Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 89-108
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-02-27 11:58:34
Üzenet elküldve: 2020-02-27 11:58:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A fontos és nagy gondolatokat, hogy vajon állva alvásnak számít-e, ha a talpa a földön van, miközben alszik, megszakítja egy apró részlet...
Egy pók a sarokban, ami eddig elkerülte a figyelmét.
Minden további nélkül szünteti meg röpke pihenőjét és fáradtságot nem ismerve hagyja ott az ágy kényelmét, hogy kíváncsian közelebb mehessen az ízeltlábúhoz.
Szemüvegét igazgatva hajol egészen közel.*
- Hm... e-egyszerű kaszás... de nagyon szép példány! Látom, már fo-fo-fogtál is magadnak valamit! Egy moly, ha jól látom? - *Elegyedik beszélgetésbe a pókkal, nem zavartatva magát, hogy az nem válaszol.*
Egy pók a sarokban, ami eddig elkerülte a figyelmét.
Minden további nélkül szünteti meg röpke pihenőjét és fáradtságot nem ismerve hagyja ott az ágy kényelmét, hogy kíváncsian közelebb mehessen az ízeltlábúhoz.
Szemüvegét igazgatva hajol egészen közel.*
- Hm... e-egyszerű kaszás... de nagyon szép példány! Látom, már fo-fo-fogtál is magadnak valamit! Egy moly, ha jól látom? - *Elegyedik beszélgetésbe a pókkal, nem zavartatva magát, hogy az nem válaszol.*
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-02-22 07:52:10
Üzenet elküldve: 2020-02-22 07:52:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos//
*Azon, hogy a lány mennyire ledöbben Taitos enyhén pajzán viccén az ifjú mágus csak játékosan mosolyog. Nem lehet mindenki annyira szabad nyelvezetű és gondolatvilágú, mint ő.*
~Főleg ha évekig a protokoll jelentett mindent.~
*Úgy dönt a következő hatokban kicsit lazít a lány felfogásán és világnézetén, ám most a vásár következik. A köpenyt illetően a házból kilépve felel.*
-Attól függ. Ez a varázslat a nagyobbik hold mágiája.
*Gondol Taitos arra, hogy a Távoli, nem igazán ehhez a mágiához köthető.*
-De azok közül nem nehéz.
*Mosolyog a lányra, aki ujjaival próbálja a természetéből adódóan könnyed és selymes köpenyt megfogni.*
-No, tetszik?
*Kérdezi hátrafordulva Synmira tisztásán.*
-Már majdnem olyan puha, mint a te kezed, nem?
*Simít végig ujjával a rabul ejtett kézfejen, aztán ha a lány kigyönyörködte magát elkezdi a kikötői út és azon belül is a birtokokon található piac felé vezetni őt.*
-Mondd csak, lestél már valaha hullócsillagot?
*Teszi fel a kérdést miközben sétálnak, hiszen ez egy fontos pontja lehet a lány elcsábításának.*
*Azon, hogy a lány mennyire ledöbben Taitos enyhén pajzán viccén az ifjú mágus csak játékosan mosolyog. Nem lehet mindenki annyira szabad nyelvezetű és gondolatvilágú, mint ő.*
~Főleg ha évekig a protokoll jelentett mindent.~
*Úgy dönt a következő hatokban kicsit lazít a lány felfogásán és világnézetén, ám most a vásár következik. A köpenyt illetően a házból kilépve felel.*
-Attól függ. Ez a varázslat a nagyobbik hold mágiája.
*Gondol Taitos arra, hogy a Távoli, nem igazán ehhez a mágiához köthető.*
-De azok közül nem nehéz.
*Mosolyog a lányra, aki ujjaival próbálja a természetéből adódóan könnyed és selymes köpenyt megfogni.*
-No, tetszik?
*Kérdezi hátrafordulva Synmira tisztásán.*
-Már majdnem olyan puha, mint a te kezed, nem?
*Simít végig ujjával a rabul ejtett kézfejen, aztán ha a lány kigyönyörködte magát elkezdi a kikötői út és azon belül is a birtokokon található piac felé vezetni őt.*
-Mondd csak, lestél már valaha hullócsillagot?
*Teszi fel a kérdést miközben sétálnak, hiszen ez egy fontos pontja lehet a lány elcsábításának.*
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-02-18 23:16:37
Üzenet elküldve: 2020-02-18 23:16:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos//
- Oh mármint ez egy... - * utalás. De a kérdés vége lemarad, a lány csak meglepetten, zavarában lesütött pillákkal áll ott, mint egy faszent. Érzi a férfi illatát, mintha kinn járna a természetbe, ha nem tudná, hogy hol vannak, talán be is tudná csapni az orra. Nem tud mozdulni, valami láthatatlan erő visszatartja bármiféle mozdulattól, így csak áll, míg a férfi meg nem szakítja a légkört. Akár ha álomból ébredt volna pillog párat. Az ujjaik már összefonódtak, ezt is késve érzékeli, de nem akarja elhúzni a sajátját. Jó ott ahol van, kellemesen körülölelve férfi bőrrel.
Követi Tait ki, aztán mikor a varázsló köpenyt varázsló magának leplezetlenül leesik az álla. *
- Hű de gyönyörű - * mögé lép és ha szabad, akkor ujjaival megérinti az anyagot, remélve, hogy az épp ugyanolyan selymes, de mégis egyben olyan kristályosan rücskös lesz, mint amilyennek ki is néz. *
- Ilyet majd én is tudni fogok csinálni?
- Oh mármint ez egy... - * utalás. De a kérdés vége lemarad, a lány csak meglepetten, zavarában lesütött pillákkal áll ott, mint egy faszent. Érzi a férfi illatát, mintha kinn járna a természetbe, ha nem tudná, hogy hol vannak, talán be is tudná csapni az orra. Nem tud mozdulni, valami láthatatlan erő visszatartja bármiféle mozdulattól, így csak áll, míg a férfi meg nem szakítja a légkört. Akár ha álomból ébredt volna pillog párat. Az ujjaik már összefonódtak, ezt is késve érzékeli, de nem akarja elhúzni a sajátját. Jó ott ahol van, kellemesen körülölelve férfi bőrrel.
Követi Tait ki, aztán mikor a varázsló köpenyt varázsló magának leplezetlenül leesik az álla. *
- Hű de gyönyörű - * mögé lép és ha szabad, akkor ujjaival megérinti az anyagot, remélve, hogy az épp ugyanolyan selymes, de mégis egyben olyan kristályosan rücskös lesz, mint amilyennek ki is néz. *
- Ilyet majd én is tudni fogok csinálni?
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-02-14 19:15:15
Üzenet elküldve: 2020-02-14 19:15:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos//
*Mágusunk csak biccent a Zöldhajú Lány kérdésére, de egyáltalán nem bánja, hogy ezzel megpördülésre bírta.*
-Bizony, itt voltam mikor az utolsó vakolat szem a helyére került.
*Húzza ki magát büszkén. Odafent aztán a lány első ötletére reflexből kiábrándító válasz bukik ki belőle.*
-De hát ha lefekszem akkor általában sötét van. És még többször alszom.
*Kissé huncutul ráncolva homlokát azért hozzáteszi.*
-Ha viszint nem, akkor okkal, és esélyesen a fényeknél szebb látnivaló is van.
*Mondandóját egy kacsintással toldja meg. A lesütött szemű lányhoz még mindig pofátlanul közel állva, csak csendesen vár egy kicsit. Nem felel egyből, csak örül ennek az aprócska évődő pillanatnak.*
-Menjünk.
