Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 5 (81. - 100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 89-108
100. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-09-15 09:22:17
Üzenet elküldve: 2020-09-15 09:22:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gyermek adatik//
//Zárás//
*Az idős gnóm is egyetért abban, hogy nagyon látványos volt Valuryen bemutatója. Megtudja, hogy a látványosság neve lobogó ököl. Az egyszerűbb igékhez tartozik, de nagyon látványos. A kedves gnóm szeretné marasztalni Morz-ot. Nagyvonalú ajánlatot kap, hiszen fekhelye, napi betevője. Az ajánlaton komolyan elgondolkodik.*
- Nagyon kedves tetszik lenni. De nem tudom még mi lesz. Meg akarom keresni az egyik barátomat, aki Artheniorban lakik. *Valuryen kedves marasztalása is megérinti. Nagyon segítőkészek errefelé az emberek, ezt már meg tudja állapítani. Elmagyarázzák neki, hogy komoly fába vágná a fejszéjét, ha a lángökölhöz hasonló igéket szeretne megtanulni. Ezen is van még mit átgondolnia, de most a legfontosabb, hogy megtalálja a városban a barátját.*
- Nagyon köszönöm a lehetőséget. Kedvesek vagytok mindketten. Megkeresem a barátomat, és ha minden jól megy, még lehet, hogy visszajövök vigyázni rátok. *Mosolyogva és kissé szomorúan nyilatkozik, mivel megkedvelte mindkét személyt. Talán még visszatér ha a barátját megtalálta és sikerül vele beszélnie.*
- Örülök, hogy találkoztam veletek! Vigyázzatok magatokra! *Integetve köszön el a párostól és elindul nagyjából az Arthenior felé vezető úton. Út közben még érdeklődni fog, hogy merre menjen, így talán már nem fog eltévedni.*
//Zárás//
*Az idős gnóm is egyetért abban, hogy nagyon látványos volt Valuryen bemutatója. Megtudja, hogy a látványosság neve lobogó ököl. Az egyszerűbb igékhez tartozik, de nagyon látványos. A kedves gnóm szeretné marasztalni Morz-ot. Nagyvonalú ajánlatot kap, hiszen fekhelye, napi betevője. Az ajánlaton komolyan elgondolkodik.*
- Nagyon kedves tetszik lenni. De nem tudom még mi lesz. Meg akarom keresni az egyik barátomat, aki Artheniorban lakik. *Valuryen kedves marasztalása is megérinti. Nagyon segítőkészek errefelé az emberek, ezt már meg tudja állapítani. Elmagyarázzák neki, hogy komoly fába vágná a fejszéjét, ha a lángökölhöz hasonló igéket szeretne megtanulni. Ezen is van még mit átgondolnia, de most a legfontosabb, hogy megtalálja a városban a barátját.*
- Nagyon köszönöm a lehetőséget. Kedvesek vagytok mindketten. Megkeresem a barátomat, és ha minden jól megy, még lehet, hogy visszajövök vigyázni rátok. *Mosolyogva és kissé szomorúan nyilatkozik, mivel megkedvelte mindkét személyt. Talán még visszatér ha a barátját megtalálta és sikerül vele beszélnie.*
- Örülök, hogy találkoztam veletek! Vigyázzatok magatokra! *Integetve köszön el a párostól és elindul nagyjából az Arthenior felé vezető úton. Út közben még érdeklődni fog, hogy merre menjen, így talán már nem fog eltévedni.*
99. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-09-07 23:24:48
Üzenet elküldve: 2020-09-07 23:24:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Gyermek adatik//
*Kifejezetten szerencsés, hogy sikeres a varázslat, különben most nagyon furcsán venné ki magát a helyzet, szerencsére erre nem kerül sor, s öklei bizony lángba borulnak. De még hogy! Mindig rácsodálkozik, hogy milyen varázslatos is a mágia, s hogy mennyi mindent nem tud még az erejéről. Talán száz elf élet is kevés lenne, hogy elégítse tudásszomját.*
-Az bizony, öreg barárom.
*Mondja mosolyogva, s kezét lassan elengedi, hogy megszűnjön a varázs, kedvesem mosolyogva a fiúra. Reméli, hogy nem ijesztette meg nagyon, vagy valami hasonló.*
-Kellene bizony, aki vigyáz ránk.
*Kacsint Morzra.*
-Meg aztán jó helyed lenne itt, én mondom. Bár magam sem vagyok régóta ezen a gyönyörű helyen, de egész megszerettem.
*Mondja ki gondolkodás nélkül, ha esetleg aggodalmai lettek volna Therradnak Valt illetően, úgy azokat most talán eloszlatta a férfi szava.*
-De tudod...
*Kezd bele finoman.*
-A mágia útja nagyon rögös, mégis, bárki elindulhat rajta, akiben van elszántság és akarat. Talán más nem is kell igazán hozzá. De persze nem akarok a nyakadba zúdítani mindent, fiam. Gyere. Egyél egy jót, pihenj meg a hosszú út után, biztosan harapnál valamit.
*Bár úgy beszél, mintha bármi is tudna, hogy miből mennyi és hogy hol van, valójában fogalma sincs semmiről, és segítségkérőn néz Therradra, hogy talán ő ebben sokkal inkább járatos lehet.*
*Kifejezetten szerencsés, hogy sikeres a varázslat, különben most nagyon furcsán venné ki magát a helyzet, szerencsére erre nem kerül sor, s öklei bizony lángba borulnak. De még hogy! Mindig rácsodálkozik, hogy milyen varázslatos is a mágia, s hogy mennyi mindent nem tud még az erejéről. Talán száz elf élet is kevés lenne, hogy elégítse tudásszomját.*
-Az bizony, öreg barárom.
*Mondja mosolyogva, s kezét lassan elengedi, hogy megszűnjön a varázs, kedvesem mosolyogva a fiúra. Reméli, hogy nem ijesztette meg nagyon, vagy valami hasonló.*
-Kellene bizony, aki vigyáz ránk.
*Kacsint Morzra.*
-Meg aztán jó helyed lenne itt, én mondom. Bár magam sem vagyok régóta ezen a gyönyörű helyen, de egész megszerettem.
*Mondja ki gondolkodás nélkül, ha esetleg aggodalmai lettek volna Therradnak Valt illetően, úgy azokat most talán eloszlatta a férfi szava.*
-De tudod...
*Kezd bele finoman.*
-A mágia útja nagyon rögös, mégis, bárki elindulhat rajta, akiben van elszántság és akarat. Talán más nem is kell igazán hozzá. De persze nem akarok a nyakadba zúdítani mindent, fiam. Gyere. Egyél egy jót, pihenj meg a hosszú út után, biztosan harapnál valamit.
*Bár úgy beszél, mintha bármi is tudna, hogy miből mennyi és hogy hol van, valójában fogalma sincs semmiről, és segítségkérőn néz Therradra, hogy talán ő ebben sokkal inkább járatos lehet.*
98. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-08-25 11:39:49
Üzenet elküldve: 2020-08-25 11:39:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyermek adatik//
*Már előre látja az elf arcáról és válaszáról, hogy bizony tudja ő, hogy mi a dolga! Az ő ráncos ábrázatáról pedig gyermeki lelkesedés és kíváncsiság csillog a szemüveg mögül, kicsit még türelmetlen is a várakozásban.
Majd mikor Valuryen ökle lángolni kezd, csodálkozva nyílik el a szája és épp csak a fiú miatt képes elszakítani a tekintetét, mert annak hátrálására hirtelen azt hiszi, hogy megijesztették szegényt. Nincs szükség azonban a nyugtatására, mert úgy tűnik, a gyerek csak meglepődött. Persze, nem is lehet valami ijedős egy harcos palánta, de a mágia azért mégis kicsit más, attól sokan idegenkednek vagy épp félnek azok közül, akik a nyers erőben hisznek inkább.*
- A-az bizony. - *Mosolyodik el, Morz reakcióját figyelve, közben meg elismerően hunyorog az elfre.*
- Lo-lobogó ököl, ugye? - *Kérdi Valuryent, mert ugyan arra a szintre még nem jutott el, hogy maga is varázsoljon, de szorgalmasan tanul és olvasta már a varázslatok leírását.*
- Mi-mit gondolsz, Morz? Sze-szeretnél itt maradni? Kellene is va-va-va-valaki, aki vigyáz ránk. Vagy legalábbis rám és a tö-többi tanoncra, akik még nem tudnak ilyeneket, mint Valuryen barátunk. - *Tekint somolyogva az elfre, aki alighanem magát is meg tudja védeni.*
- Fi-fizetést nem, de ételt és tetőt a fejed fölé adhatunk. - *Bár a fiú kínálta a szolgálatait, most még ő ajánlkozik és fogadná be őt maguk közé bizonyítás nélkül. Közben meg már azon töri a fejét, hogy lehet lassan ideje volna, hogy ellátogasson a thargokhoz. Ők talán képezhetnék a fiút, ha mindenképpen harcos szeretne lenni. Persze részéről jobban örülne, ha annyira lenyűgözné a mágia, hogy inkább a tanulást választaná és szenvedélyesen belemerülne.*
*Már előre látja az elf arcáról és válaszáról, hogy bizony tudja ő, hogy mi a dolga! Az ő ráncos ábrázatáról pedig gyermeki lelkesedés és kíváncsiság csillog a szemüveg mögül, kicsit még türelmetlen is a várakozásban.
