a hátsó részéhez vezet, de nem érdekli, mert a víz csobogó hangja is felkelti érdeklődését. Aztán szemeit meresztve szinte elfelejt maga elé nézni és ha kezét nem teszi ki, majdnem nekigyalogol az erdő végét jelző fasorokban álló egyik fának. Hatalmasat nyel, aminek nem az impozáns épületek együttese az oka. Nem is a kecsesen fodrozódó víz, vagy, hogy végre megtalálja, amit keresett. Illetve ez utóbbi talán mégis befolyásolja valamennyire, ugyanis a medencében ismerős alakot vél felfedezni, nem is olyan messze. Az újabb károgásra már csak legyint egyet:*
- Oké, oké, látom már, köszi! *Hogy a holló miért segítette, nem tudhatja, de jelenleg hálával dörgölné meg minden egyes tollát, magához ölelve. Egy kicsit úgy érzi, hogy kukkol, ami nem szép dolog, el is szégyelli magát, persze a szemeit nem tudja levenni az elé táruló látványról.*
- Krestvir... fürdik... *Ismét egy hatalmas nyelés, ahogyan hirtelen a víz alól kissé összeragadt sötét tincsek és szelíden ívelt homlok tűnik fel, s a levegőért kapó kecses test megemelkedik. Szerencsére Zaxdort nem látja senki, ha látná minden bizonnyal furcsán tekintenének rá, mert a lány mozdulataival együtt mozdul ő is, majd szintén hevesen levegőért kap. A fába kapaszkodó kezei lassan csúsznak le, hogy ezúttal meg majdnem lefejelje annak törzsét, lábaiból szinte minden erő elszáll egy pillanatra. A lány ismét eltűnik, Zaxdor mosolyogva figyeli, hogy aztán a mosoly egy idő után lassan hervadjon le, s lépjen néhány lépést közelebb kissé, már-már kibukkanva az erdőből, miközben nyakát nyújtogatva figyeli a felszínt. A lehervadt mosoly helyét aggodalmas pillantások váltják fel, aztán a felgyorsuló óriás hatalmas dübbenő léptei hallatszanak:*
- Látom már, látom! *Bődül a felkárogó holló felé.* Jövök! Tarts ki Krestvir! *Kiáltja, mintha a lány meghallaná, persze lehet, hogy így van. Csak néhány öles lépésre van szüksége, hogy elérjen a medencéhez, keresztben hátán hordott hosszú kardjait, futtában dobja le magáról. Nyílegyenes fejessel ugrik be a medencébe, s szinte azonnal keresni kezdi a lány testét, egészen addig, míg levegője nem kezd el fogyni. Aztán már gondolkodik is, ebben a rémisztő, egyben romantikus álomban. Még a víz alatt is homlokára csap, talán apró hullámokat gerjesztve ezzel. ~ De hülye vagyok, bakker! ~ Szemeit kinyitva talán felsejlik előtte Krestvir alsóruhába bújtatott törékeny teste, miközben arra gondol, hogy ez egy gyönyörű utolsó kép, mit láthat. Közben persze átkozza magát, hogy az úszásleckékből bizony minden kiképzése ellenére kimaradt. Így sohasem tanult meg úszni.*
2976. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-17 18:07:58
Üzenet elküldve: 2018-11-17 18:07:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
*Sasok vijjogását nem hallja a férfi, azonban ahogy bolyong az erdőben, varjakra jellemző rekedt, károgó hang ütheti meg a fülét, ami természetesen minden jóérzésű énekesmadarat elhallgattat temetői komorságával, így nagy csend terem körülötte.
Ha a hang felkelti a férfi figyelmét, akkor a közelben egy hollót láthat az egyik fa ágán ülni.
A madár mintha őt nézné, majd mintegy az esetlen tévelygésen gúnyolódva újra kiengedi rekedt hangját, "felkacagava", aztán meg heves szárnycsapkodással fölemelkedik, s odébbszáll egy másik fára a közelben.
Amennyiben az óriás még nem unt rá, és követi a hollót tekintetével, akkor felfedezheti, hogy amott, a madár mögött világosabb a háttér, több fény szűrődik át a fák között, vagyis mintha egy tisztás volna arra...
Ha pedig ezt kellően biztató jelnek véli ahhoz, hogy arra haladjon tovább, úgy hamarosan víz csobogó hangjára lehet figyelmes.
Kis idő múlva már ki is tud pillantani a fák közül arra a bizonyos tisztásra.
Synmira vízkertjét láthatja maga előtt a forrással, melynek vize egy természetes medencébe gyűlik össze ezen a helyen. Így, kora ősszel is akadnak még vízparti növények, amik elfogjanak valamit a kilátásból, de a medence partja többnyire tiszta, hisz gyakori használatban van.
Kellemes, csalogató kép lehet ez sokaknak, mert ki ne vágyódnék itt felfrissülni testileg-lelkileg?
A háttérben Synmira csodás épülete és a - kissé ugyan elhanyagolt - kert, mindez magával az erdővel keretezve... Festői összkép.
Az egészbe csak az a rusnya madár rondít bele, ahogy újra fölkárog, kicsivel az óriás feje fölött.
Majd más is hallatszik... Egy nagyobb csobbanás, aztán pedig egy hang, mintha valaki levegőért kapna.
Krestvir ázott feje emelkedik ki a medencéből és sűrűn zihálva tűri ki a haját arcából.
Nem mezítelen, alsóruhájában fürdőzik, amiből egyelőre egy ujjatlan felsőrész látszik, ahogy vállai kibukkannak a vízből.
Az sem sokáig, mert néhány szapora légzés, majd egy határozottabb, mély belégzés után ismét eltűnik a lány a víz alatt. Hosszú-hosszú időre, mintha már fel sem akarna jönni.
A madár pedig ismét fölkárog.*
*Sasok vijjogását nem hallja a férfi, azonban ahogy bolyong az erdőben, varjakra jellemző rekedt, károgó hang ütheti meg a fülét, ami természetesen minden jóérzésű énekesmadarat elhallgattat temetői komorságával, így nagy csend terem körülötte.
Ha a hang felkelti a férfi figyelmét, akkor a közelben egy hollót láthat az egyik fa ágán ülni.
A madár mintha őt nézné, majd mintegy az esetlen tévelygésen gúnyolódva újra kiengedi rekedt hangját, "felkacagava", aztán meg heves szárnycsapkodással fölemelkedik, s odébbszáll egy másik fára a közelben.
Amennyiben az óriás még nem unt rá, és követi a hollót tekintetével, akkor felfedezheti, hogy amott, a madár mögött világosabb a háttér, több fény szűrődik át a fák között, vagyis mintha egy tisztás volna arra...
Ha pedig ezt kellően biztató jelnek véli ahhoz, hogy arra haladjon tovább, úgy hamarosan víz csobogó hangjára lehet figyelmes.
Kis idő múlva már ki is tud pillantani a fák közül arra a bizonyos tisztásra.
Synmira vízkertjét láthatja maga előtt a forrással, melynek vize egy természetes medencébe gyűlik össze ezen a helyen. Így, kora ősszel is akadnak még vízparti növények, amik elfogjanak valamit a kilátásból, de a medence partja többnyire tiszta, hisz gyakori használatban van.
Kellemes, csalogató kép lehet ez sokaknak, mert ki ne vágyódnék itt felfrissülni testileg-lelkileg?
A háttérben Synmira csodás épülete és a - kissé ugyan elhanyagolt - kert, mindez magával az erdővel keretezve... Festői összkép.
Az egészbe csak az a rusnya madár rondít bele, ahogy újra fölkárog, kicsivel az óriás feje fölött.
Majd más is hallatszik... Egy nagyobb csobbanás, aztán pedig egy hang, mintha valaki levegőért kapna.
Krestvir ázott feje emelkedik ki a medencéből és sűrűn zihálva tűri ki a haját arcából.
Nem mezítelen, alsóruhájában fürdőzik, amiből egyelőre egy ujjatlan felsőrész látszik, ahogy vállai kibukkannak a vízből.
Az sem sokáig, mert néhány szapora légzés, majd egy határozottabb, mély belégzés után ismét eltűnik a lány a víz alatt. Hosszú-hosszú időre, mintha már fel sem akarna jönni.