*Szól végül kedvesen, és kezéből háromszöget formálva ajánlja fel karját, illetve ajánlaná, ha nem torpanna meg félúton.*
~Tudod mit?~
*Gondol egyet, és kezével a lányé után nyúl, ha pedig nem húzza el, ujjait az övé köré fonja, úgy indul ki a szobából.*
-Gyere!
*Aztán még a lépcsőn lefele eszébe jut, hogy neki nincs rókaprém köpenye.*
-Csak, hogy illő legyen a társaságom...
*Kezdi, és mormol egy pár szót a holdhoz, és az ő oltalmazó fényét szövi sűrűre hatalmas szavaival, majd lágyan vállára libbenti a kikristályosodott mana szövetét, már ha nyelve nem botlik meg lányos zavarában.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
*Mágusunk csak biccent a Zöldhajú Lány kérdésére, de egyáltalán nem bánja, hogy ezzel megpördülésre bírta.*
-Bizony, itt voltam mikor az utolsó vakolat szem a helyére került.
*Húzza ki magát büszkén. Odafent aztán a lány első ötletére reflexből kiábrándító válasz bukik ki belőle.*
-De hát ha lefekszem akkor általában sötét van. És még többször alszom.
*Kissé huncutul ráncolva homlokát azért hozzáteszi.*
-Ha viszint nem, akkor okkal, és esélyesen a fényeknél szebb látnivaló is van.
*Mondandóját egy kacsintással toldja meg. A lesütött szemű lányhoz még mindig pofátlanul közel állva, csak csendesen vár egy kicsit. Nem felel egyből, csak örül ennek az aprócska évődő pillanatnak.*
-Menjünk.
*Szól végül kedvesen, és kezéből háromszöget formálva ajánlja fel karját, illetve ajánlaná, ha nem torpanna meg félúton.*
~Tudod mit?~
*Gondol egyet, és kezével a lányé után nyúl, ha pedig nem húzza el, ujjait az övé köré fonja, úgy indul ki a szobából.*
-Gyere!
*Aztán még a lépcsőn lefele eszébe jut, hogy neki nincs rókaprém köpenye.*
-Csak, hogy illő legyen a társaságom...
*Kezdi, és mormol egy pár szót a holdhoz, és az ő oltalmazó fényét szövi sűrűre hatalmas szavaival, majd lágyan vállára libbenti a kikristályosodott mana szövetét, már ha nyelve nem botlik meg lányos zavarában.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-02-13 18:32:22
Üzenet elküldve: 2020-02-13 18:32:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos//
- Csak öt éves? - * meglepődik rajta. Hátra is pillant, hogy leelenőrizze, a férfi csak viccel, vagy tényleg igaz amit állít. *
- Azt hittem sokkal régebbi - * teszi hozzá, miután megbizonyosodik a dolgokról. * - Úgy vagy ezer éves
* Belépve felméri a helyiséget a lány, hümmgög párat, de közbe a férfire is hallgat. *
- Esetleg ha tükrökkel felvezetnénk a plafonra akkor ha lefekszel fényjátékot fogsz látni - * kuncog a lány, ujjával felmutatva a szoba tetejére. Minél több színű az üveg, annál több színű játék is lesz, a végén talán az egész szivárványt fel lehetne varázsolni.
Ezután kicsit közelebb kerülnek egymáshoz. Az újabb bókra elmosolyodik, szemeit lesüti. *
- Indulnunk kéne nem? - * suttogja cssendesen a kérdést. *
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.02.14 08:19:20, a következő indokkal:
Szám javítása betűvel kiírt alakra.
- Csak öt éves? - * meglepődik rajta. Hátra is pillant, hogy leelenőrizze, a férfi csak viccel, vagy tényleg igaz amit állít. *
- Azt hittem sokkal régebbi - * teszi hozzá, miután megbizonyosodik a dolgokról. * - Úgy vagy ezer éves
* Belépve felméri a helyiséget a lány, hümmgög párat, de közbe a férfire is hallgat. *
- Esetleg ha tükrökkel felvezetnénk a plafonra akkor ha lefekszel fényjátékot fogsz látni - * kuncog a lány, ujjával felmutatva a szoba tetejére. Minél több színű az üveg, annál több színű játék is lesz, a végén talán az egész szivárványt fel lehetne varázsolni.
Ezután kicsit közelebb kerülnek egymáshoz. Az újabb bókra elmosolyodik, szemeit lesüti. *
- Indulnunk kéne nem? - * suttogja cssendesen a kérdést. *
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.02.14 08:19:20, a következő indokkal:
Szám javítása betűvel kiírt alakra.
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-02-13 00:03:31
Üzenet elküldve: 2020-02-13 00:03:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Még egy adag iraton átrágja magát, rendezget és pakolászik, közben meg jegyzetel magának. Annyira sok adat nincs, ami a jelent érintené, talán a tagok alacsony száma miatt, de a korábbi hónapok és évek feljegyzései sem elhanyagolandóak, mert ezekből lehet tanulságot levonni, hogy hogyan is működnek errefelé a dolgok.
Mire végez a nagyjával, van egy hozzávetőleges képe a rendszerről. Aztán ismét idejét látja egy kis pihenőnek. Ami ezúttal nem szunyókálás, inkább némi "terepmunka", testmozgás.
A munka sürgetése alábbhagyott, így szentel némi figyelmet a környezetének is. Vagyis ennek a szobának, aminek ajtaja még mindig nyitva, mintha csak vendégként betért volna dolgozni egy kicsit.
Nem tudja még felfogni, hogy ezentúl tényleg itt fog élni. De úgy látja, kezdő lépésnek jó lesz az, amire az ifjú vezető is fölhívta a figyelmét... Lehúzza az ágyneműt, hogy később majd, ha megtalálta, hol van az efféle felszerelés, frisset tudjon húzni a helyébe...
Rendesen kimelegszik a "nagy" munkában, le kell vetnie a kabátját és kifújnia magát. De a vetkőzésben is elfárad.
A földre ülni nem akar, úgyhogy az ágyra dől rá, ami magasságából fakadóan inkább csak ráhasalás, ahhoz, hogy fölmásszon, túl fáradt.
Közben rájön, hogy ez egészen kényelmes, akár még aludni is tudna így. Vajon akkor mondhatná, hogy állva is tud aludni? Nos, a lábai határozottan a földön vannak, a padlóra merőlegesen. Ha volna benne kellő erő, hogy megtartsa magát ebben a testhelyzetben, akkor akár ki is vehetnék alóla az ágyat, akkor is talpon tudna maradni. Vagyis állna. De elég-e ez ahhoz, hogy a jelenlegi körülményeket figyelembe véve is azt mondhassa, hogy áll, s ha elalszik, akkor állva alszik?...*
Mire végez a nagyjával, van egy hozzávetőleges képe a rendszerről. Aztán ismét idejét látja egy kis pihenőnek. Ami ezúttal nem szunyókálás, inkább némi "terepmunka", testmozgás.
A munka sürgetése alábbhagyott, így szentel némi figyelmet a környezetének is. Vagyis ennek a szobának, aminek ajtaja még mindig nyitva, mintha csak vendégként betért volna dolgozni egy kicsit.
Nem tudja még felfogni, hogy ezentúl tényleg itt fog élni. De úgy látja, kezdő lépésnek jó lesz az, amire az ifjú vezető is fölhívta a figyelmét... Lehúzza az ágyneműt, hogy később majd, ha megtalálta, hol van az efféle felszerelés, frisset tudjon húzni a helyébe...
Rendesen kimelegszik a "nagy" munkában, le kell vetnie a kabátját és kifújnia magát. De a vetkőzésben is elfárad.
A földre ülni nem akar, úgyhogy az ágyra dől rá, ami magasságából fakadóan inkább csak ráhasalás, ahhoz, hogy fölmásszon, túl fáradt.