Majd mikor Valuryen ökle lángolni kezd, csodálkozva nyílik el a szája és épp csak a fiú miatt képes elszakítani a tekintetét, mert annak hátrálására hirtelen azt hiszi, hogy megijesztették szegényt. Nincs szükség azonban a nyugtatására, mert úgy tűnik, a gyerek csak meglepődött. Persze, nem is lehet valami ijedős egy harcos palánta, de a mágia azért mégis kicsit más, attól sokan idegenkednek vagy épp félnek azok közül, akik a nyers erőben hisznek inkább.*
- A-az bizony. - *Mosolyodik el, Morz reakcióját figyelve, közben meg elismerően hunyorog az elfre.*
- Lo-lobogó ököl, ugye? - *Kérdi Valuryent, mert ugyan arra a szintre még nem jutott el, hogy maga is varázsoljon, de szorgalmasan tanul és olvasta már a varázslatok leírását.*
- Mi-mit gondolsz, Morz? Sze-szeretnél itt maradni? Kellene is va-va-va-valaki, aki vigyáz ránk. Vagy legalábbis rám és a tö-többi tanoncra, akik még nem tudnak ilyeneket, mint Valuryen barátunk. - *Tekint somolyogva az elfre, aki alighanem magát is meg tudja védeni.*
- Fi-fizetést nem, de ételt és tetőt a fejed fölé adhatunk. - *Bár a fiú kínálta a szolgálatait, most még ő ajánlkozik és fogadná be őt maguk közé bizonyítás nélkül. Közben meg már azon töri a fejét, hogy lehet lassan ideje volna, hogy ellátogasson a thargokhoz. Ők talán képezhetnék a fiút, ha mindenképpen harcos szeretne lenni. Persze részéről jobban örülne, ha annyira lenyűgözné a mágia, hogy inkább a tanulást választaná és szenvedélyesen belemerülne.*
97. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-08-24 10:20:13
Üzenet elküldve: 2020-08-24 10:20:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gyermek adatik//
*Jó helynek tűnik ez vidék, kedves emberekkel. Tekintetét az elf felnőttre emeli és várja a csodát, hogy mit tartogat számára. Mielőtt valamit mutatna neki, azelőtt kiemeli, hogy apja egy bölcs ember lehetett.*
- Bizony az volt. *Erősíti meg az elf szavait, hiszen apját mindig is nagyon tisztelte. A sok sejtelmes fogalmazás után Valuryen ökölbe szorított kezén lángok jelennek meg, de azok nem égetik meg. Morz csodálattal teljes arca szinte odaragad a látottakon. Nem is nagyon tud mit reagálni, s talán, először csak hátralép egyet, mert nem tudja, hogy milyen nagy tűzre számíthat. Egy kissé megnyugszik, amikor látja, hogy a tűz csupán a férfi öklére korlátozódik. Lelkesen fel is kiált.*
- Ez csodálatos! *Teljesen elvarázsolja a jelenés és csak nézi, mint amikor egy gyerek belefeledkezik a játékába és nem tud attól elszakadni.*
*Jó helynek tűnik ez vidék, kedves emberekkel. Tekintetét az elf felnőttre emeli és várja a csodát, hogy mit tartogat számára. Mielőtt valamit mutatna neki, azelőtt kiemeli, hogy apja egy bölcs ember lehetett.*
- Bizony az volt. *Erősíti meg az elf szavait, hiszen apját mindig is nagyon tisztelte. A sok sejtelmes fogalmazás után Valuryen ökölbe szorított kezén lángok jelennek meg, de azok nem égetik meg. Morz csodálattal teljes arca szinte odaragad a látottakon. Nem is nagyon tud mit reagálni, s talán, először csak hátralép egyet, mert nem tudja, hogy milyen nagy tűzre számíthat. Egy kissé megnyugszik, amikor látja, hogy a tűz csupán a férfi öklére korlátozódik. Lelkesen fel is kiált.*
- Ez csodálatos! *Teljesen elvarázsolja a jelenés és csak nézi, mint amikor egy gyerek belefeledkezik a játékába és nem tud attól elszakadni.*
96. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-08-22 23:04:37
Üzenet elküldve: 2020-08-22 23:04:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarázsol-lak//
* Meglepi a lányt a válasz amit a tárgyak kiismeréséről mond, de visszakérdezni nem ér rá, mert elterelődik a téma másfelé, hiszen hamarosan az ifjú elf megtudja, hogy Taitosnak el kell utaznia. A csalódás minden bizonnyal arcára is kiül, mert érzelmeit véka alá eddig sem temette, ezután sem fogja, hiszen olyan gesztus ez a részéről, minek egészen nincs is tudatában. *
- Várni foglak - * mosolyodik el végül. Talán magában kicsit több Dramos gondolata lesz, amitől elszomorodik, de az, hogy csak pár napig kell kibírnia a magányt legalább egy halovány reménysugárka a sötét alagút végén. *
- Akkor mégse annyira jó? - * kérdez rá, ahogy előkerül az öv a szénnel. Hangja kacér, ajkán a kaján vigyor nem különben. *
- Nem, nem, csináljuk - * bólint s ha kell segít a lámpások kitételében, meggyújtásában, hogy kellő fény legyen a leméréshez. Ezután kitárja karjait, hogy le lehessen venni a méretet.A procedúrához elengedhetetlen, hogy közelebb lépjen hozzá a vándor, az elf kicsit megszeppen ettől, de jól esik a közelsége. Emellett eszébe jut, hogy anno valamit meg akart kérdezni, s mi lenne jobb időpont erre, mint mikor a derekát mérik át egy övvel. *
- Azt mondtad csak a szemembe kell nézned ha valamit tudni akarsz. Többször belenéztél már, mit tudtál meg eddig rólam? - * kérdezi halkan, majdhogynem suttogva. *
* Meglepi a lányt a válasz amit a tárgyak kiismeréséről mond, de visszakérdezni nem ér rá, mert elterelődik a téma másfelé, hiszen hamarosan az ifjú elf megtudja, hogy Taitosnak el kell utaznia. A csalódás minden bizonnyal arcára is kiül, mert érzelmeit véka alá eddig sem temette, ezután sem fogja, hiszen olyan gesztus ez a részéről, minek egészen nincs is tudatában. *
- Várni foglak - * mosolyodik el végül. Talán magában kicsit több Dramos gondolata lesz, amitől elszomorodik, de az, hogy csak pár napig kell kibírnia a magányt legalább egy halovány reménysugárka a sötét alagút végén. *
- Akkor mégse annyira jó? - * kérdez rá, ahogy előkerül az öv a szénnel. Hangja kacér, ajkán a kaján vigyor nem különben. *
- Nem, nem, csináljuk - * bólint s ha kell segít a lámpások kitételében, meggyújtásában, hogy kellő fény legyen a leméréshez. Ezután kitárja karjait, hogy le lehessen venni a méretet.A procedúrához elengedhetetlen, hogy közelebb lépjen hozzá a vándor, az elf kicsit megszeppen ettől, de jól esik a közelsége. Emellett eszébe jut, hogy anno valamit meg akart kérdezni, s mi lenne jobb időpont erre, mint mikor a derekát mérik át egy övvel. *
- Azt mondtad csak a szemembe kell nézned ha valamit tudni akarsz. Többször belenéztél már, mit tudtál meg eddig rólam? - * kérdezi halkan, majdhogynem suttogva. *
95. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-08-18 10:12:28
Üzenet elküldve: 2020-08-18 10:12:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarázsol-lak//
*Mikor kinevetik Taitosnak csak egy szemforgatásra jutja, a fém kérdésére pedig biccent, miközben immár árnyéktalan hordja be az új tárgyakat. Az üveget a sarokba teszi és letakarja, a gombákból pedig kettőt rögtön a szobába akaszt. Ami a széket illeti, szintén a sarokba kerül, és csak óvatosan simít végig rajta, ahogy kiszalad a tárolókért.*
-Neked is csak elég a szemedbe nézni, ha valamit meg akarok tudni.
*Kacsint a fiú, mielőtt ígéretekbe fogna.*
-És ha tudom előre mikor történik, akkor szólok. De sajnos ez kiszámíthatatlan. Jobb, ha folyton figyelsz!
*Incselkedik tovább a tervezett leckét gyorsan lecserélve erre. Ami az elmenetelt illeti.*
~Már ott kellene lennem.~
*A mágus tekintete egy pillanatra komoly lesz.*
-Tartozom, és elmaradtam a tavalyi úttal. Egy mágust pedig... Ne haragíts magadra. Muszáj mennem, de ha minden jól megy, egy-két nap az egész.
*Nyugtatja meg a lányt. Ami pedig a méregetést illeti, kacsintva felel.*
-Ne aggódj, jó a szemmértékem.
