Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 101 (2001. - 2020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
2020. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-12-14 15:07:26
Üzenet elküldve: 2016-12-14 15:07:26
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Worenth szobája//
*Hamar vissza is ér, és ismételten a szobája felé veszi az irányt. Ha valaki éppen most akarna vele eszmecserét folytatni, későbbre halasztja a dolgot, ugyanis most ismételten fontos tennivaló előtt áll. Mielőtt elvonulna, Taitos szobájába siet, ahol hiába kopog, nem nyitnak neki ajtót, de mivel nincs is semmi kulcsra zárva, így bátorkodik besétálni. Néhány másodpercet időzik csupán, gyorsan lerak Taitos, a Zöldfülű asztalára 2 db Azúrkék varázsitalos fiolát. Mestertársa biztos örülni fog majd a kis ajándéknak, amit felhasználhat majd a későbbiekben.
Ezután becsukja maga után az ajtót, és saját kis kuckójába siet.
Lelkes, hiszen az amulettáldás nem csak kiváló gyakorlatnak bizonyul, de roppant hasznos és jó móka. Most viszont nem más amulettjével foglalkozik, hanem azzal a kicsi, aranysárga, barázdált oldalú piramissal, aminek egyik oldalán egy héj nélküli szem néz vele farkasszemet. Bizony, a szem talizmán a legmágikusabb eszköz mind közül, ez a darab pedig már időtlen idők óta Worenth tulajdona. Így mondhatni időszerű, hogy egy kis bájital és varázslat segítségével megerősítse.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az intelligenciát a következő két körre.
*Hamar vissza is ér, és ismételten a szobája felé veszi az irányt. Ha valaki éppen most akarna vele eszmecserét folytatni, későbbre halasztja a dolgot, ugyanis most ismételten fontos tennivaló előtt áll. Mielőtt elvonulna, Taitos szobájába siet, ahol hiába kopog, nem nyitnak neki ajtót, de mivel nincs is semmi kulcsra zárva, így bátorkodik besétálni. Néhány másodpercet időzik csupán, gyorsan lerak Taitos, a Zöldfülű asztalára 2 db Azúrkék varázsitalos fiolát. Mestertársa biztos örülni fog majd a kis ajándéknak, amit felhasználhat majd a későbbiekben.
Ezután becsukja maga után az ajtót, és saját kis kuckójába siet.Lelkes, hiszen az amulettáldás nem csak kiváló gyakorlatnak bizonyul, de roppant hasznos és jó móka. Most viszont nem más amulettjével foglalkozik, hanem azzal a kicsi, aranysárga, barázdált oldalú piramissal, aminek egyik oldalán egy héj nélküli szem néz vele farkasszemet. Bizony, a szem talizmán a legmágikusabb eszköz mind közül, ez a darab pedig már időtlen idők óta Worenth tulajdona. Így mondhatni időszerű, hogy egy kis bájital és varázslat segítségével megerősítse.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az intelligenciát a következő két körre.
2019. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-12-13 23:32:05
Üzenet elküldve: 2016-12-13 23:32:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Daewe//
*Hogy a mester, vagy a tanonc jelző illik-e Taitosra, azt maga sem tudja.*
-Valami ezekhez hasonló állatfaj. Igen.
*Megy bele végül félig.*
-Értem én. De ezektől emlékezetes, nem?
*Mutat saját sebhelyére arcán, ami egy warg nyoma.*
-De aki nem surran be, az nem akarja eléggé.
*Egészíti ki még a történetet is, aztán iszik. Feje, mintha tágulna, teljes meggyőződése, hogy ilyet még nem érzett, mint egy tömlő, amibe belefújtak.*
-Ö... Öhhh, igen. Érzem.
*Szeme előtt a jövő lehetséges történései kezdenek el ugrálni. Már érti, hogyan alkothatnak olyan nagyokat a gnóm mesterek.
Nem sok ideje van foglalkozni Zaras kiáltásával.*
-Mindig nyúzzák egymást, még a hajhúzós korszakban vannak, úgy kell szobára küldeni őket...
*Felel kurtán, és legyint is. Nincs ebben semmi szokatlan.
Végül aztán felkészül, tág elméjébe fogadja a tudást, és kiejti a hatalom szavait.*
Taitos, a Zöldfülű megpróbált varázsolni egy Amulett áldása nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
*Hogy a mester, vagy a tanonc jelző illik-e Taitosra, azt maga sem tudja.*
-Valami ezekhez hasonló állatfaj. Igen.
*Megy bele végül félig.*
-Értem én. De ezektől emlékezetes, nem?
*Mutat saját sebhelyére arcán, ami egy warg nyoma.*
-De aki nem surran be, az nem akarja eléggé.
*Egészíti ki még a történetet is, aztán iszik. Feje, mintha tágulna, teljes meggyőződése, hogy ilyet még nem érzett, mint egy tömlő, amibe belefújtak.*
-Ö... Öhhh, igen. Érzem.
*Szeme előtt a jövő lehetséges történései kezdenek el ugrálni. Már érti, hogyan alkothatnak olyan nagyokat a gnóm mesterek.
Nem sok ideje van foglalkozni Zaras kiáltásával.*
-Mindig nyúzzák egymást, még a hajhúzós korszakban vannak, úgy kell szobára küldeni őket...
*Felel kurtán, és legyint is. Nincs ebben semmi szokatlan.
Végül aztán felkészül, tág elméjébe fogadja a tudást, és kiejti a hatalom szavait.*
Taitos, a Zöldfülű megpróbált varázsolni egy Amulett áldása nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
2018. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-12-13 23:24:03
Üzenet elküldve: 2016-12-13 23:24:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Taitos//
*Úgy persze sokkal könnyebb dolgozni, ha biztató és elismerő megjegyzéseket kap, amiket egy-egy kedves pillantással honorál. Aztán muszáj elismerően hümmentenie arra, hogy Taitos tulajdonképpen már egészen kicsi kora óta tanulja a mágiát. Ha kérdeznék, nem tudná megmagyarázni, hogy miért nem nézte ezt ki belőle.*
- Azt hittem, hogy te is tanonc vagy még itt. De gondolom, hogy akkor inkább már a mester jelző illik rád.
*Mosolyog bocsánatkérően, aztán bólint a feltett kérdésre.*
- Odáig igaz, hogy nem ma kezdtem, de én még messze vagyok attól, hogy mesternek nevezhessem magam. Még odahaza, Lichanechben volt apámnak egy barátja. Ő viszont a legjobb mester volt, akit valaha ismertem. Addig nyaggattam, míg tanítani nem kezdett, aminek persze apám kevésbé örül, de végül hagyta. Pedig egyszer majdnem eltiltott nemcsak Rupor mestertől, de az egész kotyvasztástól is, ahogy ő hívta.
*Itt az arcára mutat, pontosabban a halvány sebhelyekre.*
- Nem mindig sikerül minden úgy, ahogy eltervezzük, főleg ha az alkimista még csak egy taknyos kölyök, aki stikában surrant be a műhelybe.
*A felajánlásra pedig egy kicsit álmodozva folytatja.*
- Ami azt illeti, néhány eszköz még hiányzik, de nem szeretnélek terhelni vele. De köszönöm! Még kitalálom, hogy mire lenne legnagyobb szükség, jó?
*Picit csodálkozva figyeli, ahogy Taitos helyben fogyasztásra kérte az italt, és rögtön le is gurítja. Elvigyorodik a gondolatra, hogy ha ezt az elixírt is főzni kellett volna, akkor arra sem lett volna ideje, hogy hűljön egy kicsit és az ifjú mágus ajka most odasült volna az üvegcséhez.*
- Nos, érezhető a...?
*Nem tudja befejezni, kiáltás söpör végig az emeleten, az ajtó felé kapja a fejét. Erőszakos, durva kiáltás. A hang pedig ismerős neki, sajnos. Csak sejtheti, hogy Zarasnak kell annak lennie, akit ilyen finoman intettek csendre, és még ha nem is lettek a legjobb barátok az úton, úgy érzi, hogy ezt nem érdemli meg. Talán utána kéne nézni a dolognak. De hát már előfordult, hogy hívatlanul toppant be és arra visszagondolni sem szeret. Tanácstalanul néz a szürkére.*
- Ez mindig így meg?
A hozzászólás írója (Daewe Syl'dor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.13 23:28:33
*Úgy persze sokkal könnyebb dolgozni, ha biztató és elismerő megjegyzéseket kap, amiket egy-egy kedves pillantással honorál. Aztán muszáj elismerően hümmentenie arra, hogy Taitos tulajdonképpen már egészen kicsi kora óta tanulja a mágiát. Ha kérdeznék, nem tudná megmagyarázni, hogy miért nem nézte ezt ki belőle.*
- Azt hittem, hogy te is tanonc vagy még itt. De gondolom, hogy akkor inkább már a mester jelző illik rád.
*Mosolyog bocsánatkérően, aztán bólint a feltett kérdésre.*
- Odáig igaz, hogy nem ma kezdtem, de én még messze vagyok attól, hogy mesternek nevezhessem magam. Még odahaza, Lichanechben volt apámnak egy barátja. Ő viszont a legjobb mester volt, akit valaha ismertem. Addig nyaggattam, míg tanítani nem kezdett, aminek persze apám kevésbé örül, de végül hagyta. Pedig egyszer majdnem eltiltott nemcsak Rupor mestertől, de az egész kotyvasztástól is, ahogy ő hívta.
*Itt az arcára mutat, pontosabban a halvány sebhelyekre.*
- Nem mindig sikerül minden úgy, ahogy eltervezzük, főleg ha az alkimista még csak egy taknyos kölyök, aki stikában surrant be a műhelybe.
*A felajánlásra pedig egy kicsit álmodozva folytatja.*
- Ami azt illeti, néhány eszköz még hiányzik, de nem szeretnélek terhelni vele. De köszönöm! Még kitalálom, hogy mire lenne legnagyobb szükség, jó?