A madár pedig ismét fölkárog.*
2975. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-17 18:07:08
Üzenet elküldve: 2018-11-17 18:07:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
*Békésen bandukol az úton. Igazából útnak nem is lehet nevezni, mert csak egy ösvény, mit az erdő sűrűjébe vágtak. Soha életében nem járt erre, kissé szokatlan is a táj. Nem látni hegyek oldaláról legördülő sziklákat, ahogyan a szél sem süvít az ormok felett. Jelenleg köröző sasok vijjogását sem hallja, talán nem is hallaná meg. Gondolataiba temetkezve halad előre, azt csak remélni tudja, hogy a jó irányba. Jelenleg nem kapott feladatot, illetve ha kapott volna, akkor is csak egy dolog érdekelné. Az útbaigazítás mit kért, gyors volt és elég összetett, örül, hogy legalább idáig eljutott, mert bár ért a nyomokból, azért megolvasni nehezebben tudja őket, mint egy örök kalandor. Marka megszorul a szütyőjébe rejtett apró tárgyon, szája is keskeny vonallá préselődik. Ha bárki megkérdezné, hogy izgatott, inkább lecsapná, mintsem, hogy be kelljen vallania az igazságot, mert valóban így lehet. Az a csendes komorság, az a hideg öntudat, most valahogyan kissé a háttérbe szorul. Azt sem tudja mióta bolyong már, mert két korábbi leágazásnál csak tippelt, bár tény, hogy meglehetősen magabiztosan, aztán haladtában kezdett elbizonytalanodni. Az erdő erre sűrűbb, mint korábban, kissé másabb is. A korábbi sáv, keskeny csapássá szelídült, mintha több lenne a vadak nyoma is. Lassan megáll, s visszanéz, de az összehajló ágakon kívül mást nem is igen lát maga mögött.*
- A rohadt életbe. *Vakarja meg tarkóját.* Ennek fele sem tréfa. *Tesz néhány bizonytalan lépést visszafelé, aztán meggondolja magát.*
- Az útnak valahol erre kell lennie. Könnyen fellelhető, mi? *Dünnyög magában, s csak azt a kis tárgyat, azt nem ereszti szütyőjéből.*
- Gyerünk, tovább... tovább... legalább van időm kigondolni, miért is jövök. *Göcög fel, majd halad arra, amerre valamiért a szíve húzza. Csak feltételezi, hogy az irány helyes és az ösvény Synmirába vezet. Krestvirhez.*
*Békésen bandukol az úton. Igazából útnak nem is lehet nevezni, mert csak egy ösvény, mit az erdő sűrűjébe vágtak. Soha életében nem járt erre, kissé szokatlan is a táj. Nem látni hegyek oldaláról legördülő sziklákat, ahogyan a szél sem süvít az ormok felett. Jelenleg köröző sasok vijjogását sem hallja, talán nem is hallaná meg. Gondolataiba temetkezve halad előre, azt csak remélni tudja, hogy a jó irányba. Jelenleg nem kapott feladatot, illetve ha kapott volna, akkor is csak egy dolog érdekelné. Az útbaigazítás mit kért, gyors volt és elég összetett, örül, hogy legalább idáig eljutott, mert bár ért a nyomokból, azért megolvasni nehezebben tudja őket, mint egy örök kalandor. Marka megszorul a szütyőjébe rejtett apró tárgyon, szája is keskeny vonallá préselődik. Ha bárki megkérdezné, hogy izgatott, inkább lecsapná, mintsem, hogy be kelljen vallania az igazságot, mert valóban így lehet. Az a csendes komorság, az a hideg öntudat, most valahogyan kissé a háttérbe szorul. Azt sem tudja mióta bolyong már, mert két korábbi leágazásnál csak tippelt, bár tény, hogy meglehetősen magabiztosan, aztán haladtában kezdett elbizonytalanodni. Az erdő erre sűrűbb, mint korábban, kissé másabb is. A korábbi sáv, keskeny csapássá szelídült, mintha több lenne a vadak nyoma is. Lassan megáll, s visszanéz, de az összehajló ágakon kívül mást nem is igen lát maga mögött.*
- A rohadt életbe. *Vakarja meg tarkóját.* Ennek fele sem tréfa. *Tesz néhány bizonytalan lépést visszafelé, aztán meggondolja magát.*
- Az útnak valahol erre kell lennie. Könnyen fellelhető, mi? *Dünnyög magában, s csak azt a kis tárgyat, azt nem ereszti szütyőjéből.*
- Gyerünk, tovább... tovább... legalább van időm kigondolni, miért is jövök. *Göcög fel, majd halad arra, amerre valamiért a szíve húzza. Csak feltételezi, hogy az irány helyes és az ösvény Synmirába vezet. Krestvirhez.*
2974. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-17 16:54:26
Üzenet elküldve: 2018-11-17 16:54:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Csak egy bukott vérmágus...//
- Hm? *hümment zavartan, mert szokás szerint nem érti az utalást, s nem tudja, Taitos mire gondol, melyik fele igaz a hazugságnak... De nem is kérdez rá, mert kap másik zavaros megjegyzést.
Nem biztos benne, hogy jól értelmezi a szavakat, de jól esik azt gondolni, hogy a fiú úgy értette, amit mondott, ahogy ő azt feltételezi. Mert akkor kölcsönösnek vehetné azt a ragaszkodást, ami őt köti a másikhoz.
Mosolygósan elhúzza a száját válaszul és kedve volna mindenről megfeledkezni kicsit és kisajátítani Taitost, legalább csak egy napra. Nem kívánna többet, minthogy mindketten szépen csendesen ellegyenek egy szobában, akár a tanulásba mélyedve, viszont külön-külön is együtt, háborítatlanul.
De az a nap még odébb van...
Biccent a továbbiakra, majd hagyja most már menni mesterét, hogy aztán kis idő múlva maga is aludni térjen.*
- Hm? *hümment zavartan, mert szokás szerint nem érti az utalást, s nem tudja, Taitos mire gondol, melyik fele igaz a hazugságnak... De nem is kérdez rá, mert kap másik zavaros megjegyzést.
Nem biztos benne, hogy jól értelmezi a szavakat, de jól esik azt gondolni, hogy a fiú úgy értette, amit mondott, ahogy ő azt feltételezi. Mert akkor kölcsönösnek vehetné azt a ragaszkodást, ami őt köti a másikhoz.
Mosolygósan elhúzza a száját válaszul és kedve volna mindenről megfeledkezni kicsit és kisajátítani Taitost, legalább csak egy napra. Nem kívánna többet, minthogy mindketten szépen csendesen ellegyenek egy szobában, akár a tanulásba mélyedve, viszont külön-külön is együtt, háborítatlanul.
De az a nap még odébb van...
Biccent a továbbiakra, majd hagyja most már menni mesterét, hogy aztán kis idő múlva maga is aludni térjen.*
2973. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-14 15:27:57
Üzenet elküldve: 2018-11-14 15:27:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nava, Kit//
- Ne már! El is vitted az első kört? Kezdők szerencséje.
*Kuncogva figyeli Navát. Elég, ha az első kört elcsalja neki, onnantól talán több önbizalma lesz. A lapjait nézve várja, hogy Nava hívja a következő adut. A hanyagnak tűnő figyelme ellenére nem tudja nem észrevenni a kártyapartnere arcára kúszó pírt.*
~Ekkora hatással lenne annak a mesternek az említése rá?~
- Elég érdekesen hangzik. De mintha egy kicsit túloznál vele kapcsolatban.
*Kételkedve néz a lányra, hiszen az olyan elánnal beszél a mágusról, mintha legalább a kedvenc szeretője lenne. Persze, nem kizárt ez sem, de azért a szerelmes, ködben úszó szavak mindig torzítanak kicsit a valóságon. Jobb lesz, ha maga tapasztalja meg, milyen is a szóban forgó férfi. De csak semmi pajzán gondolat! Kittëra sosem volt az a típus.*
- Nagyon oda lehetsz érte, ha így dicséred. Nava-Nava, *A fejemet ingattam.* egyet jegyezz meg, de azt nagyon jól. Sose add könnyen a lelked, mert csalódni fogsz.
*Egy könnyed nevetéssel veszi el a komolyság illúzióját, még mielőtt a másik úgy gondolná, hogy Kittëra tud bölcs és felnőttes is lenni. Közben ő már teljesen máshol jár, gondolatait a különös társ kiléte izgatja.*
- Talán... valami állatról beszélsz?
*A lány szeme felcsillan, ahogy kimondja ezt a lehetőséget. Egyik titkolt gyengesége, hogy odáig van minden állatért, legyen az szőrös, nyálkás, akármilyen.*
- Na, de! Komolyságot, kishölgy!
*Egy úri hölgy nevelőnőjének hangját imitálja, még a hátát is kihúzza, hogy tekintélyesebbnek tűnjön. Szigorúan nézi Navát.*
- Ez egy vérre menő kártyaparti. Nincs idő gyermeteg pletykákra és bájcsevelyekre. Koncentráció, igen! Arra van most szükség! Csak semmi bohém cselekedet!