Közben rájön, hogy ez egészen kényelmes, akár még aludni is tudna így. Vajon akkor mondhatná, hogy állva is tud aludni? Nos, a lábai határozottan a földön vannak, a padlóra merőlegesen. Ha volna benne kellő erő, hogy megtartsa magát ebben a testhelyzetben, akkor akár ki is vehetnék alóla az ágyat, akkor is talpon tudna maradni. Vagyis állna. De elég-e ez ahhoz, hogy a jelenlegi körülményeket figyelembe véve is azt mondhassa, hogy áll, s ha elalszik, akkor állva alszik?...*
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-02-11 20:44:23
Üzenet elküldve: 2020-02-11 20:44:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos//
*Taitos csak somolyogva felel.*
-Az első lakók között voltam, szóval mióta áll a ház.
*A félreértések elkerülése végett azért kicsit bőbeszédűbb, miközben lelki szemei előtt átfutnak az újonnan felépült máguslak képei.*
-Nem egészen öt éve volt. Ide viszont csak most költöznék, hiszen Therrad úr ma érkezett.
*Most, hogy minden részletet megmagyarázott, beszélhetnek végre a szobáról. A lány véleménye kicsit elszomorítja, hiszen eddig Taitos is eljutott, innen kéne valamit alkotni. Ugyanakkor a fényes ötlete jó. Kicsit képzeleg is a nagy bólogatásra.*
-Láttam olyan üveglapot, ami szivárvánnyá szakítja szét a napfényt. Lehetne egy olyat is akár.
*Gondolkodik hangosan. Bóknak szánt megjegyzésére csak egy közeledő lépés és egy kérdés a válasz. A Zöldfülű kicsit izgulni is kezd ezen.*
-Hát csak... Nézz magadra.
*Tesz ő is úgy, és egy kicsit szégyellős, ám hosszú pillantást enged el az elf felé fitos orrának vonalától egészen derekáig. Taitos is közelebb lép kicsit nem tudván, hogy hogyan is törje meg a furcsa pillanatot.*
*Taitos csak somolyogva felel.*
-Az első lakók között voltam, szóval mióta áll a ház.
*A félreértések elkerülése végett azért kicsit bőbeszédűbb, miközben lelki szemei előtt átfutnak az újonnan felépült máguslak képei.*
-Nem egészen öt éve volt. Ide viszont csak most költöznék, hiszen Therrad úr ma érkezett.
*Most, hogy minden részletet megmagyarázott, beszélhetnek végre a szobáról. A lány véleménye kicsit elszomorítja, hiszen eddig Taitos is eljutott, innen kéne valamit alkotni. Ugyanakkor a fényes ötlete jó. Kicsit képzeleg is a nagy bólogatásra.*
-Láttam olyan üveglapot, ami szivárvánnyá szakítja szét a napfényt. Lehetne egy olyat is akár.
*Gondolkodik hangosan. Bóknak szánt megjegyzésére csak egy közeledő lépés és egy kérdés a válasz. A Zöldfülű kicsit izgulni is kezd ezen.*
-Hát csak... Nézz magadra.
*Tesz ő is úgy, és egy kicsit szégyellős, ám hosszú pillantást enged el az elf felé fitos orrának vonalától egészen derekáig. Taitos is közelebb lép kicsit nem tudván, hogy hogyan is törje meg a furcsa pillanatot.*
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-02-11 20:13:16
Üzenet elküldve: 2020-02-11 20:13:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos//
* Elvigyorodik az elismerő szavakra, azután megindul a torony irányába. A lépcsőig Tai mellett megy, magában derülve a férfi titkosnak hitt oda-odapillantásain. *
- Régóta élsz itt? - * kérdezi. Ujjai végigsimítják a korlátot, miközben felfelé halad. *
- Kíváncsi lennék, hány éves épület - * mélázik el. Szép, de egészen más, mint egy nemesi stílusban felhúzott kastély. Itt minden az egyszerűségen alapul. Azért van, mert kell, nem azért mert szép.
Megérkezve belép a helyiségbe, hogy körbenézzen. Végigmér mindent alaposan, fejében próbálva összetenni valami kiváló stratégiát. Hasztalan, fogalma sincs, mit kellene tenni a szobával, amitől ez olyan hűha lenne. Persze ezt beismerni úgy fájna neki, mintha forró vassal égetnék.*
- Azt hiszem nehéz munka lesz, de nem lehetetlen - * hümmög, tetetve a nagy elgondolkodást. Csak kitalál valamit a piacon, ebben bízik. *
- Igen, igen, én is arra gondoltam, hogy azzal úgy játszani kell - * bólogat talán enyhén túl lelkesen is. *
- Rendben, ezt jó tudni, akkor majd így fogok darabokat válogatni...oh valóban? - * kérdez rá, elmosolyodva. *
- Miből vetted le? - * kérdez rá, közelebb lépve egy negyed lépésnyit. *
* Elvigyorodik az elismerő szavakra, azután megindul a torony irányába. A lépcsőig Tai mellett megy, magában derülve a férfi titkosnak hitt oda-odapillantásain. *
- Régóta élsz itt? - * kérdezi. Ujjai végigsimítják a korlátot, miközben felfelé halad. *
- Kíváncsi lennék, hány éves épület - * mélázik el. Szép, de egészen más, mint egy nemesi stílusban felhúzott kastély. Itt minden az egyszerűségen alapul. Azért van, mert kell, nem azért mert szép.
Megérkezve belép a helyiségbe, hogy körbenézzen. Végigmér mindent alaposan, fejében próbálva összetenni valami kiváló stratégiát. Hasztalan, fogalma sincs, mit kellene tenni a szobával, amitől ez olyan hűha lenne. Persze ezt beismerni úgy fájna neki, mintha forró vassal égetnék.*
- Azt hiszem nehéz munka lesz, de nem lehetetlen - * hümmög, tetetve a nagy elgondolkodást. Csak kitalál valamit a piacon, ebben bízik. *
- Igen, igen, én is arra gondoltam, hogy azzal úgy játszani kell - * bólogat talán enyhén túl lelkesen is. *
- Rendben, ezt jó tudni, akkor majd így fogok darabokat válogatni...oh valóban? - * kérdez rá, elmosolyodva. *
- Miből vetted le? - * kérdez rá, közelebb lépve egy negyed lépésnyit. *
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-02-09 20:13:25
Üzenet elküldve: 2020-02-09 20:13:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos//
-Akkor rendben is vagyunk.
*Elmosolyodik. Könnyen át tudta adni a mágiahasználat etikai lényegét.*
~Összességében ne legyen rosszabb a világ, mint mielőtt kimondja az ember azokat a hatalmas szavakat.~
*Mondja csak magának, aztán elindul az ajtó felé.*
-Ejj, még csak nem is leskelődhetek.
*Mosolyog vissza az eddigre már a gombjaival bíbelődő lányra, aztán egy halk "hupsz" kíséretében kislisszol. Vesz pár nagy levegőt. Az elmúlt napok érzelmi hullámvasútja ma is folytatódik.*
~Lehet nem kellett volna már most kicsit se nyitni.~
*Vívódik magában, amire ideje is van, hiszen a kisasszony vagy öt percig motoz odabent.*
~De ha egyszer elragadó?~
*Mondjuk a nemességgel nem tud kibékülni, de van valami ebben a lányban, ami kicsit más. Amitől közvetlenebb és amitől Synmirán is túléli szolgahad nélkül.*
~Talán a vér is számít valamit.~
*Gondol vissza a most hallott történetre, mielőtt nyílna az ajtó. Taitos hátrafordul, és megnézi mi tartott eddig. Az imént szinte már betegnek látszó lány most egy fél rókával tér vissza ragyogva.*
-Ejha!