*Picit csodálkozva figyeli, ahogy Taitos helyben fogyasztásra kérte az italt, és rögtön le is gurítja. Elvigyorodik a gondolatra, hogy ha ezt az elixírt is főzni kellett volna, akkor arra sem lett volna ideje, hogy hűljön egy kicsit és az ifjú mágus ajka most odasült volna az üvegcséhez.*
- Nos, érezhető a...?
*Nem tudja befejezni, kiáltás söpör végig az emeleten, az ajtó felé kapja a fejét. Erőszakos, durva kiáltás. A hang pedig ismerős neki, sajnos. Csak sejtheti, hogy Zarasnak kell annak lennie, akit ilyen finoman intettek csendre, és még ha nem is lettek a legjobb barátok az úton, úgy érzi, hogy ezt nem érdemli meg. Talán utána kéne nézni a dolognak. De hát már előfordult, hogy hívatlanul toppant be és arra visszagondolni sem szeret. Tanácstalanul néz a szürkére.*
- Ez mindig így meg?
A hozzászólás írója (Daewe Syl'dor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.13 23:28:33
2017. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-12-13 23:02:57
Üzenet elküldve: 2016-12-13 23:02:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Ébresztő//
* Egyértelmű, hogy a fiú a jobb. Pláne, ha apja tökéletes, Zygendar génjei felülkerekednek Gorthwenék őrületén. Egy fiú tovább tudja vinni a nevet, a rangot, egy lány nem. A lány csak elvesztené, valamelyik másik háznak ajándékozná azt. Az persze nem fontos ebben a pillanatban, hogy rangjuk, birtokuk nem igazán van, de akkor ha lenne, nem tudná továbbvinni. Ezért kell egy fiú.
Ha megfojtani nem tudja, akkor kiharapja a torkát? Ez az a pont, ahol Zaras tényleg megrémül. A nyakszirtjébe maró fogsor vért fakaszt, a férfi felnyög, de sikerül ellökni magától a lányt, mielőtt szó szerint kiharapna belőle egy darabot. Aztán amíg a lendülete megvan, lekever neki egy istenes pofont, ami már érett. Azért a szerelmes vagdalózásnak is vannak határai. A gyilkos fojtogatás, és élve megevés pedig már kívül esnek ezen a képzeletbeli határon.
Azt persze nem tudni egyelőre, hogy jobb lett volna e hagyni, kitombolni magát, vagy a pofon lenyugtatja. Akárhogy is, most már nincs visszaút, megtette, jöhetnek a következmények. *
* Egyértelmű, hogy a fiú a jobb. Pláne, ha apja tökéletes, Zygendar génjei felülkerekednek Gorthwenék őrületén. Egy fiú tovább tudja vinni a nevet, a rangot, egy lány nem. A lány csak elvesztené, valamelyik másik háznak ajándékozná azt. Az persze nem fontos ebben a pillanatban, hogy rangjuk, birtokuk nem igazán van, de akkor ha lenne, nem tudná továbbvinni. Ezért kell egy fiú.
Ha megfojtani nem tudja, akkor kiharapja a torkát? Ez az a pont, ahol Zaras tényleg megrémül. A nyakszirtjébe maró fogsor vért fakaszt, a férfi felnyög, de sikerül ellökni magától a lányt, mielőtt szó szerint kiharapna belőle egy darabot. Aztán amíg a lendülete megvan, lekever neki egy istenes pofont, ami már érett. Azért a szerelmes vagdalózásnak is vannak határai. A gyilkos fojtogatás, és élve megevés pedig már kívül esnek ezen a képzeletbeli határon.
Azt persze nem tudni egyelőre, hogy jobb lett volna e hagyni, kitombolni magát, vagy a pofon lenyugtatja. Akárhogy is, most már nincs visszaút, megtette, jöhetnek a következmények. *
2016. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-12-13 23:01:59
Üzenet elküldve: 2016-12-13 23:01:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Daewe//
-Hát vagy ha mégis képes elég komolyan a génjeibe kell, hogy legyen építve.
*Méltatja tovább Kriyon kellően előnyös tulajdonságait.*
-Emlékszem, mikor először találkoztunk.
*Füttyent egyet.*
-Rendben. Nem sok, de van.
*Jut végül elhatározásra, és az ajtóhoz legközelebbi sarkot kezdi vállával bentről támogatni, míg figyel.*
-Ennek aztán kell a munka.
*Megjegyzése persze arra irányul, hogy komoly szakértelem kell az italhoz, nincs benne sürgető felhang.*
-Ennek még szebb színe lett, mint volt.
*Vélekedik, mikor megkapja.*
-Köszönöm szépen!
*Késztetést érez, hogy azonnal megigya, ám vár még egy cseppet, nem akar udvariatlan lenni.*
-Nos, az alapokat egész kicsi koromtól Zordontól, a komolyabb részét meg másfél éve itt a szövetségben, illetve ami előtte volt.
*Mesél tömören.*
-Gondolom te sem ma kezdted. Igazán jól mutatna a szakértelmedhez picit több felszerelés.
Ha járok a városban veszek, ha megmondod mi kell.
*A Karavánpihenő papjainál úgyis az alkudozás mestere lett. Már amennyire egy nem kalmár halandó az tud lenni.*
-No, lássuk a kicsikét.
*Hajtja fel a flaskát itt helyben. Amulettjére emeli kezét, és átveszi magában még egyszer a fontosabb lépéseket az áldáshoz.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán néggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
-Hát vagy ha mégis képes elég komolyan a génjeibe kell, hogy legyen építve.
*Méltatja tovább Kriyon kellően előnyös tulajdonságait.*
-Emlékszem, mikor először találkoztunk.
*Füttyent egyet.*
-Rendben. Nem sok, de van.
*Jut végül elhatározásra, és az ajtóhoz legközelebbi sarkot kezdi vállával bentről támogatni, míg figyel.*
-Ennek aztán kell a munka.
*Megjegyzése persze arra irányul, hogy komoly szakértelem kell az italhoz, nincs benne sürgető felhang.*
-Ennek még szebb színe lett, mint volt.
*Vélekedik, mikor megkapja.*
-Köszönöm szépen!
*Késztetést érez, hogy azonnal megigya, ám vár még egy cseppet, nem akar udvariatlan lenni.*
-Nos, az alapokat egész kicsi koromtól Zordontól, a komolyabb részét meg másfél éve itt a szövetségben, illetve ami előtte volt.
*Mesél tömören.*
-Gondolom te sem ma kezdted. Igazán jól mutatna a szakértelmedhez picit több felszerelés.
Ha járok a városban veszek, ha megmondod mi kell.
*A Karavánpihenő papjainál úgyis az alkudozás mestere lett. Már amennyire egy nem kalmár halandó az tud lenni.*
-No, lássuk a kicsikét.
*Hajtja fel a flaskát itt helyben. Amulettjére emeli kezét, és átveszi magában még egyszer a fontosabb lépéseket az áldáshoz.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán néggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
2015. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-12-13 22:44:12
Üzenet elküldve: 2016-12-13 22:44:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Taitos//
~Ez bolond.~
*Pislog egy nagyot, ahogy a férfi kedélyes paroláz saját magával. Kicsit sajnálja is, hogy nem zárta magára az ajtót és el is bizonytalanodik, hogy vajon jó ötlet volt-e Synmirában maradnia? Valahol itt lehet az épületben az a fekete hajú démon is, most meg ez a lökött figura... Igazából nincs ideje rendesen megijedni, ahogy Taitos felnevet, megérti, hogy csak bolondozott és nem bolond. A gyorsan elhadart mondatokra csak bólogat mosolyogva és mire sajnálkozna azon, hogy az alkalmi alkimista kudarcot vallott, már elismerően kell bólintania az orra előtt meglóbált üvegcse láttán.*
- Azt hiszem, halandó képtelen kellemetlenkedésben felülmúlni Kryiont.
*Neveti el magát a bemutatkozáson, amiből és Taitos kéréséből kiderül, hogy egy mágussal áll szemben. Végigfuttatja pillantását az üvegcséken, aztán a legszürkébb szürkére sandít és csibészesen mosolyodik el.*
- Kipróbálok valamit, ha van egy kis időd. Ha sikerül, valami igazán hatásosat kapsz. Ha nem, akkor be kell érned gyengébbel is, de az is segíteni fog. És csak kérned kell.
*Ha Taitos nem rohan és hajlandó kicsit várni, akkor visszalép imádott ketyeréihez, az üvegcsék közül kiemel egy sötétkék folyadékot tartalmazót, a tartalmát egy tiszta lombikba önti. Az már bizonyos, hogy lesz mit mosogatnia a nap végén. Aztán egy kerek kis fiolát húz elő a többi közül, ez még egy kis vászondarabbal is körbe van tekerve. Lefejti róla, és ahogy felmutatja Taitos-nak, az ital drágakövet megszégyenítő zafírkéken ragyog fel.*
- Szép, ugye?
*Tartalmát szép óvatosan a másikhoz önti, finoman kevergetni kezdi. Ahogy elegyedni kezd és változik a színe, gyorsan befogja a lombik száját a tenyerével (gyors, praktikus megoldás és a végeredményt sem befolyásolja) és erőteljesen rázogatni kezdi. Olyan elánnal csinálja, hogy még rövid haja is örvényleni látszik az arca körül, ami felragyog, amikor végez és a lombikban már ciánkéken örvénylik a varázsital. Kerít egy tiszta, kis fiolát, áttölti bele a folyadékot és egy kis parafa dugóval gondosan ledugaszolja, mielőtt szélesen mosolyogva nyújtja át az 1 Ciánkék varázsitalt a kedves megrendelőnek, Taitos, a Zöldfülűnek. *
- Tessék! Remélem hasznát tudod majd venni!
*Újabb siker, ráadásul figyelő szemek előtt. Soha rosszabb napot.*
- Mióta tanulod a mágiát? Gondolom még az elején tarthatsz, ha ilyesmi kell a tanuláshoz.