*Egykori nevelőnője, bizonyos Merrewerta asszony szavait idézi a jelenlegi helyzethez igazítja. A nevelőnő igazi házsártos, kriminális nőszemély volt, akit nem mellesleg mindenki utált, Kittërát is beleértve, hiszen sosem engedte, hogy a sárban játszon, vagy békákat gyűjtsön. Az előadást egy elégedett vigyorral zárja, véleménye szerint egész jól hozta a vénasszonyt. Képzeletben még egy vállveregetést is kicsit magának, mert fő az önbizalom.*
- Ne már! El is vitted az első kört? Kezdők szerencséje.
*Kuncogva figyeli Navát. Elég, ha az első kört elcsalja neki, onnantól talán több önbizalma lesz. A lapjait nézve várja, hogy Nava hívja a következő adut. A hanyagnak tűnő figyelme ellenére nem tudja nem észrevenni a kártyapartnere arcára kúszó pírt.*
~Ekkora hatással lenne annak a mesternek az említése rá?~
- Elég érdekesen hangzik. De mintha egy kicsit túloznál vele kapcsolatban.
*Kételkedve néz a lányra, hiszen az olyan elánnal beszél a mágusról, mintha legalább a kedvenc szeretője lenne. Persze, nem kizárt ez sem, de azért a szerelmes, ködben úszó szavak mindig torzítanak kicsit a valóságon. Jobb lesz, ha maga tapasztalja meg, milyen is a szóban forgó férfi. De csak semmi pajzán gondolat! Kittëra sosem volt az a típus.*
- Nagyon oda lehetsz érte, ha így dicséred. Nava-Nava, *A fejemet ingattam.* egyet jegyezz meg, de azt nagyon jól. Sose add könnyen a lelked, mert csalódni fogsz.
*Egy könnyed nevetéssel veszi el a komolyság illúzióját, még mielőtt a másik úgy gondolná, hogy Kittëra tud bölcs és felnőttes is lenni. Közben ő már teljesen máshol jár, gondolatait a különös társ kiléte izgatja.*
- Talán... valami állatról beszélsz?
*A lány szeme felcsillan, ahogy kimondja ezt a lehetőséget. Egyik titkolt gyengesége, hogy odáig van minden állatért, legyen az szőrös, nyálkás, akármilyen.*
- Na, de! Komolyságot, kishölgy!
*Egy úri hölgy nevelőnőjének hangját imitálja, még a hátát is kihúzza, hogy tekintélyesebbnek tűnjön. Szigorúan nézi Navát.*
- Ez egy vérre menő kártyaparti. Nincs idő gyermeteg pletykákra és bájcsevelyekre. Koncentráció, igen! Arra van most szükség! Csak semmi bohém cselekedet!
*Egykori nevelőnője, bizonyos Merrewerta asszony szavait idézi a jelenlegi helyzethez igazítja. A nevelőnő igazi házsártos, kriminális nőszemély volt, akit nem mellesleg mindenki utált, Kittërát is beleértve, hiszen sosem engedte, hogy a sárban játszon, vagy békákat gyűjtsön. Az előadást egy elégedett vigyorral zárja, véleménye szerint egész jól hozta a vénasszonyt. Képzeletben még egy vállveregetést is kicsit magának, mert fő az önbizalom.*
2972. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-13 08:56:00
Üzenet elküldve: 2018-11-13 08:56:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali fény//
*Taitos korán ébred. Kinyitja a szemét, balra kicsiny ablakon dereng be a közeledő tél első homályos fénypászmája, jobbra pedig szék, asztal, polcok.
Felül. Kicsit dörgöli kezét, bal lapockája pedig fájdalmasat kattan. Tagjai elgémberedtek, ezt egy savanyú mosollyal nyugtázza is. Feláll, botjáért sétál. Szinte már elmaradhatatlan az a darab fa mellőle. Aztán az ágyra teszi, és egy tiszta váltás ruha után néz. Ugyanolyan, mint a többi, talán máshol van megkopva kissé, de nem változott igazán. Ha felkötötte gatyáját, ajtót nyit.*
~Dologra!~
*Gondolja, aztán a konyhába indul tüzet rakni. A nap még nem kelt fel úgy igazán, így leginkább emlékezetére hagyatkozik, míg fel nem lobbannak a lángok. Egy kisebb lábast húz a tűz fölé, vizet tölt bele, megvárja, míg felforr, addig is meditál a konyha egyik székén. Gondolatban messze szárnyal, mintha egy holló lenne, a lassan lekopaszuló táj felett. Elméjébe minduntalan bekúsznak a közelmúlt emlékei, de igyekszik hollóként messzebbre nézni, egy kastélyt figyel a távolban, oda tart, ám mikor már ki tudja venni a tornyok cserepeit is, hirtelen sziszegés jön jobbjáról. Egy repülő kígyót lát, mely kegyetlenül bekapja.
Kinyitja szemét. Nem verítékezik, nem rángatózik ott a széken, egyszerűen csak elméje ejtette csapdába, no meg a felforrt víz halk sistergése. A fedő alá különböző füveket dob, leginkább fűszer és gyógynövényeket, csak ami vadon nő az erdőben. Megkeveri a főzetet, aztán merít egy kicsit magának egy kupába, lötyköli kicsit, aztán belekortyol. Erős, aromás, nem túl édes, de mégsem szemöldök összehúzó itókát gyártott így. Újból lefedi, beteszi a konyha egyik sarkába, aztán visszamegy irodájába papírért, rá pedig szénnel feliratot mázol.
"Létezik-e árny, ha nem vetül rá fény?
Minden fény után jár-e a sötét?
Szemed tükrében mi csillan oly vígan?
Hol keresel majd, a nap közepén?
Haladj sorban, ha az utolsóra is tudod a választ, megtalálsz.
Taitos
(U.i.: Tea a konyhában.)"
Settenkedve tűzi a kis fecnit az ajtóra, hogyha bárki kimenne, akkor máris találkozhasson vele. Hiszen minden érdeklődő tanoncot érinthet a kérdés. Aztán visszamegy a konyhába, újra teát mer a fém korsóba, ami talán nem a legelegánsabb, de most így jó lesz. Egyet kortyol még belőle, de csak az asztalon hagyja, félig teli, majd kilép az ajtón.
A tegnapihoz képest metsző hideg fogadja, így nem is csodálja, hogy Ragron olyan közel fekszik a bejárathoz, amennyire csak tud.*
-Fázol, öreg fiú?
*Kérdezi tőle mosolyogva.*
-Na gyere, futunk egy kicsit!
*Lép oldalra a warg nyergéért. Néhány morranás és tetemes fültő vakargatás után a szörnyfarkas is feltápászkodik, így a Zöldfülű felmálházhatja, majd teljes menetfelszerelésben hátára kapaszkodhat. A munka ugyan fűtötte, de így már fázik. Ahogy elindulnak Synmiráról néhány szót mormol, melynek nyomán talán a hold ezüstje óvja majd őt a hűvös késő őszi levegőtől.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
*Taitos korán ébred. Kinyitja a szemét, balra kicsiny ablakon dereng be a közeledő tél első homályos fénypászmája, jobbra pedig szék, asztal, polcok.
Felül. Kicsit dörgöli kezét, bal lapockája pedig fájdalmasat kattan. Tagjai elgémberedtek, ezt egy savanyú mosollyal nyugtázza is. Feláll, botjáért sétál. Szinte már elmaradhatatlan az a darab fa mellőle. Aztán az ágyra teszi, és egy tiszta váltás ruha után néz. Ugyanolyan, mint a többi, talán máshol van megkopva kissé, de nem változott igazán. Ha felkötötte gatyáját, ajtót nyit.*
~Dologra!~
*Gondolja, aztán a konyhába indul tüzet rakni. A nap még nem kelt fel úgy igazán, így leginkább emlékezetére hagyatkozik, míg fel nem lobbannak a lángok. Egy kisebb lábast húz a tűz fölé, vizet tölt bele, megvárja, míg felforr, addig is meditál a konyha egyik székén. Gondolatban messze szárnyal, mintha egy holló lenne, a lassan lekopaszuló táj felett. Elméjébe minduntalan bekúsznak a közelmúlt emlékei, de igyekszik hollóként messzebbre nézni, egy kastélyt figyel a távolban, oda tart, ám mikor már ki tudja venni a tornyok cserepeit is, hirtelen sziszegés jön jobbjáról. Egy repülő kígyót lát, mely kegyetlenül bekapja.