*Csúszik ki Taitos száján.*
-Na gyere!
*Szól, s elindul, de tekintete azért még párszor végigsöpör a lányon, a lépcsőn pedig taktikusan és illendően maga elé engedi, még ha a toronyszoba kulcsa nála is van. Odafent a tanoncokénál némileg, talán kétszer is nagyobb szoba található, mely alapvetően egy kerek fallal határolt. Benne uszadékfa ágy, szék, asztalka, melyek közül a legelső kifejezetten rozoga. Taitos eszébe jutnak mestere emlékei Worenthről, és hogy egy időben ketten laktak itt.*
~Ugh!~
*Gyorsan inkább a lányt méri végig még párszor, hogy kirázza fejéből ezt a képet.
A padlón több kupacban emellett párnás prémes alkalmatosságok. Személyes holmi kevés van már, itt-ott néhány papír, némi írószer egy-egy tekercs. A szekrényben még egy pár ruha, de ennyi.*
-Nos... Ebből kéne egy varázsos férfilakot csinálni.
*Mutat körbe, és hagyja, hogy a lány is végignézze a dolgokat.*
-Az ablak fényével lehetne játszani meg esetleg.
*Gondolkodik hangosan, aztán eszébe jut.*
-Oh igen, és nem kell túl drága megjelenés. Nem igazán szeretem a pompát. Jobb ha... Szolid de mutatós.
*Aztán kibukik belőle egy félszeg bók.*
-De téged elnézve ebben profi vagy.
-Akkor rendben is vagyunk.
*Elmosolyodik. Könnyen át tudta adni a mágiahasználat etikai lényegét.*
~Összességében ne legyen rosszabb a világ, mint mielőtt kimondja az ember azokat a hatalmas szavakat.~
*Mondja csak magának, aztán elindul az ajtó felé.*
-Ejj, még csak nem is leskelődhetek.
*Mosolyog vissza az eddigre már a gombjaival bíbelődő lányra, aztán egy halk "hupsz" kíséretében kislisszol. Vesz pár nagy levegőt. Az elmúlt napok érzelmi hullámvasútja ma is folytatódik.*
~Lehet nem kellett volna már most kicsit se nyitni.~
*Vívódik magában, amire ideje is van, hiszen a kisasszony vagy öt percig motoz odabent.*
~De ha egyszer elragadó?~
*Mondjuk a nemességgel nem tud kibékülni, de van valami ebben a lányban, ami kicsit más. Amitől közvetlenebb és amitől Synmirán is túléli szolgahad nélkül.*
~Talán a vér is számít valamit.~
*Gondol vissza a most hallott történetre, mielőtt nyílna az ajtó. Taitos hátrafordul, és megnézi mi tartott eddig. Az imént szinte már betegnek látszó lány most egy fél rókával tér vissza ragyogva.*
-Ejha!
*Csúszik ki Taitos száján.*
-Na gyere!
*Szól, s elindul, de tekintete azért még párszor végigsöpör a lányon, a lépcsőn pedig taktikusan és illendően maga elé engedi, még ha a toronyszoba kulcsa nála is van. Odafent a tanoncokénál némileg, talán kétszer is nagyobb szoba található, mely alapvetően egy kerek fallal határolt. Benne uszadékfa ágy, szék, asztalka, melyek közül a legelső kifejezetten rozoga. Taitos eszébe jutnak mestere emlékei Worenthről, és hogy egy időben ketten laktak itt.*
~Ugh!~
*Gyorsan inkább a lányt méri végig még párszor, hogy kirázza fejéből ezt a képet.
A padlón több kupacban emellett párnás prémes alkalmatosságok. Személyes holmi kevés van már, itt-ott néhány papír, némi írószer egy-egy tekercs. A szekrényben még egy pár ruha, de ennyi.*
-Nos... Ebből kéne egy varázsos férfilakot csinálni.
*Mutat körbe, és hagyja, hogy a lány is végignézze a dolgokat.*
-Az ablak fényével lehetne játszani meg esetleg.
*Gondolkodik hangosan, aztán eszébe jut.*
-Oh igen, és nem kell túl drága megjelenés. Nem igazán szeretem a pompát. Jobb ha... Szolid de mutatós.
*Aztán kibukik belőle egy félszeg bók.*
-De téged elnézve ebben profi vagy.
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-02-08 21:34:35
Üzenet elküldve: 2020-02-08 21:34:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos//
- Értettem - * bólint rá. Eddig sem akart senkinek sem ártani...a mágiájával. Így ez a továbbiakban sem fog problémát jelenteni. Ha pedig mégis feltűnne esetleg Dram egy másik szeretője, majd lerendezi ököllel vagy egyéb, nem varázslatos, tompa tárggyal.
Ezután gondolatai elkalandoznak. Örül, hogy végre kap egy megbízást. Rengeteg ötlet járja át agyát, bár abban is biztos, hogy a veleje inkább akkor fog megfogalmazódni elméjében, mikor látja a piacon a tárgyakat, amikből válogathat is. Elvégre feltehetőleg nem asztalossal csináltatott, egyedi darabok lesznek. *
- Meg tudsz várni az ajtó előtt? Nagyon fogok sietni - * ígéri meg, azonnal kikászálódva az ágyból. Megbízik a másikban, így nem várja meg az ajtó csukódását, elfordulva azonnal a ruha levételével kezd foglalatoskodni.
Amennyiben nincs hiba a szerkezetben, alig öt perc múlva kirobog a folyosóra. Egyszerű bőrnadrágot visel, de abból a nemesek által nevezett közönséges darabból, aminek a minősége kifogástalan, tapintása puha, rugalmasságának köszönhetően pedig sehol sem lóg, szorgosan követi a vonalakat, ezzel kirajzolva a test formáját. Felül fehér selyeming, a harmadik gombtól begombolva. Mindezt rókaszőrmés köpönyege fedi el, amit a télre való tekintettel vesz fel. *
- Na nézzük azt a szobát!
- Értettem - * bólint rá. Eddig sem akart senkinek sem ártani...a mágiájával. Így ez a továbbiakban sem fog problémát jelenteni. Ha pedig mégis feltűnne esetleg Dram egy másik szeretője, majd lerendezi ököllel vagy egyéb, nem varázslatos, tompa tárggyal.
Ezután gondolatai elkalandoznak. Örül, hogy végre kap egy megbízást. Rengeteg ötlet járja át agyát, bár abban is biztos, hogy a veleje inkább akkor fog megfogalmazódni elméjében, mikor látja a piacon a tárgyakat, amikből válogathat is. Elvégre feltehetőleg nem asztalossal csináltatott, egyedi darabok lesznek. *
- Meg tudsz várni az ajtó előtt? Nagyon fogok sietni - * ígéri meg, azonnal kikászálódva az ágyból. Megbízik a másikban, így nem várja meg az ajtó csukódását, elfordulva azonnal a ruha levételével kezd foglalatoskodni.
Amennyiben nincs hiba a szerkezetben, alig öt perc múlva kirobog a folyosóra. Egyszerű bőrnadrágot visel, de abból a nemesek által nevezett közönséges darabból, aminek a minősége kifogástalan, tapintása puha, rugalmasságának köszönhetően pedig sehol sem lóg, szorgosan követi a vonalakat, ezzel kirajzolva a test formáját. Felül fehér selyeming, a harmadik gombtól begombolva. Mindezt rókaszőrmés köpönyege fedi el, amit a télre való tekintettel vesz fel. *
- Na nézzük azt a szobát!