*Aztán félreteszi a viccet, és az utolsó behordandó holmikat is. Taitos saját holmijához lép. Lehajol, kivesz egy övet, illetve egy aprócska szén rudat.*
-Ezen bejelölöm.
*Fordítja a bőr szíjat a fénytelenebbik oldalára, amit talán megfog a szén.*
-Gyere tegyük ki a lámpásokat, aztán lemérem a karodat, derekadat meg... A minden mást is.
*Enged meg magának egy elmélázó pillantást a lányra, aztán kissé összerezzenve néz fel az arcára ismét.*
-Persze csak ha nem bánod.
*Az egészen persze nincs is mit bánni talán, csak az ifjú mágus izgul kissé. Nem igazán szokása lányok derekára illesztgetni az övét, már a ruhadarabot, kérdés nélkül. Főleg ha annak a bizonyos lánynak olyan szép zöldes fürtjei vannak, hogy Taitos lassan felveheti a Pírfülű vándornevet is.*
*Mikor kinevetik Taitosnak csak egy szemforgatásra jutja, a fém kérdésére pedig biccent, miközben immár árnyéktalan hordja be az új tárgyakat. Az üveget a sarokba teszi és letakarja, a gombákból pedig kettőt rögtön a szobába akaszt. Ami a széket illeti, szintén a sarokba kerül, és csak óvatosan simít végig rajta, ahogy kiszalad a tárolókért.*
-Neked is csak elég a szemedbe nézni, ha valamit meg akarok tudni.
*Kacsint a fiú, mielőtt ígéretekbe fogna.*
-És ha tudom előre mikor történik, akkor szólok. De sajnos ez kiszámíthatatlan. Jobb, ha folyton figyelsz!
*Incselkedik tovább a tervezett leckét gyorsan lecserélve erre. Ami az elmenetelt illeti.*
~Már ott kellene lennem.~
*A mágus tekintete egy pillanatra komoly lesz.*
-Tartozom, és elmaradtam a tavalyi úttal. Egy mágust pedig... Ne haragíts magadra. Muszáj mennem, de ha minden jól megy, egy-két nap az egész.
*Nyugtatja meg a lányt. Ami pedig a méregetést illeti, kacsintva felel.*
-Ne aggódj, jó a szemmértékem.
*Aztán félreteszi a viccet, és az utolsó behordandó holmikat is. Taitos saját holmijához lép. Lehajol, kivesz egy övet, illetve egy aprócska szén rudat.*
-Ezen bejelölöm.
*Fordítja a bőr szíjat a fénytelenebbik oldalára, amit talán megfog a szén.*
-Gyere tegyük ki a lámpásokat, aztán lemérem a karodat, derekadat meg... A minden mást is.
*Enged meg magának egy elmélázó pillantást a lányra, aztán kissé összerezzenve néz fel az arcára ismét.*
-Persze csak ha nem bánod.
*Az egészen persze nincs is mit bánni talán, csak az ifjú mágus izgul kissé. Nem igazán szokása lányok derekára illesztgetni az övét, már a ruhadarabot, kérdés nélkül. Főleg ha annak a bizonyos lánynak olyan szép zöldes fürtjei vannak, hogy Taitos lassan felveheti a Pírfülű vándornevet is.*
94. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-08-17 20:28:18
Üzenet elküldve: 2020-08-17 20:28:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Gyermek adatik//
*A gnóm szavaira csak újra bólint, s nagyot szív a pipájába, mit nemrég gyújtott meg. Ócskaság ugyan, majd kell faragnia egy szebbet mindenképp, de most egyéb elfoglaltságai vannak.*
-Az apád bölcs ember lehetett, fiam.
*Hümmög is egy kicsit, mintha csak rágna valamit, akár egy vén kecske, majd szemeit nem kerüli el Therrad tekintete, ahogy a fiút tovább hallgatja.*
-Talán valami ilyesmivel, talán nem.
*Igyekszik nagyon sejtelmesen fogalmazni, hogy ezzel is fokozza a fiú kíváncsiságát, hátha sikerül neki. Majd kivár egy kicsit, s közelebb lép, kezét eltartva magától igyekszik megidézni egy aprócska varázslatot. Egyik kezét ökölbe szorítja, s ha sikerül a varázslat, úgy pompás, gyönyörű lángot szökhetnek ujjai közt. Mindamellett kíváncsian figyeli a fiú és az intéző reakcióit is.*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
*A gnóm szavaira csak újra bólint, s nagyot szív a pipájába, mit nemrég gyújtott meg. Ócskaság ugyan, majd kell faragnia egy szebbet mindenképp, de most egyéb elfoglaltságai vannak.*
-Az apád bölcs ember lehetett, fiam.
*Hümmög is egy kicsit, mintha csak rágna valamit, akár egy vén kecske, majd szemeit nem kerüli el Therrad tekintete, ahogy a fiút tovább hallgatja.*
-Talán valami ilyesmivel, talán nem.
*Igyekszik nagyon sejtelmesen fogalmazni, hogy ezzel is fokozza a fiú kíváncsiságát, hátha sikerül neki. Majd kivár egy kicsit, s közelebb lép, kezét eltartva magától igyekszik megidézni egy aprócska varázslatot. Egyik kezét ökölbe szorítja, s ha sikerül a varázslat, úgy pompás, gyönyörű lángot szökhetnek ujjai közt. Mindamellett kíváncsian figyeli a fiú és az intéző reakcióit is.*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
93. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-08-16 22:06:05
Üzenet elküldve: 2020-08-16 22:06:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarázsol-lak//
* A kijelentésre halkan felkuncog a lány, megérti, hogy nem teszi oda a kezét, csak roppant mód aranyos és cuki volt így hallani a kijelentést. *
- Gondolod akadna? Rakjak be vékony fémet akkor? Mint egy körömvastagságnyi páncél? - * gondolkodik tovább. Ezután felsétálnak a lépcsőn és végre megérkeznek Taitos szobájához. Jó is lesz végre, szegény fiú biztos kifáradt már a sok motyó alatt. *
- Honnan derülne ki? Hát nem tudnak beszélni - * pislog meglepetten, náluk is a palotába voltak olyan tárgyak amikről senki semmit nem tudott már évtizedek óta. *
- Furcsán beszélsz - * rázza meg a fejét kuncogva - * de hagy nézzem meg, hogyan szelídíted meg őket egy nap - * harap ajkába kíváncsian. Végül is mágusok között van,talán annyira nem is lehetetlen mint gondolta elsőre.
Az árnyék kérdést eleinte nem érti, de mikor Taitos is meglepődik, kezd kapcsolni, hogy nem szabadna ott lennie. A kijelentésre elmosolyodik, aztán csudák csudája, eltűnik az árnyék. *
- Ez nagyon menő - * jegyzi meg. Közben ha lehet ő is leteszi a rá bízott portékákat ahová a másik mondja. *
- Elutazol? - * enyhe csalódás ül ki arcára. A férfival jól elvolt, de most megint egyedül lesz. Na nem baj, úgyis ideje a mágiára koncentrálnia. *
- Azt megköszönném, jó lenne - * bólint. * Jó rendben! Van mérőszallagod? A szabóm úgy szokta, hogy itt a törzsemet, meg a csípőnél, meg deréknál, meg vállnál, illetve...- * kezdi el mutatni meg mondogatni, hogyan s miképp szoktak róla méretet venni, hiszen nem esik le a másiknak a megjegyzése. *
* A kijelentésre halkan felkuncog a lány, megérti, hogy nem teszi oda a kezét, csak roppant mód aranyos és cuki volt így hallani a kijelentést. *
- Gondolod akadna? Rakjak be vékony fémet akkor? Mint egy körömvastagságnyi páncél? - * gondolkodik tovább. Ezután felsétálnak a lépcsőn és végre megérkeznek Taitos szobájához. Jó is lesz végre, szegény fiú biztos kifáradt már a sok motyó alatt. *
- Honnan derülne ki? Hát nem tudnak beszélni - * pislog meglepetten, náluk is a palotába voltak olyan tárgyak amikről senki semmit nem tudott már évtizedek óta. *
- Furcsán beszélsz - * rázza meg a fejét kuncogva - * de hagy nézzem meg, hogyan szelídíted meg őket egy nap - * harap ajkába kíváncsian. Végül is mágusok között van,talán annyira nem is lehetetlen mint gondolta elsőre.