Kinyitja szemét. Nem verítékezik, nem rángatózik ott a széken, egyszerűen csak elméje ejtette csapdába, no meg a felforrt víz halk sistergése. A fedő alá különböző füveket dob, leginkább fűszer és gyógynövényeket, csak ami vadon nő az erdőben. Megkeveri a főzetet, aztán merít egy kicsit magának egy kupába, lötyköli kicsit, aztán belekortyol. Erős, aromás, nem túl édes, de mégsem szemöldök összehúzó itókát gyártott így. Újból lefedi, beteszi a konyha egyik sarkába, aztán visszamegy irodájába papírért, rá pedig szénnel feliratot mázol.
"Létezik-e árny, ha nem vetül rá fény?
Minden fény után jár-e a sötét?
Szemed tükrében mi csillan oly vígan?
Hol keresel majd, a nap közepén?
Haladj sorban, ha az utolsóra is tudod a választ, megtalálsz.
Taitos
(U.i.: Tea a konyhában.)"
Settenkedve tűzi a kis fecnit az ajtóra, hogyha bárki kimenne, akkor máris találkozhasson vele. Hiszen minden érdeklődő tanoncot érinthet a kérdés. Aztán visszamegy a konyhába, újra teát mer a fém korsóba, ami talán nem a legelegánsabb, de most így jó lesz. Egyet kortyol még belőle, de csak az asztalon hagyja, félig teli, majd kilép az ajtón.
A tegnapihoz képest metsző hideg fogadja, így nem is csodálja, hogy Ragron olyan közel fekszik a bejárathoz, amennyire csak tud.*
-Fázol, öreg fiú?
*Kérdezi tőle mosolyogva.*
-Na gyere, futunk egy kicsit!
*Lép oldalra a warg nyergéért. Néhány morranás és tetemes fültő vakargatás után a szörnyfarkas is feltápászkodik, így a Zöldfülű felmálházhatja, majd teljes menetfelszerelésben hátára kapaszkodhat. A munka ugyan fűtötte, de így már fázik. Ahogy elindulnak Synmiráról néhány szót mormol, melynek nyomán talán a hold ezüstje óvja majd őt a hűvös késő őszi levegőtől.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
2971. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-09 11:16:01
Üzenet elküldve: 2018-11-09 11:16:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Csak egy bukott vérmágus...//
*Taitos sem siet sehová. Egy ilyen nap és ilyen hatok után magának sem meri beismerni, hogy mennyire hiányzott neki valami ilyesmi.*
-Jó éjt!
*Köszön ő is, aztán előjön a korbácsolás.*
~Oh, tényleg.~
*Sok belső gondja közül erre nem is gondolt.*
-Az egyik fele még igaz is.
*Mosolyog hálásan Krestvirre, leginkább nem azért, mert nem kezdte el csapkodni, hanem azért, mert tényleg rendbe tett benne valamit.*
-Tudod, ha a világ bizonytalan és biztos pontok erdeje tényleg. Te az utóbbi vagy.
*Teszi még hozzá. A Thargarodba menetelről, minthogy most nem is igazán akarja látni a thargokat kicsit kevésbé lelkesen gondolkodik. De tudja, hogy fontos lesz északon kutakodniuk.*
-Délután. Van egy pár dolog, amit el kellene végezni itt, meg a Vaskorsóban.
*Mondja végül egy kis gondolkodás után.*
-Te addig pihenj egy kicsit.
*Gondol arra, hogy Krestvirt nem szeretné semmibe belevonni az emlegetett teendők közül. Elég nagy sokk lehetett neki a város is. Ezzel búcsúzik, majd belép irodájába, leveti csizmáját, és végre egy kicsit ugyan kemény, de sajátjának mondható ágyban tér nyugovóra.*
*Taitos sem siet sehová. Egy ilyen nap és ilyen hatok után magának sem meri beismerni, hogy mennyire hiányzott neki valami ilyesmi.*
-Jó éjt!
*Köszön ő is, aztán előjön a korbácsolás.*
~Oh, tényleg.~
*Sok belső gondja közül erre nem is gondolt.*
-Az egyik fele még igaz is.
*Mosolyog hálásan Krestvirre, leginkább nem azért, mert nem kezdte el csapkodni, hanem azért, mert tényleg rendbe tett benne valamit.*
-Tudod, ha a világ bizonytalan és biztos pontok erdeje tényleg. Te az utóbbi vagy.
*Teszi még hozzá. A Thargarodba menetelről, minthogy most nem is igazán akarja látni a thargokat kicsit kevésbé lelkesen gondolkodik. De tudja, hogy fontos lesz északon kutakodniuk.*
-Délután. Van egy pár dolog, amit el kellene végezni itt, meg a Vaskorsóban.
*Mondja végül egy kis gondolkodás után.*
-Te addig pihenj egy kicsit.
*Gondol arra, hogy Krestvirt nem szeretné semmibe belevonni az emlegetett teendők közül. Elég nagy sokk lehetett neki a város is. Ezzel búcsúzik, majd belép irodájába, leveti csizmáját, és végre egy kicsit ugyan kemény, de sajátjának mondható ágyban tér nyugovóra.*
2970. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-06 20:49:15
Üzenet elküldve: 2018-11-06 20:49:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Csak egy bukott vérmágus...//
*Sajnálja, hogy nem tudja megnyugtatni a fiút. Sejti, hogy aggódhat Nanáért. És különben is, most alighanem az ő jelenlétét és közelségét igényelné a leginkább.
De Nana nincs itt. Taitos őt öleli át.
Először kissé vonakodva fogadja, mint általában, ám amint feldolgozza a helyzet szokatlanságát, már ellazul.
Nagyot sóhajt a fiú vállába és az ő karjai is átölelik a másik hátát. Annyira vágyott erre! Igyekszik elnyújtani az időt és addig marasztalni Taitost az ölelésben, ameddig még nem találja túl furcsának. Nos, ez az illendőnél kicsit tovább tart.
Nem válaszol, nem mond semmit, ezt a pár pillanatot kihasználja, ez most csak az övé. Kiélvezi a gyengédséget, a testi érintkezés megnyugtató melegségét. Még a szemét is lehunyja hozzá.
Aztán érzi már, hogy ez egy kicsit sok lesz és egy újabb sóhaj kíséretében elengedi a fiút.*
- Jó éjt!
*Felmerül benne, milyen jó volna most is összebújva aludni, de aztán eszébe jut Nana, meg az is, ami a legutóbbi alkalommal történt, és letesz róla.*
- Holnap reggel találkozunk. - *teszi hozzá, annak reményében, hogy ez így is lesz.
Majd erről bevillan az egyik feladatuk is, arról pedig a Kagantól kapott utasítása.*
- Ha valaki kérdezné... a korbácsolás megtörtént... és utána rögtön meg is gyógyítottalak. - *egyeztet a fiúval, hogy ugyanazt mondhassák. Merthogy esze ágában sincs ténylegesen végrehajtani az ítéletet. Inkább hazudik.*
- Holnap akkor megyünk Thargarodra? Megbeszélni az északi felderítést?
*Sajnálja, hogy nem tudja megnyugtatni a fiút. Sejti, hogy aggódhat Nanáért. És különben is, most alighanem az ő jelenlétét és közelségét igényelné a leginkább.
De Nana nincs itt. Taitos őt öleli át.
Először kissé vonakodva fogadja, mint általában, ám amint feldolgozza a helyzet szokatlanságát, már ellazul.
Nagyot sóhajt a fiú vállába és az ő karjai is átölelik a másik hátát. Annyira vágyott erre! Igyekszik elnyújtani az időt és addig marasztalni Taitost az ölelésben, ameddig még nem találja túl furcsának. Nos, ez az illendőnél kicsit tovább tart.
Nem válaszol, nem mond semmit, ezt a pár pillanatot kihasználja, ez most csak az övé. Kiélvezi a gyengédséget, a testi érintkezés megnyugtató melegségét. Még a szemét is lehunyja hozzá.
Aztán érzi már, hogy ez egy kicsit sok lesz és egy újabb sóhaj kíséretében elengedi a fiút.*
- Jó éjt!
*Felmerül benne, milyen jó volna most is összebújva aludni, de aztán eszébe jut Nana, meg az is, ami a legutóbbi alkalommal történt, és letesz róla.*
- Holnap reggel találkozunk. - *teszi hozzá, annak reményében, hogy ez így is lesz.
Majd erről bevillan az egyik feladatuk is, arról pedig a Kagantól kapott utasítása.*
- Ha valaki kérdezné... a korbácsolás megtörtént... és utána rögtön meg is gyógyítottalak. - *egyeztet a fiúval, hogy ugyanazt mondhassák. Merthogy esze ágában sincs ténylegesen végrehajtani az ítéletet. Inkább hazudik.*
- Holnap akkor megyünk Thargarodra? Megbeszélni az északi felderítést?