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-02-08 11:42:49
Üzenet elküldve: 2020-02-08 11:42:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos//
*Taitos elgondolkodik a lány kérdésén.*
~Vajon önző-e nem meggyógyítani minden élőlényt?~
*Itt egy kicsit tétovázik, aztán eszébe jut egy nagyon régi mondás.*
~A személyiség alapköve az önzés.~
*Ezt még Zordon mondta neki. Hiszen ha az ember semennyire sem önző, én-tudata sincsen, és ennek az én-tudatnak a finom határai alakítják ki a személyiség durva vázát. A lánynak azonban nem ezt a hosszú történetet adja elő, csak egyszerűen felel.*
-Nem, nem az. Csak ne árts vele másoknak, és ha kedves alarsz lenni segíts az elesetteken is.
*Ad egy mindenre kiterjedő választ. Aztán csak mosolyog ahogy a lány megörül a lehetőségnek.*
-Nem csak szabad, egyenesen szeretném is.
*Örül neki, hogy sikerült kipattintania a lányt gyászából, így hezitálás nélkül szorosan visszaöleli.*
-Öltözz át gyorsan, aztán menjünk fel, nézd meg miről van szó!
*Mormogja arcával a lányé mellett.*
-Kimenjek addig?
*Kérdezi hátrahúzódva, és elkezd lemászni az ágyról. Nem akar ő itt illetlenkedni.*
-Viszont szeretném ha mágusos, férfias lenne. Most a mesterem régi stílusában van nőiesre rendezve.
*Figyelmeztet előre.*
-Ebből mi az új divat?
*Kérdezi érdeklődve míg rendbeszedi ruháit kicsit már álltában.*
*Taitos elgondolkodik a lány kérdésén.*
~Vajon önző-e nem meggyógyítani minden élőlényt?~
*Itt egy kicsit tétovázik, aztán eszébe jut egy nagyon régi mondás.*
~A személyiség alapköve az önzés.~
*Ezt még Zordon mondta neki. Hiszen ha az ember semennyire sem önző, én-tudata sincsen, és ennek az én-tudatnak a finom határai alakítják ki a személyiség durva vázát. A lánynak azonban nem ezt a hosszú történetet adja elő, csak egyszerűen felel.*
-Nem, nem az. Csak ne árts vele másoknak, és ha kedves alarsz lenni segíts az elesetteken is.
*Ad egy mindenre kiterjedő választ. Aztán csak mosolyog ahogy a lány megörül a lehetőségnek.*
-Nem csak szabad, egyenesen szeretném is.
*Örül neki, hogy sikerült kipattintania a lányt gyászából, így hezitálás nélkül szorosan visszaöleli.*
-Öltözz át gyorsan, aztán menjünk fel, nézd meg miről van szó!
*Mormogja arcával a lányé mellett.*
-Kimenjek addig?
*Kérdezi hátrahúzódva, és elkezd lemászni az ágyról. Nem akar ő itt illetlenkedni.*
-Viszont szeretném ha mágusos, férfias lenne. Most a mesterem régi stílusában van nőiesre rendezve.
*Figyelmeztet előre.*
-Ebből mi az új divat?
*Kérdezi érdeklődve míg rendbeszedi ruháit kicsit már álltában.*
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-02-07 23:31:47
Üzenet elküldve: 2020-02-07 23:31:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos//
- Remélem nem önző dolog azt remélni, hogy a varázslatom engem is meggyógyít, nem csak másokat - * suttogja, mintha rossz gondolat szállna fel épp ajkáról. Vörössé is válik, az itteni illemmel még nincs tisztában. Nem tudja mit szabad és mit nem. Annyit sejt, hogy nem a "vedd el és urald egyedül, önzőn" mottó a bevált módszer.*
- Szabad? - * lelkesen felpattan, az ölelésből kibontakozva. Még mindig az ágyon térdel, csak most már Taitossal szemben. Tekintete csillog az izgalomtól, ajkai végre önfeled, fogat villantó mosolyra húznak. *
- Persze, bármikor, ismerem a mai divatot. A legújabb tervezéseket - * legalábbis az unokahúga sokat mesélt erről, csak ő akkor inkább mást csinált, nem figyelt. Azonban nem akar csalódást okozni, meg különben is izgalmas feladatnak tűnik. A varázsló pedig úgyse fogja kiszúrni, hogy a mályva és a padlizsán nem idei szín. Elvégre ő is csak férfiből van. *
- Köszönöm a lehetőséget. Meg mindent - * átkarolja, nagy vehemensséggel. Kezd újra magára találni, arra a vad lányra, aki elszökött lovagolni, legatyásította kártyajátékban a cselédeket és mindig bajba keveredett. *
- Remélem nem önző dolog azt remélni, hogy a varázslatom engem is meggyógyít, nem csak másokat - * suttogja, mintha rossz gondolat szállna fel épp ajkáról. Vörössé is válik, az itteni illemmel még nincs tisztában. Nem tudja mit szabad és mit nem. Annyit sejt, hogy nem a "vedd el és urald egyedül, önzőn" mottó a bevált módszer.*
- Szabad? - * lelkesen felpattan, az ölelésből kibontakozva. Még mindig az ágyon térdel, csak most már Taitossal szemben. Tekintete csillog az izgalomtól, ajkai végre önfeled, fogat villantó mosolyra húznak. *
- Persze, bármikor, ismerem a mai divatot. A legújabb tervezéseket - * legalábbis az unokahúga sokat mesélt erről, csak ő akkor inkább mást csinált, nem figyelt. Azonban nem akar csalódást okozni, meg különben is izgalmas feladatnak tűnik. A varázsló pedig úgyse fogja kiszúrni, hogy a mályva és a padlizsán nem idei szín. Elvégre ő is csak férfiből van. *
- Köszönöm a lehetőséget. Meg mindent - * átkarolja, nagy vehemensséggel. Kezd újra magára találni, arra a vad lányra, aki elszökött lovagolni, legatyásította kártyajátékban a cselédeket és mindig bajba keveredett. *
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-02-07 10:17:45
Üzenet elküldve: 2020-02-07 10:17:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos//
*Taitos és az elf kisasszony között ez a pár perc egyből a két olyan dolog egyikére fut ki, amiben a fiú otthonosan mozog. A másikhoz pedig talán még túl friss az élmény mindkettejüknek.*
-Igen!
*Taitos elmosolyodik és tovább játszik a zöld fürtökkel.*
-A varázslat talán segít mindenkinek. A víz pedig még kapóra is jön ilyenkor. Egy kis nedvesség mindent meggyógyít.
*Idézi fel a víz leglényegesebb elemi hatását.*
-Van kedved neked is elszaladni ma egy kicsit?
*Kérdezi a lányt egy kis szünet után.*
-Körbe szeretnék nézni a piacon, hátha van valami érdekes.
*Tervez előre.*
~Egy kis kimozdulás jót fog tenni neki is.~
*Aztán még egy dolog eszébe jut.*
-Ééés, a tornyot be kéne rendezni magamnak. Azt hiszem talán te tudnál segíteni benne.
*Reménykedik egy igenlő válaszban. Bármelyik férfilakra ráfér egy női kéz.*
~És bármelyik nőre egy férfié.~
*Keze pedig a lány karjáról derekára csusszan és ott cirógatja tovább egyelőre teljesen ártatlanul. Taitos pedig csendesen várja a lány reakcióit mindenre, amit most feldobott.*
*Taitos és az elf kisasszony között ez a pár perc egyből a két olyan dolog egyikére fut ki, amiben a fiú otthonosan mozog. A másikhoz pedig talán még túl friss az élmény mindkettejüknek.*
-Igen!
*Taitos elmosolyodik és tovább játszik a zöld fürtökkel.*
-A varázslat talán segít mindenkinek. A víz pedig még kapóra is jön ilyenkor. Egy kis nedvesség mindent meggyógyít.