*Meg sem fordul a fejében, hogy az ifjú esetleg már komoly tudású varázsló, és a mágiához sem ért annyira, hogy tudja, nemcsak a kezdőknek lehet szükségük segítségre.*
A hozzászólás írója (Daewe Syl'dor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.13 22:48:30
~Ez bolond.~
*Pislog egy nagyot, ahogy a férfi kedélyes paroláz saját magával. Kicsit sajnálja is, hogy nem zárta magára az ajtót és el is bizonytalanodik, hogy vajon jó ötlet volt-e Synmirában maradnia? Valahol itt lehet az épületben az a fekete hajú démon is, most meg ez a lökött figura... Igazából nincs ideje rendesen megijedni, ahogy Taitos felnevet, megérti, hogy csak bolondozott és nem bolond. A gyorsan elhadart mondatokra csak bólogat mosolyogva és mire sajnálkozna azon, hogy az alkalmi alkimista kudarcot vallott, már elismerően kell bólintania az orra előtt meglóbált üvegcse láttán.*
- Azt hiszem, halandó képtelen kellemetlenkedésben felülmúlni Kryiont.
*Neveti el magát a bemutatkozáson, amiből és Taitos kéréséből kiderül, hogy egy mágussal áll szemben. Végigfuttatja pillantását az üvegcséken, aztán a legszürkébb szürkére sandít és csibészesen mosolyodik el.*
- Kipróbálok valamit, ha van egy kis időd. Ha sikerül, valami igazán hatásosat kapsz. Ha nem, akkor be kell érned gyengébbel is, de az is segíteni fog. És csak kérned kell.
*Ha Taitos nem rohan és hajlandó kicsit várni, akkor visszalép imádott ketyeréihez, az üvegcsék közül kiemel egy sötétkék folyadékot tartalmazót, a tartalmát egy tiszta lombikba önti. Az már bizonyos, hogy lesz mit mosogatnia a nap végén. Aztán egy kerek kis fiolát húz elő a többi közül, ez még egy kis vászondarabbal is körbe van tekerve. Lefejti róla, és ahogy felmutatja Taitos-nak, az ital drágakövet megszégyenítő zafírkéken ragyog fel.*
- Szép, ugye?
*Tartalmát szép óvatosan a másikhoz önti, finoman kevergetni kezdi. Ahogy elegyedni kezd és változik a színe, gyorsan befogja a lombik száját a tenyerével (gyors, praktikus megoldás és a végeredményt sem befolyásolja) és erőteljesen rázogatni kezdi. Olyan elánnal csinálja, hogy még rövid haja is örvényleni látszik az arca körül, ami felragyog, amikor végez és a lombikban már ciánkéken örvénylik a varázsital. Kerít egy tiszta, kis fiolát, áttölti bele a folyadékot és egy kis parafa dugóval gondosan ledugaszolja, mielőtt szélesen mosolyogva nyújtja át az 1 Ciánkék varázsitalt a kedves megrendelőnek, Taitos, a Zöldfülűnek.
*- Tessék! Remélem hasznát tudod majd venni!
*Újabb siker, ráadásul figyelő szemek előtt. Soha rosszabb napot.*
- Mióta tanulod a mágiát? Gondolom még az elején tarthatsz, ha ilyesmi kell a tanuláshoz.
*Meg sem fordul a fejében, hogy az ifjú esetleg már komoly tudású varázsló, és a mágiához sem ért annyira, hogy tudja, nemcsak a kezdőknek lehet szükségük segítségre.*
A hozzászólás írója (Daewe Syl'dor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.13 22:48:30
2014. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-12-13 22:41:45
Üzenet elküldve: 2016-12-13 22:41:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Ébresztő //
*A nő bármily furcsa, még nem gondolkodott a baba nemén. Ám a lányok minden kétséget kizárólag sokkal jobbak. Loka is mennyivel több, mint Zaras. Jelen esetben kettővel. De mikor nem új élet növekszik szíve alatt, akkor is messze előzi kiválóságban a Zygendar fiút. Ebből az új fényből megvizsgálva talán nem is tűnik oly kilátástalannak ez az új helyzet, még hasznára válhat ha a gyerek anyja megfelelő tulajdonságait örökli.
A könyörgés akkor is hasztalan. A Gorthwen lány minden erejével küzd, hogy fájdalmat okozzon. Ha a kezeit nem használhatja, megteszik a fogai is. A fiú nyakába, vállába mar ha Zaras nem hajlandó a várandós nővel szemben komolyabb erővel fellépni. Loka őrjöng, a kicsik pedig a legkevésbé sem örülnek anyjuk mérgének. A mozgolódás a hasában újra felerősödik, csak szítva a nő apjuk iránti érzett utálatát.*
- A kutyának nem az dolga, hogy visszaugasson! *Üvölt a fiúra. Rázza magát, minden bizonnyal sok kellemetlenséget okozva Melton és Zakt'ar számára ezzel.
Ám hamar kifárad. A hiszti nemsokára alábbhagy. Fáj mindene.*
*A nő bármily furcsa, még nem gondolkodott a baba nemén. Ám a lányok minden kétséget kizárólag sokkal jobbak. Loka is mennyivel több, mint Zaras. Jelen esetben kettővel. De mikor nem új élet növekszik szíve alatt, akkor is messze előzi kiválóságban a Zygendar fiút. Ebből az új fényből megvizsgálva talán nem is tűnik oly kilátástalannak ez az új helyzet, még hasznára válhat ha a gyerek anyja megfelelő tulajdonságait örökli.
A könyörgés akkor is hasztalan. A Gorthwen lány minden erejével küzd, hogy fájdalmat okozzon. Ha a kezeit nem használhatja, megteszik a fogai is. A fiú nyakába, vállába mar ha Zaras nem hajlandó a várandós nővel szemben komolyabb erővel fellépni. Loka őrjöng, a kicsik pedig a legkevésbé sem örülnek anyjuk mérgének. A mozgolódás a hasában újra felerősödik, csak szítva a nő apjuk iránti érzett utálatát.*
- A kutyának nem az dolga, hogy visszaugasson! *Üvölt a fiúra. Rázza magát, minden bizonnyal sok kellemetlenséget okozva Melton és Zakt'ar számára ezzel.
Ám hamar kifárad. A hiszti nemsokára alábbhagy. Fáj mindene.*
2013. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-12-13 22:16:30
Üzenet elküldve: 2016-12-13 22:16:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Daewe//
*Az alkalmi labor Taitos kedvére van, ugyanis ő is hasonló stílusban végzi a dolgait. Közelebb lép, megszemléli, és picit gondolkodik is, hogy melyik mire lehet való részleteiben, de sajnos ő csak a poharazásig jut el.*
-Én is Én vagyok, akkor örvendek!
*Nyújt kezet magának vigyorogva.*
-Belőled, csak egy van, de mondhatni.
*Neveti el magát a hirtelen kérdésre.*
-Szóval a helyzet az, hogy egy olyan sötétebb kéket keresek, de legutóbb mikor azokat kevergettem csak víz lett belőle.
*Magyaráz bőszen.*
-Mondjuk megeshet, hogy nem két hat koplalás után a poros szegénynegyedben kellett volna.
*Von vállat, aztán előhúzza a sötétzöldet.*
-De ezt sikerült.
*Ő is annyira örül magának, mint egy szelet tök a kemencében.
Komolyra fordítván a szót meglepődik a feleleten.*
~Az anyja, hát három-négy hatra megy el az ember, és legendákat költenek róla, meg ezer új tagot vesznek fel a szövetségébe?~
*Azért kifejezi örömét Daewe léte iránt, egy apró biccentéssel.*
-Ezt igazán jó hallani!
*Aztán maga is bemutatkozik, legújabb művésznevét használva.*
-Én meg Taitos vagyok, a Legszürkébb errefelé. Szilánk tag, és rendbontó asszisztens, persze csak Kriyon után.
*Sorolja tudományát.*
-Szóval, ha netalán akad olyan kéked, amitől picit könnyebben menne a tanulás, mit kell tennem, hogy kapjak egyet?
*Tér máris az alkura, hiszen várják lent.*
*Az alkalmi labor Taitos kedvére van, ugyanis ő is hasonló stílusban végzi a dolgait. Közelebb lép, megszemléli, és picit gondolkodik is, hogy melyik mire lehet való részleteiben, de sajnos ő csak a poharazásig jut el.*
-Én is Én vagyok, akkor örvendek!
*Nyújt kezet magának vigyorogva.*
-Belőled, csak egy van, de mondhatni.
*Neveti el magát a hirtelen kérdésre.*
-Szóval a helyzet az, hogy egy olyan sötétebb kéket keresek, de legutóbb mikor azokat kevergettem csak víz lett belőle.
*Magyaráz bőszen.*
-Mondjuk megeshet, hogy nem két hat koplalás után a poros szegénynegyedben kellett volna.
*Von vállat, aztán előhúzza a sötétzöldet.*
-De ezt sikerült.
*Ő is annyira örül magának, mint egy szelet tök a kemencében.
Komolyra fordítván a szót meglepődik a feleleten.*
~Az anyja, hát három-négy hatra megy el az ember, és legendákat költenek róla, meg ezer új tagot vesznek fel a szövetségébe?~
*Azért kifejezi örömét Daewe léte iránt, egy apró biccentéssel.*
-Ezt igazán jó hallani!
*Aztán maga is bemutatkozik, legújabb művésznevét használva.*
-Én meg Taitos vagyok, a Legszürkébb errefelé. Szilánk tag, és rendbontó asszisztens, persze csak Kriyon után.
*Sorolja tudományát.*
-Szóval, ha netalán akad olyan kéked, amitől picit könnyebben menne a tanulás, mit kell tennem, hogy kapjak egyet?