2969. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-06 20:38:09
Üzenet elküldve: 2018-11-06 20:38:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nava, Kit//
- Én is remélem! *mosolyodik el Kit szavaira, főleg, miután gyorsan végigpillant a lapjain. Közben figyelmesen hallgatja a szabályokat, amik nagyjából megegyeznek azokkal, amiket korábban már megtanult*
- Rendben, köszi! A treff vagy a káró húsz, a kőr vagy a pikk harminc pont. Azt hiszem, menni fog! *bólogat kicsit, miközben megismétli még egyszer a lényeget, csak hogy biztos legyen benne, jól rögzültek a szabályok*
- Kezdj csak! *engedi át udvariasan a kezdés jogát, majd bármit is tesz Kit, ő rögtön ráteszi a kezében lévő legnagyobb lapot az aduból. Kíváncsian sandít a lányra, vajon mit szól hozzá, mikor Kit felteszi következő, váratlan kérdését. Taitos említésétől egy pillanatra zavarba is jön, sőt mi több, érzi, hogy kezd elpirulni kissé, pedig szeretne mindent megtenni ez ellen*
-Ő... ő egy igazán különleges személyiség. Egyszerre hihetetlenül kedves és könnyed természetű, másrészt elképesztően okos és erős. De még ez sem túl jó jellemzés. *morfondírozik el kicsit a témán, majd megrázza a fejét* Nem, azt hiszem, bármit mondanék, nem fedné hűen a valóságot. Találkoznod kell vele, hogy megértsd, milyen ember igazából! *foglalja össze végül halandzsázását. ~És nekem is, bár kicsit más okokból~ teszi hozzá gondolatban, ám egy halk hang a fejében közbeszól ~Tényleg más okokból? Vajon én tudom, milyen?~ kérdezi magától ezeket a veszélyes mondatokat, válaszolni azonban már nem mer rájuk*
- De ne félj, szerintem jól ki fogtok majd jönni! *teszi hozzá megnyugtatólag, ha esetleg emiatt aggódna a lány* Ő is ugyanúgy benne van minden tréfában, mint te! *kacsint a lányra, miközben magában felidézi, hogyan is találkozott először a fiúval*
- Ráadásul van egy elképesztő útitársa is, olyat szerintem még nem pipáltál te sem! *teszi hozzá, hogy még jobban felcsigázza Kitet, szándékosan használva ezt a kifejezést, amit annyira ideillőnek talál, hogy nem is bírja megállni, ne nevesse el magát kissé.*
- Én is remélem! *mosolyodik el Kit szavaira, főleg, miután gyorsan végigpillant a lapjain. Közben figyelmesen hallgatja a szabályokat, amik nagyjából megegyeznek azokkal, amiket korábban már megtanult*
- Rendben, köszi! A treff vagy a káró húsz, a kőr vagy a pikk harminc pont. Azt hiszem, menni fog! *bólogat kicsit, miközben megismétli még egyszer a lényeget, csak hogy biztos legyen benne, jól rögzültek a szabályok*
- Kezdj csak! *engedi át udvariasan a kezdés jogát, majd bármit is tesz Kit, ő rögtön ráteszi a kezében lévő legnagyobb lapot az aduból. Kíváncsian sandít a lányra, vajon mit szól hozzá, mikor Kit felteszi következő, váratlan kérdését. Taitos említésétől egy pillanatra zavarba is jön, sőt mi több, érzi, hogy kezd elpirulni kissé, pedig szeretne mindent megtenni ez ellen*
-Ő... ő egy igazán különleges személyiség. Egyszerre hihetetlenül kedves és könnyed természetű, másrészt elképesztően okos és erős. De még ez sem túl jó jellemzés. *morfondírozik el kicsit a témán, majd megrázza a fejét* Nem, azt hiszem, bármit mondanék, nem fedné hűen a valóságot. Találkoznod kell vele, hogy megértsd, milyen ember igazából! *foglalja össze végül halandzsázását. ~És nekem is, bár kicsit más okokból~ teszi hozzá gondolatban, ám egy halk hang a fejében közbeszól ~Tényleg más okokból? Vajon én tudom, milyen?~ kérdezi magától ezeket a veszélyes mondatokat, válaszolni azonban már nem mer rájuk*
- De ne félj, szerintem jól ki fogtok majd jönni! *teszi hozzá megnyugtatólag, ha esetleg emiatt aggódna a lány* Ő is ugyanúgy benne van minden tréfában, mint te! *kacsint a lányra, miközben magában felidézi, hogyan is találkozott először a fiúval*
- Ráadásul van egy elképesztő útitársa is, olyat szerintem még nem pipáltál te sem! *teszi hozzá, hogy még jobban felcsigázza Kitet, szándékosan használva ezt a kifejezést, amit annyira ideillőnek talál, hogy nem is bírja megállni, ne nevesse el magát kissé.*
2968. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-06 18:34:01
Üzenet elküldve: 2018-11-06 18:34:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nava, (Atehaner), Kit//
*Kit szinte teljesen megfeledkezik a szobában lévő Atehanerről. Mivel a kérdésére nem kapott választ, el is szakítja tekintetét a férfiről, tudomást sem vesz róla. Előbb vagy utóbb úgy is megunja, hogy mindkét lány bagózik rá, csak kifárad végre. Kajánul vigyorogva készül fel a jattszámra Navával.*
- Á, istenesen jól fogunk szórakozni.
*Kacsint egyet, majd szemrebbenés nélkül ismételten végignéz a borzalmas lapjain. Mikor a lány a szabályokról kérdezi, kicsit megilletődik. Sose szeretett magyarázni.*
- Hát... az a lényeg, hogy a kezdő játékos hív egy színt. Minél nagyobbat kell rárakni négy körön belül. Aki a legnagyobbat rakja, az viszi. Treff vagy káró adunál ütésenként 20 pont, kőr vagy pikk adunál 30 pont. Nagyjából ennyi. Kérdés, kérés, óhaj, sóhaj, panasz esetleg valami jelentenivaló?
*Pajkosan nézi a lány arcát.*
- Vagy kezdhetjük, kiscsillag?
*Meg sem várva a lány válaszát, hív egy színt és lerak egy lapot.*
- Közben mesélhetnél nekem erről a hatalmas mágusmesterről. Arról a Taitosról.
*Jobb előre tudni, milyen ember is ez a mester, nem szívesen viselne el kettő olyat, mint az a tűzmágus.*
*Kit szinte teljesen megfeledkezik a szobában lévő Atehanerről. Mivel a kérdésére nem kapott választ, el is szakítja tekintetét a férfiről, tudomást sem vesz róla. Előbb vagy utóbb úgy is megunja, hogy mindkét lány bagózik rá, csak kifárad végre. Kajánul vigyorogva készül fel a jattszámra Navával.*
- Á, istenesen jól fogunk szórakozni.
*Kacsint egyet, majd szemrebbenés nélkül ismételten végignéz a borzalmas lapjain. Mikor a lány a szabályokról kérdezi, kicsit megilletődik. Sose szeretett magyarázni.*
- Hát... az a lényeg, hogy a kezdő játékos hív egy színt. Minél nagyobbat kell rárakni négy körön belül. Aki a legnagyobbat rakja, az viszi. Treff vagy káró adunál ütésenként 20 pont, kőr vagy pikk adunál 30 pont. Nagyjából ennyi. Kérdés, kérés, óhaj, sóhaj, panasz esetleg valami jelentenivaló?
*Pajkosan nézi a lány arcát.*
- Vagy kezdhetjük, kiscsillag?
*Meg sem várva a lány válaszát, hív egy színt és lerak egy lapot.*
- Közben mesélhetnél nekem erről a hatalmas mágusmesterről. Arról a Taitosról.
*Jobb előre tudni, milyen ember is ez a mester, nem szívesen viselne el kettő olyat, mint az a tűzmágus.*
2967. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-06 17:28:35
Üzenet elküldve: 2018-11-06 17:28:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Csak egy bukott vérmágus...//
*Kicsit ismét szomorúságba burkolózik most, Krestvirnek csak helyeselni tud.*
-Pontosan.
*Végül Nanaiára terelődik a szó, Krestvir válasza pedig nem nyugtatja meg a fiút.*
-Utána fogok kérdezni.
*Jelenti ki.*
~De ma már nincs szükség másra. Össze kell szednem magam.~
*Gondolja, ennek nyomán pedig úgy látja, hogy jó lenne egy kicsit pihenni.*
-Remélem előkerül.
*Csóválja meg a fejét. Elveszett hát majdnem minden ma. A régi tétova, ám magatehetetlen Taitos, a Szellemjáró, és a Vadmacska is.*
~A múltat változtatni nem lehet.~
*Figyelmezteti magát, aztán Krestvirre fókuszál kicsit, aki minden történés ellenére többé-kevésbé józanul mellette maradt.*
-Menjünk aludni!