Az árnyék kérdést eleinte nem érti, de mikor Taitos is meglepődik, kezd kapcsolni, hogy nem szabadna ott lennie. A kijelentésre elmosolyodik, aztán csudák csudája, eltűnik az árnyék. *
- Ez nagyon menő - * jegyzi meg. Közben ha lehet ő is leteszi a rá bízott portékákat ahová a másik mondja. *
- Elutazol? - * enyhe csalódás ül ki arcára. A férfival jól elvolt, de most megint egyedül lesz. Na nem baj, úgyis ideje a mágiára koncentrálnia. *
- Azt megköszönném, jó lenne - * bólint. * Jó rendben! Van mérőszallagod? A szabóm úgy szokta, hogy itt a törzsemet, meg a csípőnél, meg deréknál, meg vállnál, illetve...- * kezdi el mutatni meg mondogatni, hogyan s miképp szoktak róla méretet venni, hiszen nem esik le a másiknak a megjegyzése. *
92. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-08-11 22:14:08
Üzenet elküldve: 2020-08-11 22:14:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyermek adatik//
- Mmm, é-értem. Sajnálom a történteket. - *Mormogja őszinte sajnálattal. Szánja a gyereket, hogy ilyen ifjan már ennyi nehézségen kellett keresztülmennie és menekülni volt kénytelen... Magában már előre megelőlegezi számára a menedéket, ha más nem, a saját szakállára. Már azon gondolkodik, hogy milyen teendők is vannak és hogy lehet, étellel sem ártana megkínálnia a gyereket, mert ki tudja, mióta nem evett, ha ilyen körülmények között zajlott az útja. De előbb azért még kíváncsi, volt-e valami különösebb oka, hogy épp ide jött a fiú, netán ismer-e itt valakit. Ám egyáltalán nem lepi meg, hogy csak szerencsét próbált náluk Morz.
Aztán a gyerek kérdez, s ő már nyitná a száját, de Valuryen megelőzi, s a választ titokzatos köntösbe bújtatja.
Úgy találja, ennyi kis játék nem árthat az ifjoncnak, hadd piszkálja csak az elf egy kicsit a kíváncsiságát.
Szóval marad csöndben, a bajsza alatt Valra somolyogva, s kíváncsian várja a fiú válaszát.
Amivel aztán rendkívül elégedett, gnómokhoz méltóan okosnak ítéli ezt a gyereket.
Kérdésére nem válaszol, helyette az elfre hunyorog, rosszul kacsintva és egy mosollyal biztatja, hogy tartson egy kis bemutatót, cselekvő feleletet adva az ifjoncnak. Alighanem úgyis ráfér egy kis "csoda". És az sem mellékes, hogy ő maga is szívesen látna egy újabb varázslatot, amihez éppen kapóra jön ez az apropó.
Persze, korántsem biztos, hogy az elf elérti a célzását, de ő lelkesen várja, hogy mi fog történni.*
- Mmm, é-értem. Sajnálom a történteket. - *Mormogja őszinte sajnálattal. Szánja a gyereket, hogy ilyen ifjan már ennyi nehézségen kellett keresztülmennie és menekülni volt kénytelen... Magában már előre megelőlegezi számára a menedéket, ha más nem, a saját szakállára. Már azon gondolkodik, hogy milyen teendők is vannak és hogy lehet, étellel sem ártana megkínálnia a gyereket, mert ki tudja, mióta nem evett, ha ilyen körülmények között zajlott az útja. De előbb azért még kíváncsi, volt-e valami különösebb oka, hogy épp ide jött a fiú, netán ismer-e itt valakit. Ám egyáltalán nem lepi meg, hogy csak szerencsét próbált náluk Morz.
Aztán a gyerek kérdez, s ő már nyitná a száját, de Valuryen megelőzi, s a választ titokzatos köntösbe bújtatja.
Úgy találja, ennyi kis játék nem árthat az ifjoncnak, hadd piszkálja csak az elf egy kicsit a kíváncsiságát.
Szóval marad csöndben, a bajsza alatt Valra somolyogva, s kíváncsian várja a fiú válaszát.
Amivel aztán rendkívül elégedett, gnómokhoz méltóan okosnak ítéli ezt a gyereket.
Kérdésére nem válaszol, helyette az elfre hunyorog, rosszul kacsintva és egy mosollyal biztatja, hogy tartson egy kis bemutatót, cselekvő feleletet adva az ifjoncnak. Alighanem úgyis ráfér egy kis "csoda". És az sem mellékes, hogy ő maga is szívesen látna egy újabb varázslatot, amihez éppen kapóra jön ez az apropó.
Persze, korántsem biztos, hogy az elf elérti a célzását, de ő lelkesen várja, hogy mi fog történni.*
91. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-08-10 14:18:49
Üzenet elküldve: 2020-08-10 14:18:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gyermek adatik//
*Tekintete különösen kíváncsi lesz, amikor a felnőtt elf elmondja, hogy különleges dolgokkal foglalkoznak. Ez a szó mindig is megragadta gnómi kíváncsiságát. Az elgondolkodtató kérdésre csak azt tudja felelni, amit apjától hallott.*
- Apám úgy tanította, hogy vannak a világunkon olyanok, akik születésüktől fogva érzékenyek a mindent átjáró erőre. Vannak, akik erejüket a három istenséghez kötik. Én hiszem, hogy ezek nem mesék, hanem valós képességek. De látni még nem láttam. *Próbálja olyan felnőttesen átadni, mintha csak apja szavait idézné, de erről a témáról többet nem is tudna elmondani. Egyáltalán nem zavarja a kérdés. A gnómokat alapvetően szinte minden érdekli, de képességeik szerint tehetségesek vagy a természet elemeinek használatában, vagy a három hatalmasság erejének használatában.*
- Ti valami ilyesmivel foglalkoztok? *Kíváncsiságát nem tudja leplezni, így az elfet meg is kérdezi, hogy biztos legyen a dolgában.*
*Tekintete különösen kíváncsi lesz, amikor a felnőtt elf elmondja, hogy különleges dolgokkal foglalkoznak. Ez a szó mindig is megragadta gnómi kíváncsiságát. Az elgondolkodtató kérdésre csak azt tudja felelni, amit apjától hallott.*
- Apám úgy tanította, hogy vannak a világunkon olyanok, akik születésüktől fogva érzékenyek a mindent átjáró erőre. Vannak, akik erejüket a három istenséghez kötik. Én hiszem, hogy ezek nem mesék, hanem valós képességek. De látni még nem láttam. *Próbálja olyan felnőttesen átadni, mintha csak apja szavait idézné, de erről a témáról többet nem is tudna elmondani. Egyáltalán nem zavarja a kérdés. A gnómokat alapvetően szinte minden érdekli, de képességeik szerint tehetségesek vagy a természet elemeinek használatában, vagy a három hatalmasság erejének használatában.*
- Ti valami ilyesmivel foglalkoztok? *Kíváncsiságát nem tudja leplezni, így az elfet meg is kérdezi, hogy biztos legyen a dolgában.*
90. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-08-10 11:56:19
Üzenet elküldve: 2020-08-10 11:56:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarázsol-lak//
-Na, hogy oda nem teszem a kezem az is biztos!
*Jelenti ki az ifjú mágus.*
~Kíváncsi vagyok, nem bolond.~
*Jegyzi meg magában, ahogy az utolsó cipelt tárgy is lekerül kezéből az ajtó elé.*
-Igen, a vatta, na az jó ötlet! Csak ne gabalyodjon Eilotba.
*Mutat rá egy hátulütőre mielőtt a zárba tenné a kulcsot.*
-És egy idő után minden titkuk kiderül... Minden, de minden titkuk kiderül.
*Magyarázza a lánynak.*
-De egyelőre maradjon csak a sarokban a szemmel együtt, majd ha megszelidítettem akkor lesznek dísztárgyak.
*Jelenti ki és lenyomja a kilincset. Saját varázslatának sikerére keveset koncentrál így nem is csoda, ha töretlen lelkesedéssel felel.*
-Hát persze hogy nincs ott... Vagyis?
*Megfordul és saját árnyékára mered.*
-Na, első lecke. Soha se ejts ki igét úgy, hogy nem figyelsz rá, mert csak a baj lehet belőle!
*Megismétli a varázslatot, most példaértékű koncentrációval, még szemét is lehunyva. Remélhetőleg sikerül is, ám ettől függetlenül elkezdi behordani a szerzeményt, és rákérdez a lánynál.*
-Keressek neked valami kényelmeset Artheniorban? Megállhatok hazafele, holnap kora hajnalban indulok is a mágustoronyba. Valószínűleg... Egyedül. Sietnem kell.
*Magyarázza, hogy miért nem hívja a lányt, aztán huncutul a szemébe néz.*
-De ha előtte pontosan leméregetlek, te pedig elmondod mire vágysz, biztosan tudok még hozni pár dolgot.
*Magában kuncogva teszi hozzá, hiszen tudja, mivel jár a tükörlovaglás.*
~Természetesen frissen mosva.~
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására nem vet árnyékot se teste, se felszerelései. Hatása két körig tart.
-Na, hogy oda nem teszem a kezem az is biztos!
*Jelenti ki az ifjú mágus.*
~Kíváncsi vagyok, nem bolond.~
*Jegyzi meg magában, ahogy az utolsó cipelt tárgy is lekerül kezéből az ajtó elé.*
-Igen, a vatta, na az jó ötlet! Csak ne gabalyodjon Eilotba.
*Mutat rá egy hátulütőre mielőtt a zárba tenné a kulcsot.*
-És egy idő után minden titkuk kiderül... Minden, de minden titkuk kiderül.
*Magyarázza a lánynak.*
-De egyelőre maradjon csak a sarokban a szemmel együtt, majd ha megszelidítettem akkor lesznek dísztárgyak.