*Tér máris az alkura, hiszen várják lent.*
2012. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-12-13 22:05:24
Üzenet elküldve: 2016-12-13 22:05:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Még a gyűlés estéjén //
*Erős, önálló madárnak tűnik mely nem szorul rá gazdája védelmére. Jobb lesz vele vigyázni, nem kétség.*
- Hah! *Háborog a nő.* De te előtte legalább megsütöd! Vagy nyersen eszed a hollóhúst? Na és hogy tetszene, ha valamelyik mágusbarátod szemét vájná ki a büdös tollasa?
*Szavaihoz mérten egész nyugodtan rágcsálja pipáját, de aztán hirtelen kapja ki szájából, hogy Krestvirt is megfenyegesse vele.*
- Azt mondod, őrült vagyok? Nem őrültség ez, kislány. Elővigyázatosság. Majd ha már annyi mindent megéltél mint én rájössz, hogy nem minden habos sütemény. Nem mindenki akar neked jót.
*Megingatja fejét, aztán inkább ráhagyja a madár dolgát a lányra.*
- Sok sikert hozzá, hogy bármit kiszedj belőle.
*A hamut kiütögeti a pipából csak úgy, a földre. Krestvir biztos lehet benne, hogy a nő hagy számára takarítani valót.*
- Csak azt nem értem hogy van az, hogy itt ez a sok tudós mágus, mégsem tudnak neked segíteni? *Motyogja maga elé.*
*Erős, önálló madárnak tűnik mely nem szorul rá gazdája védelmére. Jobb lesz vele vigyázni, nem kétség.*
- Hah! *Háborog a nő.* De te előtte legalább megsütöd! Vagy nyersen eszed a hollóhúst? Na és hogy tetszene, ha valamelyik mágusbarátod szemét vájná ki a büdös tollasa?
*Szavaihoz mérten egész nyugodtan rágcsálja pipáját, de aztán hirtelen kapja ki szájából, hogy Krestvirt is megfenyegesse vele.*
- Azt mondod, őrült vagyok? Nem őrültség ez, kislány. Elővigyázatosság. Majd ha már annyi mindent megéltél mint én rájössz, hogy nem minden habos sütemény. Nem mindenki akar neked jót.
*Megingatja fejét, aztán inkább ráhagyja a madár dolgát a lányra.*
- Sok sikert hozzá, hogy bármit kiszedj belőle.
*A hamut kiütögeti a pipából csak úgy, a földre. Krestvir biztos lehet benne, hogy a nő hagy számára takarítani valót.*
- Csak azt nem értem hogy van az, hogy itt ez a sok tudós mágus, mégsem tudnak neked segíteni? *Motyogja maga elé.*
2011. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-12-13 22:01:01
Üzenet elküldve: 2016-12-13 22:01:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Daewe szobája//
- Úgy lesz.
*Bólint mosolyogva Worenth szavaira, majd amikor a mágus magára hagyja, még mindig széles mosollyal néz végig kis készletén. Nem kimeríthetetlenek a források, de ennyiért is hálásnak kell lennie, és az is. Így viszont különösen oda kell figyelnie, hogy mit csinál és hogyan, mert bár Worenth mester azt mondta, hogy nem katasztrófa ha valami nem sikerül, de neki azért bántaná az önérzetét. És a mágusok annak nem sok hasznát veszik, ha a félresikerült löttyöket elkámpicsorodott arccal önti ki a kertek alatt.
Aztán elégedetten és izgatottan dörzsöli össze a két tenyerét. A ládából kipakol mindent, majd visszacsukva azt, annak fedelén összeállítja alkalmi laboratóriumát. Persze egy nagy tudású alkimista mester csak elnézően mosolyogna, ha hallaná, hogy Daewe a kémcsöveit, üvegcséit, pipettáit, egyéb kis eszközeit, rozoga lepárlóját és forralóját, meg a két borszeszégőt laboratóriumnak nevezi. De neki ez az. Most pedig egy foltokkal alaposan tarkított kötényt akaszt a nyakába, acéllal és kovával tüzet csihol a kanócokra, és nekilát. Mivel zöld italból van több, ezekkel kezdi. Az első lépésnél szinte oda sem néz, ez igazán egyszerű. Ahogy két világoszöldet óvatosan elegyít, a folyadékban sötétebb csíkok jelennek meg, hogy az egész sötétebb árnyalatot öltsön a végére. Pici hezitálás után a sötétzöld italt tartalmazó mellé állít egy világoszöldet. Ez sem különösebben bonyolult, de odafigyelést igényel. Egy rossz mozdulat, és az egész áttetsző, víztiszta lesz, tehát pocsékba megy. A sötétből egy keveset egy pohárba tölt, ezzel elegyíti a világosabbat, lassan csepegtetve, gyorsan keverve egy üvegpálcával. Eddig jó, most jön az, hogy ezt a keveréket adagolja óvatosan a sötétzöld maradékához, finoman mozgatva az üvegcsét, így kevergetve. Most már nem merne olyan nagyképű lenni, hogy rutinból csinálja, még nyelvét is kidugja kicsit ajkai közül, annyira koncentrál. Amikor pedig a két folyadék teljes mennyisége összevegyül, az eddig csillogó anyag homályosodni kezd, aztán olajzöld árnyalatot ölt.*
- Igen!
*Szinte hangosan felnevet. Ez azért már valami, mégsem csak amolyan italocska, ami sebeket gyógyít, de azt mondják, hogy ezzel csatában szerzett komoly sérüléseket is túl lehet élni. Az pedig úgy szokott lenni, hogy a siker szárnyakat ad, de legalábbis önbizalmat. Szusszan egyet, és az eddigieket még egyszer elvégzi. Most már van egy fölös olajzöld itala, a készletében pedig már lapult egy sötétzöld. Az utóbbit egy nagyobb lombikba tölti és melegíteni kezdi az egyik égővel. Az olajzöld mehet a lepárlóba, annak is alágyújt. A lepárló kivezető csövének végét a lombikba dugja úgy, hogy a sötétzöld folyadékba merüljön. Itt a gőzöknek kell a folyadékkal vegyülnie, ez már elég macerás. Szinte pontosan akkor kell elkezdenie gyöngyözi az egyiknek, amikor a másik is forrni kezd. Ezt végül sikerül jól időzíteni, a pezsgő sötét elixírben olajosan játszó gőzbuborékok törnek fel. Kívülállónak az lehet különös, hogy ezek a buborékok nem pukkannak szét a folyadék felszínén, hanem feloldódnak benne lassan. Ez jó jel, de még nem biztos a siker. Az csak akkor lesz, ha opálosan átlátszatlanná válik a keverék. Ez pedig most megtörténik, Daewe pedig legszívesebben felugrana, de gyorsan fel kell kapnia egyik kezére egy kesztyűt, a forró lombikot lekapni a lángról és gyorsan kevergetni addig, míg kicsit le nem hűl. De most már nagy hibát nem véthet, és ami azt illeti, boldog. Voltak, akik már egy szíven szúrást is túléltek ezzel az itallal.*
//Taitos//
*Ebben a szent pillanatban akad látogatója, csak a köszönésre kapja fel a fejét, a kopogtatást észre sem vette. Lehet, hogy az ifjú azért csodálkozik el ennyire rajta, mert koszos kötényben, egyik kezén vastag nemezkesztyűsen, bőszen lombikot rázogatva nem annyira megnyerő látvány.*
- Szia! Hát én.
*Kicsit zavartan néz a vékony férfira, vagy inkább még fiúra, nehéz eldöntenie. Aztán rájön, hogy a másik minden bizonnyal sokkal régebben él itt, mint ő, neki illene bemutatkoznia. Nyitja a száját, hogy elmondja, ki is ő és mit keres itt, de a másik felcsillanó szemmel megelőzi.*
- Engem?
*Szélesen mosolyodik el, mert most már sejti, hogy miről is van szó. Leteszi az elkészült italt tartalmazó üvegcsét, ledobja a kesztyűt és kezet nyújt látogatójának.*
- Daewe Syl'dor, a Szilánkok alkimistája. Tulajdonképpen még új alkimistája. Pontosan mire van szükséged?
*Fizimiskájára rácáfolóan barátságos, mint általában. De ma különösen az, igazán jó napja van. Azt csinálhatja, amit a legjobban szeret, és még csak el sem rontott semmit.*
- Úgy lesz.
*Bólint mosolyogva Worenth szavaira, majd amikor a mágus magára hagyja, még mindig széles mosollyal néz végig kis készletén. Nem kimeríthetetlenek a források, de ennyiért is hálásnak kell lennie, és az is. Így viszont különösen oda kell figyelnie, hogy mit csinál és hogyan, mert bár Worenth mester azt mondta, hogy nem katasztrófa ha valami nem sikerül, de neki azért bántaná az önérzetét. És a mágusok annak nem sok hasznát veszik, ha a félresikerült löttyöket elkámpicsorodott arccal önti ki a kertek alatt.
Aztán elégedetten és izgatottan dörzsöli össze a két tenyerét. A ládából kipakol mindent, majd visszacsukva azt, annak fedelén összeállítja alkalmi laboratóriumát. Persze egy nagy tudású alkimista mester csak elnézően mosolyogna, ha hallaná, hogy Daewe a kémcsöveit, üvegcséit, pipettáit, egyéb kis eszközeit, rozoga lepárlóját és forralóját, meg a két borszeszégőt laboratóriumnak nevezi. De neki ez az. Most pedig egy foltokkal alaposan tarkított kötényt akaszt a nyakába, acéllal és kovával tüzet csihol a kanócokra, és nekilát. Mivel zöld italból van több, ezekkel kezdi. Az első lépésnél szinte oda sem néz, ez igazán egyszerű. Ahogy két világoszöldet óvatosan elegyít, a folyadékban sötétebb csíkok jelennek meg, hogy az egész sötétebb árnyalatot öltsön a végére. Pici hezitálás után a sötétzöld italt tartalmazó mellé állít egy világoszöldet. Ez sem különösebben bonyolult, de odafigyelést igényel. Egy rossz mozdulat, és az egész áttetsző, víztiszta lesz, tehát pocsékba megy. A sötétből egy keveset egy pohárba tölt, ezzel elegyíti a világosabbat, lassan csepegtetve, gyorsan keverve egy üvegpálcával. Eddig jó, most jön az, hogy ezt a keveréket adagolja óvatosan a sötétzöld maradékához, finoman mozgatva az üvegcsét, így kevergetve. Most már nem merne olyan nagyképű lenni, hogy rutinból csinálja, még nyelvét is kidugja kicsit ajkai közül, annyira koncentrál. Amikor pedig a két folyadék teljes mennyisége összevegyül, az eddig csillogó anyag homályosodni kezd, aztán olajzöld árnyalatot ölt.*
- Igen!