*Szól végül.*
-Köszönöm, hogy segítesz!
*Tárja szét karjait, hogy magához vonhassa Krestvirt. Pár pillanatig csak nyugodtan, és hálásan öleli, már ha tanítványa nem húzódik el, végül búcsút int.*
-Jó éjt!
*Mosolyodik el gyengécskén, majd irodája felé veszi az irányt, ahol nyugovóra térhet.*
*Kicsit ismét szomorúságba burkolózik most, Krestvirnek csak helyeselni tud.*
-Pontosan.
*Végül Nanaiára terelődik a szó, Krestvir válasza pedig nem nyugtatja meg a fiút.*
-Utána fogok kérdezni.
*Jelenti ki.*
~De ma már nincs szükség másra. Össze kell szednem magam.~
*Gondolja, ennek nyomán pedig úgy látja, hogy jó lenne egy kicsit pihenni.*
-Remélem előkerül.
*Csóválja meg a fejét. Elveszett hát majdnem minden ma. A régi tétova, ám magatehetetlen Taitos, a Szellemjáró, és a Vadmacska is.*
~A múltat változtatni nem lehet.~
*Figyelmezteti magát, aztán Krestvirre fókuszál kicsit, aki minden történés ellenére többé-kevésbé józanul mellette maradt.*
-Menjünk aludni!
*Szól végül.*
-Köszönöm, hogy segítesz!
*Tárja szét karjait, hogy magához vonhassa Krestvirt. Pár pillanatig csak nyugodtan, és hálásan öleli, már ha tanítványa nem húzódik el, végül búcsút int.*
-Jó éjt!
*Mosolyodik el gyengécskén, majd irodája felé veszi az irányt, ahol nyugovóra térhet.*
2966. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-03 20:34:07
Üzenet elküldve: 2018-11-03 20:34:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Csak egy bukott vérmágus...//
*Taitos reakciója arról árulkodik, hogy megrendítette őt a halálhír, amit most közölt.
Ettől zavarba jön, mert egyszerre érzi tapintatlannak magát és gondolja úgy, hogy valamiféle vigasszal, vagy támogatással kellene szolgálnia, de fogalma sincs ezt hogyan nyilvánítsa ki.
Esetlenül néz hát a fiúra, ám Taitos szerencsére nem törik össze látványosan. Helyette kicsit össze-vissza kezd beszélni, vagyis Krestvir nem bírja követni a gondolatmenetét, de nem is szól közbe. Még a dicséret esetén sem, mert őszintén nem tudja, miért kapja.*
- Mást úgysem tehetünk. - *vonja meg a vállát keserűn, ennyivel rendezve le magában a dolgok előre elrendeltetettségét. Az élet értelmének fejtegetésébe szeretne most a legkevésbé belemenni egy ilyen nap után. Most épp csak túlélni szeretne, még viszonylag ép elmével.*
- Sajnálom, nem tudom... A tisztáson láttam utoljára, aztán mikor Thargarodban magamhoz tértem, ő már nem volt mellettem és Synmirán sem találkoztam vele... Talán valami dolga akadt.
*Taitos reakciója arról árulkodik, hogy megrendítette őt a halálhír, amit most közölt.
Ettől zavarba jön, mert egyszerre érzi tapintatlannak magát és gondolja úgy, hogy valamiféle vigasszal, vagy támogatással kellene szolgálnia, de fogalma sincs ezt hogyan nyilvánítsa ki.
Esetlenül néz hát a fiúra, ám Taitos szerencsére nem törik össze látványosan. Helyette kicsit össze-vissza kezd beszélni, vagyis Krestvir nem bírja követni a gondolatmenetét, de nem is szól közbe. Még a dicséret esetén sem, mert őszintén nem tudja, miért kapja.*
- Mást úgysem tehetünk. - *vonja meg a vállát keserűn, ennyivel rendezve le magában a dolgok előre elrendeltetettségét. Az élet értelmének fejtegetésébe szeretne most a legkevésbé belemenni egy ilyen nap után. Most épp csak túlélni szeretne, még viszonylag ép elmével.*
- Sajnálom, nem tudom... A tisztáson láttam utoljára, aztán mikor Thargarodban magamhoz tértem, ő már nem volt mellettem és Synmirán sem találkoztam vele... Talán valami dolga akadt.
2965. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-02 09:32:18
Üzenet elküldve: 2018-11-02 09:32:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Csak egy bukott vérmágus...//
*Leandana halálán Taitos megrökönydik.*
-Mi?! Ne!
*Nyögi kissé homályosodó tekintettel.*
-Miért szeleltek el olyan gyorsan?
*Kérdezi maga elé meredve, leginkább magától.*
-Így nekem sem volt esélyem.
*Ingatja meg a fejét.*
-A Szellemek vezessék haza.
*Valahol mégis egy önfejű, női szeszélyekkel megtűzdelt kollegát vesztett el.*
-Nem hittem volna.
*Teljesen letaglózta a dolog.*
-Minél messzebb kell kerülnünk tőlük.
*Jegyzi meg Teysusra gondolva.*
-De a létük is egy biztos pontnak tűnik most.
*Krestvir tetteire viszont egy kicsit megnyugszik.*
-Ügyes voltál.
*Mosolyodik el most úgy, ahogy tanítványa szokta. Sanyarú félmosolya most az "öröm az ürömben" elemi tisztaságú megjelenése.*
-De nem tudhatjuk, hogy min vagy mikor változtathatunk. Olyan, mintha bárhova mennél, mindig be kéne térned a fogadókba, de ettől függetlenül mehetsz bárhová.
*Kicsit elbizonytalanodik.*
-Szóval tegyük a legjobbat, amit csak tudunk, de tartsuk észben, hogy van amit lehetetlen megváltoztatni.
*Összegzi véleményét. De a mester már ott elbukik, ahol a tanítvány abbahagyja a beszédet. Bizonytalan.*
-Csak úgy eltűnt?
*Csodálkozik.*
-De vajon csak ismét a maga útját járná, mint eddig, vagy valami baj történhetett vele? Nem mondott róla senki semmit? Vajon... Érdemes keresnem?
*Bombázza kérdésekkel Kresrvirt. A végére halkabbra veszi hangját, ahogy becsukja maguk mögött az ajtót, de egyelőre még nem akar szobájába indulni, csak ha Krestvirtől mindent megtudott, ami Nanaiát érinti.*
~Lehet, hogy ő is csak szótlan hagy itt, mint előtte már páran.~
*Szomorodik el odabent egyből.*
*Leandana halálán Taitos megrökönydik.*
-Mi?! Ne!
*Nyögi kissé homályosodó tekintettel.*
-Miért szeleltek el olyan gyorsan?
*Kérdezi maga elé meredve, leginkább magától.*
-Így nekem sem volt esélyem.
*Ingatja meg a fejét.*
-A Szellemek vezessék haza.
*Valahol mégis egy önfejű, női szeszélyekkel megtűzdelt kollegát vesztett el.*
-Nem hittem volna.
*Teljesen letaglózta a dolog.*
-Minél messzebb kell kerülnünk tőlük.
*Jegyzi meg Teysusra gondolva.*
-De a létük is egy biztos pontnak tűnik most.
*Krestvir tetteire viszont egy kicsit megnyugszik.*
-Ügyes voltál.
*Mosolyodik el most úgy, ahogy tanítványa szokta. Sanyarú félmosolya most az "öröm az ürömben" elemi tisztaságú megjelenése.*
-De nem tudhatjuk, hogy min vagy mikor változtathatunk. Olyan, mintha bárhova mennél, mindig be kéne térned a fogadókba, de ettől függetlenül mehetsz bárhová.
*Kicsit elbizonytalanodik.*
-Szóval tegyük a legjobbat, amit csak tudunk, de tartsuk észben, hogy van amit lehetetlen megváltoztatni.
*Összegzi véleményét. De a mester már ott elbukik, ahol a tanítvány abbahagyja a beszédet. Bizonytalan.*
-Csak úgy eltűnt?
*Csodálkozik.*
-De vajon csak ismét a maga útját járná, mint eddig, vagy valami baj történhetett vele? Nem mondott róla senki semmit? Vajon... Érdemes keresnem?