*Jelenti ki és lenyomja a kilincset. Saját varázslatának sikerére keveset koncentrál így nem is csoda, ha töretlen lelkesedéssel felel.*
-Hát persze hogy nincs ott... Vagyis?
*Megfordul és saját árnyékára mered.*
-Na, első lecke. Soha se ejts ki igét úgy, hogy nem figyelsz rá, mert csak a baj lehet belőle!
*Megismétli a varázslatot, most példaértékű koncentrációval, még szemét is lehunyva. Remélhetőleg sikerül is, ám ettől függetlenül elkezdi behordani a szerzeményt, és rákérdez a lánynál.*
-Keressek neked valami kényelmeset Artheniorban? Megállhatok hazafele, holnap kora hajnalban indulok is a mágustoronyba. Valószínűleg... Egyedül. Sietnem kell.
*Magyarázza, hogy miért nem hívja a lányt, aztán huncutul a szemébe néz.*
-De ha előtte pontosan leméregetlek, te pedig elmondod mire vágysz, biztosan tudok még hozni pár dolgot.
*Magában kuncogva teszi hozzá, hiszen tudja, mivel jár a tükörlovaglás.*
~Természetesen frissen mosva.~
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására nem vet árnyékot se teste, se felszerelései. Hatása két körig tart.
89. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-08-09 22:45:04
Üzenet elküldve: 2020-08-09 22:45:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarázsol-lak//
- Talán ha nem teszed a kezed az üvegbe nem lesz baj -* von vállat, mert azért abban nem biztos, hogy ki kellene próbálni, miután olyan csúnya előrejelzést kaptak a végeredményről. *
- Vagy gondolod, hogy esetleg átkozottak is lehetnek? - * kérdez rá. Ez sokkal izgalmasabb, csak akkor tényleg óvatosnak kell lennie, mert nem biztos benne, hogy örülne ha bekapna valamiféle átkot. *
- Ha kibélelem vattával lehet nem - * Wym nem igazán veszi sem Tai pironkodását, sem az okot, amiért kellene pirosodni. Valószínűleg ha szituáción belül lennének ez rögtön megváltozna.*
- Elég sokan...elég sokan - * ráncolja a homlokát. Hiszen ez régen is előfordult, tanult ám ő történelmet, vagy hát legalább is próbáltak vele tanultatni. Sok nem maradt meg belőle, de ilyen népekről és klánokról hallott. *
- Nos akkor szurkoljunk, hogy nem igazi. Nincs varázslat rá, hogy beazonosítsuk? Vagy inkább nem is akarod tudni? - * kérdezi kacéran, egy pillanatra közelebb is hajolva Taitoshoz.
A ruhákra térnek ezután, s a férfinak igaza van, a fiatal elf ruhatára elég szerény, vagyis arisztokrata létére úgy féli. A választásán mintha meglepődne Tai pedig ha tudná azelőtt miket hordott a lány. *
- Igen, igen. Odaát a kastélyba ilyesmim nem nagyon volt. Szabad időmben Dram ruháit vettem kölcsön ha valami kényelmesben akartam flangálni - * rázza meg a fejét. Micsoda egy hápogó népség volt az ott, mintha bármi is változott volna attól, hogy lovagolónadrágon kívül mást is szabnak nőre ami kényelmes.
Végre megérkeznek. A kérést Wym azonnal teljesíti, s beengedi a másikat, ügyelve, hogy kis súrgomócskája se pottyanjon ki kezéből. *
- Nem baj. Van időm - * legalábbis ő ezt állítja. Bár személyisége soha sem volt türelmes fajta.Felfelé menet a férfi átvált, idegen nyelven mormol valamit. Zöld tincsei alatt homlokát ráncolja a leány, valami készül. Már épp kérdezné, mikor kérdést kap. A kacsintás, a nagy magabiztosság valahogy elbizonytalanítja a másikat, de azért csak rámutat a varázsló árnyékára a falon. *
- Ott van, miért?
- Talán ha nem teszed a kezed az üvegbe nem lesz baj -* von vállat, mert azért abban nem biztos, hogy ki kellene próbálni, miután olyan csúnya előrejelzést kaptak a végeredményről. *
- Vagy gondolod, hogy esetleg átkozottak is lehetnek? - * kérdez rá. Ez sokkal izgalmasabb, csak akkor tényleg óvatosnak kell lennie, mert nem biztos benne, hogy örülne ha bekapna valamiféle átkot. *
- Ha kibélelem vattával lehet nem - * Wym nem igazán veszi sem Tai pironkodását, sem az okot, amiért kellene pirosodni. Valószínűleg ha szituáción belül lennének ez rögtön megváltozna.*
- Elég sokan...elég sokan - * ráncolja a homlokát. Hiszen ez régen is előfordult, tanult ám ő történelmet, vagy hát legalább is próbáltak vele tanultatni. Sok nem maradt meg belőle, de ilyen népekről és klánokról hallott. *
- Nos akkor szurkoljunk, hogy nem igazi. Nincs varázslat rá, hogy beazonosítsuk? Vagy inkább nem is akarod tudni? - * kérdezi kacéran, egy pillanatra közelebb is hajolva Taitoshoz.
A ruhákra térnek ezután, s a férfinak igaza van, a fiatal elf ruhatára elég szerény, vagyis arisztokrata létére úgy féli. A választásán mintha meglepődne Tai pedig ha tudná azelőtt miket hordott a lány. *
- Igen, igen. Odaát a kastélyba ilyesmim nem nagyon volt. Szabad időmben Dram ruháit vettem kölcsön ha valami kényelmesben akartam flangálni - * rázza meg a fejét. Micsoda egy hápogó népség volt az ott, mintha bármi is változott volna attól, hogy lovagolónadrágon kívül mást is szabnak nőre ami kényelmes.
Végre megérkeznek. A kérést Wym azonnal teljesíti, s beengedi a másikat, ügyelve, hogy kis súrgomócskája se pottyanjon ki kezéből. *
- Nem baj. Van időm - * legalábbis ő ezt állítja. Bár személyisége soha sem volt türelmes fajta.Felfelé menet a férfi átvált, idegen nyelven mormol valamit. Zöld tincsei alatt homlokát ráncolja a leány, valami készül. Már épp kérdezné, mikor kérdést kap. A kacsintás, a nagy magabiztosság valahogy elbizonytalanítja a másikat, de azért csak rámutat a varázsló árnyékára a falon. *
- Ott van, miért?
88. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-08-08 19:14:52
Üzenet elküldve: 2020-08-08 19:14:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarázsol-lak//
*Taitos megkönnyebbül, a lány besegít, és mellé már a fehér kavicsokat is látja.*
-Egyelőre jobb, ha óvatosak vagyunk mindennel amit itt vettünk. Nem bízom teljesen a boszorkányságban.
*Persze a kérdés jogosan vetődik fel, hogy miért is vette akkor meg ezeket? Erre a válasz egyszerű. Taitos kíváncsi, és sok hat, sok hónap után most először tényleg, őszintén az, hiába a sötét fellegek, ismét tud önmaga lenni.*
~Ahogy lepke a viharban, úgy táncol a vándor is az életben.~
*Magában Zordon szavai csendülnek, míg a zöld hajú elf lánnyal megérkeznek Synmira kapujához.*
-Szerintem a zseb nem olyan biztonságos. Aztán szedegethetném a... combodból a tüskéket.
*Nyögi ki kis szünet után, mikor leesik neki, hogy ez a tevékenység bizony elég erős pironkodáshoz vezetne.*
-Én csak remélem, hogy nem. Ki az, aki a holtakat gyalázza, netán még gyárt is alapanyagnak néhány hullát? Bár addig is jó, legalább nem az ő kezükben van.
*Mikor a ruhákra térnek rá Taitos akkor lepődik csak meg igazán.*
~Ilyet nemes kisasszonyok hordanak?~
*Nem is hagyja szó nélkül.*
-Egy kis változatosság? És igen, igen a táska az jó ötlet, a kis szúrgumó is biztosan boldogabb lesz ott.
*Megérkeznek.*
-Kinyitnád kérlek az ajtót?
*Kérdez rá, aztán ha Zöldike segít neki, akkor el is indul a felső szárnyba a szerzeményekkel.*
~Csak Krestvir meg ne lássa.~
*Tanítványának nem tudja mennyire tetszene a sok sötét holmi. Inkább el is tereli gondolatait.*
-Oh igen, az igék. Azokat bizony fejben tartani nehéz, és sok gyakorlás.
*Ősi nyelven kezd mormolni.*
-Például ez, ezzel meggyűlt a bajom.
*Felérve a lépcsőn nyögve teszi le a nagy csomagot, aztán a kulcsért nyúl.*
-Oh, jut is eszembe, nem láttad az árnyékom?
*Kacsint a lányra, mielőtt belépne az ajtón, már ha varázslata úgy sikerült, ahogy tervezte.*
Taitos, a Zöldfülű megpróbált varázsolni egy Árnyéktalanság nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
*Taitos megkönnyebbül, a lány besegít, és mellé már a fehér kavicsokat is látja.*
-Egyelőre jobb, ha óvatosak vagyunk mindennel amit itt vettünk. Nem bízom teljesen a boszorkányságban.