*Idézi fel a víz leglényegesebb elemi hatását.*
-Van kedved neked is elszaladni ma egy kicsit?
*Kérdezi a lányt egy kis szünet után.*
-Körbe szeretnék nézni a piacon, hátha van valami érdekes.
*Tervez előre.*
~Egy kis kimozdulás jót fog tenni neki is.~
*Aztán még egy dolog eszébe jut.*
-Ééés, a tornyot be kéne rendezni magamnak. Azt hiszem talán te tudnál segíteni benne.
*Reménykedik egy igenlő válaszban. Bármelyik férfilakra ráfér egy női kéz.*
~És bármelyik nőre egy férfié.~
*Keze pedig a lány karjáról derekára csusszan és ott cirógatja tovább egyelőre teljesen ártatlanul. Taitos pedig csendesen várja a lány reakcióit mindenre, amit most feldobott.*
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-02-06 13:20:32
Üzenet elküldve: 2020-02-06 13:20:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ki tudja, mennyi idő telik el, mire egy nagyobb horkanással saját magát ébreszti fel...*
- Mi-mi-mi-mi? Hogy? - *Kezdi rögtön dadogva, kapkodva a fejét, hogy ki szólt hozzá. Aztán rájön, hogy senki sincs itt. Sőt, azt sem tudja, hol van... Nagyokat pislog, visszaigazítja az orrnyergén lecsúszott szemüvegét, mire az iratokra vetül tekintete és erről eszébe jut minden.
Óh, szóval elaludt...!
Öregesen nyújtózkodik egyet, aztán föltápászkodik a székből, hogy alaposabban is átmozgassa tagjait.
Vajon hol vannak a fiatalok? Sikerülhetett megbékíteni azt a leányt? - Töpreng csöndes magányában, majd elindul, hogy szétnézzen kicsit.
Bár erről nem esett szó, a konyhában bátorkodik venni magának valami harapnivalót, közben a raktár tartalmát is fölméri. Az iratokat átfutva máris volt észrevétele a költségekkel kapcsolatban és körvonalazódott benne egy terv, hogyan lehetne igazítani rajtuk a tagok létszámának megfelelően.
A konyha után másutt is körbenéz, legutóbb aztán a könyvtárat fedezi fel és nagyon nehezen is hagyja ott, de ha valamit az eszében tud tartani, az a munka. Úgyhogy a rövid felfedezőkörút után visszatér az irodába az iratok közé, ott tesz-vesz, rendezget. Az a szunyókálás szinte el is feledtette vele a hosszú utazást és most be van sózva a sok újdonságtól.*
- Mi-mi-mi-mi? Hogy? - *Kezdi rögtön dadogva, kapkodva a fejét, hogy ki szólt hozzá. Aztán rájön, hogy senki sincs itt. Sőt, azt sem tudja, hol van... Nagyokat pislog, visszaigazítja az orrnyergén lecsúszott szemüvegét, mire az iratokra vetül tekintete és erről eszébe jut minden.
Óh, szóval elaludt...!
Öregesen nyújtózkodik egyet, aztán föltápászkodik a székből, hogy alaposabban is átmozgassa tagjait.
Vajon hol vannak a fiatalok? Sikerülhetett megbékíteni azt a leányt? - Töpreng csöndes magányában, majd elindul, hogy szétnézzen kicsit.
Bár erről nem esett szó, a konyhában bátorkodik venni magának valami harapnivalót, közben a raktár tartalmát is fölméri. Az iratokat átfutva máris volt észrevétele a költségekkel kapcsolatban és körvonalazódott benne egy terv, hogyan lehetne igazítani rajtuk a tagok létszámának megfelelően.
A konyha után másutt is körbenéz, legutóbb aztán a könyvtárat fedezi fel és nagyon nehezen is hagyja ott, de ha valamit az eszében tud tartani, az a munka. Úgyhogy a rövid felfedezőkörút után visszatér az irodába az iratok közé, ott tesz-vesz, rendezget. Az a szunyókálás szinte el is feledtette vele a hosszú utazást és most be van sózva a sok újdonságtól.*
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-02-05 22:22:40
Üzenet elküldve: 2020-02-05 22:22:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos//
* Megsajnálja a mágust, ezért ő is átöleli a másik derekát, a tudja egészen. Elvégre ha őt vigasztalják, akkor azt illik visszaadni, meg amúgy is tök finom illata van a másiknak. Olyan pasis. *
- Oh igen, akkor gondolom sokat fogunk varázslatokat gyakorolni, az kell is, a vízmágiám még elég lapos, pedig már itt vagyok egy ideje. Csak a bánat kicsit elvette a kedvem, de talán te visszaadhatod - * felpillant a férfire bogárfekete íriszeivel. Most egészen máshogy érzi magát törékenynek, mint mikor szomorú. Ez olyan kellemes törékenység, mert itt érzi az elf lánya, hogy ha baj van, akkor azért körülötte ott vannak óvó kezek, akik megvédik. *
~ Milyen butus lány futott el előle ~ * gondolkodik el magában. *
A hozzászólás írója (Wymnter Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.05 22:24:37
* Megsajnálja a mágust, ezért ő is átöleli a másik derekát, a tudja egészen. Elvégre ha őt vigasztalják, akkor azt illik visszaadni, meg amúgy is tök finom illata van a másiknak. Olyan pasis. *
- Oh igen, akkor gondolom sokat fogunk varázslatokat gyakorolni, az kell is, a vízmágiám még elég lapos, pedig már itt vagyok egy ideje. Csak a bánat kicsit elvette a kedvem, de talán te visszaadhatod - * felpillant a férfire bogárfekete íriszeivel. Most egészen máshogy érzi magát törékenynek, mint mikor szomorú. Ez olyan kellemes törékenység, mert itt érzi az elf lánya, hogy ha baj van, akkor azért körülötte ott vannak óvó kezek, akik megvédik. *
~ Milyen butus lány futott el előle ~ * gondolkodik el magában. *
A hozzászólás írója (Wymnter Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.05 22:24:37
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-02-04 22:50:49
Üzenet elküldve: 2020-02-04 22:50:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos//
*Mágusunk biccent kicsit, belül pedig annál jobban nyugszik meg.*
~Talán valami tudat alatt?~
*Elmélkedik azon, hogy simán csak nem bánták a vérfertőzést, vagy tényleg valami különbözőség miatt lettek ilyenek. Azt, hogy a lány ellazul mellette, sőt még bókjára is pirul biztató jelnek tekinti, így megkockáztat egy kicsit szorosabb ölelést is.*
-Lehet, hogy volt jobb dolga, majd ha visszajött megkérdezem.
*Mormog kicsit bosszúsan a mágus. Neki ez azért nem akkora szívfájdalom, de éppen elég rosszul érinti, főleg hogy nem az első eset.
A csészetörögetés gondolata nem igazán Taitos kenyere.*
~Biztos valami földvárosi népszokás... De ott még a bor istenének saját hegye is van.~
*Idéz fel egy tényt vándori taníttatásából.*
-Én valami varázslatosabbra gondoltam.
*Kis szünetet tart, a lány zöld fürtjeinek tövével kezd szórakozottan játszani.*
-Bár az kétségtelenül több munka lenne.
*Ingatja meg fejét.*
-Mit gondolsz?
*Mágusunk biccent kicsit, belül pedig annál jobban nyugszik meg.*
~Talán valami tudat alatt?~
*Elmélkedik azon, hogy simán csak nem bánták a vérfertőzést, vagy tényleg valami különbözőség miatt lettek ilyenek. Azt, hogy a lány ellazul mellette, sőt még bókjára is pirul biztató jelnek tekinti, így megkockáztat egy kicsit szorosabb ölelést is.*
-Lehet, hogy volt jobb dolga, majd ha visszajött megkérdezem.