*Szinte hangosan felnevet. Ez azért már valami, mégsem csak amolyan italocska, ami sebeket gyógyít, de azt mondják, hogy ezzel csatában szerzett komoly sérüléseket is túl lehet élni. Az pedig úgy szokott lenni, hogy a siker szárnyakat ad, de legalábbis önbizalmat. Szusszan egyet, és az eddigieket még egyszer elvégzi. Most már van egy fölös olajzöld itala, a készletében pedig már lapult egy sötétzöld. Az utóbbit egy nagyobb lombikba tölti és melegíteni kezdi az egyik égővel. Az olajzöld mehet a lepárlóba, annak is alágyújt. A lepárló kivezető csövének végét a lombikba dugja úgy, hogy a sötétzöld folyadékba merüljön. Itt a gőzöknek kell a folyadékkal vegyülnie, ez már elég macerás. Szinte pontosan akkor kell elkezdenie gyöngyözi az egyiknek, amikor a másik is forrni kezd. Ezt végül sikerül jól időzíteni, a pezsgő sötét elixírben olajosan játszó gőzbuborékok törnek fel. Kívülállónak az lehet különös, hogy ezek a buborékok nem pukkannak szét a folyadék felszínén, hanem feloldódnak benne lassan. Ez jó jel, de még nem biztos a siker. Az csak akkor lesz, ha opálosan átlátszatlanná válik a keverék. Ez pedig most megtörténik, Daewe pedig legszívesebben felugrana, de gyorsan fel kell kapnia egyik kezére egy kesztyűt, a forró lombikot lekapni a lángról és gyorsan kevergetni addig, míg kicsit le nem hűl. De most már nagy hibát nem véthet, és ami azt illeti, boldog. Voltak, akik már egy szíven szúrást is túléltek ezzel az itallal.*
//Taitos//
*Ebben a szent pillanatban akad látogatója, csak a köszönésre kapja fel a fejét, a kopogtatást észre sem vette. Lehet, hogy az ifjú azért csodálkozik el ennyire rajta, mert koszos kötényben, egyik kezén vastag nemezkesztyűsen, bőszen lombikot rázogatva nem annyira megnyerő látvány.*
- Szia! Hát én.
*Kicsit zavartan néz a vékony férfira, vagy inkább még fiúra, nehéz eldöntenie. Aztán rájön, hogy a másik minden bizonnyal sokkal régebben él itt, mint ő, neki illene bemutatkoznia. Nyitja a száját, hogy elmondja, ki is ő és mit keres itt, de a másik felcsillanó szemmel megelőzi.*
- Engem?
*Szélesen mosolyodik el, mert most már sejti, hogy miről is van szó. Leteszi az elkészült italt tartalmazó üvegcsét, ledobja a kesztyűt és kezet nyújt látogatójának.*
- Daewe Syl'dor, a Szilánkok alkimistája. Tulajdonképpen még új alkimistája. Pontosan mire van szükséged?
*Fizimiskájára rácáfolóan barátságos, mint általában. De ma különösen az, igazán jó napja van. Azt csinálhatja, amit a legjobban szeret, és még csak el sem rontott semmit.*
2010. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-12-13 21:48:59
Üzenet elküldve: 2016-12-13 21:48:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nel//
*A tündér tehát belemegy a dolgokba, vagy csak eszik, a lényeg, hogy barátságosan viselkedik mind vele, mind a gondolattal szemben, hogy a szövetség tagja legyen, így Worenthnek már csupán csak szakmai dolga lesz.*
-Értem.
*Újabb történet a tündérekről.*
-Sőt, hallottam azt is, hogy virágból születtek.
*Kontráz rá, a tündérológiai tudása legszebb gyöngyszemével, melyet az aranyos Mofetától tanult.*
-Bizonyára a mester tud neked megfelelő praktikákat mutatni.
~Habár én nem láttam még repülni.~
*Teszi hozzá gondolatban. Végül hahotázni kezd, csak úgy, hirtelen.*
-Elnézést! Szabadkozik. Elképzeltem Worenth mestert, amint kezeit előre nyújtva, koncentrálva, csattogó köpennyel röppen ki az ablakából az illemhelyig, mert sürgős.
*Utánozza a mozdulatot is hozzá, persze grimasszal.
Erőt véve magán azonban komolyabb hangvételre vált miközben feláll.*
-Nellara, az egész varázslás egy új, velünk született szárny megismerése. Vannak persze sasok, és verebek, sőt, struccok is, kiknek a szárny mit sem jelent, de nem jársz rossz helyen, ha itt kötöttél ki.
Nemsokára jövök, fel kell mennem a szobámba. A kezedre nem lesz szükség, csak ha netán velem baj történne hívnod kellene egy kis segítséget. Az elmém nem mindig van a helyzet magaslatán, ha kísérletezek.
*Magyarázza egyszerűnek tüntetve fel a bonyolult helyzetet.*
-Pár perc, és jövök!
Ohh igen, és a legendák. Valószínűleg nem igazak. A Karavánpihenőben meghalt az ittenieken kívül minden mágus, akit valaha tiszteltem. A templomiak pedig legutóbb is elzavartak, még mikor mesteremet és Worenthet említettem, mint feladatom kiadóját, akkor is. Dölyfös egy nép.
*Persze lehet róla hallani innen-onnan, de ezek inkább furcsa híresztelések lehetnek valami éjjeli fényes villogásról, és egy holdmágusról, mintsem a Taitost elkapó szemtanúk.
Ezzel mosolyogva ki is lép, és elindul fel, meglesni Essfyh szobáját, kit legutóbbi szerelmes találkájuk után elnyelt a föld. Megint.*
//Daewe//
~Hol lehet?! Esetleg... Nem! Ha akarná szólt volna!~
*Vívódik magában a mágikus felkutatáson tanakodva, azonban egyértelmű a helyzet. Ess elmenekült előle, csak úgy, hirtelen. Így lehet az is, hogy az eddig üresen álló egy másik szoba előtt elhaladva Taitos egyértelmű nyomokat talál, melyek arra utalnak, hogy nem üres.
Kopogtat az ajtón, és ha nem sikít valaki, hogy várjon, akkor belép s köszön is.*
-Szia! Hát te?
*Pillant érdeklődve a szoba gazdájára, majd végig is méri a szobát, és az majdnem akkora lelkesedésre ad okot, mint az, hogy új lakót ismerhet meg.*
-Pont ezeket kerestem.
*Nyitja nagyra szemeit örömében, hogy egy régóta elméjében zakatoló gonolat most végre megoldhatja önmagát, már csak azt nem tudja kivel van dolga, és mit kell megtennie, hogy álma valóság legyen.*
*A tündér tehát belemegy a dolgokba, vagy csak eszik, a lényeg, hogy barátságosan viselkedik mind vele, mind a gondolattal szemben, hogy a szövetség tagja legyen, így Worenthnek már csupán csak szakmai dolga lesz.*
-Értem.
*Újabb történet a tündérekről.*
-Sőt, hallottam azt is, hogy virágból születtek.
*Kontráz rá, a tündérológiai tudása legszebb gyöngyszemével, melyet az aranyos Mofetától tanult.*
-Bizonyára a mester tud neked megfelelő praktikákat mutatni.
~Habár én nem láttam még repülni.~
*Teszi hozzá gondolatban. Végül hahotázni kezd, csak úgy, hirtelen.*
-Elnézést! Szabadkozik. Elképzeltem Worenth mestert, amint kezeit előre nyújtva, koncentrálva, csattogó köpennyel röppen ki az ablakából az illemhelyig, mert sürgős.
*Utánozza a mozdulatot is hozzá, persze grimasszal.
Erőt véve magán azonban komolyabb hangvételre vált miközben feláll.*
-Nellara, az egész varázslás egy új, velünk született szárny megismerése. Vannak persze sasok, és verebek, sőt, struccok is, kiknek a szárny mit sem jelent, de nem jársz rossz helyen, ha itt kötöttél ki.
Nemsokára jövök, fel kell mennem a szobámba. A kezedre nem lesz szükség, csak ha netán velem baj történne hívnod kellene egy kis segítséget. Az elmém nem mindig van a helyzet magaslatán, ha kísérletezek.
*Magyarázza egyszerűnek tüntetve fel a bonyolult helyzetet.*
-Pár perc, és jövök!
Ohh igen, és a legendák. Valószínűleg nem igazak. A Karavánpihenőben meghalt az ittenieken kívül minden mágus, akit valaha tiszteltem. A templomiak pedig legutóbb is elzavartak, még mikor mesteremet és Worenthet említettem, mint feladatom kiadóját, akkor is. Dölyfös egy nép.
*Persze lehet róla hallani innen-onnan, de ezek inkább furcsa híresztelések lehetnek valami éjjeli fényes villogásról, és egy holdmágusról, mintsem a Taitost elkapó szemtanúk.