*Persze a kérdés jogosan vetődik fel, hogy miért is vette akkor meg ezeket? Erre a válasz egyszerű. Taitos kíváncsi, és sok hat, sok hónap után most először tényleg, őszintén az, hiába a sötét fellegek, ismét tud önmaga lenni.*
~Ahogy lepke a viharban, úgy táncol a vándor is az életben.~
*Magában Zordon szavai csendülnek, míg a zöld hajú elf lánnyal megérkeznek Synmira kapujához.*
-Szerintem a zseb nem olyan biztonságos. Aztán szedegethetném a... combodból a tüskéket.
*Nyögi ki kis szünet után, mikor leesik neki, hogy ez a tevékenység bizony elég erős pironkodáshoz vezetne.*
-Én csak remélem, hogy nem. Ki az, aki a holtakat gyalázza, netán még gyárt is alapanyagnak néhány hullát? Bár addig is jó, legalább nem az ő kezükben van.
*Mikor a ruhákra térnek rá Taitos akkor lepődik csak meg igazán.*
~Ilyet nemes kisasszonyok hordanak?~
*Nem is hagyja szó nélkül.*
-Egy kis változatosság? És igen, igen a táska az jó ötlet, a kis szúrgumó is biztosan boldogabb lesz ott.
*Megérkeznek.*
-Kinyitnád kérlek az ajtót?
*Kérdez rá, aztán ha Zöldike segít neki, akkor el is indul a felső szárnyba a szerzeményekkel.*
~Csak Krestvir meg ne lássa.~
*Tanítványának nem tudja mennyire tetszene a sok sötét holmi. Inkább el is tereli gondolatait.*
-Oh igen, az igék. Azokat bizony fejben tartani nehéz, és sok gyakorlás.
*Ősi nyelven kezd mormolni.*
-Például ez, ezzel meggyűlt a bajom.
*Felérve a lépcsőn nyögve teszi le a nagy csomagot, aztán a kulcsért nyúl.*
-Oh, jut is eszembe, nem láttad az árnyékom?
*Kacsint a lányra, mielőtt belépne az ajtón, már ha varázslata úgy sikerült, ahogy tervezte.*
Taitos, a Zöldfülű megpróbált varázsolni egy Árnyéktalanság nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
87. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-08-06 21:48:29
Üzenet elküldve: 2020-08-06 21:48:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Gyermek adatik//
*Igazán megérti, hogy is ne érthetné, mikor bár hármuk közül csak ő tudja az igazságot a múltjáról, mégis oly hasonló érzések keringhettek benne megannyi emberöltővel hamarabb. Természetesen megadja a lehetőséget Therradnak, hogy kibontakozzon, és kérdezzen nyugodtan, hisz mégis az ő felelőssége, vagy dolga ez, legalábbis Val így első körben erre tud gondolni. Majd csak mikor úgy véli szól közbe. Persze nem kerüli el a figyelmét a szavak apró sugallatának negédes dallama. ~Őt is...~*
-ó. Ezt is, azt is. Leginkább nagyon különleges dolgokkal foglalkozunk.
*Pödörné meg a bajszát kacifántosan, ha lenne bajsza, amit megpedrinthet, így csak a levegőt simogatja az arca körül.*
-Te mit gonodlsz, Morzden? Létezik a varázslat? Vagy csupán gyerekmese az egész?
*Kíváncsian figyeli az ifjú titán reakcióját, mert biz' igencsak kíváncsi, hogy arrafelé hogyan nevelik vajon az ifjakat, vagy éppen csak őt pont miféle gondolatok vezették eddigi útján. Egy csalafinta mosolyt azért megenged magának a gnóm felé is, hogy mindenképpen vegye a lapot. Reméli, hogy benne van egy efféle kis játékban.*
*Igazán megérti, hogy is ne érthetné, mikor bár hármuk közül csak ő tudja az igazságot a múltjáról, mégis oly hasonló érzések keringhettek benne megannyi emberöltővel hamarabb. Természetesen megadja a lehetőséget Therradnak, hogy kibontakozzon, és kérdezzen nyugodtan, hisz mégis az ő felelőssége, vagy dolga ez, legalábbis Val így első körben erre tud gondolni. Majd csak mikor úgy véli szól közbe. Persze nem kerüli el a figyelmét a szavak apró sugallatának negédes dallama. ~Őt is...~*
-ó. Ezt is, azt is. Leginkább nagyon különleges dolgokkal foglalkozunk.
*Pödörné meg a bajszát kacifántosan, ha lenne bajsza, amit megpedrinthet, így csak a levegőt simogatja az arca körül.*
-Te mit gonodlsz, Morzden? Létezik a varázslat? Vagy csupán gyerekmese az egész?
*Kíváncsian figyeli az ifjú titán reakcióját, mert biz' igencsak kíváncsi, hogy arrafelé hogyan nevelik vajon az ifjakat, vagy éppen csak őt pont miféle gondolatok vezették eddigi útján. Egy csalafinta mosolyt azért megenged magának a gnóm felé is, hogy mindenképpen vegye a lapot. Reméli, hogy benne van egy efféle kis játékban.*
86. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-08-01 19:16:46
Üzenet elküldve: 2020-08-01 19:16:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gyermek adatik//
*Az elf felnőtt tovább kérdezgeti, amire igyekszik felelni neki.*
- Nem teljesen egyedül. Apám egy barátja elkísért, de neki vissza kellett térnie, különben őt is megölték volna. *Egyedül is útra kelt volna, de kísérővel jóval könnyebb volt. Sajnos Bowaprex nem maradhatott vele. Úgy érzi, hogy amikor a szomorú emlékekről, érzésekről mesél, akkor az elf harcos megérti őt. Együtt érzően a fiú vállára teszi a kezét, ami egy kicsit erőt önt belé, hogy ne sírja el magát jobban. Erőt vesz magán és próbálja harcos módjára kezelni a helyzetet, ahogy apja tanította. Gyorsan oda is figyel az idős gnóm kérdésére, hogy elterelje a figyelmét. Arra már válaszolt, hogy miként került ide, vagyis ki segítette az úton. Most arra keresik a választ, hogy mi vezette pont erre. A kérdésre megrántja vállait.*
- Jöttem amerre hozott a lábam. *Nem ismerős a környéken ezért találomra kóborolt a vidéken, bízva abban, hogy talál egy olyan helyet, ahol egy kicsit összeszedheti magát apja tragikus elvesztése után. Kérdése azért neki is akad, mint minden kíváncsi gyereknek.*
- Ti mit csináltok itt? Mivel foglalkoztok? *Gyermeki éne előbújik, hiszen egy pillanatra elfelejti a magázódást és felnőttes viselkedést, és tényleg úgy reagál mint egy korának megfelelő gyerek.*
*Az elf felnőtt tovább kérdezgeti, amire igyekszik felelni neki.*
- Nem teljesen egyedül. Apám egy barátja elkísért, de neki vissza kellett térnie, különben őt is megölték volna. *Egyedül is útra kelt volna, de kísérővel jóval könnyebb volt. Sajnos Bowaprex nem maradhatott vele. Úgy érzi, hogy amikor a szomorú emlékekről, érzésekről mesél, akkor az elf harcos megérti őt. Együtt érzően a fiú vállára teszi a kezét, ami egy kicsit erőt önt belé, hogy ne sírja el magát jobban. Erőt vesz magán és próbálja harcos módjára kezelni a helyzetet, ahogy apja tanította. Gyorsan oda is figyel az idős gnóm kérdésére, hogy elterelje a figyelmét. Arra már válaszolt, hogy miként került ide, vagyis ki segítette az úton. Most arra keresik a választ, hogy mi vezette pont erre. A kérdésre megrántja vállait.*
- Jöttem amerre hozott a lábam. *Nem ismerős a környéken ezért találomra kóborolt a vidéken, bízva abban, hogy talál egy olyan helyet, ahol egy kicsit összeszedheti magát apja tragikus elvesztése után. Kérdése azért neki is akad, mint minden kíváncsi gyereknek.*
- Ti mit csináltok itt? Mivel foglalkoztok? *Gyermeki éne előbújik, hiszen egy pillanatra elfelejti a magázódást és felnőttes viselkedést, és tényleg úgy reagál mint egy korának megfelelő gyerek.*
85. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-07-30 13:03:48
Üzenet elküldve: 2020-07-30 13:03:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyermek adatik//
*A fiú története igen szomorú és megrendítő, ilyesmire nem is számított az öreg intéző. Szerencsére Valuryen beszél helyette, mert ő hirtelen nem is találja a hangját. S az elf részben azt a kérdést fogalmazza meg, ami az ő fejében is motoszkál, ahogy a kis harcost figyeli... Ez a szegény gyerek egyedül jött volna egészen idáig Pirtianesből? Az biztos, hogy meglátszik rajta a harcosok neveltetése, amilyen erősnek mutatkozik és amilyen a kiállása. Nem tűnik valami félős kis suhancnak, vagy legalábbis ügyesen leplezi és uralja a gyengeségeit.