*Mormog kicsit bosszúsan a mágus. Neki ez azért nem akkora szívfájdalom, de éppen elég rosszul érinti, főleg hogy nem az első eset.
A csészetörögetés gondolata nem igazán Taitos kenyere.*
~Biztos valami földvárosi népszokás... De ott még a bor istenének saját hegye is van.~
*Idéz fel egy tényt vándori taníttatásából.*
-Én valami varázslatosabbra gondoltam.
*Kis szünetet tart, a lány zöld fürtjeinek tövével kezd szórakozottan játszani.*
-Bár az kétségtelenül több munka lenne.
*Ingatja meg fejét.*
-Mit gondolsz?
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-02-04 21:36:02
Üzenet elküldve: 2020-02-04 21:36:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos//
* Mindent elmond, ami csak kifér a száján, semmit sem tart magában, talán nem is tudna. Annyira rég nyílt már meg embernek, hogy szívében felgyülemlett a sok, kitörni vágyó szó, érzelem. *
- Nem. Csak két elf. Anyám ugyanabban a kórházban szült amikor Dram anyukája. Dram anyukája félelfet hozott világra, pedig a férje elf volt. Ezt kellemetlen lett volna nyilvánosságra hozni, így a még a kórházban kicseréltek minket - * kicsit zavaros történet, amit a szipogó lány hüppögéssel is torzít egy picit.
Az ölelés jól esik neki, bele is dől, lehunyva szemeit. Egy pillanat megnyugvás. *
- Oh - * motyogja zavartan. Arcára enyhe pír ül ki, ahogy felfogja, hogy bókot kapott a másiktól. *
- Elszaladt? De miért? - * kérdez rá. Lehet, hogy nem túl diszkrét, azonban Wym úgy érzi, miután egész élettörténetét kivesézette a másikkal, már ez se számít hogy mennyire illendő vagy nem illendő ilyenekre rákérdezni. *
- Igen, majd elfoglaljuk egymást. Mondjuk először én lököm le a csészéket és te takarítod fel, aztán félidőnél meg te lököd én meg tűröm - * adja rögtön a remek ötletet az elf, szelíd mosollyal az ajkán. *
* Mindent elmond, ami csak kifér a száján, semmit sem tart magában, talán nem is tudna. Annyira rég nyílt már meg embernek, hogy szívében felgyülemlett a sok, kitörni vágyó szó, érzelem. *
- Nem. Csak két elf. Anyám ugyanabban a kórházban szült amikor Dram anyukája. Dram anyukája félelfet hozott világra, pedig a férje elf volt. Ezt kellemetlen lett volna nyilvánosságra hozni, így a még a kórházban kicseréltek minket - * kicsit zavaros történet, amit a szipogó lány hüppögéssel is torzít egy picit.
Az ölelés jól esik neki, bele is dől, lehunyva szemeit. Egy pillanat megnyugvás. *
- Oh - * motyogja zavartan. Arcára enyhe pír ül ki, ahogy felfogja, hogy bókot kapott a másiktól. *
- Elszaladt? De miért? - * kérdez rá. Lehet, hogy nem túl diszkrét, azonban Wym úgy érzi, miután egész élettörténetét kivesézette a másikkal, már ez se számít hogy mennyire illendő vagy nem illendő ilyenekre rákérdezni. *
- Igen, majd elfoglaljuk egymást. Mondjuk először én lököm le a csészéket és te takarítod fel, aztán félidőnél meg te lököd én meg tűröm - * adja rögtön a remek ötletet az elf, szelíd mosollyal az ajkán. *
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-02-04 09:15:38
Üzenet elküldve: 2020-02-04 09:15:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos//
*Taitos agyán átfut egy gondolat.*
~El én!~
*De aztán úgy dönt a tréfálkozást meghagyja máskorra, most talán egy kicsit tapintatosabbnak kéne lennie.*
-Amíg te senkit nem bántasz, itt biztonságban vagy.
*Feleli inkább, és ugyebár miért is bántana bárkit egy elf kisasszony.*
~Habár lehet a teát is megmérgezte.~
*Persze ezeket a megjegyzéseket hangosan nem mondaná ki. Inkább csak csendesen hallgatja a lány szavait, kezeivel pedig lágyan tartja őt, míg beszél.*
~Hogy testvérek?~
*A lány, Taitos nemesekről alkotott sztereotípiáinak gyöngyszemeit hozza fel.*
~Tipikus.~
*Nagyot szusszant magában, de úgy dönt ezt majd később teszi helyre magában, most van egy pityergő elf a karjai között, és meg kéne vigasztalnia.*
-Most akkor csak féltestvérek voltatok?
*Kezd kicsit kérdőn, hogy az utolsó mozaikot, a megerőszakoló kilétét is helyre tudja tenni. Aztán a másik elf ügyére tér rá.*
-Nagyon sajnálom.
*Mondja átölelve a lányt.*
-Majd igyekszem neked kitalálni valamit, hogy tudj másra gondolni, ne csak a veszteségre.
*Ígéri, aztán elkezdi cirógatni a Wymni karját, hátha az kicsit ellazítja.*
-És rád gondoltam, nincs senki erre zöldes hajjal rajtad kívül.
*Teszi helyre a dolgokat, mielőtt a lány miatta is sírni kezdene.*
-Az a lány is itt hagyott, akit én szerettem.
*Mondja lehangoltan.*
-Bár ő biztosan visszatér majd... De azt hiszem felesleges álltatnom magam, egy ilyen elszaladás után nem tudom hogy lehetne bármi is rózsás.
*Elszontyolodik a mondat végére.*
-Nézd a jó oldalát, legalább mi ketten nem futunk el.
*Próbálja inkább pozitív mederbe terelni a beszélgetést, mert őszintén nagyon jól esik neki a törékeny elf kisasszony közelsége.*
*Taitos agyán átfut egy gondolat.*
~El én!~
*De aztán úgy dönt a tréfálkozást meghagyja máskorra, most talán egy kicsit tapintatosabbnak kéne lennie.*
-Amíg te senkit nem bántasz, itt biztonságban vagy.
*Feleli inkább, és ugyebár miért is bántana bárkit egy elf kisasszony.*
~Habár lehet a teát is megmérgezte.~
*Persze ezeket a megjegyzéseket hangosan nem mondaná ki. Inkább csak csendesen hallgatja a lány szavait, kezeivel pedig lágyan tartja őt, míg beszél.*
~Hogy testvérek?~
*A lány, Taitos nemesekről alkotott sztereotípiáinak gyöngyszemeit hozza fel.*
~Tipikus.~
*Nagyot szusszant magában, de úgy dönt ezt majd később teszi helyre magában, most van egy pityergő elf a karjai között, és meg kéne vigasztalnia.*
-Most akkor csak féltestvérek voltatok?
*Kezd kicsit kérdőn, hogy az utolsó mozaikot, a megerőszakoló kilétét is helyre tudja tenni. Aztán a másik elf ügyére tér rá.*
-Nagyon sajnálom.
*Mondja átölelve a lányt.*
-Majd igyekszem neked kitalálni valamit, hogy tudj másra gondolni, ne csak a veszteségre.
*Ígéri, aztán elkezdi cirógatni a Wymni karját, hátha az kicsit ellazítja.*
-És rád gondoltam, nincs senki erre zöldes hajjal rajtad kívül.
*Teszi helyre a dolgokat, mielőtt a lány miatta is sírni kezdene.*
-Az a lány is itt hagyott, akit én szerettem.