*Bombázza kérdésekkel Kresrvirt. A végére halkabbra veszi hangját, ahogy becsukja maguk mögött az ajtót, de egyelőre még nem akar szobájába indulni, csak ha Krestvirtől mindent megtudott, ami Nanaiát érinti.*
~Lehet, hogy ő is csak szótlan hagy itt, mint előtte már páran.~
*Szomorodik el odabent egyből.*
2964. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-10-31 18:30:20
Üzenet elküldve: 2018-10-31 18:30:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Csak egy bukott vérmágus...//
*Egy erőltetett kis mosolyra azért futja, mert az izgalmasnak ígérkező közös reggelizésnek ennyi kijár. Mondjuk, már alapvetően a közös reggelizésnek is.
Aztán csipetnyi jókedve is elszáll, mikor újra az elmúlt időszak eseményei kerülnek szóba.*
- Leandana... a Szellemjáró... - *pontosítja, kire is gondolt.
Majd a fejét rázza.*
- Én is erre gondoltam... hogy talán az északi átjáró okozta ezt és zavarta meg az embereket. De állítólag ez most Teysus műve volt. - *Elege van már belőle, hogy az istenek játszadoznak velük, de a dühöngésen és kesergésen kívül egyelőre nem sokat tud tenni. Hiszen még azzal is épp csak beszáll a játékukba, hogy Eeyr oltárának megtisztításában szándékozik segíteni. Tisztában van ezzel, de a tétlenségnél még ez is jobb.*
- Nem tudom, a tömegben nehéz volt bármit is látni, vagy egyáltalán együtt maradni, hogy ne sodorjanak el... De volt ott még valaki, aki kerubi táncot varázsolt, ez biztos.
*A vigasztaló érintést és a szavakat némán hallgatja végig. Szépen leülnek a gondolatai közé, ám könnyíteni nem könnyítenek a szívén, épp csak sürgetik, hogy ebbe törődjön bele, ha nem akar megkeseredni.*
- Biztos pontok? Akkor azt mondod, nem is érdemes tennünk semmit?
*Közben beérnek a házba, amit megkönnyebbüléssel fogad, mert odakint már igencsak kezdett besötétedni, azt pedig még mindig nehezen viseli.*
- Nem tudom. - *feleli, de rögtön folytatja is, mert nem akarja, hogy Taitos aggódjon.*
- Baja nem esett, kijött velünk a városból, de utána nem tudom, hová ment. Engem leütött egy óriás, úgyhogy elájultam, úgy hoztak haza. Nem tudom, utána mi történt...
*Egy erőltetett kis mosolyra azért futja, mert az izgalmasnak ígérkező közös reggelizésnek ennyi kijár. Mondjuk, már alapvetően a közös reggelizésnek is.
Aztán csipetnyi jókedve is elszáll, mikor újra az elmúlt időszak eseményei kerülnek szóba.*
- Leandana... a Szellemjáró... - *pontosítja, kire is gondolt.
Majd a fejét rázza.*
- Én is erre gondoltam... hogy talán az északi átjáró okozta ezt és zavarta meg az embereket. De állítólag ez most Teysus műve volt. - *Elege van már belőle, hogy az istenek játszadoznak velük, de a dühöngésen és kesergésen kívül egyelőre nem sokat tud tenni. Hiszen még azzal is épp csak beszáll a játékukba, hogy Eeyr oltárának megtisztításában szándékozik segíteni. Tisztában van ezzel, de a tétlenségnél még ez is jobb.*
- Nem tudom, a tömegben nehéz volt bármit is látni, vagy egyáltalán együtt maradni, hogy ne sodorjanak el... De volt ott még valaki, aki kerubi táncot varázsolt, ez biztos.
*A vigasztaló érintést és a szavakat némán hallgatja végig. Szépen leülnek a gondolatai közé, ám könnyíteni nem könnyítenek a szívén, épp csak sürgetik, hogy ebbe törődjön bele, ha nem akar megkeseredni.*
- Biztos pontok? Akkor azt mondod, nem is érdemes tennünk semmit?
*Közben beérnek a házba, amit megkönnyebbüléssel fogad, mert odakint már igencsak kezdett besötétedni, azt pedig még mindig nehezen viseli.*
- Nem tudom. - *feleli, de rögtön folytatja is, mert nem akarja, hogy Taitos aggódjon.*
- Baja nem esett, kijött velünk a városból, de utána nem tudom, hová ment. Engem leütött egy óriás, úgyhogy elájultam, úgy hoztak haza. Nem tudom, utána mi történt...
2963. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-10-31 17:35:04
Üzenet elküldve: 2018-10-31 17:35:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Csak egy bukott vérmágus...//
*Taitos csak mosolyogva biccent.*
~Végre valami, amivel építhetünk is.~
*Örül magában, aztán meg persze a kenyérkockákra terelődik a szó. Krestvir lelkesedésének hiánya nem meglepő, noha pont mágia terén kicsit talán arra a gondolatra vezeti Taitost, hogy még az előbbiek hatása alatt áll a lány is.*
-A fogadóba terveztem. Meg egy kísérlet is. A mágia és az ételek keveredése hasznos lehet még. Egyelőre viszont csak apró, biztonságos terveim vannak. Tudod, kis mágia kis gond.
*Mondja, mintha valami közmondás lenne. Talán mostantól az is lehet.*
-És persze, megmutatom. Holnap reggelizhetünk olyat.
*Miközben a teraszra érnek Krestvir elmesél mindent. Taitos lehorgasztott fejjel hallgatja végig.*
-Kagannak van felesége?
*Csodálkozik rá.*
-Vagyis volt?
*Javítja ki magát hamar.*
-Csak nem?
*Jut arra a feltételezésre, hogy a Szellemjáró netán több volt, mint papnő és ágyas.*
-Teljes őrület.
*Képed el, hiszen az egész borzalmas felfordulásnak hangzik.*
-Akkor nem Worenthé lehetett az egyetlen démon.
*Csóválja meg a fejét.*
~Még jó, hogy őt nem hagytuk olyat tenni, ami ezer életet követelt volna, neki pedig ezer életnyi vezeklést.~
*Ezeket a gondolatokat Krestvirnek már nem mondja ki, de így nézve még éppen időben érkeztek.*
-Nem voltak ott nemesi mágusok?
*Érdeklődik, a történet végén pedig megtorpan. Egyik kezét Krestvir vállára teszi.*
-Azt hiszem értem mit élsz át most. A holtak támadásának idején pontosan ugyanígy éreztem. Talán van, ami túlnő rajtunk.
*Sóhajtja.*
-És akkor vettem ezt is.
*Lapogatja meg tőrét.*
-Nem lehetünk mindig tehetetlenek, de van amikor bárhogy küzdesz, csak maroknyi változást hoz.
*Kicsit elmereng.*
-Tudod, azt hiszem vannak biztos pontok a jövőben.
*Végigfut a borzongás nyakától háta közepéig.*
-Ezt akarta mondani Abogr mester is!
*Kerekedik el a szeme.
Áll még az ajtóban ledermedve, és mielőtt belépnek még egy kérdése van.*
-És Nana, ő...? Ő merre van?
*Fél a választól kicsit, de tudnia kell hová lett az ő Vadmacskája.*
*Taitos csak mosolyogva biccent.*
~Végre valami, amivel építhetünk is.~
*Örül magában, aztán meg persze a kenyérkockákra terelődik a szó. Krestvir lelkesedésének hiánya nem meglepő, noha pont mágia terén kicsit talán arra a gondolatra vezeti Taitost, hogy még az előbbiek hatása alatt áll a lány is.*
-A fogadóba terveztem. Meg egy kísérlet is. A mágia és az ételek keveredése hasznos lehet még. Egyelőre viszont csak apró, biztonságos terveim vannak. Tudod, kis mágia kis gond.
*Mondja, mintha valami közmondás lenne. Talán mostantól az is lehet.*
-És persze, megmutatom. Holnap reggelizhetünk olyat.
*Miközben a teraszra érnek Krestvir elmesél mindent. Taitos lehorgasztott fejjel hallgatja végig.*
-Kagannak van felesége?
*Csodálkozik rá.*
-Vagyis volt?
*Javítja ki magát hamar.*
-Csak nem?
*Jut arra a feltételezésre, hogy a Szellemjáró netán több volt, mint papnő és ágyas.*
-Teljes őrület.
*Képed el, hiszen az egész borzalmas felfordulásnak hangzik.*
-Akkor nem Worenthé lehetett az egyetlen démon.
*Csóválja meg a fejét.*
~Még jó, hogy őt nem hagytuk olyat tenni, ami ezer életet követelt volna, neki pedig ezer életnyi vezeklést.~
*Ezeket a gondolatokat Krestvirnek már nem mondja ki, de így nézve még éppen időben érkeztek.*
-Nem voltak ott nemesi mágusok?
*Érdeklődik, a történet végén pedig megtorpan. Egyik kezét Krestvir vállára teszi.*
-Azt hiszem értem mit élsz át most. A holtak támadásának idején pontosan ugyanígy éreztem. Talán van, ami túlnő rajtunk.