Ezzel mosolyogva ki is lép, és elindul fel, meglesni Essfyh szobáját, kit legutóbbi szerelmes találkájuk után elnyelt a föld. Megint.*
//Daewe//
~Hol lehet?! Esetleg... Nem! Ha akarná szólt volna!~
*Vívódik magában a mágikus felkutatáson tanakodva, azonban egyértelmű a helyzet. Ess elmenekült előle, csak úgy, hirtelen. Így lehet az is, hogy az eddig üresen álló egy másik szoba előtt elhaladva Taitos egyértelmű nyomokat talál, melyek arra utalnak, hogy nem üres.
Kopogtat az ajtón, és ha nem sikít valaki, hogy várjon, akkor belép s köszön is.*
-Szia! Hát te?
*Pillant érdeklődve a szoba gazdájára, majd végig is méri a szobát, és az majdnem akkora lelkesedésre ad okot, mint az, hogy új lakót ismerhet meg.*
-Pont ezeket kerestem.
*Nyitja nagyra szemeit örömében, hogy egy régóta elméjében zakatoló gonolat most végre megoldhatja önmagát, már csak azt nem tudja kivel van dolga, és mit kell megtennie, hogy álma valóság legyen.*
2009. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-12-13 21:21:46
Üzenet elküldve: 2016-12-13 21:21:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Ébresztő//
* A mélyen megbúvó apai ösztönök még Zarasban is megtalálhatók, így nem csoda, hogy tudat alatt cselekszik. Válaszolni nem tud, bár egyértelmű, hogy ha lesz, akkor fiút kíván. Azt nem is sejti, hogy mindjárt kettő élet növekszik Loka szíve alatt. Amíg öleli, gondolatok százai cikáznak végig elméjén, ezek közül pár ilyen:
~ Terhes... Lokában növekszik a fiam, a... a gyermekem... én... apa leszek... az istenekre, apa leszek... ~
Nem éppen a legboldogabb formában hangzanak ezek, de mielőtt rájönne, hogy örül e neki vagy sem, torkon ragadják, és ledöntik az ágyra. Elméjéből kiszakadva kétségbeesetten mered a lányra, csak utána jut eszébe szabadulni. Ujjai rászorulnak a Gorthwen lány csuklóira, s szépen lassan lefejti az ujjakat nyakáról, a lány karjait két oldalra húzva. Ez jó sokáig piros lesz, meg még egy vékony vágást is sikerül ejtenie a körmével.
Szája szavakat formál, de hang egyelőre nem jön ki. *
- Kérlek... Loka, kérlek...
* Próbálja nyugtatni, figyelve rá, hogy se ő, se a lány ne sértse meg még véletlenül sem a pocakot. *
- Ny-nyugodj már meg!
* Kiált rá ő is, hátha kicsit visszavesz. A meglepettségtől, hogy szürke kutyuskája visszaugatott, vagy attól, hogy valaki rákiabált, vagy istenigazából akármitől, nem érdekli, csak vegyen vissza. *
* A mélyen megbúvó apai ösztönök még Zarasban is megtalálhatók, így nem csoda, hogy tudat alatt cselekszik. Válaszolni nem tud, bár egyértelmű, hogy ha lesz, akkor fiút kíván. Azt nem is sejti, hogy mindjárt kettő élet növekszik Loka szíve alatt. Amíg öleli, gondolatok százai cikáznak végig elméjén, ezek közül pár ilyen:
~ Terhes... Lokában növekszik a fiam, a... a gyermekem... én... apa leszek... az istenekre, apa leszek... ~
Nem éppen a legboldogabb formában hangzanak ezek, de mielőtt rájönne, hogy örül e neki vagy sem, torkon ragadják, és ledöntik az ágyra. Elméjéből kiszakadva kétségbeesetten mered a lányra, csak utána jut eszébe szabadulni. Ujjai rászorulnak a Gorthwen lány csuklóira, s szépen lassan lefejti az ujjakat nyakáról, a lány karjait két oldalra húzva. Ez jó sokáig piros lesz, meg még egy vékony vágást is sikerül ejtenie a körmével.
Szája szavakat formál, de hang egyelőre nem jön ki. *
- Kérlek... Loka, kérlek...
* Próbálja nyugtatni, figyelve rá, hogy se ő, se a lány ne sértse meg még véletlenül sem a pocakot. *
- Ny-nyugodj már meg!
* Kiált rá ő is, hátha kicsit visszavesz. A meglepettségtől, hogy szürke kutyuskája visszaugatott, vagy attól, hogy valaki rákiabált, vagy istenigazából akármitől, nem érdekli, csak vegyen vissza. *
2008. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-12-13 21:07:13
Üzenet elküldve: 2016-12-13 21:07:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Odabent//
*A legjobban az rémíti meg, hogy testvére is megrémül. Míg a másik összerándul, ő ledermed és úgy figyel. Mindenre. A külső zajokra, arra az idegen érzésre, a három dobogás gyorsulására…*
~ De… de… mi történik? ~ kérdezi ismét, kétségbeesetten.
Aztán jön az a ki tudja honnan ismerős, áramló érzés, ami anya testén halad végig, és így az övékén is. De hamar múlik, és utána megint a gyors dübörgés köti le figyelmét, ami még mindig nyugtalanná és boldogtalanná teszi. Egyszerűen érzi, hogy baj van.
Ám jön ebbe enyhülés is. Mikor odakint anya átöleli apát, egy kicsit csönd lesz.*
~ Talán vége van? ~ töpreng, és tapogatózón kinyújtja karját a kinti zajok forrása felé, de mivel ügyetlen még, inkább csak beleüt aprót a burokba. De mielőtt még csak esélye is lenne picit megnyugodni, az egész folytatódik. Nehezen különbözteti meg anya dühét a sajátjától, de mivel neki nem kellene így éreznie, nagyon összezavarja az egész. Ha már odakint lenne, kétségtelenül hangos ordítással fejezné ki nemtetszését.*
*A legjobban az rémíti meg, hogy testvére is megrémül. Míg a másik összerándul, ő ledermed és úgy figyel. Mindenre. A külső zajokra, arra az idegen érzésre, a három dobogás gyorsulására…*
~ De… de… mi történik? ~ kérdezi ismét, kétségbeesetten.
Aztán jön az a ki tudja honnan ismerős, áramló érzés, ami anya testén halad végig, és így az övékén is. De hamar múlik, és utána megint a gyors dübörgés köti le figyelmét, ami még mindig nyugtalanná és boldogtalanná teszi. Egyszerűen érzi, hogy baj van.
Ám jön ebbe enyhülés is. Mikor odakint anya átöleli apát, egy kicsit csönd lesz.*
~ Talán vége van? ~ töpreng, és tapogatózón kinyújtja karját a kinti zajok forrása felé, de mivel ügyetlen még, inkább csak beleüt aprót a burokba. De mielőtt még csak esélye is lenne picit megnyugodni, az egész folytatódik. Nehezen különbözteti meg anya dühét a sajátjától, de mivel neki nem kellene így éreznie, nagyon összezavarja az egész. Ha már odakint lenne, kétségtelenül hangos ordítással fejezné ki nemtetszését.*
2007. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-12-13 20:56:39
Üzenet elküldve: 2016-12-13 20:56:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Ébresztő //
*A hőn áhított félelem végre-valahára felgyúl az elf hímben, Loka azonban mintha rá sem hederítene közeledik megállíthatatlanul. Az ölelő karok gyengédsége akár az ő méhe gyermekeiket, óvja a nőt mindentől mi veszélyt jelenthet ezen a világon.*
- Nem tudom. Fiút szeretnél? *Kérdi szelíden. Túl szelíden.
Szemeit lehunyva gyengéd csókot lehet a férfi ajkaira. Ujjai cirógatva vándorolnak annak arcáról nyaka felé.
Hirtelen ragadja meg az elf torkát mindkét kezével, vicsorogva, dühödten dönti le lábairól a szürke fiút. Lám, annyi jó van a dologban, hogy Zarasnak nem kell tovább gyenge lábain állnia.*
- A te hibád! Minden a te hibád! Hogy tehetted ezt velem?! Tönkre tettél! *Üvölti, köpi szitkait. Ha dulakodásra kerülne a sor, az sem zavarja. Nem érdekli a hasában lévő kicsi, csak az, hogy a Zygendar fiú szenvedjen. Hogy csússzon-másszon a lábai előtt, könyörögjön kegyelemért vagy a halál általi megváltásért.*
A hozzászólás írója (Loka Gorthwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.13 20:58:26
*A hőn áhított félelem végre-valahára felgyúl az elf hímben, Loka azonban mintha rá sem hederítene közeledik megállíthatatlanul. Az ölelő karok gyengédsége akár az ő méhe gyermekeiket, óvja a nőt mindentől mi veszélyt jelenthet ezen a világon.*
- Nem tudom. Fiút szeretnél? *Kérdi szelíden. Túl szelíden.
Szemeit lehunyva gyengéd csókot lehet a férfi ajkaira. Ujjai cirógatva vándorolnak annak arcáról nyaka felé.
Hirtelen ragadja meg az elf torkát mindkét kezével, vicsorogva, dühödten dönti le lábairól a szürke fiút. Lám, annyi jó van a dologban, hogy Zarasnak nem kell tovább gyenge lábain állnia.*
- A te hibád! Minden a te hibád! Hogy tehetted ezt velem?! Tönkre tettél! *Üvölti, köpi szitkait. Ha dulakodásra kerülne a sor, az sem zavarja. Nem érdekli a hasában lévő kicsi, csak az, hogy a Zygendar fiú szenvedjen. Hogy csússzon-másszon a lábai előtt, könyörögjön kegyelemért vagy a halál általi megváltásért.*
A hozzászólás írója (Loka Gorthwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.13 20:58:26
2006. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-12-13 20:37:16
Üzenet elküldve: 2016-12-13 20:37:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Ébresztő//
* Most igen, a szürkén van a sor, hogy kétségbeessen. Arca nagyon gyorsan falfehérré válik, nem mintha olyan sok árnyalatot kéne változzon, de azért igenis látványos a folyamat, s hátratántorodik, végül az ágy állítja meg, ahogy a keret a vádlijának nyomódik.