*Mondja lehangoltan.*
-Bár ő biztosan visszatér majd... De azt hiszem felesleges álltatnom magam, egy ilyen elszaladás után nem tudom hogy lehetne bármi is rózsás.
*Elszontyolodik a mondat végére.*
-Nézd a jó oldalát, legalább mi ketten nem futunk el.
*Próbálja inkább pozitív mederbe terelni a beszélgetést, mert őszintén nagyon jól esik neki a törékeny elf kisasszony közelsége.*
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-02-04 00:16:46
Üzenet elküldve: 2020-02-04 00:16:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos//
* Elfogadja a férfi kezét és közelebb húzódik hozzá. *
- Akkor tényleg el fogd látni a bajom, ha rossz leszek- * kérdez rá meglepetten, fel is tekint, hogy lássa a másik arcát, kicsit rémült, azonban arcvonásait megenyhíti a válasz, hogy valószínűleg nem lesz fenekelésben része.
Az, hogy végre kiadhatja magából ami nyomja nagyon jól esik neki, nem is utasítja vissza, odabújik a másik mellkasához, hogy aztán hosszasan és részletesen elmesélje mi történt kettejük között Drammal. Kitér arra is, hogy régen testvérek voltak, de vonzódtak egymáshoz, csak, hogy a vigasztalónak nehogy már könnyű dolga legyen ártatlannak látni a lánykát, majd abba is beavatja, hogyan találták meg ketten Wymni igazi anyukáját aki azt mondta neki, hogy örül, hogy elvették tőle, mert mindig gyűlölettel tudott volna csak ránézni, abból kifolyólag, hogy megerőszakolás gyümölcse az elf hajadon. Meg persze a végére hagyva elregélte, hogyan is tűnt el a vőlegénye szőrén-szálán, egyik napról a másikra. Igaz volt szó arról, hogy a férfi a toronyba megy tanulni, de annak már sok ideje, levél pedig azóta se jött, se meglepetés ajándékok, se maga az elf. Mire befejezte történetét szeme újra megtelt könnyel, ajkai pedig remegtek. *
- Komolyan? - * lepődik meg, szája ha lehet még jobban lebiggyed. *
- Pedig azt hittem, hogy a hajszínem legalább egyedi, erre jött még egy zöld - * sírdogál kétségbeesetten. Lehet, hogy tömegcikk ez a haj, Dram pedig épp egy másik ilyen színű lánnyal hálogat. *
* Elfogadja a férfi kezét és közelebb húzódik hozzá. *
- Akkor tényleg el fogd látni a bajom, ha rossz leszek- * kérdez rá meglepetten, fel is tekint, hogy lássa a másik arcát, kicsit rémült, azonban arcvonásait megenyhíti a válasz, hogy valószínűleg nem lesz fenekelésben része.
Az, hogy végre kiadhatja magából ami nyomja nagyon jól esik neki, nem is utasítja vissza, odabújik a másik mellkasához, hogy aztán hosszasan és részletesen elmesélje mi történt kettejük között Drammal. Kitér arra is, hogy régen testvérek voltak, de vonzódtak egymáshoz, csak, hogy a vigasztalónak nehogy már könnyű dolga legyen ártatlannak látni a lánykát, majd abba is beavatja, hogyan találták meg ketten Wymni igazi anyukáját aki azt mondta neki, hogy örül, hogy elvették tőle, mert mindig gyűlölettel tudott volna csak ránézni, abból kifolyólag, hogy megerőszakolás gyümölcse az elf hajadon. Meg persze a végére hagyva elregélte, hogyan is tűnt el a vőlegénye szőrén-szálán, egyik napról a másikra. Igaz volt szó arról, hogy a férfi a toronyba megy tanulni, de annak már sok ideje, levél pedig azóta se jött, se meglepetés ajándékok, se maga az elf. Mire befejezte történetét szeme újra megtelt könnyel, ajkai pedig remegtek. *
- Komolyan? - * lepődik meg, szája ha lehet még jobban lebiggyed. *
- Pedig azt hittem, hogy a hajszínem legalább egyedi, erre jött még egy zöld - * sírdogál kétségbeesetten. Lehet, hogy tömegcikk ez a haj, Dram pedig épp egy másik ilyen színű lánnyal hálogat. *
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-02-03 21:51:26
Üzenet elküldve: 2020-02-03 21:51:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike és Taitos//
*Taitos lezuttyan az ágy végébe, és felhúzza térdeit.*
-Jaj, dehogy voltál.
*Próbál a lehető legkedvesebb hangon válaszolni, sőt, keze el is indul, hogy megsimogassa a lányt ahol éri, de félúton megtorpan.*
~A társalkodónőt?!?~
*Húzza fel szemöldökét.*
~Nem gondoltam, hogy az elfek ilyen agresszív népség.~
*Bár ugye nemesek, az pedig mindenre súlyosbítólag hat. Végül kis szünet után Taitos csak a kezét nyújtja a lány felé.*
-Na, gyere ide!
*Reménykedik benne, hogy nem túl tolakodó, de némi közelség talán jót tesz a magánynak.*
-Nálunk nincs kísérőnő. És mindenki a saját sorsának alakulásáért felel.
*Utal arra, hogy itt bizony a lány kapná a fenekelést. Főleg ha Taitoson múlik.*
-Viszont ne aggódj! Nem verünk el senkit amúgy sem.
*Mosolyog, aztán elkezd kérdezősködni.*
-Van kedved elmondani mi történt azóta?
*Kérdez egyből a közepébe, és ha a lány közelebb jön, Taitos felajánlja neki, hogy dőljön mellkasának oldalról.*
-Helyezd magad kényelembe addig.
*Kis szünet és a történet meghallgatása után ő is megjegyzi.*
-Üdv a kosárkörben. Itt gyűlnek azok, akiket frissen hagytak el. Illetve az egyik tagunk ma egy igazi zöld hajú félistennő.
*Játszik a szavakkal.*
Viszont, ha nincs körben a szobában
semmi, akkor tudunk rajta szépíteni.
*Most hirtelen jobb nem jut eszébe.*
*Taitos lezuttyan az ágy végébe, és felhúzza térdeit.*
-Jaj, dehogy voltál.
*Próbál a lehető legkedvesebb hangon válaszolni, sőt, keze el is indul, hogy megsimogassa a lányt ahol éri, de félúton megtorpan.*
~A társalkodónőt?!?~
*Húzza fel szemöldökét.*
~Nem gondoltam, hogy az elfek ilyen agresszív népség.~
*Bár ugye nemesek, az pedig mindenre súlyosbítólag hat. Végül kis szünet után Taitos csak a kezét nyújtja a lány felé.*
-Na, gyere ide!
*Reménykedik benne, hogy nem túl tolakodó, de némi közelség talán jót tesz a magánynak.*
-Nálunk nincs kísérőnő. És mindenki a saját sorsának alakulásáért felel.
*Utal arra, hogy itt bizony a lány kapná a fenekelést. Főleg ha Taitoson múlik.*
-Viszont ne aggódj! Nem verünk el senkit amúgy sem.
*Mosolyog, aztán elkezd kérdezősködni.*
-Van kedved elmondani mi történt azóta?
*Kérdez egyből a közepébe, és ha a lány közelebb jön, Taitos felajánlja neki, hogy dőljön mellkasának oldalról.*
-Helyezd magad kényelembe addig.
*Kis szünet és a történet meghallgatása után ő is megjegyzi.*
-Üdv a kosárkörben. Itt gyűlnek azok, akiket frissen hagytak el. Illetve az egyik tagunk ma egy igazi zöld hajú félistennő.
*Játszik a szavakkal.*
Viszont, ha nincs körben a szobában
semmi, akkor tudunk rajta szépíteni.
*Most hirtelen jobb nem jut eszébe.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 89-108