*Sóhajtja.*
-És akkor vettem ezt is.
*Lapogatja meg tőrét.*
-Nem lehetünk mindig tehetetlenek, de van amikor bárhogy küzdesz, csak maroknyi változást hoz.
*Kicsit elmereng.*
-Tudod, azt hiszem vannak biztos pontok a jövőben.
*Végigfut a borzongás nyakától háta közepéig.*
-Ezt akarta mondani Abogr mester is!
*Kerekedik el a szeme.
Áll még az ajtóban ledermedve, és mielőtt belépnek még egy kérdése van.*
-És Nana, ő...? Ő merre van?
*Fél a választól kicsit, de tudnia kell hová lett az ő Vadmacskája.*
2962. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-10-31 14:42:23
Üzenet elküldve: 2018-10-31 14:42:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Csak egy bukott vérmágus...//
- Rendben. - *biccent a felvetésre, hogy csatlakozhatna, mikor Taitos valakit tanít. Kíváncsi is, vajon kiről van szó, ismeri-e...
Aztán újabban biccent mikor a fiú azt kéri, szóljon neki is, ha felkeresnék segítségért. Megnyugtatja, hogy talán Taitosra is számíthatnak.
Az élő kenyérkockák kapcsán aztán kiderül, hogy ténylegesen elvarázsolt ételről van szó és nincs itt semmiféle rejtett utalás. Amitől persze még ugyanúgy elképed. Arra gondol, hogy ennek semmi értelme, mégis mennyire mulatságos lehet!*
- Majd megmutatod? - *kérdi, egyelőre nem túl lelkesen, mert azért mégiscsak kapaszkodik még belé a borongós hangulat.*
- Egyébként miért kutattál ilyen után? Mit akarsz vele kezdeni?
*Visszatérnek utána a korábbi témához, amiről nem sok kedve van beszélni.*
- Miután néhányan olyan furcsán viselkedtek, mintha megőrültek volna, Kagan magához hívatott, aztán elindultunk páran a városba. Azt mondta, azért, mert ha Thargarodon felfordulást okozott ez a jelenség, akkor Artheniorban még rosszabb lehet a helyzet. Hogy miért akart oda menni, nem tudom... Segíteni? Kihasználni saját céljaira a felfordulást?... Nem tudom.
Mikor megérkeztünk, a városban már felfordulás volt. Az egyik kúriához akartunk eljutni, mert úgy sejtették, ott van néhány tharg, esetleg te is. Közben megjelent az az óriás is, akinek a képével tele volt a város... az az emberevő. Utána őt próbáltuk megállítani. Legyengítettem, összeesett. Aztán jöttek a városőrök is, és... válogatás nélkül gyilkoltak, Taitos! Levágták, aki az útjukba került!
A kerubi tánccal megfékeztem őket, aztán eljöttünk... Anélkül, hogy bármit is tenni tudtunk volna.
De már ez elég volt hozzá, hogy néhányan közülünk is életüket veszítsék. Köztük Kagan felesége... Ami még nem tudom, mit fog magával hozni a városra nézve, de Kagan kijelentette, hogy többé semmi köze a városhoz.
Nem volt semmi értelme odamennünk, Taitos! Nem akadályoztunk meg semmit. Nem segítettünk semmit...
- Rendben. - *biccent a felvetésre, hogy csatlakozhatna, mikor Taitos valakit tanít. Kíváncsi is, vajon kiről van szó, ismeri-e...
Aztán újabban biccent mikor a fiú azt kéri, szóljon neki is, ha felkeresnék segítségért. Megnyugtatja, hogy talán Taitosra is számíthatnak.
Az élő kenyérkockák kapcsán aztán kiderül, hogy ténylegesen elvarázsolt ételről van szó és nincs itt semmiféle rejtett utalás. Amitől persze még ugyanúgy elképed. Arra gondol, hogy ennek semmi értelme, mégis mennyire mulatságos lehet!*
- Majd megmutatod? - *kérdi, egyelőre nem túl lelkesen, mert azért mégiscsak kapaszkodik még belé a borongós hangulat.*
- Egyébként miért kutattál ilyen után? Mit akarsz vele kezdeni?
*Visszatérnek utána a korábbi témához, amiről nem sok kedve van beszélni.*
- Miután néhányan olyan furcsán viselkedtek, mintha megőrültek volna, Kagan magához hívatott, aztán elindultunk páran a városba. Azt mondta, azért, mert ha Thargarodon felfordulást okozott ez a jelenség, akkor Artheniorban még rosszabb lehet a helyzet. Hogy miért akart oda menni, nem tudom... Segíteni? Kihasználni saját céljaira a felfordulást?... Nem tudom.
Mikor megérkeztünk, a városban már felfordulás volt. Az egyik kúriához akartunk eljutni, mert úgy sejtették, ott van néhány tharg, esetleg te is. Közben megjelent az az óriás is, akinek a képével tele volt a város... az az emberevő. Utána őt próbáltuk megállítani. Legyengítettem, összeesett. Aztán jöttek a városőrök is, és... válogatás nélkül gyilkoltak, Taitos! Levágták, aki az útjukba került!
A kerubi tánccal megfékeztem őket, aztán eljöttünk... Anélkül, hogy bármit is tenni tudtunk volna.
De már ez elég volt hozzá, hogy néhányan közülünk is életüket veszítsék. Köztük Kagan felesége... Ami még nem tudom, mit fog magával hozni a városra nézve, de Kagan kijelentette, hogy többé semmi köze a városhoz.
Nem volt semmi értelme odamennünk, Taitos! Nem akadályoztunk meg semmit. Nem segítettünk semmit...
2961. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-10-31 13:49:03
Üzenet elküldve: 2018-10-31 13:49:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Csak egy bukott vérmágus...//
*Krestvir szavaira biccent.*
-Igen, ez most fontos.
*Helyesel ő is tanítványának. Kicsit gondolkodik a lehetőségeken.*
-Az egyik tanoncunk éppen érdeklődik ezek iránt. Csatlakozz be hozzánk, mikor tanítom.
*Bár ezzel lőttek a romantikának a Tinával tervezett órák erejéig.*
~Talán a két hatra való eltűnés is éppen elég.~
*Morog magában a thargokon ismét, habár Krestvir szavai kicsit úgy állították be a dolgot, mintha ebben ő is jócskán hibás lenne. Ezzel pedig vitatkozni nem mer.*
-Ha kérik keress meg, igyekszem én is segíteni.
*Biccent, hiszen egy potenciális szövetséges mindig jó lehet, főleg, ha amúgy is megoldandó problémáért segítene. Végül rátérnek a kutatásokra.*
-Mágikus hatást adtam egy ételnek. Apró harcosokká változtak készítés közben.
*Mondja kicsit talán büszkén most.*
-A könyvtárban kutakodtam ezek után még Artheniorban.
*Ekkor jut eszébe, hogy akkor Nanáról nem is tud semmit.*
-Elmondod, hogy mi volt a városban?
*Kérdezi, ahogy feldereng előttuk az egyre éjszakaibb sötétségben a dolmenek körvonala. Ragron messziről kerüli is a köveket, ahogy elhalad a ház irányába.*
*Krestvir szavaira biccent.*
-Igen, ez most fontos.
*Helyesel ő is tanítványának. Kicsit gondolkodik a lehetőségeken.*
-Az egyik tanoncunk éppen érdeklődik ezek iránt. Csatlakozz be hozzánk, mikor tanítom.
*Bár ezzel lőttek a romantikának a Tinával tervezett órák erejéig.*
~Talán a két hatra való eltűnés is éppen elég.~
*Morog magában a thargokon ismét, habár Krestvir szavai kicsit úgy állították be a dolgot, mintha ebben ő is jócskán hibás lenne. Ezzel pedig vitatkozni nem mer.*
-Ha kérik keress meg, igyekszem én is segíteni.
*Biccent, hiszen egy potenciális szövetséges mindig jó lehet, főleg, ha amúgy is megoldandó problémáért segítene. Végül rátérnek a kutatásokra.*
-Mágikus hatást adtam egy ételnek. Apró harcosokká változtak készítés közben.
*Mondja kicsit talán büszkén most.*
-A könyvtárban kutakodtam ezek után még Artheniorban.
*Ekkor jut eszébe, hogy akkor Nanáról nem is tud semmit.*
-Elmondod, hogy mi volt a városban?
*Kérdezi, ahogy feldereng előttuk az egyre éjszakaibb sötétségben a dolmenek körvonala. Ragron messziről kerüli is a köveket, ahogy elhalad a ház irányába.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519