Csak akkor veszi észre, hogy Valuryen közben rágyújtott, mikor megérzi a füst szagát. Fintorogva néz az elfre, miközben ellegyint maga elől egy karikát, majd figyelme visszatér a fiúra.
Azt nem tudja, Valuryen pillantása minek szól, csak egy enyhe sejtés van benne, hogy az elf görbe utakkal kavargó múltjához lehet köze. Ha Morz válaszolt az elf korábbi kérdésre, akkor ő is megtoldja még a magáéval.*
- Ho-hogy kerültél ide, hozzánk? Tu-tu-tudod, hogy hol vagy, vagy csak erre hozott a lábad?
*A fiú története igen szomorú és megrendítő, ilyesmire nem is számított az öreg intéző. Szerencsére Valuryen beszél helyette, mert ő hirtelen nem is találja a hangját. S az elf részben azt a kérdést fogalmazza meg, ami az ő fejében is motoszkál, ahogy a kis harcost figyeli... Ez a szegény gyerek egyedül jött volna egészen idáig Pirtianesből? Az biztos, hogy meglátszik rajta a harcosok neveltetése, amilyen erősnek mutatkozik és amilyen a kiállása. Nem tűnik valami félős kis suhancnak, vagy legalábbis ügyesen leplezi és uralja a gyengeségeit.
Csak akkor veszi észre, hogy Valuryen közben rágyújtott, mikor megérzi a füst szagát. Fintorogva néz az elfre, miközben ellegyint maga elől egy karikát, majd figyelme visszatér a fiúra.
Azt nem tudja, Valuryen pillantása minek szól, csak egy enyhe sejtés van benne, hogy az elf görbe utakkal kavargó múltjához lehet köze. Ha Morz válaszolt az elf korábbi kérdésre, akkor ő is megtoldja még a magáéval.*
- Ho-hogy kerültél ide, hozzánk? Tu-tu-tudod, hogy hol vagy, vagy csak erre hozott a lábad?
84. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-07-29 19:01:47
Üzenet elküldve: 2020-07-29 19:01:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Gyermek adatik//
*Bár a fiú azt hiheti, hogy az csal Val arcára mosolyt, ahogy, vagy amit mondd, pedig ez nagyon nincs így. Talán csak maga a helyzet, talán olyan dolgok, melyeket maga az elf sem ért igazán, s talán nem is keresi a mögöttes indokot. Felesleges.*
-Tehát Piritanesből. Az nincs ám olyan közel. Egyedül utaztál onnan egész idáig?
*Kérdez vissza, miközben sétálva követi a párost, de a kérdései egyáltalán nem lenézőek, vagy komolytalanok, egyszerűen csak kíváncsi. Ő maga csak legyint finoman az italra, nem érzi, hogy szüksége lenne rá, egyébként sem iszik sokat, annyit sem, mint amennyit illene. Közben tovább hallgatja a fiút, s egészen komoly arckifejezés ül arcára, és némán veszi elő pipáját, hogy meggyújthassa azt, és kövér füstöt eregethessen. Nem egyet, nem kettőt, mielőtt szóra emelné száját. Talán Therrad meg is előzheti, ha szeretné. Majd, ha már úgy érzi helyét a dolognak, a fiú vállára teszi kezét, de nem néz rá, csak el, a messzibe, mintha lenne ott valami. Bármi.*
-Hidd el tudom, hogy milyen érzés. jobban, mint gondolnád.
*Jelentőségteljes pillantást vet Therradra, mintha csak mondani akarna valamit, de újabb szavak nem hagyják el száját, egyelőre.*
*Bár a fiú azt hiheti, hogy az csal Val arcára mosolyt, ahogy, vagy amit mondd, pedig ez nagyon nincs így. Talán csak maga a helyzet, talán olyan dolgok, melyeket maga az elf sem ért igazán, s talán nem is keresi a mögöttes indokot. Felesleges.*
-Tehát Piritanesből. Az nincs ám olyan közel. Egyedül utaztál onnan egész idáig?
*Kérdez vissza, miközben sétálva követi a párost, de a kérdései egyáltalán nem lenézőek, vagy komolytalanok, egyszerűen csak kíváncsi. Ő maga csak legyint finoman az italra, nem érzi, hogy szüksége lenne rá, egyébként sem iszik sokat, annyit sem, mint amennyit illene. Közben tovább hallgatja a fiút, s egészen komoly arckifejezés ül arcára, és némán veszi elő pipáját, hogy meggyújthassa azt, és kövér füstöt eregethessen. Nem egyet, nem kettőt, mielőtt szóra emelné száját. Talán Therrad meg is előzheti, ha szeretné. Majd, ha már úgy érzi helyét a dolognak, a fiú vállára teszi kezét, de nem néz rá, csak el, a messzibe, mintha lenne ott valami. Bármi.*
-Hidd el tudom, hogy milyen érzés. jobban, mint gondolnád.
*Jelentőségteljes pillantást vet Therradra, mintha csak mondani akarna valamit, de újabb szavak nem hagyják el száját, egyelőre.*
83. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-07-28 11:18:28
Üzenet elküldve: 2020-07-28 11:18:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gyermek adatik//
*Valuryen arcára mosolyt csal, amikor Morz megemlíti, hogy harcos. Sajnos így szoktak reagálni rá. Nem veszik túl komolyan, a fiatalkora miatt. Morz is elmosolyodik, amikor az elf eljátszik a gondolattal, hogy még hárman jönnének ki, akinek szintén elismételhetné bemutatkozását és jövetele célját. Amikor Valuryen bemutatkozik, akkor meghajtja magát, enyhén, mint harcosokhoz illik. A kézfogást is elfogadja és amennyire tőle telik érezteti szorításának erősségét, bár ezen még van mit erősítenie. Nagyon megörül, amikor a magas férfi azt mondja, hogy szükségük lenn a szolgálataira. Így már talán nem hiába utazott el ide. Az idős gnóm is bemutatkozik neki. Hamar észreveszi a dadogását, de ez nem zavarja különösebben. Senki sem tökéletes. Felé is meghajtja magát enyhén, amikor bemutatkozik. A beinvitálást mosolyogva fogadja és követi is a gnóm intézőt. Hellyel is kínálják, amit a hosszú út miatt elfogad. A kérdésekre is igyekszik kielégítő választ adni.*
- Pirtianes-ből érkeztem. *Röviden válaszol szülővárosáról, mert többet egyelőre nem szándékozik erről mondani. A felkínált vizet szívesen fogadja.*
- Köszönöm! *Hálásan biccent az idős úr felé. Jól esik neki egy kis friss víz, amint tölt magának egy pohárba és jóízűt kortyol belőle. A pohár víz lefogyasztása után részletesebb kérdéseket tesznek fel neki, amire szintén válaszolnia kell. Büszkén kezdi a mondandóját.*
- Apám tanított harcolni. Katonai parancsnok volt a városban. Nagyon nagy harcos volt. De, egyik nap árulással vádolták meg és… *Itt elakadnak a szavak és küszködik azzal, hogy ne sírjon, mert egy katona sosem sír. Egy-két könnycsepp azért mégis legördül arcán, amit gyorsan megpróbál eltüntetni a kezével.*
- Nekem el kellett jönnöm onnan. *Most megakad egy kicsit a beszélgetésben, mert a fájó emlékeken nehéz túllendülnie. Nem akart erről beszélni, de a kérdéseket nem szerette volna hazugsággal megkerülni.*
*Valuryen arcára mosolyt csal, amikor Morz megemlíti, hogy harcos. Sajnos így szoktak reagálni rá. Nem veszik túl komolyan, a fiatalkora miatt. Morz is elmosolyodik, amikor az elf eljátszik a gondolattal, hogy még hárman jönnének ki, akinek szintén elismételhetné bemutatkozását és jövetele célját. Amikor Valuryen bemutatkozik, akkor meghajtja magát, enyhén, mint harcosokhoz illik. A kézfogást is elfogadja és amennyire tőle telik érezteti szorításának erősségét, bár ezen még van mit erősítenie. Nagyon megörül, amikor a magas férfi azt mondja, hogy szükségük lenn a szolgálataira. Így már talán nem hiába utazott el ide. Az idős gnóm is bemutatkozik neki. Hamar észreveszi a dadogását, de ez nem zavarja különösebben. Senki sem tökéletes. Felé is meghajtja magát enyhén, amikor bemutatkozik. A beinvitálást mosolyogva fogadja és követi is a gnóm intézőt. Hellyel is kínálják, amit a hosszú út miatt elfogad. A kérdésekre is igyekszik kielégítő választ adni.*
- Pirtianes-ből érkeztem. *Röviden válaszol szülővárosáról, mert többet egyelőre nem szándékozik erről mondani. A felkínált vizet szívesen fogadja.*
- Köszönöm! *Hálásan biccent az idős úr felé. Jól esik neki egy kis friss víz, amint tölt magának egy pohárba és jóízűt kortyol belőle. A pohár víz lefogyasztása után részletesebb kérdéseket tesznek fel neki, amire szintén válaszolnia kell. Büszkén kezdi a mondandóját.*
- Apám tanított harcolni. Katonai parancsnok volt a városban. Nagyon nagy harcos volt. De, egyik nap árulással vádolták meg és… *Itt elakadnak a szavak és küszködik azzal, hogy ne sírjon, mert egy katona sosem sír. Egy-két könnycsepp azért mégis legördül arcán, amit gyorsan megpróbál eltüntetni a kezével.*
- Nekem el kellett jönnöm onnan. *Most megakad egy kicsit a beszélgetésben, mert a fájó emlékeken nehéz túllendülnie. Nem akart erről beszélni, de a kérdéseket nem szerette volna hazugsággal megkerülni.*
82. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-07-24 14:00:30
Üzenet elküldve: 2020-07-24 14:00:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyermek adatik//
*Eléggé meglepi a gyermek határozott válasza, s az is, amit mond. Egy kicsit jobban megnézi őt, s maga is arra jut, hogy semmiképpen nem lehet utcakölyök, de valószínűleg még csak nem is a szegényebb rétegből való, mert elég komoly fölszerelése van, ráadásul személyre, méretre szabott darabok, ami nem éppen olcsó mulatság... Kíváncsivá teszi, ki lehet ez a gyerek és honnan érkezett közéjük.