Még kettőt lépne hátra, mikor meglátja, Loka felé közeledik. Nehéz bevallania, de megijed a lánytól.
Arra a legkevésbé sem számít, hogy egy ilyen paprikás hangulatból hirtelen ilyen riadtá válik.
~ Biztos a terhesség miatt. ~
A terhesség miatt...
~ Terhesség. ~
Magához öleli, s észre sem veszi, hogy reflexszerűen óvatosan szorítja magához úgy, hogy ne nyomódjon meg a hasa. *
- K-kisfiú?
* Ha nem lenne még annyira sokkolt állapotban, hogy mozogni tudjon, minden bizonnyal térdre esne a lány előtt. Nem azért, hogy megkérje a kezét, hanem azért mert nem tudja már elviselni a remegést a lábában. Persze ez is hamar eljöhet, már csak pár percig bírja talpon. *
* Most igen, a szürkén van a sor, hogy kétségbeessen. Arca nagyon gyorsan falfehérré válik, nem mintha olyan sok árnyalatot kéne változzon, de azért igenis látványos a folyamat, s hátratántorodik, végül az ágy állítja meg, ahogy a keret a vádlijának nyomódik.
Még kettőt lépne hátra, mikor meglátja, Loka felé közeledik. Nehéz bevallania, de megijed a lánytól.
Arra a legkevésbé sem számít, hogy egy ilyen paprikás hangulatból hirtelen ilyen riadtá válik.
~ Biztos a terhesség miatt. ~
A terhesség miatt...
~ Terhesség. ~
Magához öleli, s észre sem veszi, hogy reflexszerűen óvatosan szorítja magához úgy, hogy ne nyomódjon meg a hasa. *
- K-kisfiú?
* Ha nem lenne még annyira sokkolt állapotban, hogy mozogni tudjon, minden bizonnyal térdre esne a lány előtt. Nem azért, hogy megkérje a kezét, hanem azért mert nem tudja már elviselni a remegést a lábában. Persze ez is hamar eljöhet, már csak pár percig bírja talpon. *
2005. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-12-13 20:30:47
Üzenet elküldve: 2016-12-13 20:30:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Taitos és a többiek//
- Á, értem!
*Mosolyog, még akkor is, ha igazából nem érti.*
~Teljesen mindegy!~
*Amúgy sem tűnik neki úgy, hogy az a személy olyan fontos lenne, hogy feltétlenül tudnia kellene, hogy kicsoda az.
Ezek után az idegen végre bemutatkozik neki, Nellarának pedig szinte leesik álla.*
~Ő lenne Taitos mester?~
*Kezd égni a feje, hogy ezt nem tudta... Kár, hogy az apró tündér sosem tudta elrejteni az érzelmeit.*
-Ó, Mester! Nagyon sokat hallottam magáról Artheniorban. A képességei legendásak.
*Ezekkel pedig nem is vitatkozik. Ugyan nem látta, de biztosan igaz.*
- Nagyon szépen köszönöm! Igazán finomnak tűnik!
*Hálálkodik az ételért, majd amint leteszik elé azonnal bele is harap. Nem rossz ízű, olyan átlagos, a tündér éhes gyomrának egyszerűen tökéletes. Nem lepődik meg, hogy a mágus saját magának kétszer akkora adagot adott, elvégre a méreteik... nem, nem ugyanakkorák. A magasak mindig sokkal többet esznek nála.
Evés közben hallhatja a mester szavait, és teljesen egyetért azzal, amit mond. Nem is számított másra, de teljesen megéri neki, és nem is teher. Sőt, örül, az ilyen testvéries együttműködésnek, hiszen ilyenben sohasem volt része. Valami azt súgja neki legbelül, hogy jól fogja itt érezni magát.*
- Én nagyon szívesen segítek, bármiben, amiben csak tudok! Öm... Beférek oda, ahova más nem, és a kis kezeimnek is hasznát szokták venni!
*Próbálja elviccelni a végét, bár van benne némi igazság, nem is kevés.
Közben össze-vissza forgatja a fejét, hogy menyi idegen, ismeretlen arc jelenik meg, Megpróbál köszönni mindenkinek, nos, azok vagy visszaköszönnek neki, vagy nem. De inkább Taitos mesterre figyel most.*
- Azt mondják, hogy régen a tündérek a repülés helyett a járást választották, ezért pedig kezd eltűnni a szárnyunk. Igazából találkoztam olyan tündérrel, akinek nem volt szárnya, csak a kisebbeknek van. Nagyon sokszor próbáltam repüli, de sosem ment, csak összetörtem magamat. Valaki mesélte, hogy van olyan levegőmágia, amivel pár métert fel lehet emelkedni. Az is sokkal jobb, mint a vitorlázás, nem?
*Fogalmam sincs, hogy erre milyen válasz fog jönni, de reméli, hogy nem égette le magát teljesen. Ezek a félelmek...*
- Szívesen segítek bármiben.
*Bólogat, hiszen ezen ne múljanak a dolgok.*
- Á, értem!
*Mosolyog, még akkor is, ha igazából nem érti.*
~Teljesen mindegy!~
*Amúgy sem tűnik neki úgy, hogy az a személy olyan fontos lenne, hogy feltétlenül tudnia kellene, hogy kicsoda az.
Ezek után az idegen végre bemutatkozik neki, Nellarának pedig szinte leesik álla.*
~Ő lenne Taitos mester?~
*Kezd égni a feje, hogy ezt nem tudta... Kár, hogy az apró tündér sosem tudta elrejteni az érzelmeit.*
-Ó, Mester! Nagyon sokat hallottam magáról Artheniorban. A képességei legendásak.
*Ezekkel pedig nem is vitatkozik. Ugyan nem látta, de biztosan igaz.*
- Nagyon szépen köszönöm! Igazán finomnak tűnik!
*Hálálkodik az ételért, majd amint leteszik elé azonnal bele is harap. Nem rossz ízű, olyan átlagos, a tündér éhes gyomrának egyszerűen tökéletes. Nem lepődik meg, hogy a mágus saját magának kétszer akkora adagot adott, elvégre a méreteik... nem, nem ugyanakkorák. A magasak mindig sokkal többet esznek nála.
Evés közben hallhatja a mester szavait, és teljesen egyetért azzal, amit mond. Nem is számított másra, de teljesen megéri neki, és nem is teher. Sőt, örül, az ilyen testvéries együttműködésnek, hiszen ilyenben sohasem volt része. Valami azt súgja neki legbelül, hogy jól fogja itt érezni magát.*
- Én nagyon szívesen segítek, bármiben, amiben csak tudok! Öm... Beférek oda, ahova más nem, és a kis kezeimnek is hasznát szokták venni!
*Próbálja elviccelni a végét, bár van benne némi igazság, nem is kevés.
Közben össze-vissza forgatja a fejét, hogy menyi idegen, ismeretlen arc jelenik meg, Megpróbál köszönni mindenkinek, nos, azok vagy visszaköszönnek neki, vagy nem. De inkább Taitos mesterre figyel most.*
- Azt mondják, hogy régen a tündérek a repülés helyett a járást választották, ezért pedig kezd eltűnni a szárnyunk. Igazából találkoztam olyan tündérrel, akinek nem volt szárnya, csak a kisebbeknek van. Nagyon sokszor próbáltam repüli, de sosem ment, csak összetörtem magamat. Valaki mesélte, hogy van olyan levegőmágia, amivel pár métert fel lehet emelkedni. Az is sokkal jobb, mint a vitorlázás, nem?
*Fogalmam sincs, hogy erre milyen válasz fog jönni, de reméli, hogy nem égette le magát teljesen. Ezek a félelmek...*
- Szívesen segítek bármiben.
*Bólogat, hiszen ezen ne múljanak a dolgok.*
2004. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-12-13 20:15:31
Üzenet elküldve: 2016-12-13 20:15:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Ébresztő //
*Gyűlölet és harag olyan mennyiségben, amelyet még a fiú élete során eddig bizonyára soha nem tapasztalt. Loka a kétségbeesésen már túl van, ő nem most jön rá épp, hogy szülő lesz. Nem volt senki ki a pánik és félelem óráiban, a realizáció zavaros ködéből kirángatta volna mikor tudatosult benne helyzete. Csobbanjon csak a szürke elf is a rettegés mocsarában, merüljön el benne egészen, megérdemli.*
- Mégis mit gondolsz? *Köpi oda a férfinak amikor az veszi a bátorságot, hogy kinyissa lepcses száját.
Loka mély levegőt vesz. Hátra simítja sötét tincseit, hirtelen egészen szelíd ábrázatot ölt. Most inkább hasonlít egy fáradt, megtört fiatal lányra mint arra a vérszomjas démonra, akit a Zygendar fiú megismert.*
- Ó, Zaras! *Nyögi aztán és hirtelen szeli át a kettejük közt lévő távolságot, terem az elf karjai közt. Simul és bújik mint a gyermek, mely törődésre vágyik. Ha képes volna sírni, talán pityergésre is futna halott könnycsatornáiból.
Kisvártatva felnéz, kezeit a férfi arcának két oldalára emeli.*
- Mitévők leszünk most? *Szűköl riadtan.*
*Gyűlölet és harag olyan mennyiségben, amelyet még a fiú élete során eddig bizonyára soha nem tapasztalt. Loka a kétségbeesésen már túl van, ő nem most jön rá épp, hogy szülő lesz. Nem volt senki ki a pánik és félelem óráiban, a realizáció zavaros ködéből kirángatta volna mikor tudatosult benne helyzete. Csobbanjon csak a szürke elf is a rettegés mocsarában, merüljön el benne egészen, megérdemli.*
- Mégis mit gondolsz? *Köpi oda a férfinak amikor az veszi a bátorságot, hogy kinyissa lepcses száját.
