//Intézői iroda//
*Taitos végül vidáman távozik. Sok ébredéskor még meglévő gondot letudottnak tekint, és így sokkal felszabadultabban áll az indulásra felkészülésnek.*
˜Talán más gondok is csak így maguktól múlnak majd el vajon?˜
*Gondolkodik magában egy keveset, ahogyan bezárja az iroda ajtaját. Itt elvégez pár olyan mozdulatsort, melyre szüksége van, és a dolgok folyományaképpen Chiari rájuk ruházott pénzét és egy kis üzenetet kerít elő. Az előbbit Worenth dolgaihoz rakja, ahogyan azt illik, az utóbbit pedig neki címzi meg.
"Worenth mester. Az istenek ténykedése egyre aggasztóbb lesz. Thargarodon párosával jelennek meg ők, és küldöttjeik, a Hadúr pedig Sa´Tereth tanaihoz vonzódik, a maga radikalitásában. Figyelmeztettem, hogy mi nem állunk döntése mögött. Noha felnőtt férfi, mindezt gondoltam tudnia kellet. És igen, felkelni látszik. Tudnod kell továbbá, hogy már az istenek küldötteire sem hat a mágia, holott az áruló Amos Thenior maga is harcolt ellenük az égen, ha jól vettem ki, de a mágia, amit használt egyértelműen erre utal. Ez is nagyon aggaszt. Egyikük kis híján megölt, vigyázz ezekkel. Szeszélyesek, és sértik a természet törvényeit. Thargarodra továbbá mágiamentes burok zárult.
Én mindezek fényében úgy döntöttem, hogy amíg ezek a becstelen, magukat istennek tituláló lények erre ólálkodnak, nincs maradásom a környéken. Krestvirt, és a csatlakozni kívánó növendékeket északra viszem vándorolni. Ne haragudj, ha ezzel kellemetlenséget okozok, de sajnos nincs maradásom. Félek, hogy ha ez így megy tovább magam is hamarosan megőrülök. Chiari küldött némi pénzt, tudod, hol találod. Üdvözöl téged. Kagan pedig kérte, hogy amint ráérsz látogasd meg. Ha a tavasz végeztével nem érnék haza, és jelet sem adnék kezdj aggódni!
Taitos"
Mindezt jól összehajtja, és aztán az öreg mágusmester rezidenciájához indul, és ahogyan tudja betuszkolja oda a levélkét. Ezután nem sok dolga marad. Elindul, hogy rendezze Ragron nyeregtáskáját. Előbb már elrakta az írószereket, most azért a koszos ruhát is beteszi, végül két tömlőjét ássa elő, és döcögve az ajtónak veszi az irányt. Torka fájdalma újból visszatér, így csak fancsali pofával veszi ezt tudomásul.
Az ajtóhoz érvén még egy morgást nyom el fájdalmasan nyelve, ugyanis hideg van, neki pedig köpeny kell. Nagyon nehezen, elsőre mellé is nyúlva kihörgi a varázslatot, amitől az ezüst köpönyeg megjelenik rajta. Hibái miatt viszont igen molyrágta lesz, kissé leharcoltnak tűnik, de azért kilépvén tapasztalja, hogy nagyrészt meleg ez. Vagyis, ez történik, ha nem rotja el. Nyilván, ha hirtelen köhögőroham kapja el Taitosunkat, akkor nem lesz itten semmilyen virgonckodás lyukas köpönyegben.*
//Az érkező - Ezermester//
//Az utolsó remény//
*Odakint Taitos Krestvirbe, és egy rakat másik emberbe botlik. Biccent mindnek, de nem nagyon köszön, csak így szól:*
-Krhm... mindj´ jörökh!
*Hörgi betegesen felemelve a két tömlőt, és már megy is, mutatván, hogy most nem ér rá sajnos, töltögetni megy.*
//Közjáték//
*Így indul meg a vízkert felé, és útján Ragront is megtalálja. A warg a fák övének szélén oson. Élvezi, hogy nincs felnyergelve, és így Taitos hagyja is neki, hadd ólálkodjon, és tizedelje a téli vadakat az erdő ezen részén, mely úgyis az övék. Itt nem zavar sok vizet. Vízről beszélvén, talán öt perc, mire lassan megérkezik a vízkert medencéjéhez, ahonnan jeges vizet vehet. Jól megtölti, két napnyi adagot nyerve így, a tömlőket, és azzal pár fordul is sarkon. Tenyereit össze is csapja, hogy Ragron felfigyeljen rá ott pár tucat lépésre a sűrűben. Mármint biztosan észrevette már, de most kéri is a figyelmét ezzel. A warg felnéz egy pillanatra, de leginkább lenéz. Szeméből a szokásos felsőbbrendűség árad, mintha ő lenne Taitos gazdája, és nem fordítva, várna valami falkavezéri utasítást, arra talán méltóztatna moccanni, de így, hogy a Zöldfülűnek nincs hangja, így bizony nem kap ilyet, és ezért csak horkantva egyet, igyekszik tovább túrni az avart, és jelölni területeit.*
//Az érkező - Ezermester//
//Az utolsó remény//
*Taitos pár perccel később érkezik vissza, talán tíz lehet, és az ajtó előtt körbenéz, hogy ott van-e még az eddigi sereglet, ha igen, akkor nem rest kissé nedves, de száradó kézzel, reményei szerint picit szégenyteljesen lukacsosan lengedező ezüstköpenyben hallgatni a történéseket, és fürkészni az arcokat, vagy éppenséggel a semmit, ha csak az fogadja.*
˜Tényleg sokáig nem voltam.˜
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.