Valuryen nevetésére fölkapja a fejét a nagy elmélázásból, majd maga is elmosolyodik, mert sejti, hogy mi történhetett.*
- É-én meg Therrad, Therrad Gortus. Synmira intézője. - *Mutatkozik be ő is, fejet hajtva. Valuryen támogató szavait ugyan nem erősíti meg, de nem is cáfolja. Helyette csak ennyit mond...*
- Ke-kerülj beljebb! Erre. - *Int arrafelé, amerről jött. Nem a főbejáraton vezeti be a fiút, hanem hátra irányítja, a teraszra. Az iratai egy részét kihozta, meg néhány tekercset is, nem szívesen hagyná ott őket csak úgy, meg kellemesebb is most idekint.
Elöl megy, most kivételesen nem fürgén, hanem igazán öreges tempóban, úgyhogy kellhet egy kis türelem a követéséhez.
Mindenesetre, ha vele tartanak, úgy odakint kínálja hellyel a fiút, Valuryen meg már kellően otthon érezheti magát.*
- Szo-szóval, honnan érkeztél hozzánk Mo-mo-mo-morzden? - *Ékel közbe egy kérdést, majd eszébe jut valami.*
- Várj, bi-bi-biztosan megszomjaztál az úton. Hozok valamit inni. - *Emeli kezét türelemre intően, majd bemegy a házba egy korsó vízért és három pohárért.*
- Így. Ö-ö-ö-öntsetek csak! - *Pakol le az asztalra, a töltögetést már az ifjúságra hagyva, míg maga fáradtan visszasüpped a karosszékébe.*
- Na... tehát. Ho-honnan jöttél, ki taníttatott, s ki tanított? S hooo-hogyhogy ilyen ifjan már a magad útját járnád? - *Tér vissza a beszélgetés fonalához, kedves érdeklődéssel figyelve a gyermeket. Érezhetően komolyan veszi őt ifjú kora ellenére is, de kétségtelenül örül a gyermeki társaságnak. Volt ő afféle nevelői, tanítói posztban is régebben, s egészen kedvelte, bár saját családja sosem volt.*
*Eléggé meglepi a gyermek határozott válasza, s az is, amit mond. Egy kicsit jobban megnézi őt, s maga is arra jut, hogy semmiképpen nem lehet utcakölyök, de valószínűleg még csak nem is a szegényebb rétegből való, mert elég komoly fölszerelése van, ráadásul személyre, méretre szabott darabok, ami nem éppen olcsó mulatság... Kíváncsivá teszi, ki lehet ez a gyerek és honnan érkezett közéjük.
Valuryen nevetésére fölkapja a fejét a nagy elmélázásból, majd maga is elmosolyodik, mert sejti, hogy mi történhetett.*
- É-én meg Therrad, Therrad Gortus. Synmira intézője. - *Mutatkozik be ő is, fejet hajtva. Valuryen támogató szavait ugyan nem erősíti meg, de nem is cáfolja. Helyette csak ennyit mond...*
- Ke-kerülj beljebb! Erre. - *Int arrafelé, amerről jött. Nem a főbejáraton vezeti be a fiút, hanem hátra irányítja, a teraszra. Az iratai egy részét kihozta, meg néhány tekercset is, nem szívesen hagyná ott őket csak úgy, meg kellemesebb is most idekint.
Elöl megy, most kivételesen nem fürgén, hanem igazán öreges tempóban, úgyhogy kellhet egy kis türelem a követéséhez.
Mindenesetre, ha vele tartanak, úgy odakint kínálja hellyel a fiút, Valuryen meg már kellően otthon érezheti magát.*
- Szo-szóval, honnan érkeztél hozzánk Mo-mo-mo-morzden? - *Ékel közbe egy kérdést, majd eszébe jut valami.*
- Várj, bi-bi-biztosan megszomjaztál az úton. Hozok valamit inni. - *Emeli kezét türelemre intően, majd bemegy a házba egy korsó vízért és három pohárért.*
- Így. Ö-ö-ö-öntsetek csak! - *Pakol le az asztalra, a töltögetést már az ifjúságra hagyva, míg maga fáradtan visszasüpped a karosszékébe.*
- Na... tehát. Ho-honnan jöttél, ki taníttatott, s ki tanított? S hooo-hogyhogy ilyen ifjan már a magad útját járnád? - *Tér vissza a beszélgetés fonalához, kedves érdeklődéssel figyelve a gyermeket. Érezhetően komolyan veszi őt ifjú kora ellenére is, de kétségtelenül örül a gyermeki társaságnak. Volt ő afféle nevelői, tanítói posztban is régebben, s egészen kedvelte, bár saját családja sosem volt.*
81. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2020-07-24 12:51:13
Üzenet elküldve: 2020-07-24 12:51:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Gyermek adatik//
*Kissé furcsa neki, hogy maga az intéző nem akar egyből vele tartani, hogy nem kíváncsi a jövevényre, de jobban belegondolva talán csak bizalmat szavaz Valuryennek, s ez igazán jól esik neki. Így csak kedvesen bólint, mielőtt a fiúhoz érne. Kíváncsian hallgatja, hogy mi járatban van erre, s ahogy a szavak elhangzanak, rögtön elmosolyodik.*
-Tehát harcos, mi?
*Kezével állát kezdi simogatni közben. Megérkezik Therrad is, s a fiú kénytelen elismételni magát, ugyanazokkal a szavakkal, s ekkor hangosan nevetni kezd. *
-Reméled, hogy nem jön még ki három ember, ugye fiam? Akkor aztán ugyancsak megunnád.
*Szavai nem sértőek, legalábbis a hangja és a szándéka semmiképp sem az.*
-Valuryen vagyok, röviden Val.
*Mutatkozik be hasonlóan, s lassan közelebb lép, hogy kezét nyújthassa az ifjú harcosnak. Aztán tovább nem igazán tudja vinni a dolgot, mert az intéző mégiscsak ott van mellette, ő maga sem régóta tagja a szövetségnek, nem igazán van joga az ilyen kérdésekben eljárni. *
-Biztos vagyok benne, hogy szükség lenne a szolgálataidra, fiam.
*Mondja kedvesen, s habár joga nincs, egy apró biztatást úgy érzi, hogy megengedhet magának. *
*Kissé furcsa neki, hogy maga az intéző nem akar egyből vele tartani, hogy nem kíváncsi a jövevényre, de jobban belegondolva talán csak bizalmat szavaz Valuryennek, s ez igazán jól esik neki. Így csak kedvesen bólint, mielőtt a fiúhoz érne. Kíváncsian hallgatja, hogy mi járatban van erre, s ahogy a szavak elhangzanak, rögtön elmosolyodik.*
-Tehát harcos, mi?
*Kezével állát kezdi simogatni közben. Megérkezik Therrad is, s a fiú kénytelen elismételni magát, ugyanazokkal a szavakkal, s ekkor hangosan nevetni kezd. *
-Reméled, hogy nem jön még ki három ember, ugye fiam? Akkor aztán ugyancsak megunnád.
*Szavai nem sértőek, legalábbis a hangja és a szándéka semmiképp sem az.*
-Valuryen vagyok, röviden Val.
*Mutatkozik be hasonlóan, s lassan közelebb lép, hogy kezét nyújthassa az ifjú harcosnak. Aztán tovább nem igazán tudja vinni a dolgot, mert az intéző mégiscsak ott van mellette, ő maga sem régóta tagja a szövetségnek, nem igazán van joga az ilyen kérdésekben eljárni. *
-Biztos vagyok benne, hogy szükség lenne a szolgálataidra, fiam.
*Mondja kedvesen, s habár joga nincs, egy apró biztatást úgy érzi, hogy megengedhet magának. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 89-108