Loka mély levegőt vesz. Hátra simítja sötét tincseit, hirtelen egészen szelíd ábrázatot ölt. Most inkább hasonlít egy fáradt, megtört fiatal lányra mint arra a vérszomjas démonra, akit a Zygendar fiú megismert.*
- Ó, Zaras! *Nyögi aztán és hirtelen szeli át a kettejük közt lévő távolságot, terem az elf karjai közt. Simul és bújik mint a gyermek, mely törődésre vágyik. Ha képes volna sírni, talán pityergésre is futna halott könnycsatornáiból.
Kisvártatva felnéz, kezeit a férfi arcának két oldalára emeli.*
- Mitévők leszünk most? *Szűköl riadtan.*
2003. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-12-13 18:25:54
Üzenet elküldve: 2016-12-13 18:25:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Worenth szobája//
*Roppant tapasztalatlan bájitalivás terén, hiszen ha minden igaz és emlékezete nem csal, ez az első alkalom. Nem foglalkozik az ízlelgetéssel, viszont a hatás azonnal érezhető, legszívesebben versenyt futna egy lóval! Jó, ez azért túlzás, de tény, hogy kellemes érzés. És akkor még ugye ez nem is a legerősebb bájital a barnák között, akad ennél jóval erőteljesebb szer is. Varázslásban viszont már kellő tapasztalattal rendelkezik, nem véletlenül mester. Ugyanakkor a kivitelezés nehezebb lesz, mint valaha. Ha nem lennének a változások, akkor játszi könnyedséggel oldaná meg a feladatot, így azonban semmi sem biztos. Jó viszonyítási alap lesz ez számára, hogy hányadán áll még és nem e kopott meg tudása a mágia formálódásának következtében.
Neki is kezd hamar, természetesen erősen koncentrál. Worenth minden tőle telhetőt megtesz, aztán majd elválik, mire futja.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a varázsló által az előző körben megivott bájital minden tulajdonságokra gyakorolt pozitív hatása egy egységgel gyengítve, míg negatív hatása gyengítés nélkül, maradandóan az amulettbe záródik, minden korábbi hatást felülírva. Az amulett pillanatnyi viselője a hatás előnyét élvezi, hátrányát elszenvedi.
*Roppant tapasztalatlan bájitalivás terén, hiszen ha minden igaz és emlékezete nem csal, ez az első alkalom. Nem foglalkozik az ízlelgetéssel, viszont a hatás azonnal érezhető, legszívesebben versenyt futna egy lóval! Jó, ez azért túlzás, de tény, hogy kellemes érzés. És akkor még ugye ez nem is a legerősebb bájital a barnák között, akad ennél jóval erőteljesebb szer is. Varázslásban viszont már kellő tapasztalattal rendelkezik, nem véletlenül mester. Ugyanakkor a kivitelezés nehezebb lesz, mint valaha. Ha nem lennének a változások, akkor játszi könnyedséggel oldaná meg a feladatot, így azonban semmi sem biztos. Jó viszonyítási alap lesz ez számára, hogy hányadán áll még és nem e kopott meg tudása a mágia formálódásának következtében.
Neki is kezd hamar, természetesen erősen koncentrál. Worenth minden tőle telhetőt megtesz, aztán majd elválik, mire futja.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a varázsló által az előző körben megivott bájital minden tulajdonságokra gyakorolt pozitív hatása egy egységgel gyengítve, míg negatív hatása gyengítés nélkül, maradandóan az amulettbe záródik, minden korábbi hatást felülírva. Az amulett pillanatnyi viselője a hatás előnyét élvezi, hátrányát elszenvedi.
2002. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-12-13 18:14:09
Üzenet elküldve: 2016-12-13 18:14:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Daewe, majd Worenth szobája//
-Azt mondom, hogy keverj ki erősebb főzetet a világosakból. Most van alapanyag, legalább van mivel gyakorolni, kísérletezni.
*Azért sem haragudna, ha Daewe mindent elrontaná, elvégre is a tudományban olykor becsúsznak a hibák, amik majd jó tapasztalatul szolgálnak a későbbiekben.*
Az erősség mértékét belátásodra bízom. Most visszavonulok a szobámba, később találkozunk. *int búcsút, és kezében Zaras függőjével veszi az irányt saját szobájába, amit időközben felkapott a földről. Mikor saját kis birodalmába érkezik, becsukja maga mögött az ajtót, lekapja köpenyét és kiveszi a zsebből az egyik fiolát. Pontosan tudja, hogy mi a dolga, sőt őszintén szólva nagyon kíváncsi is, hogy a változások ás formálódások ellenére képes lesz e megáldani az amulettet. Hüvelykujjával lepattintja a kis kupakot, majd rögvest megissza az egyik barna varázsitalt.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli a gyorsaságot a következő két körre.
-Azt mondom, hogy keverj ki erősebb főzetet a világosakból. Most van alapanyag, legalább van mivel gyakorolni, kísérletezni.
*Azért sem haragudna, ha Daewe mindent elrontaná, elvégre is a tudományban olykor becsúsznak a hibák, amik majd jó tapasztalatul szolgálnak a későbbiekben.*
Az erősség mértékét belátásodra bízom. Most visszavonulok a szobámba, később találkozunk. *int búcsút, és kezében Zaras függőjével veszi az irányt saját szobájába, amit időközben felkapott a földről. Mikor saját kis birodalmába érkezik, becsukja maga mögött az ajtót, lekapja köpenyét és kiveszi a zsebből az egyik fiolát. Pontosan tudja, hogy mi a dolga, sőt őszintén szólva nagyon kíváncsi is, hogy a változások ás formálódások ellenére képes lesz e megáldani az amulettet. Hüvelykujjával lepattintja a kis kupakot, majd rögvest megissza az egyik barna varázsitalt.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli a gyorsaságot a következő két körre.
2001. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-12-13 17:27:37
Üzenet elküldve: 2016-12-13 17:27:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth//
*Azt nem tudja, hogy Zaras mennyire pletykás, de például Lokáról egy árva szót sem szólt. Bizonyára nem véletlenül, és ennek Daewe csak örülni tud. Ha eszébe jutott, hogy a szürkének a fekete hajú veszedelem elől kell menekülnie, annak csak az lehet az oka, hogy még jól emlékszik arra a pillanatra, amikor Loka szobájába betoppanva meglátta Zarast. Hacsak nem arról volt szó, hogy a kispapa hihetetlenül balszerencsés módon megbotlott és legurult a lépcsőn vagy hasonlóan pechesen tántorodott neki a szekrény sarkának, akkor muszáj arra következtetnie, hogy akkori ramaty állapotában bőven benne kellett lennie Loka kezének.
Worenth elteszi az üvegcséket, és nagyon úgy fest, hogy indulni készül. Daewe gyorsan megköszörüli a torkát és a láda tetején sorakozó, frissen beszerzett varázsitalokra mutat: húsz világoszöld és nyolc világoskék van közöttük.*
- Mester, ezekkel mi legyen? Így is használhatók, néha annyi hatás is elegendő amennyit így ki tudnak fejteni, de tudok belőlük erősebb főzeteket is készíteni. Persze úgy valamivel kevesebb lesz, de valamit valamiért, nem?
*A végén egy mosollyal megvonja a vállát és két dologban reménykedik, mielőtt a fehér hajú mágus közölné a döntését. Először is abban, hogy Worenth nem legyint rá, mondván, jó ez így is. A másik pedig az, hogy nem mond olyan színeket, melyek meghaladják képességeit. Eddig minden rendben volt, nem mintha olyan sok feladata lett volna. Mindössze Lapunak kellett összeütnie egy üvegcsényit és most ezeket a barnákat Zaras kérésére. Jó lenne, ha ez így is maradna, és nem kellene azt magyaráznia, hogy miért lett használhatatlan lötty azokból, amiket összekevert. Mindenesetre elhatározza, hogy le fog menni a könyvtárba. Látott ott néhány kötetet, melyeknek egészen biztosan hasznukat tudja venni.*
*Azt nem tudja, hogy Zaras mennyire pletykás, de például Lokáról egy árva szót sem szólt. Bizonyára nem véletlenül, és ennek Daewe csak örülni tud. Ha eszébe jutott, hogy a szürkének a fekete hajú veszedelem elől kell menekülnie, annak csak az lehet az oka, hogy még jól emlékszik arra a pillanatra, amikor Loka szobájába betoppanva meglátta Zarast. Hacsak nem arról volt szó, hogy a kispapa hihetetlenül balszerencsés módon megbotlott és legurult a lépcsőn vagy hasonlóan pechesen tántorodott neki a szekrény sarkának, akkor muszáj arra következtetnie, hogy akkori ramaty állapotában bőven benne kellett lennie Loka kezének.
Worenth elteszi az üvegcséket, és nagyon úgy fest, hogy indulni készül. Daewe gyorsan megköszörüli a torkát és a láda tetején sorakozó, frissen beszerzett varázsitalokra mutat: húsz világoszöld és nyolc világoskék van közöttük.*
- Mester, ezekkel mi legyen? Így is használhatók, néha annyi hatás is elegendő amennyit így ki tudnak fejteni, de tudok belőlük erősebb főzeteket is készíteni. Persze úgy valamivel kevesebb lesz, de valamit valamiért, nem?
*A végén egy mosollyal megvonja a vállát és két dologban reménykedik, mielőtt a fehér hajú mágus közölné a döntését. Először is abban, hogy Worenth nem legyint rá, mondván, jó ez így is. A másik pedig az, hogy nem mond olyan színeket, melyek meghaladják képességeit. Eddig minden rendben volt, nem mintha olyan sok feladata lett volna. Mindössze Lapunak kellett összeütnie egy üvegcsényit és most ezeket a barnákat Zaras kérésére. Jó lenne, ha ez így is maradna, és nem kellene azt magyaráznia, hogy miért lett használhatatlan lötty azokból, amiket összekevert. Mindenesetre elhatározza, hogy le fog menni a könyvtárba. Látott ott néhány kötetet, melyeknek egészen biztosan hasznukat tudja venni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519